Ellenőr, 1876. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)

1876-09-01 / 241. szám

den látszat arra mutat, hogy eddig nem egyez­tek meg, és nem is fognak megegyezni, a­mint olyan követelésekről lesz szó, melyek a pá­risi szerződésben nem találják elintézésüket. Ha elég lenne keletnek sajgó sebét csak betapasztani, úgy ezen könnyen lehetne segíteni. Álbékét, "me­lyet senki sem akar és képes megtartani, i...Et­ienne létesíthető, de ily béke közvetítése és diktá­­lása az egyesült Európának sem méltóságával sem érdekeivel nem egyeztethető meg.­ E szerint még mindig azon kérdésnél vannak: mint kezdjék el? Kétségtelen, hogy e kérdés rö­vid idő alatt megoldást nyer. Kell hogy módját ejtsék már csak azért is, mert a jelen körülmé­nyek közt semmikép sem indokolható a kételkedés a nagyhatalmak őszintesége iránt, hogy a keleti vé­res vi­zálynak kivétel nélkül mindnyájan minél előbb végét akarják szakítani. Andrássy gróf ma hosszasabban tanácskozott Angol- és Oroszország követeivel, és nem alaptalan a várakozás, hogy e conferentiában megtalálták a kiindulás pontját.“ A „Köln. Ztg.“-nak aug. 29-ikéről Berlín­­b­ő­n ezt jelentik: A közvetítési tárgyalásokról, melyek a nagyhatalmak nagykövetei közt Bé­cs­ben folynak, jó forrásból hírlik, hogy legközelebb csak az ellenségeskedések megszünte­tésére vonatkozó modusról van szó, míg ma­gukról a békeközvetítési javaslatokról még nem kezdődtek meg a tárgyalások. A nagykövetek ér­tesítést várnak kabineteiktől, melyek még most egymás közt más módon tárgyalásokat folytatnak. Bécsből csakugyan jelentik is, hogy a hatal­mak eddig Konstantinápolyban csak készségüket fejezték ki a közvetítés iránt, de más egyéb lépés eddig még nem történt. Tegnapra volt kitűzve Konstantinápolyban a döntő minisztertanács. A­mi Montenegró fejedelmét illeti, föl kell jegyeznünk a „P. L.“ azon belgrádi táviratát is, mely szerint Milán fejedelem, a consulok azon teg­nap tett kérdésére, hogy van-e meghatalmazása Nikieta fejedelemtől arra, hogy Montenegró nevében békealkudozásokat folytasson, „nem“­mel felelt, azt mondván, hogy a jegyzékben kifejezett óhajtása, hogy az ellenségeskedések megszüntetése Monte­negróra is kiterjedjen, csak privát jellegű. A diplomatiai lépések akadályaiul hozzák föl még egyébiránt azt is, hogy Konstantinápolyban a fejedelem beleegyezése nélkül a nagyvezír nem akar alkudozni, ■­ szultán pedig képtelen határozatot hozni. A törökök hozzák-halasztják a dolgot, mert Alekszináczot be akarják venni, s remélik hogy ak­kor ezen várnak, Szerbia kulcsának megszállási joga átengedtetik nekik. Még egy másik nehézség az, hogy G­o­r­csá­ko is állítólag azt követelte Sztambulban, hogy a fegyverszünet megkötése a boszniai és herczegovinai fölkelőkre is kiterjedjen. Ez annyit tenne, mint a fölkelőket hadviselő feleknek elismerni, mit sok ol­dalról nem akarnak. HÍREK. Augusztus 31. Hivatalos. Kinevezés. A magyar igazságügy­miniszter Papházy Péter, oraviczabányai nyugalmazott törvényszéki elnököt a beregszászi törvényszék elnökévé, Szontagh Hugó alsó-kubiai kir. járásbirósági aljegyzőt a rózsahegyi királyi törvényszékhez II. oszt. jegyzővé ne­vezte ki. . . Névváltozás. Both Ede miskolczi illetőségű budapesti lakos vezetéknevének „Rónai“-ra kért átváltozta­tása megengedtetett. — Uj egyesület. A „tekei tűzoltó-egyleti“ alap­szabályai a kir belügyminisztérium által a bemutatási zá­radékkal elláttattak. — A szabadkai ügyvédi kamara köré­bő 1. A szabadkai ügyvédi kamara részéről ezennel köz­hírré tétetik, miszerint Domby László sz.-somlyói ügyvéd elhalálozván, irodája részére gondnokul T­a­m­k­ó Bertalan sz.-somlyói lakos ügyvéd neveztetett ki s az elhunyt a ka­mara ügyvédi lajstromából kiterültetett. _ A nőipar egylet tevékenységének el­ismeréséül a király ötszáz forintot küldött az egy­let számára, a belügyminisztérium utján. — Debreczennek reménye van, hogy nemcsak Hód-Mezővásárhelynek, de az egész vi­lágnak is megmutathassa, hogy csakugyan ő a ká­lomista Róma. Jelenleg dr. Blaskie tanár Edin­­burgból és tiszteletes Taylor Róbert ref. lelkész Londonból időz Debreczenben, s látogatásuk fo­ka az, hogy a protestáns hitrokonokat egyetemes zsi­natok tartására nyerhessék meg, s e zsinatok által aztán világszövetség létesüljön. Az első protestáns zsinat 1877. júl. 23-án lesz Edinburgban, és pedig az öt világrész minden presbyteri egyházának kép­­viseltetése mellett. E zsinatokat minden három év­ben megtartják különböző országokban. Blaskie és Taylor urak azt az ígéretet tették Révész Bálint superintendensnek, hogy az egyik legközelebbi egye­temes zsinat helyéül Debreczent fogják indítványozni. A Pest, Pilis és Solt t. e. megyék tankerületi iskolatanácsa utolsó közgyűlését szept. 4-én tartandó rendkívüli megyei közgyűlés alkal­mából ugyanaz­nap délután 4 órakor a megyeház nagytermében tartja meg.­­ Az egyetemi könyvtár új palotá­jában, több lap szerint, tegnapelőtt este a minta­­gymnasium egyik termének menyezete leszakadt. napernyő. Mrs. Skandon ócska, fekete selyem ru­hát viselt; kalapja nem igen látott boldogabb és fényesebb napokat, mint tulajdonosa, de bármily öltözéke volt is, nem lehetett úri hölgynek nem nézni. A két nő köszönt egymásnak, mindegyik a maga módja szerint. — Reméltem, jól érzi magát, térsasszony ? mondá Mrs. Bungay. — Igen szép idő van, mondá Mrs. Shandon. — Nem tecézik besétálni, té’sasszony ? szólt Mrs. Bungay, olyan keményen nézve a gyermekre, hogy az majd megijedt tőle. — Azért jöttem, hogy — hogy Bungay úrral beszéljek — re — remény­em, jól érzi magát ? szólt a félénk Mrs. Shandon. — Ha bemegy hozzá az irodába, ne­m nem hagyhatná nálam a kis­lányát ? kérdé Mrs. Bun­gay, mély hangon, s tragikus tekintettel, egyik uj­ját a gyermek felé nyújtva. — Én mamával atajot maradni, kiáltott a kis Mari, arczát anyja ruhájába temetve. — Eredj ezzel az asszonysággal, Mariskám, édes, mondá az anya. — Mutatok neked szép képeket, mondá Mrs. Bungay, egy vasorru-bába hangján, — meg sok­sok szép holmit, nézd-e — s kibontván papiros­csomagját, Mrs. Bungay kivett belőle néhány válo­gatott darab édes kétszersliftet, a minőt Mr. Bun­gay bor mellé szeretett. Kis Mari követte ezen von­zószert, mindnyájan belépvén a magánbejáráson, melyből egy oldalajtó vezetett Mr. Bungay üzleti helyiségeibe. Itt azonban, midőn a gyermeknek el kellett volna válnia anyjától, bátorsága elhagyta s megint odafutott az anyai szoknyához, mire a nyá­jas és szelíd Shandonné, látván Mrs. Bungay ar­­ctán a boszankodást, jólelküleg igy szólt: — Ha megengedi asszonyom, én is fölmegyek néhány perezre, s igy a három nő együtt felhaladt a lép­csőn. Egy második darab kétszersült teljes bi­zalmasságra bűvölte kis Marit, s egy-két percz múlva a legkisebb tartózkodás nélkül csacsogott egyre. (78 folyt, köve­t hír következtében Walla Ede állami mérnök úr, ki tagja volt annak idején­­ épület megvizsgálá­sára kiküldött bizottságnak, az eset következő közlésére kért föl bennünket. Az egyik terem menyezetében négy gerenda rosznak tűnt ki, amit a gerendák szállítója annak tulajdonított, hogy az el nem fedett ablakon egész télen beesett a hó és átáztatta. A minisztérium azonban mindaddig megtagadta a fizetést, míg a vállalkozó a geren­dákat ki nem cseréli. E rendeletet Walla úr be is mutatta nálunk. A vállalkozó tehát kicserélte a gerendákat, hanem ahhoz föl kellett bontani a menyezetet. E szerint az nem omlott be, hanem kibontották. — A városligeti skating-link, Mar­quis d’Albavilla meghatalmazott képviselője, Petényi Ottó benyújta a városligetben építendő korcsolya­csarnok tervrajzát, s ajánlatában a főv. tanács ha­tározatának minden pontját magára nézve kötele­zőnek elismeri. A terv szerint a csarnokban lesz pavilion és café-restaurant, estély és hangverseny terem, aquarium tengeri állatokkal, szökőkút, kor­csolyázó kör, urak és hölgyek öltöző salonja, jegy­szedő hivatal, gépház, mulató kioszk, tornacsarnok, zenekarzat, lakások, nyúl­lövészeti hely, virág- és növény tömbök. Az engedély megnyerése után mar­quis d’Albavilla saját építész mérnökével azonnal Budapestre jön s részletes tervrajzot készítve, a középítési bizottmány felülvizsgálata után az építést azonnal megkezdendi. Az egyemeletes diszes épít­mény minden része kő, vas, tégla és üvegszerke­zetből fog állani, és a feltételek megtartásának biztosítékául a marquis az 5000 frtnyi óvadék azon­nali lefizetésére hajlandó. — Érdekes lelet. Mint Munkácsról táv­iratilag jelentik. Lehóczky Tivadar tegnap Sztán­­falvánál egy őskori telepet átfúrt, téglányokból tűzhelyt, őrlőköveket, kőkéspengét és temérdek legdurvább cserepet ásott ki. A lelet igen becses darabokat tartalmaz. — Öngyilkosság. Ma délben a város­ház­ tér sarkán levő Rottenbiller-ház, honnan sze­gény Vidacs dőlt a halál karjai közé, ismét ha­sonló megrázó katasztrófa színhelye volt. Rainer Ferencz 1848—49-ben honvédszázados leugrott a ház negyedik emeletéről az udvarra és szörnyet halt. Rainer körülbelől 60—65 éves volt, s egy­szer már egy budai korcsmában méreg által tett öngyilkossági kísérletet, de megmentették. Zakla­tottan élt, s ez oka kétségbeesett tettének. Egy ideig józsefvárosi vasúti postamester volt, de ez állását elvesztette, sőt most bűnvádi vizsgálat alatt állott.­­ Az aradi tűzoltószerek kiállítá­sáról a bíráló Jury következő ítéletet hirdetett ki: 1) nagy aranyérem Knaust, Bécs, fecskendőkért; 2) nagy aranyérem Walser Ferencz, Budapest, fecsk.; 3) nagy ezüsté. Seltenhoffer Fr., Sop­ron, fecskendőkért; 4) n. e. é. Geittner és Rausch, Budapest, fecsk.; 5) n. e. é. Geittner és Rausch, létrákért; 6) n. e. é. Pollák, Wal­ter­s­h­au­s­en, kenderneműekért; 7) n. e. é. Gut­ter­mann, Bécs, övékért; 8) n. e. é. Walser, Budapest, sisakokért; 9) kis ezüstérem Kölcs­ek, létrákért; továbbá ugyancsak kis ezüstérmet nyer­tek még a következők: Seltenkoffer, létrákért; John, Lipcséből, kendernemüekért; Geittner és R­a­u­s­c­h, kendern.; Guttermann, si­sakokért ; dr. Lindner Gusztáv, fáklyáért; Büttner, Lipcséből, lámpákért és végül St­ahl­­ecker, Stuttgartból, hangszereiért. Az érmeket Kopcsányi úr, a kiállítás elnöke nyújtotta át az illetőknek. — A régi váczi temetőben hagyott nagyobb síremlékekből négy darabot Illek Vincze újpesti plébános az újpesti temető és az utczák díszítésére szemelt ki. A fővárosi tanács meg is engedte, hogy azokat minden díj nélkül elszál­líthassa. — Az állatkert legutóbb a következő ajándékokat kapta : József főherczegtől 2 rókát; B. Gerliczy Vinczénétől Budán 1 lángbaglyot; Suhayné úrnőtől 1 mezei nyulat; Nagy Teréztől Bpesten 1 kalangya varjút; Czigler Francziska Bpest 1 vér­csét ; Péch Ferencz Szerencs 2 rókát; Sellner Gyula Budán 3 lángbaglyot; Deutsch Mór Budapest 1 gó­lyát; Ruzsinszky Ferencz Bpest 1 rókát; Krausz Károly Bpest 1 bibiczet; Csorba Ákos alispán Me­­hádia 1 barna keselyűt; Nyáry Béla Szeremle 2 fekete gólyát; Somhegyi József plébános Fótb­­­nádi gémet; Kriesch János tanár Budapest 1 vizi teknőczöt; Des Echerolles-Kruspér Sándor Saáp 2 farkast; Besztery László Újpest 1 nádi gémet; Jancsovics Pál alispán Békés­ Gyula 2 túzokot; Pelikán cs. kir. alezredes Bpest 3 sólymot; Kis Géza Geszt 3 kék gémet; Pokorny Sándor polgár­­mester Losoncz 2 vidrát; Illéssy Sándor polgár­­mester Kisújszállás 2 pelikánt és 5 vadkacsát.­­ A nemzeti zenede szeptember 5-én, kedden, délután 5 órakor saját helyiségében (egye­temtér 5. sz. a. III. em.) rendkívüli közgyűlést tart. Tárgyai a­ titkárválasztás, b) az alapszabá­lyok módosítása. A növendékek beiratása illetőleg felvétele szeptember 9-ikétől egész 15-ikéig, az in­tézeti helyiségben délután 3—5 óráig történik. — Gyanús megr­en­delé­s­e­k. Néhány nap előtt a II. ker. viziváros főutcza 12. sz. a. lakó Hompercz Mátyás kőnyomdásznál egy ismeretlen férfi jelent meg, s fölszólította, hogy részére az elő­mutatott minta szerint 15 kopekes orosz váltót és 40 kopekes állambélyeget 3—3 ezer példányban készítsen. Foglalóul tíz forintot le is fizetett. Hom­percz úrnak az egész megrendelés gyanús lévén, az illetőt ugyan tegnap estére magához rendelte, hogy a nyomtatványokat átvegye, de egyszersmind a rendőrséget is értesítette, így az ismeretlen elfoga­tott. Orosz útlevele van, de nem tartozik a „vörös­­­kereszthez“. Rawe Izraelnek hívják, lengyel zsidó és 34 éves. Találtak nála nagyobb összeg orosz pa­pírpénzt, aranyat, ezüstöt s más értékes tárgyakat. — Egy mélyen sújtott szegény asz­­szony, özv. Schidló Mária napszámosnő ma ön­­gyilkosság által akart véget vetni megkeserített életének. Férje a tavaszszal öngyilkos lett, egyetlen leányát pedig épen most temette el. Mikor aztán haza ment a vadász-utcza 19. sz . levő lakására, több csomag gyufáról leáztatta a phosphort, de épen idejekorán észrevették, s öngyilkosságát meg­­akadályozták.­­ Az őrsz. kisdedóvó egyesület uj intézetéhez (Terézváros, hosszabbított rózsa-utcza, szemben a szegények házával) egy minta-kisded­­óvoda is van csatolva, melybe 3—4 éves kisdedek mérsékelt havi­ dij mellett, okmányilag kimutatott szegénység esetében pedig ingyen is felvétetnek. — Kazán­­robbanásr­ól tud hirt egyik helybeli lap. A magyar állami vaspályánál történt, s 9 ember halt meg e baleset miatt. Kazán­robbanás ugyan nem történt, s ennek következté­ben 9 ember sem halt meg, de egy 40—45 éves ismeretlen férfi holttestét csakugyan beszállitották az állami vaspályától a Rókusba. Ezt azonban a vonat gázolta el. — A m. kir. államnyomda papír­szükségletére hirdetett pályázatnál ma a következők nyújtottak be ajánlatokat: Posner, Dávid, Siráky és a hermaneczi papírgyár, továbbá az elbemühli, theresienthali és Eichmann és társa féle osztrák papírgyárak. Az ajánlatokat holnap bontják föl. — Rablók kegyetlenségei. Deanu rablóvezér Alvincz környékén nagy rettegésben tartja a lakosságot. Nem­rég Sugág községben ő és társai esti 9—10 óra közt egy oláh családot összekinoztak, mert nem elégedtek meg az átadott pénzzel. A családfőt a frissen sült forró málé­ ke­­nyérre hassal ráfektették, s úgy kinozták, egy má­sik gyomrára forró szurkot c­ipegtettek, egy har­madikat tüzes vassal sütögettek, így végre kival­latták, hogy a pénz a padláson van, s azt maguk­hoz véve eltávoztak. A családfő a kínzások követ­keztében meghalt. — Öngyilkos gyújtogató. Új-Paná­­ton e hó 28-án tűz ütött ki, de az aradi tűzoltók eloltották, mielőtt a fenyegető rész két háznál töb­bet elhamvaszhatott volna. Az egyik ház egy va­gyonos német paraszt tulajdona, ki maga hadgya­korlatokon lévén, egy 16 éves oláh suhanczra bízta a házőrzést, kit a tűz elnyomása után a pajtában egészen összeégve, térdelő helyzetben, szorosan a fal mellett találtak, nyakán megpörkölődött kötél­hurokkal. Minden arra mutat, hogy ő gyújtotta föl a házat, aztán megrémülvén, a kötőfékkel fölakasz­totta magát.­­ Mialatt az adóvégrehajtók ösz­­szeírták Sink János szegedi korcsmáros minden holmiját, ő azalatt agyonlőtte magát. — A fővárosi ipartanodák. Az or­szágos magyar iparegyesület által életbeléptetett ipartanodákban az 1876/77-iki tanfolyamra a be­iratás kezdetét veszi f. évi szeptember 3-án az illető igazgatóságoknál vasárnap 2—4 óra közt é. n. , hétfőn, szerdán és pénteken pedig esti 7—9 óra közt. Midőn az orsz. iparegyesület igazgatósága ezt a nagy közönséggel tudatja, a következőkre figyelmezteti az illetőket : Az ipartanodának czélja azon ipartanulók és segédek elemi vagy további képzése, kik eddig vagy semmiféle oktatásban nem részesültek, vagy pedig az elemi tanodába jártak ugyan, de magasabb tanfolyamot hallgatni alkal­muk nem volt. Az előkészítő (I.) osztályba azon ipartanulók vétetnek fel, kik az elemi okta­tásban vagy épen nem, vagy hiányosan részesül­tek. A fejlesztő (II.) osztályt azok látogathat­ják, kik az elemi tanodákat jó sikerrel végezték. A szakelőadásokat (III. osztályt) azok lá­togathatják, kik az erre megkívántató előismere­tekkel bírnak, vagy a helybeli ipartanodák vala­melyikében a 2-ik osztályt jó sikerrel végezték. Az ipartanodát segédek is látogathatják. Az osz­tályt, melybe a jelenkező tanoncz vagy segéd lép­het, az ipartanodai testület határozza meg. Az ipar­tanodában felvétetik bármily vallásfelekezetű és nemzetiségű ipartanoncz és segéd. A tanítás ingyen adatik, felvételi dij nem követeltetik. Azonban mind az iparos tanoncz, mind a segéd beiratáskor igazolni tartozik, hogy valamely iparműhelyben van elfoglalva. A tanulók a szükséges irás- és rajz­szereket — kivéve a papírt és irónt — magában az iskolában való használatra ingyen kapják. Azon kérelem intéztetik az iparos­ testületek elöljáróihoz s az egyes mester urakhoz, hogy tanonczaikat ezek­nek és saját érdekökben az ipartanoda rendes lá­togatására buzdítani és ösztönözni szíveskedjenek. Egyszersminds figyelmezteti az igazgatóság a kézipa­ros urakat az 1872-ki ipartörvény 40. és 42. §-aira, mely utóbbiban c) alatt minden iparos köteles ta­­nonczát „az ismétlési esti, illetőleg ipariskolába já­rásra szorítani“, továbbá a 87. §-ra, mely szerint „20 írttól 200 írtig terjedhető birságban elmarasz­talandó, a) a ki. . .a segédszemélyzet (tehát tanon­­czának) iskolai oktatására vonatkozó kötelességeit nem teljesíti“, végül a 90. §-ra, mely szerint ismé­telt esetekben az iparos tanoneztartási jogától ipar­­hatóságilag megfosztható. A beiratás a tabáni ipartanodába történik­­. ez. Wehner Gyula igazgató urnál (szarvastér melletti elemi tanodában). (I., és II. osztály). A vízivárosi ipartanodába t. ez.Violich Károly igazgató urnái (főreáltanodai épületben.) (I., II. és III. osztály). A belvárosi ipartanodába t. ez. Ledényi Ferencz igazgató urnái. (kötő-utczai elemi tanodában.) (I., II. és II. osztály). A lipót­városi ipartanodába t. ez. Haselmayer Pál igaz­gató urnái, (templom-tér 1. sz. a.)(I. és II. osztály). A terézvárosi ipartanodába t. ez. Mészner Jó­zsef igazgató urnái, (terézvárosi elemi tanoda föld­szint.) (I., II. és II. osztály). A józsefvárosi ipartanodába t. ez. Barczen János igazgató urnái, (stáczió-utcza 55. sz. a.) (I. és II. osztály). A fe­­renczvárosi ipartanodába t. ez. Csőkey János igazgató urnái, (templom-tér 1. sz. a.) (I. és II. osztály). Törvényszéki csarnok. — A fővárosi rendőrök egy különös példánya mutatta be magát a fenyitő törvényszék előtt. Még júliusban történt, hogy Adler nevű bu­dai kádármestert egy éjjel mikor haza ment, két jómadár kifosztotta. A mester azonban nagyon za­varos állapotban volt, s a megfutott tolvajokat üldözve két tisztességes­ embert támadt meg, s kö­vetelte tőlük, hogy adják vissza pénzét. Közbejött aztán Wallenstein Vilmos, a 404. számú rendőr, ki­vel a mester szintén dulakodott, s vagy 12 frt áru kárt tett ruhájában. A fenyítő törvényszék ma tár­gyalta az esetet, Adlert 4 napra ítélte, a rendőrt pedig 12 frtnyi követelésével polgári perre utasí­totta. A­mint Adler elhagyta a törvényszéki épü­letet, Wallenstein rendőr utána ment s erőszakkal be akarta kísérni a kapitánysághoz, vagy pedig fi­zesse meg rögtön a kárát. Adler erre visszafutott a törvényszékhez s a bíróságnak bejelenté pana­szát. Az önkénykedő rendőr azonal visszahivatott, de oly durván viselte magát, hogy a bírónak csak fenyegetéssel lehetett elcsitítani. A rendőr aztán morogva elkotródott.­­ Hivatali sikkasztás miatt ma fél­évre ítélték el Rutka Jánost, a józsef-ferenczvárosi járásbíróság volt végrehajtóját, ki egy árveréskor bevett 241 frt­é­­krt nem adta át a bíróságnak, hanem magánál tartotta. Mentsége a törvényszék előtt az volt, hogy a pénzt elvesztette, de a tör­vényszék nem adott semmit e mentségre. CSARNOK. Az öreg Ellington úr végrendelete. (Angol életkép.) Az Ellington Lily kedves vidám arcza na­gyon vonzó volt, legalább atyja azt gondolta, a­mint édes szeretettel a reggeli készítésével foglal­kozó leányának mozdulatait kisérte, s nézte, a mint azok a vékony ujjak épen a kellő mennyiségű czukrot tették a kávés csészéjébe. A­mint a csé­szét elvette a kezéből, az mondta: —­ Kis leányom, beszédem van veled, ma reggel valami fontos kérdést kell hozzád in­téznem. Lily kérdőleg tekintett atyjára, de volt valami arczában, a­mi az ajkán lebegő kérdést vissza­tartóztatta. — Ma reggel, midőn a postára mentem, Her­bert Györgygyel találkoztam, hazakisért. Kitalá­lod, hogy mit kért tőlem ? Az öreg ember élénk figyelemmel nézett leányára, de látta, hogy valósággal olyan közönyös, mint a­hogy : „Nem, atyám“ — válasza sejteni engedé. — Tegnap este — folytatá az öreg úr — Story Károlylyal beszélgettem, s az a különös, hogy ő is épen azt a kincset kéri tőlem, a­mire Herbert vágyik. Lily fülig pirult, s ajkainak ideges rezgése a reácsüggesztett szemek előtt elárulta titkát. Egy sóhajtást nyomva el folytatta. — Úgy, tehát kis leányom kitalálta tit­komat ! Gyermek , sohasem jutott még eddig eszembe, hogy nagy leánynak tekintselek, s ime férjhez kérnek­ ügy, tehát el akarod már öreg atyádat hagyni? Lily felugrott a székről s karjait atyja nyaka körül fonta. — Nem, atyám, nem , nem akarom, de nem is tudnám elhagyni. Olyan egyedül érezné magát ebben a nagy házban, ha nem volna valaki kö­rülte, aki szeresse s apró kényelmeiről gondoskod­jék ; de —­s a szelíd hang lassú suttogássá válto­zott, Károlyt úgy tekinthetné, mint fiát, és mind­nyájan együtt lakhatnánk. A­mint Lily e szavakat mondta, az öreg em­ber szemeit elhomályosították a könnyek. — Jól van, drágám, ez a világ folyása, és nekem nem szabad önzőnek lennem. Úgy, úgy, a kis leányom szereti Károlyt ? mondá a leányka ar­czát gyöngéden simogatva. Megvallom, sajnálom, hogy nem Györgyöt szereted. György olyan derék, olyan nemes lelkű ifjú.­­— Oh papa, Györgyöt nem is lehet Károly­hoz hasonlítani . Károly oly szép férfi és olyan műveit. — Jól van, kis leányom, te vagy az érdekel­tebb fél, s remény­em, Károlyban sem fogok csa­lódni, és olyan jó embernek találom, a­milyennek kívánom, hogy legyen. Kedveském, tehát „igent“ mondjak neki, igen? Lily válaszul atyja keblére hajtotta fejét. Az öreg úr gyöngéden simogatta szép szőke haját, bá­natosan gondolva, hogy leánykája szívében „a papa“ nem foglalja el többé az első helyet. A fe­lesége halála óta e szöszhajú kis leány volt sze­­mefénye, és háza napsugara. Az ifjú Storyra mint vőre gondolni teljességgel nem volt oly kellemes előtte, mint midőn Herbertet reméllte fiának mondhatni, Herbertet, akit gyermekkorától kezdve ismert, s kinek nyílt férfias jellemét becsülte. De a választás a Lily dolga volt, s leánya boldogságáért beleegyezett a házasságba. Néhány hónap múlva megvolt a lakodalom, s az öreg úr meghívta az ifjú párt, hogy házioltárokat az ő háza fedele alatt üssék fel. Lily mindig szerető engedelmes gyermeke volt atyjának, ugyanezt az érzést férjére is át­vitte. Olyan átlátszó természete volt, mely színeze­tét az erősebb akarattól nyeri. Ha férje azt az ál­dozatot kivánta volna tőle, hogy jobb kezét vá­gassa le, még azt is képes lett volna megtenni. Ellington úr egészen átengedte leányát férjé­nek, egyetlen gyermeke boldogságában saját ifjú­ságát élte ismét által. Egyszer azt mondta ve­­jének : — Károly, arról gondolkozom, hogy vagyo­nomat neked ajándékozzam. Szeretnéd-e, ha minde­nem a tiéd volna, s öreg atyátokat még hátra levő napjaiban vendégetekül tartanátok a háznál? Az ifjú ember meglepetéssel nézett apósára, de néhány pillanat múlva vidáman válaszolta : — Atyám, úgy látom, hogy ma tréfálodó ked­vében van. — Sohasem voltam komolyabb egész életem­ben. Öreg ember vagyok, az élet gondjai kifárasz­tottak, szeretnék már megnyugodni, hogy előké­szítsem magam arrra a nagy útra, mely felé oly sebes léptekkel közeledem. Ha hajlandó vagy ezt a terhet magadra vállalni, megteszem a lépéseket, hogy mindenemet átruházzam reád. — Teher! mondá az ifjú élénken. Én más szempontból nézem a vagyont, s nem tartom te­hernek; de ha atyám annak tartja, szívesen le­veszem válláról, s Lilyvel mindent elkövetünk, hogy boldognak érezze magát közöttünk. — Jól van, Károly, meglesz — mondá El­lington úr. Még akkor nap elment Herberthez, a­ki ügyvéd volt; ifjú barátjának elmondta szándékát, s kérte, hogy készítse el végrendeletét, s már most minden vagyonát írassa által vejére. Herbert György nyugodtan hallgatta végig a beszédet. Midőn az öreg ur bevégezte, igy szólt: — Én elkészítem az iratokat, bátyám kíván­sága szerint; de arra kérem, hogy fogadja el ta­nácsomat s legalább egy esztendeig ne iktattassa be a telekkönyvbe. Próbálja meg, bátyám, hogy megy igy a dolog. Hát ha nem lesz olyan kelle­mes, mint a­milyennek most képzeli. Hagyjon ma­gának egy kibúvó ajtót, melyen ha kell, menekül­het a bajtól. — Öcsém, jó tanácsot adott, követni fogom, ha más okból nem, hát azért, hogy kedvét tölt­­sem , de tudom, hogy felesleges elővigyázat, hiszen ösmeri Lilyt, milyen jó kis teremtés. — Igen, tudom — válaszolá Herbert — Lily a legjobbszevű nő az egész világon. De nem tette hozzá, hogy Lily a férje aka­ratának visszasugárzása, s nem idézte azt a köz­mondást „menyem nem lányom, nem nem fiam“. Az iratokat elkészítette, s annak idejében az aláírás és megpecsételés megtörtént, s Ellington, ur átadta vejének, hogy tegye el. Az Ellington ház kellemes, tágas épület volt. Az öreg úr szerette a kényelmet, s minthogy módja volt benne, nem ta­gadott meg magától semmit. A vendégek számára egy külön szobája volt, melyet még eddig sohasem használtak más czélra. A szobák ízletesen voltak bútorozva. A virágokat szenvedélyesen szerette, s házánál mindenütt virágokkal találkoztál, a lépcső­kön s folyosón virágok között haladtál végig, a szobában minden ablakból virágok mosolyogtak fe­léd, s az állványokon exoticus növények vonták magukra figyelmedet. Egy jó darab ideig az átadás után minden jól ment, az öreg úr meg volt az új rendezéssel elégedve. Vagy egy fél év múlva Ellington úr egy­szer a keletre nyíló szobában olvasta a hirlapokat; délután úgy öt óra tájt lehetett, az idő, s minthogy a nap nem sütött már oda, kellemes bűvös menedé­ket nyújtott. Story úr valamivel korábban jött haza uzson­­nára mint rendesen, s a szőlővel befutott veran­dában ült a felesége mellett. A már néhány per­czig tartó csendességet a következő szavakkal sza­kította félbe: — Lily, mit mondasz tervemhez, hogy a keleti szobát bútoroztassuk újra, s zárjuk be, csak akkor használjuk, mikor vendégeink jönnek? — Mit gondolsz Károly, atyám nem szeretné, hogy valamelyik szobát bezárjuk, azt mondja, hogy az olyan barátságtalan hideg s feszes dolognak látszik. Ha tetszik a bútorokat megváltoztathatjuk, s a régieket magunk használjuk. — De Lily ne felejtsd el, hogy most én va­gyok az úr a háznál, s igy akarom. De van még valami, a­mit el akarok veled igazíttatni: mondd meg atyádnak, hogy más helyet válaszszon az új­ságolvasásra. Lily meglepetéssel nézett férjére, de nem le­hetett szavainak más értelmet adni. Látta az ar­­czából, hogy a­mit mondott, azt akarta is, s volt alkalma megtanulni, hogy minden véleménykü­lönbségben engednie kell, mert különben férje na­pokig érezteti vele neheztelését, s olyan fagyos, mintha egy jéghegy volna közötték. Ez volt a rendes büntetés, s a kis gyöngédszivü asszony nem tudta kiállani. Másnap reggel atyjához ment, s ujjaival ezüst-fehér haját simogatta. Hirtelen csak lehajolt, megcsókolta s akadozó hangon mondta: — Papa, Károly a keletre nyíló szobát újra akarja bútoroztatni, s egészen csak a vendégek számára fentartani. Beleegyezik-e, atyuskám ? Ellington úr egy pillanatig a bánatos kék szemekbe nézett, s azt mondta: — Lilykém, te akarod, hogy úgy legyen ? — Nem magamért, atyám, de Károly úgy kívánja-----------­— Elég, kedvesem. Már tudom. Az öregnek már ezután másutt kell az újságokat olvasni. A gyöngéd szemek leánya arczán nyugodva észrevet­ték a bánat sötét árnyékát rajta, s biztató hangon azt mondta: Kedves kis leányom, ne gondolj ve­lem, ha Károlyod úgy kívánja, rendén van minden. Az új változtatást megcsinálták. A következő héten Ellington urat sétálás közben egy záporeső érte utol. S midőn bőrig át­ázva hazament, siettében nem törölte meg a lábát, s lábnyomai a tiszta veranda padozatán maradtak.­ Midőn későbben Károly a verandába ment, hatá­rozottan haragos képet csinált. Éles hangon kér­dezte : — Lily, ki jött ide sáros lábbal ? — Azt hiszem, hogy atyám. Mondd meg neki, hogy máskor térülje meg előbb, mielőtt bejönne ? Talán bizony azt gondolja, hogy disznó­ól a házunk. Fiam — mondá egy nyugodt hang — nem ügyeltem eléggé. Máskor gondosabb leszek, s többé nem lesz okod panaszra. A fiatal­ember válaszra sem méltatta apósát, ámbár, ha észrevette volna jelenlétét, nem nyilat­kozott volna ilyen élesen. Jobb szerette, hogy Lily legyen köztök a közbenjáró. Boszosan ment ki a szobából. Lily szelid arcza mindegyre bánatosabb kife­jezést nyert. Imádta férjét, s bármilyen gyötrel­mébe került, a legkisebb kívánságát kész volt tel­jesíteni , de atyját is­­szerette, s véghetetlen fájdal­mat okozott látni, hogy Károly mindennap tűrhe­tetlenebb s gorombább lett iránta. Az öreg Ellington úr nem látszott nagyon ér­zékenyen venni a dolgot. Nyugodt és udvarias volt, minden rendreutasítást vagy ezélzást jó néven lát­szott venni, még azt is eltűrte, midőn veje evés közben a legroszabb falatokat tette tányérjára s az ételt olyan durván lökte elébe, mintha könyö­­rületességből tartaná s nagyon terhére volna, hogy annyi baj van vele. Egyszer reggelizésnél azt mondta feleségének: Lily, azt hallom, hogy nem egészséges, ha­­ sok növény van a szobában. Azt akarom, hogy ezt a sok lomot szórasd ki szobánkból. A virág csak a kertben szép, a szobában megrontja a levegőt s elzárja a világosságot. Lilynek megteltek szemei könynyel, de nagy erőfeszítéssel visszafojtotta. Ő is szerette a virágo­kat, mintha gyermekei lettek volna. Az atyjától örökölt ízlés volt, mely vele együtt nőtt. Ellington úr néma tanúja volt leánya felindulásának. Tudta, hogy női önfeláldozása oly határtalan volt, hogy nemcsak virágairól, de bármiről lemond, ha férje úgy kivánja, fájt az öreg urnak, de egy szót sem szólott. Az öregek rendesen fázékonyak s ugyan ez nap este az öreg ur a kandalló lobogó tüze előtt foglalt helyet, hihetőleg az összeroskadó szénben s a szeszélyes lángokban vissokat látott. Károly úr a szobába jött s egész szemtelen­séggel ezt mondá: — Nem adhatna nekünk is egy kis helyet a tűznél, egy kis meleg nekünk is jól fogna esni. — Szivesen, fiam. Nem gondoltam, hogy elve­szem a meleget tőled, félrébb húzódott, s folytat­ta elmélkedését. — Egy idő múlva azt mondta : „Károly add ide azokat az írásokat; egy kis vál­toztatást akarok bennök tenni. Az ifjú készséggel elhozta. — Meglehet, gon­­dolá magában, hogy az öreg urnak még több va­gyona is van, mint a mennyit elismert s átadott. S ez a gondolat nagyon kellemes volt előtte. Ellington ur feltörte a pecsétet s az Írást fi­gyelemmel átolvasta. Aztán a tűzbe vetette. Egy pillanatig fényesen fellobogott s aztán hamuvá lett. Károly ur haragos felkiáltással rohant oda, de Ellington ur felállótt, s az öreg ember és az ifjú vő egymás szemébe néztek. Az Ellington úr nyugodt méltóságával szemben Károly haragja lecsillapult. — Vejem uram, öreg napjaimban egy jó lecz­­két tanultam, úgy találom, hogy sokkal illőbb ne­kem gazdának lenni, mint vendégnek, úgy találom, hogy a test hanyatló erejét pénzzel kell pótolni, ha azt akarjuk, hogy gyermekeinktől a megőszült fe­jünket illető tiszteletet megkapjuk. A múltra ves­sünk fátyolt. Ismét én vagyok az úr a háznál, s remény­em, hogy Lilyvel együtt ismét jó gyerme­keim lesztek. Házam és erszényem nyitva áll előt­tetek, s szivesen látott vendégeim vagytok. Ismét leült, a tű­z parázsába nézett, s folytatta elmélkedését. Károlynak volt annyi eszes belátta, hogy hiába dühöng, s legjobb lesz, az új helyzetet csendesen elfogadni. Ez időtől kezdve minden jól ment. A kis Lily ismét vidám volt, mert férje fös­vénysége, mely jobb tulajdonságait elnyomta, atyja okos és elég korai közbenlépése által megszűnt. Nem sokára egy kis fijok született, a nagy­­atyja nevére keresztelték, s a háznál a szeretet és egyetértés volt újra az uralkodó szellem. Amica. KÖZGAZDASÁG. Földművelés. Az országos magyar erdészeti egye­sület idei rendes közgyűlését az év utolsó ne­gyedében Budapesten fogja megtartatni. Termény piacz. Budapest, aug. 31. Gabonaüzlet. Kész búza ma változatlan árak mellett csak nehezen tartotta meg tegnapi zárárait, malmaink igen tartózkodók. 78 kilós búza eladatott 10 frt 40 krral, 771/.,, kilós 10 frt 25 krral 3 hóra. Határidőre csak egy kötés jutott tudomásunkra, t. i. 2800 métermázsa márczius-á­rilisi zab adatott el 6 frt 68 krral. Usancebuza szept. okt. 9 frt 90 krral, márczius­­aprilisi 10 frt. 40 krral és usancezab szept.-okt. 6 frt 32- 36 krral jegyzendő. Mind 100 klgr szerint. Pénz- és értékpiacz. Budapest, aug. 31. A tőzsde eleintén kedvező han­gulatban volt az aranykölcsönnek a hitelintézet részéről történt megkötésére, de utóbb ellanyhult a kedvezőtlenebb külföldi jegyzések folytán. Az előtőzsdén osztrák, hitel 189.50—140.60-nal kötve, magyar hitel 121.25 pénz. — A d­é­li tőzsde élettelen volt, osztrák hitel 140.40, magyar hitel 121, földhiteltárs. 30, municipális 12 pénz, magyar sorsjegy 70.50. Iparpapirok üzlet nélkül, csak Luiza kere­sett 136-tal. Erezváltók és valuták lanyhák, Berlin 59.20, London 120.90, Páris 47.60. Az esti tőzsdén erősebb kínálat mind a két hitelinté­zeti papírban : osztrák 139, magyar 120.50. Távirat­ok: Berlini, aug. 31. Búza 189., 202.50. Rozs 145.­, 144.50, 154.50 Zab 146.­, 144.50. Olaj 67.80, 67.30, 68.60. Szesz 52.—, 51.80, 52.—. Boroszló, aug 31. Búza 18.70. Rozs 17.50. Zab 14.20. Olaj 66.50, 65.50 Szesz 49.80, 50.—, 49.50. New-York, aug. 30. Liszt 4.75. Kivonat a hivatalos lapból. Árverések: Szabad (M -Vásárhely) szeptember 13. Koncz János birtoka 11,843 frt. — Pálfalva (U­­óvár) okt. 2. Frankl Lőrincz háza és telke 4918 frt - Rákócz (Homonna) nov. 6. Boronkay László birtoka 178,301 frt. - Valkány (N.-Kikinda) október 28. Tarnay István birtoka 23,548 frt. — Szatmár szept. 15. Bauer Albert ingatlanai 3645 frt. — Keszthely (N.-Kanizsa) okt. 4. özv. Horváth Pálné ingatlana 2000 frt. — Budapest szept. 1­2. Turcsányi András budai háza 3250 frt. — Makó szept. 22. Golgoviczi

Next