Ellenőr, 1876. április (8. évfolyam, 90-118. szám)

1876-04-01 / 90. szám

flUl.ütést árak: Egém érre ; . 90 frt — kr. Évnegyedre . . ft frt — kr. Félévre . . . ÍO „ — , Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára ÍO ltrajezár*. igzerkesztési iroda: Budapesten, ndLdor-utcza 3. szdm. Semmit eem kitelünk, ha nem tudjuk, kitől jön. - Kéziratok visszaküldésire nm vállalkozunk. — Posta által csak lérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. fürdetések Átvétele: 8udafn4\±*s* fMor-utcza 6. szdm (Légrédy testeirek irodájában). Jdt intézendő mindet* hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakstédáe, Híjak érezőid* szerint. ff ladó-hivatal: Budapesten, nádor-utcn a 6. szám. lát intérendok az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden jekrUaiie. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre ...............................20 forint, — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedem^...............................5 „ . — kr. Egy hóra....................................1 „ 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor-uteza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nein adatik. _____ Táviratok. Bécs, márcz. 31. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Tisza, Széli, és Simony i miniszterek ma ideérkeztek s a volt magyar udvkauczelláriába szálltak; Matlekovics, Köffinger és Salmen miniszteri hivatalnokok voltak kísérőtökben. Délelőtt a ki­rály már fogadta Tiszát és Szélit s Si- mouyi audiencziára van híva. A miniszterek dél­után megtartották az osztrák miniszterekkel az első conferentiát az osztr. miniszterelnöknél. A kö­zös budget, tárgyalása András sy grófnak Te- rebesről visszatérte idejére van halasztva. Bécs, márcz. 31. A „Pol. C.“ jelenti, hogy Kod ich báró és a török auctoritások közti megálla­podás folytán Szotsitza, Peko Pavlovics és Zimu- nich felkelési főnökök egy, a montenegrói fejede­lem által kikiildendő tanácsossal Niksics élelmezése tárgyában Grahovoban hétfőn tanácskozást fognak tartani; a rákövetkező napon Risanón át Suttori- náha mennek, a hol valósziniileg szerdán vagy csü­törtökön Rodich báróval találkozandnak. Bécs, márcz. 31. A „Pol. C.“ Bukarestből jelenti, hogy a romániai külügyminiszter és az orosz főconsul által egy Oroszország és Románia között kötendő kereskedelmi és hajózási szerződés alappontozatai aláírattak. liOiidou, márcz. 31. A felsőház a czitn- tjavaslatot második olvasásban elfogadta, miután Cairns kijelenté, hogy a „császárné“ czime csak Indiára szorittassék. Berlin, márcz. 31. A vádolási tanács Ar­nim vád alá helyezését elhatározta, a vagyonának lefoglalása iránti indítványt elvetette. Az állam­ügyész a contumaciális eljárás megindítását indít­ványozza. Sz.-Pétervár, márcz. 31. Illetékes oldalról a lapok híreit az ország kormányzatának állítólago­sán legközelebb történendő módosításáról, a levegő­ből kapottaknak nyilvánítják; Schuwaloff gr. sza­badsági utazását egyedül magánügyei idézték elő. Budapest, szombat, április 1. 1876. VIII. évfolyam. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, szombaton, április. 1. 