Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)

1876-10-23 / 293. szám

(gli&uUst ink: Egész évre * * 20 fit — kr. Évnegyedre * * S fit — kr. Félévre . . . 1O , — „ Egy hónapra . I » 80 „ Egyes szám­ára 10 krajcár. Szerkesztési iroda: Budapesten., rtcidor-vitcza 6. szd.m~ 6tmintt sem közlünk, ha nem tudjuk, hitel jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Petta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 293. szám. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, hétfő, október 23. 1876. hirdetések felvitele: Budapesten, nádor-utcza B. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafire &­­lie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­­mint­ Leopold Miksa hirdetési ügynöknél,­­Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz.­­Ki­adó­hivatal: Bi­d-ttpesten, nádor-zitcza 6. szdrrt. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás- Az „Ellenőr“ ára uilal eddig : Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusz után történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik.­­ Táviratok, Belgrád, okt. 23. Az utonszü­lött herczegnek keresztelője tegnap ment végbe; a metropolita vé­gezte a szertartást, melyen a diplomatiai kar és az állami tisztviselők vettek részt; az orosz főconzul Kvarczoff helyettesítette a czárt, mint keresztapát. Este díszebéd volt; a tervezett közü­nnepélyek elma­radtak. Moszkva, okt. 21. Stroussberg perében Landau emelt ma szót Stroussbergnek tegnapi nyi­latkozatai ellen, amennyiben az saját védelmére szükségesnek látszott. Nemzeti színház, Budapest hétfőn, október 23. Delila. Leonora Sz.-Prielle C. Mártha Lendvainé Dráma a felv. 6 képben, Marietta Császárné Boswein Náday Guilia Helvei Laura Carnioli lovag Halmi Lady Wilson Szigeti Jolán Sertorius Komáromi Gertrud Fürediné Kalisch herczeg Halmai Inas Vincze De Sora mar- Kezdete 7 órakor, quis Kazalitzky — Budapest, október 21. A temesvár-karánsebesi vasútvonal megnyi­tása.­ ­ Október 22. — A győr-soproni vasút után ma nyílt meg ez idén a második vasút hazánkban, a tem­esvár-or­­sovai vasútvonalból a temesvár-karánsebesi vonal­rész, összesen 98 kilométer. A vonalnak ez a köny­­nyebb része, 1875 decz. végén fogtak hozzá, s a szigorú tél daczára 200 munkanap alatt elkészí­tették. Nagyobb feladat lesz a karánsebes-orsovai rész elkészítése folyvást hegyek közt, technikai ne­hézségekkel és nagyobb bemetszésekkel. Ez a rész alig is lesz kész előbb mint 1878 őszére, ámbár már dolgoznak rajta. Világforgalmi vasút lesz ez, ha teljesen ki­épül, s csatlakozik az oláh vasutakhoz, így termé­szetesen első rendű pálya. Az osztrák államvasút­­társaságnak alkalma volt itt bemutatni a vasútépí­tés terén fejlődött haladást, s e tekintetből az új vonalat szinte mintavasútnak vehetjük. A sínek az új Besseraer-aczélsinek, kisebbszerű vashíd van kettő: a Bégán és Temesen, az épületek mind csi­nosak, maguk a pályaudvarok pedig tágasak és szépen rendezettek, s minden pályaudvaron kész már a parkozás is. Az állomások a következők: Temesvár, Nyár­város, Remete, Rékás, Topolovecz, Belincz-Kiszetó, Lugos, Gavosdia, Kavarán-Szokul (talán van, vagy legalább volt magyar neve is?) és Karánsebes. Ipara a vidéknek még alig van, de nyerstermelési képessége elég nagy, s míg az orsovai vonal meg­nyílik is, lesz némi forgalma a vasútnak. De van e vonalnak reánk nézve politikai je­lentősége is. Ezt a vidéket eddig olyan elveszett­nek tekintettük. Nehéz volt hozzáférni, s úgy Kras­­sóban, mint a határőrvidék polgárosítása