Ellenőr, 1876. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1876-01-16 / 15. szám
Előfizetési árak: Égés évre . . 30 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre , , , 1« , , Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. (Szerkesztési irodai Budapesten, Bddor-utcza 6. szem. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el, 15. szám. POLITIKAI NAPILAP. ——— i 1-i—T — 1 T ~ Budapest, vasárnap, január 16. 1876. »■Ill W ■■ «Mn i■ —— hirdetések felvétele, Budapesten, Pidor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Ide intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint. Kiadóhivatal: IVLán,jóesten, nááov-XLtcz cs 6. szám. Deintézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. VIII. évfolyam. Táviratok. Bécs, jan. 15. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Azon hír alkalmából, hogy a magyar miniszterek e hó 23-án ide utaznak, a „N. Fr. Pr.“ azt jegyzi meg, hogy a conferentiák csak február elején lettek volna folytatandók. „Különös módon azonban, írja tovább, Pesten, úgy látszik, nem éppen kellemesen vették minisztereinknek a clubokban tett nyilatkozatait, s azokat sirrigyül használják a siettetésre. Sőt a magyar országgyűlésen most folyó közigazgatási vita félbe fog szakíttatni, ha az adott időig végére nem érnek, hogy a magyar minisztereket semminemű tekintet otthon ne tartsa. E hirtelen sietség magyar részről azon kellemesebb helyzet gyümölcsének tetszik nekünk, melyet, kormányunk bensőbb érintkezése az alkotmánypárttal szült.“ Belgrád, jan. 15. A szkupstina a költségvetés folytatólagos tárgyalásánál minden felsőbb hivatalnok fizetését leszállította, a metropolitának dotatiója 60,000 piasterről 18,000-re redukáltatok. Bécs, jan. 15. A képviselőház a kereseti társulatok megadóztatását czélzó tjavaslatot 9 tagból álló bizottsághoz utasította, s az új épületek adómentességére vonatkozójavaslatot harmadik olvasásban elfogadta. Bécs, jan. 15. A hitelintézet az est folyamán közhírré tétette, hogy a kormánynyal a 40 milliós járadéküzletet megkötötte, az átvételi árfolyam ismeretlen. A tőzsde e miatt szilárdan zárult. London, jan. 15. A „Times“ jelenti : Az Andrássy gr. jegyzékére adandó válasz fölött a kabinet e hó 18-án fog tanácskozni. A „Times“ ehhez hozzáteszi : A hatalmak által Törökországra szükségkép gyakorlandó nyomást lehetetlen volt kevésbbé fenyegetőleg kifejteni, mint az ezen jegyzékben történt. Anglia csak eszélyességet és engedékenységet ajánlhat a nagyvezírnek. Páris, jan. 15. Thiers könnyű meghűlésben megbetegedett, miért a szándékolt marseillei választási utazása abbamarad. Bécs, jan. 15. Az urak háza a kolostortörvény 1. §-át, mely szerint valamely kolostor alapítása vagy megszüntetése csak a törvény jóváhagyása alapján történhetik, a bizottság javaslata szerint elfogadta azon módosítással, hogy a betegápolással foglalkozó rendek ezen szabály alól kivétetnek. A többi szakasz a 14-ig részben élénk vita után változatlanul a bizottság javaslatai szerint fogadtatott el, a 4. szakasz kivételével (a kilépő rendtagok befizetett tőkéjének visszaszolgáltatása), mely Schmerling által megtámadtatván, elvettetett. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, vasárnap, január 16. 1876. Nemzeti szinház. sz.