Ellenőr, 1876. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)

1876-09-01 / 241. szám

­gl Sffzstisz Árak: Égése évre . . 30 írt — kr. Évnegyedre .. .. 5 írt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra , 1 , 80 „ Egyes szám ára 10 krajc/ár. (Szerkesztési iroda: tr.izdapesten, nddor-nicza 6. szdk­v.­Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 241. szám. Budapest, péntek, szeptember 1. 1876. POLITIKAI NAPILAP. (Hirdetések­­elvitele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbít Havas, Lafite & Ch­. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest. Szákosárok-utcza 431. sz. híjadó-hivatal: zB­udajpesten, addor-itt ez d­­m. az dm., ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Táviratok: S.-Szt.-György, aug. 31. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Az unitárius püspök, Fe­­rencz József Árkosról, Künte József képvi­selő vezetése alatt az összes harangok zú­gása mellett tartá fényes bevonulását. A város és a szék kitüntetéssel fogadta. Emelkedett beszédei elragadtatást idéztek elő. Ő a főispán vendége volt. A székely­egyleti nagy­gyűlés fényesen sikerült; a lakomán a királyra, a díszelnökökre, An­­drássyra, Haynaldra, Mikóra és sokakra lelkes fel­köszöntések mondattak. Este itt soha nem látott fényes tánczvigalom volt a székely egylet és helybeli tűzoltók javára. Paris, aug. 31. Az „Agence Havas“ jelenti Konstantinápolyból 31-éről. A minisztertanács, a­melyben a birodalom főméltóságai részt vettek, Abdul Hamidot Murád he­lyébe szultánná proclamálta. Zágráb, aug. 31. Buratti (ellenzéki) a tar­­tománygyűlés elnökségéhez levelet intézett, melyben jelenti, hogy mandátumát leteszi. — Szamobosbau Makancz választókerületében, szeptember 14-én lesz a választás. Miramar, aug. 31. Erzsébet királyné és Valeria herczegnő ma délelőtt ide érkeztek; a pá­lyaudvar pompás díszben volt. Ő felsége határozott kívánságára minden fogadás elmaradt. A kíséret­ben Nopcsa K. főudvarmester, Rónay püspök, Fürstenberg Ernő, dr. Wiederhoffer és még mintegy 80 személy van. Bécs, aug. 31. (A .,Budap. Corr.“ táv­irata.) A békealkudozások végkép semmit sem haladnak előre, habár most már a diplomatia és első­sorban Andrássy gróf iparkodnak azokat siettetni, és a háborúnak véget vetni. Belgrád, aug. 31. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Ma a nagyhatalmak képviselői Kvarezoft­nál tanácskozást tartottak. Kétség­telennek látszik, hogy Risztics a diploma­tát rá akarta szedni, legalább azon nyilat­­kozat, hogy Montenegro is békét kíván szándékos bizetés volt. Tegnap érkezett ide Nikicza nyilatkozata, melyben Milán eljá­rása ellen panaszkodik és minden felelőssé­get visszautasít. Míg Risztics lesz a kormá­nyon, komoly és becsületes alkudozásokról nem lehet szó, ámbár tegnap ismételve ki­jelentette, hogy őt most Szerbia absolute nem nélkülözheti. Belgrád, aug. 31. (A „Budap. Corr.