Ellenőr, 1876. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1876-01-01 / 1. szám

Égé*« évre . . 2© frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egyes szám ár» (Szerkesztési <jE}TLŐttxi>«sten, nádor­Semmit sem kittiünk, ha nem tudjuk, kitől jör vállalkozunk. — Posta áltál csak bérm POLITIKAI NAPILAP. í' 5R,; <&iIüetések' {elvétele: Budapestén, nádor-uteza 3. s^-dm (Légrády testvérek irodájában). ;ii' Mejty&ndő minden hirdetést e vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. tSSSjF Dijak árszabás szerint. mádó-hivatal: (Budapesten, nádor-utez a 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a jap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. L szám. Budapest, szombat, január L 1876. VIII. évfolyam. EK&St£aattaBHa£OE*fe Az „rUiönőr“ ára mint eddig : Egy évre..............................20 forint — h> Félévre 10 „ — kr Negyedévre .............................5 „ — kr. Egy hóra..................................1 „ 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr" kiadó-hivatala (Pesten, uádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az Ellenőr“ részéről nem adatik Táviratok. Bites, decz. 31. A „N. Fr. Pressernek Pa­risból távirják, hogy Gambetta nehány nap múlva választási körutat teend és Marseilleből Francziaor- szághoz választási manifestumot intéz. Thiers és Gam­betta jövő héten a republikánus senatorjegyzékek tár­gyában fognak értekezni. —A kormány izgalomban van egy lap közleménye miatt, mely szerint Thiers a senatorválasztás után a reáesett belforti választást visszautasitandja, és több departementban a kép­viselői jelöltséget fogadja el. — A félhivatalos köz­lönyök e miatt nagyon haragosak, az „Univers“ és „Patrie“ sajnálják, bogy a törvényben hézag van, mely plebiscitumokat tesz lehetővé. Versailles, decz. 31. A nemzetgyűlés meg­választotta az állandó bizottságot, melyben 13 bai- és 12 jobboldali van. Canrobert nem fogad el se- natorjelöltséget, nem akarván ez által Mac Mahon­nal szemben ellenséges manifestatióra okot adni. Bécs, decz. 31. A bremerhaveni ügyet ille­tőleg tett hivatalos nyomozások alapján eddig ki­tűnt, hogy Thomasnak, ki 1873—74-ben Bécsben, Linczben és Gmundenben tartózkodott, Bécsben nein voltak bűnrészesei. Kóma, decz. 31. A diplomatiai kar a király­nak újévi Üdvözletét nyujtá át, ezután a korona- herczeget neglátogatá. Foson, decz. 31. Janiszewski püspök Goe- senben elfogatott és a kerületi bíróságnak átada­tott hat ha\í fogságbüntetésének kitöltésére. Fáris, decz. 31. A spanyol nagykövetség közli, hogy íz amerikai jegyzék Cubára vonatkozólag nem kiránt interventiót, csak azt kívánja, hogy a hatalmas Spanyolországban barátságos felszólalást tegyenek A hatalmak e kívánságot hidegen fo­gadták ts mnden választ elnapoltak; az amerikai követ non strgete t választ, de a jegyzékről má­solatot iem fagyott. BUDAPESTI SZINLAFOK. Budapest, szombaton, január 1. 1876. •Tíemzti színház. £arka? újházi Dombi Feleki Bérlet 220. szám. Fehér Mór Benedek Aida. Kolompos Szigeti Imre Nagy op-a 4 felvonásban. Kovács Náday A király Tallián £ól>-om ^om™ t a Amneris Tannemé Katalm Szatbmáry L.