Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1875-10-01 / 272. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyest számára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 272. szám. Budapest, péntek, október 1. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.................................20 forint — kr. Félévre......................................10 „ — kr. Negyedévre..............................5 „ — kr. I Egy hóra..................................180 krt Az előfizetést — postai utón vagy sze-mélyesen — nyugtázza.i az „Ellenőr“ kiadóhivatala I (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, szept. 30. A magyar delegativ hadügyi bizottságának mai ülésében a hadügyi költségvetésnek rendes előirányzata egészen elintéztetett és az előirányzott többszükségletek már korábbi ülésekben eldöntetvén, a többi czimek az előirányzat szerint szavaztattak meg. — A külügyi bizottság két órai értekezleten, melyen Andrássy gr. és Orczy b. is jelen voltak, a jelentésbe a külügyi politikára vonatkozólag fölveendő passust állapitá meg. A jelentés holnap fog hitelesíttetni és ezután a delegatió nyilvános ülésének terjesztetik elő. Bécsi, szept. 30. A birodalmi tanács delegatiójának pénzügyi bizottsága folytatta a hadügyi költségvetés tárgyalását. A vezérkarnál való többkövetelés, miután John táborszernagy a táborkar újjászervezését kifejtő, elvettetett, a gyalogsági kapitányoknak lovakkal ellátására fölvett tétel a hadügyminiszter ajánlása daczára töröltetett, úgyszintén a költségek nagyobb számú tartaléktisztnek a hadgyakorlatokhoz való behívására. Róma, szept. 30. Az olasz biztos Luzzatti az olasz-magyar monarchiával való kereskedelmi szerződés megkötésére október elején érkezik Bécsbe. Az Olasz- és Francziaország közti kereskedelmi szerződés már véglegesen meg van kötve. Bécs, szept. 30. A „Tagespresse“ jelenti: A bécsi szerb követ Zukits a hatalmak nagyköveteinek terjedelmes emlékiratot nyújtott át, melyben a törökök által elkövetett határsértések egész sora ki van mutatva. Bécsi, szept. 30. A „N. Fr- Pressernek Berlinből távirják. A császárnak a kölni kertkiállításba tegnap tett látogatása a következő jelenetet idézte elő: Midőn a császár a düsseldorfi franczia követet, Fontenay vicitnteot megpillanta, barátságosan köszönve hozzá lépett, kezet szorított vele és franczia nyelven nagy megelégedését fejezé ki a franczia kiállítók nagyszámú és jeles képviseltetése fölött, azt mondván, hogy ez szóló tanúsága mindkét nemzet közös törekvésének a cultúra és haladás ugyanazon czélja felé. Bécs, szept. 30. A bécsi pénztáregylet mai rendkívüli közgyűlése viharos jelleget öltött; a volt ellenzék számos képviselője a liquidationalis eljárást vesz alá. Az elnök közli, hogy a volt igazgatótanács egyik tagja ellen a társulati tőkével űzött kosztüzletekből hárult károk részbeni megtérítésére kereset fog indíttatni. Végül a leszámoló bizottságnak bizalom szavaztatott. München, szept. 30. Számos ultramontán választási felszólamlás érkezett a képviselőházba azon kerületekből, melyekben az ultramontanok legyőzettek. NEMZETI SZINHÁZ. Bérlet 135. szám. Budapest, pénteken, okt. 1-én. Először: A jóslat. A gróf Teleky-alapitványból 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti vígjáték 5 felv. Irta Caiky Gergely. Zenéjét szerkesztő Erkel Gyula. Személyek: Adrastos, Apollo főpapja Delphiben — Bercsényi Dioskuros, segéde — — — Szigeti Imre Olympia Pythia — — — — Felekyné Erycia, ) Szigligeti Ferike Hermione, ) ifjú leányok a delphi-íjós- Szigeti Jolán Polydoradában Korstein Emma Ihysbe, ) Kölessy Irma Sasios, a jósda szolgája — — Vízvári Helios, ) — — — Nagy Imre Knemon, ) — — — Kőrösmezei Aristos, athéni ifjak — — — Náday Glaukos,) — — — Halmy Tiomis, ) — — — Halmai Nausikles, lesbosi kalmár — — Újházi Harpya, neje — — — — Szathmáry L.