Ellenőr, 1876. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1876-01-01 / 1. szám

teni fogja bánatát az elhunytak örökség­ A teme­­tési költségek leszámítása után nem sok fog u­gyan maradni, de jelenlegi viszonyaink kíje ez is valami. A megtakarításokban átalában csak lassan haladhatunk előre, de már­is szép­­edményt ér­tünk el, mert 1876-ban igazságügyük körülbelől másfél millióval kerül kevesebb®) mint P­ °­ 1873-ban, midőn igazságügyünkre 11,500,585 frtot költöttünk. Az egyes vidékek, melyek nem kapják most már közel a törvényszéket, meg fogják érezni a hiányt, de végre is beleszoknak, s ez legalább hűteni fogja a perlekedési vágyat. Igaz ugyan, hogy a magyar törvényszékek a világon legna­gyobb területeknek és legsűrűbb népességnek fog­ják mérni az igazságot — mert míg p­l. az igaz­ságügyi költekezésekben nem valami bőkezű Po­roszországban is átlag 50,000 lélekre esik egy, legalább 6—7 bíróból és elnökből álló Preisgericht, addig nálunk az átlagos szám már ezelőtt is több volt százezernél, jövőre pedig a k­özép szám is meg fogja közelíteni a 200,000-et, de végtére is kellett modus vivendit feltalálnunk, hogy az igaz­ságügyet is kielégítsük s a pénz is megmaradjon. Csakhogy azt hiszszü­k, miszerint még húsz törvényszék megszüntetésével elmentünk azon hatá­rig, meddig józan megfontolással, s az igazságügy érzékeny kára nélkül elmenni lehet. Igazságügyünk jelenlegi keretében több megtakarítást nem lehet tenni, mint tettünk eddig, s tenni fogunk még húsz törvényszék és a semmitőszék megszüntetése által. Egyik közelebbi czikkünkben részletesen kimutat­tuk, mennyi dolguk van a magyar bíráknak, s összehasonlításokat tettünk az ezek és külföld bírái által végzett munka mennyiségére nézve. E szá­mokból nem az tűnt ki, hogy bíráink többet vé­gezhetnének, hanem inkább az, hogy ennyi munkát lehetetlen még a legnagyobb iparkodással is jól elvégezni. Ha tehát igazságszolgáltatásunkat pa­nasz érheti, ez csak a munka minőségére, s nem mennyiségére vonatkozik. Mivel a kereskedelmi törvénykönyv csak 1876. évi január 1-jén lép életbe, már kimerítettük azon főbb mozgalmakat, melyek igazságügyünk terén a lefolyt évben történtek. Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy azon törvényjavaslatok felett tartsunk rö­vid szemlét, melyek bár elkészültek, s részben le is tárgyaltattak, de a jelen év folytában nem emel­kedhettek törvényerőre. S e tekintetben első­sor­ban a keresk. törvénykönyvről kell megemlékez­nünk. E törvénykönyv bár fogalmazási tekintetben sok kívánni valót hagy fenn, mégis teljes elismeré­sünket érdemli ki. Nem mintha új eszméket, új alapelveket tartalmazna — ezt bizonyára még leg­melegebb barátai sem állíthatják — de erre nincs is szükség, sőt a kereskedelem érdekében jobb is, hogy az osztrák keresk. törvénynyel együtt közös alapon, a német keresk törvénykönyv alapján készült. Magyarország, Ausztria és Németország közt kereskedelmi tekintetben oly érdekközösség van, hogy csak helyeselhetjük, ha a három ország kereskedelmi ügyei egyöntetűen szabá­­lyoztatnak. S a magyar keresk. törvénykönyv­nek megvan még azon előnye is, hogy a magyar speciális keresk. viszonyokat, hol elkerülhetetlen volt, tekintetbe vette. Csak azt sajnáljuk, hogy a keresk. törvénykönyvvel együtt a magyar ten­gerészeti magánjog is nem készült el. Pe­dig ez iránt már régóta folynak a tárgyalások, s aránylag könnyű munka is leendett, mert egysze­rűen csak a német keresk. törvény V. könyvének receptiójáról van szó, mely könyv a tengeri ma­gánjogot tartalmazza. Mivel pedig a tengeri hajók lajstromozása és a matrózrend­tartás már szabályozva van, a német tenger­jog receptiója csak annyiból állna, hogy az V. könyvnek ide vonatkozó intézkedései kihagyatná­nak, s az egész könyv új paragraphus-számozást kapna. S hogy mégis az idevonatkozólag már évek óta folyó tá­gyalások eredménytelenül maradnak, nem igen érthető, s ebben ismét egyikét látjuk azon rendszertelenségnek és habozásnak, mely igazságügyi törvényhozásunkat évek óta jellemzi. A gyakorlati élet, által megkívánt szükségesség