“ távirata.) A nagy diadal-bulletin, melyet ma ragasztottak a falakra, a törökök teljes kivezetését jelenti a szerb területről, még Ali Szaib pasáét is, de nem talál hitelre. Ma alkalmam volt egy könnyű sebesült őr­­nagygyal beszélni, ki 27-én még Alekszi­­náczban volt. Ez állítja, hogy a szerbeknek rendelkezésre álló egész erejök Alekszinácz­­ban van összpontosítva, hogy Lesjanin és Csolak Antics csapatainak javát is magá­hoz vonta Csernojeff, úgy hogy az országnak egyéb részei majdnem egészen védetlenek, és hogy most már az érkező oroszokon kí­vül nem lesz többé miből erősíteni az alek­­szináczi hadsereget. Alekszináczban eleinte ha­tártalan rendetlenség uralkodott, de mely most már nem oly nagy. A táborkar sátrak alatt tanyáz, az ágyuk száma összesen véve 60, a Deligrádban felállított lövegeket meghagy­ták ott. A deligrádi műveket is folyton erő­sítik, mely arra mutat, hogy Csernojeff nem akarja abba­hagyni a h­arczot Alekszinácz eleste után sem. A katonák eleinte szánal­masan gyávák voltak, de lassan kint hozzá­szoktak a tűzhöz, a szerbek veszteségei aránylag csekélyebbek, mert nem teszik ki magukat oly nagyon, mint a törökök, kik ritka halálmegvetéssel harczolnak. A törö­kök csak a Morava balpartja felől lődözhet­­ték Alekszináczot. De ott a halmok alacso­nyabbak, hogysem uralkodhatnának az erő­dítések felett, és hogy Yakup és Prugovácz között az ellenség biztos sikerrel nyomulhat előre, a békealkudozásokban senki sem hisz. Bécs , aug. 31. (Zárlat) Hitelrészvény 141.30. Ga­­cziai 201.75. Állam­vasút 282.—. Bente 66.60. 1860 as, 111.50. 1864-es 134.50. Ezüst 101.25. London 120.80. Unió Bank 57.75 Által, épitőbank —.—. Magyar Földhitel —. Angol-Osztrák 72.50. Lombard 76.—. Tramway 112.50. Hitelsorsjegy 160.—. Napoleondor 9.63. Arany 5.84. Frankfurt 5880. Porosz pénzutalv. 59.15. Török sorsjegy 16.75. Anglo épitő bank —. Municipalbank—.— BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, péntek, szeptember 1. Nemzeti szin­sz. Césoras neje Császárné Egy millió* Bertha Helvey Laura Vígjáték 4 felvonásba... L igeti Joan S ffar- » ss* S T­ajl'“ Tie­d«“ ínkor. Móricz Náday Faion ebére Halmi . . . . Pirés Kői ősmezei N 6 15 B 7. 1 11 ll 53 7. Césénas Kazaln­zki ... . _ Carbonel Akintornas neje Szathmáry L.-né család. Pérugin Eredeti népszínmű 3 felv. neje Paulayné Kezdete 7­/a órakor. UTOLSÓ POSTA. Az „interventio rövid történetét“ beszéli el egy angol lapnak Alekszináczból Belg­­rádba visszatért tudósítója, e hó 28-ikáról, követ­kezőleg: „Milán fejedelem igen hajlandó volt a békére a status quo ante bellum alapján s máris alkudozásban volt. 19-ikén Csernojefftől táv­iratot kapott azon sürgős kéréssel, hogy várja meg még az elkezdett csata eredményét. A fejedelem várt. 23-ikán este Csernajeff azt sürgönyözte a fe­jedelemnek, hogy helyzete kétségbeesett. A fejedelem tanácsosai, szorosan Csernajeff rész hírei szerint cselekedve, kérést intéztek az interventió iránt a nélkül, hogy feltételeket kötöttek volna ki. Alig történt ez meg, midőn Csernajeff 24-ikén azt a csodálatos fordulatot sürgö­­nyözte, hogy a törökök visszavonulásra kényszerít­­tettek. Ha a szerbek helyzete 23-ikán két­ségbeesett volt, a törököké 24-ikén még kétségbe­esettebb volt. Isten intézése szerint először a tö­rökök futottak meg. A szerb államférfiak nem vonták vissza kérelmüket. Nem tagadták, a­mint in extremis tettek. De természetes, hogy most oly helyzetben vannak, hogy feltételeket köthetnek ki. A status quo ante bellum nem elég többé Szerbiának, mely általános győzelmi riadal­­lal van tele. A törökök valószínűleg makacsok lesznek anyagi engedmények ellen, s az inter­ventio kérdése csak eredménytelen alku­dozásokra fog vezetni. Azonközben a katonai játék: ideoda­ rángatódzás. A törökök képtele­nek Szerbiában előnyomulni. A szerbek nem ké­pesek i i­s­t egy csapásra (kettőre is alig, tisztelt kapitány-levelező) bevenni, s nem mernek mellette elmenni“. Schuyler, amerikai főconsul megküldte je­lentését a bulgáriai kegyetlenkedések­­r­ő­l a konstantinápolyi amerikai követnek. A je­lentés Filippopoliból, aug. 16-ról szól s 56 felgyúj­tott és kifosztott falut számlál elő. Nem 5000, ha­nem 3000 ház égett le (hiszen az a kegyetlenke­dés tényét nem menti). Nem 30,000, hanem 15,000 férfit nőt és gyermeket öltek le. Akhmed Agát ter­heli a bűn legsúlyosabb része, mert ő parancsno­kolt a legtöbb helyen. A tatár-bazardzsiki új kaj­­makám intézkedéseket te­t a hónapok óta temetet­­len hullák és csontvázak eltakarítása iránt. A „Times“-nak jelentik 27-ikéről Belgrád­­ból, hogy Alekszinácz majdnem háromfelől van körülvéve, s veszélyben van. Horvátovics és Csernojeff egyesülése által a szerb hadsereg 10,000 emberrel erősbödött, nagyobb a török haderőnél, s több benne az orosz tiszt 500-nál. Ha a szerbek ezzel az erővel nem képesek Alekszináczot meg­tartani, akkor Deligrádot sohasem fogják tudni megvédeni. A bezikai öbölből írják a „Times“-nak, hogy az angol hajóraj téli kikötőt keres Lemnos szigete körül, hova „Piraeus“ és „Hercu­les“ hajók szemlélni mentek. A többi hajók egy része is, Máltába, Konstantinápolyba, Kandicába, Szalonikibe rándultak ki. Budapest augusztus 31. Béke — háború. (Ad normám: szeret — nem szeret.) Angyali türelmű olvasó, csak most az egyszer ne dobd még tűzbe az Ellenőrödet. Nem a mi hibánk, a sors csapása, hogy minden istenadta nap kínlódni kell béké­vel, háborúval, s nem tudni, melyik az egyik, melyik a másik. Da ha vigasztalás socios habitis de malorum, legalább az vigasztal, hogy a diplomatia is éppen úgy van vele. Augusztus 31-ikét írjuk, isten jóvoltá­ból, s 24 ike volt a nap, mely Milán feje­delem kegyét a béke elfogadása felé haj­lani látta. Kivan egy teljes hét, és nincs ki semmi. A csengve-bongva neki indult békead­ió nagyokat hallgatva sompolyog elfelé az előtérről, s lábujjhegyen keresi a hátsó ajtót, ha tán észrevétlenül elillanhatna. Valahogy igen otthoniatlanul érzi magát. Még csak a nevét is megtagadja már, in­­cognitót ölt, s ujságpapirosait megesket­­­­teti, hogy egyátalán még szó sem volt a hatalmak között semmiféle békeac­ióról, vagy ajánlatról. Nem is tanakodtak, nem is tudnak semmit, csak ,,jó szolgálataikkal“ házaltak egy kicsit Belgrádon és Sztanbul­­ban, punctum. Valamit azonban megtudtak egy hét alatt, nevezetesen azt, hogy nem tudják mit csináljanak. Felfedezték a közbenjáró jó szolgálatoknak mindenféle akadályait, egy határ „alaki nehézséggel“ együtt, mint a félhivatalos híradás nevezi, de ami jól magyarul annyit tesz, hogy kezdik nem tudni, mikép fogjanak hozzá. Egyébiránt minden pompásan megy, minthogy a dolgok lényegéről még szó sem volt; amiről pedig szó volt, attól szerencsére sem Belgrádon, sem az Arany­ Szarvnál nem esett kár a diplomaták frakkjában hajlongás közben. Be­jegyezvén ezt örvendetes tudomásul, a többire nézve két ellenkező informatióval kell küzdenünk. Alább, hol rovatunk a béke actióra vonatkozó híreket adja, mindakettő jó forrásból eredőnek vallja magát, s mind­akettő megegyezik abban, hogy egy hét alatt semmire se bhrt menni a diplomatia. Hanem ami ezután való lesz, arra nézve egyik informatiónknak csupa Klarinét az ég; mig a másik csak azt a hegedűt látja amin Szent Dávid elhegedülte a jó kilátá­sokat. Búslakodva adja ez elő, hogy alig van remény azon alap felfedezésére, me­lyen egy valódi békekötés iránt a hatal­mak megegyezhessenek; s nem tudni mivé leszünk, hacsak holmi illustrius békével meg nem elégszünk, ami éppoly könnyen és bizonyosan megkapható, mint általa az egészséges háború tavaszra. A másik vidám lelkületű informatio csak neveti ezt. A diplomatia fáradozásainak sik­e­rül mindent elsimítani. Sikerült neki már ed­dig is két kitűnő módot kimódolni az „alaki nehézségek“ elhárítására. Se baj, hogy egyik se bizonyult kivihetőnek. Mikor ugyanis Mi­lán semmit mondó ajánlata előtt a porta elzárkózott, s a hatalmak észrevették, hogy tulajdonképpen semmi mondani­valójuk nincs, felmerült az eszme, hogy a konstantinápolyi képviselők üljenek össze értekezni a mondan­dók felett. A terv azonban dugába dőlt, úgy látszik azért, mert eleve ki volt zárva a lehetőség, hogy a porta, egy oly javaslat irá­nt hajlandónak mutatkozzék, mely Igna­­tieff úr hozzájárultával jön létre. Gorcsa­­koff herczeg erre a külügyminiszterek con­­ferentiáját pendítette meg, amiből, úgy látszik, egyik hatalom se kért, kellemes emlékezetben tartván, hogy az efféle confe­­rentiákon szoktak elkészülni legbiztosabban a háborúk. Elesett tehát ez is. Ha nem a mi rózsás informatiónk csak an­nál inkább meg van győződve, hogy a hét nem veszett kárba, mert megtudták azalatt a világverő Montenegró békés szán­dékát, s jóllehet a nagyvezír mit sem akar tenni a szultán nélkül, ez pedig beteg; de Andrássy Gyula gróf már beszélt tegnap az angol követtel. Ergo. Szép, ha istentől van. De legalább azt ki ne adták volna nyomtatásban, hogy e rendkívül érdekes akadályverseny m­ég csak nem is a békekötés felé folytatódik. Csupán fegyverszünet van szóban, béke­előzmények nélkül, biztosítékok nélkül, min­den nélkül. Egy pőre fegyverszünet, semmi egyéb, még ennek sem a lényege, csak „formája“, s a formájához is c­sak elöl­járó beszéd , és ennyi akadály ! Bár torlódnék fel azonban áthághatat­lan magasságig, mert bizony, bizony, ha egy ily tetőtől talpig mezítláb sintődő fegy­verszünethez találja meg az utat a diplo­matia, nem igen fogja megtalálni azt a másikat, mely az igazi békéhez vezet. Fegy­verszünet, mely alatt pihenést nyer a kime­rült, időt a készületlen, s alkalmat és időt veszit kinek a szerencse kedvez: ez lehet ugyan alap a békealkudozások megindítá­sára, de hogy ezek innen indulva czélhoz jussanak, azt elhinni kellemes bár, de nehéz. Akkor lesz még szüretje a sok szép „alaki nehézségnek“, ha majd a Risztics úr hátát oly fegyverszünet fogja fedezni, mely a Gorcsakoff úr kezét nem köti meg béke praelimináriákkal. S nekünk minden úgy lát­szik, hogy, istenben vetett bizalommal ugyan, de jó lesz szárazon tartani a puskaport. Péchy Tamás közlekedésügyér úr ma este visszaérkezett a fővárosba. Trefort Ágost közoktatásügyminiszter úrról azt a hírt közölte pár nap előtt a „Bud. Correso“­, hogy ő lesz a magyar bank kormány­zója. Most e kőnyomatú lap a saját közleményét illetékes forrásból megc­áfolja, s azt írja, hogy il­letékes körökben ily combinatio még beszéd tárgya sem volt. Mollináry táborszernagy Zimonyban a ható­sági személyzetet fogadván, tudtul adta, hogy az új polgármester választása nem erősíttetett meg. A táborszernagy intette a személyzetet, hogy a hivatásuk által rájuk rótt kötelességeket teljesít­sék, hogy drastikus rendszabályokat ne kelljen al­kalmazni. Az „O ml­a din­a“ újabb veszteségéről érte­sít egy zimonyi távirat. Ott ugyanis a „Glas Czrnagorcza“ levelezőjét, ki valami vendégségnél felségsértő beszédeket tartott, elfogták. A szászok ma egy hete újra gyülésez­­tek Brassóban; körülbelül 200 polgár jött össze Dr. Fabriczius J. elnöklete alatt. A gyűlés Hor­váth Henrik ügyvédet jegyzőnek választva rögtön megkezdette a tárgyalást. Először is a szebeni pártfelektől átküldött s az új párt szervezésére vonatkozó tervezetek olvastattak föl, mire aztán Schnell Károly ügyvéd szólott. Fejtegetéseiben azt bizonyítgatta, hogy a szász universitásnak, mint organismusnak megszűnte után szükséges az összes erdélyi szászokat fölölelő pártot alakítani, mely a szászságot érdeklő minden kérdésben össz­­hangzatosan járjon el. Beszéde végével 4 pontból álló indítványt terjesztett elő, melyet a gyűlés vita nélkül elfogadott. Ennek értelmében a brassó­ vá­­rosi és vidéki szász és német választók szükséges­nek tartják érdekeik védelmére pártot alakítni, melyre nézve kívánatosnak mondatik ki, hogy a párt az egykori Királyföldön alakulandó többi ro­konpárttal egyhangzóan járjon el, tehát az orga­­nisatio is egyöntetű legyen. E czélra 25 tagból álló bizottság választatik, mely a párt alapszabá­lyait fogja kidolgozni s egy újabb gyűlés elé ter­jeszteni, addig is joga lévén a pártot képviselni s annak nevében eljárni. Ezek után még felkiáltás utján a bizottság megalakíthatván, véget ért a gyűlés. A dél-magyarországi méhész-egylet kiállítása Szegeden. Az újonnan nevezett D­u­g­o­n­i­c­s-tér sétá­nyának zöld lombjai alatt egy szerény kis svájczi pavilion áll, vajmi kevesektől keresve fel, és mél­tatva kellő figyelembe, holott a bent kiállított tár­gyak a reális emberi társadalom kisded mintaké­pei , az emberi szorgalom és munkásság követésre méltó, de utolérhetetlen ideáljai lennének. H­a hiába­ a modern kor rohanva haladó életében, a zaj, csillogás é­s nem a lélek és ke­délyre ható szemlélet, hanem a szem­kápráztató érzéki benyomás van napirenden, mutatja ezt a modern kertészet is, mely mellőzi a virágok illa­tát, száműzi parkjaiból a színgazdag illatos virá­gokat, s meghonosítja a „teppich kultúrát“, melylyel csak külső benyomást, csak a szem ér­zéki gyönyörét idézi elő, de a kedély és lélek aestheticailag nemesített érzékeit teljesen mellőzi. Így van a kis svájczi ház is, hol a dél­magyarországi méhész-egylet állította fel productumait, melyek szerény alakjai messze kiható nemzetgazdasági tényezőként lesznek hivatva egykor szerepelni a közvagyonosodásban. Mert micsoda tér kell egy munkás képü ki­bocsátott rajának, mennyi időt vesz igénybe egy 10—20 köpü méhből álló méhes kezelése, vajmi kevés, alig számbavehető, és mégis ezen kevés emberi gondviselésre mily dúsan és önfeláldozólag fizet a kis méhcsalád mézben, viaszban és szapo­­raságban. Hát még az emberi ész, találékonyság és szorgalom miként zsákmányolja ki a méhek törhe­tetlen munkásságát és szorgalmát, mint tízszerezi meg ezzel jövedelmét, s mily módon tudja azt ér­tékesíteni, az mind meglátható a kis svájczi ház­ban, s annak szerény kaptárjai között. Ebben is nagyot halad­ a világ: 30—40 év előtt hihetetlennek látszott volna a méhészek előtt az, hogy méheivel külön virágok illatát és izét külön szedeti össze az élelmes méhész ; hihetetlen­nek tetszett volna az, hogy valaki képes méheit a sejt teljes mellőzésével, egyedül csak mézgyűj­­tésre szorítani, és most ez a hihetetlenség va­lóvá lön. A méhész az ő Czirzon-féle köpüivel odavitte méheit, hogy külön szedeti a hárs, az akácz, dinnye, tisztes fű­, repeze, szóval a nagyban virágzó füvest, fák, és virágok mézét, azok illata, és izé­vel ; előidézi mézgyüjtésöket azzal, hogy kész viasz­sejtet tesz köpüjébe, s a tele gyűjtött sejtből ki­szedve a színmézet, újra vissza­teszi azt telegyűj­­tés végett. Bizony roppant előhaladás a méhészetben, s mind azok, kik ezen ágával a gazdasági termelés­nek foglalkoznak, kitüntetést és magasztalást ér­demelnek. Első­sorban természetesen az eddig elért nagy sikerért báró Ambrózy Bélát illeti az elismerés, kinek temesmegyei birtokán 1200 ezer­kétszáz köpüből álló méhészete van , hol egy főméhész , és két segédje ezeknek megfelelő személyzettel folytonosan működik, hol a méhek részére egész sárga dinnye táblákat mivel az em­beri szorgalom, s ezzel két­oldalulag hasznosítják a földet, mert mig egyrészről a dinnye virág mé­zét gyüjtetik össze, másrészről a termett gyümöl­csei messze vidékeket látnak el jó pénzért. Második sorban a méhészet körül Göndöcs Benedek apátnak van tagadhatlan érdeme — ki Békésmegye áldott tévein honosítja a méhészetet. A többi kiállítók egyszerű tadtók — lelké­szek, kiknek állásával összhangzásban van ezen csendes szelíd foglalkozás, kiknek a méhészet kö­rüli érdemeik közelismerésre méltók. Mert a méhé­szet a mellett, hogy dúsan jövedelmes iparág, ke­reskedelmi, kiviteli tárgy, erkölcsileg is megbecsül­hetetlen foglalkozás, mert nemcsak szelídíti az erkölcsöket, s nemesíti az érzelmeket, hanem pél­dát, ösztönt ad a munkásságra és szorgalomra, s hisszük, hogy hazánkban a méhesek szaporodása a börtönök lakóinak fogyását fogja előidézni — azért tisztelet és méltó irodólat a méhészeknek. _________ T. A IX. nemzetközi statisztikai congressus. — Aug. 31. — A congressus állandó bizottsága ma ismét tartott ülést Séménon elnöklete alatt, ki felszó­lítja azon tagokat, kik a múlt congressusról nem­zetközi statisztikai kérdések kidolgozásával bízat­tak meg, munkálataik előterjesztésére. Az első munkát Sidenbladh terjeszti elő Berghe (svéd) nevében. Ez a népességi állapot statisztikája, s adatokat tartalmaz a különböző államok népességről. Sidenbladh nyilatkozatot óhajt a congressustól arra nézve, vájjon a táblázatokhoz csatoltassék szöveg is, s vájjon a munka egyál­talában folytattassék-e ? — Pencovics (Romá­nia) megjegyzi, hogy az ezen munkában Romániát illetőleg foglalt statisztikai adatokért nem vállal­hat felelősséget, minthogy ezen adatok Konstanti­nápolyból és nem Románia statisztikai hivatalából szolgáltattak ki. Sidenbladb kérdését illetőleg Engel azt kí­vánja, hogy a munka bírálatra az első osztályhoz utasíttassék, mint a­mely a népességgel foglalko­zik. Mayr (Bajorország), Faydair (Belgium) és Fan­­(Anglia) ellenben óhajtják, hogy az állandó bizott­ság maga fogadja el a munkát, s ne utasítsa előbb az osztályhoz. Séménon elnök erre azt a kér­dést teszi fel, vájjon a munka folytatandó-e? Le­­vasseur kívánja, hogy a határozat ne utasítást, ha­nem csupán óhajtást fejezzen ki arra nézve, mely szerint a congressus fölkéri Berghet, hogy a mun­kához egy második, szöveggel ellátott kötetet csa­toljon. — Block csupán a megérthetésre nélkü­­lözhetlen magyarázatokat óhajtja felvétetni. — A congressus ekkér mondja ki a határozatot, s a szerzőnek kifejezi köszönetét. Az elnök erre Yvernes munkáját terjeszti elő „a kereskedelmi és polgári törvény­kezés statisztikájáról Európában.