éff. fele,ki . «*•» Téli rege. Georgette Kövesi Sarolta Szinjáték 5 felvonásban. Ezt követi: Leontes Berzsényi A miniszter előszór Mamilius Kolozsvári bájában. Camillo Körösmezei Dramolet 1 felvonásban. Antigonus Komáromi A miniszter Nagy Imre Cleomenes Benedek Knabe Farkas Dión Benkő Jeremias Újházi Rogero Halmai Jean Benedek L. Polixenes Szigeti Nevelőnő Helvey L. Öreg juhász Szigeti József Végül: Ifj. juhász, fia Sántha Reggeli előtt. Pásztor Vincze Drámai tréfa 1 felvonásban. Antolycus Vízvári _ KI LSZ "• _ SOLDOSNÉ LUIZA asszony Várszinkifsz mint vendég : lili b/lllli.l/. A fajd réstén. Mi a jelszó ! Ereded népszínmű 8 felv. Vígjáték 1 felvonásban. Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. Bécsből, az elterjedt vészhir ellenében, írják nekünk, hogy a jég nem indult meg. A jég igen porhanyó lévén, a viz, mely 6'-nál magasabb, erősen összetorlaszolja. Ezen torlódás következtében a Duna-kanálisban nyílt hézagok támadtak ss a jégen helyenkint mozgás mutatkozott; ez adott alkalmat a jégindulás hírére. Mac Mahon proclamatiója, mely e hó 13-án megjelent, szöveg szerint a következő : „Francziák! Öt év óta először vagytok hivatva általános választások megejtésére. Ezelőtt öt évvel a rendet és békét kívántátok. Nehéz áldozatok árán, s a legrettentőbb megpróbáltatások után megkaptátok azt. Ma ismét a rendet és békét akarjátok. A senatorok és képviselők, kiket megválasztotok, a köztársaság elnökével együtt oda fognak működni, hogy azt fenntartsák. Együtt, őszintén kellene alkalmaznunk az alkotmánytörvényeket, melyeknek revisióját az 1880. évig csak nekem van jogom ajánlani. Annyi izgalom, zavar és baleset után hazánknak szüksége van a nyugalomra, s én azt azt hiszem, hogy intézményeinket addig nem szabad revideálnunk, míg azokat legális módon végre nem hajtottuk. De hogy úgy hajthassuk végre, amint azt Francziaország üdve megkívánja: elkerülhetetlenül szükséges a conservativ és valóban szabadelvű politika, melyet érvényre juttatni én folyton törekedtem. Hogy ezt fenntarthassuk, hivatkozom mindazon férfiak egyességére, akik a társadalmi rend védelmezését, a törvények tiszteletét, a haza iránti odaadást föléje helyezik az emlékeknek, óhajoknak és pártkötelezettségeknek. A szentelt jogoknak, melyek minden kormányváltozást túlélnek, és a legitim érdekeknek, melyeket minden kormánynak oltalmaznia kötelessége, egy erős és tisztelt tekintély oltalma alatt teljes biztosságban kell lenniük. Nemcsak azokat kell lefegyverezni, kik eme biztonságot a jelen pillanatban veszélyeztetik, hanem azokat is el kell bátortalanítani, akik ezt a jövőben társadalomellenes tanok és forradalmi programmok terjesztése által veszélyeztethetnék. Francziaország tudja, hogy én a hatalmat, melylyel fölruházva vagyok, sem nem kerestem, sem nem óhajtottam, de számíthat reá, hogy gyengeség nélkül fogom azt gyafforolni, s reményem, isten meg fog segíteni, hogy a rám bízott küldetést teljesen elvégezzem, s hogy ebben nem leszek híján a nemzet támogatásának. A franczia köztársaság elnöke, Mac Mahon tanagy, Magentaige. A köztársaság elnökének megbízásából: A minisztertanács alelnöke, belügyminiszter, Buffet L.