Ellenőr, 1876. április (8. évfolyam, 90-118. szám)
1876-04-01 / 90. szám
fll.ütési árak: Egém évre . . 90 frt — kr. Évnegyedre . . ft frt — kr. Félévre . . . 10 „ — , Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár*. s szerkesztési iroda: Budapesten, adodor-utcza 3. szám. Semmit nem hitelünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésire nm vállalkozunk. — Posta által csak térmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. 90. szám. fürdetések Átvétele: Budam4\±*s* fMor-utcza 6. szám (Légrédy testekek irodájában). Jolt intézendő mindet* hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakszodáe. Híjak érezőid* szerint. ffadóhivatal. Budapesten, nádor-utca a 6. szám. lát intézendok az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden rekraire. Budapest, szombat, április 1. 1876. VIII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre...............................20 forint, — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedem^...............................5 „ . — kr. Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. _____ Táviratok. Bécs, márcz. 31. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Tisza, Széll, és Simonyi miniszterek ma ideérkeztek s a volt magyar üdvkanczelláriába szálltak. Matlekovics, Köffinger és Salmon miniszteri hivatalnokok voltak kíséretekben. Délelőtt a király már fogadta Tiszát és Szélit s Simonyi audiencziára van híva. A miniszterek délután megtartották az osztrák miniszterekkel az első conferentiát az osztr. miniszterelnöknél. A közös budget, tárgyalása Andrássy grófnak Terebesről visszatérte idejére van halasztva. Bécs, márcz. 31. A „Pol. C.“ jelenti, hogy Kodich báró és a török auctoritások közti megállapodás folytán Szotsitza, Peko Pavlovics és Zimunich felkelési főnökök egy, a montenegrói fejedelem által kiküldendő tanácsossal Niksics élelmezése tárgyában Grahovoban hétfőn tanácskozást fognak tartani; a rákövetkező napon Risanón át Suttorinába mennek, ahol valószínűleg szerdán vagy csütörtökön Rodich báróval találkozandnak. Bécs, márcz. 31. A „Pol. C.“ Bukarestből jelenti, hogy a romániai külügyminiszter és az orosz főconsul által egy Oroszország és Románia között kötendő kereskedelmi és hajózási szerződés alappontozatai aláírattak. Kondou, márcz. 31. A felsőház a czimtjavaslatot második olvasásban elfogadta, miután Cairns kijelente, hogy a „császárné“ czime csak Indiára szoríttassék. Berlin, márcz. 31. A vádolási tanács Arnim vád alá helyezését elhatározta, a vagyonának lefoglalása iránti indítványt elvetette. Az államügyész a contumaciális eljárás megindítását indítványozza. Sz.-Pétervár, márcz. 31. Illetékes oldalról a lapok híreit az ország kormányzatának állítólagosan legközelebb történendő módosításáról, a levegőből kapottaknak nyilvánítják; Schuwaloff gr. szabadsági utazását egyedül magánügyei idézték elő. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, szombaton, április. 1. 1876. Nemzeti színház. Kénytelen hAzaseg Vígjáték 1 felvonásban. Bérlet 301. szám, Sganarelle Szigeti József Sába királynője. Geronimo Bercsényi „ Doriméne Lendvayné Nagy dalmű 4 felv. Alcantor Pintér Halamon Üdry L. Alcidas IL mi Saál-Hanán Tallián Lycaste K smezey Issád Ellinger Pancratius Vitry főpap Kőszeghy Marphurius Uj ( Hulamith Nagyné B. Czigányasz-) Szi Jolán lába királynője Tannerné szonyok ) Köl. Mariska ástaróth Nádainé Végül. Kezdete 7 órakor. A véletlen. — Vígjáték 1 felvonásban. Várszínház. Úti Fekete frakkban. Malotai Hermin Helvey L. Vígjáték 1 felvonásban. Kruttenfelsz Vizváry Egy úr Náday F. Szebecsák Sántha Ezt követi:______________Kezdete 7 órakor. A népszínházban ma érdekes jótékonyczélu hangverseny és operaelőadás