Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)
1876-10-01 / 271. szám
latra való befolyása korlátolását miutenesetre meg kell valósítanunk, hacsak a jelenlegi zűrzavart, jogbizonytalanságot tovább fenn nem akarjuk tartani. Nem tudjuk, mi szándéka van igazságügyi kormányunknak mindezen kérdésekben , de az kétségtelen, hogy akár egyik, vagy másik módon segíteni kell a bajon. Az esküdtszéki intézményt, ha van hozzá erkölcsi és anyagi tőkénk, de ekkor is — véleményünk szerint — csak az általunk jelzett módon, életbeléptethetjük; de a büntetőeljárást mindenesetre gyökeresen reformálni kell, s pedig, ha elejtenék az esküdtszékeket, a fennebb jelzett irányban : a szóbeliség, a teljesen szabad bizonyíték, a ténykérdésben való felebbezhetlenség, s vádelv alapján. Justus, VIDÉK. Deés, szept. 28. Szolnok-Doboka megyében folyó évi szept. hó 25 én tartott bizottsági gyűlésen a megválasztandó közigazgatási bizottsági 10 tagra 93 szavazati jegy adatott be. Ezekből nyertek : gróf Kornis Viktor 86, Dezsőffy Mihály 84, gróf Vas Ádám 83, SzappanyosMiklós 83, Török József 81, Kovács Sámuel 81, Ellán Gábor 76, Torma István 72, gróf Teleky Domokos 55, és Tatroi Ferencz 54 szavazatot. Báró Bánffy Dezső főispán az említetteket a közigazgatási bizottság tagjaiul enunllálta, mint kik legtöbb szavazatot kaptak. Ezeken kivül még 31 egyén nyert kevesebb szavazatot. A megválasztottak mind munkás, derék férfiak. Bizton lehet várni, hogy úgy a választottak, mint a kinevezettek összhangzatos munkássága, az érdemdús főispán tapintatos vezetése mellett, a nehéz, de szép feladatot kitűnő sikerrel fogják megoldani. A KELETI HÁBORÚ. A harcztérről. A csatatéren folyton tartanak az ütközetek. Legalább mindennap jelenti a távíró, hogy az egész vonalon harczolnak. Az eredmény azonban vajmi kevés lehet, mert mindegyik fél tartózkodik nagy hangú diadalhíreket bocsátani világgá. A törökök részéről érthető a dolog. A konstantinápolyi kormány parancsot adott Abdul Kerimnek hogy október 2 dikáig csak defensívára szorítkozzék, s így a török hadvezénylet nem akar egyelőre nagyobb actióba fogni. Csernajeff legénykedését azonban ismét felsülés fenyegeti. A fegyverszünetbe főleg azért nem akart beleegyezni, mert a jelenlegi pillanatot alkalmasnak tartotta a török haderő megsemmisítésére, s ugyancsak fogadkozott, hogy egy hét alatt kiveri törököket. De hát már múlt hétfő óta harczolnak, s az eredmény mégis semmi, vagy igen csekély. A közelebbi hadi eseményekre vonatkozik a következő csendes hangú szerb távsürgöny. Tegnap (27-dikén) ütközet támadt (ki támasztotta ?) mely egész nap tartott, anélkül, hogy nagyobb jelentőségre tudott volna szert tenni. Este a Morava-hidra intéztek támadást, mely hidat a törökök Bobovicsnél, egy mértföldre Deligrádtól ütöttek. Egy orosz tiszt lett az ütközet első áldozata. Az éj folytában a szerbek dynamittal felrobbantották a hidat. Az ütközet még két órán át tartott. Csernajeff tábornok holnap az egész vonalon akar támadni. Döntő ütközetet várnak. A szerb csapatok tegnap két helyen lépték át a Moravát, Tesieza felett és Alekszinácz felett Trajannál és Bobovicsnél. Csernajeff a táborkarral ez utóbbi helynél ment át. A törökök a makacs és egész nap tartó harczban sok veszteséget szenvedtek, két ágyú esett a szerbek kezébe, 6 lőporos szekerük felrobbant. A törököket Csernajeff cernirozta (?) Horvatovics hadteste Nagy-Silye-Govacztól Krusicza felé tart, hol a törököknek erős positiójuk van, s hátulról fenyegeti őket. A csata ma is tovább foly.“ A legújabb távsürgönyökben azonban már győzelemről kezdenek beszélni a szerbek, de csak szerényen, mi eddig nem igen volt szokásuk. Belgrádból jelentik e hó 29-dikéről: „A szerbek tegnap Csernojeff és Horvatovics vezénylete alatt megtámadták a törököket, s 12 óra tájban elfoglalták Bajmért, s esti 8 órakor, heves és véres harcz után Tesiczát. A csapatok nagyon kitüntették magukat. Tesiczát e kiáltással rohanták meg: „Éljen a király!