“ Budapest, január 15. Mindenféle háború. Egy hete van rajtunk a közigazgatás. Egy hete nem igazgathat európai békét s háborút magyar hírlap. Európai béke s háború gratulálhat magának e kiváló jótéteményhez. És a közönség még inkább. Mert élvezetnek, áldásnak, nyugalomnak hete az a hét, mikor egyszer sem viszik háborúba az emberfiát; egyszer sem szállják meg Boszniát; egyszer sem annektálnak nadrágtalan horváthoz ingetlen herczegorczát. Mikor Andrássy grófot egyszer sem gyűri le a „katonai reactio“ ; egyszer sem tesz vele furcsát Gorcsakoff, és egyszer sem veregeti meg Bismarck a vállát. Mihez képpest sem a haza, sem a méltóság, sem a józan ész érdeke el nem árultatik egyszer sem. És a közönség hétszer felkelhet és hétszer lefekhetik, minden nagyobb indulatháborgás és aggodalom nélkül. Bezzeg ne szűkült volna csak a tér közigazgatási vitáknak miatta: ne lett volna nemulass közönségnek és békének, éppen ezen hetében az urnák. Derby duzzogása, Rasid henczegése, angol késlelkedés és török vonakodás, diadalmas orosz censurával vegyest, mely fölháborító merészséggel törli ki Andrássy javaslatából, ami nem volt meg benne: mindez ugyanannyi casus belli lett vala a közönség nyugalma ellen. S akin ne talán mind a riasztgató nem fogott volna, s tudna elaludni tőle a nélkül, hogy ördögökről álmodnék, azt fölvetették volna ágyastól együtt az európai garantia bizottság dynamit-kérdésével, melytől csak úgy explodáltak vala a gyúlékonyabb újságok hasábjai, mint valami pokolgép. Szerencsére, mindez nem történhetett meg. S a hét végén nem állunk szemben azzal a tűzrendőri feladattal, hogy a journalistikai pattantyúsok kanóczait oltogassuk. Nem kell tehát tüzetesebben magyarázgatni a gyengébbek kedvéért, hogy a hatalmak együttes reformjavaslatai végrehajtásának záloga már magában a javaslat tényének európai jellegében, s a portára ekként háruló köteleztetés nemzetközi természetében rejlik, mert ennek erejénél fogva ugyanazon együttes diplomatiai hatalom, mely a portát, az európai béke érdekének jogc cimén, a javaslatok elfogadására bírni képes, képes lesz ugyanazon utón s ugyanazon érdek jogczimén, a javaslat végrehajtása fölött is épp oly hatályosan őrködni. És nem kell fejtegetni azt sem, hogy az európai garantiabizottság eszméjének elejtése éppen a legnagyobb garantiája a javaslat gyakorlati kivihetőségének, mert csak így van a portának lehetővé téve, hogy megaláztatás nélkül fogadja el a hatalmak jó szolgálatát, s csak így van elhárítva a javaslat végrehajtását kockáztató súrlódások eshetősége, amit egyik vagy másik hatalom gyanakodása előidézhetne. Ebben. De hol van akkor a bábom ? Csak sorjában. Mindjárt ott leszünk. Hanem keletről arra felé kell fordulnunk, honnan a civilisatió jó és a szédelgés. Mindenféle szédelgés. Bőrzeszédelgés is, politikai is. Onnan érzik a háború. De nagyon megijedni fölösleges. Az osztrák miniszterek csináltak maguknak jó napokat és járnak clubozni. Az osztrák clubok farsangra fordították a ritka szerencsét és politizálnak, ala guerre. Illik az nekik nagyon. Csak kellene hozzá valaki, aki megijedjen, és valaki, aki megbátorodjék tőle. Akkor meglesz a háború mindjárt. En attendant pedig gyönyörködtessen a játék maga. Auersperg herczeg miniszterelnök úr úgy van magával, hogy nem ad meg a magyarnak semmit. Sem fogyasztási adót, sem bankot, sem vámot. És az alkotmányos párt hármas egysége tartja őt olyan embernek, aki azt megteheti, és örül neki. Lasser mininiszter úr még jobban elől kezdi. Ő 67-es kiegyezést sem adott volna, ha Ausztria meg nem königgrátzezik egy kicsit. Annál kevesbbé cselekszik 76-os kiegyezést, mikor nincs Königgrátz. És Lasser miniszter úrnak is örülnek nagyon. Erre egy alkotmányos haladó férfiú, Göllerich, meg is indítványozza mindjárt a szabályrendeletet ez örvendetes kormány számára, hogy, mivel úgy sem akar, tehát ne