volt az árvízkárosultak és a józsefvárosi második kisdedóvó javára. Salvi Pál rendezte az előadást. A színházat a legszebb közönség foglalá el. Az előadás első száma Mendelssohn „Szentiváni éji álom“ czímű nyitánya volt, melyet két zongorán, nyolcz kézre Ravasz Ilona, Schwendnerné, Feigler Janka és Dárdayné adtak elő, szabatosan, általános tetszés mellett. Ezután Kuluncsics Anna, Sipos malinéeiről ismeretes fiatal énekesnő lépett föl „Ördög Róbert“ negyedik felvonásának nagy áriájával, s oly szépen, oly bensőséggel énekelt, hogy ismételnie kellett, ezúttal Meyerbeer „Májusi dalát“ énekelte franczia nyelven. Kuluncsics kifejezéssel, érzéssel énekel. A harmadik szám Liszt Joachim magyar rhapsodiája, melylyel Plotényi és Ravasz Ilona is egészen megnyerte a közönségét. Plotényi bravourral játszott, de nem volt képes kellő erőt kifejteni. Szentkirályiné kifejezéssel énekelte Gounod „Ave Maria“ját. Solymosy humoristikus felolvasása „Farsangi predikáczió“ Don Pedrótől nagy tetszésben részesült. Szép mű Liszt „Elégia"-ja, s igen szépen van hangszerelve, illetőleg hegedű, harmonium, hárfa és zongorára. Az előadás második része Offenbach „Elisondói leány“ czimű operetteje volt, melyben Kőszeghy kedélyes humora nagy hatást idézett elő, Helvey Laura és Szentkirályiné szépen énekeltek és játszottak. UTOLSÓ POSTA. Pária, márcz. 30. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Mint hírlik, Oroff herczeg azon egyenes parancsot kapta a czártól, hogy a visszavonulására vonatkozó híreszteléseket hazudtolja meg. ... Az olasz cabinet programmjának minden lényeges pontját elég kimerítőleg hozta meg a távíró. Csak néhány feltűnőbb helyett emelükt itt újólag ki, a teljes szöveg szerint: „Engedjék meg — szól a programm egy helye — hogy külügyi politikánk irányáról egy-két szót mondjunk. Meggyőződésünk szerint az utóbbi években külügyi politikánkat az jellemezte, hogy Európát hatalmas események meggyőzték arról, miszerint Olaszország egyike a rend és béke biztosítékainak.“ Ezen eszélyes irányt ígéri követni az új kabinet is . . . „Gondoskodni fogunk róla — így szól a pénzügyre vonatkozó hely,hogy a bevételek egy lírával se haladtassanak meg, s hogy ne ajánljunk önöknek új kiadásokat, anélkül, hogy azokat egy új bevétel ne födözné. Gúnyos derültség jobbról). Javasolni fogjuk az elmaradhatatlan adóügyi reformot, az adóemelésre a egenyhébb és legigazságosabb módozatokat fogjuk elkeresni, s az adószedőktől a zaklatás kerülését s a törvény szigorú megtartását fogjuk követelni. Azt állították, hogy a kormány egy párt, de mi azt mondjuk, hogy egy párt sohasem kormány. Visszük a kormányt a nemzet nevében, pártunk elvei szerint kormányozunk ugyan, de a közérdeknek megfelelően; keressük támogatását valamennyi becsületes, tehetséges és lejális embernek, anélkül, hogy pártállásukkal törődnénk.“ (Helyeslés.) „Jó lelkiismerettel veszszük át— ezen végzi a cabinet — azon kötelezettséget, hogy az ország várakozásainak eleget tegyünk, de nem akarunk az elhamarkodás veszélyébe bukni. Senki sem várhatja tőlünk, hogy rohamosan induljunk a nagy kérdések megoldásához , barátainknak tehát, nagy győzelmük után, türelmet kell ajánlanunk. Reméljük egyébiránt, hogy javaslatainkat gyanakvó elfogulatatlanság nélkül fogadandják ellenfeleink is, kik azonynyal fölfogják azon nagy becset, melylyel az alkotmányos intézményeknek általunk eszközlendő megkísérlése az országra nézve bír.“ A berlini „Nat. Ztg.