Ellenőr, 1876. április (8. évfolyam, 90-118. szám)

1876-04-20 / 108. szám

$15 fizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. (Szerkesztési iroda: tJjmncLapest&Tx, ndcLorxitczci 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 108. szám hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Ide intézendő minden Hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint, (Kiadó-hivatal: deepest ért, rhctcLoriztcz cl 6. sz. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, csütörtök, április 20. 1876. Till. évfolyam. Táviratok. Keszthely, ápr. 19. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Fáik Miksa képviselőnk tiszteletére tegnap este a dalárda közreműködésével fáklyásmenetet adtunk, mely imposáns volt. Az egész várost zászlók díszítik. Ma délelőtt 10 órakor a szabadelvű párt igen népes közgyűlést tartott, a termet a választóközönség egészen megtöltötte, sőt a házon kívül is nagy tömeg hullámzott. Fálk Miksa két óráig beszélt kitűnő beszédében a vámközösségnek bizonyos föltételek melletti fenntartását, s a magyar bank önállóságát hangsúlyozta. A párt képviselőnk beszédét zajos éjjenekkel kisérte, s annak nézeteit helyeselte és magáéivá tette. Hét órakor nagyszerű bankettet rendeztünk. Fáik holnap utazik el tőlünk. Zágráb, ápr. 19. Hivatalos kimutatás szerint ápr. 12-ikig 6713 család 41,773 taggal menekült horvát-szlavén területre. Bécs, ápr. 19. A „N. fr. Presse“ jelenti, hogy a bankbizottságnak mai tárgyalásán, a magyar kormánynak egy önálló nemzeti bank felállítását illető javaslatai tárgyában, az igazgatóságnak indítványa, hogy a magyar javaslatokat visszautasítják, egyhangúlag elfogadtatott. — A „Presse“ csak annyit jelent, hogy elhatároztatott a tanácskozmányt titokban tartani. Konstantinápoly, ápr. 19. Mukbar pasának a hadügyminiszterhez intézett, 18-áról kelt távirata jelenti: Folytonos, indulás és visszavonulás közben hat napon át a fölkelőkkel vívott győzelmes ütközetek után Gacskóba érkeztünk; a császári csapatok fényes sikert arattak az ellenségen, ki bennünket, számra mérve, kétszerre felülmúlt, ereje 14,000 főre rúgván; ezúttal a montenegrói fejedelem nyíltan viselt ellenünk háborút, mert 7000-nyi jól felszerelt, szabályosan szervezett montenegrói fölkelőkhöz csatlakozott, hogy velünk harczoljanak. Róma, ápril 19. A „Versaglieri“ czimű lap közzéteszi a praefectusi változásokat. 28 praefectus áthelyeztetett, 11 újonnan kineveztetett, 7 nyugdíjaztatok és 7 részint elmozdíttatott, részint rendelkezésre állíttatott. Pétervár, ápr. 19. Miniszteri határozat folytán, a „Graschdanin“ czimü lap a Herczegovináról irt czikkének az osztrák-magyar kormány ellen való heves támadásai miatt felfüggesztetek. Bukarest, ápr. 19. Egy fejedelmi decretum által a kamara e hó 27-ére rendkívüli ülésszakra hivatik össze. jelentés, melyet a kereskedelmi miniszter a köztársaság elnökéhez intézett, hogy midőn Francziaország a világnak egy új nemzetközi kiállítást hirdet, megerősíti fennálló államintézményeiben való bizalmát, s kifejezést ad azon határozatának, hogy a mérséklet és önuralkodás eszméihez, melyek politikáját öt év óta vezették, hű marad. Kijelenti, hogy a békét akarja, mely egyedül képes az emberi munkásságnak igaz tevékenységet kölcsönözni, mivel biztosságot nyújt. Francziaország hiszi, hogy a meghívás mindenütt barátságos viszhangra találand, s az 