Ellenőr, 1876. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1876-01-16 / 15. szám

Előfizetési árak: Égés évre . . 30 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre , , , 1« ,­­ , Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. (Szerkesztési irodai Budapesten, Bddor-utcza 6. sze­m. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el, 15. szám. POLITIKAI NAPILAP. ——— i 1-i—T — 1 T ~ Budapest, vasárnap, január 16. 1876. »■Ill W ■■ «Mn i■ —— hirdetések felvétele, Budapesten, Pidor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Ide intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint. Kiadó­hivatal: IVLán,jóesten, nááov-XLtcz cs 6. szám. De­intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. VIII. évfolyam. Táviratok. Bécs, jan. 15. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Azon hír alkalmából, hogy a magyar mi­niszterek e hó 23-án ide utaznak, a „N. Fr. Pr.“ azt jegyzi meg, hogy a conferentiák csak február elején lettek volna folytatandók. „Különös módon azonban, írja tovább, Pesten, úgy látszik, nem éppen kellemesen vették minisztereinknek a clubokban tett nyilatkozatait, s azokat sirrigyül használják­ a siettetés­re. Sőt a magyar­ országgy­űlésen most folyó­ közigaz­­gatási vita félbe fog szakíttatni, ha az adott időig végére nem érnek, hogy a magyar minisztereket semminemű tekintet otthon ne tartsa. E hirtelen sietség magyar részről azon kellemesebb helyzet gyümölcsének tetszik nekünk, melyet, kormányunk bensőbb érintkezése az alkotmánypárttal szült.“ Belgrád, jan. 15. A szkupstina a költség­­vetés folytatólagos tárgyalásánál minden felsőbb hivatalnok fizetését leszállította, a metropolitának dotatiója 60,000 piasterről 18,000-re redukáltatok. Bécs, jan. 15. A képviselőház a kereseti társulatok megadóztatását czélzó tjavaslatot 9 tag­ból álló bizottsághoz utasította, s az új épületek adómentességére vonatkozó­­javaslatot harmadik olvasásban elfogadta. Bécs, jan. 15. A hitelintézet az est folya­mán közhírré tétette, hogy a kormánynyal a 40 milliós járadéküzletet megkötötte, az átvételi ár­folyam ismeretlen. A tőzsde e miatt szilárdan zárult. London, jan. 15. A „Times“ jelenti : Az Andrássy gr. jegyzékére adandó válasz fölött a kabinet e hó 18-án fog tanácskozni.­­ A „Times“ ehhez hozzáteszi : A hatalmak által Törökországra szükségkép gyakorlandó nyomást lehetetlen volt kevésbbé fenyegetőleg kifejteni, mint az ezen jegy­zékben történt. Anglia csak eszélyességet és en­gedékenységet ajánlhat a nagyvezírnek. Páris, jan. 15. Thiers könnyű meghűlésben megbetegedett, miért a szándékolt marseillei vá­lasztási utazása abbamarad. Bécs, jan. 15. Az urak háza a kolostor­tör­vény 1. §-át, mely szerint valamely kolostor ala­pítása vagy megszüntetése csak a törvény jóváha­gyása alapján történhetik, a bizottság javaslata szerint elfogadta azon módosítással, hogy a betegápolással foglalkozó rendek ezen szabály alól kivétetnek. A többi szakasz a 14-ig részben élénk vita után vál­tozatlanul a bizottság javaslatai szerint fogadtatott el, a 4. szakasz kivételével (a kilépő rendtagok befizetett tőkéjének visszaszolgáltatása), mely Schmer­ling által megtámadtatván, elvettetett. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, vasárnap, január 16. 1876. Nemzeti szin­ház. sz.