lett volna, hogy a keresk. törvénykönyvvel egyi­dejűleg a teng. magánjog is életbe lépjen, mert ez utóbbi amannak mintegy kiegészítő részét képezi, s mégis az fog bekövetkezni, hogy a teng. magánjogot a keresk. törvénykönyv után csak évek múlva léptetjük életbe. A keresk. törvénykönyv után leginkább a büntető törvénykönyv érdemli meg figyelmünket. Erre vonatkozólag közelebb érdemleges véleményt fogunk mondani, s ezúttal csak azt jegyezzük meg, hogy nagyon sajnáljuk, hogy a parl­amentnek az idén nem volt ideje e törvénykönyv letárgyalására. A büntető törvénykönyv hiánya egyik legégetőbb baja igazságszolgáltatásunknak. Igaz ugyan, hogy a gonosztevőket, büntető törvénykönyv nélkül is, megbüntetik hazánkban, de a bírák bölcs belátása,­­ a különféle gyakorlat, felfogás stb. mégis bizony­­­­talanná, lazává tette büntető igazságszolgáltatá­sunkat Az igazságügyi kormány által tervezett, de még meg nem valósított reformok közt van még: a polg­ perrendtartás kijavítása, a büntető eljárás, a rendőri kihágások, a bagatell-ügyek, s legújab­ban a kir. tábla decentralisatiója. Egyik fontosabb kérdés, mint a másik. A polg. perrendtartás az osztrák perrendtartás után a legroszabb a világon. A perlekedési viszketegnek oly tág tért nyit az, hogy nem csoda, ha alsó és felső bíróságaink ma­holnap egyátalán nem fogják megbízni a munkát. A bagate­­-ügyekre vonatkozólag kimutattuk már, mily roppant perc­entjét képezik azok az összes bírósági ügyforgalomnak. A büntető eljárás és a rendőri kihágások ügye szintén sürgős, mert amaz véglegesen fogja szabályozni a bűnperek formasá­gait, az utóbbi pedig egy sereg felesleges tehertől fogja megmenteni a rendes bíróságokat. Kérjük tehát ezen javaslatok mielőbbi tárgya­lását, de mindenek felett kérünk rendszert, nem pedig keresztü­l-kasul való foltozgatást. Ez okból kérjük, hogy a polg­ perrendtartással kapcsolatban a bagatell-ügyek, a büntető eljárással pedig rendőri kihágási ügyek kérdése oldassék meg. TÁRCZA. A fővárosból. Kerestetik egy férfi, aki karácson estére sem szivardobozt, sem szivarszipkát, sem gyufa-, sem hamutartót nem kapott, szóval semminemű részle­tét a „pipatorium“ elnevezése alatt ismeretes össz­­fogalomnak, melytől a hölgyek (tisztelet a szintén dohányzó kivételeknek!) annyira félnek, melynek azonban áldozai szintén sietnek, ha az erőst nem illető képviselőjének kedveskedni akarnak. Egészítsük ki a kurrencset azzal, hogy a be­csületes megtaláló kap egy csomó fidibuszt a bank- és vámügyi tárgyalásokról e héten hírlapilag meg­jelent különböző hírekből. Valami titkos, megmagyarázhatatlan babona van elterjedve a nők köreiben, hogy a férfihoz csak egy utón férni — a füst utján, hogy őt csak egy eszközzel lehet megnyerni — a dohány esz­közével,­­ hogy neki mindenek fölött egy dolog kedves — akármi, a­mivel pipázni, czigarettezni vagy szivarozni lehet. Tisztelem a papucsot és házisipkát (dohányzó készleten kívül a női leleményesség mindenségét), mert ezek legalább a háziasság symbolumai s azt látszanak mondani: ily kényelmesen sehol sem érezheted magadat, azért maradj veszteg és ne ven­dégszerepelj egyebütt. De a dohánykészlet nem mond semmit. Vagy ha mond valamit, kétségbeejtőt mond: „Ti oly esztelenek vagytok hogy szájato­kat szivarozásra vesztegetitek; kobakotok oly üres, hogy egy pipaszárat szívesebben öleltek egy őzike termeténél; oly elvakultak vagytok, hogy a csibuk izzó parazsát izzóbbnak látjátok a legizzóbb szem­nél ; oly pazarlók, hogy a drága tü­llt báli ruha helyett prózai­­ mocsokmentőnek használjátok!