Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1875-10-27 / 298. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . ., 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlőnk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6.szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reklamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 298. szám. Budapest, szerda, október 27. 1875. VI. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.................................20 forint — kr. Félévre......................................10 „ — kr. Negyedévre..............................5 „ — kr. Egy hóra..................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Belgrád, okt 26. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata). Mrán fejedelem aláírta a rendeletet, mely a szkupstinát deczember elsejéig elnapolja. A rendeletet még e hét folyamában leérkezik a szkupstina elnökéhez. München, okt. 26. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Bajorország számos városából és községéből, nemkülönben több osztrák helyről is köszönő táviratok érkeztek Lajos királyhoz határozott föllépésért. Bécs, okt. 26. (Az„Elenőr“ eredeti távirata.) A képviselőház mai ülése után a három alkotmányott párt elnökei értekezést tartottak a Wildauer-féle javaslat tárgyában, mely a lengyel képviselőknél oly nagy elégedetlenséget idézett elő. A pártelnököknek valószínűleg alkalma nyílik ez értekezleten a kormány intenzióival megismerkedni. Bécsi, okt. 26. A képviselőház mai ülésén a miniszterelnök közli, hogy a közigazgatási törvényszék felállítására vonatkozó törvényjavaslat szentesíttetett. A kereskedelmi miniszter előterjeszti a Romániával kötött osztrák-magyar kereskedelmi és vámszerződést. Az elnök jelenti, hogy a császár és Mária Anna özvegy császárné a képviselőháznak részvétnyilatkozatát, Ferdinand császár elhunyta alkalmából, köszönettel fogadták. A halászati törvény részletes tárgyalása folyamán Strabacher azt hiszi, hogy e tárgya tartományi gyűlések illetékességéhez tartozik, mit az elnök visszautast. A földmivelési miniszter hangsúlyozza, hogy a belvizek fogalmának fontos értelmezése forog szóban, melynek meghatározása a birodalmi tanács illetékessége alá tartozik; részéről hozzájárul S az indítványához, mely szerint a törvényjavaslat a bizottsághoz visszautasíttassék, hogy minden érdek megóvnék. Miután ezen indítvány elfogadtatott, következett a csendőrségi törvény tárgyalása. Hermann azon véleményben van, hogy e törvényjavaslat a tartományi gyűlés illetékessége alá tarozik. Horst miniszter a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlva, az általánosságban elfogadtatott. Bécsi, okt. 26. A „Posit. Corresp.“ jelenti, hogy ő felsége egy e hó 23-iki határozattal elrendelő, miszerit jövőre az állami költségen tartott galéziai középiskolák igazgatóinak kinevezése császári megerősítés alá bocsátandó, a tanárkinevezések pedig a közoktatásügyminiszter által történnek, továbbá a galicziai iskolai tanács javaslatait mindkét esetben a közoktatásügyminiszter elé terjeszti, kihez egyszersmind az összes tanári kar szolgálati ügyei tartoznak. Konstantinápoly, okt. 26. Az itteni nagykövetséghez érkezett és részben a porta távirata által megerősített hír constatálja, hogy Boszniában a basilzákok több keresztyén helységet kifosztottak, lakosaikat lemészárolták, és a Herczegovinában több fölkelő, kik már meghódoltak, a hatóság parancsára felakasztatott; a porta, mely a bosznyák kormányzótól erről semmiféle hírt nem kapott, táviratilag felvilágosításokat kért, s azon esetre, ha e hírek alaposak lennének, a vizsgálat megindítása és a vétkesek szigorú megbüntetése rendeltetett el. — Szadik pasa párisi nagykövetéé, Kabuli pasa szt.