Ellenőr, 1876. június (8. évfolyam, 150-178. szám)

1876-06-01 / 150. szám

gylérizetési árak: Egész évre . . 20 irt — kr. Évnegyedre . .. 5 írt — kr. f­élévre • • • 1O „ — „ Egy hónapra , 1 , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár*. iSzerkesztési iroda: oQ~lXd(Xp e St&TL, TbCL&OT'-VLt C Z CL 6. S Z CL TTL, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön.­­ Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 150. szám. Budapest, csütörtök, junius , 1876. hirdetések felvételei Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafire & Cie­ czegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. bz. jZiadó­hivatal, Budapesten, nádor-u­tcz­a 6. szám, Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszin is. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) • •­ Százaléka könyvárusi uton történő megrendelések után az „Ellenőr'4 részéről nem adatik. Táviratok. Bécs, május 31. A „Pol. C.“ táviratilag ér­tesül Konstantinápolyból, hogy a szultánnak de­­tronizálása sem nép sem palotaforradalom folytán történt, hanem miniszteri forradalom következté­ben, mely csak akkor rendeztetett, midőn a szul­tán azon kívánságtól, hogy magán­kincseiből a kimerült hadi pénztárnak adjon kölcsön, mit sem akart tudni; a sejk-al-izlam Heirullah effendi va­lamennyi miniszter jelenlétében rögtön kijelenté a szultánnak, hogy a nép uralkodásával nincs meg­elégedve és e szerint a trónja vesztett; köz­vetlenül ezután a szultán a szultánné­ validával erőszakkal a top-kopu palotába vitetett, hol élve szigorú őrizet alatt tartatik. Prága, május 31. Palacky temetése a tes­tületek, cseh és német egyesületek, a nép minden osztályainak óriási részvétele mellett ma délelőtt nagy pompával végbement; sok házról gyászlobogó lengett és az üzletek azon utczákon, melyeken a gyászmenet indult, zárva voltak. Berlin, máj. 31. A császár Hofmann hesseni miniszterelnököt a birodalmi kanc­ellária elnökévé nevezte ki. Speier, május 31. Haneberg püspök meghalt. Berlin, május 31. A „Reichsanzeiger“ ér­tesítése szerint az együttes egybehangzó közlés, melyet Orosz-, Ausztria-Magyar-, Franczia-, Olasz- és Németország követelnek a berlini megállapodá­sok alapján e hó 30-án kellett volna a portához intézni, a beállott trónváltoztatás folytán elha­­lasztatott. London, május 31. A lapok a konstanti­nápolyi trónváltozásról egészben kedvezően nyilat­koznak, de egyelőre tartózkodva túlhajtott remé­nyek kiemelése nélkül; az a kérdés, vájjon a szófiák szándékai formális programmon alapulnak és a programmot keresztülvihetik-e; különben a trónváltoztatásban a keleti kérdés megoldására kedvező eseményt látnak és azt hiszik, hogy a ha­talmaknak Törökország törekvéseit támogatniok kell. Bukarest, május 31- A letéti pénztárnak vezértitkára Constantin Árion eltűnt; az elsikkasz­tott összeg még nem constatáltatott, de minden valószinüséggel igen jelentékeny. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, csütörtök, junius 1. 1876. Nemzeti színház. I A tolom* Bérlet 55 szám. Eredeti népszínmű, dalokkal JONADIO BIANCA kisasz- | _ 4 3 szony utolsó vendégjátékául Kontra Fridolin Tihanyi Razsa Partényiné Mignon, vág* Miklós, Tamássi regényes opera 1. és 2-ik Ab*isz Eöri felvonása. Dolgos Kolozsvári Meiner Vilmos Paul. Rigó Kovács Lothario Péter Pártényi Laertes Gallián Ördög Sára, Lukacsyné hridak Benedek L, Angyal Liszka Soldosné Marna Kőszeghy Mravceák Johann, Horváth Mignon Donadio B, ’ Philine Balázsné A ..jó lelkű Inas Alszegi korcsmáros Hatvani Ezt követi: Pestvárosi rendőr Makó LAMMERMOORI LUCIA János bácsi Zádor 3-dik felvonásának része. — Lucia _ Donadio B. BraM Színkör. Népszínház. A