éff. fele,ki . «*•» T­éli rege. Georgette Kövesi Sarolta Szinjáték 5 felvonásban. Ezt követi: Leontes Berzsényi A miniszter előszór Mamilius Kolozsvári bájában. Camillo Körösmezei Dramolet 1 felvonásban. Antigonus Komáromi A miniszter Nagy Imre Cleomenes Benedek Knabe Farkas Dión Benkő Jeremias Újházi Rogero Halmai Jean Benedek L. Polixenes Szigeti Nevelőnő Helvey L. Öreg juhász Szigeti József Végül: Ifj. juhász, fia Sántha Reggeli előtt. Pásztor Vincze Drámai tréfa 1 felvonásban. Antolycus Vízvári _ KI LSZ "• _ SOLDOSNÉ LUIZA asszony Várszinkifsz mint vendég : l­ili b/lllli.l/. A fajd­ réstén. Mi a jelszó ! Ereded népszínmű 8 felv. Vígjáték 1 felvonásban. Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. Bécsből, az elterjedt vészhir ellenében, ír­ják nekünk, hogy a jég nem indult meg. A jég igen porhanyó lévén, a viz, mely 6'-nál maga­sabb, erősen összetorlaszolja. Ezen torlódás követ­keztében a Duna-kanálisban nyílt hézagok támad­tak ss a jégen helyenkint mozgás mutatkozott; ez adott alkalmat a jégindulás hírére. Mac Mahon proclamatiója, mely e hó 13-án megjelent, szöveg szerint a következő : „Francziák! Öt év óta először vagytok hi­vatva általános választások megejtésére. Ezelőtt öt évvel a rendet és békét kívántátok. Nehéz áldoza­tok árán, s a legrettentőbb megpróbáltatások után megkaptátok azt. Ma ismét a rendet és békét akar­játok. A senatorok és képviselők, kiket megvá­lasztotok, a köztársaság elnökével együtt oda fog­nak működni, hogy azt fenntartsák. Együtt, őszintén kellene alkalmaznunk az al­kotmány­törvényeket, melyeknek revisióját az 1880. évig csak nekem van jogom ajánlani. Annyi izga­lom, zavar és baleset után hazánknak szüksége van a nyugalomra, s én azt azt hiszem, hogy in­tézményeinket addig nem szabad revideálnunk, míg azokat le­gális módon végre nem hajtottuk. De hogy úgy hajthassuk végre, a­mint azt Francziaország üdve megkívánja: elkerülhetetlenül szükséges a conservativ és valóban szabadelvű politika, melyet érvényre juttatni én folyton törekedtem. Hogy ezt fenntarthassuk, hivatkozom mindazon férfiak egyességére, a­kik a társadalmi rend védel­­mezését, a törvények tiszteletét, a haza iránti oda­adást föléje helyezik az emlékeknek, óhajoknak és pártkötelezettségeknek. A szentelt jogoknak, me­lyek minden kormányváltozást túlélnek, és a le­gitim érdekeknek, melyeket minden kormánynak oltalmaznia kötelessége, egy erős és tisztelt tekin­tély oltalma alatt teljes biztosságban kell lenniük. Nemcsak azokat kell lefegyverezni, kik eme biz­tonságot a jelen pillanatban veszélyeztetik, hanem azokat is el kell bátortalanítani, a­kik ezt a jövő­ben társadalomellenes tanok és forradalmi pro­­grammok terjesztése által veszélyeztethetnék. Francziaország tudja, hogy én a hatalmat, melylyel fölruházva vagyok, sem nem kerestem, sem nem óhajtottam, de számíthat reá, hogy gyen­geség nélkül fogom azt gyafforolni, s remény­em, isten meg fog segíteni, hogy a rám bízott külde­tést teljesen elvégezzem, s hogy ebben nem leszek híján a nemzet támogatásának. A franczia köztársaság elnöke, Mac Mahon tanagy, Magenta­ige. A köztársaság elnökének megbízásából: A minisztertanács alelnöke, belügyminiszter, Buffet L.