Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)

1876-10-01 / 271. szám

latra való befolyása korlátolását miute­n­­esetre meg kell valósítanunk, hacsak a jelenlegi zűrzavart, jogbizonytalanságot to­vább fenn nem akarjuk tartani. Nem tudjuk, mi szándéka van igaz­ságügyi kormányunknak mindezen kérdé­sekben , de az kétségtelen, hogy akár egyik, vagy másik módon segíteni kell a bajon. Az esküdtszéki intézményt, ha van hozzá erkölcsi és anyagi tőkénk, de ekkor is — véleményünk szerint — csak az általunk jelzett módon, élet­beléptethetjük; de a büntetőeljárást mindenesetre gyö­keresen reformálni kell, s pedig, ha elejte­­nék az esküdtszékeket, a fennebb jelzett irány­ban : a­ szóbeliség, a teljesen sza­bad bizonyíték, a ténykérdésben való felebbezhetlenség, s vádelv alapján. Justus, VIDÉK. Deés, szept. 28. Szolnok-Doboka megyében folyó évi szept. hó 25 én tartott bizottsági gyűlésen a megválasztandó közigazgatási bizottsági 10 tagra 93 szavazati jegy adatott be. Ezekből nyertek : gróf Kornis Viktor 86, De­­zsőffy Mihály 84, gróf Vas Ádám 83, Szappanyos­­Miklós 83, Török József 81, Kovács Sámuel 81, Ellán Gábor 76, Torma István 72, gróf Teleky Do­mokos 55, és Tatro­i Ferencz 54 szavazatot. Báró Bánffy Dezső főispán az említetteket a közigazgatási bizottság tagjaiul enunllálta, mint kik legtöbb szavazatot kaptak. Ezeken kivü­l még 31 egyén nyert kevesebb szavazatot. A megválasztottak mind munkás, derék férfiak. Bizton lehet várni, hogy úgy a választottak, mint a kinevezettek összhangzatos munkássága, az érdem­dús főispán tapintatos vezetése mellett, a nehéz, de szép feladatot kitűnő sikerrel fogják megoldani. A KELETI HÁBORÚ. A harcztérről. A csatatéren folyton tartanak az ütközetek. Legalább mindennap jelenti a távíró, hogy az egész vonalon harczolnak. Az eredmény azonban vajmi kevés lehet, mert mindegyik fél tartózkodik nagy hangú diadal­híreket bocsátani világgá. A törökök részéről érthető a dolog. A konstantiná­polyi kormány parancsot adott Abdul Kerimnek hogy október 2 dikáig csak defensívára szorítkoz­zék, s így a török hadvezénylet nem akar egye­lőre nagyobb actióba fogni. Csernajeff legénykedé­sét azonban ismét felsülés fenyegeti. A fegyverszü­netbe főleg azért nem akart bele­egyezni, mert a jelenlegi pillanatot alkalmasnak tartotta a török haderő megsemmisítésére, s ugyancsak fogadkozott, hogy egy hét alatt kiveri törököket. De hát már múlt hétfő óta harczolnak, s az eredmény mégis semmi, vagy igen csekély. A közelebbi hadi eseményekre vonatkozik a következő csendes hangú szerb távsürgöny. Tegnap (27-dikén) üt­közet támadt (ki támasztotta ?) mely egész nap tartott, anélkül, hogy nagyobb jelentőségre tudott volna szert tenni. Este a Morava-hidra intéztek tá­madást, mely hidat a törökök Bobovicsnél, egy mértföldre Deligrádtól ütöttek.­­ Egy orosz tiszt lett az ütközet első áldozata. Az éj folytában a szerbek dynamittal felrobbantották a hidat. Az ütközet még két órán át tartott. Csernajeff tábor­nok holnap az egész vonalon akar támadni. Döntő ütközetet várnak. A szerb csapatok tegnap két helyen lépték át a Moravát, Tesieza felett és Alekszinácz felett Trajannál és Bobovicsnél. Cser­najeff a táborkarral ez utóbbi helynél ment át. A törökök a makacs és egész nap tartó harczban sok veszteséget szenvedtek, két ágyú esett a szerbek kezébe, 6 lőporos szekerük felrobbant. A törököket Csernajeff cernirozta (?) Horvatovics hadteste Nagy-Silye-Govacztól Krusicza felé tart, hol a törököknek erős positiójuk van, s hátulról fenyegeti őket. A csata ma is tovább foly.“ A legújabb távsürgönyökben azonban már győzelemről kezdenek beszélni a szerbek, de csak szerényen, mi eddig nem igen volt szokásuk. Belgrádból jelentik e hó 29-dikéről: „A szer­­bek tegnap Csernojeff és Horvatovics vezénylete alatt megtámadták a törököket, s 12 óra tájban elfoglalták Bajmért, s esti 8 órakor, heves és vé­res harcz után Tesiczát. A csapatok nagyon kitün­tették magukat. Tesiczát e kiáltással rohanták meg: „Éljen a király!