-pétervári nagykövetté és Mahmud Dumát kereskedelemügyi miniszterré neveztetett ki. Irónia, okt. 26. Az „Ital. Nachrichten“ jelentik . Több német püspök a vaticantól utasításokat kért követendő maguktartását illetőleg, hogy kormányukkal való további conflitusoknak eleje vétessék. Antonelli bíbornok e kívánságot egy körevésben valamennyi német püspökkel közölte, felhíván őket, hogy nyilatkoztassák ki véleményüket az iránt, miként lehetne a püspökök és a német kormány közötti modus vivendít elérni. Madrid, okt. 26.Harmicz ezer navarai, Alfonso királyhoz hódolati feliratot intézett. Konstantinápoly, okt 26. A szerb határnak a törökök által való legközelebbi megsértése a kumából a szerb ügynök igen élénk szemrehány'sokká' kijelenté, ha a porta háborút akar, jelentse azt ki nyíltan ahelyett, hogy Szerbiát folytonosan ingerli. Azóta semmiféle határsértés nem fordult elő, és a portának viszonya Szerbiához jó. Páris, okt. 26. Az ajacciói maire letétetett, mert tartaléktiszti egyenruhában politikai tüntetésben résztéért. — Az „Echo d’Ajaccio“ czimü lap is biróságilag üldöztetik. Páris, okt. 26. A mai minisztertanács lefolyása után a kabinetben semmi változás sémál be és a kabinet az assembléenak mai alakjában fogja magát bemutatni. Bécs, okt. 26. (Zárlat) Hitelrészvény 207.70. Galicziai 214.50. Áramvasut 275.50. Rente 70.05. 1860-a 111.75. 1864-es 134.—. Ezüst 103.30. London 112.50. Unió Bank 88.10. Által, épitőbank 10.—. Magy. Földhitel —.—. Anglo-Austrian 104 60. Lombard 107 25. Tramway 90.—. Hitelsorsjegy 163.50. Napoleondor 897.—. Arany 5.33.50 Frankfurt 54.80. Porosz pénzutalv. 167. - . Töbk sorsjegy 40.—. Anglo építő bank 19.25. Municipalbank Bécs, okt. 26. (Hiv. zárlat.) M. földteher. kötv. 81.50. Salgó-Tarján —. Magy. hitel 198.—. Magy. záoglevél 86.40. Erdély —. Magy. kel. vas. 42.50. Magy. sorsjegy 79.—. Magyar földhitel .55.50 Magy. vas. kölcsön 101.25. Anglo-Magyar 35.—. Franco magy. b. 39.— Alföld 123.50. Magy. éjszak-kel. vas. 116.—. Kel.* vasúti elsőb. kötv. 64.30. Tiszai vasút 183.50. Municipal- Bank 22.—. Utolsó posta. Vilmos császár, mint a „Gazetta d’Italia“ írja, Milánóban létekor Német- és Olaszország viszonyairól s az általános helyzetről igen részletesen nyilatkozott Peppli marquis előtt, ki nála kihallgatáson volt. A császár örömét fejezé ki, hogy a marquisval, kivel már régóta diplomatiai viszonyban van, személyesen megismerkedhetik. Emlékeztetett az 1866-iki alkudozásokra. Pepoli akkor Porosz- és Francziaország között közvetítő volt egy offensív és defensív szövetség megkötése czéljából. A császár utalt azon nehézségekre is, melyek akkor a nagy napóleoni terv valósítását, hogy Német- és Olaszország egysége egyidejűleg megteremtessék, gátolták. Felette sajnálja az 1870-diki háborút, melyet ő nem óhajtott. Midőn legutóbb annyit beszéltek háborúról, egy kormány sem gondolt legkevésbbé is a háborúra. Ellenkezőleg, a császár reményű, hogy ha a béke 10 évig fennáll, Francziaország minden boszu-gondolatról le fog tenni. Amíg Német- és Olaszország között a barátság fennáll, a béke mindenkor biztosítva lesz. Azon lelkesedés, melylyel őt Milánóban fogadták, azt bizonyítja, hogy ezen szövetség nem diplomatiai alkudozások eredménye, hanem mindkét nép szívében alapszik. „Nem én —mondá megindult hangon, — hanem Németország szerit kezet Olaszország királyával. Elmondhatjuk, hogy az 1870-iki háború után az alpok nincsenek többé Olaszország és Németország között.