Ellenőr, 1876. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)
1876-09-18 / 258. szám
cglMxiUsf krt. Egész évre . * 20 frt — kr. Évnegyedre i. , 5 frt — kr. Félévre . . 1O „ — Egy hónapra 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krnjinr(Szerkesztési iroda: Budapesten, Addor-utcza 6. szám. Semmit sem ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldőére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmintes leveleket fogadunk el. 258. szám. Budapest, hétfő, szeptember 18. 1876. POLITIKAI NAPILAP. hirdetések felvétele: Budapesten, Addor utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflre & Cieczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint. Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest. Rakosárok-utca 43. sz. #Ziadó-hivatal, sFjvLdcLpesten, addor-utcz a 6, azdm. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára mint eddig Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai úton vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. BOCS, szept. 17. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Ranko Alimpics visszavonulását következéseiben azon aggasztó eshetőséggel hozzák kapcsolatba az itteni tájékozott körök, hogy a védtelen drinai vonalon benyomuló török seregnek, legcsekélyebb kihágását is Ürügyül használhatja fel Oroszország a fegyveres beavatkozásra. Zimony, szept. 17. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Ranko Alimpics teljesen odahagyta a drinai hadállást s gyorsmenetekben Deligrád alá vonul. A török sereg átkelt a Drinán, a lakosság kétségbeesve menekül. Belgrádban attól tartani, hogy a drinai török sereg Sabáczot megkerülve Belgrád felé fog nyomulni. Belgrád, szept. 17. (A „B. C.“ távirata.) Risztics panaszkodott a diplomatiai ágenseknek, hogy Szerbiát meg sem kérdik , minő feltételeket akar elfogadni. Szerbia — úgymond — nem diktáltat magának békét még a nagyhatalmaktól sem. — Magán értesülések szerint Sabácz komolyan fenyegetve van. Szerajevo, szept. 17. (A „B. C.“ távirata.) A boszniai fölkelés teljesen megszűntnek tekinthető. Deszpotovics miszerint visszatér Belgrádba. A bjelinai őrség szerb területen van, s a szerb hadsereg balszárnyát teljesen elvágta a főhadtesttől. BOCS, szept. 17. (A „B. C.“ távirata.) A hatalmak nem fogják visszautasítani a törökök békefeltételeit, hanem elfogadják azokat a további alkudozások alapjául, és a lehető legrövidebb idő alatt más föltételekkel fognak föllépni. A belgrád-alekszináczi vasút kiépítése úgy Magyarország mint Törökország részéről is mint conditio sine qua non jelöltetik meg. A szofia-viddini rendkívüli nehézségekkel járó vonalra a Balkánon keresztül a porta sohasem gondolt, mert hiszen a Duna áthidalása a könnyen kiépíthető és stratégiailag fontos szofia-nis-belgrádi vonalon Magyarország teendője. Róma, szept. 17. A „Diritto“ a portának békefeltételeit elfogadhatlanoknak tartja és ezt mondja: A béke ezen föltételek mellett a harcz tűzhelyének folytonos fentartás volna és a dolgok állása csak roszabbittatnék, ahelyett, hogy a rendet helyreállítanák, csak a nyugtalanság új indokait létesítenék, az alkudozások egyetlen alapja, eredményre való reménynyel, Szerbiának status quoja. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, hétfőn, szeptember 18. Nemzeti színház. Népszínház. AX EJ CXÉG. Theodosia Lendvainé ............... . . . , ‘ T . Bastienne Paulayné Színmű 5 felvonásban. Irta Adelina Helvey L. Sardou Viktor; fordította Gabriella Molnárod Molay Ferencz. Kezdete 7 órakor. René Bercsényi — Genevoix Szigeti József R u n a n a n. JET Az Operett. 