Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1875-10-19 / 290. szám
korona területén Zágrábban, Budapesten, Nagy- Szebenben, Kassán, Pozsonyban és Temesváron állíttatnak fel. Ha egy 3-ik alreáltanoda felállításának szükségessége mutatkoznék, akkor a hadügyi igazgatóság az iránt általános nyomozásokat fog elrendelni, hogy melyik városban lenne ez vagy költség nélkül, vagy csak csekély költséggel lehető, mely nyomozások eredményétől fog a hely megválasztása függni. Ami a magyar nyelv ápolását a katonai képző-intézetekben illeti, meg kell jegyezni, hogy az 1873/4-ik tanévben a m. fehértemplomi katonai műszaki tanodában a növendékek 431/2°/0, a bécsújhelyi katonai akadémiában 521/20/0 nyert magyarnyelv-oktatást, továbbá, hogy a katonai reáltanodákban a magyar nyelv mint kötelezett tárgy vétetett fel, és hogy az végre az elhelyezési viszonyok szerint, a lajtán inneni különféle hadapródi tanodákban is, például Gráczban és Bécsben taníttatik. Végre a magyar delegátiónak a hadsereg felszerelési ügyben beérkezett kérvények tárgyában hozott határozata így szólott: „Az országos bizottság a budapesti kereskedelmi és iparkamarák, valamint több cseh- és morvaországi posztógyárosnak, a közös hadsereg felszerelése ügyében beadott kérvényeket azon kijelentéssel teszi át a hadügyminiszternek, hogy a közös hadsereg felszerelési ügyére nézve a fentebbiek szerint hozott határozatában kifejezett azon elveket, „hogy a közös hadügyminiszter a közös hadsereg felszerelési és ruhá,zati ügyében a decentralizatio elvét érvényesítse, s egyedárusági rendszer mellőzését lehetőleg eszközölje, továbbá fentartva már ezen (valamint a többi a közös hadügyminiszterhez utasított) kérvények elintézésénél a lehetőséghez képest alkalmazza.“ A hadügyminiszter válasza erre a következő: Az A. Skene és társaival a hadsereg felszerelése tárgyában kötött szerződés felmondása folytán, a csz. hadsereg részére való ruházati és felszerelési tárgyak szállításai közzététettek. A beérkezett ajánlatok alapján négy új szerződést kötött a hadügyminisztérium, és ugyan: Posztó- és gyapjú nemekre nézve: a) A Quittner, Brdlik és társai fele a cs. k. hadsereg részére való posztó-szállítási társulattal. Ezen társulat a következő cégekből áll : Quittner Jakab és fiai Troppauban; Brdlik János és fia Poczatekben ; Löw Adolf és Schmal Brünnben; Löwy A. fiai Krakulciban Teltsch mellett; Strzagowsky Fér. fiai Bialán; Münch Adolf és fia Trieschben; Wurmfeld József Új-Beszterczén (Neu- Bistritz); Böhm Simon Battelauban; Schumpeter Alajos Trieschben, és Erdlik Lipót Lerovitzen. b) A Regenhart és társai-féle a cs. k. hadsereg részére való magyar posztó-szállítási társulattal. Ezen társulat a következő czégekből áll : Regenhart Ferencz és társai Pozsonyban (gyár: Pozsonyban és Losonczon), és gr. Forgách Antal gyapjúszövet és posztógyára Gácson. Vászon és calieotneműekre nézve: a Marbach és társai-féle, hadseregfelszerelési osztrák-magyar gyapot-vászon társulattal. Ezen társulat a következő cégekből áll: Marbach és Blecksn gépészeti gyapotfonás és szövészet Rauschendorfban Csehországban; Glanz, Clotta és társai, gépészeti gyapotfonás és szövészet Steinabrühlban Alsó- Ausztriában ; Hiedle és Wünsche, gépészeti gyapotéri szövészet Schönlindeben Csehországban; Mauthner és Hellmann, gépészeti gyapotáru-szövészet Werder-Ovencen Csehországban; Haas Fülöp és fiai, gépészeti gyapotáru-fonás és szövészet Ebergaszin Alsó-Ausztriában ; Regenhart és társa, len- és kenderfonás Késmárkon Magyarországban ; Badig J., vászongyár Zwittauban ; Hielle és Dietrich, vászongyárak Schönlindeben Csehországban ; Langer Tamás és fia, vászongyárosok Zwittauban. Borneműtekre Schmitt és társai a hadsereg részére való osztrák-magyar bőr-ipartársulattal. Ezen társulat a következő czégekből áll: Schmitt Ferencz, cs. k. országos szabadalmazott bőrgyáros Reichenbergben Kcms mellett; Gerhardus Hermann, bőrgyáros Bécsben; Bergmann H. fia és társai, cs. k. országos szabadalmazott bőrgyárosok New-Bidschowban ; Bloch E. és fiai, bőrgyárosok Brünnben; Gerlach Jakab és fiai, cs. k. országos szabadalmazott bőrgyárosok Bécsben ; Riek és fia, országos szabadalmazott bőrgyárosok Gráczban Schmitt Adolf és társai, bőrgyárosok Bossánban Magyarországban A posztó, vászon- és calicot iránti szerződések az 1875-ik évtől kezdve, három évre, a bőr irántiak öt évre köitvék. A többi, a posztó-, vászon- és calicot, továbbá a bőr-csoportozat osztályába nem eső felszerelési tárgyak, úgy mint pléh- és vas áruk, üveg áruk, szerszámok, pokróczok, kötélgyártó áruk és sok más, mostantól kezdve az általános versenynek tartatnak fenn és évenkint szállítás végett fognak közzététetni. Az 1875-ik évre a szükséglet már ily módon biztosíttatott. A mostani szállítási rendszer eme előadása TARCZA. A PÁRISIAK. NATA Lom LÍTTOH BDLWEB EDVÁBD. III. KÖTET. TIZEDIK KÖNYV, IV. FEJEZET. Másnap, szerdán, julius 6-án megkezdődött egyike azon világtörténelmi korszakoknak, melyekben a magánélet hiába törekszik tulságra jutni a közélet fölött. Mennyi magánéletet befolyásol, megsemmisít, gonddal tölt el, sirba temet az ilyen rettentő korszak! Ez a nap volt az, midőn Grammont herczeg ama végzetes beszédét tartá, mely elvetette a koczkát béke és háború között. Aki azon napon nem volt Parisban, az föl nem foghatja az általános lelkesedést, melylyel e beszédet a nép üdvözölte, s a lelkesedés annál nagyobb volt, mert a beszéd barczias hangjára nem is vártak, mert a legjobban értesült körökben az a hír szárnyalt, hogy a császári tanács eredménye egy békés mérsékletű beszédben fog nyilatkozni. Őrjöngő tetszészajjal fogadá a gyűlés a beszéd azon szavait, melyek büszke kihívást hangoztattak. A karzaton a nők egyezerre fölállottak és zsebkendőiket lobogtatták. A magastermetü, szélesmellü, sötéthaju, római arczvonású franczia miniszter, amint ott állott, büszkén, magasan, mintha a tragoediában Catilinával azt mondta volna: „íme ! Ahol állok, háború vagyok!“ Paris egy pillanat hőse után epedezett volt — Grammont herczegben megtalálá azt. Valamenynyi hírlap, azon kevés kivételével, melyek a béke mellett szóltak, mert ellenei voltak a császárnak, dicsőítését zengette nem csak a beszédnek, hanem a szónoknak is. Az élvezet buskomoly érzetével emlékezik most vissza az ember a közvélemény ezen közegeire — mily regényes imádással csügglettek a férfin magasztos alakján, aki végre kifejezést adott Francziaország lovagiasságának — „arcza megnyerő komolyságán — szeme titokzatos kifejezésén“. Amint a tömeg kiözönlött a kamarából, de Mauléon Viktor és Savarin, kik a hallgatók között voltak, találkoztak egymással. — Barátaimnak, az orleanistáknak most már nincs kilátásuk, szólt Savarin. — Ön, ki gúnyol minden pártot, szivében, azt hiszem, republikánus — annak a pártnak is kevés kilátása van. — Nem osztozom nézetében. A szenvedélyes kitöréseket gyorsan követi a reactió. — De minő reactió ingathatná meg a császárt, ha mint győző tér meg, zsebében hozván a Rajna balpartját. — Semminő, ha ezt megteszi. Megteszi-e ? Azt hiszi-e magáról, hogy megteszi ? Kételkedem -----— — Ön kételkedik a franczia hadseregben a poroszszal szemben ? — Az egyesült német néppel szemben — igen, — határozottan. — De a háború pártokra szakasztja a német népet. Bajorország bizonyosan részünkön lesz. — Hannover ellene támad a fosztogatónak — Ausztria első sikereink után azonnal lerázza nyakáról a ráerőszakolt semlegességét. — Ön nem volt Németországban, én pedig voltam. Ami tegnap porosz hadsereg volt, az holnap német nép lesz, mely nagyban meghaladja a mienket számra, edzett testre, műveit szellemre, katonai fegyelemre nézve. De beszéljünk egyébről. Hogy van az én ex-szerkesztőm, szegény Rameau Gusztáv? — Még igen gyönge, de javuló félben Nem sokára ismét beléphet hivatalába. — Lehetetlen! Még betegágyán is erősebb volt benne a hiúság, mint valaha. Egy harczi dalt írt, mely saját neve alatt sorba járta a harczias hírlapokat. Tudnia kellett, hogy egy ilyen Tyrtaeus neve nem szerepelhet ismét a „Sens Commun“ szerkesztőjeként, hogy kis szikráját, sífiröpítvén, fölgyújtott maga mögött minden hajót, mely az elhagyott kikötőbe visszavihette volna. De annyit mondhatok, hogy a maga érdekében igen jól cselekedett, nem hiszem, hogy a „Sens Commun“ tovább is megállhatna az uralkodó eszelősség közepette. — Hogyan előfizetőket veszített? azonnal csökkent a lap kerete, mihelyt a béka mellett nyilatkozott ? — Természetesen, s azon czikk után, mely, ha élek, holnap megjelenik, csodálkozni fogok, ha elkel belőle annyi, a mennyibe a nyomtatás és papiros kerül. — Vértanúja egy elvnek tisztelem, de nem irigylem önt. — Vértanuság nem vágyam nekem. Ha Napóleon Lajos vereséget szenved, mi lesz akkor? Talán ő lesz a vértanú, és a Favreok és Gambetták megsüthetik szalonnájukat a tűzön, melyet ő felsége alá raknak. Most egy angol, ki, mint egy igen kitűnő lap igen jeles levelezője ismeretséget kötött volt de Mauléonnal, csatlakozott a két francziához. Savarin azonban köszönt és távozott. — Szabad-e őszinte feleletet kérnem egy kissé nyers kérdésre, vicomte ur ? szólt az angol. Föltéve, hogy a császári komány ma csatlakozott volna a békepárthoz, mennyi idő kellene ahhoz, hogy ezen párt szónokai a kamarában és lapjai a sajtóban azt nyilatkoztassák ki, hogy Francziaországot poltronok kormányozzák ? — Valószínűleg legfelebb egy huszonnégy óra. De vannak néhányan, kiknek becsületes meggyőződésük van ; ezen kevesek egyike vagyok én is. — S önök támogatták volna a császárt és kormányát ? — Nem; azt nem mondom. — A császár tehát sok barátját tette volna ellenségévé s egy ellenségét sem barátjává. — Uram — önök Angliában jól tudják, hogy az ellenzék azzal nincs megengesztelve, ha a kormánypárt tőle lopja rendszabályait. Ah! kérem, ki az a gentleman, nyilván honfitársa önnek, — aki ott beszélget az angol követségi titkárral ? — Az? — Vane úr, Wale Graham. Nem ismeri? Sokat volt Páriában, azelőtt tagja volt a követségnek , okos ember — sokat várnak tőle. — Ah! mintha láttam volna valamikor, de nem tudom bizonyosam Vane? Ismertem egyszer egy Vane urat, egy jeles parllamenti szónokot. — És az ur fia annak a Vanenek — bemutassam ? — Ma nem — sietős dolgom van. De Mauléon Viktor köszönt és távozott, s elmentében éles fürkésző tekintetet vetett Grahamra. „Láttam már ezt az embert — mormogá, — hol ? — mikor ? — Lehetséges-e, hogy atyjára hasonlít? Nem, vonásai nem olyanok ; arczél — ha! Mr Lamb! Mr. Lamb — de miért nevezte magát így ? — minek az az álöltözet? — mi dolga lehet szegény Lujzával ? Ehh ezen kérdésekkel most nem szabad törődnöm. Ez a háború — ez a bábom — meg lehet-e még akadályozni ? Hogy’ szétrombolja minden tervemet, melyet nagyravágyásom oly gondosan megalkotott! Oh! legalább csak a kamarában volnék. Talán még be is juthatok a bábom végezte előtt. Clavignyéknek nagy befolyásuk van megyéjükben.“ V. FEJEZET. Graham egy levélkét hagyott Rochebriant kapusánál, melyben találkozásra kérte föl a marquist, s a fenebb említett nap estéjén levelet kapott Alaintől, melyben ez tudtára adja, hogy megérkezett, és hogy 9 órakor otthon lesz. Graham pontban 9 órakor megjelent a marquis lakásán. Alain igen jó kedvében volt; azonnal lelkesült felkiáltásba tört ki, amint meghallotta, hogy a háború meg van üzenve. — Kívánjon szerencsét, mon chert kiáltá, — ez az újság örvendetes meglepetés volt rám nézve. Még tegnap reggel is azon szomorú aggodalom töltött el, hogy a császári kabinet támogatni fogja Ollivier gyáva nyilatkozatát, hogy „Francziaország nem sértetett meg!“ Tarascon herczegnő, kinek falusi labában vendég valók, mint ön is bizonyosan tudja, bizalmas érintkezésben van a Tuileriákkal. A háború első jeleire megirom neki, hogy bármily okaim is voltak az ellen, hogy béke idején mint közkatona belépjek a hadseregbe, ezen okok a jelen pillanatban megszűntek. A herczegnő válásijában fölkért, hogy látogassam meg őt falusi lakában. Elmentem, ő aztán azt mondá, hogy a bábom kitörése esetére a nemzetőrséget szervezni fogják, s tisztjeiket a műveit előkelő családokból fogják választani, tekintet nélkül előbbi hadi szolgálataikra ; s ez esetre számíthatok a tiszti rangra. De csak két napja kapott egy levelet — természetesen, nem tudom kitől — nyilván valamely főrendű tekintélytől — melynél fogva azt hiszi, hogy a minisztertanács mérsékelt hangulata elbárítandja a háborút, s a nemzetőrség kardja hüvelyében marad. Azt gyanítom, hogy a tegnapi elhatározás igen hirtelen esett. Deeher Grammont: Lám, mit tesz az, ha a fejedelem tanácsában főrendű ember van. — Ha a háborúnak jönni kell, sok dicsőséget kívánok önnek. De . . . — Oh, kíméljen meg azoktól a„de“-ktől; az angolok mindig azt hánytorgatják, mikor nem az ő érdekeik forognak kérdésben. De nem „de“-ztek ám, mikor indiai háborúról, abyssiniai hadjáratról volt szó. Alain kihívó hangon szólott, ezen pillanatban a franciákat fölötte boszantotta az angol lapok íntő hangja. — Eléggé angol vagyok, szólt Graham, jókedvű mosolylyal, nem akarva az ifjú hőst dühössé tenni, — hogy az angol érdekek engem is érdekeljenek, és Angliának nincs becsesebb külföldi érdeke, mint Francziaország jóléte és méltósága. S most engedje elmondanom, hogy miért bátorkodtam óhajtásomnál kevésbbé benső ismeretségünknél fogva önt ezen találkozásra fölkérni, oly tárgyban, mely személyemet illeti s melyben ön nekem talán fontos szolgálatot tehet. — Ha tehetem, számítson reá; üljön e pamlagra, gyújtsunk szivarra, beszéljünk bizalmasan comme de vieux amis, kiknek atyái vagy rokonai talán egymás mellett harczoltak Krímben. (101. folyt köv.) ből kivehető, hogy a közös hadügyminisztérium a hadsereg-felszerelési kérdésben, valamint a delegációk által hozzáutasított kérvényekben nyilvánult kívánalmakat és indítványokat tökéletesen méltatta és a szállítási-ügyet decentralizálta. Koller Sándor s. k., lovassági tábornok, közös hadügyér. Az osztrák delegatio utolsó ülése. Schmerling lovag elnök megnyitván az ülést, gr. Andrássy Gyula hasonló értelemben szólatt, mint a magyar delegatióban. Beszédét bravókkal fogadták. Utána Schmerling beszélt. Megemlékezve megnyitó beszédére, melyben azon várakozásnak adott kifejezést, hogy sikerülni fog elhárítani azon nehézségeket, melyek a délkeleti határon történt fölkelésekből eredtek, k örül, hogy a külügyi hivatal közleményeiből oly megnyugvást meríthetett, hogy annak minden tevékenysége a béke fönntartására van irányozva. Majd utal arra, mit szintén elnöki megnyitójában mondott, hogy mily nehézségek származtak abból, hogy egyrészt a monarchia függetlenségéről, hatalmi állásának biztosításáról kell gondoskodnunk, és így tetemes pénzáldozatokat kell hoznunk, másrészről pedig pénzügyi és nemzetgazdasági viszonyaink nincsenek örvendetes helyzetben. „Ha az utóbbit kimondottam, így folytatja Schmerling, bizonyára nehéz, fájdalomteli szívvel tettem. Mert aki úgy szereti Ausztriát, mint én, azt gyásszal töltheti el, ha oly állapotot kell vázolnia, mely nem örvendetes. De midőn arról volt szó, hogy jelentékeny kiadásokról gondoskodjunk, akkor nem volt szabad illuziót táplálnunk, oly pillanatban parancsoló kötelesség volt a teljes igazságot kimondani. És hogy akkor, fájdalom, igazat mondottam, az néhány nappal az ülésszak megnyílta után kiderült pénzügyminiszterünk közleményeiből, melyekről a hadügyi rendkívüli költségvetésről szóló jelentésben is említés létetett és melyekből fájdalom azon szomorú tényt tudtuk meg, hogy kiadásaink és bevételeink között az egyensúly sajnosan megzavartatott. Hogy ma e körülményekre visszatérek, ez csak azért történik, mert épp ez adja meg a delegatio működésének zsinórmértékét. Mikor az állam pénztárai tele vannak, az ipar és kereskedés virágzik, a földmivés beszedi tevékenysége gyümölcseit, olyankor könnyű megszavazni a jelentékeny költségvetést. A népképviselő nem könnyelműen, de könnyebb szívvel szavaz meg jelentékeny összegeket, de ha az ellenkező eset áll be, ha az állam pénzügyei nincsenek virágzó állapotban, hacsak gyéren fakadnak azon források, melyekből az állam dotatiókat nyer, ily pillanatban bizonyára nehéz kötelesség nagy összegeket megszavazni. Ha a delegatio mégis kielégítően oldotta meg feladatát, akkor ez csak igazi hazafiasságát bizonyítja és azt, hogy van érzéke az áldozatok iránt, melyeket meg kell hozni, a monarchia függetlensége és önállósága iránt. Uraim! Valahányszor a delegáliok összejönnek, a kormány előterjeszti javaslatait, és meglátjuk azokban e lapot: „hadsereg és tengerészet szükséglete“, mindannyiszor — bátran bevallhatjuk — mély sóhaj tört fel szívünkből. Nem titkolhatjuk, hogy igen jelentékeny összeg vétetik igénybe. Mily boldogok volnánk, ha elérkeznék az idő, midőn költekezéseink e részénél jelentékeny könnyebbítést vihetnénk keresztül. Meg vagyok győződve, hogy hadügyminiszterünk, kinek már az első ülésszakban, melyben a miniszteri pádon helyét elfoglalta, teljes tiszteletünket kivívni sikerült, maga is legjobban volna megelégedve, ha tetemesen leszállított költségvetéssel léphetne a delegációk elé. Mert meg vagyok győződve, hogy Koller báró nem csak vitéz katona, nem csak buzgó védője a hadsereg becsülete és érdekeinek, hanem hogy éppen nem idegen az igazi polgári erényektől sem; meg vagyunk győződve, hogy hadseregünk, mely iránt a legélénkebb rokonszenvvel viseltetünk — a mit napról-napra tanúsítunk — mely tulajdonképi kasztszellemet nem ismer, nem válik el a lakosságtól, ezzel bensőleg egybe van kapcsolva, szintén szívesen hozná meg azon áldozatot, melylyel járna a haderő csökkentése, ha meg volna győződve, hogy ez áldozat által általános megelégedést, jólétet nyerhetne, melyben neki is része volna. De úgy hiszem, kétségbevonhatlan állítás — még azok is elismerik, kik különben szabadelvű irányt követnek, — hogy Ausztriának az a helyzete Európában, hogy oly államok környezik, melyek óriási hadsereget képesek kiállítani, hogy tehát önállóságát, függetlenségét adná fel, ha haderejét csökkentené; valóban nem kell bővebben fejtegetnem, hogy mibe kerülne Ausztriának egy szerencsétlen háború.“ Ezután azon kívánságának ad Schmerling kifejezést, hogy mérvadó körökben bárcsak fölhagynának immár a hadsereg folytonos gyarapításával. Azt hiszi, Ausztria szívesen járul hozzája a hadsereg lefegyverzéséhez," ha Európa egyéb részeiben megkezdik. Hangsúlyozza, hogy a delegatio működésének befejeztével visszatérve azon körökbe, honnan kiküldettek,ott nagyfontosságú kérdések várnak rájuk, s meg van győződve, hogy a birodalmi tanács ezen ülésszaka nagyfontosságú lesz. Végül beszédét őfelsége éltetésével zárta be. A beszéd után C o r o n in i gróf meleg szavakban emelte ki Schmerling érdemeit és szokott módon köszönetet nyilvánított neki elnöki működéséért. Schmerling megköszönte ez elismerést és az ülés jegyzőkönyvének felolvasása után befejezettnek nyilvánítá az osztrák delegatio nyolczadik ülésszakát. A pénzügyi bizottság ülése. (Október 18.) A pénzügyi bizottság mai ülésének elejéről már adtunk tudósítást, az esti számunkban közlöttek kiegészítéséül szolgáljanak a következők: A tárgyalás további folyamában az alábbi tételek kerültek szőnyegre: a 11 am jószág, igazgatóságok és ügyészségek szükséglete 269,938 frt. A miniszter felhozza, hogy itt 68,000 frtot takarított meg. A megtakarítás néhány igazgatóság megszüntetéséből eredt és pedig megszüntette a nagybányai, sóvári és ungvári igazgatóságokat, a zomborit és becskerekit pedig egyesítette. Tovább menni e téren nem lehetett. A megtakarítás a személyi járandóságoknál mintegy 40°/0-ra tehető. A bányászat és erdészet egyesítéséről még ma nem lehet szó, s a teljes centralisatio pedig költségesebb lenne s a szolgálat rovására válnék. A befektetésekkel a kiadás 1.487.566 frtot tesz, a fedezet 5.644.385 írttal van előirányozva. A fedezetre nézve a miniszter megjegyzi, hogy a bérleteknek egyéni összegét s a 8 milliónyi bérhátrálékok 10°/0-át vette fel, kevesebbet mint a menynyire az 1874-ki zárszámadások alapján jogosítva lett volna. Az eredmény teljes biztonsága az 1876-iki terméstől függ. Megjegyzi még, hogy a bérhátralékok ma sem