Ellenőr, 1876. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)

1876-09-29 / 269. szám

dett Hafiz pasa ütegei ellen. Egyidejűleg három szerb üteg lassan kint a Moraváig nyomult előre, s lőtte Hafiz hadosztályát, a­nélkül, hogy nagyobb­ kárt tett volna benne. A török zászlóaljak bámu­latra méltó gyorsasággal és nyugalommal alakultak, s a szerbeket visszavetették. A török ütegek, a ki­adott parancs értelmében, csak akkor tüzeltek, mi­dőn a szerbek már lőttek. Az ágyuharcz reggeli 4 óráig tartott, s a tábori tüzek kiáltottak. Az éj sö­tét és esős volt. A szerbeknek — a fennálló fegyverszünetre való tekintettel — ezen fellázító el­járása itt jogos boszankodást idézett elő, s ez esemény megérdemli az interveniáló hatalmak figyelmét. A szerbek a Djunisko jobb partján levő ma­gaslatokon ütegeket állítottak fel. Ezekkel szem­ben állnak, lőtávolban, Hafiz pasa kitűnően elhe­lyezett ütegei. A két hadállás közt, a Veliki-Silje­­gováczról Djunison át Deligrádba vezető út a szerbek kezében van. A szerb hadállás patkóalakú félkört foglal el, mely félkör két vonala közt ék gyanánt áll a török sereg compact tömege. A szerbek hadvonala öt mértföld hosszúra van ki­nyújtva, míg a törökök, anélkül, hogy a körülke­rítés veszélyében forognának, erősen concentrálva vannak, s igy megeshetik, hogy a szerb hadvonalt keresztültöri az ellen. Belgrádból távirják f. hó 27-dikéről : „A tö­rökök tegnap erős ágyutűz oltalma alatt két hajó­­hidat építettek a Moraván. A szerb tüzérség viszonozta a tüzet, s a csapatok a törököt vissza­verték.“ Ezen táviratból tehát kitűnik, hogy a 26-diki támadás a szerbek hátrányára ütött ki, mert az éjjeli harcz után a törökök léptek fel támadólag. Belgrádból írják a „Pol. Corr.“-nek e hó 25-ről. Az orosz első hadosztály már teljes. Most már a második szervezéséhez fognak. Az emberek oly tömegeken tódulnak ide, hogy ez is hamar és könnyen megtörténhetik. Ezenkívül négy kozák ezredet szándékoznak szervezni. A Don mellől igen sok kozák érkezik. Jellemző az, hogy sokan lóval és fölszerelve jönnek ide. Egy kozák ezredet már összeállítottak ; a fejedelem adta át nekik a zászlót, és beszédet tartott hozzájuk. Ezen ezred már Deligrádba ment, hivatalosan Natalie fejede­lemasszony kozák ezredének neveztetett el. Csupri­­jában egy tartalék hadtestet összpontosítanak. A sumadijei hadosztálynak majd minden negyedik korosztálybeli zászlóalja oda ment. Ezen hadtest számát 20,000 re akarják szaporítani. Eddig már több mint 12,000 ember van Csuprijában. A po­­zareváczi kerületből igen sok munkást visznek Alekszináczba és Deligrádba, a­hol fa barakokat és sárkunyhókat fognak építeni. E rendelkezések de a szorgalmas fegyverkezés is arra mutat, hogy a hadügyminiszter mindent megtesz az esetleges téli hadjárat érdekében. A válság Belgrádban . A „Köln. Ztg.“ egy belgrádi tudósítója leírja, hogy mi­kép született meg a szerb csodakirályság. Nem ittas katonák csoportja tette Milánt királylyá, a királycsinálás már régóta ki volt főzve. Midőn e hó 15-én a pápák az esteli isteni szolgálatot tar­tották, ezen szavaknál „legkegyelmesebb fejedel­münket“ mindenki azt kiáltotta „nem fejedelmünket, hanem királyunkat. Éljen Milán O­b­r­e­­novics király! Hurrah!“ Szintén ez történt ugyanezen este Deligrádban és Alek­szinácz mellett is. Csernajeff távirati jelen­tést tett a fejedelemnek a történtekről. A fejedelem visszautasítólag válaszolt és a deputátiót visszauta­sította, de Csernojeff azt felelte vissza, hogy a ka­tonákat nem lehet többé visszatartani. A fegyverszünet meghosszabbításának vissza­utasítását a szerb kormány hivatalos jegyzékben tudatta a hatalmak képviselőivel. Mielőtt közölnék ezen jegyzék fordítását, a következő részleteket adjuk az idevonatkozó alkudozások és tanácskozá­sokból. Belgrádból távírják, hogy a fegyverszünet meghosszabbítása iránt csak az angol, franczia és olasz konzulok szólaltak fel. A három császárság képviselői e tekintetben mit sem tettek, mivel a portánál négy heti rendes fegyverszünetet kértek, de hasztalanul. Karzow orosz főkonzul magán után azt tanácsolta a fejedelemnek, hogy a fegyverszü­net meghosszabbításába egyezzék bele, Wrede her­­czeg azonban teljesen tartózkodott minden fellé­péstől. A fegyverszünet visszautasítása Csernojeff és N­i­k­o­l­i­c­s egyenes tanácsa folytán történt. Tegnapelőtt (26-dikán) Risztics mentegetőzött, hogy eddig nem nyiladozott, de estére megígérte a vá­laszt. Esti 5 órakor Pro­tics megérkezett, hogy a katonai helyzet felől referáljon. Csernajeff és a hadügyminiszter részéről szintén terjedelmes exposét hozott e tárgyban. Mind Protics jelentése, mind a két exposé igen kedvezőnek mondja a hadsereg állapotát. Mind a hadügyminiszter, mind Csernojeff kijelentik, hogy az offensiva megindításában való habozás a szerbek hátrányára és a törökök elő­nyére lenne, sőt Csernajeff arról is kezeskedik, hogy nyolcz nap alatt kényszeríteni fogja a törököt Nisre visszavonulni, s a szerb területet a török hadseregtől megszabadítja. Erre a minisztertanács, mely a fejedelem el­nöklete alatt éjjeli 11 óráig tartott, elhatározta, hogy a fegyverszünetet visszautasítja, s az alább közlött jegyzék azonnal megküldetett­ a nyugati hatalmak képviselőinek, míg a három császárság képviselői csak másolatot kaptak. Mint hire jár, a tegnapi minisztertanács tárgyalás alá vette az Anglia által Konstantinápolyban előterjesztett béke­feltételeket is, jóllehet a szerb kormánynyal az hivatalosan még nem is közöltetett, s azt határozta, hogy a békefeltételeket visszautasítja. Az említett jegyzék következőleg hangzik: 4167. sz. Belgrád szept. 12. (24.) Ügynök úr! Ismételve volt szerencsém azon beszélgetések alkal­mával, melyeket önnel folytattam, önt arról értesí­teni, hogy az ellenségeskedések megszüntetése oly alakban, minőt ennek a fényes porta adott, keresz­tül nem vihető, minthogy demarcationális vonal és semleges határterület meg nem állapíttatott. Már­pedig épen ez a körülmény igen fontos inconvenientiákkal jár, főleg a Morava völgyében, hol a két fél hadseregei ez idő szerint fél puskalö­­vésnyi távolságban vannak egymástól, úgy­szintén volt szerencsém szept. 6. 7. és 10-ki kelettel ennek értésére adni, hogy a török hadsereg eddig nem szűnt meg a különösen megállapított fegyvernyug­vást megsérteni s hogy ennek folytán kívánatos lenne, ezen illusórius fegyvernyugvást valóságos, a hasonló esetekben szokásos alakban kötött fegy­verszünettel pótolni. Közleményei szerint, ügynök, az ön szíves volt az ön kormányánál azon óhaját ki­fejezésre juttatni, hogy ezen bizonytalan helyzetet szabályszerű fegyverszünettel lássa fölváltva. A fejedelmi kormány sajnálja, hogy a porta tekintetbe vehetőknek nem hitte ezen inconvenientiá­­kat, a­melyekről bizonyosan kapott értesítést, s hogy azon közlemény szerint, melyet ön nekem küldeni szíveskedett, a porta csak arra szorítkozott, hogy még egy további czélra meghosszabbítsa a dolgok azon állását a csatatéren, mely oly kevéssé alkalmas a két hadsereg közötti összeütközéseket s a haszta­lan vérontást feltartóztatni. Azon tekintetek által, melyeket ezennel előadtam, indíttatva szabadságot veszek magamnak önt, ügynök úr, arra kérni, szíves­kedjék tudomásul venni azt, hogy a fejedelmi kor­­­mány sajnálja, hogy nem bocsáthat ki rendeleteket az ilyenféle állapot meghosszabbítására, de hogy­­•­üsk lejárta után f. hó 12-én (szept. 24.) a leg­­üiusebben óhajtja olyan fegyverszünet kötését, a mely minden föltételében indokolt s elegendő tar­tamú arra, hogy azon czélhoz vezessen, melynek elérése ki­tűzetett. Fogadja stb. Risztics s. k. Belgrádból jelentik . Csernojeff azon czélból, hogy katonáit a királycsinálási komédia eljátszá­sára rábírja, minden zászlóalj közt 25 osztrák ara­nyat osztott ki, s így minden katonára 64 para esett. Az orosz trónörökös Milánnak, király­lyá kiáltatása alkalmából egy pisztolyt ajándéko­zott. Vájjon ez ajándékozás nem-e a pisztoly esetle­ges használásának malicziosus czélzatából történt? Lord Derby e hő 18 iki city-meeting kül­döttségét fogadta és kijelenté, hogy lord Elliot meg van bízva, hogy a szultánnal közölje a kegyetlen­ségek okozóinak neveit, és követelje azok megbün­tetését. Derby a parliament egybehívását szükség­telennek tart­ja, mert az alkudozások a hatalmakkal igen kielégítően folynak le, — egyáltalán nem tartja valószínűnek, hogy Európa közbékéje meg­zavartatnék és az ottomán birodalom fennállása kérdésessé válnék; úgy reméli, hogy a nehézségek meg fognak oldatni, a fellázadt tartományoknak helyi autonómiát adnak, keresztyének és mohame­dánok egyforma szabadságot kapnak, az emberte­lenségek ismétlődése ellen hathatós garantiák szer­veztetek. Szerbia pedig megkapja a status quo ante-t és nem fizet hadisarc­ot. A belgrádi „Isztok“ a török memoran­dumot veszi bírálata alá, s minden egyes pont­ját valótlannak állítván, az egészből azt a követ­keztetést vonja, hogy Törökországnak napjai im­már megszámlálvák, szabadon mehet most már Ázsiába, annál is inkább pedig, mivel az összes európai hatalmak ugyancsak „torkon ragadták“ őt, s a fegyverszünetre kényszerítvén, ezzel azt je­lentették ki, hogy a portának békefeltételeiről szó sem lehet. A czikk a legelbizakodottabb hangon utasítja vissza a törökök abbeli állítását is, mint­ha Szerbia lázította volna fel Herczegovinát, mert az — mint mondja — az osztrák határszélen ütött ki, a katholikusok között: „Éljen a horvát király!“ felkiáltással. Egyebekben a belgrádi félhivatalos elfogadja — ha úgy tetszik — a fegyvernyugvást, mert a pihenés nem árt egyik hadseregnek sem ; a diplomatiai „bombákat“ is békén nézheti, mert erősen meg van győződve, hogy egy újabb „Cam­pagne“ nem fogja egyedül találni a szerbeket. A „Curierul“ czímű román lap újból szellőz­teti a Szerbiában lakó románok felszabadításának eszméjét. A szerbek által indított háború minden iszonyatosságait eddig csak a románok szenvedték. A Morava és Timok közt a Duna mentében egész Nis és Viddinig kizárólag a románok által lakott terület létezik, melynek lakossága túlzás nélkül fél millióra tehető s amely természetszerűen egy külön román tartományt képez. A Dobruzsa és Szi­­lisztria tartománybeli románokat nem is említjük, — úgy mond — mert ezek a török alatt sokkal több szabadságot s jólétet élve­z­ne­k, mint a szerb alattvalók. Azoknak saját nemzeti román egyházaik s iskoláik vannak, mig a Szerbiában lakók nem beszélhetnek anyanyelvü­kön, sem emberrel, sem istennel. Nincs is más mód e szerencsétleneknek a szerb gyülölség s ül­dözéstől való megmentésére, mint e területnek Szerbiától végleg elszakitása s külön tartománynyá alakítása. A görögökre boszül Törökország segí­tett minket arra, hogy nemzeti nyelvünk diadalát ünnepeljük, a bolgár-szerbekre haragvó Törökor­szág meg fogja engedni, hogy nemzeti lobogóin­kat tűzzü­k fel román egyházainkban ! „Italie“ contra Csernajeff. Az „Italie“, mely az olasz kormánynyal igen bizalmas lábon áll, legközelebbi számában figyelemre méltó czikket közöl, melyből lefordítjuk a következőket: „A mily mérvben érkeznek a részletek a leg­közelebbi szerbiai események felől, oly mérvben erősödik meggyőződésünk, hogy ezt a szerencsétlen országot (Szerbiát) inkább az oroszok, mint a törö­kök szállják meg. A legkomolyabb és legtekin­télyesebb lapok 15 ezerre teszik az orosz önkénytesek számát, kik a szerb seregben vannak, s felesleges hozzátenni, hogy ezek nagy része tisztekből áll, mely körülmény mind erkölcsileg, mind politikailag komolyabbá teszi ezen új fajtájú inváziót (cette invasion d’un nou­veau genre). Ezen fegyveres erő feje, lelke Csernajeff, ki egyszerre kezei közé kerítette a hatalmat. Csernajeff tábornok, mivel talán méltóságán alattinak tartotta egy egyszerű herczegnek, a porta hűbéresének hadseregét vezényelni, elhatározta, hogy azt királylyá teszi. A dologban eddig semmi rendkívüli, semmi új sincsen. Ami azonban sajátságos ezen egyéniség tola­kodó fellépésében, az, hogy azt akarja, miszerint a fejedelemre rákényszerítse új méltóságát, mert visszautasítás esetén azzal fenyegetőzik, hogy lete­szi, s mást nevez ki helyette királylyá. A világ minden országában azonnal elfognák s hadi törvényszék elé állítanák az oly tábornokot, ki az ellenséggel szemben állva úgy cselekednek az állam fejével. Ha Milan kormánya nem cselekedett ekként, ez csak azt mutatja, hogy sem elég ereje, sem elég tekintélye nincs ennek végrehajtására. Csernojeff tehát jelenleg tényleges ura Szerbiának, azon Szerbiának, melyet a török járomból felszabadí­tani jött tizenötezer honfitársának élén. Íme, mily különös népszabadítók ezek! Az orosz kormánynak nincs, s nem lehet ebben közvetlenül részes. Ebben ki sem kétkez­­het ? Sőt egy Livadiából, a czár tartózkodási he­lyéről érkező távirat felhívja Milánt Csernajeff meg­­hazudtolására. Ez helyesen van, de azt hiszszük, még helyeseb­ben lehetne tenni. Ahelyett, hogy Milánnak taná­csolják, miszerint desavouálja Csernajeffet, miért nem desavouálják maguk Gorcsakoff­­herczeg ál­tal (?) Ez megszüntetne minden félreértést, s egy­szersmind véget vetne minden gyanúsításnak, mi­szerint a hivatalos Oroszország­bán később hajlan­dó lehetne hasznára fordítani Csernojeff tábornok művét, ha az alkalom kedvező volna. Ha a czár kormánya valóban el van hatá­rozva, mint állítja, hogy a többi hatalommal köz­reműködik a Balkán-félsziget pacifikátiójában, azon kezdje, hogy éreztesse tek­i­n­t­él­y­ét az oroszokkal, kik Szerbiában vannak, s kik fennen hirdetik, hogy mögöttük Oroszország és hatalmas hadsere­ge áll." A szultán és Zichy gróf. Konstantinápolyi nagykövetünk e hó 20-dikán, a következő beszédet intézte a szultánhoz, kinek megbízó levelét nyújtotta át: Sire! Szerencsés vagyok azon kiváló kitüntetésben részesülhetni, hogy felségeddel köz­ölhetem a szeren-­i­csekivánatokat, melyekkel felséges uralkodóm felsé­­­­ged trónraléptét kiséri. A súlyos viszonyok közt, me­­lyek közben felséged a kormány gyeplőit megragadja,­­ Ausztria-Magyarország siet felséged kormányának­­ világos bizonyítékot adni barátságáról és rokonszen-­­­­éről. Mint őszinte barát, jó szomszéd és keresztyén­­ fejedelem felséges uralkodóm szerencsés lesz, ba­­ látja, hogy felséged atyai jóakarata különbség­­ nélkül kiterjed az összes alattvalókra tágas birodal­­­­mában, melynek gyarapodása és jólléte a császári­­ felséged által nagylelkűileg megadott anyagi és er-­­­külcsi reformok által még gyarapodni fog. — Mél­­­­tóztassék meggyőződve lenni, hogy nekem csak egy­­ czélom van az, miszerint minden rendelkezésemre­­ álló eszközzel hozzájáruljak ahhoz, hogy az őszinte­­ barátság kapcsa, mely a két birodalmat egyesíti­­ és természetes következése a két ország számos­­ közös érdekének, fenntartassék és mind szorosabbra füzessék. Midőn van szerencsém a császári levelet, mely engem felségednél rendkívüli nagykövetül hi­telesít, felséged kezeibe letenni, s arra kérem, mire, higg­je meg, hogy a magas bizalom, melylyel felsé­ged — mint remélem — megtisztelni akar, legjobb biztosíték lesz hivatásom sikerére. A szultán igen jóakaró módon felelt, megle­hetős soká beszélt a nagykövettel a napi kérdések­­ről. Társalgás közben azon óhajt nyilvánította, hogy Zichy gróffal bizalmasan akar beszélni. A gróf te­hát a nagykövetségi személyes bemutatása után Saviet pasa és Kosjek nagykövetségi tanácsos je­lenlétében bizalmas társalgást folytatott a szultánnal a legutóbbi „bat“-ban elrendelt reformokról, a béke szükséges voltáról és a fegyvernyugvás meghosszab­­bításának szü­kségességérül. Felirat a czárhoz. Nikolajev városa szept. 6 án határozatot ho­zott, hogy a következő felirat küldessék Sándor czárhoz : „Fenséges uralkodó ! Fejedelmi szavaidat, melyeket a krasznoje-szelói tábor csapataihoz in­téztél, lelkesedéssel fogadták harczosaid, és vissz­hangra találtak szivünk mélyében. Szeretett urunk ! Nikolajev ikertestvére Szebasztopolnak , még kö­zöttünk élnek bástyáinak igazhitű védői; a czár véletlen szeretetéből folyó lelkesülés a hadi tet­tekre és szent kötelességünk érzete soha sem fog kihalni bennünk. Parancsolj, czár szabaditó: sza­vaidra rohanunk m­ndnyájan a mint vagyunk tró­nodnak és kedves hazánk becsületének védelme­­zésére, melyet te vezettél dicsőségre, nagyságra és jólétre. Trónod zsámolyához teszszü­k le vérünket és vagyonúnkat.“ Ezen fölirat átnyujtására a nikolajevi elöljáró és hat városi tanácsosból álló küldöttség bíza­tott meg. Egész Oroszországban — írják a „P. Ll.“­­nak — nagy kíváncsisággal várták a feleletet ezen föliratra. Mert senki sem kételkedik, hogy a di­plomatiai fáradozások daczára a háború küszöbén állunk. Egész Oroszországnak legnagyobb óhajtása háborút indítani a porta ellen; a legalsóbb néposz­tály, de a legmagasabb körök is igy éreznek. Tegnap érkezett ide a távirati jelentés, hogy Nikolajev katonai kormányzója tudósittatott Adler­­berg gróf a császári ház minisztere által, hogy a czár köszönetet mond a fölirat küldőinek odaadó hűségük kifejezéséért. Ennek következtében nagy öröm uralkodik Nikolajevben, mely egész Orosz­országban visszhangzik. Fővárosi ügyek. A sitvár­os augusztus havi statisztik­ai adataiból. Népesedési mozgalom. Augusztus 7 hó­ban élveszületett 1152 gyermek, elhalt pedig ezen rendszerint igen veszedelmes hó alatt 1153 egyén; a halálozások többlete tehát 1. Az 1875. év aug. havának népesedési mozgalma kedvezőbb volt, mint­hogy ez idő alatt a születések is számosabbak, a halálozások pedig jóval csekélyebbek voltak. Élve született ugyanis 1875. aug. havában 1183 gyer­mek, elhalt pedig 942 egyén; eszerint a születési többlet igen jelentékeny (241) volt, a folyó év augusztus havában ellenben 1-el több volt a halálozás, mint a születés. A folyó év nyolcz havában 9494 születés és 8764 halál­eset fordulván elő, a születések eszerint 731 esettel múlták felül a halálozásokat. 1875-ik év ugyanezen időszakában a születések száma 9123-at tett, a halálozásoké pedig 8560-at; a születési több­le­t ezen évben tehát csak 563 volt, s így valami­vel csekélyebb, mind az ez idei. Az augusztus hóban elhalt 1153 egyén közöl 1039-nél jelentetett be a tartózkodás tartama, s ez utóbbiak közt volt 51, ki egy éven alul tartóz­kodott a fővárosban. A fentebbi (1153) számból a halandóságot egész évre számítva és Budapestnek 300,000-et tevős lak­osságához viszonyítva ez 461°­000- nyi évi halandóságnak felelne meg; e hó halandó­sági aránya eszerint valamivel kisebb a múlt ha­vinál (474), azonban sokkal nagyobb mint a múlt év augusztus haváé, mely csak 37 6­0­ 000-nyit tett. A halálokok közt e hóban leggyakrabban for­dult elő a bélhurut, melynek 269 egyén — nagyobb­részt gyermek — esett áldozatul. Ezen absolut szám pedig a havi öszhalandóság 23,3°­0-ának felel meg. Ezen betegség minden évben a nyári hónapokban nagymérvű halandóságot szokott okozni a szegé­nyebb sorsú gyermekek közt. Ez év nyári szaká­ban (június-augusztus) kiválóan uralkodott, a folyó év ezen három hónapjában ugyanis 632 gyermek halt el bélhurut következtében, míg 1875-ben csak 484 és 1874-ben még kevesebb, i. i. 446. Himlő és vörheny enyhén léptek fel ; az előbbi 7, az utóbbi pedig 6 esetben volt halálos kimenetelű. Ka­nyaróban 21 egyén, vagyis 2 °/0, hagymázban 30 egyén, vagyis 2,6 °/0 halt­ el. Roncsoló torökláb 12, és Croup 10 halálesetet okozott. Gyermekágyi lázban csupán 1 nő halt el. A gyermekhalandóság ép oly nagy, mint volt a múlt hóban: az egy éven aluli gyermekek az összes elhaltak 43,3°­0-át tették. A 499 első kétéve előtt elhalt gyermek közül 96 veleszületett gyenge­ség következtében múlt ki. A születési arány e hóban 46l°/000-nyi volt, s így a múlt havinál (468) valamivel csekélyebb. Törvénytelen gyermek e hóban 355 született, s ezek az összes születések 30.8°/0-át tették. A fiszk­letések 34 esettel múlják felül a leányszü­letéseket. Esketés augusztus hóban 212 fordult elő, s így 11 esettel több, mint julius hóban. Az esketett párok közt volt 31 vegyes vallásu. Utólagos há­zasság által törvényesíttetett 3 fiú 5 leány. A folyó év nyolcz havában összesen esküdött 1664 pár, az 1875 év megfelelő szakában ugyanannyi. A légtüneti észleletekből kitűnik, hogy a lefolyt hó átlag hőmérséklete 21.6° C. volt. A délutáni 2 órai időnek átlag­hőmérséklete 25.9° C. Az ez órában észlelt legnagyobb hőség 31.5° C., a legkisebb 15.1°; a hőmérséklet e két szélső fo­kának különbsége tehát 16.4 fokot tesz. A csapa­dékok összege 34.7 m.m., s így 17.9 m.m.-el több, mint a múlt julius hóban. Az összes vasúti és gőzhajós áru­forgalom (magánhajók nélkül) julius hóban 1.716,208 métermázsát tett; a folyó év hét havá­ban 11.355,000-et; az 1875-dik év megfelelő idő­szakában pedig 10.532,000 métermázsát. A főváros áruforgalma eszerint a folyó év hét havában 823.000 métermázsával nagyobb, mint volt tavaly ugyanez időben. Ezen forgalmi többletből esik a bevitelre 417.000, és a kivitelre 406.000 métermázsa. A magánhajókon érkezett és súly szerint fel­­­­adatott áruk beviteli forgalma július hóban tett­e 123.104 métermázsát. Ez összegből esik a gabo­nára 61,604, kőszénre 37,000, építő­anyagokra 15,854, szerfára 4000, gyümölcsre 3319 és egyéb czikkekre 1427 métermázsa. Ezeken kívül behozat­tak még a következő czikkek: 813 hectoliter bor, 680.000 drb cserépzsindely; 276.000 drb tégla ; 80.000 drb karó, deszka és lécz; 10,561 k.­méter egyéb építőanyag; és 26.000 köbméter tűzifa. A beviteli forgalomban első helyen említjük fel a gabona m­e­nű­eket, mint amely czikk összes bevitelünk igen jelentékeny részét képviseli. A folyó év hét havában 1.973,000 métermázsa ho­zatott be ezen czikkből a fővárosba; az 1875-ik év megfelelő szakában pedig 2.039,000 ui.­mázsa; ez évben tehát 66,000 métermázsával csökkent a gabonanemű­ek bevitele a múlt évhez képest. A sertések behozatala azonban jelentékenyen emel­kedett. A folyó év 7 havában ugyanis 385,000 métermázsát tevő sertés hozatott be a fővárosba, mig az 1875. év megfelelő szakában csak 312,000 m.-mázsa. Dohánya ez évben 172,000 m.-mázsa érke­zett a fővárosba, s igy majdnem kétszer annyi mint tavai. A bor bevitele tett ez év 7 havában 128,000 métermázsát, a múlt év ugyanezen időszakában 78,000-et. Vas és a ez és a folyó év hét havában 146,000 a múlt évben pedig 112,000 raétermázsa hozatott be. Az építő­anyagok bevitele szintén némi emelkedést mutat. Ez évben 309,000 méter­mázsát tett e czikkből a behozatal, az 1875-ik év­ben 286.000-et. A tüzelőfa bevitele jelentéke­nyen — mintegy 200.000 métermázsával — emel­kedett. Ez évben ugyanis 814.000 métermázsa tü­zelőfa hozatott be a fővárosba, a múlt évben pedig 611.000. A kőszén bevitele ez év 7 havában tett 1.678.000 métermázsát, s így a múlt évhez képest csak 212,000 mázsával emelkedett. Szerda ez évben 215,000, a múlt évben pedig 206,000 méter­mázsa hozatott be a fővárosba. A kiviteli forgalom legjelentékenyebb czikke a liszt és egyéb őrlemények, melyekből a folyó év hét havában 1.307,000 métermázsa vitetett ki, az 1875. év megfelelő szakában pedig 1.268,000; ezen fontos kiviteli czikknek forgalma eszerint csak kevéssel emelkedett a múlt évhez képest. Gabo­na ne­mű­ekből a folyó év hét havában 556,000 métermázsa vitetett ki, vagyis kétszer annyi mint tavai. A sör kivitele 112,000-ről 82,000 m.­má­zsára csökkent. A szesz kivitele 94,000 m.-má­­zsáról 78,000 re száll­tt alá. A gabonatőzsdén augusztus hó öt hetében 621,050 méter mázsa gabona adatott el, tehát átlag hetenként 124,000 m. mázsa Julius hóban pedig az átlagos heti forgalom csak 64,000 méter mázsát tett. A tőzsde gabonaforgalmának ilyetén jelentékeny emelkedését, az e hé 7 én megtartott nemzetközi gabonavásár eredményezte. Az árakban, különösen pedig a búza árában jelentékeny hullámzás volt tapasztalható. A búza ára, mely a múlt hó utolsó heté­ben 11 frt 26 krral jegyeztetett, e hó első hetében 8 frt 95 krra szállott alá. Ezen 2 frt 31 krt tevő nagy csökkenés különösen abban leli magyarázatát, hogy az aratás után is minőségű­ búza nagyobb mennyi­ségben hozatott a piaczra. A hó folyama alatt azonban ismét emelkedő irányt vett, úgy hogy a hó második felében már 9 frt 85 krral jegyezte­tett, havi átlaga pedig 9 frt 51 kr volt. A rozs ára a hó foly­ama alatt csak kevéssé változott; havi átlagára csak 8 frt 24 krt tett. Maláta­árpa átlag 6 frt 82 kron, takarmány­árpa pedig átlag 6 frt 13 kron kelt Jelentékeny csök­kenést találunk a zab árában is. A múlt hó utolsó hetében ugyanis 8 frt 30 krral jegyeztetett, e hó első hetében pedig már csak 6 frt 80 krral; a csökkenés eszerint 1 frt 50 krt tett; havi átlagára 6 frt 89 kr volt. A tengeri ára valamivel emel­kedett; múlt havi átlagára 5 frt 77 kr volt, az e havi pedig 6 frt 9 krt tesz. A tőzsde gabonafor­galma a folyó év elejétől szeptember 2-káig 2.837.000 métermázsa volt, az 1875-ik év megfe­lelő szakában pedig 2.528.000 métermázsa, s így a folyó évben 309.000 métermázsával több, mint tavai. A marhavásáron augusztus hó öt hetében 29,326 darab állat adatott el, a folyó év nyolcz havában 150,863 darab, az 1875. év megfelelő idő­szakában pedig 135,000 darab. Az ez évi eredmény eszerint jóval kedvezőbb mint a múlt évi, azonban mégsem éri el az 1874-ik évnek ugyanezen idő­beni forgalmát, mely 159,000 darabra rúgott. Még kedvezőtlenebbé alakul az ez évi eredmény, hogyha azt az 1873 év adataival hasonlítjuk össze. 1873- ban ugyanis a marhavásáron 164,000 darab állat adatvan el, ezen évhez képest a folyó évi forgalom tehát 14,000 darabbal csekélyebb. IURE K. Szeptember 28 Hivatalos.­ A közös bail sereg köréből. Nyugalmaztatok : dr. T­ö­r­­­y János altbnagy, Penecke Vilmos ezredes vezérőrnagyi jelleggel, Mell .Gusztáv ezre­des, Ko­sanovics János őrnagy, Roch Ágost százados őrnagya jelleggel, M­a­c­h Mátyás főhadnagy századosi jel­leggel. — A hadügyminisztériumhoz szolgálattételre behi­vatott M­a­y­v­a­­­d Károly­ vezérőrnagy a 72. dandár pá­rti,canoka. — Az igazságügy miniszter Ko­zm­a Gyula deési kir. alüügyészt eddigi minőségében saját kérel­mére a maros-vásárhelyi kir. ügyészséghez helyezte át. — Kinevezések és változások a tan­­fel­ügyel­őségek­n­él. A népiskolai hatóságoknak az „1870. évi XXVIII. t. czin­k énelmében újból történt szerve­zése alkalmából a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisz­ter a budapesti tankerületben I­­ó­­­a Gergely kir. tanácsost és tanfelügyelőt ideiglenesen; Faller M­iály tollnokot, nemkülönben a zalamegyei tankerületben G­y­ő­r­f­f­y János tollnokot ugyanily minőségükben; a biharmegyei tankerü­letben pedig Sark­a­d­i Tihamér eddigi másod tanfelügyelőt és Szemes Imre tollnokot, segédtanfelügyelőt illetőleg tollnoki minőségben állomásaikon meghagyta . K­r­ó­b Pál eddigi zalamegyei másod­tanfelügyelőt ideiglenesen zala­megyei, Bárdossy Gyula eddigi királyföldi másodtanfel­ügyelőt ideiglenesen jászkunmegyei, s dr. Oláh Gyula volt országgyűlési képviselőt szintén ideiglenesen biharme­gyei tanfelügyelőnek nevezte ki, a hunyadmegyei tankerü­letben Rét­hi Lajos kir. tanácsost, eddigi hunyad-zaránd­­megyei tanfelügyelőt, — és B­a­­­ó József ugyanezen tan­­felügyelőségi tollnokot, állomásaikon meghagyta, újból szer­vezett Szolnok-Dobok­a megyei tankerületbe L­­­h­e­r József volt bárs-hontmegyei Il­od tanfelügyelőt ideiglenes minőség­ben tanfelügyelőül helyezte át.­­ A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter a dicsőszentmártoni, gazdasági szakosztállyal megtol­dott és bár Eötvös nevét viselő, felső népiskolához a mezei gazdasági tantárgyak, természetrajz és vegytan szaktanító­­jául egyelőre ideiglenes minőségben kinevezett és az igaz­gatói t­­­end­ek teljesítésével ideiglenesen e megbizott­ R­éti Já­nost állomásán végleg me­erősítette.­­ A vallás- és közoktatásügyi miniszter K­á­­­d­y Gyulát a szini tanodához énektanárrá nevezte ki. — A nagyszebeni ügyvédi kamara részé­ről ezennel közhírré tétetik, miszerint P­i­­­d­n­e­r Frigyes kőhalmi lakos ügyvéd, a kamara ügyvédi lajstromába foly­tatólag fölvétetett — A kassai ügyvédi kamara részéről ezen­nel közhírré tétetik miszerint dr. K­­­u­p­a­t­h­y Antal kassai lakos ügyvéd — önkénytes lemondása folytán — a kamara ügyvédi lajstromából kiterültetett. — A beszterczeii anyai ügyvédi ka­mara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Je­szenszky Gusztáv znyovárailjai lakos ügyvéd — elha­lálozása folytán — a kamara ügyvédi lajstromából kiterülte­tett, s irodája részire gondnokul I­z­á­k Gusztáv znyovár­­alljai ügyvéd rendeltetett ki. — Pest-Kiskun megyében addig is, mig a szükségesnek mutatkozó átalános újjászerve­zés életbeléptethető lesz, a megyénél felelőre az ügymenetnek minden fennakad.*« nélküli folytatko­zása czéljából a Kiskunság egész területe, összes községeivel és pusztáival együtt érintetlenül hagya­­tik, s az a volt Pest-Pilis és Solt t. e. megyékből, valamint a volt Jász-kerületből hozzácsatolandó községekkel és pusztákkal képezendi az új megyé­nek Kiskun járását. Ezen járáshoz csatoltat­­nak a kecskeméti alsó járás területéhez tartozott, de a Kiskunság által eddig is elszigetelt K­ö­m­­p­ö­c­z puszta és Pusztapéteri község, vala­mint a Jászkerületből a régi megyének helyesen egyik járásába sem osztható és részint azzal terü­leti folytonosságban levő következő községek és puszták: Kerekegyháza község, Lajos, Mizse és Bere puszták; továbbá Sz. László község, Kis­szállás, Pálos és Mérges puszták. Az eddigi Jász­kerületből pedig Kara-Jenő község­i puszta és Kocsér puszta a kecskeméti alsó járás területébe osztatik be. A mennyiben pedig Köncsög és Matkó puszták, melyeknek Kecskemét város területéhez leendő csatoltatásába Pest megye közönsége már előzőleg kijelente beleegyezését, tényleg a további tárgyalások folyamán mégis nem csatolhatnának Kecskeméthez és megmaradnának Pest Polis-Solt- Kiskun megye illetősége alatt, annyiban ezen két puszta is a kiskun járáshoz csatoltatik. — Személyi hírek. Ipolyi Arnold besz­­terczebányai püspök és Smith J. bécsi műép­­tész ma este a fővárosba érkeztek, hogy a Deák­­síremlék pályaművei fölött tartandó tanácskozáson jelen lehessenek.— Szubotich J. festőt hazánkfia, ki állandóan Rómában tartózkodik s mint szent­kép festő jó hírnévnek örvend, tegnapelőtt a fő­városba érkezett rokonai látogatására.— Dr. Ham­­p­e­l József fiatal tudós ma utazott el a kormány megbízásából­­a müncheni műemlék-kiállítás ta­nulmányozására.­­ A fővárosi szeretetházi egyesü­let választmánya ma délután az új városhá­zán értekezletet tartott We­isz B. F. elnöklete alatt. , Weisz B. F. a gyűlést azon örvendetes hírrel nyi­­t­totta meg, hogy az egyesület tagjául lép be 500­­ frt alapitványnyal, miért az értekezlet által élénken * megéljeneztetett. — Elnök azután előadja, hogy a választmányt ki kell egészíteni. Erre megválasztu­nk a két alelnök, Molnár Aladár és Bischitz Dá­­vidné; jegyzőül Rosenberg Lajos; titkárul Stotzek Károly. — Titkár felolvassa ezután a kiküldött szűkebb körű bizottság által kidolgozott szeretet­­bázi szervezetet. Ez ki fog nyomatni s a tagok közt szétosztatni. Elnök ajánlja az egyesület vagyonának gyarapítása czéljából, hogy a nagyobb pénzintéze­tek, t­atóságok, főispánok, egyes fővárosi vagyo­nos polgárok stb. adakozásra, az egyesület párto­lására felszólittassanak. — A titkár havi fizetése egyelőre 30 frtban állapíttatott meg. — Mol­nár A. a költségvetést ma nem tartja megállapítha­tónak : a felszerelési s egyéb kiadások iránt nincs meg a kellő tájékozás, azért egy bizottság kikül­dését indítványozza. György A. megjegyzi, hogy egy növendék évenkénti teljes ellátása körülbelül 150 írtba kerül, s így 20 növendék számára — a­mennyivel t. i. a szeretetházi egyesület működé­sét megkezdi — 3000 fit okvetlenül szükséges. Indítványozza, hogy a várostól az egyesület 2000 frt segélyt kérjen egyelőre. Dr. Rózsay 5000 frtot indítványoz a várostól kérni, P. Szath­máry Károly pedig 4000 frtot. Végül a többség 3000 frtban állapodik meg; ennyit kér segélyképen az egyesület a várostól. A kis bizottságba, mely­nek feladata lesz a felszerelési s egyéb költ­ségek nagysága iránt lehetőleg megközelítő kimu­tatást szerkeszteni — elnökül Zirzenne urhölgy, továbbá Weber Ede, Molnár Aladár urak és Adler Antalné urhölgy választattak meg. A választmány következő tagokkal egészítette ki magát: Rózsa Péter, Kurz Vilmos, Reich Ármin, Weber Ede, Poszner K. Lajos, Várady Antal és Dr. Rózsay József urakkal. — Halálozások. Deáki Lajos, Zilah vá­ros volt országgyűlési képviselője, mint egy távirat jelenti, tegnap elhunyt Zilahon, rövid betegeskedés után. A boldo­gult a szélső baloldal hive volt, s kerülete több ízben megválasztotta. •— T­o­p­i­t­s József, gyártulajdonos és a fővárosi bizottság tagja, elhunyt 52 éves korában. — Jurenák Pál, is­mert nevű vaskereskedő, meghalt tegnap 48 éves korában. — Kolozsvárról egy gyászlap Asz­­lán János kereskedőnek 40 éves korában történt halálát tudatja. — Baranya megye Thasszán köz­ségében e hó 23-án halt meg Csicseri Orosz József 1848—49-iki honvéd, 66 éves korában. A boldo­gult előbb halálra ítéltetve, egykor bosszú fogságot szenvedett. Utóbbi időben mint nyugalmazott gazda­tiszt éldegélt szerény penziójából. — Születések és halálozások. A bu­dapesti statisztikai hivatal adatai szerint a lefolyt héten (szept. 17—23) élve született 275 gyermek, elhalt 183 személy; a születések tehát 92 esettel múlják fölül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 194 törvényes, 81 törvénytelen; nemre nézve 136 fiú, 139 leány. Halva született 17 gyermek, köztük 10 törvényes, 7 törvénytelen. A halottak közt volt 99 férfi, 84 nő, egy éven aluli gyermek 60. Ez év 38 hetében élve született, összesen 10,222 gyermek, elhalt 9408 egyén, a születések többlete tehát 814. — Egy magyar püspök leánya mint tanítónő Pásztély János munkácsi görög katholikus püspök kitűnő műveltségű leánya, Ilona, az ungvári leánynevelő-intézetben a 3. és 4. osz­tályban a földrajz és történelem tanítását vállalta el. — A Vil­ik választó kerület polgári köre ezennel értesíti tagjait és a kerület egyéb választásra jogosított polgárait, hogy a kör elnöke, dr Morzsányi Károly (lak. VII. kerület sip­utera 3. sz. a.) a választók névjegyzéke ellen netán teendő felszólamlások elkészítését és beadását egész díj­mentesen magára vállalta; minélfogva különösen mindazon t. polgártársak, kik az 1875. évi adó le nem fizetése miatt utasittattak vissza az összeirási bizottságok által, felkéretnek, hogy nevezett elnök ur irodájában az ott fekvő egy liftes kérvényt alá­írni szíveskedjenek. — A fővárosi szegényházak és népkonyhák 1874-ben. A fővárosi statisztikai hivatalt a belügyminisztérium felszántotta, hogy a fenálló szegényházak és népkonyhák felől terjesz­­szen elő adatokat. Ez már megtörtént, s közöljük azokból a következőket: Budapesten jelenleg há­rom nyilvános intézetben találnak ellátást a sze­gények, és pedig az 1713-ban alapított első kerü­­letbeli szegény ápoldában 49, az 1819-ben alapí­tott első kerületbeli polgári tápintézetben 12, az 1856 ban alapított „Erzsébet“ szegényházban 352 ; ezen kívül van még az izt. siülők háza 21 szegény számára. E négy helyen 1874 ben összesen 431-en nyertek ellátást. Az intézetek vagyona összesen 723,659 frt 37 kt, ebből ingatlanok : 216,000 frt, a többi tőkékben van elhelyezve; ezekhez 15,953 frt értékű bútor és fölszerelés is járul. A szegé­nyek segélyezésére fordítják még a jog- és enge­délydíjakat, és a bírságokból származó jövedelme­ket. A három intézet a mondott évben 82,750 frtot fordított a szegényekre, míg Bécsben, hol nyolc­ különböző alap van, ezekből csupán kettő rendesen harmadfél millió írttal járul a sze­gények istápolásához. A budapesti izr. si­lők há­zának vagyona 31,404 frt, s 1874-ben 8000 frtot költött ápol­­aira. A népkonyhák 1874-ben mintegy százezer szegényt látott el olcsó (10 kr egy ebéd) táplálékkal. Ezek tulnvay-^ '"608 vége, t. i. 73,000 az izr. nyesvW -*'»■ ^"tartott népkonyh I bájában­­v"“' Czolt,­a fővárosi népkonyhákat, me­­­­lyek csak 1874. deczember 1-én nyittattak meg.

Next