Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1875-10-01 / 272. szám
dozott már az ország a fővárosért, hogy végre ez is dolgozzék saját érdekeiért. Mielőtt pedig még egyszer másnak ingyen kegyelmére appellálnánk, jó lesz, ha rágondolunk kissé arra a monstruózus és az egész világon páratlanul álló kövezeti vámra, melylyel a főváros hatósága a meglevő gabnakereskedelmet is elrettenti, nem hogy újat tudott volna ide édesgetni. Bizony nem szép dolog, mikor az ember mindig a más kenyerén akar megélni, kivált mikor annak a másiknak nagyobb szüksége is van rá. De az azután még annál is menthetetlenebb, mikor az akarja kicsikarni a más filléreit, ki a saját kincseit oktalanul pazarolja. A számvitel decentralisatiója. (Még egy bizonyító eljárás.) A „Kelet Népe“ olyan, mint a franczia gárda : meghal, hanem magát meg nem adja. S még ha meghal is: a nyelvét úgy kell agyonütni extra. Tudjuk mi ezt jól, s azért nem is bocsátkozunk vele bővebb szóvitába, mert bizonyos, hogy az utolsó szó úgy is az övé lesz, mint a papé a kyrieleyson. Nem bánjuk, ám rágódjék, ha kedve tartja, tegnapi czáfoló czikkünkön, s higyye a meddig neki tetszik (Gegen Dummheit kämpfen Götter selbst vergebens), hogy bányaszámvevőségek nem voltak eddig, jóllehet ezek a jószágok annyira megvoltak, hogy évenként 1874-ben, 1875-ben 48.000 forint ment fel rájuk, amint erről meggyőződhetik a „Kelet Népe“ is, ha a pénzügyminiszteri budget indokolásának 125-ik lapját megtekinti, ugyye ha jónak látja továbbra is, hogy a számvevőségi decentralisatio mindössze 3 egyén és 1442 frt megtakarítását eredményezte. Hanem egy jó napot mégis szerzünk neki azon adatok részletes közlésével, melyekből saját ferdítései gyönyörének annál önelégültebb élvezéséhez juthat, minél alaposabban meggyőződik, hogy valóságos igazitású ferdítések. Vegye hát tudomásul további szíves elferdítés végett a következőket : A számvevőségek decentralisatiója következtében megtakaríttatott: I. A központi szolgálat gazdasági ágánál összesen 55 egyén és 63,493 forint. Továbbá a központi szolgálat bányászati ágánál 29 egyén és 34,597 forint. Összesen tehát 84 egyén és 98,090 forint. II. A külső szolgálatnál elért megtakarítás a gazdasági s erdészeti és a bányászati ágak közt következőleg oszlik meg: 1. A gazdasági ágnál: Beszterczebányán 4 egyén (4366 frt), Kolozsvárit 3 egyén (3717), Arad-Pécska 2 egyén (2324), Temesvár 5 egyén (5876), Zorobor 5 egyén (6320), Ó-Buda-Gödöllő 1 egyén (1059), nagybányai erdőhivatal 1 egyén (1035), ungvári 1 egyén (800), pécskai1 egyén (750), besztercebányai 1 egyén (813). Összesen 24 egyén és 27,060 frt. 2. A bányászati ágnál megtakarittatott: Selmeczen 13 személy (12,666); Nagybányán 6 személy (6596); M.-Szigeten 13 személy (11,550); Kolozsváron 10 személy (10,726). (Ezek azok a szemcsétlen bánya-számvevőségek, melyekről a „K. N.“ nem tud semmit.) M.-szigeti és kolozsvári igazgatósági pénztárnál 7 személy (8040). A reniczi vasgyárnál 7 személy (4275 frt), szélaknai bányahivatalnál 7 személy (4698), körmöczi bányahivatalnál 1 személy (865), árvélyi bányahiv. 1 személy (750), szomolnokinál 1 személy (1000). A fernezélyi és zalatnai kohónál 4 személy (2555). A zalatnai vegyelemzőnél 1 személy(925). Ailsóvári, dézsaknai és parajdi sóbányánál 3 személy (2240). Összesen 74 személy és 73.397 forint. Tehát a külső szolgálat gazdasági és bányászati ágairá öszevéve: 98 személy és 100,457 forint. , , . . , Összesen megtakarittatott a külső és központi szolgálat mindkét ágában eszerint együttvéve: 182 személy és 198,547 frt. Ezzel szemben az új számvevőségi osztályok rendszeresítésére szükséges: 1. A gazdasági igazgatóságoknál 69 személy és 68,000 forint. 