nagyobbak, mint voltak az osztrák kormány alatt. Wahrmann a fedezetet igen vérmesnek tekinti, kivált a hátralékok szempontjából, mert az utolsó években a hátralékokból csak 2°/0 folyt be. Szerinte itt nem az 1876.,de az 1875-ki termés a döntő, az alföldi jószágok pedig 1875 ben éppen rosztermést adtak. Felemlíti még az adóemelést, mint amely szintén csökkenteni fogja a bevételt. A miniszter utal a már fél millióval tett leszállításra, különben ha a bizottság még pár százezerért leszállítást kíván, az ellen nincs kifogása. Hefy éppen azért szavazza meg a fedezeti tételt, hogy kötelezze a minisztert annak behajtására, nem akar örökös elnézést a bérlőkkel szemben, midőn más embert exequálnak. A miniszter ismételt rövid felszólalása után a bizottság a fedezetet 200,000 frttal leszállja. Államerdők, szükséglet 4.244,050 frt, fedezet 6.560,000 frt. Zsedényi kérdést tesz az ungvári hivatalnál levő üzemi kiadást illetőleg. A miniszter azt válaszolja, hogy az üzleti kiadásokat egészen biztosan nem lehet felvenni, ennek daczára az előirányzatot a legjobb hiszemmel fentartja. A ház által évről-évre tett leszállítások s az általa a szükségletnek 700,000 frt és a fedezetnek 800,000 forinttal való leszállítása folytán a megtakarítás legvégső határát érte el, s ennél tovább menni nem hajlandó. Az üzemi kiadásokat sem lehet végleg megszüntetni kár nélkül, s annyira vannak leszállítva, hogy a legroszabb viszonyok szükségleteit pótolhassák.Ő 1876-ra több százezer írttal vesz fel többet, mint 1873-ban bejött, s csak 200,000 írttal vesz fel többet, mint a legroszabb 1874-ik évben. E 200,000 frtot is két előnyös szerződéssel igazolja. A nagy befektetések, melyek korábban létettek, ma már szintén hoznak be eredményt. A viszonyok 1875-ben máris javultak. Azt hiszi, hogy reálisabb előirányzatot nem tehetett, s kerületenként felolvassa a korábbi eredményeket, melyek állítását igazolják. A kiadások további leszállításának lehetetlenségére nézve összehasonlítást tesz Németország kezelési és üzemi kiadásaival, melylyel szemben a magyar kezelés kedvezőbb. Zsedényi kérdésére azt válaszolja, hogy az ungvári és erdélyi területekre nézve kénytelen még az üzemet fentartani s a készletet megőrzeni. Különben az ungvárinál 200,000 frt törlést eszközölt. Erre némi vita merül fel, melyben részt vesznek Sennyey, Kerkapoly, Lukáts, Hegedűs és Deézsy, mely után a bizottság a Czimet megszavazza. A bányászat és pénzverésnél szükséglet 10,078.625 frt, a fedezet 10,579 534 frt. A miniszter itt előterjeszti, hogy némely vas- és kőszénbányák eladására concursust hirdetett, de eddig az eredmény még bizonytalan, miután a pályázatok ideje még nem járt le. Kedvezőtlen ajánlatokat azonban semmi esetre sem fog elfogadni, annak eredményét a törvényhozásnak terjeszti be, előlegesen is kijelentvén, hogy a tervhozás beleegyezése nélkül eladásba bocsátkozni nem fog. Hegedűs a kiadások magasságát hozza fel, továbbá az offendágiai kohó és a zalathnai kémlelde jövedelmeinek fel nem vétele iránt tesz kérdést. Zsedényi kérdésére a fedezeti többlet iránt a miniszter azt válaszolja, hogy ez a nyugdíjak áthelyezéséből származik ; ő tiszta jövedelemre nem is számított, csak Roholczról. A termelést szintén számításba vette, mely különben jobb arányokat mutat fel. Sennyey még így is vérmesnek tartja a tételt. 1874-ben 900,000 frt volt a deficit, ebből a nyugdíjt levonva 400,000 frt maradt fenn. 1875-ben még roszabbak a viszonyok, mert ezek szerint majdnem 1 millió deficit mutatkozik. A miniszter azt válaszolja, hogy ő nemcsak a kiadásokat, de a bevételeket is apasztotta 1.400,000 frttal. Az 1874. és 1875-ki deficitnek oka különösen a diósgyőri vasgyárban keresendő, melynél az üzem most beállittatott. A kiadások általában 800,000 írttal apasztattak, s csak 8000 írt az, mely mint többlet vétetett fel. Sennyey újabb felszólalására a miniszter az 1875. év első felének hiányaira azt jegyzi meg, hogy a bányászat természete szerint az első félévből eredményeket felvenni nem lehet, s azért