Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)

1875-10-22 / 293. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádorutcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 293. szám. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések­et Budapesten, nádor-utc testvérek Irod Kiadó-hivata Előfizethetni helyben és posta utján A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiós irodájába (nádor-utcza 6. sz.) ill. Budapest, péntek, október 22. 1875. Vit. ét TÁVIRATOK. Bécs, okt. 21. A képviselőház a Scharschmidt által indoványozott, a bizottság és a pénzügymi­niszter által pártolt módosítását a telekadószabá­­lyozási törvénynek elfogadta, szerinte a telekadó főösszege törvény utján 15—15 évre fog megálla­­pittatni. Bécs, okt. 21. A „Pol. C.“ szerint a török pénzügyi intézkedés nem csak a kamatokra hanem a török sorsjegyek nyereményeire is alkalmaztatik. Milánó, okt. 21. A német császár ma a székesegyházat, a közkórházat és a Viktor-Ema­­nuel-csarnokot nézte meg; ezután gyalog a város­házába ment, hol a polgármesternek a fogadtatás­­ért köszönetet mondott. A császár még néhány közintézetet fog látogatni és szombatig marad itt. Milánó, okt. 21. A Monza melletti vadászat fényesen sikerült, a felségek délután 43/4 órakor tértek vissza. A berlini városi tanács a milánói polgármesternek táviratilag köszönetet nyilvánított a császár fényes fogadtatásáért, mely a két nép­es uralkodóik tartós barátságának bizonyítéka. A pol­gármester azzal válaszolt, hogy a milánói fogadás kifejezése azon bámulatnak, melylyel Olaszország Németország iránt viseltetik és a két ország kö­zötti tartós egyetértés záloga. Páris, okt. 21. A nemzetgyülés elnöki üze­net nélkül fog megnyittatni. — A bresti hadiszer­tárban ma reggel tűz üt­ött ki, a kár egy mil­liór­a rúg. Róma, okt. 21. A parliament, biztos hír szerint, november 15 ére fog összehivatni. Az ülés­szak csak a költségvetés megszavazása után zára­­tik be és kevéssel rá az ülésszak nyittatik meg. München, okt. 21. A képviselőkamarában az elnök felolvassa a királynak a főszertartásmes­­terhez intézett iratát, mely szerint a király nem hajlandó a feliratot átvenni, különben is a felirati vita alkalmával tartott beszédek hangja a király­nak nagyon visszatetszettek. — Pfeifer miniszter felolvassa a király 19-iki rendeletét, mely az or­­szággyűlést határozatlan időre feloszlatja. A gyűlés a király éltetésével eloszlott. Bécs, okt. 21. (Zárlat) Hitelrészvény 207.70. Gali­­cziai 214.50. Államvasut 275.50. Rente 70.05. 1860-a 111.75. 1864-es 134.—. Ezüst 103.30. London 112.50. Unió Bank 88.10. Által, épitőbank 10.—. Magy. Földhitel —. Anglo-Austrian 104 60. Lombard 107 25. Tramway 90.—. Hitelsorsjegy 163.50. Napoleondor 897.—. Arany 5.33.50 Frankfurt 54.80. Porosz pénzutasv. 167.-. Török­­sorsjegy 40.—. Anglo építő bank 19.25. Municipalbank Paris, okt. 21. (Kezdet) 3°/o Évjárulék 65.15. Olasz Évjárulék 73.12. Mobilier Hitelr. —.—.Töröksorsjegy — 5°/0 Évjárulék 104.42. Oszt. ál­omvasut 615.—­. Lombard 236.—. Oszt földhitelrészv. —. Budapesti szinlapok. Budapest, pénteken, okt. 22. 1875.­ Nemzeti színház. Népszínház. Bérlet. 154. szám. Soldosné Luiza asszony fel­­. . , , léptével A jóslat. U­. , . .. Uj népszínmű először. Eredeti­ vígjáték 5 felv. Irta _ _ _ . .. Csiky Gergely. Az ördög párnája. Személyek: Népszínmű 3 felv. Irta Tóth . . . . . . Kálmán. Zenéjét Állaga G. Adrastos Bercsényi a­­ Drosk­u.és Szigeti Imre Személyek: Olymnia Felek­né Svarcz Pál Tihanyi Eryoia Sz­­ligeti F. Laczi Eőry Hermináé Szige­t Jolán Lencsi Soldosné Luiza Polydora E­rnstein E. Weisz Solymosi Thysbe Kölessi Irma Gyuri Karikás Sosios Vizvári Mari Sziklai E. Helios Nagy Imre Liczky Lojzi Szabó Bandi Knemon Körösmezei Városi alka­­. V. Kovács Aristos Návay I-ső szolgáló Szőcs Kata Glaukos Halmy Il-ik szóig. Horváth Paula Tiamis Ha mar Asztalos inas Arvay Gizella Nan­­iklós Liliázi Szíjgyártó,, Szombathelyiné Harpya Szathm­ári L.-né Városi hajdú Dincz Laj­is Len­na Molnárné Becker Peterdi Pi­erne Helvei Laura Pinczér Vasvári Agrion Sántha Egy mesteri. Dancz Ferencz Kezdete 7 órakor. Német menti Kolosvári — Ke­dete 7 órakor. Budapest, október 21. A Tisza-kabinet. Király ő felsége elfogadta Wenckheim Béla báró lemondását a miniszterelnöki tisztről. Tisza Kálmán Magyarország kor­mányelnöke. Szívből köszöntjük az érkezőt. Szives bucsúzásunk a távozónak. Ki hű és igaz volt mindig, első a munkában, utolsó a pihenők között, jó és rosz napokban egy­ként kitartó egész a megtörésig mindenütt, hol a hazát szolgálni kellett , méltán ke­reshet enyhülést. Wenckheim Béla rokon­szenves alakját elismerés kiséri vissza a csöndes munka­körbe, melyet nehéz időkben nehéz munkára kelni elhagyott, s uj érde­mekben gazdagon elfoglal megint. Egy ország hálája van a távozóval s a királyi kegy. Érdemessel van. Egy ország reménye fogadja a koronás bizalom uj emberét Nem érdemetlenül. Nyitott könyv előttünk e férfiú múltja. Szívós küzdés, nagy elha­tározások, korszakos tények jelzik lapjait. Abból olvasunk magunknak reményt, neki bizalmat. S ha akarat, erély és erő sikert növelhet a kitartó munka nyomán, az or­szág nem bízik hiába és nem reméli hiún. Ez meggyőződésünk. Ennek erejénél fogva köszön­tjük az új kormány­elnökét. De nem csak ezért. A mai nap ténye, mely Tisza Kálmánt a kormány élére emelte, a személyi résztől elvontan is jelentős egy tény és örvendetes emlékezetű leszen. A magyar parliamentarismus öreg hibáinak legöregebbikét szünteti meg, s öregbíti a kormányzat összhangját a törvényhozással. Magyarországon ma lett először kormány­elnökké a törvényhozó többség vezére. Ma nyílt meg valóban a parliamenti váltógaz­daság kapuja, melyen át minden alkotmá­nyos ellenzék utat találhat az ellenőrzés köréből a végrehajtáshoz. Huszonhét éve annak, hogy Magyaror­szágon a parliamenti kormányrendszer a törvényes. E 27 év alatt Magyarországnak egy kormánya sem volt a szó teljes értéké­ben s megszabott formái szerint egészen parliamenti. A többség kormányzott ugyan, de a kormánynyal soha nem azonosította magát annyira, hogy buktában kövesse. A ,,végrehajtó bizottság“, melyet kebeléből kormányozni kiküldött, a többség akaratá­nak képviselője volt, de nem irányzója; bi­zalmának letéteményese, de nem vezére. A vezér, az irányzó vagy kívül maradt, vagy legalább mást tolt előre az elnöki székbe, honnan a közlegényekkel csak ka­binetek, de a vezérekkel pártok is buknak. Az anomáliát ez utóbbi körülmény menti ki. Nem csak, igazolja is. Az óvatosság és