Ellenőr, 1876. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)

1876-08-04 / 213. szám

(Előfizetési árak: Egész évre . . 30 frt — kr. Évnegyedre .. . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra ! „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. (Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésbe nem vállalkozunk. — Posta által csak térmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 213. szám. Budapest, péntek, augusztus 4. 1876. hirdetések felvétele: Budapesten, nádori utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie­­czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok­ utcza 431. sz. kiadó­hivatal, tjf Bud­apes­ten, nádor-írt ez a 6. szám. Ide, intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre 10 , — kr. Negyedévre...............................5 ., — kr. Egy hóra....................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai úton vagy sze­mélyesen — nyugtázza ■ az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utczt., 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Bécs, aug. 3. A „Pol. C.“ meghazud­tolja azon híreket, melyek szerint Belgrád­­ban egy osztrák önkénytes légió, Konstan­tinápolyban pedig magyar légió alakulna, és egyúttal megc­áfolja azon hírt is, misze­rint a romániai kormány elhatározta volna beadott követeléseinek elintézésére a portá­nak határidőt kitűzni. Zágráb, aug. 3. (Tartománygyű­lés.) A tör­vényjavaslat a mezőgazdasági iskola újjászervezése iránt, hosszabb vita után a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Konstantinápoly, aug. 3. A törökök megtámadták a szerbeket a Gurgoszovácz melletti erőditvényekben és elfoglalták a szerb redouteokat; a szerbek nagy veszte­séget szenvedtek, a törökök csekélyebbet. — Csernajeff Zajesárban legyen. Bukarest, aug. 3. Liteanu képviselő kine­veztetett Berlinbe romániai ügynöknek. Bécs , aug. 3. (Zárlat) Hitelrészvény 142.—. Ga­­cziai 198.50. Államvasut 273.50. Rente 65.70. 1860-as 111.50. 1864-es 130.50. Ezüst 102.—. London 124.10. Uni -Bank 58.25 Által, épitőbank 9.—. Magyar Földhitel , Angol-Osztrák 72.50. Lombard 73.75. Tramway 115.—. Hitelsorsjegy 155.—. Napoleonhor 9.88. Arany 5.88. Frankfurt 60.50. Porosz pénzutalv. 61.10. Török sorsjegy 16.—. Anglo építő bank 11.—. Municipalbank 13.— Berlin, aug. 3. (Zárlat) Galicziai 81.75. Lombard 119.—. Ezüst-jöved. 56.—. 1860-as 98.30. Bécs 162.98. Romániai —. Államvasut 448.50. Papir-jöved. 53.50. Hi­telsorsjegy 298.80 1864-es 254— Hitelrészvény 231.50 Magy. Fra'lissj­uk­) augusztus 3. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 163.60 Osztr. bank-részv. 690,50. 1860. 98 75. Évjárulék papír 53.52. Lombard 59.—. Magy. sorsjegy 145.50 Osztr. hitrlrészv. 115.-. Osztr. államvasp. részvénytársa­ság 223.75. 1864. 252.—. Évjárulék ezüst 56.—. Galiczia 162.50. Győr-Gráczi —. _______________________ N­é­p­s­zinház. Budapest péntek, augusztus 4. Tamássy József, Horváth Vincze és Horváthné első játéka szabadságuk után. Parlagi Jancsi: Színmű dalokkal 3 felvonásban. Kezdete 7­­/2 órakor. UTOLSÓ POSTA A harczté­rről Szerajevóból a követke­ző táviratokat kapja a „Presse“: Szombaton a biszkei miliczek, kik a Rizovácz hegyén át­vonultak, 25 rablót megöltek, s 20 sátornál többet, melyek élelmi­szerekkel voltak tele, fölgyújtottak, 100 ökröt zsákmányoltak. Vasárnap a török csa­patok újólag czernirozták Rizovácz hegyét négy hadoszloppal, mely alkalommal több mint 20 föl­kelő megöletett és sok fegyver ejtetett zsákmányul. — A szerbek 1-jén este erősen megtámadták a K­i­s-Z­v­o­n­i­k melletti magaslatokon levő török erődítéseket. Több óráig tartó harcz után a szer­­bek vis­s­zavezettek. — Travnikból jelentik, hogy M­u­s­z­t­a­f­a bej csapatai négy hadoszlopban czemnirozták az Onza (?) Petrofka (?) és Onza Glamuk (?) hegyeken kóborló fölkelőket Há­rom-négy óra hosszat tartó ütközet után a föl­kelők véres vereséget szenvedtek, s 150 halottnál többet és 300 sebesültet hagytak hátra. A törökök 80 puskát, sok lőszert és élelmet zsákmányoltak. A T i­m o k o­n Knazsevácz előtt a szerbeket és egyesült törököket már csak a folyó vá­lasztja el egymástól. Deligrád erődítései — mint a „D. N.“ levelezője írja — hat erős redout­eb­ól áll­nak, melyek erős lövegeket hordanak, minden re­­douteon 10 löveggel. De ez csak második elzáró vonala a Morava völgyének. Az első egy még erő­sebb tábor az alekszináczi magaslatokon, mely az országút fölött uralkodik. Ezen fontos védmű tizenkilencz redouteot fog­lal magában , melyek huszonnégy és tizenkét­­fontosokkal teljesen föl vannak szerelve s 15,000- nyi első korosztályú miliczia van benne. Említettük volt már, hogy Abdul Medzsid fiai, V. Murad szultán testvérei valamennyien gyönge testalkatúak. Az „Alig. Ztg.“ levelezője most a következő rémes tudósítást írja róluk. Ab­dul Hamid (a praesumtiv trónutód) e­­­m­e­l­­­eg s azon őrületben szenved, hogy üldözik; má­sik testvére teljesen őrült; a többiek mind aszkórosak, s egyikőjük gyorsan halad végbom­lás felé. De Abdul Aziz fia is, Jusszuf Izzeddin rhachiticus és aszkóros; szóval az egész család az atyák túlságos kicsapon­gása s aszkóros cserkesz-anyák ál­tal megrontott generatiót képez. Saját tegnapi jelentésünkkel egybehangzóig Klapka tábornok következő táv­iratot küld a „N. Fr. Pr.“ jul. 31-ről Konstanti­nápolyból: „Itt nincs magyar légió s nem is alakítanak ilyet. Az erre vonatkozó hír költött, hogy a helyzet még bonyolultabbá tétessék. Budapest, augusztus 3. A mediatió. A hadi események az al-Dunán gyor­sabb fordulatot vettek. A török offensívája határozottabbá és sikeresebbé lett. A török hadak több ponton Szerbiába törtek, s mint a szerbek maguk is elismerik, Knjasevácz kerületben előrenyomulnak. A hadműveletek súlypontja azonban napok óta Zajcsárnál volt. Zajcsár körül gyilkos harczok vivat­­tak, s pedig a szerbekre nézve hátrányos eredménynyel. Sőt a táviró éppen azt je­lenti, hogy a törökök Zajcsárt elfoglalták. Ez a hír minden tekintetben valószínűnek látszik. A török hadak eddig még mindig határozott fölényt tanúsítottak a szerb csa­patok felett, s amúgy is a szerbek strategi­­kai okoknál fogva is kénytelenek mindin­kább hátrafelé koncentrálódni, mert már maguk is panaszkodnak, hogy „kiterjedt vé­delmi vonalukat“ az ellenség arra használta fel, miszerint szerb földre törjön be. Pedig a török betör, nem is egy, ha­nem három oldalon. Az érez öv mindig erő­sebben szorítja Szerbiát. Ma­holnap meg­fojtja. A fuldoklásnak mindennap szembetű­nőbb jelenségei érkeznek Belgrádból. A kor­mány baljóslatúlag hallgat. Amily gőzerő­vel gyártotta azelőtt a győzelmi bulletino­­kat, émoly erőt fejt ki most hallgatásban s titkolózásban. Kétségkívül azért, mivel győzelmi híreiben most már senki sem hinne, s azt nem tagadhatná, hogy a törökök szerb földön űzik a szerb csapatokat. Az események kereke gyorsan robog a végkifejlés felé. Szerbiát ragadja a katastro­­phába. A Szerbia által meggondolatlanul in­dított háború idétlen gyümölcse megférge­­sedve készül lehullani. Ez a gyümölcs na­gyon keserű lehet Szerbiára nézve. Az igaz, hogy Oroszország meg akarja édesíteni, hogy ne essék nehezen elkényez­tetett gyermekének. Az orosz diplomatia mindent elkövet, hogy a hatalmakat minél előbb mediatióra bírja. A hatalmak, mint a táviró jelenti, már meg is egyeztek a köz­vetítés főpontjaira nézve, csakis a közvetí­tés idejére vonatkozólag forog fenn véle­ményeltérés. Szerbiának és Oroszországnak fontos érdeke van a követítés siettetésére. Szerbia kedvezőbb feltételeket remélhet, ha önkényt teszi le a fegyvert. De a fegyver amúgy is, rövid idő alatt kiesik kezéből. Kicsavarja a török. A töröknek tehát érde­kében van, hogy a hatalmak várjanak a közvetítéssel addig, míg Szerbia teljesen le lesz győzve. Anglia kormánya szintén ezt akarja. Most még korainak tartja a közvetítést, mert bár a törökök végleges diadala többé nem lehet kétséges, a hadi események még­sem léptek oly stádiumba, mely a közvetí­tésre alkalmas lenne. Anglia és Oroszország közt tehát most diplomatiai harcz folyik. S ez kedvező for­dulat a legközelebbi napok háborús híreihez képest. Csak pár héttel ezelőtt is fenn for­gott azon lehetőség, miszerint európai k­on­­fliktus támad a szerb-török viaskodás miatt. Ma azonban már nem akarnak vért ontani. A vér helyét pótolni fogja a tinta. Csak hadd ontsák ezt a szerbek érdekében. Ebben a harczban minden valószínűség szerint az angol diplomatia fog győzedelmeskedni, mert az európai hatalmak is bizonyára osztani fogják Anglia abbeli felfogását, hogy a di­plomatia közvetítése csak ott kezdődhetik, hol a fegyverek szerepe végződik. A le nem győzött Szerbia sokkal merészebb követelé­sekkel lépne fel, mint ha le van győzve. A határon, midőn a kard még kezében van, nem fogadna el oly feltételeket, melyekbe kénytelen lesz belenyugodni, hogy ha a törökkel például Belgrádban alkudozik. Mi részünkről, saját magunk és Európa békéjének érdekében, csak óhajthatnók ugyan, hogy a háború mielőbb véget érjen, de viszont éppen a béke érdekében tartunk a félrendszabályoktól. Nekünk jól megala­pított, szilárd viszonyokra van szükségünk ott az al-Dunán. Nem kívánjuk Szerbia végpusztulását, de attól tartunk, hogyha a hatalmak nem engedik meg, miszerint Szer­bia saját kárán megtanulja, mily veszedel­mes dolog megfontolatlanul, kényszerítés nélkül, sőt minden csillapítás daczára há­borúba rohanni, pár év múlva megint el­­játsza jelenlegi szerepét. Eljátszaná pedig főleg akkor, ha mostani bajából, bár vere­séggel és szégyennel, de mégis nyeresé­g­­g­e­l szabadulna ki. A szerb kormánytól pedig kitelnék az a merészség is, hogy vereséget daczára, követelőleg lépjen fel, ha fegyverben bocsátják alkudozásra. Az orosz diplomatá­tól pedig kiternék, hogy e követelést támo­gassa. Ez az alkudozás azután nem egy­könnyen vezetne eredményre, sőt új kon­­flictusokra szolgáltathatna alkalmat. Míg ellenben ha a szerb csapatok kény­telenek lesznek letenni a fegyvert, vagy legalább is oly határozott vereséget szen­vednek, hogy többé nem lehet gondolni a védelmi harcz folytatására, Szerbia legme­részebb követelése sem terjedhetne tovább a status quo fenntartásánál. Legfelebb az iránt foroghat fenn véleménykülönbség, váj­jon Szerbia megfizesse-e a vesztett per költ­ségeit, vagy pedig ezek a felek közt ki­­egyenlíttessenek. A diplomatia kétségkívül a status quo alapját foglalja el közvetítésével, s e nyo­más alatt Törökország is kénytelen lesz a status quoba beleegyezni, s legfelebb garan­­tiákat fog követelhetni arra nézve, hogy Szerbia ne rohanhasson új háborúba, mely­ben Oroszországnak ezen kedvencz gyermeke mit sem veszíthet. Hogy megkapja-e Törökország ezen garantiákat, a legközelebbi jövő megmu­tatja. Európa békéjének mindenesetre érde­kében volna, hogy megkapja. S ezt mindenesetre érdemes lesz meg­­fontolniok azoknak, kiknek a közvetítésben döntő szerepük lesz, s így első­sorban kül­ügyminiszterünknek, kibe egyébiránt teljes bizalmat helyezünk. Dr. Marchet Gusztáv, a bécsi felsőbb gazdasági tanintézet kitűnő tanára, ki az osztrák kormány részéről, mint special­ előadó, megbízást nyert, hogy az osztrák örökös tartományok szá­mára az általa kidolgozott kisbirtoki hitelszervezet tervének megvalósítását előkészítse, s ki már egy ízben röviden nyilatkozott a magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesületének tervéről, közelebb egy véleményes nyilatkozatot küldött a létesítő bizottságnak. „A magyar kisbirtoki hitel szervezé­sének eszméje“, mondja bevezetésében, „minden tekintetben nagy örömmel üdvözlendő. Hogy a kisbirtokosok tőkeforrással nem bírnak, ennek okát leginkább abban kell keresni, hogy ez osz­tálynak nincs kezdeményező ereje és gyakorlata az üzleti téren, úgy nemkülönben oly körülmé­nyekben, melyek mostanig ez osztályon kívül mu­tatkoztak; de semmi esetre se abban, hogy a la­kosság emez osztálya nem hitelképes és nem hi­tel érdemes. Részemről abban a meggyőződésben vagyok, hogy épen a kisbirtok nyújt nagymérvű biztonságot a rendelkezésére bocsátott tőkékért. Tervük tökéletesen kielégíti azon igényeket, a­me­lyeket közép- és kisbirtokosok számára felállítandó hitelszervezet iránt támasztani lehet. A központi intézet feladata záloglevelek ki­bocsátása által a törlesztési jelzálogkölcsönök szá­mára szüséges tőkéket beszerezni, a vidéki hitel­­szövetkezetek pedig, mint a központi intézet szervei, tagjaik személyes és gazdasági hitelének kielégíté­sével fognak hivatásszerűen foglalkozni. A szerve­zet sarkpontját, nézetem szerint, a nyerészkedési törekvés teljes kizárása képezi, mert ellenkező esetben a hitel igen költségessé válnék, s követ­kezéskép nem lehetne a mezőgazdaságot olcsó tő­kével ellátni. Ama körülmény, hogy a központi egyesület a kölcsönösen és egyetemlegesen jótálló vidéki mezőgazdasági előleg egyleteket szervei gyanánt fogja használni, bizonyára a legnagyobb biztonság érzetét fogja felébreszteni a pénzpiac­on. Mihelyt az egyletek az általuk eszközölt becslések helyes­ségéért jótállanak, úgy már előre teljes biztonság­gal számíthatni arra, hogy a központi egyesület sohasem fogja jelzálogkölcsönök engedélyezésében a kellő határt túllépni, ha a szövetkezetek ál­tal elfogadásra ajánlott összegen túl nem megy. A mezőgazdasági előlegegyletek szavazata min­denkor nagyobb nyomatékkal fog bírni, mint egy bizalmi férfiúnak vagy ügynöknek véle­ményes jelentése. Az egyletek ezen közve­títő szereplésétől az ép kifejezetteken kívül el­várható még az is, hogy a hitel olcsóbbá fog té­tetni. A tervbe vett hitelszervezet eszerint egyrészt a legnagyobb biztonságot nyújtja a hitelezőnek, másrészt pedig lehetővé teszi az adósnak, hogy a lehető legolcsóbb hitelt élvezze és hozzá époly mérvben, mint azt gazdasági helyzeténél és szemé­lyes tulajdonságainál fogva csakugyan megérdemli. E végre a központi egyesületnek mindjárt életbe­léptetésekor tekintélyes összegekkel kell rendel­keznie. És itt első­sorban az alapítványi tőkékre kell számítani, melyek kétség nélkül a magyar közmondásossá vált áldozatkészségénél fogva, annál nagyobb mérvben fognak felajánltatni, mert a nyúj­tott kitűnő biztonság mellett 5°/0-ás kamatoztatá­suk teljesen kielégítőnek mondható. Az államtól kért segélyt, tekintettel Magyar­­ország jelen rendkívüli állapotaira, részemről csak helyeselni tudom. A biztonsági alap létesítésével a többi sok biztosítékhoz, a­melyet az egyesület nyújt, még egy új garantia fog járulni. Végre Marchet e sorokkal zárja be kimerítő véleményét: „A magyar kisbirtokosok földhitel­egyesületét létesítő bizottság által kért kiváltságo­kat minden tekintetben teljesen igazolva és oly alaposan és találón indokolva látom, hogy azokat részemről csakis helyeselhetem.“ A termés. A hivatalos lap mai száma közli a földmivelési minisztérium állandó gazdasági tudósítói által beküldött jelentéseket a ter­més eredményéről. Néhol, s kivált éppen búza­termeléssel foglalkozó vidékeken, a termés nem felelt meg a várakozásnak, de általában jó kö­zéptermést constatálhatunk a jelentések egy­bevetéséből. Kitűnőnek mond­h­ató a termés a jelentések szerint Árva, Bars, Liptó, Trencsén, Túró­cz, Bereg és Szepes megyékben, egészen jónak vagy jó kö­zépnek Bács, Esztergom, Hont, Nyitra Pest, Pozsony, Zólyom, Fehér, Moson, So­mogy, Tolna, Abaúj, Borsod, Gömör, He­ves, Sáros, Tolna, Ung, Zemplén, és Csong­­rád megyékben és a Jászkun kerületben ; középnek Baranya, Győr, Komárom, Vas, Zala, Arad, Békés, Bihar, Csanád, Krassó, Szabolcs, Szathmár, Torda, Küküllő, Doboka, Felső-Fehér megyékben és Kőha­lomszéken ; r o s­z n­a­k Sopron, Mármaros, Temes, Torontál megyékben és Marosszéken. De a­hol búzában rosz is volt a termés, mint például Temes és Torontál megyék­ben, egyéb termények, mint például az árpa, zab és kukoric­a jó termést ígérnek. Jobbat vártunk a tavaszszal, mikor az időjárás eleintén annyira kedvezett minden terménynek, de a fagy és azután a sok eső sok szép reményt tönkre tett. De már most meg kell elégednünk azzal, a­mi van, s óhajtanunk kell, hogy túladhassunk a fölöslegen, mert minden­esetre marad egy kis fölöslegünk, s ennek értékesítése a je­lenlegi viszonyok között reánk nézve nagy fontossággal bír. A gabonaárak alacsonyabbak, mint voltak a múlt évben, s ezen felül a na­gyobb agro is arra bírhatja a külföldet, hogy reflectáljon terményeinkre, de ehhez két dolog szükséges. Az első az, hogy a vasúttársulatok tarifa-kedvezményeket nyújt­sanak, a második pedig az, hogy a szállí­tást gyorsan eszközöljék. A­mi a tarifa-kedvezményeket illeti, kereskedelmi körökben megindult a mozga­lom,­ s kérvényt intéznek a kereskedelmi és iparkamara által a közlekedési miniszté­riumhoz, hogy ez irányban érvényesítse befolyását a vasúttársulatoknál. A kérvényt már számos tekintélyes gabonakereskedő clég írta alá, s tegnap csatlakoztak hozzájuk a malomtársulatok is. Kívánatos lenne, hogy ez ügyben még a gabonavásár megtartása előtt valami el­határozó lépés történjék, mert csak az te­hetné a vásárt jelentékenyebbé, mintsem az elmúlt éviek voltak, akár Budapesten, akár Bécsben vagy Lipcsében. Az osztrák államvasút csak e napok­ban részesítette újabb kedvezményekben a bécsi piac­ot, s lehetetlen, hogy Budapesttől ezeket megtagadja. A többi vasútra pedig a kormány gyakorolhat befolyást, s ezek által az osztrák államvasútra is, ha az utóbbit másként engedékenységre bírni nem lehetne. Most az idő kedvező lenne arra, hogy gabonánknak ismét piaczokat szerez­zünk a nyugaton. Románia és Oroszország nem vesznek ugyan tettleges részt a há­borúban, de mégis olyan állást foglalnak el, mely a kereskedő világot tartózkodásra készteti. Már­pedig Románia és Oroszor­szág lehetnének legerősebb versenytársaink. A lisztkivitel nagy jelentőségére hivat­kozni felesleges dolog lenne. Az olcsóbb ta­rifa ezt is előmozdítaná, s mikor tömeges szállításokra van kilátás, a vasúttársaságok az üzlet legegyszerűbb elveinél fogva is kötelesek engedni. A szállítási pontosságot illetőleg a hely­zet most sokkal kedvezőbb, mint volt 1868 — 69-ben. Azóta vasúti vonalaink is gyara­podtak, s a vasúti kocsik száma is jelenté­kenyen, sőt vagyon­kölcsönző társulatunk is van, mely elég nagy készlettel rendelkezik. A közlekedési miniszter csak nemrég tett körutat azon czélból, hogy a várható kivi­tel esetére szükséges intézkedéseket megte­gye, s így a netán tapasztalt hiányok pót­lását bizonyosan elrendelte, s egyúttal meg­győződést szerzett­­a felöl is, várjon a ka­­matbiztosítást élvező vasutak a felszerelés kiegészítésében nyert kölcsönt valóban a kitűzött czélra fordították-e. A termelő közönség pedig legyen te­kintettel a conjuncturára, s lehetőleg hasz­nálja fel a kínálkozó alkalmat. Nem taná­csoljuk senkinek, hogy adjon túl holmiján minden áron, de az utóbbi évek bebizonyí­tották, hogy magas áraink nem convenáltak a külföldnek, s az inkább leszokott a mi gabonánk tagadhatlanul jobb minőségéről és keresett más piac­okat. Csak ha minden tényező összeműködik, remélhetjük azt, hogy a kivitelbe vetett re­ményeink teljesülnek, vissza kellett térnie, mert Lesjanin Veliki­ Izvorban megtámadta Fazly pasát, kinek gyönge ereje alig lett volna képes a túlnyomó számú ellennel meg­mérkőzni. Izvor pedig igen jelentékeny stratégiai pont és erősség, könnyen elhagyni tiltja az eszé­­lyesség. Ozmán csak úgy nyomulhat előre a Tim­o­­kon átlépve, ha Lesjanint megtöri, illetőleg Zajcsárt elfoglalja. Ez ma megtörtént. A „P. Correso­“ ugyanis azt írja, hogy a tör­ökök Zajcsárt elfoglalták, így most már Ozmán biztosan haladhat tovább, hogy Ah­med Ejub és Szulejmán pasák hadosztályával egyesüljön, é­s az ekkér megerősödött sereg egy csapással tegye tönkre a Csernojeff alatt összegyűlt hadakat. A szerb csapatok az erélyes actiótól minde­nütt hátrálnak. A deligrádi főhadiszállásból aug. 2-ától azt sürgönyzik, hogy a szerb kiterjedt vé­­delmezési vonalat felhasználva Gremadán át a knizseváczi kerület több helységébe benyomultak, s azokat pusztítva elfoglalták. Ez előnyomulás bő­vebb részleteiről a következő hivatalos távirati tu­dósítás beszél: „A nisi hadsereg Derventből, melyet tegnap elfoglalt, megindult. Heves ütközete volt a szerbek­kel, kik az utóbbi három nap óta visszavonulóban vannak Pandirala és Kujaszevácz felé. Hét óráig tartó ütközet után az ellenség tökéletesen levere­tett („totalement défait“ a franczia sürgöny szavai szerint.) A szerbek meghátráltak és a császári csa­patok kezeiben számos fegyvert, lőszert és felsze­relési anyagot és igenlok foglyot hagytak hátra. A nisi hadsereg győztesen nyomul előre Kujasze­vácz felé, mely helyhez a török előőrsök már kö­zel vannak. Ez időben Szulejmán pasának már egyesülni kellett a nisi hadsereggel.“ Csernajeff, úgy látszik, e tájon még nem akar döntő ütközetet vívni. A „Presse“ tegnapi távirata szerint főerejét Alekszinácznál összpontosítja, innen pedig nagyon valószínű, hogy Deligrádba fog tartani. Míg szerencsével harczolnak a szerbek ellen a törökök, addig a montenegróiak ellenében balul ütött ki operatiójuk. Mukb­ár pasa, ha nem is vesztett el mindent, de kétségtelenül vereséget látott, mi a montenegróiaknak különösen erkölcsi bátorsá­got, s a felkelők között nyíltabb támogatást szer­zett. Máris azt mondja egy serajevói mai sürgöny, hogy a montenegróiak győzelme következtében, me­lyet a törökök sem tagadnak, most a fölkelők közt ismét nagy mozgalom kezdődik. Mukhtár e szerencsétlen csatájáról augusztus 2-áról ezt írják Ragusából a „Pol. Correso“ nek. Mint már említve volt, Mukhtár pasa tegnap Tre­­binjéből kísérletet tett a montenegróiak által fenye­getett Bilek fölmentésére. Midőn a Bilekbe vezető két utat Peko Pavlovics csapatai által erősen meg­szállva találta, vagyis oly állásokban, melyek bevé­tele könnyen nem sikerülhetett volna, még ugyan­az­nap visszatért Trebinjébe, annál is inkább, mert Ljubovic mellett 8000 montenegrói táboroz, kik Trebinjét fenyegetik, és a Bilek és Mosztár közti összeköttetést már is elvágták. Bileket a monteneg­róiak nemcsak lövik, de egyszersmind élelmi­sze­rekben és vízben is hiányt szenved, mert egyrész­ről sincs összeköttetése. Az ügyek ily állása követ­keztében a trebinjei török lakosság fanatismusa miatt az eddig hozzájuk hű keresztyének is veszély­ben forognak. Szintén­ ez eseményeket részletezi a következő tegnapi konstantinápolyi sürgöny, Mukhtár pasa, miután a felkelőket Nevesinyé­­ből és környékéről szétszórta, Bilekbe megérkezett. Midőn a megérkezte utáni reggelen megtudta, hogy az ellenség a Bilek körüli magaslatokon van ösz­­pontosulva, egy kémlő csapatot küldött ki, mely túlnyomó számú montenegróiakra bukkanván, Bilekbe visszatérni kényszerült. A nagyon messzire előnyo­mult előcsapat az ellenség túlnyomó száma követ­keztében némi veszteségeket szenvedett, elvesztett 3 ágyút és 3 főtisztje elesett.“ Mukhtár különben Trebinjénél öszponto­­sítja haderejét. A montenegróiak körülzárolni szán­dékoznak a várat. ‘Nagy csata van készülőben, melyre Mukhtár­­ pasa most teszi az előkészületeket. A KELETI HÁBORÚ. A harcztérről. A szerb harcztérről ma igen fontos hírt jelez a távirat; ha valónak bizonyul be, akkor rövid idő múlva, talán már holnap döntő ütközetet vár­hatunk. Az olvasó már tudja, hogy a törökök min­den vonalon megkezdve a támadást, Hafiz és Ah­med Ejuh, valamint Szulejmán pasa átlépte a Timokot, s e két hadosztály Derventen túl szerencsésen egyesült. Ugyanakkor megindult Ozmán pasa, de Vili, évfolyam. Szerb dolgok. Belgrádból augusztus 2-áról jelentik, hogy a „Deligrád“ 3 uszály­hajóval tartólékosokat szál­lított Szendrőbe, a „Columbus“ pedig egy század­dal Szabácsra ment. Ugyancsak tegnap 20 orosz nő és 10 orosz érkezett a szerb fővárosba. Komaroff orosz ezredes, a főhadiszállásra hivatott, a szerbek iránt ellenszenvvel viseltető hirlaptudósítókat innen kiutasították. Risztics Deligrádból már tegnap küldött egy nagy győzelmi sürgönyt, mely szerint­­ a­ törökök Kujaszevácztól állítólag nagy veszteséggel vissza­­nyomattak. A sürgönyt Belgrádban azonban nem hirdetik ki, mivel hivatalosan nem akarják beval­lani, hogy a törökök már annyira szerb területen állanak. A külügyminiszter hosszas távollétét a külhatalmak képviselői kedvetlenül tekintik, mivel a kormánynyal való közlekedés ezúttal meg van nehezítve. Ugyancsak Belgrádból írják a „Pol. Corr.“-nak. A legújabb hír az, hogy Fadereff tábornok távira­tilag bejelentő ideutazását, A Drina melletti pa­rancsnokságot veszi át, s az összes — mintegy 10,000 főre menő — önkényteseket egy hadtestté egyesítendi. — Csolak-Antics megverte Sjeniczánál az arnautákat, kik közül 250 a csatamezőn maradt. Sjeniczát, hova Dervis pasa menekült, szorosan körü­lzárolták. Valamennyi falu Sjenicza, Novi- Bazar s Nova-Varos körül felkelt, Csolak-Antics ellátta őket fegyverekkel s tisztekkel. Ez uj erőt ő-Szerbiának instrgálására használandják fel. — A montenegróiak győzelme nagy örömet keltett itt. A fejedelem s a kormány táviratilag szerencsét kivántak Nikitának, ki fejedelmünkkel táviratilag közölte volt az örömhírt. Cettinjében a jövő vasár­nap ünnepélyes Tedeum­ot fognak tartani. — A romániai Duna-határon a pora Mulla Ozmán pasa parancsnoksága alatt egy kis észlelő-hadtestet állított fel. A dolgok e fordulatával meg vannak itt elégedve, mert a legcsekélyebb feszültség is Ro­mánia s a porta közt csak hasznára lehet Szer­biának, Konstantinápolyból. A szultán egészségi állapotáról azt jelen­tették legutóbb, hogy javulófélben van. Mint a „Pol. C.-“nek jelentik, a szultán állapota még foly­ton aggasztó, s javulásáról mit sem lehet hallani.

Next