Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1875-10-23 / 294. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajzár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 284. szám. Budapest, szombat, október 23. 1875. Hitetések felvétele Budapesten, nádor«utca 2 6. szám (Iégrády testvérek irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. 713. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, okt. 22. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A budai vár erősségi jellegének megszüntetését az itteni hangulat kedvezően fogadja. Némely lap reményét fejezi ki, hogy a gellérthegyi citadella hasonló sorsa szintén nem késhetik soká. Képviselői körökben élénken foglalkoznak a kereskedelmi szerződések kérdésével. A haladó klub indítványát az iránt, hogy a pártárnyalatok között egyetértés jöjjön létre a teendők iránt, nehogy a ház kényszerhelyzetbe jusson, ma tárgyalta a baloldali klubb, s úgy látszik, hogy a pártok közötti ellentétek már ez előzetes kérdésnél határozottan feletlenek. Kées, okt. 22. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Dalmáciából panaszos sürgönyök érkeztek itteni lapokhoz, hogy Rodics báró a kormányhatalom illetéktelen felhasználásával megbuktatta az olasz pártjelöltet a szláv párt javára. (A legtöbb adót fizetők csoportja választott ott képviselőt a Reichmrathba.) Lemberg, okt. 22. (Az „Ellenőr" eredeti távirata.)A közoktatási miniszter megtagadta az engedélyt az orsolya-szüzektől egy leányiskola felállítására Krakkóban. Siondor, okt. 22. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata) Az 1854., 1858 és 1871-diki török kötvények tulajdonosai ma gyűlést tartottak. Palmer elnök kijelenti, hogy az ő haza óvást tett a portánál az általa kibocsátott kölcsön biztosítékainak minden mellőzése ellen. A nagyvezír az óvást figelmen kívül hagyta. Palmer indítványozza, hogy bizottság neveztessék ki, mely a Dent Palmer és társa céggel együttesen részt vegyen az angol kormány idevágó alkudozásaiban. Rose corstatáljs, hogy a török bandok tulajdonosainak tegnapi magángyülekezete azon óhajt fejezte ki, hogy a Dent Palmer házzal közösen járna el és pedig a következő alapon: Tétessék óvás a török pénzügyi intézkedések és az azok kivetne iránti önkényes kísérlet ellen ; a jövőben pontosan eszködendő kamatfizetésekre biztosítékok adassanak; a biztosítékok fentartására Anglia, Franczia és Olaszországból a tunisii kölcsön bizonságának mintájára nemzetközi bizottság alakíttassák Orosz , Németország és Ausztria részéről való képviselők hozzávonásával, ha valamennyi török kölcsön képviseltetése kívánatosak mutatkoznék. A bizottság Törökország bevételeit és a külöböző kölcsönök állapotát vizsgálja és állapítsa meg, mennyit kelljen Törökországnak a kölcsönökre fizetnie. — Palmer határozati javaslata elfogadtatott. Iáditsziintinápoly, október 21. (Az „Ellenőr“ eredeti távlrata..) Az „Agence Bordeaux“ jelentése szerint Szadik pasa a párisi nagykövetségre van designálva, s a jelenlegi kereskedelmi miniszter a pétervári követségre. Berlin, okt. 22. A berlini főpolgármester értesíté a császárt a rokonszenves fogadtatása alkalmából való benső részvétről. A császár köszönettel válaszolt és hozzátéve: Önökkel együtt a rendkívül szeretetreméltó és szívélyes fogadásban a király és a barát ország népességének részéről új zálogát látom a békének, melynek ápolásán és fenntartásán, mint önök tudják, szüntelenül fáradozom.Ililánó, okt. 22. A német császár a kamaraelnökkel szemben az Olasz- és Németország közötti