Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)
1876-10-22 / 292. szám
Táviratok. Bécs, okt. 21. (A „Budap. Corr.” távirata.) Minden állarmhirrel szemben diplomáciai körökben határozottan állítják, hogy az orosz-török háború még semmiesetre sincs eldöntve, sem nem közelálló, minthogy minden európai hatalom, Németországot sem kivéve, buzgón igyekezik a békét fentartani. A hír, hogy Oroszország a romániai vasutakkal katonaszállítási szerződést kötött, teljesen koholt és csak ijesztőnek ügyesen langíroztatott orosz részről épp úgy, mint előbb az orosz-olasz szövetségről való hír. Kétségen kívüli, hogy mindkettő Ausztria-Magyarország közvéleményének megijesztését czélzó hírt képez és teljesen alaptalan. — Andrássy grófot Bécsbe holnapra várják vissza. Bécs, okt. 21. A „Pol. C.“ Pétervárról táviratilag jelenti, hogy Lord Loftus ma Taltába utazott, ahol a czár visszaérkezéséig fog időzni. Bécs, okt. 21. A „Pol. C.“ egy athéni levelében ezt írja : A Komandurosz-cabinet a macedóniai és theszáliai cserkesz-felépítés ügyében nem csak a portához intézett memorandumot, hanem az összes garantia-hatalmaknak is kézbesittetett egy hosszabb okiratot, melyben kimutatja a görög nemzet jogait és a török határtartományok lakossága iránti igényeit; a keleti kérdés egyoldalú megoldását perkorrestálja és hivatkozik a számosan tartott görög meetingekre mint a nép határozott nyilatkozataira, miszerint jogait és igényeit minden áldozattal védelmezni kész; végül bevallja, hogy bármely görög kormány képtelen ma a népakarat árjának ellenszegülni és minden további eventualitásért Európát teszi felelőssé. Monaszantinápoly, október 21. A törökök zsütördökön Alekszinácse előtt megkezdték azortensivát, a szerbekeieti tizenhárom erősített positióit megszállva ; a szerbeket teljesen megverték. Belgrád, okt. 21. Kormán mellett 4 órai harcz folyt. A szerb csapatok megmaradtak a Morava balpartján. Konstantinápoly, okt. 21. Anglia magatartásáról közvetve ideérkezett hírek folytán a porta köreiben a hangulat nyomott: Ignatieffnek elfogadása után mindenesetre még tárgyalás lesz a divánban. Konstantinápoly, okt. 20. este. Az ,,Ag. Havas* jelenti: A nagykövetek ma tanácskozást tartanak Ignatieffnél; azt hiszik, hogy egy "közös actio iránti megállapodásról van szó, amely alkalmas lenne a portával a fegyverszünet és békefeltételek iránti megegyezést előidézni. — Ignatieff kedden fogja megbízó levelét átnyújtani. Páris, okt. 21. Az „Ag. Havas“ bizonyosnak mondja, hogy Anglia kijelenté, mikép már a hat havi fegyverszünetet elfogadván, nem ajánlhat hat hetit, de ennek sem fog ellenszegülni. Ezen kérdés most a szultán és Ignatieff között fog eldöntetni. Szécs, okt. 21. (A reichstath ülése.) A belügyminiszter törvényjavaslatot terjeszt elő a Galicziában uralkodó uzsora ellen, a kultuszminiszter pedig a katholikus lelkészek segélyezése iránt. A határozati javaslatot, mely szerint a kormány felszólíttassék államhivatalnokok és szolgák számára való szolgálati rendtartás szerkesztésére, a ház elfogadja ; ezután felolvastatott Eichhoff, Herbst, Hoffer képviselőknek és 112 elvtársuknak az egész kormányhoz intézett következő interpellációja: Gyakorolt-e a kormány a keleti kérdésben befolyást a külügyek vezetésére, és mily irányban? Kész-e a követett politikáért felelősséget vállalni? Kifejtette-e befolyását arra nézve, hogy esetleg kitörő háború esetén is a béke az osztrák-magyar monarchia részére fentartassék és különösen idegen területek megszerzésére irányuló minden törekvés megakadályoztassék ? Szándékozik-e a kormány továbbra is ez irányban befolyását érvényesíteni ? — Az interpellate a miniszterelnöknek átadatott. Szécs, okt. 21. éjjel. Hírlik, hogy a görög király holnap reggel fog innét elutazni. Budapest vasárnap, október 22. Nemzeti színház. Vár színház. Az idegesek. A sevillai borbély. Vígjáték 3 felvonásban. Víg opera 2 felv. Bergerin Szigeti József Gróf Almaviva Pauli Tuffier Komáromi Bartolo Kőszeghy Marteau Feleki Rosini Balázsné B. V. Tiburce Benedek Bazilio Odry Caesar Náday Figaro Láng Lajos Kőrösmezei Bertha Saxlehner E. Jegyző Sántha — August Halmai (; «8 % f 11 ]j Ú Z. Tuffier asz . _ . _ szony Szathmári L.-né Az új peleskeiek. Lucia Szigeti Jolán Nagy népies bohózat 5 felv. A szerb hadügyminiszter azon rendelete, hogy valamennyi csak félig-meddig fegyverfogható 20—60 éves ember is behivassék, nem igen talált nagy lelkesedésre. Különösen a vagyonosabb belgrádi lakosság jobban szeret otthon politizálni, mint az ország határán harczolni. A „Times“ említett legújabb nyilatkozata, mely Anglia semlegességéről szól, így hangzik : Egy tengeri actio czéljára ugyan épp oly közel vagyunk egy lehető vagy valószínű békezavarás színteréhez, mint akármely más utalom, de sokkal többnek kell történni, mint amennyi eddig nyilván történt, mielőtt az angol érdekek annyira fenyegetve lennének, hogy haladéktalan interventió volna megkívántató. Valóban nem tagadható, hogy ilyen veszély előállhat, s hogy erre való tekintettel jól tennék, ha teljesen előkészülnénk a gyors cselekvésre. De egyszerűen csak a török birodalom veszélye velünk nem fogja siettetni az elővigyázatosság vagy harczi készülődés valamily rendszabályait. A kormánynak igen jól kell tudnia, hogy sem a parlament, sem az ország nem akar arról hallani soha semmit, hogy Törökország kedvéért háborúba vessük magunkat. Törökországnak untig elég alkalma volt, mindet elfecsérelte, s rettentő esztelenség volna csak egy csöpp angol vért vagy egy fillér angol pényt is fordítani Törökország támogatására. Az „Agence Havas“, miután constatálja, hogy London és Livadia közt tárgyalások folynak, s meghazudtolja mindazt, ami a napokban bizonyos szövetségekről s elvállalt kötelezettségekről hirdettetett, Francziaország magatartásáról így nyilatkozik: „Tudjuk, hogy kormányunk oly állást foglal el, mely előforduló esetben meg fogja oltalmazni attól, hogy az általános helyzet által tovaragadtassa magát, s meg vagyunk felőle győződve, hogy állásához törhetetlenül fog ragaszkodni. Diplomatiánk eddig minden javaslatban részt vett, mely a hatalmak jó egyetértésének és békés működésének folytatását czélozta, s jövőre is így fog cselekedni. Constatálhatjuk, hogy valódi szándékai felől soha a legcsekélyebb gyanú sem merült föl. Francziaország kizárólag és határozottan benső újjászervezkedésének szenteli magát, s ebből nem engedi magát kicsábittatni. Bizonyos lévén önmagában, önzetlenségében, a béke hő óhajtásában , nagyon roszul járna, ha kételkedni akarna ugyanezen nézetek őszintéségében más hatalmaknál s joga van hinni azon fáradozások hatásosságában, melyek számára támogatása már eleve biztosítva van.“ UTOLSÓ POSTA. Perá ból jelentik, hogy Görögország hirtelen hadi készülődései a sztambuli kormánykörökben nagy nyugtalanságot gerjesztettek ; ennek következtében most diplomatiai körökben az hírlik, hogy már a legközelebbi napokban úgy a török, mint az angol követ Athénben kérdést fog intézni Komanduroszhoz a készülődések czélja felől, melyek csakis a török birodalom ellen lehetnek intézve. Peskaniczából elentik, hogy a törökök 18-ikán reggel megkezdették az offensivát, megtámadták a Trubavero és Djunisz közötti szerb hadállásokat, s a szerbeket a nyugatra fekvő erdőkbeűzték. A szerb veszteségek legalább is 5000 Ad CifllvQOUHat fonVIfPlT iraki Egész évre ,■ . 