“ Hogy mily eredménynyel végződött a tegnapelőtti, egyébiránt a 27-dikénél jelentékenyebb csata, még eztán fog kitűnni. A válság Belgrádban. A helyezet semmit sem vesztett veszélyes jellegéből, jóllehet, Oroszország mindent elkövet, hogy a világot meggyőzze békés szándékáról. Csernajeff visszahívásáról legközelebb forgalomba került hírt hivatalosan megcáfolják, de hogy némi kárpótlást nyújtsanak a mindenhez kapkodó közvéleménynek a kezéből kivett szalmaszál TÁRCZA Pendennis Története, JÓ ÉS BALSZERENCSÉJE, BARÁTJAI l a LEGNAGYOBB ELLENSÉGE. Irta W. M. Thackeray. HARMADIK KÖTET. Midőn végre a híres regény megjelent, nemcsak tetszéssel találkozott Mrs. Pendennisnél elfogulatlanabb kritikusok részéről is, hanem, szerencséjére Pennek, megfelelt a közönség ízlésének, s gyors és nagy népszerűségre tett szert. Két hónap még el sem múlt, s Pen már elévültséggel s meglepetéssel látta a lapokban „Walter Lorraine“ második kiadásának hirdetését, s élvezettel olvasta és küldötte haza különféle irodalmi lapok és kritikusok bírálatait. Szigorúságuk nem igen bántotta őt, mert a jólelett fiatal ember nagy alázatossággal s készséggel fogadta mások roszólását. De dicséretök sem tette túlságosan büszkévé, mert mint a legtöbb derék embernek, saját véleménye volt munkájáról, s ha egy kritikus helytelenül dicsérte, a bók inkább roszul, mint jól esett neki. De ha valamely kritika igen dicsérőleg szólt művéről, nagy gyönyöre telt benne hazaküldeni azt anyjának Fairoaksba, s képzelni az örömét, melyet ez neki okoz. XLIII. FEJEZET. Alsatia. Úgy nevelkedve, mint egy törvényszolga vagy egy ütött-kopott prókátor, a törvényszékek környékén, a Shepherd’s Inn mindenkor tőszomszédságában található a Lincoln’s Inn- Fieldsnek és a Templenek. Valahol a Wych Street, Holywell Street, Chancery Lane fekete ormai és piszkos kéményei mögött van a háznégyszög elrejtve a külvilág elől, s furcsa átjárókon s sötét füstös udvarokon keresztül, melyekbe a nap elfeledett bejutni, lehet hozzájutni. Matrózruha-eladók, gyomorerősitő- és pereczárusok, színházi képek kínálói az ifjúság számára, piszkos bútor- és ágykereskedők, mely utóbbiak mindenre valók, csak alvásra nem, födik be az alacsony falakat és sötét lyukakat áruikkal; az ajtókon sok csengetyk van, s piszkos gyemekekvégtelen csoportokat képeznek a lépcsők előtt, vagy a csepűhal-árusok lelkéi körül ezen udvarokban, melyeknek nyirkos kövezete faczipőktől visszhangzik, s soha sem hiányzó sárral van bemákolva. Ballada-énekesek jönnek för zasztó torokhangok''“ ellen, a püspök és a tisztelendő clerus ellen, egy felséges királyi család német rokonai ellen; a Punch itt üti föl sátrát, bizonyos lévén benne, hogy közönsége lesz, s esetleg egy félpenny is akad a házak nyüzsgő lakóitól ; asszonyok rivalkodnak gyermekeikre, hogy a csatornában pocskolnak, vagy, ami még roszabb, a férj ellen, ki tántorogva jön a pálinkás boltból ; szüntelen zaj és élet van ezen udvarokban, melyekből a Shepherd’s Inn csöndes ódon négyszögébe lehet jutni. Egy ragyás kis pázsit közepén emelkedik Shepherd szobra, vasrácscsal védve a gyerkőczek támadásai ellen. A törvényszék csarnoka, melyre az alapító czimere van festve a négyszög egyik oldalát foglalja el, a magas és régi szobák két másik oldalon s a nagy boltozaton folyosó fölött vannak elhelyezve, mely az Oldcastle Streetre s innen a nagy londoni országútra vezet. Az épületben valamikor ügyvédek lakhattak, de már régóta a világi emberek is bebocsáttattak falai közé, s nincs róla tudomásom, hogy valamelyik hírnevesebb ügyvédi iroda itt volna. A polwheedlei és tredyddlummi rézbányák üzleti helyisége a földszint egy osztályát foglalja el; a Szabadalmazott Találmányok és a Genius Unio és Tőkepénzes Társulat iktató hivatalai egy másik sor szobában vannak helyezve; — az egyetlen ur, kinek nevei" és az „ügyvédi lajstromában szerepel: Mr. J ?son, ki bajuszt visel, s hetenkint kétszer-há- i 'a V idejön kocsiján, s kinek west-endi irodája a ön Street“" a Mayfairen, a hol Mrs. .Oa ' ^'nemességet, a h'“ 3 fényezett, névalsó ajka alatt is. Szép látni lovának czimerektől