Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)

1875-10-23 / 294. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 k­­raj­­zár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudju­k, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 284. szám. Budapest, szombat, október 23. 1875. Hitetések felvétele Budapesten, nádor«utca 2 6. szám (I­égrády testvérek irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. 713. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, okt. 22. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) A budai vár erősségi jellegének megszün­tetését az itteni hangulat kedvezően fogadja. Né­mely lap reményét fejezi ki, hogy a gellérthegyi citadella hasonló sorsa szintén nem késhetik soká.­­ Képviselői körökben élénken foglalkoznak a ke­reskedelmi szerződések kérdésével. A haladó­ klub indítványát az iránt, hogy a pártárnyalatok kö­zött egyetértés jöjjön létre a teendők iránt, nehogy a ház kényszerhelyzetbe jusson, ma tárgyalta a baloldali klubb, s úgy látszik, hogy a pártok kö­zötti ellentétek már ez előzetes kérdésnél határo­zottan feletlenek. K­ées, okt. 22. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Dalmáciából panaszos sürgönyök érkeztek itteni lapokhoz, hogy Rodics báró a kormányha­talom illetéktelen felhasználásával megbuktatta az olasz pártjelöltet a szláv párt javára. (A legtöbb adót fizetők csoportja választott ott képviselőt a Reichmrathba.) Lemberg, okt. 22. (Az „Ellenőr" eredeti távirata.)A közoktatási miniszter megtagadta az engedélyt az orsolya-szü­zektől egy leányiskola felállítására Krakkóban. Sion­dor, okt. 22. (Az „Ellenőr“ ere­­deti távirata) Az 1854., 1858 és 1871-diki tö­rök kötvények tulajdonosai ma gyűlést tartot­tak. Palmer elnök kijelenti, hogy az ő haza óvást tett a portánál az általa kibocsátott kölcsön biztosítékainak minden mellőzése ellen. A nagyve­­zír az óvást fi­gelmen kív­ül hagyta. Palmer indít­ványozza, hogy bizottság neveztessék ki, mely a Dent Palmer és társa c­éggel együttesen részt ve­gyen az angol kormány idevágó alkudozásaiban. Rose cor­statáljs, hogy a török bandok tulajdono­sainak tegnapi magángyülekezete azon óhajt fe­jezte ki, hogy a Dent Palmer házzal közösen járna el és pedig a következő alapon: Tétessék óvás a török pénzügyi intézkedések és az azok kivetne iránti önkényes kísérlet ellen ; a jövőben pontosan eszködendő kamatfizetésekre biztosítékok adassanak; a biztosítékok fentartá­­sára Anglia, Franczia­ és Olaszországból a tunisii kölcsön bizo­nságának mintájára nemzetközi bi­zottság alakíttassák Orosz , Németország és Ausz­tria részér­ől való képviselők hozzávonásával, ha valamennyi török kölcsön képviseltetése kívána­tos­ak mutatkoznék. A bizottság Törökország bevételeit és a külö­böző kölcsönök állapotát vizsgálja és állapítsa meg, mennyit kelljen Tö­rökországnak a kölcsönökre fizetnie. — Palmer határozati javaslata elfogadtatott. Iáditsziintinápoly, október 21. (Az „El­lenőr“ eredeti távlrata..) Az „Agence Bordeaux“ jelentése szerint Szadik pasa a párisi nagykövet­ségre van designálva, s a jelenlegi kereskedelmi miniszter a pétervári követségre. Berlin, okt. 22. A berlini főpolgármester értesíté a császárt a rokonszenves fogadtatása al­kalmából való benső részvétről. A császár köszö­nettel válaszolt és hozzátéve: Önökkel együtt a rendkívül szeretetreméltó és szívélyes fogadásban a király és a barát­ ország népességének részéről új zálogát látom a békének, melynek ápolásán és fenntartásán, mint önök tudják, szüntelenül fára­dozom.Ililánó, okt. 22. A német császár a ka­maraelnökkel szemben az Olasz- és Németország közötti barátságnak az európai béke érdekében való szükségességét h­angsúlyozá. Egy napiparancs tudtát adja a csapatoknak, hogy a császár a szem­lénél való maguktartásáról dicsérőleg nyilatkozott. A tegnapi vadászaton a császár 31 darabot lőtt, az egész vadászati préda Berlinbe küldetik. Az esős idő következtében a comói kirándulás elma­radt.­­ Számos rendjel osztatott ki; Minghetti a császár márvány mellszobrát, Visconti-Venusta a császár arczképét kapta. Belgrád, okt. 22. A hivatalos lap jelenti, hogy a német császár és a franczia köztársaság elnöke itteni követeik útján Milán fejedelemnek esküvője alkalmából szerencsét kívántak. — A fejedelem a községi törvényt megerősítette; a szkupstina a szentesítést élénk zsivnóval fogadta. Bécs, okt. 23. (Hív. zárlat.) M. földteherm kötv. 81.60. Salgó-Tarján —.—. Magy. hitel 196.50. Hagy, zá­­oglevél ,86,60. Erdély —.—. Magy. kel. vas. 42. — . Magy. sorsjegy 78.—. Magyar földhitel 60.—. Magy. vas. kölcsön 101.25. Anglo-Magyar 35.—. Franco magy. b. 39.— Alföld 123.50. Magy. éjszak-kel. vas. 116.—. Kel.­­vasuti elsőb. kötv. 64.30. Tiszai vasút 183.50. Municipal- Back 22.—. előzékeny. A „Daily Telegraph“ Bismarck távol­­maradásáról szólva, azt hiszi, hogy a kanc­ellár jelenléte nem is múlhatatlanul szükséges, mert nem kell most pergament, pecsét, aláírás. Né­met- és Olaszország összekötő kapcsa egy tör­ténelem és egy térkép. Olaszország fejlődésé­nek és földrajzi helyzetének története azt mutatja, hogy csak egy ellenségtől kell félnie: régi barát­jától, s csak egy barátban lehet reménye: régi el­lenségében. Ha valaha harciban kellene állnia Francziaországgal, egyetlen reménye a német szö­vetségben van. Azt a függetlenséget, melyet Fran­­cziaország segélyével Németország ellen kivívott, Francziország ellen Németország segélyével fogja fenntartani. A bajor király elhatározásáról a lapok még nem szólanak. Csupán az ágostai „Alig. Ztg.“ eme­li föl örvendező szavát, s mutat rá a királyi tatt világító tornyára a háborgó tengerig, mely felé a tévelygőknek evezniök kell, hogy a béke partján kiköthessenek. Azon pártvezérek — úgymond — kik krokodilkönyekkel szemeikben panaszra fa­kadnak, hogy a korona és ország jogai darabról darabra hullanak szét, emlékezzenek meg arról, hogy a korona legkiválóbb jogainak egyike a ta­nácsosok megválasztása, s hogy eddigelé a király­nak semmi kedve, ezen jogáról Msgr. Meglia ja­vára letenni. Utolsó posta. A milánói ünnepélyek szakadatlan fényben folynak. A német császárnál tegnapelőtt a milánói német colonia tisztelgett, s ezután 7 óra­kor díszlakoma volt, melyre 182 vendég volt hi­vatalos; az érsek, mint tudjuk, betegsége miatt nem jelent