Ellenőr, 1876. március (8. évfolyam, 60-89. szám)

1876-03-01 / 60. szám

eglSfixetési árak: Égé** évre . . 90 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár« Szerkesztési iroda: $£vLcLcLj)este.TL, nAd-Ov-ntcza. 6. szám. Semmit sem kifli­nk, ha nem tudjuk, kitől jön.­­ Kéziratok visszaküldésit­» nett vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szerda, márczius 1. 1376. . szám. KEdneBSS3a«IUIiliáMlSfi«r: hirdetések felvétele: Bulfafr*^% ttédor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Itt intézendő m­ende» hirdetésre vonatkozó megren­delée vagy tudakozódé». .­ Sáradt árszabás szerint. Kiadó­hivatal: cTjtzeL cjpesten, náció r­u­­t ez a 6. szám. .Ide intézendő!; az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Táviratok. Adony, febr. 29. délután 3 óra. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A kormánynak, főispánnak és alispánnak gyors intézkedé­seiért mindenütt legforróbb köszönetet nyil­vánítanak. A szigetségben legnagyobb mérv a rombolás. Ráczkeviben vagy háromszáz ház romban. Földváry M., pestmegyei segé­lyezési biztos. St fp.hu, .29. A br­én viselőházban Paul'Da­vies és társai a belügyminiszterhez interpellációt intéztek, váljon a kormány a bosnyák és hercze­­govinai szökevények iránti bánásmódot illetőleg a magyar minisztériummal egyességre lépett, és továbbá, hogyan szándékozik a kormány e szökevényekkel szemben eljárni. Ezután a következő tvjavaslatok fogadtattak el: a pilsen-klattau-eisensteini vasútnak nyújtandó állami előleg, a gráczi községi kölcsön kötvényeinek közintézeti alapítványokra való­­alkal­mazása, némely cseh választókerületekre nézve a reichsrath-választási rend megváltozása, a tőzsde­jegyzési adó és a loebersdorf-st.-pölteni vasút kiépí­tése iránt, úgyszintén elfogadtatott az adómentes­ségi törvény, mely szerint az 1877 és 1878-ban befejezett épületek 20 évig, és az 1878—1880-ig befejezett épületek 15 évig adómentesek. — Ba­­reuther indítványozza, hogy a nyilvános műkészít­­mények kivitelénél való szabad versenyzés törvé­nyesen szabályoztassék. — Heilsperg interpellációt nyújt be a katonabeszállásolási törvényjavaslat előterjesztése iránt, mire Horst miniszter azzal vá­laszol, hogy a kész tvjavaslat a magyar kormány­nak küldetett és csak ennek megállapítását várja. Belgrádi, febr. 29. Kragujeváczban és Se­­mendriában a községi választások alkalmából vé­res verekedésekre került. — A kormány gabona­kiviteli tilalmat bocsátott ki. Páris, febr. 29. Don Carlos, hír szerint, Angolországba szándékozik utazni. Páris, febr. 29. A paul praefectus értesíti Don Carlost, hogy nem szabad a pyrennaei depar­­tementban tartózkodnia, hanem időleges tartózko­dására éjszaki Francziaország egyik városát vá­laszthatja. Bukarest, febr. 29. A kamara elnöke Ghika fentartja lemondását; az új elnököt holnap vá­lasztják. l­ondon, febr. 29. A „Times“ jelenti: Les­­seps és a társigazgatók a suezi társulatnál levő brit képviselőt Langet rögtön elbocsátották, minek oka két bizalmas levél, melyeket Lange 1871-ben Granvillehez intézett és melyek tévedésből a par­liament elé terjesztett suezi csatorna jelentések kö­zött közöltettek. A „Times“ ez esemény fölött saj­nálatát fejezi ki. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, kedden, márcz. 1. 1876. Nemzeti színház. Margot a tallé­ra­­ 4. eV?« a«Am ros pékné Solaosné Bér ‘ 8 • Tom­on koetmA­Va e rosné Sziklay Em. Eredeti tragoedia 5 felv. Bernadille Kápolnay II. Justinian Szigeti I. Criquebert Bardanes Philip- svájczi Karikás picus Feleki Rendőrbiztos Együd Artemius Nagy Imre Flamméche Zádor Valeria Felekiné Delicat Solymosi Tódor Szigeti J. Bankár V. Kovács Probus Sántha Ravannetapr. Hamvai R. Zeno Vízvári l-ső ) . Szigeti L. Constantia Paulayné 2-ik ) 8Pr0Q Árvái G. Pi*18 Komáromi Egy szatócs Pártényiné Tengernagy Halmai Egy őr Makó — Egy nagy tolvaj Szegszárdi Népszínház. I Egy kis tolvaj Jeszenszki SOLDOSNÉ LUIZA m. v. Jaquet Német X talléros pédné. Kezdete 7 órakor. Operette 3 felvonásban. — UTOLSÓ POSTA. Dufaure, franczia ideigl. belügyminiszter, hi­vatalát két körirattal kezdette meg, melyeket a préfetkhez intézett. Az elsőben­ tudtukra adja Buffet visszalépését, valamint azt, hogy a személyváltozás­nak politikai változás is lesz következése. A má­sik köziratban kifejti előttük azon kötelességeket, melyeket a pótválasztások alatt teljesíteniök kell, s a legszigorúbb semlegességre inti őket, figyelmez­tetvén arra, hogy a törvényes kormányforma a köztársaság. Az alkotmányellenes és hivatalos can­­didaturáknak e rendelet által nagyon csökönyös kilátásai maradtak. P­e­r­­­e­r belépése a cabinetbe igen valószínű. A nehézségek még csak abban állanak, hogy Mac Mahon az üzenetben a radicális eszmék ellen akar szólani, Perier pedig conservativ bár, de min­den kétséget kizáró üzenetet akar, mely ne üzenjen előre háborút akármelyik köztársasági töredéknek. Kívánja továbbá, hogy P­o­­­h­u­a­n tengerészeti, Jules Simon pedig kultuszminiszter legyen. Don Carlos manifestumáról három versio van forgalomban. Az egyiket táviratunk közlötte. A másik szerint don Carlos „azért mond le a ko­ronáról, mert a spanyol nép boldogsága az ő egyet­len óhajtása“. Az önismeret ezen kinyilatkoztatása kissé valószínűtlen ; sokkal valószínűbb a harmadik versio, melyben don Carlos azt írja híveinek, hogy nem válik meg tőlök örökre, hanem annak idején majd egybehívja őket a háború újrakezdésére. Az áradásról éjjel. A vízállás 7-től 8-ig változatlanul 21 láb tört hüvelyk. A Lipótvárosban a hölgyek áldozat­­készsége a tegnapi és mai nap folytán rendkívüli volt. A szükölködők itt minden tekintetben bő el­látásban részesülnek. Az adakozók névsorát közölni fogjuk. A víz állása '­29-kor 21 1­ 11 hav. A felségeik adományainak szétosztásával ma három bizottság foglalkozott. Ó-Budán eddig 410 fél között 2400 frtot osztottak ki. Holnap a kiosz­tást folytatják. A királyi adományból a buda­ vizivárosi és tabáni kerületben 24 félnek 325 frt osztatott ki 5 —20 frtos részletekben. A pesti kerületben 120 félnek 875 frt osztatott ki 2—40 frtos részletekben. Ma este a kormányelnökhöz távirati értesítés jött a király újabb adományáról az árvíz­ Budapest, február 29. Budapest, február 29. Közgazdasági köreinket hosszasabb idő óta foglalkoztatja egy eszme, mely újabban ismét felszínre került és teljes mérvben meg­érdemli a szakemberek figyelmét. Több oldalról fölmerül az a kívánság, hogy kereskedelmi és ipa­rkamráink hazai viszonyaink tekintetbe vételével külön föld­­művelési osztályba­ is bírjanak. Minden köz­­gazdasági viszonyok közt a különböző ele­mek egymást támogató és kölcsönösen elő­mozdító összeműködése a siker elengedhetet­len föltételét képezi. Az együttes munkára hivatott elemek széthúzó és egymást köl­csönösen megzsibbasztó visszavonása tehe­tetlenségre kárhoztatja a legfejlettebb, meg­izmosodott erőket. Annál pusztítóbb az egye­netlenség hatása ott, hol minden élet és mozgalom csak fejlő­csírájában van. A kereskedelmi, ipari és földmivelési osztályok sem egyenként, sem együttvéve nincsenek nálunk azon a ponton, hol a ter­mészettől nyújtott előnyöknél fogva lehet­nének ; sem ott, hol a viszonyok hatalma által követelt szükségeinknél fogva lenniök kellene. Kereskedelmünk még mindig nem vert elég mély gyökeret a nemzeti életben. Fej­letlen és idegen befolyásoktól függő majd­nem minden ágában. A viszonyok kedvező alakulása egyetlen egy ágban, a gabonafor­galomban tudta csak nagyobb és önállóbb szervezethez segíteni. Itt azonban viszont a legnagyobb ellenszenvvel kell megküzde­nie a termelő osztály részéről. E bizalmat­­lanság és gyanakvás lehet alapos, vagy alap­talan, annyi mindenesetre kétségtelen, hogy romboló hatást gyakorolt mindegyik félre, és pedig annál nagyobb mérvben, minél égetőbb szükség volna köztük az egyetértés. Közgazdasági viszonyaink átalános fellendü­lésekor, midőn egymást érték az újonnan megnyíló gazdagsági források, s a vagyono­­sodás átalános emelkedése elnézőbbekké tette az embereket, elsimultak egy időre az éles ellentétek. Az emelkedést gyorsan felváltó hanyatlás és pangás korszakában azonban annál határozottabban érvényesült újra a régi ellenszenv, mely egymásra hárítva a közös hibát, egymás gáncsolásában keresi saját igazolását. Ugyanez áll némi változtatással ipa­runkról és földmivelésünkről. Az első a kez­det nehézségein sincs túl. Nagyiparnak csak itt-ott van nyoma. Az egészre még mindig a kisipar süti bélyegét, mely lehetett ideálja egy letűnt patriarchális időnek, de amely ma, erőinek csekélysége és látkörének termé­szetszerűleg szűk volta következtében min­den nagyobb, önálló vállalkozásra képtelen. Mert a­mily kétségtelen az, hogy a nagy­ipar csak ott lehet egységes és biztos, hol terjedt és erőteljes kisiparban leírja termé­szetes alapját, épp úgy kétségtelen az is, hogy hatalmasabb és öntudatosabb társának határozott czélokra törekvő vezetése nélkül a nemzeti erők és tőkék elerőtlenítő fecsér­­lésével jár. Földmivelésünk végre a természet min­den bőkezűsége daczára szintén nem elégít­heti ki ama követelményeket, melyeket a feltartóztathatatlanul előre törekvő haladás elénk szab. Még mindig a tőlünk független elemek rabigáját hordjuk. Járunk szép las­san az apáink által szélesre taposott utón. Csak kevés gondot fordítunk a művelési mó­dok emelésére, még kevesebbet az eddigiek­től eltérő, de gazdagabb hozadékot nyújtó termények előállítására, és úgyszólván sem­mit arra, hogy azokat kellőleg is értékesít­­i tessük. A minden nagyobb beruházást lehe-­­­tetlenítő tőkeszegénység, a piac­októl elzáró rész­közlekedés kótyavetyélésre