ragyogó szerszámát, mikor a kocsi megáll a szobáiba vezető ajtó előtt. A ló tajtékot fuj orrából, amint fényes zaboláját rágja, rázza. A kocsis gyeplószára és nadrágja ragyogó fehér, a hintó ragyogása napfényt dorít ez árnyékos helyre. Öreg barátunk, Costigan kapitány számos ízben szemlélgette Campion kocsiját és lovát, amint délutánonkint az udvaron őgyelgett szőnyeg-szövetű papucsban és pongyola-köntösben, szemére nyomott ócska kalapjával. Reggeli után itt szokott sütkérezni, ha szép idő van, s látogatást tesz a kapusiakban, ahol megveregeti a gyermekek fejeit s beszélget Mrs. Boltannal a szénházakról és a lejá- i nyomról a Lédi Mirabelrül. Mrs. Boltan maga is a szinpadhoz tartozott egykor, s az Ásványforrásoknál mint Mr. Serie negyven növendékének tizenharmadika tánczolt hajdanában. Costigan a harmadik emeleten lakik a No. 4-ben, azon szobákban, melyek egykor a Mr. Podmoreéi voltak, kinek neve még most is az ajtón van — (valakinek a neve — mellesleg mondva — majdnem valamennyi ajtaján látható a Shepherd’s Innek). Mikor Charley Podmore (a kir. drurylanei színház, s a kis pitvari hangversenyterem kellemes tenorja) megnősült és elköltözött a Lambethbe, átengedte lakását Mr. Bowsnak és Costigan kapitánynak, kik most közösen foglalják azt el, s gyakran lehet hallani Mr. Bows jobb időkből való zongorájának hangjait, mikor az ablakok nyitva vannak, s mikor kedvtelésből játszik, vagy oktat egy szini növendéket, kik között egy-két tanítványa van. Ezek egyike Bolton Fanny, ■mesterné leánya, ki hallott beszélni anyja dicsőségéről, melylyel versenyezni vágyik. ” “Nincs arcza és termete van a szinpadra, s kitakarítja a szobákat s megveti az ágyakat és elkészíti a reggelit Costigan és Bows uraknak, viszonzásul a melyért, az utóbbi zenére és énekre tanítja őt. Eltekintve amannak az italra való szerencsétlen hajlandóságától (s Fanny azt hiszi, hogy minden előkelő ember átengedi magát ezen tulságnak), a kapitányt a világon a legfajmabb embernek tartja s szentül hiszi valamennyi meséjének valamennyi verzióját, és nagyon szereti Mr. Bowst is, és igen hálás iránta; s ez a tartózkodó furcsa öregember atyailag szereti őt viszont, mert valóban szive tele van gyöngédséggel, s sohasem érzi magát jól, ha nem szeret valakit. Costigan a maga szerény ajtaja előtt a Shepherd’s Innben előkelő látogatók hintóit láthatta, s ha hallod vala őt reggel beszélgetni (mert estek danája sokkal szomorúbb fajta volt), azt hitted volna, hogy Sir Charles és Lady Mirabel rendesen eljárnak az ő lakására s magukkal hozzák a válogatott nemességet, meglátogatni „az öreg embert, a becsületes félzsoldos kapitányt, szegény öreg Jack Costigant“, mint Cos magát nevezé. (94. folyt, köve ért, hát most meg arról beszélnek, hogy az orosz kormány vissza akarja hini az ideiglenes szabadságra bocsátott és szerb szolgálatban álló orosz tiszteket és katonákat. Ide vonatkozólag távírják Belgrádból. Ma itt elterjedt a hír, hogy az orosz kormány visszahitta Csernojeffet. Egész biztossággal beszélték, hogy Kartoff orosz főkonzul tegnap (szept. 28.) sürgönyt küldött Csernajeffhez, melyben kijelentette, hogy az orosz kormány befejezettnek tekinti Csernajeff szerbiai küldetését (sic!) s felhivja, hogy tegye le a parancsnokságot és térjen vissza Oroszországba. Tegnap egész nap működött a táviró Belgrád és a főhadiszállás közt. Karzoff csak éji 11 órakor kapott választ Csernojefftől, melyben kijelenti, hogy ő csak Milán fejedelemnek esküdött fel, s csak ennek felhívására teszi le a parancsnokságot. E hír hitelessége felől illetékes helyen tudakozódtam, s azt nyertem válaszul, hogy e hír azon alakjában, mint forgalomban került, alaptalan. Kartoffot tegnap értesítette ugyan kormánya, hogy az orosz kormány a legénység és a tisztek ideiglenes szabadságolását eltiltotta, s a szerb szolgálatban levő tiszteket és katonákat vissza akarja hívni; ezen esetleges parancs azonban Csernaj efvre nem vonatkozhatik, mivel ő nem tagja az orosz hadseregnek. Itt az orosz kormány felléptét a hadügyminiszter deligrádi útjának és a fejedelemhez intézett jelentésének tulajdonítják. Ezen it ugyanis meggyőzte a kormányt, hogy többé nem ura a hadseregnek, s hogy Csernojeff a szláv adiópárt és nem Szerbia érdekében cselekszik. Ezt úgy látszik Péterváron is belátták, s azért — s a béke létesítése czéljából — az orosz kormány komoly rendszabályokat akar életbe léptetni az orosz katonáknak Szerbiába való vándorlása ellen.