barátságnak az európai béke érdekében való szükségességét hangsúlyozá. Egy napiparancs tudtát adja a csapatoknak, hogy a császár a szemlénél való maguktartásáról dicsérőleg nyilatkozott. A tegnapi vadászaton a császár 31 darabot lőtt, az egész vadászati préda Berlinbe küldetik. Az esős idő következtében a comói kirándulás elmaradt. Számos rendjel osztatott ki; Minghetti a császár márvány mellszobrát, Visconti-Venusta a császár arczképét kapta. Belgrád, okt. 22. A hivatalos lap jelenti, hogy a német császár és a franczia köztársaság elnöke itteni követeik útján Milán fejedelemnek esküvője alkalmából szerencsét kívántak. — A fejedelem a községi törvényt megerősítette; a szkupstina a szentesítést élénk zsivnóval fogadta. Bécs, okt. 23. (Hív. zárlat.) M. földteherm kötv. 81.60. Salgó-Tarján —.—. Magy. hitel 196.50. Hagy, záoglevél ,86,60. Erdély —.—. Magy. kel. vas. 42. — . Magy. sorsjegy 78.—. Magyar földhitel 60.—. Magy. vas. kölcsön 101.25. Anglo-Magyar 35.—. Franco magy. b. 39.— Alföld 123.50. Magy. éjszak-kel. vas. 116.—. Kel.vasuti elsőb. kötv. 64.30. Tiszai vasút 183.50. Municipal- Back 22.—. előzékeny. A „Daily Telegraph“ Bismarck távolmaradásáról szólva, azt hiszi, hogy a kancellár jelenléte nem is múlhatatlanul szükséges, mert nem kell most pergament, pecsét, aláírás. Német- és Olaszország összekötő kapcsa egy történelem és egy térkép. Olaszország fejlődésének és földrajzi helyzetének története azt mutatja, hogy csak egy ellenségtől kell félnie: régi barátjától, s csak egy barátban lehet reménye: régi ellenségében. Ha valaha harciban kellene állnia Francziaországgal, egyetlen reménye a német szövetségben van. Azt a függetlenséget, melyet Francziaország segélyével Németország ellen kivívott, Francziország ellen Németország segélyével fogja fenntartani. A bajor király elhatározásáról a lapok még nem szólanak. Csupán az ágostai „Alig. Ztg.“ emeli föl örvendező szavát, s mutat rá a királyi tatt világító tornyára a háborgó tengerig, mely felé a tévelygőknek evezniök kell, hogy a béke partján kiköthessenek. Azon pártvezérek — úgymond — kik krokodilkönyekkel szemeikben panaszra fakadnak, hogy a korona és ország jogai darabról darabra hullanak szét, emlékezzenek meg arról, hogy a korona legkiválóbb jogainak egyike a tanácsosok megválasztása, s hogy eddigelé a királynak semmi kedve, ezen jogáról Msgr. Meglia javára letenni. Utolsó posta. A milánói ünnepélyek szakadatlan fényben folynak. A német császárnál tegnapelőtt a milánói német colonia tisztelgett, s ezután 7 órakor díszlakoma volt, melyre 182 vendég volt hivatalos; az érsek, mint tudjuk, betegsége miatt nem jelent meg. Az ünnepélyek fénypontja a színi előadás volt a Scalaban ; az óriási nagy színházban nem maradt üresen egyetlen hely sem. A két uralkodó a 3-ik fölvonás előtt lépett a színházba s a hölgyek fölállva, zsebkendő-lobogtatással, tapssal, erviva-kiáltásokkal fogadták. Tízszer kellett a császárnak a mindig megújuló tapsvihart megköszönnie, s felvonások közben és távoztukkor újra meg újra kitört a lelkesült üdvözlés. A császárt elragadta a fény és a szivesség, melylyel fogadtatott és nejét azonnal táviratilag értesítette a kedves benyomásról, melyet a milánói vendégszeretet reá gyakorolt. Mára Moltke kívánságára, ki néhány hadosztály gyakorlatait látni óhajta, kisebb hadgyakorlatok voltak kitűzve. A franczia lapok kivétel nélkül foglalkoznak a császári látogatással. A „Gazette de France“ III. Napóleon szolgálatait fejtegeti a német és olasz egység körül. Az „Echo Univ.