1876. Nemzeti színház. Kénytelen liAzaseAg Vígjáték 1 felvonásban. Bérlet 301. szám, Sganarelle Szigeti József S&ba királynője. Geronimo Bercsényi „ Doriméne Lendvayné Nagy dalmű 4 felv. Alcantor Pintér Halamon Üdry L. Alcidas IL mi Saál-Hanán Tallián Lycaste K smezey yssád Ellinger Pancratius Vi >ry főpap Kőszeghy Marphurius Uj y Hulamith Nagyné B. Czigányasz-) Szi i Jolán iába királynője Tannerné szonyok ) Köl. Mariska ástaróth Nádainé Végül; Kezdető 7 órakor. A véletlen. — Vígjáték 1 felvonásban. Várszínház. “ti Fekete frakkban. Malotai Hermin Helvey L. Vígjáték 1 felvonásban. Kruttenfelsz Vizváry Egy nr Náday F. Szebecsák Sántba Ezt követi: ______________Kezdete 7 órakor, A népszínházban ma érdekes jóté. konyczélu hangverseny és operaelőadás volt az ár­vízkárosultak és a józsefvárosi második kisdedóvó javára. Salvi Pál rendezte az előadást. A színházat a legszebb közönség foglalá el. Az előadás első száma Mendelssohn „Szentiváni-éji álom“ czimü nyi­tánya volt, melyet két zongorán, nyolez kézre Ra­vasz Ilona, Schwendnerné, Feigler Janka és Dár- dayné adtak elő, szabatosan, általános tetszés mel­lett. Ezután Kuluncsics Anna, Sipos malinéeiről is­meretes fiatal énekesnő lépett föl „Ördög Róbert“ negyedik felvonásának nagy áriájával, s oly szépen, oly bensőséggel énekelt, hngy ismételnie kellett, ezúttal Meyerbeer „Májusi dalát“ énekelte frauezia nyelven. Kuluncsics kifejezéssel, érzéssel énekel. A harmadik szám Liszt-Joachim magyar rhapso- diája, melylyel Plotényi és Ravasz Ilona is egészen megnyerte a közönségét. Plotényi bravourral ját­szott, de nem volt képes kellő erőt kifejteni. Szent­királyiné kifejezéssel énekelte Gounod „Ave Maria“- ját. Solymosy bumoristikua felolvasása „Farsangi predikáczió“ Don Pedrőtől nagy tetszésben része­sült. Szép mü Liszt „Elégia"-ja, s igen szépen van hangszerelve, illetőleg hegedű, harmonium, hárfa és zongorára. Az előadás második része Offen­bach „Elisondói leány“ czimü operetteje volt, mely­ben Kőszeghy kedélyes humora nagy hatást idé­zett elő, Helvey Laura és Szentkirályiné szépen énekeltek és játszottak. maradhatatlan adóügyi reformot, az adóemelésre a egényhébb és legigazságosabb módozatokat fogjuk Ölkeresni; s az adószedőktől a zaklatds kerülését s a törvény szigorú megtartását fogjuk követelni. — Azt állították, hogy a kormány egy párt; de mi azt mondjuk, hogy egy párt sohasem kormány. Visszük a kormányt a nemzet nevében, pártunk el­vei szerint kormányozunk ugyan, de a közérdeknek megfelelően; keressük támogatását valamennyi becsületes, tehetséges és loyalis embernek, a nél- íül, hogy pártállásukkal törődnénk.“ (Helyeslés.) „Jő lelkiismerettel veszsziik át— ezen végzi a cabinet — azon kötelezettséget, hogy az ország várakozásainak eleget tegyünk, de nem akarunk az elhamarkodás veszélyébe bukni. Senki sem vár- íatja tőlünk, hogy rohamosan induljunk a nagy kérdések megoldásához , barátainknak tehát, nagy győzelmük után, türelmet kell ajánlanunk. Reméljük egyébiránt, hogy javaslatainkat gyanakvó elfogulat- atlanság nélkül fogadandják ellenfeleink is, kik nzonynyal fölfogják azon nagy becset, melylyel az alkotmányos intézményeknek általunk eszköz- lendő megkísérlése az országra nézve bir.“ A berlini „Nat. Ztg.“-nak jól értesült oldal­ról jelentik, hogy az orosz trónörökös nagy- herczeg Sándor czár távolléte alatt átveszi ngyan a helyettesítést, dé minden formaság és ennek meghirdetése nélkül. Minden egyéb ide­vonatkozó hirt ez értesülés alaptalannak mond. UTOLSÓ POSTA. Pária, márcz. 30. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Mint hírlik, Or 1 off berczeg azon egye­nes parancsot kapta a czártól, hogy a vissza­vonulására vonatkozó híreszteléseket hazudtol­ja m e g. ... Ar olasz cabinet programmjanak minden lényeges pontját elég kimeritőleg hozta meg a táviró. Csak nehány feltűnőbb helyeit eme- jük itt újólag ki, a teljes szöveg szerint: „Enged­jék meg' — szól a programm egy helye — hogy külügyi politikánk irányáról egy-két szót mondjunk. Meggyőződésünk szerint az utóbbi évek­ben külügyi politikánkat az jellemezte, hogy Euró­pát hatalmas események meggyőzték arról, misze­rint Olaszország egyike a rend és béke biz­tosítékainak.“ Ezen eszélyes irányt Ígéri kö­vetni az uj cabinet is . . . „Gondoskodni fogunk róla — igy szól a pénzügyre vonatkozó hely, _hogy a bevételek egy lirával se haladtassanak meg, s hogy ne ajánljunk önöknek uj kiadásokat, a nélkül, hogy azokat egy uj bevétel ne födözné. Gúnyos derültség jobbról). Javasolni fogjuk az el­Budapest, márczius 31. Semmirevaló náczió, Hogy mi az a „semmirevaló náczió“ ? arról elég tájékoztatólag értekezett aminap Helfy Ignácz ur az országházában. De mi­vel a legszebb leirás is elmarad a szemlél­tető módszerek eszközei megett, kedveske­dünk olvasóinknak egy kis illustrátióval amaz országgyűlési értekezéshez, a termé­szet után, hű photographiában. Brassó városának nehány érdemes vá­lasztója helyez a kellemes sitnatióba, hogy ezt tehetjük. Ezek az urak, prudentes ac circumspecti, mint az alábbi bő tudósitásból látható, vá­lasztók gyűlése czim alatt ismét egyikét ren­dezték azon perfid összeröffenéseknek, melyek­től a szász nemzetiség salakjának története minden időben hemzsegett. Összejöttek törvényszegésről, jogfosztás­ról vádolni az ország kormányát és törvény- hozását; a „szászföld“ souverain állása mel­lett latba vetni a souverain vétót, bepa­naszolni hűtlenségről a képviselőt, kit a be­csület, a jogérzet és a hazafiasság nem en- gedt eltántorodni az alkotmányos kötelesség és állampolgári hűség ösvényéről. És mindezt megtették a becsületes emberek és hazafiak élénk tiltakozása mel­lett, s a felháborodás daczára, mely tett ők miatt ellenök zúdult szülő városuk józan köréből is. De mindezért még nem volna nekünk szavunk, rájok vesztegetni való. Wie die alten sungen, so zwitschern die jungen. S ők tulajdonképen nem tettek egyebet ott lent a kilátást korlátozó havasok tövében, mint ismételték együgyübb s nevetségesebb alakban azt, a mit édes véreik náluknál több arczátlansággal és gonoszsággal ide fönt az országgyűlésen elkövettek. A meste­reknek megvetés felelt szótlanul; a tanít­ványokat sem illette volna meg egyéb. Hanem a tanítványok odalent nem áll­nak meg az országgyűlési botránykeresők szemteleukedési határán, s kitárják hűtlen lelkületűknek egész sötétségét gázvilágitás mellett, úgy, a mint a Bausznernek és Stein- ackerek idetönt fényes napvilágnál még se merték tenni. Az országgyűlési botrány keresők meg­elégedtek azzal, hogy leplszkolták a nem­zetet, megtagadták a hazát s provocálták az államot. A brassói választók gyűlése, midőn mind­ezt megtevé, azzal a perfidiával tetőzte be müvét, hogy Magyarország koronás királyát ellentétbe helyezé a m a- gyar nemzettel, a hazával, az állammal. Egyidejűleg