Ellenőr, 1876. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)

1876-08-07 / 216. szám

(glSAzetisl árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 3 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 , 80 , Egyes szám ára 10 szrajczár. (Szerkesztési iroda: ^Budapesten, nádor-utcza 6. szám, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 216. szám. Budapest, hétfő, augusztus 7. 1876.­­Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cse­­czegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utm 431. s-i. ([Kiadó­hivatal: tdfzzd­apes­ten, nádor-atez d­ 6. szám. Ide intézendők­ az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre..............................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre.............................5 „ — kr. Egy hóra..................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai úton vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százaléka könyvárosi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. BOCS, aug. 6. (A „Budap. Corr.“ táv­irata.) Pétervárról ma ismét nyugtalanitó hírek érkeztek ide. Ig­natieffnek, hir szerint, sikerült személyes érintkezése által az irányadó körök hangulatát megváltoz­tatni, és a czár teljes bizalmát megnyerni. Az orosz tisztek egyenes utasítást kaptak, hogy a­kinek kedve van, Szerbiába mehet, és most már ágyu­kat is küldenek Szerbiába. Viddin, aug. 6. (A „Budap. Corr.“ táv­irata.) A szerbek Kujeszevácztól ellenállás nélkül vonultak vissza, és a csatát kikerülték. Ejub pasa csapatainak egy részét azonnal Zajcsár ellen küldi. Fazly pasa hadosztály­­parancsnok , Vrazogrnacz alatt átlépte a Timokot és éjszak felől fenyegeti Zajcsárt. Konstantinápoly, aug. 6. (Hivatalos.) A törökök tegnap, két napi küzdelem után Gurgoszováczot bevették. A várost az ön­­kénytesek elhamvasztották. Zára, aug. 6. Petkovics Luka fölkelő­vezért , ki útban volt Grahovóba, tegnap Ragusában letartóztatták, s átadták a ka­tonai hatóságnak. MitrovicZ, aug. 6. (A „Budap. Corr.“ távirata.) A törökök tegnap kitörtek Bje-­­­inából és Vlatkovicsot visszaszorították. — Szapáry altábornagy szemlét tart Zimonytól Noviig, és mind a 20 zászlóalj fölállítását megszemléli. Belgrád, aug. 6. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Hivatalosan ma semmit se jelen­tenek, de a hadügyminisztériumban azt be­szélik, hogy minden tudósítások ellenében, a szerb főhad Alekszináczban és Deligrádban van, és Csernajeff Knyazevácznál aligha fog csatát elfogadni. Fad­e­­jeff nem Deligrádban, de Zajcsárban van. Budapest, augusztus 6. Budapest, agusztus 6. A nap eseménye a bukaresti kormány­­változás. Váratlanul jött, s oka nincs egye­nes összefüggésben a háborúval, bár az a körülmény, hogy Cogalniceanu bukásával a mérsékelt elemek egészen tért vesztenek, elég aggodalmas. Az eddigi kormány állása a kamarában nem volt ugyan erős, de mégsem hittük, hogy a jelenlegi bonyodalmak között a ro­mán hazafiak tanácsosnak tartják a válság felidézését. A kormányváltozás közvetlen okát a korábbi minisztérium vád alá helyezése ké­pezi. A bizottság, melyet a kamara a múlt hó 26-dikán vizsgálatra kiküldött, egy rö­vid hét alatt befejezte jelentését. A bizott­ság az indítványozókkal ellentétben nem kívánja minden Catargiu alatt volt minisz­ter vád alá helyezését. Kivételt tesz Teli, Carpp és Gbergel miniszterekre nézve, míg a következő kilencz exminisztert vád alá helyezendőknek tartja: Catargiu miniszter­­elnök és belügyminiszter; Mavrogheni pénz­ügyminiszter, Cantacuzeno szintén pénzügy­­miniszter, az előbbi után , Floresco hadügy­miniszter és rövid ideig miniszterelnök ; Lahovary igazságügyi, Maiorescu közokt. miniszter; Boerescu és Costaforu, mindketten külügyminiszterek, s végül Cretzulescu igaz­ságügyi és közmunkaminiszter. Mindeniket azzal vádolják, hogy visszaéltek a hivatalos hatalommal és a polgárokat a választási jog szabad gyakorlatában akadályozták, szó­val, hogy az alkotmányt megsértették. A pénzügyminisztereknek szemükre vetik, hogy a budgetet meghamisították és az országot a pénzügyek valódi állapotáról nem értesí­tették, s ezáltal az államkincstárnak nagy károkat okoztak. A vörösek különösen Ca­­targiura és Maiorescura haragusznak. Az utóbbi jelenleg Románia ügyvivője Berlin­ben, s mint nagy műveltségű férfiúról a német lapok mindig elismeréssel nyilatkoz­tak róla. A vád alá helyezés következmé­nye valószínűleg az lesz, hogy visszahívják. A bizottság jelentését, vagyis a vád alá helyezést 105 jelen volt képviselő kö­zül 98 elfogadta, míg ellene csak egy sza­vazott, s hatan tartózkodtak a szavazástól. Látni való, hogy a vörösök egészen urai a helyzetnek. E szavazás folytán adta be lemondását a kormány, mert ha nyíltan nem is — ki mert volna a vörösökkel most nyíltan szembe szállani? — de parlamenti körökben ellene nyilatkozott a volt kormány vád alá helye­zésének. Mint, egy reggeli táviratunk jelenti, az új kabinet már meg is van alkotva. Bratiano lett az elnök és egyszersmind közmunka-miniszter. Reserválta tehát ma­gának azt a tárczát, mely Romániában je­lenleg a legtöbb fontossággal bír. A mi vasúti csatlakozásainkra ez a változás sem­mikép sem kedvező. Ionescu külügyér, Stourdza Demeter pénzügyér, Statescu igaz­ságügyér, m­íg a belügyi, cultus és hadügyi tárczák Vernescu és Slaniceanu eddigi mi­niszterek kezében maradnak. Bratiano azok közé tartozik, kik a monarchiánkkal kötött kereskedelmi egyez­ményt is ellenezték, s így nem sok jót vár­hatunk tőle. Hogy a miniszterváltozás lesz-e és milyen befolyással Románia magatartá­sára a háborúval szemben, az a közel na­pok kérdése. Egyelőre bízzunk abban, hogy a háború véget ér, mielőtt a románok netaláni fe­nyegető állása annak folyamára zavaró ha­tással lehetne. A törökök legalább győze­delmesen haladnak Szerbia belsejébe. Krnya­­zeváczot elfoglalták, s felégették, míg újabb hírek szerint a szerbek elhagyják Zajcsárt, azon ezim alatt, hogy ennek megtartása reájuk nézve semmi fontossággal nem bír, de valójában alighanem azért, mert to­vább nem képesek magukat ott tartani. Tisza Kálmán miniszterelnök úr ma este Bécsbe utazott. Kedden ismét visszatér. Péchy Tamás közlekedésü­gyér úr pár nap előtt Tolnay Lajos igazgató úrnak és több igazgató tanácsosnak kíséretében meglátogatta a budape­st-hatvan-f­l­leki és feled-gyöngyös-miskolcz­­hatvani vonalakat, s megvizsgálta az épületeket és gyárakat, s a tisztviselők számát, ha nem lehetne némi reductiót keresztülvinni. Ez bizony lehetet­lennek bizonyult. Az épületek és gyárak mindenütt a legnagyobb rendben voltak. Szende honvédelmi miniszter mint már jelentettük, körutat tett a napokban az alvi­­déken. Augusztus 2-dikán érkezett Illokba, onnét Erdővégen át Mitroviczba ment. Csütörtökön aug. 3-dikán szemlét tartott a 92. honvédzászlóalj felett. E zászlóaljnak Mitrovitzban csinos és czélszerű ka­szárnyája van. Itt találkozott Szende miniszter gr. Szapáry altábornagygyal is. Innét a miniszter Ru­­mán, Sregden és Karlóczán át kocsin Újvidékre ment, hol a honvéd-tisztikar és a főispán fogadták. Pénteken tartott a miniszter szemlét, s aztán visz­­szatért Budapestre. Makonecz, kinek az utóbbi időben a hor­­vát országgyűlés minden napjára volt egy interpel­­lációja, a tegnapi ülésben egész váratlanul kijelen­tette, hogy egészségi állapotára és vagyoni viszonyaira való tekintetből lemond képviselői állásáról. Csak arra kérte a házat, hogy ne engedje temetésén meg­jelenni azokat, kik őt Herostratesnek kiáltották ki. Ebből látszik, hogy egészségi állapota valóban súlyos lehet. Elméjében zavarodott meg a szegény! A szászok sehogy sem akarnak belenyu­godni a terület­rendezésbe. Agitatióra készülnek, melyet már mégis kezdettek. Valami szervezkedés­félét akarnak. — írja a kolozsvári „Magyar JPol­­gár“ — egy új párt alakítását az országgyűlési „szász képviselők“ főparancsnoksága alatt s e czél­­ból Gebbel és Kapp képviselők a mai vasárnapra, aug. 6-ra választói gyűlést hívtak össze Nagy- Szebenben. A gyűlés programmja, elég jámboran, igy szól: „A képviselők jelentése a helyzetről, meg­hallgatása a választók véleményének, s esetleg ebből eredő resolutiók.“ Hogy e gyűlés azonban a már hónapok előtt jelzett agitatiók megindulását jelzi, — tanúsítja a „Lieb. D.-Tgbl.“ egy czikke, mely „A pártszervezkedés a szász választókerüle­tekben“ czim alatt többek közt igy szól: „E napok barczi zaja s a földmives fáradságos aratási mun­kája közepett egy feladatra került a sor, mely az erdélyi német nép­elemet a létért való küzdésre hivja fel. A szász föld ama rég jónak tapasztalt területbeosztására, mely fölött a magyar tör­vény­hozás által hozott törvény — ellentétben a ko­rábbi országgyűlési czikkelyekkel — palczát tört, most már tettleg is fejszét ragadnak. A változta­tásokkal szemben, melyek az egész szász földön, városokon, székekben, az utolsó községig előkészít­tetnek , csak kétkedve fogja az erdélyi szász idézni német nemzeti költőnk Schillernek szavait: Pusztul mi avul, változnak az évek. — És uj élet kél a korhadt romokból.“ Mert a mit lát, az csak apái germán intézményeinek szétdúlása . ..“ stb. stb. Itt következnek aztán a „Lieb. D. Tgbl.“ szo­kásos phrasisai: szolgaságról, küzdelemről, szenve­désről, „apáink tisztes épületéről,“ mely ha már lerontatik, álljon síkra, a ki igazi szász, és ne hagyja magát, hanem szervezkedjék párttá a med­­gyesi programm alapján. A nyáj pásztorai az orsz. szász képviselők legyenek, s a merre szól a ko­­lomp, ott járjon mindenki, ha „honáruló“ nem akar lenni. Igen érzékeny és megható szavak után, melyekben az egyes hazafias képviselők érdemeiről emlékezik meg, a „S. D. T.“ így végzi czikkét : „Vegyék az orsz.­szász­ klub tagjai haladék nélkül kezükbe a szervezkedés ügyét s párthiveiket szólítsák A KELETI HÁBORÚ. A harcztérről. Némileg, de csak alig-alig oszladozni kezd a homály, mely három nap óta ismét elborította elő­lünk a harertért, illetőleg legfontosabb vonalát a Timok menetét. Kedden és­ szerdán a török csapa­tok Ka­y­a­z eva ez előtt nyugodtak. Csütörtökön Akhmed Ejub pasa, 35 zászlóaljával és 24 ágyú­val megkezdette a támadást, melyet éppen nem kellett volna halogatnia addig, míg a szerbek is annyira megerősödtek, hogy tetemes ellenállást vol­tak képes kifejteni. Hírek nem érkeztek tegnapig, mert távirati összeköttetés Nis és Knyazevácz közt nincs, de a szerbek is hallgattak, s ez rájuk nézve vész jel. Ma éjjel egy konstantinápolyi távirat magán­jelentés után már azt tudta jelenteni, hogy a szer­­bek megverettek és Alekszinász felé futamodtak, maga a város pedig csata közben felgyuladt. A szerbek ezen vesztesége igen valószí­nűnek látszik. Egy kalafáti távirat megerősíti ugyanis a hírt, azt mondván, hogy a török csapatok ütközete után a szerbek elvitték ágyúikat és lősze­reiket és pénteken Banyába futották. Banya azon félkör alakú defilée legmagasabb és középső pontján fekszik, mely az Alekszinácznál a Moravába ömlő Szkriczevicza két partját szegélyezi, s mely Knyazevácztól közel Alekszináczig nyúlik. E szűk defilée azonban hatalmas ellenállási vonalat képez­het a Knyazeváczból előbbre nyomulni akaró törö­köknek, ha idejében meg nem szállják a magas­latokat. Az itt idézett távirat is konstálja, hogy Knyazevácz el van hamvasztva. Izvorból látni lehetett a lángokat (a Timok völgyén át). Zajcsár a másik pont, honnan ma tudósí­tás érkezik. A hónap első két napjában itt is foly­tak harczok, s bár Ozmán pasa kisebb ütközetben visszaverte Lesjanin támadását, szintén várt csütör­tökig Zajcsár ostromlásával. Ekkor azonban ő is megkezdte a támadást, s mint ma két ellenkező forrású hír jelenti a zajcsári positiót a szer­­bek föladták. Kalafatból tegnapról azt jelen­tették, hogy hir szerint a szerb hadsereg el fogja hagyni Zajcsárt, hogy Banya vagy N­e­g­o­t­i­n felé vonuljon. Zimonyból pedig „megbízható forrás­ból“ azt jelentik, hogy a szerb positiók át vannak törve. A szerbek azt mondják, hogy e positiókat föladták, mert haszontalanok. — (Vide, Ak-Palánka és Babina-Glava). Azt is mond­ják, hogy Csernajeffet letették a főpa­rancsnokságát. Trebinye ostromát, mint Rágásából jelentik, megkezdették a fölkelők, s Mukhtár pasa nem mer kimozdulni kétségbeesett helyzetéből. Ha a törökök Albániában erélyes offensivát kezdenek, főleg Czet­­tinye ellen, mely esetben Nikicza kénytelen lesz hadait határai és fővárosa védelmére vezetni, Mukhtár pasa fölszabadulhat helyzetéből, mely most a Dalmácziába menekülést is lehetetlenné teszi, mi­után a ragusa-trebinyei utat a fölkelők megszállva tartják. De ha igaz az alábbi jelentés csakhamar vége lesz a montenegrói dicsőségnek. A „Daily News“-nak ugyanis Trebinyéből 2- ikáról a következőket jelentik. Akhmet Mukhtár pasa 5000 főnyi hadserege ezelőtt két nappal érke­zett ide akadálytalanul Bilekből. Mukhtár pasa panaszkodik Ausztria-Magyarország magatartása mi­att, s a bleki kikötő elzárását Albrecht­ főherczeg és a dalmácziai helytartó befolyásának tulajdonítja. Nagy őszinteséggel ismeri el utóbbi vereségét, melyet Ozmán pasa tehetetlenségének tulajdonít, ki ittas állapotban előrenyomult dandárjával, az ő rendele­tei ellenére, melyek csak annyiból álltak, hogy tart­son egy egyszerű reconnaissanceot, s foglalja el a Bilek körüli magaslatokat. A montenegróiak visz­­szavonultak Danjaniba 3000 főnyi hadtestet hagy­ván a török csapatok őrszemmel tartására, mely utóbbiak Dervis pasát várják 20 teljes zászlóaljjal, melyek Konstantinápolyból Gacskó közelébe érkeztek. Az ezzel való egyesülés után offensivát lehet várni Grahovo irányába. K­á 1r a­y Béni ur a ,,K. N.“-ben érdekes rajzot közöl „Örs­ová­tól Vidd­inig“, melyből átveszszük a következőket: „Elhaladva a Timok torkolata előtt a Du­nára kiszegellő halom tetején látjuk az első török karaulát, vagy őrházat. Midőn mintegy nyolcz év­vel ezelőtt ez utat először tevem meg, már akkor megleptek a csinos fehérre meszelt karaula há­zacskák, melyek előtt azon időben a török kato­nák gúlába rakott fegyvereik körül heverésztek. A bulgár part, noha egy levert lázadás után jártam itt, akkor még­is élénk kellemes képet nyújtott. A folyóra dűlő két falu Novoszelo és Florentin a sűrű fák közül kikandikáló fehér házaikkal, s ez utóbbi mecsetjével és sugár minaretjével nyolcz év múlva is élénken élt emlékezetemben. Mily más kép tárult fel most előttem. Ott, hol azelőtt a tö­rök katonák gyűltek össze a karaula-épületek elé, s a falukból bolgár férfiak és nők siettek le a partra nézni az elhaladó hajót, most mindenütt néma csend uralkodik s a legborzasztóbb pusztu­lás nyomai látszanak. Már az első karaután hiány­zik ajtó­s ablak, a vakolat több helyt erőszakosan le van verve a falakról. Novoszelo házai jórészt romokban hevernek. Ezeket a tűz pusztította el. A falu nyolcz napig égett. Néhány nap előtt a gyorshajó utasai még hullákat láttak a parton he­verni, melyeket kutyák és disznók marczangol­­tak. Hasonló sors érte a mintegy félórányira fekvő Florentini is. — E falut mohamedánok és keresztyén bolgárok lakták. — Úgy látszik először egy szerb portyázó csapat pusztított itt, mert mint hallám a falu keresztyén fele még épen volt, midőn a török rész már romokban hevert. A mecsetnek még kövei is szétszórattak, csak a minaret áll meg, de tetejét annak is leütötték. A boszu azonban nem sokáig késett. Török ágyunaszádok érkeztek Florentin elébe s halomra lőtték a keresztény részt, és most az egész falu rom és pusztaság. Sem Novoszeloban, sem Florentinben egyetlen egy élő­lény sem mutatkozik. Azon csekélyszámu lakosok, kik talán még életben maradtak, vagy elfutottak, vagy fogságba hurczoltattak. A két helység telje­sen kihaltnak látszik. Egy üres szekér, melyen tulajdonosai talán épen menekülni akartak, ott áll még a gémes kút mellett, de gazdája aligha tér többé vissza. Alig emlékszem, hogy valaha szomo­rúbb képet láttam volna e feldúlt üres két falunál. S e képet még szomorúbbá tette az, hogy a ter­mészet, nem törődve az emberek pusztításaival leg­mosolygóbb színeit ölte magára. A fák lombjai, a szorgalmas bulgárok által művelt veteményes kertek növényzete zöldebbek mint az e vidéken a nyár ily előhaladott időszakában lenni szokott. A szántó­földeket teljesen megérett búza kalászok és buján tenyésző tengeri lepik el. Csak élő­lény hiányzott e különben oly kellemes keretből. Florentin előtt horgonyoz a két török ágyú­­naszád, mely e falut tönkretette. Egymástól nem nagy távolságra a part hosszában állottak fel. Kis csavargőzösök, melyek mindegyike 4 ágyút hord. Kéményük és árboczuk rézlemezzel van borítva, a lövések ellen. Mindkét hajó tele volt török kato­nával, kik szorosan egymás mellé sorakozva bá­multak át hozzánk. Florentinon túl megszűnnek a pusztulás nyo­mai ; úgy látszik ennyire már nem jutottak a szerb portyázók. Viddin, melynek nagyterjedelmű vára jól vé­delmezve, igen erős positióvá válhatik, jelenleg egyik legfőbb védbástyája a török uralomnak. Fé­ken tartja egész nyugati Bulgáriát s itt összpontosul azon török haderő, mely valószínüleg fontos szere­pet van hivatva játszani a török-szerb bábomban. Jelenleg már, mint határozottan állítják 35.000 ember áll Ozmán pasa és Fazyl pasa parancsnok­sága alatt Veliki Izvornál és Adlcénél. Az izvori csata (július 18.) az itteni tudósítások szerint a szerbek roppant vereségével végződött. Az eleset­tek és megsebesültek számát feljegyezni, azt hi­szem felesleges lenne, mert hiszen e számok so­­­­hasem tarthatnak teljes hitelességre igényt. Any­­­­nyi tény, hogy Ozmán pasa diadala teljes volt , amit küülönben már belgrádi értesüléseim is megerő-­­ sítettek volt. Belgrádon is panaszkodtak már töb-­­­ben a miatt, hogy a szerb katonák nem sokáig állják ki a tüzet, hamar rendetlenségbe keverednek, s ekkor fegyvereiket elhányva megszaladnak. Ötven év óta nem látván háborút, élénken emlékezetben van még a szerbeknél első szabadság harczuk ha­gyománya­­. i. a sánczok mögül való harezmód. Most is ezt teszik, a nyílt csatától irtóznak, vala­mint a rohamtól is. Erre mutat azon körülmény, hogy a Viddinbe szállított mintegy 400 sebesült közt egy sincs a ki­szúrás vagy vágás által kapta volna sebét, a­mi azt bizonyítja, hogy a szerbek sohasem várták be a törököket annyira, hogy össze­csaphattak volna. Ha igaz, hogy Ozmán pasa csakugyan 35.000 ember felett rendelkezik és hogy Nisnél is szapo­rították a török sereget, úgy az erélyes előrenyo­mulás alig késhet sokáig, mely azok után, miket Belgrádon tapasztaltam kétség kívül a törökök győ­zelmével fog végződni. B ScirE&tZS&Z. 31IWCl rxiasaci fill. évfolyam, fel gyors cselekvésre. Mert a mi ma nem történik meg, arra a holnap talán már késő lesz. Ma tehát nincs idő szép phrasisokra s haszontalan szószapo­­ritásra, hanem a férfias tett pilanata érkezett el. Tett legyen a jelszó!“ A „M. Polgár“ élénk figye­lemmel ígéri kísérni, mik történnek a szász földön, nem annyira azért, mintha az egész dolognak va­lami nagyobb jelentőséget­ tulajdonítana, de inkább a kuriózum kedvéért. Merő mulatságnak tartja azo­kat a honfibú kitöréseket olvasni és hallgatni, mik ilyenkor történnek derék szász atyánkfiai részéről, kik igen derék becsületes emberei, házi foglalatos­ságaik között, de ha politika terére tévednek, nincs komikusabb és hóbortosabb nép náluknál a világon! A horvátországi e­l fogatások okára érdekes világot vet a „Nemzeti Hírlap“ zágrábi levelezőjének elbeszélése. E szerint a napokban Zágrábból egy kormánybiztos és egy kir. ügyész egy század gyalogság kíséretében Pakráczba ment „összeesküvés“ kinyomozása végett. A vizsgálat folyamában már eddig is kiderült, hogy a múlt hó végén a nevezett városban két kereskedő lóra ülve, ily kiáltásokkal nyargalta be a várost: „Éljen Milán szerb király! Le Ferencz Józseffel!“ A két kereskedő elfogatott s­átánok még 9 más egyén. Eddig összesen 60 embert hallgattak ki. Több ma­gas állású államhivatalnok és lelkész is compro­­mittálva van az összeesküvésben. A fő- és alispán állásaiktól felfüggesztettek, az egész pakráczi csend­őrség áthelyeztetett Zágrábba, minthogy a tervezett lázadásban a lakossággal egyetértett. Szerb dolgok. A „Posit. Corr.“ írják Belgrádból aug. 3-ról: mióta a törökök szerb területen állanak, azóta itt igen szerényekké lettek az emberek. A várakozás­sal , hogy Szerbia meg fog nagyobbodni, egészen fölhagytak. E helyett annál makacsabbul ragasz­kodnak azon nézethez, hogy a fejedelemség jelen terjedelme csonkítást nem szenvedhet. Liberálisok úgy, mint a conservetivek egyetértenek abban, hogy mindent föl kell használni, miszerint a törökök ki­fizessenek a szerb területről. A hírek, mintha oly oppositio léteznék, mely a gyors békekötést kívánja, egészen alaptalanok. A törökök offensi­­vája a fekete víznél (Timok) egyelőre abbamaradt. (Azóta már megindult. Szerk.) A szerb csapatok már 26-án parancsot kaptak, hogy az előnyomuló török sereg elől visszavonuljanak. (Ez már régibb dátumú parancs lehet. Szerk.) Milán fejedelem értekezett Csernajeffel Alek­szináczban, és itt elhatározták, hogy minden erejü­ket megfeszítik, a Timok mellett a lehető leg­nagyobb ellenállás kifejtésére. (Az esemé­nyek, úgy látszik ezt az erős elhatározást is meg­haladták már. Szerk.) A „Pr.“-nek írják Belgrádból, miszerint Pa­­racsinból odajövő emberek beszélték, hogy Milán fejedelem majd egy l­ö­v­é­s á­ld­o­za­t­áu­l esett. Várjon a lövés szándékosan vagy véletle­nül történt-e, nem lehet kutatni, és a titkot, mely erről a hivatalos körökben uralkodik, nem lehet szellőztetni, mert ezt nem is akarják. De annyi tény, hogy Paracsin mellett egy paraszt hirtelen elsütötte fegyverét és erre elszaladt. A belgrádi dandárból egy lovas utána futott, a paraszt azzal ak­art megmenekülni, hogy egy kerítésen átmászott, és egy kukoricza földön elbújt. A lovas átugratta a kerítést és a parasztot megtalálta. Lovához kö­tötte ezt, és a főhadiszállásra vezette. Hogy mi tör­tént tovább, ezt áthathatlan fátyol­ borítja. A lovast megdicsérték és nyilvános elismerésben részesí­tették. Montenegróból, Czettinjéből írják m­l. 29-ről. A vrbiczai győzelem alkalmából, ma itt nagy ünnepélyes­séget tartottak. Már éjjeli 1 órakor harangzú­­gással adták a népnek tudtára a győzelmet. A fejedelem palotáját kivilágították. Az összes feje­delmi család, Hilarion metropolita és a tanácsosok a fejedelemnőhöz mentek, hogy a győzelemhez örö­müket nyilvánítsák. A palota előtt összegyűlt nép nemzeti dalokat énekelt. 8 órakor az összes nép, a fejedelemnővel és a trónörökössel a templomba mentek hálaadó isteni tiszteletre. Most már a legvérmesebb reményeknek ad­ják át magukat. A fejedelemnek állítólag fontos sürgö­nyök estek kezébe, melyeket az alvezérek és a nagyvezír intéztek Mukhtárhoz. Hir szerint ez ira­tok igen fontosak Montenegróra nézve. A fejedelem nagy veszélyben forgott, mellette egyik hadsegédét horzsolta a golyó. Hogy a montenegróiak vitéz ka­tonák, ez már rég tudva van. De e mellett hibájuk is van, mely már sok bajt okozott, t. i. ellenszenvvel viseltetnek a szigorú disciplina iránt. Harczvágyuk gyakran olyasmire buzdítja őket, mi a főhadiszállásnak szándékában sem volt. Petrovácz Bozso és Plamenácz csapati szigorú parancsot kap­tak, hogy a védelemre szorítkozzanak, de 22-én 300 montenegrói Albániába nyomult, és 23-án e csapat egy túlnyomó török haderő által körülvéte­­tett és megsemmisíttetett. A „Glasz Czrnagorcza“ következő tu­dósítást hozza jul. 24-ikéről: Czettipjebe ma tar­tották a hálaadó isteni tiszteletet, hogy a minden­ható minden veszélytől megőrizte a fejedelmet, me­lyeknek Nevesinye ostroma alkalmával ki volt téve. Az ideérkező győzelmi jelek s a foglyok nagy ha­tást okoztak. A foglyok közt több tiszt is van és 50 katona, mindannyian szomorúak és levertek voltak, arczukról lehetett olvasni, mikép félnek, hogy kivé­sztetnek Czettinyében. Egyik kérdezte is, hogy mi fog történni velük. De megnyugtatták őket: adtak nekik enni, és nyugodni hagyták őket. Ha nem is nizámok — mondták nekik — azért nem lesz semmi bántódásuk, elkísérjük az osztrák határig és ott átadjuk a cs. és kir. hatóságoknak internálás végett.“ Konstantinápolyból. A „Pol. Corr.“-nek Murad szultán ál­lapotára vonatkozólag, távírják aug. - ról: „Mindinkább világos lesz, hogy Murad szultán be­tegsége chronicus. A katasztrófa veszélye elenyész­ni látszik. Lemondásról nincs szó, mert csak erőszakos trónfosztásokra van eset a keleti uralkodók történetében, de lemondásokra nincs. E­közben a szultán még mindig megközelíthetlen a diplomatiai kar részéről, mit a portán azzal indo­kolnak, hogy a szultánt mostani állapotában a legkisebb ingerültségtől is meg kell óvni. Még a nagyvezérnek s a minisztereknek közlekedése is a szultánnal hosszabb ideig a ritkább esetekre lesz szorítva. Hogy a szultán idegei nagyon meg van­nak támadva, ezt mutatja az is, hogy magas fok­ban ejedékeny.“ A hatalmakat, mint a „Times“-nak jelen­tik, hivatalosan értesítették a szultán betegségéről, s leköszönésének valószínűségéről. „A porta ezen tudósítása a hatalmak között oly eszmecserére vezetett, melynek czélja, megegyezni a magatartás fölött, ha az előre jelentett esemény csakugyan bekövetkeznék. A hatalmak eddig — úgy látszik — abban egyeztek meg, mikép Murad szultán lemondása és örökösének trónralépte ésolyannak fog tekin­tetni, mint bármely más trónváltozás, mely rendes körülmények közt áll be, és az, az ily esetekben szokásos elfogadott alakiságoktól elütő intézkedést­­ nem követel. — Törökország új souveranje elis­mertetik és a Marad szultánhoz intézett megbizó levelek, melyek Konstantinápolyban még a nagy­követek zsebeiben vannak, a trónutódra czimezet­­tekkel fognak kicseréltetni.“ A „Deutsche Zeitung“ írják Konstantinápoly­ból : A törökök mostani hadjáratának tervét a porosz születésű­ Blum pasa tábornok dolgozta ki. Klapka is dolgozott ki egy tervet, de azt úgy látszik nem fogadták el. A „Deut. Zeit.“ tudósí­tója ismételten volt Klapkánál, ez azt mondá, hogy a törökök legelső feladata a Timok és a­­ Morava völgy között levő defiléeket elfoglalni. A főállás, a­melytől az eldöntés függ, Deligrád, a­mint a törökök elfoglalják Deligrádot, Szerbia nem fog többé képes lenni az ellenállásra. Különben a török haderők kifejtése után hamar bekövetkezik a szerbek leveretése. Ugyanakkor egy magyar reginárius jött Klapkához, a tábornok ez alkalom­ból elbeszélte a tudósítónak, hogy egy bukott ma­gyar kereskedő, azon ürügy alatt, hogy magyar l­é­g­i­ó­t szerveznek, mintegy 30 fiatal embert ke­csegtetett Konstantinápolyba.­ Most ez emberek tőle kérnek pénzt hazatérésre. Ő maga sohasem gon­dolt magyar légió alakítására, mert itt az csak fog­lalkozás nélküli és rész elleniekből állana, melyek a magyar fajt csak compromittálnák. De nem is tartja magát jogosultnak, hogy sa­ját rovására magyar légióval hadat viseljen, mi­után hazájában most törvényes kormány van, mely­nek határozatait tiszteli. A törökökkel való szemé­lyes viszonyait illetőleg hangsúlyozta a tábornok, hogy formális idegen hadiszolgálatba sohase lép. Mos­tani konstantinápolyi tartózkodása kiválólag magán természetű­, sőt félig magán missiója is, a török csa­patok irányában, úgy látszik kérdésessé válik. Klapka t. i. személyes biztonsága érdekében feltételeket szabott, melyek miatt a törökök halasztják az ügyet, mert talán pillanatnyira kevésbé vannak megszorulva, vagy, mert féltékenység és cselszövé­­nyek jöttek közbe. Románia magatartása. Ioanescu (a most már új külügyminiszter) képviselő interpellációjára, mely a keleti kér­désre vonatkozó okmányok közzétételét kívánta, aug. 1-én felelt a román külügyminiszter. Elmondta, hogy csak azon okmányokat teheti közzé, melyek már bevégzett kérdésekre vonatkoznak, s ez is csak az őszön történhetik. Az interpelláló, Ioanescu, erre ezeket vá­laszolta: „Igaz, hogy csak oly iratok jöhetnek nyil­vánosságra, melyek már elintézett kérdésekre vo­natkoznak, így szoktak eljárni mindenütt. A mi sem­

Next