Ellenőr, 1875. december (7. évfolyam, 332-361. szám)

1875-12-01 / 332. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 1O „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 8© „ Egyes szám ára 10 krajzzár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádorutcza 6. sz. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek Irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 332. szám. Budapest, szerda, deczember 1. 1873. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre...................................20 forint — kr. Félévre........................................10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Triest, nov. 30 (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Matikovics, montenegrói senator ideérkezett s nagymennyiségű gabonát vásárol a herczegovinai menekültek számára. Pétervár, nov. 30. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A „John.de St.-Petersbourg“ a „Times“ azon táviratáról szólván, mely szerint az Ausztria-Magyarország és Oroszország között folyt tárgyalások a törökországi reformokra vonatkozólag eredménytelenek lettek, kiemeli, hogy a keleti kérdés mindenekelőtt egész Európát érdekli, mely egyedül illetékes a keleten minden válságot lecsillapítani és megoldani. Ausztria-Magyarországot és Oroszországot mindenekelőtt érdekli, hogy egymás között és Európával a teendő lépésekre nézve megegyezzenek. Bármilyhatározat fog is bekövetkezni, az nem szakadás eredménye lesz, hanem általános egyetértés. Bécs, nov. 30. (Képviselőház.) Brandstetter képviselő mandátumát leteszi. — Előterjesztetett és felolvastatott a bécsi községtanács kérvénye a hadleszerelésre vonatkozólag. — A vallásügyi bizottság elnöke jelenti, hogy a bizottság az új házassági törvény illető munkálatait nem sokáraelőterjesztendő. Sturm indítványa a morva-cseh összekötővasút építése tárgyában a vasúti bizottsághoz utasíttatik. A bélyegtörvényjavaslat elfogadtatott némely módosításokkal, ezek között egy a magasan kiszabott illetéknek 59/3-os kamatjával való visszatérítésére vonatkozólag. Belgrád, nov. 30. Miniszterválság állt be és a visszatért Christies senator bízatott meg a cabinet alakításával. — A montenegrói küldetés kizárólag a két fejedelem magánviszonyaira terjed ki. Berlin, nov. 30. A városi törvényszék vádlótanácsa elhatározta Árnim gr. ellen hazaárulás miatt a vizsgálatot megindítani. — Gorcsakov herczeg ideérkezett. Berlin, nov. 30. A birod. gyűlés Schultze- Delitsch javaslatát napidíjak fizetése iránt első és második olvasásban elfogadta. Berlin, nov. 30. Gorcsakoff herczeg ma délután egy óra hosszat Bismarck herczeggel értekezett, ezután Reyes herczeg nagykövetet látogatá meg. Bismarck 4 órakor a császár által fogadtatott, Gorcsakoff estve visszatér Sz. Pétervárra. Madrid, nov. 30. Az amerikai követ, kormányától hoszabb táviratot kapott, mely egy spanyol-amerikai conflictust illető minden aggodalmat eloszlat. Róma, nov. 30. A pápa decz. 3-ára ünnepélyes gyász isteni tiszteletet rendelt tartani a modenai herczegért; ugyanezen napon a német templomban Rauscher bibornokért tartatik gyász-istenitisztelet. Párig, nov. 30. A Snez-csatorna-ügy által előidézett első izgalom teljesen lecsöndesedett, a lapok a parlamentarismust teszik érte felelőssé. Egyetlen lap sem fakadt ki Anglia ellen, mindnyájan azt az eszmét fejezik ki, hogy a keleti kérdés esetleges összebonyolódásának nem szabad Francziaország fölépülését megakasztania. London nov. 30. Cave parliamenti képviselő külön küldetéssel Egyiptomba utazik. Budapesti szinlapok. Budapest, szerdán deczember 1. 