Ellenőr, 1876. június (8. évfolyam, 150-178. szám)
1876-06-01 / 150. szám
Fedezetül felvétetik 1.157,500 frt. A bosniai és herczegovinai menekülteknek segély czimén 1875-re 475,910 frt, 1876 ra 519,727 frt póthitelt ajánl megszavazni. Zsedényi Ede nem szólhat az ellen, hogy a menekültek eddig segélyeztettek, de e segélyezést jövőre nem tartja helyesnek. A menekültek a nagyhatalmak nevében felszólíttattak a hazamenetelre , mivel azonban a menekültek e felhívásnak nem engedtek, ez többé nem segélyezés. Különben is a monarchia pénzügyi helyzete oly rész, hogy nem adhatunk segélyt. Indítványozza, hogy a javaslat végére e szavak teendők: „A segélyezésjúnius 15-dikétől fogva teljesen beszüntettetek.“ Andrássy Gyula külügyminiszter megjegyzi, hogy nem a menekültek nem fogadták el a reformjavaslatokat, hanem a felkelő csapatok; őket tehát nem lehet amazok helyett büntetni. Sok menekült haza is ment a felhívásra, de otthon a felkelők elvequirálták marháikat és lovaikat. A török kormány pedig a felkelés nagy terén nem képes megvédeni a felkelők vagyonát. Ezért tehát igen sokan ismét visszatértek a monarchia területére. Nem tartja megegyeztethetőnek a humanismussal, hogy egy ily záros határidő tűzessék ki. Azért a javaslatot nem fogadja el. A bizottság Zsedényi indítványát mellőzve elfogadja a bizottság javaslatát, így a külügyminisztérium költségvetése megszavaztatott. Következik: a hadügyi albizottság jelentése a közös hadsereg költségvetése tárgyában. Pulszky Ágost előadó röviden ajánlja a hadügyi albizottság jelentésének elfogadását. Wahrmann Mór a jelentést és a hadügyi költségvetést elfogadja általánosságban. Indítványozza azonban, hogy a 7-dik, 22- s 23-dik czímnél két millió megtakarítás történjék, mely megtakarítást úgy oszt fel, hogy a 7-dik czimre 435.000, a 22-dik czimnél 413 ezer, a 23-dik czimnél 950 ezerért essék. E megtakarítást könnyen elérhetőnek tartja az által, ha egyrészt az újonczok később hivatnak be, s másrészt az intelligensebb katonák a három év eltelte előtt bocsáttatnak haza. E terv nem zavarná a hadügyminiszter czirkulusait, hanem még inkább neki is használna, lehetővé tévén a merev rendszabályoktól eltérni. Nem azért teszi indítványát, hogy harczot idézzen elő, hanem csak a tényleges viszonyok által parancsolt szükségességnek adjon kifejezést. Azt akarja, hogy a bizottság érzéket mutasson a csapások által sújtott nép nyomora iránt, s hogy megmutassa a delegate, hogy nemcsak parliamentünkben, hanem az ő kebelében is érvényesül atakarékosság, s hogy megmutassa, miszerint pénzügyi hitelünket helyreállítani akarjuk. Szükségesnek tartja, hogy ne rendítsük meg a hitet a nemzetben, a parliamentarizmus iránt. A lehető ellenvetések cáfolatában már előre belebocsátkozik. Politikai ellenvetés lehet, hogy ha kimutatjuk Európa előtt, miszerint nem vagyunk képesek hadseregeinket fentartani, s így nem lesz szövetkezésünk keresett. De ez ellen megjegyzi, hogy helyzetünket Európa amúgy is ismeri Különben is hadseregünknek a 800,000 szám csak névleges értéke, mely valójában kisebbre redukálódik. A katonai szempont tekintetében megjegyzi, hogy kitűnő szakemberek bizonysága szerint az ő indítványa semmi hátrányt sem képez a hadsereg harczképességére nézve. Ugyanezen véleményt fejezte ki a sajtó is. Azon ellenvetés sem állja ki a próbát, miszerint most az esetleges háború küszöbén nem lehet redukálni. De hát ez a megtakarítás a jövő évre szól, s hogy a jövő évben mi történik, nem lehet megmondani. Különben is ez a megtakarítás a rendes előirányzatban történnék, s ha rendkívüli esetek, háború következnék be, ott volna a rendkívüli póthitel eszköze. Pénzügyi helyzetünk a legnagyobb megtakarítást teszi szükségessé, s nem áll az, hogy a megtakarítás nem eszközölhető a folyó évben. Attól tart, hogy a monarchia, ha a követett úttól el nem térünk, öszszeomlik az elviselhetlen teher alatt. (Helyeslés.) Ernuszt Kelemen kénytelen elfogadni a külügyi viszonyok nyomása alatt a költségvetést, de a megpendített takarékossági eszméket a hadügyi kormány figyelmébe ajánlja. Részletesen előadja, minő irányban kell eszközölni a megtakarításokat. Ezek csak vagy kisebb létszám, vagy új rendszer életbeléptetése mellett lehetségesek. Tagadja, hogy a legénységnek három év elkerülhetlen szükséges a kiképeztetésre. A kiképzés sokkal gyorsabban fog történni, ha a legénység saját nyelvén taníttatik. Elismeri, hogy a magyar nyelv érdekében történt valami, de nagyon kevés. Sokkal több magyar tisztet és altisztet kellene alkalmazni. Az sem áll, hogy a katonai szellem miatt volna szükséges a hosszú tanítási idő. A katonai szellemet nem lehet a legénységbe bekommandírozni. A jelentést átalánosságban elfogadja, de egyes pontoknál megteendi ellenészrevételeit. Wahrmann indítványa az illető pontoknál kerül tárgyalás alá. Pulszky Ágost már előre szükségesnek tart néhány észrevételt tenni Wahrmann indítványára nézve. A hadsereg „névleges értékét“ illetőleg megjegyzi, hogy a hadsereget nem értékpapír módjára, hanem belső értéke szerint mérlegelik. Megjegyzi, továbbá, hogy ha egy állam nem tud védelméről kellőleg gondoskodni, kockán van. Hivatkozik Francziaország és Olaszország példájára, mely utóbbi a legsanyarúbb helyezetben sem adta fel védképességét. A parlamentarizmusra történt hivatkozás tekintetében megjegyzi, hogy egy parlament nem veszti el jogosultságát akkor, ha bár a közvélemény pillanatnyi nemtetszésével szemben teljesíti feltétlenül parancsoló kötelességét, míg ellenben, ha e kötelességét nem teljesíti, a parlamentáris testület, akkor veszti el létének jogosultságát. Utal a vélemények hullámzására. Ismét ajánlja a költségvetést részletes tárgyalás alapjául. A költségvetést a bizottság részletes tárgyalás alapjául elfogadja. A múlt évi delegáció határozataira adott válaszok tudomásul vétetnek, s az albizottság javaslatai elfogadtatnak. Az első czimnél (központi vezetés) megszavaztatik 469,512 frt, a 2-ik czimnél 431,467 frt, a 3. czimnél 842,032 frt, a 4 czimnél 152,384 frt, az 5. czimnél 267,947 frt, a hatodik czimnél (felsőbb parancsnokságok és törzsek) 1.592,016 forint. A 7- dik czimnél (csapattestületek és csapatokra való átalános kiadások) előirányzat 22.209,765 frt ; az albizottság e czimen 22.102,777 forint megszavazását ajánlja. Wahrmann Mór e czimnél 435,000 frt törlést indítványoz. Horváth Gyula Wahrmannak ,az átalános vita alkalmával mondott, s Pulszky Ágost előadó által megtámadott állításait védi. Tagadja azt, hogy a megtakarítások kérdésénél a népszerűség hajhászatát lehetne emlegetni. Itt az ország legfontosabb érdekei forognak fenn. A két millió megtakarítása által, a megtakarítás pártolói, azon irányt akarják megjelölni, melyben a hadügyi kormánynak, az ország szomorú helyzetében haladnia kell. Pártolja Wahrmann indítványát. Zsedényi Ede rajzolja a monarchia pénzügyi helyzetét, mely a megtakarításokat szükségessé teszi. Wahrmann indítványa nem támadja meg a hadsereg harczképességét. Pártolja ezen indítványt. (Helyeslés.) Zichy Nándor gróf csak administrativ kérdésnek tekinti Wahrmann indítványát, mely a hadsereg szervezetét nem érinti. Pénzügyi helyzetünk miatt pártolja Wahrmann indítványát. (Helyeslés.) Márkus István nem fogadja el Wahrmann indítványát. Ezt nehéz szívvel teszi ugyan, de a parancsoló szükséggel szemben nem tehet másként. A múlt évi delegációk alkalmával helyeselte volna a megtakarításokat, de ma szemben az európai helyettes, ezt nem teheti. Inkább szavazzuk meg ma a két milliót, mintsem hogy esetleg drágán fizessük meg e megtakarítást. Éber Nándor Wahrmann indítványa mellett emel szót. Fejtegeti a megtakarítás módját, mely egy helyes középút a pénzügyi és katonai érdekek közepett, úgy, hogy egyik se sértessék. Hivatkozik Poroszország példájára, melynek a jelen század elején csak 40.000 embert volt szabad tartania, s a legénység gyakori változtatása mellett, 1813-ban 400 ezer embert csatasíkra állítani. Pártolja Wahrmann indítványát. (Helyeslés: Szavazzunk!) Zichy Manó gróf ellenzi Wahrmann indítványát. Il Pázmán Ferencz Wahrmann indítványa mellett, gróf Szapáry Antal ellene emel szót Ürményi az eddigi vitára reflectál, s kijelenti, hogy Wahrmann indítványát elfogadja. Benedek Sándor fejtegeti, hogy a katona kiképzésére most több idő kell, mint az előtt. De tagadja, hogy a legénység három évig képeztetik; 18—20 ezer katonát egy, — másfél évig tartanak csak. Ha már meg kell takarítani, ez csak a létszám leszállítása mellett lehetséges. Ajánlja az előirányzat elfogadását. Szavazásra kerülvén a dolog, a többség az albizottság javaslatát, 22 102,777 frtot, szavazza meg, s így Wahrmann indítványa elesik. A 8.-27. czímek, az albizottság ajánlata szerint, változatlanul elfogadtatnak, s így Wahrmann indítványa, a közbeeső pontokra nézve is, elesik. A fedezet megszavaztatik. Erre az ülés esti 1/210 órakor véget ért. Holnap d. u. 2 órakor ülés, melynek tárgya a mai tárgyalás folytatása. Az osztrák delegatió ülése. — Május 31. -Elnök: Rechbauer. Jegyzők: Kübeck dr., Oppenheimer lovag. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy, Benedek, Hoffman, Früth, Becker, Müller, Krause. A jegyzőkönyv felolvasása után elnök jelenti, hogy a magyar delegációtól üzenetek érkeztek az általa letárgyalt előirányzatokról. Ezek, valamint az ezentúl érkezendők a költségvetési bizottsághoz utasítlatnak. Következik a napirend: a hadügyi költségvetés tárgyalásának folytatása, nevezetesen a fedezet kérdése. Az általános vita kezdetén Sturm előterjeszti a bizottság kisebbségének véleményét, mely szerint a helyettesítési alapból egy 10 346,349 frtnyi tőke vezessék, a czélból, hogy az új ágyúk és fegyverek költségei ebből fedeztessenek, az ágyukra 9 milliónál több lévén előirányozva. Utal több precedensre, hogy a delegátió már felhasznált az alapból tőkéket, sőt egyszer és a kormány javaslata alapján határozta el, hogy az altisztek díjai a helyettes alapból fedeztessenek A szaporodó kiadásokat adóemelésekből nem lehet fedezni, tehát kölcsönt kell felvenni és így magától értetődik, hogy ne keressünk drága idegen tőkéket, ha a magunkét olcsó kamat mellett hevertetjük. Politikai szempontból is czélszerűbb, ha a monarchia tekintélyét nem csorbítjuk újabb — folyó kiadások fedezésére szolgáló — kölcsönök által. Winterstein báró kifejti, hogy precedensekre nem lehet utalni, mert míg az 1871-iki költségelőirányzatban egyszerűen az van mondva, hogy egy tétel a helyettesi alapból fedeztessék, már az 1872-iki költségvetésben a delegáció más formát választott egy hasonló határozat kimondására; ott már arra utasíttatik a közös kormány, hogy a két országos kormánynál eszközölje ki a bizonyos tételnek a helyettes alapból való fedezését. Ő is igen tudja a pénzügyi helyzetet méltányolni, de arra figyelmeztet, hogy az illetékességi kérdés tekintetében a nézetek nagyon módosultak és a költségvetési bizottság többsége tekintetbe vette a helyettesi alap speciális jelentőségét. Megjegyzi, hogy a helyettesi alap nem 4%-ot hoz, mint állították, hanem 5, sőt részben 6°/0-ot. Ajánlja, hogy ez irányban várja be a delegáció a kormány remélhető lépéseit. Herbst nagy tetszéssel fogadott hosszú beszédben támogatja a kisebbségi véleményt. Előre bocsátja, hogy itt nincs szó a harczképességről, a sereg szervezetéről, tehát több tekintettel lehetünk a pénzügyi helyzetre, melyet szóló részletesebben jellemez. Miután fölhozták, hogy a hadügyi költségvetést csak a védtörvény revisiója alkalmával lehet lényegesen alábbszállítani, tehát minden módon azon kell lennünk, hogy terheinken könnyítsünk; annál is inkább, mert a felemelt adókat nem bírjuk behajtani. Szóló polemizál a közös p. v. miniszter érvei ellen; kifejti, hogy az alap nem alapítványi vagyon, mint a miniszter állította. A miniszter azon állításával szemben, hogy a fedezet kérdése nem tartozik a delegátióra, szóló számos példára utal, melyek azt bizonyítják, hogy a delegátiók folyvást számos fedezeti tételt szavaztak meg, így pl. a katonai kórházi alap egyes részeit folyó kiadásokra szavazták meg, sőt oly alapokból is költött a közös kormány a delegátió határozatai alapján, melyek voltakép a közös activák közt soroltatnak fel. Szóló azon nézeten van, hogy a legjobb hadi kincs az, ha az állam pénzügyileg szilárdan áll és jó hitelnek örvend. Utána Klier előadó szólal fel és kijelenti, hogy ő csak azon feltétel alatt vállalta el az előadói tisztet, hogy nem kell a többségi javaslatot védeni. Ezzel az általános vita befejeztetett. A hadügyi kormány saját bevételei 2.908,200 forinttal vetettek fel az előirányzatba ; a bizottság továbbá a helyettesi alap jövedelméből 1.279,926 frtot, a rokkantalapból 210,906 forintot, és a katonai kórházi alap tőkéiből 135.443 forintot ajánl felvétetni fedezetül, összesen 4.534.475 forintot. A névszerinti szavazásban a kisebbség indítványa 36 szóval 21 ellen elvettetik, s a bizottság javaslata változatlanul elfogadtatik. Ezután megszavaztatik az 1876-iki rendes költségvetéshez a „takarmány és ágyszalma“ megdrágulása miatt kért 300,000 frtnyi póthitel. Következik az álló hadsereg 1877-iki rendkivüli szükségletének tárgyalása. A I—VIII. czimek vita nélkül helybenhagyatnak. A IX. czimnél („második építkezési részletfizetések“) a bizottság 25,000 frt követelés elutasítását, illetőleg törlését és 759,500 frt megszavazását indítványozza. Elfogadtatik. A X. czim („harmadik ép. I.“) vita nélkül helybenhagyatik. A XI. czim alatt a hadi igazgatóság 150,000 frtot kér a két krakkói építkezés folytatására. A bizottság ennek elutasítását javasolja, mi Rossbacher ellenindítványa után megtörténik. A XII. czímnél („hetedik ép. 1.“) a kormány által kért 300,000 frtból, a bizottság javaslata szerint 100,000 frt töröltetik. A „katonai földrajzi intézetre“ a kormány 499,291 frtot kér, miből a bizottság 176,625 frtot akar törölni. Merkel hadügyi referens a monarchia új térképe elkészítésének költségeit (melyek a követelés legfontosabb tételét képezik) szükségeseknek tartja, s azt hiszi, hogy egy 45—46,000 frtnál nagyobb törlés föltétlenül káros lenne. Rossbacher tehát 431,000 frtot ajánl megszavazni. Benedek pártolja ez indítványt. Herbst a bizottság indítványa mellett szól, mely aztán, (Rossbacher indítványa elvettetvén), elfogadtatik. A XIV. (és utólsó) czim vita nélkül elfogadtatván, tudomásul vétetik a k. pénzügyminiszter kimutatása a közös aktivokról. A holnapi ülésen a magyar delegáció részéről érkezett üzenetek tárgyaltatnak. VIDÉK: Békés megye főispáni székének betöltéséhez. Békés megyéből, május hó végén. Egy kérdés sem foglalkoztatja élénkebben megyénk közvéleményét annál, hogy a közelebb megürült főispáni szék ki által fog betöltetni. Az ide vonatkozó combinátiók már hetek óta a legkülönfélébb változatokban hallhatók, s az igazat megvallva , ha sok oly nevet hallunk is említeni, mely teljes megnyugvást képes kelteni, úgy másrészről bizonyos az is, hogy egy név említése aggodalmas benyomásokat tesz. Ez utóbbi leginkább annak lehetőségével áll kapcsolatban, hogy vagy egy a megye helyi viszonyait és a megye szellemét nem ismerő idegen, vagy pedig egy megyebeli ugyan, de a kellő tekintélyt biztosító befolyást és képzettséget nélkülöző egyénre esnék a kormány választása. Mindkét eset netaláni bekövetkezése, természetesen, nagyon lehangolná a megyét, mely sem múltjánál, sem jelenénél fogva magát ily eshetőleges mostoha elbánásra ítéltetve látni nem óhajtaná, s amely megyének főispáni székét egy gróf Károlyi György, egy báró Wenckheim Béla, egy Tomcsányi József töltötte be. Ily agályokkal foglalkozva, megyénk — bátran állíthatjuk — valódi közvéleménye, a forgalomba jött combinátiók közül leginkább azt fogadja osztatlan megnyugvással, mely a gróf Károlyi Tibor nevével van kapcsolatban. A körülmény, hogy a gróf egy kiváló, országszerte tisztelt névvel biró magyar főúri család tagja, hogy megyénkben birtokos s egyik választó kerületünk országos képviselője is, hogy politikai képességének, még eddig rövidre nyúlt közpályáján is, már kitűnő jeleit adta, hogy rendkívül megnyerő modorral bírt mindenképpen magyarázhatóvá teszi az élénk óhajtást, őt megyénk főispánjaként üdvözölni. Nem kétkedünk ennélfogva azon reményünknek adni kifejezőt, hogy egyrészről a kormány méltányolni fog közhajtást, más oldalról a nemes gróf is engedni fog annak a köz érdekében — még ha némi önmegtagadással járna is ebbeli elhatározása. ___________ —- KÜLFÖLD. Május 31. A konstantináplyi fontos eseményekre vonatkozólag utalunk első czikkünkre, e helyen csak a következő két bécsi táviratot vévén föl: Bécs, május 31. Több lapnak jelentése, mintha a külügyi hivatalba azon hír jött volna, hogy a detronizált Abdul Azizt a szófiák meggyilkolták, alaptalan. A legújabb konstantinápolyi hírek azt jelentik, hogy az ex-szultán életben van. Jelentik továbbá, hogy a keresztyén felekezetek az uj szultánnak már bemutatták hódolatukat. Bécs, május 31. Az itteni török nagykövet Konstantinápolyból már utasítást kapott, hogy az ügyeket vezesse tovább. A hatalmak nem fogják megtagadni elismerésüket az uj szultántól. Párisban, Berlinben egyiránt a legkedvezőbb benyomást gyakorolt a hír, úgy a politikai, mint a kereskedelmi világban. Brow azonnal hosszabb conferentiát tartott a berlini török nagykövettel, Edhem pasával. Bécsből jelentik, hogy a diplomata testület tanácskozmánya elhatározta az uj szultánt rögtön elismerni. A hatalmak új jegyzéket készítenek a portához, melyben kifejezik várakozásukat, hogy Murad szultán őszintén keresztülviendi a reformokat. Mint biztosan állítják, az új török minisztériumban Midhat pasa lesz a nagyvezér, Serif pasa a külügyér, és Szadik pasa a pénzügyminiszter. Szalonikiből érkező consuli jelentések szerint az ottani kormányzó az ismeretes gyilkossági esetben igen compromittálva van. Mint mondják, hevesen fölemelte volt kezét a franczia consul ellen s ez volt a jeladás a consulok meggyilkolására. Czettinyéből tegnapról azt jelenti a táviró, hogy Veszeliczky Bozidar oda érkezett; azonnal tanácskozott Vrbica tanácsnokokkal, mely értekezés után Matanovics senator Triestbe ment nagy gabonaszállítmányok megkötése végett. A belgrádi városi tanács következő kiáltványt tett közzé: „Belgrádiak! Tudjátok, hogy testvéreink Boszniában és Herczegovinában — elnyomóiknak, a törököknek hallatlan kegyetlenkedései által indíttatva — múlt nyáron fegyvert fogtak, hogy emberi és nemzeti jogaikat követeljék, épp úgy, mint nagyatyáink és atyáink tették a most már felszabadított Szerbiában. Tudjátok, hogy testvéreink e felkelése iránt milyen volt a rokonszenv nemcsak nálunk, de egész Európában. E rokonszenv okát azon jogi és emberiességi érzet képezi, mely a nemzeteket áthatja. Nálunk ezen okhoz még az is járul, hogy ott szerb vért ontanak, hogy ama vidékek története Szerbia története és az ő jövőjük azonos a mienkkel. A törökök már a felkelés kezdetén tudták, hogy az mily érzelmeket fog nálunk kelteni, mily kötelességeket fog reánk róni, ezért hadcsapatokat kezdtek határainkon összehalmozni, ésannyira, hogy seregük zöme sem Boszniában, sem Herczegovinában, hanem a mi határainkon van öszpontosítva. Az ily helyzetbe jutott Szerbiának arra kellett gondolnia, hogy szabadságát és az ősei vérén szerzett örökségét megvédje, megtartsa. A törökök Szerbiát teszik felelőssé, mert boszankodnak, hogy nagyhatalom létükre egy egész év alatt nem bírták leküzdeni a jelentéktelen felkelést, melyet pár ezer rájuk szított. Ily körülmények közt szükséges volt harczra készülnünk és most az állampénztárba pénzt is kell juttatnunk. A szkupstina és a kormány a nép érdekében külföldön akartak kölcsönt felvenni , de a külföld csak nagyon rosz feltételek mellett akar pénz adni és igy a kölcsönt nem lehetett megkötni, önmagunknak kell magunkon segíteni az által, hogy a haza oltárára lehetőség szerint leteszszük a magunk vé40,000 redifet. Zeljesniknál, Trnovánál, Otlik-Kölnnél a napokban véres ütközetek voltak, a törökök súlyos veszteségeket szenvedtek, pedig a felkelés csak 1—2 hét múlva fog teljes erővel kitörni, most a felkelők még kerülik a nyílt csatákat, a Balkánba iparkodnak jutni, ott fognak szervezkedni. Olaszország. (A baseli szerződés.) A „Diritto“ azt írja, hogy a baseli szerződés ügyében az alkudozások újra megindítását Rothschild kezdeményezte. A kormány kész a baseli egyezményt s a bécsi szerződést fenntartani, hacsak némely terhek mérsékeltetnek. A „Diritto“ azt hiszi, hogy a kormány a kamra elé pótegyezményt fog terjeszteni, mely az eredeti feltételeket kedvezőbbé alakítja. A minisztérium programmja a baseli és bécsi egyezmény elfogadására irányul, de ezeket oda módosítva, hogy az államüzem elejtésével a vasúti társulatok és a szállítási szolgálat végleges szervezését czélozzák. A „Diritto“ reméli, hogy Correnti tárgyalásai jó eredménynyel fognak járni, hogy a kormány a kétértelműséget eloszlassa s a legitim érdekeket biztosíthassa szét ; pénzt kell az államnak kölcsönöznünk, és ezzel be fogjuk az utókornak és a kortársaknak bizonyítani, hogy a mostani nemzedék megteszi kötelességét. Belgrádiak! Nem kell ajándékot adnotok; az állam kamatostul fogja a kölcsönt visszaadni. A kormány, egyetértve a szkupstina választmányával, elhatározta, hogy nemzetközi kölcsönt ír ki, hogy szemben nézhessünk a kimaradhatlan eseményekkel Belgrád másfél millió dinárt tartozik fizetni. A városi képviselőtestület reméli, hogy a lakosság önkényt fogja ez összeget ideadni. Következik a kérelem, hogy a polgárok 15 nap alatt adják be a pénzt. A felhívás így végződik : „Belgrádiak! A szerb nemzet kell, hogy felszabadítva és egyesülve álljon itt, mint egy nemzet ép úgy, mint a Nemanjicsok (Szerbia császárháza) alatt volt; mert különben Szerbia elszárad, összemegy, mint minden tag, mely a szervezettől el van különítve. Szerbia, hogy ily öngyilkosságot ne kövessen el magán és az egész nemzeten, oly állást volt kénytelen elfoglalni mely megfelel érdekeinek, érzelmeinek, jogainak és kötelességeinek. Vérrel és pénzzel kell a kormányt támogathatok.“ A bolgár fölkelésről a következőket irják : Egy minapi hivatalos távirat azon jelentése, hogy a fölkelés el van nyomva, csak annyiban igaz, amennyiben a törökök elfoglalták az u. n. Traján-kapuját, mely a matritzai és a sophiai fennsíkokat összeköti, és hogy a felkelők kénytelenek voltak e helyről a hegyek közé vonulni. Más részről azonban azt jelentik, hogy a felkelés a Maritza-völgyből a Dunamentébe terjedt és a lázadók most a Balkán éjszaki oldalán is működnek, nevezetesen a viddini kerületben szervezkedtek, mely a szerb határhoz igen közel van. Tatar-Bazardjikban, hol a felkelést már elnyomták, irtózatos kegyetlenséget vittek véghez, felgyújtottak 80 helységet, megfojtották a nőket és a gyermekeket és egyáltalán minden foglyot felkonczoltak. Most Epirus és Thessaliában is nyugtalanító hangulat uralkodik; a krétaiak is életjelt adtak magukról; képviseletük legutóbbi összejövetelén több szónok azt követelte, hogy a keresztyének tétessenek egyenlőkké a muzulmánokkal. A kormány ezek következtében ismét behívott Tudományos mozgalmak. A Kisfaludy-Társaság ülése. (Május 31-én.) A Kisfaludy Társaság ma tartotta havi ülését Lukács Mór elnöklete alatt. Tagok elég számosan voltak, hallgatóság azonban nem sok. Dux Adolf lépett először a felolvasó asztalhoz, s „Diogenes nagybátyám“ czím alatt olvasott föl egy rajzot a sokat emlegetett Mentelli gyermekkoráról. Mentelli e század elején Párisban élt, tudományos czikkeket irt többféle nyelven, s mint különöz természetű és magyar születésű embert rendesen csak „magyar Diogenes“-nek nevezték. E tudós nagybátyja volt a felolvasónak és családi elbeszélések és bizalmas adatok alapján elevenítette föl most gyermekkorának emlékeit. Pozsonyban született, ott élte gyermekéveit, Mandl Dávid volt családneve, melyet később atyja Menőire változtatott, de hogy mért nevezték el Mandl Dávidot Mandellinek és Menteiknek, mikor ő mindig Mandl-nak hívta magát — ezt nem lehet megmagyarázni. Dávid nyugtalan és sajátos természetű gyermek volt, s többször gerjesztett aggodalmat, hogy értelme nem tiszta. Tizenhárom éves korában hagyta el a szülői házat, és soha sem tért többé vissza. Ez 1795—96-ban történt. Atyja nem volt otthon, anyja betegágyat feküdt, mikor a 13 éves Dávid hirtelen kinyitotta a szekrényt, némely ruhát összecsomagolt és eltávozott. Később tudták meg, hogy egész évig Mosony megye egyik községében egy rabbinusnál élt. Majd Morvaországba ment, s aztán évek múltán Párisban tűnt föl. Már jóhírű tudós volt, mikor Tessedik találkozott vele, kinek a „magyar Diogenessel“ folytatott beszélgetése a „Tudományos gyűjtemény“-ben meg is jelent. Mentelli keveset emlékezett születéshelyére de azt határozottan mondta, hogy II. Lipót koronázását látta, s akkor le is esett a háztetőről. Tessedik azon kérdésére, hogy hol tanult, azt válaszolta: „Sehol sem, vad fiú voltam, lovakat őriztem.“ Noha sok nyelvet beszélt, magyarul csak néhány szó maradt emlékezetében. Tessedik a tudós gyermekkorát illető nagy feledékenységét annak tulajdonítja hogy mikor a házról leesett, feje megrendült. Dux több észrevételt tett a Tessedik által közlött párbeszédre, többi közt arra, mintha Mentelli lovakat őrzött volna valaha. E felolvasást, mely több helyen familiáris előszerettel emlékezik meg egyről-másról költemények felolvasása követte. Legelőször Vadnai olvasta föl Tóth Kálmántól a „Bizonytalanság“ czimű hangulatteljes költeményt; aztán Greguss olvasta föl Csalomjai fordításában Goethe „Négy évszakát. Dalmady saját költeményeiből olvasott föl néhányat. Ezek közül az „Úgy mint régen“, „Első köszöntő“ és „A kis család“ egy-egy családi képet festenek gyöngéd vonásokkal. Olvasott egy „Harczi dalt“ is, mely kívánja, hogy legyen harcz és háború, tombolja el magát minden indulat, s pusztuljon el minden katona, hogy aztán a béke és haladás zászlója lengjen. Juttatott egy költeményt Soldosnénak is „Egy dal hatása“ czím alatt, megjegyezvén, hogy akkor írta, mikor Patti után Soldosnétól hallotta a „Maros vize folyik“ kezdetű dalt a „Háromszéki lányokban“. Soldosné öt strófányi bókot kap e költeményben. A titkárnak nem sok jelenti valója volt. Györy Vilmos lefordította Shakespeare „Szerelmes vándor“ hosszabb költeményét s ezt Szász Károly fogja megbírálni. Beksics Gusztáv pedig a Cyd románczokból hatvanat fordított le; ezeket György bírálja meg. — Az osztrák delegatió tiszteletére a magyar delegatió fényes bankettet rendez holnap a redout termében, hol 150 teríték várja a közösügyek intézőit. A fekete kávé alatt két zenekar fog játszani: egy katonai, egy czigánybanda. A főváros mai közgyűlésének tárgyai közül kiemeljük, hogy a chicagói Deákegylethez, mely az árvízkárosultak számára 1550 frtot küldött, köszönő iratot fognak intézni. A nazarénusok anyakönyvének kérdése alkalmából a hatóság feliratot intéz a törvényhozáshoz, sürgetve a polgári házasság és a polgári anyakönyvezés behozatalát. A. József nádor százados születési évfordulójának megünneplésére vonatkozó indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, s holnap rendező bizottságot választ. A statistikai congressus tagjainak fogadtatására 12.000 frtot szavaztak meg. A gyámpénztári kölcsönszabályzatot újabb tárgyalás végett az árvaszéknek adták ki. Holnap a közgyűlést folytatják. — Óváry Lipót hazánkfia, ki évek hoszszú során át lakott Nápolyban, s tanulmányozta az olasz levéltáraknak ránk vonatkozó okiratait, hazajött, s állandón itt marad, mint az orsz. levéltár egyik tisztviselője. — Kirándulás Visegrádra A magyar tisztviselők egyesülete pünkösd vasárnapján kirándulást rendez Visegrádra és Verőczére. A résztvenni szándékozók jegyeket az egyleti helyiségben (Hungária szálloda) válthatnak. Az indulás vasárnap reggel 6 órakor történik a Lloyd épületnél levő állomástól, honnan a hajó a budai bombatérre is átmegy. Váczon szintén kiköti a hajó az ottani résztvevők számára. Megérkezés Visegrádra 9—10 óra közt, mozsár durrogás mellett. A romok megtekintésére déli 1 óráig marad idő, ekkor társas ebéd lesz a hajón .* 30 órakor pedig indulás Verőczére, hol a Mistazzi-kastély előtt mulatságokat és tánczot rendeznek. Hazaindulás 9—10 óra közt. A kirándulásban Berkes jó zenekara is részt vesz. — Az országos középtanodai tanáregyesület Iső szakosztálya május hó 30-án tart. e tanévben az utolsó ülést, melyen jelen voltak : dr. Károly Gy. Hugó, elnök, Lintner Lajos jegyző s Tömör F„ Tölgyi Gy., Pfeifer A., Névy L., dr. Erődi B , Berecz A., dr. Kármán M., Köpesdi L. egyesületi tagok A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása s hitelesítése után Névy L. s Babies K. olvasták fel bírálataikat Erődi Dániel költészettanáról, melyet a szakosztály mint szakértelemmel s szorgalommal dolgozott tankönyvet elismerésre méltónak talált, de a két bíráló összhangzó ítélete szerint csak oly feltétel alatt ajánl a közoktatási minisztériumnak elfogadásra, ha az uj tantervbe illőleg fognak pótoltatni hiányai s fogyatkozásai. Schwiedland Fr.franczia nyelvtanát, Tölgyi Gy. s dr. Margalicst bírálók gazdag anyagúnak, s gyakorlati részében sok hasznavehetőt tartalmazónak álljják, de tökéletlen módszere miatt, s mivel a modern nyelvtudomány vívmányait tekintetbe nem veszi, a magyar szöveg pedig egyáltalában gyarló, a szakosztály főreáltanodai használatra nem ajánlhatja. Dr. Erődi Béla értekezése a magyar irodalom s irodalomtörténet kezeléséről az uj tantervben érdekes s tanulságos tárgyánál fogva élénk eszmecserét ébresztett, melyben részt vettek Névy L., dr. Kármán M., Tömör F., dr. Károly Gy. H., Pfeifer A. Hogy középtanodai oktatásulk ez igen fontos ágának kánonja elvégre megállapittathasson, a szakosztály óhajtása szerint az értekezés a „Közlönyében nyilvánosságra hozatik, hogy a tagtársak közül minél többen mondhassák el tapasztalásaikat s észrevételeiket az irodalmi oktatás végleg megállapítandó, s az új tantervbe illesztendő rendszeréről. Végül Lintner Lajos csak röviden tett szóbeli előterjesztést az Ihász Gábor-féle magyar nyelvtan legújabb kiadásáról, melyet a legjobb magyar nyelvtanok egyikének mond, s felhívja reá a szaktanárok figyelmét. Értekezése a „Közlöny“-ben lát világot. — Halálozások. Borsos Márton, Borsos ismert fővárosi fényképész atyja, a negyvenes években a gr. Dessewffy Emil konservativ lapjának a „Budapesti Híradónak“ szerkesztője meghalt Monoron, 80 éves korában. — Szegedről egy gyászlap Dáni Ferencz városi főispán nejének, szül. Korda Teréz úrnőnek halálát jelenti. A boldogult nagy tiszteletben részesült minden ismerős körben. Halálát a szegedi árvaház is külön gyászjelentésben tudatja, mint egyik legjóltevőbb gyámoláét és fővédasszonyáét. — Kitett gyermek. Az éjjel a Máriautcza 17. számú ház kapuja alatt egy 5—6 hetes lánygyermeket találtak, szegényes, de tiszta vánkosba takarva. Egy papirszeletkén az volt fölirva német nyelven, hogy Annának hívják és katholikus. — Rejtélyes gyilkosság. Gyimóthy György, jómódú szegzárdi polgár, május 11-én elindult hazulról s kocsiján Gakó pálinkát akart Székesfehérvárra szállítani. Nemsokára azonban Szegzárdon az a hir terjedt el, hogy útközben meggyilkolták. A hivatalos nyomozás kiderítette, hogy Gyimóthy elindulása napján Szentlőrinczen hált s onnét másnap kora reggel indult tovább. Tanuk vannak reá, kik Simontornyán keresztül menni látták, de itt minden nyom elvész. Lovai a kocsival együtt a czeczei korcsma udvarán állottak — állítólag — 13 án reggel dideregve, midőn a korcsmáros felkelt. A korcsma kapuja egy benyomható reteszszel volt elzárva s igy megoldhatatlan talány, hogy a lovak miként jutottak az udvarra. Hogy Gyimóthy György meggyilkoltatott, az kétségtelen, mert a kocsin talált pokróczon, melylyel valószínűleg fejét az eső ellen oltalmazó, két erős baltavágás s vér nyomai látszanak. A vizsgálat erélyesen folyik. A nemzeti dalkör szombaton nem tarthatván, meg dal- és tánczestélyét, a másik szombatra, jun. 3-ikára halasztotta. — Öngyilkosságok. Gyarmati József Fehérmegye lovasberényi születésű 32 éves gyári munkás, tegnap reggel Il-ik kér. országút 16. sz. alatti lakásán késsel átvágta torkát és meghalt. Gyarmati a gyárból, hol az előtt dolgozott, elbocsáttatván, valószinüleg kenyérkereset hiánya vitte ezen kétségbeesett lépésre. — Kecskeméten Farsang Pál árvaszéki írnok, máj. 22 -én felakasztotta magát; öngyilkosságának okát úgy beszélik, hogy szőlejét néhány nappal a fagy előtt el akarta volna adni, de felesége nem engedte, s igy a fagy után elérzékenyedvén a veszteség miatt felakasztotta magát. — Ellopták a Wertheim-kasszát. A borosjenői kir. ügyészi hivatalból múlt péntek HÍREK. Május 31. Hivatalos. Kinevezések. A m. kir. igazságügy miniszer a pestvidéki kir. törvényszékhez segédtelekkönyvezetőkké Lösz Ferencz és Kovács Albert ottani törvényszéki írnokokat, továbbá ugyanoda telekkönyvi írnokokká Hírte Sendy Zsigmond kesztelyi lakost; a szentendrei jbirósághoz pedig Írnokká Sots György ócsai jbirósági irtokot a pestvidéki törvényszékbe F 11- 1 er Bálint ügyvédjelöltet a veszprémi kir járásbirósághoz aljegyzővé, Szita Elek nagykanizsai törvényszéki bijnokot a tapolczai járásbírósághoz telekkönyvi írnokká és Steffa Iris János kaposvári adótisztet ugyanazon járásbírósághoz írnokká neveze ki. — Áthelyezés, A m. kir. igazságügymnnszter a fehértemplomi kir tönényszékhezjegyzővé Moga Ödön szilágy-somlyói kir. járásbirósági aljegyzőt nevezte ki. . “ Uj egyesületek. A budapesti mézeskalács- és viaszgyertya észitők társulata temetkezési egyletének alapszabályai, a budapesti fodrarsegédek betegsegélyző és temetkezési egyletének alapszabályai, végre a kolozsvári egyetemi román ifjúság „Julia“ című olvasó egyletének alapszabályai a kir. belügyminisztérium által bemutatási záradékkal elláttattak.