Ellenőr, 1876. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1876-01-03 / 2. szám

(glSfizete. , / Eg*“« évre . . 30 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ L Egyes szám­ára JO Szerkesztési irod (gizőfapeste­n., nádor-ve Semmit sem kezdünk, ha nem tudjuk, kitől jön, vállalkozunk. — Posta által csak bérment POLITIKAI NAPILAP. Budapest, hétfő, január 3. 1876. 2. szám. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). itt* intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint­ iKiadó-hivatal: ÚjE­vLcLexpe.ste.Th. nádor-vetcza 6. szám­lán intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre..............................20 forint — ’ Félévre 10 „ — h Negyedévre.............................5 „ — ki Egy hóra..................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az ,,Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok: Bécs, jan. 2. A bochniabruchi sóbányában deczember 30-án tárnatűz ütött ki, melynek 8 em­ber esett áldozatául. Bukarest, jan. 2. A senatus egyhangúlag elfogadta azon indítványt, hogy a fejedelem a rend­jelek kiosztásának jogát gyakorolja ; a kormány ezirányban a javaslat előterjesztését ígérte, valamint arra nézve is, hogy a pénzérmékre a fejedelem arcz­­képe vezessék. Bécs, jan. A községi sorsjegyek húzásánál az 1661 sor 71 szám nyerte a főnyereményt. Egyéb eredmény még ismeretlen. Páris, jun. 3. A „Journ. de Paris“ szerint mára várják Andrássy gróf jegyzékét ; a jegyzék mérsékelt hangja biztosítja számára a rokonszenves fogadtatást az európai kabinetek részéről; a jegy­zék nem collectiv-manifestumot javasol, hanem azt, hogy minden hatalom analóg külön jegyzéket in­tézzen Törökországhoz. — Az orosz nagykövetség titkára Okuneff stockholmi orosz követté nevezte­tett ki. Berlin, jan. 3. A kir. bank a váltódiscontot 6°/- ra emelte. Bécs, jan. 3. Az 1854. sorsjegyek húzása. Sorozatok húzása: 98 265 285 631 852 1239 1372 1433 1490 1670 1746 1921 1935 2060 2200 2245 2486 2503 2581 2694 2824 2840 2850 2886 3321 3358 3370 3511 3674 3685 3770 3821. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, hétfőn, január 3. 1876. Nemzeti színház. | Deborah Bulyovszkyné L. : Sütő Pongrácz Bér­et 222. szám. Kovács Sánt­a Bulyovszkyné Lilla asszony Ábrahám Komáromi második vendégjátékául. Kezdete 7 órakor. ]Deborah. — Népdráma 4 szakaszban. Népszínház. Lőrincz Szigeti Imre Nyolczadszor: XL­I1"'“ TM “1B1 Anna Lendvayné nap alatt. Iskolamest. Bercsényi Látványos szinmü zenével, Szatócs Vincze énekkel és tánczczal,J. Verne Kovács Sántha regénye után irta Csepreghy Fogadósné Szirmainé Ferencz. Mártha Paulayné Kezdete 7 órakor. Budapest, január 3. Újévi üdvözlések. Az országgyűlési szabadelvű pártnak a fővá­rosban időző tagjai újév első napján reggeli 10 órakor a kör helyiségében összegyűlvén, miután azon örvendetes hír által lepettek meg, hogy De­ák Ferencz hajlandó a párt testületileg teendő tisz­telgését elfogadni. Go­rove István elnök veze­tése alatt Deák lakására mentek, hol a gyengél­kedő nagy hazafit magas zsölyeszékben ülve ta­lálták. Gorove néhány szóból álló üdvözlésére, melyben különösen egészségi állapotának javulására intézett óhajnak adott kifejezést, Deák meghatot­­tan s halkan pár köszönő szót rebegett, s barátai közül többekkel kezet szorított. Innen a tisztelgőket szállító hosszú kocsisor Budára vonult a miniszterelnöki palota elé, melynek díszterme alig fogadta be