kényszerítenek még bő esztendőben is, és még súlyosabbá teszik a kedvezőtlen éveket. A különböző közgazdasági tényezők el­szigeteltsége, mely ily károsan támadja meg mindegyiknek már eddig elért helyzetét is, még bénitóbb befolyást gyakorol azok to­vábbi fejlődésére. Öntudatos együttm­unká­­lásról, mely egyedül vezethetne czélra, így alig lehet szó. Szomorúnyt győződhettünk meg erről csak a legközelebbi években is. Kiviteli piac­aink nemcsak nem szaporod­tak, hanem kereskedtek és a belföldi termé­kekre irányuló fogyasztás apadt, a­helyett hogy növekedett volna. E szerencsétlen arány­talanságot megkeserülte közgazdasági éle­tünk minden ága. Csak az anyagi tényezők kölcsönös tá­mogatása mellett remélhetjük a jelen sa­nyarú viszonyok jobbrafordultát. Csak így juthatunk oda, hogy megismerjük a terme­lési ágakat, melyeket művelnünk kell; a szükségleteket , melyeket máshonnan kell födöznünk; ez eszközöket és módokat, me­lyekkel azokat legjobban értékesíthetjük, ezeket legolcsóbban beszerezhetjük. Mindezt azonban csak akkor várhatjuk, ha közelebb és közvetlen érintkezésbe hoz­zuk amaz elemeket, melyeknek a nagy fel­adatban egyenlő szerep jutott. Csak akkor remélhetjük, hogy megis­merve egymás kölcsönös érdekeit, az egye­sek pillanatnyi előnyét nem becsülik többre az összesség maradandó javánál. A közvetlen érintkezés eloszlatja az igazolatlan ellen­szenveket, méltányosságot szül a kicsinyes és káros önzés helyébe, és végül új feladatokat és czélokat tár föl, melyek napról-napra érezhetőbbé teszik amaz érdekközösséget, melynek felismerését eddig oly sajnosan nél­külöztük. Nagy feladatok várnak ránk a közvet­len közelben, benn úgy, mint künn. Az ön­tudatlan tapogatódzást és máról holnapra való élést öntudatos működésnek kell fel­váltania, ha meg akar­nak élni azon a da­rab földön, mit őseink számunkra megsze­reztek. Szükségleteink köre aránytalanul gyorsabb mérvben növekedett, mint előállí­tási képességünk. E ferde helyzet már nem tarthat soká. Még egy két év ezen az után és elprédáljuk minden erőnket, melyre a létért küzdő harctunkban oly nagy szüksé­günk van. Termelésünk emelése és fokozása az első kötelesség, melyet fennmaradásunk és boldogul hatásunk elénk szab. E nagy czélhoz nem elég erős akarat és komoly kitartás. Mindez hiú igyekezet, ha előbb le nem romboljuk ama számos válaszfala­kat, melyek a productív osztályokat egy­mástól elidegenítik, és nem erősbítjük ama kevés gyönge kapcsot, melyek azokat még egybefűzik. Adakozások az árvíz­károsultaknak. Gyűjtésünk eddigi eredménye lapunk reggeli számának kimutatása szerint 691 forint volt, mely összegből az árvízbizottságnak közölt két nyugtánk értelmében 300 forintot átadtunk, sujtottak részére, mely, ha jól vagyunk értesülve, 40.000 - negyvenezer forintot tesz. A vízállás Budapesten 10 óra 10perczkor 21­1 láb 110. háv. A vízállás Budapesten 11 órakor 22 láb. 12 órakor Budapesten a vízállás változatlanul 1 22 láb. V­á­c­z r­ó 1 8 órakor távirják . Vízállás 22 1. 1­/a hüv., jég nem megy, az idő most esős. Promontor, 8 óra. Vízállás 21 1.6 hüv. Paks, 8 óra 15 p. Paksig jöttünk, kiönté­sek ugyan nagyok, azonban a községekben vizet nem találtam. Vashajókat élelemmel Tassnak, Szt.­­Miklósra indítottam. Holnap üszódig az élelemosz­tást folytatom. Vízállás 7 órakor este 19 láb 7 h. Holnap Földvárra megyünk. — Gr. Szapáry, főispán. Dunape­nt­ele, 8 ó. 10 p. Dömsöd, Dab, Tass, Sz.-Márton beltelket megmentve. Dunavecsé­­ről Ápostagról megnyugtató, Soltról aggasztó híre­ket hallok. Vízállás 18 láb. Duna jégmentes, ka­rajos jég is kevés. G­y­ő­r, 9 ó. 20 p. Vízállás 18 láb 7 h. Promontor, 9 ó. 15 p. Vízállás 21 láb 6 hav. Komárom, 8 ó. 45 p. A vízállás nálunk délután 4 órától fogva egy hüvelykkel emelkedett, most 19 1. 9 hüv. Maradékösszeg : 391 frt Újabban adakoztak : Id. Sréter Klára úrnő.........................10 „ Lovassy Ferencz.................................... 30 „ B. Podmaniczky Frigyes....................50 „ Láposy és társa....................................10 „ Darlay Nemeshegyi Berta................. 5 „ Darlay György................................. 5 „ Tar Lajosné úrnő............................ 5 „ Bujánovics Rudolf...............................10 „ Kovács Ferencz....................................10 „ Dr. Laurovics János és neje Bakay Emma........................................... 5 „ Rottschnek W. Emil.........................10 „ Ullmann Katinka........................... 3 „ Ullmann Frigyes............................ 2 „ Ullmann Lina................................. 1 „ Fejérváry M. nevében Légrády Imre . 50 „ Szontágh ,Pál orsz. képv. (gömöri) . 5 „ Pulszky Ágost orsz. kép.................... 10 „ Nedeczky István orsz. képv. . . . 5 „ Dr. Grosz Lajos....................................10 „ Hammersperg Jenő orsz. képv. és neje 10 „ Átadott összeg: 300 frt Gyűjtésünk főösszege : 937 frt. A hor­vát-szl­av­on-dalmát minisz­teri tárczaváltozásra vonatkozólag a hiva­talos lapban ő felsége a következő királyi kéziratokat bocsátotta ki: I. Kedves gróf Pejacsevich! Midőn Önt egészségi állapotára való tekintetből horvát-szlavon-dalmát miniszteri állásától sa­ját kérelmére ezennel felmentem; fogadja odaadással teljesített hű szolgálataiért feje­delmi elismerésemet. Kelt Bécsben, 1876. évi február hó 25-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. II. Kedves Bedekov­ich! Magyar minisz­terelnököm előterjesztésére Önt a Budapes­ten székelő központi kor­mányhoz tárczanél­­­­küli horvát-szlavon-dalmát miniszterré ne­­­­vezem ki. Kelt Bécsben, 1876. évi február hó­­ 25-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Király és királné ő felségeik siettek az árvízkárosultakat adományaikkal felkeresni; a ki­rály előbb 15,000, aztán megint 6000, a királyné pedig 10,000 írttal segélyezte magánpénztárából a menekülőket. 15 felsége első­ adománya folyóvátéte­­lekor a következő királyi kéziratot intézte Tisza Kálmán kormányelnök úrhoz: Kedves Tisza! A vészthozó árvíz által Buda­pesten és vidékén károsultak segélyezése s szomorú sorsuk pillanatnyi enyhítésére, magánpénztáramból egyelőre tizenötezer forintot engedélyezek, s egyút­tal elrendelem, hogy ezen összeg az e czélra ki­küldött szárnysegédem által önnel egyetértőleg rendeltetésének megfelelőleg, azonnal kiosztassék. Midőn egyébiránt a vízveszély állapotáról Bu­dapesten s az egész országban, valamint az