ezt alapul nem is vette. Alapul csak az 1874-ki tényleges eredményeket vette s hiszi, hogy a hiány lehető csekély lesz, mely az általános költségvetésen csorbát ejteni nem fog. Lukáts osztozik a miniszter felfogásában, mert alapul csakis az 1874-iki zárszámadások szolgálhatnak, kérdést intéz a zalatonai igazgató felterjesztése iránt, ki egy olcsóbb olvasztásmódot illetőleg tesz indítványt, s továbbá a csertési megszüntetett kohó személyes járandóságára nézve. Splényi tanácsos előadja, hogy ezen kohónál a személyzet az utólagos teendők miatt egyelőre megtartatott; az olvasztásra nézve a zalatonai igazgató által tett indítvány értelmében teendő kísérletre 20.000 írt vétetett föl a költségvetésbe, mely főleg a szükséges kénsav előállítására szolgáland. Simonyi a fémbányák mellékterményeinek fel nem dolgozásában keresi fémbányáink csekély jövedelmét. Azt állítja, hogy Semteczen most is azt tanítják, amit ezelőtt 50 évvel. A miniszter tiltakozik ezen felfogás ellen, mert a selmeczi akadémia minden külföldi tekintély által elsőrendűnek van elismerve. Az akadémiának tavaly 240 növendéke volt. Hely kérdést tesz a bányaigazgatóságok centralisatiója, különösen a nagybányai igazgatóság bevonása iránt, szerinte culturális misziója van. Kéri a bevonásokat oly helyeken tenni, hol más viszonyok vannak s a miniszter inkább az erdőigazgatóságot szüntesse meg, mely egészen felesleges. A miniszter jelenti, hogy a kolozsvári és nagybányai igazgatóságok egyesítését kívánja keresztül vinni, még nincs eldöntve, hogy mely helyen egyesíttetik. Hegedűs S. azt hiszi, hogy ha Magyarországon két igazgatóság lesz, Erdélyben is maradni kell legalább egynek. A bizottság ezután az egész címet változatlanul megszavazza. Megszavaztatnak továbbá : az államnyomdára előirányzott 438.819 frtnyi szükséglet és 475.000 frtnyi fedezet és az államvasutak tisztajövedelme czimén 2.500 000 frt, a közlekedési költségvetésben tett 20.000 frt levonásával. Az ingó államvagyon fedezete 494.807 frttal van előirányozva. Wahrmann a papírok elárusítását ajánlja, mit a miniszter ugyan elfogad, mert maga is azok eladását elhatározta, de azt a mérleg helyreállítása idejére halasztotta. A bizottság e czimet változatlanul elfogadta. Elfogadtatott ezután különféle kiadások czimén előirányzott 94.478 írt. és különféle bevételek címén előirányzott 357.457 frt. Szintén változatlanul elfogadtatnak nyugdíjak 1.931.278 forinttal. Ezzel a pénzügyminisztérium költségvetésének rendes kiadásai és bevételeinek tárgyalása befejeztetett. Holnap a rendkívüli költségvetésen kívül fel fognak vetetni a hitelműveletek, a mérleg összeállítása s a többi részletek; holnaputánra a fedezet kérdése van kitűzve. Sennyey Pál b. kijelenti, hogy a fedezet kérdésénél általános tárgyalást nem akar provokálni, miután a miniszterelnök kijelentette, hogy az általános reformokra nem történtek előkészületek. Erre Széll Kálmán pénzügyminiszter felsorolja mindazon közigazgatási és bírósági törvényjavaslatokat, melyeket a költségvetés tárgyalásának folyamában már egyenként felemlítettünk, és melyeket a kormány az országgyűlés megnyíltának első napjaiban fog a képviselőháznak beterjeszteni. Ülés vége 1113 órakor. Fővárosi ügyek. A főváros pénzügyi és gazdasági bizottságának Kada alpolgármester elnöklete alatt ma tartott keti ülésén a következők voltak a főtárgyak. Legelőször felolvastatott a budapesti gőzmalom-részvénytársaság kérvénye, melyben az a malom mellett fekvő három városi telek megvételére vonatkozó kérelmét terjeszti elő, hogy ott a társaság raktárakat és lakházat emelhesen. Haris ellene szól az engedélynek, mert egy közgyűlési határozat a földunasoron jövőre megtiltja a gyárak építését s igy a mostaniak nagyobbitása sem engedhető meg. Kochmeister pártolja a társaságot, mert itt nem gyárnagyobbitásról, hanem kereskedelmi czélból raktárépítésről van csak szó. Hosszabb vita után Vécsey azt indítványozta, hogy a telkek nyilvános árverés útján való eladását ajánlja a bizottság a közgyűlésnek, de