Ellenőr, 1875. november (7. évfolyam, 303-331. szám)
1875-11-08 / 309. szám
Előléptetés. A debreczeni pénzügyigazgatóság rendszeresített létszámában üresedésbe jött I-sö oszt. pénzügyi fogalmazói állomásra Ilod oszt. pénzügyi fogalmazó gróf Csáky Alfons előléptettetett.'j ЩЦ Horn temetése. A részvét impozáns kifejezést nyert a végső tiszteletben, melylyel Horn Ede koporsóját az örök nyugalomra kisérték. Az izr. templomának környéke és a hozzá vezető utcák fűrű tömegek által voltak ellepve, s a kerepesi utat, melyen a gyászmenetnek el kellett haladni, végtől-végig már jó előre elállta a közönség, mitsem törődve a sárral és a szitáló esővel. Ablakok, erkélyek, sőtt néhol még a házfedelek is tömve. A széles kerepesi út két oldalán kocsik, szekerek és talicskák szorultak össze abból az élelmes szándékból, hogy mint magas pontok nézőhelyül legyenek kiadhatók, s valóban ezek is meg voltak szállva. A Terézvárosból mindenki az izr. templom felé törekedett, melynek közelébe azonban csak az egyleteket és küldöttségeket bocsátották. Ezek a dohány utczát foglalták el. A templom udvarára pontban 9 órakor vitték a koporsót az iskola nagy terméből. Szűk udvar ez, hol dr. Kohn Sámuel hitszónok szellemes és hazafias gyászbeszédét csak igen csekély része hallotta azoknak, kik óhajtották volna szintén hallani. A gyászszertartás a templomi kórus énekével kezdődött, aztán Kohn úr tartott mindenkit mélyen megható beszédet. Ennek végeztével egyetemi ifjak emelték föl a koporsót, s a dohányutczán végig, a kerepesi utón váró halottas kocsihoz vitték. Ekkor kezdett kibontakozni az óriási menet. A számos egylet fekete lobogók, vagy fátyollal bevont zászlók alatt sorakozott a koporsó előtt. Képviselve volt itt a politikai és közigazgatási hatóság, a társadalom minden osztálya. A honvédmenház rokkantjai is kivonultak, mert az elhunyt a szabadságharcz alatt tábori lelkész volt. A miniszterek, kik a fővárosban időznek, mind megjelentek, ezenkívül az államtitkárok, s a kereskedelmi minisztériumnak összes személyzete. A képviselőház elnökével, Ghyczy Kálmánnal mentek a képviselők, aztán a főváros polgármesterei és bizottsági tagjai, a kereskedelmi körök képviselői, a szabadkőműves páholyok küldöttei, a jótékony egyletek, az egyetemi ifjúság, a terézvárosi választók, a terézvárosi szabadelvű kör, a kereskedelmi ifjak társulata, az iparosok köre, stb. mind nagy számmal képviselve. Zászlók hosszú sora lengett végig a menet fölött, melynek eleje már a népszínháznál járt, midőn a halottaskocsi megindulhatott a dohány-utcza torkolatából. Feketébe borított hat ló vonta a halottas kocsit, melybe a koporsó volt zárva. Csupa virág- babér- és cserkoszorú fedte, s a nedves időben bágyadtan hulltak alá a koszorúk feliratos szalagjai. A szabadkőművesek akáczgaly-koszorúval ékesítették a kocsit, ők maguk is akáczgalyát tűztek föl. A kerepesi után nagy volt a tolongás, s lovas és gyalog rendőrök alig tudtak utat nyitni a menetnek. A halottas kocsit rendőrcsapatok övezték, hogy a tolongást visszatartsák és ismét rendőrök követték hosszú sorokban, hogy a koporsót követőknek utat nyithassanak. A kiséret a népszínház előtt ült kocsikra s követte tovább a koporsót, melyet fogyni nem akaró roppant tömeg kisért ki a temetőbe. Itt a gyászénekek után Tenczer Pál szólt először, a választók mély gyászának is kifejezést adva. Utána Ivánka Imre mondott rövid és meleg búcsúzó szózatot. Az egyetemi ifjúság részéről Persi Ferencz joghallgató szólt s többi közt ezeket mondta: „E kedves halott, midőn őt, mint Pozsonyban megválasztott országgyűlési képviselőt fáklyás zenével tisztelte meg az ifjúság, igy kezdé köszönő beszédét: „Uraim! Egyik franczia államférfiú, midőn valamely nagyszerű esemény adta magát elő, legelőször is azt kérdé, hol vannak a nők ? én pedig — folytatá — azt kérdezem, hol van az ifjuság?“ Fájdalom! itt kell lennie, itt van az ifjúság! Eljött megadni, nem szokásból, nem kötelességből, de szive benső sugallatát követve, a végső tiszteletet; és én midőn ez alkalommal könyező szemekkel teszem sírodra a budapesti egyetemi joghallgatók által küldött gyászkoszorút, ismétlem a szalagra írt eme szavakat: „Nem halt az meg, ki a hazának élt“ ! Te elhagysz, de emléked él, és míg magunkkal nem viszszük” a sírba, hogy azután utódaink emlegessék tetteidet! Nyugodjál békében !“ A család nevében Horn Antal, az elhunyt fivére s a „Journal de St.-Petersbourg“ szerkesztője, aki szombaton érkezett meg az orosz fővárosból) mondott végső istenhozzádot a koporsóban nyugvónak. Németül szólt, s aztán franczia nyelven intézett vigasztaló szavakat az özvegyhez és árvákhoz, kiket hazaszeretetre intett. A koporsót a „Szózat” és gyászénekek hangjai közt fedték be, s a szomorú gyülekezet mély csendben szerte oszlott. Sajnos, hogy a képviselők részéről tervezett szónoklat elmaradt. Tény, hogy Jókai megbetegedése után Ghyczy Kálmán Várady Gábort szólította fel, hogy Horn felett emlékbeszédet tartson s Várady erre egész készséggel vállalkozott is, azonban megjelen a „Chewra kadisa” temetkezési programmal, amelyben világosan kimondatott, hogy három szónok fog a temetőben beszélni, akik az illető bizottság elnökénél jelentkezésre felhivattak. Ennek következtében, miután a rendező bizottság részéről sem a képviselőház elnökéhez, sem pedig a képviselőkhöz felhívás nem intéztetett, igen természetes, hogy a közölt programm megzavarásával nem kívánt felhívás nélkül beavatkozni az illető képviselő. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése nov 8-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Beöthy Algernon, Orbán Balázs, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Szende Béla, Széll Kálmán, Perczel Béla, Tisza Kálmán, Simonyi Lajos dr. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Molnár Antal benyújtja az állandó bizottság igazoló jelentését, mely szerint Deák Ferencz, Veres Pál, Steinacker Ödön, Németh Albert, Ernst Frigyes, Degenfeld Lajos gr., Nagy Ferencz végleg igazoltatnak, ifj. Simonyi János, Nedeczky István, Máriássy Miklós, Babics János, s Pogány Ödön a szabályszerű 30 nap fentartásával. Az elnök ezután jelenti, hogy a jászberényi választás ellen több jászberényi választó kérvényt nyújtott be, mely kérvény a 6-ik bíráló bizottsághoz utasittatik. Ezután az osztályokba be nem osztott képviselők besorsoltatnak, s e szerint beosztatott az első osztályba: Nagy Ferencz, Németh Albert, a másodikba: Nedeczky István, Készely Árpád, a harmadikba: Deák Ferencz, Szabó Mihály, a negyedikbe: Steinacker Ödön, az ötödikbe: Veres Pál, Degenfeld Lajos gr., Babko János, a hatodikba : Pogány Ödön, a hetedikbe: Ernst Frigyes, a nyolcadikba: Bibics D., ifj. Simonyi János, a kilenczedikbe Máriássy Miklós. Ezután a közigazgatási bizottság tagjaira történik a szavazás. A szavazás eredménye a legközelebbi ülésen hirdettetik ki. Ülés vége 11 órakor. Legközelebbi ülés szerdán lesz. A főrendiház ülése nov. 8-án. Elnök : Maráth György. Jegyző : Zichy-Feri Viktor. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Simonyi Lajos dr., Trefort Ágoston, Perczel Béla, Szende Béla, Péchy Tamás. Az elnök megnyitván az ülést, üdvözli a főrendeket s felolvastatja az új kormányváltozásra vonatkozó iratokat. Huszár Imre, a képviselőház jegyzője áthozza a királyi leiratot az uj kormány kinevezésére vonatkozólag, mely leirat felolvastatik. Ezután a kormányt vezeti be Szapáry Antal, s a főrendek éljenzéssel fogadják a kormányt. Tagjai elfoglalván a helyet, a miniszterelnök szólal fel. Tisza Kálmán bemutató beszédében kijelenti, hogy a kormány új programmot nem ad, érinti a vámszövetség és bankkérdést s végül a ház támogatását kéri épp oly szellemben, mint a képviselőházban tette. A főrendek éljenzéssel fogadták a beszédet. Az elnök erre a kormányt tiszteletteljesen üdvözli, s kijelenti, hogy a kormány a közjóra irányzott törekvésében számíthat a ház hazafias támogatására. Ezután bejelenti az érkezett irományokat, melyek részint szabadságidő kérésére vonatkozóak, részint pedig a minisztériumok egyes előterjesztéseit tartalmazzák. Károlyi György gr. benyújtja az állandó igazoló bizottság jelentését több főrendiházi tagnak távolmaradása és egypár királyi meghívó kieszközlése tárgyában. A jelentés elfogadtatik, s végül elhatároztatik, hogy a nyomtatványok tárgyában a részvénynyomda felszólítandó, hogy hajlandó-e ugyanazon árért eszközölni a nyomtatásokat, mint a Lágrády testvérek, mert különben e czégnek ajánlata fogadtatik el. Ezután a mai ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett s az ülés fél órakor véget ért. A köztárházak ügyében. Budapest, november 8. A köztárházak ügyében tegnap nagy fontosságú ülés volt a régi városházán Kamermayer polgármester elnöklete alatt. Tudjuk, hogy a múlt hó 6. és 7-én tartott főv. bizottsági közgyűlés az alpolgármester elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki oly utasítással, hogy a köztárházak ügyében javaslatot készítsen s a közgyűlés elé terjeszsze. E javaslat elkészült. A bizottság azon korábbi tervekkel szemben, melyek szerint az entropoik a felső dunasoron lettek volna felállítandók, kellő indokolás mellett kimondta, hogy a köztárházak az alduna soron építendők. E munkálat a keresk.miniszterhez terjesztetett fel azon kérelemmel, hogy közölné a fővárossal azon kedvezményeket, melyeket a kormány a városnak adni hajlandó. A miniszter támogatja a javaslatot, de csak azon feltétel alatt hajlandó kedvezményeket tenni, ha a köztárházak csakugyan az alsódunasoron épülnek, kimondja egyúttal, hogy az építésnél a Duna sebes folyása miatt a moló rendszer nem alkalmazható. A kedvezmények, miket a kormány ígér, ezek: bélyeg- és adómentesség, a szükséges telkek ingyen átengedése (amennyiben t. i. a koronás telkek igénybevételének) és a vasúti összeköttetés biztosítása. Az értekezlet feladata most az volt, hogy határozzon azon kérdés felett, váljon a köztárházakat a város maga építse, vagy azokra csődöt hirdessen ki s vállalkozóknak adja át. A közhangúlat az utóbbi mellett nyilatkozott. A kérdéshez legelőbben Steiger Gyula szólt. Ő egy korábbi közgyűlésen azt mondá, hogy a város vegye kezébe a köztárházak ügyét. Ha azonban vállalkozóknak adatnék át, akkor czéltalannak tartaná, hogy az árlejtési felhívásban minden feltételek fixíroztassanak, melyeket a vállalkozóknak adni akarunk; a város csak akkor nyilatkozhatik határozottan, ha vállalkozók jelentkezve azok kívánságait ismerni fogja. Nézete szerint a kibocsátandó felhívásban a következő főbb pontok foglaltathatnának: A főváros köztárházakat akar építeni az aldunaparton a molorendszer kizárásával, 1.500.000 vámmázsa nagyságban. A főváros a vállalkozónak ízségi adómentességet biztosít, a kövezetvámot elengedi. Az ajánlatok benyújtásának határideje 1876. január 1-je lenne. Elismeri, hogy e rövid határidőnek nem nagy sikere lesz, de mégis hiszi, hogy akad komoly vállalkozó, ki ezen idő alatt is tájékozván magát, ajánlatot fog tenni, s ez már határozott nyereség lesz, mert a városi hatóság előtt már egy conkrét kérelem fog feküdni, melynek alapján a tárgyalásokba belebocsátkozhatik. Wahrmann Mór csak részben fogadhatja el előtte szóló indítványát. Konkrét javaslatokat nem tehetünk: addig, míg a költségvetésről kellő fogalmunk nincs, nem határoztunk. A másik kérdés az: vájjon a város maga építtesse e az entrepot-kat vagy kiadja azokat vállalkozóknak? Szóló ellene van annak, hogy a város építsen. Ezt a jegyzőkönyvben kimondatni kéri. A határidőt igen rövidnek tartja. Azt mondja továbbá, hogy ha a város oly fontosnak tartja ez ügyet, tényleges áldozatokkal is kell azt támogatni. A köztárházak eleinte sehol sem jövedelmeznek, nálunk annál kevésbbé fognak. A vállalkozót tehát biztosítni kell, hogy pénzét nem fogja veszélyeztetni; szerinte az évek bizonyos folyama alatt subventiót kell, neki biztosítani. A molo-rendszert nem kívánja kizáratni, mert jöhet oly vállalkozó, ki bebizonyítja, hogy e rendszer szerint lehet építeni s talán még olcsóbban is. Mátyás A. a programmba felvétetni kéri azt, mily rendszer szerint építtessenek a köztárházak. A díjtételeket meg kell határozni. A határidőt rövidnek tartja, ezt egy részletes programm kidolgozására kívánja felhasználtatni, s arra különösen keresk, férfiakat kell kiküldeni. Vecsey S. azt tartja, hogy a feltételeket nem lehet előre meghatározni, úgy a díjtételeket sem. A felhívásban mindenesetre kimondatni kívánja, hogy a város kedvezményekben fogja a vállalkozót részesíteni. лЬЬап nincs Wahrmannal egy véleményben, hogy az kimondassák, miszerint a város építeni egyáltalán nem akar, mert ez már bizalmatlanságot szülne az illető vállalkozóknál. Szász József: Már mint keresk. miniszternek is az volt az óhajtása, hogy ez ügy nyilvános árlejtésre bocsáttassák. A vélemények az iránt egyformák, hogy a köztárházakat ne a város építtesse, de ezt a felhívásba nem kívánja felvétetni. Az áldozatokra nézve a középutat tartja a legjobbnak. A Mol-rendszert alkalmazni nem lehet, de kizárni mégsem kell a pályázatból. A rendszert előre megállapítani nem lehet; szóló miniszter korában sokat foglalkozott ez ügygyel , akkor azt tapasztalta, hogy ebben maguk a szakemberek sincsenek tisztában. Falk M. Steiger és Wahrmann indítványát egynek tartja. Steigernde a határidőre nézve tett indítványát pártolja. Podmaniczky kiemeli, hogy a pesti építkezési rendszer oly feltételeket állít fel, melyek az építkezést drágítják s melyek a rakpart építésénél eleshetnének; kimondatni