Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)
1876-10-19 / 289. szám
ejgl Sfottistrak: Egész évre . , 20 frt — kr. Évnegyedre . , S frt — ki, félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra .. 1 , 80 . Egyes szám ára 1ó krajczár. (Szerkesztési iroda: gfizdújpesten, nádor-utcza 6. szám. Samuit sem közlünk, ha nem tudjuk, kin jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. • hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utca I. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cseczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utca iül. ez.Kiadó-hivatal: tdfixdapes i jezz, nádor-ut cz ct 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 289. szám. Budapest, csütörtök, október 19. 1876. Vil. évfolyam. Táviratok. BéCS, okt. 18. (A „Bud. C.“ távirata.) A porta utasította külföldi képviselőit, hogy nyilatkoztassák ki, miszerint a török kormány hajlandó esetleg beleegyezni egy hat heti fegyverszünetbe is, ha a hatalmak ehhez ragaszkodnak. Lord Derby egy köriratban megkérdezte, hogy a hatalmak nem volnának-e hajlandók a békeföltételek fölötti tárgyalásokat megint azonnal folytatni s az elért megegyezés után Konstantinápolyba ultimátumot intézni. Bécs, okt. 18. (A „B. C.“ távirata.) A külügyérséget Rómából újólag s határozottan biztosítják, hogy az olasz sajtó egy részének Ausztria-Magyarország elleni minden nyilatkozásai jelentőség nélkül valók. A komoly lapok, valamint a figyelemre méltó politikusok azon nézetüknek és meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy Olaszország a szomszéd monarchiával a legjobb egyetértésben akar maradni, s határainak éjszak felé kiterjesztésére legtávolabbról sem gondol. Olaszország föltétlenül helybenhagyta a török fegyverszüneti javaslatokat. (Nekünk úgy látszik, hogy mindazon hírek, melyek egy orosz-olasz egyetértésről s illetőleg szövetségről felmerültek és terjesztetnek, nem egyebek , mint tendentiosus koholmányok, még pedig a végre, hogy a magyar-osztrák monarchiának tartózkodást, quand méme semlegességet sugalljon ez a gyanú is, s igy teljesen szabad kezet nyerjen a moszkovitizmus. S hogy ama hireket nemcsak a szláv lapok rebesgetik és tartják elevenségben, hanem némely porosz lapok is, az még inkább megerősít nézetünkben, mert Berlin nagyon szeretné ezen monarchiát a minden áron való neutralitás megigérésére birni s ezen ígéretből érdemet czinálni magának Péterváron. Reméljük azonban, hogy a magyar-osztrák monarchia külügyeinek vezetése nem hagy magára ijesztetni az ilyen popánczok által, hanem — megtéve mindent a béke fentartására, míg ez összefér érdekeinkkel és becsületünkkel — a háború eshetőségének szemébe néz ése végre igyekszik előlegesen is egyetértésbe jutni Angliával és Törökországgal s esetleg Francziaországgal is, a moszkovita támadások és tervek ellenében, a melyekkel Itáliát közösségbe hozni ismételve is muszka fogásnak tartjuk. Szerk. Bécs, okt. 18. A „Pol. Corr.“ jelenti Athénből, hogy a portának írásbeli ígérete érkezett oda, miszerint a görög tartományoknak, nevezetesen Thessaliának cserkeszekkel való betelepítését meg fogja szüntetni. Bécs, okt. 18. A „N. fr. Presse“ jelenti, hogy Andrássy grófnak megérkezése a czár levelére adandó válaszszal függ össze. — Ausztria-Magyarországnak válasza a török fegyverszüneti ajánlatra közöltetett a többi cabinettel. Bécs, okt. 18. A „Fremdenblatt“ jelenti Berlinből, hogy a bécsi cabinet notificálta ott, hogy a török ajánlat, ellen nincs kifogása. Zágráb, okt. 18. (Tartománygyűlés.) Napirenden volt a belsővármegyei házközösségek felosztása irántijavaslat tárgyalása; a részletes