a határozattal, melyben a törvényhozást szószegéssel, az állam kormá­nyát jogfosztással, s a kötelességét hazafia­sán teljesítő országos képviselőt hűtlenség­gel vádolja; egyidejűleg a határozattal, melylyel magát a törvénynyel ellentétbe helyezi: Magyarország királyához, a törvény s az alkotmány koronás őréhez hűségi nyi­latkozatot merészel sürgönyözni. «Tudás, a te signaturád ez. Erről is­merünk arra a szász náczióra, mely Haynau- nak feladja jogát, kiváltságait, szabadságát; mely Schmerlingnek elharácsolja az orszá­gát; mely, a meddig a történet elvezet, mindenütt ott volt, hol a hazának ártani lehetett, hol külön lehett válni az államtól, mely hajlékot és kenyeret adott, s megmarni a nemzetet, mely keblén melengette kígyó­ját. Ez a szász náczió az, mely a hatalom és a nemzet áldatlan tusáiban, mindig ott volt, hol az ország ellen a hatalom palást­jába fogódzni lehetett; mely a dynastiát a nemzet ellenségéül tisztelte, s mint ilyen­nek vélte felajánlani féregalázatosságát s áruló szolgálatait, mindig, ha erre alkalom nyílt. Ez a szász náczió az, mely — a be­csületes, munkás szász úép érdekeit is min­dig gonosz világba helyezve — még soha nem küzdött egy táborban e haza fiaival, mely még ma is más ‘táborban képzeli az országot, és másban a királyt, s meg meri sértem hűségeskedésévei a legelső magyar embert, akkor, mikor' Magyarország ellen perfidiát követ el. Azért ne legyen T. ; a fejökre. Úgy tet­szik nekünk, hogy ,’tt inkább egy csendes megbutulás végső stádiumával van dolguuk, mint veszedelmes őrjülési rohammal. A ki azt hiszi, hogy impertineutiái, melyeket az alkotmányos uralkodó beleegyezése nél­kül elő sem terjeszthető törvényja­vaslatok miatt az ország kormányára és törvényhozására szór, nem érintik a király sérthetetlen személyét is, és azt hiszi, hogy e törvényjavaslatok miatt az árulás, a jog­fosztás bélyegével tisztelve meg a törvény­hozást, bona fide fogadhat „törhetetlen hű­séget“ a királynak, a törvényhozás egyik legfőbb tényezőjének: annak beszámíthatat­lan állapotban léte bizonyosabb, mint go­noszsága. Nem vádoljuk hát erről: a múltért nem, azt borítsa fátyol, fátyolnál czélszerübb pokrócz; nem a jelenért, melyben gonoszok helyett hülyéket látunk. De appellálunk a szász faj józaueszü, tisztességes részére: az szolgáltasson elég­tételt a magyar királynak és a magyar ál­lamnak a brassói hülyék sértéséért. Azok a szászok és a Király föld egyéb lakói, a kik hazafias és kötelességüket becsületesen tel­jesítő képviselőiket oly kitüntetéssel tudják fogadni, mint fogadta Segesvár Wächtert és Fabritiust, módját fogják találni, hogy azon „semmirevaló náczió“ uralma alól, mely magát a brassói hülyékkel azonosítja, melyet a német fajrokon (lásd a „Nordd. Ztg.“ alábbi czikkét) épp úgy elhagyott, mint megölt a honfitárs, s még a bécsi német java is eltasz.it, megmentsék a Királyfőid törvényhatóságain, s mutassák, hogy a szász faj javának hűsége a hazához és az alkotmányhoz, a „semmirevaló náczió“ min­den múltbeli és jelen semmirekellőségei da­czára megáll. Ez lesz a méltó elégtétel. Adjon hozzá erőt a szívós akarat és buzgalom. Ő felsége elhatározta, hogy az erdélyi és horvátországi csendőrség ezután a magyar kormány alatt legyen teljesen és véglegesen, még pedig a honvédügyérség alatt a k a t o