meg. Az ünnepélyek fénypontja a színi elő­adás volt a Scalaban ; az óriási nagy színházban nem maradt üresen egyetlen hely sem. A két uralkodó a 3-ik fölvonás előtt lépett a színházba s a hölgyek fölállva, zsebkendő-lobogtatással, tapssal, erviva-kiál­­tásokkal fogadták. Tízszer kellett a császárnak a min­dig megújuló tapsvihart megköszönnie, s felvoná­­sok közben és távoztukkor újra meg újra kitört a lelkesült üdvözlés. A császárt elragadta a fény és a szivesség, melylyel fogadtatott és nejét azon­nal táviratilag értesítette a kedves benyomásról, melyet a milánói vendégszeretet reá gyakorolt. Mára Moltke kívánságára, ki néhány hadosztály gyakor­latait látni óhajta, kisebb hadgyakorlatok voltak kitűzve. A franczia lapok kivétel nélkül foglalkoz­nak a császári látogatással. A „Gazette de Fran­ce“ III. Napóleon szolgálatait fejtegeti a német és olasz egység körül. Az „Echo Univ.“ I. Napóle­onnak nagy befolyást tulajdonít Németország egy­ségére. A „Mon. Univ.“ a milánói találkozásban újabb biztosítékát látja az európai békének. A cle­­ricalis „Union“ sem marad el, és azt hiszi, hogy Minghetti jól tudja, hogy a pápaság és a katholi­­cismus két hatalmi forrás Olaszországra nézve, s őrizkedni fog ezekről lemondani. Az an­gol lapok közül a „Times“ a toasz­­tokról szólván a vaticannak azt tanácsolja, hogy igyekezzék megbékíteni Viktor Emánuellel, ki szí­vesen él békében a curiával, csak ez legyen kissé Bud­apesti színla­p­ok. Budapest, szombaton, okt. 23. 1875. Nemzeti színház. Adrienne Márkus E. Bérlet 155. szám. Kezdete 10 órakor. Az A * .d. ,a .. Népszínház. Nagy opera 4 felvonásban.­­ . . . Zenéjét szerzette Verdi. Soldosné Luiza asszony fel- Személyek­ léptével. A király Tollián uj népszínmű először: Amneris Tannerné Az ördög párnája. Aida NagyréBenzal. . Radames Ellinger Népszínmű 3 felv. Irta Tóth Ramfis Kő­szeghy Kálmán. Zenéjét Állaga G. Amonasro Láng Személyek: Küldött Szalai Svarcz Pál Tihanyi Főpapnő Nádayné’ Laczi Eőry Kezdete 7 órakor. Lencsi Soldosiné Lujza — Weisz Sólymosi Várszínház. Gyá­ri karikás Mari Sziklai E. Bérlet 14. szám. Liczky Lojzi Szabó Bandi Alfonz nr. Városi alba­m. V. Kovács úr* •Itil oxi­t 1 * I-ső szolgáló Szőcs Kata Vígjáték 3 telj. Irta Dumas n.ik ezorg. Horvath Paula fianaor. Asztalos inas Arvay Gizella Személyek : Szíjgyártó „ Szombathelyiné Monteiglin Feleki Városi hajdú Dsncz Lajos Octave Nádai Becker Peterdi Rémi Benkő Pinczér Vasvári Dieudonné Pintér Egy mesteri. DaneFerencz Raymonde Sz.-Prielle C. Német mestl. Kolosvári Guichardné Paulayné Kezdete 7 órakor. Budapest, október 22. Bécsben. I. Itthon és most irom meg ezen és még egy-két czikket, de az érzelmek és nézetek, melyeket előadni akarok, a Bécsben létem s a delegátiók ideje alatt tapasztalt némely — részint osztrák, részint magyar — té­nyek és nyilatkozatok folytán keletkeztek bennem. Ennyit e sorok feliratáról. És ezzel menjünk rögtön a dolog nehe­zébe­­n médiás res: a hadügyi ki­adások újabb sulyosodásának rideg kérdé­sébe. Soha egy közmondás annyi kárt, szen­vedést és romlást nem okozott, mint azon ismeretes latin hazugság, melynek napipa­rancsa szerint „háborúra