2. A bányászati igazgatóságoknál 95 személy és 94,024 forint. Együtt: 164 személy és 162,024 forint. Ezt, kivonva a fentebb kimutatott bruttó megtakarításból, marad nettó megtakarítás gyanánt 18 személy és 36,523 forint. (A költségvetés indokolásában csak 32,851 forintnyi megtakarítás van ugyan kimutatva. E 3672 forintnyi különbség valószínűleg abban leli magyarázatát, hogy a régi szervezetben volt 4 szolgai állomás helyett az újban 9 szolgai és 3 gyakornoki szerveztetvény az így valósággal megtakarított további 8 tiszti állomásból eredő különbözet nem számíttatott fel.) Hogy azonban semmi scripulusa ne maradjon fel a kelet népének, ide iktatjuk záradékul a következő kimutatást is, mely a gazdasági és bányászati ágak megtakarítási viszonyait külön-külön mutatja ki. A gazdaságnál bruttó megtakarítatott: Nettó megtakarítás: 8 18.950 S igy összes megtakarítás 18 36.523 Ez pedig igazán és valósággal úgy vagyon, akár hiszi a „Keret Népe“ akár nem, akár tudja, hogy voltak bánya-számvevőségek akár nem. Mihez képpest a további ferdítést elvárva teljes tisztelettel maradtunk, részéről a pesti kir. tszék telekkönyvi osztályának jelenlegi helyiségeiben (IV. ker. toronyutcza 1. sz. első em.), a főváros dunajobbparti (budai és óbudai) részén levő ingatlanokra nézve pedig, valamint az I. és II. kerületéről a járásbirósági illetőségű, polg. ügyekre és kihágásokra vonatkozó beadványok, illetve feljelentések a budai (III kerületbeli) kir. járásbíróság jelenlegi helyiségeiben fognak elfogadtatni és elintéztetni. A főváros III. kerületére (Ó-Buda) a járásbíróság illetőségéhez tartozó polgári és a kihágási ügyekre vonatkozó beadványok, illetve .feljelentések az óbudai (III. kerületbeli) járásbíróság által fognak elfogadtatni és elintéztetni. A főváros IV., V., VI., VI., VIII., IX. és X. kerületéről, úgyszintén Új-Pest község területéről a kihágási feljelentések a pesti (IV., V., VI. VII.- VIII. IX. és X. kerületbeli) fenyitő kir. járásbíróság jelenlegi helyiségeiben (IX. ker. soroksári utcza 13. sz. földszint) fognak elfogadtatni és elintéztetni . A főváros területén levő pestbelvárosi a IV. kerületre, a pestlipótvárosi az V. kerületre és Új-Pest község területére, a pest-terézvárosi a VI., VII. kerületre, a pest-józsef-ferenczvárosi kir. járásbíróságok a VIII., IX. és X. kerületre a járásbíróság illetőségéhez tartozó polg. ügyekre nézve jelenlegi illetőségüket és helyiségeiket is megtartják, s csupán a kerületeik utáni czímet veszik fel E hirdetményhez pótlólag még a következőt közöljük: Vonatkozólag a fentebbi hirdetményre, figyelmeztettetik a közönség, hogy a budai III. kerületbeli kir. járásbíróság helyiségei a polgári és kihágási ügyekre viziváros, főutcza 142 szám alatt, a telekkönyvi ügyekre nézve pedig a várban a „Fortunához“ czimzett épületben, vagyis az eddigi telekhivatalban rendeztettek be, a polgári és kihágási beadványok tehát a viziváros főutcza 142. sz. a., a telekkönyvi beadványok pedig a várban a „Fortunához“ czimzett épületben levő igtató hivatalban nyújtandók be. személy pénz. 1. A központban 55 63,493 2. A külszolgálatnál 24_____27,060 Összesen: 79 90,553 Rendszeresületett ___69_ 68,000 Nettó megtakarítás: 10 23,553 A bányászatnál megtakarittatott bruttó személy pénz. 1. A központban: 29 34,597 2. A külszolgálatnál: 74_____73,397 összesen: 103 107,994 Rendszeresittetett: 95_____94,024 A budai törvényszék megszüntetése. A pesti kir. törvényszék elnöke Sárkány a következő hirdetményt teszi közzé: A m. kir. minisztériumnak f. é. julius 31-én kelt rendelete folytán a budai kir. tszék 1875. octóber 1-től fogva részint pesti, részint a pestvidéki kir. tszékkel egyesittetvére, az egyesítés folytán a pesti kir. törvényszék 1875. évi október 1-től fogva, mint budapesti e. f. kir. tszék fog működni. E naptól kezdve a főváros egész területéről (dunai jobb- és balpart, Ó-Buda és Margitsziget), továbbá Újpest községének területéről a bűnügyi beadványok az eddigi pesti kir. törvényszék fenyitőosztályának jelenlegi helyiségeiben (IX. kerület, soroksári utcza 13. sz. földszint 1. sz.), polgáriügyekre vonatkozó beadványok pedig a nevezett kir. törvényszék polg. osztályának jelenlegi helyiségében (IV. ker. toronyutcza 1. sz. földszint a kapu alatt jobbra) nyújtatnak be és intéztetnek el. Telekkönyvi beadványok a főváros dunabalpszti (pesti) A pénzügyi bizottság ülése. (Szeptember 30.) Elnök: Zsedényi Ede, jegyző Ordódy Pál. A kormány részéről jelen vannak Pécsy Tamás közlekedési miniszter és Tolnay Lajos igazgató. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Sennyey Pál dr. a minisztert interpellálja az országgyűlés azon felhatalmazása iránt, mely a vasutakkal még függőben levő ügyletekre és beruházási kölcsönökre vonatkozik, s melyről a kormánynak már ez országgyűlés elején jelentést kellett tenni. Péchy miniszter azt a feleletet adja, hogy a legtöbb ilynemű ügylet már le van bonyolítva s a jelentés már készen áll. A kassa-oderbergi vasúttal teendő egyezmény az egyik, mely késleltette a jelentés benyújtását; a másik a keleti vasút, mely 18 millió követelést állít fel az állammal szemben. Ennek véglebonyolítását illetőleg más tervet fog közelebbről benyújtani a kormány, melynek elfogadása természetesen nem a kormánytól függ. Megadóztatásokat semmi esetre sem fog ajánlani a törvényhozásnak. Az említett, két vasúton kívül a harmadik a magyar éjszak-nyugati vasút ügye, melynek engedményesei 300.000 frt biztosítékot tettek le. A vasút nem épült meg, s a biztosítékot az engedményesek követelik ugyan, de a kormány által elutasíttattak. A negyedik abáttaszék - dombóvári társulat, mely 2.900.000 frtnyi követelést nyújtott be, mely követelésnek azonban alig van alapja. Az államvasutaknak a hatvanmiskolczi vasút építője Weibersheim lépett elő követeléssel, de szintén visszautasíttatott; a salgótarjáni vonal építője a „Wiener Bank“ 5 és 1 2 millió követeléssel lépett volt fel, — ez kielégíttetett; a károlyvár-fiumei vasút építői 17 milliót követelnek. Ezen utóbbi ügy még kevésbbé haladt elő, reméli azonban a miniszter, hogy rövid idő alatt ez is tisztáztatni fog. A miskolcz-bánrévi vasút 192.000 frtot követel; ezen követelésnek van némi alapja s lebonyolítása legközelebb várható. A szolnok-hatvan és füzesabonyi vonalak építője, Szepper, kielégíttetett. Ugyanezen vállalkozó a tiszai pályaudvar, a szolnoki szárnyvonal iránt is kért bírói szemlét. A gömöri iparvasutak építője 1.065.000 frt kárpótlást követel; erre nézve a minisztérium a többi magánérdekeltek jelentését is bekívánta. A miskolczdiósgyőri vonalnál 27,600 frt a követelés, ez valószínűleg kiadandó lesz. A beruházási kölcsönt illetőleg a miniszter azt a felvilágostást adja, hogy fontos állami érdekek szempontjából szükséges, hogy e kölcsön beruházása későbbre halasztassék. A többi vasútügyek le vannak bonyolítva. A miniszter által adott felvilágosításokat Sennyey K. megnyugvással tudomásul veszi. Péchy közlekedési miniszter ezután költségvetését a kormány azon szándékának nyilvánításával vezeti be, hogy a közlekedésügy mind az ügyvezetésben, mind pedig az ellenőrzésben decentralizáltassék; miután ez a megyei kormányzat keretébe lesz beveendő, ez azonban még meg nem történhetvén, a kormány kénytelen volt az eddigi keretben a lehető megtakarításokat eszközölni. Előirányzat 1876-ra 9,863,209 frt, 1875-re volt 10.772,003 frt. Muzsnay Sándor előadó azon különbségeket terjeszti elő, melyek a múlt és jelen évi költségvetés közt vannak. A bevételben 406,000 frt kevesebbletet mutat fel; a kiadási kevesebblet öszszesen mintegy 1.900,000 frtnyi kedvezőbb arányt mutat fel. A központ kiadása kevesebb lett 18.000 forinttal. Előadó meg van győződve, hogy felsőbb hivatalokban lehetne még törléseket tenni, például két osztálytanácsos és egy miniszteri tanácsos állomását törölni lehetne. A miniszter tagadja ennek lehetőségét, mert itt nagy és előismereteket igénylő emberek kellenek, miért is a rendszer megváltoztáig ezen állomások meghagyását kéri. Helfy Ignácz azt hiszi, hogy ma mégsem lehet szükség azon nagy apparátusra, melyet az átalános rohamos építkezéseknél használt a kormány , továbbá kikel a plurális összegek megszavazása ellen. Sennyey Pál b. magáévá teszi az előadó indítványát s egy miniszteri és 2 osztálytanácsosnak törlését kéri, hosszabban fejtegetve a reductio szükségét. Többek felszólalása után Péchy miniszter azon felvilágosítást adja, hogy éppen