“ Hogy mily eredménynyel végződött a tegnap­előtti, egyébiránt a 27-dikénél jelentékenyebb csata, még eztán fog kitűnni. A válság Belgrádban. A helyezet semmit sem vesztett veszélyes jellegéből, jóllehet, Oroszország mindent elkövet, hogy a világot meggyőzze békés szándékáról. Csernajeff visszahívásáról legközelebb forga­lomba került hírt hivatalosan megc­áfolják, de hogy némi kárpótlást nyújtsanak a mindenhez kap­kodó közvéleménynek a kezéből kivett szalmaszál­ TÁRCZA Pendennis Története, JÓ ÉS BALSZERENCSÉJE, BARÁT­JAI l a LEGNAGYOBB ELLENSÉGE. Irta W. M. Thackeray. HARMADIK KÖTET. Midőn végre a híres regény megjelent, nem­csak tetszéssel találkozott Mrs. Pendennisnél elfo­gulatlanabb kritikusok részéről is, hanem, szerencsé­jére Pennek, megfelelt a közönség ízlésének, s gyors és nagy népszerűségre tett­ szert. Két hónap még el sem múlt, s Pen már elévültséggel s meglepetéssel látta a lapokban „Walter Lorraine“ második ki­adásának hirdetését, s élvezettel olvasta és kül­dötte haza különféle irodalmi lapok és kritikusok bírálatait. Szigorúságuk nem igen bántotta őt, mert a jólelett fiatal ember nagy alázatossággal s kész­séggel fogadta mások roszólását. De dicséretök sem tette túlságosan büszkévé, mert mint a leg­több derék embernek, saját véleménye volt mun­kájáról, s ha egy kritikus helytelenül dicsérte, a bók inkább roszul, mint jól esett neki. De ha valamely kritika igen dicsérőleg szólt művéről, nagy gyö­nyöre telt benne hazaküldeni azt anyjának Fairo­­aksba, s képzelni az örömét, melyet ez neki okoz. XLIII. FEJEZET. Alsatia. Úgy nevelkedve, mint egy törvényszolga vagy egy ütött-kopott prókátor, a törvényszékek kör­nyékén, a Shepherd’s Inn mindenkor tőszomszéd­ságában található a Lincoln’s­ Inn- Fieldsnek és a Templenek. Valahol a Wych Street, Holywell Street, Chancery Lane fekete ormai és piszkos ké­ményei mögött van a háznégyszög elrejtve a kül­világ elől, s furcsa átjárókon s sötét füstös udva­rokon keresztül, melyekbe a nap elfeledett bejutni, lehet hozzájutni. Matrózruha-eladók, gyomorerősitő- és perecz­árusok, színházi képek kínálói az ifjúság számára, piszkos bútor- és ágykereskedők, mely utóbbiak mindenre valók, csak alvásra nem,­­ födik be az alacsony falakat és sötét lyukakat áruikkal; az ajtókon sok csengetyk­ van, s piszkos gyemekek­­végtelen csoportokat képeznek a lépcsők előtt, vagy a csepűhal-árusok lelkéi körül ezen udvarok­ban, melyeknek nyirkos kövezete faczipőktől vissz­hangzik, s soha sem hiányzó sárral van bemá­­kolva. Ballada-énekesek jönnek för zasztó torokhangok''“ ellen, a püspök és a tisztelendő clerus ellen, egy fel­séges királyi család német rokonai ellen; a Punch itt ü­ti föl sátrát, bizonyos lévén benne, hogy kö­zönsége lesz, s esetleg egy félpenny is akad a házak nyüzsgő lakóitól ; asszonyok rivalkodnak gyermekeikre, hogy a csatornában pocskolnak, vagy, a­mi még roszabb, a férj ellen, ki tántorogva jön a pálinkás boltból ;­­ szüntelen zaj és élet van ezen udvarokban, melyekből a Shepherd’s Inn csöndes ódon négyszögébe lehet jutni. Egy ragyás kis pázsit közepén emelkedik Shepherd szobra, vasrácscsal védve a gyerkőczek támadásai ellen. A törvényszék csarnoka, melyre az alapító czimere van festve a négyszög egyik oldalát foglalja el, a magas és régi szobák két másik oldalon s a nagy boltozaton folyosó fölött vannak elhelyezve, mely az Oldcastle Streetre s innen a nagy londoni or­szágútra vezet. Az épületben valamikor ügyvédek lakhattak, de már régóta a világi emberek is bebocsáttattak falai közé, s nincs róla tudomásom, hogy valame­lyik hírnevesebb ügyvédi iroda itt volna. A polw­­heedlei és tredyddlummi rézbányák üzleti helyisége a földszint egy osztályát foglalja el; a Szabadal­mazott Találmányok és a Genius­ Unio és Tőkepén­zes Társulat iktató hivatalai egy másik sor szobá­ban vannak helyezve; — az egyetlen ur, kinek neve­i" és az „ügyvédi lajstromában szerepel: Mr. J ?son, ki bajuszt visel, s hetenkint kétszer-há- i 'a V idejön kocsiján, s kinek west-endi irodája a ön Street“" a Mayfairen, a hol Mrs. .Oa ' ^'nemességet, a h'“ 3 fényezett, név­alsó ajka alatt is. Szép látni lovának czimerektől