oko­zott károkról s az ezek folytán netalán máshol is szükségesnek mutatkozó további segélyezés iránt folytatólagos jelentéseit, illetőleg javaslatait elvá­rom, egyszersmind felhívom önt, hogy a­ veszély megszűntével nekem mindazon hatósági közegeket vagy magánosokat megnevezze, kik annak elhárí­tásánál s az e részbeni intézkedések végrehajtásá­nál magukat különösen kitüntették. Kelt Bécsben, 1876. évi február hó 27-én. Ferencz József, s. k. A szabadelvű párt szerdán, már­­czius 1-én délután 5 órakor értekezletet tart. Tárgya: a váltótörvényjavaslat. A Deák-szobor felállítása ügyében a kormányelnök értekezletet hívott egybe, melynek feladata a Deák-szoborbizottság megalakítása volt. A következők hivattak egybe: valamennyi minisz­ter, a főrendiház és képviselőház elnökei, a főv. közmunkatanács elnöke, Budapest főpolgármestere és polgármestere, a m. tud. akadémia elnöksége, az orsz. képzőművészeti tanács elnöke, a magy. orsz. műemlékbizottság elnöksége; a főrendi ház­ból Haynald Lajos érsek, Ipolyi Arnold püspök, gr. Károlyi György, gr. Mikes János, b. Lipthay Béla, gr. Festetics György és többen: az alsó ház­ból: Móricz Pál, Bittó István, Somssich Pál, gróf Péchy Manó, Várady Gábor, Tisza László, Ürmé­­nyi Miksa, Csernátony Lajos, Éber Nándor, Jókai Mór, Kármán Lajos, Wahrman­n Mór, Fáik Miksa, Wächter Frigyes, Dimitrievics M., Missich János, Kerkapoly Károly, Szlávy József, Szontagh Pál, báró Kaas Ivor, Bokros Elek, Zsedényi Ede, Tisza K. kom­ányelnök megnyitván az ülést, felkéri a megjelenteket, hogy magukat a Deák-szobor bizottság tagjaiul tekintsék. Felkéri a bizottságot, hogy elnököt és jegyzőt válasszanak. Ha a bizottság már megalakult, akkor első teen­dője lenne egy szűkebb végrehajtó bizottságot ki­küldeni. Elnökké választatott Ghyczy Kálmán, ki ez­után két jegyző választását kéri. Erre Tisza Kálmán felkel s nem a legfiatalabbakat, hanem a legügyesebb tollú tagokat óhajtaná e tisztre emelni, mire jegyzőkké Jókai Mór és Fálk Miksa vá­lasztatnak. Tisza felszólal a mellett, hogy a meg­hívottakon kívül a bizottságba még többeket is válaszszanak. A tagok által erre javaslatba hozza­­tak és meg is választottak a következők: a hor­­vát bán, a horvát országgyűlés elnöke, gróf Pejacsevich Lajos, Szmaics Fiume városa kor­mányzója, Hegedűs Lajos közoktási min. taná­csos, gróf Mikó Imre, b. Jósika Lajos, Bánffy Albert, Décsi Sándor, Visontai Kovács László, Horváth Lajos, Horváth Mihály püspök, b. Sina Simon, továbbá a fővárosi képviselőtestületből: Széher, Mihály, Rebly Adolf, Havas Ignácz. Az iparos körökből: Vécsey Sándor, b. Kochmeister Fr. Neuwelt Ármin, az izr. hitközségből Reich Ig­nácz és a képzőművészeti társulat elnöke. A bizottság a kisebb végrehajtó bizottság választását a jövő ülésre halasztá, mert akkor teljes számmal lesznek jelen; elhatároztatott továbbá, hogy a nemzethez egy rövid, de lel­kes felhívás bocsáttassák ki, mely a kormány által valamennyi törvényhatóságnak és főispánnak több példányban megküldetik. E felhívás fogalma­zásával Jókai Mórt, Fálk Miksát és Csengery An­talt bízták meg. Ezzel a Deák-szoborbizottság első ülése véget ért. ________ A kifogásolt d­ohány­gy­ár­t­mány­o­k felterjesztése