is merjen „concessiót“ tenni Magyarországnak. Azonban egy még alkotmányosabb és még haladóbb férfiú, Walterskirchen, fölfedezvén, hogy Magyarországnak csak úgy lehetne imponálni, ha a personal unióval megfenyegetik, az indítványozott szabályrendelet elégtelennek bizonyul, s a minisztérium gyámhatóság alá helyeztetni indítványoztatik. Hanem másnapra kelvén, a gyámhatóság eszméje megint elejtetik, s megbíznak benne, hogy hat hétig, amenynyit Lasser miniszter úr kívánt, majd csak megél a kormány a maga eszén is. Tehát: Lasser úr a ki nem enged; Auersperg úr, a ki nem ad; három alkotmányos club, a ki nem tudja, mit cselekszik : ezek a háborús helyzet elementumai. Már most csak az kellene hozzá, hogy Magyarország kérjen valamit Auersperg úrtól, a Lasser úr engedelmével és elismerje a három alkotmányos club confusiójának illetékességét magára nézve is: hát akkor mindjárt megvolna a háború. Mert annyi szent, hogy Auersperg és Lasser urak csakugyan nem adnának semmit, ami nekünk kellene, és az alkotmányos pártok ideadnák az ő zavarodottságukat, a mi nekünk nem kellene. Mi tehát kénytelen volnánk erőszakkal elvenni, a mi kell s erőszakkal visszatartani a mi nem kell. Azonban Magyarország véletlenül független állam. Koronás királyával és parliament felelős kormányával maga intézi sorsát, szabadon, minden legcsekélyebb hozzájárulta nélkül a Lasser úr engedelmének. Magyarország tehát nem kénytelen kérni Auersperg úrtól semmit. Minélfogva ő excellentiája nem jön abba a kellemes helyzetbe, hogy valamit meg ne adjon, és mi sem abba a kellemetlen helyzetbe, hogy erőszakkal kelljen elvennünk, a mi úgyis a mienk. A háború előföltételei megadva tehát nincsenek. Nincs támadó és nincs védekező fél, mint Auersperg herczeg úr gondolja. Vagyunk alkudozó felek, nemzetközi érintkezésben. Engedményeket csak cserélhetünk, de absolut jog vagy kötelezettség erejénél fogva sem nem osztogathatunk egymásnak olyanokat, sem nem vonhatunk meg egymástól. És mindenekfölött nem szorultunk rá, hogy jogokat, melyekkel bírunk, kegyes adományképpen kérje egyikünk a másikától. Ha tehát Auersperg úr és Lasser úr meg a többi alkotmányos urak azt hiszik, hogy nincsenek viszontengedmények fejében kicserélendő engedményeik, ebből nem háború következik, hanem csak az, hogy tehát nem cserélünk. Ausztria nem fog a mi gazdaságunknak kedvezni a vámon; mi nem fogunk az ő iparának. Ausztria nem téríti vissza a mi fogyasztási adónkat; mi megmentjük őt a tehertől, hogy azt kezelje. És semmi háború nem lesz belőle: egész csendesen és illedelmesen megírjuk egymásnak, hogy ez s ez naptól kezdve vámvonal lesz az egész magyar határon körül, s szent lesz a béke. Ausztria nem fog pénzt adni bankalapnak nekünk,mi nem fogjuk azt busásan kamatoztatni. És ebből se lesz háború: csak egész cordialiter megjelentjük egymásnak, hogy ez és ez napon hurczolkodása lesz a bécsi bankfiókoknak Magyarországról haza. Mert jól értsék meg a miniszter és a nem miniszter urak odafent a Kaiserstadtban, hogy azért, mivel ez a magyar parliament nem farsangol a la guerre politikával, és ezek a magyar miniszterek nem adnak acquitte szép játékra, egy dolog bizonyos mint a halál. Bizonyos az, hogy magyar kormány, mely kérni merné Ausztriától azt, ami jog szerint megilleti; mely egy önálló és minden külső befolyástól független magyar jegybank s a fogyasztási adó restitutiója nélkül térne vissza az alkudozásokból; mely az ország