Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1875-10-10 / 281. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra .. 1 ., 80 „ Egyes szám ára 10 k raj ezár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6.szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 281. szám. Budapest, vasárnap, október 10. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: az „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre.................................20 forint — kr. Félévre......................................10 „ — kr. Negyedévre......................... 5 „ — kr. Egy hóra.................................180 krt . Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza TÁVIRATOK. Bécs, okt. 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A magyar delegratio azon bizottsága, mely az üzeneteket veszi át, az osztrák hasonló bizottsággal együtt fog megalakulni, és mivel most a magyarokon van a sor, valószínűleg Szlávy lesz az elnök. Mad a budgetnek előadója az illető bizottsági előadók lesznek. Bécs A magyar delegatio mai ülésében a hadügyi költségvetés részletes tárgyalásában az albizottság határozati javaslatai és az I—VI. czim mejegyzés nélkül fogadtattak el. A VII. czimnél Benedek szót emel a gyalogkapitányok lovakkal való elátására kért összeg megszavazása mellett, az albizottság annak törlését indítványozván. Várady és Jókai albizottság indítványát pártolják, mely el is fogadtatott. A Vili. czimnél az albiottság határozati javadata, mely szerint a kőszegi hadi alreáliskolában néhány tárgy magyar nyelven adassék elő, úgyszintén Várady indítványa, azon megjegyzés elhagyásával, miszerint ennek nem kell rögtön történnie, valamint az ordinarium minden czinae, továbbá az ágyukra való előirányzat és az extraordinarium minden csime az albizottság indítványai szerint minden változtatás nélkül fogadtattak el Az albizottság azon indítványa fölött, miszerint az egyes czimek és tételeknél virement ne engedtessék, vita fejlődött ki, mely az albizottság indítványának elfogadásával végződött. Bécs, okt 9. A birod. tanács delegátiójának mai ülésében a hadügyi költségvetés rendes része tárgyaltatott. Az általános vitában részt vettek Walterskirchen b., Oelz és az albizottság elnöke Herbst. A II. czimnél: nyugdíjazott tiszteknek helyi állomásokon való alkalmazásánál az albizottság indítványa szerint 4193 főt töröltetett. A VI. czimnél: felsőbb parancsnokságok és karok, élénk vita után, melyben a vezérkar főnöke John és Koller b. hadügyminiszter a vezérkarnak a hadsereg szolgálataira, nézesti nagy fontosságát fejték ki, Rossbacher, Engerth és Wieterstein delegátusok a kormány előirányzatát pártolók : az albizottság által indítványozott 63.500 főt törlés fogadtatott el. A VII. czkknél: általános csapatköltségek, szintén élénk vita után a gyalogsági kapitányoknak lovakkal való ellátására 63.252 forint az albizottság által töröltetett, ugy szintén a tartalékos tisztek hetivására kért 30.262 főt is A bizottságnak többi, a kormány előirányzatávalmgegyező indítványai vita nélkül fogadtattak el. Legközelebbi ülés hétfőn lesz. Róma, okt. 9 Cialdini tábornok és a király három szárnysegédje fogja a német császárt a határon üdvözölni. Monstantiastpoly, okt. 9. A csász.bank a szelvény intézkedések ellen formálisan óvást tett és be akarja várni a párisi és londoni bizottságaitól érkező utasításokat. Egy további jegyzék kibocsátását várják, mely szerint a szelvényérték fele készpénzben, másik fele pedig öt év alatt lenne fizetendő. Bonstantinápoly, okt. 6. Az olasz kormány ma hivatalosan felvilágosítást kivánt az új pénzügyi intézkedésekre vonatkozólag, ugyanezt tették más hatalmak követei is, de csak félhivatalosan. A helyi bankok az új intézkedés tárgyában a szultánhoz intézendő kérvényt készítenek elő. JBelgrád, okt. 9. A fejedelem jegyese ma délután nővéreitől és rokonaitól kísérve fényes bevonulást tartott; az esküvő kedden vagy szerdán fogna tartatni. A hivatalos újságban egy con munique közli, hogy az orosz császár Milan fejedelemnek, barátságának újabb jelét adandó, a fejedelem esküvőjénél alany tisztségét elfogadta és képviselőjéül vezér szárny segédét Szamarakofft bizta meg. Este a város kivilágittatik. Hága, okt. 9. Miután Németalföld a venezuelai állam kártalanítási követelését, hollandi alattvalóknak Venezuela belügyeibe való beavatkozásáért, visszautasította Venezuela követe tegnap félbeszakította a diplomatiai érintkezést, és Hága városát elhagyá. Úl-York, okt. 9. Mexikó elnöke személyesen nyitván meg a congressust, megnyitó beszédében az országban uralkodó nyugalmat és a külbann.ahhoz való kielégítő viszonyokat emele ki. Bél., okt. 9. (Zárlat.) Hitelrészvény 211.50. Galicziai 216.— Allamvasut 281 50. Járadék 70.10. 1860-ik ill.80. 1864-iki 133.50. Ezüst 102.10. London 112.25. Unióbank 90.90. Általános épitőbank 10.—. Angol-ausztriai 109.—. Lombardok 110.25. Tramway 90.— . Hitelsorsjegy 163.50. Napoleonhor 895.50. Arany 534.—. Frankfurt 54.70. Porosz pénzutalvány 166.50. Török sorsjegy 4125. Angol épitőbank 19.25. isseit, okt. 9. (Hív. Zárlat.). Magy. földtehermen- Kötvény 81.30. Salgó-Tarján —.—. Magyar hitel 208,50. Magyar záloglevél 86 60 Erdély —.—. Magyar keret vasút 46. • Magyar sorsjegy 79 80. Magyar földhitel 60—. Magyar vasúti kölcsön 101 50. Anglo-magyar 34 50. Franco-magyar 39 25. Alföld 123 50. Magyar északkelet vasút 115 75. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 64.30. Tiszavant 132.75. Municipal-lank 22 50. Pesti bank — .— Berlin» okt. 9. (Zárlat.) Galiczai 96.25 tallér Lombard 192.— Kir. márk. Ezüst jövedék 66.60. aller 1360-as 117.75. tallér.— Bécs 17840. bir. márk. — Romániai 31.50 tallér. Államvaspálya 501.— bir. márk. — Papírjövedék 63.20 tallér. — Hitelsorsjegy 349.—. — 1864-es 103.50. bir. márk. Hitelrészvények 370.50 bir. márk. Hitel részvények 370.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 173.— kir. márk. Utóbörzet.------. Budapesti szinlapok. 5 NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 143. szám. Budapest, vasárnap, okt. 10-én, 1875. Utolsó népszínműi előadásul: A szökött katona. Eredeti népszinmű, népdalokkal 3 szakaszban. Irta Szigligeti Zenéjét Szerdahelyi J. Kezdete 7 órakor. VAR-SZINHÁZ. Bérlet 6. szám. Uj betanulással először: Kettyű és legyező. Vígjáték 3 felvonásban. írták: Bayard és Sauvage; fordította Csepregi Lajos. Kezdete 7 órakor. Budapest, október 9. „Tengerre magyar!” Boldogult Széchenyi István gróf is bajosan képzelte úgy nagy és szép jelszavának érvényesülését, mint négy évtized múlva ránk következett. Milyen különbség a közt, amit ő gondolt merészen, és a közt, ami rajtunk valósul meg terhesen. Pedig egyszerű értelmezés dolga az egész; egy kis prioritási kérdésen fordul meg a sajnos különbség. Széchenyinek a kereskedelmi vitorlák világhódító szárnycsattogása adta a gondolatot. Nekünk ezernyi mázsás vértek mögül, ordas ágyuk döreje hirdeti a világijesztő megvalósulást. Ő látta a jólét, a gazdagság megmérhetetlen útját, hol az örök óczeán sörényébe kapván, nyargalva hajt tova a munkás népek versenye, s hirt és vagyont hoz vissza pályabérül a biztos szárazra. Mi látjuk a pálya borzalmas torlaszát, látjuk a tűzokádó érergátokat. Gondoskodtunk arról, hogy másnak keserűvé tehessük tán a versenyt, de szineink aligalig lebbennek meg a versenytéren. Haditengerészetünk, az lett jeles. Dicsőségében nincs hiány. Lissa kőpartja diadalmasan visszhangozza Tegetthof nevét. De Velencze azért elesett, s Dévénynél megcsillogott porosz sisak, és besöpörte millióinkat. A tenger gazdag, megtéríthető, a mit elvett a szárazföld. De — egypár száz ínséges parti bárka, tán negyedrész annyi bánatos gálya s egy maroknyi Lloyd-gőzös, állami subventiót pöfékelve: mindössze ennyi az, a mi kereskedelmi mannánkról melancholicus hirt lubiczkol az ocean kincses birodalmában. Tengerre igyekezvén, csak ,,vízre“ mentünk igy, s pánczélos „csatárokéba rakott millióink súlya alatt még jobban megroppant a gyarló kereskedés fagerincze. Szép szó a biztatás. Hallani is jól esik. De bajos elhinni. Azt mondják: csak legyen egyszer hét országra,hires hadimarinánk (mert hát még ez a mostani sem elég hires nekünk), majd megterem a kereskedelmi tengerészet is, mint árnyékban a gyöngyvilág. Mind szép, csakhogy még nem hallottuk hírét annak a gazdának, ki előbb kertelt volna, mintsem a telket megszerezte. S véges emberi észszel ítélve, tán mégis az lett volna a helyesebb egymásután, hogy előbb vessük meg kereskedelmi marinánk alapjait s azután, növekedése mértékéhez képest, gondoskodjunk oltalmáról is. Mai napság nem kell fegyverrel, dárdával, ágyubömböléssel nyitni réveket: a tőke, a hitel, az élelmesség, az ügyesség végzi az ostromot, s a piaczot nem a megszálló hajóraj, a megszálló üzleti szellem tartja meg biztosabban. Elvétettük a sorrendet. Ez a hiba. Ezt panaszoljuk fel. Nem az a baj, hogy van hajóhadunk, tíz akkora kereskedés megvédésére. Az a baj, hogy tizedrész annyi hajóhadnak nem bír dolgot adni békés flottáink oltalmazása. S baj, még ennél is nagyobb, hogy a megfordított rendszer, mely szerint elindultunk, a maga súlyával nyomja el a javulást ez arányok között. Beszél erről a tapasztalás. Kiáltva mutatja: ime a háború flottája nőttön-nő, izmosodik; fogyton-fogy a béke flottája, gyengül és elsenyved. Kikötővárosaink hanyatlanak; a rév szomorú és elhagyott. De élet pezseg az úszó várakban s a rév sánczai büszkén emelik harczias terhüket. A gondolat kapcsolatot keres a két jelenség között. Az államgazdaság elvei megmutatják azt neki. „A terméketlen beruházások a termőerőtől vonják el a zsírt.“ Így szól a tétel. S ne csodálkozzunk, hogy míg improductív pánczélos hajók szívják zsebünket, a productív kereskedelmi gályák alól kiapad a tőke: annyi, mintha a víz fogyna el orradzójuk elől. Ez csak egy bagatella. Potom 4—5 millióról van szó. Enynyi körülbelül, amit tengeri haderőnk fölöslegesen elemészt. De egy rendszernek ízülete ez. És az a rendszer teszi meg. Az a systema, mely kiváló szenvedélylyel hajlik mindenütt az improductív költekezés felé, mely itt négy, amott nyolcz, meg amott tán tizenhat, s isten tudja hol és milyen crescendoban ennyi meg ennyi milliót von el a termelő gazdaságtól, attól a factortól, mely ezüst barázdát von a