n a i ál­lásra vonatkozó minden szempontból, s a bel- ügyérség alatt a személy- és vagyonbiztonság fenntartását ezélzó feladatát illetőleg. — Ezen leg­felsőbb és nagy horderejű elhatározást tán már holnap fogja tudtul adni a hivatalos lap. A magyar miniszterek, mint egy bécsi távirat jelenti, ma reggel oda érkeztek. Tisza és Széli 11 órára, Simonyi fél 1-re hivattak kihallgatásra ő felségéhez. A minisztereket a következő miniszteri hivatalnokok kisérték: Merfort, Salmen és Köffin- ger miniszteri tanácsosok, továbbá Kupecz fogal­mazó a pénzügyminisztériumból és Matlekovics osz­tálytanácsos a kereskedelmi minisztériumból. A képviselőház zárszámadási bi­zottsága mai ülésében a közlekedési tárcza 1873-ki zárszámadásait minden nehézség nélkül el­intézte. Holnap a pénzügyi tárcza zárszámadásai­nak hátralevő részét s nehány függőben hagyott kérdést fog a bizottság letárgyalni, s ezzel befe­jezi az 1873-ki zárszámadások megvizsgálását. Fájdalómmal értesülünk, hogy Makray László, országgyűlési volt képviselő, az 1848/9- diki küzdelem egyik legvitézebb bajnoka, a minden izében derék magyar hazafi és kiválólag lokouszen- ves ember — meghalt. A „Norddeutsche Allgemeine Zei­tung“ hosszabb czikkben megemlékezik a Király­föld rendezéséről szóló törvényjavaslatról, s a töb­bek között a következőleg nyilatkozik: A magyar országgyűlés mindkét háza a múlt napokban egy törvényjavaslatot fogadott el, mely­nek czélja az erdélyi szászok hatósági viszonyainak Magyarország többi részének ily viszonyaihoz való hasonlóvá tétele. Német nyelvű faj az, mely ott délkeleten a jelen évtizedben élesebben nyilvánuló, az állameszme uralmára ezélzó irányzatnak áldoza­tául esik. Németország sajnálhatja ezt, de igazság­talan volna, ha a vele barátságos viszonyban levő államot ócsárolná azért, a mit otthon a nemzeti és állami tekintély okaiból maga is indokoltnak tart. Épp mint az orosz kormány rendszabályai a keleti tenger melletti német tartományaiban oda czéloz- nak, hogy ott az orosz állameszmét szilárdabban megalapítsák s német nyelvű alattvalóit faj- és nyelvrokon német birodalmi szomszédaiktól éleseb­ben elkülönözzék, úgy a magyar kormány is azzal foglalkozik, hogy „az államnak az államban“ vé­get vessen. A német birodalomhoz, mint mondók, nem illenék, ha külföldi fajrokonaiért oly módon lépne a sorompóba, a mely módot Németország — saját magával szemben — eey idegen államnak sem en­gedne meg. Sőt ellenkezőleg. A hatalmas és dia­dalhoz szokott Németországnak jobbau kötelessége mint bárkinek, szomszédait biztosítani az iránt, hogy a neki tulajdonított terjeszkedési vágyak „so weit die deutsche Zunge klingt“ — létezhettek ugyan a költőnél, de nem az államférfiunál, s a költőnél is csak akkor, a midőn oly Németország­ról, a minővé a mostani hatalmasan fejlődött, még legtávolabbról sem lehetett szó. Ezt előreboc3átva, nem hiszszük, hogy lélre- értetnénk, ha az erdélyi szászokat, történetük ez uj szakában azon óhajjal kisérjük, hogy német cultu- rájuk fensőbbsége, mely évszázadoktól fogva máig megállta helyét, jövőre is fennmaradjon. Magyaror­szág azon jogát, hogy a partikularizmust területén leküzdje, mindenütt ahol jogosulatlanul érvényesülni akar, el kell ismernünk. Ám a küzdelemnek soha sem szabad ellenségeskedéssé s szenvedélylvé fa jttlnia, s mi nem csináltunk soha titkot abból, hogy a roszaláshoz, melyet az osztrák sajtó azon bánás­módra vonatkozólag, melyben a német vasúti hiva­talnokok Magyarországban részesülnek, csatlako­zunk magunk is. Magyarországnak ma már nincs szüksége nemzetiségéért küzdeni, s igy tehát, a mint rendithetleunek kell lennie az elv fenntartásá­ban ép úgy mértéket kell ismernie az alkalmazás­ban, s különösen nem kell az ország germán ele­meit a Szent István korona tekintélyének ellensé­geiül feltüntetni. Az erdélyi szászok eddigi kivételes állásának módosítása összeköttetésben a Magyarországon ki- kerülhetlen közigazgatási reformmal, szükséges volt. E kivételes állás a középkorból eredt. Amaz idő­ben ily kiváltságok annyival szükségesebbek vol­tak számukra, mert Erdély egyéb népfajai — a magyar s a székely nemzet, szintén védve voltak hasonló kiváltságokkal. Minthogy azonban ezek kivált­ságai az alkotmányos élet beköszöntésével elenyész­tek, s a törvények az ország minden lakójára, bár­mely nemzetiséghez tartoznak is, egyformán alkal­maztatnak, vagy legalább kell, hogy alkalmaztas­sanak, csak az igazság és méltányosság követel­ményének felel meg az, hogy a szászok kivételes állása megszüntettetett, s ők is Magyaország többi népei közös sorába iktattattak. Előre látható volt, bogy a Királyföld szabá­lyozásáról szóló javaslat a budapesti képviselőház­ban ülő szász képviselők részéről nem fog könnye­dén elfogadtatni, hanem hogy részükről heves el lenállásra talál. De épp a szászok érdekében kívá­natos lett volna, hogy képviselőik inkább tárgyilagos okokkal léptek volna fjfel a javaslat ellen, s azt máskép, mint a Magyarország ellen szószegés miatt emelt szemrehányással támadták volna meg, mint azt különösen Bausznern, ámbár mély meggyő­ződésből is, tévé. A sokkal mérsékeltebben föllépő Kapp is jobban tette volna, ha nem kisérti meg azt bizonyitgatui, hogy fajrokonai kivételes állásának fenntartása állami tekintetekből szüksé­ges, s megszüntetése nem kívánatos. Tisza minisz­terelnök azt felelte, hogy ha a fennálló törvények csak szószegés utján változtathatok meg, akkor a nemzet minden haladása szószegés kell hogy le­gyen, s hogy a szász kiváltságok létre jöttük ide­jén szabadsági intézmények lehettek ugyan, de ma az állami érdekekkel mégis szemben állanak, s a szabadságra nézve is veszélyesek, a mint az lenne, ha az annak idején szintén szabadsági érdekek­ből alkotott nemességet újra visszahelyeznek előbbi jogaiba s kiváltságaiba. A három napot igénybe vett vitából kieme­lendő még, hogy Fabricius szász protestánsjelkész határozottan a javaslat mellett lépett föl. Áldásos ténynek mondta azt, mely a szász nemzetiséget megmenti a veszedelmes izgatás átkától savagyon érdekei veszélyeztetése iráni újabb aggálytól. A javaslat ellenei vabanque potitikát Űznek, s a Ki­rályföld népessége távol van attól, hogy e politikát kövesse. A javaslat harmadik napon eszközlött elfoga­dásával a magyar törvényhozás derék reforramuu- kát végzett az államegység s a törvény előtti egyen­lőség érdekében. Az erdélyi szászok nagy többsége kétségenkivül hamar megbarátkozik azzal, s azon meggyőződésre jut, hogy e (örvény által sem nem­zetiségi, sem kulturérdekeiben nincs sem veszélyez tetve, sem hátráltatva. Az erdélyi képviselők egy része, jobbára a