Ellenőr, 1876. július (8. évfolyam, 179-209. szám)

1876-07-10 / 188. szám

$tŐílzetési arak: Égész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra , 1­9­80 , ügyei szám­ára 10 krajcsár. Szerkesztési iroda: Gyuda-j­esten, nd.dov-u­tcza. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, hétfő, julius 10. 1876. 138. szám. félk­etések­­elvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havat, Lau­te A Cse­­ezégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok utc­a 431. sz. Kíiadó-hivatal, Budapesten, nádor­ utcza 6. az dm. Ide intéz­end­ők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre ....... 5 „ — kr. Egy hóra....................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi uton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok: Debreczen, júl. 9. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) A debreczeni szabadelvű pártnak mai napon ezer választón felül látogatott közgyűlése egyhangúlag elha­tározta, hogy a bank- és vámügyben az országgyűléshez ellen-petitiót s mindhá­rom képviselőhöz bizalmi nyilatkozatot kül­denek. Az aláírások azonnal megkezdettek s buzgóan folynak. Zimony, jul. 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Stratimirovics tbk. kedden 5 zász­lóaljjal és 10 ágyúval Ali-Palánkát támadta meg; három órai harcz után a török ágyuk, egynek kivételével, leszereltettek, a Nisava­­hid elfoglaltatott, és szerb csatárok Ak-Pa­­lánka faláig nyomultak. Minthogy Cserno­­jeffnek nem volt szándékában Ak-Palánkát megszállni, Stratimirovics még az éjjel aka­dálytalanul visszavonult előbbi állására Go­­rnja Glamaba. A törökök vesztesége jelenté­keny, a szerbek 60—70 halottat és sebe­sültet vesztettek. A szara-planinai keresz­tyének tömegesen fölkeltek. Szerajevo, jul. 8. A törököknek Jávor melletti győzelméről a következő részletek jutottak tudomásra. A szerbek többet 2500 embernél vesztettek, továbbá 416 hátul­töltőt, 40 lőszerkocsit, dobokat, trombitá­kat, lapátokat, kabátokat és tiszti kardo­kat; a szomszéd helyiségek lakói még sok egyéb a szerbektől a harcztéren maradt tárgyakat szedtek össze, — a törökök vesz­tesége aránylag csekély volt. A szerbek részéről 24 zászlóalj és 18 löveg vett részt az ütközetben. A szerbek terve az volt, hogy Szjeniczát támadják meg és a monte­­negróiakkal egyesüljenek. Skutari, jul. 9. (A „Pest. Corr.“ táv­irata, Podgoriczánál 300 montenegrói megöletett. A bajrakhtár szintén elesett, se­besültjeik is számosak. Tegnap és ma több mint 10,000 albániai csatlakozott a törö­kökhöz, hogy a montenegróiak ellen har­­czoljanak. Belgrád, júl. 9. (A „Budapester Corr.“ távirata.) A pénzügyminiszter néhány nap alatt 1 millió garast küldött Alekszináczba, de ez összeget Csuprijában visszatartották. (Üres a pénztár.) Belgrád, jul. 9. (A „Budapester Corr.“ távirata szerb forrásból.) Legközelebb meg­kezdik az államkötvények nyomtatását; ezek szelvényekkel vannak ellátva és csak 5. évre szólnak. Itt a rend fentartására 300 em­berből álló önkényes csendőr­csapat alakult; a csendőrök főtanyája a belügyminisztérium­ban van, és a külügyminisztérium előtt is áll katonai őrség. Belgrád, júl. 9. (A „Budapester Corr.“ távirata.) A hivatalos lap közli Milán feje­delemnek Alekszináczból kelt s saját kezű­leg aláirt rendeleteit. Milan fejedelem még eddig nem lépett török területre. A szabá- Csi nagy kórház nem elég a sebesültek be­fogadására. Foglyok még nem érkeztek. Konstantinápoly, jul. 9. (A „Budapester Corr.“ távirata.) Osman pasa Zajcsár mel­lett 17 ágyút foglalt el, Szedistyénél pedig 3 Krupp-ágyut. —Nis közelében már nem látható ellenség. Belgrád, jul. 9. (A „Pester Corr.“ táv­irata.) Mint itteni értesült körökben hírlik, Risztics az idegen államok al­att­­v­alóit is szándékozik a szerb törvény­nek alávetni, illetőleg azokat a hadiszol­gálatra k­öteleztetni. Ezen intézkedés ellen, mely a capitulatióknak és nemzetközi egyességek flagráns megsértését involválja, a hatalmaknak egyúttal ideje korán kellene erélyes lépéseket tenni, és nem — mint a moratóriumnál történt — a fait accomplit bevárni. — Itt rendkívül nyugtalanít, hogy a hivatalos táviró a harcz színteréről sem­mi értesítést nem ad. A Budapesten, Bécs­­ben és Párisban hivatalosokul megjelenő táviratok majdnem valamennyien gyártmá­nyok és tartózkodással fogadandók. Belgrád, jul. 9. (Hivatalos.) A szerb csapatok a novibazari pasalikban előnyo­mulnak. Duczics archimandrite az ellenség­gel péntek este Novi városnál találkozott, szombat reggel a megerősített állásban levő törököket megtámadta, két sánczot foglalt el, és egy sánczot — az ellenség nagyszámú erősbítést nyervén — fel kellett adnia, — jelenleg Noviváros előtt tábo­roz. Tsolakantics ezredes Novibazart ágyúz­­za. — Ilics kapitány Farnese mellett átkelt az Ibar folyón és megrohanta a török sán­­czokat, marhákat és készleteket téve zsák­mányul ; most Mitroviczát (a szalonikai vas­út végállomása) fenyegeti. — Alimpics a törökök részéről a csatatéren hagyott 700 halottat eltemettette. — A török bulletin egy Zách fölött kivívott győzelemről alap­talan, Zách ugyan a támadásnál nem érhe­tett el eredményt, de vereséget sem szen­vedett. Belgrád, júl. 9.(Hivatalos.) Tegnap Os­man pasának negyedik támadása Zajczár ellen nagy veszteséggel visszavezetett, a szerb csapatok Negotinnál átlépték a határt, és Osmant oldalról megtámadták. Viddin felé a szerbek átkeltek a Timok folyón és és török területre léptek. Belgrád, jul. 9. (A „Bud. C.“ távirata, szerb forrásból). Bogicsevics Antal herczeg adjutánsa parancsot kapott, hogy Adda- K­a­l­é­l-t bombáztassa. Belgrádból most hit­ták be a második korosztályt. Azon kato­nák, kik a „T­i­s­z­a“ hajóra lőttek, ismé­telve kijelentik, hogy ők csupán a leve­gő­b­e lőttek, s csak azután vették czélba a hajót, miután azon senki sem törődött lövéseikkel, s minden jeladás nélkül foly­tatta útját. A Duna-gőzhajózási társaságot felszólították, hogy hajóira nagyobb zás­zlókat alkalmazzon. (Régebben azt jelentették, hogy Risztics osztrák lo­bogó feltüzését kívánta, a­mely kívánság ostobasága vetekedett annak impertinen­­tiájával. Szerk.) Bukarest, jul. 9. A kamrában a külügy­miniszter előadja, hogy választassák egy bizottság, melynek a külügyi politikára vonatkozó iratokat előterjeszthesse. A kamra a bureaui és a felirati bizottságot jelölte ki az illető iratok átvételére. Paris, jul. 9. A hivatalos lap azon hírt, mely szerint az 1878-ra kitűzött nemzetközi kiállítást elnapolták volna, alaptalannak jelenti. Budapest, julius 9. Budapest, julius 9. Kikaptak a szerbek nagyon Szjeniczá­­nál, kikaptak a montenegróiak Podgoriczá­nál. Ezek a nap hírei. Általában pedig azt a benyomást nyerjük a különböző tudósítá­sokból, hogy a fölkelés ügye nagyon két­ségbeesetten áll. Belgrádban már árulásról kezdenek beszélni, s Csernajefvet gyanúsít­ják. De mivel ? Talán csak nem azzal, hogy egyetért a törökökkel, vagy hogy orosz pa­rancsra buktatja meg a nagy ügyet? Bolondul mentek bele a háborúba, s most bűnbakot keresnek. Megérjük, hogy Csernojeffet maholnap elteszik láb alól egy vagy más módon, ha meg nem szökik ide­jében. De ez még mind semmi. Ristics is áruló. Magának akarja a fejedelmi trónt megsze­rezni. Az tökéletes igaz, hogy Milánról De­­ligrádba indulása óta semmit sem hallani. Hol van, mit mivel, a világ nem tudja. Azt mondják, hogy Ristics féltékenységének műve ez. A babérokból semmit sem akart Mi­lánnak juttatni, s most hogy roszra fordult a dolog, majd szökni engedi őt Magyaror­szágba. Ristics aztán régens lesz, s ha több szerencsével bírja folytatni a háborút, kiki­­áltatja magát Szerbia, Bosznia, Herczego­­vina stb. stb. fejedelmének vagy czárjának. Montenegro „rongyos“ fejedelmének nem juttatnak semmit, s örüljön, ha az új biro­dalom vazallusa lehet. Egy szóval igen furcsák az állapotok odalenn. A törökök egészen urai a helyzet­nek, de mintha nem akarnának Szerbiába benyomulni, s ezzel talán a diplomatia elis­merését remélik kiérdemelni. Megvédik Tö­rökország határait, de semmikép sem sze­retnének támadókul fellépni. Csak túlságig ne vigyék ezt a scrupulositást. Szerintünk jobban teszik, ha jól elverik a szerbeket akár otthon is. A diplomatiának ez jobban fog imponálni, mint a félremagyarázható nagy tartózkodás. A csatatéren kívül is nagy csapás érte Szerbiát. A financziális alkudozásokra Orosz­országba küldött Joannovics úr eredmény nélkül tért vissza. Nincs pénz se Odeszszá­­ban, se Sz.-Péterváron, se papírra, se aján­dékban. Oroszország nagy tartózkodását is az magyarázza meg, hogy nem gondosko­dott pénzről, mert Szerbia idő előtt a maga fejétől ment neki a háborúnak, s e fölött Sz.-Péterváron nagy is a boszankodás. A háború csak a jövő évre volt fenntartva, s az orosz diplomatia a folyó évre valahogy nagyon beleenyagírozta magát a békébe. Hogyan is mehetett el a czár hazulról erre az időre! Messze, messze, olyan helyekre, a­hol tele beszélik a fejét békével. Szinte ér­teni kezdi az ember, hogy Mileticsnek a maga szempontjából talán volt is oka sür­getni a czárnak meggyilkoltatását. Bár múlnék is el tőlünk a veszedelem sokkal, de sokkal előbb, mintsem remélni mertük, mert a szomszédok e háborúja ne­künk is sokba kerül. Belgrádban Csernojeff árulásáról beszél­nek, mert a muszka nem küld pénzt. Ris­tics a cselszövő, Milánt, a szegény birkát készül okolni. C ’est le commencement de le fin. A KELETI HÁBORÚ. I. A harcztérről. E hó 2­ ikán sütötték el a szerbek az első ágyút Szuppovácznál az alekszináczi táborból, s 5-ikén a negyedik és utolsó hadtest átlépte az Ibar mellett a szerb határt. Már nyolcz napja foly­nak Szerbia négy különböző pontján a csaták, s minden látszat szerint nem a hadindítók előnyére. A keleti hadsereg Zajcsár és Belgrád­­c­s­i­k közt nem sok fényes napot ért. Legutolsó, tegnapelőtti győzelméül említik a szerb jelentések, hogy B­r­e­g­o­v­a mellett, Negotintól délkeletre Beck dandárja akadálytalanul átlépett a határon ; ugyane helyen azelőtt való nap nagy veszteséggel vissza­vezettek , de Zajcsár mellett a törökök támadása is meghiúsult. Hogy átalában milyen eredménynyel harczoltak a szerbek Zajcsár körül, mutatja ezt a „W. T.“ szerbbarát orosovai levelezőjének következő tudósítása. Már július 1-jén utasíttatott a timoki hadse­reg parancsnoka, hogy a Viddin előtt táborozó török csapatokat megtámadja, s így ezekre nézve lehetetlenné tétessék, hogy a Csernojeff által fe­nyegetett Nis számára segélyt küldjön. Osman pasa azonban kémek és szökevények által értesült Ljesanin, a szerb parancsnok szán­dékáról. Azonnal segélyt kért, mely meg is érke­zett, úgy hogy a viddini helyőrség 14—15 ezer fő­ről 23.000 főre emelkedett, s így kétszerte erősebb volt a timoki szerb seregnél. A szerbek Bojeka nevű kis falunál lépték át a határt. A török előőrsök tüzeltek, de azonnal visszavonultak. Ekközben a török sereg kivonult. Osman pasa két oszlopra osztotta seregét. Az egyik Kispon a másik Basacon át vonult. Karaultól éj­szak­nyugatra találkozott a két sereg előcsapata. Most a szerbek közt nagy zavar támadt, mert a törökök, kik eddig mindig csak szenvedőleges ál­lást foglaltak el, váratlanul tülszámmal közeledtek. Ljesanin azonnal elrendelte a csapatok felvonulá­sát és a századok tüzelését. Most ismét kitűnt, hogy a bátorság és hazaszeretet jelentékeny faktorok ugyan, de csak a gyakorlat teszi harczképessé a csapatokat. Minő kiáltozás, káromkodás, ide-oda való futkosás következett most. Az osztályparancsnokok­tól egész az utolsó hadnagyig mindenki parancsno­kolt, kiáltozott. Valóságos bábeli zűrzavar volt. S midőn végre a szabályszerű tüzelést elrendelték, kitűnt, hogy nem volt töltés, s midőn már ezen a hiányon is segítve lett, a törökök már nagy részt előre nyomultak, s fedett állást foglaltak el A rumeliai vadászok most szuronyszegezve nyo­multak előre, s hangos „Álla!“ kiáltásokat hallatva, megrohanták a „szent légiót,“ mely a rohamot nem tudván kitartani, szétszaladt. Most a futókat ül­döző inreguláris lovas csapatok sok szerbet leka­szaboltak, habár azok kegyelmet kértek. Ezen körülmény magyarázza meg a szerbek nagy vesz­teségeit a halottakban. Csak midőn Osman pasa közbelépett, szűnt meg a vérengzés, ki a foglyokat Viddinbe rendelte. A török lovasság ekközben ép oly buzgalom­mal, mint körültekintéssel folytatta az üldözést. A „szent légió“ szabad csapatait a Krajna-féle dan­dár felvette ugyan, de ez sem tudott ellenállni a lovasság vad rohamának. Az említett dandár harma­dik zászlóalja már hátat fordított, s a nap a szer­­bek teljes megsemmisítésével végződött volna, ha a 73. zászlóalj parancsnoka négyszöget nem ala­kít. A négyszög alakítás nem sikerült ugyan telje­sen , de egyes csoportok összeverődtek, s ezek szuronyain megtörött a vakmerő lovasok vad ro­hama, kik a kantárszáraz szájukban, a kardot jobb a revolvert bal kezükben tartva eszeveszetten csap­tak a szerb gyalogságra. A tüzelésnek meglett a kellő eredménye. A derék zászlóalj egy órán át fe­dezte a most nyugodtan végbemenő visszavonulást, mire Vojnarovics őrnagy, a bátor zászlóalj parancs­nok is, ki a feloszlatott cs. k­ ogulini végvidéki ezred főhadnagya volt, szintén visszavonult. Ezen a szerbekre nézve szerencsétlen nap a szerb seregnek 600 halottjába és sebesültjébe, há­rom zászlajába, s egy hegyi ágyújába került. A tö­rökök, különösen a lovasság, a fölényben levő szerb puskák miatt, daczára a szabad légiók rész­tartá­sának, körülbelül szintén ennyit vesztettek. Másnap hajnalban Osmán pasa átlépte a szerb határt, s befejezte felvonulását a szerb sánczok ellen 4000 lépésre, s így Zajcsártól 7000 lépésre. A szer­­bek puskatüze éppen nem, a tüzérség csak kevéssé háborgatta a törököket. Radosavljevics őrnagy két század lovassággal nagy bravourral támadta meg a felvonulásban levő török balszárnyat, s a nizamokat visszavetette. Midőn azonban ezer török lovas és a ruméliai tábori tüzérség közeledett, visszavonult a szerb lovasság. Osman pasa most a ruméliai vadászzász­lóaljat előre bocsátva, rohamra indult. A törö­kök tüzérsége is tüzelni kezdett, s a tüzelést a szerb tüzérség élénken viszonozta. De most is kitűnt a törökök tüzérségi anyagszerének és a jelességekről ismert török tüzérek fölénye. Hiában rohant kétszer Ljesanin. A szerbek kime­rülve voltak kénytelnek visszatérni. A szerbeket nem sokára azon veszély fenyegette, hogy vissza­vonulási útjuk elvágatik, s kénytelenek lesznek kapitulálni. Ljesanin fájó szívvel adta a visszavo­nulási parancsot. A folyó hosszában felállított törö­kök főleg a futó szerb tüzérség lovaira lőttek, minek az lett következménye, hogy az ágyuk nagy része, talán hét, a törökök kezébe esett. A szerbek a két nap alatt 1700—1800 embert vesztettek. Zajcsár helység a szerbek kezében maradt. V­i­d­d­i­n­b­ő­l ezalatt 5-ikén és 6-ikán csapa­tokat küldtek N­i­s és P­i­r­o­t felé, mely utóbbi hely előtt Csernajeff állott, részint, hogy to­vábbi előhaladását megakadályozzák, részint, hogy — mint Nisből a rendelet érkezett — a szerb délkeleti határon a Nikolaja-szoroson Bel­­grádcsiktól délre 3 mfdnyire való visszatérhetést megakadályoznák. E csapatok az Izvornál a hatá­ron átlépett szerb csapatokkal összeütköztek, s különösen a Nikolaja szorosnál nagy győzelmet arattak, s a szerbeket megfutamították. E szoros tehát már török kézben van, s Csernajeff háta mögött Brottól Stolig mintegy 12,000-nyi tö­rök csapatok vannak összepontosulva, úgy hogy Csernajeff, ki tegnapelőtt még Ali-Palánka előtt állott két mértföldnyire, Szerbiától teljesen el van vágva, de előre sem nyomulhat, mert akkor Alekszinácz az egyesült nisi és viddini had­erők által tökéletesen tönkre van téve, s nyitva az út Szerbiába. A legújabb hadmozdulat, melyet Zách tá­bornok és Antics (a legtöbb távirat így nevezi) Novibazár és Szjenicza ellen intéztek, szintén szerencsétlenül ütött ki — legalább eddig. A törököknek felebb Visegrádban is van tá­boruk, s innen is azt jelentik, a többi hírekkel megegyezőleg, hogy Zách tábornok 7-én Javrá­­nál vereséget szenvedett: a szerbek sokáig meg­tartották állásaikat, de Mehemed Ali pasa által, 10 zászlóaljjal és 2 üteggel öt órai harcz után Gladnicza alól visszaverettek s 500 halottat és 800 sebesültet vesztettek. Egy másik jelentés 600- ra teszi a halottak számát. Erre nézve a jelentések, mint a táviratokból is látszik, eltérnek egymástól, de Zách vereségét valamennyi kétségtelenné teszi. A szerbek sem igen hirdetik Zách diadalait, mi szintén bizonyítékot képez, de annál inkább örvendenek Antics diadalának. Míg ugyanis Ali pasa és Zách közt az ütközet folyt, Antics átnyo­mult a török területre Ráskánál, s viszavonulásra kényszerítette a törököket, kik Novibazárba húzód­tak. E brit török consulatusi jelentés is elismeri, de tudjuk, hogy a szelm­áczi-novibazári vonal hadere­jének zöme Szjeniczánál állott, s így Novibazár előtt nem volt nehéz a diadal, melyről egyébiránt azt is jelentik, hogy Anticsot visszaszorították Raskára. Leghatározottabb vereséget szenvedtek vala­mennyi között a d­r­i­n­a­i csapatok. Alimpics csak 6-ikán is 400 embert veszített, mint Mitrovicz­­ból jelentik, s teljesen felhagyott a Bjeli­­na elleni támadásokkal. Bjelinából 180 foglyot szállítottak Znornikba. Alimpics 4-ikéről következő jelentést kül­dött volt Belgrádba. „Tegnap a szerb sereg át­lépte a Drinát a Borukl­ev-szigetek közelében. A törökök csak akkor vették észre hadműveletünket, midőn a sereg fele már átlépett a folyón. A török határőrség tüzelt, de csakhamar elnyomtuk őket. Félóra múlva török csapatok támadtak bennünket oldalba, de visszavertük őket. Bjelina előtt jelenté­keny török haderőre bukkantunk, mely egy magas­laton hadirendben volt felosztva, s melynek tüzér­sége is volt. Tüzérségi harczot kezdettem, s egyi­­deüleg tüzérségünk egy részével megem­ülési moz­dulatot tétettem, mi­által a törökök arra kénysze­­ríttettek, hogy hadállásukat elhagyják. Élénken üldöztük őket. A harcz majd egész nap tartott. A törökök Bjelina falai mögé menekültek. Egy török zászló, sok fegyver és barom esett kezeink közé. Sok bosznyák csatlakozik hozzánk.“ Az azóta kiadott szerb hivatalos bulletinek szerint napról napra történnek csatározások, anél­kül azonban, hogy mindeddig említésre méltó eredményre vezettek volna. Teg­napelőtt reggel hirdettetett ki a Br­a­­­u­n és Mé­diásé mellett (e hó 5-én) adott csaták részlete­zése. Az elesett törökök száma nagyobb, mint eleinte gyanították ; eddig több mint 800 at találtak a csatatéren, közöttük sok­ tisztet és Sztocsevics bimbasit. Sztocsevicsnek állítólag­ egész tábora meg­­semmisíttetett volna. A 3-ki csatában a török el­esettek közt említtetik Mohamed bég és Ali pasa. A Bjelina melletti első ütközetekben a törökök 600 halottat és sebesültet vesztettek. Mukhtár pasa, úgy látszik, Bjelinába érkezett Herczegovinából, mert következő jelentést küldött Konstantinápolyba: Bjelina mellett 200, a környéken 700 halottat találtak. A szerbek ezenkívül elvesztettek egy parancsnokot, több tisztet és zászlót. A császári csapatok osztá­­lyonként vonulnak be a városba,­­ II. Szerbiából. Szomorú helyzete van Szerbiának a dicsősé­ges háború első hetének végén. „Árulás!“ hang­zik a dühös belgrádi csoportok ajkain, melyeket a rendőrségnek kellett szétugrasztani. S ki az áruló? Csernajeff és törzskara. A „Dzen­­nik Polszky,“ melyből e hírt veszszük, arról érte­sül, hogy a belgrádi lakosság a harertéri hí­rek eltitkolása miatt rendkívül föl van há­­borodva; az „Isztok“ (mely leginkább izgatott a háborúra) szerkesztőjét az utczán megverték; a sokaságot a rendőrségnek kellett szétutgrasztani. Feltűnő — írja egy bécsi lap belgrádi leve­lezője, hogy a f­ej­e­d­e­le­m­r­ő­l semmit sem lehet hallani. Paracsinban azt mondták, hogy Deligrádban van, de itt nincs sem a tá­borkar, sem nagyobb haderő, úgy látszik, hogy a táborban csak őrizni akarják, a­nélkül hogy a babérokat vele megosztani akarnák. Csodálatosan hangzik ugyan ama gyanúsítás, miről itt nyíl­tan beszélnek, de ha még oly valószínűtlen is, megérdemli, hogy megemlítsem. Mondják ugyanis, hogy Risztics maga vágyódik a trón­ra, és kedvező körülmények közt kész lenne a fejedelmet föláldozni, illető­leg Ausztriába szöktetni, hogy maga vé­gezhesse be a megkezdett vállalatot. Egy délszláv nagyállam forog Risztics úr szemei előtt, melynek határai azonban még nincsenek kikerekítve. Minél nagyobb annál jobb, gondolja, nevezetesen Her­­czegovina is bele van foglalva. Monten­egro nagyobbodásáról Belgrádban mit sem akarnak tudni. A „koldus“, mint Montenegro fejedelmét itt ne­vezik, örülhet ha államát megtarthatja. Most még talán nem vágyódnak túl a Dunán és Száván, egyébként akármit kaphatnának, mohó­ vágygyet nyúlnának utána. Bosznia, Herczegovina, ha leh egy kikötő az adriai tengeren, Ó-Szerbia, Bolgáror­sz­ág egy része — ezek képezik a szerbek szerény kívánalmainak összegét.“_____ _ A „Pol. Corr.“-nek Belgrádból jelentik, hogy Jankovics Milován, ki kölcsönfelvétele­­ végett utazott Oroszországba, minden ered­­­­mény nélkül tért vissza. Missiójának kivi­tele elé mindenféle akadály gördült. A orosz nagy­­ pénztőzsérek, úgy látszik a birodalmi kanc­ellár­­ politikája iránti tekintetből, nem akarnak vele üz­­­­­etbe ereszkedni. Későbben azonban talán mégis­­ kaphatnak pénzt, de amint mondják, csak nagy­­ kamatokra. P­r­o­t­i­c­s Miroszláv a szerb közvetí­­­­tők egyike egyelőre még Péterváron maradt. Az nem is szorul hosszas magyarázatra, hogy miért­­ nem akarnak az orosz pénzhatalmak Jankovics úrral üzletet kötni, pénz dolgában már Oroszország­ban is vége szakadt minden kedélyességnek. De mindamellett föl kell tenni, hogy a kormány, ha némi jóakaratot érvényesített volna, a szerb pénz­szükség javára, mégis segíthetett volna. Ennyiben Jankovics úr küldetésének nem sikerülése poli­­­­tikajelentőséggel is bír. A hivatalos „Szrbszk® Novini“jul. 5-ről a­­belgrádi praefe­ctusnak következő föl­hívását teszi közzé: „Belgrádiak! A fejedelmi nyilatkozatból meg- S értettétek az indokokat, melyek az ottomán portá­­­­val való háborút előidézték. Hiszen ti mindnyájan­­ tudjátok, mik történtek majd egy év óta határain­kon, és mik mentek végbe Bosniában és Herczego­­­­vinában. Azért csak kötelességeitekre akarlak­­ figyelmezni benneteket. A közbéke fentartása szü­k­­­­ségessé tette a hadiállapot és rögtönítélő bíróság kihirdetését. Nekünk, kik itthon maradtunk, fegy­­­­vereink sikerének előmozdítására mindent el kell­­ követnünk. Bizonyítsátok be újra, hogy a szerb nemzet a haladás és béke barátja. Tiszteljétek­­ mindenki szabadságát, és mutassátok meg hogy a nemzetek közt jobb sorsra vagyunk érdemesek. Ren­­­­delem tehát a közügy érdekében: „1. hogy a­ki idegent elfogad, erről a ható­­­ságnak jelentést tegyen; 2. hogy 10 órán túl semmiféle nyilvános he­­lyiség nyitva ne maradjon; 3. hogy az útcrákon különösen 10 óra után­­ a legnagyobb csend uralkodjék. Ajánlom nektek, hogy egymás közt egyetér­­­­tés és szeretetben éljetek. Idegen alattvalók iránt , legyetek előzékenyek, és őrizkedjetek, hogy velök viszálkodásba ne keveredjetek. Tudjátok meg, hogy minden kihágás a legszigorúbban fog büntettetni. Most a törvényt inkább kell tisztelnetek és a ren­­­­det szeretnetek, mint valaha.“ A csuprijai táborból 8-iki kelettel írja a „Bud. C.“ levelezője a következőket: Az egész táborkar Csuprijában gyülekezett össze; itt van a főparancsnokság, főintendatúra, a tüzérségi felügyelőség, a mérnöki és utászcsapat, a posta- és távirdai felügyelőség, a központi tábori posta és táviró; magántáviratokat fölvesznek ugyan, de nem továbbítanak (milyen okos módszer!). Ugyan­itt van a térképező osztály, az egészségügyi sza­kasz, köztük számos orosz és néhány svájczi, kik­­ a csupán szerbül beszélőknek semmi segedelmére ne­m lehetnek. Egy fényképező és egy autographiai műhely, a hadi főtörvényszék, a tábori rendőrség, a levelező hivatal, mely valamennyi csapatokkal összeköttetésben van, és — a nagy, üres tábori pénztár.­­ Hiteles tudósításokat itt nem lehet kapni, ámbár egyik győzedelmi hírt a másik után hirde­tik ki, annyi azonban kétségtelen, hogy visszavo­nulás esetében itt mindent összpontosítani akarnak, és dél felé semmi további szállítmányt nem bocsá­tanak. A rész élelmezés miatt a panaszok egyre hangosabbá kezdenek lenni. III. Boszniából,­ ­ Szerajevóból írják a „Posit. Corr.“-nek, hogy ott egy széles síkságon sietségben elsán­­t­ozolt tábort alakítanak. Az éjszaki vilajetek­ből minden basibozukot oda rendelnek. 18,000 em­ber számára ütöttek sátort. Szerajevó maga három-­­ szoros sánczc­al vétetik körül. A török kormány minden czigányt fegyverbe szólított, Boszniában 20,000-nél többen laknak.A banyalukai és bi­­h­á­c­s­i szandsákság minden mohamedán lakosság­ságát a Kozára hegység körül állították föl. Fela­datuk, hogy a helységben tartózkodó fölkelőket­­ figyelemmel kísérjék és a külvilágtól elzárják. A­­ bihácsi és banyalikai kerület katholikus lakos­­s­­ágából a törökök külön légiót akarnak alakítani. s Haydar effendi a császári meghatalmazott ilyen­­ értelmű indítványt tett Konstantinápolyban, és el is fogadtatott volna. Ibrahim pasa két hivatalnokot küldött az említett kerületekbe, hogy a légió szá­mára toborozzanak.­­ - IV. Görögországból.­ ­ Görögország, élénken tiltakozik a szerb insi­■ m­allók ellen, mintha szándékában volna a szerb­török háborúban a porta ellen ellenségesen föllépni. A­ görög kormány e tiltakozását hivatalosan is köz­­lötte az európai kabinetekkel, s hogy nagyobb súlyt, adjon Görögország semleges magatartásának, táv­iratilag fölkérte a királyt, ki jelenleg Párisban tartózkodik, hogy térjen vissza országába. Legutóbb is a görög kormány ténylegesen azzal bizonyította semlegességének komolyságát, hogy Korfuban hat ágyút, mely Montenegró számára volt rendelve, lefoglaltatott. - -------------- Till, évfolyam. A végvidéki küldöttségnek, mely a vasút tárgyában kérelmezett, ő felsége szó sze­rint a következőleg válaszolt: „Örvendek, hogy ez alkalomból is hallom a határőrvidékiek hűségének biztosítását és meg vagyok győződve, hogy e hű­séget különösen a jelenlegi nehéz viszonyok kö­zött és a jövőben is meg fogják őrizni nekem és a monarchiának. A­mi különben a határőrvidéki vasutat illeti, építésének szükségességétől én is át vagyok hatva, mert nemcsak a határőrvidéknek, de az egész államnak érdekében áll. Eddig voltak

Next