ragyogó szerszámát, mikor a kocsi megáll a szo­báiba vezető ajtó előtt. A ló tajtékot fuj orrából, amint fényes zaboláját rágja, rázza. A kocsis gyep­­lószára és nadrágja ragyogó fehér,­­ a hintó ra­gyogása napfényt dorít ez árnyékos helyre. Öreg barátunk, Costigan kapitány számos íz­ben szemlélgette Campion kocsiját és lovát, amint délutánonkint az udvaron őgyelgett szőnyeg-szövetű papucsban és pongyola-köntösben, szemére nyomott ócska kalapjával. Reggeli után itt szokott sütké­rezni, ha szép idő van, s látogatást tesz a kapus­iakban, a­hol megveregeti a gyermekek fejeit s be­szélget Mrs. Boltannal a szénházakról és a lejá- i nyomról a Lédi Mirabelrül. Mrs. Boltan maga is a szinpadhoz tartozott egykor, s az Ásványforrások­nál mint Mr. Serie negyven növendékének tizen­­harmadika tánczolt hajdanában. Costigan a harmadik emeleten lakik a No. 4-ben, azon szobákban, melyek egykor a Mr. Pod­­moreéi voltak, kinek neve még most is az ajtón van — (valakinek a neve — mellesleg mondva — majdnem valamennyi ajtaján látható a Shep­herd’s Innek). Mikor Charley Podmore (a kir. drurylanei színház, s a kis­ pitvari hangverseny­terem kellemes tenorja) megnősült és elköltözött a Lambethbe, átengedte lakását Mr. Bowsnak és Costigan kapitánynak, kik most közösen foglalják azt el, s gyakran lehet hallani Mr. Bows jobb időkből való zongorájának hangjait, mikor az ab­lakok nyitva vannak, s mikor kedvtelésből ját­szik, vagy oktat egy szini növendéket, kik között egy-két tanítványa van. Ezek egyike Bolton Fanny, ■mesterné leánya, ki hallott beszélni anyja dicsőségéről, melylyel versenyezni vágyik. ” “Nincs arcza és termete van a szin­padra, s kitakarítja a szobákat s megveti az ágyakat és elkészíti a reggelit Costigan és Bows uraknak, viszonzásul a melyért, az utóbbi zenére és énekre tanítja őt. Eltekintve amannak az italra való szerencsétlen hajlandóságától (s Fanny azt hiszi, hogy minden előkelő ember átengedi magát ezen tulságnak), a kapitányt a világon a legfajm­­­abb embernek tartja s szentül hiszi valamennyi meséjének valamennyi verzióját, és nagyon szereti Mr. Bowst is, és igen hálás iránta; s ez a tartóz­kodó furcsa öreg­ember atyailag szereti őt viszont, mert valóban szive tele van gyöngédséggel, s so­hasem érzi magát jól, ha nem szeret valakit. Costigan a maga szerény ajtaja előtt a Shep­herd’s Innben előkelő látogatók hintóit láthatta, s ha hallod vala őt reggel beszélgetni (mert estek­ danája sokkal szomorúbb fajta volt), azt hitted volna, hogy Sir Charles és Lady Mirabel rendesen eljárnak az ő lakására s magukkal hozzák a vá­logatott nemességet, meglátogatni „az öreg em­bert, a becsületes félzsoldos kapitányt, szegény öreg Jack Costigant“, mint Cos magát nevezé. (94. folyt, köve ért, hát most meg arról beszélnek, hogy az orosz kormány vissza akarja hini az ideiglenes szabad­ságra bocsátott és szerb szolgálatban álló orosz tiszteket és katonákat. Ide vonatkozólag távírják Belgrádból. Ma itt elterjedt a hír, hogy az orosz kormány vissza­­hitta Csernojeffet. Egész biztossággal beszélték, hogy Kartoff orosz főkonzul tegnap (szept. 28.) sürgönyt küldött Csernajeffhez, melyben kijelentette, hogy az orosz kormány befejezettnek tekinti Csernajeff szerbiai küldetését (sic!) s felhivja, hogy tegye le a parancsnokságot és térjen vissza Oroszországba. Tegnap egész nap működött a táviró Belgrád és a főhadiszál­lás közt. Karzoff csak éji 11 órakor kapott választ Csernojefftől, melyben kijelenti, hogy ő csak Milán fejedelemnek esküdött fel, s csak ennek felhívására teszi le a parancsnokságot. E hír hitelessége felől illetékes helyen tudakozódtam, s azt nyertem válaszul, hogy e hír azon alakjában, mint forgalomban került, alaptalan. Kartoffot teg­nap értesítette ugyan kormánya, hogy az orosz kormány a legénység és a tisztek ideiglenes sza­badságolását eltiltotta, s a szerb szolgálatban levő tiszteket és katonákat vi­ssza akarja hívni; ezen esetleges parancs azonban Cser­­n­aj e­f­vre n­e­m v­on­a­tk­o­zh­atik, mivel ő nem tagja az orosz hadseregnek. Itt az orosz kormány felléptét a hadügyminiszter deligrádi útjának és a fejedelemhez intézett jelentésének tu­lajdonítják. Ezen it ugyanis meggyőzte a kor­mányt, hogy többé nem ura a hadseregnek, s hogy Csernojeff a szláv ad­ió­párt és nem Szer­bia érdekében cselekszik. Ezt úgy látszik Péterváron is belátták, s azért — s a béke létesí­tése czéljából — az orosz kormány komoly rend­szabályokat akar életbe léptetni az orosz katonák­nak Szerbiába való vándorlása ellen.“ Valóban, csakis így volna lehetséges a béke felől komolyan értekezni. Azért a „Journal des Deb.“ legközelebbi számában felhívja az orosz kormányt, hogy híresztelt békés szándékát akként bizonyítsa be, miszerint tiltsa meg katonáinak a Szerbiába való kivándorlást, hol egy, nemcsak Törökország, hanem egész Európa ellen fellázadt népet segítenek. A „Times“ így nyilatkozik: „A helyzet veszélyes, s a diplomatia minden erő­feszítése hasztalan marad, ha Orosz­országban az agitatio és Szerbiában a háború azonnal meg nem szűnik“. fiij A diplomatia legújabban azon mesterkedik, hogy minek utána nyolc­napi fegyverszünetet nem tudott csinálni, most hosszabb tartamú rendes fegy­verszünetet hozzon létre. Csernajeffet a szerb feje­delem azon czélból, hogy a fegyverszünet kérdésé­ben meghallgassa, Belgrádba idézte, a tábornok azonban, azon ürügy alatt, hogy a közeli nagy fontosságú hadi operatiók miatt a főhadiszálláson kell maradnia, az idézésnek nem tett eleget. Az occupatió kérdése ismét kisért, pedig ez­úttal már hús- és csontból álló alakban akarja be­mutatni magát. A „N. Fr. Pr.“ azt állítja, hogy Oroszország Bécsben azt kérte, hogy Ausztria-Ma­­gyarország segédkezet nyújtson a török kormány által ígért reformok megtartása iránt felállítandó garantiák tekintetében. E garanciák első­sorban occupatióból állnának, miben a „N. Fr. P.“ a szerb királyság megállapítását látja. A „Tagblatt“ szintén azt állítja, hogy Oroszország közös occu­­patióra törekszik, Andrássy gróf pedig Oroszország­tól követel garantiákat arra nézve, hogy a közös okkupatio nem fog conflictusokat előidézni. Ilyen garantiákat persze bajos volna kifundálni. A szerb hadügyminiszter jelentése a szerb hadseregről — írja a „Pol. Corr.“ két részre oszlik; az egyik a Morava hadsereg helyze­téről, a másik ennek hangulatáról szól. A hadsereg — e jelentés szerint igen kedvező helyzetben van. Deligrád új sánezév­el van körül­véve és fel van szerelve 80 nehéz ágyúval. A kör­fal kitágíttatott, afredoute vonal tovább tolatott. Masa Vrbiczának 4200 főnyi serege van, mind vakmerő emberek. Ezek képezik a Morava-sereg előőrseit. Horvatovics ezredesnek 18,000 főnyi vá­logatott serege van, mely a suppováczi magaslat­kát tartja megszállva. Alekszináczban Popovics ezredes áll 12 zász­lóaljjal és nyolcz üteggel. Alekszináczban is négy új redoute-ot építettek. A futó árkok meghosszab­bittattak. Az orosz önkénytesek részint a miliczek közé vannak beosztva, részint pedig külön zászló­aljakat képeznek. Majdnem az összes parancsnoki állomásokat orosz tisztek foglalják el. Az orosz dandár mindjárt Vrbicza vajda légiója mögött áll. A katonák égnek a harczvágytól. A positiók igen jók, Csernojeff bizton hiszi, hogy Abdul Kerimet átűzi a határon. A hangulat igen harczias , a katonák örömri­­valgással fogadták a hírt, hogy a fegyvernyugvás visszautasíttatott. A hadügyminiszter kísérlete lebe­szélni a sereget a pronunciamentóról, meghiúsult. Azt jelzik, hogy ismét 5000 orosz önkénytes fog érkezni. Nem sokára orosz hadosztályt lehet alakítani. Szívesen fogadják a sok altisztet, mert ilyenekben nagy hiány volt. Szumarakoff küldetése. S­zum­a­r­ako­ff bécsi küldetéséről különféle hírek vannak forgalomban. Egyik hír a háború előjelét véli e küldetésben látni, a másik pedig a béke olajágát pillantja meg Szumarokoff kezében. Minden combinatio azonban a sötétben való tapo­gatózás, s semmi biztost sem lehet tudni. A félni­Vannak természetek, s talán, mint mondók, a Pen­­dennisé is ilyen volt, melyeket a jólét és siker jobbakká és szelidebbekké tesz, mint vannak más természetű emberek, kik a jó szerencse folytán ke­­vélyekké és durvákká lesznek. Boldog az, ki sze­rénységgel és jó kedélylyel tudja elviselni jó vagy balsorsát! Szerencsés az, ki úgy neveltetett, hogy elviselhesse sorsát, bárminő legyen is az, kinek már korán szemei előtt volt az egyenes lelkiiség példája, s gyermekkorától fogva a becsületre ok­tatták. I­vatalosok és hivatalosok mélyen hallgatnak, s leg­­f­­elebb csak azt engedik gyanítani, legalább úgy tettetik magukat, hogy Sándor czár küldötte békés­­ érzelmeket tolmácsolt Bécsben uralkodója nevében.­­ Bizonyosnak csak annyi bizonyos, hogy Szamaro­koff királyunk válaszával egyenesen Livadiába ment, s egyik segédét Belgrádba küldötte. A „N. Fr. Pr.“-nek azt írják, hogy a félhi­vatalosok utasítást vettek, miszerint a czár leve­leinek tartalmáról hallgassanak, mert abba nem akarják a közönséget beavatni. Azt azonban állítják, hogy a czár levele az utolsó komoly kísérlet a béke fenntartására nézve. Európa békéje tehát komoly veszélyben lehet, ha a czár szüksé­gesnek tartott a béke érdekében ily ecclatans lépést tenni. Levele — ugyancsak a „N. Fr. Pr.“ szerint két részből áll. Az első hivatkozást tartalmaz ural­kodónk békeszeretetére, a második a helyezet rajzolja. Király ő felsége tegnapelőtt hosszan érteke­zett Andrássy gróffal a czár levelének ügyében, s viszont Andrássy értekezett Sumarokoffal, mely alkalommal azon első benyomásokat tudatta a czár küldöttével, melyeket a levél uralkodónkra tett. A „N. Fr. Pr.“ beavatottja következőleg raj­zolja a helyzetet: „Szumarokoff küldetését kezdet­től fogva jelnek tekintettük arra nézve, hogy a válság acut. Valóban, a helyzet az utóbbi két nap alatt felettébb komoly jelleget öltött, ránk nézve annál komolyabbat, mivel Ausztria-Magyarország a döntő pillanathoz érkezett, vagy jobban mondva a döntés elé helyezték. Ha a döntés módját még nem találták meg, meg sem találhatják másként, mint oly alakban, melyet most már a force majeur kiszab.“ Szumarokoff tá­bornok missiója oly esemény, melyet nem ellensú­lyozhat a hivatalos agyonhallgatás, sőt az egy­hangú hallgatás annál többet mond. Hogy a tettes megkíméltessék, el lehet titkolni, hogy valaki tisz­­köt vetett a házra. A házbeliek megdöbbenését is el lehet simítani, mely ekkor bekövetkezett talán még látszólag vidám arczc­al is, mintha semmi sem történt volna, és folytatni a lakomát, melyet a tű­z kigyuladása félbeszakított; de azt már nem lehet megakadályozni, hogy a füst föl ne szálljon az egész világ láttára. Mondjuk ki egész nyíltsággal, hogy Oroszország azon ponton áll, hogy az a­c­­­i­ó­t m­e­g­k­e­z­d­j­e, és a­mit Szumarokoff hozott nem más, mint Ausztriának meghivatása az actióban való részvételre. A meghívás mindenesetre barátságos, azon biztosítás kíséretében, hogy a czár nem akar megválni szövetségeseitől. Nincs benne vagy-vagy, mert az orosz föltevés szerint már csak egy választás van. Kétségkívül ez alkalommal sem mulasztatott el a barátság határozott nyilvání­tása. Livádiában tudják, hogy mint gondolkoznak Bécsben a szerb királyság kérdésében, azért Ausztria iránt való előzékenységből e kérdés­ben engednek. Wrede herczeg Belgrádban kinyi­latkoztatta — ugyan nem azon fenyegetéssel, hogy kikéri útlevelét — hogy Ausztria a szerb ki­rályt soha sem fogja elismerni, és ha Milán a ki­rályi koronát elfogadja, úgy semmit sem fog többé tehetni érdekében Kvarczoff urat is megbízták Li­­vádiából, hogy oly értelemben nyilatkozzék, mint Wrede herczeg. Az természetesen nem igaz, hogy Kvarczoff Csernajeffet a parancsnokság letételére szólította föl, de Oroszország az utolsó napokban csakugyan engedett a királyi czím kérdésében. Ez az egyszer nem tetettés, hanem komoly szándék. A királyosdi ugyanis már megtette hatását, és úgy látszik, hogy ezen comédia rendezésénél kiválólag Bécset tartották szem előtt. Oroszországnak már nincs reá szüksége. A tréfát tán tovább is folytatnák, sőt talán komoly következményei is lehettek volna, ha más események ki nem szorítják. A királyos­­dinak ha­sznál Oroszország. A próba m­ere a hatást, de a darab közbe­jött akadályai­ miatt elhalasztatik — Szerbia meg­­bántása nélkül — talán ad graecas calciulas. Ha a porta elfogadta volna a formális fegy­verszünet.* Az ország kezéből kisiklott volna az alh­­észe, akkor a királyosdinak kell -ja. De minden az orosz .Client. A fegyverszünet elutasítja­­_így pedig a kicsinylett fegyvernyugvás ne tehesse lehetővé a békét, ezt Szerbia pár erdre visszautasította. ORSZÁGGYŰLÉS. I. A képviselőház ülése szept. 30 án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár, Beöthy és Orbán. — A kormány részéről jelen vannak : Tisza, Perczel, Péchy, Szende, Wenckheim, Bedekovics. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, elnök bemutatja Vaskó községnek gr. Degenfeld Lajos képv. által beadott kérvényét a halászati jog mielőbbi rendezése tárgyában ; bemu­tatja továbbá a budapesti törvényszék büntető osz­tályának fölterjesztését, melyben M­i­­­e t­i­c­s Szve­­tozár országgyűlési képviselő bűnügyére vonatkozólag Rankovics István tanú vallomását felterjeszti. A kérvényt, illetőleg a mentelmi bizottsághoz utasíttatnak, s egyszersmind a ház felhatalmazza az elnököt, hogy a Miletics ügyre vonatkozólag beérkező irományokat az ülések megvárása nélkül a mentelmi bizottságnak átadhassa. Tisza Kálmán miniszterelnök az osztrák­magyar monarchia és Lichtenstein herczegség kö­zött a vám- és adószövetségnek egy évre való meg-s hosszabbításáról szóló szentesített törvényczikket te­­­­szi le a ház asztalára. — A szentesített törvényczikk kihirdettetvén, hasonló kihirdetés végett átküldetik a főrendiházhoz. Trefort Ágost vallás- és közokt. miniszter kijelenti, hogy Fogh Károlynak interpellatiójára három néptanító katonai szolgálata ügyében, to­vábbá Helfy interpellatiójára némely haszonbérleti tárgyban szerdán fog válaszolni. Janko­vich­ Miklós a gazdasági bizottság előadója bemutatja a bizottság jelentését a képvi­selőház pénztárának június, július és augusztus ha­vi kiadásainak kimutatása és a képviselőház szep­tember havi költségvetése tárgyában.­­ A jelenté­sek a hétfői ülés napirendjére tűzetnek ki. Felolvastatik az indítvány- és interpellates könyv. Az elsőben bejegyzés nincs; az utóbbiban az alább közlött interpellátiók vannak bejegyezve. Elnök kisorsolja az időközben megválasztott képviselőket az igazolási osztályokba: A sorsolás eredménye a következő: Beosz­tottak az I. osztályba Missits János, Horváth Mi­hály, Zsigmondy Vilmos; a II. osztályba Steinacker Ödön és Tanárky Gedeon ; a III. osztályba Nagy Ferencz, Kasper Mihály, Hosszú László, Pogány Ödön, Dekány Gusztáv; a IV. osztályba Ernszt Fri­gyes, O’Donnel Henrik gr., Antonescu István, Ba­bits János, Polyt Mihály; az V. osztályba Miletics Szvetozár, ifj. Simonyi János, Lukácsy Béla, Forián Károly, Kövér Gábor, Nedeczky István; a VI. osz­tályba Károlyi Tibor gr., Köncsey Károly, Juszh Sándor, Ernuszt Kelemen, Németh Albert; a VII. osztályba Joanovits György, Degenfeld Lajos gr., Vécsey Tamás, Bezsán G., Máriássy M., Wodianer B.; a VIII. osztályba Dimitrievics M., Bosánczy Adolf, Tibor Antal, Schwarcz Gyula; a IX. osztály­ba Veres Pál, Szerb György, Löw Vilmos. A hor­­vátok közül Kollerics Pál a II., Czernaday György a III., Voncsina Iván a IV., Pejacsevich László gr. az V., Prandau Gusztáv b. a VI., Jakics Antal a VII. osztályba osztatott be. Az ekként kiegészített névjegyzék ki fog nyo­matni. Ezután az interpellatiók terjesztettek elő. Csók­a Ferencz: T. ház ! A képviselőház f. évi május 11-én tartott ülésében, az igen t. mi­niszterelnök úr válaszolva a hozzá intézett inter­­pellációkra, előterjesztést tett a lajthántali kormány­nyal a vámügy, bank és quota kérdésekben foly­tatott alkudozásokról és jelezte azon alapot, me­lyen mindkét kormány ezen kérdések megoldására kölcsönös egyetértéssel vállalkozott. A t. miniszter­­elnök úr előterjesztésében részletesen elősorolta azon alapelveket is, a­melyekben a két kormány a bankügy mikénti megoldására nézve megállapo­dott a­nélkül, hogy ezzel kapcsolatban a birodal­mi tanácsban képviselt országokat terhelő 80 mil­lió forintnyi bank-államadósság ügyét megérintette volna, a­mi mindenkiben azon meggyőződést kel­tett, hogy felkeltsön, hogy ezen kérdésben a tisz­telt kormány ugyanazon álláspontot foglalja el, me­lyet az eddigi alkotmányos magyar kormányok el­foglaltak, hogy t. i. a bankállamadósság ügyét az 1867. XV. t. sz. által végérvényesen elintézettnek tekinti. A Bécsben legújabban folytatott alkudozások­ról a hírlapok utján a nyilvánosságra került hírek szerint a t. minisztérium a lajthántúli kormánynyal szemben oly megállapodásra lépett volna, mely a birodalmi tanácsban képviselt országok­t terhelő 80 millió forintnyi bankállamadósság ügyében a magyar részről eddig elfoglalt álláspont feladásá­val azonos. Miután a t. miniszterelnök úr a ház legutóbbi ülésében kijelentette, hogy a Bécsben legújabban folytatott alkudozásokról jelenleg előterjesztést tenni nem kíván, a képviselőháznak viszont érde­kében van ez annyira fontos és a nemzetre nézve életbevágó alkudozások különböző fázisáról hiteles értesítést nyerni, van szerencsém a t. miniszterel­nök úrhoz a következő interpellációt intézni. Mily utóbbi megállapodások létesültek a bankkérdés felett a magyar és a lajtántúli kormá­nyok között Bécsben legközelebb folytatott alku­dozásoknál ? Mennyiben érintik ezen megállapodások a birodalmi tanácsban képviselt országokat terhelő 80 millió forint bankadósságot? Vállalt-e a magyar minisztérium oly kötele­zettségeket, melyek a bankkérdés megoldását a 80 millió forint bankkérdéssel összeköttetésbe hozva, Magyarország újabb megterheltetését von­hatják maguk után? Irányi Dániel: T. ház ! Azon események, melyeknek színhelye a török birodalom, és még inkább az, a­mi ezekkel összefüggésben Oroszor­szágban történt, folytonos és hova tovább növekedő izgatottságban tartja a kedélyeket és némelyeket az európai béke fenmaradása iránt is már két­ségbe ejt. Ugyanazért szükségesnek látom, hogy bizo­nyos tények iránt felvilágosításokat kérjek a ma­gyar kormánytól a végett, hogy ha lehet a kedé­lyeket megnyugtassa, különben pedig legalább hite­lesen tájékoztassa a közvéleményt. A kérdések, melyeket a t. miniszterelnök úrhoz intézek, a következők: 1. Igazak-e a hírlapokban olvasható azon hí­rek, melyek szerint újabb időben már nem is egyen­ként, hanem csapatonként vonulnak át az egyesült dunai fejedelemségeken orosz önkénytesek Szer­biába, sokan katonai egyenruhában ; valamint igaz e, hogy ugyanazon utón hadiszerek is szállíttatnak Oroszországból a szerbek számára ? S ha igazak ezen hírek, nem látta-e szüksé­gesnek a közös külü­gyét a semlegességgel s nem­zetközi joggal ellenkező ezen tények miatt felszó­lalni ? 2. A Magyarországon átutazott és Szerbiába tartó oroszok mindnyájan a „vörös kereszt“ tagjai voltak-e, s igyekezett-e a kormány meggyőződést szerezni magának arról, hogy a helyszínére érve, csakugyan a betegek és sebesültek ápolásának szentelték-e magukat. 3. Való-e, hogy a szentpétervári kormány hadcsapatokat állít fel a török birodalom határain? 4. Melyek a hatalmasságok által megállapí­tott békefeltételek, s a párisi szerződést aláírt va­lamennyi hatalmasság teljesen és föntartás nélkül megegyezett-e azokban? Történt-e a hatalmassá­gok között megállapodás azon esetre, ha egyik vagy másik hadakozó fél a békefeltételeket el nem fogadná? 5. Mit határozott a közös külügyminisztérium, mit a többi hatalmasságok a szerb hadsereg által Milán fejedelemmek fölajánlott királyi czímre nézve? 6. Egyetértőig jár-e el a közös külügyminisz­ter a magyar kormánynyal a keleti kérdésben ? Csernátony Lajos: T. képv. ház! Köztu­domású dolog, hogy a múlt aug. hó végén Buda­pesten a rendőrség több orosz alattvalót letartózta­tott, illetőleg internált, és azután ismét szabad­lábra helyezett és útjuk folytatását egészen rájuk bízta. Nem lehet mondani — én részemről nem mondom, — hogy azon orosz alattvalók letartóztatása a köz­véleményre nézve valami kellemetlen meglepetés lett volna, ámbár sokan azon véleményben voltak, hogy az adott körülmények között nem lesz fenn­tartható azon letartóztatás. Abba sem akarok most ereszkedni, hogy szabadon­ bocsáttatásuk minő kö­rülmények folytán történt, mert azokkal nem is valóy°k ismerős, hanem egyszerűen magára a ket­tős tényre nézve kívánok egy kérdést intézni az igen t. belügyminiszter úrho­z, ezen átutazásokra vonatkozó némely nézeteimnek és érzeteimnek az igen t. belügyminiszter úr részéről reménylett fele­let után kifejezhet­ését a t. ház kegyétől várván. Kérdés a belügyér úrhoz. Tekintettel a köztudomású tényre, miszerint a múlt augusztus hó 27-ikén és 28-ikán, itt Buda­pesten több orosz alattvalót tartóztatott le a rend­őrség, s tekintettel a hasonlag köztudomású tényre, miszerint a letartóztatott orosz alattvalók négy nappal később szabadon eresztettek ismét és aka­dálytalanul folytathatták útjukat Szerbiába, kérdem az igen i­­bei ügyész urat, hogy: mi okból történt a mondott orosz alattvalók letartóztatása és mi okból szabadon­ bocsáttatásuk Szerbia felé utazásukban ? Simonyi Ernő : T. képviselőház ! Arról ér­tesülvén a múlt napokban, hogy Chorin Ferencz képviselő úr interpellálni kíván a bécsi alkudozá­sok tárgyában, én részemről nem szándékoztam kérdést intézni a kormányhoz, de úgy hiszem, hogy tájékozásra úgy a törvényhozásnak, mint az országnak szüksége van, és arról értesülvén a mai ülés előtt, hogy Chorin képviselő úr egyedül egy kérdésre, t. i. a 80 millió forintnyi bankadósságra szorítkozik interpellációjában, bátor vagyok egy rövid interpellációt intézni a miniszterelnök úrhoz a többi kérdésekre vonatkozólag is, főleg azon czélból, hogy alkalmat nyújtsak a miniszterelnök úrnak az egész tárgy fölött nyilatkozni. Minden további indokolás nélkül bátor vagyok az interpel­­lációt felolvasni. Az újabb időben felmerült hírekkel szemben kérdem a miniszterelnök urat: a) Mi újabb megállapodások jöttek létre a magyar s osztrák kormány között, a vám- s keres­kedelmi szerződés és a felállítandó magyar nemzeti bankot illetőleg? b) Mikor szándékozik a kormány erre vonat­kozólag a törvényhozásnak előterjesztést tenni ? Tisza Kálmán miniszterelnök: Kijelenteni kívánom, hogy tekintve ezen interpellációk tárgyait, anélkül, hogy a házszabályokban adott hosszabb időt igénybe venni szándékoznám, a jövő héten tar­tandó valamelyik ülésben, vagy egyszerre vala­mennyire , de mindenesetre még a jövő héten mindannyira válaszolni lesz szerencsém. (Helyeslés.) ülnök : A napirenden levő tárgyak kimerítve lévén, a jövő hétfőn először is tárgyaltatni fog a ház szeptember havi költségvetése, azután bizottsá­gok fognak választatni. A legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor tartozik. II. A főrendiház ülése szept 30 án. Elnök : Majláth György. Jegyző: Zichy Fer, Victor gr. A kormány részéről jelen vannak : Bedeko­­vich Kálmán, A Wenckheim Béla b. Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor. Elnök üdvözölvén a főrendeket, felolvastatik az üléseket elnapoló kir. leirat. Bejelentetik Simonyi Lajos b. felmentetése a kereskedelmi miniszterségtől. ülnök: Mielőtt többi előterjesztéseimet meg­tenném, még egy szomorú kötelességet kell teljesí­tenem, t. i. a súlyos csapásokban amúgy is gazdag 1876. év e szünidő közben is uj áldozatot követelt. A mélt. főrendek termének első padjából egy tisz­­teletgerjesztő rokonszenves alak hiányzik. Gróf Mikó Imre, magyar királyi főpohárnok mester, a magyar tudományos akadémia tiszteletbeli és igaz­gató tagja, a magyar történelmi társulat elnöke nincs többé. Benne a fejedelem nehéz időkben ed­zett hl­ségű alattvalóját és tanácsadóját, az egygyé­­forrt két testvérhaza legnemesebb és azt lehetőleg és legönzetlenebbü­l szerető fiai, e ház kiváló díszei egyikét, a tudomány, a művészet és a közmű­velő­hibaigazítás. Legutóbbi tárczánkba lé­nyeges értelemzavaró sajtóhiba csúszott be. A má­sodik hasáb hatodik-utolsó sorától kezdve e mon­dat : „A­mi azokat illeti, a­kik máris írtak regé­nyeket, ezen jutalom nelefelé szól“ — így kérjük ol­vasni: „A­mi azokat illeti, a kik máris írtak re­gényeket, ezen intelem nem nektek szól.“ — Kisebb, de kellemetlen hiba az, mely az első hasáb hato­dik sorában fordul elő: „Betekintvén ezekre“, — természetes, hogy így olvasandó: „Betekintvén ezekre.“

Next