Ellenőr, 1876. május (8. évfolyam, 119-149. szám)

1876-05-01 / 119. szám

.Előfizetési árak: Egész évre . . ISO irt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr* Félévre . . . lO „ — „ Egy hónapra . I „ 80 „ Egyes szám ára ÍO krajezár. (Szerkesztési iroda: d^ndap esten, nádor-ntcza. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitol jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. hirdetések felvételé: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légridy testvérek irodájában). Ide intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint. Kiadó-hivatal: qE)iz d. clpesten., re átló T'-pl tcz <x 6, szánt. Ide intézendök az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 119. szám. Budapest, hétfő, május 1. 1876. Till, évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig ; Egy évre ................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre .............................5 „ — kr. Egy bóra ........................ . 1 „ $0 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. *z.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az .,Ellenőr“ részéről nem adatik.--------—*---« : ■—■h ■ ' :% • Táviratok. Konstantinápoly, ápr. 30. Mukhtár pasa, miután a fölkelőket teljesen megverte, tegnap bevonult Niksicsbß. Ragusa, máj. 1. Mukhtár pasa győzel­mes harczck után 28-án Niksicsbe ért, s az erődöt igen bőven ellátta élelemmel. — Czettinyé- ből jelentik, hogy ápr: 28-^n á niksicsi síkságon, a sllrtt füst miatt semmit sem lehetett látni; a győ­zelmes harczókról egyes részletek még ismeretlenek. Pétervár, ápr. 30. A porta a hatalmaktól pnor^lis nem-fegyveres közreműködést kíván, hogy a fölkelőknek szomszédjaik általi tájnogattatása megakadályoztassék. ápr. 30. Kutschker érsek fölavatása programmszerlileg ma ment végbe a hivatalos sze­mélyek és nagy közönség jelenlétében. Madrid, ápr, 29. A lapok meghazudtolják azon hirt, mintha a király egy német berczegnővel szándékoznék egybekelni. -— A cortesben, az al­kotmányjavaslat tárgyalása alkalmával, a vallási türelemről szóló szakaszhoz tiz módosítás nyuj- tatott be. Madrid, ápr. 30. Egy hivatalos sürgöny je­lenti : A fueroji eltörléséhez az előkészületi munká­latok folytattalak. A kormány iiem engedi, hogy discussio legyen a fölött, bogy a baszk tartományok által viselendő terhek jövőben azonosak legyen Spa­nyolország többi részeinek terheivel. Ama tartomá­nyok delegátusait csakis tanácskozás czime alfitt fogja kihallgatni a megállapítandó közigazgatási, tartományi és községi reformok tárgyában. Igaz, hogy a baszk tartományokban elégttletlenség ural­kodik, s ez talán még növekedni fog, ha a 100 éves szervezet egyszerre eltöröltetik, különösen azért, mert akkor oly terheket kell majd magokra váljal- niok, á minőkét azelőtt még sohasem'viseltek.' |íl- rendeltetett, hogy a baszki occupáló hadsereget nagyrészben ejsen tavtomá»yok tartsák fijnu, hogy hozzászokjanak az általános közterhek viseléséhez Bécs, máj, 1, Az 1860-iki sorsjegyek búzá­sánál az 1995 s, 13 sz, a főnyereményt, 15989 s, 2 sz. 5,000, 1508 s. 7 sz. 25,000, 7918 s. 15 sz. 10,000, és 3223 s. 4 sz. 10,000 frtot nyert. rUDAPESTIS*!NLAP0K­tiudápeet, héttő, május t 1876. Nemzeti színház Népszínház. Bérlet 27. szám. Jjf yoiuoruaá g M k á |iorMÓ|»aii Eredeti vígjáték 3 felvonást). J“J bohózat dalokkal o tvöpuGn, Aonejet sz6rz6 Fernando Komáromy Állaga Géza Bever Nádayné Bálint Gyurka Horváth V Blanda felekiné Sarolta, félesége Pártányiné Ádolar Bercsényi Piroska, leánya jJiiktai % Eidello Ujházy PerencziJeromos Tihanyi Angela K. Jáazay M Balácsi Béla Tamási Sobrinus Vízvári Ilagymaláz Solymosi S arló Benedek L. Mihaszna BarnabásEgyüd árijta láolnárné Pvjtnik Pártényi Havarrai kapit. Pintér Prlicski Pauez L Cataloniai nemes Kazaliczky Jutka Békéi M, Szolga Tóth Imre Köntös Kovács Kezdete 7 órakor Panna Várhidiné — Örzse Árvái G. Kezdete 7‘/a órakor. Budapest, május 1. Külföldi szentje. Budapest, május 1. Akhmet Mukhtár pasa újabban megkísértett niksicsi expeditiója, mint a mq n t e n egr ó i ha­tárról Írják, csakugyan ujaj)b nagy összeütközésre adott alkalmat a E|ug a-szorulatokban. Osztrogba, egész a montenegrói határig, elfiallatszék az ágyuk dörgése, s úgy látszik, hogy Mukhtár pasa had­ereje, mely állítólag négyszer akkora, mint a föl- kelőké, utat tört magának, s közeledik Niksicshez. _ A „Pol. Corr.“-nek Ragusából a következőket Írják : „A törökök, úgy látszik, 26-án, a niksicsi ex­pedite elpalástolására, gubcsi felé intéztek hadme­netet. Ez irányból egész nap lehetett hallani az ágyuk dörgését. Mukhtár ugyanez nap nagy had­erővel eljutott Preszjekáig, hol harczba keveredett a fölkelőkkel. A tudósitó azt hiszi, hogy Mukhtár- nak most talán sikerült a fölkelők ellentállását meg­törni és Niksicsbe eljutni. Ezt sejteti azon körülmény, hogy a fölkelők táborából a három nap óta folyó harczról semmiféle tudósítás nem érkezik. Ha Mukhtár pasa terve sikerült, akkor a fölkelők valószinüleg Boszniába lesznek kénytelenek vo­nulni. Boszniából is azt jelentik, hogy Rudicza mellett, Hasszán bey megverte a fölkelőket, s igy kétfelől szenvedtek az utóbbiak határozott veresé­get, egyszerre. A felkelők több órai harcz után tel­jesen szótverettek s minden irányba szétfutottak. A törökök ezután a másik fölkelő csapat felkeresé­sére indultak. A boszniai katholikusokat a felkelésre az kény- szeritette, hogy a török hatóságok nagy szigorúság­gal hajtották be a decz, 13-iki irade ellenére — a hadi adót, valamint a gabonadézmát. A fal­vak és karámok felgyujtása oly nagy terjedélmet öltött, hogy magok a felkelők is megrémültek már saját tetteiktől, s ezért Pelagics szigorú rende­leteket adott ki az emberélet és vagyon kímélésére. A porta N agy-Zvo rnikban újabb erődíté­seket rendelt el. Ezen várban két nizam-zászlóalj, 3 redif ezred és 800 basi-bozuk van. A várparancs­nokságot Ali pasa veszi át, s az erődítések befeje­zése után ezen erőd, csak kevéssé fölfegyverezve is, alig bevehető. t A szultán, mint Konstantinápolyból jelentik, 1 30,000 embert küldött Herozegovinába, a mire annyival nagyobb szükség van, mert a fel­kelők meghódolásáról csak most érkezett még az első hir, mely szerint Petrovecza környékének ke­resztyén lakosai hazatértek, s azonnal megkapták a reformfermánban ígért élelmi és épitő szereket. Konstantin áp olybán ezalatt folynak a hatalmak béke-tervezései. Fegyverszünetről, mint látjuk, szó sincs, legalább tényleg nem; de a Mon- i tenégro elleni actio elcsöndesült. Oroszország egyéb­iránt — Írják egy bécsi lapnak néni szorítko­zik csupán arra, hogy Motítenegro ellen mérsék­letre intsen. Sőt annyira megy, hogy kiegye­zést javasol Montenegróval a portának, ha azt akarja, hogy szláv tarfományaibáu á béke helyre­álljon. Ehhez természetesen csak területi átengedés által lehet jutni. S Oroszország éppen ezen czélra törekszik. (Paskievics tábornagy legutóbb idé­zett nyilatkozata értelmében). „Mi kára lehet a portállak ~~ Jgnatieff egész Őszintén — haegy pár sziklával többet enged át Montenegrónak?