“-nak jól értesült oldalról jelentik, hogy az orosz trónörökös nagyherczeg Sándor czár távolléte alatt átveszi ugyan a helyettesítést, de minden formaság és ennek meghirdetése nélkül. Minden egyéb idevonatkozó hírt ez értesülés alaptalannak mond. Budapest, márczius 31. Semmirevaló náczió. Hogy mi az a „semmirevaló náczió“ ? arról elég tájékoztatólag értekezett a minap Helfy Ignácz úr az országházában. De mivel a legszebb leírás is elmarad a szemléltető módszerek eszközei mögött, kedveskedünk olvasóinknak egy kis illustrátióval amaz országgyűlési értekezéshez, a természet után, hű photographiában. Brassó városának néhány érdemes választója helyez a kellemes situatióba, hogy ezt tehetjük. Ezek az urak, prudentes ac circumspecti, mint az alábbi bő tudósításból látható, választók gyűlése czím alatt ismét egyikét rendezték azon perfid összeröffenéseknek, melyektől a szász nemzetiség salakjának története minden időben hemzsegett. Összejöttek törvényszegésről, jogfosztásról vádolni az ország kormányát és törvényhozását; a „szászföld“ souverain állása mellett latba vetni a souverain vétót, bepanaszolni hűtlenségről a képviselőt, kit a becsület, a jogérzet és a hazafiasság nem engedt eltántorodni az alkotmányos kötelesség és állampolgári hűség ösvényéről. És mindezt megtették a becsületes emberek és hazafiak élénk tiltakozása mellett, s a felháborodás daczára, mely tettek miatt ellenök zúdult szülővárosuk józan köréből is. De mindezért még nem volna nekünk szavunk, rájok vesztegetni való. Wie die alten jungen, so zwitschern die jungen. S ők tulajdonképen nem tettek egyebet ott lent a kilátást korlátozó havasok tövében, mint ismételték együgyübb s nevetségesebb alakban azt, a mit édes véreik náluknál több arczátlansággal és gonoszsággal ide fönt az országgyűlésen elkövettek. A mestereknek megvetés felelt szótlanul; a tanítványokat sem illette volna meg egyéb. Hanem a tanítványok odalent nem állnak meg az országgyűlési botránykeresők szemtelenkedési határán, s kizárják hűtlen lelkületüknek egész sötétségét gázvilágítás mellett, úgy, amint a Bausznernek és Steinackerek idejént fényes napvilágnál meg se merték tenni. Az országgyűlési botránykeresők megelégedtek azzal, hogy lepiszkolták a nemzetet, megtagadták a hazát s provocálták az államot. A brassói választók gyűlése, midőn mindezt megteve, azzal a perfidiával tetőzte be művét, hogy Magyarország koronás királyát ellentétbe helyezé a magyar nemzettel, a hazával, az állammal. Egyidejűleg a határozattal, melyben a törvényhozást szószegéssel, az állam kormányát jogfosztással, s a kötelességét hazafiasan teljesítő országos képviselőt hűtlenséggel vádolja; egyidejűleg a határozattal, melylyel magát a törvénynyel ellentétbe helyezi: Magyarország királyához, a törvény s az alkotmány koronás őréhez hűségi nyilatkozatot merészel sürgönyözni. «Tudás, a te signaturád ez. Erről ismerünk arra a szász náczióra, mely Haynaunak feladja jogát, kiváltságait, szabadságát; mely Schmerlingnek elharácsolja az országát; mely, a meddig a történet elvezet, mindenütt ott volt, hol a hazának ártani lehetett, hol külön lehett válni az államtól, mely hajlékot és kenyeret adott, s megmarni a nemzetet, mely keblén melengette kígyóját. Ez a szász náczió az, mely a hatalom és a nemzet áldatlan tusáiban, mindig ott volt, hol az ország ellen a hatalom palástjába fogódzni lehetett, mely a dynastiát a nemzet ellenségéül tisztelte, s mint ilyennek vélte felajánlani féregalázatosságát s áruló szolgálatait, mindig, ha erre alkalom nyílt. Ez a szász náczió az, mely — a becsületes, munkás szász nép érdekeit is mindig gonosz világba helyezve — még soha nem küzdött egy táborban e haza fiaival, mely még ma is mástáborban képzeli az országot, és másban a királyt, s meg mert sérteni hűségeskedésével a legelső magyar embert, akkor, mikor Magyarország ellen perfidiát követ el. Azért ne legyen T. . a fejekre. Úgy tetszik nekünk, hogy ,itt inkább egy