székelyföldi választókerületek képviselői, mint a „Nemzeti Hírlap“-ban olvassuk, közelebb­ről értekezletet tartottak, melynek tárgyát a tör­vényhatósági terület-szabályozás azon — még a belügyminiszteri munkálatban is meg nem állapí­tott — kérdése képezte, hogy váljon Háromszék Brassóvidékével egy törvényhatósággá egyesittes- sék-e, vagy pedig megtartassák mindkettőnek külön törvényhatósági existentiája. Az értekezlet tagjai általában az egyesítés mellett nyilatkoztak, s el­határozták, hogy nemcsak az országgyűlésen fognak ez irányban működni, hanem erre vonatkozólag a belügyminiszternél is küldöttségileg megteendik a szükséges lépéseket. — (Mi pedig, kik nem aka­runk persecutiót és hetzet a szászok ellen semmiféle magyar jelszavak szereplőinek kedvéért, kik nem látunk semmi veszélyt nem­zetünk érdekére nézve a — most már a többi polgárokkal egyenlősitett — szászság ré­széről, hanem látjuk benne az ország lakosságának egyik értelmes, munkás és miveit részét: teljes reménynyel vagyunk mind a képviselőház, mind a kormány józaneszüsége iránt, s nem hisszük, hogy „az erdélyi képviselők egy része“ —bizonyára nem az okosabb része — sikert arathasson akár a kormánynál, akár a képviselőházban. — Cser- n á ton y.) HOLMI. Jobb későn, mint soha: végre megjött hoz­zánk is a bécsi ut után az a jeles kis röpirat mely szól a „Bécsi ut előtt“. Éppen kapóra jött; megtudtunk róla va­lamit. De előbb mondjuk el, mi van benne. Mindenek fölött igen sok pénz. Még több, mint 1 a Napló vámpolitikájában. Töméntelen angol mil­liók franczia nyelven kínálva, anonym pénzkirályok | által egy „Hazafi“ fordításában. Ez a Hazafi an- , goiból franczián át megmagyaritott munificentiával, | csinál nekünk bankot, unificálja adósságunkat (és bizonyosan ki is fizeti, ha engedjük), megbuktatja a Rothschild-cliquet, megbontja az osztrák nemzeti bankot, egyszóval mivel sok számtalan, istennek s ' embernek tetsző s mindenekfelett könnyen kivihető 1 dolgokat. S mivel ezt megteszi, jogot szerez arra, hogy megszidja a kormányt czudarul, s megmen.se maga a hazát, hogy jobban se kell. * * * Hát ez a rettenetes Hazafi összejön a röpirat megjelenése után egy barátunkkal. — Tudja már? — Mit? — Hogy a „Bécsi ut előtt“ megjelent. — Igen. Mondhatom, rendbe van fogalmazva hogy csoda. — Ugye, ugye, hogy csoda. Csoda bizony- Alá is Írtam volna a nevemet; de féltem, hogy úgy az ördög sem olvassa el. — Uram, Kun László ur, bámulom előrelá­tását. ____ , , * * * Az ember elbámul mennyire haladtak az oro­szok. Már bonmotkat és kistoiretteeket is tudnak csinálni; s elég elméseket, a mi több. íme egy a pétervári „Herold“-ból. Egy előkelő társaságban, hol Tisza Kálmán és Széli Kálmán is jelen voltak (a jelenet Bécsben játszik) élénk beszélgetés folyt az Ertl-féle defrau- datíóról. Tisza Kálmán kérdést tesz egy a hadügy­minisztériumban alkalmazott tábornokhoz, hogy vál­jon melyik hatalom vette meg a lopott jószágot? Tábornok: Bocsánat excellentiád, ez hiva­talos titok. Széli K. (mosolyogva) Hivatalos titok a mi­niszterelnök előtt ? Tisza K. Egészen rendén van. Katonai ügyek­ben a miniszterelnök is csak laicus. A tábornok ur ő felségének titoktartást Ígért; jól teszi, hogy.meg nem szegi. Annyiban maradt. Egy kis idő múlva, ugy/odavetőleg, azt mondja Tisza Kálmán: — De mégis csak sokat