tárgyalásban az 1., 2. s 3. §. intéztetett el. Legközelebbi ülés hétfőn. Szécs, okt. 18. Egy levélhordó 158 írttal terhelt levelet Menzano czimzettnek lakásán (Graben Aziendahof) kézbesítvén, Menzano által meggyilkoltatott ; a gyilkos az egész küldeményt, 14,000 frtot, elrabolva megszökött, üldöztetése megindittatott. Páris, okt. 18. (Félhivatalos.) A Décazes lemondásáról szóló hírt meghazudtolják. — A Moniteur mondja: Semmiféle újabb tény nem igazolja a jelenlegi paniquot; a háborút semmiesetre nem tartja kikerülhetetlennek. Belgrád, okt. 18. A harcztérről különféle a szerbekre nézve győzelmes ütközetet jelentenek. Cattaro, okt. 18. Ozmán pasa ma visszaérkezik Czettinyébe. London, okt. 18. Azon hírt, mely szerint Anglia a portának már fegyveres segélyt ígért volna, értesült oldalról valótlannak mondják: a brit kormány még diplomaalkudozásokban áll, melyek az eddig vele közösen eljáró hatalmaktól való eltérésre nem jogosítanak. Bukarest, okt. 18. A Romániának Törökország ellen való hadi föllépése iránti megállapodások kósza híreken alapulnak, ellenben Oroszországnak szerződése a romániai vasutakkal esetleges csapatszállításokra, tényleg közel a megkötéshez. Brüssel, okt. 18. A „Nord“ constatálja a helyzet fordulatát és mondja: Miután a ,,Times“ az orosz fegyverszünet-javaslat mellett nyilatkozott, Törökországra nézve tanácsos azt elfogadni, a hatalmak részéről ez irányban újabb lépések várhatók Konstantinápolyban, különben is e kérdésben a hatalmak nézetei soha sem tértek el anynyira, amint azt némely lapok állítják. — A „Nord“ meghazudtolja a hírt, hogy Francziaország és Anglia egy esetleges közös flotta-demonstratio javaslatát visszautasítják. Belgrád, okt. 18. (A „P. C.“ távirata.) Az itteni consulok közti viszony napról-napra feszültebb és kellemetlenebb, közös conferientiákról szó sincs többé. Megbízható adatok szerint eddig már 22,000 orosz van Szerbiában. Pária, okt. 18. (A „Pest. Corr. távirata.) a*„J. des Débats“ cáfolja az orosz részről emelt vádat, mintha a franczia sajtó igazságtalan lenne Oroszország iránt, — ellenkezőleg a franczia sajtó Oroszországgal szemben jóakaratát ennek ellenfelei és vetélytársai elleni igazságtalanságig vitte. Azonban a szerbek őrjöngő becsvágyával kellett hogy a franczia lapok szembeálljanak, de óvatosan elkülönítették a lázadó fejedelemségeket ezeknek nemes jóakarójától, ki kezdettől fogva őszintén tanácsolta nekik, hogy a luzerani jogait tiszteljék. Még mindig nincs kizárva a remény, hogy a czárnak mégis fog sikerülni, mikép oktalan környezetének mely őt minden áron veszélyes háborúba akarja rántani, fondorkodásait legyőzze. Oroszország 1856 óta a haladó reform lérén sokat tett, de ez irányban még korántsincs minden befejezve, és a birodalom nem rohanhatna hadi kalandokba anélkül, hogy belső jólétét komolyan kockáztassa. Figyelemreméltó leaderjét ezzel végzi:Mi meg nem fogunk szűnni az orosz kormányt a békés törekvésekben való kitartásra buzdítani. Washington, okt. 18. A hadügyminiszter a déli rendzavarások ellen fegyveres hatalom alkalmazását és a katonaság támogatására a milicz kiküldését rendelte. UTOLSÓ POSTA. Angliában föltűnt, hogy az utóbbi két hét alatt, mióta a Bulgária megszállása iránti orosz javaslat a keleti kérdésnek veszélyes színezetet adott, élelmiszerek és hadiszerek igen tetemes mennyiségben küldetnek Máltába. Lord Napier, Gibraltár új kormányzója, néhány héttel előbb foglalta el állását, semmint szándéka volt. A Szerbia felé vonuló kozákok azt beszélik, mint alább is jelentve, hogy Oroszország déli részében szakadatlanul foly az összpontosítás. Eddig 200.000 ember van