“ Budapest, január 15. Mindenféle háború. Egy hete van rajtunk a közigazgatás. Egy hete nem igazgathat európai békét s háborút magyar hírlap. Európai béke s háború gratulálhat magának e kiváló jóté­teményhez. És a közönség még inkább. Mert élvezetnek, áldásnak, nyugalomnak hete az a hét, mikor egyszer sem viszik háborúba az emberfiát; egyszer sem szállják meg Boszniát; egyszer sem annektálnak nadrág­­talan horváthoz ingetlen herczegorczát. Mi­kor Andrássy grófot egyszer sem gyűri le a „katonai reactio“ ; egyszer sem tesz vele furcsát Gorcsakoff, és egyszer sem veregeti meg Bismarck a vállát. Mihez képpest sem a haza, sem a méltóság, sem a józan ész ér­deke el nem árultatik egyszer sem. És a közönség hétszer felkelhet és hétszer lefek­­hetik, minden nagyobb indulatháborgás és aggodalom nélkül. Bezzeg ne szűkült volna csak a tér közigazgatási vitáknak miatta: ne lett volna nemulass közönségnek és békének, éppen ezen hetében az urnák. Derby duzzogása, Rasid henczegése, angol késlelkedés és tö­rök vonakodás, diadalmas orosz censurával vegyest, mely fölháborító merészséggel törli ki Andrássy javaslatából, a­mi nem volt meg benne: mindez ugyanannyi casus belli lett vala a közönség nyugalma ellen. S akin ne talán mind a riasztgató nem fogott volna, s tudna elaludni tőle a nélkül, hogy ördögökről álmodnék, azt fölvetették volna ágyastól együtt az európai garantia bizott­ság dynamit-kérdésével, melytől csak úgy explodáltak vala a gyúlékonyabb újságok hasábjai, mint valami pokolgép. Szerencsére, mindez nem történhetett meg. S a hét végén nem állunk szemben azzal a tűzrendőri feladattal, hogy a jour­­nalistikai pattantyúsok kanóczait oltogas­­suk. Nem kell tehát tüzetesebben magya­­rázgatni a gyengébbek kedvéért, hogy a ha­talmak együttes reformjavaslatai végrehaj­tásának záloga már magában a javaslat tényének európai jellegében, s a portára ekként háruló köteleztetés nemzetközi ter­mészetében rejlik, mert ennek erejénél fogva ugyanazon együttes diplomatiai hatalom, mely a portát, az európai béke érdekének jogc cimén, a javaslatok elfogadására bírni képes, képes lesz ugyanazon utón s ugyanazon érdek jogczi­mén, a javaslat végrehajtása fölött is épp oly hatályosan őrködni. És nem kell fejte­getni azt sem, hogy az európai garantia­­bizottság eszméjének elejtése éppen a leg­nagyobb garantiája a javaslat gyakorlati kivihetőségének, mert csak így van a por­tának lehetővé téve, hogy megaláztatás nél­kül fogadja el a hatalmak jó szolgálatát, s csak így van elhárítva a javaslat végrehaj­tását koc­káztató súrlódások eshetősége, amit egyik vagy másik hatalom gyanako­­dása előidézhetne. Eb­b­en. De hol van akkor a bábom ? Csak sorjában. Mindjárt ott leszünk. Hanem keletről arra felé kell fordulnunk, honnan a civilisatió jó és a­­ szédelgés. Mindenféle szédelgés. Bőrzeszédelgés is, politikai is. Onnan érzik a háború. De nagyon megijedni fölösleges. Az osztrák miniszterek csináltak ma­guknak jó napokat és járnak clubozni. Az osztrák clubok farsangra fordították a rit­ka szerencsét és­­ politizálnak, ala guerre. Illik az nekik nagyon. Csak kellene hozzá valaki, aki megijedjen, és valaki, aki meg­bátorodjék tőle. Akkor meglesz a háború mindjárt. En attendant pedig gyönyörköd­tessen a játék maga. Auersperg herczeg miniszterelnök úr úgy van magával, hogy nem ad meg a ma­gyarnak semmit. Sem­ fogyasztási adót, sem bankot, sem vámot. És az alkotmányos párt hármas egysége tartja őt olyan embernek, aki azt megteheti, és örül neki. Lasser mi­­niniszter úr még jobban elől kezdi. Ő 67-es kiegyezést sem adott volna, ha Ausztria meg nem königgrátzezik egy kicsit. Annál kevesbbé cselekszik 76-os kiegyezést, mikor nincs Königgrátz. És Lasser miniszter úrnak is örülnek nagyon. Erre egy alkotmányos haladó férfiú, Göllerich, meg is indítványozza mindjárt a szabályrendeletet ez örvendetes kormány számára, hogy, mivel úgy sem­­ akar, tehát ne is merjen „concessiót“ tenni Magyarországnak. Azonban egy még alkot­­­­mányosabb és még haladóbb férfiú, Walters­kirchen, fölfedezvén, hogy Magyarországnak csak úgy lehetne imponálni, ha a personal unióval megfenyegetik, az indítványozott szabályrendelet elégtelennek bizonyul, s a minisztérium gyámhatóság alá helyeztetni­­ indítványoztatik. Hanem másnapra kelvén, a gyámhatóság eszméje megint elejtetik, s megbíznak benne, hogy hat hétig, ameny­­nyit Lasser miniszter úr kívánt, majd csak megél a kormány a maga eszén is. Tehát: Lasser úr a ki nem enged; Auersperg úr, a ki nem ad; három alkot­mányos club, a ki nem tudja, mit cselek­szik : ezek a háborús helyzet elementumai. Már most csak az kellene hozzá, hogy Ma­gyarország kérjen valamit Auersperg úrtól, a Lasser úr engedelmével és elismerje­ a három alkotmányos club confusiójának illetékessé­gét magára nézve is: hát akkor mindjárt megvolna a háború. Mert annyi szent, hogy Auersperg és Lasser urak csakugyan nem adnának semmit, a­mi nekünk kellene, és az alkotmányos pártok ideadnák az ő zava­rodottságukat, a mi nekünk nem kellene. Mi tehát kénytelen volnánk erőszakkal el­venni, a mi kell s erőszakkal visszatartani a mi nem kell. Azonban Magyarország véletlenül füg­getlen állam. Koronás királyával és par­liament felelős kormányával maga intézi sorsát, szabadon, minden legcsekélyebb hoz­zájárulta nélkül a Lasser úr engedelmének. Magyarország tehát nem kénytelen kérni Auersperg úrtól semmit. Minélfogva ő excel­­lentiája nem jön abba a kellemes helyzetbe, hogy valamit meg ne adjon, és mi sem abba a kellemetlen helyzetbe, hogy erőszak­kal kelljen elvennünk, a mi úgyis a mienk. A háború előföltételei megadva tehát nincsenek. Nincs támadó és nincs védekező fél, mint Auersperg herczeg úr gondolja. Vagyunk alkudozó fe­lek, nemzetközi érintkezés­ben. Engedményeket csak cserélhe­tünk, de absolut jog vagy kötelezettség erejénél fogva sem nem osztogatha­tunk egymásnak olyanokat, sem nem vonhatunk meg egymástól. És minde­­nekfölött nem szorultunk rá, hogy jogo­kat, melyekkel bírunk, kegyes adomány­képpen kérje egyikünk a másikától. Ha tehát Auersperg úr és Lasser úr meg a többi alkotmányos urak azt hiszik, hogy nincsenek viszont­engedmények fejében kicserélendő engedményeik, ebből nem há­ború következik, hanem csak az, hogy te­hát nem cserélünk. Ausztria nem fog a mi gazdaságunknak kedvezni a vámon; mi nem fogunk az ő iparának. Ausztria nem téríti vissza a mi fogyasztási adónkat; mi meg­mentj­ük őt a tehertől, hogy azt kezelje. És semmi háború nem lesz belőle: egész csendesen és illedelmesen megírjuk egymás­nak, hogy ez s ez naptól kezdve vám­vo­nal lesz az egész magyar határon körül, s szent lesz a béke. Ausztria nem fog pénzt adni bank­alapnak nekünk,­­mi nem fogjuk azt busásan kamatoztatni. És ebből se lesz háború: csak egész cordialiter megjelentjük egymásnak, hogy ez és ez napon hurczol­­kodása lesz a bécsi bankfiókoknak Magyaror­szágról haza. Mert jól értsék meg a miniszter és a nem miniszter urak oda­fent a Kaiserstadt­­ban, hogy azért, mivel ez a magyar par­liament nem farsangol a la guerre politiká­val, és ezek a magyar miniszterek nem ad­nak acquitt­e szép játékra, egy dolog bi­zonyos mint a halál. Bizonyos az, hogy magyar kormány, mely kérni merné Ausz­triától azt, ami jog szerint megilleti; mely egy önálló és minden külső befolyástól füg­getlen magyar jegyb­ank s a fogyasz­tási adó restituti­ója nélkül térne vissza az alkudozásokból; mely az ország gazdasági s