Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)

1876-10-22 / 292. szám

Táviratok. Bécs, okt. 21. (A „Budap. Corr.” táv­irata.) Minden állarmhirrel szemben diplo­máciai körökben határozottan állítják, hogy az orosz-török háború még semmiesetre sincs eldöntve, sem nem közelálló, minthogy min­den európai hatalom, Németországot sem kivéve, buzgón igyekezik a békét fentar­­tani. A hír, hogy Oroszország a romániai vasutakkal katonaszállítási szerződést kö­tött, teljesen koholt és csak ijesztőnek ügyesen langíroztatott orosz részről épp úgy, mint előbb az orosz-olasz szövetségről való hír. Kétségen kívüli, hogy mindkettő Ausztria-Magyarország közvéleményének meg­­ijesztését czélzó hírt képez és teljesen alap­talan. — Andrássy grófot Bécsbe holnapra várják vissza. Bécs, okt. 21. A „Pol. C.“ Pétervárról táviratilag jelenti, hogy Lord Loftus ma Taltába utazott, a­hol a czár visszaérkezé­séig fog időzni. Bécs, okt. 21. A „Pol. C.“ egy athéni levelében ezt írja : A Komandurosz-cabinet a macedóniai és theszáliai cserkesz-felépítés ügyében nem csak a portához intézett me­morandumot, hanem az összes­ garantia-hatal­­maknak is kézbesittetett egy hosszabb okira­tot, melyben kimutatja a görög nemzet jogait és a török határtartományok lakossága iránti igényeit; a keleti kérdés egyoldalú megoldását perkorrestálja és hivatkozik a számosan tartott görög meetingekre mint a nép határozott nyilatkozataira, miszerint jogait és igényeit minden áldozattal vé­delmezni kész; végül bevallja, hogy bármely görög kormány képtelen ma a népakarat árjának ellenszegülni és minden további eventualitásért Európát teszi felelőssé. Monaszantinápoly, október 21. A tö­rökök zsü­tördökön Alek­szinácse előtt megkezdték az­ortensivát, a szerbek­­eieti tizen­h­árom erősített positióit meg­szállva ; a szerbeket teljesen megverték. Belgrád, okt. 21. Kormán mellett 4 órai harcz folyt. A szerb csapatok megma­radtak a Morava balpartján. Konstantinápoly, okt. 21. Anglia magatar­tásáról közvetve ideérkezett hírek folytán a porta köreiben a hangulat nyomott: Igna­­tieffnek elfogadása után mindenesetre még tárgyalás lesz a divánban. Konstantinápoly, okt. 20. este. Az ,,Ag. Havas* jelenti: A nagykövetek ma tanács­kozást tartanak Ignatieffnél; azt hiszik, hogy egy "közös actio iránti megállapodásról van szó, a­mely alkalmas lenne a portával a fegyverszünet és békefeltételek iránti meg­egyezést előidézni. — Ignatieff kedden fogja megbízó levelét átnyújtani. Páris, okt. 21. Az „Ag. Havas“ bizo­nyosnak mondja, hogy Anglia kijelenté, mi­kép már a hat havi fegyverszünetet elfo­gadván, nem ajánlhat hat hetit, de ennek sem fog ellenszegülni. Ezen kérdés most a szultán és Ignatieff között fog eldöntetni. Szécs, okt. 21. (A reichstath ülése.) A bel­ügyminiszter törvényjavaslatot terjeszt elő a Gali­­cziában uralkodó uzsora ellen, a kultuszminiszter pedig a katholikus lelkészek segélyezése iránt. A határozati javaslatot, mely szerint a kormány fel­­szólíttassék államhivatalnokok és szolgák számára való szolgálati rendtartás szerkesztésére, a ház elfo­gadja ; ezután felolvastatott Eichhoff, Herbst, Hoffer képviselőknek és 112 elvtársuknak az egész kor­­mányhoz intézett következő interpellációja: Gyako­rolt-e a kormány a keleti kérdésben befolyást a külügyek vezetésére, és mily irányban? Kész-e a követett politikáért felelősséget vállalni? Kifejtette-e befolyását arra nézve, hogy esetleg kitörő háború esetén is a béke az osztrák-magyar monarchia részére fentartassék és különösen idegen terü­letek megszerzésére irányuló minden törekvés megakadályoztassék ? Szándékozik-e a kormány továbbra is ez irányban befolyását érvényesíteni ? — Az interpellate a miniszterelnöknek átadatott. Szécs, okt. 21. éjjel. Hírlik, hogy a görög király holnap reggel fog innét elutazni. Budapest vasárnap, október 22. Nemzeti színház. Vár színház. Az idegesek. A sevillai borbély. Vígjáték 3 felvonásban. Víg opera 2 felv. Bergerin Szigeti József Gróf Almaviva Pauli Tuffier Komáromi Bartolo Kőszeghy Marteau Feleki Rosin­i Balázsné B. V. Tiburce Benedek Bazilio Odry Caesar Náday Figaro Láng Lajos Kőrösmezei Bertha Saxlehner E. Jegyző Sántha — August Halmai (; «­8 % f 11 ]j Ú Z. Tuffier asz­ . _ . _ szony Szathmári L.-né Az új peleskeiek. Lucia Szigeti Jolán Nagy népies bohózat 5 felv. A szerb hadügyminiszter azon rendelete, hogy valamennyi csak félig-meddig fegy­verfogható 20—60 éves ember is behivassék, nem igen talált nagy lelkesedésre. Különösen a vagyo­nosabb belgrádi lakosság jobban szeret otthon poli­tizálni, mint az ország határán harczolni. A „Times“ említett legújabb nyilatkozata, mely Anglia semlegességéről szól, így hang­zik : Egy tengeri actio czéljára ugyan épp oly kö­zel vagyunk egy lehető vagy valószínű békezava­rás színteréhez, mint akármely más utalom, de sokkal többnek kell történni, mint a­mennyi eddig nyilván történt, mielőtt az angol érdekek annyira fenyegetve lennének, hogy haladéktalan interventió volna megkívántató. Valóban nem tagadható, hogy ilyen veszély előállhat, s hogy erre való tekintettel jól tennék, ha teljesen előkészülnénk a gyors cselek­vésre. De egyszerűen csak a török birodalom veszélye velünk nem fogja siettetni az elővigyázatosság vagy harczi készülődés valamily rendszabályait. A kormány­nak igen jól kell tudnia, hogy sem a parl­ament, sem az ország nem akar arról hallani soha semmit, hogy Törökország kedvéért háborúba vessük ma­gunkat. Törökországnak untig elég alkalma volt, mindet elfecsérelte, s rettentő esztelen­ség volna csak egy csöpp angol vért vagy egy fillér angol pényt is fordítani Törökország támogatására. Az „Agence Havas“, miután constatálja, hogy London és Livadia közt tárgyalások folynak, s meghazudtolja mindazt, a­mi a napokban bizo­nyos szövetségekről s elvállalt kötelezettségekről hirdettetett, Francziaország magatar­tás­á­r­ó­l így nyilatkozik: „Tudjuk, hogy kor­mányunk oly állást foglal el, mely előforduló esetben meg fogja oltalmazni attól, hogy az általános helyzet által tovaragadtassa magát, s meg vagyunk felőle győ­ződve, hogy állásához törhetetlenül fog ragaszkodni. Diplomatiánk eddig minden javaslatban részt vett, mely a hatalmak jó egyetértésének és békés mű­ködésének folytatását czélozta, s jövőre i­s így fog cselekedni. Constatálhatjuk, hogy valódi szándékai felől soha a legcsekélyebb gyanú sem merült föl. Francziaország kizárólag és határozottan benső új­­jászervezkedésének szenteli magát, s ebből nem en­gedi magát kicsábittatni. Bizonyos lévén önmagá­ban, önzetlenségében, a béke hő óhajtásában , na­gyon roszul járna, ha kételkedni akarna ugyan­ezen nézetek őszintéségében más hatalmaknál s joga van hinni azon fáradozások hatásosságában, melyek számára támogatása már eleve bizto­sítva van.“ UTOLSÓ POSTA. P­e­r­á b­ó­l jelentik, hogy Görögor­szág hirtelen hadi készülődései a sztambuli kor­mánykörökben nagy nyugtalanságot gerjesztettek ; ennek következtében most diplomatiai körökben az hírlik, hogy már a legközelebbi napokban úgy a török, mint az angol követ Athénben kérdést fog intézni Komanduroszhoz a készülődések czélja fe­lől, melyek csakis a török birodalom ellen lehet­nek intézve. Peskaniczából elentik, hogy a tö­rökök 18-ikán reggel megkezdették az offensivát, megtámadták a Trubavero és Djunisz közötti szerb hadállásokat, s a szerbeket a nyugatra fekvő er­dőkbe­­űzték. A szerb veszteségek legalább is 5000 Ad CifllvQOUHat fonVIfPlT iraki Egész évre ,■ . 20 frt — kr. Évnegyedre , * 5 frt — kr. Félévre • . . Kr. „ — w Egy hónapra , 1 , 80 , Egyes szilm ára 10 krajczár. a Szerkesztési iroda: aB­ndapesten, nádor-u­tcza 6. szdriv. semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafire & Cie­ czégnél Parisban ,­Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest. Isákosárod-utcza 431. sz. Madó-hivatal: e??izd­apest­en, nddor-ixtcza. 6. azdm. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 292. szám. Budapest, vasárnap október 22. 1879. VIII. évfolyam. •ne ..r^v^^.w«i^am«(^aaBaRiBai B­­ ^tvssamaa Budapest, október 21 A pénzügyi bizottság tanácskozásairól. Egy hét munkája fekszik előttünk egyet­len eredménynyel, mert az eddig letárgyalt budgetekben tett változásokat vagy meg­jegyzéseket a pénzügyi bizottság iránt táp­lált határtalan tiszteletünk daczára komoly megemlékezésre méltóknak alig tartjuk; ezen egyetlen eredmény pedig az, hogy Helfy képviselő úr, ki a német literatura által mindig helyes irányba szokta elragadtatni magát, Remeke Fuchsnak vezeklő állapotát praeticatiójával egyetemben eszünk­be juttatá. A közoktatási miniszter úr budgetjének letárgyalása után ugyanis igen szépen és az igazságnak megfelelőleg elmondotta, hogy míg a bizottság oly minutiális kérdések felett contemplál és vitatkozik naphosszat, melyek már vagy évek hosszú sora óta egy­képpen döntetnek el, vagy magukba véve sem pénzügyi, sem politikai fontossággal nem bírnak, addig a monarchia és ál­lamunk az európai bonyodalmak folytán mind válságosabb helyzetbe sodortatik; elmondotta azt is, hogy úgy van meggyő­ződve, miként ez sem az ország várakozá­sának, sem a helyzet komolyságának meg nem felel. Itt azonban a képviselő úr a­he­lyett, hogy az ezekből folyó általánosan várt következtetéseket vonta volna le, fölébredt kívánsága kielégítése szempontjából a pénz­ügyi bizotts­ágot arra szólíta föl, hogy a miniszterelnök urat következő naiv kérdések megválaszolására kérné föl. A külpolitikai bonyodalmak által a monarchia és követke­zőleg államunk helyzete nem követeli-e, hogy a bizottság tanácskozási sorrendjét megvál­toztassa s a budgetnek mihamarább fon­tos részéhez érkezzék. igy az események ko­moly pressiója alatt a­ pénzügyi bizottság tár­gyalásai siettessenek? továbbá, hogy úgy a külügyi, mint a magyar kormány az ese­mények rohamos befolyása alatt azon poli­tikát, melyet eddig magáénak vallott, nem változtatta e meg? Az éppen jelen volt miniszterelnök nem várt semminemű felszólítást, hanem előre bocsátván, hogy helyét ilyen interpellációk megtételének a pénzügyi bizottságban nem látja ugyan, mégis nem tartózkodik a kép­viselő úrnak azon fölvilágosítást adni, hogy a kormány most és minden időben igen üd­vösnek tartja a tárgyalások lehető gyors menetét és ez irányban maga részéről se­gédkezni kötelességének ismeri; azonban mi­vel az ügyek menete ez esetben a bizottság egyes tagjainak meggyőződésén alapuló ma­gatartásától függ, ezt bármiféle pressió által befolyásoltatni nem óhajtja. A­mi pedig a külügyminisztérium és a kormány által köve­tett politikát illeti, az iránt megnyugtat­hatja Helfy képviselő urat, hogy ezt ma is, mint eddig, a monarchia és államunk ér­deke vezérli. A fenyegető veszélyre vonat­kozólag azt jegyezte meg, hogy még eddig csak azon egyet tartaná komolynak, ha az túl­becsültetnék, így erőnk és önbizalmunk lankasztása és megingatása mesterséges úton idéztetnék elő. Hogy Helfy képviselő úr kívánsága mily kielégítést nyert, ezt nem mérlegel­jük , hanem a felett komoly örömünket fejez­zük ki, hogy bár egy hét után is, igen helye­sen tolmácsolta a közvéleményt, a helyzet komolyságához mért gyors tanácskozásra és a minutiális kérdések felett való akadémi­kus elmélkedések elejtésére figyelmeztetve a bizottságot. S hinni akarjuk, hogy első­sor­ban — önmagát is. Nincs ma Magyarországon ember, ki a takarékosság politikájánál egyebet vallana magáénak, hanem talán kevesebb szópazar­lással is lehetne ezen üdvös politikának érvényt szerezni, mint a­minővel az a múlt héten történt; valamint azt sem tartózko­dunk kimondani, hogy részünkről azon eljá­rást megérteni alig bírjuk, hogy­ miként lehet principiális szempontból egy tételt változat­lanul elfogadni a bizottságnak, hol a tagok csaknem osztatlan vélekedése szerint az ma­gasabb érdekek és szempontok tekintetbe vételével megváltoztatandó. Ilyen volt a magyar tudományos akadémiának adandó segély­összeg. A törlésekhez nem kell bátor­ság , de a miniszter által eszközölt törlése­ket meggyőződés ellenére megtartani szinte gyengeség kívántatik. A takarékosság poli­tikája csak addig jogosult, míg államunk magasabb érdekeivel összeütközésbe nem jön; nem princípium tehát az, hanem csak állami háztartásunk egyensúlya helyreállításának eszköze, mi viszont csak eszköze állami és nemzeti létünk megszilárdításának, — a mi egyedül kitűzött ez élünk. Tisza Kálmán kormányelnök holnap déli 12 órakor a tudomány- és műegyetem tizenkét­­tagú küldöttségét fogadja. Hire jár, hogy — nem hallottuk kik — nép­­gyűléseket akarnak megindítani a Törökország iránti rokonszenv nyilvánítására. Ha van ilyen szándék, akkor figyelmeztetjük meggondolatlan táp­lálóit, hogy az ilyen meetingezés által feljogosítva lennének az olyan meetingezések is, a­melyekben a Szerbia és patrónusai iránti rokonszenvnek ad­nának kifejezést az illető vidékek elképzelhető elemei. Remény­jük, hogy ezen körülmény meggon­dolása elég lesz a hazájukat szerető magyar embereknek a népgyűlésezéssel való felhagyásra. Egy magán távirat szerint Garibalditól egy levél jelent meg, melyben kifejezve van a remény, hogy a jövő évben 200,000 muszka lesz Konstantinápoly birtokában. Szegény Garibaldi! mily tévútra jutott nemes emberszeretete. Hányan verekszünk, ha mind együtt leszünk? Olyan időket élünk, hogy az ember a legré­­mítőbb számításokkal is kénytelen megbarátkozni, hogy mennyire­ annyira bizalmas lábra helyezked­jék minden tényezővel, mely az eshetőségek során számot tehet. A keleti conflagratióba belevonható hatal­mak fegyveres erejét sem lesz fölösleges előlép­tetni egy kicsit szemeink előtt, hadd lássuk hát ki mennyit nyom a latban. A kezünk ügyében levő adatok szerint, melyek nem teljes hitelűek ugyan, de megközelítő számítás alapjául bízvást elfogad­hatók, következőleg állunk: Oroszország szárazföldi hadereje hadi­lábon kerek számban 1.400,000 főre emelhető, mely­ből 900,000 ember a rendes hadseregre, a többi a milicziára és az irreguláris csapatokra esik. Ebből gyalogság körülbelül 1.200.000, lovasság a doni kozákokkal együtt 80—90 ezer, s a tüzérségre, mely 2200 ágyúval rendelkezik és a műszaki csa­patokra együtt valami 80—100 ezer ember eshetik. A hajóhad a legpontosabb hiteles adatok szerint, me­lyeket éppen­ most veszünk át a „Standard“-ból, 17 pánczélos hajót s tizenegy monitort számit 174 ágyúval, s 90,000 tonna tartalommal. Németország szárazföldi hadserege hadi­lábon 1.317,000 főre rúg, melyből gyalogság 947,000, lovasság 110,000, tüzérség és műszaki csapat 150,000 ember. A Landwehr erejét 3—400 ezerre téve aligha csalódunk s ezzel együtt 1.600,000 volna az összes létszám körülbelől 2000 ágyúval. — A hajóhad jelentéktelen: 5 pánczélos hajó, 3 monitor, 10 corvettes 18 ágyunaszad alig 70—100 ágyúval s csekély tonna­ tartalommal. Anglia rendes szárazföldi hadereje a kelet­indiai csapatokkal együtt 200,000 főre megy, a mi­­liczia és önkénytesség e számot majdnem 400,000- re emeli, melyből alig 15—20,000 lovasság, s 25— 30 ezernél nem több a tüzérség, 5—600 ágyúval. — De hajóhada egymaga felülmúlja Európa ösz­­szes hajóhadait. All 54 első rendű pánczélos ha­jóból s 307 pánczéltalan gőzösből s 55 vitorlás ha­jóból, együttvéve több mint 800,000 tonna tarta­lommal , 3,500 ágyúval s 60,000 tengerész katoná­val. (NB. ezek még 1873-iki adatok s azóta jelen­tékeny a szaporodás.) Francziaország: 1.475,000 főnyi rendes haderőt s majdnem ugyanannyi (1.200,000) honvédet (territoriális hadsereg) számít. Csak a rendes had­erőt tekintve: ebből egy millió a gyalogság, 150,000 lovasság, ugyanannyi a tüzérség és a műszaki csa­pat, a többi Algírra esik. Hajóhada 26 pánczélos, s 78 pánczéltalan gőzös ezer ágyúval s 28,000 tengerészszel, 250,000 tonna tartalommal. Olaszország 800,000 embert számit hadseregében; ebből 500,000 gyalogos, 30,000 lo­vas, 55,000 tüzér és műszaki, a többi a karabélyo­­sokra és a militiára esik. Hajóhada 21 pánczélos s 35 közönséges gőzösből áll 550 ágyúval, jelenté­keny tonnatartalommal és 17,000 tengerészszel. Tör­öko­rszág 400 ezer főnyi rendes erőt állíthat ki, ha minden segédeszközét felhasználja s védszervezetét gyorsítva 200,000 nizámot vezethet, a hadba, körülbelül 500 ágyúval, 30—40 ezer lovas­­­­sággal. Hajóhada 19 pánczélos hajót számit s 84­0 fahajót 500 ágyúval 22,000 tengerészszel. Monarchiánk végre 800,000 rendes ka­­t­­onát, 400,000 honvédet számit, miből a gyalogságra­­ körülbelül 900,000 esik, s a többi a lovasság és tüzér- s műszaki csapatok közt körülbelül két egyenlő részben oszlik meg. Ágyúink száma jelenleg 1456. Hajóhadunk áll 11 pánczélos s 25 közönséges ha­jóból 94 ezer tonna tartalommal s 200 ágyúval. Az itt elősorolt hét nagy­hatalom tehát ren­des hadseregének összes hadi létszámával 5.600.000 főnyi szárazföldi haderőt képvisel, s bir összesen 7755 hadihajót S 1074 ágyúval. Ha az összes szárazföldi és tengeri haderőnek 10°/0- ját harczraképtelennek számítjuk s az ezután fel­maradandó 5.040,000 nyi szárazföldi 700 hajóból, 5468 ágyúból álló tengeri haderő egy harmadré­szét territoriális illetőleg kikötő szolgálatra levon­juk : valósággal harczba vihető haderőként felma­rad­t.360,000 főnyi szárazföldi sereg ; 470 hadihajó 3650 ágyúval. * Egy háború monarchiánk és­ Oroszország kö­zött, a mi részünkön a fentebbi levonásokkal, de a ma­gyar honvédség (200,000) beszámításával 1­00,000 embert, 17 hadihajót 120 ágyúval találna a harcz­­téren, melyhez Törökország erejét, szintén a fenti levonásokkal, 240,000 szárazföldi katonasággal és 60, összesen 300 ágyús hadihajóval hozzáadva a két állam hadereje 840,000 emberből s 77 hadi­hajón 420 ágyúból állana. Ha Angliát is a szö­vetséghez számitanák, ez még 120,000 embert, 248 hajót 2100 ágyúval állítana ki s igy 980,000 főre, 325 hajóra (2520 ágyúval) emelné a szövetséges haderőt. — Ezzel szemben állna 540,009 emberrel, 24 hajóval s ezeken 100 ágyúval Oroszország, mely a szárazföldi haderőt a 60,000-nyi szerbbel, ugyanannyi oláhval, 25,000 montenegróival s 50,000 göröggel a­e­gyobb eset­ben sem növelhetné 785,600 nél többre. Vegyük végre a legvégső esetet, azt t. i. ha Németország is Oroszországgal indul s ennek 735,000 emberéhez hozzácsatolja a maga haderejét, mely a levonandók levonása után 780.000 embert, 24 hajót (550 ágyúval) tenne , a két­ szövetséges haderő 1.515.000 emberből, 48 hajóból (180 ágyúval) állana, mely Olasz­ország idecsatlakozásának nem­képzelt esetében még 360.000 emberrel, 34 340 ágyús hajóval, ösz­­szesen 1.875,000 emberre s 82 (500 ágyús) hajóra szaporodhatnék. De ez esetben Franczia­ország viszont az angol-osztrák-magyar-török had­erőt szaporítaná fel a maga 840,000 emberével, 60 hajójával s ezeken levő 600 ágyújával((ennyi maradna a mindenütt alkalmazott levonások után­ összesen 1.800.000 emberre, s 385 hajóra, 3120 hajó­ágyúval. Tehát: Egy millió nyolczszázezeren, 358 há­romezer százhúsz ágyús tengeri hajóval lennénk, egy millió nyolczszázhetvenötezer ember 82, öt­száz ágyús hajó ellenében.. Ennyien verekszünk ha mind együtt leszünk az uzsora­törvény. Az igazságügyminiszter ezen év tava­szán törvényjavaslatot nyújtott be az uzsora korlátozására vonatkozólag. Ez a javaslat, bármennyire sürgették is azt több oldalról, ez ideig még nem válhatott törvénynyé. Nem azért, mintha a parlament nem tartotta volna méltónak azzal sürgősen foglalkozni. Ellenkezőleg. Éppen mivel nagyon is meg­fontolandónak találta, nem akarta elhamar­kodni a dolgot, s így a javaslatot az osz­tályokhoz utasította, hol beható megvitatás tárgyát fogja képezni, s csak aztán kerül a parliament elé. Bármily pusztításokat visz is véghez az uzsora országszerte, bármennyire lássa is társadalmunk egy része az uzsora­törvényben bajainak egyik panáczeáját, részünkről csak helyeselhetjük, ha e kérdésben nem történik elhamarkodás és a parl­ament érett meg­fontolás, s csak azután határoz, miután a kamatláb meghatározása tekintetében nem­zetgazdasági viszonyainknak legmegfelelőbb megállapodás történik. Az uzsora megszün­tetése, illetőleg csak korlátozása tekinteté­ben egy ízben már elmondtuk véleményün­ket. Kifejeztük, hogy az uzsora­törvénytől leginkább csak erkölcsi hasznot várunk, a­mennyiben kimondván a törvény a kamat­maximumot, azokat, a­kik e kamat­maxi­mumon felül követelnek perc­entet a köl­csönzött pénzért, helytelenítésével sújtja, s egyszersmind megvonja az állami közremű­ködést e túlzott kamatok behajtására nézve. Nem kétkedünk, hogy a tisztességesebb tő­kepénzesekre lesz hatása a törvény ezen rendelkezésének, de hogy a nagy többség ki fogja azt játszani, annyi kétségtelen. Ki fogná játszani még akkor is, ha a legdrasz­­tikusabb uzsora­törvényt léptetnek életbe. Repressaliát az uzsora ellen csak kétféle­képp lehet alkalmazni. E módok egyike pol­gárjogi, másik büntető­jogi következménye­ket vonhat maga után. Az első abból áll, hogy az uzsorás elveszti a kölcsönzött tőkét, a másodikról pedig a büntető­ törvénykönyv­nek kell intézkedni. A­mi az elsőt illeti, mint repressiv rendszabály igazolható, ha­bár sok gyakorlati eredményt nem mutatott fel, midőn érvényben volt. Büntetőjogi san­­ctio alá azonban már csak erőszakosan lehet az uzsorát helyezni, mint helyezték azon államokban, hol az uzsora a büntető-törvé­nyek súlya alá esett. S a­hol e sanctio fenn is állott, nem irtotta ki a bajt, aminthogy maga a büntető-törvény a bűnöket, bármily kemény, megtorló büntetésekkel sújtsa is, büntetheti ugyan, de ki nem irthatja, sok­kal mélyebben gyökerezvén azok a haszon­lesésben, kapzsiságban, s az emberi szenve­delmekben, semhogy bármely elrettentés el tudná azokat nyomni. A repressiv, vagy fenyegetési rendsza­bályok tehát hatálytalanok, s a kormány javaslata nem is nyúl ezekhez. Midőn első alkalommal foglalkoztunk e kérdéssel kifej­tettük, hogy itt csak társadalmi uton, s fő­leg a hitelviszonyok emelése által lehet se­gíteni, mely utóbbi részben hatalmában áll ugyan a törvényhozásnak, de a legnagyobb rész oly viszonyoktól függ, melyeket nem intézhet tetszése szerint semmiféle tör­vényhozás. Hogy a földbirtokot, különö­sen a kisbirtokot, mely ellen kiváló­­lag intézi rabló hadjáratát az uzsorás had, védjük, ez természetes, s részben le­hetséges is olcsó hitel nyitása által. De ez is csak részben lehetséges. Az évek óta el­látogató istencsapásokon kívül bajaink egyik fő forrása az is, hogy magyar nemzeti haj­lamunknál fogva többet szeretünk költeni, mint mennyit beveszünk. Ha ez a hajlam túluralkodó marad jövőre is, meg nem véd bennünket semmi hitel, mely a pazarlás előtt végre is elzárja fiókjait, és a törvényhozás­nak semmiféle atyáskodása, hacsak ez ki ki nem terjed a gondnokság alá való he­lyezésig. A törvényhozás ami az uzsoratörvényt illeti, nem mehet tovább, mint ameddig elment a kormány javaslatában. Ezt a ja­vaslatot is, leszámítva említett erkölcsi ha­tását, csak oly ténynek tekintjük, mely ál­tal a kormány kinyilatkoztatja, hogy nem maradt süket az általános jajveszéklésre, mely orvoslást sürgetett, hanem részéről megtette azt, mi tőle telhetett. Ehhez az egész uzsoratörvényhez még csak egy megjegyzésünk van. A kamatláb, azt hiszszük, kissé magasan van megálla­pítva 10°/o-ban. Nem azért, mintha a meg­szorult kölcsönvevő, a pénz jelenlegi drága­sága mellett, nem örülne ha kaphat tíz per­­­­czentes pénzt, melynél olcsóbban, még tel­jes garantia nyújtása mellett sem árulja néhány, különösen vidéki hitelintézetünk. De ha a törvény a 10 perczentet mondja ki kamatmaximum képpen, attól tartunk, hogy e maximumot a gyakorlat minimum gya­nánt fogja tekinteni, s még a legtisztessége­sebb tőkepénzesek és a legszolidabb hitelin­tézetek is, melyek átlag most 8 perczentért kölcsönöznek, a törvény által kijelölt maxi­mumra fogják felcsigázni követelésüket. Ha ez az eset fog bekövetkezni, úgy az uzsora­törvény többet fog ártani, mint használni, s épp azért helyesnek tartanák, ha a tör­vényhozás a kamat­maximumot 8°/o-ban ál­lapítaná meg, ami pénzügyi és hitelviszo­nyainknak jobban megfelelne. Nem kétkedünk, hogy ez meg is fog történni, s a javaslat ezen fontos módosí­tással fog még tán a folyó évben életbe­lépni. A bankügyhöz. (6.) A közgazdasági kiegyezés egyik része sem találkozik annyi animositással a Lajtán túl, mint a bankügyre vonatkozó. Azon időben, midőn még kormányunk egy külön magyar bank felállítá­sának eszméjével foglalkozott, az osztrák urak alig találtak szavakat e vakmerő gondolat feletti felháborodásuk tolmácslására s alig győzték felso­rolni az érveket arra nézve, hogy a két államban, a monarchiai kapocs következtében, csupán egy jegybank lehetséges és hogy ez az egy bank Ma­gyarország hiteligényeit is kielégítheti. Most ellen­ben, a midőn a magyar kormány főkép a mon­archia külügyi viszonyai által indíttatva s a neta­­láni belrázkódtatásokat kikerülendő, a közgazda­­sági különválás eszméjét elejté, azonban a közös banktársaságra magának alkotmányost befolyást s annak szolgálmányaiból Magyarországnak ha nem is elégséges, legalább arányos részt kíván biz­tosítani : az osztrák terhetlenség megint felfortyan e szerény törekvések ellen is s mig egymást érő meetingeikben az egyik rész, politikai érettségük­ről híres hallgatóinak „hoch“-jai által kísért beszé­deiben megmasztegeltetéssel is fenyegetődzik már: még a másik józanabb rész is készebbnek mondja magát az egész kiegyezési mű elvetésére, hogysem a banktervezetet valósulni engedje. Leginkább ki van téve az osztrák ellenzésnek a tervezet azon része, mely szerint a közös bank­társaság hitelezhető pénzeinek 30°/0-ja Magyaror­szágon lesz elhelyezendő és forgatandó. Ugyanazon emberek, kik a közös terhek viselésében Ausztriá­nak 686/10°/0-val részesülését sokalják és arány­talan megterheltetésnek tartják: a közös hitelforrás szolgálmányaiból nemcsak kevesellik az Ausztriának maradó 70°/0-it, hanem bírnak elég bátorsággal még annak vitatására is, hogy Magyarország hi­teligénye meg sem bírja 30°/0,-it, ellenben Ausztriáé a 7Ö°/0-snál többet követel. No hiszen ne fájjon az osztrák uraknak a mi fejünk a miatt, hogy mit teszünk teendők 3O°/0-unkkal. Legyenek megnyugodva az iránt, hogy kerül annak nálunk gazdája, csak lépjen egyszer életbe az a banktervezet s kapjuk ki kvótánkat akár az ő tetszésükkel, akár annak ellenére.

Next