Ellenőr, 1875. november (7. évfolyam, 303-331. szám)
1875-11-22 / 323. szám
323. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 30 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra . 1980 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utca 6.szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Lágrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, hétfő, november 22. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre...................................20 forint — kr. Félévre........................................10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Mover, nov. 20. Múlt éjjel a tengerparton erős zivatar háborgott, mely alkalommal, mint számítják, mintegy 31 vízi jármű futott zátonyra a homokpartokon, és 40—50 személy veszti életét.New-York, nov. 20. Egy washingtoni távirat szerint az Unió madridi követe egy washingtoni barátjához levelet intézett, melyben azt írja, hogy nincs ok aggodalomra, hogy a béke Spanyolország és az Egyesült Államok között megzavartatnék. A kormányhoz szintily értelmű jelentések érkeztek. Calcutta, nov. 20. A kormány nem tulajdonít a rangooni összeesküvésnek politikai jelentőséget. Rangoonban nem fordult elő rendzavarás és az üzleti forgalom nem akadt meg. San Sebastian, nov. 21. Biscayai hitek szerint don Carlos betegen fekszik Durangoban. Quesada tábornok, ki főhadiszállását Logionéba tette át, Madridba megy, hogy részt vegyen a haditanácsban a hadjárat tervének megállapításában. A karlisták csapatokat mozgósítanak Biscaya és Navarra tartományokban. Róma, nov. 21. Az „Opinions“ a felsőolaszországi vasutak visszavásárlásáról szólva, azt mondja, hogy a terv kedvezőleg fogadtatott. Emlékeztet a társaság kevéssé kielégítő viszonyaira a kormánynyal a különféle kérdésekben, s azt hiszi, hogy ezen conventio a többi vasutak visszavásárlását is előidézendi . Att tanácsolja, hogy ezen vasutak kezelése egy autonóm igazgatás alá helyeztessék. A vásárlási összeg nagyrészben évi járadékokban fizettetik. Konstantinápoly, nov. 21. A „Banque Impériale-Ottomane“ közhírré teszi, hogy az államkincstár számára megnyitott, az utóbbi időben lejár koronkinti kölcsönök, megnyittattak ; a kölcsönök január után havi részletekben fizettetnek vissza, a közadósság kamatfizetésének biztosítása végett. Reichenberg, nov. 21. Az első ausztriai iparosgyűlés egyhangúlag elfogadta azon határozatot, hogy a fennálló kereskedelmi szerződéseket föl kell mondani, és minimális tarifákat kell megszabni. A gyűlés elhatározta továbbá, hogy táviratot küld a császárhoz, melyben törhetetlen hűségét fejezi ki. Róma, nov. 21. Az 1876-iki hadi költségvetés 208 milliót tesz, melyből 19 millió 1875-ről maradt föl. A rendes előirányzat 6, a rendkívüli 2 millióval nagyobb az 1875-ikinél, mely a hadiszerek beszerzésére, tárházak, vasutak és erődök építésére szolgál. Budapest, november 22. Külföldi szemle. Budapest, november 22. A keleti ügyekről újabb hír nincs előttünk. Tegnapi bécsi táviratunk szerint, az illetékes körök felfogása az, hogy a fegyveres intervenciónak csak valamennyi hatalom hozzájárultával s a porta beleegyezésével lehetnének esélyei. A felkelők reménységei tehát, melyek a herczegovinai főbb helyek megszállásához kötvék, már előre hiúknak tekinthetők, hogy Lynbibratics terveinek, ki az új herczegovinai kormánynak „elnökeés főparancsnoka az összes hadaknak“, is igen kevés kilátása van, ez kitűnik az „Ag. Havas“ egy konstantinápolyi táviratából, mely szerint Ignatieff orosz követ a porta előtt formaszerűen kijelentette, hogy a pétervári kabinet semmiesetre sem fog belenyugodni a kérdés oly megoldásába, mely abban állana, hogy Bosznia és Herczegovina félig független fejedelemséggé alakíttassák, mint Szerbia. Oroszország czélja az, hogy biztosítékot nyerjen a rájálk és a hívők számára, anélkül, hogy az ottomán birodalom épségét megcsonkítaná. Ezen nyilatkozat a hivatalos körökben igen kedvező benyomást tett. A „Pol. Corr.