kivánja tehát, hogy az építkezési szabályok alól a vállalkozók eltérhetnek, mert ennek az a fő czélja, hogy vállalata minél kedvezőbb eredményeket hozzon létre számára, mit csak az olcsóbb építkezés által érhet el. A hirdetésben tehát felvetetni kívánja azt is, hogy az építkezés könnyebb módon is eszközöltethetik. Házmán szerint eddig az építkezés azért volt drága, s emiatt riadt mindenki vissza ; ha mi olcsóbban építtettünk volna, már rég fel volnának a közraktárak építve. Ami az osztályozást illeti, ezt az építőtársaságra kell bízni; kívánja, hogy a kormány évenként egy kimutatást állítson össze a vidéki gabnanemekről s azok minőségi fokozatáról; ezzel azt fogjuk elérni, hogy a kisebb termelők is iparkodni fognak, hogy minél jobb terményeket állítsanak elő. Fuchs Gusztáv a határidőt márczius végéig kívánja kitüzelni. Steiger összefoglalja Wahrmann és K. Podmaniczky javaslatait , tüzetesebben praecisirozza azokat. A határidőt jannuár végéig kívánja kiterjesztetni, mint amely idő elegendő lesz a vállalkozóknak, hogy maguknak kellő tájékozást szerezhessenek az ügyről. Erre Kamermayer K. mint elnök határozatkép kimondja, hogy a bizottság a közgyűlésnek javasolni fogja, hogy egy pályázat hirdettessék ki, mely német, angol, franczia stb. hirlapokban közzététessék, az iránt, hogy Budapest fővárosa hajlandó egy 1.250.000 vámmázsára való köztárházat építtetni, vállalkozók által, kikre egyúttal a kezelés is bízatnék; e vállalatnak a kormány részéről korkedvezmények nyuttatnak : 90 évre szóló concessió, 30 évi adómentesség, s ha azt részvénytársaság eszközli, részvény-bélyegmentesség, a szükséges telkek ingyen átadása s a létesítendő tárházakkal az összekötő vasút vágányainak öszszeköttetését. A főváros részéről pedig kedvezménykép ajánltatik: a községi adómentesség s a kövezési vám elengedése. Egyszersmind elvileg kimondatott, hogy a főváros egyéb kedvezményeket is fog tenni, ez azonban a hirdetésbe fel nem vétetik. Az illető vállalkozónak megengedtetik, hogy a mi drága építkezési rendszerünktől eltérjen. Felhivatnak tehát mindazon vállalkozók, kik pályázni óhajtanak, hogy ajánlataikat 1876. évi január végéig beterjeszszék. Ezzel a hirdetmény szerkesztésére egy 5 tagú bizottság neveztetett ki, mely Szlávy, Steiger, Falk, Wahrmann és Vecseyből fog állani. Az egész ügy a legközelebb tartandó közgyűlésen fog tárgyaltatni. A fővárosi tanítók alkalmaztatása. Nem új dolog, amiről szólok. Tanügyi szaklapjaink nem egyszer szólaltak már fel s mondtak kárhoztató ítéletet azon lealázó eljárás felett, melyet a fővárosi hatóság, illetőleg az iskolatanács tanítóinak megválasztásában követ. Értem a szokásos próbavizsgálatokat. Szó- és írásbeli vizsgálat nélkül tanító a fővárosban alkalmazást nem nyerhet, ha még oly kitűnő sikerrel végezte is a praeparandiát, mit hiteles okmánynyal képes bizonyítani, vagy ha másutt már mint tanító évtizedeken át működött is s buzgó munkássága, mely szakismerete által elöljárói , a közönség előtt legnagyobb elismerést s a tanférfiak között tekintélyt vívott is ki magának. Mindez a fővárosi iskolatanács előtt nem képez garantiát. Minden pályázónak meg kell itt jelennie. Ki kell mutatni a maga virtusát, s csak ha bírálói előtt kellőkép megállt, jöhet a neve candidatióba, s még ekkor is mindig kard is marad, váljon egyik-másik gyengébb concurrense nem üti-e ki a nyeregből? Ily protectionális világban ez is könnyen meg szokott történni. S ha valaki messze atról ide fáradva a vizsgálatot szererencsésen kiállotta s mindemellett a pályázók nagy száma s talán alig egypár hely betöltése miatt alkalmazást nem nyerhet, szedheti ismét a sátorfát s mehet vissza, a honnan jött. Úti költségeit s egyéb kiadásait majd megfizeti a nagy harang. Értenék ezen próbavizsgálatok szükségességét, ha nem volnának tanítóképezdéink, de így ez intézetek ignorálásának tekinthetjük csupán. Eljárását az iskolatanács azzal véli indokolhatni, hogy tanítóképezdéinkben sok visszaélés történhetik. Némelyek érdemen felül kapnak ilyen vagy amolyan képesítő oklevelet. Súlyos vád ez, melyet habár nyíltan nem is mer kimondani az iskolatanács, de tettleg elismer, mert a képezeti okleveleknek hitelt nem ad. Figyelemre is talán csak azért méltatja a képesítő okiratot, mert a törvény szigora követeli, hogy oklevél nélkül tanító nem alkalmazható. Ezen elhallgatott, de tettel bizonyított vádat mellőzöm. Ezt a tanítóképezdék tanári testülete van hivatva magáról elhárítani. Az iskolatanács avval menti