“ (Statistique du la justice commerciale et civile en Europe.) Y­vern­es elmondja, hogy lehetőleg al­kalmazkodott a congressus határozataihoz. A munka bevezető résszel van ellátva a különböző országok illető törvényhozásáról. — A congressus e mun­káért köszönetet mond a szerzőnek, a franczia igaz­­ságügyminisztériumnak és a franczia kormánynak. A harmadik munkát B o­d i­o (Olaszország) dolgozta ki, s ez foglalkozik a takarékpénz­tárak statistikájával. Bele van foglalva minden ország. A congressus e munkáért is köszö­netet mondott. Körösi József előterjeszti a nagy váro­sok statistikáját, mely a népesség mozgal­mával foglalkozik. A munka már jelenleg is több mint harmincz nagy város népességéről közöl ada­tokat, de hiányoznak a franczia és angol városok. Körösi ez államok képviselőitől nyilatkozatot óhajt, várjon az illető adatok rendelkezésére fognak-e bocsáttatni . Levasseur ezt a franczia városok ré­széről kilátásba helyezi. A congressus Körösinek is köszönetet szavaz. Keleti Károly nyilatkozik a szőlőmive­­lés statistikáját illetőleg Magyarországra bí­zott munkáról. A Magyarországra vonatkozó ada­tok már készek (nyomtatásban is megjelentek), s a további kötetek is munkában vannak. A con­gressus a szerzőnek elismerését fejezi ki. Még Ki­a­er (Norvégia) terjeszti elő a ten­geri hajózás nemzetközi statisztiká­­j­á­t. A munka érdekes összeállítást foglal magá­ban az illető államok törvényhozásáról. Szerző kéri azon országok képviselőit, melyek az adatokat még nem szolgáltatták be, hogy munkáját azok beküldése által mozdítsák elő. A többi munkatársak részint csak tervezete­ket, részint csak kísérleteket terjesztenek elő, to­vábbá azok, kik még munkához nem fogtak, a késedelem okairól tesznek jelentést. Holnap délelőtt 11 órakor lesz a congressus ünnepélyes megnyitó gyűlése az akadémia díszter­mében, s délután 4 órakor alakulnak az osz­tályok.* * * A statistikai és térképezési kiállítás ma nyílt meg a congressus tagjai számára a képzőművészeti társulat termeiben. A kiállítás rendkívül gazdag, s talál ott elég érdekes dolgot még a laikus is. A nagy termet Ausztria és Magyarország foglalták el egyenlő mértékben. A magyar kiállításban legérde­kesebbek a szakemberre nézve a Kelety által ter­vezett és Hatschek Ignácz által készített térképek a viszonylagos népességről négyszögmértföldenkint, a talajnemekről főalkatrészeik szerint, a szántóföl­dekről az összes terület százalékai szerint, a rétek, legelők és nádasokról, a kenyértermények vetési arányáról, a tengeri, burgonya és répa­ termelésről, a dohány, len, műveléséről, a kender termelés­ről, a tűzesetekről, az évi légcsapadékról, a hőmérséki viszonyokról, Magyarország borvidékeiről a termelt bor színe szerint, továbbá a lovak, szarvasmarhák, juhok és sertések viszonylagos számáról és sűrűsé­géről. Ki vannak állítva a statistikára vonatkozó kiadványaink, úgy a kereskedelmi minisztérium, mint Budapest fővárosa részéről. Ez utóbbi kiállí­totta az 1870-diki népszámlálás tábláit. Itt van dr. Weisz Béla igen érdekes „Atlas économique“-ja is, melyről már szólottunk, továbbá az országos tébolyda beteg-forgalmára, s az elme­betegekre és hülyékre vonatkozó táblázatok. Ausztria statisztikai táblái közül érdeke­sek és tanulságosak a terményekre és termés ered­ményére vonatkozók, különösen figyelmet érdemel Alsó-Ausztria cultur­atlasa. Az osztrák államvasút itt állította ki bánáti birtokainak térképét, holott az inkább a magyar osztályba tartoznék. Egészen új dolog a Karl-Ludwig vasút táblája a hófúvásokról. Feltüntetik azok a szél irányát is, s a vasút igaz­gatósága egyúttal javaslatokat is terjeszt elő, hogy miként lennének a vasúti vonalak a hófúvás kelle­metlenségeitől megóvhatók. Gazdag az osztrák ki­állítás statisztikai munkákban is, még­pedig nem­csak német nyelven, hanem cseh, lengyel és egyéb nyelveken is. Belgium kis kiállításában feltűnnek Jans­sens orvosnak Brüssel városára vonatkozó táblá­zatai, a halandóságra, születések arányára, bete­­gedési esetekre stb. kiterjedőleg. Dánia egyik táblázata a nemzeti vagyont mutatja ki egyé­nenként. Németország majd minden állama képvi­selve van, kezdjük a kis Gothán, mely az 1861-iki népszámlálás eredményeit állította ki három táb­lában. Baden a Rajna folyásának érdekes térké­pét, Wi­rttenberg az ország beosztását kerületek szerint, Hamburg a behozatali statisztikát l£45-től 1875-ig, Hessen felületi térképet és az utak sta­tisztikai táblázatát, Oldenburg a földbirtok és marhaállomány megoszlását. Poroszország kiállítá­sában a legérdekesebb az egyes hadtestekben előforduló betegségi esetek statisztikája, Szászor­szág utánzandó például a vasutak forgalmának igen részletes tábláit állította ki. Oroszország és F­i­n­nl­and kiállításá­ban a honismertető könyvek veszik igénybe figyel­münket. Portugál kiállítása csak ma érkezett meg, s elég bőnek ígérkezik, legalább térképeket és könyvet sokat láttunk, de a felállítással csak holnapra lesznek készen. Anglia kiállítása szintén igen érdekes. A londoni pénzpiac­ prismaticus kártyája, a bank retrospectív forgalmi táblája mind olyan dolgok, melyek mintául szolgálhatnak. Olaszország kiállítása külső csin által tűnik ki. A statisztikai munkák nagy helyet foglalnak el. Itt aztán a Magyarország által kiállított sta­tisztikai és honismertető munkákat tartalmazó könyvtárba jutunk. A felszólításnak, melyet a ren­dező bizottság a közkönyvtárakhoz és magánosok­hoz intézett, az a jó eredménye lett, hogy sok ed­dig ismeretlen dolog jut napfényre, így Danielik püspök az egri lyceumi könyvtárból beküldött egy kéziratot, mely az 1787-iki és az 1804—5-iki ma­gyarországi népszámlálás eredményeit tartalmazza pontos, részletes kidolgozásban. Ezt mindenesetre érdemes lenne kiadni. Az időben a kormányok nem tartották szükségesnek a népszámlálás ered­ményeinek nyilvánosságra hozatalát, s a tanárok a statisztikát saját kézirataikból adták elő. Továbbá figyelmet érdemel Magyaroszág kereskedelmi sta­tisztikája 1817—1829-ig nagy írott roliansokban, melyek a helytartótanács levéltárából kerültek az orsz. statiszt. hivatal könyvtárába. A többi termekben látjuk még a fővárosi­­ közmunkák tanácsának, s a Ferencz-csatorn­nak TOL évfolyam.

Next