óta ala­kított Szörény­ben a kormány sok akadálylyal volt kénytelen küzdeni. Minduntalan közigazgatási és egyéb bajok merültek fel, melyeket nem is kell felsorolnunk, mert újabb keletűek s köztudomásúak. A kormány néhány hónappal ezelőtt kb­. biztosul az erélyes Ujfalussy Miklóst küldötte ki, s köze­lebbről kinevezte Krassó megye főispánjává. Szö­­rény megye nyugdíjazott főispánja Jakab Bogdán egy hét előtt búcsúzott el a tisztikartól, s most már e megye is egészen Ujfalussy gondjaira tartozik, ki­nek missióját az uj vasút igen megkönnyíti. Leg­­czélszerű­bb is lesz a két megyét végleg egyesíteni. A vasút először megszüntette a távolságokat, aztán Krassó megyében mégis könnyebb Szörény megye kormányzására való elemet is találni, míg az utób­biban ily elem — olyan t. i., melyben a magyar államiság tekintetéből teljesen megbízhatnánk — nincs. Mint mindenütt, kétségkívül itt is fog a vasút néhány év alatt a közszellemen változtatni. A ke­reskedelem és ipar várható fejlődése új elemeket visz be, melyekre e két megyének szüksége van. A kormányfelügyelet is meg lévén könnyítve, a fő az, hogy a kormány közegei által az eddiginél nagyobb erélyt fejtsen ki a jó administrate és a magyar érzület terjesztése érdekében. A bíróságok­nál és a megyei hivatalokban többnyire magyar emberek vannak, bár e tekintetben is hallottunk némi panaszt, nevezetesen Szörényben a telekkönyve­­zés még mindig német, a telekkönyvvezető is az, s a német végzésekre aztán a királyi tábla azt szokta indoz­álni, hogy „ helybenhagynak azzal a megjegyzéssel, hogy a végzés magyar nyelven lett v­olna hozandó." A közigazgatási panaszokat azon­ban remélhetőleg orvosolni fogja az új főispán, s figyelmeztetni fogja a kormányt az igazságszolgál­tatási hiányokra is. A vasút megnyitása egészen magyarosan folyt le. Lugoson, Karánsebesen kizárólag nemzeti zász­lók, csak Topoloveczen láttunk három sárga-feke­tét, ezek közül az egyik az „urak“-nak és „nőd­nek volt kitűzve, a­mi nem kis derültséget idézett elő, de délutánra ez a három zászló is e­lt­ű­n­­t. A megnyitási ünnepélyre meghívottak egy része még szombat délután érkezett Temesvárra, hol tiszteletükre díszelőadás volt a színházban, s az ott időző igen középszerű német társaság a „Hugenották“-at adta elő. Az bizony baj, hogy Te­mesvár német város. A lefolyt tíz esztendő nem sokat lendített a magyarság ügyén. Kinek a hi­bája ez? A kormányoké is, de úgy látszik a la­kosság is indolens, s következett a nemzeti érzü­letből, mert jó akarattal és egy kis lelkesedéssel sokkal többet lehetett volna tíz év alatt művelni. Magyar szót Csak a bakáktól hallani. A vendég­lők és kávéháza­k el vannak árasztva német lapok­kal, s a kevés számú magyarságnak nehéz állása van. Megnézik azt nagyon, a­ki magyarul beszél. Az indóházhoz reggel nem nagy közönség jött ki. A kormányt R­i­b­á­r­y közlekedési minisz­teri tanácsos képviselte. Minisztert vártak hármat is, Szendét, Trefortot, Péchyt, de nem jöttek. A válságos helyzet a miniszterek Budapesten tartóz­kodását igényli, bár óhajtottuk volna, hogy leg­alább egyikök lejöjjön, mert ez jó hatással lett volna erre a „vad“ vidékre. Az osztrák állam­­vasúttársaság nevében gr. Zichy Henrik az igaz­gatótanács alelnöke, Bresson főigazgató, K. E­n­­g­e­r­t­h főigazgatói helyettes, de Serres építészeti igazgató stb. fogadták a vendégeket, kiknek száma kétszáz körül lehetett, köztük a közös hadsereg és honvédség tisztjei szép számmal, Temes megye tisztikara Ormós Zsigmond főispánnal élén, Te­mesvár képviselője Missies János, Harkányi Frigyes és Huszár Imre képviselők stb. Az indóház nemzeti lobogókkal és lombfü­zérekkel volt díszítve, hasonlókép az ünnepi vonat mozdonya és a vaggonok. A társaság resiczai és stegerlaki bányamunkásainak zenekarai felváltva játszottak. A többi állomás is fel volt díszítve, de az oláh lakosság kevés érdekeltséget mutatott. Bé­­káson, hol több a németség, fogadta a vonatot az első nagyobb küldöttség. A községelőljárók, s az iskolás fiúk és leányok a tanítók vezetése alatt erős „éljen„-t kiáltottak. Nem is hallottunk az egész után egyetlen „setreaszkát“ vagy „vivát“-ot sem. Az iskolás gyermekek jó része mezítláb volt a hűvös esős időben. Talán emeli majd a vasút a jólétet annyira, hogy jut nekik czipőre. A gyerme­kek még nem igen beszélnek magyarul, de mond­ták, hogy tanulnak. Topoloveczen a sárga fekete zászlókhoz nem volt küldöttség. Lugoson, melynek lakossága e vonalon a legnagyobb (kilencz ezer körül), s mint Krassó­megye székhelyén is, volt természetesen a fogadta­tás a legünnepélyesebb. Növelte a közönséget az épp e napon tartott országos vásár, s még inkább az estére kitűzött bál, mely az értelmiséget is ösz­­szehozta. A megye részéről történt üdvözlések után U­d­r­­­a Constantin városbíró olvasott egy német beszédet, melynek örök emlékezetül írásban is meg­őrzésére kérte a kormány képviselőjét. Minthogy idevárták vissza a társaságot ebédre, csakhamar tovább mentünk. Gavosdián kevés számú, de an­nál érdekesebb küldöttség várta a vonatot. Szende honvédelmi miniszter atyja, nyolc­vanas, de még mindig erőteljes öreg úr, s hölgyek, köztük az em­lített miniszter szép leányai. Akadtak néhányan, kik a vonal további részére nem voltak kiváncsiak, s itt megmaradtak. Karánsebesen, mely egyelőre végállomás, is­mét nagy küldöttség fogadta a társaságot. Pausz János alispán, Nagy István karánsebesi szolgabiró (Szathmárból való, s Ujfalussy nevezte ki ide), ifj. Szende Béla t. aljegyző, Pavlovics Miklós dereko­­vai szolgabiró, a törvényszéki tisztviselők, a katonai tisztikar, stb. Pausz alispán intézett egy szép be­szédet a kormány képviselőjéhez, s a vidék háláját fejezte ki a király, a kormány és az országgyűlés irányában, mire Ribáry röviden felelt. Utóbb Pausz, gr. Zichy Henrikhez intézve szavait, az osztrák ál­­lamvasuttársaságról mint az új vonal építőjéről emlékezett elismeréssel. Erre Zichy gr. felelt, ígér­ve, hogy a vasúttársaság mindent el fog követni a forgalom és kereskedelem emelése érdekében. Húsz percznyi itt időzés után visszamentünk Lugosra, hol a kora reggel óta éheztetett vendégkoszorú, a krassó- és szörénymegyeiekkel vagy háromszázra szaporodva, végre ebédhez jutott. Az ebéd kitűnő volt, a borok és pezsgő nem különben. Az egész Budapestről a „Grand hotel“-ből került ki ételek­kel, italokkal, pinczérekkel és szakácsokkal együtt, a­miket és a­kiket egy külön vonat hozott. A főzés is vagyonokban folyt. Ebédlőteremmé ez alkalomra egy raktári czé­­lokra szolgálandó épületet rögtönöztek, mely belül igen csinosan volt drapirozva vörös-fehér-zöld szí­nekben. Az első felköszöntőt gr. Zichy Henrik mondotta a királyra és a kormányra, aztán abból indulva ki, hogy e vasút majdan nyugatot össze fogja kötni a kelettel, szólott monarchiánk keleti missiójáról, melyet „Bosnia és Herczegovina nélkül“ is betölthet. Ez utóbbi szavait, melyeknek itt és e helyen volt jelentősége, zajosan megéljenezték és megtapsolták. Pausz alispán éltette a hadsereget, mire S­c­u­d­­­e­r közös hadseregbeli ezredes egy szép hazafias beszédben a magyar királyi hadseregre emelt poharat. A derék ezredest azonnal felemelték, s körülvitték, úgy kaczintott vele mindenki. Missies képviselő Andrássy gróf külügyminisztert éltette, M­u­d­r­o­n­y Pál pedig az osztrák államvasuttársaságot azon reményben, hogy érdekeinkhez fog simulni, s nem fogjuk többé ide­gennek nézni. Az ebédtől négy óra után igen lelkes hangu­latban kelt fel a társaság. Künn ezerekre gyűlt a közönség, s éljenzett. Sokan a bál miatt ott ma­radtak Lugoson, a többiek fél ötkor Temesvárra mentek, s a budapesti vendégek nagyobb része még azon este visszatért a fővárosba. Hétfőn f. hó 2- án a vonalat már átadják a forgalomnak. Az osztrák államvasúttársaság úgy rendezte az ünnepélyt, hogy semmiféle szempontból sem tehe­tünk ellene kifogást. Teljes figyelemmel volt arra, hogy az új vonal Magyarországban van. Kívánjuk, hogy ne csak a külsőségekben legyen magyar, s ne csak annak tegyen eleget, a­mit a törvény meg­követel, hanem teljesedjék be az a remény is, me­lyet az egyik felköszöntő kifejezett. Legyen magyar a magyar érdekek szolgálata által. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma reggeli ülésében megkezdte a közlekedési tárc­a költségvetésének részletes tárgyalását. Szápáry Gyula gr. előadó a központi kiadásoknál azon javaslatot terjeszti elő, hogy személyi és dologi kiadások közt külön-külön adassék meg a virement; az előirányzat ellen kü­lönben nincs kifogása. Simon­yi Ernő ellenzi a virement megadását ott, hol a bizottság nem tesz en bloc levonásokat. Péchy Tamás miniszter felszólalása után, ki a személyi és dologi kiadások közt külön-külön kéri a virement megadását,­­ Pulszky és Wahrmann annak megadását javasolják. Helfy a minisztérium személyzetét sokalja, annak fele is elég lenne. Z­s­e­l­é­n­y­i sajnálja, hogy a miniszter ígérete szerint nem apasztotta a személyzetet. Péchy T. min. ki­jelenti, hogy a leszállításokban a lehetőségig elment; a vasúti, útépítési s vízsza­­bályozási osztályoknál már lehetetlen összébb szo­rítani a személyzetet, különben is három mérnöki állomást szüntetett meg most is. Kautz Gyula az előirányzatot megszavazza, nem különben Szapáry gr. előadó is. S­i­m­o­­nyi E. az irodatisztek fizetésénél előirányzott 100 frtnyi többletet megtagadja; végre a bizottság e 100 frtos többletet törölvén az előirányzatot úgy szavazza meg, hogy a személyi és dologi kiadá­sokra nézve a virementet megadja. A vasúti és hajózási főfelügyelőség kü­lönállását, Simonyi E. a vasutak két külön, felügyelő közegét a­ minisztériumban egyesíteni akarja. Péchy T. min. kijelenti, hogy a ház hatá­rozatának engedve az egyesítést eszközölni fogja. Hi­e­r­o n­i­m . államtitkár Som­s­sich kér­désére kijelenti, hogy a főfelügyelőség feladata, az ellenőrzés, az egyesítés eszközölhető ugyan, ebből azonban valami jelentékeny megtakarítás nem lesz. Vannak a felügyelőségnek oly teendői is, melyek nem nevezhetők központi ellenőrzésnek s ezek in­tézésére akkor mégis külön közegeket kell ál­lítani.­­ Csengery szerint a felügyelőségnek nem központi teendői a minisztérium exponált közegeire bizandók, ezáltal megszűnik az uj közegek állítá­sának szüksége s a többi teendőknek az egyesítés után a központban végzése ezáltal lehetségessé válik. Helfy azt kívánja, hogy a bizottság je­lentésében a kettős felügyelőség megszüntetése iránt határozott indítvány foglaltassák. Pulszky Ágost Csengery indítvány­a mel­lett szólal föl, nemkülönben Lukács Béla is, ki egyszersmind töröltetni kívánja a felügyelőség­nél rendszeresíteni szándékolt miniszteri tanácsosi állomást. Péchy T. min. arra hivatkozik, hogy az illető egyénnek kiváló érdemei vannak s ki­emeli, hogy e rendszeresítéssel nem jár költség­­többlet. Kerkap­oly azt hiszi, hogy az egye­sítés egyszersmind az administrate egyszerű­sítését fogja magával hozni. Végül abban állapodik meg a bizottság, hogy a miniszter haladjon tovább e téren az administra­te egyszerűsítése s helyesebb beosztása útján.. Hollán Ernő tábornok úr e hó végével Székes-Fejérvárra költözik, minthogy az V. hon­véd­kerület parancsnoksága ,oda helyeztetik át. Ezen alkalomból tegnap d. e. 10 órakor a buda­pesti 1. és 63. honvédzászlóalj tisztjei búcsutisztel­­gésre vonultak testületileg a tábornokhoz. A­­ tisz­telgők teljes díszt öltöttek. A Ludovika akadémia­beli tiszteket John Emil őrnagy hivatalos akadá­lyoztatása miatt Zr­a­m­á­r Gusztáv százados és akadémiai tanár vezette. A búcsutisztelgés rövid, de meleg volt; a tisztek szónokának szavaira Hol­lán meghatottan válaszolt, s a jelenvoltak mind­egyikével barátságosan kezet szorított. A polgári iskolai tanulóknak a kö­­zéptanodákba való átlépése körül követendő eljá­rásra nézve a közoktatásügyi miniszter a következő szabályrendeletet bocsátotta ki: „1. A polgári főiskoláknak a középtanodához való viszonyát, szervezeti tekintetében, az 1868. évi XXXVIII. t. czikk 76. §-a határozza meg, a­mennyiben a fiuk számára eddigelé felállított pol­gári iskolákban a tanterv úgy állapíttatott meg, hogy a polgári iskola első négy évi folyama alatt — habár kimerítőbben — ugyanazon tantárgyak taníttatnak, a­melyek a küzép tanoda (reáliskola és gymnasium) négy alsó osztályában adatnak elő, a latin illetőleg franczia nyelv kivételével. A többi tantárgy a tanfolyam első négy évében legfölebb megkezdetik, s főleg a polgári iskola két utolsó évi folyamában adatik elő. 2. Eme általános szervezettől csak annyiban térnek el a feloszlatott magyar határőrvidékbeli karánsebesi, titeli, titeli és pancsovai nyolcz osz­tályú polgári főiskolák, a­mennyiben azok a fel­oszlatott magyar határőrvidék polgárosítására vo­natkozó 1871. évi szabályrendelet szerint aként vannak szervezve, hogy azoknak négy alsó osz­tálya megfelel az elemi négy osztályú népiskolának, míg a négy felsőbb — vagyis tulajdonképeni pol­gári iskolai — osztályban alkalmazásban lévő tan­­terv az ország többi hasonszervezetű 4 osztályú polgári főiskolákéval azonos lévén, ezekre nézve is ugyancsak az áll, a­mi a polgári iskolák szerveze­tére és középtanodákhoz való viszonyaira nézve az l-ső pontban elmondatott. 3. Az itt előre bocsátottaknál fogva tehát a karánsebesi, titeli és pancsovai polgári főiskolák V. VI. VII. és VIII-ik osztályainak tanítványai, nem­különben az ország többi polgári iskolái I. II. III. és IV-ik osztályainak tanítv­ányai azon esetben, ha a köz­tanoda folytatólagos 2. 3. 4-ik osztályába akarnak lépni, azt akadálytalanul tehetik, ha a la­tin esetleg franczia nyelvből szükségesnek mutat­kozó fölvételi vizsgálatot leteszik; ezen vizsgálat­nak azonban nem kell a megelőző középtanodai osztály tananyagán kívül, az előbbi osztályokéra visszaterjedni. 4. Egyéb itt meg nem érintett esetekre nézve a „gymnasiumi“ rendtartás 6-ik §-ának c) pontja a polgári iskolai tanulókra is alkalmazandó, mely szerint a gymnasiumi felsőbb osztályokba való föl­vétel az az előtti osztályról legalább első rendű bizonyítványról tételeztetik fel. Az ismeretek mér­vét a tanterv határozza meg, s ha e tekintetben oly tanulóknál, kik az előbbi osztályt más tanodá­ban végezték, a felmutatott bizonyítvány a tanterv követelményeinek meg nem felelne, szabadságában áll a tanári karnak az illető tanulót felvételi vizsga alá venni, s­őt annak eredményéhez képest alsóbb osztályba is sorozni.“ A magyar ig­az­s­ág­üg­y min­i­s­z­t­e­r körrendelete szerint Csongrád megyétől Békés me­gyéhez kapcsolt Sámson község és Sző­ll­ős puszta, a szegedi kir. törvényszék területén levő hódmezővásárhelyi kir. járásbíróságtól; továbbá Csanád megyétől szintén Békés megyéhez kapcsolt Földvár község, valamint Földvár és S­z­é­­kesegyház puszták az ugyanazon törvényszék területén lévő battonyai kir. járásbíróságtól törvény­kezési tekintetben, a békés-gyulai kir. törvényszék területéhez tartozó orosházi kir. járásbírósághoz osztattak be. A h­el­y­h­a­t­ós­á­g­i bizotsági tagok ügyében tegnap délelőtt a főváros több kerülete gyűlést tartott, nevezetesen a Terézváros, József­város és Lipót­város. A Terézváros VII. kerületé­nek polgárai a polgári lövölde nagy termében ülé­seztek Mendl István elnöklete alatt. Jegyző: dr. Mayr Aurél volt. Az elnök előadta, hogy a gyűl­és tárgya abból áll, mikép egy 20—25 tagú kan­didáló bizottságot válasszanak. Egyúttal ajánlja fi­gyelmébe a közgyűlésnek gonddal s lelkiismerete­sen összeállított lisztát, mely a megválasztandó 20—25 kandidó bizottságnak névsorát tartalmazza. A közgyűlés elnök kérdésére a kijelölt bizottság számát 25-ben állapítja meg, s némi vita után, melyben Bognár Zsigmond, Steinitz Adolf és doktor Morzsányi Károly vett részt, utóbbi a titkos szavazást ajánlván, hogy mindenki sza­badon, függetlenül adhassa szavazatát arra, kit a legméltóbbnak tart. Ez által eleje vétetnék minden gyanúsítgatásnak. Erre a közgyűlés ki­mondja, hogy a választás titkosan ejtessék meg. A szavazatszedő bizottságba dr. Morzsányi, Schle­singer és Ludvigh János választottak. A választás eredménye ez: dr. Apaticzky Sándor, id. Blasovits Antal, Bőhler Vilmos, Eisenschitz Mór, Fischer Salamon, ifj. Heidelberg Mór, Herz Ferencz, Hirsch Sebestyén, Him­m Sándor, Hulitzius Károly, Kohn Ignácz, Kölber Károly, Kuklay János, Kurstädter Mór, Löffelmann Vilmos, ifj. Ludvig János, Mendl István, dr. Morzsányi Károly, Pippán Nándor, Schlesinger Ignácz, Schweiger Adolf, Szilvássy László, Szutrell Ferencz és Trautsch Károly. Ezen kandidáló bizottságot feljogosítja a gyűlés úgy a kerületenként megválasztandó 10 tagnak, mint a virilistáknak lisztáját is a leendő főv. képv. vá­lasztás alkalmára összeállítani. A Józsefváros polgárai a lovardában gyűltek össze itt a gyűlést Molnár Endre nyitotta meg, kinek felszólítására a közgyűlés elnöknek Szupa Györgyöt választotta meg. A kijelölő bizottság tag­jainak számát a közgyűlés 42-ben állapította meg. Előleges lis­tát két felől is ajánlottak; ezek fel­olvasása után kiderült, hogy csaknem mind a két lista teljesen megegyezik a kijelöltekre nézve. A megválasztottak nevei a következők: Dr. Kelen József, Szinger Béla, Grauer Miksa, Auspitz Ró­bert, György Aladár, Kleineiss József, Kiss Péter, dr. Goldstein Ignácz, Hirschl József, Ladányi Ist­ván, Krausz Lajos, Nagy István, Molnár Endre, Kleiner Ármin, Barzen János, Radocsay Lajos, Komlóssy László, Tarone Nándor, Szalay Pál, Sto­­czek Károly, Mudrony Pál, Hegedűs Sándor, Helfy Ignácz, Szupa György, Dr. Császár Károly, Krizsán Mihály, Weinseitz Lajos, dr. Bókas János, Ács La­jos, Waltner Ferencz, Sikalla Antal, Böhm Sámuel, Eggenhofer Péter, Egert József, Gräfenthal Vincze, Rákosy Jenő, Szalay István, Örley János, Oszwald Pál, Kölber Alajos, dr. Neumann Mór és Dr. Klein Sándor. A Lipótváros választói a vigadó ét­termében tartottak tanácskozást. Elnökké B­u­s­b­a­c­h Péter választatott. Azután kijelöltetett egy 9 tagú kis bizottság a kandidáló­ bizottság névjegyzékének összeállítására, mire a gyűlést hét órára az elnök felfüggesztette. Az ülésnek újból megnyitásával a kis bizottság által összeállított jegyzék a gyűlés ál­tal egyhangúlag elfogadtatott. Az 50 tagú kijelölő bizottság a következőkből áll: Brüll Miksa, Fáik M., Légrády K., Rebly A., Fuchs G., Reich Ármin, Gieszriegl Károly, Nagy Ármin, Schweiger Márton, Stiller Mór, Mészáros Miklós, Wahrmann Mór, Me­­zey Mór, Strasser Alajos, Nyiry Lajos, Grimnbaum M., Burián János, Haris Sándor, Vogel Péter, Sza­­czellary György, Fáik Zs., Kecskeméty Aurél, Szi­tányi Izidor, Korányi Adolf, Jalics Károly, Preusz­­ner József, Mandl J. J., Bachmayer György, Wahr­­mann Sándor, dr. Friedmann Bernát, Posner K. L., Schwimmer Ernő, Takács Lajos, Mandl Pál, Fakh Károly, Zsigmondy Pál, Máday Izidor, Nádassy György, Breisach M., Bakonyi Miksa, Baintner Imre, Bródy Zs., Deutch Sámuel, Gold Zs., Szabó J. G., Neuwelt Armin, Busbach Péter, Weisz Bernát, Pol­lák Henrik és Ullmann József. P­e­s­t - P­e­l­i­s-, Solt- és Kis-Kún­­megye közigazgatási bizottsága rendszeres ügyviteli szabályokat állapított meg saját hatáskörében, me­lyek a közigazgatási bizottságok figyelmét megér­demlik. Ez ügyviteli szabályok szerint, Pest megye közigazgatási bizottsága minden hó első szom­batján tartja rendes havi üléseit, a rendkívüli ülések napját mindannyiszor az elnök határozván meg A szakelőadók írásban adják be jelentései­ket; a szakok egyikéhez sem tartozó és kebelbéli ügyeké előadója a bizottsági jegyző, aki egyszersmind a bizottság féléves jelentéseit szerkeszti, ezek s egyéb hivatalos jelentések felterjesztése a kormány­hoz az elnök által történik. A bizottság előadó s ügyész tagjai hosszabb időre nem távozhatnak a székhelytől. Az iktatói teendőket a megyei iktató személy­zet egyik tagja­­végzet, s a postát az elnök vagy helyettese veszi át. Az iktatóban vezettetik egy ik­tató és mutató könyv s mindezek vezetésére nézve részletesen intézkedik a szabályzat. Az ügy darabokat az elnök osztja ki feldol­gozás végett. Az előadók előadói könyveket vezet­nek, melyeket az elnök bármikor megtekinthet. Az egymással összefüggő Ügydarabok együttesen dol­goztatnak fel, s a referens minden előadott darab­ról előadói ívet készít, melyre az elintézést rá­vezeti. A halasztást nem tűrő ügyeket az előadó­ülésen kívül, az elnöknek adja át, ki a javasolt elintézést megerősíti. Az ülésen minden ügy szóbeli előterjesztés által adatik elő, az iratok felolvasását bármely tag kívánhatja, s az előadótól egyéb fel­világosítást is kívánhat. Az elintézést az előadó javasolja, s a többség dönti el. Ha több vélemény között úgy oszlanak meg a szazatok, hogy absolut többséget egyik se nyer, akkor az előadó vélemé­nyén kezdve mindegyikre sorrendben külön szava­zás történik. Az előadó nem szavazhat oly esetben, midőn a saját hatáskörében elsőfokúlag hozott vég­zések elleni felebbezések vannak szőnyegen. A­­hozott határozatokat az elnök e szóval látja el „kiadandó.“ Az ülésekről jegyzőkönyvet vezetnek, melyben a bevezetés után középre az előadó neve, a balhasábra az iktató szám és a beadvány tárgya, a jobb hasábra pedig az eldöntés jegyzendő fel. Ha az elnök névszerinti szavazást rendel, akkor az ellenvélemény is egész terjedelmében a jegyző­könyvbe iktatandó. A jegyzőkönyvet az elnök és a jegyző írja alá. A kiadói teendőket a megyei kiadó végzi, ki az iratokat a jegyzőtől jegyzék mellett veszi át s vezet kiadókönyvet és postakönyvet. A bizottság határozatai az elnök aláírásával adatnak ki. A bizottság iratait a megyei levéltár egy kü­lön osztálya őrzi 12 közigazgatási szak szerint elkü­lönítve. A bizottság pénzeket vagy letételeket csak folyamodvány, illetőleg jelentés mellett vehet át, s ezeket a megyei letéti pénztárnok kezeli. Az elnök a letétekről naplót visz. E szabályzatot a bizottság­­nyomtatásba is kiadta, de nem tudjuk, hogy a kis füzet hol és mennyiért kapható. A KELETI Az orosz nagykövet Konstantinápolyi­ érke­zése véget vetett a néhány pillanatnyi diplomatiai csendéletnek. Ignatieff tábornok magával hozta az orosz cabinet som­m­­atióját, melynek (előre látott) visszautasítása casus belli lesz s közvetlenül maga után vonja Oroszország katonai actióját. A sommatio pontozatait igy adják elő: Először: hatheti föl­tét­len fegyverszünet; másodszor: Bulgária, Bosznia és Herczegovina közigazgatási autonómiája; harmadszor: reformgarantiák, a nagyhatalmak biztosainak közreműködése mellett, kik egy fegyeres, nem török, hatalomra támasz­kodnak. — Oroszország teljesen el van készülve ezen sommatio elfogadására s készül az actióra. Mihály nagyherczeg már maga megalkotta a tá­borkart. A „Tagblatt“ ezen háborús hírével egyidejű­leg jelentik, hogy a porta, a reformmű föltétlen fenntartása mellett kész egy hat heti fegyver­szünet elfogadására, azon föltétellel (tehát, nem, mint a sommatio követeli , föltétlenül­, hogy az ő számára is biztosíttassák a status quo ante. A fentebbi sommatio, más hírek szerint, nem adatott még át, hanem előbb a hatalmak képvise­lői collectiv lépéssel igyekeznek a portát jobb útra téríteni, s ha ez nem sikerül, teljesen átengedik a tért Oroszországnak, hogy kezdje sommatióval s folytassa actióval. — Berlinben az a meggyőződés ural­kodik, hogy egy orosz hadseregnek a Pruthon való átkelése, még pedig monarchiánk és Német­ország helybenhagyása mellett, lesz a vége a di­plomatiai nótának. Ugyanezen forrás szerint az orosz czárnak az volt az óhajtása, hogy előbb egyezzék meg Ausztria-Magyarországgal a katonai interven­­tió részletei felől, ezen megegyezés eredményét az­után hagyassa helybe Németországgal, s végül a három hatalom által így adoptált irányzatot a többi nagyhatalmak elé terjeszsze, csatlakozás végett.­­ Tehát nem szeretne Oroszország isolálva eljárni, s erre magyarázták a trónörökös-nagyherczeg köruta­zását, melyet most annyiban­­demontálnak, hogy a bécsi követségekhez erről semmi jelentés nem ér­kezett. A Livadiában történőkről „alapos infor­­matiókból“ jelentik, hogy ott elhatároztatott, hogy Oláhország Bulgáriát, és Olaszország Boszniát és Herczegovinát megszállja a fegyverszünet tartamára. Azt is mond­ják, hogy Anglia megadta ehhez beleegyezését. Romániában már be is hitták a militiát, azaz a har­madik korosztályt, mintegy 30,000 embert. A ren­des hadsereg, valamint a territoriális sereg, mintegy 60,000 ember már mozgósítva van, úgy hogy Ro­mánia 90,0­30 ember fölött fog rendelkezni. A román, hivatalos l­ap közli is már a con­central­i. román .h­a­d­s­e­r­eg ordredeba­­tai 11 e-já,I. Károly fejedelem veszi át a fő­parancsnokságot... — sőt olyan hírek, járnak Buka­restben s másutt, hogy ’Károly fejedelemnek Ro- VIII. évfolyam. HiJKATran­sSkSWiH

Next