-né Phryne korinthi leány°k ! - Helyes tanra Agrion, vendéglős Delphiben — — Sántha. Kezdete 7 órakor. Budapest, szeptember 30. Katonai nevelés. Soha el nem felejtjük azt a jelenetet. Szép nyári este volt. Az x-i pályaudvar perronján az esti vonatot várták. Az összegyűlt várakozók közt nagy izgatottsággal járt fel s alá, kikiszaladva a váltó őrházig, Jákó bátya, az universalis. Jákó bátya régen született már erre a világra; akkor is huszárnak. Huszonnyolcz esztendeje szolgálja, a „császárt“; hazája a svadrony; világa a regement. Bele is házasodott. Termetes cseh menyecske viseli gondját a fehérneműjének, az egész svadronyéval együtt. Megtollasodtak abból egy kicsit; lett arany gyűrű, óra, meg gyerek is lett hozzá kettő; virgonez kis „inasok“. A lovánál, a feleségénél, de még a regimentjénél is jobban szerette e két jószágot a Jákó bátya. Hanem egyszer azután felcseperedtek nagyon. Lett belőlük, lóra kicsiny, ölbe nagy. S míg lóra ülnének, iskolába kellett menniök. El is vitték őket a conto aerarii valamely katonai nevelőintézetbe. Hejh, rosz sor volt akkor Jákó strázsamester keze alatt regrutáskodni. És teljes négy esztendeig volt rész, addig nem eresztették hozzá a „kicsinyeket“. Még látóba se kaphatott belőlük. Végre könyörült rajta valamelyik aranygalléros úr. Szabadságot adtak a kis lakóknak atyjukhoz anyjukhoz menni. Hozzák is már a conto aerarit, vasúton éppen most vannak .... azaz akkor az este voltak érkezőben, mikor a deres Jákó bátya oly kíncs-nehezen várta a vonatot . . . Végre berobog. A csapó ajtók felpattannak. Az egyik kocsiból két szépen felmagzott fiú lép ki, a „stiftisták“ tetszetős egyenruhájában, egy cserepár traster escorteja alatt. Öreg Jákó oda ront, löki félre az escorteot, kapja derékon a két csemetét s úgy tele csókolja halvány orczáikat, mintha „parancsolatra“ volna rá. „Kedves gyermekeim! Édes szép fiaim!“ De a kedves fiúk csak nem szólnak erre semmit. Azután elkezdenek szépen németül beszélni csengő hangon: „Kedves atyám, nem értjük mit beszélsz.“ Akkor a szegény öreg elkezdett szólani a „reglamá“ból, a „hapták“-tól, kezdte a „linksót“-ig s a mi a német tudományból közbeesett, azt mind elmondta. Több nem tellett tőle, s abból még kevésbbé lett okos a két gyerek. Valami mélyen megható volt ez a jelenet. Látni a gyermeket, ki édes atyja szavát kéri és nem érti meg; látni az apát, ki gyermekével nem tud szólani. A könyek nyelve volt csak érthető közöttük, s az öreg marezona férfiú sírt, mint a gyermek; a gyermekek zokogtak, mint meglett emberek. — Soha nem felejtjük el ezt a jelenetet! Ez a katonai nevelés. Egy tősgyökeres magyar úri háznál fordult meg egyszer e sorok írója. Az urfi is otthon volt éppen szabadsággal ezredjétől, hol kadeti méltóságot viselt. És hogyan. Nem lehetett ezzel az úrral öt perczig kitartani annélkül, hogy az ember legalább ötször ki ne kívánja dobni a tulajdon háza ablakán. Ez nem akart beszélni magyarul, mert — úgymond — nem szeret sok időt vesztegetni a szájöblítésre. Ez gézengúz rongynépnek szidta a honvédséget, a mostani shitang