csikós. SOLDOSNÉ LUIZA és LU- Eredeti népszínmű 3 szak. KACSYNÉ MARI­a EBZO- Kezdete 7 órakor­nyok mint vendégek, UTOLSÓ POSTA. A konstantinápolyi eseményekre vo­natkozólag a következőket jelentik: „Zichy je­lenti, hogy a forradalom és a detronizálás bi­zonynyal elmaradt volna, ha Ignatieffet el­távolították volna Konstantinápoly­ból. Zichynek volt tudomása az összeesküvésről, de valamennyi collegájával együtt, kik szintén be­avattattak, az időpontra vonatkozólag megcsa­latott. Most Ignatieff az utolsó kétségbeesett erő­feszítést teszi, hogy a kanóczot a puskaporos hor­dóba vesse. Még most is azt hiszik, hogy a szen­vedélyek kitörését előidézheti. Hivatalosan egyetért a permanens tanácsot tartó többi követtel, de isme­rik működését. Elliot egész erejével ellene működik. Murad legközelebb h­adét fog kibocsátani, melyben­­ e k­ö­t­e­l­e­­ző ígéreteket teend a szabadság iránt, s hangsúlyozni fogja, hogy a mohamedanizmus nem feltételezi a tömegek rabszolgasá­gát. Az európai diplomába, mely az új helyzet fölött már tanácskozik, egyelőre fel fog hagyni minden ac­ci­óval, s ez alatt valószínűleg megbeszélik, hogy miként adják majd értésére a constituált új kormánynak, hogy az európai kívánalmak az ozmán birodalom regenerátiójára nézve ugyanazok maradtak, mint eddig voltak. Az orosz nagykövetség még nem kapott újabb utasítást­. Hogy különben az orosz czárra miként ha­tott az általában jobb fordulat jelének magyará­zott hit, azt egy sentimentális párisi távirat kö­vetkezőképen adja elő: Oroszország császárja a legmélyebben meg volt rendülve. Óva­tosak voltak, s előkészítették rá; mindemellett is II. S­á­n­d­o­r 1Q percz­él továbbra elnémult. Ülve hallgatá az Abdul Aziz sorsáról való jelentést, az­tán hátradült a székben, lezárta szemeit s a legna­gyobb mértékben meg volt kapva. Látni lehetett, a mint a vér eltávozók orczáiból. Végtére mélyen föl­­lélegzett, s néhány szóban kifejezést adott sajnálkozásának a „félrevezetett ural­kodó“ sorsa fölött. Anglia nemcsak hadi flottáját erősíti, hanem erődeit is fegyverzi a F­öldközi Tenge­ren, mintha háborúra készülne. Woolwichból 100 tonna puskaport és 1 millió töltényt küldtek tegnapelőtt Gibraltárba, Mattara és a Föld­közi Tengerben állomásozó hajórajhoz. Legújabb és legjobb ágyukat, közöttök néhány igen súlyosat és hatalmast, helyeztek el a régiek helyén a két erődben, melyek szintén erősíttettek. Ports­­m­o­u­t­h-ban nyakra-főre dolgoznak a nagy hajókon. A konstantinápolyi eset előzmé­nyeinek egyike talán az lesz, melyet 23-ról je­lentenek, midőn t. i. a császári palotában a szul­tán tanácsot tartott volt a n­agy v­ez­ír­r­el, a ha­­tt gyérrel és Mid hat pasával. A szultán ekkor állítólag 4 millió lírát ajánlott föl köl­csön kép állami szükségletre, de a miniszte­rek 10 milliót javasoltak. Lehet, hogy a szultán vonakodása siettette az esemény bekövet­kezését. Budapest, május 31. A török forradalom. Trónját is? életét is? mindent elvesz­tett hát Abdul Aziz khán ? Ki tudna bizto­sat e pillanatban. Ellenkező hírek érkez­nek : egy részük megerősíti tegnap esti érte­sülésünket, hogy a trónjavesztett szultán „ismeretlen“ bajban hirtelen kimúlt; más hírek ismét életben létét jelentik, de egy­szersmind oly szigorú őriztetését a top­­kapu palotában, hogy már csak ennélfogva se lehet róla semmi bizonyosat megtudni. De éljen vagy haljon: meg van ő halva jól. S bár a korán úgyszólván uta­­sít a detronizált szultán megölésére, „jobb a halál a háborgásnál“ — mondván, Abdul Aziz ellen, kinek annyira nincs pártja a nagy török birodalomban, hogy egyetlen egy szó nem emelkedett mellette — bizony fölösleges lenne a korán utasí­tása szerint cselekedni. Meg van ő halva a nemzetre s Európára nézve. Testi meg­gyilkoltatása csak a forradalom rovására ébresztene részvétet az ember tragikus vége iránt, mit az uralkodó catastrophája nem kelt sehol. Buktát örömmel üdvözli egész Európa. A­honnan csak hir érkezett eddig, minde­nünnen a megelégedés és a jó remény szól. A kabinetek, a pénzpiac­, a sajtó egyfor­mán osztoznak e véleményben. A börze ár­emelkedéssel, a diplomatia bizalommal, a sajtó derülő hangulattal üdvözli a vértelen török forradalmat, mely huszonnégy óra ke­retében egyesít kezdetet és véget s új állami rendet alapít az összerombolt helyén, min­den legcsekélyebb rázkódás nélkül. Egy szép forradalom volt ez, mint rit­kán találkozunk hasonlóval a történelem­ben. Teljesen bizonyos, hogy szellemi szer­zője a merész Mid hat pasa volt, ki biztos végrehajtó kezeket talált: Huszein Avni és Khalil Serif pasákban, s ezek és a sejk-al-izlám által a konstantinápolyi moha­medán értelmiségben. A forradalom lefolyá­sáról azt jelentik a mai hírek, hogy tulaj­donképpen még 29. este történt meg az el­határozó tett. A birodalom főméltóságai tanácsot ültek s onnan a sejk-al-izlám ve­zetése alatt a szultán elé menvén, rö­viden kijelentették neki a birodalom fő­papja által, hogy a nép elégedetlen­sége következtében trónja vesztett s a pa­lotából távoznia kell. Abdul Aziz megadás­sal fogadta sorsát, s azonnal a top-kopu palotába szállíttatott anyjával együtt, s a legszigorúbb őrizet alá helyeztetett. Tegnap reggel új tanácskozásra gyűltek össze az ország főméltóságai, s a praesumtiv trón­örököst, Mehemmed Murad effendit körükbe hiván, a trón elfoglalására felszólították. Erre megjelent a nyilatkozvány, mely az eseményeket a lakossággal tudatta, s Mu­rad effendi, a nép örömrivalgása közt fog­lalta el trónját előbb az istenházában — hálákat adva allahnak, a palotában azután, hol a főméltóságok, a papság, a katonaság és a nép hódolatát fogadta, mint Murad khán, e néven V-ik nagyszirhtán és kaliffa. Amint látjuk palotaforradalom volt ez in optima forma, minden izgalmas decoratio és lármás statistir­a nélkül. De a nép ne­vében, megbízásából és szentesítésével tör­tént, egy hang ellenmondás nélkül, csende­sen. így lett V. Murad khán, nemcsak „isten kegyelméből,“ de valóban a „nép akaratából“ is Törökország uralkodója, s szinte sajátságosan esik hallani, hogy ez utóbbi jelzőt csakugyan fel is vette czimébe: „A nép akaratából!“ Szinte hihetetlen. Valami rendkívüli az, mikor a legzsarnoki­­abb önkény trónján Isten és a nép előtt egy­szerre hajlik meg az uralkodó. Korszakot alkotó kijelentés ez az Oszmán dynastia ré­széről, melynek uralkodó tagjai nem csak isten kegyelméből valók, de annak valósá­gos földi helytartói a vallás és a törvény­­ értelmében egyaránt. És úgy látszik, hogy a török uralkodói czím­e lényeges kibőví­tése, nem a puszta szóvirág kedvéért való. Megbízható oldalról hírlik, hogy V. Murad kötelezte magát alkotmány­osan kormá­nyozni. Kötelezte magát, az előkelők gyülekezetét mint alkotmányos ellen­őrző és törvényhozó factort elismerni, a szemályt feloszlatni, és a civillisz­­tát leszállítani. Az állami tanács már dolgozik az alkotmányjavaslaton, s az új török kormány, melynek feje okvetetlenül Mid­hat pasa mint nagyvezér, és főoszlopa Huszein Avni lesz, valószínűleg európai formák szerint, mint a népnek is fele­lős kormány fog constituálódni. Szép ez. De őszintén szólva, mi e pil­lanatban mindaddig, míg Törökországon a normális állapot helyre nem áll, sokkal ke­vesebb súlyt fektetünk az intézményekre és alkotmányos formákra, mint a személyekre. A legzsarnokibb kényuralom, vagy legkor­látlanabb dictatura, ha ember van a gá­ton, bátor, erélyes, ügyes és kitartó , ked­vezőbb eredményt szülhet Törökországnak e pillanatban, mint a legtökéletesebb al­kotmányos institutiók e nélkül. Mi helyzet­­férfiai czímén reméljük a jót, bár nem té­vesztjük szem elől , a reform - aera ha­ladéktalan megkezdése hatásában rejlő előnyt sem. A hatalmak elismerik az új uralkodót, az kétségtelen. A legtöbb konstantinápolyi követ már utasítást kapott ez iránt. Meg­nyugtató jelenség, hogy a konstantinápolyi esemény majdnem kivétel nélkül az orosz politikára nézve kedvezőtlen ér­tel­mezést nyer, s általános az a föltevés is, hogy a dolgok rendjének e megváltoztatá­sában jelentékeny része volt az angol be­folyásnak. Valószínűnek kell tehát tartanunk, hogy az orosz politika önkényt is visszahúzó­dik a Berlinben leleplezett iránytól, vagy legalább tetemesen rövidebb lélekzetet vesz. De legyen bármint, az mindenesetre tisz­tán áll előttünk, hogy a konstantinápolyi események felmentik a mi diplomatiánkat a berlini memorandum terhétől. Ez úgyszól­ván tárgytalanná lett. Panasz volt az ósdi csökönyösség ellen: az új török kormány reform-kormány, ami reform végrehajtható, végre fogja hajtani bizonynyal külső nyo­más nélkül is. — Panasz volt, hogy nincs a török kormányban erély, s nincs az ural­kodóban jóakarat: most van erélyes kor­mány, jóakaratú uralkodó. Hagyják őket cselekedniük. Minden beavatkozás csak bé­nító hatású lehetne , s ezenkívül kiszámít­hatatlan veszélyek magvát rejtené. Szabad kezet kell engedni a megújult török biro­dalomnak, hadd végezzen lázadóival maga, amint tud, s a leghatározottabb kárhoztatá­­sunk volna ezentúl minden olyan diploma­­tiai lépésre, mely e tekintetben Szerbia és Montenegró számára kivételt akarna tenni. Ezt tenni nem szabad. Ha e századrét hatalmasságoknak tetszik fegyverkezni és háborúra játszani a török ellen . Imbeant sibi, a törököt nem szabad többé meggátolni, hogy tetszése szerint tegyen rendet, nemcsak a lázadókkal, de a lázadás fenyegető istápo­lóival is, ha erejét érzi. Bízzák a török birodalmat sorsára, aki győzi, marja. A diplomatiának nem le­het ezentúl egyéb feladata a keleten, mint meggátolni azt, hogy az ár túlcsapjon Tö­rökország birodalmi határain. Ha erre nem képes, úgy is hiábavaló minden erőlködés a keleti kérdés el­ámítására, s ha erre ké­pes, mindent megnyertünk. Mi legalább bizton hiszszük, hogy az ereje kifejtésében nem gátolt megifjuló Törökorig mestere lesz a lázadásnak, omnibus cum apperti­­nentiis, mielőtt újra f elolvad a hó­”. Nowikoff, az orosz nagykövet ma Hoffmann külügyminiszteri osztálytanácsossal hosszabb, körül­belül egy óráig tartó értekezletet tartott, a tanács­kozások Bécsben folytattatni fognak. Nocikoff e találkozás után ma délutáni örömre ment meglá­togatni az ottani orosz kápolnát, melyben orosz fe­jedelmi sarj hamvai nyugosznak. Ma a gyorsvonattal a török nagykövet­ség egy előkelő személyisége érkezett Bécsből Bu­dapestre, ki még ma fog tartani gr. Andrássy Gyu­lával sürgős értekezletet. A német nagykövet hol­nap Bécsbe utazik. Az osztrák delegatió költségvetési bi­zottsága ma a magyar delegatió részéről érkezett üzenetek fölött tanácskozott. A közös pénz­ügy­min­­iszteri költségvetésre vonatkozólag a két delegatió határozatai megegyeznek. A legfőbb szám­szék budgetjét illetőleg a bi­zottság hozzájárul a magyar delegatió ha­tározataihoz, mely egy üdv. tanácsosi állás rend­szeresítésére 2086 írttal kevesebbet szavazott meg. A hadi­tengerészet budgetjének 3. czíménél a ma­gyar delegatió 453,300 az osztrák 473,000 frtot szavazott meg. Demel előadó 460,000 frtot kíván megszavazni. Egy szónok a magyar delegatió ki­sebb összegét ajánlja, egy másik az osztrák dele­gatió határozata mellett kívánt megmaradni Az elő­adó indítványa elfogadtatik. A 4 ik czimnél a bizottság csatlakozik a magyar delegatió határo­zatához. A 6. és 8. czimre nézve fentartatik az osztrák delegatió eredeti határozata. Az extraordi­­narium 8. cziménél a magyar delegatió határozta (50,600 frt) fogadtatik el. Az országházból. (Május 31.) A képviselőház folytatta ma a területi rendezésről szóló javaslat felett az átalános vitát, s mert még Sim­onyi Ernő is hátra volt, nem érhette meg végét. A javaslat ellenzői ma is édes keveset beszéltek a területi rendezés kérdéséről, ha­nem minden más egyébről annál többet. Helfy először azon törte magát, hogy ellen­tétet állítson fel gr. Péchy Manó és Tóth Vilmos nyilatkozatai között. Az egyik — úgymond -- azért fogadta el a javaslatot, mert nagyobb változások kezdetét látja ben­ne, a másik pedig azért, mert a javaslat nem bántja a status quot. Az ellentét fel­állítása tehát tökéletesen sikerült volna, csakhogy Tóth Vilmos nem így mondta a dolgot, a­mivel persze Helly nem sokat tö­rődik. Tóth Vilmosnak egyátalán meg volt az a szerencsétlensége, hogy majd minden szavát félrecsavarták, s ebben a mester­ségben különösen Simonyi Ernő excellált ma, kit semmikép sem zavartak meg Tóth Vil­mos „nem mondtam“ közbekiáltásai. A javaslat mellett szólottak Várady Gábor és Hammersperg Jenő, mindketten hatással. Váradyval együtt mi is azt mond­juk, hogy a jelenlegi kormány mindig és minden körülmények között az ország ér­dekeit vette kiindulási pontul, s hazafisá­­gát senki meg nem tagadhatja. Ha valaki aztán a kormánynak még őszinte jóakara­tát is kétségbe vonja, mint teszik a szél­sőbal szónokai, az csak annak bizonyítéka, hogy az oppositio tisztességének határairól fogalommal sem bírnak. A szászok részéről Zay Adolf beszélt a kormány „magyarizáló“ javaslata ellen. Különben megengedjük, hogy az ultra-szá­szoknak a maguk álláspontjából van okuk a javaslat ellen feljajdulni, de éppen ez az, a­mi magyar szempontból annak helyessége mellett szól. Némi érdekkel néztünk a független szabadelvű párt elnökének Földváry Mi­hálynak beszéde elé. Mindig higgadt, mér­sékelt politikusnak ismertük, s így kiván­csiak voltunk arra, vajjon minő indokokat fog a kormány javaslata ellen felhozni, mert hogy a szélső bal, szélső­jobb és a nemze­tiségek a tout prix ellenzik, azt még ért­jük, de azok részéről, a­kik a kormány közigazgatási politikáját eddig támogatták, az ellenzést nem értjük. A beszédet meghal­­gattuk, s kimondhatjuk, hogy Földváry sem tudott a javaslat ellenében megállható in­dokot felhozni. E­­helyett védte pártját Tóth Vilmos ellenében, s végül azt mondta, hogy nem fogadja el a javaslatot azért, mert amint most a miniszterelnök e javas­latot a többi közigazgatási törvényjavaslat folytatásául tekinti és elfogadtatni kívánja, úgy az ősszel könnyen azzal állhatna elő, hogy el kell fogadni az új kiegyezést azért, mert elfogadtuk az 1867-ikit. Már ennek a hasonlatnak absolute nincs értelme, s vnczez sincs benne. A szélsőbalnak azért tetszett, s ha csak ezt akarta Földváry, hát elérte, mert hogy az egész centrum hallgatott, azt tapasztalhatta. Az ülés utolsó, órája, s még azontúl is egy Ijdosi, egészen Simonyi Ernőé­­ volt. Sok valótlan állítása közül a miniszterel­nök a legvalótlanabbat szükségesnek tar­totta rectificálni, s ezzel az ülés­ véget ért. Holnap talán szavaznak. . . ■ — -im.------— ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése május 31-én. Elnök : Ghyczy Kálmán. Jegyzők : Beöthy Algernon, Molnár Aladár, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kál­mán, Simonyi Lajos báró, Péchy Tamás, Trefort Ágoston, Szende Béla. Elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hite­lesítése után bemutatja : Bács Bodrog megye felira­tát, melyben Deák Ferencz elhunyta fölött részvé­tének ad kifejezést, mi tudomásul szolgál; továbbá a nagy-kikindai kerület kérvényét, mely szerint a nagy-kikindai kerületet mint önálló hatóságot to­vábbá is fentartatni, esetleg a kerületi vagyon ke­zelésére külön gazdasági igazgatóságot felállíttatni kéri. Ezen kérvény megtekintés végett le fog té­tetni a ház irodájába. Végre Gör­örmegye felira­tát mutatja be, önálló magyar nemzeti bank és külön vámterület felállítása és az uzsora korláto­zása iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatott, B­o­r­o­s­s Bálint képviselő Szatmár megye közigazgatási székhelyének Nagy-Károly mezővá­rosból Szatmár-Németi sz. kir. városba leendő át­helyezése tárgyában a következő községek kérvé­nyét nyújtotta be: Kányaháza, Lekencze, Terep, Bikszád, Szamos-Ujlak, Gyügye , Kis-Szekeres, Darnó, Kaksa, Avas-Felső Falu, Vámfalu, Avas- Újfalu, Görbéd, Nagysikálló, Misztmogyorós, Buság, Misztótfalu, Misztbánya, Mező-Aranyos. Ezen kérvények mind a ház irodájába fognak letétetni megtekintés végett. Madarász József a házszabályokra hivat­kozva szót emel. Kijelentve, hogy tudomására esett, miszerint egy képviselő bizonyos törvényszék elnö­kének neveztetett ki, már­pedig az összeférhetlen­­ségi törvény értelmében a bíróság a képviselő­séggel incompatibilis, azért a következő határozati javaslat elfogadására kéri a házat: „Bízza meg a képviselőház a ház elnökét, tudja meg hivatalosan az igazságügyminisztertől, hogy Zákó György or­szággyűlési képviselő kineveztetett-e a nagykikin­­dai törvényszék elnökének, vagy nem; és ha igen, kézbesíttetett-e és mikor a kineveztetés, vagy a ki­­neveztetés kihirdettetett-e és mikor, és a képvise­lőháznak az ez iránti jelentést megtegye.“ Elnök kijelenti, hogy a Zákó György ki­­neveztetéséről még május 15-ei kerettel értestette az igazságügyminiszter s ő Zakó Györgygyel érint­kezésbe lépett, a­ki olyképpen szólott, hogy ő ez állást nemcsak nem fogadta el, de elfogadása iránt sem nyilatkozott. Sem az indítványos, sem az interpellálös könyben újabb bejegyzés nem találtatván: a ház a területi szabályozásról szóló törvényjavaslat foly­tatólagos tárgyalásába belekezdett. Remete Géza a törvényjavaslatot általános­ságban a tárgyalás alapjául elfogadja, s hibáztatja a szabadelvű körből kiépett képviselők eljárását, kik az ellenzékieskedést e javaslattal szemben kez­dették meg, nem akar útjában állani az eddig ho­zott közigazgatási törvények végrehajtásának, mert keresve sem találja fel azon okokat, melyek őt az ebből eredhető felelősség terhe alól fölmenthetnék. Aztán Tóth Vilmos tegnapi beszédére megemlé­kezve, kijelenti, hogy ők nem a szabadelvű párt­ból, csak ennek köréből léptek ki, hogy a kor­mányt nem pártolják minden kérdésben, hogy ürü­gyül sem használták kilépésüket az opponálásra, sokkal fontosabb okok késztették őket erre. Ő már választói előtt is ekként nyilatkozott. Elnök: Nem szólottam az ellen, hogy a­­ képviselő úr Tóth Vilmos tegnapi észrevételeire megjegyzéseit tenni méltóztatott, nem is szólhat­tam. De állásának azon tisztázása, melylyel vá­lasztói iránt a t. képviselő úr tartozik, talán még­sem e helyre és szorosan nem is e tárgyra tarto­zik. (Derültség.) Remete Géza tisztelettel veszi az elnök figyelmeztetését, de az insinuatiók megdöntésére mondott szavait mégis felolvassa. Már akkor kije­lentette, hogy ő vezérének nem személyét de elveit követi. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, méltóz­­tassék a tárgyhoz szólani. (Nagy zaj. Felkiáltások: Eláll!) Remete Géza: Mindjárt vége lesz. Elenzé­­keskedni fogok legalább részemről, ha azt tapasz­talom, hogy Tisza Kálmánt az ő előterjesztéseiben a szabadelvűség érvényesítésében kálomistasága szülte állovagiassága visszatartja, Trefort miniszter úrnak kezeit pedig (Nagy zaj) bizonyos uraknak krokodil könyei tartandják a szabadelvű kérdések­ben kötve; továbbá ellenzéket fogok képezni ak­kor, mikor a keleti vasut-kérdésben és egyéb kér­désekben a t. kormány nem meri a császárvágást megtenni. (Folyton tartó zaj.) Elnök: Bocsánatot kérek, a t. képviselő úrnak személyes állása itten csakugyan nem képezi a tanácskozás tárgyát és ismételve kérem, méltóz­­tassék magát a tárgyhoz tartani, különben kényte­len leszek a t. képviselő úrtól a szót elvonni. (He­lyeslés a középen. Mozgás a szélső­baloldalon.) Remete Géza végre előadja, hogy a kor­­mánypártból kizárt szabadelvű képviselők pártjá­nak még egy magasztos hivatása van, s ez az hogy ha a kormány valamely kérdést szabadelvű irányban kívánna megoldani, és az azt tapasztalná hogy e miatt pártjában a palota-forradalom ttrend ki, hogy akkor siessen a jelen kormányt megmen­teni. (Általános nagy derültség.) Ki­jelenti befejező­ig, hogy a törvényjavaslatot általánosságban el­fogadja. (Nagy derültség szélsőpalon.) Helfy Ignácz a törvényjavaslat tárgyalásá­nál két kérdést tart fölvetendőnek: váljon az új területi felosztás szükségese? s vájjon helyesen van-e kidolgozva? A második kérdéshez nem szól­hat, mert az indokolást ő is hiányosnak látja - az első kérdésre pedig azt mondja, hogy ő 6 esztendő alatt az ország sok vidékét bejárta, de a területi szabályozás szükségét emlegetni soha sem hallotta A megyei székhelyek kijelölését és megállapítását roszalja; az egész javaslatban nem lát egyéb czélt mint a minőt látott 9 év óta mindenféle kormány­tól, hogy mindig kezében legyen valami, a­mit fegyverképpen használhasson, hol egyik, hol másik vidék, hol egyik vagy másik ember ellen. (Ig­az, úgy van­­ a szélső balról.) Ő tehát a területi uj szabályozást szükségesnek nem tartja sőt egyene­sen czél- és időszerűtlennek. Aztán Tóth Vilmos tegnapi beszédére s Tisza Kálmán némely sza­vaira tesz néhány erőltetett észrevételt, s vége­zetre kijelenti, hogy a törvényjavaslatot nem fo­gadja el átalánosságban sem a tárgyalás alapjául Várady Gábor. T. hát! Helfy Ignácz !, képviselőtársam több kérdést tűzött ki maga elé hogy czélszerű-e, szükséges-e ez a törvényjavaslat és azután ezen kérdésekre egyenként megfelelt maga magának. Nekem nem lehet szándékom te­hát, hogy bizonyítgassam ennek a tvjavaslatnak szükségét czélszerűségét, mert tudom, hogy ezen szándékról le kell mondania annak, a­ki egy részről minden áron ellenzékkel áll szemben, más részről oly t. ta­gokkal, a­kik pessimistikus hajlamaiknál és kedély állapotuknál fogva a fehéret feketének és a legvi­­lágosabbat sötétnek nézik, vagy legalább festik. Én ezért te­hát kénytelen vagyok az érvelés sike­­rének reményéről is lemondani. Ugyanezért nagyon rövid lehetek. (Halljuk!) ! Szorítkozom csupán kettőnek constatálására Az egyik az, hogy annak a miniszternek, aki e törvényjavaslatot a particularistikus érdekbarctok ismeretében és tudatában a ház elé hozta, előhozta pedig a jelen nehéz viszonyok között, bizonynyal megszerezhetik a megnyugvást, a meggyőződést, a benyújtott, egymással ellentétes, divergens, egymást partalizáló javaslatok, indítványok, módosítások hogy ezen törvényjavaslat a helyes középúton áll, és hogy a szélsőségek, az extravagantiák közül XIII. évfolyam.

Next