Ellenőr, 1876. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)
1876-08-07 / 216. szám
(glSAzetisl árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 3 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 , 80 , Egyes szám ára 10 szrajczár. (Szerkesztési iroda: ^Budapesten, nádor-utcza 6. szám, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 216. szám. Budapest, hétfő, augusztus 7. 1876.Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cseczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utm 431. s-i. ([Kiadóhivatal: tdfzzdapesten, nádor-atez d 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre..............................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre.............................5 „ — kr. Egy hóra..................................180 kr. Az előfizetést — postai úton vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százaléka könyvárosi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. BOCS, aug. 6. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Pétervárról ma ismét nyugtalanitó hírek érkeztek ide. Ignatieffnek, hir szerint, sikerült személyes érintkezése által az irányadó körök hangulatát megváltoztatni, és a czár teljes bizalmát megnyerni. Az orosz tisztek egyenes utasítást kaptak, hogy akinek kedve van, Szerbiába mehet, és most már ágyukat is küldenek Szerbiába. Viddin, aug. 6. (A „Budap. Corr.“ távirata.) A szerbek Kujeszevácztól ellenállás nélkül vonultak vissza, és a csatát kikerülték. Ejub pasa csapatainak egy részét azonnal Zajcsár ellen küldi. Fazly pasa hadosztályparancsnok , Vrazogrnacz alatt átlépte a Timokot és éjszak felől fenyegeti Zajcsárt. Konstantinápoly, aug. 6. (Hivatalos.) A törökök tegnap, két napi küzdelem után Gurgoszováczot bevették. A várost az önkénytesek elhamvasztották. Zára, aug. 6. Petkovics Luka fölkelővezért , ki útban volt Grahovóba, tegnap Ragusában letartóztatták, s átadták a katonai hatóságnak. MitrovicZ, aug. 6. (A „Budap. Corr.“ távirata.) A törökök tegnap kitörtek Bje-inából és Vlatkovicsot visszaszorították. — Szapáry altábornagy szemlét tart Zimonytól Noviig, és mind a 20 zászlóalj fölállítását megszemléli. Belgrád, aug. 6. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Hivatalosan ma semmit se jelentenek, de a hadügyminisztériumban azt beszélik, hogy minden tudósítások ellenében, a szerb főhad Alekszináczban és Deligrádban van, és Csernajeff Knyazevácznál aligha fog csatát elfogadni. Fadejeff nem Deligrádban, de Zajcsárban van. Budapest, augusztus 6. Budapest, agusztus 6. A nap eseménye a bukaresti kormányváltozás. Váratlanul jött, s oka nincs egyenes összefüggésben a háborúval, bár az a körülmény, hogy Cogalniceanu bukásával a mérsékelt elemek egészen tért vesztenek, elég aggodalmas. Az eddigi kormány állása a kamarában nem volt ugyan erős, de mégsem hittük, hogy a jelenlegi bonyodalmak között a román hazafiak tanácsosnak tartják a válság felidézését. A kormányváltozás közvetlen okát a korábbi minisztérium vád alá helyezése képezi. A bizottság, melyet a kamara a múlt hó 26-dikán vizsgálatra kiküldött, egy rövid hét alatt befejezte jelentését. A bizottság az indítványozókkal ellentétben nem kívánja minden Catargiu alatt volt miniszter vád alá helyezését. Kivételt tesz Teli, Carpp és Gbergel miniszterekre nézve, míg a következő kilencz exminisztert vád alá helyezendőknek tartja: Catargiu miniszterelnök és belügyminiszter; Mavrogheni pénzügyminiszter, Cantacuzeno szintén pénzügyminiszter, az előbbi után , Floresco hadügyminiszter és rövid ideig miniszterelnök ; Lahovary igazságügyi, Maiorescu közokt. miniszter; Boerescu és Costaforu, mindketten külügyminiszterek, s végül Cretzulescu igazságügyi és közmunkaminiszter. Mindeniket azzal vádolják, hogy visszaéltek a hivatalos hatalommal és a polgárokat a választási jog szabad gyakorlatában akadályozták, szóval, hogy az alkotmányt megsértették. A pénzügyminisztereknek szemükre vetik, hogy a budgetet meghamisították és az országot a pénzügyek valódi állapotáról nem értesítették, s ezáltal az államkincstárnak nagy károkat okoztak. A vörösek különösen Catargiura és Maiorescura haragusznak. Az utóbbi jelenleg Románia ügyvivője Berlinben, s mint nagy műveltségű férfiúról a német lapok mindig elismeréssel nyilatkoztak róla. A vád alá helyezés következménye valószínűleg az lesz, hogy visszahívják. A bizottság jelentését, vagyis a vád alá helyezést 105 jelen volt képviselő közül 98 elfogadta, míg ellene csak egy szavazott, s hatan tartózkodtak a szavazástól. Látni való, hogy a vörösök egészen urai a helyzetnek. E szavazás folytán adta be lemondását a kormány, mert ha nyíltan nem is — ki mert volna a vörösökkel most nyíltan szembe szállani? — de parlamenti körökben ellene nyilatkozott a volt kormány vád alá helyezésének. Mint, egy reggeli táviratunk jelenti, az új kabinet már meg is van alkotva. Bratiano lett az elnök és egyszersmind közmunka-miniszter. Reserválta tehát magának azt a tárczát, mely Romániában jelenleg a legtöbb fontossággal bír. A mi vasúti csatlakozásainkra ez a változás semmikép sem kedvező. Ionescu külügyér, Stourdza Demeter pénzügyér, Statescu igazságügyér, míg a belügyi, cultus és hadügyi tárczák Vernescu és Slaniceanu eddigi miniszterek kezében maradnak. Bratiano azok közé tartozik, kik a monarchiánkkal kötött kereskedelmi egyezményt is ellenezték, s így nem sok jót várhatunk tőle. Hogy a miniszterváltozás lesz-e és milyen befolyással Románia magatartására a háborúval szemben, az a közel napok kérdése. Egyelőre bízzunk abban, hogy a háború véget ér, mielőtt a románok netaláni fenyegető állása annak folyamára zavaró hatással lehetne. A törökök legalább győzedelmesen haladnak Szerbia belsejébe. Krnyazeváczot elfoglalták, s felégették, míg újabb hírek szerint a szerbek elhagyják Zajcsárt, azon ezim alatt, hogy ennek megtartása reájuk nézve semmi fontossággal nem bír, de valójában alighanem azért, mert tovább nem képesek magukat ott tartani. Tisza Kálmán miniszterelnök úr ma este Bécsbe utazott. Kedden ismét visszatér. Péchy Tamás közlekedésügyér úr pár nap előtt Tolnay Lajos igazgató úrnak és több igazgató tanácsosnak kíséretében meglátogatta a budapest-hatvan-flleki és feled-gyöngyös-miskolczhatvani vonalakat, s megvizsgálta az épületeket és gyárakat, s a tisztviselők számát, ha nem lehetne némi reductiót keresztülvinni. Ez bizony lehetetlennek bizonyult. Az épületek és gyárak mindenütt a legnagyobb rendben voltak. Szende honvédelmi miniszter mint már jelentettük, körutat tett a napokban az alvidéken. Augusztus 2-dikán érkezett Illokba, onnét Erdővégen át Mitroviczba ment. Csütörtökön aug. 3-dikán szemlét tartott a 92. honvédzászlóalj felett. E zászlóaljnak Mitrovitzban csinos és czélszerű kaszárnyája van. Itt találkozott Szende miniszter gr. Szapáry altábornagygyal is. Innét a miniszter Rumán, Sregden és Karlóczán át kocsin Újvidékre ment, hol a honvéd-tisztikar és a főispán fogadták. Pénteken tartott a miniszter szemlét, s aztán viszszatért Budapestre. Makonecz, kinek az utóbbi időben a horvát országgyűlés minden napjára volt egy interpellációja, a tegnapi ülésben egész váratlanul kijelentette, hogy egészségi állapotára és vagyoni viszonyaira való tekintetből lemond képviselői állásáról. Csak arra kérte a házat, hogy ne engedje temetésén megjelenni azokat, kik őt Herostratesnek kiáltották ki. Ebből látszik, hogy egészségi állapota valóban súlyos lehet. Elméjében zavarodott meg a szegény! A szászok sehogy sem akarnak belenyugodni a területrendezésbe. Agitatióra készülnek, melyet már mégis kezdettek. Valami szervezkedésfélét akarnak. — írja a kolozsvári „Magyar JPolgár“ — egy új párt alakítását az országgyűlési „szász képviselők“ főparancsnoksága alatt s e czélból Gebbel és Kapp képviselők a mai vasárnapra, aug. 6-ra választói gyűlést hívtak össze Nagy- Szebenben. A gyűlés programmja, elég jámboran, igy szól: „A képviselők jelentése a helyzetről, meghallgatása a választók véleményének, s esetleg ebből eredő resolutiók.“ Hogy e gyűlés azonban a már hónapok előtt jelzett agitatiók megindulását jelzi, — tanúsítja a „Lieb. D.-Tgbl.“ egy czikke, mely „A pártszervezkedés a szász választókerületekben“ czim alatt többek közt igy szól: „E napok barczi zaja s a földmives fáradságos aratási munkája közepett egy feladatra került a sor, mely az erdélyi német népelemet a létért való küzdésre hivja fel. A szász föld ama rég jónak tapasztalt területbeosztására, mely fölött a magyar törvényhozás által hozott törvény — ellentétben a korábbi országgyűlési czikkelyekkel — palczát tört, most már tettleg is fejszét ragadnak. A változtatásokkal szemben, melyek az egész szász földön, városokon, székekben, az utolsó községig előkészíttetnek , csak kétkedve fogja az erdélyi szász idézni német nemzeti költőnk Schillernek szavait: Pusztul mi avul, változnak az évek. — És uj élet kél a korhadt romokból.“ Mert a mit lát, az csak apái germán intézményeinek szétdúlása . ..“ stb. stb. Itt következnek aztán a „Lieb. D. Tgbl.“ szokásos phrasisai: szolgaságról, küzdelemről, szenvedésről, „apáink tisztes épületéről,“ mely ha már lerontatik, álljon síkra, a ki igazi szász, és ne hagyja magát, hanem szervezkedjék párttá a medgyesi programm alapján. A nyáj pásztorai az orsz. szász képviselők legyenek, s a merre szól a kolomp, ott járjon mindenki, ha „honáruló“ nem akar lenni. Igen érzékeny és megható szavak után, melyekben az egyes hazafias képviselők érdemeiről emlékezik meg, a „S. D. T.“ így végzi czikkét : „Vegyék az orsz.szász klub tagjai haladék nélkül kezükbe a szervezkedés ügyét s párthiveiket szólítsák A KELETI HÁBORÚ. A harcztérről. Némileg, de csak alig-alig oszladozni kezd a homály, mely három nap óta ismét elborította előlünk a harertért, illetőleg legfontosabb vonalát a Timok menetét. Kedden és szerdán a török csapatok Kayaz eva ez előtt nyugodtak. Csütörtökön Akhmed Ejub pasa, 35 zászlóaljával és 24 ágyúval megkezdette a támadást, melyet éppen nem kellett volna halogatnia addig, míg a szerbek is annyira megerősödtek, hogy tetemes ellenállást voltak képes kifejteni. Hírek nem érkeztek tegnapig, mert távirati összeköttetés Nis és Knyazevácz közt nincs, de a szerbek is hallgattak, s ez rájuk nézve vész jel. Ma éjjel egy konstantinápolyi távirat magánjelentés után már azt tudta jelenteni, hogy a szerbek megverettek és Alekszinász felé futamodtak, maga a város pedig csata közben felgyuladt. A szerbek ezen vesztesége igen valószínűnek látszik. Egy kalafáti távirat megerősíti ugyanis a hírt, azt mondván, hogy a török csapatok ütközete után a szerbek elvitték ágyúikat és lőszereiket és pénteken Banyába futották. Banya azon félkör alakú defilée legmagasabb és középső pontján fekszik, mely az Alekszinácznál a Moravába ömlő Szkriczevicza két partját szegélyezi, s mely Knyazevácztól közel Alekszináczig nyúlik. E szűk defilée azonban hatalmas ellenállási vonalat képezhet a Knyazeváczból előbbre nyomulni akaró törököknek, ha idejében meg nem szállják a magaslatokat. Az itt idézett távirat is konstálja, hogy Knyazevácz el van hamvasztva. Izvorból látni lehetett a lángokat (a Timok völgyén át). Zajcsár a másik pont, honnan ma tudósítás érkezik. A hónap első két napjában itt is folytak harczok, s bár Ozmán pasa kisebb ütközetben visszaverte Lesjanin támadását, szintén várt csütörtökig Zajcsár ostromlásával. Ekkor azonban ő is megkezdte a támadást, s mint ma két ellenkező forrású hír jelenti a zajcsári positiót a szerbek föladták. Kalafatból tegnapról azt jelentették, hogy hir szerint a szerb hadsereg el fogja hagyni Zajcsárt, hogy Banya vagy Negotin felé vonuljon. Zimonyból pedig „megbízható forrásból“ azt jelentik, hogy a szerb positiók át vannak törve. A szerbek azt mondják, hogy e positiókat föladták, mert haszontalanok. — (Vide, Ak-Palánka és Babina-Glava). Azt is mondják, hogy Csernajeffet letették a főparancsnokságát. Trebinye ostromát, mint Rágásából jelentik, megkezdették a fölkelők, s Mukhtár pasa nem mer kimozdulni kétségbeesett helyzetéből. Ha a törökök Albániában erélyes offensivát kezdenek, főleg Czettinye ellen, mely esetben Nikicza kénytelen lesz hadait határai és fővárosa védelmére vezetni, Mukhtár pasa fölszabadulhat helyzetéből, mely most a Dalmácziába menekülést is lehetetlenné teszi, miután a ragusa-trebinyei utat a fölkelők megszállva tartják. De ha igaz az alábbi jelentés csakhamar vége lesz a montenegrói dicsőségnek. A „Daily News“-nak ugyanis Trebinyéből 2- ikáról a következőket jelentik. Akhmet Mukhtár pasa 5000 főnyi hadserege ezelőtt két nappal érkezett ide akadálytalanul Bilekből. Mukhtár pasa panaszkodik Ausztria-Magyarország magatartása miatt, s a bleki kikötő elzárását Albrecht főherczeg és a dalmácziai helytartó befolyásának tulajdonítja. Nagy őszinteséggel ismeri el utóbbi vereségét, melyet Ozmán pasa tehetetlenségének tulajdonít, ki ittas állapotban előrenyomult dandárjával, az ő rendeletei ellenére, melyek csak annyiból álltak, hogy tartson egy egyszerű reconnaissanceot, s foglalja el a Bilek körüli magaslatokat. A montenegróiak viszszavonultak Danjaniba 3000 főnyi hadtestet hagyván a török csapatok őrszemmel tartására, mely utóbbiak Dervis pasát várják 20 teljes zászlóaljjal, melyek Konstantinápolyból Gacskó közelébe érkeztek. Az ezzel való egyesülés után offensivát lehet várni Grahovo irányába. Ká 1r ay Béni ur a ,,K. N.“-ben érdekes rajzot közöl „Örsovától Viddinig“, melyből átveszszük a következőket: „Elhaladva a Timok torkolata előtt a Dunára kiszegellő halom tetején látjuk az első török karaulát, vagy őrházat. Midőn mintegy nyolcz évvel ezelőtt ez utat először tevem meg, már akkor megleptek a csinos fehérre meszelt karaula házacskák, melyek előtt azon időben a török katonák gúlába rakott fegyvereik körül heverésztek. A bulgár part, noha egy levert lázadás után jártam itt, akkor mégis élénk kellemes képet nyújtott. A folyóra dűlő két falu Novoszelo és Florentin a sűrű fák közül kikandikáló fehér házaikkal, s ez utóbbi mecsetjével és sugár minaretjével nyolcz év múlva is élénken élt emlékezetemben. Mily más kép tárult fel most előttem. Ott, hol azelőtt a török katonák gyűltek össze a karaula-épületek elé, s a falukból bolgár férfiak és nők siettek le a partra nézni az elhaladó hajót, most mindenütt néma csend uralkodik s a legborzasztóbb pusztulás nyomai látszanak. Már az első karaután hiányzik ajtós ablak, a vakolat több helyt erőszakosan le van verve a falakról. Novoszelo házai jórészt romokban hevernek. Ezeket a tűz pusztította el. A falu nyolcz napig égett. Néhány nap előtt a gyorshajó utasai még hullákat láttak a parton heverni, melyeket kutyák és disznók marczangoltak. Hasonló sors érte a mintegy félórányira fekvő Florentini is. — E falut mohamedánok és keresztyén bolgárok lakták. — Úgy látszik először egy szerb portyázó csapat pusztított itt, mert mint hallám a falu keresztyén fele még épen volt, midőn a török rész már romokban hevert. A mecsetnek még kövei is szétszórattak, csak a minaret áll meg, de tetejét annak is leütötték. A boszu azonban nem sokáig késett. Török ágyunaszádok érkeztek Florentin elébe s halomra lőtték a keresztény részt, és most az egész falu rom és pusztaság. Sem Novoszeloban, sem Florentinben egyetlen egy élőlény sem mutatkozik. Azon csekélyszámu lakosok, kik talán még életben maradtak, vagy elfutottak, vagy fogságba hurczoltattak. A két helység teljesen kihaltnak látszik. Egy üres szekér, melyen tulajdonosai talán épen menekülni akartak, ott áll még a gémes kút mellett, de gazdája aligha tér többé vissza. Alig emlékszem, hogy valaha szomorúbb képet láttam volna e feldúlt üres két falunál. S e képet még szomorúbbá tette az, hogy a természet, nem törődve az emberek pusztításaival legmosolygóbb színeit ölte magára. A fák lombjai, a szorgalmas bulgárok által művelt veteményes kertek növényzete zöldebbek mint az e vidéken a nyár ily előhaladott időszakában lenni szokott. A szántóföldeket teljesen megérett búza kalászok és buján tenyésző tengeri lepik el. Csak élőlény hiányzott e különben oly kellemes keretből. Florentin előtt horgonyoz a két török ágyúnaszád, mely e falut tönkretette. Egymástól nem nagy távolságra a part hosszában állottak fel. Kis csavargőzösök, melyek mindegyike 4 ágyút hord. Kéményük és árboczuk rézlemezzel van borítva, a lövések ellen. Mindkét hajó tele volt török katonával, kik szorosan egymás mellé sorakozva bámultak át hozzánk. Florentinon túl megszűnnek a pusztulás nyomai ; úgy látszik ennyire már nem jutottak a szerb portyázók. Viddin, melynek nagyterjedelmű vára jól védelmezve, igen erős positióvá válhatik, jelenleg egyik legfőbb védbástyája a török uralomnak. Féken tartja egész nyugati Bulgáriát s itt összpontosul azon török haderő, mely valószínüleg fontos szerepet van hivatva játszani a török-szerb bábomban. Jelenleg már, mint határozottan állítják 35.000 ember áll Ozmán pasa és Fazyl pasa parancsnoksága alatt Veliki Izvornál és Adlcénél. Az izvori csata (július 18.) az itteni tudósítások szerint a szerbek roppant vereségével végződött. Az elesettek és megsebesültek számát feljegyezni, azt hiszem felesleges lenne, mert hiszen e számok sohasem tarthatnak teljes hitelességre igényt. Anynyi tény, hogy Ozmán pasa diadala teljes volt , amit küülönben már belgrádi értesüléseim is megerő- sítettek volt. Belgrádon is panaszkodtak már töb-ben a miatt, hogy a szerb katonák nem sokáig állják ki a tüzet, hamar rendetlenségbe keverednek, s ekkor fegyvereiket elhányva megszaladnak. Ötven év óta nem látván háborút, élénken emlékezetben van még a szerbeknél első szabadság harczuk hagyománya. i. a sánczok mögül való harezmód. Most is ezt teszik, a nyílt csatától irtóznak, valamint a rohamtól is. Erre mutat azon körülmény, hogy a Viddinbe szállított mintegy 400 sebesült közt egy sincs a kiszúrás vagy vágás által kapta volna sebét, ami azt bizonyítja, hogy a szerbek sohasem várták be a törököket annyira, hogy összecsaphattak volna. Ha igaz, hogy Ozmán pasa csakugyan 35.000 ember felett rendelkezik és hogy Nisnél is szaporították a török sereget, úgy az erélyes előrenyomulás alig késhet sokáig, mely azok után, miket Belgrádon tapasztaltam kétség kívül a törökök győzelmével fog végződni. B ScirE&tZS&Z. 31IWCl rxiasaci fill. évfolyam, fel gyors cselekvésre. Mert a mi ma nem történik meg, arra a holnap talán már késő lesz. Ma tehát nincs idő szép phrasisokra s haszontalan szószaporitásra, hanem a férfias tett pilanata érkezett el. Tett legyen a jelszó!“ A „M. Polgár“ élénk figyelemmel ígéri kísérni, mik történnek a szász földön, nem annyira azért, mintha az egész dolognak valami nagyobb jelentőséget tulajdonítana, de inkább a kuriózum kedvéért. Merő mulatságnak tartja azokat a honfibú kitöréseket olvasni és hallgatni, mik ilyenkor történnek derék szász atyánkfiai részéről, kik igen derék becsületes emberei, házi foglalatosságaik között, de ha politika terére tévednek, nincs komikusabb és hóbortosabb nép náluknál a világon! A horvátországi el fogatások okára érdekes világot vet a „Nemzeti Hírlap“ zágrábi levelezőjének elbeszélése. E szerint a napokban Zágrábból egy kormánybiztos és egy kir. ügyész egy század gyalogság kíséretében Pakráczba ment „összeesküvés“ kinyomozása végett. A vizsgálat folyamában már eddig is kiderült, hogy a múlt hó végén a nevezett városban két kereskedő lóra ülve, ily kiáltásokkal nyargalta be a várost: „Éljen Milán szerb király! Le Ferencz Józseffel!“ A két kereskedő elfogatott sátánok még 9 más egyén. Eddig összesen 60 embert hallgattak ki. Több magas állású államhivatalnok és lelkész is compromittálva van az összeesküvésben. A fő- és alispán állásaiktól felfüggesztettek, az egész pakráczi csendőrség áthelyeztetett Zágrábba, minthogy a tervezett lázadásban a lakossággal egyetértett. Szerb dolgok. A „Posit. Corr.“ írják Belgrádból aug. 3-ról: mióta a törökök szerb területen állanak, azóta itt igen szerényekké lettek az emberek. A várakozással , hogy Szerbia meg fog nagyobbodni, egészen fölhagytak. E helyett annál makacsabbul ragaszkodnak azon nézethez, hogy a fejedelemség jelen terjedelme csonkítást nem szenvedhet. Liberálisok úgy, mint a conservetivek egyetértenek abban, hogy mindent föl kell használni, miszerint a törökök kifizessenek a szerb területről. A hírek, mintha oly oppositio léteznék, mely a gyors békekötést kívánja, egészen alaptalanok. A törökök offensivája a fekete víznél (Timok) egyelőre abbamaradt. (Azóta már megindult. Szerk.) A szerb csapatok már 26-án parancsot kaptak, hogy az előnyomuló török sereg elől visszavonuljanak. (Ez már régibb dátumú parancs lehet. Szerk.) Milán fejedelem értekezett Csernajeffel Alekszináczban, és itt elhatározták, hogy minden erejüket megfeszítik, a Timok mellett a lehető legnagyobb ellenállás kifejtésére. (Az események, úgy látszik ezt az erős elhatározást is meghaladták már. Szerk.) A „Pr.“-nek írják Belgrádból, miszerint Paracsinból odajövő emberek beszélték, hogy Milán fejedelem majd egy lövés áldozatául esett. Várjon a lövés szándékosan vagy véletlenül történt-e, nem lehet kutatni, és a titkot, mely erről a hivatalos körökben uralkodik, nem lehet szellőztetni, mert ezt nem is akarják. De annyi tény, hogy Paracsin mellett egy paraszt hirtelen elsütötte fegyverét és erre elszaladt. A belgrádi dandárból egy lovas utána futott, a paraszt azzal akart megmenekülni, hogy egy kerítésen átmászott, és egy kukoricza földön elbújt. A lovas átugratta a kerítést és a parasztot megtalálta. Lovához kötötte ezt, és a főhadiszállásra vezette. Hogy mi történt tovább, ezt áthathatlan fátyol borítja. A lovast megdicsérték és nyilvános elismerésben részesítették. Montenegróból, Czettinjéből írják ml. 29-ről. A vrbiczai győzelem alkalmából, ma itt nagy ünnepélyességet tartottak. Már éjjeli 1 órakor harangzúgással adták a népnek tudtára a győzelmet. A fejedelem palotáját kivilágították. Az összes fejedelmi család, Hilarion metropolita és a tanácsosok a fejedelemnőhöz mentek, hogy a győzelemhez örömüket nyilvánítsák. A palota előtt összegyűlt nép nemzeti dalokat énekelt. 8 órakor az összes nép, a fejedelemnővel és a trónörökössel a templomba mentek hálaadó isteni tiszteletre. Most már a legvérmesebb reményeknek adják át magukat. A fejedelemnek állítólag fontos sürgönyök estek kezébe, melyeket az alvezérek és a nagyvezír intéztek Mukhtárhoz. Hir szerint ez iratok igen fontosak Montenegróra nézve. A fejedelem nagy veszélyben forgott, mellette egyik hadsegédét horzsolta a golyó. Hogy a montenegróiak vitéz katonák, ez már rég tudva van. De e mellett hibájuk is van, mely már sok bajt okozott, t. i. ellenszenvvel viseltetnek a szigorú disciplina iránt. Harczvágyuk gyakran olyasmire buzdítja őket, mi a főhadiszállásnak szándékában sem volt. Petrovácz Bozso és Plamenácz csapati szigorú parancsot kaptak, hogy a védelemre szorítkozzanak, de 22-én 300 montenegrói Albániába nyomult, és 23-án e csapat egy túlnyomó török haderő által körülvétetett és megsemmisíttetett. A „Glasz Czrnagorcza“ következő tudósítást hozza jul. 24-ikéről: Czettipjebe ma tartották a hálaadó isteni tiszteletet, hogy a mindenható minden veszélytől megőrizte a fejedelmet, melyeknek Nevesinye ostroma alkalmával ki volt téve. Az ideérkező győzelmi jelek s a foglyok nagy hatást okoztak. A foglyok közt több tiszt is van és 50 katona, mindannyian szomorúak és levertek voltak, arczukról lehetett olvasni, mikép félnek, hogy kivésztetnek Czettinyében. Egyik kérdezte is, hogy mi fog történni velük. De megnyugtatták őket: adtak nekik enni, és nyugodni hagyták őket. Ha nem is nizámok — mondták nekik — azért nem lesz semmi bántódásuk, elkísérjük az osztrák határig és ott átadjuk a cs. és kir. hatóságoknak internálás végett.“ Konstantinápolyból. A „Pol. Corr.“-nek Murad szultán állapotára vonatkozólag, távírják aug. - ról: „Mindinkább világos lesz, hogy Murad szultán betegsége chronicus. A katasztrófa veszélye elenyészni látszik. Lemondásról nincs szó, mert csak erőszakos trónfosztásokra van eset a keleti uralkodók történetében, de lemondásokra nincs. Eközben a szultán még mindig megközelíthetlen a diplomatiai kar részéről, mit a portán azzal indokolnak, hogy a szultánt mostani állapotában a legkisebb ingerültségtől is meg kell óvni. Még a nagyvezérnek s a minisztereknek közlekedése is a szultánnal hosszabb ideig a ritkább esetekre lesz szorítva. Hogy a szultán idegei nagyon meg vannak támadva, ezt mutatja az is, hogy magas fokban ejedékeny.“ A hatalmakat, mint a „Times“-nak jelentik, hivatalosan értesítették a szultán betegségéről, s leköszönésének valószínűségéről. „A porta ezen tudósítása a hatalmak között oly eszmecserére vezetett, melynek czélja, megegyezni a magatartás fölött, ha az előre jelentett esemény csakugyan bekövetkeznék. A hatalmak eddig — úgy látszik — abban egyeztek meg, mikép Murad szultán lemondása és örökösének trónralépte ésolyannak fog tekintetni, mint bármely más trónváltozás, mely rendes körülmények közt áll be, és az, az ily esetekben szokásos elfogadott alakiságoktól elütő intézkedést nem követel. — Törökország új souveranje elismertetik és a Marad szultánhoz intézett megbizó levelek, melyek Konstantinápolyban még a nagykövetek zsebeiben vannak, a trónutódra czimezettekkel fognak kicseréltetni.“ A „Deutsche Zeitung“ írják Konstantinápolyból : A törökök mostani hadjáratának tervét a porosz születésű Blum pasa tábornok dolgozta ki. Klapka is dolgozott ki egy tervet, de azt úgy látszik nem fogadták el. A „Deut. Zeit.“ tudósítója ismételten volt Klapkánál, ez azt mondá, hogy a törökök legelső feladata a Timok és a Morava völgy között levő defiléeket elfoglalni. A főállás, amelytől az eldöntés függ, Deligrád, amint a törökök elfoglalják Deligrádot, Szerbia nem fog többé képes lenni az ellenállásra. Különben a török haderők kifejtése után hamar bekövetkezik a szerbek leveretése. Ugyanakkor egy magyar reginárius jött Klapkához, a tábornok ez alkalomból elbeszélte a tudósítónak, hogy egy bukott magyar kereskedő, azon ürügy alatt, hogy magyar légiót szerveznek, mintegy 30 fiatal embert kecsegtetett Konstantinápolyba. Most ez emberek tőle kérnek pénzt hazatérésre. Ő maga sohasem gondolt magyar légió alakítására, mert itt az csak foglalkozás nélküli és rész elleniekből állana, melyek a magyar fajt csak compromittálnák. De nem is tartja magát jogosultnak, hogy saját rovására magyar légióval hadat viseljen, miután hazájában most törvényes kormány van, melynek határozatait tiszteli. A törökökkel való személyes viszonyait illetőleg hangsúlyozta a tábornok, hogy formális idegen hadiszolgálatba sohase lép. Mostani konstantinápolyi tartózkodása kiválólag magán természetű, sőt félig magán missiója is, a török csapatok irányában, úgy látszik kérdésessé válik. Klapka t. i. személyes biztonsága érdekében feltételeket szabott, melyek miatt a törökök halasztják az ügyet, mert talán pillanatnyira kevésbé vannak megszorulva, vagy, mert féltékenység és cselszövények jöttek közbe. Románia magatartása. Ioanescu (a most már új külügyminiszter) képviselő interpellációjára, mely a keleti kérdésre vonatkozó okmányok közzétételét kívánta, aug. 1-én felelt a román külügyminiszter. Elmondta, hogy csak azon okmányokat teheti közzé, melyek már bevégzett kérdésekre vonatkoznak, s ez is csak az őszön történhetik. Az interpelláló, Ioanescu, erre ezeket válaszolta: „Igaz, hogy csak oly iratok jöhetnek nyilvánosságra, melyek már elintézett kérdésekre vonatkoznak, így szoktak eljárni mindenütt. A mi sem