Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)
1876-10-10 / 280. szám
280. szálát. $ifizetési árak: Egész évre . . 20 írt — kr. Évnegyedre » „ 5 írt — kr. Félévre . . . IO . — „ Egy hónapra . 1 , 80 „ lígyes szállt íjra IO krajczár. t Szerkesztési iroda: Budapesten, nádon-utcza 6. szám.. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésbe nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, kedd, október 10. 1876. §.Idelések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & fie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. H)tv.d. milii Levibild .Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Szákosárok-utcza 431. sz. híiadó-hivatal, Budapesten,xádor-utcza 6. azám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az ..Ellenőrzára ,mint eddig. : Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utezs., 6. sz.) Százaléka könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre................................20 forint — kr Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................1 „ 80 kr. Táviratok. Béla, okt. 9. A »Pol. C.“ egy sz.-pétervári levele hangsúlyozza Ausztria-Magyarországnak és Oroszországnak együttes eljárását a keleti kérdésben és a conferentia eszméjét illetőleg ezt mondja: Oroszország kevés héttel ezelőtt egy európai conferentiához nagy elégtétellel csatlakozott volna, de jelenleg azon nézetben van, hogy a helyzet hosszas alkudozások folytán csak bonyolódottabbá lenne és most nem szavak, hanem tettek kellenek, a conferentia csak akkor szükséges, a midőn egy tetterős actio sikerrel koronáztatott, és a történt rendjének megerősítésére szolgálna. Belgrád, okt. 9. (Hivatalos.) Csolak Antics 7-én Jankova-Kliszurától Kursumlya irányában előnyomult és a Toplicza-völgyének minden helységeit megszállta. Berlin, okt. 9. A „Reichsanzeiger“ Konstantinápoly felől érkezett hírek után jelenti, hogy Szaloniki török lakói között legközelebb megújított izgalom volt észlelhető és kihágásoktól való aggódást, különösen a Bairam-ünnepre keltett, a miért a „Friedrich Carl“ pánczélhajó Szalonikibe visszarendeltetett, és 5-én oda elindult. Zágráb, okt. 9. (Tartománygyülés.) A bán előterjeszté az 1877-iki költségelőirányzatot, mely a budgetbizottsághoz utasittatott. Legközelebbi ülés pénteken tartatik. Czettinye, okt. 9. Dakovics hét zászlóaljjal Mukhtár pasát megkerülte, s Trebinye és Lubinye között áll, a török csatlakozásokat megakadályozva . Lubinyét leégette és a Stoláczból segítségül oda érkezett törököket szétűzte. Frankfurt, október 9 (kezdet) Váltóárt, Bécs Osztr. bank.-részv. —. 1860-as . Évjáruléki papir —.—. Lombard' 64,75. Magy. sorsj. — osztr. hitelrészv. 125,25. Osztr. államvasp. rész. 23125 1864-es —.—. Évjárulék ezüst —.—. Galicziai —. Győr Gráczi —. . . NITT pesti szinlapok. Budapest, kedden, október 10. Nemzeti szinthíz. Népszinli fia. A tévedt nő. Álmában beszél. Opera 4 felvonásban. Vígjáték 1 felvonásban. Valéry Violetta Nagyné B. I. Ezt követi: Borvoix Flóra Heim Róza , virágtündér. Annine Balog M. Germond Alfréd Ellinger Nagy tánczegyveleg. Germond Végül először : György Láng A szerelmes le-Gaston Zajonghy Tilok Duphol Tallián D’Obigny Ney Vígjáték 1 felvonásban. Irta Grenvil Szalai Williams J. G. Angolból for-Flóra Széphegyi ditotta Niczky Kálmán. Kezdete 7 órakor Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. A fegyverszünet megkötése képezi most a diplomatia legközelebbi feladatát amelylyel foglalkozik. Mint a „Daily Telegr.