Ellenőr, 1876. március (8. évfolyam, 60-89. szám)
1876-03-02 / 61. szám
Előfizetési árak: Égé** évre . . 58© frt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . . . 1© „ — , Egy hónapra . 1980 „ Egyes szám ára 1ó krajczár. Szerkesztési iroda: ŐE izda,jestezi, nádor-iztcza 6. szám.. Semmit sem kiélünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, csütörtök, márczius 2. 1876. 61. szám. hirdetések felvétele: Butfap*.K.;Alnédor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). ide intézendő timsden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás, sázszabás szerint. Kiadóhivatal: tjFlud Újpesten, nádypr szter a 6. szám, ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Táviratok: Bécs, márcz. 1. A képviselőház a lelkészek számára kért 600.000 írt póthitelt megszavazta. Az Albrecht, tarnowi, bluchowi és lemberg-csernoviczi vasutak egyesítése, továbbá a kassa-oderbergi vasútnak nyújtandó állambiztosíték felemelése irántijavaslatok harmadik olvasásban elfogadtattak. Az aranyjáradékról szólójavaslat élénk vitát idézett elő. A pénzügyminiszter több szónok kifogásaira válaszolva, a következőt mondja: A viszonyok éppen nem olyan roszak, amilyeneknek azokat a jobboldal feltüntetni akarja, ezt bizonyítja az, hogy az 1875-ben befolyt adók az előirányzatot felülmúlják. Ezután arra utal, hogy az ezüstjáradék a papírjáradéknak minden hátrányaival jár, s azért az aranyjáradékot választotta. Unger miniszter lest képviselő ellen fordulva, megjegyzi, hogy ha a kormány egyszer csakugyan azon helyzetbe jutna, hogy az előtte szólott pártjának bizalmát megnyerje, vagy elveszítse, mindenekelőtt kell, hogy az önmagában való bizalmat elveszítette legyen; a kormány a legnagyobb büszkeséget találja abban, hogy e tárgyalásokat kedvező és üdvös eredményre vezesse, és szilárd akarata e mellett az állam jogait és javát fentartani. Ha a jobboldal a kormány iránt bizonyos nagylelkűséget tanúsít, ez nem a párt nem akarásának, hanem nem tudásának a kifolyása. Ezután a jobboldal taktikáját olyannak tünteti fel, mely a kormány és pártja közé bizalmatlanságot vet. Hegel képviselő a következőt mondja: Ha a minisztérium valaha azon szomorú meggyőződést nyerne, hogy nem bírja többé a korona bizalmát, vagy hogy nézetei a pártjáéitól eltérők, nem fogja elmulasztani, hogy leköszönjön, és ekkor azon öntudatot viendi magával, hogy nehéz időkben kötelességét teljesíti. (Helyeslés.) Végül ajavaslat Neuwirth módosításával fogadtatott el, mely szerint a járadék a kormány tetszése szerint aranyban, ezüstben vagy papírban kibocsátható . Bécs, márcz. 1. A reichsrath a következőket választá a delegátióba: Csehországból Herbst, Klier, Banhaus, Oppenheimer, Scharschmidt, Streesuwitz, Kuss, Stoehr, Schier és Neumann; Dalmácziából Ljubissa; Galicziából Chozanowski, Czerkowski, Dunajewski, Grocholski, Kábát, Smolka és Smarzewski; Alsó-Ausztriából Brestel, Kuranda és Steudel; Felső-Ausztriából Gross és Schaup; Salzburgból Lienbacher; Stájerországból Rechbauer és Walterskirchen; Karinthiából Kitter; Krainból Thurn gr.; Bukovinából Kochanowski; Morvaországból Sturm, Weeber, Kuebek és Giskra; Sziléziából Demel; Tyrolból Cirani és Wildauer; Vorarlbergből Oelz; Istriából Franceschi, Görzből Teuschi, Triestből Coronius gr. képviselőket. Az ülésszak bezárásával az elnök meleg búcsúszavakat intézett a házhoz. Bécs, márcz. 1. A „Wiener Ztg.“ közzéteszi az osztrák-magyar és az olasz uralkodó elhatározását, követségeiket kölcsönösen nagykövetségi rangra emelni. Pária, márcz. 1. Don Carlos tegnap Paulól Angliába utazott. — Caserta gr. Cannesbe utazik. Madrid, márcz. 1. Több képviselő a kamarában azt az indítványt szándékozik előterjeszteni, hogy a kormány a navarrai és ciscayai területet a szomszédkerületekbe oszsza. Bukarest, márcz. 