Ellenőr, 1876. június (8. évfolyam, 150-178. szám)

1876-06-01 / 150. szám

Fedezetül felvétetik 1.157,500 frt. A bosniai és herczegovinai menekülteknek segély czimén 1875-re 475,910 frt, 1876 ra 519,727 frt póthitelt ajánl megszavazni. Zsedényi Ede nem szólhat az ellen, hogy a menekültek eddig segélyeztettek, de e segélye­zést jövőre nem tartja helyesnek. A menekültek a nagyhatalmak nevében felszólíttattak a hazame­netelre , mivel azonban a menekültek e felhívás­nak nem engedtek, ez többé nem segélyezés. Kü­lönben is a monarchia pénzügyi helyzete oly rész, hogy nem adhatunk segélyt. Indítványozza, hogy a javaslat végére e szavak teendők: „A segélyezés­­június 15-dikétől fogva teljesen beszüntettetek.“ Andrássy Gyula külügyminiszter megjegyzi, hogy nem a menekültek nem fogadták el a reform­­javaslatokat, hanem a felkelő csapatok; őket tehát nem lehet amazok helyett büntetni. Sok menekült haza is ment a felhívásra, de otthon a felkelők elvequirálták marháikat és lovaikat. A török kor­mány pedig a felkelés nagy terén nem képes meg­védeni a felkelők vagyonát. Ezért tehát igen so­kan ismét visszatértek a monarchia területére. Nem tartja megegyeztethetőnek a humanismussal, hogy egy ily záros határidő tűzessék ki. Azért a javas­­latot nem fogadja el. A bizottság Zsedényi indítványát mellőzve el­fogadja a bizottság javaslatát, így a külügyminisztérium költségvetése meg­szavaztatott. Következik: a hadügyi albizottság jelentése a közös hadsereg költségvetése tárgyában. Pulszky Ágost előadó röviden ajánlja a hadügyi albizottság jelentésének elfogadását. Wahrmann Mór a jelentést és a hadügyi költségvetést elfogadja általánosságban. Indítvá­nyozza azonban, hogy a 7-dik, 22- s 23-dik czím­­nél két millió megtakarítás történjék, mely megta­karítást úgy oszt fel, hogy a 7-dik czimre 435.000, a 22-dik czimnél 413 ezer, a 23-dik czimnél 950 ezer­ért essék. E megtakarítást könnyen elérhető­nek tartja az által, ha egyrészt az újonczok ké­sőbb hivatnak be, s másrészt az intelligensebb ka­tonák a három év eltelte előtt bocsáttatnak haza. E terv nem zavarná a hadügyminiszter czirkulusait, hanem még inkább neki is használna, lehetővé té­vén a merev rendszabályoktól eltérni. Nem azért teszi indítványát, hogy harczot idézzen elő, hanem csak a tényleges viszonyok által parancsolt szük­ségességnek adjon kifejezést. Azt akarja, hogy a bizottság érzéket mutasson a csapások által súj­tott nép nyomora iránt, s hogy megmutassa a de­legate, hogy nemcsak parliamentünkben, hanem az ő kebelében is érvényesül a­­takarékosság, s hogy megmutassa, miszerint pénzügyi hitelün­ket helyreállítani akarjuk. Szükségesnek tartja, hogy ne rendítsük meg a hitet a nem­zetben, a parliamentarizmus iránt. A lehető el­lenvetések c­áfolatában már előre belebocsát­kozik. Politikai ellenvetés lehet, hogy ha kimutat­juk Európa előtt, miszerint nem vagyunk képesek hadseregeinket fentartani, s így nem lesz szövet­kezésünk keresett. De ez ellen megjegyzi, hogy helyzetünket Európa amúgy is ismeri Különben is hadseregünknek a 800,000 szám csak névle­ges értéke, mely valójában kisebbre redukálódik. A katonai szempont tekintetében megjegyzi, hogy kitűnő szakemberek bizonysága szerint az ő in­dítványa semmi hátrányt sem képez a had­sereg harczképességére nézve. Ugyanezen véleményt fejezte ki a sajtó is. Azon ellenvetés sem állja ki a próbát, miszerint most az esetleges háború küszöbén nem lehet redukálni. De hát ez a megtakarítás a jövő évre szól, s hogy a jövő év­ben mi történik, nem lehet megmondani. Különben is ez a megtakarítás a rendes előirányzatban tör­ténnék, s ha rendkívüli esetek, háború következnék be, ott volna a rendkívüli póthitel eszköze. Pénz­ügyi helyzetünk a legnagyobb megtakarítást teszi szükségessé, s nem áll az, hogy a megtakarítás nem eszközölhető a folyó évben. Attól tart, hogy a monarchia, ha a követett úttól el nem térünk, ösz­­szeomlik az elviselhetlen teher alatt. (Helyeslés.) Ernuszt Kelemen kénytelen elfogadni a külügyi viszonyok nyomása alatt a költségvetést, de a megpendített takarékossági eszméket a had­ügyi kormány figyelmébe ajánlja. Részletesen elő­adja, minő irányban kell eszközölni a megtakarí­tásokat. Ezek csak vagy kisebb létszám, vagy új rendszer életbeléptetése mellett lehetségesek. Ta­gadja, hogy a legénységnek három év elkerülhet­­len szükséges a kiképeztetésre. A kiképzés sokkal gyorsabban fog történni, ha a legénység saját nyel­vén taníttatik. Elismeri, hogy a magyar nyelv ér­dekében történt valami, de nagyon kevés. Sokkal több magyar tisztet és altisztet kellene alkalmazni. Az sem áll, hogy a katonai szellem miatt volna szükséges a hosszú tanítási idő. A katonai szelle­met nem lehet a legénységbe bekommandírozni. A jelentést átalánosságban elfogadja, de egyes pon­toknál megteendi ellenészrevételeit. Wahrmann indítványa az illető pontok­nál kerül tárgyalás alá. Pulszky Ágost már előre szükségesnek tart néhány észrevételt tenni Wahrmann indítvá­nyára nézve. A hadsereg „névleges értékét“ illető­leg megjegyzi, hogy a hadsereget nem értékpapír módjára, hanem belső értéke szerint mérlegelik. Megjegyzi, továbbá, hogy ha egy állam nem tud védelméről kellőleg gondoskodni, koc­kán van. Hivatkozik Francziaország és Olaszország példá­jára, mely utóbbi a legsanyarúbb helyezetben sem adta fel védképességét. A parlamentarizmusra tör­tént hivatkozás tekintetében megjegyzi, hogy egy parlament nem veszti el jogosultságát akkor, ha bár a közvélemény pillanatnyi nemtetszésével szem­ben teljesíti feltétlenül parancsoló kötelességét, míg ellenben, ha e kötelességét nem teljesíti, a parla­mentáris testület, akkor veszti el létének jogosult­ságát. Utal a vélemények hullámzására. Ismét ajánlja a költségvetést részletes tárgyalás alapjául. A költségvetést a bizottság részletes tárgya­lás alapjául elfogadja. A múlt évi delegáció határozataira adott vá­laszok tudomásul vétetnek, s az albizottság javas­latai elfogadtatnak. Az első czimnél (központi vezetés) megsza­­vaztatik 469,512 frt, a 2-ik czimnél 431,467 frt, a 3. czimnél 842,032 frt, a 4 czimnél 152,384 frt, az 5. czimnél 267,947 frt, a hatodik czimnél (felsőbb pa­rancsnokságok és törzsek) 1.592,016 forint. A 7- dik czimnél (csapattestületek és csapatokra való átalános kiadások) előirányzat 22.209,765 frt ; az albizottság e czimen 22.102,777 forint megszavazá­sát ajánlja. Wahrmann Mór e czimnél 435,000 frt törlést indítványoz. Horváth Gyula Wahrmannak ,az átalános vita alkalmával mondott, s Pulszky Ágost előadó által megtámadott állításait védi. Tagadja azt, hogy a megtakarítások kérdésénél a népszerűség hajhá­­szatát lehetne emlegetni. Itt az ország legfonto­sabb érdekei forognak fenn. A két millió megta­karítása által, a megtakarítás pártolói, azon irányt akarják megjelölni, melyben a hadügyi kormány­nak, az ország szomorú helyzetében haladnia kell. Pártolja Wahrmann indítványát. Zsedényi Ede rajzolja a monarchia pénz­ügyi helyzetét, mely a megtakarításokat szüksé­gessé teszi. Wahrmann indítványa nem támadja meg a hadsereg harczképességét. Pártolja ezen in­dítványt. (Helyeslés.) Zichy Nándor gróf csak administrativ kér­désnek tekinti Wahrmann indítványát, mely a had­sereg szervezetét nem érinti. Pénzügyi helyzetünk miatt pártolja Wahrmann indítványát. (Helyeslés.) Márkus István nem fogadja el Wahrmann indítványát. Ezt nehéz szívvel teszi ugyan, de a parancsoló szükséggel szemben nem tehet másként. A múlt évi delegációk alkalmával helyeselte volna a megtakarításokat, de ma szemben az európai hely­ettes, ezt nem teheti. Inkább szavazzuk meg ma a két milliót, mintsem hogy esetleg drágán fi­zessük meg e megtakarítást. Éber Nándor Wahrmann indítványa mellett emel szót. Fejtegeti a megtakarítás módját, mely egy helyes középút a pénzügyi és katonai érde­kek közepett, úgy, hogy egyik se sértessék. Hi­vatkozik Poroszország példájára, melynek a jelen század elején csak 40.000 embert volt szabad tar­tania, s a legénység gyakori változtatása mellett, 1813-ban 400 ezer embert csatasíkra állítani. Pártolja Wahrmann indítványát. (Helyeslés: Sza­vazzunk!) Zichy Manó gróf ellenzi Wahrmann indít­ványát. Il Pázmán Ferencz Wahrmann indítványa mellett, gróf Szapáry Antal ellene emel szót Ürm­ény­i az eddigi vitára reflectál, s kijelenti, hogy Wahrmann indítványát elfogadja. Benedek Sándor fejtegeti, hogy a katona kiképzésére most több idő kell, mint az előtt. De tagadja, hogy a legénység három évig képeztetik; 18—20 ezer katonát egy, — másfél évig tartanak csak. Ha már meg kell takarítani, ez csak a lét­szám leszállítása mellett lehetséges. Ajánlja az elő­irányzat elfogadását. Szavazásra kerülvén a dolog, a többség az albizottság javaslatát, 22 102,777 frtot, szavazza meg, s így Wahrmann indítványa elesik. A 8.-27. czímek, az albizottság ajánlata sze­rint, változatlanul elfogadtatnak, s így Wahrmann indítványa, a közbeeső pontokra nézve is, elesik. A fedezet megszavaztatik. Erre az ülés esti 1/210 órakor véget ért. Holnap d. u. 2 órakor ülés, melynek tárgya a mai tárgyalás folytatása. Az osztrák delegatió ülése. — Május 31. -Elnök: R­ec­h­bau­e­r. Jegyzők: Kübeck dr., Oppenheimer lovag. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy, Benedek, Hoff­man, Früth, Becker, Müller, Krause. A jegyzőkönyv felolvasása után elnök jelenti, hogy a magyar delegációtól üzenetek érkeztek az általa letárgyalt előirányzatokról. Ezek, valamint az ezentúl érkezendők a költségvetési bizottsághoz utasítlatnak. Következik a napirend: a hadügyi költség­­vetés tárgyalásának folytatása, nevezetesen a fede­zet kérdése. Az általános vita kezdetén Sturm előterjeszti a bizottság kisebbségének véleményét, mely szerint a helyettesítési alapból egy 10 346,349 frtnyi tőke vezessék, a czélból, hogy az új ágyúk és fegyve­rek költségei ebből fedeztessenek, az ágyukra 9 milliónál több lévén előirányozva. Utal több pr­e­­cedensre, hogy a delegátió már felhasznált az alap­ból tőkéket, sőt egyszer és a kormány javaslata alapján határozta el, hogy az altisztek díjai a he­lyettes alapból fedeztessenek A szaporodó ki­adásokat adóemelésekből nem lehet fedezni, tehát kölcsönt kell felvenni és így magától értetődik, hogy ne keressünk drága idegen tőkéket, ha a magunkét olcsó kamat mellett hevertetjük. Politi­kai szempontból is czélszerű­bb, ha a monarchia tekintélyét nem csorbítjuk újabb — folyó kiadá­sok fedezésére szolgáló — kölcsönök által. Winter­stein báró kifejti, hogy preceden­sekre nem lehet utalni, mert míg az 1871-iki költ­ségelőirányzatban egyszerűen az van mondva, hogy egy tétel a helyettesi alapból fedeztessék, már az 1872-iki költségvetésben a delegáció más formát választott egy hasonló határozat kimondására; ott már arra utasíttatik a közös kormány, hogy a két országos kormánynál eszközölje ki a bizonyos té­telnek a helyettes­ alapból való fedezését. Ő is igen tudja a pénzügyi helyzetet méltányolni, de arra figyelmeztet, hogy az illetékességi kérdés tekinte­tében a nézetek nagyon módosultak és a költség­­vetési bizottság többsége tekintetbe vette a helyet­tesi alap speciális jelentőségét. Megjegyzi, hogy a helyettesi alap nem 4%-ot hoz, mint állították, ha­nem 5, sőt részben 6°/0-ot. Ajánlja, hogy ez irány­ban várja be a delegáció a kormány remélhető lé­péseit. Herbst nagy tetszéssel fogadott hosszú be­szédben támogatja a kisebbségi véleményt. Előre bocsátja, hogy itt nincs szó a harczképességről, a sereg szervezetéről, tehát több tekintettel lehetünk a pénzügyi helyzetre, melyet szóló részletesebben jellemez. Miután fölhozták, hogy a hadügyi költ­ségvetést csak a védtörvény revisiója alkalmával lehet lényegesen alábbszállítani, tehát minden mó­don azon kell lennünk, hogy terheinken könnyít­­sü­nk; annál is inkább, mert a felemelt adókat nem bírjuk behajtani. Szóló polemizál a közös p. v. miniszter érvei ellen; kifejti, hogy az alap nem alapítványi va­gyon, mint a miniszter állította. A miniszter azon állításával szemben, hogy a fedezet kérdése nem tartozik a delegátióra, szóló számos példára utal, melyek azt bizonyítják, hogy a delegátiók folyvást számos fedezeti tételt szavaztak meg, így pl. a ka­tonai kórházi alap egyes részeit folyó kiadásokra szavazták meg, sőt oly alapokból is költött a kö­zös kormány a delegátió határozatai alapján, me­lyek voltakép a közös activák közt soroltatnak fel. Szóló azon nézeten van, hogy a legjobb hadi kincs az, ha az állam pénzügyileg szilárdan áll és jó hitelnek örvend. Utána Klier előadó szólal fel és kijelenti, hogy ő csak azon feltétel alatt vállalta el az elő­adói tisztet, hogy nem kell a többségi javaslatot védeni. Ezzel az általános vita befejeztetett. A had­ügyi kormány saját bevételei 2.908,200 forinttal vetettek fel az előirányzatba ; a bizottság továbbá a helyettesi alap jövedelméből 1.279,926 frtot, a rokkant­alapból 210,906 forintot, és a katonai kórházi alap tőkéiből 135.443 forintot ajánl felvé­tetni fedezetül, összesen 4.534.475 forintot. A névszerinti szavazásban a kisebb­ség indítványa 36 szóval 21 ellen elvettetik, s a bizottság javaslata változatlanul elfogadtatik. Ezután megszavaztatik az 1876-iki rendes költségvetéshez a „takarmány és ágyszalma“ meg­drágulása miatt kért 300,000 frtnyi póthitel. Következik az álló hadsereg 1877-iki rend­kivüli szükségletének tárgyalása. A I—VIII. czi­mek vita nélkül helybenhagyatnak. A IX. czimnél („második építkezési részletfizetések“) a bizottság 25,000 frt követelés elutasítását, illetőleg törlését és 759,500 frt megszavazását indítványozza. Elfogad­tatik. A X. czim („harmadik ép. I.“) vita nélkül helybenhagyatik. A XI. czim alatt a hadi igazga­tóság 150,000 frtot kér a két krakkói építkezés folytatására. A bizottság ennek elutasítását java­solja, mi Rossbacher ellenindítványa után meg­történik. A XII. czímnél („hetedik ép. 1.“) a kormány által kért 300,000 frtból, a bizottság javaslata sze­rint 100,000 frt töröltetik. A „katonai földrajzi intézetre“ a kormány 499,291 frtot kér, miből a bizottság 176,625 frtot akar törölni. Merkel hadügyi referens a monarchia új térképe elkészítésének költségeit (melyek a kö­vetelés legfontosabb tételét képezik) szükségeseknek tartja, s azt hiszi, hogy egy 45—46,000 frtnál na­gyobb törlés föltétlenül káros lenne. Rossbacher tehát 431,000 frtot ajánl megszavazni. Ben­ed­ek pártolja ez indítványt. Herbst a bizottság indít­ványa mellett szól, mely aztán, (Rossbacher indít­ványa elvettetvén), elfogadtatik. A XIV. (és utólsó) czim vita nélkül elfogad­tatván, tudomásul vétetik a k. pénzügyminiszter kimutatása a közös aktivokról. A holnapi ülésen a magyar delegáció részé­ről érkezett üzenetek tárgyaltatnak. VIDÉK: Békés megye főispáni székének betölté­séhez. Bék­és megyéből, május hó végén. Egy kérdés sem foglalkoztatja élénkebben megyénk közvéleményét annál, hogy a közelebb megürült főispáni szék ki által fog betöltetni. Az ide vonatkozó combinátiók már hetek óta a legkü­lönfélébb változatokban hallhatók, s az igazat meg­vallva , ha sok oly nevet hallunk is említeni, mely teljes megnyugvást képes kelteni, úgy másrészről bizonyos az is, hogy egy név említése aggodalmas benyomásokat tesz. Ez utóbbi leginkább annak le­hetőségével áll kapcsolatban, hogy vagy egy a megye helyi viszonyait és a megye szellemét nem ismerő idegen, vagy pedig egy megyebeli ugyan, de a kellő tekintélyt biztosító befo­lyást és képzettséget nélkülöző egyénre esnék a kormány választása. Mindkét eset neta­­láni bekövetkezése, természetesen, nagyon lehan­golná a megyét, mely sem múltjánál, sem jelenénél fogva magát ily eshetőleges mostoha elbánásra ítéltetve látni nem óhajtaná, s a­mely megyének főis­páni székét egy gróf Károlyi György, egy báró Wenckheim Béla, egy Tomcsányi József töltötte be. Ily agályokkal foglalkozva, megyénk — bát­ran állíthatjuk — valódi közvéleménye, a forga­lomba jött combinátiók közül leginkább azt fogadja osztatlan megnyugvással, mely a gróf Károlyi Tibor nevével van kapcsolatban. A körülmény, hogy a gróf egy kiváló, országszerte tisztelt név­vel biró magyar főúri család tagja, hogy megyénk­ben birtokos s egyik választó kerületünk országos képviselője is, hogy politikai képességének, még eddig rövidre nyúlt közpályáján is, már kitűnő je­leit adta, hogy rendkívül megnyerő modorral bír­t mindenképpen magyarázhatóvá teszi az élénk óhajtást, őt megyénk főispánjaként üdvözölni. Nem kétkedünk ennélfogva azon reményünknek adni kifejez­őt, hogy egyrészről a kormány méltányolni fog köz­hajtást, más oldalról a nemes gróf is en­gedni fog annak a köz érdekében — még ha némi önmegtagadással járna is ebbeli elhatározása. ___________ —­­- KÜLFÖLD. Május 31. A konstantináplyi fontos eseményekre vonatkozólag utalunk első czikkünkre, e helyen csak a következő két bécsi táviratot vévén föl: Bécs, május 31. Több lapnak jelentése, mintha a külügyi hivatalba azon hír jött volna, hogy a detronizált Abdul Azizt a szófiák meggyil­kolták, alaptalan. A legújabb konstantinápolyi hí­rek azt jelentik, hogy az ex-szultán életben van.­­ Jelentik továbbá, hogy a keresztyén felekeze­tek az uj szultánnak már bemutatták hódolatukat. Bécs, május 31. Az itteni török nagykövet Konstantinápolyból már utasítást kapott, hogy az ügyeket vezesse tovább. A hatalmak nem fogják megtagadni elismerésüket az uj szultántól. Pár­is­ban, Berlinben egyiránt a legked­vezőbb benyomást gyakorolt a hír, úgy a politikai, mint a kereskedelmi világban. B­r­­­o­w azonnal hosszabb conferentiát tartott a berlini tö­rök nagykövettel, Edhem pasával. Bécsből jelentik, hogy a diplomata testület tanácskozmánya elhatározta az uj szultánt rögtön elismerni. A hatalmak új jegyzéket készítenek a portához, melyben kife­jezik várakozásukat, hogy Murad szultán őszintén keresztülviendi a reformokat. Mint biztosan állítják, az új török minisz­tériumban Midhat pasa lesz a nagyvezér, Serif pasa a külügyér, és Szadik pasa a pénzügyminiszter. Szalonikiből érkező consuli jelentések szerint az ottani kormányzó az ismeretes gyil­kossági esetben igen compromittálva van. Mint mondják, hevesen fölemelte volt kezét a fran­­czia consul ellen s ez volt a jeladás a consulok meggyilkolására. Czettinyéből tegnapról azt jelenti a táv­iró, hogy Ves­ze­licz­k­y Bozidar oda érkezett; azonnal tanácskozott Vrbica tanácsnokokkal, mely értekezés után Matanovics senator Triestbe ment nagy gabonaszállítmányok megkötése végett. A b­elgrá­di vár­o­si tanács következő kiált­ványt tett közzé: „Belgrádiak! Tudjátok, hogy testvéreink Bosz­niában és Herczegovinában — elnyomóiknak, a tö­rököknek hallatlan kegyetlenkedései által indíttatva — múlt nyáron fegyvert fogtak, hogy emberi és nemzeti jogaikat követeljék, épp úgy, mint nagy­atyáink és atyáink tették a most már felszabadított Szerbiában. Tudjátok, hogy testvéreink e felkelése iránt milyen volt a rokonszenv nemcsak nálunk, de egész Európában. E rokonszenv okát azon jogi és emberiességi érzet képezi, mely a nemzeteket áthatja. Nálunk ezen okhoz még az is járul, hogy ott szerb vért ontanak, hogy ama vidékek története Szerbia története és az ő jövőjük azonos a mienkkel. A törökök már a felkelés kezdetén tudták, hogy az mily érzelmeket fog nálunk kelteni, mily köte­lességeket fog reánk róni, ezért hadcsapatokat kezd­tek határainkon összehalmozni, ésannyira, hogy se­regük zöme sem Boszniában, sem Herczegovinában, hanem a mi határainkon van öszpontosítva. Az ily helyzetbe jutott Szerbiának arra kel­lett gondolnia, hogy szabadságát és az ősei vérén szerzett örökségét megvédje, megtartsa. A törökök Szerbiát teszik felelőssé, mert bo­­szankodnak, hogy nagyhatalom létükre egy egész év alatt nem bírták leküzdeni a jelentéktelen fel­kelést, melyet pár ezer rájuk szított. Ily körülmé­nyek közt szükséges volt harczra készülnünk és most az állampénztárba pénzt is kell juttatnunk. A szkupstina és a kormány a nép érdekében külföldön akartak kölcsönt felvenni , de a külföld csak na­gyon rosz feltételek mellett akar pénz adni és igy a kölcsönt nem lehetett megkötni, önmagunknak kell magunkon segíteni az által, hogy a haza ol­tárára lehetőség szerint leteszszük a magunk vé­40,000 redifet. Zeljesniknál, Trnovánál, Otlik-Kölnnél a na­pokban véres ütközetek voltak, a törökök súlyos veszteségeket szenvedtek, pedig a felkelés csak 1—2 hét múlva fog teljes erővel kitörni, most a felkelők még kerülik a nyílt csatákat, a Balkánba iparkodnak jutni, ott fognak szervezkedni. Olaszország. (A baseli szerződés.) A „Diritto“ azt írja, hogy a baseli szerződés ügyé­ben az alkudozások újra megindítását Rothschild kezdeményezte. A kormány kész a baseli egyez­ményt s a bécsi szerződést fenntartani, hacsak némely terhek mérsékeltetnek. A „Diritto“ azt hi­szi, hogy a kormány a kamra elé pótegyezményt fog terjeszteni, mely az eredeti feltételeket kedve­zőbbé alakítja. A minisztérium programmja a baseli és bécsi egyezmény elfogadására irányul, de eze­ket oda módosítva, hogy az államü­zem elejtésével a vasúti társulatok és a szállítási szolgálat végle­ges szervezését czélozzák. A „Diritto“ reméli, hogy Correnti tárgyalásai jó eredménynyel fognak járni, hogy a kormány a kétértelműséget eloszlassa s a legitim érdekeket biztosíthassa­ szét ; pénzt kell az államnak kölcsönöznünk, és ezzel be fogjuk az utókornak és a kortársaknak bizonyítani, hogy a mostani nemzedék megteszi kötelességét. Belgrádiak! Nem kell ajándékot adnotok; az állam kamatostul fogja a kölcsönt visszaadni. A kormány, egyetértve a szkupstina­ választmányával, elhatározta, hogy nemzetközi kölcsönt ír ki, hogy szemben nézhessünk a kimaradhatlan események­kel Belgrád másfél millió dinárt tartozik fizetni. A városi képviselőtestület reméli, hogy a lakosság önkényt fogja ez összeget ideadni­. Következik a kérelem, hogy a polgárok 15 nap alatt adják be a pénzt. A felhívás így vég­ződik : „Belgrádiak! A szerb nemzet kell, hogy fel­szabadítva és egyesülve álljon itt, mint egy nem­zet ép úgy, mint a Nemanjicsok (Szerbia császár­háza) alatt volt; mert különben Szerbia elszárad, összemegy, mint minden tag, mely a szervezettől el van különítve. Szerbia, hogy ily öngyilkosságot ne kövessen el magán és az egész nemzeten, oly állást volt kénytelen elfoglalni mely megfelel ér­dekeinek, érzelmeinek, jogainak és kötelességei­nek. Vérrel és pénzzel kell a kormányt támogat­hatok.“ A bolgár fölkelésről a következőket ir­ják : Egy minapi hivatalos távirat azon jelentése, hogy a fölkelés el van nyomva, csak annyiban igaz, a­mennyiben a törökök elfoglalták az u. n. Traján-kapuját, mely a matritzai és a sophiai fenn­síkokat összeköti, és hogy a felkelők kénytelenek voltak e helyről a hegyek közé vonulni. Más rész­ről azonban azt jelentik, hogy a felkelés a Marit­­za-völgyből a Dunamentébe terjedt és a lázadók most a Balkán éjszaki oldalán is működnek, ne­vezetesen a viddini kerületben szervezkedtek, mely a szerb határhoz igen közel van. Tatar-Bazardjik­­ban, hol a felkelést már elnyomták, irtózatos ke­gyetlenséget vittek véghez, felgyújtottak 80 hely­séget, megfojtották a nőket és a gyermekeket és egyáltalán minden foglyot felkonczoltak. Most Epirus­ és Thessaliában is nyugtalanító hangulat uralkodik; a krétaiak is életjelt adtak magukról; képviseletük legutóbbi összejövetelén több szónok azt követelte, hogy a keresztyének tétessenek egyenlőkké a muzulmánokkal. A kormány ezek következtében ismét behívott Tudományos mozgalmak. A Kisfaludy-Társaság ülése. (Május 31-én.) A Kisfaludy Társaság ma tartotta havi ülé­sét Lukács Mór elnöklete alatt. Tagok elég szá­mosan voltak, hallgatóság azonban nem sok. Dux Adolf lépett először a felolvasó asztal­hoz, s „Diogenes nagybátyám“ czím alatt olvasott föl egy rajzot a sokat emlegetett M­e­n­t­e­ll­i gyer­mek­koráról. Mentelli e század elején Párisban élt, tudományos czikkeket irt többféle nyelven, s mint különöz természetű és magyar születésű em­bert rendesen csak „magyar Diogenes“-nek nevez­ték. E tudós nagybátyja volt a felolvasónak és családi elbeszélések és bizalmas adatok alapján elevenítette föl most gyermekkorának emlékeit. Po­zsonyban született, ott élte gyermekéveit, Mandl Dávid volt családneve, melyet később atyja Menői­re változtatott, de hogy mért nevezték el Mandl Dávidot Mandellinek és Menteiknek, mikor ő mindig Mandl-nak hívta magát — ezt nem le­het megmagyarázni. Dávid nyugtalan és sajá­tos természetű gyermek volt, s többször ger­jesztett aggodalmat, hogy értelme nem tiszta. Tizenhárom éves korában hagyta el a szülői házat, és soha sem tért többé vissza. Ez 1795—96-ban történt. Atyja nem volt otthon, anyja betegágyat feküdt, mikor a 13 éves Dávid hirtelen kinyitotta a szekrényt, némely ruhát összecsomagolt és eltá­vozott. Később tudták meg, hogy egész évig Mo­­sony megye egyik községében egy rabbinusnál élt. Majd Morvaországba ment, s aztán évek múltán Párisban tűnt föl. Már jóhírű tudós volt, mikor Tessedik találkozott vele, kinek a „magyar Dioge­nessel“ folytatott beszélgetése a „Tudományos gyűj­temény“-ben meg is jelent. Mentelli keveset emlé­kezett születéshelyére de azt határozottan mondta, hogy II. Lipót koronázását látta, s akkor le is esett a háztetőről. Tessedik azon kérdésére, hogy hol tanult, azt válaszolta: „Sehol sem, vad fiú voltam, lovakat őriztem.“ Noha sok nyelvet beszélt, magyarul csak néhány szó maradt emlékezetében. Tessedik a tudós gyermekkorát illető nagy feledé­­kenységét annak tulajdonítja hogy mikor a házról leesett, feje megrendült. Dux több észrevételt tett a Tessedik által közlött párbeszédre, többi közt arra, mintha Mentelli lovakat őrzött volna valaha. E felolvasást, mely több helyen familiáris elő­­szerettel emlékezik meg egyről-másról költemények felolvasása követte. Legelőször Vadnai olvasta föl Tóth Kálmántól a „Bizonytalanság“ czimű­ han­gulatteljes költeményt; aztán Greguss olvasta föl Csalomjai fordításában Goethe „Négy évszak­át. Dal­mad­y saját költeményeiből olvasott föl néhányat. Ezek közül az „Úgy mint régen“, „Első köszöntő“ és „A kis család“ egy-egy családi képet festenek gyöngéd vonásokkal. Olvasott egy „Harczi dalt“ is, mely kívánja, hogy legyen harcz és há­ború, tombolja el magát minden indulat, s pusztul­jon el minden katona, hogy aztán a béke és ha­ladás zászlója lengjen. Juttatott egy költeményt Soldosnénak is „Egy dal hatása“ czím alatt, meg­jegyezvén, hogy akkor írta, mikor Patti után Sol­­dosnétól hallotta a „Maros vize folyik“ kezdetű dalt a „Háromszéki lányokban“. Soldosné öt stró­­fányi bókot kap e költeményben. A titkárnak nem sok jelenti valója volt. Györy Vilmos lefordította Shakespeare „Szerelmes vándor“ hosszabb költeményét s ezt Szász Károly fogja megbírálni. Beksics Gusztáv pedig a Cyd románczokból hatvanat fordított le; ezeket György bírálja meg. — Az osztrák delegatió tiszteletére a magyar delegatió fényes banket­tet rendez holnap a redout termében, hol 150 teríték várja a közös­­ügyek intézőit. A fekete kávé alatt két zenekar fog játszani: egy katonai,­­ egy czigánybanda.­­ A főváros mai közgyűlésének tárgyai közül kiemeljük, hogy a chicagói Deák­egylethez, mely az árvízkárosultak számára 1550 frtot küldött, köszönő iratot fognak intézni. A n­a­­zarénusok anyakönyvének kérdése alkalmából a hatóság feliratot intéz a törvényhozáshoz, sür­getve a polgári házasság és a polgári anyaköny­vezés behozatalát. A. József nádor százados születési évfordulójának megünneplésére vonatkozó indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, s holnap rendező bizottságot választ. A s­tatist­i­­k­a­i congressus tagjainak fogadtatására 12.000 frtot szavaztak meg. A gyámpénztári köl­csönszabályzatot újabb tárgyalás végett az árva­széknek adták ki. Holnap a közgyűlést folytatják. — Óváry Lipót hazánkfia, ki évek hosz­­szú során át lakott Nápolyban, s tanulmányozta az olasz levéltáraknak ránk vonatkozó okiratait, ha­zajött, s állandón itt marad, mint az orsz. levéltár egyik tisztviselője. —­ Kirándulás Visegrádr­a A ma­gyar tisztviselők egyesülete pünkösd vasárnapján kirándulást rendez Visegrádra és Verőczére. A résztvenni szándékozók jegyeket az egyleti helyi­ségben (Hungária szálloda) válthatnak. Az indulás vasárnap reggel 6 órakor történik a Lloyd épület­nél levő állomástól, honnan a hajó a budai bom­­batérre is átmegy. Váczon szintén kiköti a hajó az ottani résztvevők számára. Megérkezés Visegrádra 9—10 óra közt, mozsár durrogás mellett. A romok megtekintésére déli 1 óráig marad idő, ekkor tár­sas ebéd lesz a hajón .* 30 órakor pedig indulás Verőczére, hol a Mistazzi-kastély előtt mulatságokat és tánczot rendeznek. Hazaindulás 9—10 óra közt. A kirándulásban Berkes jó zenekara is részt vesz. — Az országos középtanodai ta­náregyesület Iső szakosztálya május hó 30-án tart. e tanévben az utolsó ü­lést, melyen jelen vol­tak : dr. Károly Gy. Hugó, elnök, Lintner Lajos jegyző s Tömör F„ Tölgyi Gy., Pfeifer A., Névy L., dr. Erődi B , Berecz A., dr. Kármán M., Kö­­pesdi L. egyesületi tagok A múlt ülés jegyzőköny­vének felolvasása s hitelesítése után Névy L. s Ba­bies K. olvasták fel bírálataikat Erődi Dániel költészettanáról, melyet a szakosztály mint szakér­telemmel s szorgalommal dolgozott tankönyvet el­ismerésre méltónak talált, de a két bíráló össz­hangzó ítélete szerint csak oly feltétel alatt ajánl a közoktatási minisztériumnak elfogadásra, ha az uj tantervbe illőleg fognak pótoltatni hiányai s fo­gyatkozásai. Schwiedland Fr.franczia nyelvta­nát, Tölgyi Gy. s dr. Margalics­t bírálók gazdag anyagúnak, s gyakorlati részében sok hasznavehe­­tőt tartalmazónak állj­ják, de tökéletlen módszere miatt, s mivel a modern nyelvtudomány vívmányait tekintetbe nem veszi, a magyar szöveg pedig egy­általában gyarló,­­ a szakosztály főreáltanodai használatra nem ajánlhatja. Dr. Erődi Béla érte­kezése a magyar irodalom s irodalomtörténet keze­léséről az uj tantervben érdekes s tanulságos tár­gyánál fogva élénk eszmecserét ébresztett, melyben részt vettek Névy L., dr. Kármán M., Tömör F., dr. Károly Gy. H., Pfeifer A. Hogy középtanodai oktatásul­k ez igen fontos ágának kánonja elvégre megállapittathasson, a szakosztály óhajtása szerint az értekezés a „Közlönyében nyilvánosságra hoza­­tik, hogy a tagtársak közül minél többen mondhas­sák el tapasztalásaikat s észrevételeiket az irodalmi oktatás végleg megállapítandó, s az új tantervbe illesztendő rendszeréről. Végül Lintner Lajos csak röviden tett szóbeli előterjesztést az Ihász Gá­bor-féle magyar nyelvtan legújabb kiadásáról, me­lyet a legjobb magyar nyelvtanok egyikének mond, s felhívja reá a szaktanárok figyelmét. Értekezése a „Közlöny“-ben lát világot. — Halálozások. Borsos Márton, Borsos ismert fővárosi fényképész atyja, a negyvenes években a gr. Dessewffy Emil konservativ lapjá­nak a „Budapesti Híradónak“ szerkesztője meg­halt Monoron, 80 éves korában. — Szegedről egy gyászlap Dáni Ferencz városi főispán nejének, szül. Korda Teréz úrnőnek halálát jelenti. A boldogult nagy tiszteletben részesült minden ismerős körben. Halálát a szegedi árvaház is külön gyász­­jelentésben tudatja, mint egyik legjóltevőbb gyá­­moláét és fővédasszonyáét. — Kitett gyermek. Az éjjel a Mária­­utcza 17. számú ház kapuja alatt egy 5—6 hetes lánygyermeket találtak, szegényes, de tiszta ván­kosba takarva. Egy papirszeletkén az volt fölirva német nyelven, hogy Annának hívják és katholikus. — Rejtélyes gyilkosság. Gyimóthy György, jómódú szegzárdi polgár, május 11-én el­indult hazulról s kocsiján G­akó pálinkát akart Székesfehérvárra szállítani. Nemsokára azonban Szegzárdon az a hir terjedt el, hogy útközben meggyilkolták. A hivatalos nyomozás kiderítette, hogy Gyimóthy elindulása napján Szentlőrinczen hált s onnét másnap kora reggel indult tovább. Tanuk vannak reá, kik Simontornyán keresztül menni látták, de itt minden nyom elvész. Lovai a kocsival együtt a czeczei korcsma udvarán állottak — állítólag — 13 án reggel dideregve, midőn a korcsmáros felkelt. A korcsma kapuja egy benyom­ható reteszszel volt elzárva s igy megoldhatatlan talány, hogy a lovak miként jutottak az udvarra. Hogy Gyimóthy György meggyilkoltatott, az kétség­telen, mert a kocsin talált pokróczon, melylyel va­lószínűleg fejét az eső ellen oltalmazó, két erős balta­vágás s vér nyomai látszanak. A vizsgálat erélye­sen folyik.­­ A nemzeti dalkör szombaton nem tarthatván, meg dal- és tánczestélyét, a másik szom­batra, jun. 3-ikára halasztotta. — Öngyilkosságok. Gyarmati József Fehérmegye lovasberényi születésű 32 éves gyári munkás, tegnap reggel Il-ik kér. országút 16. sz. alatti lakásán késsel átvágta torkát és meghalt. Gyarmati a gyárból, hol az előtt dolgozott, elbo­csáttatván, valószinüleg kenyérkereset hiánya vitte ezen kétségbeesett lépésre. — Kecskeméten Farsang Pál árvaszéki írnok, máj. 22 -én felakasz­totta magát; öngyilkosságának okát úgy beszélik, hogy szőlejét néhány nappal a fagy előtt el akarta volna adni, de felesége nem engedte, s igy a fagy után elérzékenyedvén a veszteség miatt felakasz­totta magát. — Ellopták a Wertheim-kasszát. A borosjenői kir. ügyészi hivatalból múlt péntek HÍREK. Május 31. Hivatalos. Kinevezések. A m. kir. igazság­ügy minisz­er a pestvidéki kir. törvényszékhez segédtelek­­könyvezetőkké Lösz Ferencz és Kovács Albert ot­tani törvényszéki írnokokat, továbbá ugyanoda telekkönyvi írnokokká H­í­r­te S­en­d­y Zsigmond keszt­elyi lakost; a szentendrei jbirósághoz pedig Írnokká S­­­o­­­t­s György ócsai jbirósági irt­okot a pestvid­éki törvényszékbe­ F­­ 11- 1 e­r Bálint ügyvédjelöltet a veszprémi kir járásbiróság­­hoz aljegyzővé, Szita Elek nagykanizsai törvényszéki bijnokot a tapolczai járásbírósághoz telekkönyvi írnokká és S­t­e­f­f­a Ir­i­­­s János kaposvári adótisztet ugyanazon járásbírósághoz írnokká neve­ze ki. — Áthelyezés, A m­. kir. igazságügym­nn­szter a fehértemplomi kir tön­ényszékhezjegyzővé Moga Ödön szilágy-somlyói kir. járásbirósági aljegyzőt nevezte ki. . “ Uj egyesü­letek. A budapesti mézeskalács- és viaszgyertya észitők társulata temetkezési egyletének alapszabályai, a budapesti fodra­rsegédek betegsegélyző és temetkezési egyletének alapszabályai, végre a kolozsvári egyetemi román ifjúság „Julia“ c­ímű olvasó­ egyletének alapszabályai a kir. belügyminisztérium által bemutatási zá­radékkal elláttattak.

Next