ipari érdekeinek eljátszásával követne vámügyi politikát: az a ma­gyar kormány huszonnégy órával túl nem élné dicstelen sáfárkodását, melyre az ország soha, de soha nem adná meg a sanctiót. És tessék emlékezetbe fogadni azt, hogy nem képzelhető, parliament s így nem kép­zelhető parliament­i kormány, mely az ilyen ra­blógazdaságot alkotmányosan űzze, az osztrák urak kedvére. És ha akad­na hitvány anyag bitorló kormányra, mely a nemzet és képviseletének ellenére impar­­liamentáris s alkotmányellenes utón ama politika követésére vállalkozni mer­ne, jegyezzék meg jól, hogy nem akad­na akkor Európa, mely az önkény és jogfosztás Ausztriáját még egy­szer megtűrné magában. Akkor azután igenis kaphat háborút, aki keresi, és Königrätzot is benne, de olyat, hogy tán még Lasser úrnak is alkudozó kegye jöhetne tőle,­­ ha rá­érne. A képviselőház igazságügyi bi­zottsága, Perczel Béla igazságügyminiszter részvétele mellett, ma folytatta és bevégezte a v­é­g­­rendeletek alakszerűségéről szóló törv.­­javaslat tárgyalását. A közelebbi ülés tárgya a váltó­­törv.-javaslat tesz. Az ülés ideje azonban még nem állapítható meg. A k­é­p­v­i­se­lő­ház p­én­züg­y­i bizott­sága mai ülésében folytatta a közadók keze­léséről szóló­­javaslat részletes tárgyalását. A ta­nácskozás, melyben Széll Kálmán pénzügymi­niszter és Márffy tanácsos is részt ven, a tör­vényjavaslat 15-ik §-áig haladt előre s hétfőn d. u. 5 órakor folytattatni fog. A fokozatos bírói fizetésekről szóló törvényjavaslatot a jogügyi bizottság régibb jelentésünk szerint elvetette; ez elvetést a bizott­ság részletesen indokolja. „Mélyen érzi a bizottság — úgymond az indokolás többek között — hogy az ország nyomasztó pénzügyi viszonyai a törvény­­hozást minden irányban a legnagyobb takarékos­ságra intik, s éppen azért távol van attól, hogy a bírói közegeknek a szakkörökben s a törvényho­zásban nem egyszer hangoztatott jobb díjaztatása által kísérletté volna meg az igazságszolgáltatás fontos érdekeinek emelését javaslatba hozni; de viszont az 1871. 31. tcz. 8-ik§-a által megállapított, s azóta az uj adókkal úgyis terhelt birói fizetéseknek bármely alakban való leszállítását szintén nem vé­leményezhetni, mert ez intézkedés veszélyeztetné a jó igazságszolgáltatásban rejlő azon nagy érdeke­ket, melyeknek oltalmát s fejlesztését nem kétes horderejű s zsibbasztó hatású, hanem javító s emelő alkotások létesítésétől s támogatásától várhatjuk. Minthogy pedig ezekhez még azon körülmény is járul, hogy a törvényjavaslat által kilátásba he­lyezett eredmények, szemben az igazságszolgáltatás fontos c­éljával, igen jelentéktelenek, s azok is csak hosszú évek elteltével fognának bekövetkezni, minthogy továbbá a törvényjavaslat a jövőre kine­vezendő bírói közegek fizetéseinek mérséklésén kívül semmi egyéb intézkedést nem foglal magá­ban : a bizottság anélkül, hogy a fizetési fokoza­toknak behozatalát elvileg ellenezné, a törvény­­javaslatot általánosságban sem ajánlhatja elfoga­dás végett a képviselőháznak.“ A keleti vasút ügyében tegnap és ma értekezletek voltak, melyeken a pénz- és közleke­désügyi minisztériumok képviselői s a vasutigaz­­gatóság kiküldött kisebb bizottsága és a királyi biztos vettek részt. Az utolsó tanácskozás — mint a „Magyar Híradó“ értesül — holnap lesz, s akkor a pénzügyi és kereskedelmi miniszterek személye­sen is megjelennek. A vasut­ igazgatóság hétfői rendkívüli ülésén terjesztetnek elő az ajánlatok. Az alkudó felek meglehetősen közeledtek egymáshoz, így alapos kilátás lehet az egyezségre. Az osztrák haladó párt klubja tegnapi ülésében elhatározta, hogy nem választ bizalmi férfiakat a kormánynyal való érintkezés fenntartá­sára. A centrum klubjában jelen voltak Auersperg, Lasser és Chlumecky miniszterek is, s végleg meg­egyeztek abban, hogy sem interpellate nem intéz­teik a kormányhoz, sem resolutiót nem indítvá­nyoznak a Magyarországgal folyó tárgyalásokra nézve. Az országházból. (Január 16.) A mai nap nem veszett kárba. Hal­lottunk egy nagy és szép beszédet, mely a fenforgó vitában maradandó értékkel és je­lentőséggel bír. Előbb azonban szólott ked­vetlenül a szélsőbalra tévedt Hegedűs László, a­ki szintén kiterítve látja már a municipális rendszert, azután pedig meg kellett hallgatnunk K­a­­­uc­h Józsefet, a jobboldali el­lenzék ez egyhangú szónokát, a­kinek jó Bezir­­ker képe van, s védelmezte is a Bezirk-rend­­szert, beszélvén ezenfelül az uzsora ellen is. A kettő között Halász Bálint, pártunk e szép tehetségű ifjú tagja, mondott egy rö­vid és csinos beszédet, melyet a többség helyesléssel fogadott. Kijelenté, hogy éppen azért fogadja el a kormányjavaslatát, mert az önkormányzatnak barátja. Az ülés eseményét azonban Szil­ágyi Dezső nagy beszéde képezi. Két óra hosz­­szat beszélt, de nem untatta a házat, mely folytonos érdeklődéssel kisérte és helyeslé­sével buzdította. Szilágyi rokonszenves szó­nok, s előadása is minden tekintetben meg­felel a szónoklat igényeinek, bár ma be­széde vége felé kissé erőt vett rajta a re­kedtség. És a­milyen kitűnő a külső előadás, olyan a belső tartalom is. Világos, meg­győző okoskodás, logikai összefüggés, a kér­désnek és az ellenvetéseknek minden oldal­ról megvitatása: ez Szilágyi beszéde, mely az állambölcsészet magaslatán áll. Ennél fényesebben az önkormányzati rendszert még alig védelmezte valaki, vala­mint a ma már hat napos vitában alig bi­zonyította be valaki meggyőzőbben azt, hogy a közigazgatási bizottság nem hogy megtá­madná az önkormányzati rendszert, ha­nem inkább új életre kelti, fennmaradását biztosítja. A beszéd súlya különben a cen­­tralisationális és a kinevezési rendszer ellen volt intézve, melynek elfogadását mentő eszközül állítja fel a jobboldali ellenzék ép­pen akkor, midőn a többi európai államok keresik az átmenetet a collegiális rendszerre, így az eddig centralista Poroszország kezde­ményezi a testületi elintézés rendszerét, s így tér el a franczia közigazgatás is mind­inkább a merev centralismus irányától. Ha most jutna eszünkbe a centralisatióra térni, megérhetnék azt, hogy maholnap unicum maradnánk az európai államok sorában. A baloldali ellenzék felé fordulva pe­dig, azt kérdi, váljon be tudják-e bizonyí­tani a kormányjavaslatról azt, hogy elvesz valamit az önkormányzattól, a­mi eddig azé volt? Nem inkább úgy áll-e a dolog, hogy bevonutnak az önkormányzat körébe olyan dolgok is, melyek eddig onnan ki vol­tak zárva, s éppen ezért bátran meri mon­dani, hogy a kormány javaslata a decen­­tralisatio tekintetében is nevezetes lépést tesz előre. E beszéd után, melyet sajnálatunkra ma még nincs módunkban egész terjedelmé­ben közölni, de közölni fogjuk legközelebb, csakugyan szavazhatnánk. A vita ezzel a véd­beszéddel valóban ki van merítve. Tisztán és világosan áll előttünk, hogy a közigazgatási bizottságok felállításával a kormánynak őszinte törekvése az önkor­mányzati rendszer fenntartására irányul, s ekkér fogták fi­­ a kérdést a kormány ja­vaslatát pártoló szónokok is. És meg va­gyunk győződve arról, hogy ez a vita az országos közvéleményt is tökéletesen meg­nyugtatta, és meg fogja nyugtatni mindazon c­élok felől, melyeket a kormány és pártja a közigazgatási bizottságok szervezésével el­érni kívánnak. Közigazgatási törvényjavaslatainkról. V. A törvényjavaslat II-ik fejezete a köz­­igazgatási bizottság teendőiről szól. E te­kintetben a javaslat nem merítette ki azon tárgyakat, melyek a közigazgatási bizott­ság hatáskörébe fognak tartozni, csak mint­egy fővonásokban jelöli ki a határokat, me­lyek közt működése mozogni fog. Ezekről tehát most r­ég tüzetesen szólni nem lehet, de van egy teendője, melyhez nagyon is hozzá lehet szólni, és ez a fegyelmi ügyek­ben való bíráskodási hatásköre. Mivel a törvényjavaslat ezen része néze­teimmel ellenkezik, indokoltan óhajtok ahoz szólni. Mióta 1790-ik évben, az augusztus 24-ei törvényben, a franczia törvényhozás kimon­dotta azon elvet, hogy a közigazgatás az igazságszolgáltatástól elkülönítendő, azóta folytonos vita tárgyát képezi a törvényho­zások termeiben épp úgy, mint a közigaz­gatási és jogi irodalomban azon kérdés: „váljon a közigazgatási ügyek­ben a bíráskodás magukra a köz­igazgatási közegekre bi­zandó-e, vagy ezen ügyek is a rendes bíró­ságok hatáskörébe utaltassa­nak ?“ Cabantous franczia író „Repeti­tions écrites s­ur le D­roit admini­stratives“ czímű műve 37­9-ik lapján azt mondja, hogy az 1790-iki franczia törvény­­hozás nem állott meg a közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztása­ eszméjénél, hanem a vitás közigazgatási ügyekbeni bí­ráskodást, a törvények egész lánczolatánál fogva, magukra a közigazgatási közegekre bízta. Úgy látszik, hogy a mi közigazgatási ja­vaslatunk egészen a franczia álláspontra helyezkedett, midőn az állami bírói köze­gek teljes elmellőzésével a közigazgatási contentiosus ügyeket s a közigazgatási hi­vatalnokok fegyelmi esetei elbírálását ma­gukra a közigazgatási közegekre bízta. Nézzük meg, helyes-e ez álláspont? De hogy e tárgyban magunknak biztosabb véleményt szerezhessünk: tekintsünk szét Európa két mintaállama — Anglia és Fran­cziaország — intézményei között, mikép döntetett ott el e kérdés? A­mennyiben az irodalom terén is e tekintetben két nézet uralkodik, mérlegeljük az egyik vagy másik nézet mellett felhozható érveket. Angliában e mai napig nem lévén el­választva a közigazgatás az igazságszolgál­tatástól, nem mondható, hogy ott a köz­­igazgatási ügyekben való bíráskodás kizáró­lag az igazságszolgáltatás vagy közigazgatás közegeire lenne bízva. Ott e két állami functiót csaknem egy és ugyanazon közegek végzik; az első fokon nevezetesen a békebírák teljesítik mindkét functiót, de határozataik a különös (special) és évnegyedi ülésekre (quartal sessions) felebbezhetők. Az évnegyedes gyűlés tagjai a megye területén létező összes békebírák; e gyűlés elintézi az összes közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyeket, s a melléje ren­delt esküdtszékkel bíráskodik. Esküdtszéki eljárással ítéltetnek itt el a hivatalnokok fegyelmi esetei, tehát nem mondhatjuk, hogy Angliában a közigazgatási ügyekben maguk a közigazgatási közegek ítélnének. Az angol törvényhozás, hogy a hata­lom és jog közötti súrlódások elkerültes­­senek, a jogi ellenőrzést megosztotta az egész államtest részei között, még­pedig úgy, hogy: 1. az adó, rendőrség, katonai kormány­zat, valamint az összes önkormányzat terén működő hivatalnokok jogellenes cselekvő

Next