1. A kamara Ghika helyett Brailei eddigi alelnököt választotta elnökké. Róma, márcz. 1. A hivatalos lap egy jegyzéket tesz közzé, mely szerint az olasz és osztrákmagyar uralkodók szándéka, egymás iránt a kormányaik között fennálló szívélyes viszonyok becsének bizonyságát tanúsítani és azért elhatározták illető követségeiket nagykövetségi rangra emelni. Konstantinápoly, márcz. 1. A török lapok közzéteszik a nagyvezírnek a tartományi kormányzókhoz a reformok tárgyában intézett levelét, egy új rendelet kíséretében, mely a kormányzók és egyéb kerületi hivatalnokok jogozatait megállapítja. — Az igazságügyminiszter holnap Drinápolyba utazik. — A boszniai császári biztos Hajtar effendi tegnap elutazott. Hir szerint Budapestet és Zágrábot érintendő, mielőtt állomására megy. — Muktar pasának egy távirata jelenti: a herczegovinai fölkelők elbátortalanodtak, számosan meghódolnak; a kivándoroltak kezdenek visszatérni, függővé tette. Mac Mahon tehát Lefranchoz fordult, s vagy ennek, vagy Berengernek ajánlja föl a belügyi tárczát. Wallon mindkét esetiben megmarad, Jules Simon pedig egy életképesebb minisztérium elérkeztéig nem vállal tárczát. — Az uj házak márcziusban csak a választások igazolásával és az osztályok megalakításával foglalkoznak s azután május 1-ig szétoszolnak. Az angol parliament csütörtöki ülésében Campbell interpellate intézett a belügyminiszterhez, hogy szándékozik-e valami után a közönséget a csalárd börzekötések és gründolások ellen megóvni ? Mire Cross, a belügyér azt válaszola, hogy reménye, miszerint a közönség ezentúl jobban vigyáz magára ezen csalások ellen, mint eddigelé (Derültség), ő azonban hajlandó az erre vonatkozó törvényszabályokat szigorúbbá tenni, ha szakértőktől alkalmas javaslatokat kap. Campbell erre bejelenti, hogy a kormányt szándéklatában megerősítendő, legközelebb javaslatot nyújt be e tárgyban. Az angorai hassamita zavargások okainak megvizsgálására, mint Konstantinápolyból jelentik, e napokban Nasr effendi és Edhem bey, mint porta-biztosok Angorába utaznak. Az ottani kormányzó, Nasid pasa a vizsgálat befejeztéig fel van függesztve hivatalától. Az egész dolog,mint már jelentettük , most is mindinkább kitűnik, nem egyéb egy kis szeretetreméltó vallásfelekezeti verekedésnél a jó isten nagyobb dicsőségére. Az áradásról éjjel. Az árvízbizottság üléséből felemlítendőnek találjuk, hogy a rablással foglalkozó hajósok nagyon szaporodnak s ezért Gaal hajóskapitány szívességéből egy dereglye fog 10 emberrel elláttatni a végből, hogy a rablókat üldözzék. Továbbá a második kerületből jelentik, hogy a csatornák átáztak és igy az utczákon a terhesebb kocsikkal való járás nagyon veszélyes, fel fog tehát kéretni a közlekedési miniszter, hogy a margitszigeti hídon való közlekedést engedje meg. A vízállás 4 órakor 22' 3', 4 óra 50 perczkor 22' 3'', 5 óra 50 perczkor 22' 3'', 6 óra 45 perczkor 22' 3'/a', 8 órakor 22' 31/2' 9 óra 25 perczkor 22' 4', 11 órakor 22' 4''. Az alsó Dunáról éjfélig érkeztek. Promontor: 5 óra 45 perc. A vízállás mai nap délután 21' 10" Baja 7 óra. Ma reggel a vízállás 4,94 méter, ma estel 6 órakor 500 méter. Szent-János és Kis-Buda külvárosok egészen, István megye külvárosnak pedig egy része vízben áll, a veszély folyton tart. A felső Dunáról éjfélig érkeztek. Pozsony 6 óra 20 perez. Ma egész nap a vizállás nem változott, 17' 6" Győr 6 óra 30 perez. Vizállás 18' 6" Sz o b b 5 óra 50 perez. A viz dél óta 1 ’/a hüvelyket áradott, vizállás 22' ll/2" UTOLSÓ POSTA. Dufaure folytatja az új franczia cabinet megalakítására vonatkozó alkudozásokat s Tesserenc de Bortt meg is nyerte kereskedelmi és földmivelési miniszternek. Perer Kázmérral nehezen folynak a tárgyalások, (3 ugyanis az „Op. Nat.“ szerint azt mondá Dufaurenak, hogy a cabinet részleges megújítása, mint ezt Mac Mahon kívánja, nem elégséges, hanem homogén, a febr. 20-i fei többségnek megfelelő kormány kell. Különösen kívánta Montaignac legitimista és Wallon visszalépését, s ez is olyan pont, amitől saját belépését Budapest, márczius 1. Budapest, márczius 1. Magyarország egész vidékei fuldokolnak. Ami a fővárosra nézve ijesztő kilátás volt, megvalósult romlássá lett künn a sík földön, a merre a fejedelmi Duna csarnok hullámait hömpölygeti. A Csallóköz buja televényföldjét a vad árvíz szántja; szürke iszap takarja majd nyomán a bokros vetéstő emberek kenyerét. A lombos füzek, terebély akáczok alján az éhség kuporog s az elégülékeny szegénység nádas hajlékainak küszöbét ínség ülte meg. Az udvaron felmagvadzik a gyom, s a mezőségen arany kalász helyett kórót lenget a szél. Pusztulás. Győr vármegye 55 községe küzd a Rába, Rábcza és a Duna összecsapódott árjaival. Tizenkilenc?, lábnyi viz fenekén az emberek vagyona. Egész községek laktalanok; egész falvak omladozóban, s a fél vármegye kenyérért kiált. De még e kiáltáson is túl csengenek Komárom tarjai. A boldogtalan város, melyet ég és föld minden csapása megtalál, melyre minden veszedelem rászakad s mig ellenség rombolásából épülne, lángba borul fölötte az ég, s menekültében a föld indul meg alatta, most a torlódó árvízzel küzködik. S a szűz váron felül a széles Vág mentében 9 falu segélykiáltása vegyül a zajló folyam morajába, és a rohanó Garam mentében is készül már a veszedelem, mely az országhatároló Lajtha vidékén legelőször tört elő. És igy tovább. A felső Dunán és mellékvölgyein, le a főváros katlanáig, nem lehet félnapi járóföldet olyat találni, honnan az ínség ne nyújtogatná kezét. Esztergom és Vácz, Nagy-Maros és Szentendre egy sorsban osztakoznak a környék alacsony falvaival. S a főváros romjain alól minden megújul ismét, Csepelnek termő szigete tengerfenék most. Népes falvai: hód-tanyák, czölöpépitmények. A lakosság házpadláson hál, és csolnakon dolgozik, s arcza verejtékében halászva az ár bozta fát, nem tudja, mit főz majd mellette? És bányán nem tudják! Hiszen az alsó vidékről még alig van hír, csak azt tudjuk, hogy a Duna kidagadt árja arra felé vágtat. Eddig is több huszonötnél a helységek száma, ahonnan már meg van jelentve a nagy veszély. Köztük Kalocsa, Solt, Dömsöd, Szabadszállás, Ráczkeve. S egyetlen faluban: Sziget-Szt.-Miklóson 200 ház omlott össze. Azután jön a Tisza. Ennek csak áradását jelentik meg, de ha majd jön a havasi hóolvadás, árvizéről is elkerülhetetlen a szomorú hir. Gonosz tavasza van Magyarországnak. A gazdag városok még kiheverik. A városi munka serény keze nyomán a romok fölött uj élet támad hirtelen, s még virulóbb erőben kel fel a földről, mit az isten ostora levert. Düledező sikátorok helyén díszes utczák emelkednek majd, s az ínség csapását enyhíteni a gazdag városi tőke nem szegény, nem is késlelkedő. Amit az ipartól elrabolt egy elem, visszahódítja az ipar, mely minden elemet szolgálatába tud hajtani. A seb beheged. De a szegényebb városok, a földhöz ragadt falvak! Ott nincs visszapótló ipar, nincs tőke, mely segítséget ad. Ami elvész, veszve van. A szántóföld vissza nem adja magját s üres élésház után az istálló ürül ki. Az igás jószág vásárra kerül, s mig árán a háznép tengődik és kunyhót tataroz. Szántailan, vetetlen maradnak ut alá a föl- ■ Adakozások az árviz-károsultaknak. Gyűjtésünk eddigi eredménye lapunk reggeli számának kimutatása szerint 907 forint volt, mely összegből az árvízbizottságnak két előbb közölt s az alább következő nyugtánk értelmében 500 forintot, Pest megye alispánjának szintén alább következő nyugtatvány szerint 16© forintot átadtunk. Maradékösszeg : 277 frt Újabban adakoztak : Váradi Gábor...........................................20 „ Kármán Lajos...........................................20 „ Télfy Iván................................................10 „ Somossy Ignácz .....................................20 „ Id. Miklós Gyula és neje Dobronofszky Eugenia ......................... 