“ I. Napóleonnak nagy befolyást tulajdonít Németország egységére. A „Mon. Univ.“ a milánói találkozásban újabb biztosítékát látja az európai békének. A clericalis „Union“ sem marad el, és azt hiszi, hogy Minghetti jól tudja, hogy a pápaság és a katholicismus két hatalmi forrás Olaszországra nézve, s őrizkedni fog ezekről lemondani. Az angol lapok közül a „Times“ a toasztokról szólván a vaticannak azt tanácsolja, hogy igyekezzék megbékíteni Viktor Emánuellel, ki szívesen él békében a curiával, csak ez legyen kissé Budapesti színlapok. Budapest, szombaton, okt. 23. 1875. Nemzeti színház. Adrienne Márkus E. Bérlet 155. szám. Kezdete 10 órakor. Az A * .d. ,a .. Népszínház. Nagy opera 4 felvonásban. . . . Zenéjét szerzette Verdi. Soldosné Luiza asszony fel- Személyek léptével. A király Tollián uj népszínmű először: Amneris Tannerné Az ördög párnája. Aida NagyréBenzal. . Radames Ellinger Népszínmű 3 felv. Irta Tóth Ramfis Kőszeghy Kálmán. Zenéjét Állaga G. Amonasro Láng Személyek: Küldött Szalai Svarcz Pál Tihanyi Főpapnő Nádayné’ Laczi Eőry Kezdete 7 órakor. Lencsi Soldosiné Lujza — Weisz Sólymosi Várszínház. Gyári karikás Mari Sziklai E. Bérlet 14. szám. Liczky Lojzi Szabó Bandi Alfonz nr. Városi albam. V. Kovács úr* •Itil oxit 1 * I-ső szolgáló Szőcs Kata Vígjáték 3 telj. Irta Dumas n.ik ezorg. Horvath Paula fianaor. Asztalos inas Arvay Gizella Személyek : Szíjgyártó „ Szombathelyiné Monteiglin Feleki Városi hajdú Dsncz Lajos Octave Nádai Becker Peterdi Rémi Benkő Pinczér Vasvári Dieudonné Pintér Egy mesteri. DaneFerencz Raymonde Sz.-Prielle C. Német mestl. Kolosvári Guichardné Paulayné Kezdete 7 órakor. Budapest, október 22. Bécsben. I. Itthon és most irom meg ezen és még egy-két czikket, de az érzelmek és nézetek, melyeket előadni akarok, a Bécsben létem s a delegátiók ideje alatt tapasztalt némely — részint osztrák, részint magyar — tények és nyilatkozatok folytán keletkeztek bennem. Ennyit e sorok feliratáról. És ezzel menjünk rögtön a dolog nehezében médiás res: a hadügyi kiadások újabb sulyosodásának rideg kérdésébe. Soha egy közmondás annyi kárt, szenvedést és romlást nem okozott, mint azon ismeretes latin hazugság, melynek napiparancsa szerint „háborúra készül, ki békét akar“ — si vis pacem, para bel-um. Ezen barbár bölcseség iránti fegyelmezett engedelmességből juttatják magukat tönkre az európai szárazföld államai s fognak megbukni a „czivilizált világ“ úgynevezett „nagyhatalmasságai“ egymásután, minus egy, ki utoljára marad s nem annyira saját érdeme, mint a többiek oktalansága által leend egyedüli nagyhatalommá — addig a meddig. Nem háborúra kell készülni annak, ki békét akar, hanem békére. S ki erre készül, az lesz legerősebb a háborúra is. Mert a pénzt és lelkesedést, mely nélkül küzdeni lehet, de győzni nem, nem teremtheti elő korunkban azon politika, mely a hadsereg — fruges consummere natio folytonos készülődéseire és felszereléseire foglalja le a nemzetek munkásságának majdnem minden gyümölcsét, és semmisíti meg lelkesülési képességüket egész azon fokig, hol — ismét latinul szólva — elite 11 as dum portat suas, az adózó népek nem fognak törődni vele, ha az ördög lesz is fölöttük az ur. A győzelemre szükséges pénzt és lelkesedést csak a békességben virágzó anyagi jólét és szellemi elégültség tényezői teremthetik elő, melyek érzik, tudják, mennyire nem mindegy, hogy ki legyen felettük az ur. Ez idő szerint azonban a „nagyhatalmak“ közül egyik sem készül békére. Beszélnek erről ugyan eleget s biztosítottnak is nyilvánítják a fejedelmi