3 f.I mS.bm L’Aubepin Újházi Dunanan Tihanyi Gudin Benedek J. Patroklus Karikás Bonoefoy Vizvári Tympanon Solymosi Gaspard Kőrösmezei Lespingot Kápolnai André Kőrösmezei Astrakán Zádor Melandrin Pintér Vendéglős Hunti Groom Ligeti Pamela Sziklay E. Biztos Halmai Leokadia Darai K. . Kárpitos Sántha Agatha Szigethi J Vendég Tóth Imre Kezdete 7 órakor. Klára Felekyné — Budapest, szeptember 17. A KELETI HÁBORÚ. A harcztérről. A Drina mellől s nem Alekszinácz alól szólnak ma a jelentések. Egy belgrádi távirat szerint a törökök 14-ikén megtámadták Popov mellett a szerb hadállásokat, s visszaszorították a szerb csapatokat. Délután az utóbbiakhoz a sabáczi dandárból és önkénytesekből két zászlóalj érkezett, mire a törökök meglehetős veszteséggel viszszavezettek. Szerajevóból írják, hogy a porta Drina mellett nagy erőfeszítéseket tesz oly haderő felállítására, hogy komoly offensívát lehessen kezdeni. Nazif pasa Valinak sikerült újabban a bosnyák basi bozukokból 5650 embert összegyűjteni. A basi bozukok főparancsnokává Hadzsi Ali pasa neveztetett ki. Erélyes és okos embernek tartják, ki A porta békeföltételei. A „Pol. C.“ következőkben közli a porta békeföltételeinek authenticus szövegét: „ 1. A szerb fejedelmi méltósággal felruházott személy a fővárosba fog utazni, hogy a szultán előtt hódoljon. 2. A négy vár, melyeknek őrzését az 1283- diki fermán Szerbia fejedelmére bízta, és melyeknek a császári kormány ab antiquo birtokosa maradt, megszállatik, mint a múltban, és e pontban szorosan az 1862. szept. 8-ki jegyzőkönyv határozatai fognak követtetni. 3. A militia föloszlattatik. A fejedelemség belsejében a béke fönntartására szükséges katonai erő nem lehet több mint 10,000 ember és két ágyuriteg. 4. Az 1249-iki fermán határozatai értelmében Szerbia köteleztetik a szomszéd tartományokból oda bevándorlókat visszautasítani hazájukba, és a Szerbiában az antiquo fennállóit erődökön kívül minden későbben épített vár tökéletesen lerontoltatik. 5. Ha Szerbia nem képes megfizetni a hadikárpótlást, melynek összege megállapíttatni fog, úgy a jelenlegi tributum a hadi kárpótlás kamatainak megfelelő összeggel föl fog emeltetni. 6. Az ottomán kormánynak joga lesz a vasútvonalat, mely Belgrádot a Nisbe vezető vasúttal összeköti, kiépíteni és annak üzletvezetését ágenseire vagy az általa választandó ottomán társulatra bízni. A memoire megjegyzi továbbá, hogy a porta a feltételek megállapításában nem lépte át azon határt, melyet maga elé szabott. Azon vágytól indíttatva, hogy a hátsó gondolatoknak minden gyanúját elkerülje, és hogy a hatalmak közvetítő fáradozásai iránt bizalmát tanúsítsa, kijelenti a porta, unuitu elöbl) kifejtene, mi lenne az igaz,uafe ~---pontjából az illető Ügyállás jogos és szükséges következménye, hogy a fölsorolt hat föltétel tekintetében egészen a hat közvetítő hatalomnak bölcs ítéletére bizza magát. Egészen rájuk hagyja az okok megfontolását, melyek e hat föltételt mint oly eszközt diktálták, mely a jelenlegi calamitásnak ismétlődését megakadályozza. Montenegrót illetőleg a status quohoz ragaszkodnak. Amint a hatalmak kimondják véleményüket a békefeltételekről, a porta 48 óra alatt parancsot ad az ellenségeskedések beszüntetésére. A „N. fr. Pr.