csak úgy, ha illő árt adnak érték. Egyszersmind utasítandó volna a mérnöki hivatal és a terv elkészítésére. A bizottság ezen indítványt elfogadta. Ka 1rend a György és neje abbeli kérelme, hogy a várostól Kőbányán 14.000 frtért megvett telküknek, (melyre ők tizenkét házat építtettek) vételárából még fennlevő 4000 frt lefizetésére nekik egy évi halasztás engedtessék, helyben hagyatott, azzal a feltétellel, hogy 6% kamatot fizessenek a tőke után. Polzer Mór a vásártér környékén egy fakereskedésre kijelölt 3 holdnyi telket 600 frtért hat évre bérbe vett. Később azonban megbukott és a városnak egy évi bérrel hátralékban van. Most Fittinger Lajos ácsmester folyamodik, hogy a telek neki adassék bérbe, illetve a Polizerrel kötött szerződés reá ruháztassék. A bizottság azonban ez utóbbit nem fogadja el, mert az említett telek csak fakereskedési czélra volt kijelölve, Fittinger pedig ácsmunkákat akar ott végezni. Azonban megengedik, hogy ama telket mindkét részről fél évi felmondási joggal továbbra is bérben tartsa. A hivatalos órák megváltoztatása miatt interpellálja Schweiger Adolf az elnököt Miért változtatták meg éppen most a tél beálltával a hivatalos órákat? most a napok rövidek s a délutáni órák a sötétség miatt sokba kerülnek. A nyáron t. i. délelőtt 8-tól d. n. 2-ig voltak, most délelőtt 8—12. és d. u. 3—6-ig tartatnak. Holott e beosztás nemcsak a közönségre nézve felette alkalmatlan, hanem a hivatalok számára világítási pause baé t kell adni, s azonkívül a jégszesz és fűtés költségei is igen nagyok. Nézete szerint a fővárosi tanács a nyáron át 8—- ig tartott hivatalos órákat a télre is megtarthatná, annál inkább, mert ezáltal évenként 50—60,000 frtot takaríthatna meg. Kada alpolgármester röviden azt válaszolja, hogy a hivatalos órák meghatározása a tanácsot illeti. Szentkirályi ajánlja, hogy az ügy a közgyűlés elé vitessék, mert ha a tanács e tekintetben már intézkedett, azt csak a közgyűlésnek áll jogában megváltoztatni. Vécsey és Márkus pártolják a tanács határozatát, amig Hanis Schweigert, a közönség kényelme, a takarékosság szempontjából s mert nem oly nagy különbség ez az egy óra, melylyel a napi szolgálat megrövidülne. E vita eredménytelenül ért véget, de remélhetőleg szóba fog hozatni a költségelőirányzat tárgyalása alkalmával. Ezután megtartatott az árlejtés a fővárosi hivatalok fűtéséhez való anyagokra. A kőszénre nézve a salgótarjáni kőszénbányatársaság ajánlata fogadtatott el, mely a kőszén mázsáját 56 krjával szállítja. Feltűnt az ajánlatok közt a magyar kir. kincstár megbízottjának, Deutsch Mórnak német nyelven szerkesztett ajánlkozóira. A tűzifára nézve csak egy ajánlat érkezett be, t. i. Loczenbacher Pálé, ki első rendű cserfa öléért 18 frtot, hegyi tölgy-hasábfáért 15 frtot és puha hasábfa öléért 8 frt 50 krt kér. Ezen árakat a bizottság összehasonlította a vallásügyi minisztérium alapítványi erdőiből szállított fa áraival, de Luczenbacher ajánlata a városra nézve kedvezőbbnek találtatván, elfogadtatott. A coakszszállításra egyedül a légszesz- világító - társaság ajánlkozik, a következő föltételekkel: Szállít 80 krért, de ha a város 10,000 mázsán felül szállíttat, 70 krért, ha 20,000-en felül, 65 krért, s ha 25,000 mázsán felül szállíttat, 60 krért adja mázsáját. Magyar tudományos akadémia. (Október 18.) Ma az akadémia első osztálya tartott ülést, melyben egy régi és egy új tag, Brassai Sámuel és Bartalus István vette igénybe a közönség figyelmét; az utóbbi most köszöntött be székfoglaló értekezésével az akadémiába. Bartalus mindenekelőtt köszönetét fejezte ki akadémiai taggá megválasztatásáért s ígérte, hogy ezutáni munkálkodása, valamint az eddigi is, a magyar irodalomé lesz. Értekezésében a művészeti kozmopolitizmus s a művészeti nemzeti irány fejtegetését tűzte ki feladatéul, s különösen azt emelte ki, hogy a világzene apostolai is elismerték a nemzeti zenét. Nem tagadja mindazonáltal azon mondatok igazságát sem, hogy a művésznek sehol sincs hazája, vagy a művész hazája széles e világ.