1875. Nemzeti színház. I Leontin Felekiné Bérlet 193. szám. 50?*.. ^1!?árné Hollódi Ujházy Először: Tarjáni Nagy Imre A hátrahagyott Telegdi Bercsényi család. Feri Ferencz Náday Sziumit 4 felv. Irta Kazár Zentai Jenő Körösmezei Emil. Hosszuné Paulayné Személyek: Mátyásné,, Császárné „ ..... 4 x ■ Effy vendég Pintér Szentjóbi Komáromi Victoria Szathmáryné Kezdete 7 órakor. Utolsó postát. A snezi-csatorna-ügyre vonatkozólag az „alig. Ztg.“ bécsi dipl. levelezője megjegyzi, hogy a vásárlással egybekötött politikai tendentia az éjszaki hatalmak beleegyezését megnyerte; ez azt bizonyítja, hogy Anglia keleti politikájában, amennyiben az Törökországra vonatkozik, fordulat állott be, hogy ezen politika súlypontja messzebbre tétetett át kelet felé, s hogy a három császári politika számíthat Anglia rokonszenvére, vagy legalább nem kell ellenzésétől félnie. Éppen Anglia ezen újabb tette alkalmas arra a mai felfogás szerint, hogy az utolsó aggodalmakat is eloszlassa, mintha a keleti kérdés további fejlődése európai complicatióra vezethetne. Berlinből ugyanezen lapnak azt írják, hogy ott ezen ügy tisztán pénzügyi lépésnek tekintetik az angol kormány részéről, s semmi ok nincs arra, hogy más oldalról felszólalás történjék. A franczia nemzetgyűlés újra elvetette a Foray-féle indítványt, mely az algériai képviselők eddigi számát fenntartani óhajtotta; a választási törvényből még a gyarmatok képviseletére vonatkozó határozat van hátra, mely a második tárgyalás szerint az, hogy a gyarmatok (republikánus) képviselete újabb különtörvény hozataláig eltöröltetik. Proene marquis (conservativ) erre vonatkozólag egy indítványt nyújt be, mely a gyarmati képviselők eddigi számát csak felére akarja leszállítani. Ennek elintézése után a Bardouxféle sürgősnek nyilatkoztatott indítvány kerül tárgyalásra, mely szerint a 75 senator decz. 1-jén választatnék meg, a nemzetgyűlés decz. 15-én őszén láttatnék fel; a községi tanácsok jan. 5 re hivatnának össze a választó delegátusok kijelölésére; a senator-választások a megyékben jan. 23-án, a képviselő-választások febr. 20-án ejtetnének meg; a Két ház pedig 1876. febr. 28-án ülne össze. Budapest, november 30. A képviselőház mai ülése kiváló fontosságot nyert azon nyilatkozat által, melyet az egész kormány nevében a miniszterelnök tett a vám- és kereskedelmi szövetség kérdésének jelen állásáról, válaszolólag Horánszky tegnapi interpelláte ára. Előre is kimondjuk, hogy a nyilatkozat teljesen megnyugtathatja az ország közvéleményét, s mondhatjuk ezt anélkül, hogy akár a vámközösség, akár az önálló vámterületet állítanák fel absolute jónak, vagy annyira érdekeinkben állónak, hogy attól az ország jövője, tétele függne. Elméletileg vitathatjuk az egyiknek jóságát, a másiknak káros voltát és megfordítva, de mi egyikre se mernék kimondani azt, hogy ez ment meg bennünket, s e nélkül fenn nem állhatunk. Határozottan jónak csak a gyakorlat és tapasztalás bizonyíthat valamit, s különösen óvakodnunk kell az elhamarkodott ítélettől ott, ahol a politikai és gazdasági érdekek találkoznak. Mit mondtunk mi eddig ? Azt, hogy a közös vámterület további fentartása nekünk úgy politikai, mint gazdasági okokból előnyösebbnek látszik, ha a vám- és kereskedelmi szövetség megújításánál meg bírjuk szüntetni azon hátrányokat, melyeket a kilencz évi tapasztalás evidensekké tett. És mit jelentett ki a kormány ma? Először azt, hogy részéről is óhajtja ugyan a közös vámterület fentartását, de csak úgy, ha az ország érdekei kielégítést nyerhetnek. Másodszor kijelentette azt, hogy miután az eddigi tárgyalások eredményre nem vezettek, a vámszövetségét, élvén a törvény által adott joggal, tegnap felmondotta, de ez igen természetesen még nem jelenti a külön vámterület felállítását, mert a törvény azt is rendeli, hogy felmondás esetében a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő, s így az eldöntés az újabban megindítandó tárgyalásoktól függ. Röviden ez annyit tesz, hogy eddig nem nyertünk semmit, de nem is adtunk fel semmit, s a kormány nem eogagelrozta magát semmiféle irányban, nem még azáltal sem, hogy hozzájárult a kereskedelmi szerződések felmondásához. Hozzájárult, mert a szerződések felmondásában Ausztriát egyoldalúlag megakadályozni nem látta az ország érdekében levőnek, nem még a külön vámterület eshetőségének szempontjából sem. Éppen a külföldi államokkal folytatandó alkudozások nyújthatnak módot és alkalmat arra, hogy megértsük egymást úgy az egyik, mint a másik fél érdekeinek kielégítése tekintetében ; ha pedig meg nem egyezhetünk, s csakugyan bekövetkezik reánk nézve a külön vámterület felállításának szüksége, akkor azon szerződések érvényben tétele nekünk sem nem árt, sem nem használ, s hogy további fenntartásuk erőszakolása által Ausztriának szándékosan ártsunk, az már csakugyan nem áll érdekünkben, s legföljebb a barátságos kötelékek teljes megszakítására vezetne. A kormány a maga legjobb meggyőződése szerint a vámközösség fenntartását tartja az országra nézve előnyösebbnek, s ez irányban fogja az egyesség létrejöttét előmozdítani jövőre is, de ragaszkodik a feltételekhez, melyekhez a szövetség megújítását kötötte, s amint mi a kormányt és elnökét ismerjük, az ország meg lehet nyugtatva az iránt, hogy e feltételektől el nem áll. A feltételek többjei közül a kormányelnök hármat említ fel. Először olyan vámtételek megállapítását, melyek Magyarországnak, mint főleg fogyasztó országnak érdekeit is kielégíthessék ; másodszor a vám-visszatérítéseket, s harmadszor azon veszteség pótlását, mely bennünket azáltal ér, hogy az osztrák kincstárba befolyó fogyasztási adóknak egy bizonyos részét a magyarországi fogyasztók fizetik meg. A fő az, hogy osztrák szomszédaink e három cardinális pont tekintetében distinguáljanak, s ne zavarják a dolgokat úgy össze, mint tették eddig. A vámrestitutiónál és a fogyasztási adóknál pozitív károkat szenvedünk. Ezt nem tagadhatják ők sem, s így e kettőre nézve a mi álláspontunk nem lehet más, mint hogy a mi bennünket a vámrestitutiónál és a fogyasztási adókból jog és méltányosság szerint meg is illet, azt meg is kell kapnunk. Ezek tehát alku és compensatio tárgyét nem képezhetik.Alkudozhatunk igenis a vámtételek felett, s itt lehet szó a compensatiókról, az iparos Ausztria és a nyerstermelő Magyarország érdekeinek kiegyenlítéséről. A vámtarifa megállapítása tehát tökéletesen független a másik kettőtől. Csak úgy érthetjük meg egymást, ha e felfogásban osztozunk. Még egyet ajánlunk osztrák szomszédaink figyelmébe. Aki a képviselőház mai ülésén jelen volt, észrevehette, hogy a ház hangulata nyomott volt, kivált mikor a kormányelnök az osztrák kormánynyal folytatott alkudozások eddigi sikertelenségéről beszélt, s csakis akkor tört ki az általános élénk helyeslés, mikor a szövetség felmondását jelentette. Vigyázzanak az osztrákok, nehogy ez a nyomott hangulat viharrá változzék, pedig könnyen azzá változhatik, ha a méltányosságnak ezentúl sem bírjuk ránk még csak nyomát is feltalálni, s tisztán zsebkérdéssé aljasítják a maguk részéről a szövetségnek politikailag is oly fontos kérdését. Az országgyűlési szabadelvű párt bére 1. év deczember hó 1-én, délután 6 órakor értekezletet tart. A képviselőház közigazgatási bizottsága mai ülésében, Péchy Manó gr. elnöklete alatt, a jegyzőkönyv hitelesítése után folytattatott a törvényjavaslatra vonatkozólag beérkezett kérvények felolvasása s illetőleg tárgyalása. Mint tudva van, eddigelé három kérvény utasíttatott a bizottsághoz, név szerint: a fővárosé, Kassa és Pozsony városok kérvénye. Mindenekelőtt constatáltatott, hogy a kérvényezők felfogása a vagyonkezelésre nézve téves, mert a vagyonkezelésre vonatkozólag a jelen törvényjavaslat a korábbi törvények szabályzatait nem érinti, s azok, mint eddig, érvényben maradnak. A miniszterelnök által az utóbbi ülésben beterjesztett módosításai, melyek különösen a fővárosra vonatkoznak, elfogadtattak. A törvényjavaslat 76. §-a a közigazgatási bizottság és a közgyűlés viszonyáról szól, s az eddigi szerkezet szerint, a közgyűlésnek jogában állott volna a bizottságnak általa czéltalannak vélt határozatai ellen felszólamlani. A §. oda módosíttatott, hogy a cz és talán kifejezés kihagyatván, a bizottság intézkedései okvetlen végrehajtandók lesznek. A fővárosra vonatkozólag kimondatott továbbá, hogy a közigazgatási bizottság tagjai közé felvétetik még az 1. és 2. alpolgármester; a főjegyző ellenben csak jegyzője lesz a bizottságnak és nem fog szavazattal bírni. A többihatóságokra nézve az eddigi megállapodás marad. A bizottság ezzel a közigazgatási bizottságra vonatkozójavaslat tárgyalását befejezte; a közelebbi ülésben, mely csütörtökön d. u. 6 órakor lesz, az ide vonatkozó jelentés hitelesíttetni fog. Az osztrák „mérsékelt védvámosok“ táborában illő szelídséggel fogadják a vámszövetség felmondásának hírét. A „N. Fr. Presse“ ma reggeli lapja szokatlan udvariassággal constatálja e tényt : nem bír eléggé eltelni a reménynyel és megnyugvással, hogy Magyarország bizonynyal nem forgat eszében semmi roszat. Amint hogy igaz is. De ismét nem igaz, ha azt hiszi, hogy Magyarország a vámszövetség felmondásával egyesegyedül az úgynevezett osztrák „Hochschutzzöllner“ekre akar hatni. Magyarországnak az osztrák mérsékelt védvámosokhoz is, melyeket a „N. Fr. Pr.“ képvisel, van egy-két szava. S azért nagyon téved e lap, ha azt hiszi, hogy igen előnyös állást foglalhat velünk szemben az által, ha a Hochschutzzöllnereket kiszolgáltatja a közüldözésnek, mint minden bajnak okait és hatólagosan elkezdi bizonyítgatni, hogy a császári kormány nyilatkozata, melyet a Hochschntzzöllnerek oly igen kedvezően fogadtak, tulajdonképen nem egyéb, mint éppen az ő kivánságaikrak (melyeket a „N. Fr. Pr.“ az egész agitatióval együtt most már nem csak elitél, de nevetségessé is fess) határozott megtagadása. A „N. Fr. Pr.“ téved. Ez a taktika, mit mai vezérczikkében oly virtuozitással fejt ki, nem fog mi rajtunk Nekünk az osztrák védvámos politika sem brusquebb sem behizelgőbb verziójában nem kell. És viszont kell nagyon és igen határozottan a fogyasztási adók és a vám azon restitutiója, melyről a „N. Fr. Presse“-ek szelíden s barátságosan hangolt köreiben épp oly vadul és ellenségesen méltóztatnak beszélni, mint a legmagasabb Hochschutzzöllnerek táborában. Ez utóbbi tábor egyébiránt a legjobb után van azon czél felé, hogy a fejét elveszítse. A „közgazdasági bizottságiban, mely a kormány nyilatkozata fölött vivődik most magával, vereséget vereség után szenvednek e tábor hívei. Különben még olyan ember sincs ez óráig Bécsben, aki meg tudná mondani, hogy mit fog a bizottság bölcsesége a kormány nyilatkozatára válaszul kisütni ? Egyelőre, miután a védvámosok által proponált válasz-határozatot elvetették, és elvetették azt az indítványt is, hogy véleményadásra albizottság küldessék ki, választották Dormitzer képében az előadót, aki már most törte mindazok helyett a fejét a szerfelett kényessé vált kérdés megoldásán. Egy bécsi távirat jelentése szerint a vám- és kereskedelmi szerződés felmondása élénk mozgalmat idézett elő az ottani képviselők körében. A haladó párt hallomás szerint uj interpellatióra készül. A Turócz-Szt-Mártonban 1873. évben alakult „Szláv Maticza-egylet“-et szabályellenes működés és kezelés miatt a belügyminiszter, mint néhány nappal ezelőtt említettük, föloszlatta. E tényről a „Budapesti Közlöny” mai száma ad hivatalos értesítést. Ez értesítésnek hazafias tót polgártársaink fognak bizonyára leginkább örvendeni. Az osztrák iparosok vadvámos agitatiójának szenvedélyes és elvakult túlzásai, magában Ausztriában is felkeltik a reactiót. A reichenbergi gyűlés, mely egy egyes osztály érdekeit föléje helyezte az összesség jogainak, ellennyilatkozatot provokált az osztrák ipar főfészkében, a védvámos agitatió tűzhelyének közvetlen közelében. Gabel csehországi város iparoskamarája magáévá tette Brestl programmját, mely az osztályérdekek helyett az összesség javát akarja szem előtt tartani. A kamara ennek alapján a következő határozatot hozta: 1) Az osztrák ipar jelen helyzetében annak minden ága gyökeres javítást igényel. 2) E javításra azonban nem magas védvámok, hanem azáltal kell törekedni, hogy elmellőzzük azon akadályokat, melyek az osztrák ipart a versenyre képtelenné teszik. 3) Semmiféle vám ne legyen oly magas, hogy a csempészetet előmozdítsa. 4) Ez elvek szolgáljanak a vámszerződések alapjául. Örömmel constatáljuk a mérséklet e jelét az osztrák ipar részéről, és óhajtjuk, hogy a szép szavakat megfelelő tettek is kövessék. A vámalkudozások súlypontját, mint tudjuk, az osztrák iparczikkeket túlságosan védő vámtételek képezik, és így tulajdonképen az osztrák iparon áll, hogy a békés megegyezés Magyarország és Ausztria közt lehetetlenné ne váljék. Biztosíték-képes papírok. A hivatalos lap mai számában az igazságügyminiszter a következő levelet intézte az összes e. f. törvényszékekhez : „Korábbi rendeleteim kapcsában kijelentem , hogy a pesti magyar kereskedelmi bank zálogleveleit is oly értékpapíroknak tekintem, meyek az állam és magánfelek közti ügyletekben, valamint kir. közjegyzői biztosítékul elfogadhatók. Budapesten, 1875. november 22-én. Perczel Béla, s. k.“ A tarifa-kérdéshez. (Két közlemény.) II. A kocsiár-tarifa lényege, mint az eddig mondottakból kiviláglik, abban áll, hogy az áru minden megkülönböztetése nélkül kicsiben súly, nagyban egész kocsi szerint osztályozza a fuvart, az utóbbi esetben azonban mindig még a fedett és nyílt kocsi közt is téve bizonyos különbséget, úgy hogy természetesen az utóbbi valamivel olcsóbb. Vannak, kik ennél is tovább mennek és a posta és távirda módjára fokozatos tarifát (Zonentarif) óhajtanának, mely szerint pl. 50, majd 100 és 200 stb. mérföldön belül mindig egyforma fuvart kellene megszabni. E törekvés szem elől téveszti a távirda és vasút önköltségeinek természete közt különben elég világosan mutatkozó eltérést és azért nem is számíthat bővebb cáfolatra. Az első lépés a kocsiűr-tarifa terén, mint mondjuk, a porosz-franczia háború alatt életbe lépett elzász-lotharingiai tarifa, melyben van közönséges fuvarra I. darab-fuvar II. kocsifuvar, és pedig ez utóbbi a) 100 mázsáig b) 100—300 mázsáig, mindkét esetben megkülönböztetvén, váljon fedett vagy nyílt-e a kocsi. E tarifa minden nagy előnyei daczára egy nagy hibában szenved. A kocsiűr tiszta és világos fogalmát megzavarja a közbeszúrt mázsa-szám meghatározás. Ez megakadályozza a kocsiűr teljes kihasználását és ezzel elvész ezen tarifa egyik legkétségtelenebb előnye. Mindennek daczára természetesen nevezetes vívmányt jelez a forgalmi haladás terén és elterjedésének még e hiányos alakban is örvendenünk kell. Eddig főleg a bajor keleti és badeni pályák követték a példát. A magyar állampálya már fennállásának első idejében komoly szándékkal fogott e fontos reform megvalósításához, és 1872-ben életbe lépett tarifája csakugyan nagy haladást tanúsít a többi vasutakkal szemben. E tarifa a közönséges fuvarra csak két osztályt különböztet meg, úgy azonban, hogy mind az I., mind a H. osztály ismét darab- és kocsi tarifára, ez utóbbi ismét fedett és nyíltra szakad. A kocsiár teljes kihasználásának jelentőségteljes feladatát e tarifa tehát jóval inkább megközelítette, mint bármely régibb árszabás. De volt ismét egy nagy hibája is, és ez az, hogy az úgyis legtöbb bajjal járó és legkevesebb hasznot hajtó darabtarifát újra két részre bontotta, és így a bonyolult nomenclaturát és hoszszadalmas kezelést bizonyos fokig mégis elkerülhetetlenné tette. Nem sokára ezután az osztrák államvasutak alkudozásokat indítottak meg a monarchia többi pályáival egy egységes tarifa létrehozására. A tarifa, melyet az osztrák államvasut e czélra ajánlott, és amelyről már szóltunk, igen bonyolult volt, és így az alkudozások nem is vezettek czélra. A magyar államvasutak megmaradtak a kocsiár-tarifa rendszere mellett és nemsokára egy újabb, sok tekintetben helyesebb árszabályt léptettek életbe. A magyar államvasutak 1874-iki tarifája, mely még ma is érvényben van, a közönséges fuvarnál a következő osztályokat állítja fel: 1) darab fuvar minden tekintet nélkül a jószág minőségére; 2) közönséges kocsifuvar legalább 100 mázsa feladása után, ezen kívül I., H/ III. és IV. számmal jegyzett speciális kocsi-tarifák, melyek közül az I. legalább 100 mázsára, a többi azonban csak a kocsi teljes kihasználására szól. Ez új árszabás előnyei úgy mint hiányai tekintetében legközelebb áll az elzász-lothraingihoz. A darabtarifánál mellőz minden osztályozást, a kocsi-tarifánál azonban beszúrja a 100 mázsás tételt. E módosítás nyilván a kisebb feladóknak akar kedvezni, egészben véve azonban csak felesleges bonyodalmat idéz elő. Jelenleg ismét folynak alkudozások egy egységes tarifa elfogadására. Alapul az osztrák államvasút javaslata szolgál, mely jóval egyszerűbb ugyan, mint eddigi és még most is fennálló árszabása, a kocsiár-tarifa követelményeitől mindazáltal igen távol áll. E javaslat ugyanis a következő osztályokat állítja föl, mindig csak a közönséges fuvarnál : I. és II. osztály bármely mennyiségű jószágnál. A) osztály legalább 100 mázsa feladásánál és B) és C) a kocsi teljes kihasználása esetén, amelyek nálunk tudvalevőleg majdnem kivétel nélkül 200 mázsányi hordképességgel bírnak. E javaslat kétségtelenül nagy haladás az osztrák államvasút régi tarifájához képest, ami főleg a nomenclaturánál tűnik ki legjobban, mely itt már jóval kevesebb, mintegy 700—800 nevet foglalhat magában. A magyar államvasút mai tarifájához képest az új egységes árszabás hanyatlást jelez ugyan, de másrészt annak elfogadása egy nagy előnynyel fog járni, hogy t. i. az egész monarchia mindkét felében teljesen egyöntetű tarifánk lesz, és ez oly viszonyok közt mint nálunk, hol 40—50 társaság osztozik a vasúti hálózaton, az összesség szempontjából mindenesetre nagyobb előny is, mintha a magyar államvasút megmarad aránylag csekélyebb hatáskörében, megmarad helyesebb tarifája mellett, de épp ezáltal lehetetlenné teszi azt, hogy valamennyi vasút egy és ugyanazon rendszert fogadja el. A magyar államvasut eljárását e részben tehát csak helyeselhetjük, és így most már nem is lehet kétségünk afelől, hogy az egységes tarifarendszer nemsokára valóban teljesedésbe is fog menni, mert a magyar államvasut tett ugyan némi módosításokat, de azok egyáltalában nem oly természetűek, melyek a megegyezést kockáztathatnák. Az új tarifa előnye tehát nem magában az árszabás természetében, hanem annak egységes voltában, a monarchia minden vasutasra való kiterjedésében rejlik. E czélra hirtelenül és minden átmenet nélkül a bonyolult rendszerekből nem is alkalmazható a kocsiártarifa. De ami ma még korai volna, azt mint ezért nem szabad szem elől tévesztenünk. Az egységes tarifának meglesz még az a nagy előnye is, hogy annak még mindig bonyolult voltát és az abból folyó hátrányokat nem egy-egy külön társulat fogja érezni, mint eddig, hanem valamennyien együtt. Az egységes tarifától, ha egyszer megismerjük annak nagy előnyeit, bajos lesz újabb külön árszabásokhoz visszatérni. Ellenkezőleg ezen nagy és fontos lépés után, melyet az egységes tarifa az árszabás egyszerűsítése körül jelez, csak előre lehet ez után haladni. Miként minden ballépésnek, úgy minden helyes kiindulásnak is megvannak a maga consequentiái, melyek feltartóztathatatlanul ragadnak magukkal. Mi az egységes tarifa behozatalát, bármely ellenmondásnak is lássák ez az első pillanatra, egy elhatározó lépésnek tartjuk a tiszta és valóságos kocsi-ártarifa felé, mert nézetünk szerint egyik reform önkénytelenül is maga után vonja a másikat. És ez okból főleg üdvözöljük mi az új árszabást. „Tengerre magyar!“ is. A régi marina kiválóan olasz volt, nemcsak nyelvére nézve, de szellemében is. A lagúnák városa volt fő fészke, s amint 1848-ban a szabadság első segélykiáltása hangzott szép hazája földén, tömegesen odahagyá zászlóját, melyhez vonzalom nem fűzé, s a zsoldos katonából szabadság-harczos lett. Uj marinát kellett teremteni, más alapra , más szelleműt, s megbízható elemből, ez volt a jelszó. Az elemet, mely a tervbe vett osztrák német marinának alapját képezte, már a nyelv miatt — mely az olasz helyett — kizárólag a német lett — se lehetett a tengerpart vidékéről szerezni be, hanem hozták a birodalom belsejéből, rohamosan kinevelték a pályára, s beleszoktatták egy teljesen új és addig előttük ismeretlen életbe. S amily mérvben beváltak, oly mérvben siettek túladni a régi marinából fönnmaradt, zászlójához ugyan hűségesnek bizonyult veteránokon, nehogy ezen hivatási tengerészek és a tengerészetbe úgyszólva beoltott új elem között súrlódás álljon elő, az uralkodó eszmék megszilárdulásának rovására. Ezen új elemből sem képesség, sem kitartás nem hiányzott, de hiányzott abból — s ez a viszonyok természetéből eredt — minden érzék a tengerésznép szokásai s természete iránt, sőt hiányzott a hajó népe és a tisztikar között legalább a felüleges összesimulásra megkivántató kellék is — a közösen értett nyelv.