“ a Ruszkij Mir“ azon támadására, hogy Ausztria-Magyarország miért vonta meg a Montenegróba menekültektől a segélyezést, azt jegyzi meg, hogy a menekültek számára eddig ajándékban történt gabonaszállítmányok nem szüntettettek meg; az eddig hozott áldozatok kizárólag csak a szláv népességnek váltak javára; a szláv érdeket képviselő „R. M.“-nek tehát ezt inkább hálával kellene elismernie. Don Carlost, ki most, távirati jelentés szerint, lováról lebukván, betegen fekszik, nem zavarta meg a hírlapok gúnya és újabb levelet intézett Alfonsóhoz, melynek tartalma még ismeretlen. A spanyol kormány különben a Carlos úr által fölajánlott fegyverszünet nélkül is elintézte az amerikai kormánynyal fennforgott nehézségeit s washingtoni követe által kijelentett, hogy a Cuba szigetén hadi törvényszék elé állított amerikai polgároknak megengedte, hogy saját védőügyvédről gondoskodjanak. Az 1795-iki szerződésben erre vonatkozólag nincs is kikötés téve. Az ügy tehát el van intézve s mint a „Daily Telegraph“-nak jelentik a fennforgó ügyet a lapok igen túlzott színben adták elő. Az amerikai jegyzék ugyanis nem volt egyéb, mint egy emlékirat, melyet Caleb Cashing, kineveztetésekor, ezelőtt két évvel kapott, s mely múlt télen már közzé is tétetett. Az éjszak-atlanti hajóhad erősítéséről szóló hír is alaptalan. Egyáltalában semmi komolyabb bonyodalmakat nem tartanak gyalószínűeknek Washingtonban. A német kir.gyűlésben a költségvetés általános tárgyalása véget ért, s éppen nem szerencsésen az új sör- és tőzsdeadóra. Az utolsó — 20 ki — tárgyaláson Richter hevesen kelt ki a pénzügyi eljárás ellen, s kiszámította, hogy a franczia hadi kárpótlásból még legalább 90 millió van rendelkezés alatt, mely a deficit fedezésére fordítható. Szerinte a pénzügyi helyzet nem oly kedvezőtlen, mint a kormány mondja; a nép vagyoni állapota alapjában nincs megrendítve, ami a folytonosan emelkedő vámbevételekből kitűnik; a deficit csak költött dolog és mesterségesen van előállítva. Camphansen pénzügyminiszter az új adók szükségességét azzal bizonyítja, hogy a birodalmat a kir. adóreform megteremtése által önállóvá kell tenni. Az új adók csak kezdetét képezik az adóreformnak, s azon jogtalanság megszüntetését czélozzák, hogy a szegény embernek egy közönséges adóslevélért bélyeget kell fizetnie, míg a tőzsdén százezrekre kötnek alkut adó nélkül. Azt hiszi, hogy a házban, melyben beszél, a kérdés már fes tudicata, de azért ajánlja az új adókat. — Lasker ellene szól az adótörvényeknek, mert azok csak a költségvetés alkalmi betöltésére szánják, nem pedig az adóreform kezdetei is tekinthetők, melyre nézve nagyon is jelentéktelenek és egyoldalúak. Bismarck herczeg 20-án Berlinbe érkezett. Az államkanczellár érkeztének okairól különféle versiók forognak Berlinben. Eleinte azt mondották, hogy részt akar venni a kir.gyűlés tanácskozásaiban a büntetőtörvény-novella fölött. Most pedig azt beszélik, hogy a centrumpárt a külügyi költségvetés tárgyalásában nagy adióra készül a kanczellár ellen, s ő ezzel személyesen akar szembeszállni. A „Volkszeitung“ pedig úgy értesül, hogy Bismarck Goresakoff herczeg legközelebbi Berlinbe jöttét várja, hogy az orosz külügyminiszterrel a keleti kérdésről eszmecserét folytasson. A félhivatalos lapok különben nem tartják lehetetlennek, hogy ezen ülésszak alatt újabb egyházpolitikai javaslatok fognak a kir.gyűlés elé terjesztetni, ami aztán érthetővé teszi, hogy a centrum miért akarja a kanczellárt költségvetésében megtámadni. Kende 11, római német követről az a hír volt, hogy elhagyja állomásába helyét vagy Reusz herczeg, vagy Perponcher gróf, brüsseli követ foglalja el. A „P. C.“ egy római levele szerint e hír nagyon valószínűtlen. Kendell a Németország és Olaszország közötti barátságos viszonyok helyreállításában oly fontos szolgálatokat tett, hogy elszólíttatására nincs ok. Ha azonban a kérdés ezen pillanatban fölvettetik, erre csak politikai indokok szolgáltathattak okot. A folyó hó 24-re a budapesti királyi váriakban kitűzve volt legfelsőbb kihallgatás egyelőre elmarad. _________ A hazai tö r té ne lem s egyszersmind a magyar történelmi társulat érdekében Trefort Ágoston közoktatásügyér úr a következő körrendeletét intézte a tankerületi főigazgatókhoz s jogakadémiák és joglyceumok igazgatóihoz. A hazai történelem a közép- és felsőbb tanításnak egyik kiváló fontosságú tárgyát képezvén, szükséges, hogy mindazon tanárok, kik annak vagy azzal rokon tárgynak előadásával foglalkoznak, tudomást szerezzenek maguknak az újabb kutatások által abban eszközölt változásokról, felfedezésekről. Minthogy a történelmi társaság tűzte ki feladatául annak közvetítését folyóirata, a „Századok“ útján a nagy közönségre sőt minden történetkedvelőre nézve, ezen folyóiratnak megszerzése magának a tanításnak érdekében a hazai iskolai könyvtárakra nézve nemcsak szükségesnek és kívánatosnak, hanem mellőzhetetlennek látszik. Ennélfogva felhívom az igazgatóságot, hogy a vezetése alatti intézetet jelentse be a történeti társulat elnökénél Horváth Mihálynál (Budapest, Borz-nicza 3. sz.) mint évdijas tagot a jövő 1876-ik éven kezdve, melynek folytán a „Századok“-at olcsóbban fogja kapni mint könyárusi utón, t. i. az évi öt forintnyi tagsági dij mellett. E körrendelet bizonyára erős lendületet ad az ugyi elvirágozó történelmi társulatnak s virágzásnak indult főiskoláinknak, a mennyiben az újabb történelmi fölfedezések eredményeit beviszi a tantermekbe. Óhajtandó is, mind a társulat, mind tanintézeteink érdekében, hogy e fölszólítás minél melegebb fogadtatásra találjon, s e fogadtatást emelje maga a nagyközönség , akkor, mint értesülünk, alapos lehet a remény, hogy a társulat közlönye nem fog oly sok nyersanyagot adni, mint eddigelé egyik-másik száma adott, hanem inkább rendes történelmi esszyeket nyújtani olvasóinak. Az országos bor érte kézjét, mely tegnap a Köztelken Havas József urnak, az országos magyar gazdasági egyesület szőlészeti és borászati szakosztálya elnökének vezetése alatt tanácskozott, meglehetős száma érdeklődőt gyűjtött egybe. Jelen voltak Korizmics László, Morócz István, Térey Pál, dr. Entz, Girokuti, Szalay Imre képviselő, Kerndder, Lápossy, Fromm Antal, Parragh Gábor stb., stb. Azonkívül a sajtó részéről is többeket láttunk. A tanácskozás a kiküldött albizottság november 19-iki határozatai körül forgott, melyek a következő pontokban foglalhatók össze. Keressék föl a szakosztály 1. egy emlékirat kidolgozására, mely a borvám ügyét alaposan megvilágítván, felhívja a kormányt, hogy a most folyamatban levő alkudozásoknál e nevezetes termékünk megfelelő engedményekben részesüljön; 2. a kiállított borok beható megbírálására és ezzel a Greger-féle borszövetség előmozdítására ideiglenes intézkedésre a borvásár ügyében mindaddig, míg a bortőzsde intézménye életbe léphetne. Mielőtt az értekezlet e pontok tárgyalásába bocsátkozhatott volna, szóba került a Lemaitre-féle készülék, mely villany segélyével, némelyek szerint a bort abbá, mások szerint palaczkéretté képes tenni, és így ez ügyet el kellett halasztani akkorra, midőn a folyamatban levő kísérlet befejeztetik. Vita tulajdonképpen csupán a felsorolt határozatok harmadik pontja körül támadt, miután az első kettőt csakhamar magáévá tette az értekezlet. Ez ügyben pedig hosszabb vita után, melyben a jelenlevők majdnem mind részt vettek, a következő megállapodás jött létre. Mindaddig, míg a bortőzsde az erre felszólítandó országos gazdasági egyesület, a budapesti kereskedelmi és iparkamara, a tőzsde és a kormány közreműködése mellett létrejöhetne, egyelőre kimondatik a borkiállítás állandósítása, melylyel kapcsolatban hetenkint egyszer, kedden d. e. 10—12 közt rendes kóstolás és vásár honosíttatik meg a „Köztelekének az országos gazdasági egyesület által kijelölt helyiségében és évenként legalább egyszer, tavaszkor, vagy ha lehet kétszer is, és ez esetben őszkor is nemzetközi borkiállítás és vásár is fog rendeztetni. Egyesek jelentettek be ugyan még egyéb közhasznú indítványokat, minthogy azonban ezek nem képezték a mai értekezlet tárgyát, tanácskozás alá sem kerültek. Az értekezlet megtette, mit tőle gyakorlati szempontból várhattunk. A további teendők most a szőlészeti és borászati szakosztály körébe tartoznak, amelynek működését a tárgy fontosságához mért figyelemmel fogjuk kisérni. A függetlenségi párt is állított képviselőjelöltet a Terézvárosban Szederkényi Nándor úr. személyében. A szervezkedést tegnap kísértette meg a szerecsen-utczai Róth-féle kávéház egyik termében. Elnöknek Vághy István, alelnöknek Singer, a „Styx“ szerkesztője kiáltatott ki. Singer sietett a megtiszteltetést megköszönni s figyelmeztette egyúttal a jelenvoltakat, hogy itt tréfának nincs helye. Alelnököi utoljára sem tudtak fogni, s a gyűlés eredménytelenül oszlott el, a „Fekete macskádban ígérve új találkozást. Ez a fiasco elég jellemző bizonysága a törekvés fölöttébb való komolyságának. Utólag ideigtatjuk megörökítés végett azok névsorát, kik a budget általánosságban való elfogadása ellen szavaztak, s azokét, akik a szavazás alatt távol voltak, „Nem“-mel szavaztak: Hedry Ernő, Hegedűs László, Helfy Ignácz, Herits Antal, Irányi Dániel, Karuch József, Kapp Gusztáv, Kállay Béni, Kiszely Ernő, Komjáthy Béla, Leonhard Frigyes, Lipovniczky Sándor, Lükő Géza, Manger Károly, Madarász Jenő, Madarász József, Majzik Viktor, Mocsáry Lajos, Mukics Ernő, Nagy Ferencz, Németh Albert, Ocskay Rudolf, Orbán Balázs, Ostffy István, Papp György, Pongrácz Adolf gróf, Pongrácz Ágost gróf, Pogány Ödön, Ragályi Ferdinánd, Sachsenheim Albert, Sembery István, Simonfilay János, Simonyi Ernő, Simonyi Simon, Soós Gábor, Steinacker Ödön, Simonyi János, Szalay Imre, Szerafin Frigyes, Széchenyi Pál gr., Szongott Jakab, Szögyényi László, Tomcsányi László, Trauschenfels Emil, Ürményi Miksa, Vidliczkay J., Vidovits Ferencz, Zay Adolf, Zichy Nándor gr., Baldácsy Antal gr., Bausznern Guidó, Berchtold László gr., Borba Zsigmond, Csávolszky Lajos, Csatár Zsigmond, Conrád Károly, DessewffyAurél gr., Dessewffy Kálmán, Dörr Soma, Duka Ferencz, Földváry János, Fornszek Sándor, Gebbel Károly, Gurban Konstantin. Távol voltak: Hammesberg Jenő, Harkányi Frigyes, Hazay Ernő, Hegyessy Márton, Hollóssy Károly, Hunkár Sándor, Jeney József, Justh József, Jakics Antal, Kasper Mihály, Kassay Ignácz, Kállay Ödön, Károlyi Gyula gr., Károlyi János, Károlyi Tibor gróf, Kende Péter, Kégl György, Korizmics László, Kossuth Mihály, Kotur Bazil, Kraljevics Miroszlav, Kresztics Miklós, Kollarics Pál, Lehóczky Egyed, Lónyay József, Lőw Vilmos, Luka L., Luppa Péter, Miehl Jakab, Miletics Szvetozár, Mocsáry Géza, Malecz József Mihajlovits Dragutin, Miskatovics József, Mrazovics Mátyás, Ocskay István, Ozegovics Lajos báró, Paczolay János, Papp Sándor, Perretti Alajos, Petrik Gyula, Péchy Jenő, Poltt Mihály, Pejacsevics Péter gr., Prandau Gusztáv báró, Puszt Dragutin, Radvánszky Béla, Ragályi Aladár, id. Ráday Gedeon gr., Révay Simon b., Román Sándor, Roth Keresztély, Sennyey Pál báró, Sibrik Kálmán, Sasich Istv., Spirich Victor, Schram Lipót, Stekovics János, Szabovljevics Mihály, Szapáry Gyula gr., Szentai György, Szirmay Ödön, Szontágh Pál, Szubotics Ján., Tisza Laj., Tisza László, Tulo Zsigm , Türk Fer., Ugrón Ákos, Uray Miklós, Üchtritz Zsigm. b., Válly Ján., Wodianer Albert báró, Wirkner Lajos, Vidrics Lőrincz, Voncina János, Vukasinovics Sándor, Zákó Sándor, Zmeskál Zsigmond, Zsivkovits J. Almássy Sándor, Ábrahámffy Gyula, Babócsay Lajos, Balogh Károly, Bartal János, Berényi Ferencz gr., Bernáth Dezső, Bethlen András gr., Bittó Béni, Bittó István, Bokros Elek, Bujanovics Sándor, Czedler Jánnos, Csanády Sándor, Csemeghy Károly, Csiky István, Dániel László, Dániel Márton, Doda Traján, Decani Gusztáv, Deák Ferencz, Derencsin Márion, Ernszt Frigyes, Ferdinándi István, Forgách Antal gr., Gábor Péter, Gidófalvy Albert. ____________ Egy új Lustkandl. Freiherr von Helfert, az ausztriai birodalom érdemes történetírója, megirigyelte a Lustkandl határait s „történeti és közjogi szempontokból“ bírálat alá veszi az osztrák-magyar dualismust utólagosan, épp úgy mint Lustkandl úr előlegesen tette vala. A röpirat, melyben ezt teszi, „A magyar kiegyezés revisiója“ czímet visel, s a közjogi fejlődésből azt a következést dedirálja, hogy az osztrák-magyar kiegyezést módosítani kell. És pedig hogy. Szóljon erről a röpirat következő vázlata: A magyar és a lengyel koronák egyesítése a Habsburg-ház alatt 1526-ban mind a kettőre nézve egyenlő feltételek alatt történt meg, Helfert úr szerint. Magyarországnak nem volt különállás kikötve. A pragmatica sanctio idejében maguk a magyarok hangsúlyozták a birodalom egységét, s a közös birodalmi tanácsban képviseletet sürgettek a maguk számára. Csak azt kötötték ki, hogy ne az absolutismus szerint kormányoztassanak. Midőn tehát alkotmányt kapott az egész monarchia, elesett egyssorsmind a közjogi duálismus alapja is. Helfert továbbá jog érvénytelennek tartja az 1848-diki törvényeket, mert a megyék instructiói nélkül készültek, mert nem folyt felettük szabályos tanácskozás, mert az uralkodó beleegyezésének jogiereje kétséges. Ami pedig az 1867-iki kiegyezést illeti, ez sem tette tökéletesebbé ama törvényeket, mert 1867 úgy viszonylik csak 1848-hoz, mint a csirához a gyümölcs. No de nem is hagy e törvényeken emberi képet Helfert úr. Annál inkább lelkesedik az 1849. márczius 4-iki „császári tényért“. E tény kedvező benyomásának bizonyságául még magyar államférfiakra is tud hivatkozni Helfert úr az ötvenes évekből. Oly férfiak, mint Eötvös és Dessewffy is lelkesedtek a közös birodalmi alkotmányért. Hát még az a 131 nemes, akik 1857-ben ama híres nemesi Adresst aláírták. Az októberi diploma ellen csak a kifogása van Helfertnek, mert nem lett feltétlenül ootrogálva Magyarországra. Meg azért is haragszik, hogy az 1848-iki törvények mért nem töröltettek el ekkor egyszerűen. Ezen történeti visszapillantás után áttér Helfert 1867 -re, és úgy találja, hogy a magyarok 1848-iki „nagyzási hóbort“-ja, mely a 49-iki függetlenségi nyilatkozatban culminált, még 67-ben is kisértett. S mikor ezt igy találta, nemes hévre lobban a fölött, hogy a magyar miniszterelnökök még most is csak úgy mentegetik a sárga-fekete zászló honosságát a magyar királyi váron. „Nem, nem, Andrássy, Wenckheim urak — úgymond — a fekete és arany nem magán színei, nem családi színei a ti császártoknak s aratoknak, hanem színei ama nagy államnak, melyhez szerencsétek van negyedfél század óta tartozni.“ Szidalmat és piszkot zudit ezután a magyarokra, a mért hálátlanok a császári kegyből nyert jótéteményekért, melyek nélkül ma nem volna Magyarország, hanem csak afféle török provinczia, mint a Herczegovina. A jelenre áttérve azt látja, hogy azért a magyarok helyzete ma sem jobb, mint 150 év előtt vala. A török járomtól ugyan biztos a magyar, de nagyobb veszély fenyegeti. S ha Ausztria szétbomlik, megosztoznak Magyarországon a népek. „Kihaló lábra jutna nemzeted, s czigánymódra züllenék szét az idegen népek között, mig ezek egészen felemésztenék. Nektek sokkal nagyobb szükségtek van mi ránk, mint minekünk reátok.“ E gyönyörű bevezetés után kifejti azután az új Lustkandl, mi jót tart ő a kiegyezés revisiójáról. 1. A honvédséget kell eltörölni. 2. Az államadósságot ismét közössé kell tenni. 3. Egységessé kell tenni nemcsak a vámterületet, de az azzal kapcsolatos érdekek és ügyek gondozását is. 4. A birodalom czime állíttassák helyre, elterültetvén az „Osztrák-magyar“ monarchia, legyen ismét „Ausztriai császárság“. 5. A közös ügyek kezelése alakuttassék át, amint következik: „A két miniszterelnök, mint a korona legfőbb tanácsosai, egy a birodalom minden részéből, s kipróbált kományférfiakból öszszehozott „állandó állami tanács“, s a delegátiók helyére lépő, méltányos arányok szerint alkotandó „birodalmi tanács“ több évre szóló mandátummal : ezek fogják intézni a közös ügyeket.“ És mindezt miért? Mert a birodalomnak okvetlenül annectálni kell a Száva, Unna és a dalmát határok között fekvő területet; ezt parancsolja az osztrák állami politika, a dualismussal pedig kivihetetlen! Eddig az épületes röpirat. S azt mondják, hogy Helfert báró úr még szabadon jár. Meglehet. Mi kétkedünk ebben, de nem sokat törődünk vele. Az istennek sok mindenféle csendes őrjöngője és futó bolondja rászabadult már erre a jó Magyarországra és nem ártott meg neki. Majd csak kiheverjük Helfert urat is, mint annyi más jóságos „Helfert“-t Lustkandl előtt és azóta. Ami az osztrák historiograph e rendszertelen hóbortjának némi érdekességet kölcsönöz, az a körülmény az, hogy szoros kapcsolatban látszik lenni ama rendszeres hóborttal, mely bizonyos körökben holmi annectáló vágyak által kezd egy idő óta nyilatkozni. Annál érdekesebb pedig e tekintetből, mert ezeket az annexiós hajlamokat és ösztönöket soha semmiféle szerrel nem lehetett volna alaposabban discreditálni, mint az Helfert úrnak sikerült. Helfert báró úr különben nem csak a maga nevében beszél félre. S ez kettős szerencse. Helfert úr ama politikai specialitások táborába tartozik, akik slavophil-clerical-centralistikus irányban keresik a gross-oesterreichischer Staatsgedanke érvényesítését. Helfert úr valószínűleg ezen züllött existentiájú politikai párt nevében beszél, s ezzel nagy jót cselekszik, mert még züllöttebbé teszi existentiáját. Legyen áldás az ő keze-munkáján. Schwarcz Gyula programmbeszéde. Budapest, november 22. A Terézváros tegnap ismét pezsgett az élénkségtől. Már 9 óra körül a király urcza hullámzott az emberektől, kiket az álldogálásban és várakozásban még a borongó idő, olykor-olykor szitáló eső sem háborított. A lövölde terme mindinkább népesedett, s tíz óra tájban már egészen megtelt. Mintegy 600 választó gyűlt itt egybe, köztük a Terézváros legtekintélyesebb polgárai. Dr. Radócza János fél tizenegy órakor elfoglalva az elnöki széket, kijelentette, hogy Schwarcz Gyula most fogja megtartani programmbeszédét, azért ajánlja, hogy a gyülekezet válaszszon egy bizottságot, mely a képviselőjelöltet meghívja. A választás legott megtörtént. A küldöttség tagjai Schmid- Jechner elnöklete alatt a következő urak lettek: Heidelberg Mór, Sebőn József, Zettner Ede, Haberauer János, Biró Antal, Mészner József, Ultmann Ignácz, Törey Ferencz, dr Apaticzky, Bauun József, Landauer Ignácz, Kuklay János, Holländer Bernát, Hölle J. M., Dittrich József, Löffelmann Vilmos, Jung Antal, Járossy József, dr. Mangold, Hercz Ferencz, Kern István, dr. Weisz, Beck Márton, Figyelmesi Antal, Holocher Zsigmond, Boskovicz Adolf A küldöttség díszes fogatokon hajtatott jelöltjükért. Amíg oda jártak, azalatt némely pártügyek végeztettek el. Radócza bejelentette, hogy Heidelberg az elnökséget elvállalta; indítványozta hogy az üres jegyzői szék Reitterrel töltessék meg. Gyulai Béla, Steinitz Ignácz felolvasták a múlt ülés jegyzőkönyvét; Gyurkovics, Kunváry beszédet tartottak, utánok Szendrői és Radocza szóltak. Eközben Schwarcz Gyula megérkezett. Radócza szép, meleg szavakkal üdvözölte. Schwarcz Gyula megköszönve a megható ragaszkodást, melyet a választópolgárok irányában tanúsítottak, programmbeszédének elmondásához fogott. Mindenekelőtt kijelenti, hogy a sajtó által létesült szabadelvű párthoz csatlakozott, mihelyt az megalakult, s a párttal együtt fog működni. Azután megemlíti, hogy Magyarországot kicsit fenyegeti ; nem ellenséges seregek fenyegetik állami és nemzeti tételünket, hanem azon viszonyok, melyek eddigi állami, nemzetgazdasági s társadalm rablikázik kövekezményei. Hogy e kicsistől megszabadulnak-e, attól függ, váljon a szabadelvű kormány, melynek kezeiben van letéve, mint látszik, hosszabb időre az ország sorsa, s váljon a szabadelvű párt, mely a képviselőházban többségben van, találnak-e időt a nemzet anyagi, szellemi és erkölcsi erőinek kifejtésére. Ez a programm, melyet a magyar törvényhozásnak követnie kell. Szerinte az anyagi helyzet javítása az első, mialatt nemcsak az államháztartás rendezését, nemcsak az egyensúly helyreállítását érti, hanem az összes nemzetgazdasági élet fejlődését, végre az önálló nemzeti bankot, a külön magyar vámterületet fogja követelni. Kimondja, hogy ha a vámszerződés revisiójáról lesz szó, összes erejével arra fog munkálni, hogy a magyar iparnak, kereskedelemnek és földművelésnek az önálló vámterület előnyeit megszerezze. Az ország hitelének helyreállítása végett polgári és büntető törvénykezésünk és egész igazságszolgáltatásunk reformjára törekszik. Azután még részletessebben beszél az ipartörvénynek, a nagy iparos országok törvényei figyelembe vételével, való revisiójáról, adórendszerünk javításáról, nagy vasúthálózat létesítéséről, a folyamhajózás kiterjesztéséről. Szerinte kőúthálózatot is kell létesíteni helyhatósági költségen , valódi takarékosságot kell űzni fukarkodó politika helyett. Majd fejtegette aztán a közoktatásügyet, jogegyenlőséget, szegénység- és közegészségügyet. A beszédet többször szakította meg a helyeslések és tetszésnyilvánítások kitörő zaja. A lelkesedés különösen két helyen nyilatkozott egész viharosan : midőn a tanárok és tanítók fizetése emelését említé, — és midőn szónoklata végén röviden áttért az egyházpolitikára és azt mondá, hogy nem tart azzal a bölcsészszel, ki a vallást a szegények számára irt regének nevezte, hanem „oda munkál, hogy az állam oly törvényeket hozzon, hogy a haza minden fia üdvözülhessen a maga hite szerint“. Mikor Schwarcz Gyula szavait bevégezte, tapsok és éljenek között lépett le az emelvényről. Dr. Radócza János csöndet kérve, a következő táviratot olvasta fel: Székesfehérvár, nov. 21. A székesfehérvári szabadelvű párt örömmel vesz tudomást azon nemes rokonszenvről, melyet a budapesti terézvárosi választópolgárok, városunk fia, volt képviselőnk s barátunk dr. Schwarcz Gyula iránt tanúsítanak. Önökkel együtt azon benső és közös óhajt tápláljuk, hogy vezérelje isten győzelemre zászlójukat, melyet érdemekben gazdag hazánkfiának érdekében kibontottak. Mi csak a hála szavát hallathatjuk, míg, tisztelt polgártársak, önöké az érdem és az erkölcsi elégtételérti dicsőség, hogy bizalmukkal azon férfiút tisztelik meg, kit az egész haza előtt joggal nevezhetünk városunk büszkeségének. Fogadják nemes törekvésükhez a siker iránti legmelegebb óhajunkat. Éljen a haza ! Éljenek a Terézváros választópolgárai! Éljen Schwarcz Gyula képviselőjelölt ! A székesfehérvári szabadelvű párt nevében : Juraszeg Ferencz elnök, Fekete János, Markus Antal, Rozgonyi György, Kövér Ferencz, Horváth József, Kostyenik Ferencz, Havranek János, Tomcsics Gyula, Szinovácz Gyula, Fischer Ferencz, Hahn Jakab, Nagy Ignácz, Tuszak Pál, Kosztics József, Birkó János. Ezzel az ülés 12 órakor véget ért. A jelöltet a díszes fogatok hosszú sora kísérte lakására. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése nov. 22-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár Aladár, Orbán Balázs, Wachter Frigyes. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Trefort Ágoston, Szende Béla, Perczel Béla, Wenckheim Béla dr., Péchy Tamás. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Az elnök jelenti, hogy a királyné melegen köszöni a képviselőház névnapi Üdvözletét (Éljenzés), s azután értesíti a házat Justh József képviselő állapotáról, ki a Schwarczer-féle magántébolydában van. Felhatalmazást kér tehát a háztól, hogy hiteles tudomást szerezhessen a képviselő állapotáról, s neki egészségi szempontból szabadságidőt adhasson. (Helyeslés.) A felhatalmazás megadatik. Tisza Kálmán miniszterelnök beadja a minisztérium jelentését a lebonyolítás alatt levő vasutakról. Ki fog nyomatni. Bakcsi Ferencz benyújtja a törvényi bizottság jelentését, mely ki fog nyomatni Következik a költségvetés tárgyalása, és pedig az államadóssági járulék. Simonyi János kérdi a minisztériumot, hogy az államadóssági járulék czimén most miért hozatik 1.345.495 írttal több javaslatba. A pénzügyi bizottság ugyan indokolásul azt hozza fel, hogy az ezüstbeszerzés helyett arany hozatik javaslatba, mi elég rosz, mert a törvények csak ezüstbeszerzésről tudnak. Ennek folytán egy határozati javaslatot nyújt be, mely szerint utasíttatik a minisztérium, miután az 1867. 13 t. ez., az 1871. 45 t. ez., az 1872. 32 t. ez., az 1873. 33 t.cz., az 1874/ 14. törvényczikk csak ezüst-értékü kölcsönről szólanak, a kamatok is ezüstben fizettessenek, s a költségvetés czimét e szerint alakítsa át. Széll Kálmán pénzügyminiszter kifejti, hogy miért vett fel a költségvetésben többet, mint eddig. Ez nem önkényszerű felvétel, hanem csak megfelel a valóságnak, mert a zárszámadásokból kitűnik, hogy sokkal nagyobb összeget kellett kifizetni, mint amennyi előirányozva volt, mert az előirányzat csak 5°t -kal volt számítva, a kifizetés pedig az ingadozó agio szerint történt. Elismeri, hogy a törvényekben ezüstbeszerzésről van szó, de a fizetésnek aranynak kell lenni, mert így szólnak a kötelezvények. És ez igen természetes is, mert a kölcsönök Londonban és Francziaországban köttettek s mindkét helyen arany pénzzel kell fizetni, már pedig kötelezve vagyunk úgy fizetni, amint kötelezettségeink szólnak, az obligatiók pedig arany pénzen vannak kiállítva. (Helyeslés a középen.)