készül, ki békét akar“ — si vis pacem, para bel-­­­u­m. Ezen barbár bölcseség iránti fe­gyelmezett engedelmességből juttatják ma­gukat tönkre az európai szárazföld államai s fognak megbukni a „czivilizált világ“ úgynevezett „nagyhatalmasságai“ egymás­után, minus egy, ki utoljára marad s nem annyira saját érdeme, mint a többiek oktalansága által leend egyedüli nagy­hatalommá — addig a meddig. Nem háborúra kell készülni annak, ki békét akar, hanem békére. S ki erre készül, az lesz legerősebb a háborúra is. Mert a pénzt és lelkesedést, mely nélkül küz­deni lehet, de győzni nem, nem teremtheti elő korunkban azon politika, mely a had­sereg — fruges consummere nati­o folytonos készülődéseire és felszereléseire foglalja le a nemzetek munkásságának majdnem minden gyümölcsét, és semmisíti meg lelkesülési képességüket egész azon fokig, hol — ismét latinul szólva — eli­te 11 a­s dum portat suas, az adózó né­pek nem fognak törődni vele, ha az ördög lesz is fölöttük az ur. A győzelemre szük­séges pénzt és lelkesedést csak a bé­kességben virágzó anyagi jólét és szellemi elégültség tényezői teremthetik elő, melyek érzik, tudják, mennyire nem mindegy, hogy ki legyen felettük az ur. Ez idő szerint azonban a „nagyha­­talmak“ közül egyik sem készül békére. Beszélnek erről ugyan eleget s biztosított­nak is nyilvánítják a fejedelmi sűrű láto­gatások minden csókolódzó 63 pohárkocczintó ünnepélyességeinek alkalmából, de mindezen beszédek és biztosítások semmire sem em­lékeztetnek inkább, mint Voltaire azon (a társalgási nyelv fajtalan fingáskodóit nyilazó) mondására, mely szerint „a szemé­rem, midőn kirepül a szívekből, szeret le­begni az ajkakon“. Hogy az nem béke, a­mit Európa é­l­­v­e­z, arról görnyedező tudomással bír min­den országa. Igaz ugyan, hogy nincs had­­szenet bármely részről is, sőt jó barát és szövetséges gyanánt szerepel mindenki; de még igazabb az, hogy ez a mostani béke egy olyan állapot, melyben a „hatalmak“ ádáz küzdelmet folytatnak egymás ellenében hadseregeik létszámának óriási emelése által s romlást és pusztulást idéznek elő viszo­nyosan, mindazon új találmányokkal, me­lyekből a népek üdvös szorgalmának, ipa­rának és tudományának eredménye kilöve­tik és füstbe megy. Vérontással ugyan nem jár még az ilyen p­r­ó­b­a­t­ü­z­e­l­é­s, de az adófizetők keresményét és jólétét épp úgy ágyútöltelékké teszi, mint a valódi, véres háború. Száraz értelmét az ilyen eljárásnak csak azon kérdés képezheti, hogy :ki bírja meg tovább? ki marad utoljára talpon a kimerültség előidézésére ve­zető kölcsönös számítások terén? Mert nem szenved kétséget, hogy a­kik eb­ben a felséges harcrjátékban leroskadnak, kidőlnek terheik elviselhetlensége miatt, azok tehetetlenek lesznek önvédelmükre a komoly támadás napján is. De hát nincs ezen őrültség ellen or­vosság? Hát csakugyan nem állana egyéb­ből ez az egész civilisatio, mint a nem­zetek azon töprenkedéséből, hogy miként rabolják ki és öljék le egymást a legtöké­letesebb fegyverekkel? S ha nem áll az — mint nem is áll — hogy a nemzetek el akarják egymást pusztítani s hogy csupa ágyúra, vértre és lőanyagra akarják költe­ni mindenüket a