“ Valóban, csakis így volna lehetséges a béke felől komolyan értekezni. Azért a „Journal des Deb.“ legközelebbi számában felhívja az orosz kormányt, hogy híresztelt békés szándékát akként bizonyítsa be, miszerint tiltsa meg katonáinak a Szerbiába való kivándorlást, hol egy, nemcsak Törökország, hanem egész Európa ellen fellázadt népet segítenek. A „Times“ így nyilatkozik: „A helyzet veszélyes, s a diplomatia minden erőfeszítése hasztalan marad, ha Oroszországban az agitatio és Szerbiában a háború azonnal meg nem szűnik“. fiij A diplomatia legújabban azon mesterkedik, hogy minek utána nyolcnapi fegyverszünetet nem tudott csinálni, most hosszabb tartamú rendes fegyverszünetet hozzon létre. Csernajeffet a szerb fejedelem azon czélból, hogy a fegyverszünet kérdésében meghallgassa, Belgrádba idézte, a tábornok azonban, azon ürügy alatt, hogy a közeli nagy fontosságú hadi operatiók miatt a főhadiszálláson kell maradnia, az idézésnek nem tett eleget. Az occupatió kérdése ismét kisért, pedig ezúttal már hús- és csontból álló alakban akarja bemutatni magát. A „N. Fr. Pr.“ azt állítja, hogy Oroszország Bécsben azt kérte, hogy Ausztria-Magyarország segédkezet nyújtson a török kormány által ígért reformok megtartása iránt felállítandó garantiák tekintetében. E garanciák elsősorban occupatióból állnának, miben a „N. Fr. P.“ a szerb királyság megállapítását látja. A „Tagblatt“ szintén azt állítja, hogy Oroszország közös occupatióra törekszik, Andrássy gróf pedig Oroszországtól követel garantiákat arra nézve, hogy a közös okkupatio nem fog conflictusokat előidézni. Ilyen garantiákat persze bajos volna kifundálni. A szerb hadügyminiszter jelentése a szerb hadseregről — írja a „Pol. Corr.“ két részre oszlik; az egyik a Morava hadsereg helyzetéről, a másik ennek hangulatáról szól. A hadsereg — e jelentés szerint igen kedvező helyzetben van. Deligrád új sánezével van körülvéve és fel van szerelve 80 nehéz ágyúval. A körfal kitágíttatott, afredoute vonal tovább tolatott. Masa Vrbiczának 4200 főnyi serege van, mind vakmerő emberek. Ezek képezik a Morava-sereg előőrseit. Horvatovics ezredesnek 18,000 főnyi válogatott serege van, mely a suppováczi magaslatkát tartja megszállva. Alekszináczban Popovics ezredes áll 12 zászlóaljjal és nyolcz üteggel. Alekszináczban is négy új redoute-ot építettek. A futó árkok meghosszabbittattak. Az orosz önkénytesek részint a miliczek közé vannak beosztva, részint pedig külön zászlóaljakat képeznek. Majdnem az összes parancsnoki állomásokat orosz tisztek foglalják el. Az orosz dandár mindjárt Vrbicza vajda légiója mögött áll. A katonák égnek a harczvágytól. A positiók igen jók, Csernojeff bizton hiszi, hogy Abdul Kerimet átűzi a határon. A hangulat igen harczias , a katonák örömrivalgással fogadták a hírt, hogy a fegyvernyugvás visszautasíttatott. A hadügyminiszter kísérlete lebeszélni a sereget a pronunciamentóról, meghiúsult. Azt jelzik, hogy ismét 5000 orosz önkénytes fog érkezni. Nem sokára orosz hadosztályt lehet alakítani. Szívesen fogadják a sok altisztet, mert ilyenekben nagy hiány volt. Szumarakoff küldetése. Szumarakoff bécsi küldetéséről különféle hírek vannak forgalomban. Egyik hír a háború előjelét véli e küldetésben látni, a másik pedig a béke olajágát pillantja meg Szumarokoff kezében. Minden combinatio azonban a sötétben való tapogatózás, s semmi biztost sem lehet tudni. A félniVannak természetek, s talán, mint mondók, a Pendennisé is ilyen volt, melyeket a jólét és siker jobbakká és szelidebbekké tesz, mint vannak más természetű emberek, kik a jó szerencse folytán kevélyekké és durvákká lesznek. Boldog az, ki szerénységgel és jó kedélylyel tudja elviselni jó vagy balsorsát! Szerencsés az, ki úgy neveltetett, hogy elviselhesse sorsát, bárminő legyen is az, kinek már korán szemei előtt volt az egyenes lelkiiség példája, s gyermekkorától fogva a becsületre oktatták. Ivatalosok és hivatalosok mélyen hallgatnak, s legfelebb csak azt engedik gyanítani, legalább úgy tettetik magukat, hogy Sándor czár küldötte békés érzelmeket tolmácsolt Bécsben uralkodója nevében. Bizonyosnak csak annyi bizonyos, hogy Szamarokoff királyunk válaszával egyenesen Livadiába ment, s egyik segédét Belgrádba küldötte. A „N. Fr. Pr.“-nek azt írják, hogy a félhivatalosok utasítást vettek, miszerint a czár leveleinek tartalmáról hallgassanak, mert abba nem akarják a közönséget beavatni. Azt azonban állítják, hogy a czár levele az utolsó komoly kísérlet a béke fenntartására nézve. Európa békéje tehát komoly veszélyben lehet, ha a czár szükségesnek tartott a béke érdekében ily ecclatans lépést tenni. Levele — ugyancsak a „N. Fr. Pr.“ szerint két részből áll. Az első hivatkozást tartalmaz uralkodónk békeszeretetére, a második a helyezet rajzolja. Király ő felsége tegnapelőtt hosszan értekezett Andrássy gróffal a czár levelének ügyében, s viszont Andrássy értekezett Sumarokoffal, mely alkalommal azon első benyomásokat tudatta a czár küldöttével, melyeket a levél uralkodónkra tett. A „N. Fr. Pr.“ beavatottja következőleg rajzolja a helyzetet: „Szumarokoff küldetését kezdettől fogva jelnek tekintettük arra nézve, hogy a válság acut. Valóban, a helyzet az utóbbi két nap alatt felettébb komoly jelleget öltött, ránk nézve annál komolyabbat, mivel Ausztria-Magyarország a döntő pillanathoz érkezett, vagy jobban mondva a döntés elé helyezték. Ha a döntés módját még nem találták meg, meg sem találhatják másként, mint oly alakban, melyet most már a force majeur kiszab.“ Szumarokoff tábornok missiója oly esemény, melyet nem ellensúlyozhat a hivatalos agyonhallgatás, sőt az egyhangú hallgatás annál többet mond. Hogy a tettes megkíméltessék, el lehet titkolni, hogy valaki tiszköt vetett a házra. A házbeliek megdöbbenését is el lehet simítani, mely ekkor bekövetkezett talán még látszólag vidám arczcal is, mintha semmi sem történt volna, és folytatni a lakomát, melyet a tűz kigyuladása félbeszakított; de azt már nem lehet megakadályozni, hogy a füst föl ne szálljon az egész világ láttára. Mondjuk ki egész nyíltsággal, hogy Oroszország azon ponton áll, hogy az aciót megkezdje, és amit Szumarokoff hozott nem más, mint Ausztriának meghivatása az actióban való részvételre. A meghívás mindenesetre barátságos, azon biztosítás kíséretében, hogy a czár nem akar megválni szövetségeseitől. Nincs benne vagy-vagy, mert az orosz föltevés szerint már csak egy választás van. Kétségkívül ez alkalommal sem mulasztatott el a barátság határozott nyilvánítása. Livádiában tudják, hogy mint gondolkoznak Bécsben a szerb királyság kérdésében, azért Ausztria iránt való előzékenységből e kérdésben engednek. Wrede herczeg Belgrádban kinyilatkoztatta — ugyan nem azon fenyegetéssel, hogy kikéri útlevelét — hogy Ausztria a szerb királyt soha sem fogja elismerni, és ha Milán a királyi koronát elfogadja, úgy semmit sem fog többé tehetni érdekében Kvarczoff urat is megbízták Livádiából, hogy oly értelemben nyilatkozzék, mint Wrede herczeg. Az természetesen nem igaz, hogy Kvarczoff Csernajeffet a parancsnokság letételére szólította föl, de Oroszország az utolsó napokban csakugyan engedett a királyi czím kérdésében. Ez az egyszer nem tetettés, hanem komoly szándék. A királyosdi ugyanis már megtette hatását, és úgy látszik, hogy ezen comédia rendezésénél kiválólag Bécset tartották szem előtt. Oroszországnak már nincs reá szüksége. A tréfát tán tovább is folytatnák, sőt talán komoly következményei is lehettek volna, ha más események ki nem szorítják. A királyosdinak használ Oroszország. A próba mere a hatást, de a darab közbejött akadályai miatt elhalasztatik — Szerbia megbántása nélkül — talán ad graecas calciulas. Ha a porta elfogadta volna a formális fegyverszünet.* Az ország kezéből kisiklott volna az alhésze, akkor a királyosdinak kell -ja. De minden az orosz .Client. A fegyverszünet elutasítja_így pedig a kicsinylett fegyvernyugvás ne tehesse lehetővé a békét, ezt Szerbia pár erdre visszautasította. ORSZÁGGYŰLÉS. I. A képviselőház ülése szept. 30 án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár, Beöthy és Orbán. — A kormány részéről jelen vannak : Tisza, Perczel, Péchy, Szende, Wenckheim, Bedekovics. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, elnök bemutatja Vaskó községnek gr. Degenfeld Lajos képv. által beadott kérvényét a halászati jog mielőbbi rendezése tárgyában ; bemutatja továbbá a budapesti törvényszék büntető osztályának fölterjesztését, melyben Mie tics Szvetozár országgyűlési képviselő bűnügyére vonatkozólag Rankovics István tanú vallomását felterjeszti. A kérvényt, illetőleg a mentelmi bizottsághoz utasíttatnak, s egyszersmind a ház felhatalmazza az elnököt, hogy a Miletics ügyre vonatkozólag beérkező irományokat az ülések megvárása nélkül a mentelmi bizottságnak átadhassa. Tisza Kálmán miniszterelnök az osztrákmagyar monarchia és Lichtenstein herczegség között a vám- és adószövetségnek egy évre való meg-s hosszabbításáról szóló szentesített törvényczikket teszi le a ház asztalára. — A szentesített törvényczikk kihirdettetvén, hasonló kihirdetés végett átküldetik a főrendiházhoz. Trefort Ágost vallás- és közokt. miniszter kijelenti, hogy Fogh Károlynak interpellatiójára három néptanító katonai szolgálata ügyében, továbbá Helfy interpellatiójára némely haszonbérleti tárgyban szerdán fog válaszolni. Jankovich Miklós a gazdasági bizottság előadója bemutatja a bizottság jelentését a képviselőház pénztárának június, július és augusztus havi kiadásainak kimutatása és a képviselőház szeptember havi költségvetése tárgyában. A jelentések a hétfői ülés napirendjére tűzetnek ki. Felolvastatik az indítvány- és interpellates könyv. Az elsőben bejegyzés nincs; az utóbbiban az alább közlött interpellátiók vannak bejegyezve. Elnök kisorsolja az időközben megválasztott képviselőket az igazolási osztályokba: A sorsolás eredménye a következő: Beosztottak az I. osztályba Missits János, Horváth Mihály, Zsigmondy Vilmos; a II. osztályba Steinacker Ödön és Tanárky Gedeon ; a III. osztályba Nagy Ferencz, Kasper Mihály, Hosszú László, Pogány Ödön, Dekány Gusztáv; a IV. osztályba Ernszt Frigyes, O’Donnel Henrik gr., Antonescu István, Babits János, Polyt Mihály; az V. osztályba Miletics Szvetozár, ifj. Simonyi János, Lukácsy Béla, Forián Károly, Kövér Gábor, Nedeczky István; a VI. osztályba Károlyi Tibor gr., Köncsey Károly, Juszh Sándor, Ernuszt Kelemen, Németh Albert; a VII. osztályba Joanovits György, Degenfeld Lajos gr., Vécsey Tamás, Bezsán G., Máriássy M., Wodianer B.; a VIII. osztályba Dimitrievics M., Bosánczy Adolf, Tibor Antal, Schwarcz Gyula; a IX. osztályba Veres Pál, Szerb György, Löw Vilmos. A horvátok közül Kollerics Pál a II., Czernaday György a III., Voncsina Iván a IV., Pejacsevich László gr. az V., Prandau Gusztáv b. a VI., Jakics Antal a VII. osztályba osztatott be. Az ekként kiegészített névjegyzék ki fog nyomatni. Ezután az interpellatiók terjesztettek elő. Csóka Ferencz: T. ház ! A képviselőház f. évi május 11-én tartott ülésében, az igen t. miniszterelnök úr válaszolva a hozzá intézett interpellációkra, előterjesztést tett a lajthántali kormánynyal a vámügy, bank és quota kérdésekben folytatott alkudozásokról és jelezte azon alapot, melyen mindkét kormány ezen kérdések megoldására kölcsönös egyetértéssel vállalkozott. A t. miniszterelnök úr előterjesztésében részletesen elősorolta azon alapelveket is, amelyekben a két kormány a bankügy mikénti megoldására nézve megállapodott anélkül, hogy ezzel kapcsolatban a birodalmi tanácsban képviselt országokat terhelő 80 millió forintnyi bank-államadósság ügyét megérintette volna, ami mindenkiben azon meggyőződést keltett, hogy felkeltsön, hogy ezen kérdésben a tisztelt kormány ugyanazon álláspontot foglalja el, melyet az eddigi alkotmányos magyar kormányok elfoglaltak, hogy t. i. a bankállamadósság ügyét az 1867. XV. t. sz. által végérvényesen elintézettnek tekinti. A Bécsben legújabban folytatott alkudozásokról a hírlapok utján a nyilvánosságra került hírek szerint a t. minisztérium a lajthántúli kormánynyal szemben oly megállapodásra lépett volna, mely a birodalmi tanácsban képviselt országokt terhelő 80 millió forintnyi bankállamadósság ügyében a magyar részről eddig elfoglalt álláspont feladásával azonos. Miután a t. miniszterelnök úr a ház legutóbbi ülésében kijelentette, hogy a Bécsben legújabban folytatott alkudozásokról jelenleg előterjesztést tenni nem kíván, a képviselőháznak viszont érdekében van ez annyira fontos és a nemzetre nézve életbevágó alkudozások különböző fázisáról hiteles értesítést nyerni, van szerencsém a t. miniszterelnök úrhoz a következő interpellációt intézni. Mily utóbbi megállapodások létesültek a bankkérdés felett a magyar és a lajtántúli kormányok között Bécsben legközelebb folytatott alkudozásoknál ? Mennyiben érintik ezen megállapodások a birodalmi tanácsban képviselt országokat terhelő 80 millió forint bankadósságot? Vállalt-e a magyar minisztérium oly kötelezettségeket, melyek a bankkérdés megoldását a 80 millió forint bankkérdéssel összeköttetésbe hozva, Magyarország újabb megterheltetését vonhatják maguk után? Irányi Dániel: T. ház ! Azon események, melyeknek színhelye a török birodalom, és még inkább az, ami ezekkel összefüggésben Oroszországban történt, folytonos és hova tovább növekedő izgatottságban tartja a kedélyeket és némelyeket az európai béke fenmaradása iránt is már kétségbe ejt. Ugyanazért szükségesnek látom, hogy bizonyos tények iránt felvilágosításokat kérjek a magyar kormánytól a végett, hogy ha lehet a kedélyeket megnyugtassa, különben pedig legalább hitelesen tájékoztassa a közvéleményt. A kérdések, melyeket a t. miniszterelnök úrhoz intézek, a következők: 1. Igazak-e a hírlapokban olvasható azon hírek, melyek szerint újabb időben már nem is egyenként, hanem csapatonként vonulnak át az egyesült dunai fejedelemségeken orosz önkénytesek Szerbiába, sokan katonai egyenruhában ; valamint igaz e, hogy ugyanazon utón hadiszerek is szállíttatnak Oroszországból a szerbek számára ? S ha igazak ezen hírek, nem látta-e szükségesnek a közös külügyét a semlegességgel s nemzetközi joggal ellenkező ezen tények miatt felszólalni ? 2. A Magyarországon átutazott és Szerbiába tartó oroszok mindnyájan a „vörös kereszt“ tagjai voltak-e, s igyekezett-e a kormány meggyőződést szerezni magának arról, hogy a helyszínére érve, csakugyan a betegek és sebesültek ápolásának szentelték-e magukat. 3. Való-e, hogy a szentpétervári kormány hadcsapatokat állít fel a török birodalom határain? 4. Melyek a hatalmasságok által megállapított békefeltételek, s a párisi szerződést aláírt valamennyi hatalmasság teljesen és föntartás nélkül megegyezett-e azokban? Történt-e a hatalmasságok között megállapodás azon esetre, ha egyik vagy másik hadakozó fél a békefeltételeket el nem fogadná? 5. Mit határozott a közös külügyminisztérium, mit a többi hatalmasságok a szerb hadsereg által Milán fejedelemmek fölajánlott királyi czímre nézve? 6. Egyetértőig jár-e el a közös külügyminiszter a magyar kormánynyal a keleti kérdésben ? Csernátony Lajos: T. képv. ház! Köztudomású dolog, hogy a múlt aug. hó végén Budapesten a rendőrség több orosz alattvalót letartóztatott, illetőleg internált, és azután ismét szabadlábra helyezett és útjuk folytatását egészen rájuk bízta. Nem lehet mondani — én részemről nem mondom, — hogy azon orosz alattvalók letartóztatása a közvéleményre nézve valami kellemetlen meglepetés lett volna, ámbár sokan azon véleményben voltak, hogy az adott körülmények között nem lesz fenntartható azon letartóztatás. Abba sem akarok most ereszkedni, hogy szabadon bocsáttatásuk minő körülmények folytán történt, mert azokkal nem is valóy°k ismerős, hanem egyszerűen magára a kettős tényre nézve kívánok egy kérdést intézni az igen t. belügyminiszter úrhoz, ezen átutazásokra vonatkozó némely nézeteimnek és érzeteimnek az igen t. belügyminiszter úr részéről reménylett felelet után kifejezhetését a t. ház kegyétől várván. Kérdés a belügyér úrhoz. Tekintettel a köztudomású tényre, miszerint a múlt augusztus hó 27-ikén és 28-ikán, itt Budapesten több orosz alattvalót tartóztatott le a rendőrség, s tekintettel a hasonlag köztudomású tényre, miszerint a letartóztatott orosz alattvalók négy nappal később szabadon eresztettek ismét és akadálytalanul folytathatták útjukat Szerbiába, kérdem az igen ibei ügyész urat, hogy: mi okból történt a mondott orosz alattvalók letartóztatása és mi okból szabadon bocsáttatásuk Szerbia felé utazásukban ? Simonyi Ernő : T. képviselőház ! Arról értesülvén a múlt napokban, hogy Chorin Ferencz képviselő úr interpellálni kíván a bécsi alkudozások tárgyában, én részemről nem szándékoztam kérdést intézni a kormányhoz, de úgy hiszem, hogy tájékozásra úgy a törvényhozásnak, mint az országnak szüksége van, és arról értesülvén a mai ülés előtt, hogy Chorin képviselő úr egyedül egy kérdésre, t. i. a 80 millió forintnyi bankadósságra szorítkozik interpellációjában, bátor vagyok egy rövid interpellációt intézni a miniszterelnök úrhoz a többi kérdésekre vonatkozólag is, főleg azon czélból, hogy alkalmat nyújtsak a miniszterelnök úrnak az egész tárgy fölött nyilatkozni. Minden további indokolás nélkül bátor vagyok az interpellációt felolvasni. Az újabb időben felmerült hírekkel szemben kérdem a miniszterelnök urat: a) Mi újabb megállapodások jöttek létre a magyar s osztrák kormány között, a vám- s kereskedelmi szerződés és a felállítandó magyar nemzeti bankot illetőleg? b) Mikor szándékozik a kormány erre vonatkozólag a törvényhozásnak előterjesztést tenni ? Tisza Kálmán miniszterelnök: Kijelenteni kívánom, hogy tekintve ezen interpellációk tárgyait, anélkül, hogy a házszabályokban adott hosszabb időt igénybe venni szándékoznám, a jövő héten tartandó valamelyik ülésben, vagy egyszerre valamennyire , de mindenesetre még a jövő héten mindannyira válaszolni lesz szerencsém. (Helyeslés.) ülnök : A napirenden levő tárgyak kimerítve lévén, a jövő hétfőn először is tárgyaltatni fog a ház szeptember havi költségvetése, azután bizottságok fognak választatni. A legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor tartozik. II. A főrendiház ülése szept 30 án. Elnök : Majláth György. Jegyző: Zichy Fer, Victor gr. A kormány részéről jelen vannak : Bedekovich Kálmán, A Wenckheim Béla b. Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor. Elnök üdvözölvén a főrendeket, felolvastatik az üléseket elnapoló kir. leirat. Bejelentetik Simonyi Lajos b. felmentetése a kereskedelmi miniszterségtől. ülnök: Mielőtt többi előterjesztéseimet megtenném, még egy szomorú kötelességet kell teljesítenem, t. i. a súlyos csapásokban amúgy is gazdag 1876. év e szünidő közben is uj áldozatot követelt. A mélt. főrendek termének első padjából egy tiszteletgerjesztő rokonszenves alak hiányzik. Gróf Mikó Imre, magyar királyi főpohárnok mester, a magyar tudományos akadémia tiszteletbeli és igazgató tagja, a magyar történelmi társulat elnöke nincs többé. Benne a fejedelem nehéz időkben edzett hlségű alattvalóját és tanácsadóját, az egygyéforrt két testvérhaza legnemesebb és azt lehetőleg és legönzetlenebbül szerető fiai, e ház kiváló díszei egyikét, a tudomány, a művészet és a közművelőhibaigazítás. Legutóbbi tárczánkba lényeges értelemzavaró sajtóhiba csúszott be. A második hasáb hatodik-utolsó sorától kezdve e mondat : „Ami azokat illeti, akik máris írtak regényeket, ezen jutalom nelefelé szól“ — így kérjük olvasni: „Ami azokat illeti, a kik máris írtak regényeket, ezen intelem nem nektek szól.“ — Kisebb, de kellemetlen hiba az, mely az első hasáb hatodik sorában fordul elő: „Betekintvén ezekre“, — természetes, hogy így olvasandó: „Betekintvén ezekre.“