“ Ezután hoszszasan beszélt a vallási kérdésről. Azt mondá, hogy igen aggasztja azon helyzet, melybe a polgári hatalom a vallási hatalommal szemben van. „Nem üldözöm a kath. vallást, hanem azt akarom, hogy minden polgár, kivétel nélkül, tisztelje a törvényt. Németországban most békülési törekvés mutatkozik, és én örömmel fogom üdvözölni a cerűs meghódolását, nem a kormányok önkénye, vagy egy politikai párt kívánságai, hanem egyes-egyedül a törvény előtt. A franczia belügyminiszter egy reá nézve igen jellemző, furcsa körrendeletet intézett a préseikhez, melyben figyelmezteti őket arra, hogy az utczákat nem szabad decretum nélkül élő vagy nem rég elhunyt emberek neveire keresztelni. A lillei maire pedig — servus dignus domino — meghagyta, hogy a közerkölcsiség tekintetéből nyilvános helyeken, korcsmákban, vendéglőkben nem szabad zongorákat, orgonákat tartani, mert ezek tánczra, éneklésre, kicsapongásra, dologtalanságra adnak alkalmat. Budapesti szinlap. Budapest, szerdán, okt. 27. 1875. Nemzeti színház. Montlucar ur Vízvári T., 1 kg szám Zoé, neje Lendvayné Bérlet let), szám. Dutiiet Komáromy A part Aelioclrts: Saint-Beteve Benedek Vígjáték 5 felv. Desrousseaux Halmi Személyek: Leonard Halmai Miremont gróf Bercsényi Savignac Pintér Césarine Sz.-Prielle C. Pontigni Leövey Agatha Molnárné IMontlucarnál Balog Varennes Körösmezei Inas Miremontnál Tóth I. Bernadet Feleki •. Juigautnál Szepesi Rigaut Oscar Nádai | Kezdete 7 órakor. Budapest, október 26. Bécsben. ír. Midőn a gabonatörvények eltörlése iránti javaslat az angol felsőház elé került, egy főrendi protectionista nagy sajnálkozással mentegető magát Wellington herczeg előtt, hogy nem szavazhat a kormánynyal, mert a törvényjavaslatot igen rosznak tartja. Wellington (lásd „Lindhurst élete“ czímű munkát Campbell lordtól) a sajnálkozó conservatív senátort — ki aztán vele is szavazott — a következő modorban kapacitálta: „Önnek, my lord, az a baja, hogy igen rosznak tartja a törvényjavaslatunkat? Legyen tehát biztosítva részemről, hogy nem tarthatja azt roszabbnak ön sem, mint én. De ezt a törvényjavaslatot jelezte a trónbeszéd s elfogadta egy nagy többség az alsóházban; rá kell tehát szavazni mindnyájunknak. Mert a királynő kormányát támogatnunk kell.“ A törvényjavaslat, melynek Wellington herczeg ilyen sajátságos őszinteséggel szerzett többséget a saját híveinek zúgolódó és lázadozó táborában, egyike volt a legüdvösebbeknek Anglia anyagi fejlődésére nézve. Nem az államgazdászati belátás példája gyanánt hoztam tehát elő ezen adomát , s még kevésbbé juthatott eszembe az, hogy az angol nagy hadvezérre — ki tudvalevőleg a legkonokabb toryk közé tartozott — úgy hivatkoztam, mint a szabadelvű politika és az egészséges parliamentarizmus természetének mintaszerű értelmezőjére. Sőt megjegyzem végre azt is, hogy azon törvényjavaslatot azért fogadván el, kedve ellenére, a lordok háza, mert a vidéken már gyújtogatni kezdték a protectionista kastélyokat, Londonban pedig vas táblákkal kellett védelmezni a Wellington palotájának bevert ablakait: az idézett capacitatiónak tárgya és körülményei annyira különböznek a magyar-osztrák monarchia közös ügyeinek tárgyalásával foglalkozó delegátiók feladataitól és eljárásától, hogy a két dologról egy lélekzet alatt beszélni képtelenség volna, kivéve azon — nem párhuzamozási, hanem véletlenül illustrationális — egyetlen figyelmeztetés szempontjából, amelyért az esetet elmondtam. Arra ugyanis, hogy a hadügyi közös költségvetés rendkívül nyomasztó terhét valami — akár magyar akár osztrák — közérzület vagy éppen népies pressió folytán kellett volna megszavazni, aligha merne megesküdni bárki is. A tények éppen az ellenkezőről tanúskodnak, s megesküdhetni, igenis, arra, hogy az egy hadügyért kivéve, nem volt és nincs — mert józanul nem is lehet — egyetlen miniszter sem a magyar-osztrák monarchia két államának kormánytanácsaiban, aki a ladügyi óriás költségek iránti törvényjavaslatokat éppen olyan roszaknak ne tartaná, mint az osztrák és magyar adófizetők görnyedező egész tömege. Hanem hát „a királyné kormányát támogatnunk kell,és ezért szavaztuk meg a hadügyi költségvetést. Nem kell ezt himezni-hámozni, szépítgetni, leplezgetni, hanem el kell ismerni, ki kell mondani categorice. Engemet nem capacitált ez irányban Wellingtonnak semmiféle bécsi miniature-kiadása. Én, mihelyt a delegatióba menetelre elszántam magamat, kapacitálva voltam a hadügyi túlságos budget megszavazásának kényszerűségéről a saját eszem által, mely előtt világosan állott a tény, hogy nekünk, kik a szabadelvű párt tömörülését s az ebből keletkezett kormány megszilárdulását előleges feltételnek, az okvetlenül szükséges első lépésnek tartjuk, hogy hazánk pénzügyi részhelyzetének javulási s parliamenti hiányos rendszerünk kiegészítési terére, nem rögtön de lassan kint eljutni reményt táplálhassunk, egyáltalában nem lehet az a feladatunk, hogy a hadügyi budget megtagadása által új párt- és kabinetkrízist zúdítsunk szegény hazánk fejére, s megrontsuk éppen azon párt és kabinet állását, mely iránt bizalommal viseltetünk s a melynek életképességétől állami megzavarodott háztartásunk rendezését várjuk. Pedig úgy látszik, hogy a tisztelt ellenzékiek és nem tisztelt vakondokok egyenesen ilyesmire számítottak a magyar delegátusok s jelesen a volt balközépiek részéről. De hát kedves urak, ott abban a „jobboldali ellenzék“ soraiban és abban az oppositionális képeket vágó ürgehalomban , miért nem méltóztattak nagyságtok felmenni a delegátióba, ha a hadügyi budget tetemes leszállítása iránt nem csak sóvárgással vannak (a miben egy értelmen vagyunk velük), hanem indítványt is tenni s illetőleg harczra kelni is elengedhetetlen kötelességnek tartották? Hiszen módjukban lett volna ott lenni és működni. S a báró Sennyei Pál és Ürményi Miksa urak fellépése a hadügyi közös terhek tetemes leszállításának delegationális követelésére bizonyára nem is maradt volna hatás nélkül; mindenesetre igen correct ellenzéki eljárás lett volna a parlamenti rendszer szempontjából, sőt szerezhetett volna a conservatív pártnak azt is, ami után tantaluskodik — egy kis népszerűséget is. .. Én legalább, ha azon párthoz tartoznám, mely a szabadelvű párt kormánya iránt bizalommal nem viseltetik, a hadügyi közös költségeket csakugyan megtámadtam volna, feltéve, hogy a delegatio tagja lehettem volna ellenzéki minőségemben is, mint báró Sennyey Pál és Ürményi Miksa. képviselő urak. Megjegyzem, hogy a függetlenségi és 48-as pártok ellenzéki magatartását tökéletesen természetesnek találtam. Ők is intéztek elég támadást „a szavazógép“ ellen s különösen kitüntették annak volt balközépi tagjait, hanem hát a szélsőbaloldal az alap-el-nem-ismerés alapján áll s a delegátióban nem is akar részt venni, mert hát ezen intézményt rosznak tartja, amiből persze azt is lehetne következtetni, hogy az 1867-iki alkotmánynak mindazon részeit jónak tartja, a melyekben részt vesz, s igy az országgyűlést is, ámbár 30 embert kivéve elismerte benne az alapot mindenki s noha ez választja a delegatiót is. A „jobboldali ellenzék“ s a báró Sennyey Pál és Ürményi Miksa urak feladatának teljesítésére bizony nem tartottuk magunkat kötelezetteknek semmi esetben, s még a „vakondokok“ kedvéért sem akartuk megzavarni pártunk tömörülését s kormányunk szilárdulását, mely iránt teljes bizalmunk van, s a melynek pénzügyére kijelentette férfiasan, becsületesen előre, hogy a közös költségek megállapításakor törült a mit lehetett, a többiért pedig leköti felelősségét. De bárha döntő indokunk — legalább az enyém — az volt, hogy „a királyné kormányát támogatnunk kell“, voltak a hadügyi budget megszavazásának más fontos indokai is. Ezekről szólani fogok közelebbről. Bámuljuk az erkölcsi bátorságot elfajultosan is. Allen Respect a jobboldali ellenzék lapjai előtt. Mert a képmutatásban is lehet pyramidalis vakmerőség, melyen elfárad a csodálkozás, amíg végig méri s az óriási „sans peur“ láttán szinte sans reproche“-t is feled. Valami utolérhetetlen, felülmúlaatlan vakmerőség az, mely e tisztelt ellenzéki újságok legújabb harczait jellemzi, mióta erőnek erejével meg akarják mutatni a világnak, hogy mire képes a „loyális“ ellenzék, ha egyszer neki adja magát. Allen Respect. Beismerjük, fogalmunk se volt ilyesmiről. Már az is igen meglepő erőkifejtés és sokat ígérő jel volt, amit a leyális ellenzék a hadügyi költségvetés körül a képmutatás vakmerőségéből producált.Demiez ahhoz képest, amit a vám- és a bankügy körül kezd kifejteni. Még nincs két hónapja, hogy Sennyey Pál báró ékesszólásának egész rideg hangsúlyával rányomta politikájára megkülönböztető jelül, hogy ő oly egyezséget óhajt közgazdaságilag, mely szorosabban fűzze Magyarországot Ausztriához. És nincs két hete, hogy a pénzügyi bizottságban oly szépen oda kínálkozott ama „nyugalmas hangulat“ előidézésére, mikor is majd Schmerling szerint is „okosan lehet“ beszélni Magyarországgal. Ily fél múlt idővel a háttérben azt mondani, hogy „Tisza Kálmán oly fokú hajamot árult el az engedékenységre az ország vitális érdekei (bank-, vámügy) közül“, mely bennék, a jobboldali ellenzék lapjaiban, „a legkomolyabb aggodalmakat ébreszti“, és mondani azt, hogy „Tisza Kálmán az ambitiója kielégítésének árát a vám- s kereskedelmi szövetség s a bankügy terén fogjuk megfizetni“ és e rnt gyanúsítás kapcsában úgy élni a hypokrisissel a „Kelet Népé“ ben, mintha a jobboldali ellenzék, (mely a mostaninál is „szorosabb anyagi kapcsolatot“ óhajt Ausztriával, s a „kultúrállam terheitől“ szabadulni akar) többet akarna az ország anyagi függetlenségére kivívni a szabadelvű párt kormányánál: ez aztán az igazi Chimborassója az erkölcsiség-mentes erkölcsi bátorságnak és képmutató vakmerőségnek, amilyenhez foghatótól még nem undorodott meg Magyarországon a csodálkozás. Tisza Kálmán elnöklete alatt holnap lesz az első minisztertanács. Hollán Ernő, honvéd-gyalog ezredest ő felsége tábornokká nevezte ki. A kitüntetést a hivatalos lap mai száma közli, s az a következőleg hangzik: „Ő császári és apostoli királyi felsége, Gödöllőn 1875. évi október hó 23 -an kelt legfelsőbb elhatározásával, Hollán Ernő szabadságolt állományben honvéd-gyalog ezredest, később meghatározandó ranggal, tábornokká a szabadságolt állományban legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.“ Az összevendő képviselőkre több kész törvényjavaslat várakozik, így a belügyminiszternek négy javaslata került ki a sajtó alól, melyet az országgyűlésnek azonnal beterjesztend, mihelyt ez tárgyalásait újra meg fogja kezdeni. E törvényjavaslatok közül egy a megyei bizottságokról, egy a megyei költségvetésről szól. A másik kettő szintén a közigazgatás reformjának keretébe tartozik; ilyennek vehető az, mely az egészségügy rendezését foglalja magában. Bartal Györgynek temetése holnap megy végbe Faddon, Tolna megyében. A gyászszertartásra a képviselők közül, kik között Bartal váratlan elhunyta mély részvétet keltett, többen elutaznak. Perczel Béla igazságügyér úz, kit az elhalálozott férfiúhoz szorosabb családi és baráti kötelékek csatoltak, szintén részt vesz a temetésen. Budapest, október 26. A magyar csődtörvénytől egy tervezetének tárgyalására kiküldött bizottság tegnap tartó hatodik ülését. Az elnökséget Csemeghi Károly államtitkár úr vitte, minthogy a miniszter úr elutazott. A 60. szakasz tárgyalásánál felhozatott, hogy ezen szakaszban foglalt rendelkezések a telekkönyvi intézmény általános szabványaival és elveivel ellenkeznek, azért törlendő