iránt a pénzügyminiszter körren­deletet bocsátott ki. Fordulnak elő — úgymond — esetek, hogy a dohánygyártmányok rész minősége, azok rész csomagolása — vagy pedig az ellen emel­tetnek panaszok, hogy valamely gyártmányban ide­­genszerű tárgyak találtattak. Hogy tehát ilyen pa­nasz egyrészt alaposan megvizsgáltathassák, más­részt pedig a valódi tényállásnak­­megfelelő intéz­kedés tétezhessék : utasíttatik az igazgatóság, hogy jövőre az illető jelentés kíséretében egyszersmind a kifogásolt gyártmányt is terjeszsze fel. Azon esetre, ha egész gyártmány részletek iránt emel­tetnék panasz, abból egy csomag eredeti sértetlen göngyben mutatandó be. A behajthatlan d­o­há­n­y­t­e­rme­l­é­s­i előlegek leírása tárgyában, a pénzügymi­niszter hasonlókép körrendeletet adott ki. Ez így hangzik]: Miután a dohánylevelek bevásárlása költ­ségeihez a cs. kir. osztrák dohánykezelőség is hoz­zájárul, és a fenálló egyezmények folytán az egyes termelőknek adott és bevehetetlenné vált minden dohánytermelési előleghátralék törlése iránt a ma­gyar királyi és a cs. kir. osztrák dohánykezelőség közt létesítendő előzetes egyezkedés szükséges: fi­­gyelmeztettetnek a m. kir. pénzügyi igazgatóságok előfordult esetek alkalmából, hogy ilynemű beve­hetetlenné vált kincstári követelések törlésére a hi­vatásuk és hatáskörük iránti utasítás 16. §-ának 59. pontja alapján nincsenek jogosítva, hanem min­den egyes ilynemű hátralék iránt mindig a kir. pénzügyminisztériumnál kérjenek utasítást, a vonat­kozó ügyiratok felterjesztése mellett. __1111. évfolyam. Az általános jövedelmi pótadó kivetése tárgyában a fővárosi tanács közzéteszi, hogy a háztulajdonosok jövedelmi bevallásukat kerületük adószámviteli hivatalában márczius 15-ig bejelenteni és ne mulasszák. A déli vasút olasz és osztrák-magyar vo­nalainak szétválasztása iránt megkötött basen­ con­­ventio legfőbb feltételeiről a következőket távírják Bécsből: Az olasz hálózat július elsején megy át az olasz kormány birtokába. A vasút összes érté­ke az 1874-iki mérleg szerint 752.375.618 frank, a­melyből az olasz kormány 613.252,478 frankot év­­járadékban fizet, és pedig 1954-ig 33.160,211, azon­nal 1968-ig 13.321,008 frankot. Ebből azonban jö­vedelmi adó fejében az első esetben 3.590,327, a másodikban 546,257 frank vonatik le. A fennmaradt összegeket azonban továbbá semm­i szín alatt sem lehet lejebb szállítani. A hátralevő 139,123,129 frank fejében átveszi az olasz kormány a társulat egy 20 mil­lió frankos adósságát a milánói takarékpénztár és a többi 119.123,129 frankért 50%-os olasz állami járadékpapírral váltja be, melynek egyik fele a szerződés aláírásakor, másik fele a vasút átvétele­kor adandó át. Az érték mindig aranyláb szerint P'IWDIS!