vendégeit. A miniszterelnök megjelentével felharsogó él­jenzés szünte után Gorove István következő szavakkal üd­vözlő : Mélyen tisztelt miniszterelnök úr! Az országos képviselők szabadelvű pártja je­lenik meg előtted, hogy legmélyebb szerencsekivá­natait hozza meg személyednek és kormányzatodnak. Megjelenünk, hogy a megnyitó év kezdetén az ég minden áldásait kérjük az országra, s magas működésedre. De megjelenünk egyszersmind, hogy tisztele­tünk, ragaszkodásunk és bizalmunknak irányodban adjuk meleg s való kifejezését. Tudjuk igen jól, hogy töméntelenek és súlyo­sak a gondok, nagyok, nehezek a feladatot, melyek közt az ország kormányzatát vezeted — tudjuk, ismerjük a viszonyokat, melyek a nemzetre nehezed­tek ; de ha a történelemből azon vigaszt merít­jük, hogy nemzetünk geniusa azt sokkal nehezeb­bekből kivezette már; ha tudjuk is, hogy az a nép erősödik szilárdul és nő, mely sorsáért küzd erőfeszítésekkel és áldozatokkal, de egyszersmind reménynyel és hittel, úgy másfelől szerencsét kí­vánhatunk a nemzetnek, mely megtalálja emberét, ki ez erőfeszítést erélylyel és szorgalommal, hatá­rozottsággal és értelemmel tudja és akarja vezetni. Ilyen férfiút bir a nemzet benned és mert ilyen­nek tisztelünk és ismerünk, kétszeres a mi kész­ségünk gondjai súlyában osztozni, feladatod nehéz­ségeit könnyíteni. Mi bizalommal vagyunk szándékaidhoz, czél­­zataidhoz. Törvény és állásod sok eszközt nyújt neked, hogy nemes és üdvös czéljaidat valósíthasd, de hitünk szerint ez eszközöknek bizonyára nem leggyöngébbike a bizalom, melylyel­­honfitársaidnál itt a képviseletben és künn az országban ta­­álkozol, ha arról van szó, hogy az künn megóvassék, hogy az ízben és egyes kérdéseiben reánk, ha arról lenne szó, az egysége csorbát ne­szen­­k mindazon nagy és nehéz megoldása kormányodnak osz­lélekben veled egyek leszünk,­­olatok s érzelmek után ítéld meg, mily nazattas az öröm, mely bennünket e pillanat­ban hozzád vezérel, és mily buzgó és tiszta az óhaj­tás, hogy isten tegyen boldoggá személyedben és magas működésedben és emésztő fáradozásaidért elégtételül adja meg a nemzet az elismerést, hogy kormányod a hazára áldásos legyen. Te pedig, kérünk, tartsd meg a pártnak és egyes tagjainak jó és nemes szivedet. E beszédet több ízben megszakított s kisért hosszas éljenzés után Tisza miniszterelnök ezeket mondá : Nagyon tisztelt barátaim ! Meghatva már ittléteteknek ténye által és kétszeresen meghatva a nagyon tisztelt szónoknak ékes szavai által, csak röviden és nem kellőleg tudom megköszön­ni szivességteket. De legyetek, kérlek, meg­győződve arról, hogy ha rövid, ha nem ki­elégítő is ezen köszönet, szivem mélyéből jön az. Fogadjátok e szívből jövő köszöne­­temet különösen azon ígéretért, mely a bajokból kiragadó egyedüli eszközt, t. i. a bizalmat és támogatást jelzi. Tény az, mit a t. szónok kiemel, hogy a nemzet még sokkal válságosabb helyzetből ki tudott menekülni, és ha igaz is, hogy a mostani helyzet súlyos és nehezek a viszonyok, meg vagyok arról győződve, hogy sikerülni fog együtt-tartással a bajokon segíteni, ha ha­tározottan, de higgadtan és nyugodtan já­runk el s magunkat sem a nyugodtságból kizavartatni, sem szándékunkból eltérittetni nem engedjük. (Lelkes hosszantartó éljenzés.) Én hálával leszek a gondviselés iránt, ha én lehetek egyik törékeny eszköze ha­zánk felvirágoztatása nagy munkájának (Él­jenzés), ha össze is roskadok a munkában, addig