“ . . . Piha ! . . ., Nem megsemmisítő ítélet ez, pe­dig ez, s nem egyéb jelentősége van annak a sok szivar-ajándéknak. Ki az élet bizonyos számú éveit lemorzsolta, az évenkint visszatérő karácson követ­keztében lassanként a dohányzókészletek oly töm­e- j­gére tesz szert, hogy egy örökkévalóság nélkül e­­ készletek részleteit sehogysem képes elhasználni. Kráternek gondolnak-e minket, kik folytonos kitö­résben szenvedünk ? Nem lehet máskép. Minden nő (ez aranyszabály!) a szivart ve­­télytársnak tekinti s bizonyos leplezett, de mély gyűlölettel néz a pipatóriumra, hol a férfi oly drága perczeket veszteget. S minden nő mégis gazdagítja ezt a pipatóriumot, erősíti a vetélytársat s a vetély­­társat azzal buktatja meg, hogy ő pártolja. Mennyi politika a kedves fejekben. De hö! hő! Pegazus, ne ragadj el, különben három hasáb végéig meg nem álsz a tanulságokkal, melyeket a karácsonfa szivar-készleteiből életböl­­cselmi szabályokképen leszűrsz. A karácson múlt — elmúlt — félmúlt s a mai világban a mi félmúlt — régmúlt. Már mi így conjugálunk. Ó­ év elmúlt­­ vele a karácson, te még a fénylő gyertyácskákat zenged, pedig után útfélen füledbe harsog az ismert kiáltás: boldog újévet kívánok. Köszönöm, annyit hallom ezt a boldog újévet, hogy csakugyan szerencsésen belebetegedtem. Értem, hogy az ember a sok boldogságtól rosszul lehet s ha rajtam állna — a mint hogy máson áll — az egészségügy szabályozását azon kezdeném, hogy betiltanám a „boldog újév“-et. Ha­tározottan ártalmas az egészségnek. Képzeljünk egy cholericus embert — a „bol­dog újév“ legalább is arra ingerelheti, hogy egy sze­líd főbekallintással példát statuáljon. Egy melancholícus ? — Öngyilkosságra hatá­rozhatja el magát. A flegmaticus, ki nehezen válik meg vérmér­sékletének szűk bástyáitól, ha egyszer kilép — kétség­kívül nagyot művel, valami borzasztót ... a­mit borravalónak kiosztana, összeadja, megissza maga, s akkor jaj neki! Tagadhatatlan, hogy a „boldog újév“ a ki­sebb testi sérelem vagy csendháboritás rovatába tartozik s csak hiányos törvényeinknek vagy stá­­tumainknak köszönhető, hogy mindenki szabadon kívánhat boldog újévet, a nélkül, hogy a Nemezis Nr. 25. (költői kifejezés a constablerre) azonnal nyakon ne csípje és bírságot ne kívánjon tőle. Mért fizetünk mi , a boldog újév kárvallottjai, mért nem ők, kik a kárt okozzák ? Remélem, codificáló kapa­­citásaink ezt az eszmét nem fogják mellőzni, mi elég szerények, vagyunk hogy a forrás idézését sem követeljük. Boldog új év! Annyi boldogságot fogyasztunk el újév napján, hogy nem csoda, ha az év folya­mára nem marad fenn semmi. Az idén jó volna kevesebbet költenünk és valami keveset megtar­tani, hogy legyen év közben mire szert tenni. 76. komolyan kezdődik. Saturnus borzasztó redős homlokkal lép a szín­padra. A viszonyok sajátszerű bonyodalmainak ha­tása mind szélesebb körökben válik érezhetővé és nem vélünk csalódni, ha megjósoljuk, hogy a szín­falak közt nem egy meglepő fordulat van készülő­ben, melyről a nézőknek egyelőre vajmi kevés fo­galmuk van, de a kellő conjuncturák beálltával oly conflagratiók küszöbére léphetünk, melyek, ha nem csalódunk — aminthogy ismételve jelezzük, misze­rint csalódni nem vélünk.................. Ezer bocsánat — bele­tévedtem a vezér­­czikkbe. És valóban nem is lehetne jellemzőbb valami, mint a 76-i év beköszöntő tárczaczikkét vezérczikknek írni, mert ez az esztendő vezérczikk anyaggal kez­dődik — még pedig szakanyaggal. Aki a vám- és bankügyét nem érti alaposan, az akár át se lépjen 76-ba. Más években a tárcza­­író ilyenkor Terpsichoréről álmodozott és könnyel­műen ugráltathatta tollát, felkiáltva: víg farsang előestéin állunk , most a penna önkénytelenü­l ve­­zérczikki nehézkességgel mozog és meghatott álla­potban majdnem hajlandó volna a cartell-szerző­­désről elmélkedni. Bálkirálynék a mostani kilátá­sok szerint: Depretis, Chlumetzky, Simonyi, Széll, mind oly nevek, melyeket hasztalanul keresünk a múlt évek estélyi szépségeinek lajstromaiban. Ily körülmények okvetetlenül birnak hatással a kézre is, mely a zsebbe nyúl, hogy az újév áldá­sos kívánságait illendően díjazza; a kéz, a zseb, a tárcza nem a régi. A kéz a zsebbe nyúl, s vagy tárcza nélkül tér meg útjából, hogy egy „meleg“ s kézszorítás honoráriumával elégítsen ki vagy nem is nyúl a zsebbe, s inkább a fejre téved, hogy­­ megvakargassa. Karácson, újév, farsang csupa alkalom elköl­teni azt, ami úgy sincs; végzetes sorozat, borzasz­tó „logikai egymásután“ ! „Aki nekem boldog újévet kíván“, mond egy erélyes gargon barátom, „annak utalványt adok, kifizetendő a valuta helyreállítása után.“ — Könnyű neked, felelt egy apa, kit az ég egy quintettel áldott meg, mely a „csók­ keringőn“ és „felhívás tánczra“ ismert zenéjén kívül mást nem akar most hozni, de mit tegyek én? Ha mi nem hálózunk, az én lányaimat is csak a valuta helyreállítása után találnák elvinni? Aki a bank- és vámszövetségi kérdések nap­jaiban bőkezű tud lenni báli költségek megszava­zásánál vagy újévi borravalók engedélyezésénél, az megérdemli sorsát. Nem sajnálom t. i. az illetőt. Hogy azonban a logikai egymásutánt, melyet említettünk, megtartsuk, át kell térnünk a far­sangra. Ugyan kérem mi jutott a sorsnak, napnak, gondviselésnek vagy akármilyen naptárkészítőnek eszébe, hogy az idei farsangot nyolc­ hétre szapo­rítani vakmerőségelte ? Kétkedni kezdek a gondvi­selésben. Vagy nem tudják-e a fensőbb hatalmak, hogy az idén két hét is elég volna? Mintha csak az angoloknak szólna az idei farsang, kik egész Ázsiát egymásután vásárolják össze, tekintet nélkül ránk szegény magyarokra. Ez oly helytelen rendezés, melyet eléggé alig lehet megróni. Sajnos, hogy ez a rendezés nem Fe­­leky vagy Molnár dolga, különben igen könnyű volna rajtuk a port elverni. A „Nőképzők“ okosak, ők felfogták a kor intő szavát s a mulat­sággal hasznos czélt kötöttek egybe, politikai tom­bolát rendeztek­­ a nemzetiségi kérdés megoldá­sára. Nemzetiségi jelmezek fognak a vigadóban az ő estélyükön hemzsegni, ami ha egyrészt nem is dicsérendő eszme, mert áttültet sokfaju hazánkba még új, eddig nem létezett nemzetiségeket is, de másrészt legalább közvetíti a különböző fajok közti érintkezést s közeledést. Vagy képzelhető-e, hogy Miletics ellen tudna állni azon bájos magyar hölgyek­nek, kik ott Árpád nemzetét képviselni fogják? Alig hiszszük. A circumspectus szászok­­(csak mi­nek erre a mulatságra) szintén levn ott bizo­san oly sz­emenszedett székely lányát, kikér universitáson kivül még az universit is odad­a­rádásnak. Mindez tagadhatatla­ne amitől sek az, hogy nagyon szép oláhok, verbek és vátok is találkozhatnának e veszelmes helye amily lovagias nép vagyunk, valalyik külön rettenthetetlen honatyánk a nemzet­i törvény oly revisiójába bocsátkozik, melyt nem gyó£ ki holta napjáig. Azért óvatosság nem fog árt­, vigyázz magunkra a nőképzők nemzetiségjelmez-zombi­ján s ajánlom mindenkinek, alesendőnek­­ magát, dugjon zsebre egy-egy ténytárt s as menjen oda, hogy ha a czukrászian, vagy a lypsókon, vagy a sóhajallékban, úgy pedig a dolgokban valamely nemzetiség amely tagja valamely pillanatban fölötte gyönyek érezné ma is a mentő törvényezikk kezénél írín s az ódává paragrafust azonnal felütve, feléidézhesse. Nem tudom, lesznek-e m:­ebben a bálb testvéreink és spe­­kiktől Ad-Aziz ments meg) a bosnyákok is képviselvMindenesetre­­­lyes volna a rendezőségnek árgy szellőzteti miatt a külügyér úrhoz fordul vájjon idő­­alkalomszerűnek tartja-e ama setetreméltó nem­zetiség képviseltetését a nőszők tombolásái Mert nem vagyunk bizonyosatenne, nem készít Simonyi Ernő ez alkalomból­­ újabb interpi­latiót a min. elnökhöz, mely fólamlás András, gr. előtt sem lehet közönyeVagy ami regfék mesl, vájjon nem hoz-e a „itik“ stante pec vezérczikket Magyarország jed­áló viszketeg­ről ?.­­ . . Szóval, a dolgot meg l fontolni. Azt se tudjuk Paul-Tóth Vilmos , Miletics mily szemmel nézne tüntetést. Dőljön el a kérdés bálépen, csak valam­iépen a bosnyák hirhedett döttség (mely vak­szinü­leg hófuvatokban megint) személyesen n jelmezkedjék ezen a mulatón. Árgus. KÜLFÖLD. Dec­ember 31. A franczia n­emzet­gyűlé­s tegnap még nem oszlott föl; a tegnapi gyűlés végleg megálla­pította a jövő választások rendjét. Jún. 16-án a senator-választó delegátusok, 30-án a senatorok, febr. 20-án pedig a képviselők fognak választatni ; az új házak pedig márc­ius 8-án gyűl­nek össze. A feloszlás — az állandó bizottság megválasztása, a czukortörvény és vasúti javas­latok elintézése után — mára tűzetett ki. Egy konstantinápolyi távirat szerint Her­­czegovina külön vilajetté alakíttatik át, élén Rauf pasával, a scutarii­ kerület (Albánia) szintén külön vilajetet fog képezni, élén Ah­med Havni pasával. Montenegro fejedelme, a „Pol. C.“ híre szerint, panaszló levelet intézett Gorcsakoff herczeg­­hez a maga helyzetének nyomasztó voltáról a föl­keléssel szemben, s kijelenti, hogy ha még továbbra is eleget akar tenni a nagyhatalmak azon kíván­ságának, hogy visszatartsa népét a felkeléshez való nyílt csatlakozástól, akkor trónját és életét veszé­­lyezteti. Engedelmet kér tehát a czártól, hogy h­ad­e­r­e­j­é­v­el az es­em­ény­ek folyamába beléphessen. Az orosz császár erre állítólag azt felelte, hogy maradjon meg a fejedelem eddigi magatartása mellett, állása reméllhetőleg nem sokára egy vagy más irányban kedvezőbbé fog alakulni. Az év utolsó napján. Nagy küzdelmek, folyton bonyolultabbá váló ellentétek — általános nyugalmat színlelő, mindent eltakarni szerető lepel alatt, kivált ha az önmaguk jólétében nem annyira hivő, mint azt óhajtó Ta­mások kezei föl-föllebbentik a Sais fátyolát —, nem simulhatnak el, nem egyenlíthetők ki egy év közeledő végének puszta ténye által. A közvéle­mény jóhisze­műsége beleun a minden hangnemben, minden variatióban, minden irányból hangzó béke, nyugalom, biztonság hirdetéseibe­n nem nyugszik el a határjelző napon sem, még ha eme határt nem is pusztán az idő, hanem maguk az esemé­nyek vonnák meg. Az események határát nem az idő szabja meg: az események alkotnak kor­szakokat az időben. A történet írója, a maga nyu­galmas távlatából fogva föl könyve lapjára a je­lenségek képeit, határt szab, korszakokat osztályoz, a háttértől élesen elváló körvonalakat rajzol. Nem úgy a folyamatban levő események megfigyelője, ki előtt az események a magok fejletlenségében sokkal közelebb vannak, semhogy felfogó tükrének góczpontja tisztán egyesíthetné s verhetné vissza a rajzoló sugarakat. Nem tiszta a kép, melyet az év végén a le­folyt eseményekről alkothatunk. A csoportok töké­letlenek, az egyes alakok befejezt­enek; itt is ott is egy-egy lényeges testrész hiányát érzi a szem, mely csak jövőre ölt látható alakot. A continens két helyén indult meg az év elején az események újabb menete, egyik helyen sem ért el a nyugvó ponthoz. Francziaországban meg lett az új alkot­mány február 25-én, de ez csak uj kerete a kép­nek, a mely még nincs rajzolva, s melynek helyét még az előbbi csoportozatok vászna foglalja el. Csak ezután bontakoznak még ki az uj alakok s lépnek a feloszló nemzetgyűlés helyére. Spanyolor­szág az év 9. napján már uj királyt üdvözölt hatá­rain belől, de a polgárháború még nincs befezve, a király még nem ura az egész országnak, mely­nek törvényhozó testülete csak ezután ül össze. A keleti viszonyok, melyeknek bonyolódása az év elején a podgoriczai viszály elcsillapultával megnyugodni látszott, s később a herczegovinai és boszniai lázadással tetőpontra hágott, szintén csak ezutánra várják a kifejlődést. A három éjszaki ha­talomnak egyesülnie kellett az európai béke bizto­sítására, s a viszályok elcsöndesítésére. De a föl­kelésnek még nincs vége. A porta kiadta reform­rendeletét, melynek üdvös és kívánt eredménye még legalább is igen kétséges. A hatalmak reform­­tervezete is, mely a felázadt tartományok lecsön­­desítését és a jobb viszonyok helyreállítását czé­­lozza, még csak terv s előterjesztése is csak ezután­ra várható. S mindezen események folyama alatt szünte­lenül általános volt az izgalom Európában. A fegy­veres béke, mely annyi folytonos manifestátiókra, közbenjárásokra, csillapítgatásokra szorult, nem en­gedte megnyugodni a kedélyeket. Francziaország hadi újjászervezkedése, a német-belga Duchesne­­ügy, az olasz garantia-törvény, mindmegannyi okul szolgáltak arra, hogy az évnek legtalálóbb jellem­zése a sokat emlegetett „Krieg in Sicht“ legyen. S daczára minden biztosításnak, minden békeszö­vetségnek, az európai hadseregek leszerelésével, vagy legalább a folytonos nagyobb mérvű fegyver­kezés megakasztásával, nincs jel, mely biztathatna. De van az évnek egy másik, — megnyugtató — jellemvonása. Ez az általános consolidatióra tö­rekvés minden államban egyenként és együtvéve. Francziaország új alkotmány megteremtésével tett lépést a biztos, nyugalmas jövő felé. Spanyolor­szág királyságot alkotott, pártviszályokat igyeke­zett rendes mederbe szorítani, s küszöbén áll a polgárháború elnyomásának s az ország alkotmá­nyos rendezésének. Németország, Oroszország és Ausztria Magyarország a békeszövetség megerősíté­sével törekedtek a kölcsönös jó viszonyok fenntartását és állandóvá tételét biztosítani. Angolország a suezi csatorna­ részvények megvétele által tett erélyes lé­pést külkereskedelmének és befolyásának megszi­lárdítására, s a walesi herczeg utazásával az in­diai viszonyok consolidatióját czélozza, a birodalom megerősítésére. Olaszország mindenfelől barátjaivá tette a külállamokat, békés viszonyt tart fenn a pápasággal, s az ország belbiztonságát igyekezett hely­reállítani a szic­íliai bizottság kiküldése által. Csak Törökország maradt meg az ismeretes fekete pontnak a láthatáron, csak ennek viszonyai fordultak roszabbra a többi államok viszonyainak javulásával szemben. De éppen az általános helyzet megnyugtató volta látszik kezességet nyújtani a felől, hogy e részről sincs fenyegetve a béke, s hogy a lefolyt mozgal­mas év végével nyugodtan tekinthetni a mindenütt befejezetlen bár, de sehol sem vésztjósló viszonyok további fejlődése elé. Újabb vészszel az idő nem viselős S ha újév napjára mégis határjelző momentumot akarunk föl­jegyezni , ez csak azon megnyugtatás érzete lehet, mely — hacsak valami rendkívüli, éppen előre nem látható esemény be nem következik — hosszú időre nyújthat biztosítékot minden egyes államnak és népnek a felől, hogy bizton folytathatja consolidá­­tiójának, fejlődésének, felvirágoztatásának áldásos művét! IRODALOM. Emlékeztető. A letűnt esztendő irodalma nem virágzott gaz­dagon. Uj tünemények nem támadtak, jövőre ki­ható új eszmeforradalmak nem mutatkoztak az írók között. Nagy napok, melyek egyszerre félistenné emelik az embert, kiragadva kortársai tömegéből, nem fordultak elő; folyt az idő közönségesen, szo­­kot medrében. A politika korszakos fordulatot von; a társadalom pár üdvös hullámot vett föl; az irodalom a kettőnek közepette foglal helyet, ese­­ményes voltára nézve. Szegényebb vala mint poli­tikánk, s dúsabb, mint társadalmunk. A tudományosság és költészet két nagy ünnepen kívül, melyet Akadémia és Kisfaludy-társaság szo­kott ülni minden évben rendesen, még három jelen­tékeny ünepe volt a litteraturának. Örvendetes jelen­ségnek, üdvös mozgalomnak nevezzük ez ünnepe­ket, mert általuk a nemzet bebizonyította, hogy a szellem bajnokainak az elismerést elegendő érzéke és méltányossága van megadni, mert e iodolat­­ban a nemzet az örök eszmék, a szép, jó és igaz iránt fogékonyságát és rajongását tüntette ki, pe­dig csak e tulajdonság önt nemesebb érzést, föl­­lengzőbb gondolkozást a társadalomba. Az első ünnepen a közbecsülés és közszeretet Jókai Mór fejére tette le koszorúját, a második ünnepen Szabó Istvánnak, Homer derék fordító­jának adta meg az elismerést; azt „az írók és művészek társasága“, ezt a „philológiai egyesület“ rendezte, s ez volt évi működésük legszebb té­nye. A harmadik ünnepet Jovanovics Ivánnak az érdemes hazai szerb költőnek tiszteletére ülte baráti köre, de csatlakozott ahhoz szerencse­­kívánat­aival a magyar irodalom is. A ma­gyarság e csatlakozásában az idegen ajkú ho­nosai művelődése felett érzett érdeklődése és örö­me nyert testvéri kifejezést. Bár erősbülne meg e testvériség mentül szilárdabban, s terjesztene maga körül meleg ragaszkodást, mely a honpolgárok kölcsönös egyetértésének és békés boldogságának lenne soha meg nem rendülő alapja. Magyarország és lakossága csakis akkor lehet igazán gazdag és boldog; s­zája még nagy is lesz, ha az általános, minden nemzetiséget egyenlőkép átölelő kultúra kint ragyogó sugarakat. A magyar tudomány­­szettudományi társulat hűz idén a miveltséget. Az at­nyain kivül kiadó­ hivatal­ a legkiválóbb külföldi m­ban. Áldozott ezzel a tudós a nemzetiségnek, s e kett dőlt eredeti czéljának, mert kifejtése és a nemzeti tud írva aranybetükkel. Ná’ mostanában kezd terjedt földdel való szellemi sor segélyével tartottuk fent a legjelesebb angol és f. következménye az lett,­­ nemcsak eszközül basznit nem érzületi és gondolkozó németséggel. Nemzeti tu­­sunkon szaporodott az kább terjedett a ír' t magyarul adja kéz' a szépirodalmi, törtér­yi termékeiből a legkn. ve­szélyt. Méltó pálya t­ár­sulat, mely a magr .te meg ez öntudatos 'n­den magán társi eme­ket gyűjtögeti a sztése terén. Tavai feje,­i első három éves cyklus uy hét múlva megkezdődő lemes becsvágygyal nyo­­melmi társulat, mely a jelen -gaiból segít megszebbiteni nem. A földrajzi, földtani tár éptanodai országos egylet dolgozott szót is sikerrel. Rendes kiadványai folytak. A tudományos irodalomban kiemelkedőbb mun­kákat nyújtottak: Jakab Elek „Az utolsó Apáti­ról, Fraknói „A magyar országgyűlések történeté­ből“, Szilágyi Sándor „Rákóczy levelezéséről", Grünwald Béla „Közigazgatásunk­ és a szabadság­ról", Lónyay gróf „A bank ügyéről, Rómer Flóris , A régi magyar falfestményekről", Asbóth Lajos „Az éjszakamerikai polgárháború”ról, Hermann Ottó „A pókok"-ról; hasonló rangon állnak: Széche­nyi István „Önismeret“ s dr. Hatala Péter „Az én hitvallásom“ czímű munkája. A szépirodalom több becses, elismerésre érde­mes művel gyarapodott. Első helyen szerepel a Kisfaludy-társaság kiadványaival, s Jókai Mór, leg­első élő regényírónk több könyvével. A régibb erők művei közül Dalmady Győző tartalmas költemény­­gyűjteménye és Szász Károly Goethe fordítása válik ki magasan. Az újabb tehetségek közül Beöthy Gyula és Endrődi Sándor okozott nagyobb föltünést. Dusabban hajtott a drámairás : Csiky Gergely „Jós­lata“, Bérczik „Kiházasitók“-ja, Almási Tihamér „Clarisse“ kedvező fogadtatásban részesült. Tóth Ede a „Falu rosszáéban, mely 1875-ben került színre, bár az előző év terméke, szerencsés dara­bot irt a régi nyomon a színháznak. Kazár Emil „Hátra hagyott családja“ új nyomot követ, elhagy­va a már elunott közönséges felfogást, hogy nők erkölcsi elbukása, s férfiak gazsága nélkül színmű­vet írni nem lehet. Költészetével kedvezőbb fogad­tatást érdemelt volna, mint a­milyennel találko­­zott. Tóth Kálmán és Láng Lajos adott még szín­művet; az utóbbinak „Ildája“ kellemes olvasmány. Nem fűztünk koszorúba minden művet sem a tudományos, sem a költői irodalom mezejéről. In­kább csak irányokat kerestünk, mint statistikai ki­mutatást állítottunk össze. S jól esik, hogy ez irá­nyok fő jelleme — a nemzeti. Éppen azért meg­említjük még ama jó irányú és mély hatású moz­galmat, melyet nemzeti nyelvünk megtisztítása vé­gett Szarvas Gábor szerencsével megindított s erős akarattal folytat. . . . Legyen a magyar tudománya minél szé­lesebb és költészete minél virágzóbb­ területére lett áttelepülte, Ke ’akna ügyvéd pedig elhalálozó lajstromából kitörültettek, úti ti­­köréhez tartozó iratok és­érté utása,­­ a halaszthatatlan teendők .adnokü­l Szepessy Károly tornait, neveztetett ki. — A király és királyné szám este fogadták az újévi üdvözleteket a­alotában. A fogadásnál, mint már ki­rályt Hohenlohe herczeg főudvarmester, nét Majláth Györgyné képviselte. A hal­m­ztviselők és magánosok egymás után i­je hódolatukat az uralkodó párra. A főváros tkintélyes küldöttség járt a várpalotában, döttség tagjai voltak: Ráth Károly főpolgá Kamermayer és Gerlóczy polgármesterek, B jegyző, Békey tanácsnok, Thaisz főkapitá­nyár Gyula az I. kerület elöljárója, továbi József apátkanonok, Magyarevics Jeremiás, gyi F., Forgó I., Sztupa Gy., Wahrmann Posner K. L., Rausch F. - kivülők még­zottsági tag. A szónoki ti­stét Ráth K. f mester vitte, s meleg szavakban tolmácsol város Üdvkivánatait. — A király a csetneki r. k.­­ helyreállítására, saját pénztárából, 200 frl­mányozott. — Andrássy Gyula külügyminis herczeg Hohenlohe főudvarmester ma véggé pestről Bécsbe utaztak. — Jókai Mór uj regénye „Az élet diásai“ rövid idő múlva kötetesen is meg A költő e művét a királynénak ajánlotta s mége azt kegyesen elfogadta. — A m. t. akadémia II. osztály. január 3-án ülést tart; tárgyai a követke Ortvai Tivadar r. t. székfoglaló­ért „Margum et Contra-Margum helyfekvése.“ S­zá­gyi Sándor r. t. értekezése „Nádasdy első követsége Erdélyben 1540—1.“ Az illést összes ülés előzi meg többrendü pál­yák bejelentése végett. — Türr tábornok a városi dolog gyenezei számára 50 frtot adott, hogy ezel buzgóbban hallgassák a felnőtteket oktató tanit — Prielle Kornéliát marmarosi lői pompás albummal lepték meg. Az albu lapján a művésznő marmarosszigeti szülői sikerült rajta, s a többi lapon az album aj­­tóinak arczképe van. Az albumot Szabo marmarosszigeti ügyvéd és Szépfaludi Fe „F. Lapok“, munkatársa nyújtotta át Priel­lellának. — Kitüntetés. A király Kubinszkyt kalocsai székes főegyházi olvasó kanonok, tes prépost és hittudornak a knini (finnini szentelt püspöki czimet adományozta. — A Duna kiáradt. Mint értesült Duna Paks alatt a töltést áttörve, tetemes hlást okozott; a közlekedési minisztérium , a töltések helyreállítása iránt s sürgős intézki tétettek. — Orbán. Tegnap Nyiregyháza és vidékén erős szél dühöngött, mi által a közli megakadályoztatván, a vasúti vonatot több nehány órai késedelmet szenvedtek. — Uj zenemű. Táborszky és Pars adásában megjelent: Ave Maria, Moninszk Liszló után zongorára átírta Wrany iital. A k­rajczár. — A lánczhidon jelenleg alkalmat lévő kocsibárczák helyett takarékosági szer­ból f. évi január 15-ikétől fogva kinetszveny­­czák fognak használtatni. A kimctavélyi b. a kocsisok által az egész lánczhid sossában őrzendők, és a hidszemélyzetnek, valamnt a ők­ felvigyázó esetleges felszólításira felmu­dók. A bárczának a hidon eldobása vagy elve az újbóli megfizetést vonandja maga utn. — Merénylet egy vasit dien. Prágából távírják, a busektehradi vasútn Pue és Wartel állomások közt egy egyén legna éjjelén megpróbálta a síneket felszakolni ;­­ csavart már ki is húzott, két szeget ütött; vasúti őr igen éber volt, meghallotta a nagy, a közelgő vonatot idejekorán megállitva és nagy szerencsétlenséget hárított el. A­ettest lehetett kézrekeríteni, s igy azon indok­t sen­hét tudni, mely az illetőt a borzasztó ett­e sértésére indította. A bírói vizsgálatot termé­­ben megindították.­­ A vasúti tisztviselők­yugdij szabályait, mint értesülünk, a közlektési mi­tér helyben hagyta. — Rendőri hírek. Nebnsül Magdolna, 75 éves, ó­budai lakosnő tegnap előtt 8—9 óra között egyedül maradti honn dőn gyermekei később a templomba hazaté­rz aggnőt a szoba közepén összetett fal elterülve halva találták. Valószínű, így név aggnő a petróleumlámpát gyengesége­iatt elej a meggyűlt petróleumtól ruhái meggiadtak, okozta halálát. Hulláját bonczolás :gett a házba szállították. — Jungbauer ijos ur 1 hó 30-án délelőtt nem lévén honn — molnár­t 27. sz. a. lakásán — anyjánál ezalt egy ! HÍREK. Decz. 31 Hivatalos. Lemondás. Szabó Lajos 76-ik zászlóaljbeli tettleges állománya honvéd-hadnagy a m. k. honvédségben viselt tiszti rangjáról s c­iméröl önkényt le­köszönvén, lemondása elfogadtatott e egyúttal törvényszabta honvédkötelezettségének tartamára, mint közhonvéd a 20. zászlóaljhoz osztatott be. — Állomásban való megerősítés. A val­lás- és közoktatási m. kir. miniszter a sepsi-szent-györgyi ga­dasági szakosztályai egybekapcsolt népiskolához a ma­gyar nyelv, történelem és földrajz tanitójául ideiglenes mi­nőségben kinevezett Kása Dávidot állomásán végleg meg­erősítette. — Előléptetés. A szatmári magy. kir. pénzügy­igazgatóság által Tegze Sándor számgyakornoki jelölt számgyakornokká kineveztetett. — Uj egyletek. A „debreczeni csizmadiaára­­csarnok-szövetkezet“ alapszabályai és a kolozsvári önképző- és betegsegélyző iparos ifjak egyletének alapszabályai a belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — A miskolczi ügyvédi kamara köré­bő 1. A miskolczi ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint P­a­rl­a­g­h­y Béla, Kiss Mátyás, Petro József, miskolczi lakos — Mikulik József dobsinai lakos — ügyvédek az ügyvédi kamara lajstromába folytatólag beje­gyeztettek . Szücs Sámuel, Farkas Gusztáv miskolczi lakos ügyvédek lemondásuk, K­i­s­z­e­­­y Sándor a budapesti

Next