Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)

1875-10-18 / 289. szám

a bevételt 200.000 írttal emeltetni indítványozza. A miniszter és Hegedűs L. hozzájárulnak az indítványhoz, Szontagh a lottójövedéket elvileg nem helyesli, s azért ezen alapon nem kíván jöve­delmet felvétetni, mire Csengery és a minisz­ter ellenvetik, hogy akkor e jövedelmet önkényt a külföldnek engedjük át. Simonyi elvileg is he­lyesli az intézményt, mert némely emberek remény­ből is élnek és az egyéni szabadság megszorításá­nak tartaná e játék meggátlását. Kautz csak kénytelenségből fogadja el s annak eltörlését a jobb időkre halasztja, midőn az állam a jövedelmet nélkülözheti. Ezután a többség az előirányzatot Wahrmann indítványával fo­­gadja el. Sójövedék: szükséglet 2.133,785 forint, fedezet*13.000,000 írt. A miniszter kijelenti, hogy itt is nagy reductiókat tett, de tovább menni nem tartja helyesnek; a fedezetet 700,000 írttal szállította le a múlt évi eredmények alapján. Erre a bizottság a czimet elfogadja. Az ülés tovább foly. V­IDÉK. Sopron okt. 15. 1875. Az a conservativ győzelem Sopronme­gyében.*) Főispánunk a megyei bizottmányt f. h. 11. és következő napjaira az őszi rendes gyűlésre ösz­­szehivta. Feltűnő volt, hogy az első napokban a szokottnál sokkal nagyobb számmal jelentek meg a bizottmányi tagok a gyű­lésteremben, köztük fe­­ketedvén feles számmal katholikus papság, Ürmé­­nyi, gr. Széchenyi Imre, Augusztinecz és Szilvásai vezérlete alatt. Csak örülni lehetett volna, ha e tagokat a közügyek iránti érdeklődés vonzotta volna a gyű­lésbe, de mint előre gyanítható volt, s mint ez a gyűlés két első napjában tapasztalható lett, a jobboldali el­lenzék azért csődítette fel híveit oly nagy számmal, mert Cs. M. szolgabírónak, ki több rendbeli panaszok folytán fegyelmi vizsgálat alá vonatott, ügyei ke­rültek tárgyalás alá, ezúttal terjesztvén be a fe­gyelmi bizottság a megejtett vizsgálatról vélemé­­nyes jelentését. Ezen fegyelmi bizottság többsége, három kettő ellen, a szolgabirót minden vád alól felmentendőnek véleményezte. De mivel a kisebb­ség külön és ellenkező véleményt adott be, ne­hogy ez utóbbit fogadja el a bizottmány , kellett a jobboldali ellenzéknek nyers erejét felhozni, ez­által akarván a panasztott szolgabírót a fenyegető elmozdítástól megvédeni, s­őt a múlt képviselővá­lasztáskor a Sennyey-párt részére tett hit szolgála­taiért megjutalmazni. Midőn ezen tárgyak aztán a gyűlésen előfordul­tak, a párthívek minden egyes, a szolgabíró ellen tett, feljelentést helytelennek és alaptalannak declarál­­ták, őt nagy többséggel határozatilag egészen ár­tatlannak mondották ki. E többség tehát egy olyan szolgabirót pártolt s mondott ártatlannak s ezáltal a panasz­tott eljárását helyeselte, kit a legutób­bi tiszti választáskor, nem képességei és ér­demeiért, hanem, mint ezt az akkor többségen volt párt kinyilatkoztatá, csak azért választott m­­e­g, mert mint baloldali kortes a volt jobboldal­nak igen­ veszedelmes ellensége lévén, őt meg kellett nyerni, ki továbbá hivataloskodása első évé­ben egy orvoson elkövetett súlyos testi sértésért bűnvizsgálat alatt állott, s csak azért mentetett föl, mert­ a sértés tulajdon szobájában tanak jelenléte nélkül történt, és törvényesen bebizonyítható nem volt; ki egyik hivatalos teendőjét többszöri sürgetésre sem foganatosíttatván, költségére a m. tiszti ügyész küldetett ki, hivatalos functióját elvégezni, ki a legutóbbi ujonczállításkor a hivatalához tartozó előmunkálatokat oly hanyagul végezte, hogy nem­csak a katonai és polgári ujonczállító bizottságok fejezték ki rászólásukat, hanem ezért a miniszté­rium leirata folytán a főispán által fegyelmi vizs­gálat alá vonatott, mert ő hanyagul és hibásan tett előmunkálatok miatt, járására 20 jutalékkal több rovatott. Ugyancsak ő a legutóbbi képviselőválasz­táskor, mint polgári biztos, kihívó magaviselete által a szabadelvű pártot oly ingerültségbe és izga­tottságba hozta, hogy nagyobb zavar meggátlása végett a választási elnök által e hivatalától fölfüg­gesztetett. S felőle átalánosan tudva van, hogy hatáskörét, hivatalos hatalmát akárhányszor túl­­hágván, nemcsak olyan fenyítő eljárás alá tartozó ügyekben tartott inquisitiókat, melyeket a feljelen­téskor tüstént az illetékes bírósághoz kellett volna áttennie, hanem büntető bíráskodást is gyakorolt, és ezt mikép­p! A legszelídebb büntetései közé tartozott az illetőt földalatti nedves és békák által lakott pinc­ébe elzáratni és koplaltatni. A múlt képviselő-választást megelőzőleg la­kóhelyén, Szemerében, az ott megjelent szabadelvű képviselőjelölt beszédének meghallgatása után a választókhoz, kik a követjelölt pártolását egyhan­gúlag megígérték,­­ így nyilatkozott: „Nem elég ám ezt megfogadni, hanem mivel a jelölt urnak szavunkat adtuk, tehát bárki jöjön közibénk, ez ígéretünket megtartsuk, mert ki adott szavát meg nem tu­tja, az nem becsületes ember“,— és mégis éppen ő volt az első, ki, mihelyt ez ellenjelölt fel­lépett, azt mindenütt pártolta és a becsületszavu­kat adott választókat magában Szemerében is az elpártolásra csábította. Ebből következett azután, hogy a választás alkalmával és utána néhány nap az ingerültség ellene oly nagy volt, hogy a vá­lasztók rája szemben és háta mögött a fentebb ki­mondott ítéletet rákiáltották. Többet, sokat is lehetne még e szolgabíró jellemzésére felhozni, de az „Ellenőrit terhelni nem akarván, még csak egy leleplezéssel szol­gálunk, mely még eddig, elég csodálatos, hogy senki által föl nem említtetett, pedig a törvény értelmében olyan hiba ez, mely magában elégséges volna arra, hogy az illető hivatalától elmozdíttassék. Ugyanis fölhívjuk a főispán és alispán urakat, tegyenek kí­sérletet és tapasztalni fogják, miszerint a többször említett szolgabíró bármiféle jelentékenyebb és ha­tásköréhez tartozó írásbeli fogalmazást helyesen, és a mai kor kívánalmainak megfelelő irányban elkészíteni képtelen. A most megtartott gyűlésen működött több­ség ilyen tisztviselőt pártolt és meghiúsította az illető járás reményét és hő óhajtását, hogy attól, kivel az isten megverte, megszabadulhasson. Több bizottmányi tag­­számú intelligens közönség jelent meg, melynek vezetésére Mórt­­n Imre úr választatott meg. Ezután György A. előadta az értekezlet tárgyát, az iskolaszékek reformját, megemlíti, hogy erre nézve Bója Gergely tanfelügyelő legköze­lebb össze fogja hívni az összes iskolaszéki elnö­köket. Ezután elősorolja s az iskolatörvénynek idé­zett szakaszaival kimutatja azon hiányokat, mik az iskolaszékek intézménye körül tapasztaltatnak, s azt, hogy a főú.­hatóság az iskolaszékeknek törvénynyel biztosított jogát önmaga gyakorolja több irányban. S végül formulázza mindazon pon­tokat, melyeket a mai értekezlet a tanfelügyelő által összehívandó nagyobb értekezletnek azok további tárgyalása s megállapítása végett be fog terjeszteni. György A. a következő hat főbb pon­tot sorolta elő: 1. kívánatos, hogy a polgári fel­sőbb népiskolák, kisdedóvodák feletti felügyelet az iskolaszékekre bizassék; 2. a tanítók választására s különösen azok el- és áthelyezésére nézve az is­kolaszékeknek befolyásuk legyen ; úgy­szintén 3. az iskolai épületek és ezek felszerelésében is ; 4. a­z iskolatanács­ és a hatósággal szemben az iskola­szék hatásköre pontosan meghatároztassék; az is­kolai épületek esetleges építésénél az iskolaszé­keknek legyen meg a kezdeményezés joga ; 5. az iskolaszék szükségleteihez mérten, az osztályok számához képest, 100—500 főt adassék rendelke­­zésü­k alá, s ezenkívül az iskolaszékek a tanács­csal minden rendkívüli s sürgős esetben rövid uton érintkezhessek.­­ Az értekezlet e pontokat elfogadta. Továbbá dr. T­a­t­a­y a nagy értekezlet előtt azt is kívánja hangoztatni, hogy a fővárosi ható­ság s a tanács az iskolai törvénynek az iskolaszé­kekre vonatkozó szakaszait figyelemben tartsa. Szóló nagy anomáliának tartja, hogy az iskolaszé­kek az iskolai év kezdete előtt nem tudják, hány tanköteles gyermek van kerületükben, s ebből sok iskolánál azután sok kellemetlenség fordul elő, s mind e bajnak oka csak az, hogy nincs statiszti­kai összeírás. A vallásoktatásra nézve azt mondja, hogy az több iskolában a rendes órákban eszközöl­tetik, a­mi visszaélésemért így a gyermek néha egy napon két órán át is a hitoktatással van el­foglalva. Végül indítványozza, hogy az iskolaszéki jegyzőknek fáradságos munkálkodásukért tisztelet­­díj adassék. E szerint az értekezlet a Tatay úr által in­dítványozott pontok közül még kettőt vett fel, mint a­melyek különös figyelmet érdemelnek, u. m.: 7) A tankötelesek összeírása a statisztikai hivatal ál­tal évenkint eszközlendő a az eredmény minden iskolaév megkezdése előtt az iskolaszékeknek a statisztikai hivatal köteleztessék beterjeszteni. 8) Az iskolaszékek delegáltjaik által évenkint legalább egyszer közös ülést tartanak. Ezen nyelc­ pont mellé mellékesen felvétetett még Lederer tanár azon indítványa is, hogy a leány­tanodák női munkáinak megvizsgálása tekintetéből minden iskolaszék mellé keressék fel egy-két hölgy, valamint dr. Takács azon indokolt indítványa is, hogy a jegyzők tiszteletdíjban részeltessenek, mert — úgy­mond indítványozó —az iskolaszékeknek e miatt van legtöbb bajuk; a jegyzői tisztre rende­sen egy-egy ügybuzgó tanító vállalkozik, 4—5 hétre azonban azon nyilatkozattal köszön le, hogy e fáradságos tisztet, a tanítóknak különben is nagy elfoglaltságuk mellett, ingyen nem lehet vi­selni. És ez igen természetes dolog. — Az egyes pontok praecisirozásánál s az élénk eszmecseré­ben legtöbb részt vett György Aladáron kívül még dr. Ledermann, dr. Tatay, Lederer A., Péterfy, Komócsy J., Hollós és Morbin elnök ur. S ezzel a két orántus eredménynyel möködő értekezlet elosztott. mweammamaammmmmmmammam——^—— Az iskolaszékek reformja, Budapest, október 18. Az iskolaszékek reformja érdekében György Aladár október 17 ére előértekezletet hívott össze, mely tegnap csakugyan megtartatott a népnevelők pesti egyletének helyiségében. Az értekezletre szép­ A „Kelet Népe 11 és az „Ungarischer Lloyd“ a hét elején nagyban dicsekedett, hogy a sopro­ni megyegyűlésen a conservativek győzelmet arattak a szabadelvű párt felett. Az erős öndicsekedés gyanúsnak tetszett, azért nem vettünk a dologról tudomást, s elhatá­roztuk, hogy bevárjuk a megbízható tudósítást A tudósí­tás megérkezett s elég bőven mustrálja, hogy mi czért ért el az a conservativ győzelem. Az ilyen győzelmet nem iri­gyeljük a jobboldali ellenzéktől. Szerkesztő. SPORT. A gödöllői lóverseny és galamblövészet. (Eredeti tudósítás.) A gödöllői lóverseny, mely a múlt évben oly fényes sikerrel ment végbe, tegnap, október 17-én ismétlődött. A versenytér ugyanaz a gyep volt Besnyőn, mely a múlt évben is s valóban fes­­tőibb és alkalmasabb versenytért alig lehetett vol­na találni. Közel van Gödöllőhöz, s Besnyő­től alig egy negyedórányira látszik a királyi lak vadra­gf­­­nyes kertje, mely az idén még népesebb, mint volt a múlt évben, midőn csak felséges asz­­szonyunk mulatott körünkben. Már reggel 8 órakor a szomszéd helységekből nagy néptömeg vándorolt Besnyő alá, részint hogy mulasson, ré­szint hogy ő felségüket láthassa és egy szívből jövő éljent kiáltson. A nép el is helyezkedett a „Laczi-konyhák“ körül, és csak kisebb része áll­dogált a lovak körül, várván a jutalmat, melyet a kereskedelmi minisztérium tűzött ki a jó anyakan­­czák és csikók részére. Helyes gondolat is volt a galga-vidéki agarászegylet részéről, hogy az állam által rendezett e­lőkiállítást­ felhasználta egyszers­mind lóverseny és galamblövészet rendezésére, kü­lönös figyelemmel arra, hogy ő­felségük minél in­kább szórakozhassanak a nép mulatságain is. Az idő ugyan nem kedvezett a versenynek, mert nagyon borús volt, de azért az érdeklődést ez korántsem lazította. És pedig nemcsak a nép szolgáltatott nagy kontingenst a bámulók seregé­hez, hanem az intelligenczia is. Nem is említve azt, hogy Pest megye majd minden nevezetesebb férfia ott volt és pedig családostól együtt, a fővá­rosi sport­emberek is mintegy találkozót látszottak adni a besnyői gyepre. Nem hiányzott még csak a kormány se, képviselve Wenckheim Béla dr. miniszterelnök úrtól, s a megyei notabilitáso­­kon kívül ott láttuk Szapáry Gyula gr., Ráday Gedeon, Fáy Béla képviselőket, Kis Miklós jász­kun főkapitányt, Zichy Feri­ Viktor grófot. A rendről Ráday Pál szolgabiró és Szontágh Gusztáv csendbiztos gondoskodtak, erélylyel és buzgalom­mal töltvén be hivatásukat és kötelességüket. A szép nem a legszebb nők által volt képviselve, s hol daliás amazonokként lóháton, hol a kocsiban vagy pá­holyokban foglaltak helyet. Ott voltak : Königsseg grófné, Zichy Jenő grófné, ifj. Fáy Béláné, Blas­­kovics k. a. és a mint már fennebb említők, töb­ben lóháton, köztük Auersperg k. a. A galamblövészet 10 órakor kezdődött, mely­ben 5 lövész vett részt, s 100 galamb közül bar­namez lövetett le. Dijat nyertek: Zichy Jenő gróf, ki kilenczet lőtt s Duchatel belga gróf, ki jelenleg körünkben időzik. Jó galamblövőnek bizonyult Megyeri Kálmán is, noha dijt nem kapott. A lókiállitás, mely