“-nek jelentik Berlinből szept. 16-tól. A török jegyzéket kisérő memoire fölsorolja a fegyverszünet megtagadásának okait, elmondja a mostani közvetítés történetét, hangsúlyozza a portának hosszú türelmét, végül kijelenti készségét a discussióra és a békepontok esetleges megváltoztatására. A hatalmakhoz intézett jegyzékkel egyidőben a szultán saját kezdeményezéséből parancsot adott az ellenségeskedések azonnal való beszüntetésére a harcrtér egész területén, azon föltétel alatt, hogy Szerbia és Montenegró ugyanazt tegyék. A hatalmak nagyrészt jóakarattal fogadták a porta feleletét, orosz részről semmi akadályokat nem várnak. Hírszerint Ausztriának kifogásai vannak a vasúti kérdés ellen, míg a föltételek némelyikét igen szelídnek tartja. Bülow már ma referálta a császár előtt a porta válaszát. (Edhem pasa megbízó levele és Abdul Hamid szultán trónralépésének jegyzéke ide megérkezett.) Konstantinápolyi hírek szerint a nagyhatalmak összes képviselői utasítást kaptak kijelenteni a portának, hogy az általa 6 pontban formulázott békefeltételek még csak a tárgyalás alapjául sem fogadhatók el; Andrássy gróf pedig, egy bécsi hír szerint, az emlékirat átvétele alkalmával kijelentette volna a török nagykövetnek, hogy annak több pontja el nem fogadható. A „Pol. Corr.“-nek írják Konstantinoipolyból szept. 12-től. A minisztertanács befeje- j zése után, melyben a béke föltételeiről vitatkoztak, a szultán elé terjesztették a minisztertanács jegyzőkönyvét a cabinet lemondásával együtt, azon esetre ha ő felsége e feltételeket megváltoztatni akarja. A vasárnap kihirdetett batt daczára, melyben a szultán kívánságát fejezte ki a háború befejezése iránt, nagy hibát követne el a szultán, s így okoskodik a „Pol. C.“, ha hajlandóságot mutatna a status quo ante bellum alapján alkudozni. A mohamedánok a háború kezdete óta forrongásban vannak, mit csak az enyhíthet, ha Törökország biztosíttatni fog jövőre a szerb támadás ellen. Ha a minisztérium a több oldalról gyakorolt mérséklés daczára hajthatlannak mutatkozik, ennek oka kétségkívül abban keresendő, hogy a török államférfiak meg vannak győződve, hogy Anglia és Ausztria nem szövetkezhetnek Oroszországgal, oly engedmények kicsikarása végett, melyek veszélyesek a török birodalomra. A kabinetnek némely tagja még azt is állítja, hogy a török hadsereg most már az orosz ellen küzd. Világos, hogy a török kormány a hatalmak egyenetlenségére számít, ultimátumának keresztülvitelénél. Ha ezen reményei teljesülésbe mennek, úgy talán inkább hajlandó önkénytes engedményekre, melyek a birodalom helyzetével megegyeztethetők. Az utolsó hatt benyomása általában igen kedvező, ezt teljesen a szultán fogalmazta, megígérte, hogy a rendetlen csapatokban szigorú fegyelmet fog fenntartani. Ezenkívül 3500 nizámot küldtek Bjelina felé, hol a hadsereg az utóbbi napokban mintegy 25,000 emberre nőhetett. Csak nizám is 18 zászlóalj van ott. A tüzérség meglehetősen erős. A megkezdendő operatiók czélja Sabácz. Grahovoból jelentik, hogy a szakadó eső daczára, mely a törökök támadó műveleteit három napra egészen megakasztotta, a törökök 15-ike és 16-ika közt, támadástól félve, sánczaikból az egész éjen át élénken tüzeltek, reggel megszüntették a tüzelést. Azt hiszik, hogy a törökök a rémítő roszidő miatt készületeket tesznek a visszavonulásra. Mint Belgrádból jelentik, az orosz-román határon felhalmozott fegyverek és lőszerek végre bejutottak Szerbiába. Hírszerint több mint 50,000 hátulfőt és négy Krupp-ágyut vittek be. Ignatieff tábornok megbízó levele Livádiába küldetett a császárhoz aláírás végett. Zichy gróf az övét valószínűleg csütörtökön kapja meg, azután Bécsbe utazik, hogy egyik fiának fölszentelésénél jelen legyen. Zichy gróf távolléte rövid ideig fog tartani. A „Pol. Corr.