Ellenőr, 1876. február (8. évfolyam, 31-59. szám)
1876-02-15 / 45. szám
(Előfizetési árak: Égé*« évre . . 3© frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: ^ndajpestert, ndcLor-utcza. 6. ardrux, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére mm * vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, kedd, február 15. 1876. 45. szám. hirdetések felvétele: Sztrapttofor utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Ide intézendő mdm hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozóién. Eásek árszabás szerint. ffiadó-hivatal: cTju.cZetpeaten, TLd.cZor-utcza, 6. szám, ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára az „Ellenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történt) megrendelések után az ,,Ellenőr“ részéről nem adatik, mint eddig : Egy évre..............................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr Negyedévre.............................5 „ — kr. Egy hóra..................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, kedden, febr. 15. 1876. Nemzeti színház. Saldos lovag Halmi Bérlet 258. szám. Jasmin Benedek DONADIO BIANCA kisasz. Candal grófné Sz. Prielle C. vendégjátékául. Mártha Lendvayné A sevillai borbély. Kapus Pongrácz Vig opera 2 felvonásban. Csendőrtiszt Benkő Gr. Almaviva Pauli Kezdete 7 órakor. Bartolo, orvos Kőszeghy _ Rosina Honadio k. a* , Bazilio Ódry MépSZHlllRZ. Figaro Láng A 3114-ik száma Bertha Kvassainé bérkocsi A , ISS* Bota, 3 f.ho.i.b». Jegyző Fichtner Marjavei Alphonse Együd Kezdete 7 órakor. Krampack Solymosi _ Jobelin Tihanyi Várc/ítiIilW I Jobelin Ernest Eőry u 1S/4II ilil/j. Hermance Vasváriné Máz ásság Berta Rákosi F. XV. Lajos alatt. Petúnia Várhidiné Vígjáték 5 felvonásban. Lisbeth Dancz N. Candal gróf Náday I Kezdete 7 órakor. Táviratok: Temesvár, február 14. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Deák Ferencz gyászmiséje ma helyben a nemzet halottjához illő nagyszerűséggel s ünnepélyességgel ment végbe. A városi törvényhatóság által rendezett, a városhatóságtól a székesegyházig vonult gyászmenetben résztvettek, a helybeli polgári tűzoltókar, a községi főreálgymnasium, Wieszner-féle polgári és kereskedelmi iskolák tanártestületei és tanulói. Ezeket követte egy városi tisztviselő magyar gyászban, a városi hatóság gyászlobogójával, a temesvári nők küldöttsége diszes koszorújával, egy városi tisztviselő a városi törvényhatóság koszorújával, mely egy Török János főjegyző, Eisenstädter, Vogel és Galgon bizottsági tagokból álló küldöttség által a gyászravatalra teendő volt. Következett a városi tanács és bizottság élén Steiner polgármester Misits János országgyűlési képviselővel, aki ezen alkalomra polgártársai körébe érkezett — a városi bizottsághoz csatlakoztak továbbá a következő testületek és bizottságok : az ág. h. evangélikus szerb és izraelita hitközségek, az ügyvédi kamara, az ipar- és kereskedelmi kamara, a Lloyd társulat, közúti vaspálya, a temes-bégavölgyi vízszabályozási társulat, az államvaspálya hivatalnokai, a temesvári és temesi takarékpénztárak képviselői, a társaskör, a délmagyarországi természettudományi társulat és tanító egylet, és egyéb helyben székelő egyletek képviselői; a templomban megjelentek továbbá a császári királyi katonai parancsnokság és tisztikara, a helybeli honvédtisztek, a temesmegyei tisztikar és képviselőség, valamennyi magyar királyi államhivatalnok testületileg. A gyászmisét Németh czimzetes püspök tartotta számos segédlet mellett, mely alatt a helybeli zenekedvelő egylet Mozart nagy requiemjét meghatólag adta elő. Jelen volt gyengélkedő állapota daczára Bonnár Sándor püspök is. A gyászravatalra, mely körül a díszőrség tisztét a helybeli polgárságból álló tűzoltókar tisztei helyettesítették , a város törvényhatósága a temesvári nők s a helybeli társaskör gyönyörű koszorúikat illesztették. A templomban és utczákon sok ezernyi nép gyűlt össze, a házakon gyászlobogók lengettek, a boltok a mise alatt zárva maradtak. Hasonló gyászünnepélyt Temesvár városa és környéke még nem látott. A városi hatóság ma elhatározta, hogy a felállítandó Deák-szoborhoz az adakozások megkezdésekor hozzájáruland. Bécs, febr. 14. Az alkotmányhű clubok delegátusainak ma délelőtt tartott ülésében következő határozatok hozattak : Meghatározott ügyekben, egyelőre a függőben levő, Magyarországgal folyó alkudozásokra vonatkozókban, az alkotmányhű clubok csak közösen fognak határozni; két club felszólítására, vagy az összes alkotmányhű clubok elnökeinek egyhangú határozatára; a nevezett ügyek tárgyalására az alkotmányhű párt összes tagjainak kell egybegyülni; az egy behívás az elnökök által történik, írásban, kik fölváltva elnökölnek; a határozatok általános szótöbbséggel hozatnak; de csak akkor kötelezők s csak akkor nem szabad az alkotmányhű párt tagjainak a házban ellenök szavazni, ha a tagoknak legalább fele jelen volt s a jelenlevőknek legalább 2/3-a szavazott a határozatra s azt pártkérdésnek nyilatkoztatta. Bécs, febr. 14. A „Neue fr. Presse“ jelenti. Képviselői körökben azon vélemény van elterjedve, hogy az oláhországi miniszterváltozással szemben Andrássy gróf korántsem fektet oly nagy súlyt az oláh kereskedelmi egyezmény elfogadására, mint ezelőtt. Ugyane lap arról értesül, hogy a belügyminiszter legközelebb javaslatot fog benyújtani a kir. tanácsban egy Galiczia számára fölveendő inségi kölcsön tárgyában, mely mintegy 700,000 forintra rúgna. Bécs, febr. 14. A „Wiener Ztg.“ egy császári pátenst tesz közzé e hó 11-ről, mely az öszszes tartománygyűléseket márczius 7 re egybehívja. Dzieduszyczki Wladimir gróf galicziai tartományi marsallá neveztetett ki. Brüssel, febr. 14. Mechelnben tegnap egy katholikus tüntetés után a város több helyén zavargások történtek. Páris, febr. 14. A „Rep. française“ ellen egy Buffet elleni sértő czikk miatt törvényes eljárás indíttatott meg. Madrid, febr. 14. Egy tegnapi 200 képviselőből álló gyűlésben Canovas del Castillo azon reményét fejezte ki, hogy a polgárháború csakhamar be lesz fejezve. Budapest, február 14. Szerbiára Konstantinápolyból hivatalos hír érkezik, hogy a szultán megadta a hatalmak javaslatában foglalt reformokat, aláírta az irodét, melyben magát erre kötelezi és a határozat notificáltatott a hatalmaknál. Félhivatalos hír jön Sz.