kifosztás és gyilkolás iránti kölcsönös félelemből, ugyan nem volna-e már nagy idején az európai diplo­ma­t­­­a létjogának igazolására és hitelé­nek megmentésére, ha kezébe venné hatá­rozottan a hadseregek általános leszállítá­sának égető kérdését, mikép vége legyen ezen fegyverkezési őrültségnek, mely a bé­két meddővé teszi az emberiség javára s csak a háborúk vagy forradalmak felé hajt­ja az eladósult, nyomorvert népek despera­­tus észjárását? Nem kicsinyeljük mi a három éjszaki nagyhatalom szövetségszerű egyetértését Eu­rópa — olyan a milyen — nyugalmának fenntartására azon negatív eredmények­ben sem, a­melyeknél többet és nagyobbat eddig nem igen mutatott fel, de éppen mert nem kicsinyeljük, tán egyebet is vár­hatunk tőle, mint a herczegovinai krawali és a szerbiai fészkelődés betiltását. Fáik­nak igaza volt abban, hogy a hajdani „szent­ szövetség“ megújulhatása iránti féle­lem nem bánt korunkban senkit — mert hát a vasutak, távírdák és gőzsajtók vilá­gában nem térhetnek vissza a „régi jó idők“ — de sőt azt óhajtjuk, hogy az a szövetség legyen szent a valódi béke meg­alkotása által, vagyis létesítse a­mit minden állam népe óhajt: a hadseregek s így a hadügyi költségek tetemes leszállítása iránti viszo­nyos egyességet, melyből, ha egyszer kezdeményezve lesz bármelyik által a nagyhatalmak közül, egyet­len állam sem fogja magát kivonhatni adó­fizetőinek fellázadása nélkül. Gróf Andrássy Gyula külügyér úr, ki a hármas szövetség körül nagy érdemeket szerzett magának, áldva lenne örök időkre a nemzetek emlé­kezetében, ha ama szövetséget meggyőzné a hatalmához méltó és hatalmától függő nagy feladat megoldásának szükségességéről. Bármit tegyen is azonban a hármas szövetség, az osztrák-magyar monarchia kö­zös ügyeit vezető államférfiainak jó lesz meg­gondolni, míg nem késő, hogy a hadügyi költségek óriási terhe nem lesz soká elvi­selhető. Hogy az elviselhetlenség érzelmei már háborgásban vannak, az iránt észlel­hetik a jeleket is, csak akarják. Ő­­felsége a tegnap történt kormány­válto­zás alkalmából a következő királyi kéziratokat bocsátotta ki: I. Kedves báró Wenckheim ! Ismételt ké­relmének engedve felmentem Önt magyar miniszter­­elnöki állásától. Ezen, példás áldozatkészséggel elvállalt ál­lásban Nekem a a hazának tett kiváló sikeres szolgálatai elismeréséül Önnek, meleg köszönetem­ mellett, Szent-István-rendem nagy­ keresztjét ado­mányozom. Viselje azt egyszersmind jeléül különös ke­­gyelmemnek s őszinte vonzalmamnak, melylyel Önhöz valamint eddig, úgy ezentúl is, mint sze­mélyem körüli miniszteremhez változatlanul haj­­landó­k maradok. Kelt Gödöllőn, 1875. évi október hó 20-án. Ferencz József, s. k. II. Kedves Tisza! Önt ezennel magyar minisz­terelnökömmé kinevezem. Kelt Gödöllőn, 1875. évi október hó 20-án. Ferencz József, s. k. B. Wenckheim Béla, s. k. III. Kedves Tisza! Báró We­n­ck­h­ei­m Béla volt magyar miniszterelnökömnek ezen állásáról való lemondása folytán, magyar minisztériumom összes tagjai tárczáikat rendelkezésemre bocsátván. — Önnek e részbeni előterjesztésére báró Wenck­heim Béla, személyem körüli magyar minisztériu­mom teendőivel megbízott volt