lázadó csordának a régit. Ez ki merte mondani fennszóval az édesatyja házában, e magyar földön, melynek gyümölcséből kadétoskodott, az édesanyja előtt, ki a hazáért imádkozni tanitá, ki merte mondani : ha tudná, hogy egy ize szít a magyarhoz, azt vágná ki rögtön. És mégis ez az urfi csak harmadfél esztendőt töltött egy „magasabb katonai intézetben“. Ez is katonai nevelés. Állítsátok meg az utczán a legelső magyar ezredbeli fiút s kérdezzétek meg tőle, mit tart arról a kevés magyar tisztről, ami az ezredében van. Hiszen jó-jó, de mégis jobb a hadnagy uram Wirstlchubrn. Azt fogja mondani. És igaza lesz. A hadnagy uram Würstlhuber, aki Pinklbergben pillantotta meg a napvilágot, nem tud ugyan a szegény magyar gyerek nyelvén imádkoznit, de azt a káromló piszkolást sem tulajdonítja el (gyér kivétellel), melylyel hadnagy uram Tatár vagy Gajdos teszi gyűlöletessé szeretett földjeinek az életet. Tisztelet a kivételnek, merjük hinni, sok kivételnek. De áll az, hogy valamint ha keresztyénből lesz uzsorás, az a legallja minden uzsorásnak, úgy a magyar születésű tiszt is, ha egyszer elfajul, elosztrákosodik, az a leggonoszabb, legbrutálisabb zaklatója, tulajdon vérének. És elosztrákosodnia kell: ez az esprit de corps; ebben nevelkedik fel, ezzel keresi jövőjét, boldogulását. Hol színből, nehéz önmegtagadással, hol szívből, kedvteléssel. Ha nem , megreked a csillagjárás. És ez is katonai nevelés. Már most ezen nevelés sikeres folytatására kér tőlünk a hadügyi miniszter kerek 58 ezer forintot toldásul a többi 1 millió egynéhány ezer forinthoz, amibe eddig került. A magyar delegatio választmánya kérdi : mi lett a delegatio tavalyi határozatából? Mi történt e borzasztó nevelési rendszer javítására ? Történt-e lépés, hogy Magyarországon, a magyar fiúknak hozzáférhető nevelőintézet is legyen, s az legyen olyan, hogy az apa odaadhassa gyermekét anélkül, hogy kitegye szellemét a megölésnek ? Történt-e valami arra nézve, hogy az egyetlen magyarországi katonai középtanoda Kőszegen a magyar nyelvet legalább eltűrje oktatási körében? Vagy legalább annyi történt-e, hogy a felvételi vizsgálatot a magyar gyermek magyarul tehesse le. Minderre a rövid felelet az, hogy bizony nem történt ilyesmi. Mert silány időket élünk, nem telik új intézetekre, vagy költséges reformokra. Stb. stb. Magyar delegátus: go to a nowery. A helyett inkább másképen reformálnak. Elejét veszik annak, hogy a nemzeti szellemhez szívósabb kor juthasson a katonai nevelés körébe. Az elemieken kell kezdeni ezután mindenkinek , zsenge korában, mikor a viasz könnyen enged és idomul, így lehet megszüntetni azon gyér kivételeket, hogy egy-egy magyar növendékben mégis meg beír élni a magyar vér. Erre a magyar delegativ választmánya kifejezendőnek „véli“ az „óhajtást“, hogy a tavalyi „óhajtás“ „ismételtessék“; meg hogy Kőszegre magyar ifjak is felvétessenek; meg hogy a magyar nyelv kötelező tantárgy legyen, meg hogy egypár magyar tantárgy is legyen Kőszegen. No, jól van. A hadügyminiszter bizonynyal lesz oly szíves e szerény „óhajtás“ figyelembe vételét megígérni annál inkább, mert nem bolond, hogy ígéretét megtartsa. S akkor azután akadálytalanul megszavazzák neki a katonai nevelés „reformjára“ azt a néhány ezer forintot. A „nevelés“ pedig háborítatlanul termi tovább a gyümölcsét. És Jókai Mórnak most esztendőre ismét szép alkalma nyílik megírni egy újabb szép czikket arról, „ami rajtunk múlik“ s buzdítani a magyar ifjúságot: csapj fel, öcsém, katonának. De nem, Jókai Mór ezt nem fogja tenni mához esztendőre. Meggyőződik, hogy nem annyira rajtunk múlik a magyar ifjak felcsapó kedve, mint múlik azon a szellemen, mely a katonai nevelést bent az iskolában és kint a csapatnál átlengi. Múlik azon, hogy a magyar ifjú, ha magyarnak akar megmaradni, szentül azon kilátásnak néz elé a katonai pályán, hogy nem megy semmire. Tollunk hegyén füzéresen függ a sok példa. Maradjanak. Csak az életbe tekintsen ki, aki látni akar egyet : talál dúlásig. Látni fogja, hogy vagyontalan vagy közép sorsú magyar ifjúnak épp oly bizonyosan nem lehet kenyérkereső pályája a katonaság, amilyen bizonyos, hogy a fennálló katonai nevelési rendszer, s a hadseregnél megcsontosult szellem eleve és bőven gondoskodik arról, hogy a tiszti pálya mint kenyérkereset a német és cseh harmadszülött fiuk örökéül legyen intabulálva apáról-fiúra szálló tussal, most és mindörökké — amíg nem szakad valahol. Marad a magyarnak a katonai pálya, mint sport, a vagyonosabbak számára. Egypár jó esztendőt bizonyára most is tölt ott s fog tölteni jövőre sok jóvérű s jó erszényü fiatal ember, apres quoi hazajön urnák. De a kinek nincs hova menni „haza“, s még kevésbbé „urnák“, az otthonát ugyan nem fogja megtalálni a „lobogó“ alatt, a meddig a mostani rendszer és szellem kelendő. Uraim, delegátus urak, nem „óhajtás“ kell ide, hanem parancsolat; nem „vélekedés“, de erély. Igen, vagy nem : kathegorikus és kötelező feleletet kell követelni a hadügyminisztertől, nem ígérgetést, amit lehet megtartani is, nem is. Ha nincs neki kielégítő, kötelező felelete: nekünk ne legyen pénzünk. Ám ha tetszik, szavaztassa meg magának nélkülünk az osztrák delegátusok által e nevelési reformokra és deformokra a költséget, ők veszik hasznát egyedül. De magyar delegátusnak ne égesse a lelkét az a tudat, hogy az ő szavazata segélyével „reformálják“ a magyar fiatalságot osztrákká. A Budapest körül lefolyt hadgyakorlatok alatt ismét fényesen bebizonyult, hogy a honvédség életre való intézmény, hogy honvédeink megérdemlik azt az odaadó szeretetet, melylyel a nemzet rajtuk csüng. A köztük uralkodó szellem lelkes és hazafias gyakorlataikban kitűnő pontosságot, rendet és fegyelmet tanúsítottak. A király is örömmel elismeri ezt a József főherczeghez intézett kéziratában. A királyi kézirat így hangzik: Kedves rokon, József főherczeg! A budapesti hadgyakorlatok alkalmából meggyőződtem aról, hogy az ez alkalommal részt vett magyar honvédhadosztályok működése teljesen kielégítő volt; különös dicsérettel kell kiemelnem a honvédlovasság működését, különösen kiképeztetését és vezényletét úgy dandárban, mint egyes alosztályokban. Örömömre szolgál ezért elismerésemet úgy az egész tisztikar, mint agénység előtt kifejezhetnem. Gödöllő, szept. 29. 1875. A közlekedési miniszterium költségvetéséhez pótlólag megjelent a m. kir. államvasutakról és azok gépgyáráról szóló jelentés. E szerint az államvasutak rendes szükséglete 1876-ra előirányoztatik 5.136,000 írtban, az 1875. évi szükséglet volt 5.336,150 frt, következőleg a szükséglet 1876 ban 200,150 írttal kevesebb leend; a rendkívüli szükséglet előirányoztatik 204.500 forinttal, 1875-re megszavaztatott 264,959 forint, s igy az 1876. évi szükséglet 60,459 írttal kevesebb A költségvetés az 1876. év elejétől foganatba veendő számlázási minta fejezetei és czikkei szerint osztályozva alakilag is eltér az eddigiektől, s lényegileg eltér egyes részeiben a korábbi években fennállott szervezettől is, nevezetesen az eddig 6 osztályból álló igazgatóság jövőre csak 4 osztályból állana, ily módon nemcsak több főnöki állomás válnék nélkülözhetővé, de az ügymenet is a munkaerő kihasználásának egyidejű fokozása mellett annyira egyszerűsítetnék, hogy számos elsőbb rangú hivatalnoki állomás is megszüntethető leen. Az előirányzott összeget azon kijelentés mellett kéri megszavaztatni a miniszter, hogy a kiadási előirányzatot maximál tételként kívánja tekintetni, s hogy következőleg az új szervezetet hihetőleg további megtakarításokkal lesz képes keresztülvinni. Ami a rendes fedezetet illeti, az 1875-iki évi tapasztalat alapján a bevételi előirányzat 7.516,000 írtban állapíttatott meg, mely összeg a 400,000 vonalmértföldnek a jelenlegi szállítási díjtételek mellett megfelel. Különféle bevételek czimén 100 000 frt irányoztatok elő. Az államvasutak gépgyárának szükséglete 540,000 írttal irányoztatok elő, ezzel szemben a fedezet 560,000 írtban álapítatott meg. A gyárnak jelenlegi munkamegrendelései jogos reményt nyújtanak arra nézve, hogy az előirányzat nemcsak egész összegében befoly, de túl is haladtatik. Sárkány Józsefnek, a pesti törvényszék elnökének a királyi táblához tanácselnökké való kinevezése már bevégzett tény. Utódául többeket említettek de a candidatiók közül egyik sem öltött valóságot. Sárkány utódja Csornák Béla lesz, a királyi tábla egyik kitűnő bírája, ki pár kiküldetésében, midőn egyik-másik törvényszék körében vizsgálatot kellett megejteni, kiváló erélyt és tapintatot tanúsított. Mint értesülünk, kinevezése már föl is van terjesztve ő felsége eleibe. Ferencz József. A király a hadgyakorlatok alkalmából a közös hadseregbeli katonaságot is hasonló kitüntetésben részesítette. Ab. Edelsheim Gyulai lovassági tábornokhoz intézett királyi kézirat a következő : Budapest helyőrségének ez évi zárgyakorlatai alkalmával meggyőződtem, hogy az ön közvetlen parancsnoksága alatt álló minden fegyvernembeli csapatok példás fegyelemmel a harczképes tökéletesség jeles mérvét egyesítik. Ezen, nyilvánvalóan csak az összes parancsnokolásra hivatott közegek kötelességhű és odaadó összmükdenése által elért eredmény kellemes alkalmat szolgál nekem, hogy mindenekelőtt önnek, továbbá az összes tábornokoknak s más rangú tiszteknek tett erős, eredményes működésükért, a legénységnek pedig tanúsított szorgalmáért köszönetemet s teljes elismerésemet kifejezhessem. Gödöllő, szept. 29. 1875. Ferencz József, s. k. E g y r ff l-m á s r ó I. Reggel felé járt már az idő, midőn a derék férj kissé borongós kedélylyel és egy irgalmas jószívű barátja támogatása mellett hazafelé ballagott. A mint lakása elé érnek, következő párbeszéd fejlett ki köztük. — Nézd csak, szól a jó barát, ablakod még világos. Bonyával vár reád a feleséged ! — Micsoda — kiált indignálódva az exempláris házastárs — ilyen későn se térhetek már nyugodtan haza! Na, hiszen majd adok én neki! — Azaz, hogy pardon, nem a te ablakod az, a tied sötét. — Hogyan — zúgolódik a férj még mérgesebben — hát már annyi tekintettel sincs rám ez az asszony, hogy bevárná jöttömet. Na, de már ezért csakugyan kikap! Ennél a szeretetreméltó úriembernél járhatott a „Pesti Napló“ újabban iskolába. Amilyen áldott csöndes természete volt azelőtt, olyan malecontentus most. Semmi sincs ínyére. Rész neki most minden. Ami van épúgy, mint ami nincs. Az új adó sem kell neki. Eleinte azért zsémbeskedik, mert a különböző adóknál más-más kulcsot vesz alapul, melyek közt tudvalevőleg a földadóra nehezedő a legkisebb Végül meg aztán mégis az volna a baja, hogy a földadó van legjobban megterhelve. Bel kár, hogy adománk nem szól tovább. Talán akkor azt is megtanulhatnánk belőle, hogyan lehetne a mi derék barátunk gusztusát eltalálni ! * Az sem utolsó dolog, amit a „Kelet Népe“ ma produkál. Roppantul szidja a magyar delegatiót, mely azt is meg akarja szavazni, amit az osztrák delegatio megtagad. Ami nem is igaz. Ugyan, édes collega, nem súgná meg ezt a Honey titokban szive választottainak ? Sennyeyt és Ürményit kötéllel sem lehetett a delegatióba bevinni, annyira nincs semmi mondanivalójuk, pedig milyen szép alkalom nyílnék ott a „Kelet Népe “ energiájának érvényt szerezni. Jó lesz ezt a dolgot en famille elintézni, mert utoljára még valami malitiosus ember azt találja gondolni, hogy a „Kelet Népé“-nek a jobb keze se tudja mit adna az Ürményi balra. A közös hadsereg őszi előléptetése ez idén már október 20 dika után tétetnék közzé. A tábornokok sorából, a „P. L.“ értesülése szerint, báró Catty vezérőrnagy a helyettes törzskari főnök altábornagy lesz, továbbá előléptettetnek Schmiger, Döpfner és Schönfeld vezérőrnagyok. Az előléptetés tekintetében annyi hátrányt szenvedett gyalogságra ezúttal nagy tekintettel lesznek, nevezetesen 28 százados őrnagygyá, 160 főhadnagy századossá és 300 hadnagy főhadnagygyá lép elő. A tüzérségnél olyan nagy a hiány tisztekben, hogy a kadétiskolából kilépő kadeteket mind kinevezik tisztekké. Az előléptetés kihirdetése azért történik ilyen korán, hogy november elsején, amely napon a kinevezettek a magasabb fizetés élvezetébe lépnek, az eredmény az egész monarchiában tudva és szolgálatilag is keresztülvihető legyen. A törzskar újjászervezésével kapcsolatban álló személyváltozások csak december végén tétetnek közzé, miután az ez által igényelt kiadási többlet csak 1876-ra áll rendelkezésre. Az osztrák delegatio pénzügyi bizottsága jól halad előre a hadügyi költségvetés tárgyalásában, már közel jár a rendkívüli szükséglethez s remélik, hogy pénteken már a külügyminiszter budgetjére kerül a sor és szombaton a tengerészeti minisztériumon is túl lesz. Az új ágyuk szükségletére nézve egyelőre nem fog határozni az osztrák delegátió Hétfőn vagy kedden lesz az első nyilvános ülés. Megemlítendő még, hogy a pénzügyi bizottság tegnap zárt ülést is tartott, hogy a magyar delegátív határozataival szemben megállapodjanak, de a megállapodás még eddig nem jutott nyilvánosságra. Eltiltott tankönyvek. A hivatalos lap mai száma két államellenes iskolai könyvet tilt el, és pedig a „Krátky zemepis“ czímű munkát T. Ottó Matzenauer-tól (kiadatott Szakolczán L'69-ben), mint nemcsak hibás módszerű, de elavult és törvényellenes adatokat tartalmazó tankönyvet, nemkülönben a Belgrádban 1869-ben kiadott szerb nyelvű „Istoria srpsky naroda“ stb. czimű, mely idegenek számára külföldön szerkesztetvén, hazai viszonyainkra semminemű tekintettel nincs, és hazánkról folyvást mint idegen országról emlézik meg. A fővárosi entropéik és a fővárosi bizottság. Nincs főváros, melyért ország többet áldozhatott volna, mint éppen Budapest. Különböző időkben, különböző czélokért lelkesedett a hazafias buzgalom. De egy mindig ott volt köztük: a főváros emelkedése és virulása. Úgyszólván dogmaként hangoztatta azt minden politikai párt, rajongva szerette minden egyes polgár. Ide törekedett minden, mi az élet egyik vagy másik ágában ki akart tűnni. Innen várták az útmutatást minden nehéz kérdésben. Innen a jelszót minden küzdelemhez. Amióta csak reformmozgalmaink megindultak, a főváros volt az ország szemefénye. Óhajai előtt elnémult, meghajolt a legjogosultabb provincziális kívánság is. Érdekeit azonosították az ország érdekeivel. A fővárosi entrópéik szükségét úgyszólván már az unalomig hangoztatják utonútfelen. Valóságos kísértet-természetet öltött már magára. Mindenki beszél róla, de senki sem hisz benne. Az utóbbi napok az eddigieknél is kézzelfoghatóbb bizonyságot szolgáltattak elkerülhetetlen voltuk mellett. Az osztrák államvasút-társaság a kedvezőtlen termés daczára meglehetős tágas entrópáikat volt kénytelen felállítni. Alig bérelte ki ezt egy consortium, máris jelentkezett egy újabb, mely újabb és jóval nagyobb helyiség felállítását kívánta és annak szükségét is bebizonyította. A déli vasutat és a dunagőzhajózási társaságot ismeretes vonzalmuk persze másfelé tereli. De a magyar állami pályának szintén oly nagy a fuvarja, hogy nem bír a szállítók követelményeinek megfelelni. És ez akkor van, mikor még egyéb nagy hátrányok mellett a legtöbb közlekedési eszköz is a főváros romlásán fáradozik. Akadályozott és fejletlen forgalom mellett s oly esztendőben, mely messze elmaradt jogos várakozásainktól. Tehát még a jelen helyzet követelményeinek sem tudunk megfelelni, nemhogy egy jobb esztendő kedvezőbb aratásának. Arról pedig, hogy biztos és bátor kezekkel egy szebb, gazdagsággal és jóléttel díjazó jövő útját igyekeznénk megegyengetni, arra — legalább a főváros atyái közt — úgy látszik senki sem gondol. Nem várunk nagy dolgokat ama cliquetől, melyet a múlt kedves örökségkép ránk hagyott. Tudjuk, hogy még mindig messze van az az idő, midőn a főváros municipiuma megfelelő nyomatékkal bírna közügyeink terén. Átmeneti korszakban élünk. A törvényhatóságok leszorultak régi szereplősök legfőbb színteréről. Az uj keret még sehol sem vált hússá és vérré s legkevésbbé itt a fővárosban, mely akkor is szánalmas duodez existencziát folytatott, midőn Pestmegye, mint központi hatóság diadalmasan járt elől minden mozgalomban, mindig magasan lobogtatva a haladás zászlaját. De ha nem is várunk e derék uraktól rendkívüli dolgokat, új eszméket és mindent átalakító nagy mozgalmakat , azt talán mégis megkövetelhetnék, hogy valósítsák meg végre azt, aminek elodázhatatlan és elengedhetetlen szükségét ma már mindenki beismeri. S azért ideje volna már e dologban komolyan is határozni. Megengedjük, hogy az az örökös feliratozás a kormányhoz kényelmes mulatság, de sem a közügy, sem a főváros méltósága nem nyer vele semmit. Vagy csakugyan komolyan hiszik a város bölcsei, hogy a kormány a mai sanyarú viszonyok közt eddigi határozott kijelentései daczára új áldozatokat tudna hozni a fővárosért. Hiszen ha megtenné, még akkor sem szabadna ezt a városnak elfogadnia, nemhogy így követelje. Mostani financziális viszonyaink között, mikor az ország legégetőbb szükségeit kell kielégítetlenül hagynunk, csak nem várhatunk ismét az országtól segélyt oly ügyben, mely elsősorban a fővárosnak fog javára szolgálni. Mirevaló ez az örökös huzavona? Ne hintsünk port a világ szemébe. Vagy akarjuk az entrópéikat vagy nem. Ha nem akarjuk, ne takaródzunk a más köpenyével. Ha pedig akarjuk, úgy akarjuk komolyan és ne várjuk, hogy az tegyen helyettünk, kinek magával is elég baja van. Eleget ál-