“ A porta ter­mészetesen éppen azt a „pár sziklát“ nem akarja átengedni, a mindinkább kibontakozó orosz keleti politika szép szemeinek kedvéért sem. Zichy grófnak 28-án hosszan tarló érte­kezése volt a nagyvezirrel, melyben R a s i d pasa külügyminiszter is részt vön. Ez értekezés tárgyáról és eredményéről eddig nincs értesilés. Á politikai helyzetet — írják Berlin­ből a „Pol. Q“nek — Sándor czár ott tartózko­dása alatt a fejedelmek és mindkét birodalom ál- Utmférfiai meg fogják beszélni. Ez alkalommal, ma­gától érthető, hogy úgy a két birodalom közötti benső viszony, valamint a bárom császári hatalom közős érdeke újból meg fog bizonyulni, s alapját képezendi a keleti kérdés legközelebbi tárgyalásai­nak. — Mint Bécsböl jelentik, e hó 9-én kirá­lyunk ő felsége Andrássy gróffal szintén Ber­linbe megy. Afranczia senatps a mu esti a-bi z ott- s á g a az ülésszak megnyitására elkészítette jelen­tését, mely természetesen Hugo Viktor indítványá­nak elvetését javasolja. „Visszautasítván az amnes- 1 tiát — mondja a jelentés —• erőnkről teszünk 1 tanúságot; a eomnavioe bűnöseinek nagyon 1» nagy j engedékenységet tanúsítva, világosan oebizonyita- I uók gyöugeségüuket, Ele mi azért nem ismerjük félre I azon fájdalmakat és nyomort, melyet a márcz. I 18-iki fölkelés maga után hagyott. A közérdek I nem kényszerit arra, hogy süketek maradjunk ama I nők, ama gyermekek panaszai előtt, kik férjök I vagy átyjók bikája folytán nyomorban emlődnek. I Nem, az igazság szükséges szigorúsága nem zárja I ki a kegyelmet. Mi is azt mondjuk, a mit az in- I ditványozók : Szánalmat nekiek! Szánalmat azok- I nak, kik tévútra jutottak annyi erkölcsrontó iratok I és gálád szónoklatok által! Szánalmat azoknak, I kik részt vevén a márcz. 18-iki felkelésben, a nél- 1 kill, hogy eléggé számot adtak volna magoknak 1 ezen undok merénylet bűnös voltáról, már öt év óta I bűnhődnek hibáik miatt, és legalább némi megbánást I tanúsítanak ! Ha a társadalom Veszélyeztetése nélkül I vissza lehet őket adni családjaiknak,— nyissuk hi ne- I kiek a börtön ajtaját. De pecn ®mnestia, hanem a I kegyelmezési jog gyakorlása az, a mi megfelel a I szánalomra gerjesztett lékeknek. . . Á? alkotmány I egész teljességében a köztársaság elnökére ruházta I a kegyelmezés jogát. A koripány részéről adott ismételt nyilatkozatok hiztositanak felőle, hogy a kormány erélyesen eltökélve minden amuestia-ja- vaslat elvetcsére, híven fog ragaszkodni az e napig követett traditióhpz; hogy mind jobban számot fog tartani az 1871-iki fölkelés óta lefolyt időről és az elitéltek erkölcsi megjavulásáról, és hogy egyik legfontosabb és legkellemesebb kiváltságá­nak gyakorlásával oly terjedelmesen fog élni, a mennyire azt a körülmények megengedik. így egy­részről szigorúságot tanúsítván a bűnnel szemben, és kegyelmet a megbánás iránt, meg fog felelni a senatus óhajtásának és az ország várakozásának. A bizottság ennélfogva javasolja az ámnestia-iadit- vány elvetését. A porosz képviselőház tegnapelőtt másod­ízben tárgyalta a bir. vasutügyi javaslatot. A tár­gyalás 6 óra hosszat tartott. A közgazdasági mi­niszter a közgazdaság érdekében szólalt fel a ja­vaslat mellett. A kereskedelmi miniszter újólag fel- szólitvtta a házat a tjavaslat elfogadására; s mi­ntán még Bismarck a minisztérium teljes egyet­értését hangsúlyozta e kérdésben, a javaslat név­szerinti szavazás utján 206 szóval 165 ellenében el fogadtatott, Az 18?0-71-iki német-franczia hábo­rúról szóló német táborkari jelentés 10-ik füzete 27-én jelent meg Berlinben, s a franczia fő­város körülzárolását adja elő egész szeptember 23-ig, midőn a touli székesegyházon a fehér lobogó kitűzetett; elő vannak benne adva a Jules Favre és Bismarck között folyt alkudozások Strassburg átadása iránt, valamint a Tóul és Strassburg előtt történtek. A füzet, miut az előbbiek is, igen érde­kes, kivonatolása azonban csak nagyon hiányos volna. gr. Andrássy, megy, és pedig az orosz császár ré­széről kifejezett óhajtás következtében. Ezen ut miatt a delegatiók nehány nappal későbbre lesznek összehiva. Érdekes tudni azon tényt is, hogy az osztrák kormány nagyon ellenzi, az osztrák bank pe­dig nem ellenzi az érczalap megosztását, mely a Bécsben felmerült bank-tervezet irányában a magyar kormány egyik feltételét képezi. Ami az igazgatósági rendszer szervezését illeti, itt aztán az osztrák bank nem akar engedni, s az osztrák kormány az engedékeny. Ebből kitűnik eléggé, bogy B é c s kormánya és bankja mily élelmesen osztották ki maguk közt a szerepeket. Szende miniszter urat ma estére várják haza Béesből. Hogy kormányunk három más tagja mikor jön onnan vissza, az most már tökéletes r é b u s z, A szárnyaló birek szerint ma délután Bécsben ismét lesz egy közös tanácskozás a magyar és az osztrák miniszterek közt. Mi e hirnek nem sok hi­telt adunk. Végül nem hallgathatjuk el kellemetlen sejtel­münket, hogy a dolog ismét a függés ben ma­radásra lesz kárhoztatva. Nem tartjuk azonban időszerűnek ezen sejtelem indokait már most. elő­adni. Ivánka Imre n r t ó 1, az éjszak-keleti vas­út igazgatójától a következő sorokat vettük: Az „Egyetértésiben a kassa-oderbergi vasút dolgai­ban megjelent czikkekre feleljen az, a kit legkö­zelebb érdekel, én csak egy körülményre reflectá- lok. Nem való, hogy a vasutak „nem akarják ma­gukra alkalmazni az uj kereskedelmi törvény in­tézkedéseit“ sőt inkább éppen viszonyaikat, alap­szabályaikat ennek megfelelöleg kívánván módosí­tani, nézeteiket formulázták s a minisztériumhoz mint egy hat hete felterjesztették ; várva várják az elhatáro­zást, hogy még elég idejük legyen az alapszabá­lyokat módosító közgyűléseket ideje korán behívni, s a törvényt f. é. julius 1. napjától kezdve foga­natba venni. Ivánka Imre, A májusi közös hadseregbeli elő­léptetések második folytatásául a hivatalos lap va­sárnapi száma a következő kinevezéseket foglalja magában’; jelesen alezredesekké ő felsége kinevezte a következő őrnagyokat: Blazekovié Károlyt, a vezérkarban, a XVIII. gy. hadosztály és zárai badparanesnokság vezérkari főnökét, — ezen állomáson való meghagyással; lovagjRaab Józsefet, a vezérkarban, kát. attachét a cs. és kir. követségnél Konstantinápolyban, — jelen állomásán való egy­idejű meghagyással; báró Zerswitz Frigyest, számf. a vezérkarban, a morva-fehértemplomi kát. főreáliskola parancsnokát; N é m e t hy Norbertét, a vezérkarban, vezérkari főnököt a X. gy. had­osztálynál ; báró H andel-Mazzetti Edvardot, a vezérkarban, és szóig, alkalmaztatásban a bécsi főhadparancsnokságnál; tiefenbachi és maszwegi báró Teuffenbach Albint, számf. a vezérkar­állományban, beosztva ő cs. kir. fensége IV. Fer­dinand föherezeg toscanai nhg. udvartartásához; Pryhila Károlyt, a vezérkar-állományban, és kát. térképelési igazgatót; helfensteini Milde Hu­gót, a vezérkar-állományban, s a közp. lovass. tani. tanárát; gróf D u b s k y-T rzebomyslic Guidót, számf. a vezérkar-állományban, ő cs. kir. fensége Albrecht főherczeg számf. segédét; ehren- stein-rohmanni báró Pfeiffer Károlyra vezérkar­állományban, a ttizér-törzstiszti-jelöltek előkészítő és két felsőbb tanfolyamának tanárát; S c b a 11 e r Károlyt, a vezérkar-állományban, szóig, alkalmaz­tatásban a közös hadügyminisztériumnál; W a 11 e c k Ferenczet, a vezérkar-állományban, szóig, alkalmaz­tatásban a gráczi főhadparancsnokságnál; K a 1- tenbrunner v. Quell in Brunn Venezefi, és Böttner Antalt, mindketten a yezérkar-állomány- ; ban, s szóig, alkalmaztatásban a közös hadligymi- | niszteriumnál; báró Ripp Károlyt, a vezérkar-ál­lományban, s vezérkari főnököt az V. gy- hadosz­tálynál ; — a tizenhárom utóbb nevezettet jelenlegi állomásaikon való. meghagyással. tatási és Perczel Béla igazságügyi miniszterek, mind magyar díszruhában. A mint a miniszterek a hidfőhöz értek, R á t h Károly főpolgármester a következő beszédet intézte a közlekedési miniszterhez: Mai egy óráig a magyar kormány Budapes­ten létező tagjai nem kaptak semmi tudósítást a Bécsben folyó dolgok miben létéről. Ezen tudósítás, illetőleg az egyezkedésre vonatkozó, egy vagy más irányzatú döntő elhatározás iránti távirat már tegnap délutánra volt kilátásba helyezve. Élnwadása elég bizonyíték, hogy a tárgyalások fordulata most sem olyan kedvező, mint azt — saját szempontjukból — tegnap sokan hitték s még többen állították. Tény gyanánt csak annyit vehetni, hogy a magyar kor­mány három Ízben kérte ő felségét a lemondás elfogadására, s hogy ő felsége, nem tartván azt megadhatónak, a Tisza-cabinet egy utolsó elő­terjesztésben adta elő azon pontozatokat, a melyek­nek osztrák részrőli elfogadása nélkül tóvábbi ér­tekezletekbe nem ereszkedhetik. Ezen pontozatok felett várták tegnap a fejedelmi határozatot, mi, úgy látszik, nem történt meg még ma délig sem. Értesülésünk szerint, alaptalan azou hir, hogy ő felsége Berlinbe utazik. Oda csak a külügyér, A Margit-hidjának ünnepélyes megnyitása. A főváros tegnap ünnepet ült. A második állandó hidat, mely huszonhét évre követte az elsőt, ünnepélyesen átadták a forgalomnak. A közönség különben már két hónapja használta, mert február végén az árviz által látogatott városrészek érdekei a megnyitást halaszthat!anná tették. A hid maga egyszerűen, de igen csinosan volt diszitve, apróbb, nagyobb lobogókkal, czime- rekkel és girlandokkal. A lobogók egytől-egyik mind nemzetiek. Alant a Dunán pedig szintén lo- bogós díszbe öltöztetett gőzhajók vetettek horgonyt, hogy a kép még élénkebb legyen. Fél 12-kor már nagy közönség gyülekezett minden oldalról a hid felé. A utczákat katonaság és rendőrök zárták, s ma­gára a hidra csak meghívottak juthattak, a pesti oldal­ról. Itt jöttek össze a hídfőnél az országgyűlés két házának tagjai elnökeikkel, a főváros nagy számú küldöttsége, Pestmegyének majdnem összes köz­ponti tiszti kara, élén gr. Szapáry István, főispán­nal és Szilassy István alispánnal, ^z akadémia tag­jai, az egyetemi rector és dékánok, egyéb hatósá­gok és testületek képviselői, s azután festői cso- portozatban a közös hadsereg és honvédség tábor- | nokai és tisztikara, Edelshelm-Gyulay főhadparancs- I nők, gr. Szápáry altábornagy, Pongrácz bonvéd- | vezérőrnagy, Schwertführer térparancsnok stly Sokan voltak magyar díszruhában, igy Majláth I György és Gbyczy Kálmán ház-elnökök, a fővárosi I hatóság képviselői majdnem mind, több miniszteri I hivatalnok. 12 előtt néhány perczczel a katonai diszőrség I a nagy indulóval adott jelt. József febercaeg érke- I zett meg, adlatusával Graef houvéd-al.tábofnagygyal. I A főherczeg lovastábornoki egyenruhát viselt. A I megnyitás pillanatáig a képviselők csoportja közé | vegyülve beszélgetett Gorove Istvánnal és Tisza I Lajossal. Pontban 12-kor érkeztek a miniszterek: Péchy I Tamás közlekedési miniszter, egyszersmind a ki- I rály személyének képviselője, Trefort Ágost közok­Nagyméltóságu Miniszter Ur ! ( Kegyelmes Uram ! f Budapest főváros törvényhatósága nevében és s képviseletében a legmélyebb alázattal s tisztelettel 1 van szerencsém Nagyméltóságorlat üdvözölni, mint t Ö császári és apostoli királyi Felsége legkegyelme- f sebb urunk királyunk ez Unnepétyes alkalomra 1 megbízott képviselőjét; — egyszersmind pedig legőszintébb örömérzetünknek vagyok bátor első sorban kifejezést adni a fölött, hogy Ő Felsége sokoldalú országlási gondjai között, ezen uj közle­kedési mfí megnyitását legmagasabb figyelmére mél­tatni, azonban akadályoztatása miatt legmagasabb személyének képviseletével Nagyméltóságodat meg­bízni kegyeskedett; — ezen legfelsőbb elhatározás kétségtelen bizonyítékául, s újabb jeléül szolgálván ő felsége atyai gondoskodásának, s ama véghetet- 1 len és legmagasabb királyi kegyelmének, melylyel ( szeretett hazánk, s a főváros érdekei iránt minden- 1 koron viseltetni méltóztatik. A Margit hidnak megnyitása, mely a főváros- f nak a Duna folyam által elválasztott két részét is- 1 mét egy uj ponton örökre összeköti, — rendkívüli 1 fontossággal bir, — nem egyedül csak közlekedési tekintetben, hanem különösen a fővárosi forgalom . élénkítése, az ipar s kereskedelem fejlesztése, a fő­város jellegének emelése, a főváros szépítése, ( s fekvőségeinek értékesítése szempontjából. — Rend­kívüli fontossággal bir annál is inkább, mert i ezen ujabbi összeköttetése a fővárosi dunapar- < toknak oly szerencsés ponton lön létesítve, mely a | főváros eddigi terjeszkedési irányának, és a meg­állapított szabályozás^ tervnek leghelyesebben meg- ! telel, és azon biztos reményre jogosít, hogy ezen újabb közlekedési mű, a forgalom előmozdítása I mellett nemcsak a főváros szabályozási terveinek . keresztül vitelét, fogja elősegíteni, s gyorsítani, ha­nem általában a főváros fejlődésének, szépítésének, s felvirágzásának egyik hatalmas emeltyűjét ké- j pezendt, De különös figyelmet, s méltó bámulatot érdé- , mel maga azon díszes, azou mommeutalis mű mely ] Ő Felsége legkegyelmesebb urunk királyunk képvise­ltében, Nagyméltóságod által ma a közhasználatnak, s közforgalomnak ünnepélyesen átadatik ; kivételes ’ figyelmet érdemel nem csak azért, mert az mint épité- ■ gzeti mü mind belső alkotására, mind külalakjára s mű­vészi kivitelre nézve mütanilag a tudomány magas- atán áll, és minden tekintetbeu a monumentális müvek azon nagyszerű remekjei közzé sorozható, melyekre a haza, és a főváros mindenkor büszkén tekinthet; — de más részt azért is érdemel kiváló figyelmet s bámulatot, mivel, tekintettel az építést nehezítő helyi viszonyokra, s vissaemlékezve aíen- álló szintén remek, s gyönyörű lánczhid építési kö­rülményeire, és az akkori építés hosszabb tartamára, ezen remekmű aránylag igen rövid idő alatt ké­szült el, úgy, hogy a megkezdés perczétől számítva, alig 3 év alatt az ige testté lön, — s ime a leg- remekebb alakban büszkén emelkedik ki az a fő­város partjai között, az ős Duna hullámaiból. Ma, midőn eltekintve egyéb súlyos csapása­inktól, a haza és a főváros örömére ezen remek mü a közforgalomnak átadatik ; m a, midőn Nagy­méltóságodat mint ő csász. s apostoli királyi felsége legkegyeimesebb urunk királyunk képviselőjét ez ünnepélyes alkalommal üdvözölni szerencsénk van, úgy hiszem, hogy csak a hála szent kötelességét rovom le, midőn a főváros részéről mély köszöne­tét uyilvánitok a magas törvényhozásnak, bölcs in­tézkedéséért és ama törvény megalkotásáért, mely­nek egyik örvendetes kifolyását ezen remekmű ké­pezi ; mély hálát s tántorithatlan hódolatot nyilvánítok Ő felsége legkegyeimesebb urunk királyunk iránt, ki ama törvény legmagasabb szentesítése által a főváros fejlődésének, s további felvirágzásának egyik íőalapját vetette meg, s végre hálát s kö­szönetét nyilvánítok a mélyen tisztelt kormánynak azon hazafias buzgalmáért és erélyeért, melylyel a törvény végrehajtásának megfelelöleg, eme remek műnek gyors létesítését eszközölni kegyeskedett. A főváros hálával tekintend mindenkor ezen műre, melynek előnyeit első sorban kétségtelenül éppen a főváros lakossága élvezendi; hálával te­kintend azon korszakra, melyben ezen remek mü létesült; de engedje meg Nagyméltóságod, hogy ez alkalommal azon őszinte kijelentést tehessem, miszerint a főváros lakossága egyszersmind azon reményt táplálja, kebelében, hogy most, midőn a főváros közti közlekedés állandó müvei, is­tennek bála, a magyar állam tulajdonát képezik, ha majdan hazánk pénzügyi viszonyainak javulása s megszilárdulása engedni fogják, a közlekedés könnyítésének egyéb akadályai is idővel tán meg- szünendnek, Engedje ineg, végül, Nagyméltóságod, hogy ismételjem a törvényhozás, s a kormány iránti mély hálánk s tiszteletünk őszinte kifejezését, engedje meg, hogy azon óhajtásunknak adhassak kifejezést, miszerint a főváros fejlődéséhez s felvirágzásához kötött reményeink, melyek ezen remek mü létesi- j tése által újabb alapot nyertek, minél biztosabban s gyorsabba® valósuljanak. Legyen isten áldása ezen % törvényhozás bölcs intézkedése folytán emelt nagyszerű művön, s engedje a gondviselés, hogy ha majdan az utókor ezen mai megnyi­tási ünnepély százados évfordulóját ünneplendi, ezen akkoriban is remek mü, messze földön hir­desse § magyar haza, a magyar nemzet nagyságát, S. dicsőségét, és hirdesse egyúttal az immár világ­várossá emelkedett Budapestnek fényét, s lakosai­nak boldogságát! Az mint az éljenzés elhangzott, Péchy mi­niszter mondott röviden nehány szót, kifejezve azon reményét, hogy az eredeti tervhez képest a bid i nemsokára a, Margitsziget felé is meg lesz nyitva. I Ezután ö. felsége' a király nevében a hidat meg- ; S nyitottnak jelentette ki, mire a közönség éljenzett. • ! A miniszter most megkérte József főberozeget, hogy a megnyitás jeléül a hidoa át Budára „az l i utat megtenni szíveskedjék, s ezzel a menet meg- í indult. Elől József főherczeg és Péchy miniszter, i j azután Trefort, Perczel, Majlátb, Gbyczy Kálmán, 1 Rátb főpolgármester, Kamermayer polgármester, a j I tábornokok, képviselők és küldöttségek végtelen sora. Sokaknak eszébe jutott, hogy mennyivel ör- vendetesebb megnyitás volt ez annál, melyben a lánczhid részesült. A lánczhidat Haynau nyitotta meg, a Margit-hidat pedig a Felség képviseletében egy magyar miniszter, a nagy emlékű József nádor fiának jelenlétében. A Duna két partján roppant közönség nézte a hídon átvonuló valóban impozáns menetet. A bu­dai parton Péchy miniszter köszönetét mondott a főherczegnek, hogy az ünnepély fényét megjelené­sével emelte, s ezzel az ünnepély véget is ért. A közönség egész délután hullámzott a hidon, melyen ezúttal nem szedtek vámot, de a mai naptól gyalo­gosoktól és kocsiktól ugyanazon vámot fogják szed­ni, mint a lánczhidon. SPORT, A nemzeti torna-egylet közgyűlése. (Április 29.) A nemzeti tornaegylet szombaton este tartotta meg ez idei rendes közgyűlését. A díszes vívóterem egészen tömve volt, s a tornászat minden barátja megnyugvással és örömmel láthatta, hogy a torná- zás iránt mily nagy az érdeklődés, s hogy mily figyelemmel és gondoskodással viseltetik az egylet felvirágzása iránt ifjú és öreg, s minden rendű és rangn ember. M a t o 1 a y Elek elnök megnyitó beszéde után megkezdődött a választási mozgalom, s habár Ma- tolay, ki már 1869. óta elnöke az egyletnek, ismé­telve kijelentette, hogy az elnökséget többé el nem fogadhatja, mégis kétszer egymásután nagy lelke­sedéssel választatott meg; de ismételve visszalép­vén, elnökül dr. Szontagh Ábris, nemzeti torná- szatunk egyik első rendű bajnoka, s alelnökül Má r- kus István, az egylet igazgató-választmányának egyik legtevékenyebb tagja, választatott meg. — A közgyűlés megnyugvással vett tudomást az egylet állapotáról, s elfogadta a választmány összes javas­latait, melyek a tagok számának gyarapítását s az ügy vezet s egyszerűsítését czélozzák. Ezen minden tekintetben magyar nemzeti ala­pon álló egylet jelenleg 442 rendes és 67 alapító- taggal, s 250 gyakorló tomászszal bir; növendé­keinek száma 1425, s a vezetése alatt álló torna- tanitó-képezdéből már eddig háromszáznál több ok­leveles tornatanitó került ki, pedig ezen képezde 1868-ban két tanitványnyal kezdte meg működését. Az egylet jelenleg mintegy 20,000 frt jövedelem­mel bir, mi lehetővé teszi, hogy súlyos' függő ter­heit lassan-lassan törleszbesse. Bár belátná minden magyar ember, hogy mily üdvös hatású az egylet működése s mily nagy mérvben járul a nemzeti erő gyarapításához. M á 11 y n s Arisztid a közgyűlés végén emel­kedett, eszmében gazdag beszédet mondott, fejtegette az egylet czélját és állását, s különösen kiemelve Matolaynak az egylet fenntartására s általán a ma­gyar nemzeti tornászat körül szerzett maradandó érdemeit, közbelyeslés mellett azt indítványozta, hogy Matolay érdemeinek hálás elismeréseként az ő tiszteletére nyilvános tornaünnepély rendeztessék; ezt a közgyűlés egyhangúlag határozattá emelte; továbbá elhatározta, hogy jövőre azon egyleti tagok, kik nem tornáznak, 6 frt évi dijat fizessenek az eddigi 12 frt helyett, mely intézkedés remélhetőleg tetemesen növelni fogja a tagok számát. Végül Matolay zárszavában megemlékezve hét évig tartott elnöki működéséről, lelkesült szavakkal hívta fel a közgyűlés tagjait az egylet érdekeinek ápolására, kiemelvén, hogy a hazának tesz maradandó szol­gálatot az, ki a testi neveléssel az ifjúságot ké­pezni s ez utón a nemzet erejét gyarapítani tö­rekszik. A közgyűlés lelkesülten fogadta vezérének intő szavait, s a napirend elintézése után, este 9 órakor elő szlott. A magyar atltletikai club viadala, A magyar athletikai club második nyilvános viadala tegnap tartatott meg az Orczy-kertben a programm egy pár pontjában teljes sikerrel, azon­ban a pénztárnok, azt hiszszltk, nem igen lehetett megelégedve azok számával, kik a magyar athleti- kusok viadalára kiváncsiak voltak, mert a nagy emelvény, mely a vendégek számára összeállitta- tott, alig telt meg félig. Különben magának a via­dalnak lefolyása a következő volt: A sikver- s e n y n é 1 hatan futottak, s a 100 yard távolságot első futotta meg Grund Vilmos, s kapott ezüst ér­met, másodiknak Pick Lipót érkezett be, ki a bronce érmet nyerte. Az ökölvívás, mely ezután kö­vetkezett, nem volt valami érdekes, mert a pá- ronkint vetélkedők: Székely Gyula, Oláh Gyula, Szomjas László és Hentaller Lajos nem ép­pen a legkitűnőbb ököiviadorok voltak, és mint győztesek Oláh György és Hentaller Lajos léptek ki a viadalból, kik aztán egymással küz­döttek az elsőség pálmájáért, melyet többször tör­tént összecsapás után Oláh nyert el, jutalma érte az athletikai club ezüst érme volt, Hentalleré pedig a bronce érem. A gátverseny érdekes volt. 120 yard tért kellett befutni, bat gáttal, egyenkint há­rom láb magasságban. A futók mindannyian egyen­lően haladtak a pálya ‘közepéig, itt azonban az egyik versenyző jóval elhagyta társait, s már-már az övé volt a dicsőség, midőn az utolsó gát átug- rásánál elbukott, mire pedig felkelt, társai elhagy­ták. A czélhoz elsőnek érkezett Zeiller Béla, má­sodiknak Vaisz Géza; az előbbi tiszteletdijat és ezüst érmet, az utóbbi pedig bronce érmet kapott. A birkózás, melyre pedig a közönség leg- kiváncsibb volt, mert a múlt viadalnál eldöntetlen maradt a verseny, elmaradt. Következett a ver- senyjárás, melynél egy angol mértföldet kellett bejárni. Négyen indultak meg, köztük egy pár ba­latonfüredi gyalogló is. Eleinte Pap Farkas volt a vezető, de a pálya egybarmadánál óriási gyorsa­sággal kezdte Bendik István a haladást, csakha­mar utólérte a vezetőt, nyomban rá el is hagyta és mindvégig megmaradt elsőnek. Az ezüst érmet meg is kapta Bendik István, a bronce érmet pedig Pap Farkas. Ezután futásra került a sor, mert a z első vetélkedés folyt a „bajnok“ czim- é r t. E czimet azonban csak az kapja meg, ki ily gátversenynél háromszor győz. A befutandó tér */* angol mértföld volt 12 gáttal, három láb magas­ságban. Többen futottak s mindjárt az indu­lásnál Porzsolt Gyula volt a vezető, a töb- I biek messzebb elmaradtak tőle. Azonban a pá- i 1 lya utolsó harmadánál nagyban közelitettek hoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék