Ellenőr, 1876. november (8. évfolyam, 302-331. szám)
1876-11-22 / 323. szám
'§15fizetési árak: Egész évre .. . 20 frt — kr. Évnegyedre .. . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra , 1 , 80 , Egyes szám ára IC ' - 'Jcr.fkr. (Szerkesztési iroda: ÖBxLCLcipeSt&TL, UádOnutCZCL 6. SZ (± 77%. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak Vérmentes leveleket fogadunk el. 323. szám. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szerda, november 22 1378 {{üdítitekitétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cseczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. ffiadó-hivatal, Budapesten., uddor-utcza 6. SBdm, Ide intézendők ** elfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó mindét félixHaldé. Az „Ellenőr“ ára Az előfizetést postai utón vagy személyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadóhivatala (Pestfmn, nádor-utoaf., fi. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az Ellenőr“ részéről nem adatik, mint «Milli&r : Egy évre...........................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...........................6 ,, 0 kr. Egy hóra................................ ., 80 kr. 1ÁVIRATOK Bécs, nov. 21. A reichsrath ülésén az elnök közli, hogy a ház megbízásából a császárné előtt névnapja alkalmából a ház szerencsekivonatait kifejezé, mit ő felsége köszönettel fogadott. — Eztán a belügyminiszter hosszabb s gyakran élénk tetszéstől félbeszakított beszédben c záfolgatta több szónoknak a politikai közigazgatás reformjára vonatkozó bizottsági indítványok elleni kifogásait; a politikai közigazgatás hiányait illető nagyításokat kellő mérvre visszavezeté s a tett javítási javaslatokat kritikai megvilágítás alá voná. Legelébb az eddigi községi törvényhozásban való hiányoknak felhozott nagyításai ellen fordul a fennálló községi törvény eredetére és főtendentiájára utalva, valamint az 1848-ig létezett viszonyokra, melyek a mai értelemben vett helyi községeket nem is ismertek. A községi törvény éppenséggel nem tökéletes, de alapjellege nem szabad, hogy megsértessék vagy megszüntettessék. A hiba abban áll, hogy kötelességeket és jogokat a falusi és városi községekre egyaránt róttak. Az előbbi és mostani állapot közti párhuzam mutatja, hogy azelőtt korántsem volt jobban. A korábbi állapotok javításának túlkeres sürgetéséből erednek jobbára a község működése elleni panaszok. Constatálja a községi viszonyokban az 50-es évek óta mutatkozó roppant haladást és kifejti annak helytelenségét, hogy a községektől a rájuk ruházott hatáskör megint elvétessék. Nagyobb községeknek összevonás által való alakítását keresztülvihetlennek tartja. A kerületi kapitányságoknak óhajtott, nagymérvű szaporítása zsák proletariátus hivatalnokok létesítését vonná maga után. A porosz viszonyokra történt többszörös utalást illetőleg megjegyzi, hogy éppen Poroszország politikai közigazgatásában a hűbérjog maradványai érvényesülnek és nem, úgy mint nálunk, a jog ex mandato regio. Szóló ezután cáfolja az állami?" és autonóm hatóságok coexistentiája elleni kifogásokat; hangsúlyozza, hogy a helytartó csak a miniszternek lehet felelős és óv az újításoktól a községi viszonyokban, melyeknek állanadósága nem becsülhető, eléggé nagyra (Élénk tetszés.) Herbst, mint főszónok, indokolja a reichsrat illetékességét a politikai közigazgatás reformjára nézve, és a kerületi képviseletek intézménye s az indítványozott administrationális községek ellen fordul. — Dunajevszki (főszónok) a bizottság indítványait határozottan ellenzi. — Eztán Heilsberg és elvtársai interpellate nyújtanak be a kerületi kapitányságokhoz intézett körlevél tárgyában, mely állítólag azon utasítást tartalmazta, hogy a kiegyezés iránti további kérvényezések megakadályoztasanak. — Lasser kijelenti, hogy ily körlevélről egyáltalában mit sem tud. A pénzügyminiszter erre nyilatkozatot tesz, a magyar kiegyezési tárgyalásokról. A magyar kormány 1875. május 30-ikán, az 1867. decz. 24 iki vám- és kereskedelmi szerződés 22. szakasza alapján, alkudozásokat indítványozott a szerződés megváltoztatására, kifejtvén, hogy a szerződés egyes szakaszainak keresztülvitele m egy károsítja a magyar kincstárt, amennyiben ez elveszíti az Ausztriából Magyarországba importált és az Ausztriába való magyar kivitelt nagyban felül-múló — különösen czukor- és sörmennyiségből eredő közvetett adóösszegeket. A magyar kormány a nemzet-közi kereskedelmi szerződések megújításának idő-pontját a legalkalmasabbnak vélte arra, hogy a követendő kereskedelmi politika elveit egy Magyar- ország közgazdasági érdekeit megóvó módon meg- állapítsa. Ez utóbbi az egységes vámterület postulátuma s a viszony természetében leli alapját. De az osztrák kormánynak nem volt szabad beleegyeznie a javaslatokba, melyek a vámjövedelem emelésére szánt finánszvámok behozatalán kívül a védvámos tarifatételeknek az érték 5*/a-áig való leszállítását kívánták. Az osztrák kormány nem egyezhetett bele az őt törvényesen megillető fogyasztási adó-jövedelem egy részére emelt igényekbe, s ragaszkodnia kellett a vámszövetségnek a quotatörvénynyel való érdemleges összefüggéséhez. Minthogy a megindított tárgyalások nem vezethettek czélra, a magyar kormány 1875. nov. 29-ikén a szövetséget 1875. decz. 1-jére felmondván, késznek nyilatkozott egy újabb egyezség kötése czéljából alkudozni. Az ezen év első napjaiban megnyilt tárgyalásokban megegyezés történt abban, hogy a vám- és kereskedelmi szerződésen kívül a quota-törvény is tárgyaltassék, s minden ide vonatkozó tárgyalás, valamint a rendezetlen bankkérdés is elhatározás végett a törvényhozások elé terjesztendő. Időt engedendő a képviselőtestületeknek, a magyar kormány az osztrák kormány beleegyezésével kijelentette, hogy az 1875. decz. jére adott felmondás 1876. jul. lére adottnak tekintendő. Következők a tárgyalási eredmények: A fennálló vám- és kereskedelmi szerződés egy évtizedre, korábbi felmondás lehetősége nélkül megújítandó, lényeges fenntartása mellett az 1867. decz. 24-iki törvényben foglalt megállapodásoknak. A képviselőtestületek elé terjesztendő megegyezés szabályozni fogja hatáskörének viszonyát a mindkét országterületre kiterjeszkedő részvény- és biztosító társulatok, ipar- és gazdasági egyesületek fölött. Mindkét kormány megegyezett egy általános vámtarifa tervezetében a közös vámterületre nézve, mely tarifa egyszersmind mint minimális tarifa mérvadó legyen a nemzetközi kereskedelmi szerződések megújításánál. A vámtarifa-reform keresztülvitelénél az aranyban való vámbeszedés fog életbe lépni. A revideált vámtarifa a nemzetközi keresk. szerződésekkel egyidejűleg fog a törvényhozások elé tar-jesztetni. A Francziaországgal való általunk felmondott keresk. szerződés ideiglenes meghosszabbításának megkötése s az Angliával való szerződés-megkötés a legtöbb kedvezményes alapján egy évre legközelebb meglesz. A Németországgal való szerződési tárgyalások is nem sokára a kívánt megkötéshez fognak vezetni. Az cukor- és pálinkaadóról törvényjavaslatok állapíttattak meg, melyek az ezen termelésben való szabad mozgás gátlása nélkül ebből az adójövedelmet annyiban biztosan állapítják meg, hogy az adózás és a kivitelnél való restitutió közötti viszony kellőleg rendeztetik. Továbbá megállapodás történt az ásványolajok fogyasztásiadójának behozatalára nézve. Az összes fogyasztási adók jelenlegi járulékaira és fenntartására vonatkozólag megtartatott az eddigi quotaviszony és az adórestitutióknak a közös vámjövedelemből való levonása. A kiviteli viszonyoknak, különösen a czukorra nézve 1867 óta, lényeges változásánál méltányosnak látszik a czukor, pálinka és sörért a vámjövedelemből adott restitutio-összegek változtatása, mégpedig a termények mindkét részen való viszonya szerint. A bankkérdés megoldására a bankjegy-egység elvének fentartása mellett egy bankstatutum-tervezet és szabályzat dolgoztatott ki, mely fölött a nemzeti bankkal a tárgyalások függőben vannak. A 80 milliós adósság kérdése mindkét képviselőtestület küldöttségei elé fog terjesztetni megvitatás és javaslattétel végett. Végső esetben a a questio facti, hogy a kérdéses adósság bennfoglaltatik-e az 1867 diki kiegyezési törvényben, egy választott bíróság elé terjesztessék. Ha egyik vagy másik esetben a határozat negative et ki Magyarország 30°/0-ot fog átvenni a 80 millióból , ellenkező esetben Cislajtánia a 80 milliót egyedül fogja viselni. A nemzeti bankkal való tárgyalások befejeztét várván, a vám- és kereskedelmi szerződés, a quóta-törvény, a fogyasztási adó-törvények, a bankadó, és a 80 milliós adósságra vonatkozó törvény januárban, szintúgy mihelyt csak lehetséges, mindenesetre az összes javaslatok fölötti véghatározás előtt a vámtariffa is elő fog terjesztetni. BéCS, nov. 21. A „Pol. C.“ jelenti, hogy a lókivitel túlszaporodása folytán és hogy az ebből a monarchiára s az illető országrészekre háruló súlyos megkárosodásoknak eleje vétessék, Ausztria-Magyarországnak mindkét kormánya a lókivitel eltiltását határozta el. Ragusa, nov. 21. A határjelölő bizottság ma az éjszaki határvonal iránti török és montenegrói javaslatokat vizsgálta és tárgyalta. Délután szintén tartatik ülés. — A déli határvonal fölött holnap tanácskoznak. Belgrád, nov. 21. (A „B. C.” távirata.) Az ország minden részéből érkeznek kérvények sőt küldöttségek is, melyek arra kérik a kormányt és fejedelmet, hogy a mint lehetséges, békét kössenek, hogy igy a nép nyugodtan dolgzhassék, és ne folyjon több vér. Pétervár, nov 21. A „Regierungs-Anzeiger“ közli Gorcsakoffnak Suvaloff grófhoz intézett sürgönyét, Zarskoe-Zelóból november 7-ikétől keltezve, a melyben megelégedés fejeztetik ki a fölött, hogy Lord Derby okt. 20-diki sürgönyében a császári cabinetnek Angliával egyetértő eljárásra irányuló fáradozásait elismeri. A birod. kancellár továbbá a diplomatának balsikereivel indokolja annak szükségességét, hogy Törökország integritása alá rendeltessék a garantiáknak, melyeket a humanitás és az európai béke igényelnek. Végül visszautasítja azon föltevést, hogy Oroszország Konstantinápolyra aspiratiókat táplál. — Egy másik sürgöny okt. 22-ikéről , szintén Suvaloffhoz intézve, kifejezi Oroszországnak a fölötti sajnálatát, hogy Anglia alaptalan aggodalmaknak tért enged. Páris, nov. 21. Salisbury értekezett ma Décazes herczeggel. — Chaudordy elutazott Konstantinápolyba. Ragusa, nov. 21. A „Muzafer“ török gőzös Gravosába érkezett, de felszólittatott, hogy a kikötőt hagyja el. Berlin, nov. 21. Bismarck kg. ma ide érkezett. — A birodalmi gyűlésen Leonhardt igazságügyminiszter a szövetségi kormány nevében a sajtóvétségeknek esküdtbiróságok elé hozatala ellen nyilatkozott. Versailles, nov. 21. Mailleseu (baloldali) az 5°/0-ás járadéknak convertálását indítványozza s az indítványnak a budget-bizottsághoz utasítását kívánja; a pénzügyminiszter kívánságára a kezdeményező bizottsághoz utasíttatott. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, szerda, november 22. Nemzetiszínház. Hamlet, dán királyfi. Szomorújáték 5 felv. Kezdete 7 órakor. Népürnház. A kis doktor. Víg operette 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. A „Financier“ ugyan nem hivatalos, de megbízható forrásból írja, hogy a brit cabinet el van határozva, hogy egy angol hadtestet küld Konstantinápely me g s z á 1l á- Sára, ha az orosz hadsereg betör a török birodalomba. E városnak szárazföldi oldala úgy a Dardanelláknak európai partjai fölött uralgó ■ gallipolii vonalak megerősittetnek és minden meg- támadás ellenében védelmeztetni fognak. Konstantiné-polynak szárazföldi oldala csak tizenöt mértföld hosszú, és ennek alig fele van kitéve a megtámadásnak, és a brit pánczélos hajóhad nehéz lövegei ez állások fölött több mértföldnyire uralkodnak, amíg a tábori ágyuk és közönséges ostromütegek nekik nem árthatnak. A Dardanelláknak európai oldala hasonló könnyűséggel védelmezhető. Kiszámították, hogy 25.000 emberből álló angol hadtest elegendő lenne, és angol tisztek máris hozzáláttak a tervek elkészítéséhez a török főváros erélyes megvédésére. Az angol kormánynak nincs szándékában részt venni a törökök és oroszok közötti háborúban , ezek végezzék el a maguk dolgát. Anglia egyedüli szándéka az, hogy Kostantinápolyt sem az orosz hadsereg, sem az orosz hajóhad által elfoglaltatni nem engedi. Anglia a többi hatalmak és az egész világ érdekében ideiglenesen elfoglalva tartja Konstantinápolyt. És amint a Besporus mellett neutrális állam képződik, vagy egyéb intézkedések történnek, melyeket Európa véglegesen szükségesnek ítél a Dardanellák védelmére, akkor Anglia szívesen vissza fog vonulni, így a minisztérium politikája tiszta és ment minden bonyodalmaktól; kiváló brit érdekeknek határozott tárgya van szemei előtt, s a brit kormány ezen túl nem fog menni és nem is lesz arra kényszeríthető. Budapest, november 21 Budapest, november 21. Még csak távirati kivonatban fekszik előttünk a közlés, mit az osztrák pénzügyi miniszter a reichsrath mai ülésén tett a kiegyezésről, de e kivonatból is egész bizonyossággal kiolvashatjuk már, hogy abból ugyan nem fog újat kiolvasni senki. A magyar kormány nyilatkozatainak összevont ismétlésénél egyebet abban nem találhatni. Ugyanazon dolgok még ugyanazon sorrendben is. A vám- és kereskedelmi szerződés viszontagságai, az adórestitutio, és a fogyasztási adó kérdésének küzködései, bank és quotakinnal szigorítva, újra ellebegnek szemeink előtt, s újra elképzeljük, hogy a balkörülményeknek mily rengetege kellett ahhoz, hogy a magyar kormány az ép oly lelkiismeretlen, mint illegális osztrák machinatiókkal a salus reipublicae suprema lex czimén megalkudjék. Újra elvonul előttünk a hosszú nehéz küzdelem, mely teljes egy esztendeig tartott el a két kormány között, s a törvényhozásokban még folytatása lesz. Nem sokkal méltóbb Ausztriához, mint volt az eddigi. Mit Depretis és Laner urak elkezdtek, folytatja Magg és Skene, s ki tudja, ki fogja bevégzeni. Ki tudja, ki ellen. Az osztrák minisztereket már veri saját fegyverük: mit ők Magyarország ellen megkezdtek, pártjuk most folytatja ellenük. S ha minden jel