-Pétervárról, hogy a hatalmak már működnek is a fellázadt török tartományokban a fegyverszünet érdekében. Bécsből pedig ,jó forrásból merítő tollak“, humoreszkeket írnak a háborús combinátiók derült emlékezetére, mialatt Londonban miniszterek és pártvezérek egyek ,,a békés elintézés“ komoly reményében. Ezzel egyidejűleg pedig az osztrák kormány félhivatalos „Politische Correspondenz“-ének az az ötlete támad, hogy Belgrádban megcsinálja a Risztics javára egy kabinetváltozás közel eshetőségét, s megbarátkoztatja a háborús párt törekvéseivel Milán fejedelmet. Azt ugyan nem bírjuk egyelőre eldönteni, hogy e kitűnően alkalomszerű hírből mennyi tudandó be a sajátságos ötleteiről oly előnyösen ismert osztrák félhivatalos fantáziának, és mennyi a valóságnak. De az egészen bizonyos, hogy akár ötletkép, akár valóságul, soha jobbkor e hít nem érkezhetett. Ha ötlet, nagyon épületes jellemzéséül szolgálhat azon körök működési irányának, melyeknek a „Politische Correspondenz“ az ő megmagyarázhatatlan existentiáját köszönheti. Hiszen ország-világ belátja, hogy külügyi politikánk érdekében mi sem áll inkább e pillanatban, mint Riszticset elfogadható „államférfiinak“ és a szerb háborús párt felülkerekedését egészen ártatlan dolognak hirdetni, e monarchiabeli félhivatalos hangon, mintha nekünk kisebb gondunk is nagyobb volna annál, hogy Szerbia megindul háborúsdit játszani, mikor mi békét csinálni indulunk. Ha azonban van valami igaz a hírben, no, akkor még opportunusabb. Éppen most örülünk a legjavában, hogy Andrássy Gyula grófnak egész Európát sikerült megnyernie a béke biztosítására. A „concert“-ben semmi dissonantia. Egy értelem, egy akarat lelkesít mindeneket, akik az Uralon innen lakoznak. És mindenek fölött egy az értelem a „három császárok“ között, kiknek az újabb történelemben a szentírásbeli „három királyok“ béke-missiója jutott. Hát annak a szerb háborús pártnak a felülkerekedése, éppen e pillanatban, mikor a pacificatio műve kezdődik, bizony kissé furcsán illustrálná a „zavartalan összhangot.“ Mert mi legalább nem bírjuk elképzelni, hogy Belgrád megbomolhassék, ha Szt.-Pétervára azt akarja, hogy eszén legyen. És még kevésbbé tudjuk elképzelni, hogy Szdt.-Pétervára ne akarja a józan észnek megtartani Belgrádot, mikor zavartalan és becsületes a három hatalom egyetértése abban, hogy béke legyen. Mindenesetre egy sajátságos esettel állanánk szemközt. Vagy azt kellene gondolnunk, hogy Oroszországnak az egyik keze visszájára keveri a kártyát. Vagy azt, hogy a béke fenntartásáinak egy egészen új módja fedeztetett fel, melynek mélységes titkaiba hatolni laicus ész nem képes. Nem törjük a fejünket ezen, és nem tépelődünk amazzal. Örömest hiszszük különben is, hogy egészen tárgytalan lenne minden efelé töprengés. A „Politische Correspodenz“ híresztelésein kívül nincs mibe fogódzni, s ezeket van szerencsénk meglehetősen megbízhatatlanoknak ismerni. Csak jelezni kívántuk, hogy mi a szerb háborúsok uralomra jutását egyátalán nem tartanók oly ártatlan dolognak, mint az osztrák félhivatalos arczjátéka mutatja , s egyáltalán nem szolgálna a hatalmak actiójában való bizalmunk erősbítésére, ha a békecsinálás kezdetét Szerbia egy Ricstics-kabinettel köszöntené. A mi bizalmunk megerősítője az lesz, ha a hatalmak lépéseit a békéltetés terén oly lépések kapcsában fogjuk észlelni, melyek a vazallus fejedelemségekben a nyugalom helyreállításáravezetni alkalmasak. A Kaljevics-kabinet tarthatatlan. Ez tény. De tarthatatlan nem azért, hogy — du mal en pire — Risztics következtessék utána, hanem éppen azért, mert ne szabad megengedni, hogy a Riszticsék útját még tovább egyengesse. Egy megbízható kormány alakulását Szerbiában oly dolognak tartjuk, melyet