-né “fn t Aranka Szigeti Jolán W.B-1- Gabriela Sz -Melle C. Radamés Udvardi Ramfis Kőszeghi Vendég ős Santha Amonasrt Láng Kezdete 7 órakor. Küldött Szalai , — Főpapnő Nádayné jüepSZlülláZ. Kézié 7 órakor. Hatodszor: — Utazds a föld körül Yászinház. 80 “»p aIalt » idinyifl-íU Látványos szinmü zenével, , , énekkel és tánczczal, J. Verne Eredetiigjáték 4 felv. regénye után irta Csepregby Egerváry Kőrösmezei Ferencz. Boeossy Szigeti József Kezdete 7 órakor. UTOLSO POSTA. A ránézi a nemzetgyűlés balközép- pártja eg30 névvel aláirt manifestumot intézett pártteleih, melyben visszapillantást vet a párt működésé A párt programmja: egy uj, a tör­vény tiszletén alapuló többség alakítása, a köz­társaság igérősitése, egy nagy alkotmányos nem­zeti párt rinänyra lépése, mely szüntessen meg minden etgi pártszakadást, — végül az egyetér­tés, békülenység politikája. A párt e jelmondatot Írja zászlara: „Nous maintiendrons“. A ntet lapokban azon egybehangzó jelentés olvasható,ogy Andrássy gróf jegyzéke, mely a ke ti reformokat tartalmazza, B e r- li'nből elb Pétervárra küldetik, Gorcsakoff herczeghez,Tárgyalások fognak folyni azon mó­dozat fitt, melyben a hatalmak a török reformok vrehajtását ellenőrizzék; hirszerintlgna- tieff a nagjjvetek ellenőrzése ellen kifogást tett. A hir nemzonyos, teszik hozzá a lapok. Budiest, deczember 31. Jj esztendőre. Észten esztendőnek adja a kilincset. Ajtó fel páti, ajtó becsapódik: egy szem- hunyoritás ftve az egész. Boldog ki csak megpillantjás a küszöbnél átfutó szeren­cse köntöséta mint meglebben, a nyílás előtt. És ^öregszik belé a gyermek, az öregből csen? halott lesz és hamu, mig egy-egy igéribesuhan a nyíló idők között és testet ölti, megérintheti az anyától szülött. Ember n születhetik elég korán, és elég későn nt halhatna meg: hogy meg- érje gyümölc3a fának, mit egy-egy szen­telt gondolat, eró vágy és lelkes buzgalom keltében elvev,. i)e a miről az apa ál­modott, a mié. a fiú lelkesült és megdol­gozott az unot unokáink fiai megérhetik. S a haza mefedi a fát, mit az elődök verejtéke neve!z utókornak. Haza! Al<fc. légy te szent, te meg­váltó fogalom Ili lenne nélküled a földi ember, ki küzd\ dolgozván megtörik, és elbukván a czéi itt, egy kétségbeejtő gon­:élén : miért- volt., i, általad, meg- inkban is. Csu- -gasztalás zárja ,em volt hasz- ^ esét általad, ma- ' testnek testünk- ■«zet, maguhk- .;ini fog és mi iem leszünk, s po- , felettünk a földet, a .. * ___ ni., munkánk, önfeláldozá­sunk tartott ^ :g neki. Nem éltünk hiába: ha lelkesedtünk, dolgozánk s voltunk önfeláldozók. Nem él­tünk áldatlanul: ha adtunk gondolatot ter­mékenyítőt a jövő időknek, s végeztünk munkát a régi telken uj vetés alá. Nem éltünk megjutalmazás nélkül: ha csak meg­pillanthattuk is a szerencsét, melynek..ke­mény önmegtagadással vétónk puha ágyat. És megpillantjuk-e? Megállunk az évforduló küszöbén. Szá­mot vetünk. Tetteinkben van a felelet. Múltúnkban a jövő. Ha jár törekvésünk előtt gondolat, mely megdobbantja a szivet és lángot gyújt a szemben; ha kiállóit megpróbáltatás után nem hullnak alá zsib­badtan karjaink s megtörve nem csügged az akarat: szerencse föl! bízvást megnyug­tatunk. Önérzet a bizalomnak anyja s a megnyugvás ennek gyermeke. Ha méltán tűzhelyünkhöz térhet e jóltevő család, hozzá költözik a hit, remény, a kedv 3 a jövő derűje: e jutalom nekünk. Magyarország tűzhelyéhez méltán kői - tözhetik. E nemzetnek vau joga az önérzet­re, az önmagában való bizalomra. Ki a sa- nyaruság éveit kiállta meg nem esve, s a forgatagból, midőn elkapta, még ép eszével menekülhetett; ki tudott össze nem ros- kadni idegen nyomás alatt, s megállni "lá­bán saját botlása után: helyén annak szive és esze. Az a nemzet lehet önérzetes, meg­bízhat magában. És a magyar megtette ezt. Még zug a fejünk, még fájnak csontjaink : de ledobva fekszik lábainknál az idegen te­her, és nem szédülünk többé. Itt állun k megint, felemelt fővel mint régen ; derekunk nem görnyed idegen bálványok előtt, sem saját káprázataink czikkázó táacza szerint nem hajladozik. Itthon vagyunk; szilárd föl­det érez a lábunk; magyarok vagyunk; ön­tudatunknál vagyunk és munkában. Nem. Nem a csalódás játszik képeket: valóban ő az. a jó szerencse, mely amott meglebben, érdemünk nyomán. Csak igy tovább: eléred, magyar nemzet. így tovább. Rendületlenül. A tűnő év pél­dája járjon előttünk; emeljen, vezessen. Az önfeláldozó elhatározás, mely megállított a lejtőn, midőn ez évnek első napjai már-már elsodortak; a lelkesülő egyetértés tüze, mely ez év derekán aczéllá edzette izmainkat a munkára; a kitartás, a bizalom és őnmeg- tagadás, mely azóta a változékony sors any- nyi próbája között férfias küzdelmeinkbe elkísért, mentő eltökélésekre bátorított és nem egy sikerre vezetett: ezek maradjanak velünk most és mindig, s legyen állandó erény a nemzetben, amit a pillanat jó su­gallata szült. Ez az esztendő tanított meg tettekre, melyek támaszaink ; érzelmekre, melyek fölemelnek; gondolatokra, melyek lelkesíte­nek. Az a gondolat, mely meg tudja ál- doztatni velünk a jelen őrömét a jövő éle­téért; az az érzelem, mely a nemzeti nagy­eszűiéért egy dobbanásba tudja összefoglalni minden magyarnak szívverését; a tettek, melyekkel szilárd alapot vétónk megújulá­sunknak, s ernyedetlen akarattal, lanka­datlan kézzel végezők: az áldásnak zálo­gai ezek. Érintettünk sokat, a mi fáj; le­törtünk sokat, a mi kedves: de a teljesí­tett kötelesség érzete van érte cserébe s a lelkesítő tudat: a nemzetért tettük. A ma a holnapnak áldozott. Megérdemeljük ajobb holnapot. De a mát is biztosítottuk. S ha ragyo­gót, csillámost ez évben nem találsz: de nem is vezet karján romboló csalódást, mint annyi más. Bánatosat, szomorút, fájósat ha találsz': de a vigasztalás oldalán. A ki élni akar, az édes méreg és keserű orvosság kö­zül az utóbbit választja. Biztositó tudat van abban, hogy a nemzet igy cselekedett. Letöröltük arczunkról a festett egészséget. Színünk halaványabb, de a természet színe. A tükör a valót mutatja, nem kendőzi a redőt, de látjuk magunkat, úgy, amint va­gyunk. S a kép nem csüggesztő : a lábba- dozó képe az. Az áraitó kápráztathat, vakíthat tüz- kigyóival, s befeketítheti üszkével a valót, aki a sötétben ólálkodik s a zavarosban vár halászatot. A bánatosból csinál kétségbeej-, tőt, a szomorúból rutát, a fájósból háláló- f sat: hogy megvesztegesse a hullámzó érzü­letet, s visszavonást növeljen a felzaklatott nyugtalanságból. Jól vigyázzon a nemzet e Szelek jártába, s jusson eszébe, miből támad a fergeteg. A hajó még törékeny; messze a- rév s ha még egyszer elborul : nem látjuk meg azt “a révet soha. Pedig azt a révet el kell -érni e nem­zetnek. Vagy hiú ábránd volt mindaz, a miért annyi szív megszakadt, annyi szellem elégett, annyi vér és verejték omlott; őrült fogalom a Haza, mindnyájunk küzdése hiába­való, Jetünk .,kába harez‘% halálunk a kétségbeesés. , Le nem. A .szerencse; meglebben az ajtó előtt. Utána, magyar nemzet. Jó utón vagy. Áldjon meg az isten és adjon boldog uj esztendőt neked. i """ Az egyiptomi nemzetközi bíró­ság o t ‘a francfia kormány is elösmerte, s a na­pokban már. intézkedett, bogy a bíróságban szin- ' tén képviselve legyen. A többi európai államok már régebben megadták j beleegyezésüket s kine­vezték képviselőjüket. E biróság egyelőre 5 évre szerve ztetett, s ha életképesnek bizonyul intézmé­nye, akkor tovább is fennmarad. Felállítása jelen­tékeny változást idéz elő az Egyiptomban levő con- sulatusok jogkörében, melyek-eddig a bíráskodás­sal is meg voltak bízva. Az igazságszolgáltatást a biró-képviselte államok polgárai ügyében ezentúl ez uj nemzetközi biróság fogja kiszolgáltatni. Igaz- ságügyminiszteriumnnk fölterjesztést is intézett ő felségéhez az iránt, hogy a bíráskodás az osztrák­magyar monarchia állampolgáraira nézve az egyip­tomi osztrák-magyar consnlatus kezéből az ottani nemzetközi biróság kezeibe adassék. Ő felsége eb­béli határozata a legközebb várható. A kép viselőház és felsőház ma rö­vid ülést tartottak, melyen kihirdették az 1874. évi VIII. törvényezikk 16. §-nak módositásáról, az 1875. julius 22-én kötött nemzetközi távirda egyez­ményről, a gyári és kereskedelmi védjegyek köl­csönös oltalma tárgyában a német birodalom kor­mányával Bécsben ^875. aug. 13-án kicserélt mi­niszteri nyíl atkoz vány beczikkelyezéséről szóló szen­tesített törvényezikkeket. A „Kelet Népe“ ma az adóemelésről ir ezikket. s az elején ngyap nagyon szabadkozik, hogy ő nem izgat a már mo,st törvénybe igtatott uj adóteher ellen, hanem azért mégis azt mondja, hogy az adóemelést az országgyűlés a kölcsön-con- sortiumnak szavazta meg. Nem kaptunk volna más­kép kölcsönt. Hát nem izgatás az in optima forma, ilykép térni vissza az adóemelés végbement tényére? Az adóemelésről szó volt már Ghyczy alatt, a jelenlegi pénzügyminiszter előkészítette a jöve­delmi pótadóra vonatkozó javaslatokat már jú­niusban. Ezt a „Kelet Népe“ mind jói tudja, s még­is azt Írja, hogy az adóemelés a deczemberben megkötött kölcsön föltétele volt. Ez aztán lelkiis­meretesség. Nem nagyon érdemes ugyan a „K. N.“ arra, hogy komolyan foglalkozzunk vele, mert hát mindennap ferdif, mindennap gyanúsít, de ezt még sem hagyhattuk szó nélkül. Mindig arról beszél, hogy az ő pártja adóemelés nélkül is tudott volna segíteni. Meglehet. A reactió mértékével mérve le­het egy provincziának igen gazdaságos budgetet szabni, de ilyen provinczia Magyarország nem akar lenni és nem lesz. Az adót majd csak magának fogja fizetni, s a nép nem hallgat azokra, kik a hazafiság köpenye alatt az adóteSer ellen hajto­gatják. Az sem igaz, hogy, az előbbeni kormány jóval kisebb mértékben hozta javaslatba áz adóemelést, mert nem hogy kisebb, hanem valamivel nagyobb mértékben hozta javaslatba, amint azt akárki ki­számíthatja, ha a két javaslatot összehasonlítja. A „Kelet Népe“ különben pártjával együtt jobban tenné, ha megnyugodnék a megmásithatlan való­ban, s elrejtené a fölötti bosszúságát, hogy minden kilátás nélkül áll a jövő előtt szemben a kormány kivívott sikereivel. Népösszeirás lesz holnap a fővárosban. Ma és tegnap kiosztattak a minták, holnap töl­tendők ki, s holnapután beszedik a rendőrség kö­zegei. Az adatok megbízhatósága a háztulajdono­sok lelkiismeretességétől függ, mert a főváros ta­nácsa kevés költséget szavazván meg, külön ösz- szeiró közegeket a statistikai hivatal nem küldhe­tett ki. Keméljük, bogy a háztulajdonosok meg fognak felelni egytől-egyig a bizalomnak, s a ro­vatokat kitöltik gondosan. Ajánljuk az ügyet figyel­mükbe. A főváros 1876. é v i költségvetése későn készült el s emiatt a belügyminisztertől az első pár hónapra indemnytit kért. A belügyminiszter e fel­hatalmazást megadta ugyan,, de komoly roszalását fejezte ki a főváros azon késedelmessége felett, hogy az évközben ismételt figyelmeztetés* daczára sem ter­jesztette föl felülvizsgálat végett kellő időben a költségvetést, s kijelentette egyúttal, hogy hasonló esetben jövőre a legerélyesebb rendszabályoktól sem Tog idegenkedni, a törvénynek érvényt szer- zendő. _______ Pár nap előtt felszólaltunk a miatt, hogy a budapesti e 1 ső f. törvényszékné 1 az elintézett ügydarabok százakra menő számmal le- tisztázatlanul és kézbesittetlenül hevernek, mert hiány­zik a kellő segédszemélyzet, hogy a jó és gyors igazságszolgáltatás követelményeinek megfeleljen; most örömmel értesülünk, hogy felszólalásunk nem volt eredménytelen, mert az igazságügyminiszter ur felhatalmazta a törvényszék elnökét, C se mák Béla urat, hogy a kellő segédszemélyzetről gondos- | kodtassék, s ekként a bajt gyökeresen orvosolja. > Azon felhívás fogytán, melyet az Erzsébet ki­rálynénk védnöksége alatt álló hernalsi jótékony in­tézet alaptőkéjének gyarapítása végett József fő­herczeg méltóztatott intézni hozzánk is: az Ellen­őr utján ötszázhét forintnyi adakozás történt, s hogy ezen összeget a mai napon szeren­csénk volt a kellő helyre juttatni, arról, a tisztelt adakozók irányában tartozó beszámolás tekintetéből, közöljük a következő nyugtát. Elismervény. 507 frt, azaz ötszázhét forint osztrák érték­ben, mely összeget a 25. számú gyüjtőiv szerint a h ernalsi tiszt-leányképző intézet számára, Csernátony Lajos képviselő úrtól átvettem. Kelt Budapesten, 1875. decz. hó 31-én. Hild., ezredes. Budapest decz. 31. Nagyfonfcosságu tárgyalások küszöbén állunk. Auersperg osztrák miniszterel­nök, De Pretis pénzügyi és Chlumecky kereskedelmi miniszterek holnapután fővá­rosunkba érkeznek, hogy hétfőn és kedden a függő kérdéseket a magyar kormány tag­jaival megbeszéljék. Első sorban a vámszövetségről, s a vámkérdéssel általában összefüggő kérdések­ről lesz szó. A magyar kormány álláspontja ezek tekintetében változatlan, úgy a mint azt júniusi, szeptemberi és novemberi jegy­zékeiben az osztrák kormány előtt már ki­fejtette. Óhajtja, hogy a megegyezés a vám­szövetség közösségének fenntartása alapján jöjjön létre, s ettől csak a legvégső esetben térne el. Az ellentétek ma még nagyok, s a január 4-diki és 3-diki tárgyalásoktól nem is igen várhatunk döntő eredményt, legföl­jebb közeledést, vagy legalább a helyzet tisztázását, a mi már magában véve is nyereség lenne. Azután, ha elvi megállapo­dások jönnének is létre, azok részletezése mindenesetre még hosszabb tárgyalásokat fog igényelni. Annyit azonban mondhatunk, hogy a magyar kormány ma már hosszabb halasztásba nem egyeznék meg, s ezt talán maga az osztrák kormány sem óhajtaná. Legyen közös vámterület vagy legyen ön­álló vámterület, az idő aránylag rövid, s a mindkét esetben megkivántató előterjeszté­sek kidolgozása és törvényhozási tárgyalása hónapokat igényel. A magyar kormány te­hát mindenesetre sürgetni fogja a kérdésnek rövidebb idő a’atti eldöntését.­A körülmények szerint a bankkérdés­ről is lehet szó, bár a bankkérdés nem tu­lajdonképi tárgya a jelenlegi tárgyalások­nak. Valószínű azonban, hogy az osztrák pénzügyminiszter alkalmat vesz magának a magyar pénzügyminiszter novemberi jegy­zéke felől nyilatkozni, a mi ismét alkalmat fog nyújtani a magyar pénzügyminiszternek arra, hogy álláspontját újabban is hang­súlyozza. Ismételjük, hogy valami különösen vér­mes reményeket a hétfői és keddi tárgya­lások eredményéhez nem kötünk, mert né­mely elvi kérdésben a két kormány állás­pontja ma még diametralisan ellenkező, de most az egyszer nem bécsi újságírókkal, hanem államférfiakkal lesz dolgunk, s igy mindenesetre várhatunk annyit, hogy bizto­sabb tájékozást nyervén az osztrák kor­mány álláspontja felől, véleményt alkothas­sunk magunknak az ellentétek ki- vagy ki nem egyenlíthető voltáról, s illetőleg a to­vábbi tárgyalások sikerének esélyeiről. Eddig a tárgyalások jóformán csak Írás­ban folytak, s részben talán ennek tulajdo­níthatjuk azt, hogy a vámszővetség felmon­dási határidejének letelte előtt eredményre nem jutottak. Most a szóbeli tárgyalások lényegesen megkőnnyithetik az eszmék tisz­tázását. s ezen felül az idő is sürgeti a megoldást. Gazdasági visszapillantás. A lefolyt év sehol sem mutat leverőbb ar- ezot mint éppen gazdasági életünkben. Közviszo­nyaink egy nevezetes és nagy horderejű átalakulást, állami intézményeink tetemes javulást, maguk az állami pénzügyek is a rente-kölcsön megkötése folytán kétségtelen emelkedést tüntetnek föl — gaz­dasági viszonyaink ellenben még mindig ugyan­azon majdnem kétségbeejtő tespedésben sinlenek, mint e szomorúan végződő év szomorú kezdetén. Hosszú, majdnem végtelen az okok ama soro­zata, melyek hazánkat nyomorba sülyeszték. A vér­mes remények tékozló pazarságaés a veszély első pilla­natában fékevesztett rémület, saját erőink túlbecsülése és reménytelen elcsüggedés, lázas tevékenység és két­ségbeesett tétlenség a korlátlan Optimismus és ha­tártalan pessimismus két egyként végzetes szélsősé­gei egyiránt pusztítottak. Az év elején még olykor-olykor feltűnt a re­mény egy halvány csilláma. Külföldi kedvezőbb üzleti kilátások maradandóbb nyomokat hagytak a pesti piaczon is, és a mellett ott kecsegtetett még földjeink és mezőink gazdag kincseket Ígérő viru- lása. Az annyi keserű csalódás után várva várt és nem egyhelyütt már előre számításba vont bőség helyett csak közepes hozadékot adott a talaj; s ami rendes viszonyok közt megelégedést és meg­nyugvást nyújthatott volna, most újabb elégedetlen­ségnek és elkeseredésnek vált forrásául. És a gazda ennyi bajával nem is maradt magára. A meghiúsult reményeket nyomban követte :a csalékony jövőre épített várakozások szétfoszlása. Nagy ipartelepek dőltek össze s az egyszerű kézműves napszámmal kereste kenyerét. Terjedelmes üzletek csak saját I tőkéjükből lengenek, mig a kicsinyek elbuknak vagy roskadoznak^ S mindezen csapásokat súlyos­bítja még a vétkes könnyelműség, melynek a leg­szilárdabb hírben álló pénzintézeteink is áldozatul estek. S ha végre összegezzük az eredményt és összevetjük'a jelen évet a múlttal, majdnem azt mondhatnék, hogy gazdasági viszonyaink inkább hanyatlottak, mint emelkedtek. Az év elején még fel-felvillant a remény csábitó képe, egy futó mo­solyt vonva a szomorú arezokra, ma már csak gond és - aggodalom tükrözik minden vonáson. És mi mégis azt hiszszük, hogy az eredmény csak látszólag oly komor, mig valójában a biztos javu­lásnak első hírnöke. A folytonos csapások megingatták hitünket a gvors és külső segélyben, de egyszersmind ma- gunkbaszállásra és komoly vizsgálódásra ösztönöz­tek. Közgazdasági kérdéseink soha nem részesültek oly nagy figyelemben, mint éppen az utolsó évben; mi nem egy tekintetben tisztázott és megállapodott nézetekre is vezetett. A lefolyt évben alig építet­tünk egy mértföldnyi uj vasutat is, és mégis épp a forgalom terén igen sok és üdvös eszme nyert ha­tározott alakot. Égyes uj vonalak kiépítése, némely meglevők kiegészítése, de főleg a tarifapolitika kö­rül meglehetős tisztán állnak előttünk a teendők. Tudjuk, hogy csak vasúti hálózatunk kiegészítése és olcsó fuvar mellett leszünk képesek a külfölddel versenyezni. S a megmérközésnek elkerülhetetlen szüksége gazdasági életünk egyéb tényezőire is ki­terjesztette a figyelmet, annak minden ágában a teendők egész sorozatát jelölve ki. Amit azelőtt csak homályosan sejtettünk, azok iránt ma nem egy tekintetben teljesen világos és eltökélt határo­zatok érlelődtek meg a nemzet köztudatában, me­lyek csak a kedvező időre várnak, hogy megvaló­sulva áldásos befolyást gyakoroljanak összes gazda­sági életünkre. A vám fontos kérdésében igaz ugyan, hogy sok helyütt a legeltérőbb és legzavarosabb nézetek uralkodnak, melyeket a frázisok cultusa s az osz­tályérdekek szűkkeblű elfogultsága melegen istápol. De a nemzet higgadtabb és józanabb, és épp azért döntő része e tekintetben is tisztában van magával. Leghatározottabban nyilatkozik azonban a nézetek egyhangúsága a bank hasonlóan nagyfontosságu kérdése körül. Mindnyájan meg vagyunk arról győ­ződve, hogy önálló magyar bank nélkül nem ren­dezhetjük anyagi viszonyainkat. Nagy csalódás volna hinni, hogy jelenlegi nyomorunkat egyenesen csak a tőkeveszteség idézte elő. Valóságos veszte­ségünk távolról sem oly nagy, mint azt a pénz fel­tűnő gyér voltából, a kereset nehézségeiből és a realitások elértéketlenedéséből következtetnünk kel­lene. A válságok rendes kísérője, az általános bi­zalmatlanság teszi oly nyomasztóvá a helyzetet. Az bénítja meg a forgalmat és azzal az egész életet. E bajon azonban csak bitelUgyünknek önálló ren­dezésével segíthetünk. Igaz, hogy ezzel még nem orvosoltunk mindent, de az kétségtelenül az első lépés, az alap, melyre majdan épitnünk lehet. A lefolyt válságos idők legtermékenyebb és legüdvösebb tanulságát legvégül hagytuk, mert erre fektetünk legtöbb súlyt. És hiába minden javítás a gazdasági közélet terén, ha ezt szem elől té­vesztjük. Az alkotmány visszaállítását követő első évek nagy lendületet adtak termelésünknek, de még ennél is gyorsabb növekvésre ösztönözték fo­gyasztásunkat. Szükségleteink óriási mérvben sza­porodtak, és csak azért igyekeztünk keresni, hogy azokat kielégíthessük. Az utolsó évek keserű lecz- két adtak e részben, és ma már majdnem min­denütt hangoztatják az igények lejebbszállitásának elengedhetetlen szükségét. Nemzeti vagyonunk két­ségtelenül gyarapodott az utolsó időben, de abban a gazdasági élet legfőbb erényének, minden tőke egyedül törvényes szülőanyjának, a takarékosság­nak vajmi kevés része volt. Sokat kerestünk, de el is költöttük, mielőtt még kezünkhez kaptuk volna. Ha okulunk a múltak tapasztalásain, ha életbeléptetjük mindazon újításokat és reformokat, melyeket közgazdaságunk sürgősen követel és a mellett tartósan és híven ragaszkodunk eme másik nagy elvhez, melyet már a magánélet jóléte, a családi tűzhely-boldogsága is kötelességünkké tesz, akkor a lezajlott szomorú és kínos válság mint egy szükséges és áldásos gyógyszer fog emlékünkben maradni, mert annak fogjuk köszönhetni gazdasági organismusunk újabb és teljesebb, maradandóbb és biztosabb virulását. Igazságügyünk 1875-ben. Igazságügyünkre nézve az idei év is, a jó szándékokkal évek óta kövezgetett utón haladva bár, de mégsem nyomtalanul folyt le. Intézmények léptek életbe, törvényjavaslatok készültek, melyek kétségtelen haladásunkat jelzik az igazságügy terén is. Életbe lépett két fontos intézmény: a közjegy- zőség és az ügyvédi kamarák. Az előbbi bár még kevés életjelt ád magáról, de idővel meg fog növe­kedni és izmosodni, s a jogbiztosságnak kétség­kívül oly hü és megbízható őre lesz, mint külföldön, honnét hazai intézményeink közé átültettük. Az utóbbinak már is mutatkozó gyakorlati hasznait nem szükség magyaráznunk. Sokkal kevesebb azonban azon intézmények száma, melyek igazságügyi szervezetünknek már tagjaivá lettek, mint azok, melyek már|készen vár­ják az időt, hogy e szervezet életerős tagjaivá le­gyenek. Az igazságügyi törvényhozás (a javaslato­kat értve) az id‘n felettébb termékeny volt., Egész egy sereg gyé.meket szült, melyek azonban még névtelenek s törvénytelenek, mert p&rliamentünk még nein szolgáltatta kf nekik az apasági bizo­nyítványt, s nem adott nekik keresztlevelet. Ezek a kis pogányok pedig — nehány igen életrevaló szülött van köztük — ugyancsak pogány lármát ütnek, hogy sürgessék törvényesitésöket. Parliamen- tünk azonban az idén is sok mindenféle egyéb dologgal lévén elfoglalva, nem igen ért rá Justitia ezen csecsemőinek dajkálására, pedig e miatt azok közül sok elcsenyevészedik, sőt egy, mely a bíró­sági fizetések fokozatát lett volna hivatva megálla­pítani, már ki is múlt. Nyugodjék békével, valamint béke igazság­ügyünk többi halottjainak is! Sem ez, sem a ki­múlt busz törvényszék után nem folyik sok köny. Legfelebb azon másik húsz törvényszék siratja, mely az elhunytak sorsában saját sorsát látja, s melynek ajtaján a halál már szintén kopogtatott. Az igazságügy nem érzi meg valami nagyon hiá­nyukat, s ha tán mégis bánkódnék kié u

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék