Ellenőr, 1876. július (8. évfolyam, 179-209. szám)
1876-07-10 / 188. szám
$tŐílzetési arak: Égész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra , 1980 , ügyei számára 10 krajcsár. Szerkesztési iroda: Gyuda-jesten, nd.dov-utcza. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, hétfő, julius 10. 1876. 138. szám. félketésekelvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havat, Laute A Cseezégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok utca 431. sz. Kíiadó-hivatal, Budapesten, nádor utcza 6. az dm. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre ....... 5 „ — kr. Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi uton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok: Debreczen, júl. 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A debreczeni szabadelvű pártnak mai napon ezer választón felül látogatott közgyűlése egyhangúlag elhatározta, hogy a bank- és vámügyben az országgyűléshez ellen-petitiót s mindhárom képviselőhöz bizalmi nyilatkozatot küldenek. Az aláírások azonnal megkezdettek s buzgóan folynak. Zimony, jul. 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Stratimirovics tbk. kedden 5 zászlóaljjal és 10 ágyúval Ali-Palánkát támadta meg; három órai harcz után a török ágyuk, egynek kivételével, leszereltettek, a Nisavahid elfoglaltatott, és szerb csatárok Ak-Palánka faláig nyomultak. Minthogy Csernojeffnek nem volt szándékában Ak-Palánkát megszállni, Stratimirovics még az éjjel akadálytalanul visszavonult előbbi állására Gornja Glamaba. A törökök vesztesége jelentékeny, a szerbek 60—70 halottat és sebesültet vesztettek. A szara-planinai keresztyének tömegesen fölkeltek. Szerajevo, jul. 8. A törököknek Jávor melletti győzelméről a következő részletek jutottak tudomásra. A szerbek többet 2500 embernél vesztettek, továbbá 416 hátultöltőt, 40 lőszerkocsit, dobokat, trombitákat, lapátokat, kabátokat és tiszti kardokat; a szomszéd helyiségek lakói még sok egyéb a szerbektől a harcztéren maradt tárgyakat szedtek össze, — a törökök vesztesége aránylag csekély volt. A szerbek részéről 24 zászlóalj és 18 löveg vett részt az ütközetben. A szerbek terve az volt, hogy Szjeniczát támadják meg és a montenegróiakkal egyesüljenek. Skutari, jul. 9. (A „Pest. Corr.“ távirata, Podgoriczánál 300 montenegrói megöletett. A bajrakhtár szintén elesett, sebesültjeik is számosak. Tegnap és ma több mint 10,000 albániai csatlakozott a törökökhöz, hogy a montenegróiak ellen harczoljanak. Belgrád, júl. 9. (A „Budapester Corr.“ távirata.) A pénzügyminiszter néhány nap alatt 1 millió garast küldött Alekszináczba, de ez összeget Csuprijában visszatartották. (Üres a pénztár.) Belgrád, jul. 9. (A „Budapester Corr.“ távirata szerb forrásból.) Legközelebb megkezdik az államkötvények nyomtatását; ezek szelvényekkel vannak ellátva és csak 5. évre szólnak. Itt a rend fentartására 300 emberből álló önkényes csendőrcsapat alakult; a csendőrök főtanyája a belügyminisztériumban van, és a külügyminisztérium előtt is áll katonai őrség. Belgrád, júl. 9. (A „Budapester Corr.“ távirata.) A hivatalos lap közli Milán fejedelemnek Alekszináczból kelt s saját kezűleg aláirt rendeleteit. Milan fejedelem még eddig nem lépett török területre. A szabá- Csi nagy kórház nem elég a sebesültek befogadására. Foglyok még nem érkeztek. Konstantinápoly, jul. 9. (A „Budapester Corr.“ távirata.) Osman pasa Zajcsár mellett 17 ágyút foglalt el, Szedistyénél pedig 3 Krupp-ágyut. —Nis közelében már nem látható ellenség. Belgrád, jul. 9. (A „Pester Corr.“ távirata.) Mint itteni értesült körökben hírlik, Risztics az idegen államok alattvalóit is szándékozik a szerb törvénynek alávetni, illetőleg azokat a hadiszolgálatra köteleztetni. Ezen intézkedés ellen, mely a capitulatióknak és nemzetközi egyességek flagráns megsértését involválja, a hatalmaknak egyúttal ideje korán kellene erélyes lépéseket tenni, és nem — mint a moratóriumnál történt — a fait accomplit bevárni. — Itt rendkívül nyugtalanít, hogy a hivatalos táviró a harcz színteréről semmi értesítést nem ad. A Budapesten, Bécsben és Párisban hivatalosokul megjelenő táviratok majdnem valamennyien gyártmányok és tartózkodással fogadandók. Belgrád, jul. 9. (Hivatalos.) A szerb csapatok a novibazari pasalikban előnyomulnak. Duczics archimandrite az ellenséggel péntek este Novi városnál találkozott, szombat reggel a megerősített állásban levő törököket megtámadta, két sánczot foglalt el, és egy sánczot — az ellenség nagyszámú erősbítést nyervén — fel kellett adnia, — jelenleg Noviváros előtt táboroz. Tsolakantics ezredes Novibazart ágyúzza. — Ilics kapitány Farnese mellett átkelt az Ibar folyón és megrohanta a török sánczokat, marhákat és készleteket téve zsákmányul ; most Mitroviczát (a szalonikai vasút végállomása) fenyegeti. — Alimpics a törökök részéről a csatatéren hagyott 700 halottat eltemettette. — A török bulletin egy Zách fölött kivívott győzelemről alaptalan, Zách ugyan a támadásnál nem érhetett el eredményt, de vereséget sem szenvedett. Belgrád, júl. 9.(Hivatalos.) Tegnap Osman pasának negyedik támadása Zajczár ellen nagy veszteséggel visszavezetett, a szerb csapatok Negotinnál átlépték a határt, és Osmant oldalról megtámadták. Viddin felé a szerbek átkeltek a Timok folyón és és török területre léptek. Belgrád, jul. 9. (A „Bud. C.“ távirata, szerb forrásból). Bogicsevics Antal herczeg adjutánsa parancsot kapott, hogy Adda- Kalél-t bombáztassa. Belgrádból most hitták be a második korosztályt. Azon katonák, kik a „Tisza“ hajóra lőttek, ismételve kijelentik, hogy ők csupán a levegőbe lőttek, s csak azután vették czélba a hajót, miután azon senki sem törődött lövéseikkel, s minden jeladás nélkül folytatta útját. A Duna-gőzhajózási társaságot felszólították, hogy hajóira nagyobb zászlókat alkalmazzon. (Régebben azt jelentették, hogy Risztics osztrák lobogó feltüzését kívánta, amely kívánság ostobasága vetekedett annak impertinentiájával. Szerk.) Bukarest, jul. 9. A kamrában a külügyminiszter előadja, hogy választassák egy bizottság, melynek a külügyi politikára vonatkozó iratokat előterjeszthesse. A kamra a bureaui és a felirati bizottságot jelölte ki az illető iratok átvételére. Paris, jul. 9. A hivatalos lap azon hírt, mely szerint az 1878-ra kitűzött nemzetközi kiállítást elnapolták volna, alaptalannak jelenti. Budapest, julius 9. Budapest, julius 9. Kikaptak a szerbek nagyon Szjeniczánál, kikaptak a montenegróiak Podgoriczánál. Ezek a nap hírei. Általában pedig azt a benyomást nyerjük a különböző tudósításokból, hogy a fölkelés ügye nagyon kétségbeesetten áll. Belgrádban már árulásról kezdenek beszélni, s Csernajefvet gyanúsítják. De mivel ? Talán csak nem azzal, hogy egyetért a törökökkel, vagy hogy orosz parancsra buktatja meg a nagy ügyet? Bolondul mentek bele a háborúba, s most bűnbakot keresnek. Megérjük, hogy Csernojeffet maholnap elteszik láb alól egy vagy más módon, ha meg nem szökik idejében. De ez még mind semmi. Ristics is áruló. Magának akarja a fejedelmi trónt megszerezni. Az tökéletes igaz, hogy Milánról Deligrádba indulása óta semmit sem hallani. Hol van, mit mivel, a világ nem tudja. Azt mondják, hogy Ristics féltékenységének műve ez. A babérokból semmit sem akart Milánnak juttatni, s most hogy roszra fordult a dolog, majd szökni engedi őt Magyarországba. Ristics aztán régens lesz, s ha több szerencsével bírja folytatni a háborút, kikiáltatja magát Szerbia, Bosznia, Herczegovina stb. stb. fejedelmének vagy czárjának. Montenegro „rongyos“ fejedelmének nem juttatnak semmit, s örüljön, ha az új birodalom vazallusa lehet. Egy szóval igen furcsák az állapotok odalenn. A törökök egészen urai a helyzetnek, de mintha nem akarnának Szerbiába benyomulni, s ezzel talán a diplomatia elismerését remélik kiérdemelni. Megvédik Törökország határait, de semmikép sem szeretnének támadókul fellépni. Csak túlságig ne vigyék ezt a scrupulositást. Szerintünk jobban teszik, ha jól elverik a szerbeket akár otthon is. A diplomatiának ez jobban fog imponálni, mint a félremagyarázható nagy tartózkodás. A csatatéren kívül is nagy csapás érte Szerbiát. A financziális alkudozásokra Oroszországba küldött Joannovics úr eredmény nélkül tért vissza. Nincs pénz se Odeszszában, se Sz.-Péterváron, se papírra, se ajándékban. Oroszország nagy tartózkodását is az magyarázza meg, hogy nem gondoskodott pénzről, mert Szerbia idő előtt a maga fejétől ment neki a háborúnak, s e fölött Sz.-Péterváron nagy is a boszankodás. A háború csak a jövő évre volt fenntartva, s az orosz diplomatia a folyó évre valahogy nagyon beleenyagírozta magát a békébe. Hogyan is mehetett el a czár hazulról erre az időre! Messze, messze, olyan helyekre, ahol tele beszélik a fejét békével. Szinte érteni kezdi az ember, hogy Mileticsnek a maga szempontjából talán volt is oka sürgetni a czárnak meggyilkoltatását. Bár múlnék is el tőlünk a veszedelem sokkal, de sokkal előbb, mintsem remélni mertük, mert a szomszédok e háborúja nekünk is sokba kerül. Belgrádban Csernojeff árulásáról beszélnek, mert a muszka nem küld pénzt. Ristics a cselszövő, Milánt, a szegény birkát készül okolni. C ’est le commencement de le fin. A KELETI HÁBORÚ. I. A harcztérről. E hó 2 ikán sütötték el a szerbek az első ágyút Szuppovácznál az alekszináczi táborból, s 5-ikén a negyedik és utolsó hadtest átlépte az Ibar mellett a szerb határt. Már nyolcz napja folynak Szerbia négy különböző pontján a csaták, s minden látszat szerint nem a hadindítók előnyére. A keleti hadsereg Zajcsár és Belgrádcsik közt nem sok fényes napot ért. Legutolsó, tegnapelőtti győzelméül említik a szerb jelentések, hogy Bregova mellett, Negotintól délkeletre Beck dandárja akadálytalanul átlépett a határon ; ugyane helyen azelőtt való nap nagy veszteséggel visszavezettek , de Zajcsár mellett a törökök támadása is meghiúsult. Hogy átalában milyen eredménynyel harczoltak a szerbek Zajcsár körül, mutatja ezt a „W. T.“ szerbbarát orosovai levelezőjének következő tudósítása. Már július 1-jén utasíttatott a timoki hadsereg parancsnoka, hogy a Viddin előtt táborozó török csapatokat megtámadja, s így ezekre nézve lehetetlenné tétessék, hogy a Csernojeff által fenyegetett Nis számára segélyt küldjön. Osman pasa azonban kémek és szökevények által értesült Ljesanin, a szerb parancsnok szándékáról. Azonnal segélyt kért, mely meg is érkezett, úgy hogy a viddini helyőrség 14—15 ezer főről 23.000 főre emelkedett, s így kétszerte erősebb volt a timoki szerb seregnél. A szerbek Bojeka nevű kis falunál lépték át a határt. A török előőrsök tüzeltek, de azonnal visszavonultak. Ekközben a török sereg kivonult. Osman pasa két oszlopra osztotta seregét. Az egyik Kispon a másik Basacon át vonult. Karaultól éjszaknyugatra találkozott a két sereg előcsapata. Most a szerbek közt nagy zavar támadt, mert a törökök, kik eddig mindig csak szenvedőleges állást foglaltak el, váratlanul tülszámmal közeledtek. Ljesanin azonnal elrendelte a csapatok felvonulását és a századok tüzelését. Most ismét kitűnt, hogy a bátorság és hazaszeretet jelentékeny faktorok ugyan, de csak a gyakorlat teszi harczképessé a csapatokat. Minő kiáltozás, káromkodás, ide-oda való futkosás következett most. Az osztályparancsnokoktól egész az utolsó hadnagyig mindenki parancsnokolt, kiáltozott. Valóságos bábeli zűrzavar volt. S midőn végre a szabályszerű tüzelést elrendelték, kitűnt, hogy nem volt töltés, s midőn már ezen a hiányon is segítve lett, a törökök már nagy részt előre nyomultak, s fedett állást foglaltak el A rumeliai vadászok most szuronyszegezve nyomultak előre, s hangos „Álla!“ kiáltásokat hallatva, megrohanták a „szent légiót,“ mely a rohamot nem tudván kitartani, szétszaladt. Most a futókat üldöző inreguláris lovas csapatok sok szerbet lekaszaboltak, habár azok kegyelmet kértek. Ezen körülmény magyarázza meg a szerbek nagy veszteségeit a halottakban. Csak midőn Osman pasa közbelépett, szűnt meg a vérengzés, ki a foglyokat Viddinbe rendelte. A török lovasság ekközben ép oly buzgalommal, mint körültekintéssel folytatta az üldözést. A „szent légió“ szabad csapatait a Krajna-féle dandár felvette ugyan, de ez sem tudott ellenállni a lovasság vad rohamának. Az említett dandár harmadik zászlóalja már hátat fordított, s a nap a szerbek teljes megsemmisítésével végződött volna, ha a 73. zászlóalj parancsnoka négyszöget nem alakít. A négyszög alakítás nem sikerült ugyan teljesen , de egyes csoportok összeverődtek, s ezek szuronyain megtörött a vakmerő lovasok vad rohama, kik a kantárszáraz szájukban, a kardot jobb a revolvert bal kezükben tartva eszeveszetten csaptak a szerb gyalogságra. A tüzelésnek meglett a kellő eredménye. A derék zászlóalj egy órán át fedezte a most nyugodtan végbemenő visszavonulást, mire Vojnarovics őrnagy, a bátor zászlóalj parancsnok is, ki a feloszlatott cs. k ogulini végvidéki ezred főhadnagya volt, szintén visszavonult. Ezen a szerbekre nézve szerencsétlen nap a szerb seregnek 600 halottjába és sebesültjébe, három zászlajába, s egy hegyi ágyújába került. A törökök, különösen a lovasság, a fölényben levő szerb puskák miatt, daczára a szabad légiók résztartásának, körülbelül szintén ennyit vesztettek. Másnap hajnalban Osmán pasa átlépte a szerb határt, s befejezte felvonulását a szerb sánczok ellen 4000 lépésre, s így Zajcsártól 7000 lépésre. A szerbek puskatüze éppen nem, a tüzérség csak kevéssé háborgatta a törököket. Radosavljevics őrnagy két század lovassággal nagy bravourral támadta meg a felvonulásban levő török balszárnyat, s a nizamokat visszavetette. Midőn azonban ezer török lovas és a ruméliai tábori tüzérség közeledett, visszavonult a szerb lovasság. Osman pasa most a ruméliai vadászzászlóaljat előre bocsátva, rohamra indult. A törökök tüzérsége is tüzelni kezdett, s a tüzelést a szerb tüzérség élénken viszonozta. De most is kitűnt a törökök tüzérségi anyagszerének és a jelességekről ismert török tüzérek fölénye. Hiában rohant kétszer Ljesanin. A szerbek kimerülve voltak kénytelnek visszatérni. A szerbeket nem sokára azon veszély fenyegette, hogy visszavonulási útjuk elvágatik, s kénytelenek lesznek kapitulálni. Ljesanin fájó szívvel adta a visszavonulási parancsot. A folyó hosszában felállított törökök főleg a futó szerb tüzérség lovaira lőttek, minek az lett következménye, hogy az ágyuk nagy része, talán hét, a törökök kezébe esett. A szerbek a két nap alatt 1700—1800 embert vesztettek. Zajcsár helység a szerbek kezében maradt. Viddinből ezalatt 5-ikén és 6-ikán csapatokat küldtek Nis és Pirot felé, mely utóbbi hely előtt Csernajeff állott, részint, hogy további előhaladását megakadályozzák, részint, hogy — mint Nisből a rendelet érkezett — a szerb délkeleti határon a Nikolaja-szoroson Belgrádcsiktól délre 3 mfdnyire való visszatérhetést megakadályoznák. E csapatok az Izvornál a határon átlépett szerb csapatokkal összeütköztek, s különösen a Nikolaja szorosnál nagy győzelmet arattak, s a szerbeket megfutamították. E szoros tehát már török kézben van, s Csernajeff háta mögött Brottól Stolig mintegy 12,000-nyi török csapatok vannak összepontosulva, úgy hogy Csernajeff, ki tegnapelőtt még Ali-Palánka előtt állott két mértföldnyire, Szerbiától teljesen el van vágva, de előre sem nyomulhat, mert akkor Alekszinácz az egyesült nisi és viddini haderők által tökéletesen tönkre van téve, s nyitva az út Szerbiába. A legújabb hadmozdulat, melyet Zách tábornok és Antics (a legtöbb távirat így nevezi) Novibazár és Szjenicza ellen intéztek, szintén szerencsétlenül ütött ki — legalább eddig. A törököknek felebb Visegrádban is van táboruk, s innen is azt jelentik, a többi hírekkel megegyezőleg, hogy Zách tábornok 7-én Javránál vereséget szenvedett: a szerbek sokáig megtartották állásaikat, de Mehemed Ali pasa által, 10 zászlóaljjal és 2 üteggel öt órai harcz után Gladnicza alól visszaverettek s 500 halottat és 800 sebesültet vesztettek. Egy másik jelentés 600- ra teszi a halottak számát. Erre nézve a jelentések, mint a táviratokból is látszik, eltérnek egymástól, de Zách vereségét valamennyi kétségtelenné teszi. A szerbek sem igen hirdetik Zách diadalait, mi szintén bizonyítékot képez, de annál inkább örvendenek Antics diadalának. Míg ugyanis Ali pasa és Zách közt az ütközet folyt, Antics átnyomult a török területre Ráskánál, s viszavonulásra kényszerítette a törököket, kik Novibazárba húzódtak. E brit török consulatusi jelentés is elismeri, de tudjuk, hogy a szelmáczi-novibazári vonal haderejének zöme Szjeniczánál állott, s így Novibazár előtt nem volt nehéz a diadal, melyről egyébiránt azt is jelentik, hogy Anticsot visszaszorították Raskára. Leghatározottabb vereséget szenvedtek valamennyi között a drinai csapatok. Alimpics csak 6-ikán is 400 embert veszített, mint Mitroviczból jelentik, s teljesen felhagyott a Bjelina elleni támadásokkal. Bjelinából 180 foglyot szállítottak Znornikba. Alimpics 4-ikéről következő jelentést küldött volt Belgrádba. „Tegnap a szerb sereg átlépte a Drinát a Boruklev-szigetek közelében. A törökök csak akkor vették észre hadműveletünket, midőn a sereg fele már átlépett a folyón. A török határőrség tüzelt, de csakhamar elnyomtuk őket. Félóra múlva török csapatok támadtak bennünket oldalba, de visszavertük őket. Bjelina előtt jelentékeny török haderőre bukkantunk, mely egy magaslaton hadirendben volt felosztva, s melynek tüzérsége is volt. Tüzérségi harczot kezdettem, s egyideüleg tüzérségünk egy részével megemülési mozdulatot tétettem, miáltal a törökök arra kényszeríttettek, hogy hadállásukat elhagyják. Élénken üldöztük őket. A harcz majd egész nap tartott. A törökök Bjelina falai mögé menekültek. Egy török zászló, sok fegyver és barom esett kezeink közé. Sok bosznyák csatlakozik hozzánk.“ Az azóta kiadott szerb hivatalos bulletinek szerint napról napra történnek csatározások, anélkül azonban, hogy mindeddig említésre méltó eredményre vezettek volna. Tegnapelőtt reggel hirdettetett ki a Braun és Médiásé mellett (e hó 5-én) adott csaták részletezése. Az elesett törökök száma nagyobb, mint eleinte gyanították ; eddig több mint 800 at találtak a csatatéren, közöttük sok tisztet és Sztocsevics bimbasit. Sztocsevicsnek állítólag egész tábora megsemmisíttetett volna. A 3-ki csatában a török elesettek közt említtetik Mohamed bég és Ali pasa. A Bjelina melletti első ütközetekben a törökök 600 halottat és sebesültet vesztettek. Mukhtár pasa, úgy látszik, Bjelinába érkezett Herczegovinából, mert következő jelentést küldött Konstantinápolyba: Bjelina mellett 200, a környéken 700 halottat találtak. A szerbek ezenkívül elvesztettek egy parancsnokot, több tisztet és zászlót. A császári csapatok osztályonként vonulnak be a városba, II. Szerbiából. Szomorú helyzete van Szerbiának a dicsőséges háború első hetének végén. „Árulás!“ hangzik a dühös belgrádi csoportok ajkain, melyeket a rendőrségnek kellett szétugrasztani. S ki az áruló? Csernajeff és törzskara. A „Dzennik Polszky,“ melyből e hírt veszszük, arról értesül, hogy a belgrádi lakosság a harertéri hírek eltitkolása miatt rendkívül föl van háborodva; az „Isztok“ (mely leginkább izgatott a háborúra) szerkesztőjét az utczán megverték; a sokaságot a rendőrségnek kellett szétutgrasztani. Feltűnő — írja egy bécsi lap belgrádi levelezője, hogy a fejedelemről semmit sem lehet hallani. Paracsinban azt mondták, hogy Deligrádban van, de itt nincs sem a táborkar, sem nagyobb haderő, úgy látszik, hogy a táborban csak őrizni akarják, anélkül hogy a babérokat vele megosztani akarnák. Csodálatosan hangzik ugyan ama gyanúsítás, miről itt nyíltan beszélnek, de ha még oly valószínűtlen is, megérdemli, hogy megemlítsem. Mondják ugyanis, hogy Risztics maga vágyódik a trónra, és kedvező körülmények közt kész lenne a fejedelmet föláldozni, illetőleg Ausztriába szöktetni, hogy maga végezhesse be a megkezdett vállalatot. Egy délszláv nagyállam forog Risztics úr szemei előtt, melynek határai azonban még nincsenek kikerekítve. Minél nagyobb annál jobb, gondolja, nevezetesen Herczegovina is bele van foglalva. Montenegro nagyobbodásáról Belgrádban mit sem akarnak tudni. A „koldus“, mint Montenegro fejedelmét itt nevezik, örülhet ha államát megtarthatja. Most még talán nem vágyódnak túl a Dunán és Száván, egyébként akármit kaphatnának, mohó vágygyet nyúlnának utána. Bosznia, Herczegovina, ha leh egy kikötő az adriai tengeren, Ó-Szerbia, Bolgárország egy része — ezek képezik a szerbek szerény kívánalmainak összegét.“_____ _ A „Pol. Corr.“-nek Belgrádból jelentik, hogy Jankovics Milován, ki kölcsönfelvétele végett utazott Oroszországba, minden eredmény nélkül tért vissza. Missiójának kivitele elé mindenféle akadály gördült. A orosz nagy pénztőzsérek, úgy látszik a birodalmi kancellár politikája iránti tekintetből, nem akarnak vele üzetbe ereszkedni. Későbben azonban talán mégis kaphatnak pénzt, de amint mondják, csak nagy kamatokra. Protics Miroszláv a szerb közvetítők egyike egyelőre még Péterváron maradt. Az nem is szorul hosszas magyarázatra, hogy miért nem akarnak az orosz pénzhatalmak Jankovics úrral üzletet kötni, pénz dolgában már Oroszországban is vége szakadt minden kedélyességnek. De mindamellett föl kell tenni, hogy a kormány, ha némi jóakaratot érvényesített volna, a szerb pénzszükség javára, mégis segíthetett volna. Ennyiben Jankovics úr küldetésének nem sikerülése politikajelentőséggel is bír. A hivatalos „Szrbszk® Novini“jul. 5-ről abelgrádi praefectusnak következő fölhívását teszi közzé: „Belgrádiak! A fejedelmi nyilatkozatból meg- S értettétek az indokokat, melyek az ottomán portával való háborút előidézték. Hiszen ti mindnyájan tudjátok, mik történtek majd egy év óta határainkon, és mik mentek végbe Bosniában és Herczegovinában. Azért csak kötelességeitekre akarlak figyelmezni benneteket. A közbéke fentartása szükségessé tette a hadiállapot és rögtönítélő bíróság kihirdetését. Nekünk, kik itthon maradtunk, fegyvereink sikerének előmozdítására mindent el kell követnünk. Bizonyítsátok be újra, hogy a szerb nemzet a haladás és béke barátja. Tiszteljétek mindenki szabadságát, és mutassátok meg hogy a nemzetek közt jobb sorsra vagyunk érdemesek. Rendelem tehát a közügy érdekében: „1. hogy aki idegent elfogad, erről a hatóságnak jelentést tegyen; 2. hogy 10 órán túl semmiféle nyilvános helyiség nyitva ne maradjon; 3. hogy az útcrákon különösen 10 óra után a legnagyobb csend uralkodjék. Ajánlom nektek, hogy egymás közt egyetértés és szeretetben éljetek. Idegen alattvalók iránt , legyetek előzékenyek, és őrizkedjetek, hogy velök viszálkodásba ne keveredjetek. Tudjátok meg, hogy minden kihágás a legszigorúbban fog büntettetni. Most a törvényt inkább kell tisztelnetek és a rendet szeretnetek, mint valaha.“ A csuprijai táborból 8-iki kelettel írja a „Bud. C.“ levelezője a következőket: Az egész táborkar Csuprijában gyülekezett össze; itt van a főparancsnokság, főintendatúra, a tüzérségi felügyelőség, a mérnöki és utászcsapat, a posta- és távirdai felügyelőség, a központi tábori posta és táviró; magántáviratokat fölvesznek ugyan, de nem továbbítanak (milyen okos módszer!). Ugyanitt van a térképező osztály, az egészségügyi szakasz, köztük számos orosz és néhány svájczi, kik a csupán szerbül beszélőknek semmi segedelmére nem lehetnek. Egy fényképező és egy autographiai műhely, a hadi főtörvényszék, a tábori rendőrség, a levelező hivatal, mely valamennyi csapatokkal összeköttetésben van, és — a nagy, üres tábori pénztár. Hiteles tudósításokat itt nem lehet kapni, ámbár egyik győzedelmi hírt a másik után hirdetik ki, annyi azonban kétségtelen, hogy visszavonulás esetében itt mindent összpontosítani akarnak, és dél felé semmi további szállítmányt nem bocsátanak. A rész élelmezés miatt a panaszok egyre hangosabbá kezdenek lenni. III. Boszniából, Szerajevóból írják a „Posit. Corr.“-nek, hogy ott egy széles síkságon sietségben elsántozolt tábort alakítanak. Az éjszaki vilajetekből minden basibozukot oda rendelnek. 18,000 ember számára ütöttek sátort. Szerajevó maga három- szoros sánczcal vétetik körül. A török kormány minden czigányt fegyverbe szólított, Boszniában 20,000-nél többen laknak.A banyalukai és bihácsi szandsákság minden mohamedán lakosságságát a Kozára hegység körül állították föl. Feladatuk, hogy a helységben tartózkodó fölkelőket figyelemmel kísérjék és a külvilágtól elzárják. A bihácsi és banyalikai kerület katholikus lakosságából a törökök külön légiót akarnak alakítani. s Haydar effendi a császári meghatalmazott ilyen értelmű indítványt tett Konstantinápolyban, és el is fogadtatott volna. Ibrahim pasa két hivatalnokot küldött az említett kerületekbe, hogy a légió számára toborozzanak. - IV. Görögországból. Görögország, élénken tiltakozik a szerb insi■ mallók ellen, mintha szándékában volna a szerbtörök háborúban a porta ellen ellenségesen föllépni. A görög kormány e tiltakozását hivatalosan is közlötte az európai kabinetekkel, s hogy nagyobb súlyt, adjon Görögország semleges magatartásának, táviratilag fölkérte a királyt, ki jelenleg Párisban tartózkodik, hogy térjen vissza országába. Legutóbb is a görög kormány ténylegesen azzal bizonyította semlegességének komolyságát, hogy Korfuban hat ágyút, mely Montenegró számára volt rendelve, lefoglaltatott. - -------------- Till, évfolyam. A végvidéki küldöttségnek, mely a vasút tárgyában kérelmezett, ő felsége szó szerint a következőleg válaszolt: „Örvendek, hogy ez alkalomból is hallom a határőrvidékiek hűségének biztosítását és meg vagyok győződve, hogy e hűséget különösen a jelenlegi nehéz viszonyok között és a jövőben is meg fogják őrizni nekem és a monarchiának. Ami különben a határőrvidéki vasutat illeti, építésének szükségességétől én is át vagyok hatva, mert nemcsak a határőrvidéknek, de az egész államnak érdekében áll. Eddig voltak