csendes megbutulás végső stádiumával van dolgunk, mint veszedelmes őrjülési rohammal. Aki azt hiszi, hogy impertinentiái, melyeket az alkotmányos uralkodó beleegyezése nélkül elő sem terjeszthető törvényjavaslatok miatt az ország kormányára és törvényhozására szól, nem érintik a király sérthetetlen személyét is, és azt hiszi, hogy e törvényjavaslatok miatt az árulás, a jogfosztás bélyegével tisztelve meg a törvényhozást, bona fide fogadhat „törhetetlen hűséget“ a királynak, a törvényhozás egyik legfőbb tényezőjének: annak beszámíthatatlan állapotban léte bizonyosabb, mint gonoszsága. Nem vádoljuk hát erről: a múltért nem, azt borítsa fátyol, fátyolnál czélszerübb pokrócz; nem a jelenért, melyben gonoszok helyett hülyéket látunk. De appellálunk a szász faj józaneszű, tisztességes részére: az szolgáltasson elégtételt a magyar királynak és a magyar államnak a brassói hülyék sértéséért. Azok a szászok és a Király föld egyéb lakói, akik hazafias és kötelességüket becsületesen teljesítő képviselőiket oly kitüntetéssel tudják fogadni, mint fogadta Segesvár Wächtert és Fabritiust, módját fogják találni, hogy azon „semmirevaló náczió“ uralma alól, mely magát a brassói hülyékkel azonosítja, melyet a német fajrokon (lásd a „Nordd. Ztg.“ alábbi czikkét) épp úgy elhagyott, mint megölt a honfitárs, s még a bécsi német java is eltaszit, megmentsék a Királyföld törvényhatóságain, s mutassák, hogy a szász faj javának hűsége a hazához és az alkotmányhoz, a „semmirevaló náczió“ minden múltbeli és jelen semmirekellőségei daczára megáll. Ez lesz a méltó elégtétel. Adjon hozzá erőt a szívós akarat és buzgalom. Ő felsége elhatározta, hogy az erdélyi és horvátországi csendőrség ezután a magyar kormány alatt legyen teljesen és véglegesen, mégpedig a honvédügyérség alatt a katonai állásra vonatkozó minden szempontból, s a belügyérség alatt a személy- és vagyonbiztonság fenntartását célzó feladatát illetőleg. Ezen legfelsőbb és nagy horderejű elhatározást tán már holnap fogja tudtul adni a hivatalos lap. A magyar miniszterek, mint egy bécsi távirat jelenti, ma reggel oda érkeztek. Tisza és Széll 11 órára, Simonyi fél 1-re hivattak kihallgatásra ő felségéhez. A minisztereket a következő miniszteri hivatalnokok kísérték: Merfort, Salmen és Köffinger miniszteri tanácsosok, továbbá Kupecz fogalmazó a pénzügyminisztériumból és Matlekovics osztálytanácsos a kereskedelmi minisztériumból. A képviselőház zárszámadási bizottsága mai ülésében a közlekedési tárcza 1873-as zárszámadásait minden nehézség nélkül elintézte. Holnap a pénzügyi tárcza zárszámadásainak hátralevő részét s néhány függőben hagyott kérdést fog a bizottság letárgyalni, s ezzel befejezi az 1873-as zárszámadások megvizsgálását. Fájdalommal értesülünk, hogy Makray László, országgyűlési volt képviselő, az 1848/9- diki küzdelem egyik legvitézebb bajnoka, a minden izében derék magyar hazafi és kiválólag rokonszenves ember — meghalt. A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ hosszabb czikkben megemlékezik a Királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslatról, s a többek között a következőleg nyilatkozik: A magyar országgyűlés mindkét háza a múlt napokban egy törvényjavaslatot fogadott el, melynek czélja az erdélyi szászok hatósági viszonyainak Magyarország többi részének ily viszonyaihoz való hasonlóvá tétele. Német nyelvű faj az, mely ott délkeleten a jelen évtizedben élesebben nyilvánuló, az állameszme uralmára célzó irányzatnak áldozatául esik. Németország sajnálhatja ezt, de igazságtalan volna, ha a vele barátságos viszonyban levő államot ócsárolná azért, amit otthon a nemzeti és állami tekintély okaiból maga is indokoltnak tart. Épp mint az