a jövő évben kell, hogy az állam és hatóságok között az utak megosztassanak s az uj rendszer megállapittassék ; tehát a szakértőkre most legnagyobb szükség ; a tarifákkal foglalkozó egyénnek oly óriási a munkája; most foly a harcz a régi és uj tarifa emberei köze s az államgazdászati tekinteteknek kell érvényre jutniok e téren. Egy ezzel tüzetesen foglalkoz egyént most éppen nem tart nélkülözhetnek. Többek pró et contra közbeszólása után Sennyey b. Somssich bizalmi kérdésének felvetése ellen szól, mert a bizottságban nem ez után kell indulni s nem tartja jogosultnak a legroszabb eljárással hasonlítani össze az újabb költségvetéseket, ő nem az osztályok vagy egyének, hanem a t - mennyiség ellen szólal fel, elégnek tart oszt a tanácsost. Fölhozattak a miniszteri előterjesztés ellen, hogy mindig csak a kisebb hivatalnokokat küldik el, a nagyokat soha, de ezzel szemben má8°k éppen azt hangsúlyozzák, hogy a helyes megtakarítás éppen abban rejlik, hogy az ahhoz értő munkás hivatalnokok tartassanak meg, mert a kormánynak nem tapogatózni, hanem kormányozni kell. Vitattatott a vasúti főigazgatóság fentartásának s általában a kettős kormányzatnak szüksége, mely az új rendezésnél lenne figyelembe veendő, valamint a vasútépítkezési hivataloknak túlságos létszáma ellen is volt szó. Felhozatik még az is, hogy bár a központi hatáskör alól oly nagy menynyiségű tárgy vonatik ki, hogy az 600.000 frtnyi levonást képvisel, ennek megfelelőleg a felsőbb hivatalokok számának is apadnia kellene a teendők kisebb tömege szerint. Végre a többség a központi költségvetési tételt változatlanul elfogadja. Olvastatnak a központ költségvetésének részletei, úgy a személyi, mint a dologi kiadásokat illetőleg. Hefy hosszabb indokolás után 2 fogalmazó törlését indítványozza, felhozza, hogy mióta országgyűlési tag, mindig rendszerváltoztatással biztatják, de ez csak eszmény marad, mint a polgári házasság kérdése mutatja. A miniszter erre azt a megnyugtató választ adja, hogy az új rendszer már nem ideál, hanem törvényjavaslatban áll készen. Most lehetetlen az ügyek kára nélkül a személyzetet nélkülözni. Ha az új rendszer is nagy személyzetet hoz be , akkor tessék ítélni. Hivatkozva az 1875-iki költségvetés határozatára, mely 1876-ra már nagy megtakarítást helyez kilátásba, a bizottság a jelen költségvetést is az ígért új rendszer megtakarítása reményében fogadja el. A vasúti és hajózási főfelügyelőségnél csak 3000 frt megtakarítás mutatkozik. Előirányzat 1876-ra 147,200 forint, 1875-re 151,000 forint. Felvettetvén a kérdés a vasutak tanulmányozására vonatkozó összeg (10,000 frt) hová fordítása iránt, a miniszter azt a felvilágosítást adja, hogy ő ez összeget a brassó-tömösi és peet-zimonyi vasút tanulmányára fordította. Megtámadtatnak még a működési pótlék czímén előirányzott összegek, melyek a felsőbb hivatalokat igen magas fizetésekkel látják el. A miniszter elismeri ennek igazságát, de a kormány szerződésileg van kötelezve a hivatalnokok irányában, és itt csak végkielégítéssel lehet segíteni. A bizottság felkéri a minisztert, hogy a hivatalnokok beállítása módozatáról adjon be holnapig kimuntást s e rovatok tárgyalását addig elhalasztja. Az állam épitészeti hivataloknál előirányzat 1876-ra 299,837 frt, 1875-re 325,385 frt, a beszámításokkal csak 11,000 frt megtakarítás tűnik ki A 33-ról 24-re leszállított mérnöki hivatalok egy részének megszüntetésére is létetett indítvány, de a bizottság a közeli teljes reductió reményében elfogadja e tételt 176,500 írtban. A dologi kiadások ellen nem történt észrevétel, s 81,318 írtban állapíttatik meg. Horvátország mérnöki hivatalai, 15,972 frt, és ezek dologi kiadásainál, 8696 frt, szintén kifogás nélkül elfogadtatott. A fedezetnél 54,878 frt van előirányozva, 1875-re volt 56,000 frt. A miniszter megjegyzi, hogy e fedezet csak illusorius és ok nélküli munkaszaporítás, s igy mielőbb megváltoztatandó. A bizottság megszavazza e tételeket a miniszter azon biztosítására, hogy a czélszerűtlen berendezéseket mielőbb meg fogja