miniszterelnökömet személyem körüli miniszteri minőségben, — to­vábbá T­r­e­f­o­r­t Ágoston vallás- és közoktatás­­ü­gyi, — gróf Pejacsovich Péter horvát szla­­von- és dalmátországi, — Szende Béla honvé­­delemügyi, — Perczel Béla igazságügyi, — Széll Kálmán pénzügyi, — báró Simonyi La­jos földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi és Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi mi­nisztereimet jelen állásaikban ezennel megerősítem, s a belügyminisztérium vezetésével önt bízom meg. Kelt Budapesten, 1875. évi október hó 21-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Tisza Kálmán kormányelnök úr, család­jával együtt, a jövő héten átköltözik Budára. Az Olaszországgal folytatott vám­alkudozásokról azt írják bécsi lapok, hogy az olasz kormány fel akarja emelni a behozatali vámot­len- és pamutfonalra, szövetárukra, kala­pokra, könyvekre, sörre és szeszes italokra. Az osztrákok megnyugodnának még ebben, csupán azt követelik, hogy viszonzásul más czikkeknél szállít üssék le a vám. Reméljük, a magyar kü­l­döttek nem így fogják fel a dolgot. Mi mást mint szeszt nem exportálhatunk Olaszországra, ha ezt nem tudjuk elérni, akkor az az egész szerződés nem bir ránk nézve semmi elő­nynyel. A főváros budget­je 1876-ra. Községi .ilsp B e v­é­t­el rendes 5.278 127 frt ; rendkívüli 188,673 frt; felevősérték eárusitásából 455 500 frt. Kiadás rendes 4 833,917 frt; rendkívüli 1.031 951 frt; az értékesített fekvőségekből fedezendő 429,085 frt; összesen 6.294,953 frt. A mérleg tehát 399,086 frtot mutat a községi alapnál. — Kisajátítási alap. Bevétel 370 100 forint. Kiadás 43.100 forint Fele­iség 327.000 frt. — A letéti hivatalnál kezelt alapok :Rókus k­órház szükséglet 284,115 forint, fedezet ugyanannyi. Szt.­János kór­ház szükséglet 73,736 forint, fedezet ugyanannyi. Szegények háza szükséglet 203,081 frt, fede­zet 194,081 frt, hiány 9000 frt. Dologház 52,144 frt, fedezet­­ugyanannyi. Josephinum fi árvaház szükséglet 22,950 frt, fedezet 23,156 frt, megtakarítás 206 frt. Erzsébet női­ árvaház szükséglet 9,822 frt, fedezet 12,872 frt, fölülség 3,050 frt. M­a­y­e­r-f­é­l­e á­r­v­a­h­á­z szükséglet 53,802 frt, fedezet 50,705 frt, hiány 3 097 frt. Temetői szükséglet 62,143 frt, fedezet 63,155 frt, fölülség 1,012 frt. Az osztrák kormány legközelebb be fogja terjeszteni vasúti programmját. A Magyarországra oly fontos arlbergi pálya kiépítése első­sorban szerepel. A községi jegyzők írásbeli magánfog­lalkozásból eredő keresetére vonatkozólag a pénz­ügyminiszter körrendeletet bocsátott ki, mely sze­rint az illető kereset a közs.­jegyzők állandó fizetésé­hez hasonlóan, a keresetadó negyedik osztályába sorolandó, s megfelelőleg rovandó meg. E kerese­tet ugyanis a miniszteri rendelet szerint nem lehet egy sorba helyezni az ügyvédi keresettel, miután a jegyzők írásbeli dolgozataikért nem követelhet­nek tetszésük szerint díjt, hanem a törvényható­sági szabályrendeletben vagy a községgel kötött szerződésben egyes iratok készítéséért megszabott díjakhoz vannak kötve, s ezenfelül munkásságuk rendesen csak saját községük körére szorítkozik. Az új osztrák petróleumadótól