eszély parancsolta el a pártvezéreket a párt­kormányok éléről. Zsenge parliamentarismu­­sunk könnyen halálos törést szenvedhetett volna egy-egy vezér, buktában, ki egész pártot magával ragad. Amaz emlékezetes márcziusi nap, mely Magyarország első parliamenti kormányát megszületni látta, forrongó viszonyokat ta­lált és rengő földet alattuk. A rendi or­szággyűlések régi pártjait elsöpörte a víz­özön. Az elvi küzdelem végig volt harczolva az elvi pártok között, a siker kivíva, és ezen siker ellen nem volt elvi párt, mely alkotmányos lett volna egyszersmind. Ez állapot kifejezése volt az első kabinet. Kossuth és Széchenyi, Deák és Szemere, Eötvös és Eszterházy együtt ültek benne. Majdnem ugyanannyi pártvezér, eddig­ az új viszonyok közt még egyik sem az. A coalitiót Batthyány emelkedett hazafisága fog­lalta össze. Ismét nem pártvezér. Az új vi­szonyok közt teljesen összeforrt parl­amenti többség nemlétében ez máskép nem is lehe­tett. A kormányzóság későbbi kabinetjében hasonló képet látunk, bár homogénebb ele­mekből, de az alapnak úgyszólván még nagyobb híjával, s Szemerében még éleseb­ben kitűnt, hogy a kormányelnöki széket nem pártvezér tölti be. Rendkívüli viszonyok voltak ezek. És tizenkét év múlva ismét elől kezdtük. Ismét uj helyzet, uj viszonyok s az 1867 februáriusában kormányra jutott uj alkotmányos parliamenti többség megint csak nem merte magát azon compact és szilárd elvi pártnak tartani, mely jó s bal­­szerencsére elválaszthatlanul összefűzze sor­sát a kormánynyal. Deák Ferencz a kabi­neten kívül maradt. A vezér hátulról inté­zett. És kormányelnökök és kormányok jöt­tek, mentek. A párt megmaradt és jó egész­ségnek örvendett, mig egyszer azután csupa egészségtől meg nem betegedett nagyon, s vele az egész parliamentarismus. A par­­liamentarismus alapja: az ellenőrzés vált il­­lusóriussá s lehetetlenné a rendszervál­tozás. Azóta egészséges fordulatot értünk meg Az új pártalakulás elvi alapokon szilárd pártokat hozott létre. És a fordulat követke­zéseinek lett teljessége a mai tény által, mely a kormányzó párt vezérét szólítja a kabinet élére, hogy kormányával éljen és haljon a párt, mely a kabinetnek életet adott. A bukó kormány nyomában ezentúl csak az ellenzék kormánya következhetik. És mi, kik a Tisza-kabinetnek hosszú és tet­tekben gazdag életet nem csak kívánunk, de várjuk is azt meggyőződésből, csak annál inkább üdvözöljük a parliamenti váltógaz­daság elvének szentesítését a király mai el­határozásában, mert pártunk vívmánya ez is. Vívmány az ország parliamenti kormány­­­zatának biztosítására s hatályosságának zá­loga. Őrizze és tartsa meg az ép alkotmá­nyos érzék és éber parliamenti szellem. Őfelsége tegnap estre érkezett Gö­döllőről Budára. Ma reggel előbb K. W­e­nck­he­i­m­e­t, később Tisza Kálmánt fogadta. Wenckheim báró miniszterelnök előterjesztette a maga és a kormány összes tagjainak lemondását, mit ő felsége elfogadott. 10 órakor Tisza Kál­mánt a belügyminiszteri tárcza megtartása mellett kinevezte miniszterelnöknek. S Tisza K. miniszterelnök 11 órakor letette az esküt ő fel­sége kezeibe. A min. elnök ezután előterjesztést tett a kabinet többi tagjainak állásaikban való új­ra megerősítésére, a­mit ő felsége helybenhagyott. A többi miniszterek ezúttal nem tesznek esküt. Mi­nisztertanács nem tartatott. Ő felsége délután visz­­szautazott Gödöllőre. A kormányváltozást tudató kir. kéziratok holnap fognak közzététetni . Wenck­heim ismét elfoglalja az ő felsége személye körüli miniszteri állást. Báró Wenckheim Béla kettős kitüntetés­ben részesült ma reggel, midőn a kormányelnök­ségből kilépett. A király feldiszítette a Lipót-rend nagykeresztjével s irt ehhez egy olyan fejedelmi levelet, melyhez hasonlót nem sok miniszter ka­pott. S bá­r Wenckheim Béla annyival büszkébb lehet érdemeinek és jellemének azon meleg elisme­résére, melyet 5 felsége levele tartalmaz, mert őszintén és szívesen járni akaz az egész nemzet elismerése is, minden bizonynyal. A budai vár erődítési jellegének meg­szüntetése tárgyában a hivatalos lap mai száma ő felségének a következő, K. Wenckheim Béla minisz­terelnök úrhoz intézett kéziratát közli: Kedves báró Wenckheim! Közös hadügyminiszteremmel egyetértőleg tett előterjesztésére megengedte, hogy a budai vár e nemű jellege megszüntettessék, — az ebből kifo­lyó s e részben jelenleg is fennálló építkezési meg­szorítások eltöröltessenek, — s a még ez idő sze­rint a katonai igazgatás birtokában levő várerődi­­tési telkek, építmények s egyéb tárgyak, még pe­dig ezek közül a katonai igazgatás által feltétle­nül nélkülözhető tárgyak azonnal és minden kár­pótlás nélkül, a többiek pedig a hadügyi igazga­tással folytatandó külön tárgyalások eredményéhez képest, esetről esetre, magyar pénzügyminiszterem­nek átadassanak. A gellérthegyi erődítésre vonatkozó kérdé­sek a fennebbi intézkedés által érintetlenül ma­radnak. Ezen elhatározásom foganatosítása végett a másolatban ide mellékelt kéziratom szerint egyút­tal utasítottam közös hadügyminiszteremet. Kelt Gödödön, 1875. évi október hó 19-én. Ferencz József, s. k. B. Wenckheim Béla, s. k. Ruminvestről, hol — mint tegnap je­lentettük — zenebona tört ki az oláhság részéről, az újabb tudósítás csak annyit mond, hogy a fel­gyújtott épület nem lakház, hanem egy kerti épü­let volt s hogy a háborgást valami bírói végrehaj­tás tapintatlansága idézte elő. A zavargók egyéb­iránt már fogságban ülnek s szerencséjük, hogy a részükről történt lövés nem talált senkit, kezett. A tárgyalás folyamán a kormány közegei egyen­­ként kijelölték azon módosításokat, melyeknek elfoga­dása különleges forgalmi viszonyaink által igényel­­tetik, és arra hatottak, hogy egyes fontosabb c­ikkekre nézve, különösen olyanokra, melyeknek szállítása nagyobb tömegekben történik, olcsóbb díjtételek engedélyeztessenek. A­mint értesülünk, a kormány ezen igyekezete a vasutak részéről kész­séggel támogatatván, joggal remélhetjük, hogy a tarisref­ormnak oly nagy jelentőségű és hosszú ideig húzódott kérdése nem­sokára oly megoldást fog nyerni, mely a közönség és a vasutak érdeké­nek egyaránt legjobban megfelel. A budapesti kereskedelmi és ipar­­kamara által a philadelphiai világkiállítás ügyé­ben kiküldött bizottság október 20-án Posner K. Lajos lovag elnöklete alatt tartott ülésében. — am. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszté­rium azon kibocsátványa folytán, mely szerint a kormány az ország jelenlegi kedvezőtlen pénzügyi viszonyai, s azon tapasztalat következtében is, hogy a világkiállításban részt venni akarók csak cse­kély számmal jelentkeztek, nincs azon helyzetben, hogy azon összeget, mely Magyarországnak az em­lített világkiállításon leendő képviseltetésének ke­resztülvitelére kivontatott, rendelkezésre bocsáthas­sa,­­ elhatározta működését megszüntetni; meg­előzőleg azonban hírlapilag és levelezés útján érte­síteni az illető kiállítási jelentkezőket arról, hogy Magyarország a philadelphiai világkiállításon hiva­talosan képviseltetni nem fog. A világkiállítási bizottság ezután a kamará­hoz a szegedi világki­állítási bizottságtól intézett azon megkeresést tárgyalta, mely szerint a kamara a m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi mi­nisztériumnál oda hasson, hogy a Szegeden jövő évben tartandó ipar-, termény- és állatkiállítás ja­vára kért segély megadassék, s egyhangúlag elha­­tározá annak szükségét, hogy ezen kiállítást a legmelegebben támogassa, és­pedig mind a kor­mánynál, mind az érdekelt körökben, ez utób­biakban az­által, hogy az ezen ügyben tevé­kenyen működő egyes bizottságok egy összbizott­­sággá egyesittessenek, melylyel egyidejűleg azon­ban ezen ügy vezetése az országos iparegyesületre lenne biza­dó. Ily értelemben fog a véleményezés az elnökséghez áttétetni. A csődtörvény tárgyalására egybe­hívott bizottság tegnap tartotta negyedik ülé­sét. Mielőtt a javaslat részletes tárgyalásának foly­tatásába bocsátkozott volna, az elnöklő miniszter kikérte a bizottság véleményét az iránt, vá­jon nem lenne-e czélszerűbb a közadós által kötendő jog­ügyletek megtámadásáról szóló intézkedéseket kü­lön törvény által szabályozni. A beható vita befe­jeztével az elnöklő miniszter kijelentette, hogy ő nem csak sürgős teendőnek tartja ezen jogviszonyok szabályozást , hanem hogy ő e szabályozást külön törvény által tarja czélszerűbbnek s hogy gondja lesz rá, hogy ezen törvény a csődrendtartással egy­idejűleg lépjen életbe. Ennek folytán a bizottság határozatkép kimondotta, hogy a javaslat harma­­d­­ fejezete kihagyandó s az ott felsorolt intézke­dések külön törvény tárgyát képezendik. A javaslat 18-ik §-a csekély változtatással el­fogadtatott ; a 39. §. második kikezdése, mely a bu­kott kereskedőt a börze látogatásától kizárja, mint nem a csőd­törvénybe való töröltetett. A második czím tárgyalásának megkezdése előtt kimondatott, hogy a javaslat beosztása egyszerűsítendő, mire az elnöklő miniszter megjegyezte, hogy a sok válto­zás folytán a beosztás úgy is vál­­zás alá esik, s akkor a kellő egyszerűségre is kiváló figyelem fog fordíttatni. A 40. szakasznál a 2. bekezdés elsőnek lé­tetett oly kibővítéssel, hogy az ott említett érték csak akkor követelhető vissza, ha a csődnyitás után folyt be. A 41. §. oda módosíttatott, hogy az el­küldött áru mindaddig visszakövetelhető, míg a czimzett azt kézhez nem vette; második bekezdése pedig, mert csak a tulajdonos rendelkezhetik az útban lévő áru felett, töröltetett. E helyett más­ in­­tézkedés vetetik fel, mely azon esetet szabályozza, midőn az áru a megrendelőnek átadatott, mielőtt még rendeltetése helyére érkezett volna. Ezen in­tézkedés folytán a 42. §. második bekezdése fe­leslegessé válván, töröltetett. Ezen §. első bekez­dése elfogadtatott, harmadik bekezdése pedig hosz­­szu vita után a baj