­s&yxn aia . ssd­uefrfcct Az árvíz. Utazás Újpestre. Hol kocsi után, hol gyalog, hol pocsogva, hol lubiczkolva, csak kiér már az ember Újpestre. No de ne túlozzunk. Kiérketni biz’­ott száraz lábbal is, feltéve, hogy a­hol a lóvonatu kocsi a tócsánál lerak, akad egy megfordított könyörüle­­tes samaritanus valami szekeres képében, aki fel­szed­ a csörlőjére s átvisz a túlsó partra, hol a másik lóvonatu kocsi szellős­ mennyezete vár. Persze akit az isten „magán“-fogattal áldott neg­y üveges hintót vagy sandlaufert ragasztott utána, az nem szorul ilyen expediensekre. Még az is jól járt, akinek a hónap utolsó napján fiakerre valót hagyott a gondviselés a zsebe fenekén. Sőt az is fumigálja a világot, a­kit jó sugallata valamely imnikus­ állomásra vezérlett, a­hol egy újkori Noé márkájára felkapva vígan átgázolhat a vízözönön , feltéve, hogy a bárka valahol meg nem fenekült, vagy a gebéje meg nem szakad az országút fa­lában. De a­kit a balszerencse úgy ért utol, hogy avonatú kocsin indul vesztének, az nagy kénye­lemmel pipázhat el ugyan a váczi vámvonalig s azon túl egy kicsit, — legfeljebb a tyúkszemét tapossák ki és a cylinderét verik be a barátságos utazótársak, — hanem ott azután: szállj le német. A vasúti sínek el vannak árasztva ott vagy 70—100 méternyire. Természetesen az országút is, melynek bogárhátu domborodásán végig a gerinczen fara­gott gerendákból rögtönöztek pallót, mint a mi­lyenről Debreczenben és Szatmárott fújnak az em­berek a sárba. No, itt ez a veszély nem fenyeget. Csak víz van, zavaros ugyan, de nem sár. S amint a pallógerendák szépen végig vannak benne fek­­­etve, válogatós lábujjhegyző lépésekkel haladván rajtuk, még ha sáros volt is a czipőd, kimosdik ,akarosra, szinte „suvix“ se marad rajta. T­ehát száj le német, pallóra magyar. S a­kiben van­ még magyar vér, és ami fő, lábán csiz­ma, csakugyan nekivág. Hanem a németje, kivált­­ kamáslis fajtából, még ha magyar is, csúnyán elpotyog. Van aki elég szerencsés csillagzat alatt született, hogy egy kocsira felkaphat; van, a­ki két lábú paripára pattan a kijáró két obulus előle­­ges leszúrása mellett, s úgy gázol át a Lethe vi­­sén, melyen túl minden földi bajt elfelejt. A túlsó oldalon várnak a vasúti kocsi kelle­­mei megint. S valóban örvendezve tapasztalod, hogy a tyúkszem- és cylinder-kedvelő kedves uta­zó társaságnak legalább a felét szerencsésen leöb­lítette a víz. Odaát maradtak. Dicséretes kivételt képezve a mennyezet kitartó erélyű usufructuariusai, akik, úgy látszik, még megszaporodtak a vízben, mint a hal. Uram, bocsásd meg. Bizony még tréfás han­gulatba sodor a helyzet tagadhatatlan comicuma, melyet a lóvasút utasai élveznek. Pedig mily lehangoló az út e szomoruságos vidéken. Pusztulás, romlás környez minden felül. Hiába keres nyugvóhelyet szemed. Még a temető földjén sincs pihenés. Az árvíz, mely az élő em­bert házából kivette, felmosta sírjaikban a halot­takat is. A váczi temető és a váczi országút tel­kei közt csak az a különbség, hogy itt az élő ember még fázik s éhezik vagyonának nedves sírja fölött, amott pedig nem éreznek semmit a csendes emberek. Beláthatatlan víztükörről, pusztuló vagyonról, a romlás és enyészet képéről minek beszéljünk már. El volt az mondva mind, s aki abból nem értette meg: menjen ki a váczi vámvonalig, majd megérti ott, ha saját szemeinek hinni mer. És vannak sokan, a­kik oda mennek. Eze­­rekről beszélhetünk. A váczi országúton felfelé, a­meddig járható az út, egész hosszában rajzik a sokaság. Bérkocsik, úri fogatok, társas cséták és lóvonatú kocsik hosszan-hosszan görögnek,­­ mognak és siklanak egymás után és'”" lett az út széltiben-hosszában. áriár

Next