koncentrálva, kik Oláhországon fognak keresztül vonulni. Az úgynevezett orosz önkényteseket, mint erősítik, az orosz hadügyminisztérium elküldi Szerbiába, mégpedig úgy, hogy minden ezredből 100 embert kisorsolnak, és ezeket 30 rubellel útnak eresztik a harcztérre. Az orosz hadseregről átnézetet közöl egy német lap. E szerint az európai orosz hadsereg összesen 480 gyalog zászlóaljból,290 lovasszázadból, 2182 ágyúból és 60 század utászból áll. — A kaukázusi hadsereg, a rendes és rendetlen csapatokat együvé véve összesen 134 gyalog zászlóaljból, 106 lovasszázadból, 392 ágyúból és 12 utászszázadból áll. — Háború esetére egy tartalék-testőr-gyalogezredet állítanak föl 3 zászlóaljjal. Az európai és kaukázusi hadsereg tehát összesen : 778 gyalog zászlóalj, 72 század utász, 636 lovasszázad, vagyis 870,000 ember és 2658 ágyú. Ami a vasúthálózatot illeti, az összes vasútvonalak hossza 17,658 verszt 12523 mfd). A „Times“ jelzett czikkének Bismarckra vonatkozó része így hangzik : „Bismarck herczeg már többször volt képes eldönteni, hogy Európában háború legyen-e, vagy béke; de nem hiszszük, hogy volt már valaha kezében annyi jó és rész fölötti hatalom, mint most. Őt magát nem illeti semmi olyan bűnös szándék, hogy Európa békéjét meg akarja zavarni, de kívül állván a harcolók körén, ő talán az egyetlen ember, ki el tudja fordítani a végzetes katasztrófát. Még most sem késő Oroszországot visszatartóztatni, s ha van ország, mely a világot egy rettentő háborútól megóhatja, az Németország. Hatalmában van, hogy legalább a fegyvernyugvás elfogadását erőszakolja ki, s Bismarck herczegtől függ, hogy ezen hatalommal éljen. Tőle egy nyílt szó, megállítaná Oroszországot a mélység szélén, melybe a legkisebb további lépés után leesnék. Ha csak annyit mond, hogy Németország nem engedi meg, hogy Oroszország a Dunán letelepedjék, akkor a czár a maga despotai hatalmának rettentő arsenáljában eszközöket fog találni arra, hogy megállítsa a szláv lelkesedés buzgóságát, mely őt és az egész világot bele akarja vinni a háborúba. Ha Bismarck herczeg egyszerűen csak beszél is, akkor Oroszország elhatározása, Bulgáriát megszáltani, véget ér. Nem lenne szükséges Oroszországhoz támadó hangon fordulni. Az oly közeli rokon két uralkodó egy küldöttsége egy családi tanács alakját kapná meg, s merjük mondani, hogy egy uralkodó, ki oly nagyon óhajtja a békét fentartani, még szívesen fogadandja a pressiót, melylyel ellentállhatna udvara háborús nézeteinek. Budapest, október 18. Oláhország valamit keres. Mióta Bratiano úr odajárt Livádiába, furcsa dolgok történnek a havasok túlsó oldalán. Rendeznek felére őszi hadgyakorlatokat; összevonnak minden keze biró katonát ; engednek átvonulni országukon egész kozák ezredeket lovastul, fegyverestül; s oda se néznek a munitióstul utazó orosz ágyuknak. S végre, mint egy mai táviratunk humoristicus logicával jelenti, szónak szó sincs arról, hogy Oláhország a porta ellen gonosz szándékot forralna, vagy mi, de ténynek tény, hogy az oláh vasutakkal Oroszország szerződést kötött a csapatszállítás iránt. Igen idevág az is, amit nekünk jelentenek az oláh határszélről. Ott a jó székelyek egy reggel arra virradtak, hogy már tulajdonképpen csak a tömösi szoroson, s még egy pár félreeső járatlan hegyi ösvényen lehet nagy Oláhországba átjutni. A többi átkelőn mindenféle vexatórius rendszabálylyal úgy megnehezítette a járáskelést az oláh kormány, hogy jó keresztyén ember még álmában se szeret odatévedni. Különösen ah odza várni szóróstul igyekszik kedvét venni az utasoknak. S van is mit rejtegetnie a kiváncsi szemektől, mert, mint tudósítónk magát kifejezi, az arra felé eső határszél mentében csak úgy hemzseg az orosz, mint a raj. Ugyan mit kereshet ott a jó Oláhország e sok muszkának általa? A havasi flóra ilyen tájban vajmi vékony böngészetre várhatja a szenvedélyes botanicust, s geolog is, ennyi, aligha találhat elegendő foglalkozást a bodzai rétegek tanulmányozásában. Vájjon mi a kőt kereshet ott, az a sok hatóságilag rettegett orosz tudós. Mert hogy igazán tudós, s nem egyéb, abban kétkedni csak mégsem lehet addig, míg az a becsületes kormány intézi Oláhország dolgát, mely oly ünnepélyes udvariassággal tisztelgett az imént a magyar királynál a jó szomszédság jussán. Már hiszen akármit keresnek ott azok a muszka tudósok, annyit mindenesetre rendkívül sürgősen merünk tanácsolni Oláhországnak, hogy bizalmasan figyelmeztesse őket tudományoszófájuk türtőztetésére, mert bizony, megtalálhatja, amit nem keres. Mert hiszen nagyon szép az, és rendkívül lekötelező szívesség monarchiánk iránt, hogy Oláhország annyi töméntelen muszkalónak, baromnak és embernek megkönnyíti az utazást ide a mi torkunkba. De mi tökéletesen megelégszünk ebből a portékából azzal, amit Szerbiába szives áteregetni s egyátalán nem kérünk a kedveskedés olyan kiterjesztéséből, hogy saját határunkon, szorosaink torkában halmozza fel számunkra az orosz anyagot. Nem vesztegetünk mi arra egy szót sem, hogy Oláhország ennyi meg ennyi haderőt mozgósít, összpontosít, s eszünkágiban sincs, hogy e dolog tág czélja felett töprengjünk. A margitszigeti szúnyogok járása nagyobb gondunk ennél. Hanem határaink és hadi utaink műszaki felvételére, ne rendezessen nekünk tudományos kémszemléket Oláhország, ameddig ilyen közelszomszédságban felejti az isten mellettünk. Ne keressen hát Oláhország ott, ahova nem tett. Keresse meg inkább azt a jobbik eszét, melyet Brassóban mutatóba meghordozott, sfigyje el, hogy nincs neki az oroszok által mit kerestetnie a bodzai vámnál, sem reménykedni valója e háború oly esélyeiben, melyek éle monarchiánkat szeldesné. Azon seben vérzenek el az oláh nemzet jövője is, talán csilapitó flastrom alatt kamcsatkai borogatásai enyhítve , de okvetetlenül. Azonban ha éppen okvetetlenül szerepet akar játszani Oláhország a keleti bonyodalmakban, hát csak körülte. Mi bizony nem sokat bánjuk. Lépjen szövetségre muszkával, szerbbel, kozákkal, s akivel csak akar, ha mindjárt ellenünk is. Sólé se genirozza magát a miatt, valamint a fejünk se fog megőszülni attól. Hanem csak jó lassan a testtel, amíg odáig ér, hogy szint lehet vallani, és jól megfontolva, hogy azon a vársikon, mely Erdély bástyái alatt elterül, lehet ugyan czigánykereket hányni a várbeliek boszantására, de össze is lehet törni, de úgy, hogy aligha lesz miből Dákoromániát csinálni, mire a mulatság véget ér. Ma délután 6 órakor ő felsége elnöklete alatt minisztertanács volt, melyen gr. Andrássy Gyula külügyminszter úr is részt vett. Az oláh határszélről, nevezetesen a „bodzavám“ közeléből október 14-iki kelettel azt írják nekünk, hogy az oláh kormány a határon való átkelést megnehezítette, csakis a Tömösön s két távolabbi szorosan engedi meg az átjárást kérést ; továbbá, hogy az oroszok Oláhországnak, különösen a bodzaszoros felé eső határszéleit rajként lepik el. A képviselőház jogügyi bizottsága tegnap esti ülésében befejezte „a kisebb polgári peres ügyekben követendő eljárásról“ szóló törvényjavaslat hitelesítését. Szilágyi Dezső kérdi az igazságügyminisztertől, nincsenek-e adatai arról, hogy a jelen törvényjavaslat által megállapított competentia szerint mennyi ügy vonatik el a rendes bíróságok hatásköréből? Perez el igazságügyminiszter válaszolja, hogy ezen adatok össze vannak a minisztériumba gyűjtve, s még az országgyűlés összejövetele előtt közölni fogja azokat a bizottság tagjaival. A törvényjavaslat előadójának Teleszky választatott, azon pontokra nézve, melyek tárgyában különvéleményt terjeszt elő, Schmausz Endrét választá a bizottság társelőadóvá. Jövő kedden a képviselői passivitásra vonatkozó törvényjavaslatot hitelesítendi a bizottság. Szerdán pedig megkezdi, s naponként folytatandja a büntető codex tárgyalását. A bizottság elnöke felkéretett, hogy e tárgyalásra levélben hívja meg a távollevő tagokat. A váltóeljárás feletti tanácskozmányok tegnap befejeztettek. Az illető enquête-bizottság a javaslatot, mely egyelőre csak rendeletileg lesz életbeléptetve, a napokban már az igazságügyminiszter elé terjeszti. Midőn e javaslat első redactiója elkészült, felsoroltuk annak kiválóbb, s az eddigi váltórendtartástól eltérő pontjait. Ezúttal csak annak megjegyzésére szorítkozunk, hogy e javaslat összhangba van hozva a polgári perrendtartással, s hogy azt az igazságügyminiszter december 1-jén szándékszik életbe léptetni. A büntető esküdtszékekre vonatkozólag legközelebb megemlítettük, miszerint a bécsi „N. fr. Presse“, mint biztosat írta, hogy az új büntető eljárás az esküdtszékek életbeléptetését czélozza, s ezen intézmény alapján készült. E hvvel szemben, teljesen biztos forrásból értesülünk, hogy az új büntető eljárás nemcsak nem alapszik az esküdtszéki intézményen, hanem az igazságügyi kormány, ez idő szerint, egyátalán nem is gondol a büntető esküdtszékek életbeléptetésére. A budapesti kir. Ítélőtábla ügyforgalmáról a „NI. Hírlap“ azt írja, hogy ez oly nagy, miszerint a bírák nem képesek megbirkózni azzal. A szeptemberi kimutatás 14.000 hátralékot tüntet fel. E közleményre vonatkozólag a következőket jegyezzük meg. A szeptemberi hátralék kétségkívül nagy ugyan, de aránylag nem nagyobb, mint más év ugyanazon hónapjában. A hátralékok ugyanis leginkább megszoktak növekedni a szeptemberi évnegyedben, midőn a bírák tömeges szabadságolása miatt egy-egy tanácsban 2—3—4 tanács helyett csak egy-egy tanács ülésez. A szeptemberi kimutatás tehát nem irányadó, s kétségtelen, hogy a szeptemberi 14 ezer hátralék újévig több ezerrel le fog apadni. Igaz ugyan, hogy az idén több hátralék lesz, mint a múlt évben, de ennek egyrészt a a felebbezések szaporodása, s másrészt a bírói létszám apadása az oka. A bajon csak a bírói létszám némi szaporítása segíthetne gyökeresen, erről azonban, legalább egyelőre, annál kevésbbé lehet szó, mivel egyrészt a költségvetésbe sincs szaporítás előirányozva, s másrészt a pénzügyi bizottság még a jövő évi, minimumra leszállított költségvetésben is talált 60,000 frt törölni valót. A franczia adóreform. Nehéz feladat egy helyes adórendszer megállapítása. Nehezebb most már annál inkább, mert idők folytán bizonyos formákba élték magukat bele az államok, s bizonyos alapokhoz szoktak, melyektől az eltérés, kivált az olyan államokra nézve, melyek pénzügye nincs a legrendezettebb állapotban, némi kockázattal is jár. Még a legbizonyosabb számításhoz is hozzáfér az az aggodalom, hogy hátha nem fogja pótolni az új alap a régiből szedett jövedelmet. Egy-egy kis reform évekig még évekig tartó beható vizsgálat eredménye. A gyökeres reform meg éppen a ritkaságok közé tartozik. Angliát sem véve ki, minden állam a régi cbablon szerint dolgozik, bár az angolok az utóbbi két évtized alatt sok indirect adóval szakítottak. A francziák a helyzet súlya alatt 1871—72-ben nyakra-főre keresték az új adóalapokat. Emelték a direct adókat is, de még több új indirect adót teremtettek. Érezték, hogy