szinte előző feltételtül lehet tekinteni a keleti bajok jobbra fordulásának, s melyet, ha monarchiánk csakugyan „diktálhat“, okvetlenül meg kell diktálnia, ha törekvéseinek sikere iránt kétségben hagyni nem akar. Pacificálni Slerczegovinát, alkudozni a bosnyákokkal a fegyverletétel iránt, és megengedni, hogy Szerbiában a Kaljevicsek s egyebek azzal a kővel játsszanak, melyet, ha egy bolond a kútba dob , száz bölcs sem veszi ki onnan: ez bizonyára nagyon hasonlítana az argesi zárda építéséhez, ahol, köztudomás szerint, az esett meg, hogy a mi estig épült, összedült reggelre. Természetesen azon fordul a dolog: diktálhatunk-e? Ha nem tehetjük, lesz az baj. De ez esetben csak annál szebb probléma fekszik Andrássy gróf előtt, úgy vezetni a hatalmak működését, hogy Szerbia békéje, kerülő után bár, de békés eszközökkel biztosíttassék. S ismételve is kiemeljük, hogy diplomatiai diadalának ez lesz a próbaköve, és koronája az elért sikernek. Nézetünk és óhajtásunk ez. Mi a legvégső határig a béke eszközeinek alkalmazásában látjuk külügyi politikánk elengedhetetlen feladatát. De mindazonáltal nem tartjuk sem okos, sem hazafias dolognak azon tetszetős melódiának örökös pengetését, hogy a békés politiáknak nincs határa. Van határa. És kimondjuk ezt ismételve is, au risque, hogy a privilegizált ferdítés és oktondiság, mint tegnapi czikkünk alkalmából, ezért is ellenünk fordul ismét, mondván: íme, az „Ellenőr“ Szerbia occupációja felé hajlik. Nem hajlunk. De hazafiatlan eljárásnak tartjuk vér’szemet adni a szerb forrongóknak azzal, hogy minden eshetőségre teljes passivitásunkkal biztassuk, mert ezzel érhetjük el legkönnyebben, hogy meglesz, amit nem keresünk. Ne sajnáljuk megérteni egymást. Vagy megvan az a teljes összhang a hatalmak között, melyre a tények vallanak, s melyben mindez ideig nincs ok kétkedni, vagy nincs meg. Ha megvan, akkor Szerbia és Montenegro nyugton maradása biztos. S ez esetben bízvást lehet fecsegni a tisztelt és nem tisztelt ellenzéki orgánumoknak az örök békéről, mely oly nagyon népszerű thema. Nem adatik meg nekik a szerencse, hogy árthassanak vele. De ha a mondott összhang bármi részben hiányos, s mi el tudjuk hitetni Szerbiával, hogy semmi körülmények közt hozzá nem nyúlunk, hát akkor hozzá „muszáj“ majd nyúlni, mert Szerbia fel fog lázadni. Ezt lehet meg nem érteni, lehet elferdíteni. Egészen az értelmi és erkölcsi dispositióktól függ. De minden józan eszű és rancune-mentes ember fogja érezni, hogy Szerbiának igen jó tudni, miszerint ismerünk határt, melyen túl a szerbiának iránt nem terjedhetne békés türelmünk. És ha Szerbia tudni fogja ezt, hát nem érjük el azt a határt. Az országgyűlési szabadelvű párt körep. évi február hó 15-én, délután 6 órakor értekezletet tart. Deák Ferencz elhunyta alkalmából úgy a gyász hetében, mint azóta számos levelet kaptunk, melyek sértődött kedélylyel, sajgó fájdalommal emlegetik, hogy ez meg az nem vett részt a nemzeti gyászban, hogy ez meg az igy meg úgy imádkozott a gyászünnepély alatt. Nem közlök e leveleket, egy-két valóban botrányos esetet kivéve, mert sem azon igaz tisztelethez, melylyel Deákot az egész nemzet körülövezte, sem azon őszinte kegyelethez, melylyel Deák iránt fent és alant mindenki egyiránt viseltetik, sem azon általános érdemhez, melyet Deákban minden pártbeli egyiránt elismerni kénytelen, nem méltó a kicsiségek reeriminálása. Maradjanak háborítatlanul. A nemzet nagynak és nemesnek mutatta magát a korszakos veszteség átérzésében, s egy országhoz méltó volt gyászának kifejezése, s a nemzet e felemelő demonstratiója ellenében észrevétlenül enyészett el egyesek kicsinyessége. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. e. az országgyűlés után összeülvén, megállapította azon §§. szövegét, melyeket a képviselőház újabb szövegezés végett a bizottsághoz utasított. E szöveg a következő: Uj 7. §. „írásbeli magánvégrendeleteknél a végrendelkezés helyének és időpontjának kitétele szükséges.“ A 21-ik (előbb 20. §.) 2-ik bekezdése következő bővítéssel ajánltatik: „Némák és siketnémák, még ha írni és olvasni tudnak is, továbbá a 18 éves alóli kiskorúak, amennyiben végrendelkezési képességgel bírnak, csak közvégrendeletet tehetnek.“ A 31-ik §-ra nézve csak az elv állapíttatott meg, a szövegezést a holnap tartandó ülésben terjeszti elő a bizottság előadója. Az elv következőleg körvonalaztatott: „Oly végrendelet, mely leszármazó örökösök és házastárs javára intézkedik, tanuk nélkül is érvényes, ha a végrendelkező által sajátkezűleg íratott és aláíratott. Ily végrendeletben más személyek javára tett intézkedések érvénytelenek.“ Az ülésen jelen volt Perczel Béla igazságügyminiszter. A képviselőház közlekedési bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a nagyszombat-szeredi lóvonatú vasútnak gőzmozdonyává leendő átalakításáról, abánréve-nádasdi vasút engedélyokmányának módosításáról és az állami biztosítást élvező vaspályák által kibocsátandó kölcsönről szóló törvényjavaslatokat s azokat változatlanul elfogadta. A bizottság ülésén jelen volt Péchy Tamás, közlekedési miniszer. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében az 1872. évi költségvetésre vonatkozó zárszámadások tárgyalását kezdé meg. Pancsováról írják nekünk: Önök Budapesten aligha fogják sejteni, hogy a szerb izgatásoktól úgyis már eleget tűrt lakosságunkat most „grossdeutsch“ értelemben kezdik némely idegenek megdolgozni. Van ugyanis itt egy „deutscher Lese- und Geselligkeits-Verein“nevű egylet, mely azonban idő folytán mind szélesebb köröket fogadván be, számos nem-német ajkú tagokkal szaporodott. Ennek folytán az ide való „Banater Post“ igen helyesen azt indítványozza, hogy a német jellegét más ajkúak beléptével elvesztett egylet, mondjon le eddigi „deutsch“ czíméről, s ne sértse meg mintegy többi tagjait azzal, hogy aki nem-német, e „német“ körben idegennek, vendégnek tekintetik. A „B. P.“ indítványa elevenre talált, s egyszerre csak napfényre hozott oly tendentiákat, melyek eddig csak titokban lappangtak, s a körnek közgyűlésén e tárgyban folyt vitában bántólag jutottak fölszínre. Világos immár, hogy létezik nálunk egy cotteria, mely a „deutsch“ szót nem nemzetiségi, hanem politikai jelzőnek akarja használni és oly célzatokat ápol, melyek a magyar állam keretében aligha megférnek. Ha tehát ez a „Verein“ nem mond le, amint eddig megtartotta és erősen hangsúlyozta—a „deutsch“ szóról, reméljük, hogy tagjai, kik hivatalnokok, tisztek, vagy általában magyar érzelmüket kompromittálni nem akarják, ki fognak lépni a grossgermán egyletből. Sajnos, hogy az idevaló németek közöl, kik a szerb agitatio ellen oly hatalmas egyensúlyt képeztek, egy rész most néhány nagyszájú culturterjesztőnek vak eszközévé sülyedett. Budapest, február 14. Az országos iparegylet memoranduma, habár nem is a gőz és villany korszakának , megfelelő gyorsasággal, de mégis folyton halad. Minden hóban összeül néhány buzgó ember, meghallgat egy-két jelentést és ha jóindulatuk nem lohad, fiaink és unokáink élvezni fogják apáik és nagyapáik nehéz fáradozásainak gyümölcsét. A kézműipari osztály jelentésein túl volnánk már valahogy. Amennyiben meghallgattunk néhányat és elfelejtettünk több mást, melyeknél a felszólított vagy arra vállalkozott tagok talán éppen túlságos szerénységből vagy a tagtársaik kényelme iránt viseltetett gyengédségből helyesebbnek találták az ismeretes közmondást követni, amely szerint beszélni ezüst, hallgatni arany. És e felfogáson, valljuk meg őszintén, nincs is mit sajnálkoznunk. Amit eddig a kézműipari szakosztály jelentéseiből hallottunk, az nem igen alkalmas arra, hogy ellenállhatatlan és leküzdhetetlen vágyakat támaszszon bennünk a folytatás meghallgatására. Adatokat, melyek a hallgatót egyes iparágak helyzetéről, termeléséről és forgalmáról behatóan tájékoznák, nem kaptunk. Hanem igenis kaptunk helyette több kisebbnagyobb támadást a régi jó erkölcsökből kivetkezett mai rosz világ ellen, mely nem átall a kézmives helyett a boltosnál vásárlani. Kaptunk megfelelő szellemű kifakadást az ismétlő iskolák ellen, amelyek föltétlen elvetendősége mellett minden ellenargumentumot elrémítő erővel tanúskodik az az alternatíva, hogy a nevezett abusus vagy nappal, vagy nem nappal történhetnek, és így csak munkakerülésre vagy esti kimaradásra vezethet, minek az erkölcsök szempontjából való káros voltát az a kis rajz, vagy egyéb hasonló világi előnyök egyáltalán nem képesek feledtetni. Végül pedig hallhattuk a védvám csodatevő hatalmának hymnusát, kellő megleckéztetésével amaz elfajzott nemzedéknek, mely drága pénzéért cserébe elsősorban jó munkát mer követelni. A mai gyűlésen a gyáripar jelentései kerültek szőnyegre, jelentékeny fordulatot jelezve a memorandumot alkotó tudósítások szellemében. A nagy ipar szélesebb látköre szól belőlük, és ezzel letűnt a régi jó világ patriarchális napja, melyben az eddigi jelentések félreismerhetetlen naiv gyönyörűséggel sütkéröztek. Csupán a vas és azzal összefüggő iparágak ismertetését hallottuk eddig, de az a kvés is elegendő volt arra, hogy megerősítse bennünk azon meggyőződést, melynek iparunk ügyében már többször kifejezést adtunk. Ipari helyzetünknek megvannak a maga tagadhatatlan hátrányai, de azok nem olyanok, melyekért kétségbe kellene esnünk, vag'.r'éppen a védőnők csábító, de elerőtlenítő karjaiban kellene nedéket keresnünk. Hátra vagyunk. Ez tagadhatatlan De az sem tagadható, hogy éppen a szabadabb forgalom meghonosulása óta nagy haladásokat tettünk. S ha nem vagyunk ott, hol lehetnénk, vagy lennünk kellene, az elsősorban nem a körülmények mostohaságának, nem a mesterséges békék lehullásának, hanem igenis annak tulajdonítandó, hogy a természeti és adott előnyeinket nem használtuk föl mindig kellőleg, hogy nem fejtettük ki mindenben és mindenütt azt a buzgalmat és gondot, szorgalmat és igyekezetet, mit talán kevésbbé szerencsés versenytársainkban is csak a szükség parancsoló kényszere szült és növelt, s hogy végül a dús kincsekkel ámító ábrándokért elhanyagoltuk a nehéz, de biztos díjjal jutalmazó mindennapi munkát. Iparunk az utolsó évtizedekben mindazáltal jelentékenyen haladt, s ha ahelyett, hogy az indolenciánknak legyező eszméket terjesztjük, teljes odaadással erősítjük meg azt, mi benne jó és teljes; orvosoljuk azt, mi baj, pótoljuk azt, mi hiányzik, és küzdünk az ellen, mi káros — akkor nincs okunk aggódni a jövő felett. Hitelviszonyaink rendezése és munkásaink szellemi emelése — e két nagy kötelesség tűnik elénk a jelentésekből. Az önálló magyar bank létrehozása, és ami nélkül ez sem válhatik gyümölcsözővé, a magán- és üzleti hitel egészségesebb alapokra való fektetése, a vakmerő és könnyelmű vállalatoktól való tartózkodása, a legcsekélyebb nyereséggel is kínálkozó alkalmak megragadása , komoly meggondolás minden hitelbe bocsátkozás előtt, és szigorú teljesítése az egyszer elvállalt kötelezettségeknek, — ezek mind oly feltételek, melyek nélkül a bővebb és könnyebb hitel csak romlásunkra vezethet. Munkásaink képzettségének fokozása egy másik nagy feladat. És e részben csak örvendhetünk, hogy azon kísérletek, melyek külföldről behozott munkásokkal igyekeztek e bajon segíteni, czélra nem vezettek. A jó munkás nem igen hagyja el hazáját, mert ott is meg tudják becsülni. Ami ide eljön, az ritkán a java, és még ritkábban alkalmas arra, hogy saját munkásainknak jó például szolgáljon. Az iparos szakoktatás emelése vezethet itt egyedül czélra és pedig nemcsak ebben az egy irányban. A képzettebb munkásban a magasabb műveltség egyszersmind emelőleg hat erkölcsiségére és egész életére. A képzettebb munkás nem csak jobb dolgot tud végezni, hanem kötelességének is fokozottabb mérvben tud megfelelni. Pontosabb és megbízhatóbb, és így munkája nemcsak jobb, hanem olcsóbb is. Magának a munkásnak érdeke követeli a munkásképzettég terjedését és előmozdítását és nem akarjuk hinni, hogy az esti iskolákat megtámadó bornirt vádak iparos mestereink és gyárosaink ellenkező igyekezetében ne lennének méltó és igaz megczáfolására. A vasiparról szóló jelentés még egy körülményre hívja föl kiválóan a figyelmet, melynek nagy horderejét senki sem hangoztatta inkább, mint mi. Közlekedési intézeteink visszás tarifapolitikája elsősorban áll azon bajok közt, melyek iparunkra nehezednek. A jelentés csak egyet hozott föl a sok közül. Mióta a kassa-oderbergi vasút megnyílt, a szepességi vasgyártás érzékeny veszteségeket szenvedett, azon egyszerű okból, mert a társulat olcsó fuvart szab az érczvasra és drágát a kőszénre. Ennek következtében kiviszik a nyersanyagot és nem tudják behozni a feldolgozáshoz szükséges coaksot, ami általános szempontból is valódi rablógazdaság, amennyiben a súlyosabb és több nyersanyag szállítására kényszerít, megakadályozva a könnyebb és kevesebb segédanyag behozatalát. Ez csak egy találomra kiszakított ág ama gazdag töviskoronából, melytől nemcsak iparunk, hanem összes üzleti életünk régtől fogva vérzik. A fuvar kérdése ma már nagyobb szerepet játszik a forgalomban, mint akár a vám szabályozása, a legégetőbb anyagi problémák közé tartozik, mely végül főleg a mi viszonyaink között csakis a közlekedési intézetek államivá tételében nyerhet minden érdeket kielégítő megoldást. A belvárosi választók közgyűlése. A vigadó kis termében jöttek össze ma este a belvárosi választók nagy számmal. Legelébb is Vili. évfolyam.