magát, hogy hisz ő nem kötelez senkit arra, hogy próbavizsgát tegyen. Ha nem tetszik valakinek itt alkalmazást nyerni, ne jöjjön vizsgálatra. Ez nem egyéb, mint kibúvó ajtó. S bármily igazságosnak tűnjék is föl e nyilatkozat, helytelen eljárásának vádja alól az iskolatanácsot fel nem lapozza. De tegyük fel, hogy tanítóképezdéink csakugyan olyanok, hogy az általuk kiállított okmányoknak hitelt adni nem lehet, s így az alkalmazandó tanítók megvizsgálására múlhatatlanul szükség van ; az iskolatanácsot soha nem fogjuk elismerni illetékes közegnek arra nézve, hogy a tanítót megvizsgálja. A tanító szakember s mint ilyent csak szakember vizsgálhatja meg. Azt pedig csak el fogja ismerni az iskolatanács is, hogy ő nem tanítókból áll. Eljárása ez esetben legalább indokolható volna. Ha ületéktelenségét az iskolatanács beismerné, s a fenntebbi állítólagos körülmény figyelembe vételével a pályázó tanítók megvizsgálását a főváros tekintélyesebb s tapasztaltabb tanítóiból összeállított állandó vizsgáló bizottságra bízná, semmi kifogásunk sem lenne a vizsgálatok ellen; de minthogy e jogot egészen magának tartja fenn, eljárását határozottan kárhoztatnunk kell. A főváros mindenesetre azon szempontból indul ki, hogy iskoláiban kiváló képzettségű, jeles tehetségű tanerők működjenek. Ennek megbírálására — hiszszük — hogy képes az iskolatanács, mert tagjai között sok oly tudományos férfin van, kikre a nemzet büszkén tekinthet. (Folyt. köv.) Kivonat a hivatalos lapból. Árverések. Budapesten: A budaibiróságnál, november 27-én Mayer János svábhegyi szőlője 254 frt. — A túszéknél január 21-én Paulheim József és Binz János király- és zug-utczai házrésze 39710 frtjjés szövetség utczai ingatlana 43.540 frt. — Decz. 7-én Weinberger Bernát Szondy-utczai telke 7460 frt. Vidéken: Kovaszinezon nov. 17-én Luka Juon háza 2455 frt. — Mondorlakon decz. 4-én Negyeszk Györgye ingatlanai 1800 frt. — Tenken nov. 15. Blidár Mihály háza és gazdasága 1000 frt. — Vulka-Pordányon decz. 14-én Kain Erzsébet telke 3400 frt. frt. — N.-Váradon nov. 22-én Fárnek László szőlői 10,000 és 2100 frt. — Bur-Szt.-Péteren (Pozsony) decz. 6. Szekáts Lőrincz zsellérbirtoka 2140 frt. — M.-Berényen nov. 22-én Schmidt Imre fekvőségei 3096 frt. — Debreczenben nov. 22-én Sas Jánosné ingatlanai 275 és 250 frt. — Szirhován (Buziás) nov. 19-én Balcer Josim háza 2000 frt. — Temesvárit decz. 19-én Farkas Ignácz két háza 10,000 és 4000 frt. — N.-Váradon nov. 18-án Olay István szőlője 10000 frt. — Kis-Almáson nov. 11-én Csernovits Péter nemesi birtoka 5627 frt. — Hradeken november 17-én több kincstári birtok tárgy, a kokovai malom 3559 frt, а коkovái erdészlak 3617 frt. Nov. 18-án Rózsahegyen a kincstári ügyészségnél a sassói korcsma 4200 frt, a lucski őrlőmalom 3000 frt, a gombácsi korcsma 1700 frt, az oszadai korcsma 19000 a lucski erdő védlak 3600 frt és a lykankai erdészlak 3481 frt. — H.-K.-Putyin nov. 15-én Brodie Venczel szőlői 2020 frt, 1314 frt és földjei 3000 frt. — Szász-Sebesen nov. 17-én Dahinten Károly borai 4668 frt „ausztriai tengeri kereskedés“ (?) részére. C 8 . drr . TóthJózsef irsai zsellér ellen, bejei, decz. 16—18-ig ; perügyelő Mezey Lajos — Drecsber Mór soproni lakos ellen, bejei, decz. 2—4-ig perügyelő dr. Schreiner Károly. Pályázatok ."A karczagi ügyészségnél alügyész, 4 h. a. H. m. vásárhelyi illetékkiszabási hivatalnál. oszt. fogalmazó, nov. 20-ig, Báziáson, Orsován a fővámhivatalnál, gyakornokjelölt, 6 h. a. HÍREK. November 8. — Özv. Horn Edénétől a következő sorokat vettük: Azon megszámlálhatlan s legmeghatóbb részvét-bizonyitékok, melyek felejthetlen férjem halála után hozzám s enyéimhez érkeztek, lehetetlenné teszik azt, hogy hálanyilatkozatomat minden egyesnek külön tegyem. Legyen tehát szabad mindazon hatóságoknak, egyesületeknek és egyeseknek, kik nekem e fájdalmas napokban részvétükkel az első vigasztalást nyújtották, a nyilvánosság utján a legmélyebben érzett hálámat kifejezhetni s ama biztosítékot tenni, hogy én és gyermekeim azon kötelmeket, melyek a hazát illetőleg Horn Ede nevéhez kötve vannak s azon mindenünnen jött részvét-nyilatkozatokat soha elfelejteni nem fogjuk. Budapesten, 1875. évi november 8-án Horn Lujza özvegy. — Tormássy Mihály képviselőt tegnap délután temették el, zöldfa-utczai lakásáról, hol a képviselők és a család barátai, ismerősei és honvédtisztek, Szende Béla honvédelmi miniszterrel együtt (minthogy az elhunyt honvédszázados és rangot is viselt) számosan jelentek meg. Egy honvédszázad is részt vett a végtisztesség adáson, s katonai zenekar játszott gyász dallamokat. Tormássy 56 éves korában hunyt el hosszas betegeskedés után, özvegyet és hét gyermeket hagyva maga után. — Még egy temetés. A csütörtökön elhalt Weiss M. A. volt nagykereskedőt tegnap délután temették el. Népszerűségéről tanúskodik az, hogy sok ezer ember jelent meg a végtisztességtételre. Kayserling főrabbi után dr. Schönberg mondott a halottas háznál igen szép magyar beszédet az izr. kézműves- és földmivelési egylet nevében, melynek Weiss egyik alapitója volt. A 48/49-ki nehéz időben a boldogult volt a pesti izraelita község elnöke, s mint ilyen hazafias szellemben működött, úgy hogy Haynau 40,000 frt bírságot rótt rá. — A magyar államvasutak vezérfelügyelője és igazgatóhelyettese, Obermayer Ágoston, mint a „P. N.“ hallja, az osztrák Erzsébet-pálya üzleti igazgatójának neveztetvén ki, a m. k. államvasutak szolgálatából legközelebb kilép. Benne egy kitűnő szakképzettséggel biró egyént veszít az államvaspálya, ki belépte után a magyar nyelvet rövid idő alatt megtanulta, úgy hogy az ebbeli jogos igényeknek is tökéletesen megfelelni képes volt. — Színházi hírek. Perotti Gyula szombaton lépett föl másodszor a nemzeti színházban, mint „Troubadour“. Kellemes hangú tenorista, aki könnyedséggel énekel,anélkül, hogy szerepének nagyobb jelentőséget tudna adni. Legalább eddig mind Faust, mind a troubadour a csöndesebb hatású tisztességes eredmények közé tartozik. Perotti úr szombaton teljesebb hanggal énekelt, s ha szerét ejthető, magas hangjait ugyancsak neki eresztette. Valószínűleg Ellingertől tanulta és ugyanakkor tapasztalta is, hogy egy-egy magas haltért nálunk sok tapsot lehet kapni. Nem is csalódott. Mindjárt az első felvonásban, aztán pedig későbben is oly zajosan tapsolták, mintha a művészet nagy feladatait oldotta volna meg teljes bravourral. Nagyné Benza Ida asszony teljes sikerrel énekelt e régi operában, melynek azonban sem az ő, sem a vendég föllépte nem tudott annyi vonzerőt adni, hogy a nézőtér megtelt volna. Perotti utolsó föllépte e hó 26-ikára van kitűzve, s a „Hugonották“-ban Raoul-t fogja énekelni. — Verdinek a „Végzet hatalma“ operája holnap kerül színre először; a további játékrend pedig ez: nov. 10-én „A revizor;“ 11-én „Norma;“ 12-én először „A házasítók“, Bérezik Árpádtól; 13 án a „Végzet hatalma ;“ 14-én „A windsori víg nők“, opera. — A várbeli színház játékrendje: 9-én „Szép marquisnő“ ; 11-én „Párbaj“ ; 13-án „Nőualom“; 14-én „Haramiák“. — A népszínházban szombaton és vasárnap szorongásig megtelt házban ismételték „Dunanant“, s a közönség derült hangulatban nézte végig. Az utolsó táncz, melyet Jeszenszky balletmester tanított be, ízléssel és élénkséggel foly, s a közönség mindig megujrázza. Ma a „Képzelt beteg“-et adják, holnap „Dunanan“-t ismétlik. —Tóth Edének a „Kintornás családja“ czímű új népszínművéből már ki vannak osztva a szerepek. — Bulyovszkyné asszony kolozsvári vendégszereplése nagy érdeket gerjeszt a közönség minden osztályában a színház iránt, s a pénztár valóságos ostrom alatt áll. Először csütörtökön lépett föl „Lecopuxen Adrienne“ czímszerepében, s a közönség valóságos ovatiókkal fogadta minden megjelenését. Szombaton „Stuart Mária“ czímszerepét játszotta, s e fölléptéről következő táviratot kaptunk : Bulyovszkyné asszony, mint Stuart Mária, újabb fényes diadalt aratott. A nagy és díszes közönség kitörő lelkesedése kísérte egész játékát. Kolozsvár társaskörei egészen elhalmozzák a művésznőt az estélyekre és ebédekre szóló meghívásokkal. A népszínház igazgatósága a következő darabokat nem találta előadásra alkalmasnak: „A sötétben“, „Egy nagy gyermek,“ „Lucza Panna“, „A félénkek“, „A juhász“, „A szerencsétlen szerelem“. „Anyám asszony katonái“. „Snipf és Snapf“. Az illetők darabjaikat a fenti igazgatóságtól visszavehetik. — Pázmány és Széchényi érsekek hamvait Simor herczeg-primás a pozsonyi székesegyházból Esztergomba viteti, a bazilikában helyezteti el ünnepélyesen és díszes emlékkövekkel jelölteti meg. Pázmány sírját 1859-ben fedezte fel Knauz Nándor, akadémiai tag, jelenlegi esztergomi kanonok. Azóta emlékkő jelölte Pozsonyban sírját. Heiller Károly, pozsonyi kanonok plébános úr azonban oly kevés kegyeletet tanúsított emlékköve iránt, hogy az a legnagyobb elhagyatottságnak és piszoknak volt kitéve. Igaz, hogy Pázmány örök művei törzsgyökeres irányukban a magyar nyelv emlékei, s nem amaz ékes blumenthali dialectusé, mely Heiller urnak, magyar