a lajtántúli kormány 3 millió frtnyi jövedelmet remél. A nemzetiségi lapok hetek óta azzal ostromolják Ivacskovics Prokop szerb patri­­archát, hogy körlevélben szólítsa föl az egyházi kormányzata alatt levő papokat, miszerint úgy ma­guk adakozzanak a herczegovinai és bosnyák me­nekültek javára, valamint híveiket is ösztönözzék az adakozásra. A részvétlenségért egyiránt gya­­lázzák Ivacskovicsot és Milánt. Mi ez erőszakos­kodó zsarolásra, melynek eredménye egyképpen szolgálhat a menekülteknek és a harczoló fölke­­lőknek segélyezésére, többször kimondották véle­ményünket, melyben osztoznak hazafias szerb és oláh polgártársaink. E nemzetiségi lapokkal min­den solidaritást meg kell szüntetni a patriarchá­­nak, hogy ne is hivatkozhassanak nevére; ezt kérik tőle hazafias hitsorsosai. Az újvidéki „Srbszki Národ“ e kérelemnek ad kifejezést, a következő felszólí­­tást intézve Iva­nakovicshoz: Prokop szerb patriarchát ezennel felkérjük és figyelmeztetjük, hogy a szerb egyházi és iskolai hatóságok becsületének megvédése érdekében, úgy alattas püspökeit, mint az iskolai és egyházi tes­tületeket felhívja, miszerint a „Zásztava“, „Grani­­csár“, „Pancsevac“, s a „Glász Nárida“ szerb la­pokkal minden összeköttetést és közlekedést meg­szüntessenek. Ezen felszólítást azért teszszük, mi­vel nevezett lapok első­sorban a monarchicus elvet, s továbbá nemcsak a szerb görög keleti, hanem általában minden keresztény vallású egyháznak alapjait megtámadják. Továbbá mivel ezen lapok ellenséges indulattal viseltetnek országos kormá­nynak iránt , s különösen a szomszéd s monar­chiánk iránt barátságos hajlandósággal viseltető Szerbia fejedelmét a legundokabb módon megtá­madják és rágalmazzák épp akkor, midőn a keleti­­ vallású Oroszország s I. Ferencz József királyunk­­ a legnagyobb tiszteletben és jóindulatban részesí­­­­tik Szerbia fejedelmét! Sennyey — Schmerling: „A Tisza-régim­e Dem kormány, csak egy stádium. Kényszerűségből ezt is át kell élni, hogy az ellenzék egykori vezérének alkalma nyíljék a miniszteri széken elkop­nia (sich abnützen). Majd ha ezzel végez­tünk, csak akkor érünk csendes nyugodal­mas állapotokat, csak akkor lehet okosan­­ elintézni Ausztria és Magyarország egymás­hoz való kölcsönös viszonyát.“ Ezt Schmerling lovag úr mondja, úgy poharazás közben. „Ha sikerül oly reformokat létesíteni, melyek eszközt nyújtanak arra, hogy nem­csak elméletileg, de a gyakorlat terén is képesekké lehetünk azon kötelességeket tel­jesíteni, melyeket a kultur­állam élőnkbe szab, akkor könnyebben rendezhetjük pénz­ügyeinket is. De ha ez nem sikerül, úgy nem marad egyéb hátra, mint leszállani azon magaslatról, m­lyre törekszünk­ le­mondani a nagyhatalmi ábrándról és sok mindnyájunk által ápolt nemes aspiratióról.“ Ezt meg Sennyey Pál báró mondja, fontos tanácskozás közben, a pénzügyi bi­zottságban. Hiába. Magnatogenia saepe conveniunt. Hát még ha a közös múlt emléke reszket a rokonlelkeken, mint merengésnek holdsugá­­ros élén hervadt falombon a harmat. Oh, a magneticus fluidum csodákat mivel ek­kor. És akaratlan, öntudatlan hurok zen­­dülnek össze a messze távolból: „to give sigh for sigh“. Mit tehet arról Schmerling? Mit tehet arról Sennyey ? Az egykori Staats­minister és egykori tavernicus között bi­zonyosan rég ketté van metszve az asztal­kendő, asztalostól együtt. Bizonyosan nincs egymáshoz közük a jelenben. Ki tehet arról, ha a múlt fel kisért s öntudatlanul keres budapesti refraint a bécsi dalra. Schmer­ling úr sóhajára sóhajt, merengvén elko­pandó „stádiumokon“ s „nagyhatalmi áb­rándokról“­­ mondó kinálkozásban Sennyey báró öntudatlan ád. Bű­nös csak a magne­­ticum fluidum lappangó s bizonynyal kel­letlen működése. No meg az a szerencsét­len közös praedestinatio, melynek erejénél fogva arra van rendelve a provisorium ki­magasló két nagy embere, hogy kellő idő­ben mindig megtalálja a­­ nem kellő szót. A szög feje mellett az üreset így volt ez eleitől fogva, így lesz mindvégig. Ugyanazért tényleg nagy igaza van a „Kelet Népeinek, hogy „nehéz pillanatok­ban tűnik ki a valódi államférfin“. És is­mét : nincs igaza a „Kelet Népeinek, hogy ez államférfi” feltűnés „nagy megdöbbenést keltett“ a pénzügyi bizottság elképedt tag­jai között. Már micsoda félrefecsegés ez ? Hát talán azt hiszi a „Kelet Népe“, hogy ez államférfiul nyilvánulást Schm­erlinggel corabinak­ operatiónak lehet tartani? Szé­­gyelje magát, hogy oly csekélyre becsüli bálványát. Hiszen nagy államférfiaknak a gondolat elburkolására adatott a szó. És Sennyey Pál báró nagy államférfi? Már most hogyan képzelje róla valaki, hogy készakarva fennszóval pendítsen oly tiszta akkordot a lézengő ritter lantoló epedésére ? Nem. Olyan kisebbítő gyanú nincs. Minket legalább nem bánt. S a pénzügyi bizottság tagjainak udvariassága is valószínűleg hisz még az államférfiak gondolatburkoló tehet­ségében. De ha talán azt képzeli a „Kelet Né­­pe“, hogy az államférfi a nyilvánulás vá­ratlan voltánál fogva lett „megdöbbentő“, hát abban is csalódik. Azon az útón, me­lyen a jobboldali ellenzék megindult, lehe­tetlen volt egyéb nyilvánuláshoz megérkez­ni. Régen láttuk e nyilvánulás jöttét. Régi ismerős gyanánt köszöntjük megérkezésekor. A­ki azon kezdi, hogy ellenzékké lesz és nem tudja, miért? annak szükségkép ott kell végeznie, hogy ne tudja, kormánypárttá miként legyen. S a­ki egyszer ezzel nincs tisztában, annak államférfim nyilvánulásai során előbb-utóbb be kell következni a „nehéz pillanat“-nak, mikor a poklot is hűvösebbnek tartja a „várakozó álláspont“ égető légkörénél, legkivált, ha egy egész nemzet bizalmatlansága szítja alatta a tü­zet. Azt bizony előre lehetett látni szépen rendjében, úgy a­mint bekövetkezett. A jobboldali ellenzék megalakult. Első dolga volt eltitkolni a természetét. A ki­bontott zászló körül úgy gyűltek össze negy­venen. Azután féljobbot csinált a Parla­mentarismus felé, kezet szorított a honvéd­séggel, megkorrigálta külügyi politikáját, így lett lejális, alkotmányos és pos­ibilis. De megérthető nem. Akkor mondta ki Sen­nyey nevezetes búcsúztatójában, hogy pártja conservativ párt Ez történt a választások előtt. Ezt megértette a nemzet és mikor megértette, nem kért belőle. A párt szük­ségét látta kimosakodni a clerical­is raus gya­nújából. És mire vége lett a választások-

Next