órakj­egyre (concissement) is ki­terjesztetett. A 43. §­is kimondatott, hogy annak elve, a­mely szerint a házastársak egymással szemben egyenlő alapra álljanak a csődben, jogrendsze­rünkkel nem egyez meg. A férj főszerző és őt il­leti a közszerzemény feletti rendelkezés is. Meg kell tartani a csődtörvény jelenlegi álláspontját, mely csak a nőnek engedi meg, hogy tulajdona kihasítását a csődtömegből követelhesse. Ennél­fogva ezen­­ ily értelemben lesz módosítandó. A 44. §. második pontja, mint telekkönyvi rendszerünkkel ellenkező, kihagyatott. A 45-ik §. he­lyébe új szakasz jön, melyben meg lesz állapítva azon határidő, a­melyen belül a nő hozományát be­jegyezni tartozik, ha ezt a csődtömeggel akarja érvényesíteni. A 46-ik §-ban nem látta a bizottság eléggé indokolt §-nak azon határozatát, hogy a nő követelését hamarább jelentse be, mint a többi hi­telezők. Ennélfogva ezen §. azon kijelentéssel el­ejtetek, hogy a nőre is azon határidő lesz mérv­adó mint a többi hitelezők igényeinek bejelenté­sére megszabott határnapok. A 47. §. némely írás­beli módosításokkal elfogadtatott, a 48-ik §. mint magától értetődő, kihagyatott. Legközelebbi ülés pénteken délután 5 órakor. A közlekedési minisztériumban — mint értesülünk — megtartatott a vasutak kép­viselőinek közbenjöttével a tarifreform tárgyában kilátásba helyezett értekezlet. A minisztérium és a vasutak képviselői egyiránt kiemelvén annak nagy fontosságát, hogy a vasúti forgalomnak nemzet­közi jellegét és a közönségnek ez irányban nyil­vánuló legfontosabb érdekét tekintve, az árszabási rendszer egyöntetűsége, és a reformnak minél tá­gasabb körben egyenlő irányban leendő keresztül­vitele biztosíttassák, tárgyalási alapul elfogadtatott az osztrák pályák által kidolgozott tervezet, mely a vasutak által közös egyetértésben állapíttatván meg, Magyarország forgalmi viszonyainak is megfelelni igye- Budapest, október 21. A pénzügyi bizottság tegnap befejezte a költségvetés tárgyalását, elfogadta a jö­vedelmi adóról szóló előterjesztést, s felvette a fedezetbe az ez alapon előirányzott nyolc­ milliót. A bizottság tárgyalásai után az összes hiány 9.649.000 írttal mutatkozik. E hiány a kölcsön maradványaiból lesz fede­zendő. A pénzügyminiszter a bizottság ülésé­ben erre nézve megnyugtatólag nyilatko­zott, azt mondván, hogy úgy a kölcsön­­maradvány, valamint a jelen év jövedelmei sokkal magasabban állanak a szükségletnél, s így a helyzet a kincstárt illetőleg nem szorongató. Szólott a miniszter a jövőről is, hogy minő megtakarításokat remél 1877- re, s prognosticonja szerint 1879-re a hi­ányból már alig fog valami fennmaradni és a törlesztések bekövetkezhetnek, mig az 1880-ik év már biztosan rendezett költség­vetéssel fogja találni az országot. Vigasztaló kilátások ezek mind, s mi hiszszük is, hogy valósulni fognak, ha a kormány őszinte jóakarata találkozik az egész nemzet támogatásával. Egy bécsi lap tegnap azt, hogy az adók Ausztriában oly rendesen folynak be, nem a kormányzati apparátusnak, hanem egyenesen az osztrák hazafiságnak rovta fel érdemül. Verjen gyö­keret nálunk is az a felfogás, hogy az ál­lam költségeihez való járulás egyszersmind nazafiui kötelesség. Kétszeresen az kell hogy legyen most, midőn a helyzet komoly­­ ve­szélyeitől csak úgy menekülhetünk, ha min­denki teljesíti kötelességét, mert csak ez esetben lesz képes az állam is kötelességei­nek megfelelni. Beszélt tegnap a pénzügyi bizottságban K. Sennyey Pál is. Valami új mentő esz­mét nem hallottunk tőle, s jóformán csak kivonata volt ez a beszéd korábbi képvise­lőházi nyilatkozatainak. Mert azt már több­ször is elmondta, hogy ha ez meg ez nem sikerül, akkor nem marad egyéb hátra, mint leszállani azon magaslatról, melyre törekszünk; lemondani a nagyhatalmi áb­rándról és azon jogosult aspiratiókról, me­lyek az országot a kulturállamok sorába igyekeznek emelni. Mi azonban bízunk törekvéseink sike­rében, s nem akarunk lemondani a remény­ről, hogy Magyarországot megtartjuk, ha nem is nagyhatalomnak, ámbár utoljára ez az „ábránd“ is jogosult lenne s nem érdeme gúnyt magyar embertől, — de megtartjuk önálló, független Magyarországnak, magyar nemzetnek, s méltóvá teszszü­k a cultur­államok sorában való megállásra. Ezért nem fogadjuk el a lemondás politikáját, melynek programmjából eddig annyit tudunk, hogy eltörölné a honvédséget — bizonyosan ezt érti ,,a nagyhatalmi ábránd“ alatt most is, — s tudjuk a felirati vitából azt, hogy barátja az Ausztriával való anyagi kapcsolat szoro­sabbra fűzésének. Ennél többet még nem árultak el, de nekünk ennyi is elég arra hogy megborzadjunk tőle, valamint Sennyey báró tegnapi beszéde is tökélet­ arra, hogy az ismétléseket végtére unalmasoknak találjuk. Reformokat nem lát még most sem a tisztelt báró úr, s a budget, mely a pénz­ügyi bizottság előtt fekszik, némileg javult ugyan, de azért csak folytatása a régi­eknek. Annyiból az igaz folytatása, hogy az országgyűlésnek nem lévén még ideje a kor­mány különben kész reformjavaslatait szen­tesíteni, a költségvetés a régi alapokon nyugszik, de annyiból meg nem folytatása, hogy 1876-ra már nyolcz millió megtakarí­tást mutat fel, s a­mi a reformokat illeti, elég, ha a pénzügyi expozéra utalunk, mely határozott alakba öntött reform-terveket foglal magában, s a kormány nem egy irányban már meg is indította az actiót. Hogy a deficitet már 1876-ra megszün­teti, azt a kormány sem megalakulásakor, sem azóta nem ígérte, nem is ígérhette, hanem ígérte azt, hogy minden erejéből tö­rekedni fog az államháztartás egyensúlyá­nak helyreállítására, s hogy e törekvése komoly és őszinte, arról bizonyságot tesz költségvetése, melyet a pénzügyi bizottság sem kiadási, sem fedezeti részében nem mó­dosított lényegesen, mert meggyőződött ar­ról, hogy ma még ennél többet elérni nem lehetett. Ez a költségvetés maga egy programú, s programm az is, a­mit a pénzügyminisz­ter tegnap a deficit megszüntetéséről mondott. Mondja meg már egyszer Sennyey báró is, hogy mit akar, s a­mi leginkább érde­kes, mondja meg azt is, hogy miként akarja. Vagy olyan nagyon félti országmentő ter­veit ? Az igaz, hogy erre bajosan nyerhet szabadalmat. Budapest, október 21. Az állami reáltanodáknak tankerít­ett főigazgat­ások alá helyezése ügyében a közok­tatásügyi miniszter a következő fontos két rendele­tet bocsátotta ki valamennyi állami reáltanoda igaz­gatóságához: Több évi tapasztalat meggyőzött ar­ról, hogy a szoros értelemben vett állami középfőu­­nodák jelenlegi viszonya, — mely szerint ez inté­zetek a tank­ főigazgatóságok felügyelete és ható­sága alól kivonva, s közvetlenül a minisztériumnak alárendelve állnak — a czélnak nem felel meg; továbbá a f. tanév végétől fogva a reáltanodáknál is életbe lépő érettségi vizsgálatok szempotjából múlhatatlanul szükséges, hogy e tanintézetek vala­mely közvet­­ő hatóságnak alá rendeltessenek. Mintho­gy az ország jelen mostoha pénzviszo­­nyai nem engedik, hogy az ezen intézetek számára terveztem tanfelü­gyelőségek feláll­itassanak, a jel­zett tanodákat ideiglenesen a tankerületi főigaz­gatóságok alá rendelem,­­ megjegyezvén, hogy e hatóság hatásköre a községi reáltanodáknak csak tanulmányi ügyeire, a nagy­szebeni reáltanodának pedig csak érettségi vizsgálati, az állami középta­nodáknak ellenben minden ügyeire terjed ki; ez ügyben tehát jelen közintézményem vételétől fogva a minisztériummal csak ezen hatóság közvetítésével érintkezhetni. A kérdéses tanintézetek következőleg oszla­nak meg: 1. A budapesti, székes­fehérvári, kecs­keméti és esztergomi reáltanodák a budapesti tankerületi főigazgatósághoz; 2. a sze­gedi, pancsovai, temesvári, n.­kikindai, pécsi reál­tanodák a magy. határőrv. tanker. fő­­igazgatósághoz; 3. a nagyváradi, debrecze­­ni, nagykállói, aradi reáltanodák és az aradi fő­­gymnasium a nagyváradi tankerületi fő­­igazgatósághoz; 4. a győri, soproni, süme­gi reáltanodák a győri tanker. főigazga­tósághoz; 5. a pozsonyi, körmöczbányai reálta­nodák és losonczi gymnasium a pozsonyi tan­ker. főigazgatós­ághoz; 6. a kassai, lőcsei reáltanodák és munkácsi gymnasium a kassai tank. főigazgatósághoz; végre 7. a szé­­kelyudvarhelyi, dévai és nagyszebeni reáltanodák az erdélyi tank. f­ő­i­gazg­a­tó­s­á­g­hoz fog­nak tartozni. Egyszersmind kötelességévé teszem­ a tank. főigazgatóságokna­k, hogy a hozzájuk beosztott tan­intézeteket a lehető leggyakrabban látogassák meg, a tanártestületekkel — jegyzőkönyv felvétele mel­lett — a tanoda s oktatásügy állapotáról érte­kezleteket tartsanak, észleleteiket azokkal közöl­jék, e eljárásukról nekem mindenkor jelentést te­gyenek, — szóval, ez intézeteket oly figyelemmel kövessék, mint a már előbb is hatáskörükbe tar­tozó többi tanintézetet, s ezek ügyeiben —a­meny­nyiben eltérő intézkedést eltérő szabályok nem ren­delnének — a hatáskörüket és teendőiket szabály­zó rendeletek szerint járjanak el. A budai Tár lebontásáról a „P. Lloyd“. A „Pester Llod“ hosszasabban megem­lékezik a budai vár erődítési jellegének megszün­tetéséről. Végre valahára tehát leomlottak a vár falai is — írja laptársunk — melyek régóta csak megkövesült történeti emlékek gyanánt álltak fenn, a képzeletben pedig már elsülyedtek maguktól, s melyeknek nem volt más czéljuk, mint a jó ízlést sérteni, és az épülő fővárost eldiszteleníteni. A közvélemény már régen hasztalan ostromolta ez erődítési romot, annál erősebben védték, minél erélyesebb volt a támadás, és ha mégis most fel­hagynak az erősséggel, úgy tetszik, mintha a stein­­feldi ágyudörgés visszhangja döntötte volna le a budai várt. Minden eddigi előterjesztésnél, panasz­nál és petitiónál hatalmasabban demonstrálta az új ágyuk hordereje, hogy mily komikusan haszon­talanok komoly esetben a falak, és mily nevetséges a várnak, mint „békeerőd“-nek további fennállása.

Next