pap és dignitarius létére, ideálját alkotja — jegyzi meg az „Esztergom“. — A bukovinai Józseffalván okt. 18-án ünnepélyesen tűzték föl Várda János mellére a koronás ezüst érdemkeresztet, melylyel ő felsége tüntette ki 35 évi bíráskodása után. Lovas legények mentek az ünnepeltért, s mind ő, mind a kerületi kapitány, aki az érdemrend átnyujtásával volt megbízva, zeneszóval ünnepélyesen fogadtatott. A kapitány, nem tudván magyarul, oláh beszédet intézet a néphez, melyet azt szintén ért; a plébános a jeles nevű Druskáczky György azonban megható magyar beszédet tartott. Lakoma és tánczmulatság fejezte be az ünnepélyeket. Józseffalva mostani biráját Kismedy Jánosnak hívják . — Várda a múlt évben lépett vissza a bíróságtól s Druskáczkyval egyetemben a múlt évben bejárta Magyarországot, és adományokat gyűjtöttek a józseffalvai templom építésére. A templomot, a magyarországi testvérek adakozásából, már építik. — A Wenckheim-család Temesmegyében is birtokos lett. Ugyanis, mint a „Temesi L.“ írja, özvegy gróf Wenckheim Antalné, szül. Zichy Mária grófnő, Irma, Ferencz, Henrik, István, Ilona, Sarolta, Dénes és Stefánia gyermekeinek természetes és törvényes gyámja, továbbá Wenckheim Rudolf, mint végrendeleti gyámtárs, a békésmegyei árvaszék helybenhagyásával a grófi árvák részére gróf Erdődy Lajosnak 3701 holdból álló sipeti jószágát 520.000 írtért megvették. A keleti vasút ügyeinek rendezése körül történt munkáját dr. Bróde helybeli ügyvéd 40,000 írtra becsülte, s e kis összegecskéért pert indított. A pest-belvárosi járásbíróság megítélte a követelést, a királyi tábla azonban 20 frtnyi napidíjat számolva föl a 210 napi munkáért, a követelést 4200 írtra szállította. A legfőbb ítélőszék Bróde tiszteletdíját tízezer forintban állapította meg. KÖZGAZDASÁG — Borkiállítás. Az országos borkiállítás, mint előre jelzők, csakugyan megnyílt tegnap, nov. 7-kén. Eddig azonban sem a közönség sem a kiállítók részéről nem látjuk azon részvétet, melyet e fontos érdek megkövetelhetne. A bejelentett 81 kiállító közül eddig csupán 31 jelent meg, a többi még csak ezután fog jönni. A késedelmezők közt van a magyar pezsgőjével oly gyorsan hírre kapott Pethő is, kitől eddigi sikerei után mindenesetre több buzgalmat vártunk volna. A késedelmeik nagy száma igen szomorúan bizonyít indolenciánk mellett, mely minden fontos ügyben csak a kormánytól vár segélyt ahelyett, hogy önmaga igyekeznék a kellő erélyt kifejteni. Eddig elé képviselve van: Szegzárd, Zala, Somogy, Bihar, Buda, Érmellék, Miskolcz, Vácz, Tata, Neszmély, Komárom, Kis- és Nagy Tétény, Ruszt, Sopron, Hegyalja. Első pillanatra Poitier rheimsi pezsgőgyáros magyar borból készült pezsgője és a Tisza testvérek szép érmelléki borgyűjteménye kötötte le figyelmünket, mely 1847-től egész máig minden év terméséből hozott mutatványokat. A rendező urak szivességéből alkalmunk volt Korizmics László kitűnő burgundiját is megizletni, mely dicséretére válik termelőjének. Ennyit egyelőre e tárgyról, melyről még többször és behatóbban szándékunk megemlékezni. — A keled marhavész állása az. évi november 1-ig terjedő hivatalos jelentések szrint: Magyarország, úgyszintén Horvát-Szlavonország területe vészmentes. A határőrvidéken az új-grdiskai határkerület Kovacevac, Petrovosello és Vrblje községében uralg; az osztrák tartományokban, Galicziában, a skálái vesztegintézetbe és Skala községben . Dalmáciában : Gomila, St. Stefano, Ratisevina, Podi Trebesin, Jobadje, Popdasic, Krtole, Budna, Orohmac, Strp, S.Eustahio, Morinje, Dragulj, Ljesevic, Naljevic, Sielc, Sutvara, Rigusa és Ragusa-Vecchia községben. — A függő Államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság Bécsben 1875. évi november hó 3 ik napján tartott III-ik ülésében az államjegyek forgalmi összegét 1875. évi okt. hó végével következőnek találta: A bizottság saját feljegyzései alapján a tulajdonképeni államjegyek összege 1 forintosokban 78.855.246 frt, 5 frtosokban 116.558. 