Ellenőr, 1875. december (7. évfolyam, 332-361. szám)

1875-12-01 / 332. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. j Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . ÍO „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 8© „ Egyes szám ára ÍO krajrzár. Szerkesztési iroda: Bndapesten, nádorutcza 6. sz. Semmit Bem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele Bndapesten, nádor-ntcza 6. szám (Légrády testvérek Irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján: nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. 332. szám. Budapest, szerda, deczemher 1. 1873. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre...................................20 forint — kr. Félévre........................................10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. E gy hóra....................................1 „ 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor-uteza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. akarja'leszállítani. Ennek elintézése után a Bardoux- íéle sürgősnek nyilatkoztatott indítvány kerül tár- j gyalásra, mely szerint a 75 senator decz. 1-jén j választatnék meg, a nemzetgyűlés decz. 15-én ősz- [ láttatnék fel; a községi tanácsok jan. 5 re hivat­nának össze a választó delegátusok kijelölésére; a senator-választások a megyékben jan. 23-án, a képviselő-választások febr. 20-án ejtetnének meg; a Rét ház pedig 1876. febr. 28-án ülne össze. TÁVIRATOK. Triest, nov. 30 (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Mats novics, montenegrói senator ide­érkezett s nagymennyiségű gabonát vásáról a her- czegovinai menekültek számára. Pétcrvár, nov. 30. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A „Jonrn.de St.-Pétersbonrg“ a „Times“ azon táviratáról szólván, mely szerint az Ausz- t r i a-M agyarország és Oroszország kö­zött folyt tárgyalások a törökországi refor­mokra vonatkozólag eredménytelenek lettek, ki­emeli, hogy a keleti kérdés mindenekelőtt egész E n r ó p á t érdekli, mely egyedül illetékes a keleten minden válságot lecsillapítani és megol­dani. Ansztria-Magyarorezágot és Oroszországot min­denekelőtt érdekli, hogy egymás között és Európával a teendő lépésekre nézve megegyezzenek. Bármily .határozat fog is bekövetkezni, az nem szakadás eredménye lesz, hanem általános egyetértés. Bécs, nov. 30. (Képviselőház.) Brandstetter képviselő mandátumát leteszi. — Előterjesztetett és falolvastatott a bécsi községtanács kérvénye a had- leszorelésre vonatkozólag. — A vallásügyi bizott­ság elnöke jelenti, hogy a bizottság az uj házassági törvény illető munkálatait nem sokára gelőteijssz- tendi. Stnrm indítványa a morva-cseh összekötő- vasút építése tárgyában a vasúti bizottsághoz uta- sittatik. A bélyegtörvényjavaslat elfogadtatott né­mely módosításokkal, ezek között egy a magasan kiszabott illetéknek 59/„-os kamatjával való vissza­térítésére vonatkozólag. Belgrűd, nov. 30. Miniszterválság állt be és a visszatért Christies senator bízatott meg a cabinet alakításával. — A montenegrói küldetés kizárólag a két fejedelem magánviszonyaira ter­jed ki. Berlin, nov. 30. A városi törvényszék vádló­tanácsa elhatározta Árnim gr. ellen hazaárnlás miatt a vizsgálatot megindítani. — Gorcsakoő herczeg ideérkezett. Berlin, nov. 30. A birod. gyűlés Schultze- Delitsch javaslatát napidijak fizetése iránt első és második olvasásban elfogadta. Berlin, nov. 30. Gorcsakoff herczeg ma dél­után egy óra hosszat Bismarck herczeggel érteke­zett, ezután Reues herczeg nagykövetet látogatá meg; Bismarck 4 órakor a császár által fogadta­tott, Gorcsakoff estve vissza tér Sz. Pétervárra. Madrid, nov. 30. Az amerikai követ, kor­mányától hoszabb táviratot kapott, mely egy spa­nyol-amerikai conflictust illető minden aggodalmat eloszlat. Kóma, nov. 30. A pápa decz. 3-ára ünne­pélyes gyász-istenitiszteletet rendelt tartani a mo- denai berczegért; ugyanezen napon a német tem­plomban Rauscher bibornokért tartatik gyász-isteni- tisztelet. Párig, nov. 30. A Snez-csatorna-ügy által előidézett első izgalom teljesen lecsöndesedett; a lapok a parlamentarismust teszik érte felelőssé. Egyetlen lap sem fakadt ki Anglia ellen, mind­nyájan azt az eszmét fejezik ki, bogy a keleti kér­dés esetleges összebonyolódásának nem szabad Francziaország lölépfllését megakasztania. London nov. 30. Cave parii amenti képvi­selő külön küldetéssel Egyiptomba utazik. Budapesti szinlapolc. Budapest, szerdán deczemher 1. 1875. Nemzeti színház. I Leontin Felekiné Bérlet 193. szám. 50?*,. ^í!?árnó Hollódi Ujházy Először: Tarjám Nagy Imre A hátrahagyott Telegdi Bercsényi család. Feri Ferencz Náday Sziumü 4 felv. Irta Kazár Zentai Jenő Körösmezei Emil. Hosszuné Paulaynó Személyek: “átyásné,, Császárné „ ...., 4 x ■ Effy vendég Pintér Szentjóbi Komáromi Victoria Szathmáryné Kezdete 7 órakor. Utolsó postát. A sne zi-c s a t or na-ügy re vonatkozólag az „alig. Ztg.“ bécsi dipl. levelezője megjegyzi, hogy a vásárlással egybekötött politikai tendentia az éjszaki hatalmak beleegyezését megnyerte; ez azt bizonyltja, hogy Anglia keleti politikájában, a mennyiben az Törökországra vonatkozik, fordulat állott he, hogy ezen politika súlypontja messzebbre tétetett át kelet felé, s hogy a három-császári po­litika számíthat Anglia rokonszenvére, vagy legalább nem kell ellenzésétől félnie. Éppen Anglia ezen njabb tette alkalmas arra a mai felfogás szerint, hogy az utolsó aggodalmakat is eloszlassa, mintha a keleti kérdés további fejlődése európai complicatióra ve­zethetne. Berlinből ugyanezen lapnak azt Írják, hogy ott ezen ügy tisztán pénzügyi lépésnek te­kintetik az angol kormány részéről, s semmi ok nincs arra, hogy más oldalról felszólalás tör­ténjék. A franczia nemzetgyűlés újra elvetette a Foray-féle indítványt, mely az algériai képviselők eddigi számát fenntartani óhajtotta; a választási törvényből még a gyarmatok képviseletére vonat­kozó határozat van bátra, mely a második tár­gyalás szerint az, hogy a gyarmatok (repu­blikánus) képviselete njabb különtörvény hozata­láig eltöröltetik. Pioenc marquis (eonservativ) erre vonatkozólag egy indítványt nyújt be, mely a gyarmati képviselők eddigi számát csak felére Budapest, november 30. A képviselőház mai ülése kiváló fon­tosságot nyert azon nyilatkozat által, me­lyet az egész kormány nevében a miniszter- elnök tett a vám- és kereskedelmi szövet­ség kérdésének jelen állásáról, válaszolólag Horánszky tegnapi interpellate ára. Előre is kimondjuk, hogy a nyilatkozat teljesen meg­nyugtathatja az ország közvéleményét, s mondhatjuk ezt a nélkül, hogy akár a vám­közösség, akár az önálló vámterületet álli- tanók fel absolute jónak, vagy annyira ér­dekeinkben állónak, hogy attól az ország jövője, létele függne. Elméletileg vitathat­juk az egyiknek jóságát, a másiknak káros voltát és megfordítva, de mi egyikre se mérnök kimondani azt, hogy ez ment meg bennünket, s e nélkül fenn nem állhatunk. Határozottan jónak csak a gyakorlat és ta­pasztalás bizonyíthat valamit, s különösen óvakodnunk kell az elhamarkodott Ítélettől ott, a hol a politikai és gazdasági érdekek találkoznak. Mit mondtunk mi eddig ? Azt, hogy a közös vámterület további fentartása nekünk úgy politikai, mint gazdasági okokból elő­nyösebbnek látszik, ha a vám- és kereske­delmi szövetség megújításánál meg bírjuk szüntetni azon hátrányokat, melyeket a ki- lencz évi tapasztalás evidensekké tett. És mit jelentett ki a kormány ma? Először azt, hogy részéről is óhajtja ugyan a közös vámterület fentartását, de csak úgy, ha az ország érdekei kielégítést nyerhetnek. Másodszor kijelentette azt, hogy miután az eddigi tárgyalások eredményre nem vezet­tek, a vámsző vétségét, élvén a törvény által adott joggal, tegnap felmondotta; de ez igen természetesen még nem jelenti a külön vámterület felállítását, mert a törvény azt is rendeli, hogy felmondás esetében a szer­ződés megújítása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő, s igy az eldöntés az újabban megindítandó tárgyalásoktól függ. Röviden ez annyit tesz, hogy eddig nem nyertünk semmit, de nem is adtunk fel semmit, s a kormány nem eogageirozta magát semmiféle irányban, nem még azáltal sem, hogy hozzájárult a kereskedelmi szer­ződések felmondásához. Hozzájárult, mert a szerződések felmondásában Ausztriát egyolda- lulag megakadályozni nem látta az ország érdekében levőnek, nem még a külön vám terület eshetőségének szempontjából sem. Éppen a külföldi államokkal folytatandó alkudozások nyújthatnak módot és alkalmat arra, hogy megértsük egymást úgy az egyik, mint a másik fél érdekeinek kielégítése te­kintetében ; ha pedig meg nem egyezhetünk, s csakugyan bekövetkezik reánk nézve a külön vámterület felállításának szüksége, akkor azon szerződések érvényben létele nekünk sem nem árt, sem nem használ, s hogy további fenntartásuk erőszakolása ál tál Ausztriának szándékosan ártsunk, az már csakugyan nem áll érdekünkben, s leg följebb a barátságos kötelékek teljes meg­szakítására vezetne. A kormány a maga legjobb meggyőző­dése szerint a vámkőzősség fenntartását tartja az országra nézve előnyösebbnek, s ez irány­ban fogja az egyesség létrejöttét előmozdí­tani jövőre is, de ragaszkodik a feltételek­hez, melyekhez a szövetség megújítását kö­tötte, s a mint mi a kormányt és elnökét ismerjük, az ország meg lehet nyugtatva az iránt, hogy e feltételektől el nem áll. A feltételek főbbjei közül a kormányelnök hármat említ fel. Először olyan vámtételek megállapítását, melyek Magyarországnak, mint főleg fogyasztó országnak érdekeit is kielégíthessék ; másodszor a vám-visszatérité- seket, s harmadszor azon veszteség pótlását, mely bennünket az által ér, hogy az osztrák kincstárba befolyó fogyasztási adóknak egy bizonyos részét a magyarországi fogyasztók fizetik meg. A fő az, hogy osztrák szomszédaink e három cardinális pont tekintetében di stinguáljanak, s ne zavarják a dolgokat úgy össze, mint tették eddig. Avámrestitu- tiónál és a fogyasztási adóknál positiv ká­rokat szenvedünk. Ezt nem tagadhatják ők sem, s igy e kettőre nézve a mi álláspon­tunk nem lehet más, mint hogy a mi ben­nünket a vámrestitutiónál és a fogyasztási 1 adókból jog és méltányosság szerint meg- I illet, azt meg is kell kapnunk. Ezek tehát alku i és compensatio tárgyét nem képezhetik.-Alku­dozhatunk igenis a vámtételek felett, s itt lehet szó a compensatiókról, az iparos Ausztria és a nyerstermelő Magyarország érdekeinek kiegyenlítéséről. A vámtarifa megállapítása tehát tökéletesen független a másik kettő­től. Csak úgy érthetjük meg egymást, ha e felfogásban osztozunk. Még egyet ajánlunk osztrák szomszé­daink figyelmébe. A ki a képviselőház mai ülésén jelen volt, észrevehette, hogy a ház hangulata nyomott volt, kivált mikor a kormányelnök az osztrák kormánynyal foly­tatott alkudozások eddigi sikertelenségéről beszélt, s csakis akkor tőrt ki az általános élénk helyeslés, mikor a szövetség felmon­dását jelentette. Vigyázzanak az osztrákok, nehogy ez a nyomott hangulat viharrá vál­tozzék, pedig könnyen azzá változhatik, ha a méltányosságnak ezentúl sem birjuk ná- uk még csak nyomát is feltalálni, s tisz­tán zsebkérdéssé aljasitják a maguk részé­ről a szövetségnek politikailag is oly fon­tos kérdését. Az országgyűlési szabadelvű párt bőre f. év deczember hó 1-én, délután 6 árakor értekezletet tart. Az osztrák iparosok vódvámos agi- íatiójának szenvedélyes és elvakult túlzásai, magá­ban Ausztriában is felkeltik a reactiót. A reichen- bergi gyűlés, mely egy egyes osztály érdekeit fö­léje helyezte az összesség jogainak, ellennyilatko­zatot provokált az osztrák ipar főfészkében, a véd- vámos agitatió tűzhelyének közvetlen közelében. Gabel csehországi város iparoskamarája magáévá tette Brestl programmját, mely az osztályérdekek helyett az összesség javát akarja szem előtt tartani. A kamara ennek alapján a következő határozatot hozta: 1) Az osztrák ipar jelen helyzetében annak minden ága gyökeres javítást igényel. 2) E javí­tásra azonban nem magas védvámok, hanem azál­tal keli törekedni, hogy elmellőzzük azon akadá­lyokat, melyek az osztrák ipart a versenyre kép­telenné teszik. 3) Semmiféle vám ne legyen oly magas, hogy a csempészetet előmozdítsa. 4) Ez el­vek szolgáljanak a vámszerződések alapjául. Örömmel constatáljuk a mérséklet e jelét az osztrák ipar részéről, és óhajtjuk, hogy a szép szavakat megfelelő tettek is kövessék. A vámal­kudozások súlypontját, mint tudjuk, az osztrák iparczikkeket túlságosan védő vámtételek képezik, és igy tulajdonképen az osztrák iparon áll, hogy a békés megegyezés Magyarország és Ausztria közt lehetetlenné ne váljék. A képviselőház közigazgatási 1) iz ott s á ga mai ülésében, P é ehy Manó gr. elnöklete alatt, a jegyzőkönyv hitelesítése után folytattatott a törvényjavaslatra vonatkozólag beérke­zett kérvények felolvasása s illetőleg tárgyalása. Mint tudva van, eddigelé három kérvény utasitta- tott a bizottsághoz, névszerint: a fővárosé, Kassa és Pozsony városok kérvénye. Mindenekelőtt con­st atáltatott, hogy a kérvényezők felfogása a va­gyonkezelésre nézve téves, mert a vagyonkezelésre vonatkózólag a jelen törvényjavaslat a korábbi törvények szabályzatait nem érinti, s azok, mint eddig, érvényben maradnak. A miniszterelnök által az utóbbi ülésben be­terjesztett módosításai, melyek különösen a fővá­rosra vonatkoznak, elfogadtattak. A törvényjavaslat 76. §-a a közigazgatási bizottság és a közgyűlés viszonyáról szól, s az eddigi szerkezet szerint, a közgyűlésnek jogában állott volna a bizottságnak általa czéltaiannak vélt határozatai ellen felazólaml&ni. A §. oda mó­dosíttatott, hogy a ez él tálán kifejezés kiha­gyatván, a bizottság intézkedései okvetlen végre- hajtandók lesznek. A fővárosra vonatkozólag kimondatott to­vábbá, hogy a közigazgatási bizottság tagjai köz.é felvétetik még az 1. és 2. alpolgármester; a fő­jegyző ellenben csak jegyzője lesz a bizottságnak és nem fog szavazattal bírni. A többi thatóságokra nézve az eddigi megállapodás marad. A bizottság ezzel a közigazgatási bizottságra vonatkozó (javaslat tárgyalását befejezte; a közelebbi ülésben, mely csütörtökön d. u. 6 órakor lesz, az ide vonatkozó jelentés hitelesíttetni fog. Az osztrák „mérsékelt védvámosok“ tá­borában illő szelídséggel fogadják a vámszövetség felmondásának hírét. A „N. Fr. Presse“ ma reg­geli lapja szokatlan udvariassággal constatáija e tényt 8 nem bir eléggé eltelni a reménynyel és megnyugvással, hogy Magyarország bizónynyal nem forgat eszében semmi roszat. A mint hogy igaz is. De ismét nem igaz, ha azt hiszi, hogy Magyarország a vámszövetség felmondásával egyes- egyedül az úgynevezett osztrák „Hochschutzzöllner“- ekre akar hatni. Magyarországnak az osztrák mér­sékelt védvámosokhoz is, melyeket a „N. Fr. Pr.“ képvisel, van egy-két szava. S azért nagyon téved e lap, ha azt hiszi, hogy igen előnyös állást foglalhat velünk szemben az által, La a Hoch- schutzzöllnereket kiszolgáltatja a közüldözésnek, mint minden bajnak okait és hantólagosan elkezdi bizonyítgatni, hogy a csáBzári kormány nyilatkozata, melyet a Hochschntzzöllnerek oly igen kedvezően fogadtak, tulajdonképen nem egyéb, mint éppé a az ő kivánságaikr.ak (me­lyeket a „N. Fr. Pr.“ az egész agitatióval együtt most már nem csak elitéi, de ne­vetségessé is fess) határozott megtagadása. A „N. Fr. Pr.“ téved. Ez a taktika, mit mai vezérczikké- ben oly virtuozitással fejt ki, nem fog mi rajtunk Nekünk az osztrák védvámos politika sem brus- quebb sem behizelgőbb versiójában nem kell. És viszont kell nagyon és igen határozottan a fo- gyasztási adók és a vám azon reBtitu- tiója, melyről a „N. Fr. Presse“-ék szelíden s barátságosan hangolt köreiben épp oly vadul és ellenségesen méltóztatnak beszélni, mint a legma gasabb Hocbschutzzöllnerek táborában. Ez utóbbi tábor egyébiránt a legjobb utón van azon czél felé, hogy a fejét elveszítse. A „köz- gazdasági bizottságiban, mely a kormány nyilat­kozata fölött vivődik most magával, vereséget ve­reség után szenvednek e tábor hívei. Különben még olyan ember sincs ez óráig Bécsben, aki meg tndná mondani, hogy mit fog o bizottság bölcsesége a kormány nyilatkozatára válaszul kisütni ? Egyelőre, miután a védvámosok által proponált válasz-határo­zatot elvetették, és elvetették azt az indítványt is, hogy véleményadásra albizottság küldessék ki: vá­lasztották Dormitzer képében az előadót, aki már most törje mindazok helyett a fejét a szerfelett ké nyessé vált kérdés megoldásán. Egy bécsi távirat jelentése szerint a vám- ói? kereskedelmi szerződés fel­mondása élénk mozgalmat idézett elő az otta­ni képviselők körében. A haladó-párt hallomás szerint uj interpellatióra készül. A Tu ró c z-S z t-Márton ba n 1873. évben alakult „Szláv Maticza-egylet“-et szabályellenes működés é3 kezelés miatt a belügyminiszter, mint nehány nappal ezelőtt említettük, föloszlatta. E tényről a „Budapesti Közlöny* mai száma ád hi­vatalos értesítést. Ez értesítésnek hazafias tót pol­gártársaink fognak bizonyára leginkább örvendeni. Biztosító k-k épes papírok. A hiva­talos lap mai számában az igazságügyminiszter a következő levelet intézte az összes e. f. törvény­székekhez : „Korábbi rendeleteim kapcsában kije­lentem : hogy a pesti magyar kereskedelmi bank zálogleveleit is oly értékpapíroknak tekintem, me- yek az állam és magánfelek közti ügyletekben, va­lamint kir. közjegyzői biztosítékul elfogadhatók. Bu­dapesten, 1875. november 22-én. Perczel Béla, s. k.“ A tarifa-kerdeshez. (Két közlemény.) II. A kocsiür-tarifa lényege, mint az eddig mondottakból kiviláglik, abban áll, hogy az áru minden megkülönböztetése nélkül kicsi­ben súly, nagyban egész kocsi szerint osz­tályozza a fuvart, az utóbbi esetben azon­ban mindig még a fedett és nyílt kocsi közt is téve bizonyos különbséget, úgy hogy természetesen az utóbbi valamivel olcsóbb. Vannak, kik ennél is tovább mennek és a posta és távirda módjára lokozatos ta­rifát (Zonentarif) óhajtanának, mely sze­rint pl. 50, majd 100 és 200 stb. mérföl­dön belül mindig egyforma fuvart kellene megszabni. E törekvés szem elől téveszti a távirda és vasút önköltségeinek természete közt különben elég világosan mutatkozó el­térést és azért nem is számíthat bővebb czáfolatra. Az első lépés a kocsiür-tarifa terén, mint mondtuk, a porosz-franczia háború alatt életbe lépett elzász-lotharingiai tarifa, mely­ben van közönséges fuvarra I. darab-fuvar II. kocsifuvar, és pedig ez utóbbi a) 100 mázsáig b) 100—300 mázsáig, mindkét eset­ben megkülönböztetvén, váljon fedett vagy nyilt-e a kocsi. E tarifa minden nagy elő­nyei daczára egy nagy hibában szenved. A kocsiür tiszta és világos fogalmát meg­zavarja a közbeszurt mázsa-szám meghatá­rozás. Ez megakadályozza a kocsiür teljes kihasználását és ezzel elvész ezen tarifa egyik legkétségtelenebb előnye. Mindennek daczára természetesen nevezetes vívmányt jelez a forgalmi haladás terén és elterjedé­sének még e hiányos alakban is örvende­nünk kell. Eddig főleg a bajor keleti és badeni pályák követték a példát. A magyar állampálya már fennállásá­nak első idejében komoly szándékkal fogott e fontos reform megvalósításához, és 1872-ben életbelépett tarifája csakugyan nagy hala­dást tanúsít a többi vasutakkal szemben. E tarifa a közönséges fuvarra csak két osz­tályt különböztet meg, úgy azonban, hogy mind az I., mind a H. osztály ismét darab- és kocsi-tarifára, ez utóbbi ismét fedett- és nyíltra szakad. A kocsiür teljes kihasználá­sának jelentőségteljes feladatát e tarifa te­hát jóval inkább megközelítette, mint bár­mely régibb árszabás. De volt ismét egy nagy hibája is, és ez az, hogy az úgyis legtöbb bajjal járó és legkevesebb hasznot hajtó darabtarifát újra két részre bontotta, és igy a bonyolult nomenclaturát és hosz- szadalmas kezelést bizonyos fokig mégis el­kerülhetetlenné tette. Nem sokára ezután az osztrák állam­vasutak alkudozásokat indítottak meg a monarchia többi pályáival egy egységes ta­rifa létrehozására. A tarifa, melyet az osz­trák államvasut e czélra ajánlott, és a mely­ről már szóltunk, igen bonyolult volt, és igy az alkudozások nem is vezettek czélra. A magyar államvasutak megmaradtak a kocsiür-tarifa rendszere mellett és nemso­kára egy újabb, sok tekintetben helyesebb árszabályt léptettek életbe. A magyar államvasutak 1874-iki ta­rifája, mely még ma is érvényben van, a kö­zönséges fuvarnál a, következő osztályokat állítja fel: 1) darab fuvar minden tekintet nélkül a jószág minőségére; 2) közönséges kocsifuvar legalább 100 mázsa feladása után, ezen kívül I., H„ III. és IV. számmal jegy­zett speciális kocsi-tarifák, melyek közül az I. legalább 100 mázsára, a többi azonban csak a kocsi teljes kihasználására szól. Ez uj árszabás előnyei úgy mint hiányai tekintetében leg­közelebb áll az elzász-lothraingihoz. A darab­tarifánál mellőz minden osztályozást, a ko­csi-tarifánál azonban beszúrja a 100 má­zsás tételt. E módosítás nyilván a kisebb feladóknak akar kedvezni, egészben véve azonban csak felesleges bonyodalmat idéz elő. Jelenleg ismét folynak alkudozások egy egységes tarifa elfogadására. Alapul az osz­trák államvasut javaslata szolgál, mely jó­val egyszerűbb ugyan, mint eddigi és még most is fennálló árszabása, a kocsiür-tarifa követelményeitől mindazáltál igen távol áll. E javaslat ugyanis a következő osztályokat állítja föl, mindig csak a közönséges fuvar­nál : I. és II. osztály bármely mennyiségű jószágnál. A) osztály legalább 100 mázsa feladásánál és B) és C) a kocsi teljes ki­használása esetén, a melyek nálunk tudva­levőleg majdnem kivétel nélkül 200 má- zsányi hordképességgel bírnak. E javaslat kétségtelenül nagy haladás az osztrák állam­vasut régi tarifájához képest, a mi főleg a nomenclaturánál tűnik ki legjobban, mely itt már jóval kevesebb, mintegy 700—800 nevet foglalhat magában. A magyar államvasut mai tarifájához képest az uj egységes árszabás hanyatlást jelez ugyan, de másrészt annak elfogadása egy nagy előnynyel fog járni, hogy t. i. az egész monarchia mindkét felében teljesen egy­öntetű tarifánk lesz, és ez oly viszonyok közt mint nálunk, hol 40—50 társaság osztozik a vasúti hálózaton, az összesség szempontjá­ból mindenesetre nagyobb előny is, mintha a magyar államvasut megmarad aránylag csekélyebb hatáskörében, megmarad helye­sebb tarifája mellett, de épp ezáltal lehetet­lenné teszi azt, hogy valamennyi vasút egy és ugyanazon rendszert fogadja el. A magyar államvasut eljárását e rész­ben tehát csak helyeselhetjük, és igy most már nem is lehet kétségünk afelől, hogy az egységes tarifarendszer nem sokára valóban teljesedésbe is fog menni, mert a magyar államvasut tett ugyan némi módosításokat, de azok egyáltalában nem oly természetűek, melyek a megegyezést koczkáztathatnák. Az uj tarifa előnye tehát nem magá­ban az árszabás természetében, hanem an­nak egységes voltában, a monarchia minden vasutaira való kiterjedésében rejlik. E czélra hirtelenül és minden átmenet nélkül a bo­nyolult rendszerekből nem is alkalmazható a kocsiürtarifa. De a mi ma még korai volna, azt mint czélt nem szabad szem elől téveszte­nünk. Az egységes tarifának meglesz még az a nagy előnye is, hogy annak még min­dig bonyolult voltát és az abból folyó hát­rányokat nem egy-egy külön társulat fogja érezni, mint eddig, hanem valamennyien együtt. Az egységes tarifától, ba egyszer megismerjük annak nagy előnyeit, bajos lesz újabb külön árszabásokhoz visszatérni. El­lenkezőleg ezen nagy és fontos lépés után, melyet az egységes tarifa az árszabás egy­szerűsítése körül jelez, csak előre lehet ez utón haladni. Miként minden ballépésnek, úgy minden helyes kiindulásnak is megvan­nak a maga consequentiái, melyek feltartóz­tathatatlanul ragadnak magukkal. Mi az egységes tarifa behozatalát, bármely ellen­mondásnak is lássák ez az első pillanatra, egy elhatározó lépésnek tartjuk a tiszta és valóságos kocsi-ürtarifa felé, mert nézetünk szerint egyik reform önkénytelenül is maga után vonja a másikat. És ez okból főleg üdvözöljük mi az uj árszabást. „Tengerre magyar!“ ii. A régi marina kiválóan olasz volt, nem­csak nyelvére nézve, de szellemében is. A lagú­nák városa volt fő fészke, s a mint 1848-ban a szabadság első segélykiáltása hangzott szép ha­zája földén, tömegesen odahagyá zászlóját, mely­hez vonzalom nem fűzé, s a zsoldos katonából szabadság-harezos lett. Uj marinát kellett teremteni, más alapra 8 más szelleműt, s megbízható elemből, ez volt a jelszó. Az elemet, mely a tervbe vett osz­trák német marinának alapját képezze, már a nyelv miatt — mely az olasz helyett — kizárólag a német lett — se lehetett a tengerpart vidékéről szerezni be, hanem hozták a birodalom belsejéből, rohamosan kinevelték a pályára, s beleszoktatták egy teljesen nj és addig előttük ismeretlen életbe. ‘ S a mily mérvben beváltak, oly mérvben siettek túladni a régi marinából fönnmaradt, zászlójához ugyan hűségesnek bizonyait veteránokon, nehogy ezen hivatási tengerészek és a tengerészeibe ugy- szólva beoltott nj elem között súrlódás álljon elő, az uralkodó eszmék megszilárdulásának rovására. Ezen uj elemből sem képesség, sem kitartás nem hiányzott, de hiányzott abból — s ez a vi­szonyok természetéből eredt — minden érzék a tengerésznép szokásai s természete iránt, sőt hiányzott a hajó népe és a tisztikar között leg­alább a felüleges öaszesimulásra megkivántató kel­lék is — a közösen értett nyelv.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék