Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)

1876-10-19 / 289. szám

e­jgl Sfottist­­rak: Egész évre . , 20 frt — kr. Évnegyedre . , S frt — ki, félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra .. 1 , 80 . Egyes szám ára 1ó krajczár. (Szerkesztési iroda: gfizdújpesten, nádor-utcza 6. szám. Samuit sem közlünk, ha nem tudjuk, kin jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. • hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utc­a I. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cse­­czegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utca iül. ez.­­Kiadó-hivatal: tdfixdapes i j­ezz, nád­or-ut c­z ct 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 289. szám. Budapest, csütörtök, október 19. 1876. Vil­. évfolyam. Táviratok. BéCS, okt. 18. (A „Bud. C.“ távirata.) A porta utasította külföldi képviselőit, hogy nyilatkoztassák ki, miszerint a török kor­mány hajlandó esetleg beleegyezni egy hat heti fegyverszünetbe is, ha a hatalmak ehhez ragaszkodnak. Lord Derby egy köriratban megkérdezte, hogy a hatalmak nem volná­nak-e hajlandók a békeföltételek fölötti tár­gyalásokat megint azonnal folytatni s az elért megegyezés után Konstantinápolyba ultimátumot intézni. Bécs, okt. 18. (A „B. C.“ távirata.) A külügyérséget Rómából újólag s határozottan biztosítják, hogy az olasz sajtó egy részének Ausztria-Magyarország elleni minden nyilat­kozásai jelentőség nélkül valók. A komoly lapok, valamint a figyelemre méltó politi­kusok azon nézetüknek és meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy Olaszország a szom­széd monarchiával a legjobb egyetértésben akar maradni, s határainak éjszak felé ki­­terjesztésére legtávolabbról sem gondol. Olasz­ország föltétlenül helybenhagyta a török fegyverszüneti javaslatokat. (Nekünk úgy látszik, hogy mindazon hírek, melyek egy orosz-olasz egyetértésről s illető­leg szövetségről felmerültek és terjesztetnek, nem egyebek , mint tendentiosus koholmá­nyo­k, még pedig a végre, hogy a magyar-osztrák monarchiának tartózkodást, quand mém­e sem­legességet sugalljon ez a gyanú is, s igy telje­sen szabad kezet nyerjen a moszkovitizmus. S hogy ama hireket nemcsak a szláv lapok rebes­getik és tartják elevenségben, hanem némely p­o­­rosz lapok is, az még inkább megerősít néze­tünkben, mert Berlin nagyon szeretné ezen mon­archiát a minden áron való neutralitás megigé­­résére birni s ezen ígéretből érdemet czinálni ma­gának Péterváron. Reméljük azonban, hogy a ma­gyar-osztrák monarchia külügyeinek vezetése nem hagy magára ijesztetni az ilyen popánczok által, hanem — megtéve mindent a béke fentartá­­sára, míg ez összefér érdekeinkkel és becsületünk­kel — a háború eshetőségének szemébe néz és­e végre igyekszik előlegesen is egyetértésbe jutni Angliával és Törökországgal s esetleg Francziaor­­szággal is, a moszkovita támadások és tervek el­lenében, a melyekkel Itáliát közösségbe hozni is­mételve is muszka fogásnak tartjuk. Szerk.­ Bécs, okt. 18. A „Pol. Corr.“ jelenti Athénből, hogy a portának írásbeli ígérete érkezett oda, miszerint a görög tartomá­nyoknak, nevezetesen Thessaliának cserke­szekkel való betelepítését meg fogja szüntetni. Bécs, okt. 18. A „N. fr. Presse“ je­lenti, hogy Andrássy grófnak megérkezése a czár levelére adandó válaszszal függ össze. — Ausztria-Magyarországnak válasza a török fegyverszüneti ajánlatra közöltetett a többi cabinettel. Bécs, okt. 18. A „Fremdenblatt“ jelenti Berlinből, hogy a bécsi cabinet notificálta ott, hogy a török ajánlat, ellen nincs kifogása. Zágráb, okt. 18. (Tartománygyűlés.) Na­pirenden volt a belsővármegyei házközösségek fel­osztása iránti­­javaslat tárgyalása; a részletes tár­gyalásban az 1., 2. s 3. §. intéztetett el. Legkö­zelebbi ülés hétfőn. Szécs, okt. 18. Egy levélhordó 158 írttal terhelt levelet Menzano czimzettnek lakásán (Gra­ben Aziendahof) kézbesítvén, Menzano által meg­gyilkoltatott ; a gyilkos az egész küldeményt, 14,000 frtot, elrabolva megszökött, üldöztetése meg­­indittatott. Páris, okt. 18. (Félhivatalos.) A Décazes lemondásáról szóló hírt meghazudtolják. — A Mo­niteur mondja: Semmiféle újabb tény nem igazolja a jelenlegi paniquot; a háborút semmiesetre nem tartja kikerülhetetlennek. Belgrád, okt. 18. A harcztérről külön­féle a szerbekre nézve győzelmes ütközetet jelentenek. Cattaro, okt. 18. Ozmán pasa ma vissza­érkezik Czettinyébe. London, okt. 18. Azon hírt, mely sze­rint Anglia a portának már fegyveres se­gélyt ígért volna, értesült oldalról valótlan­nak mondják: a brit kormány még diploma­alkudozásokban áll, melyek az eddig vele közösen eljáró hatalmaktól való eltérésre nem jogosítanak. Bukarest, okt. 18. A Romániának Törökország ellen való hadi föllépése iránti megállapodások kósza híreken alapulnak, ellenben Oroszországnak szerződése a romá­niai vasutakkal esetleges csapatszállításokra, tényleg közel a megkötéshez. Brüssel, okt. 18. A „Nord“ constatálja a helyzet fordulatát és mondja: Miután a ,,Times“ az orosz fegyverszünet-javaslat mellett nyilatkozott, Törökországra nézve tanácsos azt elfogadni,­­ a hatalmak részé­ről ez irányban újabb lépések várhatók Konstantinápolyban, különben is e kérdésben a hatalmak nézetei soha sem tértek el any­­nyira, amint azt némely lapok állítják. — A „Nord“ meghazudtolja a hírt, hogy Francziaország és Anglia egy esetleges közös flotta-demonstratio javaslatát visszautasítják. Belgrád, okt. 18. (A „P. C.“ távirata.) Az itteni consulok közti viszony napról-napra feszültebb és kellemetlenebb, közös confer­i­entiákról szó sincs többé. Megbízható ada­tok szerint eddig már 22,000 orosz van Szerbiában. Pária, okt. 18. (A „Pest. Corr. távirata.) a­*„J. des Débats“ c­áfolja az orosz részről emelt vádat, mintha a franczia sajtó igazságtalan lenne Oroszország iránt, — ellenkezőleg a franczia sajtó Oroszországgal szemben jóakaratát ennek ellenfelei és vetélytársai elleni igazságtalanságig vitte. Azon­ban a szerbek őrjöngő becsvágyával kellett hogy a franczia lapok szembeálljanak, de óvatosan el­különítették a lázadó fejedelemségeket ezeknek nemes jóakarójától, ki kezdettől fogva őszintén ta­nácsolta nekik, hogy a luzerani jogait tiszteljék. Még mindig nincs kizárva a remény, hogy a czár­­nak mégis fog sikerülni, mikép o­ktalan környe­zetének mely őt minden áron veszélyes háborúba akarja rántani, fondorkodásait legyőzze. Oroszor­szág 1856 óta a haladó reform lérén sokat tett, de ez irányban még korántsincs minden befejezve, és a birodalom nem rohanhatna hadi kalandokba anélkül, hogy belső jólétét komolyan koc­káztassa. Figyelemreméltó leaderjét ezzel végzi:Mi meg nem fogunk szűnni az orosz kormányt a békés törek­vésekben való kitartásra buzdítani. Washington, okt. 18. A hadügyminiszter a déli rendzavarások ellen fegyveres hatalom al­kalmazását és a katonaság támogatására a milicz kiküldését rendelte. UTOLSÓ POSTA. Angliában föltűnt, hogy az utóbbi két hét alatt, mióta a Bulgária megszállása iránti orosz javaslat a keleti kérdésnek veszélyes színezetet adott, élelmiszerek és hadiszerek igen tetemes mennyiségben küldetnek Máltába. Lord Napier, Gibraltár új kormányzója, néhány héttel előbb fog­lalta el állását, semmint szándéka volt. A Szerbia felé vonuló kozákok azt beszélik, mint alább is jelentve, hogy Oroszország déli részében szakadatlanul foly az összpontosítás. Ed­dig 200.000 ember van koncentrálva, kik Oláhor­szágon fognak keresztül vonulni. Az úgynevezett orosz önkényteseket, mint erősítik, az orosz had­­ü­gy­minisztérium elküldi Szerbiába, még­pedig úgy, hogy minden ezredből 100 embert kisorsol­nak, és ezeket 30 rubellel útnak eresztik a harcz­­térre. Az orosz hadseregről átnézetet közöl egy német lap. E szerint az európai orosz hadsereg összesen 480 gyalog zászlóaljból,290 lovasszázadból, 2182 ágyúból és 60 század utász­ból áll. — A kaukázusi hadsereg, a rendes és rendetlen csapatokat együvé véve összesen 134 gya­log zászlóaljból, 106 lovasszázadból, 392 ágyúból és 12 utászszázadból áll. — Háború esetére egy tartalék-testőr-gyalogezredet állítanak föl 3 zászló­aljjal. Az európai és kaukázusi hadsereg tehát összesen : 778 gyalog zászlóalj, 72 század utász, 636 lovasszázad, vagyis 870,000 ember és 2658 ágyú.­­ A­mi a vasúthálózatot illeti, az összes vas­útvonalak hossza 17,658 verszt 12523 mfd). A „Times“ jelzett czikkének Bismarckra vonatkozó része így hangzik : „Bismarck herczeg már többször volt képes eldönteni, hogy Európában há­ború legyen-e, vagy béke; de nem hiszszük, hogy volt már valaha kezében annyi jó és rész fölötti hatalom, mint most. Őt magát nem illeti semmi olyan bűnös szándék, hogy Európa békéjét meg akarja zavarni, de kívül állván a harc­olók körén, ő talán az egyetlen ember, ki el tudja fordítani a végzetes katasztrófát. Még most sem késő Oroszor­szágot visszatartóztatni, s ha van ország, mely a világot egy rettentő háborútól megóhatja, az Né­metország. Hatalmában van, hogy legalább a fegy­vernyugvás elfogadását erőszakolja ki, s Bismarck herczegtől függ, hogy ezen hatalommal éljen. Tőle egy nyílt szó, megállítaná Oroszországot a mély­ség szélén, melybe a legkisebb további lépés után leesnék. Ha csak annyit mond, hogy Né­metország nem engedi meg, hogy Oroszország a Dunán letelepedjék, akkor a czár a maga despo­­tai hatalmának rettentő arsenáljában eszközöket fog találni arra, hogy megállítsa a szláv lelkesedés buzgóságát, mely őt és az egész világot bele akarja vinni a háborúba. Ha Bismarck herczeg egyszerűen csak beszél is, akkor Oroszország elhatározása, Bul­gáriát megszáltani, véget ér. Nem lenne szükséges Oroszországhoz támadó hangon fordulni. Az oly kö­zeli rokon két uralkodó egy küldöttsége egy csa­ládi tanács alakját kapná meg, s merjük mondani, hogy egy uralkodó, ki oly nagyon óhajtja a békét fentartani, még szívesen fogadandja a pressiót, mely­­lyel ellentállhatna udvara háborús nézeteinek. Budapest, október 18. Oláhország valamit keres. Mióta Bratiano úr odajárt Livádiába, furcsa dolgok történnek a havasok túlsó oldalán. Rendeznek felére őszi hadgyakorla­tokat; összevonnak minden keze biró kato­nát ; engednek átvonulni országukon egész kozák ezredeket lovastul, fegyverestül; s oda se néznek a munitióstul utazó orosz ágyuknak. S végre, mint egy mai távira­tunk humoristicus logicával jelenti, szónak szó sincs arról, hogy Oláhország a porta ellen gonosz szándékot forralna, vagy mi, de ténynek tény, hogy az oláh vasutakkal Oroszország szerződést kötött a csapatszál­­lítás iránt. Igen idevág az is, a­mit nekünk je­lentenek az oláh határszélről. Ott a jó szé­kelyek egy reggel arra virradtak, hogy már tulajdonképpen csak a tömösi szoroson, s még egy pár félreeső járatlan hegyi ösvé­nyen lehet nagy Oláhországba átjutni. A többi átkelőn mindenféle vexatórius rend­­szabálylyal úgy megnehezítette a járás­ke­lést az oláh kormány, hogy jó keresztyén ember még álmában se szeret odatévedni. Különösen ah odza várni szóróstul igyek­szik kedvét venni az utasoknak. S van is mit rejtegetnie a kiváncsi szemektől, mert, mint tudósítónk magát kifejezi, az arra felé eső határszél mentében csak úgy hemzseg az orosz, mint a raj. Ugyan mit kereshet ott a jó Oláh­or­­szág e sok muszkának általa? A havasi flóra ilyen tájban vajmi vékony böngészetre várhatja a szenvedélyes botanicust, s geolog is, ennyi, aligha találhat elegendő foglal­kozást a bodzai rétegek tanulmányozásában. Vájjon mi a kőt kereshet ott, az a sok ha­tóságilag rettegett orosz tudós. Mert hogy igazán tudós, s nem egyéb, abban kétkedni csak mégsem lehet addig, míg az a becsü­letes kormány intézi Oláhország dolgát, mely oly ünnepélyes udvariassággal tisztel­gett az imént a magyar királynál a jó szom­szédság jussán. Már hiszen akármit keresnek ott azok a muszka tudósok, annyit mindenesetre rendkívül sürgősen merünk tanácsolni Oláh­országnak, hogy bizalmasan figyelmeztesse őket tudomány­oszófájuk türtőztetésére, mert bizony, megtalálhatja, amit nem keres. Mert hiszen nagyon szép az, és rendkívül lekötelező szívesség monarchiánk iránt, hogy Oláhország annyi töméntelen muszka­lónak, baromnak és embernek megkönnyíti az uta­zást ide a mi torkunkba. De mi tökéletesen megelégszünk ebből a portékából azzal, amit Szerbiába szives áteregetni s egyátalán nem kérünk a kedveskedés olyan kiterjesztésé­ből, hogy saját határunkon, szorosaink torkában halmozza fel számunkra az orosz anyagot. Nem vesztegetünk mi arra egy szót sem, hogy Oláhország ennyi meg ennyi haderőt mozgósít, összpontosít, s eszünk­­ágiban sincs, hogy e dolog tág czélja felett töprengjünk. A margitszigeti szúnyogok járása nagyobb gondunk ennél. Hanem ha­táraink és hadi utaink műszaki felvételére, ne rendezessen nekünk tudományos kém­szemléket Oláhország, a­meddig ilyen közel­­szomszédságban felejti az isten mellettünk. Ne keressen hát Oláhország ott, a­hova nem tett. Keresse meg inkább azt a jobbik eszét, melyet Brassóban mutatóba meghor­dozott, s­­figyje el, hogy nincs neki az oroszok által mit kerestetnie a bodzai vám­nál, sem reménykedni valója e háború oly esélyeiben, melyek éle monarchiánkat szel­­desné. Azon seben vérzenek el az oláh nemzet jövője is, talán csilapitó flastrom alatt kamcsatkai borogatásai enyhítve , de okvetetlenül. Azonban ha éppen okvetetlenül szere­pet akar játszani Oláhország a keleti bonyo­dalmakban, hát csak körülte. Mi bizony nem sokat bánjuk. Lépjen szövetségre muszkával, szerbbel, kozákkal, s akivel csak akar, ha mindjárt ellenünk is. Sólé se genirozza magát a miatt, valamint a fejünk se fog megőszülni attól. Hanem csak jó lassan a testtel, amíg odáig ér, hogy szint lehet vallani, és jól megfontolva, hogy azon a vársikon, mely Erdély bástyái alatt elterül, lehet ugyan czigánykereket hányni a várbeliek boszan­­tására, de össze is lehet törni, de úgy, hogy aligha lesz miből Dákoromániát csinálni, mire a mulatság véget ér. Ma délután 6 órakor ő felsége elnöklete alatt minisztertanács volt, melyen gr. Andrássy Gyula külügyminszter úr is részt vett. Az oláh határszélről, nevezetesen a „bodzavám“ közeléből október 14-iki kelettel azt írják nekünk, hogy az oláh kormány a határon való átkelést megnehezítette, csakis a Tömösön s két távolabbi szorosan engedi meg az átjárást ké­rést ; továbbá, hogy az oroszok Oláhországnak, kü­lönösen a bodzaszoros felé eső határszéleit rajként lepik el. A képviselőház jogügyi bizottsága tegnap esti ülésében befejezte „a kisebb polgári peres ügyekben követendő eljárásról“ szóló tör­vényjavaslat hitelesítését. Szilágyi Dezső kérdi az igazságügyminisztertől, nincsenek-e adatai arról, hogy a jelen törvényjavaslat által megállapított com­­petentia szerint mennyi ügy vonatik el a rendes bíróságok hatásköréből? Perez el igazságügymi­niszter válaszolja, hogy ezen adatok össze vannak a minisztériumba gyűjtve, s még az országgyűlés összejövetele előtt közölni fogja azokat a bizottság tagjaival. A törvényjavaslat előadójának Teleszky választatott, azon pontokra nézve, melyek tárgyá­ban különvéleményt terjeszt elő, Schmausz End­rét választá a bizottság társelőadóvá. Jövő kedden a képviselői passivitásra vonatkozó törvényjavas­latot hitelesítendi a bizottság. Szerdán pedig meg­kezdi, s naponként folytatandja a büntető­ codex tár­gyalását. A bizottság elnöke felkéretett, hogy e tár­gyalásra levélben hívja meg a távollevő tagokat. A váltóeljárás feletti tanácskozmányok tegnap befejeztettek. Az illető enquête-bizottság a javaslatot, mely egyelőre csak rendeletileg lesz életbeléptetve, a napokban már az igazságügymi­niszter elé terjeszti. Midőn e javaslat első redactiója elkészült, felsoroltuk annak kiválóbb, s az eddigi váltórendtartástól eltérő pontjait. Ezúttal csak annak megjegyzésére szorítkozunk, hogy e javaslat össz­hangba van hozva a polgári perrendtartással, s hogy azt az igazságügyminiszter dec­ember 1-jén szándékszik életbe léptetni. A büntető esküdtszékekre vonat­kozólag legközelebb megemlítettük, miszerint a bécsi „N. fr. Presse“, mint biztosat írta, hogy az új büntető eljárás az esküdtszékek életbeléptetését czélozza, s ezen intézmény alapján készült. E hv­vel szemben, teljesen biztos forrásból értesülünk, hogy az új büntető eljárás nemcsak nem alapszik az esküdtszéki intézményen, hanem az igazságügyi kormány, ez idő szerint, egyátalán nem is gondol a büntető esküdtszékek életbeléptetésére. A budapesti kir. Ítélőtábla ügyfor­galmáról a „NI. Hírlap“ azt írja, hogy ez oly nagy, miszerint a bírák nem képesek megbirkózni azzal. A szeptemberi kimutatás 14.000 hátralékot tüntet fel. E közleményre vonatkozólag a következőket jegyezzük meg. A szeptemberi hátralék kétségkívül nagy ugyan, de aránylag nem nagyobb, mint más év ugyanazon hónapjában. A hátralékok ugyanis leginkább megszoktak növekedni a szeptemberi év­negyedben, midőn a bírák tömeges szabadságolása miatt egy-egy tanácsban 2—3—4 tanács helyett csak egy-egy tanács ülésez. A szeptemberi kimu­tatás tehát nem irányadó, s kétségtelen, hogy a szeptemberi 14 ezer hátralék újévig több ezerrel le fog apadni. Igaz ugyan, hogy az idén több hátra­lék lesz, mint a múlt évben, de ennek egyrészt a a felebbezések szaporodása, s másrészt a bírói lét­szám apadása az oka. A bajon csak a bírói létszám némi szaporítása segíthetne gyökeresen, erről azon­ban, legalább egyelőre, annál kevésbbé lehet szó, mivel egyrészt a költségvetésbe sincs szaporítás előirányozva, s másrészt a pénzügyi bizottság még a jövő évi, minimumra leszállított költségvetésben is talált 60,000 frt törölni valót. A franczia adóreform. Nehéz feladat egy helyes adórendszer megállapítása. Nehezebb most már annál inkább, mert idők folytán bizonyos formákba élték magukat bele az államok, s bizonyos alapokhoz szoktak, melyektől az eltérés, kivált az olyan államokra nézve, melyek pénzügye nincs a legrendezettebb állapot­ban, némi koc­kázattal is jár. Még a leg­bizonyosabb számításhoz is hozzáfér az az aggodalom, hogy hátha nem fogja pótolni az új alap a régiből szedett jövedelmet. Egy-egy kis reform évekig még évekig tartó beható vizsgálat eredménye. A gyökeres reform meg éppen a ritkaságok közé tar­tozik. Angliát sem véve ki, minden állam a régi cbablon szerint dolgozik, bár az an­golok az utóbbi két évtized alatt sok indi­rect adóval szakítottak. A francziák a helyzet súlya alatt 1871—72-ben nyakra-főre keresték az­ új adóalapokat. Emelték a direct adókat is, de még több új indirect adót teremtettek. Érezték, hogy helyteleníti cselekesznek, de gyökeres reformra nem volt idő, s a hadi­­váltságot Németországnak le kellett fizetni, az államkincstárra háruló kamatteher pedig nagy összegre növekedett. Nem roskadtak le a teher alatt, ellen­kezőleg az állambevételek folyvást gyara­podnak, s elérkezettnek látják az időt arra, hogy adórendszerüket megváltoztassák, s azt az adóztatás egyedül helyes alapjára, a jö­vedelemre fektessék. A törvényhozás utasí­totta a költségvetési bizottságot, hogy minél előbb kimerítő javaslatot terjeszszen elő. E javaslatot Gambetta a bizottság nevében el is készítette. Olyan dolgozat, mely figyelmet érdemel, s komoly tanulmány tárgyát ké­pezheti a mi részünkről is. A mi viszonyaink sokban hasonlók azokhoz, melyeket Gambetta fest igen érdekes jelentésében. Az eddigi rendszer a legkritikusabb pillanatban, 1871-ben elégtelennek bizonyult, s a franczia törvényhozás palliatív rendsza­bályokhoz volt kénytelen nyúlni. A jelenlegi adórendszer igazságtalan, mert nem adóztat meg egyformán minden jövedelmet, s indi­rect adóival gátat emel a forgalom, az ipar és kereskedelem szabad fejlődése elé. Gam­­betta jelentésének alapelve ennélfogva az, hogy az igazságtalan és vexatorius indirect adók lehetőleg megszüntetendők. Nem lenne szabad semmit is megadóztatni addig, míg jövedelemmé nem változott. Ezt a jövedel­met kell keresni, a­mi sok esetben nem könnyű feladat, de mégsem lehetetlen. A direct adó az, melylyel minden állam­polgár és minden az országban lakó külföldi tartozik járulni évi jövedelmeiből az állam költségeihez, cserében a biztosságért és tá­mogatásért, melyben az államtól javainak élvezetében vagy foglalkozásának gyakorlá­sában részesül; de a­míg eljön az a boldog kor, mikor senki sem fogja magát jövedel­meinek eltitkolásával e kötelesség alól ki­vonni, az állam maga kénytelen keresni mó­dokat, hogy e kötelesség teljesítésére igaz­ságos elosztás szerint kényszerítsen minden­kit. Gambetta úgy számítja, hogy Franczia­­országban 1872-ig a nemzeti tőkének legalább is fele nem adózott. Akkor vetették ki az első adót a mozgó tőke bizonyos nemeire, nevezetesen a részvénytársaságok kamatszel­vényeire, de a tőkének egy nagy része még mindig érintetlenül maradt. Gambetta jelen­tése kívánja, hogy a külállamok részére Francziaországban kötött kölcsönök után fi­zetett kamatok is megadóztassanak. Ha Francziaország ezt a kérdést meg­oldja, az nagy könnyebbség lesz minden államra nézve. A szelvényadó kérdése sok port vert fel az utóbbi időkben, s Ausztriá­nak is sok bajt okozott. A kérdés termé­szetesen csak úgy lesz helyesen és igazságo­san megoldva, s Gambetta sem érti máskép, mint ha a kamat ott adóztatik meg, a­hol kifizetik, mert a legtöbb esetben azon állam polgára a tőke birtokosa is. Ezen czélból indítványozza, hogy az érdekelt külállamok az eljárás ellenőrzése szempontjából megha­talmazottakat nevezzenek meg a franczia kormánynál. Általában pedig Gambetta jelentése egyszerűsíteni kívánja az egész adórendszert, s a direct adók különböző czímeit egybe­foglalni. Magát az ingatlan vagyont két részre osztja, beépített és be nem épített ingatlanokra. Az előbbi alatt érti a bérbe­adható házakat, az utóbbi alatt pedig a földeket, erdőt, szőlőt stb. A bérbeadható ház, mint biztosabb jövedelem, természete­sen magasabb adókulcs alá esnék. A­mily arányban fogná a reform, s különösen a kataszter általa is sürgetett kiigazítása az állam jövedelmeit emelni, oly arányban kívánja az indirect adók eltörlé­sét és fokozatos leszállítását. Francziaországnak módjában áll a gyö­keres reformra vállalkozni, s ha keresztül­viszi, ha csak megközelítőleg is megoldja a jövedelem megkeresésének nagy problémá­ját, nekünk is több reményünk lehet arra, hogy a példa után indulva, s más államok gyakorlatára építve hozzáfoghatunk egy­szer adórendszerünk reformálásához. Élén­ken érezzük mi is indirect adórendszerünk helytelenségét, de a jelenlegi viszonyok kö­zött nem tehetjük ki az áll­am pénzügyeit az experimentatio veszélyeinek. Mi is hoz­tunk be csak a múlt évben olyan adókat, me­lyek a forgalmat és az ipart sújtják, s mi­helyt a viszonyok kedvezőbbre fordulnak, ezeket kell első­sorban megszüntetnünk. Francziaország azonban pénzügyeinek rendkívül kedvező állásában szinte hivatva volt arra, hogy az adóreformot kezdemé­nyezze. A maga érdekében teszi, de szol­gálni fog vele egész Európának. A pénzügyi bizottság ülése. (Október 18.) A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében folytatta az igazságügy­­minisztérium költségvetésének tárgyalását. Mielőtt a részletes tárgyalás megkezdődött volna, Zichy Nándor gr. kérdést intézett az iránt, miképen áll a 150 milliós államkölcsön felhaszná­lásának, továbbá a legutóbbi kölcsön az abban fentartott optiónak s a tartalék alapnak Ugye? s mi az első három évnegyed pénztári kezelésének eredménye? Kiadatik felvilágosítás adása végett a pénzügyminiszternek. Ezután áttért a bizottság a részletes tárgya­lásra. Horváth L. előadó felvilágosítást kér az igazságügyminisztertől a központi kiadásokban egy miniszteri tanácsosi állomásra előirányzott 4600 frtnyi többlet iránt. Per­ez­el miniszter kijelenti, hogy a dologi kiadásoknál javasolt megtakarítá­sok következtében ez nem képez többletet, az igaz­­ságügyminisztériumnak ügyforgalma a többi minisz­tériumokéval szemközt harmadik, személyzete pe­dig utolsó helyen áll, és ezen állomás felállítása szükséges. Hegedűs, Simonyi E, Lukács Béla, Pulszky Ágost, Szontagh Pál, S­z­á- P­á­r­y Gyula úr. ellene nyilatkoznak az állomás felállításának, csak Móricz Pál szól mellette. Z­sédé­ny­i elnök megjegyzi, hogy az 1876-iki előirányzatban maga az igazságü­gyminiszter elis­merte hogy ez állomás felállítása mellőzhető. A bizottság erre kimondja, hogy az előirányzott 4600 frt. töröltetik. Simonyi Ernők a dologi kiadásokra vo­natkozólag a hazai ipar megrövidítésének tartja azt, hogy a szállító az összes törvényszékek irodai szükségletére külföldi papírt hoz be. Pe­rczel Béla miniszter kijelenti, hogy a szállítás össz­pontosításában nagy megtakarítás, félév alatt 23.000 főt eredményeztetett. Azt nem lehet ellenőrizni, hogy csupán a hazai papír szállíttassák, s emel­lett e feltétel kikötése következtében a szállítási árak megdrágultak volna. Egyébiránt a szerződés még nincs megkötve, és gond lesz arra, hogy az irodai szükségletek lehetőleg hazai gyárakban sze­reztessenek. Cseng­ery Antal a kormány eljárását elfogadja s nem kétkedik abban, hogy a miniszté­rium a hazai ipar támogatását szem előtt tartja. Zichy Nándor úr. kívánja, hogy ez a jelentésben kifejeztessék. Ez elfogadtatván, a dologi kiadások az elő­irányzat szerint meghagyatnak. Következik a semmitőszék. Zsedényi elnök azon kérdést intézi a mi­niszterhez, mikor készül teljesíteni a bizottság azon régibb határozatát, hogy a curiai összes tanács­jegyzői, segéd-tanácsjegyzői, fogalmazói állomások megszüntettessenek. Percz­el Béla miniszter nézete szerint ez a bírói szervezet reformja , illetőleg az új perrend­tartás életbeléptetése előtt nem lehetséges. Az elő­irányzat erre változatlanul megszavaztatik, úgy a l­e­g­f­ő­b­b í­t­é­l­ő­s­z­é­k előirányzata is, mellőztet­­vén az elnöknek azon k­ívánsága, hogy egy szám­feletti szolga máshol alkalmaztassák. A budapesti kir. Ítélőtábla előirányzata vétet­vén fel, az igazságü­gyminiszter előadja, hogy szem-

Next