260 frt, 50 frtosokban 151.301.600 frt. Összesen 346.715.106 frt. A közös pénzügyminisztérium hivatalos közlése szerint a sóbányákra bekebelezett és forgalomban lévő zálogjegyek öszszege 65.284.657 frt 600 ft. Összesen 411.999.763 frt 50 kr. Kelt a függő államadósság ellenőrzésére kiküldött orsz. bizottságnak Bécsben, 1875. évi nov. 3-án tartott III-ik üléséből. Gróf Festetics György s. k., elnök. Prileszky Tádé s. k., alelnök. Halassy Gyula s. k., b. t. és jegyző. — Ménvásárlás. Az álladalmi lótenyészintézetek ménlétszámának kiegészíthetése czéljából, a földmivelés, ipar- és kereskedelmi minisztérium magános tenyésztőktől legközelebb méneket fog vásároltatni. A „Budapesti Közlönyében és több gazd. szaklapban egy ez irányú hirdetményt találunk, melyben a tenyésztők felhivatnak, hogy eladó méneiket f. évi november hó 25-ig a földm. ipar- és keresk. minisztériumnál bejelentsék. Felelős szerkesztő: Cserátony Lajos. Üzleti tudósítások. Budapest, november 8. Az értéktőzsde valamivel jobb hangulatban volt. A speculationalis és malompapirok egy kevéssé megszilárdultak. Egyéb értékekben csöndes maradt az üzlet. Nagy vasúti köles. 1001/A, nagy. hitel 191, osztr. hitel 194.80—194.30, földhit. r. 65, municzipális b. 171/,, takarék és hitel 75, Luiza gm. 98, I. budapesti gm. 675, Gschwindt-féle szeszgyár 213. Pénznemek: Napoleon 9.10, Körmöczi 5.35, ezüst 101.25, arany márka 5. 40-16.50 Gabnaüzlet. Búza tegnap és ma változatlan volt árában szételkedv és kinálat egyaránt csekélyek. A hat napi forgalom mintegy 40,000 mázsát tesz.Határidőre a hangulat lanyha. Novemberre eladattak 2000 vámmázsa usancebuzát 4 frt 50 krral. Deczemberre 2500 mázsát 4 frt 64 krral és 1873-ki tavaszra 5000 vámmázsát 5 frt 200 krral. Rozs változatlan. Árpa valamivel lanyhább, a hozatal melehetős jó. Tengeri változatlan, 1876-ki május-júniusra elkelt 5000 mázsa bánáti 2 frt 68 krral vámmázsánként. Zab szilárd, 1876-ki tavaszra eladtak 5000 mérőt 2 frt. 53 krral 50 bécsi font szerint, Győrött átvéve. Arad, november 6. A gabnaüzletben a hangulat valamivel szilárdabb, anélkül azonban, hogy valami lényegesebb árjavulást jegyezhetnénk, ami annál természetesebb, minél kevesebb összhangban állanak helybeli piaczi áraink már hetek óta az irányadó vásárhelyek jegyzett áraival. Búza szűken lett beszállítva, s gyengén kínálhatott; ára ma a következő: 80 fos 3 frt 90 kr., 81 fr.s 4 frt, 82 frs 4 frt 15 kr., 83 fns 4 frt 20—30 kr, 84 fns 4 frt 40 kr. vámmázsánkint. Rozs valamivel bágyadtabb, alig jut piaczra ; néhány apróbb szállítmány 80 fontonkint 2 frt 85 kron vásároltatott össze. Árpa még mindig keresett , 72 fontonkint 2 frt 30—35 kron áll. Zab hiányzik , bécsi mázsánként 4 frton jegyezhető. A legnagyobb forgalom kukoriczában történt; ezen a héten a kukoricza-szállítmányok meglehetősen jelentékenyek voltak s a bevásárlásban úgy a fogyasztás, mint az üzérkedés élénken résztvett, meglehetősen sok kukoricza lett vásárolva, még pedig a hét elején 1 frt 85 kron, a hét végén pedig 1 frt 70 kron vámmázsánkint. Heti ganaárak. Búza: első min. 86 fns 4.50, 74 fns 4.25. Kétszeres: 80 fns 3.25, 78 fns 3. — R ~ z s : 88 fns 2.75, 76 fns 2.70 Árpa 70 fns 2.20, 68 fns 2.15. К u к о i i c zа 82 fns 1.70. Zab: 50 ins 1.90 48 fns 1.85. Szesznél élénk keresset mellett az árak a hét folytán állandóan szilárdultak. Szesz készletben nagyban ma 37‘/s kr. hordóval, részletben 35—35'/2 kr. hordó nélküli 38—38 Wa kr. hordóvál. Szeged, november 6. Időjárás borult. Hőmérséklet reggel 1 fok hideg. A Tisza vízállása 10' 2" 0"' 0 fölött. A heti gabnaüzlet forgalma nagyobb beszállítások kövekeztében különösen kukoriczára nézve élénkebb volt. Kukoriczaárak néhány krajczárral alább szálltak, holott a többi gabnafajok árai változatlanok maradtak. Jelenlegi árak a helybeli vasúthoz szállítva : Búza tiszai 84—85 vámmázsa 4 frt 85—90 kr. Búza bánsági 83—84 vámmázsa 4 frt 65— 70 kr. Búza 80—82 vámmázsa 4 frt 10—45 kr. Rozs 78— 80 mérő 80 bécsi font 3 frt 5 krajczár. Árpa 65—72 mérő 72 bécsi font 2 frt 20—25 kr. Árpa 68—72 mérő 72 bécsi font 2 frt 30-40 kr. Tengeri vámmázsa 1 frt 95—2 frt. — Tengeri későbbi szállitásra 2 frt 5—10 kr. Zib bécsi mázsa 4 frt 10—15 kr. Köles mérő 82 bécsi font 2 frt. Kolozsvár, november 4. Ausztriai mérő tiszta búza, közepes 4 frt 15 kr. Rozs közepes 2 frt 30 kr. Árpa közepes 1 frt 25 krajczár. Elegybuza, közepes 2 frt 90 kr. Egy mérő törökbuza közepes ára 2 frt 90 krajczár. Zab közepes 1 frt 70 kr. Esztergom, november 6. A tetemes bevitel ma élénk forgalmat idézvén elő, az árpának kivételével, mely csak mérsékelt árakon kelt, minden egyéb gabonanem vevőkre talált; árak : búza 4 frt—4 frt 25 krig; kétszeres 3 frt 50 kr; rozs 3 frt; árpa 2 frt 25—50 krig; zab 2 frt; kukoricza 1 frt 80 kr. Pozsony, november 5. Búza 2429 m. 4 frt 30 kr.tól 5 frt 48 kr.-ig. Rozs 209 m. 3 frt 20 kr.-tól 3 frt 85 kr.-ig. Árpa 3152 m. 2 frt 70 kr. tól 3 frt 60 kr.-ig. Zab 299 m. 2 frt 30 kr.-tól 2 frt 50 kr.-ig. Kukoricza 603 m. 2 frt 20 kr.-tól 2 frt 56 kr.-ig.