kaphatott a vevőtől az a megfeledkezett tiszt . . . — Meghiszem azt, siet a válasszal a makacs tábornok ur, — 15^00 márkát. Általános derültség. És a ki tudja, hogy már­kában csak Németország fizet, megérti a derültséget; de még a titoktartó tábornok ur szörnyű zavarát is. (Nemde, becsületére válik az orosz ügyesség­nek ?) * * _ . * Mégis csak tudja a magyar kormáuy, kivel lesz dolga Bécsben. Vitt magával egy — Ku pe­c ze t is. (Egy hang az elégedetlenek közül: Vihetett volna mindjárt egy haudlét és egy börze-galoppint is.) Az igazságügyi bizottság ma dél­előtt alakuló gyűlést tartott, melyen elnökké Pau­le r Tivadart, jegyzővé Tel esz ky i Istvánt vá­lasztotta meg. Egyszersmind elhatározta, hogy első érdemleges ülését szombaton d. u. 5 órakor fogja tartani, melyben a váltótörvényjavaslatra vonatkozó főrendi módosításokat fogja tárgyalni. Előadónak a bizottság tagjai e tárgyban Chor int választották. Jövő hétfőn megkezdi a bizottság a büntető tör­vénykönyv tervezetének tárgyalását, s azon időre, mig ezen tárgy be fog fejeztetni, H orv áth Bol­dizsár fogja a bizottság elnökét helyettesíteni, mi­után, mint tudva van, Pauler Tivadar az előadója a bttntetőtörvénykönyv tervezetének. Budapest, márczius 31. A függőben levő gazdasági tárgyalá­sok képezik ma és még hosszabb ideig a politikai élet legfőbb eseményét. A legkö­zelebbi napok alatt eldől a kofzka, mely­hez anyagi létünk és ezzel politikai életünk legfontosabb föltételei fűződnek. Szerencsés megoldás hosszú évekre biztosíthatja szá­munkra az eszközöket, melyeket fejlődésünk és feumaradásunk megkíván.. Mostoha for­dulattal beláthatatlan khaoszba keveredhe­tünk, miből csak a vakmerőség remélhet gyors menekülést. Nem átalljuk bevallani, szorult kebel­lel nézünk a jövő elé. Csak bűnös könnyel­műség és szánalomra méltó fásultság ma­radhat küzőuyösen ott, hol a nemzet leg­szentebb érdekei forognak veszélyben. Ily válságos pillanatban a betöltött kötelesség érzete adhat egyedül megnyugvást. Egyedül ettől várhatunk erőt a balsors csapásai közt. Egyedül ebből reményt a siker eléré­séhez. Az immár halaszthatatlanná vált kér­dések havak éta foglalkoztatják a közvéle­ményt Ausztriában úgy, mint minálunk. A nézetek és vélemények szakadatlan harczát tanúsítja ez idő; s a fegyverek, melyeket itt és ott használtak, leghívebben tüntetik fel a küzdők jellemét s az eredményt, melyet mindegyik fél e tusától várhat. Ausztria volt az, hol az eleinte nyu­godt mederben folyó discussióbau a szenve­dély izgatott és sokszor tisztátalan habjai először felhullámzottak. Fosztogatásról és rablásról beszéltek ott, hol régen sorvasztó sérelmek jogos orvoslását kértük. Düh és pisz- kolódás felelt méltányos kivánatokra. Szitok és fenyegetődzés nyugodt, de rendíthetetlen elhatározásra. Az ausztriai sajtó volt az, mely a per­son ál unió s a végleges elszakadás nevetsé­ges rémét ellenünk hánytorgatva felidézte. Ugyanaz, mely ma már a külön vámterü­let eszméjét is a monarchia feltartóztatha­tatlan felbomlásának hirdeti. A hang közbe- közbe változott; majd szelíd csábitó dalla­mot zengett, majd a vihar pusztító böinbö- lését erőlködött utánozni. Egyben azonban folyton bü maradt magához. Szinlett volt mindig. Számitó ravaszság máma, szánandó 90. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék