Ellenőr, 1875. november (7. évfolyam, 303-331. szám)

1875-11-03 / 304. szám

fejedelem állítólag elhatározta volna, hogy a szerb szkupstina titkos adtás­át jóváhagyja, a­mi az idézett forrás szerint a háború megszenését jelenti. Tansig­y. — A „Népnevelők pesti egylete“ i. é. okt. hó 31-én tartott közgyűlésében a követ­kező határozatot hozta: „Miután a fővárosban számosan lehetnek azok, kik a magyar nyelvet ez ideig csak azért nem sajátították el, mivel nem volt oly intézmé­nyünk, mely nekik e tekintetben segédkezet nyúj­tott volna, a Népnevelők pesti egylete elhatározza, hogy a főváros többi tanítói egyesüle­teivel egyetértőleg németajkú felnőttek számára magyar­ tanfolyamokat rendez. Ezen czélból a választmány által ajánlott in­dítvány értelmében a tanfolyamok rendezésével és felügyelésével egy bizottságot bízott meg, melynek tagjai: Göndöcs Lajos elnök, Kafka Károly,Mész­­ner József, Barczen János, Garami Richárd, Vaj­­daffy Gusztáv, Schmied Gyula és Gergelyi Jakab és azon igazgató-tanítók, kiknek iskoláiban a tan­folyamok tartatnak, s kik a tanfolyamok közvetlen­­ felfigyelését, a tanfolyamokra jelentkezők beírását és a havon kint ezek által fizetendő 2 frtnyi tan­díj beszedését s az egylet pénztárába való átszol­­gáltatását magukra vállalni szíveskednek. A tanfolyamokat rendező bizottságot a köz­gyűlés megbízza azzal, hogy a szükséges tanter­mek kieszközlése czéljából a főváros hatóságához folyamodjék az egylet nevében s egyelőre három tanfolyamot rendezzen, melyeknek fennállását három­­ hónapra az egylet még azon esetben is biztosítja, ha csak 5 résztvevő jelentkeznék is azok egyiké-­­­ben. Azon tanfolyamok, melyekben a résztvevők száma ötnél kisebb, a bizottság által beszüntetendők. A három tanfolyam egyike a Terézvárosban, másika a Józsefvárosban s a harmadik Ó-Budán nyitandó meg. Az esetben, ha sok részt­vevő jelentke­znék, a bizottság többi tanfolyamot is nyithat, erről azonban a közgyűlés értesítendő. 15 résztvevőnél egy-egy tan­folyamba több nem veendő fel. A tanulók a bizottság által meghatározandó na­pokon két-két egymásután következő órában nyerik az oktatást. A tanterv az illető vezető tanító által készíten­dő el az oktatás első hetében s a bizottság elnökének beküldendő, ki is ezt a havonkint két­szer tartandó bizottsági gyűlésben bemutatja. A ta­nítók alkalmazását a közgyűlés a bizottságra ru­házza, mind általában az intézmény felvirágozta­tásának gondjait. A tanítók díjazását az egylet ma­gára vállalja az esetben is, ha a résztvevők részé­ről befolyó összegek a tanítóknak fizetendő egy-egy forint megállapított tiszteletdíjnál kisebb összeget tennének is, reménylvén, hogy az egylet pártoló tagjainak száma már csak azért is emelkedik, hogy az egylet ezen intézményt minél inkább felvirágoztathassa. A bizottság működését minél előbb megkezdeni tartozik, s kötelességévé té­tetett az is, hogy a fővárosban működő tan­egyleteket ügytámogatására, hasonló tanfolya­mok rendezésére felhívja, s ugyanez irányban te­gye meg a kellő lépéseket, hogy a felnőttek okta­tását rendező országos bizottság ez irányban való tevékenységet is fejtsen ki. A kiküldött bizottság rendelkezésére a közgyűlés egyelőre 50 forntot bo­csátott, s elhatározta, hogy a tanfolyamok fejlődé­sének állapotáról szóló havi jelentéseit a bizott­ságnak a rendes közgyűlési tárgyak sorába fel­veszi.“ Eddig a határozat. A „Népneve­lők pestiegyl­etének“ ezen szerény kezdeményezése — sokkal fontosabb, mint a minőnek az az első pillanatban látszik , ha a kezdeményezésnél meg nem állapodnak a fővá­ros néptanítói, s kellő tevékenységet fejtenek ki — a bizottsági tagok, kikre az ügy bízatott, úgy biztosan számolhatnak arra, hogy az ország többi városaiban is megindul a mozgalom, s az, mit nem erőszakkal, de kitartó buzgalommal lehet csak keresztül vinni, hogy az országban lakó azon pol­gárok, kik a­ magyar nyelvet nem bírják, azt közelebbr­ől megismerjék, megtanulják , a taní­tóknak sikerülni fog, és ezért fáradozni a ma­gyar népnevelők egyik legszebb feladata, mely ju­­talmát ön önmagában is hordja. A „Népnevelők pesti egy­­e­g“ el­határozta továbbá legutóbbi közgyűlésében azt is, hogy összegyűjti azon iskolai kézi­könyveket, me­lyek hazánk népiskoláiban nem csak jelenleg hasz­náltatnak, hanem azokat is, melyek ezelőtt azok­ban használtattak, hogy legalább a fővárosban az egylet helyiségében meglegyen azon anyag, mely nélkül, ki hazánk népiskoláinak fejlődéséről vilá­gos képet akar nyújtani, nem igen mozoghat Magyar tudományos akadémia. Budapest nov. 2. Az akadémia mai ülésében Fogarasi Já­­n­os elnökölt, nem lévén jelen a történeti osztály elnöke. Wend­­e­l Gusztáv az összehasonlító jogtudomány jelentőségét kimutatandó, azon kér­dést teszi fel: A jogtudós szemben jogéle­tünk regenerálójának nagy feladatával és teen­dőivel mi állást foglaljon el, mi legyen előkészü­lete, mit tegyen vizsgálódása és megállapodása tárgyává, végre mily utat és módot kövessen munkásságában. A felelet így szólt: Mindenekelőtt !■ jog valódi szaktudósának kell lennie; a tudá­­kosság, mely pusztán a feladat külsőségében álla­podván meg, s azt hiszi, hogy a gyakorlati élet nehézségeit genialis nperenekkel, szerencsés ötle­tekkel és fényes közhelyekkel legyőzhetni, s úgy­szintén a dilettantismui ezen czélnak meg nem fe­lelnek. A tudós kövessen működésében határozott módszert. Azon módszerek közül, melyek különféle időben használtattak, négyet emel ki: a humanis­­mus, a reformatio, a jogbölcsészet és jogtörténet módszereit, melyek azonban elégségesek nem lé­vén, az összehasonlító módszert, mely más adom­á­­nyokban is, (nyelvtanban, boncttanban, földrajzban stb.) legszerencsésebb eredménynyel használatik, a jogtudományban is alkalmazandónak véli. Az összehasonlító módszert különösen és részletesen magyarázza meg, s feladatát fejtegeti szemben a magyar joggal, a jogalakulás három főtényezője, i. i. a törvényhozás, a törvénykezés és a tulajdon­­képeni jogtudomány álláspontjához képest. Végül példákkal világosítja fel állításait jog­­történeti irányban a quartalicium, a fennálló jogra nézve a szerződési jog, a reformok tekintetében az árvaügyek, a létező jog hiányai szempontjából a tengerészet, s az új reformokra nézve a vasúti jog eseteire vonatkozva. Ezután Szilágyi Sándor olvasta fel hosz­­szabb és történeti adatokkal teli értekezését Isa­bella trónfoglalásáról Erdélyben. Mindjárt az ér­tekezés elején érdekesen festi Erdély állapotát Sta­­tilea püspök halála után, ki mindig a közvetítő szerepét játszta, továbbá a fehérvári káptalan meg­nyugtatására szolgáló intézkedéseket. Előadja to­vábbá a székely­vásárhelyi gyűlést, mely a püspök uradalmait a királyné udvartartására határozta fordítandónak, s ennek következtében Isabella is ahugyan Gyulafehérvárra költözött. Majd jönnek Isabella alkudozásai a törökkel, Serédy fáradozá­sai, s végre is Isabella annyira megszerette Er­délyt, hogy 1543 telén kijelenté miszerint Erdélyt soha nem hagyja el. Az ülés az értekezőt megél­jenezte. S ezzel az ülés 7 órakor véget ért. HÍREK November 2. — Trefort közoktatásügyi minisz­­t­e­r ma délelőtt meglátogatta az Erzsébet­ téren levő állami felsőbb leányiskolát, mely pár nap előtt nyílt meg. A miniszter egy óránál tovább időzött ott , megnézte a helyiségeket, a fölszerelést, tudomást szerzett az ügyvezetésről, s meghallgatta az elő­adást. Az új intézetbe folyton nagy számmal je­lentkeznek fölvételre a növendékek, leginkább va­gyonos polgárok és kereskedők leányai. — Hire jár, hogy a pénzügyi ügyészséget is feloszlatják s teendőivel a kir. ügyek igazgató­ságát bízzák meg. — Sopron megye tisztikara is hoz­­zájárult a kitüntetés emeléséhez, melyben a kor­mány hg. Eszterházy Pál főispánt részesíté. Mint tudva van, a főispán a Lipótrend közép keresztjét nyerte el szolgálatai elismeréséül, három évi kor­mányzása után. A megyei tisztikar pedig egy pom­pás albumot készíttetett, mely a tisztikar személy­zetének arczképét foglalja magában. A testületileg tisztelgőket a megye alispánja vezette, s a tiszte­let és ragaszkodás szavai mellett nyújtották át az emléket m. hó 2- án, egyúttal a fejedelmi kitün­tetés fölött is kifejezve örömüket. A főispán meg­hatva köszönte meg a tisztikar részéről tapasztalt ragaszkodást.­­ A várbeli Mátyás-templom abla­kait üveg­képek fogják ékíteni. Az elsőben elké­szülő két ablakba az üvegfestményeket a bibornok­­prímás és a kalocsai érsek készíttetik, egyik hazai művészünk által. — Hirtelen halál. Oláh Károly ügyvé­det, a „Debreczen“ volt szerkesztőjét s az „Egyet­értésinek is volt szerkesztőtársát ma reggel halva találták lakásán, sip utcza 3-ik szám alatt. Oláh mint journalista sok évig működött, és Debreczen város főjegyzői tollát is hosszabb ideig viselte. Nem régen jött fel a fővárosba, s egy ideig a szélsőbal lapjánál dolgozott. Sokat gyöngélkedett és betegeskedett. Ma reggel ágyában már hülve találták. A rögtön megejtett orvosrendőri vizsgálat­ból az derült ki, hogy a halál az előbbi betegség következménye, tehát természetes volt, nem pedig­­ mint többen hitték, mérgezés következménye.­­ A margitszigeti hídon az építke­zéseket befejezték. De a följárók még sok dolgot adnak mind a két oldalon, s ezek majd csak a tavaszkor készülhetnek el. A vasúti összekötő híd rácsos ívei szintén föl vannak már állítva, s a két túlsó boltozat alól is szedik ki az állványokat.­­ A budapesti indóházakat össze­kötő vasút ferenczvárosi állomásából kiágazó szárny­vonalnak f. évi nov. 8-án eszközlendő pótbejárá­sára, mint a főváros képviselőit a tanács Havas I Pál tanácsnok elnöklete alatt Csengey Endre, Imre György, dr. Havas Ignácz, Klenovics György­­ és Prenszner József urakat küldötte ki.­­ A honvédelmi minisztérium pa­lotájának építését megkezdik a tavaszszal a sz. György-téren. Valószínű, hogy ugyanakkor a vár­ban még egy másik nagyobb építkezéshez is hozzá­látnak, a nagy víztartó építéséhez. — Pe­rezei igazságügyi miniszter urat a vi­­i­dékről egy izraelita polgár komának kérte föl táv- I irati után. A miniszter úr szívesen elfogadta a ko­maságot, s a német szövegű táviratra így válaszolt: „ „Remény­em, hogy a mit ön németül kért, fia ma- I gyárul fogja megköszönni.“ — Azokról a muszkákról, melyek I Magyarországon nincsenek, igen élvezetes tudni- s valókat lehet találni egy újonnan megindított orosz­országi pánszláv folyóiratban. Tudvalevőleg a pé­­tervári és moszkvai szláv egylet régebb idő óta terjeszti az ismereteket különös előszeretettel oly I dolgokról, melyek szerencsések nem létezni, vagy I legalább egészen máskép létezni, mint a­hogy ez ismeretterjesztőknek tetszenek. Érdekes nemzetiség I­gek még érdekesebb néprajzi térképei, soha nem létezett államok, történetei és soha nem élt, vagy legalább „lényeges módosítással“ élt szláv világ­nagyságok életrajzai, mindég bőségesen készültek­­ abban a gyárban. Ilyen készítmény az a füzet is, melyről beszélünk, a derék „Szlovjanszkij Szbor­­nik“ (szláv gyűjtemény), melyet a pétervári szláv egylet ad ki, a minden országban találtató óhitű papoknak 20% árelengedéssel szeretne árulni. Kü- I Jánosén számíthat Magyarországra, mert első füze­tének 13 czikke közül nem kevesebb 5 foglalkoz­­­zik magyarországi dolgokkal. Mindjárt első czikke „Kárpáti Oroszország“ földrajzi statisztikai és tör­ténelmi-néprajzi vázlatok Gácsországról, éjszak-ke­leti Ugriáról (Magyarországról) a Bukovináról é­s Golavaczkiről, volt lembergi egyetemi, most Orosz­­­­országban tanár. Azután „A Magyarországban lakó oroszok jelenkori helyzetéről.“ Azután „A ma­gyarországi oroszok állapotáról Pankovics István munkácsi püspök kormányzata alatt Meteor Űrnés­től“. Azután „A tótok politikai és irodalmi törté­netének vázlata a legutóbbi száz évből Pics­től “. Végre „A tótok és oroszok­ Magyarországon.“ Amiből világosan kitetszik, hogy ugyancsak muszkául kel­lene lennünk, ha véletlenül volnának Magyarorszá­gon olyan oroszok, mint a pétervári és ungvári „Meteor Urielek ‘kívánnák. Azonban az ilyen Meteor Urieleket mégis nem lesz fölösleges szemmel tar­tani ott az ungvári papnevelőintézet táján, a mi hiszszük is, hogy Pásztélyi püspök ur alatt bajosan fognak elpattogzani. — Halálozás. Navratyik­ György, a 49-ki trencséni honvédzászlóalj őrnagyja, a magyar I. re.­dü érdemjel tulajdonosa, f. hó 28-án Mednén jobb létre szenderték­. A boldogult nagybátyja volt Náday Ferencz színművészünknek. — Rendőri hirek. Drobina Pál 24 éves és Törzsök György 40 éves, mindkettő kocsis Mandák Pál mezei rendbiztosnál, mai nap regge­lén gazdájuk által, ki egyszersmind városi szemét­­kihordási vállalkozó is, kiküldetvén, a soroksári vám közelében egymással összevesztek s Törzsök György a fiatalabb Drobina Pált megfordított os­tornyéllel jól elverte, mit utóbbi végre nem tűrhet­vén, megragadá a kocsiján levő háromágú vasvil­lát, s azzal Törzsök Györgyöt több ízben annyira főbe verte, hogy az összerogyott s életveszélyesen megsebesítve kórházba szállíttatott. Drobina elfo­gatott s az eset iránt a vizsgálat folyamatba téte­tett— Seb. Gy. aradi születésű, 20 éves, katona a Salvator főherczeg 58. sz. gyalogezredben tegnap délután 2 órakor a Sárosfürdő mellett egy ott ki­kötve levő talpra állott s a Dunába akart ugrani; oldalfegyverét, csákóját s köpenyét már le is ve­tette, de a végső perezben odasietett rendőrök ál­tal öngyilkossági szándékában megakadályoztatott s a Károly-kaszárnyai főőrségnek átadatott. — Fényes Lajos jogász, kiről irtuk volt, hogy tegnap reggel meglőtte magát, még tegnap délután meg is halt a kórházban. — Az orvostanhallgatók segélyző és önképző egyesülete elnökéül Regéczy Imrét, jegy­zővé pedig Reich Miklóst választották meg. — Házasság. Komáromy Gyula, budapesti orvos, m. hó 28-án jegyet váltott Szegszárdon Pá­­jer Róza kisasszonynyal, a Segédtanári állomás Istvántel­k­e­n. Az országos magyar gazdasági egyesület ist­­vántelki gazdasági és kertész­munkás­képző tan­intézetében a segédtanári állomás pályázat útján lévén betöltendő, ezen állomásra pályázat nyittatik. A pályázók szíveskedj­enek elméleti és gyakorlati képzettségükről szóló bizonyítványaikat f. évi no­vember hó végéig az egyesületi elnökséghez be­küldeni. Ezen állomással 500 frt évi fizetés, lakás és élelmezés van összekötve. Az igazgató-választ­mány meghagyásából: Morócz István, egyesü­leti titkár. — A murányi erdőkben egy keresz­tülutazó szekeret megtámadott egy sas, úgy hogy a lovakról alig bírták elverni. A fuvaros még most is esküszik, hogy az nem volt egyéb, mint griff­­m'-’dár. — Megjelentek a következő mű­vek: „Salamon Ferencz kisebb történelmi dolgo­zatai“. Első kötet, ára 3 frt 80 kr. 2. „Közigazgatá­sunk és a szabadság“. Írta Grünwald Béla. Zólyom vármegye alispánja. Ara 1 frt 20 kr. „A prémek hazája“. Irta Verne Gyula. Francziából fordította György Aladár. Ara 2 forint. Ráth Mór kiadásai. Megjelent továbbá a „M. tudom, akadémiai alma­nach csillagászati és közönséges naptárral 1876-ra“. Kondor Gusztáv gonddal szerkesztette. Ara 1 írt. végre „Ábrányi Emil költeményei“. Egy kötet. Ára nincs följegyezve. A szerző e gyűjteményt Arany Jánosnak ajánlja. — Helyreigazítás. Jászberényi távira­tunkban e két sor: „Csernátony Lajos és Babics János országgyűlési képviselők tegnap érkeztek ide külön-külön vonaton“ — Így igazítandó hely­re:“ külön vonaton“. Sonzogno gyilkosainak pere. Október 29-én, a tárgyalás 9-ik napján foly­tattatok a vádlottak mellett nyilatkozó tanúk ki­hallgatása Corte tbak, baloldali képviselő, már 1862-ben ismerkedett meg Lucianival s jó véle­ményben volt felőle mindig. Sem ennek sem a következő három tanúnak, sem a Pio Frezza mellett nyilatkozóknak vallomásai nem érdekesek. Utóbbiak ugyanazon betanultnak látszott kifeje­zésekben dicsérik Frezzát, ki Garibaldit istené­nek tartotta s két leányát is Annita (Garibaldi első neje) és Italia nevekre kereszteltette. „A ki Garibaldiról roszat mond, az az istenről mond ro­­szat“, ezt szokta mondani Morelli Salvatore szélsőbaloldali képviselő Sonzognore megszöktetéséről szól s azt mondja, hogy Luciani csodálkozott, midőn­­ elmondta ne­ki, hogy Sonzogno őt tartja neje elrablójának. Kérte azután Luciani tanút, hogy békítse ki a há­zasfeleket, de ez nem sikerült. — Bottero, a tarini „Gazetta de Popolo” szerkesztője, benső barátja Lu­ciáninak, ki számos év óta rendes politikai leve­lezője; tanú azt bizonyítja, hogy Luciani a gyil­kosság előtti napokban egyenesen az ő meghívá­sára ment Tarinba, s nem a gyanú elkerülése végett. Midőn egy társaságban, hol Luciani is jelen volt, Sonzogno halála hírét olvasták, Luciani elhalványult és könyezett. Sem ő, sem barátai sohasem ismerték Lucianinak egyetlen tettét sem, melylyel a római lapok gyanusítgatásait igazolni lehetett volna, s midőn elutazottjearinból, mindnyájan azon szeretettel búcsúztak el tőle, mely sohasem csökkent s sohasem is fog csökkenni. — Luciani politikai morálját tanú mindig szeplőtlennek tar­totta, s beszéli, hogy mennyit fizetett neki műkö­déséért, s hogy most is rendesen fizeti díját, mintha beteg volna. A tárgyalás vége felé már gyertyavilágnál bevezetik Brunetti gályarabot,kiről most tudósításunk­ban szó volt, tánczokban ; vallomása nem érdekes, va­lamint az utána kihallgatott utolsó tanúé, Machi képviselőé sem, ki Tarinban ismerte Lucianit s jó véleményben volt felele. Jai, bányái voltak a világ minden részében, Han­­noverába óriási gépgyára részére 2000 munkást telepített meg, Antwerpenben pedig egy külön vá­rosrészt építtetett, éjszaki és nyugati Poroszország­ban 10 uradalmat szerzett, Posenben, Brandenburg­ban számos kisebb nemesi jószágot, orosz Len­gyelországban pedig egy egész grófságot. Hanem Strousberg uradalmai gyöngyének az osztrák Zbi­­row államjószágot tekintette, melyet 9 millió fo­rintért vett. Berlinben a leggyönyörűbb paloták egyikét birta, hol némelyek őt lángésznek, mások pedig kalandornak tartották. E palotában gyakran for­dultak meg tábornokok és államférfiak, kiknek ne­vei a története, s elsőrangú művészek működtek közre e palota fényének emelésére. Az egész pa­lota majdnem márvány, s ritka pazar művészettel és pompával van berendezve annak minden része, kezdve a téli kerttől a színpadig, s különösen a képtár volt nagyszerű. Hogy most már, midőn a csőd ki van mond­va, mennyi marad e fényből, pompából és gazdag­ságból a Strousbergé, azt senki se tudná megmon­dani. Csillaga már letűnt, és ő, a hatalmas vasúti király orosz fogságban ül, munkásai pedig zava­­rognak s az állam ad nekik némi bért, hogy rögtö­­nösen ne törjön ki a baj és nyomor. Törvényszéki csarnok. (Régi bűnök.) A szabadkai törvényszék a szegedi bűnügyek hal­mazából szintén kapott egy csomót, s a Ráday bí­róság által kiderített bűnügyek egyik érdekesljét m. hó 28-án tárgyalta. Vádlott a 32 éves Kampl Atzél Pál, ki mint béres már hét évig szolgált her­czeg Odeschalchi birtokán, és példás becsületesség­gel viselte magát, mikor a szegedi várba kisérték. Atzél Pál a hasonnevű kecskeméti híres betyár fia, s apja már 13 éves korában beleoktatta saját tudo­mányába, aztán gondoskodott számára jó czimbo­­rákról is, kiknek egy része szintén a szegedi vár börtönvirága lett, de azóta elhaltak. Atzél Pált egy rablógyilkosság, 6 rablás, 1 nyilvános erősza­koskodás, több betörés, fosztogatás és lopás, összesen 21 bűneset terheli. Több ízben viaskodott a zsandárokkal is 1861-ben, mikor a kiskő­rösi határban levő hajmási csárdás 234 darab birkáját elhajtották, Atzélt elfogták, de Kecskemét­től Zomborig megszökött. Ugyanez évben többed­­magával Adára mentek, s betörve Nagy Pál há­zába, ott ennek fiát, Nagy Andrást agyonverték, magát Nagy Pált és Oláh Istvánt megkinozták, s 400 frt pénzzel tovább álltak, előbb még a segitai jövőkre lövöldözve­. Atzél folytatta még három évig a szégéres életet, de 1864-ben fölhagyott vele, meg­házasodott és tisztességesen élt.­­ A kir. alügyész, Sátor Jenő halálbüntetést kért a vádlottra, a sza­badkai törvényszék azonban tizenöt évi börtönre ítélte. Atzél az ítélet kihirdetésekor katonásan tisz­telgett kezével, s így szólt: „köszönöm megérdem­­lett büntetésemet.“ A kir. ügyészség és vádlott vé­dője, Paukovits Andor fölebbeztek.­­A megbukott Strousberg­ről a „Neue Freie Presse“ a következő érdekes adato­kat közli: Egy forró júliusi nap volt, midőn Vil­mos porosz király az éjszaknémetországi birodalmi gyűlést a fehér teremben maga körül gyűjté, hogy közölje vele, miszerint Napóleon az éjszaki szövet­ségnek megszente a háborút. A képviselők már az ünnepélyes tény előtt együtt voltak, a a nehéz óra komolysága minden arezon visszatükröződött. A képviselők közt volt különösen egy, kire leginkább fordult a karzati közönség figyelme — s ez dr. Strousberg Henrik volt. Neve épp annyira az em­berek nyelvén lebegett az egész világon, mint Bis­marcké. Ott állott az ország nagyjai közt, Pless herczeg, Ratibor herczeg és más régi grófi házak tagjaival, s a középtermetű, erős testalkatú em­ber kis szürke szemének pillantásait hol ide, hol oda lövette. Erős szőke bajusz fedte a felső ajkat a kis szakáll az alsót; mindjárt az első pillanatra feltűnő intelligenczia és erély látszott vonásain. És az ember mindenütt csak Strousbergr­ől, a „vasúti királyról“ hallott beszélni, kinek, mint Monte-Chris­­to grófnak, megszámlálhatlan a gazdagsága. Ha sé­tálni ment valaki, mindjárt a milliomos életírásával kínálták meg, a kirakatokban látni lehetett arczké­pét, s ha egy kávéházba ment az ember, kezébe nyomtak egy lapot, „Die Post“, melynek tulajdonosa Strousberg volt. A lóverseny­ téren Strousberg paripái képezték a beszélgetés napirendjének tárgyát, s az állatkertben mindenki megálloit, ha Strousberg, a leg­ügyesebb kocsis, lovagló, úszó jött magyar né­gyesével. Ha a szegényekről volt szó, az első jótevők is csak Strousberg után jöttek, ki akkor az éjszak-poroszországi ínség alkalmával egész kü­lön vonatokat küldött a nyomor helyeire. De már a legjobb barátai is úgy vélték, hogy ő csak „nagyban“ tesz jót, különben minden szegényt visszautasít, mert hisz előtte csak a demonstratio a fődolog. Berlinben ismerték nem csak őt, hanem nejét és hét gyermekét is, kikkel 25 éves házas­ságát megáldotta az ég. De e mesés dolgok daczára is Berlin szolid kereskedői nem éppen bíztak Strousbergben. Midőn 1870-ben kiütött a háború, az a hir terjedt el, hogy Strousberg hitele ingadozik, s csakis magas rangú szövetségesei tartották fenn őt. Sokan aggo­dalmaskodtak a­miatt is, hogy nem ismerték múlt­ját; az írók azonban nem sokára elmondták, hogy Strousberg 1835-ben, mint 12 éves gyermek vesz­tette el atyját, s Pillauból olajos korsókkal meg­terhelt hajón érkezett Londonba. Magánszorgalom utján ismereteket szerzett s mint parliamenti reporter működött az angol lapok mellett. 1848-ban Ame­rikába ment s ott nyelvtanitó lett, egyúttal azonban szerencsés üzletet csinált posztok árulásából. 1850-ben visszatért Londonba s valahonnan szerzett tudori levelet és 1852—1855-ig egy kereskedelmi lapot indított meg. 1856-ban Berlinbe érkezett, itt is egy lapot kezdett szerkeszteni, de nemsokára átcsapott az ügynökségi foglalkozáshoz, s hét évig mint a „Waterloo“ angol társaság főügynöke működött. Még akkor egyszerű lakása volt, s mint félangol, összeköttetéseket tudott szerezni az angol követ­séggel, s nemsokára angol kapitalistákkal, mint első „fővállalkozó“ építette a tilsit-iisterburgi vas­utat. Megszerezte az éjszak-poroszországi déli vasút építési engedélyét is és ezután csak mint önálló vállalkozó lépett fel s nyolcz év alatt különböző országokban 10 nagy vasútvonalat épített. 1870 ben a vasut-király közel 600 millió fo­rintot forgatott vállalataiban, s 100,000 munkás volt zsoldjában. De Strousberg nemcsak vasúti vállal­kozó, hanem iparos is volt; házai, jószágai, gyá- KÖZGAZDASÁG Végválasz a békésmegyei gazdasági egyesület igazgatóságának a „Mezőhegyesi szemle“ ügyében. Jólehet igazságtalan, főleg becsületsértő mo­dorban történt megtámadásoknak legeszélyesebb megczáfolása a bölcs mondat szerint „lento tem­perát­risa“, szánalmas mosoly; de mivel nagy része az olvasó közönségnek a vádaknak bölcs mérséklettel való agyonhallgattatását sokszor be­ismerésnek veszi, kénytelen vagyok jobb meggyőző­désem ellenére, az „Ellenőr“ 292—294. számá­ban a békésmegyei gazdasági egyesület igazgató­ságától megjelent négyrendű czikkben ellenem szórt alaptalan vádakra, de csak annyiban nyilat­kozni, hogy öntudatában azon tiszta szándéknak, melylyel a kérdésben forgó közügy érdekében an­nak idején szavamat emeltem, a merőben szemé­lyeskedést tartalmazó, nem a tárgyilagos vitatás ösvényén haladó, tanári állásom ellen irányuló megtámadásokat egyszerűen ugyan, de teljes erély­­lyel visszautasítsam, ,a nélkül, hogy az általam a „Földmivelés­i Érdekeink“ 93—98. és a „Pester Lloyd“ gazdasági melléklete 32—37. számaiban amúgy is eléggé kifejtett tárgy meritu­mába újólag bocsátkoznám. Midőn az állam-lótenyészintézetek tárgyában legelőször felszólaltam és a békésmegyei gazdasági egyesület ismeretes röpiratának több ki­­fakadásai ellen fordultam, és pedig a tárgy komoly­ságához mért illedelemmel, nem magán-, ha­nem közérdekek vezérelték tollamat; szemem előtt lebegett sorsa azon államkezelési ágnak, mely az évek óta befektetett tetemes tőkék folytán oly stádiumba jutott, hogy a sok beruházásnak gyü­mölcse közel kilátásba látszik helyezve lenni, holott a további befektetések rögtöni beállítása vagy csak tetemes megszorítása a reá évek során át fordított pénzerőknek teljes gyümölcsteán elenyésztét vonná maga után. Vírulásnak induló lótenyésztésünk, év­­ről-évre emelkedő ló­exportunk érdekében tehát védtem azon állami intézetet, melynek nem csak felforgatása, hanem túlzott megtámadások általi discreditírozása is nézetem szerint nagyobb kárt okoz nemzetgazdasági háztartásunkban, mint az intézetnek bármily apostrofálása és alaptalan gya­núsítások elleni jóindulata védelm­ezése. Ez egyéni meggyőződésem, melyben talán higgadt okoskodás, alapos indokok győző ereje, szóval helyes érvelés logikája által, de soha személyes megtámadások­nak tönkretevésre számított durvasága által nem fogom magamat megingattatok Budapesten 1875. november hó 2-án. Wagner László, a kir. József-műegyetemen a mezőgaz­­daságtan nyilvános rendes tanára.­­ A pesti közúti vaspálya-társaság­nak f. évi október 1-től 31-ig 477,516 szállított személy után 51,973 frt 66 kr. bevétele volt. Az összes bevétel f. évi január 1-tol október 31-ig 552,978 frt 12 krt tesz, kevesebb a múlt év meg­felelő szakához képest 48,231 frt 82 krral. Üzleti tudósítások. Bécs, október. 31. Árutőzsde. Heti szemle. Gabnaüzlet. Sem az orosz sem az amerikai kedvezőtlen termés hírei nem voltak képesek életet önteni a vonta­tott forgalomba. A speculatio teljesen tétlen s a fogyasz­tási szükséglet csekély, úgy hogy a jelenlegi kis készletnél a kinálat túlnyomó marad. Az esti tőzsdén leginkább osztrák hitelben folyt az üzlet, melyeket eleinte 148,50-ig fizettek, de később 147-ig hanyatlott. Osztr. hitel 1451/,. Földhit. 1. 63% Búza elkelt 25,000 mázsa 5—10 krral olcsóbban mint a múlt héten. Arak: marchfeldi 86.87 ints 5.60—70. Győr­­mosényi 84—86 ints 5.25—50, felsőmagyar 85—87 int 5.20 —45, bánáti 84—85 ints 5.40—50. Rozs csak csekély forgalommal­ birt. Arak: osz­trák 3.65—16, felső magyar 3.50—65. A r­p­a jó minőségben teljes árakat ért el, de a for­galom általában korlátolt volt. Árak osztrák 3.60—75, morva­­3.95—4.20, felső magyar 3.0—895. Kukoricza. Gyönge üzlet mellett a múlt heti árak névleg megálltak. Régi áru 2.80—3.00. Uj áru 2.65 — 75. Zab. Csöndes fogyasztási üzlet mellett 4.90—5.00. Rosták­ 5.10—30. Liszt változatlan. Berlin, nov. 1. Búza 192.—. 209. Rozs 148, 150, 147 50, 185.50. Zab 164.­, 170. Olaj 64,90 64,90 67.80. lím­­rass a h­ivatalos lapból. Árverések. Budapesten, a budai járásbíró­ságnál nov. 10-én Hackermüller István házrésze 490 frt V­i­­déken. A fogyasztási adó haszonbérlete nov. 9. Szente­sen 15.157 frt. — Csongrádon 9000 frt. — Mérán Kassa nov. 30-án Horváth Frigyes birtoka 2900 frt. — Nadabulán (Rozsnyó) nov. 30-án Korniss András háza 2050 frt. — Pé­csett nov. 30-án dr. Dietrich Ignácz szőlői 4300 frt. — Ma­­gyaráton decz. 29-én Grózáv György és Szuszán Jnon in­­gatlanai 3300 frt. — Nagy-Höflányon (Kis-Marton) desz­t. Kaiser György ingatlanai 2400 fr­t. — Tisza-Füreden decz 15-én Váradi Menyhért tanyája 1700 frt. — Veszprémben­­nov. 29. Ranolder János hagyatékából 740 akó finom bor 25,808 frt. — Okkán nov. 23. Gruber Mátyás háza 3500 frt — Kut-Falván decz. 31. Albini Hieronym ingatlanai. — Szegeden nov. 6. Bozsó Imre ingatlanai 2000 frt. His­­kolczon (Simádi puszta) nov. 25. Gaiger László gazd. in­góságai 2120 frt. — N.­Kikindán nov. 27-én Plech Babetta félháza 2900 frt. — Mocsán (Komárom) Máté István tel­­­ke 2000 frt. — Zsadányon Görög Mihályné ingatlanai 2168 frt. Cs­ő­d­ö­k : Stépán Ágoston n.-mihályi keresk. ellen, b-jel. decz. 28—30, perügyelő Polányi Géza. — Orgidán Nagy György brassói keresk. ellen, bejei nov. 13, pelügye­lő Horváth Henrik. Pályázatok: Temesvárit postahivatali gyakor­nok 3 h. a. — Zomborban tvszéki díjas joggy. 4 h. a. — N.-Kikindán egy segédtelekkönyvvezető és egy írnok 4 h. a. — Postamester Ó-Moraviczán 3 h. a. — A.-Kubinban tvszéki írnok nov. 28-ig. — Kolozsvárit adóellenőr 3 h. a. — Sopronban p. n­. igazgatósági irodatiszt decz. 24-ig. —­­Postamester Csapon 3­ h. a. — Zomborban illetékkiszabási hivatalnál nov. 10-ig. — Postamester Felső-Kis-Szálláson 3 h. a. — B.-Gyarmaton adóhivatali ellenőr, nov. 15-ig. — Kassán postatiszt, 4 h.a. — Orsován több vám- és adóőr­­ségi szemlész nov. 12-ig — Szombathelyen albiró, 4 n. a. — Kecskeméten ügyészségi írnok 4 h. a. — A pápai do­­hány-főtőzsde (bánatpénz 4000 frt.) nov. 15-én. — Nagymar­­tonban albiró, 4 h. a. — A pancsovai közjegyzői állomásra 4 h. a. — Breznóbányán albiró 4 h. a. — Sopronban az il­letékkiszabási hivatalnál p. n. fogalmazó 14. n. a. Meteorologiai jegyzetek. A meteorologiai magy. kir. központi intézet időjárási távirati jelentése. 1875. évi november 2-tól reggel 7 órakor. A megelőző 24 óra alatti tünemények. A légnyomás mindenütt kevéssel emelkedett, Zágrábban 5.8 m. m.-rel. A hőmérsék többnyire kevéssel emelkedett, B.-bányán 2.7 fok­kal. Budapesten eső 1 m.m. Sopronban havazott. Orsóvá eső 2 m.m., Szeben hó m­ m. — Ózonmérő Budapesten: nappal 2, éjjel 8. — A tenger Póla mellett fodros. * .... || . I ® Szél Észlelési al­­g­a i 3­­ ,, ,,,, . & a o________­____Felhőzet tomás E a W­S I -© g i­ánya erőssége ______________________________| _______ Budapest 761.0 + 3.5 ÉNy 1 r. felhős Beszterczebánya 761.0 +3.6 — — borult Sopron | 762.7 + 1.1 — — „ Fiume 760.0 + 8 2. DK 2 r. felhős Zágráb 761.2 + 5.6­­ ÉNy 1 bérelt Orsová 762 4 + 3.6 — — derült Debreczen — —­­ — — — Csáktornya 761.4 + 0.8; ÉK 2 borult Trencsén 763.0 + 5.01 Ny 2 derült N.-Szeben 759.9 + 0.2 K 2 hó Ungvár 761.0 + 1.5 K 5 „ M.-Óvár — —­­ —­­Bécs 763.2 + 0.7 Ny 1 borult Prága 765.2 + 0.1 Él 1 „ Bregenz 762.9 + 3.9 EK 1 többny. b. Póla 758.7 + 62 EK 1 derült Vízállás és időjárás. Budapesten nov. 2. 8' 4" 0 fölött felhős. Pozsonyban nov. 2. 6' 0" 0 fölött felhős. M.-Szigeten nov. 2. 2' 11" 0 fölött felhős. Szatmáron nov. 2. 3' 3" 0 fölött felhős. Tokajban nov. 2. 11' 0" 0 fölött felhős. Szolnokon nov. 2. 9' 6" 0 fölött felhős. Szegeden nov. 2. 9' 1" 0 fölött felhős Aradon nov. 1. 0' 2" 0 fölött esős. Nagybecskereken nov. 1. 0' 8" 0 fölött felhős. Eszéken nov. 2. 5' 3" 0 fölött felhős. Mitroviczon nov. 1. 12' 3" 0 fölött felhős. Sziszeken okt. 30. 20' 0" 0 fölött felhős. Zimonyban nov. 1. 13' 2" 0 fölött felhős, Ó-Orsován nov. 1. 9' 9" 0 fölött havas. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. Wy­ Iti,és\*). Minden betegnek erő és egészség, gyógyszer és költség nélkül, gyógytáplálék által, REVALESCIÉRE Londont Ezen kellemes egészségi­ éteknek 38 év óta semmi betegség sem ellenszegült és jónak bizonyult az felnőttek- és gyermekeknél, gyógyszer és költ­ség nélkül, minden gyomor-, ideg-, mell-, tüdő-, máj-, mi­rigy-, nyákhártya-, légzési-, hólyag- és vesebajokban, gu­mósoddá, aszkóz, mellszorulás, köhögés, emészketlenség, dugulás, hasmenés, álmatlanság, gyengeség, aranyér, víz­­kórság, láz, szédülés, vértorlódás, fülzúgás, émelygés és hányás, még terhesség alatt is czukorvizelés, húskomorság, soványodás, csűz, köszvény, sápkór és egyéb betegségek­ben ; nemkülönben mint táplálék szopósgyerm­ekeknek és a dajkatejnél is előnyösebb. — Kivonat 80,000 bizonyítvány­ból oly bajok meggyógyulásától, melyek minden gyógy­szernek ellentállottak, és köztük Dr. Wurzer tanár, Beneke F. W. rendes tanár a marburgi orvosi egyetemen, Dr. An­gelstein orvosi tanácsos, Dr. Shoreland, Dr. Campbell, Dr. Déde tain, Dr. Ure, Cas­lestuart grófnő, marquise de Bre­­han és több magasállásu egyének bizonyítványai kíván­ságra bérmentesen megküldetnek. Rövidre vont kivonat 80000 bizonyít­ványból. 80,416. sz. Beneke F. W. rendes tanár a marburgi orvosi egyetemen a „Berliner Klinisch. Wochen­schrift“ 1872. ápril 8. számában ezt mondja: Soha nem fogom feledni, hogy gyermekeim egyikének életben maradását az úgynevezett „Revelanta Arabica“ (Revales­­ciére) szernek köszönöm. A gyermek 4 hónapos korában teljes elsoványodásban s folytonos hányásban szenvedett mely bajok minden gyógyszerrel daczoltak ; a Reval esctére azonban hat hét alatt egészségét tökéletesen helyreállította, 64,210 sz. Marquise de Brehan két éven át tartó be­tegségéből, álmatlanság, reszketés az összes tagokban, soványodás és rosztkórból kigyógyult. 79,810. sz. özvegy Klemm­itoszornyság, Düsseldorfban, számos évi főfájás- és hányásból. 75,877. sz. Köller Flórián császári királyi katonai fel­ügyelő, Nagy-Váradon, tüdő- és légcső-hurut, szédülés és mellszorultságból. 75,970. sz. Teschner Gábor ur nyilvános fensőbb ke­reskedelmi tanintézet hallgatója Bécsben kétségbeejtő fokú mellbajból és idegrongáltságból. 65,715. sz. De Nontlouis kisasszony emészthetlenség álmatlanság és soványodásból. , 72,6­­­8. sz La Roche sur Yon, jul. 3­3.1868. Ön Revalesciére csokoládéja rémitő gyrofor- és ideg­bajomtól, mely tíz éven át gyötört, tökéletesen megszaba­dított 711 c (Madame) Armand Prev­ost. A Revalesciére négyszer oly tápláló, mint a hús, és felnőttek­ és gyermekekéinél más szerek és ételek 50 sze­res árát megtakarítja. Bádog­szeles ezekben fél font 1 frt 50 kr, 1 font 2 frt 50 kr, 2 font 4 frt 50 kr, 5 font 10 frt, 12 font 20 frt, 24 font 36 frt Revalesciére piskóta szelet,ezekben 2 frt 50 kr és 4 frt 50 kr. — Revalesciére csokoládé porban és le­­pénykékben 12 findzsára 1 frt 50 kr, 24 findzsára 2 frt 50 kr, 48 findzsára 4 frt 50 kr, porban 120 findzsára 10 frt — 288 findzsára 20 frt 576 findzsára 36 frt. — Kapható leu Barry és társ.­nál Bécsben, Wallfisch­­gasse nr. 8. valamint minden város gyógyszertáraiban és fűszerkereskedéseiben ; azonkívül a bécsi ház minden vidékre megküldi postai utalvány vagy utánvét mellett. Pesten: Török József gyógyszerész urnái, — Aradon: Tones F. és társánál, — Debreczenben : Mihálovits Istvánnál gyógysz., Eszéken: Dávid Gyula gyógysz., Nagy- Kanizsán: Lovak Károlynál, Kassán: Wondraschek Károly gyógysz., Maros-Vásárhelytt: Fogarasi Dömötörnél, Pozsony­ban : Pisztori Felixnél, és Söltz Rezső gyógysz. Székes- Fehérvárott: Cseballa Györgynél, Sopronyban: Voga A­ gyógysz., Temesváron : Pap József városi gyógysz., Újvi­dék : Grossinger C. B., és Ernst János gyógysz., Waras­ din : dr. Halter A. gyógysz., Wersetzen: Fischer Horitznál, Zágráb: Irgalmasak gyógyszertárában. Tisza-Ujlak: Royko Victor gyógyszertárában. 318 *) E rovatban foglaltakért a szerkesztőség nem felelős!

Next