“-nak Therapiából jelentik, Anglia tudatta a portával, hogy a fegyverszüneti javaslat visszautasítása esetében nem lesz többé képes további diplomatiai segélyt nyújtani részére, bármilyen legyen is a későbbi események folyása. De míg Oroszország a tulajdonképeni formális fegyverszünetet akarja, Anglia és Francziaország megelégednék az úgynevezett „tréve“-vel, azaz egy mindkét félre kötelező fegyvernyugvással, mely azonban nem foglalná magában Szerbia elismerését mint hadviselő felet. Egy másik angol lap azt jelenti, hogy a Hobart pasa vezérlete alatt álló török pánczéloshajóraj parancsot kapott, hogy haladéktalan szolgálatra álljon készen. Az ellenségeskedések első kitörésére Hobart pasa a fekete tengerre vitorláznék s megkezdené az offensivát. Konstantinápolyból jelentik a „Pr.“-nek . Miután Abdul Kerim pasa, azon ismételt utasításra, hogy kezdje meg az ellenségeskedést, azzal válaszolt, hogy nincs elegendő élelmezés, kevés a lőkészlet, s nem elég erős a csapatszám, a szeraszkiev újólag szigorú parancsot kapott, hogy kísértse meg az utolsó döntő ütközetet. Nemcsak a porta, hanem a nép is el van keseredve a győzelmes török hadsereg tétlensége miatt. Abdul Kerimnek nem szabad hazatérnie a Morava mellől még egy utolsó csata nélkül. Londonból meghazudtolják azon hírt, mintha a congressus iránti javaslat angol részről származott volna. Anglia ellenkezőleg határozottan vonakodik a conferentiában résztvenni, ha annak szigorúan kijelölt programmja nincs. Londonban is azt hiszik, hogy az egész terv el fog ejtetni. Odessai értesülés szerint Bratiano román miniszterelnök, kit Károly fejedelem a czár üdvözlésére Livádiába küldött, azon missióval utazott, hogy jelentse ki a czárnak, miszerint Románia csak a párisi szerződés fentartását kívánja. Budapest, október 9 A Miletics-üigy vége. Nincs olyan hosszú, aminek egyszer vége ne szakadjon. Vége lett a Mileticsaffaire országgyűlési epizódjának is. A regény most már rendes medrében hömpölyöghet odább, s kívánjuk neki azt a szerencsét odakint a bíróság előtt is, melyet idebent a házban élvezett. Mert élvezet volt ez igazán. Az ellentétek összeegyezésének oly ritka példáját ritkán tapasztaltuk még a képviselőházban, mint ez ügy körül. Még aki a legjobban feltett szándékkal volt is galibát csinálni ez ügyből a kormánynak, az is Miletics ellen fordult ; még aki oltalmába vette is, az is elejtette a Miletics úr ügyét. Két külön ügy folyt itt tulajdonképpen : a Miletics úr esete in specie, mint személyi kérdés ; s a mentelmi jog in genere, mint általános elvi kérdés. Az elsőt maga az ügyvéd, Polit úr ejtette el legjobban, midőn úgyszólván Szerbia ügyével azonosította egy magyar honpolgár viselt dolgait s amannak védelmében kereste az utóbbinak igazolását. Több szószólója Miletics urnak a házban nem vala még Trauschentels urat sem véve ki, aki, megengedjük, hogy legtisztább szándéka ellenére, de tény, hogy nem annyira a Miletics ur oltalmára emelte fel kulturmissiós kezeit, mint inkább emlékeztetőül: kiket kell még gondolataink körébe foglalni, mikor Mileticseinkről beszélgetünk. Fölösleges fáradság volt liz az, mert azt az egyet elhiheti nekünk Trauschenfels úr, hogy emlékezetünk ez irányban is a legtisztább ébrenlétnek örvend folytonosan. És — „dabei san ma froh, und es bleibt schon a so“. Minden kétségét eloszlathatta egyéb iránt még a Trauschenfels úr előtt busuló padok érzelmeit illetőleg is Bujanovics Sándor úr, aki a jobboldali ellenzék nevében sürgős feladatának tekintette visszautasítani a Trauschenfels úr elméleteit, s elhárítani minden solidaritás gyanúját. De azt hiszszük e párt iránt tartozó tiszteletünknél fogva, hogy e részben szintén fölöslegesen. Mi legalább nem bírjuk elképzelni, hogy becsületes magyar embert, üljön bár a háznak akármelyik oldalán, becsületes magyar ember, a háznak bármely oldaláról, abba a gyűlöletes gyanúba ne átallja keverni, hogy Trauschenfels úrékkal közös ügyet csinál a politikából. Másrészt azonban jó szolgálatot tett e felszólalás a jobboldali ellenzéknek, azon politikai öntudatosság igazolására, mely lehetővé tette e pártnak meg nem áldozni egy sarkalatos conservativ elvet az opponálás kínálkozó alkalmának.! ! Hasonlót kell constatálnunk a független szabadelvű párt nomen collectivuma alatt csoportosulni próbálkozó pártárnyalatokról, melyek Bánhidy Béla báró által tolmácsolt erélyes nyilatkozatukban osztatlan helyeslésüket a kormány eljárása mellett vetették mérlegbe. A szabatos formában s igaz magyar hévvel előadott rövid beszéd szinte úgy hangzott nekünk .... hogy is mondja csak az a szép dal ? „Jártam sokat, volt másutt is jó dolgom . De a szívem csak azt súgja: jobb otthon.“ S igazán nem bírjuk átlátni, hogy akik úgy együtt éreznek, mint ők az anyapárttal, mért járjanak azok külön utakon? mért ne lehetne egy pontot találni, hol a két széthúzni kezdő, de szétágazni csak mégse bíró irány ismét összefusson, összesimuljon ? Hátha ? Elég baj nekünk, gyönge számban felejtett magyaroknak, tessék elhinni, már az is, hogy szélsőbaloldali atyafiságunkról nem lehetünk hasonló reménynyel. El kell azonban ismernünk, hogy a fennforgó esetben ők is megtették magukon mindazt az erőszakot, mire egyátalán képesek, hogy opponálásukat kivetkőztessék az ódiumból. De mert opponálni természeti kényszerűség nekik, sőt a parliamenti kis káté szerint vallásos cselekmény is , tehát csináltak maguknak a speciális kérdés rovására, per eminentiam elvi kérdést. Akár a „Jóka ördögé“nek morálisa: ,,Mert hátha valaki igazán úgy járna, Mint járt Jóka bátya s az ő élte párja 4. Vágták a földhöz Mileticset s jót tapostak rajta; azután félredobták mondván, de strigibus vere quae non sunt nulla fratmentio. De minthogy boszorkány híján bajosan történhetik boszorkányégetés, ellenzéki MB————— Pl tt'T"^ iT?,i VIII. évfolyam, autodafé-kedvelők mulatságára : fogtak maguknak egyet az elvont eszmekör világából, s úgy tettek,hogy megöli a mellüket nagyon. Nagyon megöli a mellüket, hogy a képviselői immunitás nincs viaszorra paragrafusok rengetegébe kebelezve a szabad eltévedési jog könnyebb élvezése szempontjából; s nagyon megüli a mellüket, hogy még egyátalán akad vállalkozó arra a martyriumra, amit képviselőházi elnökségnek neveznek. Mert ide megy ki a Simonyi Ernő úr határozati javaslata. A mentelmi jog olyan kódexe mellett, amilyet ő látszik kivánni, külön mentelmi tanfolyamot kellene nyitni az egyetemeken, hogy a leendő képviselő legalább megközelítő fogalmat szerezzen magának arról a labyrinthusról, melybe az ő képviselői függetlenségét belebiztosították. S az elnöki kínszenvedés olyan súlyosbítása mellett, aminőt Simonyi Ernő úr tart szemügyben, már az elemi iskolákban kellene megkezdeni a tortúra gyakorlati oktatását azon szerencsétleneken, kiket atársadalom kegyetlensége elnökösködésre kiszemelt. Kimutatta ezt Tisza Kálmán kormányelnök úr annak rendje szerint, s mi e beszédre utalva, itt csak azon óhajtásunknak adunk félénk kifejezést, vajha annak világánál a szélsőbaloldal megtalálná a saját eljárásában azt, amit a franczia közmondás így ír körül: travailler pour le roi de Prusse. A miniszterelnök holnap este valószínűleg elutazik Gesztre, honnan néhány nap múlva visszaérkezik. — Széll Kálmán pénzügyminiszter úr pedig — amennyiben a pénzügyi bizottság költségvetési tárgyalásai engedik — Bécsbe rándul. Lasser, Preuis, Glaser és Chlumetzky osztrák miniszterek holnap reggel elhagyják Budapestet. Auersperg herczeg még itt marad. Miletics és Kaszapinovics perére vonatkozólag a „Pest. Corr.“ hiteles forrásból értesül, hogy dr. Polti Mihály képviselő kiterjedt ügyvédi praxisa miatt kénytelen lemondani Miletics védelméről. Dr. Polit úr kifejtette Miletics előtt, hogy mint védőügyvéd legjobb hírben álló dr. Funták Sándor (a budapesti ügyvédi kamara elnöke) már azért is alkalmasabb ügyének védelmezésére, mert az ország nyelvét teljesen bírja. Dr. Kaszapinovics eddigi ügyvédétől dr. Füzesséry Gézától visszavette megbízását, oly szándékkal, hogy dr. Politot kéri föl védelmezésére, de az a fentebbi okokból kénytelen azt is visszautasítani. A pénzügyi bizottság a képviselőház mai ülése után értekezleteit tartott, kiosztandó a miniszteri tárczákat a referensek között. Horváth L. vette át az igazságügyi tárczát, Wahrmann Mór a kereskedelmit, Szontágh Pál a belügyit, Ordódy Pál a pénzügyit, Molnár György a honvédelmit, Hegedűs Sándor a miniszterelnökségit, a király személye melletti minisztériumot, a horvát minisztériumot és számszéket kapta mint tavat. Somssich a közoktatási, Muzslai a közlekedési tárczáról lemondott és e két tárczára szavazás történt. A közlekedési tárczát nyerte gr. Szapáry Gyula, a közoktatásügyit Kautz Gyula. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy az 1875-iki zárszámadás nyomás alatt van, és hogy főleg a sommázatot minél előbb megkapják a referensek, azt az illető miniszterektől megkaphatják. Tárgyalás alá kerülnek hétfőn a kisebb tárczák Hegedűstől. Azután az igazságügyi Horváth Lajostól ; harmadik a közoktatásügyi: Kautztól; negyedik a kereskedelmi: Wahrmanntól; ötödik a belügyi : Szontaghtól; hatodik a honvédelmi: Molnártól ; hetedik a közlekedés : Szapárytól; nyolczadik a pénzügyi : Ordódytól. Zsedényi végezetre szivére beszélt az előadóknak, hogy fejtsék ki függetlenségüket a miniszterekkel szemben. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órára hirdetett ülésében Axene ügyét volt tárgyalandó. Miután azonban 8 tag jelenléte szükséges ahhoz, hogy a bizottság határozatképes legyen, és csak 6 tag jelent meg, t. i. a fővárosban lakó bizottsági tagok, a bizottság ma nem tartott ülést. Dr. Funták Sándort, a budapesti ügyvédi kamara elnökét Bács-Bodrog megye trovarisovai kerület képviselőjének választotta, Gromon Dezső főispán helyébe. Ellenjelöltje Vargay Ferencz, fiatal pesti ügyvéd volt. A belváros választóit a municipális választások megejtése körül követendő eljárás tárgyában Királyi Pál értekezletre hívta egybe az új városház egyik termébe. D. n. 4 órára meglehetős számmal gyűltek össze a választók. Elnökké Királyi, jegyzővé Toperczer választatván, előbbi előadja, hogy a belváros kisorsolt képviselőinek helyébe a körülbelül november közepe felé eszközlendő választás alkalmával újakat kell választani. A régebben is követett szokás alapján ajánlja a következő eljárást: küldjön ki az értekezlet egy nagyobb végrehajtó bizottságot, mely a belvárosban legújabban összeírt választók névjegyzékéből egy kisebb bizottság által válogattassa ki a beválasztandó egyének neveit. Ezen névsort a végrehajtó bizottság revideálja, s ha szentesíti, a választók újabb értekezletének elfogadás végett beterjeszti. Az értékképviselők választására nézve szintén ki fogna küldetni ennek kebeléből egy albizottság, mely a többi 8 választókerület küldötteivel együtt egy központi bizottsággá alakulva állítaná össze az ajánlandó virilisták neveit. Az értekezlet ezen eljárást elfogadja. A végrehajtó bizottság ezután a következő egyénekből alakíttatott meg: Királyi P. elnök, Toperczer jegyző, továbbá Havas J. Apáthy J.Bogischics M. káplán, Schmidt J. Barabás J. Cséry L. Steiger, Kármán L. Szilágyi Virgil, Becker K., Weisz B. F., Frey J., Aigner Miklós, Morfin, Éles H., Miksich K., Halász Géza, Polónyi, Ráth iparos, Forgó, Kléb, Dr. Gebhardt, Kabdebó J., Kever P., Krajcsik F., Készt M., Ney F., Emich G., Zsigray Pál, Szabó Alb., Taufstein Ad., Deák Farkas, Fasche Moysch, Burchardt István, Dulácska G. Galgóczy K., Komócsy J. Oppodi, Takácsy Miklós, Dr. Szaboky, Dr. Poór, Jelinek Móricz, Huber A., Siegmund J., Sztrokay B., Giczey, Gyarmati M., Staffenberger, Dr. Környey E., Jármay Gusztáv. Az államjószágok előirányzata. Az államjószágok igazgatása az utóbbi évek alatt jelentékeny haladást tett. A kezelés olcsóbb lett, s a jövedelmezőség aránylag mégis emelkedett, bár a kedvezőtlen viszonyok miatt sokat kell küzdenünk a bérhátralékokkal. A pénzügyminiszter költségvetésének indokolásában találunk érdekes adatokat az államjószágok kezelésére és jelen állására vonatkozólag. Az összes kiadás 1.398,868 írttal irányoztatik elő, kevesebbre az 1876- dikinál 88,698 írttal, miből tiszta kezelési megtakarítás 18,341 frt. A bevétel 5.254,957 írttal van előirányozva, tehát 189,428 írttal kevesebbre az 1876-dikinál. A terméketlen évekre, az árvíz által okozott károkra stb. való tekintetből, de még azért is, hogy a bevételi tételeket valószínű és lehetőleg biztos alapokra helyezze, a bérhátralékoknak csupán öt százalékát vette fel a pénzügyminiszter az előirányzatba, s ebből származik a bevételnek kevesebbre történt előirányzása. A fedezetre különben, mint a pénzügyminiszter megjegyzi, lényeges befolyást fog gyakorolni a jövő évi termés is, de figyelmet érdemel azon körülmény, hogy a tagosítások siettetése és keresztülvitele által a miniszter igyekezett az állambirtokok kiterjedését oly újabb területekkel szaporítani, melyek eddig jövedelmet nem hoztak, minthogy a községek által legelőül használtattak, s ezen területszaporodás a folyó évben végrehajtandó elkülönítések után mintegy 8000 holdra tehető. Igaz, hogy 1875-ben a tényleges bevételi eredmény csak 4,627,671 frtot tett, s így ehhez képest az 1877-diki előirányzat 627,286 írttal nagyobb, de ez abban leli magyarázatát, hogy az 5 százalékra máris leszállított bérhátralékokon kívül a többi tételek fennálló szerződéseken nyugosznak, s kissé kedvező időjárás mellett azok befolyását remélni lehet, de növelni fogja azokat az időközben úrbéri rendezések folytán beállott birtokszaporulat is. Erre vonatkozólag azt a felvilágosítást találjuk az indokolásban, hogy az úrbéri eljárás tárgyát sajátlag 656 község képezi, ezek közül végrehajtással befejeztetett 1875 végéig 263, végrehajtás stádiumában állott 74, ítélettel elláttatott 22, egyesség köttetett 40 községben, tehát elintézettnek tekintendő összesen 399, míg a többi per folyamatban van. Ezen községek rendezése után mivelés alá vehető legelőföldeket jelentékenyebb mennyiségben a kincstár csupán az óbudai, aradi és zombori jószágigazgatóságokban várhat, mégpedig a folyó évben végrehajtás alá kerülő földeken kívül egészben mintegy 35.000 holdat. Ez tehát mind olyan tényező, mely jelentékeny befolyással lehet a jövedelmek gyarapodására. A bérhátralékokat illetőleg nagyobb sikerre csak akkor lehet kilátás, ha egy részről a jó termés és kedvező kiviteli konjuncturák a bérlők fizetési képességét emelni fogják, más részről pedig, ha foganatba vétetnek a perrendtartás és különösen a végrehajtási eljárás tekintetében az országgyűlés elé terjesztendő reformjavaslatok. 1875-ben bérbe volt adva Magyarországon 352.411 catastralis hold belsőség, szántóföld, rét (erdő nélkül), s ezért fizetendő volt 2.561,678 frt 90 kr, tényleg befolyt 2.536,191 frt 94 kr, s igy a földbérek czimén csupán 25,586 frt 92 krral jött be kevesebb, mint a mennyit az évi illeték kitett. Ami végül a telepitvényeseket illeti, azok váltságügye halad a törvény által kitűzött után. Pár községgel már meg van kötve az egyesség, s a pénzügyminiszter reméli az ügynek a költségvetési év folyamában gyorsabb haladását, addig azonban a jövedelmi arány csak annyiban szenved a kincstár javára változást, hogy a letett szerződéseknél a tulajdonra a telepítvényesek jogos igényt nyervén, ezen időn túl a közadóknak általuk viselése szerződésileg biztosíttatott. Az állami erdőkről ezúttal nem szólunk részletesebben, s csak annyit jegyzünk meg, hogy a bevételi arány ezeknél folyvást javuló. Általában tehát, s a körülmények számbavételével az államjószágok ma már nagyobb jövedelmi forrást képeznek, mint csak néhány évvel ezelőtt is, s ha az időviszonyok kedveznek, még többet várhatunk. A bérleteknél való óvatosság s az okszerű kezelés az, amire a kormánynak figyelmet kell fordítania, mert bármiként gondolkozzunk a felől, váljon helyes-e az, hogy az állam mint birtokos még mezőgazdaságot is folytasson, egyelőre, míg a viszonyok gyökeresen nem változnak, szó sem lehet az államjavak akár nagyobb akár kisebb részének értékesítéséről, s így arra kell gondot fordítanunk, hogy az állami gazdálkodás, főleg kincstári érdekben, lehetőleg fejlesztessék. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése október 9 én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Gullner, Horváth Gyula, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Percze Béla, Trefort Ágoston, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. Elnök bemutatja Torda város közönségének Tisza László által beadott kérvényét, melyben vagyonának kezelését a belügyminisztérium felügyelete alá kéri helyeztetni. A kérvényi bizottsághoz utasítottak. Jelenti továbbá a háznak, hogy Lovász Miklós a szini kerület országos képviselője folyó évi október 6-án, életének 75-ik évében hosszas és fájdalmas betegség után meghalálozott, Hamvai folyó hó 8-án Erdő-Bényén a családi sírboltban örök nyugalomra tétettek. A ház jegyzőkönyvileg fejezte ki elhunyta felett fájdalmas részvétét. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nem lévén", következett a napirend, a Mileticsügy tárgyalása. Bánhiy Béla kiadatni kívánja Miletics Szvetozárt és pártolja a mentelmi bizottság előterjesztését. Hogy a kormány eljárása roszaltassék, ez indítványra azt jegyzi meg, hogy éle a kormány ellen irányul, mivel a letartóztatás ellen a különvélemény előadójának kifogása nincs. A maga részéről semmit sem tartana veszélyesebbnek, mintha a ház kifejezné roszalását a kormány eljárása fölött, mert nem szeretné azt, hogy ily határozat miatt a kormány tekintélye csorbíttatnék azon elemekkel szemben, melyek egyszer megbízhatatlanok voltak, melyeknek egyes nem jelentéktelen tényezői még ma is egyéni érzelem szerint megbízhatatlanok. (Élénk helyeslés a középen.) Polyt állításaira csak két megjegyzést tesz: az egyik az, hogy a személyes szabadság nálunk legalább is van úgy biztosítva, mint más civilizálatlan államban, másik az, hogy csakugyan veszedelmes precedens volna-e ? ha a kormány eljárása helyeseltetik, vagy hogy a kormány a jövőben elfogathat-e 50 vagy 100 képviselőt, ez lehet fölfogás, lehet a humor dolga, de szerinte sokkal veszedelmesebb precedens lenne az, ha a kormány eljárása a jelen esetben rászaltatik. Mondotta a t. képviselő úr, (úgymond a szónok folytatólag) hogy Ausztria és Magyarország nem egyformán jártak el azon üzelmekkel szemben, melyek a déli határokon folytattatnak. Meglehet, hogy Dalmátiában történt sok elnézés, ezt a képviselő úr bizonyosan jobban fogja tudni, mint én, de engedje meg constatálnom, hogy Bosnyákország és Herczegovina azon lakói, kik az ottan folyamatban lévő kulturális mozgalmak következtében Ausztriába vagy hozzánk voltak kénytelenek menekülni, egyforma vendégszeretetben részesültek Ausztriában és nálunk, és egyformán segélyeztettek itt is, ott is. E tekintetben a két ország, a két kormány eljárása egyöntetű volt, de más tekintetben is, mert Ausztria épúgy mint Magyarország eltiltotta a nyilvános adakozásokat, sőt Ausztria még tovább is ment, mert például Csehországban eltiltotta az úgynevezett Slavophil meetingek megtartását. A t. képviselő úr azt állította, hogy némely államokban teljes mérvben meg van engedve a conspiratio szabadsága s ennek folytán felhozta és magyarázta képviselő úr, hogy a kormány helytelenül járt el, midőn éber szemmel kisérte Mileticsnek és érdektársainak üzelmeit és nagyon nagy hiba volt Mileticset, egy második Archimedest, tervei kivitelének közepette háborgatni. A t. képviselő úr egy példára is utalt, fölemlítette t. i. hogy III. Napóleon egyszer fölkérte Angliát, akadályozná meg ottan, hogy Francziaország ellen conspiratiók forraltassanak és létesüljenek. Engedje meg a t. képviselő úr, hogy mielőtt tovább mennék én is egy néhány példát, egy néhány analóg esetet hozzak fel a történelemből. Sokan, igen sokan hazánkfiai közül, akik szabadságért, culturális czélokért, a haladásért, a nemzet jogaiért küzdöttek, egykoron külföldre valának kénytelenek menekülni, üldöztetve nem ugyan basi-kozákok és cserkeszek, hanem kozákok által. Ez történt 1849-ben a mikor még Szerbiának culturális missiója a világ előtt ismeretes nem volt. Ezen hazánkfiainak legnagyobb része akkor Törökországba menekült, azon Törökországba, a melyet az igen. képvént átadott a történelemnek, s amelynek életrevalóságát még ma érzik azok, a kik ezen államnak hadat szentek, s vele ma barczokat vívnak. Az osztrák kormány akkor kérte ezen menekültek kiadását, a török kormány nem adta ki őket. Ha tehát csakugyan léteznének ezen országban sympathiák Törökország iránt, ha nem is vonulnának a két államnak ugyanazonos érdekeik, de ezen sympathiák a háladatosság érzetéből legalább is jogosultak lehetnek. (Élénk helyeslés.) De én hozhatnék fel még más eseteket is: pl. felhozhatnám azt, hogy Szerbiának politikai menekültjei Magyarországban mindig biztos menhelyet találtak, hogy őket soha senki sem háborgatta, mi némelykor kellemetlen is lehetett Szerbiára nézve.