sűrű látogatások minden csókolódzó 63 pohárkocczintó ünnepélyességeinek alkalmából, de mindezen beszédek és biztosítások semmire sem emlékeztetnek inkább, mint Voltaire azon (a társalgási nyelv fajtalan fingáskodóit nyilazó) mondására, mely szerint „a szemérem, midőn kirepül a szívekből, szeret lebegni az ajkakon“. Hogy az nem béke, amit Európa élvez, arról görnyedező tudomással bír minden országa. Igaz ugyan, hogy nincs hadszenet bármely részről is, sőt jó barát és szövetséges gyanánt szerepel mindenki; de még igazabb az, hogy ez a mostani béke egy olyan állapot, melyben a „hatalmak“ ádáz küzdelmet folytatnak egymás ellenében hadseregeik létszámának óriási emelése által s romlást és pusztulást idéznek elő viszonyosan, mindazon új találmányokkal, melyekből a népek üdvös szorgalmának, iparának és tudományának eredménye kilövetik és füstbe megy. Vérontással ugyan nem jár még az ilyen próbatüzelés, de az adófizetők keresményét és jólétét épp úgy ágyútöltelékké teszi, mint a valódi, véres háború. Száraz értelmét az ilyen eljárásnak csak azon kérdés képezheti, hogy :ki bírja meg tovább? ki marad utoljára talpon a kimerültség előidézésére vezető kölcsönös számítások terén? Mert nem szenved kétséget, hogy akik ebben a felséges harcrjátékban leroskadnak, kidőlnek terheik elviselhetlensége miatt, azok tehetetlenek lesznek önvédelmükre a komoly támadás napján is. De hát nincs ezen őrültség ellen orvosság? Hát csakugyan nem állana egyébből ez az egész civilisatio, mint a nemzetek azon töprenkedéséből, hogy miként rabolják ki és öljék le egymást a legtökéletesebb fegyverekkel? S ha nem áll az — mint nem is áll — hogy a nemzetek el akarják egymást pusztítani s hogy csupa ágyúra, vértre és lőanyagra akarják költeni mindenüket a kifosztás és gyilkolás iránti kölcsönös félelemből, ugyan nem volna-e már nagy idején az európai diplomata létjogának igazolására és hitelének megmentésére, ha kezébe venné határozottan a hadseregek általános leszállításának égető kérdését, mikép vége legyen ezen fegyverkezési őrültségnek, mely a békét meddővé teszi az emberiség javára s csak a háborúk vagy forradalmak felé hajtja az eladósult, nyomorvert népek desperatus észjárását? Nem kicsinyeljük mi a három éjszaki nagyhatalom szövetségszerű egyetértését Európa — olyan a milyen — nyugalmának fenntartására azon negatív eredményekben sem, amelyeknél többet és nagyobbat eddig nem igen mutatott fel, de éppen mert nem kicsinyeljük, tán egyebet is várhatunk tőle, mint a herczegovinai krawali és a szerbiai fészkelődés betiltását. Fáiknak igaza volt abban, hogy a hajdani „szent szövetség“ megújulhatása iránti félelem nem bánt korunkban senkit — mert hát a vasutak, távírdák és gőzsajtók világában nem térhetnek vissza a „régi jó idők“ — de sőt azt óhajtjuk, hogy az a szövetség legyen szent a valódi béke megalkotása által, vagyis létesítse amit minden állam népe óhajt: a hadseregek s így a hadügyi költségek tetemes leszállítása iránti viszonyos egyességet, melyből, ha egyszer kezdeményezve lesz bármelyik által a nagyhatalmak közül, egyetlen állam sem fogja magát kivonhatni adófizetőinek fellázadása nélkül. Gróf Andrássy Gyula külügyér úr, ki a hármas szövetség körül nagy érdemeket szerzett magának, áldva lenne örök időkre a nemzetek emlékezetében, ha ama szövetséget meggyőzné a hatalmához méltó és hatalmától függő nagy feladat megoldásának szükségességéről. Bármit tegyen is azonban a hármas szövetség, az osztrák-magyar monarchia közös ügyeit vezető államférfiainak jó lesz meggondolni, míg nem késő, hogy a hadügyi költségek óriási terhe nem lesz soká elviselhető. Hogy az elviselhetlenség érzelmei már háborgásban vannak, az iránt észlelhetik a jeleket is, csak akarják. Őfelsége a tegnap történt kormányváltozás alkalmából a következő királyi kéziratokat bocsátotta ki: I. Kedves báró Wenckheim ! Ismételt kérelmének engedve felmentem Önt magyar miniszterelnöki állásától. Ezen, példás áldozatkészséggel elvállalt állásban Nekem a a hazának tett kiváló sikeres szolgálatai elismeréséül Önnek, meleg köszönetem mellett, Szent-István-rendem nagy keresztjét adományozom. Viselje azt egyszersmind jeléül különös kegyelmemnek s őszinte vonzalmamnak, melylyel Önhöz valamint eddig, úgy ezentúl is, mint személyem körüli miniszteremhez változatlanul hajlandók maradok. Kelt Gödöllőn, 1875. évi október hó 20-án. Ferencz József, s. k. II. Kedves Tisza! Önt ezennel magyar miniszterelnökömmé kinevezem. Kelt Gödöllőn, 1875. évi október hó 20-án. Ferencz József, s. k. B. Wenckheim Béla, s. k. III. Kedves Tisza! Báró Wenckheim Béla volt magyar miniszterelnökömnek ezen állásáról való lemondása folytán, magyar minisztériumom összes tagjai tárczáikat rendelkezésemre bocsátván. — Önnek e részbeni előterjesztésére báró Wenckheim Béla, személyem körüli magyar minisztériumom teendőivel megbízott volt miniszterelnökömet személyem körüli miniszteri minőségben, — továbbá Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi, — gróf Pejacsovich Péter horvát szlavon- és dalmátországi, — Szende Béla honvédelemügyi, — Perczel Béla igazságügyi, — Széll Kálmán pénzügyi, — báró Simonyi Lajos földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi és Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minisztereimet jelen állásaikban ezennel megerősítem, s a belügyminisztérium vezetésével önt bízom meg. Kelt Budapesten, 1875. évi október hó 21-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Tisza Kálmán kormányelnök úr, családjával együtt, a jövő héten átköltözik Budára. Az Olaszországgal folytatott vámalkudozásokról azt írják bécsi lapok, hogy az olasz kormány fel akarja emelni a behozatali vámotlen- és pamutfonalra, szövetárukra, kalapokra, könyvekre, sörre és szeszes italokra. Az osztrákok megnyugodnának még ebben, csupán azt követelik, hogy viszonzásul más czikkeknél szállít üssék le a vám. Reméljük, a magyar küldöttek nem így fogják fel a dolgot. Mi mást mint szeszt nem exportálhatunk Olaszországra, ha ezt nem tudjuk elérni, akkor az az egész szerződés nem bir ránk nézve semmi előnynyel. A főváros budgetje 1876-ra. Községi .ilsp B e vétel rendes 5.278 127 frt ; rendkívüli 188,673 frt; felevősérték eárusitásából 455 500 frt. Kiadás rendes 4 833,917 frt; rendkívüli 1.031 951 frt; az értékesített fekvőségekből fedezendő 429,085 frt; összesen 6.294,953 frt. A mérleg tehát 399,086 frtot mutat a községi alapnál. — Kisajátítási alap. Bevétel 370 100 forint. Kiadás 43.100 forint Feleiség 327.000 frt. — A letéti hivatalnál kezelt alapok :Rókus kórház szükséglet 284,115 forint, fedezet ugyanannyi. Szt.János kórház szükséglet 73,736 forint, fedezet ugyanannyi. Szegények háza szükséglet 203,081 frt, fedezet 194,081 frt, hiány 9000 frt. Dologház 52,144 frt, fedezetugyanannyi. Josephinum fi árvaház szükséglet 22,950 frt, fedezet 23,156 frt, megtakarítás 206 frt. Erzsébet női árvaház szükséglet 9,822 frt, fedezet 12,872 frt, fölülség 3,050 frt. Mayer-féle árvaház szükséglet 53,802 frt, fedezet 50,705 frt, hiány 3 097 frt. Temetői szükséglet 62,143 frt, fedezet 63,155 frt, fölülség 1,012 frt. Az osztrák kormány legközelebb be fogja terjeszteni vasúti programmját. A Magyarországra oly fontos arlbergi pálya kiépítése elsősorban szerepel. A községi jegyzők írásbeli magánfoglalkozásból eredő keresetére vonatkozólag a pénzügyminiszter körrendeletet bocsátott ki, mely szerint az illető kereset a közs.jegyzők állandó fizetéséhez hasonlóan, a keresetadó negyedik osztályába sorolandó, s megfelelőleg rovandó meg. E keresetet ugyanis a miniszteri rendelet szerint nem lehet egy sorba helyezni az ügyvédi keresettel, miután a jegyzők írásbeli dolgozataikért nem követelhetnek tetszésük szerint díjt, hanem a törvényhatósági szabályrendeletben vagy a községgel kötött szerződésben egyes iratok készítéséért megszabott díjakhoz vannak kötve, s ezenfelül munkásságuk rendesen csak saját községük körére szorítkozik. Az új osztrák petróleumadótól a lajtántúli kormány 3 millió frtnyi jövedelmet remél. A nemzetiségi lapok hetek óta azzal ostromolják Ivacskovics Prokop szerb patriarchát, hogy körlevélben szólítsa föl az egyházi kormányzata alatt levő papokat, miszerint úgy maguk adakozzanak a herczegovinai és bosnyák menekültek javára, valamint híveiket is ösztönözzék az adakozásra. A részvétlenségért egyiránt gyalázzák Ivacskovicsot és Milánt. Mi ez erőszakoskodó zsarolásra, melynek eredménye egyképpen szolgálhat a menekülteknek és a harczoló fölkelőknek segélyezésére, többször kimondották véleményünket, melyben osztoznak hazafias szerb és oláh polgártársaink. E nemzetiségi lapokkal minden solidaritást meg kell szüntetni a patriarchának, hogy ne is hivatkozhassanak nevére; ezt kérik tőle hazafias hitsorsosai. Az újvidéki „Srbszki Národ“ e kérelemnek ad kifejezést, a következő felszólítást intézve Ivanakovicshoz: Prokop szerb patriarchát ezennel felkérjük és figyelmeztetjük, hogy a szerb egyházi és iskolai hatóságok becsületének megvédése érdekében, úgy alattas püspökeit, mint az iskolai és egyházi testületeket felhívja, miszerint a „Zásztava“, „Granicsár“, „Pancsevac“, s a „Glász Nárida“ szerb lapokkal minden összeköttetést és közlekedést megszüntessenek. Ezen felszólítást azért teszszük, mivel nevezett lapok elsősorban a monarchicus elvet, s továbbá nemcsak a szerb görög keleti, hanem általában minden keresztény vallású egyháznak alapjait megtámadják. Továbbá mivel ezen lapok ellenséges indulattal viseltetnek országos kormánynak iránt , s különösen a szomszéd s monarchiánk iránt barátságos hajlandósággal viseltető Szerbia fejedelmét a legundokabb módon megtámadják és rágalmazzák épp akkor, midőn a keleti vallású Oroszország s I. Ferencz József királyunk a legnagyobb tiszteletben és jóindulatban részesítik Szerbia fejedelmét! Sennyey — Schmerling: „A Tisza-régime Dem kormány, csak egy stádium. Kényszerűségből ezt is át kell élni, hogy az ellenzék egykori vezérének alkalma nyíljék a miniszteri széken elkopnia (sich abnützen). Majd ha ezzel végeztünk, csak akkor érünk csendes nyugodalmas állapotokat, csak akkor lehet okosan elintézni Ausztria és Magyarország egymáshoz való kölcsönös viszonyát.“ Ezt Schmerling lovag úr mondja, úgy poharazás közben. „Ha sikerül oly reformokat létesíteni, melyek eszközt nyújtanak arra, hogy nemcsak elméletileg, de a gyakorlat terén is képesekké lehetünk azon kötelességeket teljesíteni, melyeket a kulturállam élőnkbe szab, akkor könnyebben rendezhetjük pénzügyeinket is. De ha ez nem sikerül, úgy nem marad egyéb hátra, mint leszállani azon magaslatról, mlyre törekszünk lemondani a nagyhatalmi ábrándról és sok mindnyájunk által ápolt nemes aspiratióról.“ Ezt meg Sennyey Pál báró mondja, fontos tanácskozás közben, a pénzügyi bizottságban. Hiába. Magnatogenia saepe conveniunt. Hát még ha a közös múlt emléke reszket a rokonlelkeken, mint merengésnek holdsugáros élén hervadt falombon a harmat. Oh, a magneticus fluidum csodákat mivel ekkor. És akaratlan, öntudatlan hurok zendülnek össze a messze távolból: „to give sigh for sigh“. Mit tehet arról Schmerling? Mit tehet arról Sennyey ? Az egykori Staatsminister és egykori tavernicus között bizonyosan rég ketté van metszve az asztalkendő, asztalostól együtt. Bizonyosan nincs egymáshoz közük a jelenben. Ki tehet arról, ha a múlt fel kisért s öntudatlanul keres budapesti refraint a bécsi dalra. Schmerling úr sóhajára sóhajt, merengvén elkopandó „stádiumokon“ s „nagyhatalmi ábrándokról“ mondó kinálkozásban Sennyey báró öntudatlan ád. Bűnös csak a magneticum fluidum lappangó s bizonynyal kelletlen működése. No meg az a szerencsétlen közös praedestinatio, melynek erejénél fogva arra van rendelve a provisorium kimagasló két nagy embere, hogy kellő időben mindig megtalálja a nem kellő szót. A szög feje mellett az üreset így volt ez eleitől fogva, így lesz mindvégig. Ugyanazért tényleg nagy igaza van a „Kelet Népeinek, hogy „nehéz pillanatokban tűnik ki a valódi államférfin“. És ismét : nincs igaza a „Kelet Népeinek, hogy ez államférfi” feltűnés „nagy megdöbbenést keltett“ a pénzügyi bizottság elképedt tagjai között. Már micsoda félrefecsegés ez ? Hát talán azt hiszi a „Kelet Népe“, hogy ez államférfiul nyilvánulást Schmerlinggel corabinak operatiónak lehet tartani? Szégyelje magát, hogy oly csekélyre becsüli bálványát. Hiszen nagy államférfiaknak a gondolat elburkolására adatott a szó. És Sennyey Pál báró nagy államférfi? Már most hogyan képzelje róla valaki, hogy készakarva fennszóval pendítsen oly tiszta akkordot a lézengő ritter lantoló epedésére ? Nem. Olyan kisebbítő gyanú nincs. Minket legalább nem bánt. S a pénzügyi bizottság tagjainak udvariassága is valószínűleg hisz még az államférfiak gondolatburkoló tehetségében. De ha talán azt képzeli a „Kelet Népe“, hogy az államférfi a nyilvánulás váratlan voltánál fogva lett „megdöbbentő“, hát abban is csalódik. Azon az útón, melyen a jobboldali ellenzék megindult, lehetetlen volt egyéb nyilvánuláshoz megérkezni. Régen láttuk e nyilvánulás jöttét. Régi ismerős gyanánt köszöntjük megérkezésekor. Aki azon kezdi, hogy ellenzékké lesz és nem tudja, miért? annak szükségkép ott kell végeznie, hogy ne tudja, kormánypárttá miként legyen. S aki egyszer ezzel nincs tisztában, annak államférfim nyilvánulásai során előbb-utóbb be kell következni a „nehéz pillanat“-nak, mikor a poklot is hűvösebbnek tartja a „várakozó álláspont“ égető légkörénél, legkivált, ha egy egész nemzet bizalmatlansága szítja alatta a tüzet. Azt bizony előre lehetett látni szépen rendjében, úgy amint bekövetkezett. A jobboldali ellenzék megalakult. Első dolga volt eltitkolni a természetét. A kibontott zászló körül úgy gyűltek össze negyvenen. Azután féljobbot csinált a Parlamentarismus felé, kezet szorított a honvédséggel, megkorrigálta külügyi politikáját, így lett lejális, alkotmányos és posibilis. De megérthető nem. Akkor mondta ki Sennyey nevezetes búcsúztatójában, hogy pártja conservativ párt Ez történt a választások előtt. Ezt megértette a nemzet és mikor megértette, nem kért belőle. A párt szükségét látta kimosakodni a clericalis raus gyanújából. És mire vége lett a választások-