gazdasági s ipari érdekeinek eljátszásával követne vámügyi politikát: az a magyar kormány huszonnégy órával túl nem élné dicstelen sáfárkodását, melyre az ország soha, de soha nem adná meg a sanctiót. És tessék emlékezetbe fogadni azt, hogy nem képzelhető, parliament s így nem képzelhető parliamenti kormány, mely az ilyen rablógazdaságot alkotmányosan űzze, az osztrák urak kedvére. És ha akadna hitvány anyag bitorló kormányra, mely a nemzet és képviseletének ellenére imparliamentáris s alkotmányellenes utón ama politika követésére vállalkozni merne, jegyezzék meg jól, hogy nem akadna akkor Európa, mely az önkény és jogfosztás Ausztriáját még egyszer megtűrné magában. Akkor azután igenis kaphat háborút, aki keresi, és Königrätzot is benne, de olyat, hogy tán még Lasser úrnak is alkudozó kegye jöhetne tőle, ha ráérne. A képviselőház igazságügyi bizottsága, Perczel Béla igazságügyminiszter részvétele mellett, ma folytatta és bevégezte a végrendeletek alakszerűségéről szóló törv.javaslat tárgyalását. A közelebbi ülés tárgya a váltótörv.-javaslat tesz. Az ülés ideje azonban még nem állapítható meg. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében folytatta a közadók kezeléséről szólójavaslat részletes tárgyalását. A tanácskozás, melyben Széll Kálmán pénzügyminiszter és Márffy tanácsos is részt ven, a törvényjavaslat 15-ik §-áig haladt előre s hétfőn d. u. 5 órakor folytattatni fog. A fokozatos bírói fizetésekről szóló törvényjavaslatot a jogügyi bizottság régibb jelentésünk szerint elvetette; ez elvetést a bizottság részletesen indokolja. „Mélyen érzi a bizottság — úgymond az indokolás többek között — hogy az ország nyomasztó pénzügyi viszonyai a törvényhozást minden irányban a legnagyobb takarékosságra intik, s éppen azért távol van attól, hogy a bírói közegeknek a szakkörökben s a törvényhozásban nem egyszer hangoztatott jobb díjaztatása által kísérletté volna meg az igazságszolgáltatás fontos érdekeinek emelését javaslatba hozni; de viszont az 1871. 31. tcz. 8-ik§-a által megállapított, s azóta az uj adókkal úgyis terhelt birói fizetéseknek bármely alakban való leszállítását szintén nem véleményezhetni, mert ez intézkedés veszélyeztetné a jó igazságszolgáltatásban rejlő azon nagy érdekeket, melyeknek oltalmát s fejlesztését nem kétes horderejű s zsibbasztó hatású, hanem javító s emelő alkotások létesítésétől s támogatásától várhatjuk. Minthogy pedig ezekhez még azon körülmény is járul, hogy a törvényjavaslat által kilátásba helyezett eredmények, szemben az igazságszolgáltatás fontos céljával, igen jelentéktelenek, s azok is csak hosszú évek elteltével fognának bekövetkezni, minthogy továbbá a törvényjavaslat a jövőre kinevezendő bírói közegek fizetéseinek mérséklésén kívül semmi egyéb intézkedést nem foglal magában : a bizottság anélkül, hogy a fizetési fokozatoknak behozatalát elvileg ellenezné, a törvényjavaslatot általánosságban sem ajánlhatja elfogadás végett a képviselőháznak.