1878-diki év a civilisatióra és az országra nézve dicsőséges napként lesz bejegyezve a munka ünnepeinek évkönyvébe. Mi is hiszszük, hogy a meghívás barátságos viszhangra fog találni mindenütt, még Németországban is. A német sajtó volt az első, mely Francziaország elhatározását őszinte örömmel üdvözölte, mint a béke zálogát, s a Berlinbe tervezett kiállítás eszméjét elejtve, kijelentette, hogy Németország is ott lesz a munka versenyén. A kihívás ezen formája volt a legméltóbb Francziaországhoz, melyet a munka tett gazdaggá, erőssé. Francziaország bízik abban, hogy a nagy csapások daczára ipara most is képes lesz kiállani az egybehasonlitást a többi nemzetek iparával, s ez az egybehasonlitás úgy mint 1867-ben, 1878- ban is az ő iparának fog előnyére és hasznára válni, s az a kiadás, melyet a kiállításra fordít, úgy mint akkor, most is gazdagon fog kamatozni. És e bizodalmában aligha fog csalatkozni. Az az erő, melyet Francziaország az utóbbi öt év alatt kifejtett, s melynek a világ bámuló tanúja, kétségkívül nyilatkozni fog a kiállítás alkalmából is. Ünnep lesz tehát az 1878-iki párisi kiállítás, melyre készséggel és a féltékenység érzete nélkül fognak megjelenni a többi nemzetek is, bemutatni, hogy az utolsó kiállítás óta mit tanultak és mennyit haladtak, s el fognak menni azért is, hogy tanuljanak ismét. Bár a munka és takarékosság franczia szellemével eltelve térnének haza mindanynyian, s azután a francziákkal együtt tanulnák becsülni a béke áldásait, melyektől annyiszor megfosztják a népeket ügyetlen diplomaták és a nyughatatlan soldatesca. Kétszeres előnye lesz ennek a kiállításnak az 1867-diki fölött, hogy czélja és feladata tisztán a munka versenyének bemutatása, s e czélt nem fogják a kiállításon kívül eső látványosságok zavarni. Nincs kivel ölelkezzenek most Európa fejedelmei Párisban, csak a békét kívánó Francziaország lesz előttük és mindenki előtt. Csak a munkának fog ott örülni az egész világ, s ez nagyobb garantiája a békének, mint a monarchák csókja és ölelése, melyet három évre öldöklő háború követ. Őszinte békejobbot nyújt a franczia nemzet, melyet hasonló őszinteséggel fogadhat el egész Európa. Ami bennünket illet, kívánatosnak tartjuk, hogy hazánk se maradjon el a versenytől, s ott méltóan legyen képviselve. Visszanyert önállásunk első esztendejében, 1867-ben nagyon is szerényen és szegényesen mutattuk be magunkat, pedig érdekünkben áll, hogy fejlődő iparunkra, de kivált termelésünk egynémely ágára felhívjuk a világ figyelmét, amit a kevéssé látogatott és hatásában elmosódott bécsi kiállításon el nem érhettünk. Ahogyan az egész európai sajtó a franczia kormány elhatározását fogadja, a párisi kiállítás jelentősége mind nagyobb mérveket ölt, s ezt mi sem ignorálhatjuk. Tegyük meg hát idején azt, amit ez irányban tennünk kell. A képviselőház holnap,csütörtökön délelőtt 11 órakor ülést tart. Az ülés hír szerint rövid lesz, s az elnök azon javaslatát teszi, hogy az országos fontosságú bécsi tárgyalásokra, s minisztereink Bécsben időzésére való tekintettel a tanácskozás halasztassék el, s a ház elnöke akkor hívja össze a házat s midőn azt szükségesnek tartja. A miniszteri értekezlet, mely tegnap a királynál tartatott, nem hozott létre közeledést a két kormány álláspontja közt. Ma ő felsége Wenckheim Béla bárót, Auersperg herczeget és Tisza Kálmánt fogadta