orosz kormány rendszabályai a keleti tenger melletti német tartományaiban oda czéloznak, hogy ott az orosz állameszmét szilárdabban megalapítsák s német nyelvű alattvalóit faj- és nyelvrokon német birodalmi szomszédaiktól élesebben elkülönözzék, úgy a magyar kormány is azzal foglalkozik, hogy „az államnak az államban“ véget vessen. A német birodalomhoz, mint mondok, nem illenék, ha külföldi fajrokonaiért oly módon lépne a sorompóba, amely módot Németország — saját magával szemben — egy idegen államnak sem engedne meg. Sőt ellenkezőleg. A hatalmas és diadalhoz szokott Németországnak jobban kötelessége mint bárkinek, szomszédait biztosítani az iránt, hogy a neki tulajdonított terjeszkedési vágyak „so weit die deutsche Zunge klingt“ — létezhettek ugyan a költőnél, de nem az államférfiúnál, s a költőnél is csak akkor, amidőn oly Németországról, a minővé a mostani hatalmasan fejlődött, még legtávolabbról sem lehetett szó. Ezt előrebocsátva, nem hiszszük, hogy félreértetnénk, ha az erdélyi szászokat, történetük ez éj szakában azon óhajjal kísérjük, hogy német kulturájuk fensőbbsége, mely évszázadoktól fogva máig megállta helyét, jövőre is fennmaradjon. Magyarország azon jogát, hogy a partikularizmust területén leküzdje, mindenütt ahol jogosulatlanul érvényesülni akar, el kell ismernünk. Ám a küzdelemnek soha sem szabad ellenségeskedéssé s szenvedélyivé fajtulnia, s mi nem csináltunk soha titkot abból, hogy a rászaláshoz, melyet az osztrák sajtó azon bánásmódra vonatkozólag, melyben a német vasúti hivatalnokok Magyarországban részesülnek, csatlakozunk magunk is. Magyarországnak ma már nincs szüksége nemzetiségéért küzdeni, s igy tehát, amint rendithetlennek kell lennie az elv fenntartásában ép úgy mértéket kell ismernie az alkalmazásban, s különösen nem kell az ország germán elemeit a Szent István korona tekintélyének ellenségesül feltüntetni. Az erdélyi szászok eddigi kivételes állásának módosítása összeköttetésben a Magyarországon kikerülhetlen közigazgatási reformmal, szükséges volt. E kivételes állás a középkorból eredt. Ámaz időben ily kiváltságok annyival szükségesebbek voltak számukra, mert Erdély egyéb népfajai — a magyar s a székely nemzet, szintén védve voltak hasonló kiváltságokkal. Minthogy azonban ezek kiváltságai az alkotmányos élet beköszöntésével elenyésztek, s a törvények az ország minden lakójára, bármely nemzetiséghez tartoznak is, egyformán alkalmaztatnak, vagy legalább kell, hogy alkalmaztassanak, csak az igazság és méltányosság követelményének felel meg az, hogy a szászok kivételes állása megszüntettetett, s ők is Magyaország többi népei közös sorába iktattattak. Előre látható volt, hogy a Királyföld szabályozásáról szóló javaslat a budapesti képviselőházban ülő szász képviselők részéről nem fog könnyedén elfogadtatni, hanem hogy részükről heves ellenállásra talál. De épp a szászok érdekében kívánatos lett volna, hogy képviselőik inkább tárgyilagos okokkal léptek volna fs fel a javaslat ellen, s azt máskép, mint a Magyarország ellen szószegés miatt emelt szemrehányással támadták volna meg, mint azt különösen Bausznem, ámbár mély meggyőződésből is, tévé. A sokkal mérsékeltebben föllépő Kapp is jobban tette volna, ha nem kísérti meg azt bizonyítgatni, hogy fajrokonai kivételes állásának fenntartása állami tekintetekből szükséges, s megszüntetése nem kívánatos. Tisza miniszterelnök azt felelte, hogy ha a fennálló törvények csak szószegés útján változtathatók meg, akkor a nemzet minden haladása szószegés kell hogy legyen, s hogy a szász kiváltságok létrejöttük idején szabadsági intézmények lehettek ugyan, de ma az állami érdekekkel mégis szemben állanak, s a szabadságra nézve is veszélyesek, amint az lenne, ha az annak idején szintén szabadsági érdekekből alkotott nemességet újra visszahelyeznek előbbi jogaiba s kiváltságaiba. A három napot igénybe vett vitából kiemelendő még, hogy Fabricius szász protestáns lelkész határozottan a javaslat mellett lépett föl. Áldásos ténynek mondta azt, mely a szász nemzetiséget megmenti a veszedelmes izgatás átkától s a vagyon érdekei veszélyeztetése iránt újabb aggálytól. A javaslat ellenei vabanque politikát űznek, s a Királyföld népessége távol van attól, hogy e politikát kövesse. A javaslat harmadik napon eszközlött elfogadásával a magyar törvényhozás derék reformamunkát végzett az államegység s a törvény előtti egyenlőség érdekében. Az erdélyi szászok nagy többsége kétségenkívül hamar megbarátkozik azzal, s azon meggyőződésre jut, hogy e törvény által sem nemzetiségi, sem kulturérdekeiben nincs sem veszélyeztetve, sem hátráltatva. Az erdélyi képviselők egy része, jobbára a székelyföldi választókerületek képviselői, mint a „Nemzeti Hírlap“-ban olvassuk, közelebbről értekezletet tartottak, melynek tárgyát a törvényhatósági területszabályozás azon — még a belügyminiszteri munkálatban is meg nem állapított — kérdése képezte, hogy váljon Háromszék Brassóvidékével egy törvényhatósággá egyesíttessék-e, vagy pedig megtartassák mindkettőnek külön törvényhatósági existentiája. Az értekezlet tagjai általában az egyesítés mellett nyilatkoztak, s elhatározták, hogy nemcsak az országgyűlésen fognak ez irányban működni, hanem erre vonatkozólag a belügyminiszternél is küldöttségileg megteendik a szükséges lépéseket. (Mi pedig, kik nem akarunk persecutiót és kelyet a szászok ellen semmiféle magyar jelszavak szereplőinek kedvéért, kik nem látunk semmi veszélyt nemzetünk érdekére nézve a — most már a többi polgárokkal egyenlősített — szászság részéről, hanem látjuk benne az ország lakosságának egyik értelmes, munkás és mivelt részét: teljes reménynyel vagyunk mind a képviselőház, mind a kormány józaneszűsége iránt, s nem hisszük, hogy „az erdélyi képviselők egy része“ —bizonyára nem az okosabb része — sikert arathasson akár a kormánynál, akár a képviselőházban. — Csernátony, HOLMI. Jobb későn, mint soha: végre megjött hozzánk is a bécsi út után az a jeles kis röpirat mely szól a „Bécsi út előtt“. Éppen kapóra jött, megtudtunk róla valamit. De előbb mondjuk el, mi van benne. Mindenek fölött igen sok pénz. Még több, mint a Napló vámpolitikájában. Töméntelen angol milliók franczia nyelven kínálva, anonym pénzkirályok által egy „Hazafi“ fordításában. Ez a Hazafi angolból franczián át megmagyarított munificentiával, csinál nekünk bankot, unificálja adósságunkat (és bizonyosan ki is fizeti, ha engedjük), megbuktatja a Rothschild-cliqáet, megbontja az osztrák nemzeti bankot, egyszóval mivel sok számtalan, istennek s embernek tetsző s mindenekfelett könnyen kivihető dolgokat. S mivel ezt megteszi, jogot szerez arra, hogy megszidja a kormányt czudarul, s megmentse maga a hazát, hogy jobban se kell. * * * Hát ez a rettenetes Hazafi összejön a röpirat megjelenése után egy barátunkkal. — Tudja már? — Mit? — Hogy a „Bécsi út előtt“ megjelent. — Igen. Mondhatom, rendbe van fogalmazva hogy csoda. — Ugye, ugye, hogy csoda. Csoda bizony. Alá is írtam volna a nevemet, de féltem, hogy úgy az ördög sem olvassa el. — Uram, Kun László úr, bámulom előrelátását. ____ , , * * * Az ember elbámul mennyire haladtak az oroszok. Már bonmotkat és kistorretteeket is tudnak csinálni, s elég elméseket, ami több, íme egy a pétervári „Herold“-ból. Egy előkelő társaságban, hol Tisza Kálmán és Széll Kálmán is jelen voltak (a jelenet Bécsben játszik) élénk beszélgetés folyt az Ertl-féle defraudatióról. Tisza Kálmán kérdést tesz egy a hadügyminisztériumban alkalmazott tábornokhoz, hogy váljon melyik hatalom vette meg a lopott jószágot? Tábornok: Bocsánat excellentiád, ez hivatalos titok. Széll K. (mosolyogva) Hivatalos titok a miniszterelnök előtt ? Tisza K. Egészen renden van. Katonai ügyekben a miniszterelnök is csak lakás. A tábornok az ő felségének titoktartást ígért, jól teszi, hogy meg nem szegi. Annyiban maradt. Egy kis idő múlva, ugye odavetőleg, azt mondja Tisza Kálmán: — De mégis csak sokat kaphatott a vevőtől az a megfeledkezett tiszt . . . — Meghiszem azt, siet a válasszal a makacs tábornok úr. — 15 000 márkát. Általános derültség. És a ki tudja, hogy márkában csak Németország fizet, megérti a derültséget, de még a titoktartó tábornok úr szörnyű zavarát is. (Nemde, becsületére válik az orosz ügyességnek ?) * * _ . * Mégis csak tudja a magyar kormány, kivel lesz dolga Bécsben. Vitt magával egy Kupeczet is. (Egy hang az elégedetlenek közül: Vihetett volna mindjárt egy handlét és egy börze-galoppint is.) Az igazságügyi bizottság ma délelőtt alakuló gyűlést tartott, melyen elnökké Pauler Tivadart, jegyzővé Teleszky Istvánt választotta meg. Egyszersmind elhatározta, hogy első érdemleges ülését szombaton d. u. 5 órakor fogja tartani, melyben a váltótörvényjavaslatra vonatkozó főrendi módosításokat fogja tárgyalni. Előadónak a bizottság tagjai e tárgyban Chorint választották. Jövő hétfőn megkezdi a bizottság a büntető törvénykönyv tervezetének tárgyalását, s azon időre, míg ezen tárgy be fog fejeztetni, Horváth Boldizsár fogja a bizottság elnökét helyettesíteni, miután, mint tudva van, Pauler Tivadar az előadója a büntetőtörvénykönyv tervezetének. Budapest, márczius 31. A függőben levő gazdasági tárgyalások képezik ma és még hosszabb ideig a politikai élet legfőbb eseményét. A legközelebbi napok alatt eldől a koczka, melyhez anyagi létünk és ezzel politikai életünk legfontosabb feltételei fűződnek. Szerencsés megoldás hosszú évekre biztosíthatja számunkra az eszközöket, melyeket fejlődésünk és fenmaradásunk megkíván.. Mostoha fordulattal beláthatatlan khaoszba keveredhetünk, miből csak a vakmerőség remélhet gyors menekülést. Nem átalljuk bevallani, szorult kebellel nézünk a jövő elé. Csak bűnös könnyelműség és szánalomra méltó fásultság maradhat különyösen ott, hol a nemzet legszentebb érdekei forognak veszélyben. Ily válságos pillanatban a betöltött kötelesség érzete adhat egyedül megnyugvást. Egyedül ettől várhatunk erőt a balsors csapásai közt. Egyedül ebből reményt a siker eléréséhez. Az immár halaszthatatlanná vált kérdések havok óta foglalkoztatják a közvéleményt Ausztriában úgy, mint minálunk. A nézetek és vélemények szakadatlan harczát tanúsítja ez idő, s a fegyverek, melyeket itt és ott használtak, leghívebben tüntetik fel a küzdők jellemét s az eredményt, melyet mindegyik fél e tusától várhat. Ausztria volt az, hol az eleinte nyugodt mederben folyó discussióban a szenvedély izgatott és sokszor tisztátalan habjai először felhullámzottak. Fosztogatásról és rablásról beszéltek ott, hol régen sorvasztó sérelmek jogos orvoslását kértük. Düh és piszkolódás felelt méltányos kivánatokra. Szitok és fenyegetődzés nyugodt, de rendíthetetlen elhatározásra. Az ausztriai sajtó volt az, mely a personál unió s a végleges elszakadás nevetséges rémét ellenünk hánytorgatva felidézte. Ugyanaz, mely ma már a külön vámterület eszméjét is a monarchia feltartóztathatatlan felbomlásának hirdeti. A hang közbeközbe változott, majd szelíd csábító dallamot zengett, majd a vihar pusztító bömbölését erőlködött utánozni. Egyben azonban folyton hű maradt magához. Szintett volt mindig. Számító ravaszság máma, szánandó