“-nek írják Belgrádból szept. 14-től: „Risztics külügyminiszter ma tanácskozott a nagyhatalmak néhány kéviselőjével. A béke föltételeiről volt szó, melyek hivatalosan tudattak Szerbiával. Risztics a porta követeléseit, melyek szerint újra jogosult lenne várőrséget tartani Szerbiában, elfogadhatlanoknak jelentette ki. Az ország védő erejének leszállítását illetőleg, az ottomán részről tett követelés elleméten áll minden hattal. A hattok jogosítják Szerbiát annyi katonaság tartására, amennyit biztonsága megkíván. A szám sehol sem határozatik. A párisi szerződés pedig határozottan megerősíti mindazon jogokat, melyeket Szerbia a császári hattok által nyert. Ezen fölül a militia megszüntetésének követelése semmi gyakorlati értékkel nem bír. A fejedelem kormánya a szervezéssel fölhagyhat, de népét sohasem fegyverezheti le. A szerb nép ősidőktől fogva folytonosan föl volt fegyverkezve, úgy mint a törökök is. Egy szerb sem engedi elvétetni fegyvereit. Inkább lemond az életről, mint a fegyverviselés tiszteletéről. Ha pedig a nemzet fölfegyverkezve marad, úgy azt a legrövidebb idő alatt mindig lehet szervezni.“ A montenegróiak hangulatát a „Glasz Czrnagorcza“ igyekszik kifejezni, vagyis inkább őket felbátorítani. Vezérczikkezik az Olaszországban és Angliában folyó meetingekről fölemlíti Európa többi részének rokonszenvét, s ebből azon következtetést vonja, hogy a művelt Európa helyesli Szerbia és Montenegró háborúját. Ez arra buzdítja a két államot, hogy legyenek állhatatosak és ne nyugodjanak meg, míg a bábom szent czélja elérve nincs. A kaukázusi határsértéseket írják Pétervárról, nagy figyelemmel kisérik az orosz fővárosban, s habár ezen kérdést Konstantinápolyban még nem érintették hivatalosan, a felszólalás elmaradhatatlan lesz, mihelyt a porta válasza nem fogna a hatalmak tetszésével találkozni. — Ignatieff tábornok utasítást kapott, hogy térjen vissza állomására. — Egy 12-iki ukár feloszlatja az eddig fennállott császári lengyel kanczelláriát, miután Lengyelországnak Oroszországgal való egybeolvadása több mint bevégzett ténynek tekinthető. A német-orosz szövetség. A „France" «»plomatiai okiratot tesz — -v,—i* ^jjuKryplo voua mar egy meliumnyire is megérzik, s melyet ezenkívül egy pétervári távirat is meghazudtol. A „France“ okirata 1876. jun. 11-én kelt Berlinben, „ő császári felsége magánirodájából,“ s Bismarck és Gorcsakola aláírást visel. Áll pedig ezen előleges véd- és daczszövetség 10 pontból. Az 1. pont szerint Németország és Oroszország kölcsönösen kötelezik magukat, hogy semmi esetben nem fognak jövőre előleges teljes megegyezés nélkül, sem diplomatiai sem más után az ottomán császársággal szemben eljárni. A 2. pont kimondja, hogy ha Szerbia s más a portától függő államok a szultánnak háborút üzennének, s ha a szultán hadserege győzne, akkor a két felség a párisi szerződés alapján interveniálni fog a portánál, s hogy a Szerbia és más államok számára ama szerződés által biztosított status quot megnyerjék. A 3. pontban a szerződő felek ez esetre, mint a múltban fentartják maguknak azon jogot, hogy a szultánt a szláv alattvalók számos és igazságos követeléseinek megfelelni alkalmas reformok kivitelére ösztönözzék, s a végrehajtás fölött a legtágabb mértékben őrködjenek. De ha, mondja a 4. pont, a vazallusi államok és fölkelő tartományok győznének, a felségek a tényállást elfogadják, s alapul a szláv tartományok, valamint Moldva és Oláhország teljes függetlenségét fogják megállapítani; haladéktalanul congressusra fogják összehlni a keresztyén hatalmakat, hogy ezen tartományok legjobb organisatiója felől tanácskozzanak, s erről szilárd határozatokat hozzanak. Konstantinápoly így megszűnvén az európai török birodalom fővárosa lenni, a felségek az 5. pont szerint ajánlani fogják a nagyhatalmaknak, hogy a szultánt szólítsák föl, hogy székhelyét ázsiai tartományaiba tegye át, a Bosporust és a várost nyissa meg a szabad kereskedésnek, ezen szabadság az összes európai hatalmak garantiája alá helyeztetvén. A két szerződő fél a várost és a vizeket meg fogják szállani, mindaddig míg szilárd határozatok hozatnak. Ha ezen pontokra nézve a nagyhatalmak közt megegyezés nem jöhetne létre, akkor a szerződő felek, a 6. pont szerint elküldik egyesült hadseregeiket, s megszállják a hadviselők területeit, hogy a tartományoknak a szabadságot megszerezzék, s a nekiek legjobban tetsző kormányzási módot megválaszszák. A 7. pontban kötelezik magukat a felségek, hogy Európa általános lángba borulása eshetőségének megelőzésére egyesíteni fogják szárazföldi és tengeri erejüket, hogy egy vagy több hatalomnak bárhonnan jövő támadását visszautasítsák. A 8. pont egy későbbi conventióra halasztja a csapatok számának meghatározását. A 9. pont kimondja, hogy a véd és daczszövetség a jelen alapokon Berlinben fog végleg megköttetni, két hónap alatt. A 10. pont végül kimondja, hogy e pontozatok a két felség helybenhagyása alá föl fognak terjesztetni. Holnap délelőtt minisztertanács lesz Tisza Kálmán elnöklete alatt. Budapest főpolgármesterének kitüntetése. A hivatalos lap mai száma a következő közlést tartalmazza: „Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán Ráth Károly Budapest főváros főpolgármesterének, e minőségében, valamint korábbi időben a törvénykezés terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül Ferencz József-rendem csillagos középkeresztjét adományozom. Kell Nagy-Szebenben, 1876. évi szept. hó 12-én. Ferencz József, s. k. B. Wenkheim Béla, s. k. A fővárosi bizottság tagjai a főpolgármesteri hivatal részéről értesittetnek, hogy f. évi szept. hó 19-én (kedden) d. u. 4 órakor, a lipótutczai újvárosház nagytermében, némely fontosabb kérdések megbeszélése végett, közgyűlési előértekezlet fog tartatni. A „N. fr. Presse“ azt mondja ma, hogy ők sohasem mennek bele a bankkérdés tárgyalásába, míg a 80 milliónyi bankadósság kérdésében Magyarország is el nem ismeri a maga kötelezettségét. Mi meg a két kérdést nem fogjuk együtt tárgyalni, mert amint már számtalanszor megmondottuk, annak a két kérdésnek, legalább bennünket illetőleg, semmi köze egymáshoz. Mi magyar bankot kívánunk, melynek felállítására az osztrák nemzeti bank részvényesei is vállalkozhatnak. A 80 milliónyi bankadósság kérdése pedig egészen külön álló kérdés. A „N. fr. Pr.“ hiába tiltakozik, a két kérdést külön fogjuk tárgyalni, s nagy a valószínűség arra, hogy a bankkérdést fogjuk előbb megoldani, s csak aztán a másikat, ha az osztrák kormány ismert álláspontunk daczára fölvetné. Eddig legalább a 80 millió dolgában semmiféle megállapodás sem jött létre a két kormány között, s az osztrák kormány sem tekinti azt a bankkérdéssel szükségképpen öszszefüggőnek. 1 A közegészségügyről. Irta: Dr. Cseh Károly. I. A közegészségügy fontosságát nem kell hos- szasan bizonyítgatnom. Kihat az a társadalom min- den osztályának nagyobb életre-valóságára, tevé- kenyebb működésére. Ha a kereskedő, a tudós be-tegeskednek, egyfelől a forgalom korlátozása, másfelől a tudományok mivelése szenvednek legalább is nagy hiányokat — hogy ne mondjam — gátoltadnak meg. Hogy pedig kereskedelem és tudományok nélkül mai napság egyetlen állam sem lehet sem virágzó, sem hatalmas, azt bizonyítgatni akarni tökéletesen fölösleges; ezt mindenki tudja. Sőt váljon elhanyagolt közegészségügy mellett lehet-e jó közigazgatásra, sőt lehet-e biztos védelemre is számítanunk? Avagy egy beteges tisztviselő, hivatalnok képes-e kötelességét teljesíteni ? vagy egy a betegségek által ágyhoz szegzett, a különböző járványok na Pow/an-egy elhanyagolt közegészségügynél nincs-e egy háború esetén az egész hadsereg a különböző és végtelen mennyiségű járványok folytonos és nagy mérvű dühöngéseinek kitéve? A legutóbbi porosz-franczia háború alkalmával láttuk, egyebeket mellőzve, hogy például már csak az is nem egyszer mily hátrányára volt a franczia hadseregnek a porosz hadsereggel szemben, hogy Francziaországban a himlőoltás legalább is nem részesült kellő gondozásban, hogy ne mondjam, mikép elhanyagolták. Ennek pedig a követ- kezménye az volt, hogy míg az ugyanazon területen levő porosz hadsereg működése elé az uralgóhimlő-járvány semmi számbavehető akadályt nem gördített, addig ugyanazon járvány az ugyanazon területen működő franczia hadseregnek nem egyszer igen nagy hátrányára szolgált. A közegészségügynek ezen jeleztem fontosságát nemcsak én, mint orvos vallom, de elismerik azt a hivatásuk magaslatára emelkedett nagy államférfiak is. Már egy más alkalommal és más helyen is hivatkoztam erre, de azt hiszem, itt sem leene fölösleges fölemlítenem, hogy például Angliában egy Disraeli, egy Derby mily fontosnak tartják a közegészségügyet. Disraeli például, ezen nagy conservatív államférfin, körülbelül mintegy 50,000 ember előtt Manchesterben tartott beszédében a többek között , a közegészségügyre vonatkozólag ezeket mondotta: „Véleményem szerint a nép közegészségügyének javítása azon társadalmi feladat, amelynek minden egyebet meg kell előzni, s amelynek valamennyi párt államférfiai és politikusa figyelmét a legelső sorban kell foglalkoztatni. Jó lakások, tiszta ivóvíz, romlatlan tápláló anyagok, tiszta levegő azon követelmények, amelyeknek létrehozása által az emberek jólétét és megelégedettségét előmozdíthatjuk. . .. Ismétlem, a közegészségügyi kérdések fontosságukat illetőleg, minden más kérdést fölülmúlnak, s a gyakorlati államférfinak semmi mást sem szabad ezek fölé helyezni. Egy nagy tudós, aki egyszersmind szelleme által is kitűnt, azt szokta mondani, hogy a Vulgatákba egy nagy tévedésnek kellett becsúsznia. Azon mondat, amelyet bölcs Salamon úgy állított oda, mint minden emberi bölcsesség összletét, nem szólhat eképpen: „Vanitas vanitatum omnia vanitas“, hanem annak így kellene hangzani: „Salus salutatum omnia salutas“. Nem lehet elég gyakran és elég erélyesen fejtegetni azt, hogy ha a nemzet nagyságát és jelentőségét tartjuk szem előtt, legelébb is annak egészségügyi viszonyait kell szemügyre vennünk. Képzelhetünk egy oly országot, amely el van árasztva a győzelmek diadaljeleivel, amely büszke műintézeteinek gazdagságára, s az emberi szellemi tevékenységnek múzeumai és könyvtáraiban felhalmozott kincseire; az ország népessége értelmes, életes és szellemes ; ha azonban ezen országban a népszámlálás a népesség csökkenését tünteti fel, sőt ha csak a férfi népesség átlagos számának csökkenése mutatható is ki, előre ki lehet mondani anélkül, hogy tévedéstől kellene tartanunk, mikép ezen nép az ő nagy történelmi jelentőségét lassankint elveszti és maga is egészen el fog enyészni. Nyomatékkal kell tehát újból ismételnem, és szeretném, ha összes hallgatóimat meggyőzhetném arról, hogy a közegészségügyi kérdések sokkal felül állnak minden más, az állam érdekét képviselő kérdéseken; nemcsak azon elvi kérdéseket múlják felül, melyek a pártokat egymástól elválasztják, de túlszárnyalják még ama más kérdéseket is, melyek épen nagy fontosságuknál fogva a pártkülönbözteket is kiegyenlítik. Nem szabad önöknek feledni, hogy ezen ország nagysága elsősorban lakossága physikai fejlettségétől függ, és hogy mindaz, ami az egészségügy javítására történik, egyszersmind nemzetünk nagysága és fénye alapjául fog szolgálni.“ Disraeli ezen kijelentése után csakhamar Derby lord is megszólalt ezen tárgyat illetve, a többek között ezeket mondván: „Alig egy hete, hogy egy kitűnő államférfiú egy oly beszédében, amely minden nagy napi kérdésre kiterjedt, kifejti, mikép a közegészségügyi kérdések s azoknak szerencsés megoldása képezik Anglia sikeres állami előhaladásának és nagyságának alapját. . . Mai napság ezen kijelentésben a helyes fölismerésnek azon kifejezését látja mindenki, amiben a nép szenved és ami őt leginkább érdekli. . . Az orvosi osztály tiszteletére meg kell említenünk, hogy minden közegészségügyi elhaladás buzgó apostolai közt mindig igen nagy számú orvos foglalt helyet, akik míg egyfelől nem lankadtak a szenvedőnek segítséget nyújtani, másfelől a legbuzgóbban hirdették azon tant, mikép sokkal üdvösebb a betegség föllépését meggátolni, mint azt meggyógyítani. Nincs itt helye az egészségügyi törvényhozás egyes kérdéseit fejtegetni, de azon egyet ki kell jelentenem, hogy azon meggyőződés, melyhez mi a tudományos egészségügy által jutottunk, hogy tudniillik egy vérgyógymód létezik kimondhatatlan nagyjelentőségű. Az emberek csak lassan tanulják felfogni, hogy az ő jólétük egészséges voltuk, mily nagy fokbanfügg egyedül csak saját maguktól; bámulnak, ha azt mondjuk nekik, hogy azon betegségek, melyek az emberiséget meglátogatják, kilencztized része fölléptének maguk az emberek az okai: hajlandók egész eltompult resignatióval minden, még a kikerülhető bajokat is tiszteletreméltó érzéssel, mint kikerülhetleneket örömmel eltűrni. Ezen resignatió a restség és az apáthia következménye, és a civilizált emberrel szemben a civilisálatlant jellemzi“. Íme ily fontosnak tartják az Anglia nagy államférfiai a közegészségügyet, s ilyennek kell azt tartani a minden higgadtan és komolyan gondolkozni tudó egyénnek. S mégis épen ez a tárgy az, amelyet egész nagyságában ázsiai indolentiával, daczára hogy ennek Disraeli szerint is épen nagy fontosságánál fogva a pártkülönbözeteket is ki kellett volna egyenlítenie, elhanyagoltunk. Eddigi államfér fiaink oly semminek tartották ezt, amire gondolni és amivel a drága "időt pazarolni egészen fölösleges dolog. A marhák egészségügyéről meghoztuk a törvényt, hogy jót-e vagy roszat, az mellékes dolog, hanem az emberek, az állampolgárok egészségügyéről gondoskodni, erre nem értünk rá, ezt haszontalan dolognak tartottuk. -------Az^ko^ajr M^kep lesz. Az uj belügyminiszterről már Puszky Ferencz azon bizonyítványt állította ki, hogy olyan ember, aki tud menni és akarni. Mert is s akart is, és jobb jövőnek nézett elébe a közegészségügyet megalkotott törvényével és rendeleteivel. Nem tartozom ugyan azok közé, akik mindent az államtól várnak. Sőt én a kormánynak folytonos atyáskodását nemcsak nem óhajtom, de azt a szabadságra, az állampolgárok önállóságára, függetlenségük megőrzésére, szellemi és anyagi emelkedésükre egyszersmind károsnak is hiszem és vallom, de vannak dolgok, amelyekről főként az államnak kell gondoskodni. Ilyen a közegészségügy rendezése, szabályozása is. Vil. évfolyam. IRODALOM. Válaszul Dr. Cseh Károly urnak. Szerkesztő úr! Becses lapja I. évi 253-ik számának irodalmi rovatát dr. Cseh Károly úr töltötte be „Emlékhangok a Székelyföldről“ czímű igénytelen útirajzomra vonatkozó „észrevételeivel“. A hang, irány és tartalom ezen „észrevételekben“ olyan, hogy erkölcsileg indíttatva vagyok azokra reflectálni. E végből azon kérelemmel fordulok. Szerkesztő úr méltányosságához, szíveskedjék ugyanazon a helyen tért nyitni provokált felszólalásomnak, ahonnan a támadás intéztetett reám. Őszinte sajnálkozásomat kell mindenekelőtt kifejeznem a felett, hogy dr. Cseh Károly úr egy olyan becses rovatot, mint az irodalom rovata nem annyira az irodalom czéljának, a munkámban emberileg előfordulható tévesek kiderítésének és helyreigazításának szentel, mint inkább személyeskedő apostrófáknak tesz meddő terévé. Hogy mit mondott ő és hogy mit mondok énj e körül forognak „észrevételei.“ Hogy mi illik egy műegyetemi tanárhoz és „dr.,"-hoz — erről tart leczkét. Személyeskedéssel akadékoskodik, midőn a dologhoz kell szólani. Pedig hát a mi személyeink minősége édeskeveset érdekelheti akár a közönséget, akár az ügy érdemét. Én legalább a magam igénytelen személyéről ekként gondolkozom. És ezzel álláspontjaink különböző természete jelezve van. Azon álláspont megint, amelyről dr. Cseh úr „észrevételeivel“ kiindul, önmagától jellemzi ezen „észrevételek“ irányát és czélját, úgy hogy nekem e ponthoz szólanom sem szükséges többet. Beszéljenek a tények. Ami mondanivalóm van, azt következőkben mondom el. Ha valaki engem arról győz meg, hogy tévedtem , örömest térek az igaz útra. Ha valaki jó indulattal és illemmel tüntet ki, hálás érzettel mondok neki köszönetet; de midőn valaki csúfolódik, hogy ime a tanár, a doctor mennyire téved, milyen tudatlan, hogy rászedte a székely góbé, akkor elfut a szégyen érzete , mert az elélegzetlen csúfolódásokhoz meglett korú embereknél egyáltalán nem vagyunk már szokva és legkevésbbé az irodalom méltóságos csarnokában. A tiszteletreméltó hely sérelme az, mely pirulni kényszerit, a mint megbotránkozott dr. Cseh úr modorán mindenki, a ki velem ama famozus „észrevételekről“ szólott. Midőn dr. Cseh úr abban találja kedvét, hogy fennhangon kiabálja: ime egy tanár, ime egy „dr.“ a ki nem érti az orvosi tudományt és a kit „lóvá“ tesz a „székely góbé“, —két dolgot bizonyít egyszerre. Először azt, hogy ő a doctornak csak azon értelmét ismeri, amelyet a falusi szegény ember.