5 „ Ifj. Miklós Gyula, Miklós Ödön, Miklós Rósza, Miklós Aladár, Miklós írnák testvérek ............................... 5 „ Átadott összeg: 660 frt Gyűjtésünk főösszege : 1017 frt. * Helyreigazításul megjegyezzük itt, hogy második nyugtánk alatt (lapunk keddi számában) a névaláírás Szilvássy, mi helyett hibásan Szitányi áll; lapunk mai adakozói sorában pedig Darbay Nemeshegyi Bertarnő és Darbay György úr neve tévesen Darlaynak szedetett. Nyugtatvány. 160 azaz százhatvan eszt. é. forintról, mely összeget az árvízkárosultak részére az „Ellenőr“ által megindított gyűjtésből a pest-megyei árvízkárosultak és szükölködők felsegélyezésére átvettem, köszönetem mellett. Kelt Budapesten, 1876. évi márczius hó 1-én. Szilassy István, Pest, Pilis és Solt t. e. vármegyék alispánja. Hivatalos nyugta. Kétszáz forintról osztrák értékben, melyet mint az „Ellenőr“ szerkesztősége által, a Duna-árviz által károsult budapesti lakosok felsegélésére gyűjtött segélyt, hogy átvettem, ezennel elismerem. Budapesten, 1876-ik évi márczius hó 1-én. Sztupa György, elnök. A király és királyné újabb adományáról a hivatalos lap mai száma a következő hivatalos közlést hozza: „A császári és Apostoli királyi Felsége Maga, valamint Felséges Hitvese, Erzsébet császárné és királyné nevében az árvizek következtében Budapesten, valamint az ország többi részeiben segélyre szorult károsultak segélyezésére magánpénztárából további negyven ezer forintot legkegyelmesebben adományozni s ezen összegnek megfelelő elosztásával magyar miniszterelnökét megbízni méltóztatott.“ Ezzel a királyi adomány 71.hetvenegy ezer forintot tesz. A szabadelvű párt mai értekezletén Móricz Pál igazgató előterjesztette a lefolyt évi számadásait a köz vagyonát illetőleg, mely kedvező eredményt mutatván, helyeslőleg fogadtatott. Csernátony indítványt tesz, hogy a köz feleslegéből az árvízkárosultaknak is nyujtassék segély, mely indítvány a számadások megvizsgálásával megbízott választmányhoz utasíttatott. Markhot János az erdőtörvény benyújtását sürgetvén, Simonyi miniszter kijelenti, hogy a tvjavaslat már az erdészeti egyesület megvitatása alatt áll, s amint az és a gazdaegyesület megvitatásán keresztül fog menni, be fogja azt nyújtani. Ezután következett a váltó-törvényjavaslat tárgyalása. Nagyobb vitát keltett a 14. és 15. §§., melyek a forgatmányok jogi természetéről szólnak, dek, melyekről, ha nem az árvíz, az uzsorás szedte volna le az ideit. Amit az aszály meghagyott, öböly megkímélt, jégverés kikerült, rozsda nem bántott; aminek tűzvész, marhadög nem ártott, most rajta üt az árvíz. A természet csapásaival terhes évek során it következik. Ne hagyjuk a pusztuló népet. Ne hagyjuk azt a,. szegény kisiparost, kinek minden gazdagsága az a pusztuló nép ott, kinek keresetét a falusi ember vagyonával együtt söpörte árvíz. Ne hagyjuk a szegény házikós gazdát, kinek minden földi birtoka az a négy vályogfal volt, mely közt műhelyét felütötte, vagy családját hagyta, mig maga nehéz napi munkára ment. Ne hagyjuk őket. Jó emberek, kiknek az isten kirendelte a mindennapit, s ahhoz egy kis felesleget osztott: feleslegből ne sajnáljatok részt a szegényektől. Aki az ijedség árán szabadult a veszélyből, gondoljon vissza a rémület óráira , s gondoljon a jóságos ég kegyelmére az, akit sorsa a rettegés napjaitól megkímélt. Olyan hideg az a zajló árvíz, olyan sivár marad utána a föld. Egy kis meleg részvétet, egy kis zöldágat a reményből, ki ne nyújtana a szerencsétleneknek? A fejedelmi pár nemes példája előttünk : kövessük. A kormány buzgó munkássága ösztönöz: ne maradjunk veszteg. Ha szegények vagyunk is , de a szegény ember könyörületessége a leggazdagabb. Mutassuk meg, hogy Magyarország tud segíteni fiain és nem mostohája senkinek, még szegénységében sem. Segítsetek! végül abban történt megállapodás, hogy e két §. helyett egy új §. következő szöveggel fogadtatott el„Ha a váltó a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatik, a forgatmányos a forgató jogaiba lép. Maga a forgató ez esetben váltóilag kötelezve nincsen.“ A 18. §., mely a vásárokra szóló váltók fenntartásáról intézkedik, nyílt kérdésnek jelentetett ki. A 23. és 27. §§. vita után stylaris módosításokkal elfogadtatott. Az értekezlet a 30. §.-ig haladt. Holnap d. u. 6 órakor folytattatni fog a tárgyalás. A budapesti kereskedelmi és iparkamara új választmánya, ma ülést tartott, melyen a tagok szén számmal jelentek meg. Legelőször is elhatározta a gyűlés, hogy a kültagok utazási költségeit megtérítik, aztán Bakay Nándor a következő indítványt terjesztette elő: „A kamarai intézmény nagyobb decentrálisallója vagy a kamarák szaporítása vagy az által történjék, hogy a nagyobb városokban fiók kamarák állítassanak fel, melyek a tagoknak nagyobb önállóságot s nagyobb hatáskört biztosítsanak. A kérdés megvizsgálására és eldöntése egy bizottság küldessék ki. Az indítványt elfogadták. Elvetették ellenben a levelező tagok behozatalát. Végül Bakay Nándor az önálló jegybank érdekében szólalt fel. Az önálló jegybank és az osztrák-magyar vámterület szétválasztásának kérdése a legközelebbi ülésre, március 6-ára tűzetett ki megvitatás végett. A déli vasút szétválasztására vonatkozó Sella és Rotschild közt megkötött baseli conventio a következő pontokat tartalmazza : 1. Az olasz kormány átveszi a társulat Olaszország területén fekvő összes vonalait, ingóit és ingatlanait, jogait, igényeit és követeléseit, terheit és szolgalmait. 2. Az olasz hálózat és annak minden tartozékának értéke 752.375,618 frank 50 centime. 3. E tőke egyik részének 613.252,478 frank 64 centime fejében az olasz kormány 1954-ig a társulatnak 33.160,211 frank 12 centime-ot, azontúl 1968-ig 13.321,008 frank 40 centime-ot fizet egyszer mindenkorra kikötött járadék gyanánt. Ez összegekből viszont az olasz kormány kap a társulattól jövedelmi adó fejében az első esetben 3.590,324 frankot, az utóbbiban 546,257 frank 14 centime-ot. 4. A jövedelmi adó levonása után fennmaradó 29.569,887 fr. 12 cnt., 12.774,751 fr. 26 cnt. járadék semmi szin alatt tovább le nem szállítható. 5. A járadék arányban fizetendő, félévi részletekben, minden év június 15-én és deczember 16-án. 6. A hátralevő 139.123,129 frank 85 centime fejében átveszi az olasz kormány a társulat egy 20 millió frankos adósságát a milánói takarékpénztár és a többi 119.123,129 frank 85 centimeot óO°/0-os olasz állami járadékpapírról váltja be, melynek egyik fele a szerződés aláírásakor, másik fele a vasút átvételekor adandó át. 7. Az olasz kormány az utóbb nevezett összeg feléig oly kötvényekben teljesítheti a fizetést, melyekről a legközelebb következő félévi szelvény már leszakíttatott. Az árfolyam tekintetében a párisi átlagos árfolyam irányadó. 8. A szerződés aláírása után a társulat és kormány megbizottaiból egy bizottság alakul az átengedendő hálózat összes vagyonának leltározására. E leltár a szerződés kiegészítő részét képezi. Egyetemi collegiumpont. A bécsi reichsrathban 1. évi január havában heves viták folytak az egyetemi collegiumpénz fölött. Némelyek eltöröltetni, mások változatlanul megtartatni kívánták. A kérdés könnyebb felfogása végett előrebocsátom, hogy az 1850-iki kormányrendelet szerint, mely a magyar és osztrák monarchia egyetemein máig is fenáll, minden egyetemi tanuló, hacsak szegénységét s jeles előmenetelét nem igazolja, annyi forintot tartozik félévenkint mindegyik tanárnak fizetni, ahány órát nála hetenkint hallgat. E rendelet czélja az volt, hogy a rendes, rendkívüli s magántanárok egymással tudományos versenyt vívjanak, s hogy a tanulók annál írassák be magukat, akinek előadása szebb, világosabb, szellemdúsabb s tanulságosabb. De a collegiumpénz ellenzői szerint a tanulók nagy része máskép fogja fel a dolgot. Látván ugyanis, hogy némely tanárok szigorúan kívánják meg jelenlétöket, mások pedig nem, ez utóbbiakhoz íratják be magukat. Más tanárok ismét, kiknek 300—400 hallgatójuk van, nem gyakorolhatnak a tanulók jelenlétére nézve szigorú felügyeletet, mert tantermeikben legfölebb 250 hallgató fér el, s így a távollevők mindig alaposan menthetik magukat a tanterem szűk voltával. Ezen segíthetnének ugyan az illető tanárok, ha két részre osztanák hallgatóikat s párhuzamos előadásokat tartanának nekik , de ez kettős fáradsággal járna, amitől, a collegiumpénz ellenzői szerint, a kérdéses tanárok irtóznak. Ha azonban 300 —400 hallgató tanpénzét el akarják tenni, jogosan lehet tőlök követelni, hogy előadásaikat összes hallgatóiknak hozzáférhetőkké tegyék , és semmi áron se okoskodjanak úgy, hogy hallgatóik lassanként úgyis elmaradnak s akkor a többiek kényelmesen ülhetnek a padokban. Mert ez demoralisatio. A télebbiekből azt következtette a bécsi reichsrath több szónoka, hogy a collegiumpénz nem a tanárok tudományos versenyét, hanem inkább némelyikök geschaftelését s hallgatóik tanulási hanyagságát idézte elő. E szónokok szerint tudományos versenyről csak akkor lehetne szó, ha az egyetemen nem volnának köteles és nem köteles tantárgyak, ha a hallgatók minden korlátozás nélkül választhatnák tárgyaikat, ha egy tanár sem venne fel több hallgatót, mint ahánynak tantermében helye van, ha minden tanár becsületbeli dolognak tartaná a hallgatók jelenlétét szigorúan megkívánni, ha vagy egy tanár sem, vagy mindannyian lennének a vizsgálati bizottságok tagjai. Mindebből azonban nem az következik, hogy a collégiumpénzt el kell törölni, mert ezzel elesnék a magántanárok üdvös intézménye is, hanem az, hogy a tanárok a collégiumpénzt az igazságosság alapján élvezzék. S ez az a sarkpont, melyre Unger és társai kik a bécsi reichsrathban a collégiumpénz változatlan fenntartása mellett lándzsát törtek, nem voltak tekintettel. Szemük előtt csak az elv lehe TiK. évfolyam. lett, de az ezzel való visszaélés ellen vagy nem tudtak, vagy nem akartak óvszert ajánlani. Ez az óvszer egyedül csak az igazságosság. Ha ezt valósítani akarjuk, amint kell is, mert szent szava nem puszta hang, nincs egyéb hátra, mint az összes tanárok előadásai után befolyt collégiumpénzt a jogakadémiákra behozott arány szerint elosztani. Azaz minden rendes, rendkívüli magántanár részesüljön a commassált collegiumpénzben az általa hetenkint adott órák számához képest, minden tekintet nélkül hallgatói számára, úgy azonban, hogy minden tulcsigázás kikerülése végett, a hetenkinti órák maximuma rendeletileg állapíttassák meg. Ezen arány igazságosságát nem lehet megczáfolni, mert az semmiképen sem igazolható, hogy egy tanár, aki hetenkint csak három órát ad, 600 forintot kapjon, mivel kétszáz hallgatója van, kik kötelesek az ő tantárgyát hallgatni; egy másik tanár ellenben, aki hetenkint nem köteles tantárgyból hat óráig tart előadást, 60 frtot kapjon, mivel csak tíz hallgatója van, habár ő a tudomány legfényesebb magaslatán áll is. Unger és társai azt hangsúlyozták a bécsi reichsrabhban, hogy a jogtanár több collégiumpénzt érdemel, mint a szanszkrit nyelv tanára, mivel a jogtudomány fontossága túlszárnyalja a szanszkritét. Erre azonban azt válaszolta több bécsi lap, hogy a miniszter biztosítani akarta magának a húsos fazekakat, ha jogi tanszékéhez netalán visszatérne. A ki az összes tudományok fontosságától át van hatva, a ki az egyik tudományt nem tartja a másik szolgálójának, a ki a művelődés története által okulván, úgy van meggyőződve, hogy csak a tudományok egyenjogúsága s összhangzatos közreműködése biztosíthatja a társadalom erkölcsi, szellemi s anyagi javait, az bizonyosan nem fogja Unger és társai tanát aláírni, mely a tudományok s képviselőik rangosztályozása által nemcsak e javakat, hanem a polgári szabadságot is veszélyezteti. Télfy Iván: Felhívás a törvényhatóságokhoz. Az árvízkárosultak felsegétése ügyében Tisza Kálmán kormányelnök a következő felhívást intézte valamennyi törvényhatósághoz : „Újabb, s fájdalom, aggasztóan nagymérvű csapás sújtja annyi balszerencsével küzdő hazánkat! A nagy mennyiségű hónak gyors olvadása következtében az országnak több folyama hirtelen megdagadván, kiemelkedett medréből, s rombolva bobtá el a folyammenti városokat, falvakat, mezőket, polgártársaink ezreinek életét végső veszedelemmel fenyegetve s azokat, nem egy esetben évek hosszú sorának nehéz munkájával szerzett vagyonuktól s további munkálkodásuk eszközeitől megfosztva. S különösen az ország legnagyobb folyama, az ős Duna az, mely féktelen erővel, szédítő sebességgel zúdítja rohanó hullámait, romokkal, pusztulással jelezvén gyászos menetét. Magának az ország fővárosának, Budapestnek tetemes része víz alatt áll, azon részeit pedig, melyek az ország mű- és tudományos kincseit, az ipar és kereskedelem nagyszerű értékeit, az építészet remekeit foglalják magukban, aggodalom, félelem és kétségbeesés között töltött hosszú napok után, csak az isteni gondviselés s a város ügyeit intéző hatóság, valamint a fáradságot nem ismerő lelkes polgárok ernyedetlen tevékenysége és ébersége mente meg a végpusztulástól. A sújtott vidékekről a gyászhirek hoszszú sora fekszik előttem, s végét még nem ismerem. Minden perez újabb szívszorongató részleteket hoz, s kétségtelen, hogy a kár milliókban fog kifejezést nyerni. Vajha mennél kevesebb emberélet veszte felett kellene gyászolnunk. E szomorú tényekkel szemben világos a feladat. Segíteni, s pedig gyorsan segíteni a hol lehet, s amennyit csak lehet, a segedelem által életet s bizalmat önteni a csüggedőkbe, hogy a létért való küzdelmet saját érdekekben s közvetve a haza javára újra és sikerrel megkezdhessék. E végből a szükséges eszközök beszerzésére azon forráshoz fordulok, mely ily alkalmakkal már gyakran igénybe vétetett, és mely, az ország dicsőségére legyen mondva, soha ki nem apadt, soha sem hiányzott, értem hazánk lelkes lakóinak felebaráti szeretetét és könyörületességét. E biztos forráshoz fordulok most is, midőn az ország emberszerető lakóit tisztelettel s buzgón esdve kérem, hogy a vizek áradása által szerencsétlenül járt polgártársaink segélyezésére könyöradományaikkal sietve járulni szíveskedjenek. Az első magyar ember, a király és hazánk nagy asszonya, a királyné, dicsően jelölték ki az utat, melyen haladnunk kell. Kövessük az irányt, a melyet kijelöltek , áldozzák ki ki tehetsége szerint, adjon sokat, a kinek sok adatott, és adjon a mennyit adhat az, ki kevéssel bir. A legcsekélyebb adomány köszönettel fogadtatik, mert a mint a romboló vizte-