nem csal, fogja folytatni önmaga ellen s végzi az osztrák parliamentarismus romlásán . . . Aki mi fegyverrel vétkezett, azzal ítéltessék . . . Avagy tán, hogy Skene et consortes most már eszére tér attól, hogy Depretis ur ajkairól is hallották a posztópolitika nem teljes sikerét a bankmanőverek felbukásával . Talán könnyebb lesz nekik a hadseregi szállítások monopóliumának érzékeny vesztét elviselniök, mert németül hallották az osztrák reichsratban, hogy az új banknak 1877. június elsejéig életbe kell lépni, vagy hogy a vámtarifát a külföldi kereskedelmi szerződésekkel egyidejűleg terjesztik a törvényhozzások elé? Mert ennél több új dolgot csakugyan nem hallhattak. Elvárjuk az érdekes fejleményeket. Az osztrák kormány nyilatkozatával szemben nem lehet többé a határozott állásfoglalást elodázni a reichsrath pártjainak. Megtudjuk, mi lesz a Skene-consortiumból , s megtudjuk azt is, mit ért Herbster és a baloldal azon „kizárólagos osztrák érdekek“ alatt, melyek megsértését kormánybuktatással is viszonozni kész. Ha a baloldal véletlenül azon meetingek és speechek nyomán fogja az osztrák érdekek definitióját keresni, melyeket az Auersperg-kormány a maga hívei által rendeztetett, a magyar kormánynyal folytatott alkudozások támogatására, igen sajátságossá válhatok az osztrák kabinet helyzete, azon parliamenttel szemben, melyet a közvélemény félrevezetésére kizsákmányolt, s azon koronával szemben, mely előtt adott szavánál nem bir ura maradni. De hagyjuk a reflexiókat. Az idő úgyis későre jár. S anélkül is elég korán meg fogjuk tudni a különös historia végét. Kereskedelmi körökben élénk vitatásra ad alkalmat azon kérdés fölvetése: váljon az uzsoratörvény hatálya érvényesíti-e a kereskedelmi ügyletekre nézve ? Mi annál érdekesebb, minthogy a kereskedelmi törvény teljes szabadságot enged az illető feleknek. Mint értesülünk, döntő körökben úgy vélekednek, hogy a tisztán kereskedői ügyleteket, melyek a felek közti leszámolással járnak, az uzsora-törvény nem érinti. De mihelyt az ily ügyek civilis alakot töltenek, például betáblázással függnek össze, azonnal kiterjed rájuk az uzsora-törvény. A képviselőház közlekedési bizottsága ma délután tartott ülésében a keleti vasútra vonatkozó a kir. főügyész által ezen ügyben adott jogi véleményyel foglalkozott. Bánó József a keleti vasút megvételének ügyét elválasztani óhajtaná a vasút egyéb ügyeitől eltekintve a főügyészi véleménytől. A jelentésben a bizottság a véleménytől egészen eltekintve egyszerűen elfogadásra ajánlja ajavaslatot. Lichtenstein a vélemény tárgyalása mellett szól. Péchy miniszter indokolja a főügyészi véleményt, mely az , általa kiadott vasúti és pénzügyi bizottság jelentése alapján történt. A főügyész véleménye szerint nem talál támpontokat a vizsgálatra s igy a kormány sem javasolhat a háznak egyebet. Horváth Gyula egészen eltekintene az ügy jogi oldalától és legfeljebb azt javasolná a ház jának, hogy a jogi szempont megítélése az igazság- fs ügyi bizottságra bizassék. Gr. Péchy Manó szerint i : az ügyész véleménye a lehető tapintatlan és ügyettlen s ennek alapján a kibontakozás teljesen sejthetetlen. A háznak a törvényjavaslat elfogadását ajánlaná, de a véleménytől eltekintene. Péchy miniszter felhozza, hogy a jelen szerződés nem áll útjában egy netáni bűnügyi vizsgálatnak. Végre sok aprólékos felszólalás után a bizottság Bánó indítványának elfogadásával kimondja, hogy midőn a vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja, egészen tekinteten kívül hagyta a a főügyészi jelentést, miután azt hiszi, hgy e javaslat törvényerőre emelkedése esetében is a keleti vasút ügyének megbírálása s az az iránti intézkedés a ház körében marad. Ezzel az ülés véget ért az ügy befejeztetett. A hivatalos lap holnapi — szerdai — számában közölve lesz egy rendelet, mely eltiltja a lAkivitelt a moti«»rohi«Vb.M. Az országházból. (November 21.) A mai nappal éppen elég lenne az általános budgetvitából. A szónokok úgyis alig bírják már a ház figyelmét lekötni. * Meg volt már támadva a kormány pénz- ügyi politikája minden álláspontról. Akik jellenezték a budgetet, elmondták a tavalyi jó dolgokat, s Irányi bocsánatot is kért az is- ismétlésekért. Védeni is nagyrészt csak a taivalyi érvekkel lehet, mert a helyzet nem változhatott lényegesen egy év alatt. Az ellenzék minden szónoka azon kezdi, hogy íme most is itt van a deficit. Erre csak azt lehet felelni, hogy nem is ígérte senki egy év alatt való eltüntetését. Hogy az elllenzék nem akarja a pénzügyi helyzet javulását beismerni, arról nem tehetünk. Az egyenes adókból gyarapodott a jövedelem, s ezt,, mint tagadhatlan tényt, ők is beismerik, de nem azt következtetik ám belőle, hogy az adóképesség növekedett, hanem azt mondják, hogy a kormány már a tőkét támadja meg. A bizonyítással azonban adósok maradnak. Ma Tarnóczy Gusztáv volt az első szónok. A kormány pénzügyi politikáját védte határozottan és ügyesen. Érvelése abban culminál, hogy az adott körülmények között nagyobb eredményt felmutatni nem lehetett, s hogy az eredmény különben megnyugtató. Aztán az utóbbi kilencz év befektetései sem csekélyek, s mindenesetre figyelmet érdemelnek. Fognak is nagyobb mértékben gyümölcsözni, mihelyt a viszonyok kedvezőbbre fordulnak. Orbán Balázs előre bocsátván, hogy a Simonyi határozati javaslatát fogadja el, beszélt a muszkáról, aki archimedesi pon Iot keres, melyre támaszkodva Európa népeinek szabadságát és alkotmányosságát kivethesse sarkaiból. A budgetet illetőleg vette magának azt a fáradságot, hogy összegezte mindazon apróbb tételeket, melyeket a kormány az államvagyon némely részeinek értékesítéséből, nevezetesen, a korcsmák, használatlan gazdasági épületek, regale-jogok , stb. eladásából vár. Nagy sommát hozott ki, s természetesen könnyelmű fecsérléssel vádolta a kormányt. Erre jött megint egy szónok, a ki elfogadta a költségvetést általánosságban, de ■ megtámadta a kormány pénzügyi és gazdasági politikáját. Mudrony Soma volt, a ■ ki különben kellemes szónok, s a ház is nagyobb figyelemmel hallgatta. Megjövendölte, hogy a jövő évi deficit 30 millió lesz, s ■ egyúttal kiszámította igen szépen, hogy az indirect adókból és vámból, ha felállítanék az önálló vámterületet, 36 milliót vehetnénk VII. évfolyam be, tehát nem csak a deficit lenne fedezve, hanem még hat millió forintunk maradna. Figyelemmel hallgattuk mi is, de nem vettük észre, hogy a 36 millióból levonta volna azt, amit a vámjövedelemből a közös költségek fedezésére most is kapunk, s amit az indirect adókból ez idő szerint is beveszünk. Aztán sok szó fér még ahhoz a 36 millióhoz, melyről hallottunk már az önálló vámterület melletti agitatio alkalmával. Hanem a politikai tekinteteket, s a külföldi államok, de különösen Ausztria várható intézkedéseit az esetre, ha mi az önálló vámterületet felállítjuk, a sok millióval dobálódzó urak nem veszik számba. Egy érdekes csoportosítást is producált Mudrony, felosztva állami kiadásainkat holt terhekre, meg olyan költségekre, melyeket szuverainitásunk igényel, s végül kiderítette, hogy productív vagy megtérülő kiadásra csak 30 milliót fordítunk, tehát éppen annyit, amennyi a deficit lesz 1877- ben, az ő számítása szerint. Csakhogy az ilyen csoportosítások mindig sántikálnak, kivált ha valaki még a vasúti garantiákat is egészen a holt terhek közé teszi, holott annak idő folytán megtérítésére a vasúttársulatok kötelesek. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezek az állítólagos holt kiadások közvetve vagy közvetlenül gyámolítják az ipart, éltetik a kereskedést, fizetést adnak sok ezer embernek, vagyis teremtenek adóalapot, s így mégsem olyan gyümölcslélén kiadások, mint amilyeneknek azokat a bölcs nemzetgazdasági elmélet és csoportosítás állítja. Stelly Ignácz beszélt ezután külügyi, pénzügyi és mindenféle szempontból a kormány, a budget és minden ellen. Újat persze ő sem igen tudott mondani, pedig beszéde elég hosszú volt. Amint Helly végezte, felállott a miniszterelnök, s háromnegyed óráig tartott beszédben nagy tetszés között felelt azon ellenvetésekre, melyeket a cáfolásra érdemeseknek talált. A beszéd felvillanyozta a ház fáradt kedélyét, s szinte jól esett, hogy megint hallottunk erőteljes „éljen“-t, melytől a három napig tartott vitában mármár elszoktunk. Elárult bankstatutum. A két kormány között megállapított bankstatutumnak állítólag hű kivonatával szerzett ma meglepetést a „Neue freie Presse“. Állítólag budapesti levelezője szerezte meg neki ez „érdekes“ közleményt, melyet a két kormány által, múlt hó 23-ikán az osztrák nemzeti bank igazgatóságához intézett collectiv-jegyzék vázlatos ismertetésével is fűszerez. Tájékozatlanok vagyunk e kivonat hitelessége iránt, s természetesen ad meritum ahhoz most szavunk nem lehet. De a publicatió czélja nyilvánvaló. Minden ember, aki az osztrák bankmanőverek piszkos sorozatával némileg ismerős, tisztában lehet a kapcsolat iránt. Világos, hogy ismét egy csinynyel van dolgünk, mely csupán az osztrák nemzeti bank fondorkodásainak lehet hivatva kezére játszani. A szolgálati viszony, melyben a „Neue freie Presse“ Lucam úrhoz áll, minden kétséget eloszlat. De hagyjuk ezt. Egy semmirevalósággal több vagy kevesebb nem sokat változtat a tudvalevő érdemek mérlegén. Azonban a „Neue freie Presse“ úgy tünteti fel e csíny eredetét, hogy a corruptió és árulás legbecstelenebb vádját állapítja meg a magyar kormány azon közegei irányában, kiknek a bankstatutum hiteles szövegéhez férkőzhetni módjukban áll. Azt mondja, hogy budapesti levelezőjének „meggyűlt a dolga“, míg e „félénken rejtegetett“ titkot kikerítheti. Vagyis busásan meg kellett valakit vesztegetnie a pénzügyminisztérium körében . . . Ide azt hiszszük nem kell ujjmutatás. A magyar kormányközegek becsülete követeli a legkérhetetlenebb vizsgálatot. S kétségbe kellene esni a magyar kormány központi hivatalnokainak erkölcsi állapota fölött, ha az a vizsgálat napnál világosabban, amiről mi meg vagyunk győződve, ki nem derítené, hogy az a statutumkivonat, ha egyátalán hiteles, csak Lucám úr szívességéből kerülhetett a Lucám ur kitartott lapjába. De ez esetben követeljük is aztán a megtorló eljárást azon lap ellen, mely csinyje leplezésére nem átalja a magyar kormány közegeit ily ocsmány rágalommal illetni. A közlemény a következő: A szabadalmazott osztrák-magyar banktársaság statútumai. Az 1. §. meghatározza a kiváltság tartamát 1877. junius 1-jétől 1886. év deczember 31-dikéig. A társaság pecsétje Ausztria-Magyarország egyesült czimere lesz. A 2. §. a társaság székhelye gyanánt Bécset