szüntetni, melyek részint már meg is szüntettettek. Kőutak fenntartása és építése. Előirányzat 1876-ra 2.884.970 frt, 1875-re 3.333,297 frt volt. Molnár György kérdést intéz a miniszterhez a közmunkatörvény behozatala iránt. A miniszter még ez ülésszak alatt kilátásba helyezi a már kész törvényjavaslat benyújtását. Simonyi Ernő a kőbányák távolsága s a prizmák ára iránt felvilágosítást óhajt nyerni. A miniszter tudatja, hogy ő maga készíttetett egy rajzot, mely minden távolságot felmutat, de költségkímélésből azt nem többszörösíttette; a prizmák árjegyzékével különben szolgálhat. Előadó kérdi, hogy a nyitra-tapolcsányi utat miért vette fel a minisztérium a költségvetésbe. A miniszter kijelenti, hogy ez puszta félreértésből történt. A bizottság e tételt, mint a képviselőház határozatával ellenkezőt, törli. Előadó továbbá kérdi: eleget tett-e a miniszter a ház azon múlt évi határozatának, hogy az útmesteri intézmény megszüntettessék. A miniszter azt válaszolja, hogy 63 helyen már meg van szüntetve , a többi állomást hurmanisticus szempontból még ma nem látta megszüntethetőknek. A bizottság a, erre vonatkozó tételt elfogadja s egyszersmind a kőbányák térképeinek szaporítását elhatározza. A híd- és útvámot illetőleg felhozatott, hogy a magánosok által épített utak és hidak az államnak jókarban adassanak át, s egyszersmind indítványba hozatott a szombathely- pinkafői út költségének, 14.000 frt. törlése. A bizottság ezt holnapra balasztván, addig felvilágosítást kér iránta. A megyei utakon előforduló hidakra előirányzott kiadás, 150.000 frt, vitára szolgáltat alkalmat. Némelyek kevésnek, mások soknak, sőt töröltetni kívánják. Végre a bizottság a tételeket megszavazza, a fedezetet az előirányzat szerint 6201 írtban állapítja meg. Ülés vége d. u. 2 órakor. A bűnvádi eljárás alapelveiről és főbb alakjairól. Székfoglaló értekezés. A debreczeni főtanoda nagy termében 1875. szeptember 15 én elmondotta Kőrösy Sándor köz- és váltó-ügyvéd s ugyanott a büntetőjog ny. r. tanára IV. Az egyéni szabadságot veszélyeztető nyomozó eljárás nem kerülhette ki a bilincseiből felszabadult szellem vizsgálódásait. Európa előrehaladottabb nemzeteinek kiváló férfiai tették vizsgálódásuk tárgyává a bűnvádi eljárást. Különösen Németországban a kiváló tudós férfiak egész tábora, nevezetesen Henke, Biener, Mittermayer, Lene, Hepp, Zacharia, Geib stb. szállottak síkra, hogy a bűnvádi eljárásban behozandó reformok által az uralgó visszaélés megszüntessék. Reformtörekvéseikben két pártra szakadtak, az egyik párt t. i. a nyomozó, a másik a vádeljárás elvén óhajtotta az újítást, s előadta azon szabályelveket, melyeken rendszere alapul. A nyomozó eljárás jellemzésére — mint dr. Ortioff Hermann „Das Strafverfahren in seinen leitenden Grundsätzen“ czímű műve 3. lapján előadja — kiemelték, hogy abban semmiféle vádló nem lép fel az állam jogainak a büntetés elleni érvényesítésére, hanem azt a bíró hivatalból üldözi; ebből folyólag a bíró három személyt képvisel, u. m.: 1. képviseli a megsértett államot, melynek jogait az áthágó tettes ellen üldözi, mely miatt ő mindent, mi a vádlott bűnösségét megállapíthatja, kinyomozhat; 2. képviseli a vádlottat, s mint ilyen mindent kinyomozni tartozik, mi ennek büntetését enyhítheti; 3. ezenkívül bíró, s mint ilyen a kinyomozott ténykörülményeket jogérvényesen elítélni tartozik. A vádeljárásra nézve pedig megállapították, hogy büntetőper valaki ellen csak vád alapján kezdeményeztethetik, tehát ilyet hivatalból a bíró nem indíthat, hogy a bíró csak vádló és vádlott indítványára járhat el az eljárás további folyamában, tel., az előkészületi, tárgyalási és bizonyítási eljárásban ír. De mivel a vámeljárásban közvádló is emelhet hivatalból valaki ellen bűnvádat, s ugyanezt magánpolgár is megteheti , az elsőt nevezték hivatalos, az utóbbit tiszta vádeljárásnak. A vádeljárás elvéből Zacharia „Handbuch des deutschen Strafprocesses“ czímű műv első kötete 43-ik lapján következő folyományokat említ fel: 1. hogy támadás és védelem, és mindaz, ami a részrehajlatlan bírói hivatalhoz tartozik, elkülönített közeggel bír, s egy személyben nincs összehalmozva különféle munkássági kör; 2. hogy a bírói tevékenység az eljárás kezdeményezése, valamint a büntetőper további szakaiban is, a felek, mint peralanyok, indítványától függ ; 3. hogy az egymással ellenmondó viszonyokban álló peralanyok, a czéljukra s a per elítélésére szükséges anyagokat maguk tartoznak összegyűjteni és a bíró elé terjeszteni; 4. hogy a támadás és védelemben bírói vezetés mellett, a felek egyenlő perjogokkal bírnak, és egyiknek a másik hátrányára nem szabad előjoggal bírnia ; nevezetesen a vádlott nem lehet köteles vádlónak szolgálni, vagy magát bizonyítékul felhasználtatni; 5. hogy mindkét félnek a birói ítélet megtámadásában egyenlő perorvoslati joggal kell bírnia. A nyomozó és vádeljárás előnye feletti vitában a győzelem már e század elején a vádeljárásé lett. Azonban újra felelevenült e vita, amint az 1308-iki franczia bűnvádi eljárás 1812-ben a rajnai tartományokba bevitetett. Ezen bűnvádi eljárás a németországi bűnvádi eljárástól lényegileg abban különbözött, hogy ebben nem magánvádló, hanem egy túlságos hatalommal felruházott államügyész a bűntettek üldözése kötelességével, de egyszersmind azon joggal és kötelességgel, hogy vádlott ártatlanságát is védeni tartozik — a mi nézetem szerint a vádló állásával össze nem egyeztethető — mint támadófél kezdette meg az eljárást; továbbá hogy a biró a bizonyítékokat kiegészítheti — a mi ismét nézetem szerint, a biró pártatlan állásával öszsze nem fér , hogy a büntettek nagy csoportja esküdtszékek által ítéltetik el, s ezekben az eljárás a főtárgyaláskor nyilvánosan és élőszóval történik. Kezdetben ez eljárást Németországban gyanús szemmel nézték, de összehasonlítván a nyomozó elven alapuló elfajult eljárásokkal, jobbnak találták. Nem tudták azonban elhatárolni, hogy a franczia eljárást nyomozó, vagy vádeljárásnak nevezték-e, s mivel ez őket a nem rég megszűnt fiskális perrendre emlékeztette, vegyes eljárásnak nevezték. Ha már most a különféle elveken alapuló bűnvádi eljárásokat összehasonlítjuk , lehetetlen, hogy a vádeljárásnak előnyt ne adjunk. A vádeljárásban válik lehetővé az egyéni szabadságnak teljes biztosítása; csak a vádelven lehet szerkeszteni egy oly eljárást, melyben a közérdek a vádlott érdekével egyenlően biztosíttathatók. A vádelv mellett szól a büntetőperrend történeti fejlődése ; mindenütt, hol a valódi szabadság képezte az állami élet alapját, mint Görögországban és Rómában a köztársaság ideje alatt, ott a vádelven alkottatott a bűnvádi eljárás. A valódi alkotmányos szabadság imájában, Angliában és Éjszak-Amerikában, ma is a tiszta vádeljárás képezi a bűnvádi eljárás alapját, s mint Mittermayer: „Die Gesetzgebung und Rechts- Übung über Strafverfahren“ czímű műve 292-ik lapján előadja, ott minden polgárt megillet a vádlási jog, s habár egyesek, testületek, községek, sőt bizonyos bűntettekre nézve maga az állam is, ügyvédeket alkalmaznak a bűntettek üldözésére, ott e mai napig a franczia eljárásban alkalmazott nagyhatalmú államügyészség intézménye nem vétetett, alkalmazásba. Mittermayer idézett műve 294-ik lapján a vezérelvek elsőjéül azt állítja fel, hogy „a bűntettek üldözésének függetlennek kell lenni a büntettek által sértett fél vagy hozzátartozói akaratától, és hogy az az állam által rendelt hivatalnok által hivatalból üldözendő.“ Kétségkívül meg kell lenni az állam azon jogának, hogy a bűntetteket hivatalból üldöztethesse ; de ebből — nézetem szerint — nem következik, hogy a polgárt is meg ne illesse a kezdeményezési jog még oly törvényszegések esetében is, melyekben a magánjog megsértésénél nagyobb horderejű a közérdek megsértése. A közérdeket, az általános jogrendet veszélyeztető bűntettek megtorlása épúgy érdekében áll a magánpolgárnak, mint az államnak, mert a közérdeket sértő tett az ő érdekeit és jogait is sérti. Nézetem szerint igen helyes Gneistoak idézett művében kifejezett azon törekvése, hogy ő a bűnvádi eljárásban a közvádló