“ A keleti vasút ügyében tegnap és ma értekezletek voltak, melyeken a pénz- és közlekedésügyi minisztériumok képviselői s a vasutigazgatóság kiküldött kisebb bizottsága és a királyi biztos vettek részt. Az utolsó tanácskozás — mint a „Magyar Híradó“ értesül — holnap lesz, s akkor a pénzügyi és kereskedelmi miniszterek személyesen is megjelennek. A vasut igazgatóság hétfői rendkívüli ülésén terjesztetnek elő az ajánlatok. Az alkudó felek meglehetősen közeledtek egymáshoz, így alapos kilátás lehet az egyezségre. Az osztrák haladó párt klubja tegnapi ülésében elhatározta, hogy nem választ bizalmi férfiakat a kormánynyal való érintkezés fenntartására. A centrum klubjában jelen voltak Auersperg, Lasser és Chlumecky miniszterek is, s végleg megegyeztek abban, hogy sem interpellate nem intézteik a kormányhoz, sem resolutiót nem indítványoznak a Magyarországgal folyó tárgyalásokra nézve. Az országházból. (Január 16.) A mai nap nem veszett kárba. Hallottunk egy nagy és szép beszédet, mely a fenforgó vitában maradandó értékkel és jelentőséggel bír. Előbb azonban szólott kedvetlenül a szélsőbalra tévedt Hegedűs László, aki szintén kiterítve látja már a municipális rendszert, azután pedig meg kellett hallgatnunk Kauch Józsefet, a jobboldali ellenzék ez egyhangú szónokát, akinek jó Bezirker képe van, s védelmezte is a Bezirk-rendszert, beszélvén ezenfelül az uzsora ellen is. A kettő között Halász Bálint, pártunk e szép tehetségű ifjú tagja, mondott egy rövid és csinos beszédet, melyet a többség helyesléssel fogadott. Kijelenté, hogy éppen azért fogadja el a kormányjavaslatát, mert az önkormányzatnak barátja. Az ülés eseményét azonban Szilágyi Dezső nagy beszéde képezi. Két óra hoszszat beszélt, de nem untatta a házat, mely folytonos érdeklődéssel kisérte és helyeslésével buzdította. Szilágyi rokonszenves szónok, s előadása is minden tekintetben megfelel a szónoklat igényeinek, bár ma beszéde vége felé kissé erőt vett rajta a rekedtség. És amilyen kitűnő a külső előadás, olyan a belső tartalom is. Világos, meggyőző okoskodás, logikai összefüggés, a kérdésnek és az ellenvetéseknek minden oldalról megvitatása: ez Szilágyi beszéde, mely az állambölcsészet magaslatán áll. Ennél fényesebben az önkormányzati rendszert még alig védelmezte valaki, valamint a ma már hat napos vitában alig bizonyította be valaki meggyőzőbben azt, hogy a közigazgatási bizottság nem hogy megtámadná az önkormányzati rendszert, hanem inkább új életre kelti, fennmaradását biztosítja. A beszéd súlya különben a centralisationális és a kinevezési rendszer ellen volt intézve, melynek elfogadását mentő eszközül állítja fel a jobboldali ellenzék éppen akkor, midőn a többi európai államok keresik az átmenetet a collegiális rendszerre, így az eddig centralista Poroszország kezdeményezi a testületi elintézés rendszerét, s így tér el a franczia közigazgatás is mindinkább a merev centralismus irányától. Ha most jutna eszünkbe a centralisatióra térni, megérhetnék azt, hogy maholnap unicum maradnánk az európai államok sorában. A baloldali ellenzék felé fordulva pedig, azt kérdi, váljon be tudják-e bizonyítani a kormányjavaslatról azt, hogy elvesz valamit az önkormányzattól, ami eddig azé volt? Nem inkább úgy áll-e a dolog, hogy bevonutnak az önkormányzat körébe olyan dolgok is, melyek eddig onnan ki voltak zárva, s éppen ezért bátran meri mondani, hogy a kormány javaslata a decentralisatio tekintetében is nevezetes lépést tesz előre. E beszéd után, melyet sajnálatunkra ma még nincs módunkban egész terjedelmében közölni, de közölni fogjuk legközelebb, csakugyan szavazhatnánk. A vita ezzel a védbeszéddel valóban ki van merítve. Tisztán és világosan áll előttünk, hogy a közigazgatási bizottságok felállításával a kormánynak őszinte törekvése az önkormányzati rendszer fenntartására irányul, s ekkér fogták fi a kérdést a kormány javaslatát pártoló szónokok is. És meg vagyunk győződve arról, hogy ez a vita az országos közvéleményt is tökéletesen megnyugtatta, és meg fogja nyugtatni mindazon célok felől, melyeket a kormány és pártja a közigazgatási bizottságok szervezésével elérni kívánnak. Közigazgatási törvényjavaslatainkról. V. A törvényjavaslat II-ik fejezete a közigazgatási bizottság teendőiről szól. E tekintetben a javaslat nem merítette ki azon tárgyakat, melyek a közigazgatási bizottság hatáskörébe fognak tartozni, csak mintegy fővonásokban jelöli ki a határokat, melyek közt működése mozogni fog. Ezekről tehát most rég tüzetesen szólni nem lehet, de van egy teendője, melyhez nagyon is hozzá lehet szólni, és ez a fegyelmi ügyekben való bíráskodási hatásköre. Mivel a törvényjavaslat ezen része nézeteimmel ellenkezik, indokoltan óhajtok ahoz szólni. Mióta 1790-ik évben, az augusztus 24-ei törvényben, a franczia törvényhozás kimondotta azon elvet, hogy a közigazgatás az igazságszolgáltatástól elkülönítendő, azóta folytonos vita tárgyát képezi a törvényhozások termeiben épp úgy, mint a közigazgatási és jogi irodalomban azon kérdés: „váljon a közigazgatási ügyekben a bíráskodás magukra a közigazgatási közegekre bizandó-e, vagy ezen ügyek is a rendes bíróságok hatáskörébe utaltassanak ?“ Cabantous franczia író „Repetitions écrites sur le Droit administratives“ czímű műve 379-ik lapján azt mondja, hogy az 1790-iki franczia törvényhozás nem állott meg a közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztása eszméjénél, hanem a vitás közigazgatási ügyekbeni bíráskodást, a törvények egész lánczolatánál fogva, magukra a közigazgatási közegekre bízta. Úgy látszik, hogy a mi közigazgatási javaslatunk egészen a franczia álláspontra helyezkedett, midőn az állami bírói közegek teljes elmellőzésével a közigazgatási contentiosus ügyeket s a közigazgatási hivatalnokok fegyelmi esetei elbírálását magukra a közigazgatási közegekre bízta. Nézzük meg, helyes-e ez álláspont? De hogy e tárgyban magunknak biztosabb véleményt szerezhessünk: tekintsünk szét Európa két mintaállama — Anglia és Francziaország — intézményei között, mikép döntetett ott el e kérdés? Amennyiben az irodalom terén is e tekintetben két nézet uralkodik, mérlegeljük az egyik vagy másik nézet mellett felhozható érveket. Angliában e mai napig nem lévén elválasztva a közigazgatás az igazságszolgáltatástól, nem mondható, hogy ott a közigazgatási ügyekben való bíráskodás kizárólag az igazságszolgáltatás vagy közigazgatás közegeire lenne bízva. Ott e két állami functiót csaknem egy és ugyanazon közegek végzik; az első fokon nevezetesen a békebírák teljesítik mindkét functiót, de határozataik a különös (special) és évnegyedi ülésekre (quartal sessions) felebbezhetők. Az évnegyedes gyűlés tagjai a megye területén létező összes békebírák; e gyűlés elintézi az összes közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyeket, s a melléje rendelt esküdtszékkel bíráskodik. Esküdtszéki eljárással ítéltetnek itt el a hivatalnokok fegyelmi esetei, tehát nem mondhatjuk, hogy Angliában a közigazgatási ügyekben maguk a közigazgatási közegek ítélnének. Az angol törvényhozás, hogy a hatalom és jog közötti súrlódások elkerültessenek, a jogi ellenőrzést megosztotta az egész államtest részei között, mégpedig úgy, hogy: 1. az adó, rendőrség, katonai kormányzat, valamint az összes önkormányzat terén működő hivatalnokok jogellenes cselekvő