míg én vagyok e törékeny eszköz, fogom kérni felajánlott szíves támogatáso­kat, barátságtokat, és ha netán összetörik az eszköz, emlékezzetek meg rólam, kérlek, ba­­rátsággal és jó indulattal, elfelejtve gyen­géimet, de emlékezetetekben tartva azon valódi barátságot, melylyel irántatok visel­tetem. Tartson meg a gondviselés benneteket, tartsatok meg engem általam oly nagyra becsült barátságtokban. (Hosszas éljenzés.) A miniszterelnöktől G­h­y­c­z­y Kálmánhoz, a képviselőház elnökéhez vezető a tisztelgőket, s e szavakkal üdvözlé az elnököt Gorove István: Mélyen t. elnöke a kép­viselőháznak ! Ha régi s a nemzet életéből reánk szállott örökség az, hogy a hazafi érdemeket, egy egész életet betöltő szolgálatokat a nemzet mindig hálásan ismerte el, bizonyára nem mi vagyunk azok, kik a nemzet ezen erényéhez hűtlenek lehetnénk és ez az első érzés, melylyel találkozol, mélyen t. ha­zánkfia, midőn itt feltétlen tisztelőidet magad körül szemléled. És miután ez érzetnek kifejezést adtunk, felemeljük lelkeinket az ég urához, hogy tegye boldoggá és hosszúvá életed. E fohászban benn van foglalva az óhajtás, hogy ha kifáradt is volna a haza szolgálatában testi és lelki erőd, — mit pedig folytonos és nyug­talan munkásságod legnagyobb örömünkre meg­­czáfol, — megtartva legyen életed a honnak és közügynek hosszú időre, mert ha vannak is köz­tünk s velünk ifjabbak, kikben a tettek nemes vá­gya buzog, öregeknek és ifjaknak lelke örömmel telik el, ha bölcs szavadat hallhatjuk, s tapasztala­taid és észleléseid szövétnekét magunk előtt láthat­juk. Az ország nehéz időket él, nem elég a leg­szentebb akarat, nem elég a legnemesbb tettvágy, hogy bajaiból kibontakozzék. Ne vond meg bölcs tanácsodat, a nemzet hallgatni£fog reá. Mi meleg kebleinket hozzuk eléd s azon ígé­retünket, hogy megtanítjuk honfitársainkat, kik ott­hon magánkörben folytatják a zajtalan munkásságát, meg az ifjú nemzedéket, hogy példádan tanulják­ meg, mint kell a hazát szeretni és szolgálni. Legyen áldott, boldog és hosszúra nyúló életed. A lelkes éljenzés után: Ghyczy Kálmán, elnök, meghatot­­tan rövid szavakban válaszolt, kiemelte be­szédében, hogy: igenis életének fő feladatául azt tűzte ki, hogy azon bizalomnak, mely őt képviselőtársai által az elnöki székre emelte, kötelessége pontos teljesítése által lehetőleg megfeleljen. A maga részéről szintén boldog új évet, erőt és istentől áldást kíván képvise­lőtársainak azon előttünk álló törvényhozási nagy munkához, melyeknek sikeres bevég­zésétől az országnak jövője függ, é­s a­melyeket sikeresen csak felséges urunknak jóslatszerű jelmondata szerint viribus unit is lehet bevégezni. Végül kérte a párt tagjait, hogy őt szíves barátságukban továbbra is­­ tartsák meg. (Lelkes éljenzés.) Innen a párt elnökét lakására kisér­­j­vén, ott a következő szavakkal üdvözlé a másodelnök, Várady Gábor: Mélyen tisztelt pártelnökünk ! Nem csupán a szokás előtt hódolunk meg, midőn ez újév alkalmából meghozzuk neked sze­­rencsekivánatunkat, hanem meghódolunk főleg saját érzelmeink előtt, a­melyek ösztönöznek bennünket irántad való ragaszkodásunknak, tiszteletünknek keresetlen néhány szóval kifejezésére, jóllehet tud­juk, hogy e néhány szó is szükségtelen akkor, mi­dőn a tények oly világosan beszélnek. Huzamos időn át buzgolkodtál mint köztisz­teletben álló elnöke azon pártnak, a mely párt és melynek neve hazánk nagy fiának, Deák Ferencz­­nek dicső nagy