mellett jogot óhajt adatni a magánvádlóknak is. A bűntettek hivatalbóli üldözése, a közvádló is ember, s meglehet bizonyos esetekben részrehajlásból nem fog bűnvádi pert indítani, holott annak helye lenne. Ilyenkor meg kell engedni, hogy az állam bármely polgára, helyébe léphessen, a bűnpert megindíthassa és keresztülvihesse. Sokan azt mondják, hogy ez a polgárok közt zsarolásokra adna alkalmat, ámde ezt ki lehet kerülni az által , ha a polgártól elvetetik azon jog, hogy ítélet előtt a pert letehesse, alaptalan vád esetében pedig — mint a görögöknél történt — súlyosan megbüntettetik. Angliában azért iszonyodnak a közvádlói intézmény felállításától, mert félnek, hogy ez hatalmával visszaél oly esetekben, midőn a kormány, vagy kedvencz hivatalnoka a törvény korlátait áthágja, például népmozgalmaknál törvényellenes rendelettel katonai erőt alkalmaz, s valakinek megsebzését vagy halálát okozza. Ott még azok is, kik a közvádlói hivatalt felállítani óhajtják, akkor akarják azt felállítani, hogy ha a közvádló valamely esetben a vizsgálat, vagy a bűnvádi per megindítását megtagadná, helyébe a sértett fél vagy képviselője léphessen, vádat emelhessen, sőt az egész bűnpert bevégezhesse. Francziaországban is megvan a polgárnak ezen joga, de csak a vétségek és nem egyszersmind büntettek esetében. 2. Mittermayer szerint a vádlási elvre alapított bűnvádi eljárásnak második alapelve, hogy a vádló és vádlott állása a bűnperben egyenlő legyen ; nem szabad tehát egyiknek a másik felett előnynyel bírni, s a vádlottnak vádlóval szemben a teljes védelem jogával kell bírnia. A dolog természete szerint bűnperben a közvádló úgy is fölényben van az által, hogy vádja előkészítésére minden hivatalos eszköz hatalmában van ; továbbá . .. . ezen egyenlőtlenség mellőztessék a bíró állásának pártatlannak kell lenni; tehát hivatalból vizsgálatot nem indíthat; maga vádló nem lehet; ennek teljesítése a közvádló feladata; . 4- a jogképzett közvádló ellensúlyozására jogképzett védő vádlott részére megengedendő; lett ol‘zLTfd Ó, terh.® f biz°Dy^s, s vádlott mellett az ártatlanság vélelme harczol; ebből folyó ag . 6. azon alapelv alapján, hogy nemo te a bAs?,’** "dd® ® és Jij “A"lA i"''0,Ziték « A bűnvádi eljárásnak habár alanelvéhez nem “ V* fontos tekintetekből annak lenyes kellékeit képezik: a nyilvánosság és az azzal egybekapcsolt szóbeliség és közvetlenség! Az Uf!‘bb ,időben a nyikánosság jótékonysága a főtárgyalásnál többé vita tárgyát sem kínozi még csak azon kérdés vitás: vajon a bűnvádi per vizsgálati stádiumában megengedtessék-e a nyilvánosság? franczia- és Németországban — mondta Mittemayer idézett művében - sók hang eme kéik még a tárgyalás nyilvánossága ellen. Hivatkoznak azon hátrányokra, melyek a büntetőper kezdete nyilvánosságából, hol gyakran a gyamokok még igen gyengék, származnának a bizonyítékok felfedezése, a vádlottak és tanuk vallontásának őszintesége tekintetében, a bűntársak üldözése pedig lehetlenntetnek. Maga azon hátrányára isSSZTr, 41'“k «AJ3: nyilvánosság által érzékenyen suitatnának . titkos vizsgálat szükségességét igényli ’ * rendőri bíróságok előtt nyilvánosan történik* a SZT kTn "áto,vad cselekményekre titkos kihallgatást rendelni el, de ez is annak eredményét vádlottal nyilvánosan közölni tartozik. Az angol gyakorlati jogászok nagyobb részének az a nézete hogy a nyilvánosság egy előnynyel bír, mert általa nem ritkán fontos bizonydíkok fedeztetnek föl, melyek különben ismeretlenül maradtak volna, és mert az egyoldalú, vagy szenvedélyes eljárástól a nyilvánosság által visszatartozik, és a polgárok bizalma az iratul ‘ f A“ ff““‘f-W»«, irto «&.»- s vádlottnak a legnagyobb védelem nyujszik. Nagy hévvel harczol Gneist is idézett művében a vizsgálat nyilvánossága mellett Nézetem szerint, míg a vizsgálat a tárgyi tényadaték megallapítása körül forog, czélszerűbb a titkos eljárás , mihelyt azonban az alanyi tényáll fedott megállapításában határozott személy ellen irányul a vizsgálat: mind az anyagi igazság kiderítése szempontjából, mind vádlók jg., biztosítása tekintetéből nyilvános eljárásnak van helye a szóbeliség és közvetlenig elengedhelen feltétele a jó bűnvádi eljárásnak, anál e helyen szólnom sidezleges, mert meghaladott álláspontot védelmeznék, a bűnvádi eljárás alapelveinek jogtörténeti fejlődését, valamint azon alapelekét is melyek nagyrészben nemcsak a tudományban, de az újabb törvényhozási munkálatokban is elfogadtattak. Nem szóltam azonban arról, váljon hazánkban minő’ ?Alapelveken nyugodott a bűnvádi eljárás. Hazánkban a büntető eljárás mondja Szalay Lászlónk —inkább testöpszerű expediensek összege, mint, eleve felállított elveknek eredménye vala. Semmivel sem törődtek őseink kevesebbet, mint a bűnvádi eljárás törvény általi szabályozásával. III. Ferdinánd alatt az ez által 1656-ban Alsó-Ausztria számára közzétett „Forma processus judiciarii seu Praxis Criminalis“ felvétetett ugyan törvénykönyvünkbe, de szerencsére törvényerőre sohasem emeltetett. Büzhödt inquisitionális szelleme azonban behatolt a gyakorlat után bynvádi eljárásunkba, főleg a nem-nemesek ellen folyt bűnvádi perekben. Apáink mulasztása menthető azon szerencsétlen politikai helyzet miatt, melybe hazánk főleg a mohácsi vészszel jutott. A nemzeti önállásért s alkotmányunk fenntarthatásáért vívott százados küzdelmek idemészték minden erejüket s a léérti küzdelem lehetetlenné tette az ország belügyei rendezését. Pedig Anglián kivül nem volt ország Európában, melyben a vádevre alapított bűnvádi eljárás tökéletesebben kifejlődhetett volna, mint hazánkban. A nemesek ellen indított perekben hazánkban a tiszta nyomozó eljárás sohasem alkalmaztatott ; az általános és különös vizsgálat után a lettóper tisztügyész által benyújtott védlevéllel s ennélfogva idézéssel kezdetett, s a tisztügyész mint felperes, vádlott mint alperes között, írásbeli perbeszédekben folyt le. A nem nemesek ellen a gyakorlatban kifejtett eljárásban már nagyrészben a nyomozóelv alkalmaztatott, s az eljárás rendszerint vádlott elfogatásával kezdetett. Ha apáink egy rendszeres bűnvádi eljárás megalkotását elmulaszták , ha gyakorlati eljárásukban a nyomozó eljárást alkalmazták, ezt nekik megbocsáthatjuk, mert folytonosan a létérti küzdelemmel voltak elfoglalva, és mert a nyomozó eljárás akkor Európa nagyobb részében divatban volt; de nem bocsátanák meg utódaink, ha mi ugyanezt tennék, mert habár teljes állami függetlenségünket még ki nem vívhattuk is , mindamellett bírunk anyngi állami önállással, hogy belügyeinket rendezhetjük, és mert az előhaladott tudomány vívmányai s a polgáriasált államok törvényhozásai gazdag kincstárai törvényhozóink rendelkezésére állanak, s igy semmi sem gátolja törvényhozásunkat, hogy tiszta vádelvre alapított bűnvádi eljárási törvény mielőbb megalkottassék. KÜLFÖLD. Szeptember 30. Franczia köztársaság. (Válsághirek. A szélsőn bankettje.) A miniszterválság lehetőségéről komolyan kezdettek a politikusok és lapok beszélni, s még a mérsékelt republikánusok sem félnének már attól, hogy ha a Buffet-Dufante minisztérium a lajstrom szerinti szavazás elfogadása következtében megbukik, s helyébe ezen szavazási mód fenntartása mellett akár egy Broglie minisztériumot nevezne ki magának Mac Mahon. Az a hírre vonatkozólag, mintha e nemzetgyűlés a szavazási kérdés, illetőleg a kabinetkérdés végett a rendes idő előtt fogna összeolvasni, félhivatalos részről cáfolatokkal sietnek elő, mert ezen hír a vidéken nagy nyugtalanságot keltett. Különben az sem teljesen igaz még, hogy Difimre és Say balközépi miniszterek elfogadták a kerületi szavazás elvét, sőt, mint a „Liberté“ tudja, a balközép a két miniszterrel alkudozást folytat a két szavazási mód közötti transactio létesítésére. Hyenneina transactióról már az utóbbi ülésszakban is volt szó s ezt akkor a „nagy választókerületek rendszereinek nevezték. Szeptember 26-án az 1792-iki köztársaság évfordulójának megünneplésére 500 régi republikánus, köztük Louis Blanc, Greppe, Farcy és Germain Cars képviselők, Talaudier, Lefevre Ernő, Marsoulan, Level, Yves Guyot, Lacroix