helyteleníti cselekesznek, de gyökeres reformra nem volt idő, s a hadiváltságot Németországnak le kellett fizetni, az államkincstárra háruló kamatteher pedig nagy összegre növekedett. Nem roskadtak le a teher alatt, ellenkezőleg az állambevételek folyvást gyarapodnak, s elérkezettnek látják az időt arra, hogy adórendszerüket megváltoztassák, s azt az adóztatás egyedül helyes alapjára, a jövedelemre fektessék. A törvényhozás utasította a költségvetési bizottságot, hogy minél előbb kimerítő javaslatot terjeszszen elő. E javaslatot Gambetta a bizottság nevében el is készítette. Olyan dolgozat, mely figyelmet érdemel, s komoly tanulmány tárgyát képezheti a mi részünkről is. A mi viszonyaink sokban hasonlók azokhoz, melyeket Gambetta fest igen érdekes jelentésében. Az eddigi rendszer a legkritikusabb pillanatban, 1871-ben elégtelennek bizonyult, s a franczia törvényhozás palliatív rendszabályokhoz volt kénytelen nyúlni. A jelenlegi adórendszer igazságtalan, mert nem adóztat meg egyformán minden jövedelmet, s indirect adóival gátat emel a forgalom, az ipar és kereskedelem szabad fejlődése elé. Gambetta jelentésének alapelve ennélfogva az, hogy az igazságtalan és vexatorius indirect adók lehetőleg megszüntetendők. Nem lenne szabad semmit is megadóztatni addig, míg jövedelemmé nem változott. Ezt a jövedelmet kell keresni, ami sok esetben nem könnyű feladat, de mégsem lehetetlen. A direct adó az, melylyel minden állampolgár és minden az országban lakó külföldi tartozik járulni évi jövedelmeiből az állam költségeihez, cserében a biztosságért és támogatásért, melyben az államtól javainak élvezetében vagy foglalkozásának gyakorlásában részesül; de amíg eljön az a boldog kor, mikor senki sem fogja magát jövedelmeinek eltitkolásával e kötelesség alól kivonni, az állam maga kénytelen keresni módokat, hogy e kötelesség teljesítésére igazságos elosztás szerint kényszerítsen mindenkit. Gambetta úgy számítja, hogy Francziaországban 1872-ig a nemzeti tőkének legalább is fele nem adózott. Akkor vetették ki az első adót a mozgó tőke bizonyos nemeire, nevezetesen a részvénytársaságok kamatszelvényeire, de a tőkének egy nagy része még mindig érintetlenül maradt. Gambetta jelentése kívánja, hogy a külállamok részére Francziaországban kötött kölcsönök után fizetett kamatok is megadóztassanak. Ha Francziaország ezt a kérdést megoldja, az nagy könnyebbség lesz minden államra nézve. A szelvényadó kérdése sok port vert fel az utóbbi időkben, s Ausztriának is sok bajt okozott. A kérdés természetesen csak úgy lesz helyesen és igazságosan megoldva, s Gambetta sem érti máskép, mint ha a kamat ott adóztatik meg, ahol kifizetik, mert a legtöbb esetben azon állam polgára a tőke birtokosa is. Ezen czélból indítványozza, hogy az érdekelt külállamok az eljárás ellenőrzése szempontjából meghatalmazottakat nevezzenek meg a franczia kormánynál. Általában pedig Gambetta jelentése egyszerűsíteni kívánja az egész adórendszert, s a direct adók különböző czímeit egybefoglalni. Magát az ingatlan vagyont két részre osztja, beépített és be nem épített ingatlanokra. Az előbbi alatt érti a bérbeadható házakat, az utóbbi alatt pedig a földeket, erdőt, szőlőt stb. A bérbeadható ház, mint biztosabb jövedelem, természetesen magasabb adókulcs alá esnék. Amily arányban fogná a reform, s különösen a kataszter általa is sürgetett kiigazítása az állam jövedelmeit emelni, oly arányban kívánja az indirect adók eltörlését és fokozatos leszállítását. Francziaországnak módjában áll a gyökeres reformra vállalkozni, s ha keresztülviszi, ha csak megközelítőleg is megoldja a jövedelem megkeresésének nagy problémáját, nekünk is több reményünk lehet arra, hogy a példa után indulva, s más államok gyakorlatára építve hozzáfoghatunk egyszer adórendszerünk reformálásához. Élénken érezzük mi is indirect adórendszerünk helytelenségét, de a jelenlegi viszonyok között nem tehetjük ki az állam pénzügyeit az experimentatio veszélyeinek. Mi is hoztunk be csak a múlt évben olyan adókat, melyek a forgalmat és az ipart sújtják, s mihelyt a viszonyok kedvezőbbre fordulnak, ezeket kell elsősorban megszüntetnünk. Francziaország azonban pénzügyeinek rendkívül kedvező állásában szinte hivatva volt arra, hogy az adóreformot kezdeményezze. A maga érdekében teszi, de szolgálni fog vele egész Európának. A pénzügyi bizottság ülése. (Október 18.) A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében folytatta az igazságügyminisztérium költségvetésének tárgyalását. Mielőtt a részletes tárgyalás megkezdődött volna, Zichy Nándor gr. kérdést intézett az iránt, miképen áll a 150 milliós államkölcsön felhasználásának, továbbá a legutóbbi kölcsön az abban fentartott optiónak s a tartalék alapnak Ugye? s mi az első három évnegyed pénztári kezelésének eredménye? Kiadatik felvilágosítás adása végett a pénzügyminiszternek. Ezután áttért a bizottság a részletes tárgyalásra. Horváth L. előadó felvilágosítást kér az igazságügyminisztertől a központi kiadásokban egy miniszteri tanácsosi állomásra előirányzott 4600 frtnyi többlet iránt. Perezel miniszter kijelenti, hogy a dologi kiadásoknál javasolt megtakarítások következtében ez nem képez többletet, az igazságügyminisztériumnak ügyforgalma a többi minisztériumokéval szemközt harmadik, személyzete pedig utolsó helyen áll, és ezen állomás felállítása szükséges. Hegedűs, Simonyi E, Lukács Béla, Pulszky Ágost, Szontagh Pál, Szá- Páry Gyula úr. ellene nyilatkoznak az állomás felállításának, csak Móricz Pál szól mellette. Zsédényi elnök megjegyzi, hogy az 1876-iki előirányzatban maga az igazságügyminiszter elismerte hogy ez állomás felállítása mellőzhető. A bizottság erre kimondja, hogy az előirányzott 4600 frt. töröltetik. Simonyi Ernők a dologi kiadásokra vonatkozólag a hazai ipar megrövidítésének tartja azt, hogy a szállító az összes törvényszékek irodai szükségletére külföldi papírt hoz be. Perczel Béla miniszter kijelenti, hogy a szállítás összpontosításában nagy megtakarítás, félév alatt 23.000 főt eredményeztetett. Azt nem lehet ellenőrizni, hogy csupán a hazai papír szállíttassák, s emellett e feltétel kikötése következtében a szállítási árak megdrágultak volna. Egyébiránt a szerződés még nincs megkötve, és gond lesz arra, hogy az irodai szükségletek lehetőleg hazai gyárakban szereztessenek. Csengery Antal a kormány eljárását elfogadja s nem kétkedik abban, hogy a minisztérium a hazai ipar támogatását szem előtt tartja. Zichy Nándor úr. kívánja, hogy ez a jelentésben kifejeztessék. Ez elfogadtatván, a dologi kiadások az előirányzat szerint meghagyatnak. Következik a semmitőszék. Zsedényi elnök azon kérdést intézi a miniszterhez, mikor készül teljesíteni a bizottság azon régibb határozatát, hogy a curiai összes tanácsjegyzői, segéd-tanácsjegyzői, fogalmazói állomások megszüntettessenek. Perczel Béla miniszter nézete szerint ez a bírói szervezet reformja , illetőleg az új perrendtartás életbeléptetése előtt nem lehetséges. Az előirányzat erre változatlanul megszavaztatik, úgy a legfőbb ítélőszék előirányzata is, mellőztetvén az elnöknek azon kívánsága, hogy egy számfeletti szolga máshol alkalmaztassák. A budapesti kir. Ítélőtábla előirányzata vétetvén fel, az igazságügyminiszter előadja, hogy szem-