a kereskedelmi miniszté­rium által kitűzött dijak által nyert nagyobb fon­­t­­osságot, 12 órakor kezdődött. Ki lehetett állítva mintegy 100 kancza és csikó, melyhez a legna­gyobb részt Rákos-Palota szolgáltatta. A dijosztást közölni fogjuk s itt csak azt említjük meg, hogy a kiosztást maga a főispán, Szapáry István gr. eszközölte. Az ünnepélynek ez ad­ása alig ért vé­get, midőn a távolban harsány éljenzés hangzott fel, mintegy jelezvén a király közeledtét. Körü­lbe­­lől két óra lehetett,­ midőn a király a versenytérre megérkezett lóháton és huszáregyenruhában, kísér­ve egyik szárnysegéde­s Rudolf koronaörökös és La­tour által. A­hol megjelentek, mindenütt lelkesülten fo­gadták az uralkodót és fiát, kiket hivatalosan Sza­páry István gr. főispán üdvözölt. A király maga előtt elléptette a dijat nyert lovakat, s különösen Laptulajdonosok: Légrády testvérek, Csernótony Lajos, egy szadai csikó tetszett meg neki. Kérdezősködött is gazdája felől, s többekhez szólott, Bossányi Lász­lótól pedig hosszabb ideig tudakozódott a termés állásáról. Nemsokára aztán megérkezett felséges asszo­nyunk, a királyné is, ki a hideg idő miatt kocsin jött. Mellette ült a kis Valéria főherczegnő, s őket követte egy másik kocsin Ferenczy Ida kisas­-­­­szony. Királyasszonyunkat maga a király fogadta,­­ s a közönség a legmelegebb lelkesü­ltséggel élje­nezte. Azonban felséges asszonyunk aligha­nem­­ gyengélkedett, mert a kocsiban ü­lt folytonosan, s alig 5 perczig szállván le egyszer. A királyné meg­érkezésekor kezdődött a lóverseny is. Főintézők voltak: Podmaniczky Géza és Laff­ert András. A programm első pontja az agarász-lovak akadályversenye volt. A bejelentett versenyző lo­vak közül csak Beniczky Gábor „Rózsá“-ja, s Bombelles Károly „Melusme“-je maradt el, a többi mind futott: Bissingen Ernő „Fuss vagy fizess“-e, ugyanannak „Fehér“-je, Beniczky Ádám „Ilká“-ja, Keglevics Gyula „Ünnep“-je, Bombelles Károly „Bellá“-ja, ugyanannak „Milmosá“-ja s Jankovics Aladár „Louisa“-ja. A meginduláskor a pálya 2/1-ig „Louisa“ vezetett, Batthyányi Elemér gr. által lo­vagolva, ekkor elérte Szapáry Iván gr. „Fuss vagy fizess“-e­s Bombelles „Mirmosá“-ja elesett. Elsőnek érkezett be „Louisa“, mindjárt utánna „Fuss vagy fizess“, harmadiknak „Fehér“ s egy lófejjel hát­rább Keglevics Gyula „Ünnep“-je. A nagy, akadály versenyben részt vettek: Szá­­ray János „Álmos“-a, lovagolva Batthyányi Elemér által, ifj. Fáy Béla Toronyversenydíjat nyert „Dani­ja, mely valódi magyar faj, lovagolva Beniczky Gá­bor által, Szapáry Iván „Cendrillon“-ja s Almássy Kálmán „Miss Emmet“-je, lovagolva Habermayer, a nemzeti lovagló lovászmestere által. A pálya 1/3- nál Miss Emmet kitört, „Dani“ pedig vezetett, de a pálya 1/3-nél utolérte „Cendrillon“ s el is hagy­ta. Az utolsóelőtti akadálynál „Dani“-t utolérte “Almos“ is, s az elsőnek beérkező „Cendrillon“ után „Almos“ érkezett a czélhoz, „Dani“ csak har­madikénak. A toronyverseny elmaradt, hanem helyette volt parasztverseny a közönség nagy mulattatá­­sára, miközben ő­felségük is eltávoztak a közön­ség éljenzései közt. Ezzel véget is ért a verseny, mely oly fényesen sikerült, hogy ezután már ál­landóan minden évben fognak Gödöllőn ily ver­senyek tartatni, hanem kívánatos volna, hogy a rendezőség máskor ne október közepén, hanem elején vagy szeptember végén, midőn szebb idők vannak, rendezze e mulatságokat. Irodalom. — A „Magyar Nyelvőr“ októberi füzete kikerült a sajtó alól. Tartalma érdekes és gazdag. Czikkei a következők: Hibás szók és szólások ja­vítása. A szavak összetétele a magyarban. Simonyi Zsigmond. „Hogy­ne“ és „nehogy“. Barkász Ká­roly: Kazinczy újításai. Fischer Ignácz. Nyelvtudo­mányi irodalom. Királyi Pál. Nyelvemlékbeli szók. Vozári Gyula. Idegen csemeték. Fattyú hajtások. Komáromi Lajos. Népnyelvhagyományok. 1) Szó­lásmódok. Kriza János. Veres József. Ifj. Káplány József. 2) Párbeszéd. Szakács Balázs. 3) Babonák. Könnye Nándor. 4) Palócz adoma. Wolf Vilmos. 5) Népmesék. Veres Imre. 6) Tájszók. Maklári Tapp Miklós. Nagy Lajos. 7) Lakodalmi búcsúztató. Felméri Lajos. 8) Gyermekjátékok. Veres József. 9) Gyermek­mondókák. F. L. Sándor János. 10) Juhásznevek. Benke István. 11) Helynevek: Gá­­borfi Károly: Néprománcz. Kriza János. E füzet újra folytatja a hibás szók és szólások javítására vonatkozó cziklust. Ez alkalommal előbb az „ok­mány, or­mány, bizottmány“ szókat veszi beható bí­rálat alá, s helyettök a következőket ajánlja : ok­mány helyett a régi oklevél vagy az újabb keltű, de az irodalomban is eléggé használt okirat szól; az orrmány helyett, ha éppen a természettudósok nem elégszenek meg az orral, a tájdivatos o­r­n­y, s végül a bizottmány helyébe a már is nagyban használatos helyes bizottság szóhat. Eztán a „kóroda, tébolyda, képezde, növelde“ szókát bírálja, s kóroda helyett a kórházat, té­bolyda helyébe ajánlja a már némileg úgyis hasz­nált őrültek háza kifejezést; a képezde helyét foglalja el a­ képző intézet, a növeldét pedig a nevelő ház v. nevelő intézet. E szókban a hosszúságot Csak az olyanok fogják elienokül fölemlí­teni, a kiknek a „szegények háza, süiketnémák intézete, vakok intézete“ szintén izetlen kifejezések, s a kiknek például a „vakok intézete“ helyett talán jobban tet­szenek a vak­ra, s „magtár“­­helyett mag­­a. Különben összefüggő beszédben, a­hol kétértelmű­ségnek helye nem lehet, némelyikénél elégséges maga a jelző szó is ; pl. A budapesti központi papnevelőben buzgóan művelik a magyar nyelvet. — A derék folyóiratot ajánljuk a közönség pártoló figyelmébe — Előttü­nk fekszik a „Természet­­tudományi Közlöny“ októberi füzete. Tartalma a következő : Az élő fehérnyéről. Balogh Kálmán­tól. A szt.-gothárdi alagút. Szily Jenőtől. Az em­beri kézről. Ekkor után 5 ábrával. Végre több apróbb közlemény. HÍREK. Október 18. — Löw Lip­ót egy kiadatlan tábori b­e­s­z­é­d­e. Az itt közlendő beszéd, melyet az elhunyt főrabbi egyik barátjától vettünk, az első zsi­dó nemzetőr fölött mondatott, a ki az 1848/49-iki szabadságharczban elesett. A beküldő a beszédre vo­natkozólag a következő megjegyzést teszi: „Löw Lipót tábori beszédei közül csak kettő jelent meg nyomtatásban: a Selyén tartott beszéd, mely „a pápai nemzetőröknek“ van ajánlva és az „ujon­­czokhoz intézett buzdítás“. (1848. nov. 26.) Termé­szete­s azonban, hogy ezen beszédeken kivül igen gyak­ran volt alkalma a táborban is népszerű szónoknak buzditólag, lelkesitőleg felszólalni. Tudom azt is, hogy akkoriban minden beszéde conceptusban volt elő­készítve. Ez írásbeli feljegyzések azonban részint elvesztek a táborban, részint az elhunyt főrabbi fogságát megelőző házmotozás alkalmával elkoboz­­tattak. A közlendő beszéd kéziratát néhány év előtt fedezte fel a főrabbi egyik könyvében, a­ho­va véletlenül eltévedt. Érdekes e kis beszéd már azon oknál fogva is, mert az elhunyt törekvései­nek két elemét, lángoló hazafiságát és a zsidók egyenjogúságáért való küzdelmét élénken feltünteti.“ A beszéd az­ elhunytnak kézírása szerint így hangzik: Tisztelt gyászgyülekezet ! Az eltemetendő honfiak egyike izraelita vala, s igy szabad legyen nekem, az izraelita papnak, hogy érte esedezvén, ajánl­jam lelkét az isten határtalan kegyelmébe. Népem fia! Atyád s anyád megsiratandják halálodat; ro­konaid s barátid fájdalmasan érzitt, hogy elvesztettek tégedet e főidőn,elvesztettek barátságoddal,szereteted­­del s minden remény­nyel, melyet szivedre és erődre ala­pjának ,társaid vnba merülneit, meggondolván, hogy életed, melyet a hazának védelmére szenteltél, áldoza­tául lett gyáva gonoszságnak. De midőn annyi s meg annyi szív busul halálodon, te, drága ifjú,­­ boldoggá lettél. A földi élet viharos mezejéről ki-­­ szólított téved az ursten a háborgatlan boldogság­­ csendes édenétje. Földi pályádon nem virágzanak a szabadság, az egyenlőség s a testvéri szeretet lomb­jai ; elnyomást, visszautasítást és gyűlöletet szen­vedős néped valamennyi fiaival; szived lán­golt a hazáért, fejedelméért, alkotmányáért, de szerte nézél s nem feléd bonodat a hazában. Most bol­dog vagy, drága ifjú. Az isten országában ősi vallásod törvényesen be van véve; oda nem ter­jed az előítélet elkülönítése, nem terjed a szükkeb- Ittség üldözése, nem terjed az irigység kínzó elnyo­mása. E világ bajai alól felszabadulván, a béke és boldogság malasztaiban részesülsz a boldog lelkek ha­zájában. Adja isten, hogy a béke és a boldogság hintsék el magvaikat a haza szent földjére. Adja isten, hogy az újjá született hazában hűség lakjék minden szívben, rend és jólét minden házban és hogy minden ember, ki magyar ég alatt él és ma­gyar földön jár, áthatva legyen a költő szózatától: „Nemzeti fény a czél, hogy elérd: forrj egybe ma­gyar nép!“ — Halálozások. Sárosmegye főispánjá­nak már emlitett elhunytát a következő gyászje­lentés tudatja : Sárosmegye tisztikara hazafiul mély fájdalommal jelenti köztiszteletben állott s szeretett főispánjának Sz­i­ny­e­i Mer­se Felix Öméltó­ságának, a Szent-István rend vitézének, Eperjes, Bártfa és Kis Szeben sz. kir. városok érdemes fő­ispánjának folyó hó 15-én a hajnali órákban hosz­­szabb szenvedés után történt gyászos kimultát. Ő méltóságának hült tetemei f. hó 17-én délutáni 3 órakor fognak Jernyén az ottani sirkertbe örök nyugalomra letétetni. A megyét sújtott közgyász kifejezéset­l f. hó 19-én délelőtti 9 órakor az eper-­­­jesi róm. kath. székesegyházban gyászisteni tiszte­­let fog tartatni Kelt Eperjesen, 1875-dik évi október 15-én. — Veszprémből egy gyászlap Endrődi K­u­p­r­i­c­z Sándor törvényszéki bírónak e hó 15-én 55 éves korában történt elhunytát jelenti. A bol­­dogultban Endrődi Sándor, ismert nevű fiatal költő, édes atyját gyászolja.­­ Gr. Andrássy külügyminiszter tegnap Bécsből Budapestre érkezett, s azonnal tova uta­­­­zott Terebesre. Torontál megye főispánja a vezetése alatt álló megyében a bukovinai csángó ma­gyarok részére, illetőleg a Józseffalva és Isten­­segits községekben építendő egyház és iskola ja­vára 772 frt 20 krt gyűjtött s terjesztett fel a bel­ügyminisztériumhoz. E hazafias cselekvényt a hiva­talos lap oly megjegyzéssel hozza nyilvánosságra, hogy ezen összeg az illetőknek hivatalos uton már megküldetett. — A színésze­ti tanoda aligazgatójává és a dráma-elmélet tanárává a közoktatási minisz­ter Paulay Ede urat nevezte ki. — Soldo­s­né asszony a „makranczos hölgy“ szerepével egészen elkészült a népszínház számára, egypár jelenetét már el is játszotta; azonban ha tovább is így foly e szereplés, attól félünk, hogy akkor a tisztelt művésznő eljátsza azt az élénk és teljesen megérdemlett rokonszenves saj­nálkozást is, melylyel a főváros közönsége értesült a népszínművek kedvenezének komoly visszavo­nulása felől. Soldosné asszony a népszínház meg­nyitását követő előadás után nyájas hajlandósá­got mutatott újabb alkudozásokra, és szombaton meg is történt az új egyezség közte és az igazgató közt. Az elődi szerződés, mely három évre szólt, kicse­réltetett egy évre szólóval; az évi 8000 frt tiszteletdíj megmaradt. Vasárnap reggelre azonban mást gon­dolt a t. művésznő, s azt üzente az igazgatónak, hogy ő voltaképen csak kétszer fog hetenkint föl­lépni és csupán népszínművekben. Ezért természetesen sok pénz a 8000 frt, s az igazgató nem is fogad­hatta el a föltételt. Soldosné asszony tehát tovább játsza a szerepet, melyben meg akarja mutatni, hogy mily jeles művésznő akkor is, ha föl nem lép s mily károkat képes okozni a népszínháznak. Valóban érzékeny zavarokat tám­as­tott a népszín­háznál, mikor a megnyitás előtt csak pár nappal küldte vissza a szerepeket s egy nagy remények közt szervezett intézetben éppen a szervezést kaszál­ta össze, növelte a bajt, melyet a színház másik pri­madonnájának, Erdélyi M. kisasszonynak szerződés­felbontása kezdett meg. Nálunk elég naiv a közön­ség, hogy kedvenczeinél adandó alkalommal még előzékenységre is számít, s művészeink és művész­nőink soha sem is mulasztották el az előzékenységet és figyelmet, mint a közönség és köztük fenálló csalá­dias barátság gyöngéd jelét. Soldosné asszony szeszé­lyes magaviselete bizonyára nem is gyarapítja azo­kat a jó emlékeket, melyekkel a közönség vált meg tőle; ő neki magának azonban annyit hasz­nálhat, hogy szombaton kötött egy éves szerződé­sének meg nem tartása esetleg kevesebb kártérí­­téssel járhat, mint a három évre szólt szerződés meg nem tartása. A népszínház igazgatója lásson gyorsan utána, hogy betöltse a megüresedett pri­madonnás helyet. Semmi esetre sem kellemes fel­adat, hogy a népszínháznak magának kell nevelni énekesnőket, de az még kellemetlenebb és kárté­konyabb, ha szeszélyes plánumok nyerhetnek befo­lyást működésére. — Színházi hírek. A nemzeti színház­nak tegnap volt az első népszínmű nélküli vasár­napja. A „Bánk bán“ opera meghallgatására nagy közönség gyűlt össze, csupán a hátulsó két sor zártszék nem telt meg. A hatásos előadásban a szereplők mellett a dalmű költőjét, Erkel Feren­­czet is kitapsolták. Az első felvonásba most hosz­­szu ballettet szőttek, melyben Rotter Irma k. a. is bemutatta fürge könnyűségét és jól ismert táncz­­figuráit. Jobban tetszett azonban az apródok magyar táncza.­­ A „Jóslat“ ma kerül színre másod­szor; a további játékrend pedig ez: okt. 19-én „Kőmű­ves“ ; 20-án „Gauthier Margit“ ; 21-én P­e­r­r­o 11 i tenorista föllépteül „Troubador“ ; 22- dikén „Jóslat“ ; 33-dikán P­e­r­r­o 11 i föllépteül „Faust“ ; 24-én „Bánk bán“ szomorújáték; 25-én „Pajtáskodás“. — A várbeli színház játék­­rendje: okt. 21-én „IV. Henrik király“ ; 23-án „Csók“; 24-én „Sevillai borbély“. — A nép­színházban a legelső előadás tagadhatlanul nem jó hatású volt, s a második és harmadik elő­adás iránt már nem mutatkozott az a nagy érde­keltség, melyet pedig így is megérdemelne az új intézet, mert előre nem sejthető bajok érték. A darabokon rövidítettek, s a „Jeremiás siralmai“ durvaságain enyhítettek. Az előadás gyors és ösz­­szevágó­s hatása is növekedett. A társulat jó erőkből áll, s nincs más baj, csak a primadonna hiánya. Sziklay Emilia kisasszonyról már e három előadás után elmondhatjuk, hogy határozott tehetség, s ha tel­­­jes sikerrel nem működik, ahhoz meg azt kell­­ hozzá­jegyeznünk, hogy csak most szerepel elő­­­­ször a színpadon. Ma és holnap már a rendes­­ h­e­­­y á­r­a­k mellett ismétlik a megnyitó előadást.­­ Szerdán, csütörtökön nem lesz előadás, s ez alatt­­ Tóth Kálmán népszínművére, az „Ördög vánko­sáéra készülnek. ” A kolozsvári színház­­n­á­­ most Tamási vendégszerepel s először a „Strike“ népszínműben lépett föl. Bulyovszkyné asszonyt e hó 15-ikére várják Kolozsvárra, és hatszor szándékozik fellépni „Arina és Messalina“, „Lecouvreur Adrienne“, „Kameliás hölgy“ „De­borah“, „Stuart Mária“ és a „Veszedelmes nagy­­néné“ ben.­­ A magyar athletikai club tegnap este hat órakor a lovardában rendkívüli közgyű­lést tartott. Maga gróf Eszterházy Miksa el­nökölt s a­­ napirend : az alapszabályok revisiója élénk vitát idéz­ett elő és majdnem esti 9 óráig — Helyreigazítás. Palóczy Lipót úr­nak a „Jóslat ügyében“ küldött levelét nyom­dai tévedés két sorral megtoldotta, a­meny­nyiben az illető irodalmi közleménynek az elő­adottak összegezésére és az erkölcsi felelősség el­vállalására vonatkozó két utolsó sorát is a levél idéző­jelei közé vette, mit P­a­l­ó­c­z­y Lipót ur iránti tekintetből kijelentünk. Midőn erre alkalmat veszünk, közöljük egyszersmind Palóczy úrnak a következő pár sornyi levelét: T. szerkesztő úr ! „Tegnapelőtti nyilatkozatom a famosus „Jóslat ügyben“ nem akként jelent meg,a mint én irtam­, ne­vezetesen nem azon sorok huzattak alá, melyeket én kéziratomban aláhúztam, s melyek az illető passusoknak Szász K. ur által tényleg eszközölt törlését bizonyítják, hanem egészen ellenkezőleg azon sorok jelentek meg ritkított betűkkel az „Ellenőriben, melyek azok felolvasásának fényére vonatkoznak.“ Palóczy Lipót. Megjegyzésünk az ily levélre nincs, foglalkoztatta a tagokat. A választmány első vál­toztatása, hogy ezután ne két tag, h«nn*»n egy vá­lasztmányi tag ajánlhasson csak felvételre valakit, elvettetett. Egyéb változtatásai a válaszm­ánynak, hogy t. i. a titkári hivatal külön választassák a pénztárnokitól s a titkár teendői közé azon passus felvétele, hogy a sajtó figyelmét a club iránt foly­ton ébren tartani törekedjék, továbbá az alapsza­bályokba az elnök jogainak szélesbítése s a club gazdasági kezelésének szabatos körülírása végett tett toldások vita nélkül elfogadtattak. Heves jeleneteket idézett elő az évi díjakról szóló ja­vaslat , mely szerint az évi díj ezentúl 12 forint helyett 20 forint, egyetemi polgároknak 6 frt helyett 12 frt legyen. A bizottság indokolása szerint a kellemetlen intézkedés azért szükséges, mert a tagdíjakból vagy 900 frtot nem fizettek be, s a költségek fedezése czéljából az alaptőké­ből kellett ideiglenesen felvenni 300 frtot. Deficit ugyan nincs, de a jelenlegi fizetési készség és tag­díjak nagysága mellett a klub állása mégis ve­szélyeztetve lehet. Heves ellenzésre talált a dijfel­­emelés s hosszú vita után a választmány tagdíj­­felemelési indítványa meg is bukott, de óvszerül azután elhatározták, hogy a tagdíj ezután előre fizettessék ; a­míg a tag ezt be nem fizeti, nem vehet részt a gyakorlatokban, s ki félév alatt nem tesz eleget kötelezettségének, a club tagja lenni megszűnik. Még egy pont: a viadalok elhalasztá­sáról igtaztatott az alapszabályokba, s ezzel a re­­visto véget ért. Utoljára a bizottságnak bizalmat szavaztak.­­ A vasúti és gőzhajózási club f. hó 16-án tarta meg ez idei első társas estélyét. A „Hungária“ szállodában levő clubhelyiség fé­nyesen kivilágított nagy termében előkelő, de nem nagy társaság gyűlt egybe. Ott volt a club el­nöke, Fach vezérigazgató szeretetreméltó nejével, Obermayer főfelügyelő, Lintner vezér­ellenőr szin­tén nejével stb. Az estély hangversenyén Rinds­­köpf urhölgy néhány zenedarabot adott elő zongo­­rán technikai képzettséggel és sok müszléssel. Tóth úr magyar szavalatot tartott, Sm­idt ur ma­gyar népdalokat énekelt, Kosits ur hegedűn ját­szott hatással, végül pedig Teichmann urhölgy jól választott német szavalata részesült köztetszésben. Azután — mig a termet a tánczhoz átalakiták — a vendégek a mellékes étteremben jó egyetértésben és kedélyes hangulatban sorakoztak a terített asz­talok körül. A tánczban bájos nőkoszorú vett részt. Az estély egészben kedélyes, a társalgás fest nél­küli volt. Csak reggeli 1 órakor üresedett meg a tánczterem. A legközelebbi társas­ estély november 6-án fog megtartatni. — A belvárosi plébánia templom perselyét valaki ellopta. Egy öreg ember szo­kott a templomajtó előtt gyűjtögetni a perselybe a városi szegények számára, és minden hónapban kiürítette a kerületi elöljáróság. Tegnap egy őri­zetlen pillanatban ismeretlen tettes a pénzt perse­­lyestől együtt ellopta. A hivatalos lapból. i — Névváltoztatás. Lederer Ferencz kis-béri­­ lakos vezetéknevének „Lenkefére kért átváltoztatása­­ folyó évi 50603. számú belügyminisztériumi rendelettel meg­­­­engedtetett. I — Kineveztetések. A pozsonyi m. kir pénz-s ügyigazgatóság Wsetecska József II. oszt. irodatisztet , I. osztályú, Sartorius János és­­Gyorgyovich Vil­­­­mos iroda-segédtiszteket II. osztályú irodatisztekké nevez­te ki. — Előléptetés. A szegedi m. kir. pénzügyigaz-­­­gatóság Jávolits János VII. oszt. adótisztet és R­o- I­m c­­­s­z Imre számvevőségi gyakornokot Ill­ad osztályú számtisztekké, az utóbbit ideiglenes minőségben nevezte ki. Felelős szerkesztő: C­sernátony Lajos. KÖZGAZDASÁG. — A csabai eke- és vetőgép-verseny a múlt szombaton kitűnő sikerrel befejeződött. Ad­dig is, míg teljesen kimerítő tudósítást közölhet­nénk e tárgyban, fölemlítjük a verseny eredményét. A hozzánk érkezett tudósítás szerint versenyzett 42 t eke, 6 szóró- és 19 sorvetőgép. A combinált ekék közt a legkiválóbbnak bizonyult­­ Vidacs Istváné, az egye­sekből legtöbb elismerést arattak Schuttleworth,­­ Vidacs és Gubicii gyártmányai. Shuttleworth com­­binált ekéje összetört a verseny alatt. A sorvetőgé­pek közt legjobban kitűntek magosztás, kezelés és erő­­mérő tekintetében Pirnitzer Alajos amerikai superior­­ja. Robey és társa „Hungáriá“-ja és Clayton és Shuttleworth utánzóit „Buckays“-ra használhatat­lanoknak bizonyultak. (?) A többi gépek leginkább Garret és Sack rendszerére alapítják. A szórvave­­tőgépek közt legfőbb sikert tudott felmutatni a Smyth gépe. A Jury kedden határoz.­­ A köztelki gyümölcs és kerté­szeti kiállítás némileg hátramaradt azon jogos várakozások mögött, melyeket a vidéki e nembeli tárlatok után táplálhattunk. A mennyire egy futó­lagos áttekintés után láthattuk, a vidéken már ki­tüntetett kecskeméti, pápai, nagyváradi és eszter­gomi gyűjteményeken kívül Andrássy Manó gróf és Mauthner Rezső pesti kereskedő gyűjteménye érdemel kitüntetést. Egészben véve mindenesetre igen sovány eredmény ahhoz képest, minőnek egy országos kiállításnak lennie kellene. De maguk a vidéken kitüntetett tárgyak sem jelentek meg kellő számban és alakban. A jövőre nézve nagyon óhaj­tandó volna, ha az illető tárlatok kitüntetett tárgyainak kiállításáról testületileg gondoskodnanak, mert az egyes kiállítótól nem lehet mindig várni, hogy Buda- Pestre saját költségén küldje fel tárgyait. Innen van az­tán, hogy a kiállítók közt vidékről úgyszólván csak nagybirtokosok és testületek küldtek tárgyakat. A tárlat pedig csak úgy felelhetne meg talán cél­jának, ha minél szélesebb körre terjeszkednék ki. Ezzel természetesen még nem ítéljük el a tárla­tot, mely ha nem is oly nagy, mint szeretnők, abban a kevésben is, mit ad, igen érdekes látványt nyújt. Csak gazdasági egyletünket, gazdáinkat és főleg nagybirtokosainkat és főurainkat hibáz­tatjuk, kik ily kevés érdeklődést tanúsítanak e kiállítás iránt, melyre egyébiránt még alkalmunk lesz visszatérni. Ilyolyatott Légrády testvéreknél.

Next