Ellenőr, 1876. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)
1876-09-17 / 257. szám
pVlxettst ink: Egész évre . . 30 frt — kr. Évnegyedre * 5 frt —■kr, félévre . . . IO „ — w Egy hónapra . 1 „ SO „ ®gyes sz ám kra IO krajczár. —Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám, 6*mmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldőire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 257. szám. POLITIKAI NAPILAP: hirdetések felvétele: Budapesten, nádor utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflre & Cseczignél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. fíiadó-hivatal, Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás-Budapest, vasárnap, szeptember 17. 1876. Vik. évfolyam. Táviratok. Bécs, szept. 16. A „Pol. C.“ Konstantinápolyból, 16-áról, jól értesült forrásból jelenti, hogy a porta által a hatalmak képviselői elé terjesztett békeföltételek emlékiratban foglalják, melyben a porta legelébb azon okokat kifejti, melyeknél fogva neki a fegyverszünet elfogadása lehetetlennek látszik és a végleges békekötést előbbre teszi. A békefeltételek következők: 1. A szerb fejedelemnek hódolása Konstantinápolyban. 2. Az 1283-iki ferman által szerb őrizetre bízott, de az antiquo török birtokban maradt négy várnak megszállása. A milicznek megszüntetése, és pedig a belső rend fentartására szolgáló haderőnek nem szabad 10,000 embert és 2 ágyuüteget meghaladnia. 4. Az 1249-iki ferman értelmében Szerbia viszszabocsátandja a szomszéd tartományokból bevándorolt lakosokat, és kivéve az ab antiquo fennálló szerb várakat a később épített erődítvények teljesen lerontandók. 5. Ha Szerbia a megállapítandó hadikárpótlást nem tudná fizetni, a jelenlegi tributum a hadikárpótlás kamataival öregbíttetik. 6. A török kormánynak joga egy vasútvonalat építeni, mely Belgrádot a nisi vonallal összeköti, és azt török ügynökök vagy saját választású társulat által kezelteti. Tovább kijelenti a porta, óhajtván minden hátsó gondolat gyanújától ment maradni és a hatalmak közvetítésében való bizalmát megbizonyítani, hogy a felsorolt hat föltételre nézve teljesen a közvetítő hatalmak belátására bízza magát, teljesen reájuk hagyja az okokat megfontolni, melyek ezen föltételeket diktálták, mint oly eszközöket, melyek a jelen calamitások ismétlését megakadályozzák. Montenegrót illetőleg a status quo anteahoz fognak ragaszkodni. Amint a hatalmak a békefeltételek fölött ítéletüket kifejezték, a porta 24 óra alatt kiadja a parancsot az ellenségeskedések beszüntetésére. Konstantinápoly, szept. 16. A szeraszkieratban tartott banketten a szultán a következőt mondá: Szándékaink mindig a békére irányulnak, de ezen czélt jól szervezett hadsereggel kell elérni. Berlin, szept. 16. A „Ndd. Z.“ a török békeföltétele iránti hírekre vonatkozólag constatálja, hogy a porta a legfontosabb a keleti kérdés eldöntésére vonatkozó pontok egyszerű ignorálásával és Szerbiát illetőleg az 1875-iki status quora visszamenő követelések mértéktelenségével a hatalmaknak egyenest a harczi keztyűt odadobja, feloldván őket minden tekintetbevételtől, melyet eddig politikai okokból és politikai delicatesseből a portával szemben követendőnek tartottak volna. Bécs, szept. 16. A „Wiener Abendpost“ írja : A porta által kifejezett békeföltételekkel az európai hatalmak által megindított békeactió első concret alapját nyerte, nyilván komoly előterjesztés forog fenn, hogy ez azonban nem fog egyenest elfogadtatni, s a kabinetek mérséklő és igazító befolyásának még tág tér nyílik, alig vonható kétségbe ; legalább is annyi előre megjegyezhető, hogy a porta formulázása igen hiányos, hogy minden belátás szerint azon biztosítékokat is, melyeket a porta a fölkelt tartományokbeli keresztyének sorsának javítása, tehát a m. é. decz. 30 iki reformjegyzék keresztülvitele iránt lesz adandó, ha nem magában a békeszerződésbe, de a békealkudozásokba be kell foglalni. Zágráb, szept. 16. (Tartománygyűlés.) A közlekedésügyi bizottság jelentése az úthálózatról letárgyaltatott és elfogadtatott. A végrehajtó eljárás némely határozatainak módosítása irántijavaslatot az általános tárgyalásban elfogadták. Az ülés elején Sasics azon indítványt terjeszt elő, hogy a királyhoz a szaroszeli és szovii lakosoknak nyújtott adományokért hálafelirat intéztessék. Az indítványt hétfőn kerül tárgyalásra. Belgrádi, szept. 16. (A „B. C.“ távirata.) Az itt Bécsből tudomásra jutott békeföltételek rendkívüli izgatottságot gerjesztettek. A békéről már most senki sem akar hallani se. Mindenki csalódott, mert elfogadható békeföltételeket reméli. — Deligrádból jelentik, hogy Csernojeff tegnap és ma megakadályozta a törökök további előnyomulását. London, szept. 16. A „Times“ a békefeltételeket illetőleg megjegyzi: Európa a szerb várak megszállását soha sem engedheti meg; a vasútépítésre vonatkozó pont elfogadhatónak látszik. A „Times“ közzéteszi Gladstonenak egy levelét, melyben Derby lord legközelebbi nyilatkozatáról emlékezik és rászólja, hogy a kormány politikája csak óvásokból , demonstrátiókból áll. Európának most meg kell határoznia, mi az igazságos, és aszerint kell cselekednie. Pétervár, szept. 16. A párisi „France“ hírét Oroszország és Németország közötti véds daczszövetségről, jól értesült forrásból koholmánynak mondják. Berlin, szept. 16. (Zárlat) Galicziai 85.25. Lombard 128.—. Balist-jöved. 58.—. 1860-as 102.80. Bécs 167.50 Romániai —.—. Államvasut 479.50. Papir-jöved. 56.25. Hitelsorsjegy 30375 1864-es 265.—. Hitelrészvény 239. — . magy. sorsjegy —. —. a „N. fr. Pr.“-nek jelentik, azt sürgeti, hogy a porta követeléseire a hatalmak a békeszünet iránti követelés peremptoricus ismétlésével feleljenek. Németország és Anglia erre szintén készek. Mihelyt a porta memoireja közöltetett a bécsi külügyérség és az angol, orosz és német nagykövetségek közt — a franczia és olasz kabinetekkel pedig egyidejűleg távirati uton — tárgyalások kezdettek. Cabinetünk azt hangsúlyozza, hogy azonnal ellenjavaslatok tétessenek, mihez elégséges a hatalmaknak a főbb pontokban való megegyezése. A porta iránt előzékeny módon az ő memoiiája alapján kell megkezdeni a tárgyalásokat, de aztán tekintet nélkül a még meg nem állapított praeliminarékre fegyverszünetet követelni. A német és angol nagykövetek helyesnek tekintik ezen álláspontot s kabineteiktől jövendő netalán más utasítások fenntartásával hajlandóknak mutatkoznak Andrássyhoz csatlakozni. A török főhadiszállás most Peskaniczában van, s onnan 14-ikéről azt jelentik, hogy az utóbbi napokban a helyzet nem változott. Az alekszináczi és beligrádi főhadsereg tetemes erősítést kapott. A törökök 3 nehéz Kruppágyut kaptak s még többet várnak. Konstantinápolyból tegnap indította útnak a hadügyminiszter a segédcsapatokat. Belgrádból jelentik, hogy a törökök Zvornik mellett átléptek a Drinán s a folyó mentén a Száva felé tartanak. Alimpics serege, melynek zöme (12,000 ember) már a napokban Csernojeffhez indult, Bjelina és Bácsa mellett visszavonult a folyón, s elhagyta sánczait. A törökök legközelebb Sabácz ellen nyomulnak. Lord Derby a „Times“-ban kijavítja azon hibákat, melyek a lapokba minapi beszédének közlésébe becsúsztak. Egyik helyét így javítja ki: „Ami engem illet, sohasem fogok elkövetni oly kontárkodást, hogy odaadjam nevemet egy oly tervhez, melyről lelkiismeretem szerint azt hiszem, hogy kivihetetlen, egyszerűen csak azért, mert csábító külszíne van s jól veszi ki magát a papiroson.“ — A végső passus pedig így hangzik: „Ne higgjék önök, hogy, mivel mi e kérdéseket a fődologban, ha nem is tisztán philosophiai szempontból tekintjük, minden külföldi hatalom és politikus is kizárólag ezen szempontból tekinti azokat. A „Daily Telegraph“, mely évek óta szívósan védelmezte Gladstone politikáját, most az országban levő minden agitatió dacára is sürgősen szükségesnek vallja, hogy az angol nép, minden pártversenyzést félretéve, ne vonja meg kormányától támogatását, hogy ennek szabad keze lehessen, hogy a béke elérése iránti törekvéseit hatékonyan érvényesíthesse. Angliának meg kell előznie a helyzet nagy veszedelmét, s a fölkelő tartományok megnyugtatását békés alkudozásokkal, s nem vad vérontás előidézésével kell biztosítania. A spanyol „vallási türelem“ gyakorlása ellen, melyet az utóbbi napokban jellemeztünk, a londoni Protest Educational Inst, levelet intézett Derbyhez, melyre ez azt felelte, hogy a spanyol kormány utóbbi rendeletét (közöttük) fontolóra veszi s az levélváltás tárgyát képezi közte s a madridi brit követ közt. A „Nat. Ztg.“ szerint e tárgyban élénk levelezés folyik az angol és német kabinetek közt. Felszólalást akarnak intézni a spanyol kormányhoz, hogy ezt kötelezettségeinek megfelelő eljárásra bírják. UTOLSÓ POSTA. A hatalmak sietnek állást foglalni a török békeföltételekkel szemben. Oroszország, mint Budapest, szeptember 16. Az első concret alap. Post tot discrimina, végre csak mégis közzé lettek a porta békeföltételei. De nem igen látszik meg rajtuk az a sok veríték, amit a „barátságos hatalmak“ konstantinápolyi követei mérséklő fáradozásban kiizzadtak. Mindent összevetve, a porta feltételei merevek, szigorúak, s nagy mértékben igazolják aggodalmunkat, hogy Sztambulban az elkeseredés vette át az uralmat s végsőségekre játszik. De a feltételek mégis jogosultak, mégis igazoltak. Egy erőtlen, ingatag fejedelem jogtalan háborúba csábittatott nagy ura ellen, hűtlenség bűnébe esett. A nagy ur e fejedelem meghódolását, személyes megaláztatását követeli. Ez a legelső feltétel. Egy nép visszaél a benne helyezett bizalommal, s az őrizetére hagyott várakból ellenségül vont megbízójára. Megbízója e várakat ismét birtokba akarja venni. Ez a második feltétel. Egy szegény nyomorék kis ország körülményeihez képest óriási haderő feltartására pazarolja el szegénységét, s e haddal egy birodalom sőt egy világrész békéjét bolygatja fel, hitszegen, esztelenül. A porta e hadsereg eltörlését követeli, s a belbéke őrzésére csak 10,000 embert, két üteget enged tartani. Harmadik feltétel: Egy elmaradt nemzet iskolák helyett várakat épit s az orvosságra valót kalandos uralkodásra költi. A porta az uj várak lerontását követeli és visszahelyezi jogaiba az iskolát s az orvosságos üveget. Negyedik feltétel: Egy vakmerő kalandor rabló betörést tesz szomszédja s ura birtokába; felidézi a rombolást, pusztít életet és vagyont. A kárvallott követeli kára megtérítését, vagy legalább a kárvallott összeg kamatjait évenként. Ötödik feltétel: Egy oktalan kormány évek óta szigetté elszigetelővé teszi picziny országát, hogy vele Törökországot a világtól elkülönítse s távoltartsa magától a modern élet áramlatát. A török kormány jogot követel magának arra, hogy e kis országon keresztül utat nyithasson magához a nyűgat civilisatiójának, vasutat építve Nisből Belgrádig a világforgalom számára. Hatodik feltétel. Az utolsó feltétel pedig az, hogy Montenegróval szemben, csak a status quo ante bellum alapján bocsátkozhatik békealkuba. Ezekre a feltételekre mondja a hivatalos „Wiener Abendpost,“ azt, hogy: Hála istennek, megvan az első „concrét alap“. Az bizony concrét. Annyira concrét, hogy kevés ehhez fogható kemény dió termett a diplomatiának ebben a században. A „Wiener Abendpost“ veszi is ezt észre egy kicsit, s nagy mulatságosan arra a bölcs belátásra jut, hogy itt bizony „a hatalmak mérséklő és helyreigazító befolyásának szerfelett tág mezeje nyílt“. Rendkívül tág mező valóban. Legkivált ha teljesedésbe megy a „Wiener Abendpost“ szerencsétlen jóslata, hogy a kemény diót — könnyebb megroppantás okáért — még egy kicsit petrificálni is fogják az árban elszenderült reformjegyzék fölébresztése által , mert hát tudva van, hogy a porta semmitől jobban s jogosultabban nem idegenkedik, mint attól, hogy a belügyi reformok ügye a szerb háborúval összebonyolíttassék. Meglehet különben, hogy a porta éppen csak azt várja, hogy pour comble du bonheure, még ezzel a követeléssel is fellépjenek a barátságos hatalmak, s akkor mindjárt elengedi meglepetésében mind a hat pontot függelékestül együtt, amiben eddig nem birt megszelídülni sem Zichy grófnak, sem sir Elliotnak. Meglehet, hiszen néha az követelés absurditásától is kieshetik sodrából az ember. Mi bizony nem tudjuk. Ha a „Wiener Abendpost“ tudja, az ő szerencséje. De valamihez magunk is sejtünk egy kicsit. Nevezetesen ahhoz, hogyha a porta meg talál maradni szigorú feltételei mellett, s még a reformjegyzék felelevenítésétől sem talál megrökönyödni, akkor monarchiánk egy oly dilemmába jut, melytől kegyetlenül megszűkülhet nekünk az a „tág mező“, hol a „Wiener Abendpost“ oly könnyű szívvel legelteti szép reményeit. Manteuffel tábornok-diplomata úr békéltető missióval jártában-keltében, nagyon közel jutott ismét ahhoz az eszméhez, hogy a kelet pacificálása érdekében monarchiánk szállja meg a fellázadt tartományokat. S ha azokkal a reformokkal szerencsésen sikerül komplicálnünk a békekötés művét, monarchiánk valóban ott lesz, hogy a saját tettei alapján joggal ítélhetik a zsandárkodásra. Ide akarunk jutni ? Talán mégse. De éppen azért volna tán czélszerűbb a portára csilapítólag hatni az ingerlés helyett, s nem szaporítani azon feltételeket, melyekre a porta rá nem állhat, de fogyasztani azokat, melyekre Európa ráállhatna ugyan, de valószínűleg csak békéje kockáztatásával. A király kedden Bécsbe tér, hol néhány napig fog időzni, aztán ismét vissza jő közénk, s családostul együtt egész karácsonyig nálunk, Gödöllőn marad. Tisza Kálmán kormányelnök úr és Széll Kálmán pénzügyminiszter úr szerdán Bécsbe mennek. A „Nemzeti Hírlap“ újabb idő óta híreket ereget világgá majd a minisztériumban történendő változásokról, majd egyes miniszterek elejtett szavairól. Mondanunk sem kell, hogy ezek minden alapot nélkülöznek. Úgy látszik, vagy valaki találja abban kedvét, hogy a „Nemzeti Hírlap“-ot fel-felültesse s a közönséggel megkacagtassa, vagy a „Nemzeti Hírlap“ akar ily után érdekessé lenni, s a magas politika jól értesült köntösében tetszelegni. Hieronymi Károly államtitkár úr szeptember 12-én, kedden, meglátogatta választóit Zsombolyán. Ámbár kora reggel, 3 órakor érkezett meg, mindazonáltal nagyszámú küldöttség várta a városi elöljáróság élén. Augustin Péter városi főjegyző üdvözlő szavaira Hieronymi kifejezést adott örömének, hogy szeretett választói körében ismét megjelenhetett. Viharos éljenzés követte szavait, s az egész küldöttség elkísérte Csekonits János gróf házába. Dél felé jöttek a küldöttségek, a politikai és juridikai hatóságok, tanártestület, a polgárok és földművesek. És noha Hieronymi látogatása alig pár órával jutott tudomásra csak megérkezése előtt, mégis a közeleső falukról sokan megjelentek a választók közül, képviselőjük iránt szeretetüknek és nagyrabecsülésüknek kifejezést adni. Eztán díszebéd következett. Hieronymi képviselő úr terembeléptekor a zsombolyai zenekar a Hieronymi-indulót játszta, melynek végszavait: „Hieronymi éljen sokat szűnni nem akaró éljenzések követték. A felköszöntések csakhamar megeredtek. Viszkidenszky Gusztáv választási elnök éltette a szeretett vendéget, a munkás hivatalnokot és köztiszteletben álló képviselőt, mire Hieronymi Károly hosszas, ékes beszéddel választóit és a hazát köszönte fel, melynek ily értelmes és derék választó polgárai vannak. Beisk a szolgabiró ivott azon képviselőre, aki teendőinek túlhalmozottsága daczára választóit meglátogatta. Főtisztelendő Nuszbaum válaszol a választó polgárok részéről és üríti poharát a képviselőre, kit az ég becsületes és lelkiismeretes munkásságáért minden javaival halmozzon el. Hieronymi megemlékszik a távollevő, köztiszteletben álló pártelnökről, élteti gr. Csekonits Endre urat. Tapsok, éljenzések követték minden egyes fölszólalást. Másnap a legszívesebb bucsuzás között vált meg a zsombolyai kerület képviselője választóitól. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye szabadelvű párti tagjai alakulás és szervezkedés tekintetéből folyó évi szept. hó 24-én délután 3 órára pártértekezletre ezennel meghivatnak. Pest-Pilis és Solt t. e. megyék szabadelvű pártjának megbízásából: Fáy Béla, alelnök. A somogymegyei szabadelvű párt. Folyó hó 25-én reggeli órakor tartandó pártgyűlésre Somogymegye szabadelvű pártjának tagjai tisztelettel meghivatnak. Az ülés tárgyai: a 25-én tartandó rendkívüli megyei gyűlés teendői iránti tanácskozás, u. m. 1. A közigazgatási bizottság tagjainak megválasztása iránt. 2. Az 1877-ik évi közigazgatási, árva- és gyámhatósági költségvetés előirányzatának vitatása. 3. A kaposvári kir. államgymnasium hittanári állomására való kijelölési javaslat iránti tanácskozás. Kelt Kaposvárott, 1876. szept. hó 12. Gróf Somssich Imre, a somogymegyei szabadelvű párt elnöke. A régi mintázatú adókönyvecskék fölhasználása tárgyában a pénzügyminiszter a következő kör rendeletét intézte valamennyi pénzügyigazgatósághoz, adófelügyelőhöz és adóhivatalhoz: Beérkezett jelentések szerint az új mintázatú adókönyvecskéknek a f. évi január hó 29-én kelt rendelettel történt behozatala folytán az addig használatban volt adókönyvecskékből úgy a községeknél, mint az adóhivataloknál és pénzügyigazgatósági gazdászati hivataloknál helyenként nagy készlet maradt fen. Miután egyrészt ezen nagyobb értéket képviselő készlet elárusítás által nem értékesíthető, másrészt pedig megfelelő kiigazítás, illetőleg pótbeírás által ezen könyvecskék az egyes adózók részére még használhatóvá tehetők, megengedtetik, hogy a még készletben levő ily rétzi adókönyvecskék azon adózók számára használtassanak fel, kiknek az 1875. év végével hátralékuk nem maradt, vagy a mely adózók számára az egyénenkinti leszámolás alkalmából az 1876. év előtti időszakra uj adókönyvecskék állitandók ki. Ez értelemben a községi elöljárók a kir. adófelügyelő által oly módon utasitandók, hogy a régibb minta szerinti könyvecskékbe a bennök nem foglalt adónemet a szükséghez képest pótlólag írják be, s a félnek teljesen kiigazítva adják át. Azon adózók, kik 1875. év végén adójukkal hátralékban maradtak, az 1876. január hó 29-én 1851. sz. a. kelt rendelet értelmében kivétel nélkül uj mintázatú adó könyvecskékkel látandók el. A hadgyakorlatok, Az ez idei hadgyakorlatok a bevégzéshez közelítenek. Mi ez alkalommal nem hadtani, hanem politikai következtetéseket akarunk a tapasztaltakból levonni. Hogy a hadgyakorlatoknál uralkodó szellemnek politikai súlya van, ezt oly egységes államnál is, mint Francziaország a tapasztalatok igazolták. A mi dualistikus államformánkban a hadsereg szelleme irányzatának komoly megfigyelése igen szükséges, és pedig különösen azért, mert a megkívántató átalakulásra több tényező egyöntetű közreműködésére van szükség, mint egységes államoknál, és így több időre is. Valahányszor a katona tanúságot tesz arról, hogy ő polgár is, a honvéd pedig, hogy ő katona is, mindannyiszor egyegy aggodalmunkkal kevesebb van. Az idei hadgyakorlatok alkalmával e kettőről több alkalommal győződtünk meg. S jól esik beismernünk, hogy e szellem és irányzat általánosságra jutására a hadseregben a legnagyobb befolyást a legfőbb hadúrnak, királyunknak példája gyakorolta. A hadsereg minden alkalommal meggyőződhetett arról, hogy ő felsége épp oly figyelemben részesíti a polgári élet minden mozzanatát, mint hadseregének minden egyes részét, és a magyar királyt kötelmeinek teljesítésében az ausztriai császár épp oly kevéssé zavarja, mint az ausztriai császárt a magyar király. És igy a hadseregnek minden egyes tagja tudhatja, hogy midőn ő felsége iránti hűségéről és áldozatkészségéről tanúságot tesz, ugyanakkor mindezt hazája iránt pecsételi meg. Valamint a kiegyezés első időszakában e szellem hiánya a hadseregnél, midőn még egy tekintélyes, az úgynevezett soldatescai rész által a jó hazafiság és jó katonaság incompatibilisnek egymással tartatott, aggodalommal töltött el bennünket, úgy jelenben e szellem átváltozása megnyugtat hadseregünk megbízhatósága és harczképessége felől. A honvéd intézményre mi nemcsak nemzeti jellegénél fogva fektettünk súlyt, hanem katonai és pénzügyi tekintetekből is. És amidőn a szükséges áldozatok meghozatalára készek valánk, ezért cserébe nemcsak a nemzeti jelleg bebizonyítását vártuk a honvédségtől, hanem azt is, hogy teljes erővel fog igyekezni bebizonyítani, mikép a katonai igényeknek és várakozásnak is meg fog felelni; a honvédelmi minisztériumtól pedig megvártuk azt, hogy a megszavazott összeg minden egyes tételének kiadásánál és a budgetek megállapításánál arra fogja legfőbb figyelmét és gondját fordítani, hogy nem a támasztható igényekre, hanem a valódi szükségre legyen tekintet. A honvédség fölszerelése és élelmezése ma kevesebbe kerül aránylag, mint a hadseregé; építkezései az olcsóság mellett az igényeknek teljesen megfelelők. Az idén először ugyan, de jól esett hallanunk, hogy a honvédség királyunk várakozását is teljesen kielégítette és katonai tekintélyek elismerését is kiérdemelte. A képes altisztek hiánya érezhető a honvédségnél, amiért is óhajtjuk, hogy e hiány pótlására haladéktalanul a szükséges intézkedések megtétessenek, mert a honvédség teljes fölszerelése, a katonai igényeknek megfelelő berendezése, ha pénzbe is kerül az államnak, a kifejlettség magasabb mérvének elérése által igen nagy megtakarítások lesznek eszközölhetők hitünk szerint a közös hadseregnél. Nekünk érdekünkben van államunk haderejét kivált a jelen bonyolult európai viszonyunk között ha nem is fokozni, de a jelenlegi karban minden áron megtartani. Experimentatiókra sem magunkat elragadtatni, sem azokat másoknak tanácsolni kedvünk nincsen , de abbeli meggyőződésünket el nem hallgathatjuk, hogy hadibudgetünk jelenlegi magas számtételei az állam mindkét felére hosszú időn megbízható nem fog lenni. Gondoskodni kell tehát azon eszközről, melylyel egyfelől az állam hadképessége ne szenvedjen, másfelől a hadibudget tetemes leszállítása lehető legyen. Mi az európai általános lefegyverzés tanát bár üdvösnek ismerjük el, de tőle a mi életünkre eredményt nem várunk, egyedül a honvédintézmény fejlesztése és tökéletesbítése az, mi pozitív eredményekre vezethet. A honvédség midőn harczképességéről kétségtelen bizonyítékot szolgáltat, ugyanakkor az állam pénzügyeinek javulása mellett is garantiákat nyújt. Nem nemzeti sujtásos kedvtelés az, mi a honvéd intézményhez való szívós ragaszkodásunk alapját képezi, hanem, mint mondók, katonai és pénzügyi tekintetek. Hogy eddigi költekezéseink nem képeznek kidobott pénzt, a mellett ma már nemcsak a theória, hanem a valódi tények bizonyítanak. Ezen irányban a honvédségtől függ még többet fölmutatni, és a királynak még a nemzetnek beléje vetett bizalmát megszilárdítani és állandósítani. Reméljük és okunk van hinni, hogy a jövő évi hadgyakorlatok ép oly fokozatos fejlődést fognak a hadseregnél úgy a szellemben, mint a honvédségnél a harczképességben fölmutatni, a minő náluk ez évben mutatkozott a múlt évekkel szemben. I Gróf ml ÍME.I | 1805-1876. | Magyarország koronás királya pár nap előtt Erdélyben jártában Kolozsvár küldöttségétől, mely e derék ősi magyar város hódoló üdvözletét vitte meg ő felségének, az igaz érdeklődés rokonszenves hangján kérdezősködött Erdély kiváló betege, Mikó Imre gróf állapotáról. Huzamosabb idő óta szenvedett; aggodalommal gondolt rája ez ország, különösen szűkebb hazája, s megtisztelő figyelemmel fordult feléje a fejedelmi részvét. Ő felsége megbízta Kolozsvár polgármesterét, hogy a beteg hogylétéről naponként értesítse; mikor pedig a tisztelgő küldöttség Nagy-Szebenből hazautazott, Wenckheim Béla báró helyettes miniszterelnök a király meghagyásából azt a ritka megbízást ruházta a polgármesterre, hogy a betegnek ő felsége legmélyebb részvétét és sajnálatát fejezze ki állapota fölött. Mikó Imre grófnak még annyi ereje volt, hogy a legmegtisztelőbb, a legmagasabb részvétért hálás köszönetet mondjon ura királyának. Aztán nyugalomra hajtotta fejét. Tevékeny, 71 esztendőre terjedő munkás élete megszakadt. Magyarországnak egyik kiváló, Erdélynek ez idétt legérdemesebb életű, legáldásosabb emlékű fia hunyt el benne. Feledni — hosszú időkig nem feledik el, mert Mikó honosainak szivébe irta nevét, s a hála és szeretet áldó gondozással megőrzi emlékét. Az erdélyi közművelődési intézmények, mint a kolozsvári muzeum, a n.enyedi collegium, a sepsiszentgyörgyi főiskola, melynek utolsó napjaiban is hatvanezer forintot adományozott, a kolozsvári protestáns theologia, mely még alakulóban, a kolozsvári színház, mely az erdélyi szinügy erős vára s az erdélyi vasút, — egytől-egyig az ő nevéhez fűződik. Míg ezek fönállanak és virágoznak, addig Mikó Imre nevét, Mikó Imre nagylelkű áldozatkészségét hirdetik. Az ő jótékonyságának éltető ereje gazdagon buzogott Erdély művelődési és anyagi fölvirágzásáért, az ő tevékenységének kitartó fáradozása ernyedetlenül szorgoskodott összes hazánk emeléséért. Politikai tényei feledésbe mehetnek, bár mint a volt jobboldal egyik nagy tiszteletű tagja, az 1867-iki felelős magyar kormány közlekedésügyi minisztere