lenne. Ennek ellenében hangsúlyozva lett, hogy igaz ugyan, miszerint ezen takasz egyik része, nevezetesen annak második bekezdése ellentmond a telekkönyvi rendtartásban lefektetett jogelvek egyikének, de ezen ellenmondás elkerülhetőn szükséges, minthogy a nélkül az egyetemleges zálogjoggal bíró hitelezőket a kielégítési alapra illető választási jog folytán más hitelezők vétkük nélkül károsodnának. Ennyire pedig a következetességet bizonyos elv keresztülvitelében nem szabad elfogadni. Mások ismét ezen szakasz rendelkezését elfogadják, de annak szabatosabb szövegezését kívánják. A bizottság végre elfogadta ezen szakasz intézkedéseit, de azokat szabatosabban fogja szövegeztetni. A „kézi zálog által biztosított hitelezőkről“ szóló czímfeliratnál „kézi zálog“ helyett „ingó zálog“ létetett. A 61. szakasz styláris módosítással, a 62. szakasz pedig rövid vita után változatlanul lett elfogadva. A 63. szakasznál beható vita után a bizottság elhatározta, hogy ebben mindazok soroltassanak fel, kik az ingó záloggal biztosított hitelezőkkel egyenlő tekintet alá esnek s e részben a javaslat szövege bővíttetett úgy, hogy ily tekintet alá esnek : 1. a bérbe és haszonbérbe adók azon határvonalak közt, melyek törvényes zálogjogukat korlátozzák ; 2. a vendéglősök az általuk adott szállás és élelmezés erejéig a vendégtől elvett ingóságokra nézve ; 3. a munkások bérük és kiadásaik erejéig a nekik munkára átadott ingóságokra nézve; 4. azok, kik bizonyos dologra hasznosan költöttek költségük erejéig a kérdéses dologra nézve; 5. azok, kik visszatartási vagy zálogjoggal bírnak, a visszatartott vagy lezálogolt tárgyakra nézve. A 64. szakasz ezen intézkedések által feleslegessé válván, törültetett. A 65. szakasz rövid vita után elfogadtatott. Elhatároztatott azonban, hogy azon eset szabályozása végett, minthogy egyetemleges jelzálog járA közös budgetet a hivatalos lap mai száma közli. Nagy-Szeben is jön az instantiával á la Brassó. A legutóbbi városi közgyűlés ugyanis elhatározta, hogy a megye rendezése miatt alkalmatlankodni fog a kormánynál, sőt a királynál is, s e végből egy küldöttséget választott. No csak jöjenek. Útra valót is kaptak már a szebenszéki oláhságtól a „Telegrafui Romanu“ következő soraiban, melyeket helyesléssel veszünk át mi is: „A szebenszéki románok (úgymond a „T. R.“) évek óta tiltakoztak a szászok erőszakosságai ellen. Hiszen sem a 19-ik század szelleme, sem a pöffeszkedéssel „keleti kultúra előőrsei k séta fázissal nem férnek össze többé a kiváltságok. A szászok jelszava: „maradjon minden a mint van“. A szászoknak van — bár viszonylagos — vagyonuk, melyet kiváltságosan maguk kezelnek, kizárólag szász érdekekben. A szász a keleti civilisatio előőrséül szereti magát tekinteni, isten mentsen az ily kultúrától! Kizárólag élvezni a jót s kizárólag másra hárítani a terheket: ez az a kultúra. Ki tehet róla, ha ily elkényeztetett gyermekként bántak velük. Most már, egy egyszerű rendezés miatt, nevetséges félelem fogta el! Hisz a 16-ik századbeli rendezés Magyarországban már lehetetlen, a jogegyenlőség megsértése nélkül. A románok nem lelkesülhetnek a kiváltságolt intézményekért, hanem óhajtják a czélszerű rendezést, mert e haza mindnyájunk és az ország népei ugyanazon hazának és államnak gyermekei jágyául szolgál valamely bányavagyon, itt kimondandó, hgy akkor a 60. szakasz intézkedései jutnak érvényre. A 66. szakasz stylaria módos bárokkal lett elfogadva. A 67. szaksz tárgyalásánál kimondatott, hogy a cselédek egy évi bére az első osztályba tartozik. Indítványoztatott továbbá, hogy a bukottnak gyógykezelési, temetkezési községei az első osztályba vétessenek fel, de a bizottság ezen indítvány mellőzésével ezen költségeket csak akkor hiszi a cé szörvegből kifizendőknek, ha ezek szüksége a csőd tartama alatt merül fel, e ez esetre a bukottnak tartási illetményéről szóló szakaszban fog intézkedés történni. A 68. szakasz első pontjában megállapított igényekre nézve kimondatott, hogy ezek csak akkor bírnak az ott írt előjogokkal, ha a jogviszony megszüntetésétől számítandó két év alatt érvényesíttetnek. Ezen szakasz második pontja térültetett. A 69. szakasz észrevétel nélkül lett elfogadva. A 70. szakasznál csak styláris módosításokat tett a bizottság. A 71. szakasznál a bizottság tekintettel a már a most ülésben hozott határozatára kimondta, hogy a nem jelzálogilag biztosított követelések után is a kikötött kamat jár; ha pedig kamat és lejárat kikötve nem lett, az rém is jár. A 72. szakaszt a bizottság azon kiegészítéssel fogadta el, hogy a harmadik pontban világosság kedvéért a 62. szakaszra hivatkozás történjék. A 73. szakasz szövegét a bizottság szabatosaidra határozta fogalmaztatni. A 74. és 75. szakaszoknál az eredeto stylaria módosításokat tett. A 76. szakasz észrevétel nélkül, a 77. szakasz csak stylaris módosítással fogadtatott el. Ezzel az anyagi rész tárgyalása befejeztetett. Mielőtt az eljárásra vonatkozó rész, elővétetnék, szükségesnek mutatkott az eddigi határozatok értelmében a szöveget kijavítani, mire egy szövegező bizottság küldetett ki, melynek tagjai az államtitkár elnöklete alatt Daruváry, Manojlovics, Apáthy és Krádik. A bizottság tehát, míg ez megtörténik, üléseit felfüggesztette. „A tábornoki kinevezések: A ma közzétett „Militär Verordnungs Blatt“ szerint ő felsége kinevezte altábornagyokká: Donnersbergi Hoffmann Lipót, Hohenlohe Sehnlingsfürst Konstantin herczeg, Catty Adolf, Sehmiger Gyula lovag, Dipfner József báró, Schönfeld Antal báró, és Tranforti Tiller Károly lovag vezérőrnagyokat; — vezérőrnagyokká: Birth József, Pisák Eduard, Franz Nándor lovag, Goutta Ferencz lovag, Ritter Henrik báró, Jung Frigyes, Krautner Rezső báró, Gemmingen Chto báró, Maywald Károly, Rüdenhoff Becher Alfréd, Paiz János és Hollán Ernő ezredeseket, ez utóbbit a magyar honvédség szabadságolt állományába. A Rumany esten előfordult zenebonáról, melyet annak idejében megemlítettünk, már ma bővebb tájékoztatást nyújthatunk. A helységben birói foglalást kellett végrehajtani. A megjelent járásbirót azonban, a kinek illetékességéhez Ramnunyest tartozott, egy részeg csoport megtámadta s a foglalásban megakadályozta A járásbiró nem készülvén el az ilyen eshetőségre, fegyveres erő hiányában nem daczolhatott a zavargókkal, a faluból tehát távozott, oly szándékkal, hogy másnap karhatalommal jelenik meg. A részeg csoport, a foglalás meghiúsulásában saját győzelmét látta, s lármázva járta be a helységet folyvást szaporodva. Amint a Fábry-család háza előtt elmentek, az ablakot betörték. A háziasszony, Szende Béla hadügyér úr nővére, éppen a szobába lépett gyertyával kezében, és a részeg csoport az ablakon át belőtt rája. A lövés szerencsére nem talált. Ezután a zavargók tovább mentek és felgyújtottak egy kerti épületet. A tettesek már el vannak fogva, s várják érdemeit büntetésüket. Budapest, október 26. Nem múlik el nap anélkül, hogy a vámügy nagyfontosságú kérdése valami újabb hullámot nevetne. De azon mozgalmak és agitatiók, melyek eddig legtöbb port kavartak fel, sem nálunk, sem Ausztriában nem érdemesek arra, hogy bárki is hosszasan foglalkozzék velük. Mindazáltal nagy igazságtalanságot követnénk el az illetőknek legalább egy része ellen, ha valamennyiket egy kategóriába foglalnék. Vannak köztök, és ez, hála az égnek, a nagyobb rész, kik legalább egy eszméért rajongnak, ha nem is lelkesülnek. Igaz, hogy ezek közt természetszerűleg jóval több híveket számít a csillogó phrasis, mint a higgadt