tengereken is s arany jólétet arat. S ez a rendszer a maga egészében teszi azt, hogy erős hadi flottánknak nincs mit oltalmazni a négy égi táj közül egyiken sem. De meghordozza ott lengő színeinket; büszkén hirdeti az osztrák-magyar monarchia nagyhatalmát, idegen tengereken, távol partok alatt, így mond az ellenvetés. Nem igen szerencsés a mondása. Meghordozza bizony e színeket, hogy szomorúan csüngjenek alá messze révekben, kérkedő árboczerdőségben, hol egypár csenevész sudaron vagy egyen sem találnak polgári rokont, s hirdeti idegen világgá: Íme egy tengeri nagyhatalom, melynek semmije nincs a tengeren. Ez nem nagyon felemelő. Azonban háborúk is vannak a világon. A felebaráti szeretet vizen is öldököl. Ez is ellenvetés. Nem szerencsésebb amannál. Elmúlt az idő, mikor egy öreg gálya kikötött az ellenség partjain, s legénysége elfoglalta az országot. Most félmilliójával öldösi egymást a szerető emberiség. A roppant tömegek harczának divatja kihaló lábra helyezi a tengeri viaskodás fontosságát. Nincs valamennyi európai hatalomnak együttvéve annyi hadihajója, hogy a legcsekélyebbik hatalom megtörésére eléghaderőt bírjon tengeren hadba vinni. Öt ezred muszka Eperjes alatt veszedelmesebb portéka, mint öt flotta Polánál. Tengeren nem dűl el többé az országok sorsa. S lehet igen kényelmesen csatát veszteni vizen s a győztes ellenség országát mégis elhódítani. A hatalmak fegyveres mérkőzésében jelenleg nincs nagyobb szerepe a hadi marinának, mint amennyit a polgári marina érdekei számára kijelölnek. Az ártást, mit ellenségünkön szárazföldön elkövetünk, átvinni a tengerre is, s megvédeni vizenjáró javainkat, mint a földön levőket a hadsereg védi : ez pánczélos flottáink feladata. A mely országnak nagy javait hordja az oczeán , nagy hadi marinát tart, mert nagy kárt szenvedhet, s mivel a háború nem csak vérre, de pénzre is megy, el is bukhatik az óczeánon szenvedett károk súlya alatt. De a mely államnak nincs a tengeren vagyona, nincsenek vizentuli nagy érdekei, nincs gyarmata, nincs millió számla alattvalója elszórva a világ minden kereskedelmi kikötőjében , egy szóval, ha nincs élete a tengeren , nem lehet azt ott beteggé tenni. És Anglia Éjszak-Amerikával együtt nem bírna egy félgarassal több kárt okozni monarchiánknak az óceánon, mint például egymaga Spanyolország, az ő kis marinájával. Aki úgy rendezte el tengeri haderőnket, hogy Európa legkisebb tengeri hatalma megett végképen el ne maradjon , s ekkor is csak azon korlátok között tartja számítását, hogy kereskedelmi marinánk hasznához arányban legyen az oltalmazó flotta költsége , az minden vizenjáró érdekünk iránt gazdagon lerótta tartozását. E szempontot keressük — és nem találjuk a tengerészeti költségvetésben. Nem a delegatio törléseiben. Nem még Kass Ivor báró helyes irányú fejtegetéseiben sem. Mindegyikben a tengeri „hatalmi állás“ hangsúlya adja ki a metrumot. De ez nem rímel viszonyainkkal. Más versláb szerint baktatnak ezek. Tengeri hatalmi állás tengeri érdekek nélkül igen hasonlít egy késhez, melynek se pengéje se nyele. De különben is bizony hogy elég nekünk a szárazföldi hatalmi állás keserű dicsősége egymagában is. A vízzel való tortúra merőben felesleges. A nélkül is kivalljuk minden garasunkat. Ne legyünk mi parádés nemzet a vizeken mikor a szárazon is csak úgy futja ki már a módi, hogy forgó alatt mezítláb járunk. Az a határozat, melyet a delegátió tegnap elfogadott sürgetni vele a haditengerészet szervezetének törvényes megállapítását, arra vall, hogy a delegáció is érzi ez igazságok súlyát, s ez reményt nyújt arra, hogy majdan a szervezet megállapításánál érvényt találnak a szempontok, melyeket most függő okok és átmeneti viszonyok takarnak el. Igenis , tengerre magyar ! Ma is ismételjük ezt a meggyőződés egész hevével. Nem ábránd az, hogy terünk, jövőnk van nekünk is az óczeánon. De tengerre, singgel, mérleggel, és nem ágyúval, szuronynyal, mert ezek nem hódítják meg a vizeket. Ezek ölik a jólétet , amazok teremtik. Ezekre szükségünk lehet amazok oltalmára. De legyen előbb amit oltalmazni kell, év múltán visszaváltandó és öt százalékkal kamatozó kötvényekkel fizeti. Ez a fél csőd jóformán elkerülhetlen volt, s szinte szerencse, hogy a dolog a körülményekhez képest ilyen szelíd alakban nyert egyelőre megoldást, úgy látszik, hogy az elhatározás a leginkább érdekelt angolok előleges tudomásával és beleegyezésével történt. Legalább a táviratokból azt látjuk, hogy az angol lapok nem ütnek nagy lármát, s inkább reményüket fejezik ki, hogy ily módon Törökország időt nyer pénzügyei rendezésére. A mi közönségünket közvetleleníl legfeljebb a török sorsjegyek által érdekhezi fizetési mód, mert e sorsjegyeknek a közelmúlt évek humbugja elég nagy piacot szerzett. Az mindenesetre nagy kérdés, hogy teljesülni fog-e az angol lapok reménye, mert Törökország pénzügyi regenerálóját mélyre ható, mindent felbolygató reformok nélkül képzelni sem lehet. A reformokra pedig ott nincs meg az őszinte akarat, s így a regeneráló munkája csak az alattvalóik befektetett pénze által érdekelt hatalmak közreműködésével és erélyével lenne keresztülvihető. De e nagy munkára az öt év igen rövid időnek tetszik, s nem hiszszük, hogy e határidő elteltével újabb expediensekre ne legyen szükség. A szörös kormány elhatározta, hogy csak felében fizet készpénzzel hitelezőinek, felében pedig papírra tett ígérettel. A török kötvények szelvényeit és a törlesztési hányadot ugyanis f. évi október 6-dikától félig készpénzzel, félig pedig öt Mióta gazdag kukoricatermésünkre a közfigyelmet felhívtuk, majdnem valamennyi lap foglalkozott az ügyben, hozzájárulva felszólalásnak hoz. Ma a „Pesti Napló“ emlékezik meg róla, fölemlítve, miszerint az osztrák déli s a magyar állami pályák hajlandók a tavalyi kedvezményárakat életbe léptetni. Ez mindenesetre jobb mint a semmi, csakhogy alig lesz elegendő a kivánt eredményhez. Mélyebbre menő engedmények és pedig minden fontosabb hazai vonalon : erre elengedhetetlenül szükségünk van, ha kukoricánkkal a külföldön és főleg a távol Angliában versenyezni akarunk. És ez engedményeknek gyorsan is kell életbe lépniök. A természet kedvezése folytán pár héttel előnyben vagyunk a többi kukoricatermelő országok aratásával szemben. Ha ez időt fel tudjuk használni, megszerezhetjük az új piacokat bizonyosan. Ha elalusszuk azt az időt, és bevárjuk, míg a régi rendes eladók már megjelentek, akkor aztán ugyan hiába erőlködünk. A horvát tartománygyűlés fi hó 19-dikén ismét felveszi ülései fonalát, miután ez időre előreláthatólag véget érnek a delegationális tárgyalások. _________ Az ipartörvény módosítását köztudomás szerint háom év óta sürgetik az iparosok országszerte. Az országos iparegyesület e tárgyban már körülbelül egy év előtt albizottságot küldött volt ki, a hangoztatott kívánalmak figyelembe vételével való módosítási javaslatok kidolgozása végett. E javaslatok az iparegyesület összes szakosztályai által tegnap vétettek tárgyalás alá, és általánosságban elfogadtattak. — Az érdekes vita főleg két elv felett folyt: a törvény 1 §a felett, mely az ipari vállalkozás szabadságát statuálja és a felett, hogy az iparszervezet mely alapelvre fektettesék. — Az albizottság javaslata érelmében az ipari vállalkozás szabadsága érintetlenül hagyatni, és az ipai társulatok egységes organismust képező intézménye fejlesztetni határoztattak. Miüzen ipari szempontból nagyfontosságú tanácskozások hétfőn, október 11-én d. n. 5 órakor az iparegyesület új helyiségében (országút 10-ik szám I. emelet) folytathatni fognak. Az egyesület összes tagjai felhivatnak, hogy a gyűlésen lehető nagy számmal részt vegyenek. ______ Képviselőválasztások. Czegléden tegnap egyhangúlag ifj. Simonyi János függetlenségi párti, Mármant megye huszti kerületében a lemondott Theodorovics törvényszéki elnök helyébe öt szótöbbséggel Pogány Ödön szintén függetlenségi, és végül Segesvár vidéki kerületében okt. 6-án a lemondott Gull helyére Ernst Frigyes ó-szász választatott meg országgyűlési képviselőnek. Az osztrák államvasút-társulat a temesvár-orsovai vasút kiépítése alkalmából a szükséges földmunkálatokra nézve szűkebb pályázatot nyitott, melynél a következő külföldi házakat szólította föl ajánlataik beadására: Hügel és Sager, Klejin testvérek, K. Schwartz, Bucher J., Gregersen és Ducerne. Váljon nem lett volna-e tanácsosabb nyilvános pályázatot hirdetni, melyre hazai vállalkozók is jelentkezhettek volna? Az osztrák államvasút azon ország irányában, mely oly gazdagon javadalmazza, ennyi figyelmet legalább tanúsíthatna, s ennyi erkölcsi kötelességet érezhetne. Egyetemeink a mik, — és a mik lehetnek. Budapest, október 9. n. Az egyetemi tanár hivatása nemcsak haladni tudományával, nemcsak kötelesség- és hajlambeli feszült figyelemmel kisérni a világszerte fölmerült újabb szellemi küzdelmeket s hangya-szorgalommal összehordani a kivívott igazságokat, hanem cselekvőleg is fejleszteni, érték tekintetében öregbíteni s határaira nézve előbbre vinni a tudást. Az egyetemen kell képviseltetnie az ismeretek összes világénak, melyben a külföldről kiáradó sugarak találkoznak s egyesülésök következtében tisztább, fényesebb világosságot lövellenek szerte a hűn felett. Mert az egyetemi tanárok rendeltetésszerüleg a nemzetek szellem-közösségének kifejezői, a mivelődésnek és haladásnak mutatói, s roindig az ország hátramaradásának a bizonysága, higy szégyenletes vesztesége, mikor ezek nem jelzik híven az ismeretbeli haladást, mikor missiójukat szem elöl tévesztve, malomtaposó lovak módjára éveken át mindig egy és ugyanazon körben keringenek. Az egyetemi tanárnak megvan az a magasztos előnye minden egyéb iskolabeli prvssorok fölött, hogy nem kénytelen bizonyos kimért határok között mozogni, de lehetséges, sőt erkölcs kötelessége az egyes kérdésekbe mélyen behatolni, s keresni kutató szellemmel az aranyigazságot, mint a bányász keresi az aranyat. Ez az, ami az egyetemi előadásnak, hogy úgy mondjuk, ihletet kölcsönöz; ez az, ami az egyetemi hallgatóban ihletet fogant; ez az, ami alatt lelkében az inspiratio megébred és nyilatkozik ; ez az, ami a figyelő tanulásból az önálló tanulmányozásba vezeti át. És ez ihlet a budapesti egyetem philosofiai facultásában (szinte kizárólag a humanisticus csoportot jellemezte előbbi czikkünk, s azt jellemzi hasonlókép a második) az előadásokból teljesen hiányzik. Roszak, üresek, silányak azok; különbeket lehet hallani akármely jóravaló középtanodában. Ez a mutatkozó és évről-évre kirívóbb eredménytelenség oka. A kormány itt rögtön nem segíthet. Az illető embereket jobbára örökölte, s azokat állásuktól részint az egyetem autonómiája, részint az ország nyomasztó pénzügyi helyzete nem engedi megfosztani. S törvénytisztelő, alkotmányos miniszternek, mint Trefort Ágoston közoktatásügyér úl, nem lehet vezetője az önkény, csak egyedül és kizárólag a törvény. Jóllehet rövid elbánása a magyar nemzeti kultúra javára válnék , de a czél nem mentheti az eszközöket; legkevésbbé takarózhatik pedig a régi jezsuita elv leplébe egy alkotmányos, felelős miniszter. Meglehet, a jószándékú s üdvös czélú intézkedés valamely mostoha időben oly veszélyes incidensül szolgálna, mely e múló bajt állandó veszedelemmel torolná vissza. Az ily eshetőséget lehetségessé tüntetni föl semmiféle szín alatt nem szabad. A jelen ez idő szerint veszve van ; a bajon csak részben, csak idő folytában lehet segíteni. A jövő azonban megmenthető. S ebben a kormányt a nemzetnek s a parlamentnek támogatnia kell. Mi kép ? Ez a dolog sarka, melyen az egész megfordul. Pár év óta többször fel-felmerült a terv, hogy a kormány külföldről hozand be tanárokat. Mi e tervet eleitől fogva tévesnek, meddőnek tartottuk, s igen örülünk rajta, hogy Trefort Ágoston úr róla lemondott, amint a pénzügyi bizottságban kijelentette. Mert nem tudtuk elképzelni, hogy akadjon külföldön kiváló tehetségű és készültségü professor, ki nemzete gyűrűjéből kiszakadjon, ki a bonabeli tökéletesebb egyetemet a mienkkel fölcserélje, ki elforduljon azon tudományosságtól, melynek emlőjéről táplálkozott, melynek légkörében növekedett és otthonos szelleme, melyben ambitiójának megfelelő neve és emelkedése gyökeredzik. Féltünk, nagyon féltünk, hogy egyetemünk charlatának asyluma lesz, hogy a kisebb bajokat nagyobb gondokkal fizetjük meg. Féltünk, hogy aki bejö hozzánk, csak anyagi szempontból teszi e lépést, hogy nem lesz e nemzetnek fia, nem buzog a mi haladásunkon ; nem gondolkozik velünk, nem érti meg szive a mi szivünk dobbanásait ; s nem lesz hű gondozója tudományosságunknak, igaz fáklyavivője ifjúságunknak. S ha buzgalma szent, csatlakozása hozzánk igaz, ha tehetsége valódi, tudománya nem humbug: még ezek daczára is kétes a sikere a nyelvkérdés miatt. Mert a magyar egyetemen idegen nyelven nem adhat vala elő, kikötés meg józan ész szerint, hála istennek ezen már túl vagyunk, és magyarul kellett volna praelegálnia. A rosz magyarság pedig, mert bizonyosan erre számíthattunk csak a legjobb esetben, nevetségességével mily eredményeket mutat elő, arra szomorú bizonyítványokat képes kiállítani az orvosi fakultás némely tanára még ma is. A mi egyetemeink csak hazai tanerőkkel virágozhatnak föl, kikben hajlam, érzés, gondolat, szellem határozottan nemzeti, kiket hozzánk észjárás és vér szent köteléke csatol, kik múltúnk dicsőségére kegyeletes büszkeséggel néznek vissza, s jövőnk emelésének nagy művében sugallatos szeretettel munkálnak közre. Csak vérek és a 11 a fok boldogulhatunk. Ez a felfogás vezette a magyar országgyűlést, midőn az állam-költségvetésben rendesen megszavazott bizonyos összeget, így 1875-re 25.000 forintot, 1876-ra valószínűleg, minthogy a pénzügyi bizottság már él-