20 frt — kr. Évnegyedre , * 5 frt — kr. Félévre • . . Kr. „ — w Egy hónapra , 1 , 80 , Egyes szilm ára 10 krajczár. a Szerkesztési iroda: aBndapesten, nádor-utcza 6. szdriv. semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafire & Cie czégnél Parisban ,Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest. Isákosárod-utcza 431. sz. Madó-hivatal: e??izdapesten, nddor-ixtcza. 6. azdm. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 292. szám. Budapest, vasárnap október 22. 1879. VIII. évfolyam. •ne ..r^v^^.w«i^am«(^aaBaRiBai B ^tvssamaa Budapest, október 21 A pénzügyi bizottság tanácskozásairól. Egy hét munkája fekszik előttünk egyetlen eredménynyel, mert az eddig letárgyalt budgetekben tett változásokat vagy megjegyzéseket a pénzügyi bizottság iránt táplált határtalan tiszteletünk daczára komoly megemlékezésre méltóknak alig tartjuk; ezen egyetlen eredmény pedig az, hogy Helfy képviselő úr, ki a német literatura által mindig helyes irányba szokta elragadtatni magát, Remeke Fuchsnak vezeklő állapotát praeticatiójával egyetemben eszünkbe juttatá. A közoktatási miniszter úr budgetjének letárgyalása után ugyanis igen szépen és az igazságnak megfelelőleg elmondotta, hogy míg a bizottság oly minutiális kérdések felett contemplál és vitatkozik naphosszat, melyek már vagy évek hosszú sora óta egyképpen döntetnek el, vagy magukba véve sem pénzügyi, sem politikai fontossággal nem bírnak, addig a monarchia és államunk az európai bonyodalmak folytán mind válságosabb helyzetbe sodortatik; elmondotta azt is, hogy úgy van meggyőződve, miként ez sem az ország várakozásának, sem a helyzet komolyságának meg nem felel. Itt azonban a képviselő úr ahelyett, hogy az ezekből folyó általánosan várt következtetéseket vonta volna le, fölébredt kívánsága kielégítése szempontjából a pénzügyi bizottságot arra szólíta föl, hogy a miniszterelnök urat következő naiv kérdések megválaszolására kérné föl. A külpolitikai bonyodalmak által a monarchia és következőleg államunk helyzete nem követeli-e, hogy a bizottság tanácskozási sorrendjét megváltoztassa s a budgetnek mihamarább fontos részéhez érkezzék. igy az események komoly pressiója alatt a pénzügyi bizottság tárgyalásai siettessenek? továbbá, hogy úgy a külügyi, mint a magyar kormány az események rohamos befolyása alatt azon politikát, melyet eddig magáénak vallott, nem változtatta e meg? Az éppen jelen volt miniszterelnök nem várt semminemű felszólítást, hanem előre bocsátván, hogy helyét ilyen interpellációk megtételének a pénzügyi bizottságban nem látja ugyan, mégis nem tartózkodik a képviselő úrnak azon fölvilágosítást adni, hogy a kormány most és minden időben igen üdvösnek tartja a tárgyalások lehető gyors menetét és ez irányban maga részéről segédkezni kötelességének ismeri; azonban mivel az ügyek menete ez esetben a bizottság egyes tagjainak meggyőződésén alapuló magatartásától függ, ezt bármiféle pressió által befolyásoltatni nem óhajtja. Ami pedig a külügyminisztérium és a kormány által követett politikát illeti, az iránt megnyugtathatja Helfy képviselő urat, hogy ezt ma is, mint eddig, a monarchia és államunk érdeke vezérli. A fenyegető veszélyre vonatkozólag azt jegyezte meg, hogy még eddig csak azon egyet tartaná komolynak, ha az túlbecsültetnék, így erőnk és önbizalmunk lankasztása és megingatása mesterséges úton idéztetnék elő. Hogy Helfy képviselő úr kívánsága mily kielégítést nyert, ezt nem mérlegeljük , hanem a felett komoly örömünket fejezzük ki, hogy bár egy hét után is, igen helyesen tolmácsolta a közvéleményt, a helyzet komolyságához mért gyors tanácskozásra és a minutiális kérdések felett való akadémikus elmélkedések elejtésére figyelmeztetve a bizottságot. S hinni akarjuk, hogy elsősorban — önmagát is. Nincs ma Magyarországon ember, ki a takarékosság politikájánál egyebet vallana magáénak, hanem talán kevesebb szópazarlással is lehetne ezen üdvös politikának érvényt szerezni, mint aminővel az a múlt héten történt; valamint azt sem tartózkodunk kimondani, hogy részünkről azon eljárást megérteni alig bírjuk, hogy miként lehet principiális szempontból egy tételt változatlanul elfogadni a bizottságnak, hol a tagok csaknem osztatlan vélekedése szerint az magasabb érdekek és szempontok tekintetbe vételével megváltoztatandó. Ilyen volt a magyar tudományos akadémiának adandó segélyösszeg. A törlésekhez nem kell bátorság , de a miniszter által eszközölt törléseket meggyőződés ellenére megtartani szinte gyengeség kívántatik. A takarékosság politikája csak addig jogosult, míg államunk magasabb érdekeivel összeütközésbe nem jön; nem princípium tehát az, hanem csak állami háztartásunk egyensúlya helyreállításának eszköze, mi viszont csak eszköze állami és nemzeti létünk megszilárdításának, — a mi egyedül kitűzött ez élünk. Tisza Kálmán kormányelnök holnap déli 12 órakor a tudomány- és műegyetem tizenkéttagú küldöttségét fogadja. Hire jár, hogy — nem hallottuk kik — népgyűléseket akarnak megindítani a Törökország iránti rokonszenv nyilvánítására. Ha van ilyen szándék, akkor figyelmeztetjük meggondolatlan táplálóit, hogy az ilyen meetingezés által feljogosítva lennének az olyan meetingezések is, amelyekben a Szerbia és patrónusai iránti rokonszenvnek adnának kifejezést az illető vidékek elképzelhető elemei. Reményjük, hogy ezen körülmény meggondolása elég lesz a hazájukat szerető magyar embereknek a népgyűlésezéssel való felhagyásra. Egy magán távirat szerint Garibalditól egy levél jelent meg, melyben kifejezve van a remény, hogy a jövő évben 200,000 muszka lesz Konstantinápoly birtokában. Szegény Garibaldi! mily tévútra jutott nemes emberszeretete. Hányan verekszünk, ha mind együtt leszünk? Olyan időket élünk, hogy az ember a legrémítőbb számításokkal is kénytelen megbarátkozni, hogy mennyire annyira bizalmas lábra helyezkedjék minden tényezővel, mely az eshetőségek során számot tehet. A keleti conflagratióba belevonható hatalmak fegyveres erejét sem lesz fölösleges előléptetni egy kicsit szemeink előtt, hadd lássuk hát ki mennyit nyom a latban. A kezünk ügyében levő adatok szerint, melyek nem teljes hitelűek ugyan, de megközelítő számítás alapjául bízvást elfogadhatók, következőleg állunk: Oroszország szárazföldi hadereje hadilábon kerek számban 1.400,000 főre emelhető, melyből 900,000 ember a rendes hadseregre, a többi a milicziára és az irreguláris csapatokra esik. Ebből gyalogság körülbelül 1.200.000, lovasság a doni kozákokkal együtt 80—90 ezer, s a tüzérségre, mely 2200 ágyúval rendelkezik és a műszaki csapatokra együtt valami 80—100 ezer ember eshetik. A hajóhad a legpontosabb hiteles adatok szerint, melyeket éppen most veszünk át a „Standard“-ból, 17 pánczélos hajót s tizenegy monitort számit 174 ágyúval, s 90,000 tonna tartalommal. Németország szárazföldi hadserege hadilábon 1.317,000 főre rúg, melyből gyalogság 947,000, lovasság 110,000, tüzérség és műszaki csapat 150,000 ember. A Landwehr erejét 3—400 ezerre téve aligha csalódunk s ezzel együtt 1.600,000 volna az összes létszám körülbelől 2000 ágyúval. — A hajóhad jelentéktelen: 5 pánczélos hajó, 3 monitor, 10 corvettes 18 ágyunaszad alig 70—100 ágyúval s csekély tonna tartalommal. Anglia rendes szárazföldi hadereje a keletindiai csapatokkal együtt 200,000 főre megy, a miliczia és önkénytesség e számot majdnem 400,000- re emeli, melyből alig 15—20,000 lovasság, s 25— 30 ezernél nem több a tüzérség, 5—600 ágyúval. — De hajóhada egymaga felülmúlja Európa öszszes hajóhadait. All 54 első rendű pánczélos hajóból s 307 pánczéltalan gőzösből s 55 vitorlás hajóból, együttvéve több mint 800,000 tonna tartalommal , 3,500 ágyúval s 60,000 tengerész katonával. (NB. ezek még 1873-iki adatok s azóta jelentékeny a szaporodás.) Francziaország: 1.475,000 főnyi rendes haderőt s majdnem ugyanannyi (1.200,000) honvédet (territoriális hadsereg) számít. Csak a rendes haderőt tekintve: ebből egy millió a gyalogság, 150,000 lovasság, ugyanannyi a tüzérség és a műszaki csapat, a többi Algírra esik. Hajóhada 26 pánczélos, s 78 pánczéltalan gőzös ezer ágyúval s 28,000 tengerészszel, 250,000 tonna tartalommal. Olaszország 800,000 embert számit hadseregében; ebből 500,000 gyalogos, 30,000 lovas, 55,000 tüzér és műszaki, a többi a karabélyosokra és a militiára esik. Hajóhada 21 pánczélos s 35 közönséges gőzösből áll 550 ágyúval, jelentékeny tonnatartalommal és 17,000 tengerészszel. Törökország 400 ezer főnyi rendes erőt állíthat ki, ha minden segédeszközét felhasználja s védszervezetét gyorsítva 200,000 nizámot vezethet, a hadba, körülbelül 500 ágyúval, 30—40 ezer lovassággal. Hajóhada 19 pánczélos hajót számit s 840 fahajót 500 ágyúval 22,000 tengerészszel. Monarchiánk végre 800,000 rendes katonát, 400,000 honvédet számit, miből a gyalogságra körülbelül 900,000 esik, s a többi a lovasság és tüzér- s műszaki csapatok közt körülbelül két egyenlő részben oszlik meg. Ágyúink száma jelenleg 1456. Hajóhadunk áll 11 pánczélos s 25 közönséges hajóból 94 ezer tonna tartalommal s 200 ágyúval. Az itt elősorolt hét nagyhatalom tehát rendes hadseregének összes hadi létszámával 5.600.000 főnyi szárazföldi haderőt képvisel, s bir összesen 7755 hadihajót S 1074 ágyúval. Ha az összes szárazföldi és tengeri haderőnek 10°/0- ját harczraképtelennek számítjuk s az ezután felmaradandó 5.040,000 nyi szárazföldi 700 hajóból, 5468 ágyúból álló tengeri haderő egy harmadrészét territoriális illetőleg kikötő szolgálatra levonjuk : valósággal harczba vihető haderőként felmaradt.360,000 főnyi szárazföldi sereg ; 470 hadihajó 3650 ágyúval. * Egy háború monarchiánk és Oroszország között, a mi részünkön a fentebbi levonásokkal, de a magyar honvédség (200,000) beszámításával 100,000 embert, 17 hadihajót 120 ágyúval találna a harcztéren, melyhez Törökország erejét, szintén a fenti levonásokkal, 240,000 szárazföldi katonasággal és 60, összesen 300 ágyús hadihajóval hozzáadva a két állam hadereje 840,000 emberből s 77 hadihajón 420 ágyúból állana. Ha Angliát is a szövetséghez számitanák, ez még 120,000 embert, 248 hajót 2100 ágyúval állítana ki s igy 980,000 főre, 325 hajóra (2520 ágyúval) emelné a szövetséges haderőt. — Ezzel szemben állna 540,009 emberrel, 24 hajóval s ezeken 100 ágyúval Oroszország, mely a szárazföldi haderőt a 60,000-nyi szerbbel, ugyanannyi oláhval, 25,000 montenegróival s 50,000 göröggel aegyobb esetben sem növelhetné 785,600 nél többre. Vegyük végre a legvégső esetet, azt t. i. ha Németország is Oroszországgal indul s ennek 735,000 emberéhez hozzácsatolja a maga haderejét, mely a levonandók levonása után 780.000 embert, 24 hajót (550 ágyúval) tenne , a két szövetséges haderő 1.515.000 emberből, 48 hajóból (180 ágyúval) állana, mely Olaszország idecsatlakozásának nemképzelt esetében még 360.000 emberrel, 34 340 ágyús hajóval, öszszesen 1.875,000 emberre s 82 (500 ágyús) hajóra szaporodhatnék. De ez esetben Francziaország viszont az angol-osztrák-magyar-török haderőt szaporítaná fel a maga 840,000 emberével, 60 hajójával s ezeken levő 600 ágyújával((ennyi maradna a mindenütt alkalmazott levonások után összesen 1.800.000 emberre, s 385 hajóra, 3120 hajóágyúval. Tehát: Egy millió nyolczszázezeren, 358 háromezer százhúsz ágyús tengeri hajóval lennénk, egy millió nyolczszázhetvenötezer ember 82, ötszáz ágyús hajó ellenében.. Ennyien verekszünk ha mind együtt leszünk az uzsoratörvény. Az igazságügyminiszter ezen év tavaszán törvényjavaslatot nyújtott be az uzsora korlátozására vonatkozólag. Ez a javaslat, bármennyire sürgették is azt több oldalról, ez ideig még nem válhatott törvénynyé. Nem azért, mintha a parlament nem tartotta volna méltónak azzal sürgősen foglalkozni. Ellenkezőleg. Éppen mivel nagyon is megfontolandónak találta, nem akarta elhamarkodni a dolgot, s így a javaslatot az osztályokhoz utasította, hol beható megvitatás tárgyát fogja képezni, s csak aztán kerül a parliament elé. Bármily pusztításokat visz is véghez az uzsora országszerte, bármennyire lássa is társadalmunk egy része az uzsoratörvényben bajainak egyik panáczeáját, részünkről csak helyeselhetjük, ha e kérdésben nem történik elhamarkodás és a parlament érett megfontolás, s csak azután határoz, miután a kamatláb meghatározása tekintetében nemzetgazdasági viszonyainknak legmegfelelőbb megállapodás történik. Az uzsora megszüntetése, illetőleg csak korlátozása tekintetében egy ízben már elmondtuk véleményünket. Kifejeztük, hogy az uzsoratörvénytől leginkább csak erkölcsi hasznot várunk, amennyiben kimondván a törvény a kamatmaximumot, azokat, akik e kamatmaximumon felül követelnek percentet a kölcsönzött pénzért, helytelenítésével sújtja, s egyszersmind megvonja az állami közreműködést e túlzott kamatok behajtására nézve. Nem kétkedünk, hogy a tisztességesebb tőkepénzesekre lesz hatása a törvény ezen rendelkezésének, de hogy a nagy többség ki fogja azt játszani, annyi kétségtelen. Ki fogná játszani még akkor is, ha a legdrasztikusabb uzsoratörvényt léptetnek életbe. Repressaliát az uzsora ellen csak kétféleképp lehet alkalmazni. E módok egyike polgárjogi, másik büntetőjogi következményeket vonhat maga után. Az első abból áll, hogy az uzsorás elveszti a kölcsönzött tőkét, a másodikról pedig a büntető törvénykönyvnek kell intézkedni. Ami az elsőt illeti, mint repressiv rendszabály igazolható, habár sok gyakorlati eredményt nem mutatott fel, midőn érvényben volt. Büntetőjogi sanctio alá azonban már csak erőszakosan lehet az uzsorát helyezni, mint helyezték azon államokban, hol az uzsora a büntető-törvények súlya alá esett. S ahol e sanctio fenn is állott, nem irtotta ki a bajt, aminthogy maga a büntető-törvény a bűnöket, bármily kemény, megtorló büntetésekkel sújtsa is, büntetheti ugyan, de ki nem irthatja, sokkal mélyebben gyökerezvén azok a haszonlesésben, kapzsiságban, s az emberi szenvedelmekben, semhogy bármely elrettentés el tudná azokat nyomni. A repressiv, vagy fenyegetési rendszabályok tehát hatálytalanok, s a kormány javaslata nem is nyúl ezekhez. Midőn első alkalommal foglalkoztunk e kérdéssel kifejtettük, hogy itt csak társadalmi uton, s főleg a hitelviszonyok emelése által lehet segíteni, mely utóbbi részben hatalmában áll ugyan a törvényhozásnak, de a legnagyobb rész oly viszonyoktól függ, melyeket nem intézhet tetszése szerint semmiféle törvényhozás. Hogy a földbirtokot, különösen a kisbirtokot, mely ellen kiválólag intézi rabló hadjáratát az uzsorás had, védjük, ez természetes, s részben lehetséges is olcsó hitel nyitása által. De ez is csak részben lehetséges. Az évek óta ellátogató istencsapásokon kívül bajaink egyik fő forrása az is, hogy magyar nemzeti hajlamunknál fogva többet szeretünk költeni, mint mennyit beveszünk. Ha ez a hajlam túluralkodó marad jövőre is, meg nem véd bennünket semmi hitel, mely a pazarlás előtt végre is elzárja fiókjait, és a törvényhozásnak semmiféle atyáskodása, hacsak ez ki ki nem terjed a gondnokság alá való helyezésig. A törvényhozás ami az uzsoratörvényt illeti, nem mehet tovább, mint ameddig elment a kormány javaslatában. Ezt a javaslatot is, leszámítva említett erkölcsi hatását, csak oly ténynek tekintjük, mely által a kormány kinyilatkoztatja, hogy nem maradt süket az általános jajveszéklésre, mely orvoslást sürgetett, hanem részéről megtette azt, mi tőle telhetett. Ehhez az egész uzsoratörvényhez még csak egy megjegyzésünk van. A kamatláb, azt hiszszük, kissé magasan van megállapítva 10°/o-ban. Nem azért, mintha a megszorult kölcsönvevő, a pénz jelenlegi drágasága mellett, nem örülne ha kaphat tíz perczentes pénzt, melynél olcsóbban, még teljes garantia nyújtása mellett sem árulja néhány, különösen vidéki hitelintézetünk. De ha a törvény a 10 perczentet mondja ki kamatmaximum képpen, attól tartunk, hogy e maximumot a gyakorlat minimum gyanánt fogja tekinteni, s még a legtisztességesebb tőkepénzesek és a legszolidabb hitelintézetek is, melyek átlag most 8 perczentért kölcsönöznek, a törvény által kijelölt maximumra fogják felcsigázni követelésüket. Ha ez az eset fog bekövetkezni, úgy az uzsoratörvény többet fog ártani, mint használni, s épp azért helyesnek tartanák, ha a törvényhozás a kamatmaximumot 8°/o-ban állapítaná meg, ami pénzügyi és hitelviszonyainknak jobban megfelelne. Nem kétkedünk, hogy ez meg is fog történni, s a javaslat ezen fontos módosítással fog még tán a folyó évben életbelépni. A bankügyhöz. (6.) A közgazdasági kiegyezés egyik része sem találkozik annyi animositással a Lajtán túl, mint a bankügyre vonatkozó. Azon időben, midőn még kormányunk egy külön magyar bank felállításának eszméjével foglalkozott, az osztrák urak alig találtak szavakat e vakmerő gondolat feletti felháborodásuk tolmácslására s alig győzték felsorolni az érveket arra nézve, hogy a két államban, a monarchiai kapocs következtében, csupán egy jegybank lehetséges és hogy ez az egy bank Magyarország hiteligényeit is kielégítheti. Most ellenben, a midőn a magyar kormány főkép a monarchia külügyi viszonyai által indíttatva s a netaláni belrázkódtatásokat kikerülendő, a közgazdasági különválás eszméjét elejté, azonban a közös banktársaságra magának alkotmányost befolyást s annak szolgálmányaiból Magyarországnak ha nem is elégséges, legalább arányos részt kíván biztosítani : az osztrák terhetlenség megint felfortyan e szerény törekvések ellen is s mig egymást érő meetingeikben az egyik rész, politikai érettségükről híres hallgatóinak „hoch“-jai által kísért beszédeiben megmasztegeltetéssel is fenyegetődzik már: még a másik józanabb rész is készebbnek mondja magát az egész kiegyezési mű elvetésére, hogysem a banktervezetet valósulni engedje. Leginkább ki van téve az osztrák ellenzésnek a tervezet azon része, mely szerint a közös banktársaság hitelezhető pénzeinek 30°/0-ja Magyarországon lesz elhelyezendő és forgatandó. Ugyanazon emberek, kik a közös terhek viselésében Ausztriának 686/10°/0-val részesülését sokalják és aránytalan megterheltetésnek tartják: a közös hitelforrás szolgálmányaiból nemcsak kevesellik az Ausztriának maradó 70°/0-it, hanem bírnak elég bátorsággal még annak vitatására is, hogy Magyarország hiteligénye meg sem bírja 30°/0,-it, ellenben Ausztriáé a 7Ö°/0-snál többet követel. No hiszen ne fájjon az osztrák uraknak a mi fejünk a miatt, hogy mit teszünk teendők 3O°/0-unkkal. Legyenek megnyugodva az iránt, hogy kerül annak nálunk gazdája, csak lépjen egyszer életbe az a banktervezet s kapjuk ki kvótánkat akár az ő tetszésükkel, akár annak ellenére.