kihallgatáson, mely alkalommal a miniszterek a korona azon nézeteivel is megismerkedtek, melyekre nézve tegnap még függőben tartatott a nyilatkozás. A végleges eldöntésmár csak igen rövid idő kérdése. Az osztrák nemzeti bank is tisztázta erre nézve a helyzetet. A bank nagy bizottságának mai ülésén megállapíttatott a válaszjegyzék szövege, melynek értelmében a bank nem kíván eleget tenni a magyar pénzügyminiszter azon felhívásának, hogy az osztr nemzeti bank részvényesei alapítsák meg a magyar független jegybankot, oszszák kétfelé quotaarány szerint az érczalapot, szállítsák a Magyarországra eső részt Budapestre, s az erre BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, csütörtökön, április 20 1876. Nemzeti szikház. Tanácdlapk Perron Bérlet 16. szán.. Kezdete 7 órakor. PEROTTI GYULA ur .7, ~ , vendégjátékául: VárSZinhílZ. Martha. Három kalap. Vig opera 4 felvonásban. Vígjáték 3 felvonásban. Lady Harriet Kezdete 7 órakor. Durham Nagyné B. — Nancy Kvassainé Népszínház. LMikle Tforian Köszeghy SOLDOSNÉ LUIZA m. v. Lyonés Perotti Gy. A háromcsőrű kacsa. Plumkett Ódry L. Operette 3 felvonásban. Richmondi biró Ney Kezdete fél 8 órakor. UTOLSÓ POSTA. A keleti kérdésben Ausztria-Magyarország és Oroszország között állítólag támadt viszályt a német sajtó is meghazudtolja. A „Nordd. Alig. Ztg.“-ot Pétervárról biztosítják, hogy Oroszországnak semmiféle hátsó gondolatai nincsenek, Oroszországnak nem szándéka területét bővíteni. Sándor czár politikájának alapvonása a legtökéletesebb lojalitás, s legkisebb ok sincs, ennek tartósságában kételkedni. A „Köln. Ztg.“-nak Berlinből jelentik, hogy mindenünnen jó forrásból érkező hírek azt tanúsítják, miszerint ha bizonyos idővel ezelőtt egyes a keletre vonatkozó kérdések valóban taglalgatásokra adtak is alkalmat Ausztria és Oroszország között, a jelenlegi egyetértés mi kívánni valót sem hagy. A külföldi lapok újóbbi nyugtalansága részint elkésett, részint nem politikai indokok által idéztetett elő. Erősen hiszik, hogy Balkán félszigeten folyó localis crisis fejlődése továbbra sem idézheti elő az általános európai béke megzavarását. A lázadás, mint utóbb hírlik, Bolgárországban is újra felütötte fejét. Tirnovo környékén zavargások folytak, Rusztuk és a Balkán között, hol a ráják állítólag 15 rendőrkatonát megégettek. Bulgáriából ugyanis az ezelőtti megnyugtató hírek folytán az egész katonaságot a szerb határokra vonták. A török pénzügyek szomorú állapotáról comicus dolgokat írnak Konstantinápolyból. Szultán ő felsége a háborúban levő hadsereg s a csaknem egy év óta fizetést nem hozó hivatalnokok számára a pénzügyminisztertől elhozatott pénzt bizony nem juttatta a hadügyminiszter kezébe, mint ez már kedves szokása ő felségének. Kölcsön kértek tehát 100,000 lírát Zarifi konstantinápolyi bankártól, s a pénzt az ottomán bankhoz küldték, hogy fizesse ki a hivatalnokokat. A bank elfogadta a pénzt, de nem fizetett belőle semmit, mondván, hogy a kormány hátralékban van még vele szemben a januári szelvény miatt, a bank tehát megtartja a pénzt az előlegek fedezéséül. Tehát sem a katonák, sem hivatalnokok nem kaptak pénzt. Akhmet pasa pedig azt írja, hogy okvetlenül kell pénz 14 nap alatt, mert különben az éhes katonák elszaladnak, ha ugyan sorba el nem nyúlnak az éhségtől. Budapest, április 19. Az 1878-diki párisi világkiállítás, Francziaország békét üzent az egész világnak, mikor kijelentette, hogy 1878-ban nemzetközi kiállítást rendez. Azt mondja a, kibocsátott bankjegyeket fogadja el az osztrák nemzeti bank is úgy, mint a saját jegyeit. Ellenben hajlandó az osztrák nemzeti bank önálló igazgatóságot állítani Budapesten, s ennek minden kívánt hitelt megadni. Fölösleges tán megjegyeznünk, hogy ez alapon még csak a további tárgyalás is lehetetlen. De amennyiben úgy tudjuk, hogy e hivatalos válasz mellett nem hivatalos alakban is tétettek a bank részéről tisztességesebb javaslatok, meglehet, hogy e körülmény egy pár napra elhalasztja még az osztrák pénzintézettel megkísértett alkudozás végleges megszüntetését. Marcher Gusztáv, a bécsi felső gazdasági tanintézet tanára, ki a kisbirtokosok hitelügyével már több év óta foglalkozik és e tárgyról néhány kitűnő művet adott ki, levelet intézett a magyar kisbirtokosok országos földhitel-egyesületét létesítő bizottsághoz, amelyben örömmel üdvözli a hazánkban megindult mozgalmat, melynek czélja a kisbirtoki hitel országos szervezése. Egyidejűleg tudatja a létesítő bizottsággal, hogy az osztrák kormány legközelebb elhatározta magát a kisbirtokosok hitelügyének olyatén szervezésére, mint a minő Magyarországban terveztetik. A kormány kész állami segélyben részesíteni a szervezetet, hogy minél előbb létrejöhessen és az államnak védszárnyai alatt alakulván meg, minél nagyobb mérvben fejthesse ki áldásos működését. Ezenkívül kinevezte Marchet tanárt a kisbirtoki hitelügy állandó előadójának az osztrák földmivelési minisztériumhoz, s egyúttal utasította e kitűnő szaktudóst, hogy már a legközelebbi napokban utazzék Galicziába, illetőleg Lemberg városába az ott fennálló galicziai „Rustial-Credit-Anstalt“ tanulmányozása végett. Ez intézet mintegy évek óta sikeresen működő kisbirtoki hitelszervezet bő alkalmat fog nyújtani Marchet tanárnak arra nézve, hogy annak belszervezetét tanulmányozhassa Ausztria számára. Ausztriában tehát elsősorban maga a kormány állott a kisbirtoki hitelügy szervezése élére, maga a kormány fogja megindítani a mozgalmat, mely létrejövén, állami segély mellett társadalmi úton fogja megteremteni az oly szükségesnek elismert kisbirtoki hitelorganismust. Nálunk e tekintetben a kormánynak ma már nem kell kezdeményezőleg fellépnie, miután hazafias szellemtől vezérelt férfiak egy kész tervet nyújtottak át neki és máris megindították országszerte a mozgalmat, mely rögtön fog nagyobb mérveket ölteni, mihelyt a kormány védszárnyai alá veendi a kisbirtokosok számára tervezett földhitelegyesület ügyét. A bécsi lapok közül elismerés illeti meg a „Tages presse“-t, mely lap az egész alkudozás folyama alatt mindig jóindulattal, bár néha téves okoskodással szólt a kérdéshez. Pompásan vágja le mai czikkében is a „Neue freie Presse“-t, melynek eszébe jutott, kiírni azt a perfid gondolatot, hogy „az osztrákoknak nem volna nagy bármily áldozat, ha egy igazi, hathatós, egységes monarchia fenntartása forogna szóban.“ „Mi szépen is lehetne — jegyzi meg erre a „Tagespresse“ — azt az „igazi“ egységet kiszínezni, úgy mint 1849—59 Beck és Thun alatt, 59—61 Goluchowsky alatt, 61— 67 a februáriusi patens s változatosság kedvéért Belcredi alatt fennállott ! Mi impozáns volna a megemlékezés arra, mily „hathatósának bizonyult ez egység a birodalom hatalmi állására kifelé, s az áldásos alakulásokra bent. Egy ilyen Ausztriáért hogyis lenne nagy bármily áldozat.“ HOLMI. No, végre-valahára a porta is erélyes rendszabályokhoz nyúl. A szultán felajánlotta a zendülés elfojtására a mekkai kincset. A mekkai kincs! Hogy mi legyen az a mekkai kincs ? Tán az a bizonyos hegy, mely Mohamedhez nem közeledett? Tán az a bizonyos koporsó, mely lebeg ég és föld között ? Dehogy az, dehogy. Urak és hölgyek, pas de pruderie, a mekkai kincs a Mohamed — nadrágja. Ez már valami. De két nadrág egy pár: mi ezennel felajánljuk a török nemzeti kincs szaporítására a Gül Baba Budán felejtett nadrágját, mely tekintve az ehhez zarándokoló dervisek sokaságát, nem sokkal alábbvaló lehet a mekkainál. * * * A „Pesti Napló“ megijed ma szörnyen, hogy már az „Ellenőr“ is beáll „vakondok“-nak, mivel hogy a kormány tévedését nem palástolja s kimondja egyenesen nyíltan: hiba volt megszüntetni a bajai törvényszéket. Ne féljen a Napló. Az ő mesterségébe mi bele nem kontárkodunk, sem a kenyerét el nem kívánjuk. Csak maradjon a vakondokság az ő kiváltsága, s élvezze állása nem irigyelt előnyeit, az azzal járó kedvezményekkel és tisztességgel együtt, halálos holtáig és fiúról-fiúra szálló örökösödési joggal. Milton: Nyílt levél az „Ellenőr“ szerkesztőjéhez. Budapest, 1876. ápril 19. Sir. Azon művek közt, melyeket Milton mint magán polgár irt prózában, az általános hódolat — mint már megjegyeztem — a sajtószabadságra irányzott elmélkedését tüntette ki. Azon művei közül azonban, melyek titkársága alatt keletkeztek, és politikai működésének hivatalos terményei közé sorozandók (de nem a saját érzelmeinek megtagadása, hanem azoknak hatalmasabb kifejezése gyanánt), az angol nemzet eljárásának, illetőleg I. Károly kivégeztetésének védelmére latinul fogalmazott nagyszerű polemicus iratai magasodnak ki. S ha Sir Maurice Jókai megolvasta, vagy nem felejtette volna el a két Defensió észjárását, érveit és egész szellemét, bizonyára nem állít a színpadra egy olyan Miltont, aki az T. Károly felett kimondott halálos ítélet kimondását előbb megtagadja borzadozva, s aztán aláirja bőszen, mert hát a királypárti Morton megmondta őszintén, becsületesen, hogy ő bizony nem lesz hív© Crocawellnek s a köztársaságnak. — Hogy Milton nem volt a forradalmi biróság tagja, sőt nem volt hivatalban sem a király lefejeztetése előtt, azt már kimutattam a hiteles okmányok idézésével; de, hogy Milton, ha joga és kötelessége lett volna akár szavazni, akár aláírni az ítéletet I. Károly sorsa felett, miként cselekedett volna, arról kétségtelen tanúságot tesznek a nevezett vádiratok, melyeknek hangulatáról kissé elfogult ugyan, de eléggé jelentékeny értesítést ad Villemain, a következő sorokban: „Les attaques contre un roi qui n’est plus, ces insultes au delà de l’échatfaud, avaient quelque chose d’abject et de féroce que l’éblouissement du zéle cachait á l’âme enthousiaste de Milton.“ — Nem a Sir Maurice Jókai drámájának vak embere, nem az a Milton, a kinek lelkületéből a Defensiók származtak, s a ki ezek másodikában, a forradalmi biróság elnökének, Bradshaw Jánosnak jellemnagyságát nem találja kellőleg magasztalhatónak csak a következő vonással: „azt hinnéd, hogy nem csak akkor, de azóta is egész életében folyvást ítéletet tart a király felett.“ Legyen szabad ezen nevezetes művek írójának, az egyházi és világi ügyekre vonatkozó, politikai szellemét még két rövid idézettel ismertetni: „Másutt a papság tán szükséget lát; a mienknek azonban van jövedelme bőven, s inkább juhoknak kellene őket nevezni, nem pedig pásztoroknak, mint a kik nem táplálnak másokat, hanem mások által tápláltatnak, annyira kövéredvén mindenük, hogy még fejeik is hájban látszanak úszni.“ (Sec. Defensio.) Az angol néphez pedig a következő figyelmeztetést intézi: „Értsétek meg, polgárok, hogy szabadnak lenni annyit tesz, mint erkölcsös, okos, higgadt, igaz, takarékos és mértékletes életet élni s nagylelkűnek és bátornak lenni, mert a ki ellenkezőleg él, az csak annyit ér, mint egy rabszolga ..........Pedig a szabadságnak úgy megszerzése, mint megtartása attól függ, polgárok, hogy minő elvek szerint kormányozzátok magatokat.“ (Sec. Def.) Mindebből eléggé kitűnik, hogy Milton minden inkább volt, mint határozatlan, ingatag és érzelgő politikus. Ő tudta mit akar s akarta azt és dolgozott azért teljes erejével, egész lelkéből olyan rendületlenül, hogy a Defensio megírásától nem tudták visszatartani az orvosok a megvakulása iránti bizonyosság megjósolása által sem. S midőn a sötét jóslat teljesült, már a második Defensio írása alatt dolgozott tovább, vakon de folytonos erélylyel, s midőn szerencsétlenségéről szól, az következőleg hangzik :„.... Nem okoskodom az ég keze vagy akarata ellen, s nem is csüggedez sem bátorságom sem reményem legkevésbbé is, hanem megyek utamon, egyenesen, előre. Mi tart fenn? kérded. Az öntudat, barátom, hogy a szabadság védelmében vesztettem el szemem világát, s hogy ama nemes feladatomat egész Európa méltányolja.“ (Skinner Cyrachoz.) Milton latin műveiről szólva, (melyeknek latinitását az illetékes Bayle folyékonynak, elevennek és elegánsnak ítélte Lamb, egy levélben, Coleridgehez, írja a következő sorokat : „Az első védirat a legnagyobb mű köztük, mert elejétől végig nagyszerű és olyan, amilyen egy saját ügyében nyilatkozó nagy nemzetnek ajkaihoz méltó.*) De a második Defensioban, amely tulajdonképpen nem egyéb, mint a tündöklő epizódok lazán összefűzött sorozata, van egy passus, melyet, ha még nem olvasta ön, siessen elolvasni. Vigasztalásairól szól vakságában, melyet szemére vetettek. Kissé furcsán kezdi, Tiresiás és más vak nagyságok költői elősétáltatásával, (ami különben érdekes, főleg azért, mert kitünteti lelkülete különösségét, s hogy a költészet nem járt bele csak egyszer másszor, hanem benne lakott állandólag;) de a befejező sorokban oly természetes, igaz és emberi képét adja vigasztalódásainak, hogy nem lehet a legmélyebb megilletődést nem érezni az olvasás alatt. ítélje meg csak ezen egy vonásból is, mely a vallásos részre vonatkozik : Et sane baud ultima Dei cura caeci sumus. . . . . Vade gubernaculum mei pedis. Da manum ministro amico. Da collo manum tuam, doctor autem viae ero tibi ego.“ Cromwell halála (1658. aug. 20.) után még három vagy négy prózai munka (Treatise of Civil Power, Notes, stb.) jelent meg Milton neve alatt. Hogy miként élt és munkált a restauratio alatt, arról közelebbi és utolsó levelem fog egyet s mást elmondani. Addig is vagyok, Sir, az öné igazán H. Brown, kesztő urnak, szíves közlés végett, alkalmilag megküldöm. És most engedje meg igen tisztelt szerkesztő úr, hogy egy pongyola társalgási modorban írjak egyet-mást is érintőleg, az itteni dolgokról. Még pár év előtt California kincse egyedül a bányákban állott. Ma a búzatermés felülmúlja a dús bányák jövedelmességét, és így kettőzött arányban gyarapodik California, főleg pedig San Francisco városa. A közeledő centennial alkalmából közlött újságczikkek, nevezetesen a „Harpers new monthly magazine“-ben érdekesen ecsetelik, mivé fejlődött köztársaságunk 100 év alatt. De San- Francisco mindent túlhalad ! Ez oly fiatal város, miszerint, ha egy hölgy azt mondja, San-Franciscoban született, azzal azt akarja értésünkre adni, hogy 30 évnél nem lehet idősebb. E város lakossága volt 1847-ben 459; 1848 ban 850; 1849-ben 2000; 1850-ben 35,000; 1860 ban 57,000; 1861 ben 83,000; 1863-ban 95,000 ; 1872-ben 17, 000 s ma 250,000-en felül. Legnagyobb arányban növekszik a chinaiak száma, lévén a múlt évi bevándorlás 18,000 lélek. Egész városrészt foglaltak el, kifüstölvén onnan a fehéreket s csökkentvén a hozzájok közé eső házak értékét. Mint utolsó levelemben érintem, törvény fog hozatni még ez ülésszak alatt a chinai rablóméhek bevándorlásának szabályozása iránt, megjegyezvén, hogy a japániakat szeretik az amerikaiak. A chinai színházba el-ellátogatok, s 8-tól este egész éjfél utánig türelemmel végig nézem a darabot, s hallgatom az iszonyú ezmezogást a hangszereken. A látványosság szép, 2000 év előtti csaták vivatnak, fényes jelmezekben, különféle fegyverekkel és egész más módon, mint mi viaskodunk. Nagy körmenetekben álomként vonulnak el szemünk előtt a harczosok, táltosok, ármányok, s én Attila előtti őseink közt vélem magam mindaddig, mig az ének meg nem kezdődik. Torok hangon énekelnek és beszélnek a nők és férfiak, mint nálunk az álarczosbálban szokás, mi eleinte comicusnak tetszik ugyan, később azonban nagyon gyakori hallás után rájön az ember az ízére, s bizonyos titokszerű kimért ismétlődő szabályosságot észlel, nemével a mélabús dallamnak, mint azt Erdélyben az oláhok közt hallottam. Csakhogy a chinai nem sirdogál, hanem márvány hidegséggel és nagy komolysággal dalol. Az idén igen bő esőnk lévén, rendkívüli jó termésünk lesz, mi az európai piacra is befolyással leend, habár fő szállítási helyünk China és Japán. Július 1-től január végéig Angolhonba 300,000 tonna búzát szállítottunk, melynek értéke 10.717.000 dollár. A mining stockok feltűnően emelkednek pár nap óta, a tőzsde előtt ezer meg ezer ember, tódul, az árjegyezvényt olvasandó, hogy mit hoz a „put and call“ játék. Kossuth-bánya 1 dollárról felment 71/2-re, és ha a consolidated Virginia tavaly felrúgott 30-ról 800-ra, miért ne történhetnék ez Kossuthal ? Mindenki vesz egy bonanza reményében s meglehet, vagyona pár hét alatt 100-szoros lesz, de az is meglehet, hogy pár Assessment tönkre teszi az embert. Végül szent kötelességemnek tartom honfitársaimat figyelmeztetni, óvakodjanak a kivándorlástól Amerikába. Én keresztül-kasul jártam Amerikát, ismerem honfitársaim viszonyait, hallgathatnak tehát reám. Még annak is, kinek mestersége van, ez idő szerint Amerikában nehezebb megélni, mint Magyarországon, s ha otthon úgy fáradozik valaki, mint itt szokás, előbb boldogul, mint itt. Igaz, sokan szerencsét csináltak Amerikában, de akkor más idők voltak, s meggyőződésem, hogy azok tehetségükkel és szorgalmukkal maguknak Magyarországon is utat törnek rala. Dolgozzanak odahaza a legnagyobb erőmegfeszítéssel mindent; ha egy nem megy, sikerül a másik. Ne legyen semmi becsületes munka szégyenletes az értelmes osztályban sem. És ne legyen semmiféle munkás szégyenlősködő, hordja fejét munkája után oly magasan, mint az amerikai általában, mondván : „senki alattam, senki fölöttem“, és a szegény ország, daczára a víz pusztításainak, virulni fog! Ne gondolják, hogy azért szóllatok fel a kivándorlás ellen, mert várakozásaimban csalódtam; ellenkezőleg, mint egy nagy gépgyár mérnökének, nincs rosz dolgom, s így bátran írhatom: Breibet im Lande und nährt euch redlich! Gyurkovics Kornél: San Franciscóból. (A san-franciscói magyarok és a magyarországi árvíz. San- Francisco növekedése. Ghinai színészet, A kivándorlás ellen.) Márczius 26. 1876. Ma épp két hete annak, hogy mi San-Franciscóban lakó magyarok összegyűltünk dr. Czapkay lakásán a márczius 15-nek mikénti megünneplése iránt tanácskozandók. Terveztünk, szervezkedtünk, de a szegény ember szándékát boldog Isten bírja. A távirda meghozván a magyarországi borzasztó árvíz szomorú hírét, Czapkay úr indítványa következtében felhagytunk a lakomázás tervével és választottunk egy bizottságot a vízkárosultak részére való gyűjtések eszközlése czéljából, mely bizottság a san-franciscói sajtó és lakosság rokonszenves támogatása mellett eddig is szép eredményre jutott. Az első kétnapi gyűjtés dr. Czapkay derék hazánkfia fáradhatlan buzgalma következtében 2000 dollárt eredményezett, mely összeget, minthogy a gyors segély kétszeres segély, — tekintettel a 10,000 mértföldnyi távolságra, azonnal folyóvá tettük táviratilag a Rothschild háznál a magyar beli ügyér czímére. Dr. Czapkayn kívül a hazafias bizottság Ullmann, Vörös, Asztalos, Baumgarten, Gansl, dr. Kisfify, Melczer és Köhler urakból áll. Jól esik látnom, hogy a hazaszeretet drága gyöngyét a lázas, viharos küzdelmek hullámai sem bírják elsodorni a magyar kebelből. Az adakozók lajtstromát, úgy, ahogy azt nyilvános számadás tekintetéből az itteni lapokban közölni fogjuk, én, mint a bizottság jegyzője szerk) Innen is kitűnik amit előbb érintettem: Villemain ítéletének némi elfogultsága, mert hogy a szelid lelkületű Charles Lamb nem volt vérengző politikus, és hogy kitűnő itt a gyu, as tudva, yuu. fl, K. Holtzendorff a szabadságbüntetésekről. A magyar büntetőtörvénykönyv megtámadott büntetési rendszerének védelmére mindenünnét érkezik a segítség. Mióta a szabadságbüntetések kérdése miatt a jogügyi bizottságban fennakadt a javaslat tárgyalása, a börtön- és fegyházrendszer fölötti eszmecsere megindult, s tagadhatatlan, hogy úgy a tisztán szakértői körökben, mint a hírlapokban felmerült vélemények túlnyomó többsége a fegyház- és börtönbüntetés fenntartása mellett nyilatkozott. A kormány által megkézdett fegyházigazgatók hosszú éveken keresztül tett tapasztalataik alapján határozottan a javaslat rendszere mellett szólaltak föl. A mellett szól főbb irányában az eddig követett gyakorlat, s a mellett nyilatkozik nemcsak a szakértők, hanem még a laikusok véleménye is, mert annak belátására nem kell valami nagy szakképzettség, hogy a büntettek súlyosabb és kevésbbé súlyos nemének megtorlására súlyosabb és kevésbbé súlyos büntetési mód szükséges, mely nem különbözhetik csak abban, hogy a büntetés ideje legyen hosszabb vagy rövidebb. Szükséges ezenkívül még, hogy a büntettek belső természete szerint, a büntetés is nemcsak extensive, hanem intensive legyen súlyosítható. Ez a belső ig-