Ellenőr, 1876. július (8. évfolyam, 179-209. szám)
1876-07-02 / 180. szám
kifizetési árak: Égés* évre . * 0O frt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . . . ÍO „ — „ Egy hónapra . 1 , 81) . Egyes szám ára 1O krajczár. Szerkesztési iroda: cgudajpesten, nddor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldőére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 130. szám. Budapest, vasárnap, július 2. 1876. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utca 6. szám (Lógrády testvérek irodájában) Trisudia Havas, Laute & Cieczignél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamnnint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. Ipadó-hivatal, Budapesten, addor-utcza. 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. ■■WroiBRR: t«S9XS9aMH9 Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-uteza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre..............................20 forint — kr. Félévre 100 — kr. Negyedévre .............................5 „ — kr. Egy hóra ....... 180 kr. Táviratok. Bécs, jul. 1. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Az itteni török nagykövetség hírszerint értesítést kapott, hogy az ottomán kormány a legközelebbi napokban körjegyzéket fog intézni a hatalmakhoz, melyben először Szerbiára hárítja a felelősséget a háborúért; közli továbbá, hogy Abdul Kerim pasa főhadparancsnok parancsot kapott, hogy minden török katonát, ki az első szerb puskalövés előtt, provocatiot követ el, kivégeztessen, és végül Milán fejedelmet, a török vazallusok kapcsolatából kiváltnak és lázadónak nyilatkoztatja. Bécs, jul. 1. A „Pol. C.“ távirati kivonatot közöl a szerb hadimanifestumból, mely azonban ez ideig még nem tétetett közzé; e kivonat tartalma a következő: A bosniai és herczegovinai fölkelés kitörése óta Szerbia helyzete elviselhetlenné lett; mi mindent mellőztünk, ami a nagyhatalmaknak és a portának a pacificatiót megnehezíthette. Majdnem egy év óta Törökország Szerbiát a Timok torkolatától a Drina torkolatáig vasövvel fogta körül. Egy év óta Szerbia, noha nem háborúskodik, minden hadi áldozatot visel. Szerbia hallgatott a garantia-hatalmak tanácsaira, mindazáltal a porta barbár ázsiai csordákat küldött a szerb határra. A mérséklésnek még továbbra határt szabni gyengeség lenne. — Én közöltem volt a porta kormányával az eszközöket a fölkelt tartományok megnyugtatására, és Szerbiának elviselhetlen helyzetéből való kiszabadítására. Kijelentettük a portának, hogy a béke és humanitás nevében a fölkelt tartományokba be fogunk vonulni. A portától függ most testvéreink vérontásának véget vetni. — Velünk indulnak a bátor testvérek, a montenegróiak hősi testvérem Nikola vezetése, alatt, velünk vannak a bátor herczegovinaiak és bosnyákok, bolgár testvéreink várnak bennünket és a nemes görögök nem fognak sokáig várakozni. — Szerbia tiszteli Ausztriának határait, mely annyi herczegovinai testvért kegyelmesen oltalmazott és háládatosságunkra jogot szerzett magának. BÉCS, jul. 1. A „Pol. C.“ jelenti Belgrádból, hogy a szerbek fogják valószínűleg a támadást megkezdeni; a Drina-határt holnap fogná Alimpics serege átlépni. Zágráb, jul. 1. Mazuranics bán ma délelőtt Bécsbe utazott. Bécs, jul. 1. „P. A C.“ jelenti. A császárkirály, Nowikofff orosz nagykövetnek a Sz-Istvánrend nagykeresztjét, Urisson herczeg első követségi titkárnak a Ferencz-József-rend nagykeresztjét csillaggal, Westmann másodkövetségi titkárnak a Ferencz-József-rend nagykeresztjét és Tatisen másodkövetségi titkárnak a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta. — Rarfi pasa ő felségének ma nyújtotta át visszahívó levelét és holnap Konstantinápolyba utazik. — A király Robilant gróf olasz nagykövetet ma ünnepélyes audientián fogadta és átvette megbizó levelét. Bécs, július 1. A bécsi községi sorsjegyek kisorsolásánál kihúzattak: 1203 sor. 63 szám a főnyereménynyel, 1203 sor. 28 szám 50.000 és 1204. sor.’ 83. sz. 10,000 írttal; továbbá kihúzattak a következő sorozatok: 124, 130, 225, 947, 1728, 1729, 2042, 2269, 2334, 2423. Bécs, jul. 1. A hitelsorsjegyek húzásánál kisorsoltattak: 610 sor. 38 sz. 200,000 írttal, 2031 sor. 55 sz. 40,000 írttal, 3475 sor. 62 sz. 20,000 írttal, 2548 sor. 97 sz. 5000 írttal, 582 sor. 63 sz. 5000 írttal; továbbá a következő sorozatszámok: 526, 996, 1460, 1817, 2161, 2475, 2789, 3109, 4101. Bécs , jul. 1. (Zárlat) Hitelrészvény 138.-.Gneziai 200.—. Államvasut 266.—. Rente 65.25. 1860 é s 109.—. 1864-es 127.75. Ezüst 101.50. London 128.30. Uio- Bank 57.50 Által, épitőbank 10.—. Magyar Földhi 1 —. Angol-Osztrák 68 25. Lombard 85.25. Tramwy 106.—. Hitelsorsjegy 156.50. Napoleonhor 981.50. Arad 586.—. Frankfurt 69.60. Porosz pénzutalv. 60.30. Török sorsjegy 17.25. Anglo épitő bank 14.—. Municipalbank.— Berlin, julius 1. (Kezdet) Galieziai —.—Lombard 144—. Ezfist-jöved. —. 1860-as —.— Bécs -.— Romániai 16.75. Államvasut 444.50. Papir-jöved. —Hitelsorsjegy —.—. 1864-es —.—. Hitelrészvény 229 50 Magy. sorsjegy-----. Berlin, julius 1. (Zárlat) Galicziai 82.50. Lombard 141.50. Ezüst-jöved. 5.60. 1860-as 98.—. Bécs 164.10 Romániai 14.80. Államvasut 441.50. Papir-jöved. 53.60. Hitelsorsjegy 313 — 1864-es 250.—. Hitelrészvény 227.— Magy. sorsjegy 141.—. Frankfurt, julius 1. (Kezdet) Váltóárs Bécsre —.—. Osztr. bank.-részv. —.—. 1860-as —.—. Évjáruléki papir —.—. Lombard —. Magy. sorsj. — Osztr. hitelrészv. —.—. Osztr. államvasp. rész. —.— 1864-es —.—. Évjárulék ezüst —.—. Galicziai —.—. Győr Gráczi —.—. Frankfurt, julius 1. (Zársz.) Váltóárf. Bécsre 16540. Osztr. bank-részv 685 —. 1860 97 25. Évjárulék papir 54.50. Lombard 71.—. Magy. sorsjegy 140.50 Osztr. hitelrészv. 113 50. Osztr. áll.mvasp. részvénytársaság 218.—. 1864. —.—. Évjárulék ezüst 57.—. Galiczia 66.25. Győr-Gráczi —.—. Népszínház, Budapest, vasárnap, julius 2 1876. SOLDOSNÉ LUIZA asszony és SZIGETI JÓZSEF ur, a nemzeti színház tagja, mint vendégek. A vén bakancsos és fia a huszár Eredeti népszínmű dalokkal 3 felvonásban. Veres Horváth I Sugár Mihály Pártényi Hon Dancz Nina Laczi Szabó B. Friczi Szigeti J. ur Huszárőrm. Zádor Hangos Tihanyi Huszárkáplár Pethö Lidi Soldosné L. Pista Alszegi Irma UTOLSÓ POSTA A szerb háborús proclamatio, melynek megjelenése mára volt kitűzve, egy Zimonyi távirat szerint így szól: Jóllehet a törzsrokon szomszéd tartományban, Boszniában és Szerbiában, már majdnem egy év óta tart a háború, Szerbia mégis a legszigorúbb békét törekedett fenntartani. Törökország mindezáltal a fejedelemség határain fenyegető módon nagy csapattömegeket gyűjtött össze. A fejedelem egy kísérlete, a portával függőben levő differenciák fölött egyezkedni, meghiúsult a török kormány vonakodásán, mely a szerb ügynököt meg sem akarta hallgatni. Törökország legutóbb újólag megerősítette csapait a határon s még a legutóbbi napokban csak meghallgatni is vonakodott Szerbia felszólalásait. A törzsrokon tartományban folyó nyugtalanságok, melyeknek vége be nem látható, mert a porta a rég megígért reformokat nem hajtja végre, utoljára elkerülhetetlenné tették Szerbiára nézve a háborút. A proclamatio ezután kijelenti, hogy a háború nem czélozza a török birodalom integritásának megtámadását. A háború czéljairól a proclamatio nem szól. Ajánlja a harczban a vitézséget, s Ausztria-Magyarországgal szemben a legszigorúbb semlegesség lelkiismeretes megtartását „nehogy megsértsék a császári szomszédot, kinek Szerbia annyi elismeréssel tartozik azon oltalomért melyre a menekülő törzsrokon testvérek nála találtak.“ A proclamatio végül hangoztatja, hogy Bosznia, Herczegovina és Montenegro Szerbia oldala mellett fognak harczolni, s kilátásba helyezi Bulgária legközelebbi további instrgálását. Montenegro fejedelme Vukotics senatort Belgrádba küldötte, hogy jelentést tegyen Szerbia actiójáról s megállapodásokat hozzon létre a katonai rendszabályokra nézve. Lembergből jelentik, hogy Orosz-Unghenyben 70,000 kilogrammnyi fegyver- és lőszer-szállítmány van letéve Szerbia számára. Bukarestbe kérdést intéztek, hogy az átszállítást megengedi-e. Itzkányon keresztül is, via Krakkó-Bukarest nagy fegyverszállítmány ment Szerbiába. Smyrnából a porta tegnap tizenkét gőzöst indított Albániába katonákkal. A Dardanellákba három franczia páncélos hajó és két olasz fregatté érkezett, melyek az angol rajjal fognak egyesülni. A franczia minisztertanács el fogja határozni Francziaország végleges magatartását a szerb-török háború kérdésével szemben. Décazes hír szerint ajánlani fogja, hogy a franczia diplomatia tegye feladatává Anglia és Oroszország kibékítését. A hadügyminisztériumban mozgósítási készületek léteznek. Thiers levelet intézett Gorcsakoffhoz, melyben kifejezé, hogy Európának békére van szüksége, s kifejté, hogy a béke fenntartása által Oroszország előnye is megóvatik. Earl Russel hétfőn interpellálni fogja az angol külügyért, hogy nyújtott-e Anglia a törököknek, akár fegyverekben akár pénzben, segélyt, oly czélból, hogy a fölkelést elfojthassák. Budapest, julius 1. Osztozzunk? — ne osztozzunk? Az osztrák katonai párt pléhgalléros politikusai fülében megint ég a tapló. Hogy is maradhatnának ezek veszteg, mikor alkalom nyilik a monarchia elvesztésére ? Kik 1859-ben elmentek összezúzni Napóleont, s 1864-ben német tengert inni Solferinó leöblítésére; kik 1866-ban „vizes lepedővel“ indultak neki „a mi Sziléziánk“ visszavivására: ők ma az osztozó politika szóvivői. Osztozzunk meg Oroszországgal a török hagyatékon; ő kapja a délkeletet, mi a délnyugatot foglaljuk el; dahnát tengerpartunk természetes hátvédét a Herczegovinát, egy kis Bosnyákországgal vegyest, boldogság lesz bekebelezni; Oroszország pedig igen megelégszik a Duna torkolatokkal, az Aranyszarvval meg egy kis Dardanellákkal hozzá. Az ördögbe is, hiszen valaha már csak kell acquirálni, és soha nem eszünk ilyet, ha Oroszország meg nem rágja nekünk. Ez az egyetlen alkalom, amikor osztrák fegyverrel hódítani lehet. El ne szalasszuk. Józaneszű ember azt hihetné, hogy közönséges halandónál ily észjárás nehezen fordulhat elő addig, míg a felső emeleten mindnyájan otthon vannak. És igaza lenne. De a homo politico-militaris nem közönséges halandó, mint más anya szülte, s valamint Windischegrätznél a bárón kezdődött az ember: ennél azon kezdődik a genie, amin más embernél az ész megszűnik. Alább közlünk ebből egy igen szép mutatványt interview alakjában, mely ha soha meg nem történt is, meg van költészetében az az érdem, hogy hiven fest. A gondolkozásmód, mit ez interview keretébe foglalt kép mutat, vonásról-vonásra létezik, s nyilatkozó sajátságait nem egyszer volt alkalmunk megbámulni. S ami gonoszabb, e gondolkozásmód tevékeny kezeket mozgat, s van hatni való ereje. A nevesinyei verekedés első hírére, mely a pusztában kiáltó keleti háború szava lett, láttuk megmoczczanni ama köröket, hol ez észjárás otthonos. Tapasztaltuk munkálkodását is. Az annexionális roham, mely monarchiánk politikáján egy pillanatra szinte erőt vett; az élénk beavatkozási vágy a bonyodalmak kezdetén; a későbbi habozás; a lanyha határőrzés kétkulacsos időszaka, Rodich báróval megfűszerezve: — mind onnan eredt. A közvélemény energiája s a döntő kormány férfiakhatározottsága bukottá tette az esztelen törekvést, de összetörni nem bírta. S ahol a nóta megszakadt, ma ott kezdik újra, triums' 4]ó arczczal mutatva a békés politika ?, jelenségére: ich hab’s ja gleich gesagt. ik a békítő törekvések meghiúsultából tuó fegyvert kovácsol a helyzet, s nem kerek Andrássy Gyula gróf positióit megostromolni. S nagyon rosszul ismernék ez utal ha fel nem tennék róluk, hogy győztesnek tekintik ügyöket. És meg kell ismernünk, hogy sok körülmény játszik kezükre. A hármas szövetség elvesztette azt a partit, amelyen mi nem lettünk volna vesztesek, amely érdekeink mélyebb sérelme nélkül dönthette volna el a kelet időleges sorsát. A válság derekára jutottunk , a helyi czivódás európai kérdéssé nőtt s e világrész minden tényezőjét mozgásba hozta. Maholnap csak két tábor lesz Európa: ellenség és jóbarát. Hol keressük a magunk helyét? hol találjuk meg legolcsóbban kapható barátainkat s legkönnyebb szerrel a biztosság valószinüségét ? A homo politicomilitaris hirtelen készen van a számítással. Oroszország — igy okoskodik — akár tűrjük akár nem tűrjük, háborúba visz. Vagy vele, vagy ellene; egyéb választás nincs. Ha Oroszországgal megyünk, osztozkodhatunk; ha nélküle megyünk, soha nem osztozunk. Tehát vele is éljen az osztályos atyafiság, így kerüljük ki a nehéz elhatározódás kellemetlenségét legkönnyebben, s a baj derekát is talán ez idő szerint. S az valóban tagadhatatlan is, hogy a három éjszaki hatalom hadifrigye ellen aligha megmozdulhatna Anglia, s ha mégis, a győzelem esélyei nem az ő részén lennének. Voilà une belle occasion egy amirabile dictu — győzelmes hadjáratra. Győzelmes hadjárat bizony, de azután mi következik. A homo politico-militáris, persze, az effélével nem sokat törődik. Hátán háza, kebelén kenyere, nem tanult ő meg hazáért lelkesedni, imádni nemzetet. Gombház, ha leszakad lesz más. De nekünk szegény közönséges halandóknak, soha nem lesz több hazánk, ha ezt az egyet lenyűvik rólunk. Nekünk nem közönbös az, hogy elmenjünk valaki örökségén osztozni azzal, aki azután rajtunk akar megosztozni. Nekünk nem közöndös, ki itatja lovát a szulinai Dunában s a Boszporusban. Nekünk semmi ízünk nem kíván egy határsziklaságot elhódítani tehernek, hogy cserébe a muszkát nyerjük szomszédnak déli határainkon. A keleti kérdés ilyen megoldása ma egyszersmind magában foglalná azt a megoldást, mely holnap az osztrák-magyar monarchiát várja. Nagy a csábítás, de minden erővel ellene szegülni itt van Magyarország, itt van az egész monarchia. A hazátlan militarizmus, melynek annyi az otthona, amit a kardjával körülkerít; a szláv izgatók, kiknek e monarchia az, ami a sajtkukat a sajt: laknak benne, hogy megegyék germanizmus osztrák szolgái, akik csak pihenő állomásnak tekintik fellé: ezek követhetik azt a politikunok jelszava, mit bánom a holnapot. De nem fogja követni sem a magyar sem a becsületes osztrák hazafi soha. S mit ez a két nemzet nem akar, annak e monarchiában megtörténnie nem szabad, s megtörténni nem fog. Mi csak attól tartunk, hogy a hármas szövetség rózsalánczán, melyen idáig jutottunk, kecsegtetéssel ismét belevisznek a hínárba s majd csak akkor vesszük magunkat észre, mikor jobbra váltani késő lesz. Pedig, semhogy ez megtörténjék, inkább kézszorítás nélkül búcsúzzék el egymástól Reichstadtban a két uralkodó. Az ország déli vidékéről a megnyugtató hírek szaporodnak egyre. Az államügyészség gyorsan dolgozik; Jovanovics Kornél elfogott ügynököt már átadta a becskereki törvényszéknek; a Balákovics szolgabíró és a becskereki városi kapitány által ellene vezetett vizsgálat jegyzőkönyve az összes vizsgálati ügyekkel együtt már szintén a becskereki törvényszék kezei közt van. E törvényszéket az omladinával való czimborálással gyanúsították, ezt azonban a nagy-becskereki magyar érzelmű és nyelvű „Torontál“ megcáfolja, azt mondja, hogy állítása mellett kezeskedik Várady törvényszéki elnök köztiszteletben álló neve. Becskereken máskép is jól áll a magyarság ügye. „Hire járt a lapokban — úgymond a Torontál — hogy Nagy-Becskerek városhatósága maga is egy kölcsönnel járult hozzá, és hogy még most is folytonosan pénzek gyűjtetnek városunkban Szerbia számára. Ezt először ismerő koholmánynak állítjuk, mert Nagy-Becskerek városának tisztviselői nagyobbrészt magyarok. Maga a polgármester magyar, a főjegyző szerb ugyan, de hazafiságban nem marad háttérben bármely született magyar előtt, szóval városunk hatóságát ily hazafiatlan váddal illetni részakaratú könnyelműség. De eltekintve ettől, e város polgárai között is különbség nélkül jelenleg oly hazafias szellem honol, hogy itt izgatás, vagy bujtogatás által, bárki álljon is annak élén, a nyugalmat megzavarni nem fogja. Van e város polgárságának elég baja. A rész évek anynyira vitték, hogy adójukat sem képesek fizetni, nem hogy kölcsönöket, illetőleg pénzbeli segítséget adjanak idegen pénztárak felsegélésére. Végre: városunk képviselete oly egyénekből áll, akik jól tudják, hogy mivel tartoznak fejedelmüknek és hazájuknak. Hogy egyes rajongók itt is találkoznak, s hogy szerb ügynökök gyakran megfordulnak közöttünk, ezt tagadni nem lehet, s a rend és béke érdekében ennek tagadása valóságos bűn volna. Igaz is, történnek pénzgyűjtések mindenféle czimek alatt, s itteni rendőrközegeink figyelmét igenis igénybe veszik ; de ez mind oly titokban s óvatosan eszközöltetik, hogy a legéberebb figyelem daczára is, eddigelé csak egy ily izgató került a törvény kezei közé. Hogy a délszláv egység titkos társulata működik, tagadni azt sem lehet, tanúbizonyságot tesznek arról: azon egyének, kik e vidékről Szerbiába azért mennek át, hogy ott az önkéntes légiók számát szapotsák.“ Nagykikindáról hasonlókép csöndesnek festik a helyzetet, s némely híreket meglehetősen alább szállítanak. Ezek szerint néhány túlzó csakugyan fel akart állítani Szerbország számára egy toborzó hivatalt. Az e czélból alakult bizottság, melynek élén Rajkovics kerületi börtönfelügyelő állt, el van fogva. Kozma államügyész itt van s vezeti a vizsgálatot. Rajkovics azon gyanúban áll, hogy a rá bízott foglyokat akarta lázadásra felhasználni. Ez azonban egyátalán nem hiteles hirdelés. A működő kir. ügyészek jelentése a minisztertanácsban legközelebb tárgyalásra kerül. Tisza Kálmánt mára várták Budára, Széll Kálmán legfeljebb pár napig késik, s a minisztertanács összeül. Az erdélyi oláhokat a délmagyarországi szerb dolgok nem hagyják pihenni. Már meg ők is elkezdenek ábrándozni. Legalább erről beszél a „Pesti Napló“ mai esti lapjának június 29-éről irt következő levele: „A Szerbiából jövő harczi hírek nemcsak a magyarországi szerbek egy részét ringatják azon reményben, hogy eljött a kedvező időpont, melyben Délszláviát alapíthatnak, hanem az erdélyi román túlzók is kilátást nyújtanak arra, hogy Romániával szövetkezve uralmát egészen a Tiszáig kiterjeszthetik. Mióta a örök háború elkerülhetlennek tartatik, nagyorgás és conferentiázás észlelhető a határban, melynek fejei: Axente Szevéren hírhedt 1848. évi tribünök, és dr. tb. Néhány nap óta , és több mások Gyulafehérvárttással és komoly s beható megbess én a keleti eseményeket, állítólag itt azokkal szemben a roma állást foglaljanak el s add' ne tegyenek s ne tétessi sarestből a vöröspárt tu'atnak. A titokban tartott út az összes mahouten? n örr v a hábor *y je'■‘V mely ayuj- i arivei Till, évfolyam. „független királyság“ akar lenni, mely az összes románokat ölelje magában.“ Oláh vér könnyen forr, könnyen hal, azt hiszszük, a levél kelte óta a déli állapotok új fordulata következtében szépen eloszolt ábrándjaik köde. Az igazságügyminisztériumban tegnap Csemeghy Károly államtitkár elnöklete alatt értekezlet tartatott, melyben a váltóügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában készült javaslat került tárgyalás alá. A tanácskozásban részt vettek: Daruváry Alajos legfőbb ítélőszéki tanácselnök, Tóth Elek a budapesti kereskedelmi törvényszék elnöke, Manojovics Emil semmitőszéki biró, Janicsek József budapesti kereskedelmi törvényszéki biró, Chorin Ferencz országos képviselő, mint jegyző, Németh Péter mint hivatalnok működött. A katonai büntető törvénykönyv reformja. Hadüzenet a Szopfnak! Hadüzenés a középkor sötét szellemének ! Hadüzenés a kasztoknak! Éljen a polgári egyenlőség minden téren! A szabadság, az egyenlőség szelleme nagy hódításokat tesz — nem nálunk, hol az mindig nemzetünk geniusának koronája volt — hanem a reactiouarius Ausztriában. Ausztria kezd levedleni, lehányja magáról a reactio pikkelyes kígyóbőrét, eldobálja a feudalizmus, kaszt-szellem középkori fegyvereit. Ausztria a modern jogi reformok terére lépett, az isten kegyelméből való kegyetlen büntető igazságszolgáltatását megostromolja a kor szelídebb szelleme. A reactio sötét, büntető justitiáján rést törnek a szabad államok büntető jogi elvei. Ausztria a büntető jog terén kénytelen épp ellenkező processust követni, mint mi. A mi büntető igazságszolgáltatásunk enerválva van , tehát erősíteni, idegeit edzeni kell. Ausztriában a büntető justitia tegze túl van feszítve egész a megpattanásig, tehát tágítani kell. Ausztria új büntető törvénykönyvet készít ez irányban. Mi megalkotjuk első büntető törvénykönyvünket, mely, bár a magyar büntető jogfejlődés alapján áll, szigorúbb irányba tereli enyhe igazságszolgáltatásunkat. A fél után találkozunk Ausztriával. A büntető jogszolgáltatás terén kifejtett ezen mozgalom maga után vonja a katonai büntető törvénykönyv revisióját is. Biztos forrásból értesülünk, hogy az osztrák és a magyar kormány közt tárgyalások vannak folyamatban a katonai büntetőtörvénykönyvnek a polgári büntetőtörvénykönyvvel való öszhangba hozatala iránt. A kaszt-szellemnek ezen adva tehát legközelebb meglesz bolygatva. Nem tudjuk egyelőre, mily nagy mérvet fog ölteni ezen revistó, de szeretnék hinni és hisszük is, hogy e reform mögött egyéb rejlik, mint egyszerű szükségesség. A katonai büntetőtörvénykönyvnek a közönséges bűntettekre vonakozó része ugyanis nem más, mint az osztrák általános büntetőtörvénykönyv illető rendelkezéseinek átvétele némi módosításokkal, helylyel-közzel jelentékeny szigorításokkal. Ha tehát a jelzett reform csak azt jelentené, hogy mivel az osztrák büntetőtörvénykönyv változik, a katonai büntetőtörvénykönyvnek a közönséges (nem tisztán katonai) bűntettekre vonakozó része is ehhezképest módosítandó, elégedettségünk nem lenne teljes. Részünkről azonban többet szeretnénk látni e tényben, mint száraz kodifikationális tényt; azt szeretnék látni, hogy mindinkább közeledünk egyenlőség felé, s hogy a kor szelleme mindennap egy-egy korhadt falát dönti le a külön joghatóságok, a kasztok középkori lovagvárának. Óhajtjuk, hogy ez a nivellírozó polgári egyenlőség diadala legyen. S miért ne lenne az? Elismerjük, hogy a tulajdonképeni katonai bűntettek és vétségek, melyek a szolgálat természetéből folynak ki, mint a subordinate megsértése, katonai lázongás, a katonai őrség ellen való ellenszegülés, szökés, szökésre való összebeszélés, biztatás, az ellenség előtt való gyávaság stb. szükségessé tesznek, ha tán nem is egy katonai büntető törvénykönyvet, de mindenesetre külön büntető szabályokat. A fegyelem fenntartása vaskényszert tételez fel, s főleg háború idején kivételes, a közönséges büntető törvénykönyvbe fel nem vehető intézkedések szükségesek. Mars csak súlyos vaspálczával tud kormányozni.