nevével 8 éven keresztül szoros kap­csolatban állott, és midőn a két nagy párt egye­sülésének szükséges üdvös és szép műve létrejött, ismét benned pontosult az egyesült párt osztatlan bizalma, melyet a képvisel­ő-választások után meg­alakult országgyűlési szabadelvű párt örömmel és egyhangúlag pecsételt meg. E hatalmas tények minden szót feleslegessé tesznek, ezek előtt az ér­zelem bármi kifejezése eltörpül. És mind­ennek daczára jól esik mindnyájunk­nak, ha úgy magunk, mint egész pártunk nevében legalább ezen ünnepélyes alkalommal szerény sza­vakba foglalhatjuk azt, mit irántad érezünk s a mi nem kevesebb, mint hogy téged, szeretve tisztelt pártelnökünket, a kinek polgári, hazafias erényeid a jelenben is versenyeznek gazdag múltad vívmá­nyaival, és a ki ezért a köztisztelet? méltó tárgya vagy úgy itt nálunk, mint a hazában mindenütt, és igen sok részében a külföldnek. Téged a meny­­nyei gondviselés sokáig tartson meg, és engedje hogy a haza és a honfiak szolgálatára szentelt munkás életed folytonosan és gazdagon gyümöl­csöző legyen. Engedje a gondviselés, hogy bölcs elnökséged alatt oldhassa meg pártunk az előttünk álló azon nagy feladatokat, vívhassa ki azon diada­lokat, a­melyek megoldását, a­melyek kivívását méltán várja tőlünk a haza. Az isten éltessen so­káig !! Az éljenzés elcsillapultával Gorove ez üdvözletre igen nagy szerény­séggel és meghatottan felelt, elmondá, hogy életé­nek nem volt más feladata, mint hogy kötelessé­geit mint egyszerű polgár Liven teljesítse, és hogy erre fog törekedni jövőben is, mint egyszerű pol­gára a hazának meri koc­káztatni most azon ta­nácsot, hogy azon nagy czél érdekében, a­melyet a párt maga elé kitűzött, tartson össze a párt szo­rosan és állandóan. Ez biztosítja a sikert. Végül kikérte magának barátaitól eddig iránta tanúsított rokonszenveket és szereteteket jövőre is. (Hosszan tartó éljenzés.) * A jobboldali ellenzéknek a fővárosban időző tagjai szintén tisztelegtek vezéreknél. A klub helyiségében gyülekeztek össze a párttagok, s innen mentek báró Sennyey lakására. A párt nevében Bujanovics Sándor képviselő következő szavakkal üdvözölte báró Sennyey Pált: Mélyen tisztelt barátunk ! Megjelentünk nálad ez új év kezdetén, hogy mint pártunknak jelenleg a fővárosban levő tagjai Téged, szeretett vezérün­ket üdvözöljünk s kifejezést adjunk a feletti örö­münknek, hogy egészséged, hála az égnek, helyre­állt. Tartson meg az isten jó egészségben a jelen évben a haza ügyének. Te pedig tarts meg minket barátságodban s légy vezérünk, hogy irántad, ren­dületlen bizalommal és ragaszkodással követhessük nyomdokaidat! A párt tagjai erre lelkesült éljenekben tör­tek ki. Báró Sennyey Pál meleg hangon köszönte meg elvbarátai megemlékezését, s örömét fejezte ki a felett, hogy az új évet azzal kezdheti meg, hogy velük kezet szoríthatott. Habár, — úgymond — egészségi állapota nem is engedte meg, hogy a közelebbi hónapokban lefolyt politikai vitákban személyesen részt vegyen, de mindenkor magasz­tosan érezte a szolidaritást velük,­s az eszmék és meggyőződések közösségénél fogva­ szellemileg mindenkor közöttük volt. Egészsége, hála az régnek megjavult, s habár még mindig némi kíméletet igényel, reménye, hogy legközelebb tevékenyebben fog pártjával közremű­ködhetni. Kéri őket, őrizzék meg a kezdődő új év­ben is a szilárd ragaszkodást azon elvekhez, me­lyekért eddig küzdöttek. Nagy jelentőségű az év, melynek küszöbén állunk. Bekövetkezhetnének ese­mények a külbéke fenntartására irányzott politiká­ban, melyek komoly jelenség gyanánt tűnnének fel. A monarchia másik felével nagy jelentőségű anyagi kérdések elintézése áll napi­renden, melyekről óhajtania kell, hogy a kölcsönös méltányosság szel­lemében fognak kiegyenlíttetni. Hazánk belügyeiben is nagyfontosságú kérdé­sek várnak elintézésre, melyekre nézve az eddig történt kezdeményezéseket alig tekintheti reform­kísérleteknek. De bármiként fejlődjenek az események, ha­tározottan ragaszodni fog hazánk alkotmányos jogaihoz, melyek egyébiránt az alkotmányos ténye­zők szerencsés egyetértésénél fogva, fenyegetve nincsenek és pártolni fog minden oly törekvést, mely a külbéke fentartását czélozza, hazánk anyagi érdekeinek megvédése mellett a monarchia két fe­lének összhangzását meg nem zavarja. Végül újra köszönetét fejezte ki elvtársainak barátságukért s ragaszkodásukért, intve őket, hogy őrizzék meg továbbra is az elveikben eddig vetett rendületlen bizalmat, az eddig mindenkor tanúsított összetartást és egyetértést. A párt tagjai erre ismét lelkesült ilyeneket hangoztattak. B. Sennyey Pál egyenként kezet szo­rított s barátságos szavakat váltott híveivel, mire ezek emelkedett hangulatban szétoszlottak. ezt a n­em­z­e­t­gy ülé­s d­ecz. 31-i­ki felosz­lását. Addig is a „Köln. Ztg.“-ból vesszük át e táviratot . A nemzetgyűlés befejezte munkáját. Audiffret Pasquier, elnök, beszédében ezeket mondá: „Menjenek és adják vissza az országnak a mandátumot, melylyel önök oly körülmények kö­zött bízattak meg, melyekben önökre nézve a ve­szedelem a becsülettel növekedett. E veszedelem az idegen ellenségnek az országban léte és a párisi commune volt. Egy balgatagul megindított háború­ban a szerencse elárult bennünket, de a külföld méltányolni tudja azt, a­mije becsületes, munkabíró országunknak még megmaradt. A nemzetgyűlés telje­sítette feladatait. Minden meggyőződés és remény alá­­rendeli magát a hazaszeretetnek. Az alkotmány műve, lehet, hogy tökéletlen, de anélkül anarchiának vagy despotismusnak volna. Bízzanak önök Mac Mahon lojalitásában, utódaiknak és az országnak bölcseségé­­ben, mely meg fogja hazudtolni azokat, a­kik azt állítják, hogy ez ország nem méltó a szabadságra! Az ő ítéletének vessék alá magukat teljes biza­lommal ! Adják át neki sértetlenül zászlóját és sza­badságait!“ A nemzetgyűlés 61/8 órakor szétoszlott. A baloldal „éljen a köztársaság!“ a jobboldal „éljen Francziaország!“ felkiáltással ment ki a teremből. Aumale herczeg után Joinville Ferencz orle­­ansi herczeg is kijelenti egy választóihoz intézett levélben a politikai színpadról való lelépését. El­mondja, hogy az örökösödési monarchiát nem sike­rült visszahelyezni s ő már ezen törekvés meghiú­sulta idején akart visszalépni „de a körülmények komolyak voltak s minden kötelesség közt az első a haza iránti kötelesség“. A hadi újjászervezkedést és a főhatalom egységét kelle tehát — a monarchia lehetetlen lévén — megállapítani és biztossá tenni. Miután Mac Mahon 7 éves elnöksége által az ország sorsa biztosíttatott s a tisztán törvényhozói két kamara megállapíttatott, van hozzá remény, hogy a szo­morú napok nem fognak többé visszatérni, ő te­hát visszalép. — Nemour és Chartres herczegek is visszalépnek. A „Pays“ az összes orleansi hercze­gek visszalépését annak tulajdonítja, hogy egyikü­ket sem választották be a senatusba. A „Köln. Ztg.“ a keleti combinatiók egy történelmi előzményére utal, melyet Oroszországnak 1860 iki jegyzéke képez. Azon évben Ruméliában zavargások voltak, melyek következtében Kibriszk­ pasa nagyvezír körutat is tett e tartományban a keresztyének panaszait meghallgatandó. Oroszország egy jegyzékben a hatalmakat közbelépésre és a közigazgatási reformok ellenőrzésére hívta föl. Francziaország­­félig-meddig támogatta e törekvést Anglia visszautasította, Ausztria és Poroszország pedig semleges maradt. Andrássy most a „K. Ztg.“ szerint Gorcsakoff akkori tervét vette föl más alakban. A különbség most az, hogy a hatalmak föllépése, melyhez a porta néhány hónappal ezelőtt maga nyújtott segédkezet, nem tekinthető beavat­kozásnak. A párisi béke a jelen interventió mellett épp oly kevéssé esik kérdés alá, mint Törökország integritása. A herczegovinai csatatérről a „P. C.“ 26-áról a fölkelők két győzelmi hírét jelenti a zubcsii kerületből, kisebb csetepaték alkalmából. Ragusából jelentik, hogy a fölkelők összes hadi­ereje két nagy hadtestre osztatott föl. A felső her­czegovinai hadtest főparancsnoka Szocsicza Lázár, az alsó herczegovinai haderő vezére pedig Ljubo­­bratics. A benszülött herczegovinai haderő száma 10.000 emberre rúg (a „P. C.“ szerint). Az idege­nek légiója egyelőre csak 400 emberből áll. Mint a távíró jelentette, az a­meri­kai kor­mány csak gyöngéd jegyzékben adott kifejezést az európai hatalmak előtt a cubai lázadás fölötti aggodalmának, s csak utalt arra a lehetőségre, hogy a lázadás további folyama következtében a hatalmak talán arra indíttathatnának, hogy inter­­vencióra lépjenek. A hatalmaknak azonban egészen más dolguk van, s csak hidegen tudomásul vették a jegyzéket, minden válasz vagy észrevétel nélkül. Anglián kívül, a kérdésnek bármily égetővé váló alakjában egyik hatalom sincs közelebbről érde­kelve a cubai lázadásban. Újév napján a kormány tagjai Deák Fe­­rencznél tisztelegtek, biztosítva őt ragaszkodásukról és tiszteletükről. ____ Tisza Kálmán kormányelnök az újév nap­on hosszabb kihallgatáson volt a királynál. A miniszterek meglátogatták újév napján a szabadelvű pártkör érdemes elnökét, Gorove Istvánt. A török portánál sürgetendő reformokat tárgyazó körjegyzék, melyet Orosz- és Németország fenntartás nélkül elfogadtak, külügyi hivatalunkból a garantírozó hatalmakhoz már elküldetett. A bank- és vámügyi tárgyalásokra ide­várt osztrák miniszterek, Auersperg, Chlumetzkyj és De Pretis tegnap este megérkeztek. Rómában a vámügyi alkudozásoknál báró Andreánszky István pénzügyminiszteri titkár fogja képviselni a magyar kormányt. Matlekovics Sándor osztálytanácsos nem megy Rómába. * * Külföldi szemle. Budapest, január 3. A déli távirat valószínűleg meghozza a „Corr. Bureau“ ólomlábú kegyességéből nekünk is a fran­­ k győr-soproni vasút megnyitása. Budap­est, jan. 3. Az új év kedvező auspiciumok között köszön­tött be. Megnyílt az első garantirozatlan vasút, mert a vágvölgyi vasút nagyszombat-pozsonyi része inkább csak a korábbi lóvasút átalakítása volt. A győr-sopron-ebenfurti vasút győr-soproni vonalrésze 114/10 mértföld, s ha egész Ebenfurtig ki lesz építve, 15*/19 mföldet tesz. Szükségtelen, hogy az új vasútnak a Rábaköz termékeny vidékére, to­vábbá Győr és Sopron városokra nézve nagy fon­tosságát kiemeljük. Az őszinte lelkesedés, melylyel a leginkább érdekeltek a vonal megnyitását fogad­ták, tanúskodik arról, hogy e fontosságot érzik. Új év napján délután 5 órakor egy külön vonat szállította a meghívottakat a déli vasút budai indóházából Győrbe, hová a vonat kevéssel 10 előtt érkezett. A meghívottak között voltak P­é­c­h­y Tamás közi­ miniszter, Ribáry miniszteri tanácsos, több főhivatalnok, a sajtó képviselői stb. Házi­gaz­da gr. Zichy-Ferraris Viktor, a társulat igaz­gató­tanácsának elnöke volt. Ggyőrben várták a vendégeket: b. Erlanger Viktor, a vasút con­cessionariusa, br. Dreyfus bankár és a töb­bi bécsi meghívott. Esti 11 órakor volt a közös vacsora a „bárány“ fogadóban czigány­­zene mellett, s itt abban az élvezetben ré­szesült a társaság, hogy b. Dreyfus beállott prí­másnak a czigányok élére, s kitűnő játékával el­ismerést aratott. Kívántuk neki, hogy ne legyen oka később a vasútba fektetett pénzét elhegedültnek tekinteni. A toaszt nélküli kedélyes vacsora csak éjjeli 2 óra után ért véget. Másnap jan. 2-án a sajtó képviselői közül azok, kik Győr városát még nem látták, korán keltek, hogy megtekintsék. Meg­győződtünk arról, hogy Győr csinos város, s a mi fő, derék magyar város, a­mit külsőleg is deem mentál, mert például főpiaczán nem láttunk német czéget, mind csak tiszta magyart. Az új vasút szépen díszített pályaudvarából reggel 9 órakor volt az indulás. A mozdony is fel volt lobogózva és koszorúzva. Itt várták a minisz­tert Győr megye főispánja, alispánja és Győrváros polgármestere, kik azután velünk jöttek. A vonat az összegyűlt közönség éljenzése között indult el, s útközben, még olyan helyeken is, hol nincs állo­más, sokszor találkoztunk éljenző néppel. Ezzel rótta le háláját a munkáért, melyet e vasút körül az egész múlt évben kapott. Még a legszerényebb őrház is tűzött ki, ha mást nem, egy képviselőválasztás­ról maradt lobogót. Minden állomásnál a környék­beli községek majdnem összes lakossága, elöljárói, lelkészei várták a vonatot. A közlekedési minisz­terhez intézett beszédekben kifejezték a kormány iránti hálájukat, hogy az ezen vidéket az ország­gal összekötő pályát engedélyezte, s kifejezték kö­­szönetüket az Erlanger-háznak, mely az engedélye­zés óta bekövetkezett súlyos viszonyok daczára a pályát kiépítette. Az első állomás Győrön túl Enese, hol a néptanító mondta az üdvözlő beszédet, s egy kis leány babérkoszorút nyújtott a miniszternek. A kö­vetkező állomáson Csornán, mint Sopron megye határán, herczeg Eszterházy Pál, Sopron megye fő­ispánja nagy küldöttség élén várta a vonatot. Az emeletes csinosan épült indóház szőnyegekkel, zász­lókkal és girlandokkal volt diszitve, de a legszebb díszítést képezte az egybegyült lakosság. Tősgyö­keres magyar nép ez, mely amint látjuk, jólétnek is örvend. Ünneplésen, magyarosan öltözött menyecs­kék és leányok képeztek sorfalat egyfelől, másfelől pedig a községi elöljárók állottak. Simon Vincze csornai prépost szép beszédben tolmácsolta a lakos­ság ragaszkodását a jelenlegi kormány iránt. De talán még ünnepélyesebb volt a fogadta­tás Kapuváron. A nép a növekedő hófergeteg daczára sűrű tömeget képezett az indóház körül. A rendet a kapuvári tűzoltók tartották fenn, s itt is szépen öltözött leányok és menyecskék emelték a látvány festői voltát. Kovács Antal szolgabíró üdvözölte a minisztert a Rábaköz lakosság ne­vében, s éltette, mint alkotmányunk egyik őrét, ki nemzetiségünk fejlesztésének is hatalmas táma­sza, és ezt már tényekkel bizonyította. Péchy mi­niszter válaszában kiemelte, hogy Kapuvár hajdaná­ban is szerepet játszott Magyarország történelmében, a­mennyiben az ország egyik védelmi pontja, kapuja volt. Kívánja, hogy most egyike legyen azon kapuk­nak, a­melyeken keresztül Magyarország jóléte és fej­lődése előmozdíttatik. Thury Mihály lelkész pedig biztosította a minisztert, hogy Rábaköz lakossága minden pere­ben kész a magyar hazáért, királyért, alkotmányért élni halni és e mindennél drágább kincseit utolsó csepp vérig védelmezni. Itt még egy fiatal lányka is mondott üdvözletet, s a miniszter nem fojthatta el azt a megjegyzést, hogy nincs okunk kétségbeesni a jövő nemzedék felett. Ünne­pélyes volt a fogadtatás a többi állomásokon, Eszter­házán, P­innyé­n, Balfon is. A vonalat illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy a szakértők már a rendőr-műtani bejárás al­kalmával kitűnőleg építettnek találták. Ennek bi­zonyult a megnyitás alkalmával is. Az első vasút Magyarországon, mely aczél-sineket használt. Az alépítmény szoliditásáról tanúskodik az, hogy nem ráz semmit, pedig olykor nagy sebes­séggel haladt a vonat. Építője B­e­r­g­e­r, ki a baseli vasutat, továbbá a déli vasút bu­dai és fehérvári indóházait­ is építette, s a vas­­útépítészet terén elismert tekintély. Különben a vasút létesítése körül, a­mint hallottuk, sok érdem illeti Rechmritz Henrik igazgatótanácsost, az Erlanger-ház procura-vezetőjét. Az ő buzgalmának és fáradhatlan szorgalmának, mely az általánosan kedvezőtlen viszonyok daczára csüggedést nem is­mert, köszönhet az érdekelt vidék legtöbbet. A miniszter is megjegyezte egyik beszédében, hogy az Erlanger ház iránt sokszor kifejezett háláját a la­kosság azzal róvhatja le leginkább, ha vasútjának minél több táplálékot ad. Sopronba a vonat egy óra után érke­zett. A pályaudvar itt is, úgy mint Győrben össze van kötve sin­uttal a déli vasúttal, s illetőleg az osztrák államvasúttal is. Nagy tömeg várta az ér­kező vonatot, s a soproni küldöttséggel vonult be a társaság a városba, hol 2 órakor volt a dísz­­ebéd a casino meglepőleg szép és nagy termében. Nem ismerünk a fővárosban társaskört, melynek olyan díszes és kényelmes helyiségei lennének, mint a soproni casinónak. A kétemeletes nagy épületben a kisebb helyiségeken kívül van egy nagyobb és egy kisebb terem. A nagyobb terem magasságra és térfogatra nézve is megközelíti az akadémia dísztermét, s a földszinti kávéház dí­szére válnék akármelyik fővárosnak. Az ebédben körülbelül százan vettek részt. A menü kielégíthetett mindenkit, s még inkább Flan­­dorffer ismert soproni bortermelő és kereskedő ki­tűnő borai. A katonai zenekar tapsot is aratott. Az első pohárköszöntőt Péchy miniszter mondotta a királyra, királynéra, trónörökösre és az egész ural­kodó házra, mit a társaság lelkes éljenzéssel vi­­szonzott. Ezután ha Eszterházy Pál a kor­mányt és különösen Péchy minisztert éltette, ki a szép jövőjű uj vasút megnyitásának ünnepélyét jelen­létével emelte. Gr. Zichy Viktor is Péchyért emelt poharat , kinek pártfogása a vasút létrejöttét előmozdította. Gy­a­pay Dénes Győrmegye alispánja b. Erlangert éltette, tolmácsolva az egész vidék háláját. Péchy miniszter erre Sopron megye de­rék főispánjáért, hg. Eszterházy Pálért emelte po­harát; ugyancsak a miniszter éltette gr. Zichy Vik­tort, a társaság elnökét, és az egész igazgatótaná­csot, kívánva, hogy az uj pálya virágzó legyen, s üdvös utánzandó kezdeménye legyen az uj korszak X­ VII. évfolyam.

Next