Ellenőr, 1876. december (8. évfolyam, 332-360. szám)

1876-12-01 / 332. szám

Előfizetési árak: Egész évié , . 2« rrt — kr. Évnegyedre .. * 5 írt — kr. Félévre . . . ÍO „ — „ Egy hónapra I „. 80 , Egye« azám ára ÍO krajczár. (Szerkesztési iroda: Budapesten., n-ádor-iztcza. 6. szdrru gtsuwiil stm körtünk, ha ntm tudjuk, kitől jön. — Kknratok visszaküldésért mm vdUafkozunk. — Posta által csak bérmsntes Itvslekst fogadunk *1. girdtihik MrMtt Budapttftn, nidar-uteza 8, tzám (Ligrády testvérek irodájában). További Havai, Lallte 4 Cie. ezégnél Pirisban (Place de la Bonne Nr. 8), vala­mint Leopold Mikii hirdetési ügynöknél, Budapest, Bikosirok-utcza 431. ez, ff tadó-híratal: Budapesten, nddor-uteea 6, BBdjru Bt intétmdők at tUfleeUttk ét a lap uéOsMkért tonalkotá vrtndtn füst Holds, 332. szám. Budapest, péntek, deczember i. 1876. Till, évfolyam. Táviratok. Bécs, nov. 80. (A „B. C.“ távirata.) Az osztrák kormány a magyar kormánynak legközelebb azt fogja javasolni, hogy rövid idő alatt folytassák a tárgyalásukat az osztrák nemzeti bankkal; a többi kiegyezési tjavsslatok pedig, ha a banktár* gyalások addig be nem fejeződnek, terjesztessenek a két törvényhozás elé; ezek elintézése után a bankjavaslat megállapítható, s azután valamennyi javaslat egyidejűleg terjeszthető legfelsőbb szente­sítés alá. Pária, nov. 29. A minisztérium elhatározta, hogy Dufaure ne mondjon le addig, mig mindkét kamra meg nem szavazta a budgetet. A miniszter- válságot maga a baloldal is ki akarja kerülni. Konstantinápoly, nov. 30. (A „P. C.“ távirata.) A tatárok mindnyájan saját Költségükön látják el magukat Remingion-fegyverekkel. Minden esaládfő két Remington-fegyvert és 600 töltényt szerez be. A ki fölfegyverkezését nem tudja kimu­tatni, az nem bocsáttatik be a mecsetekbe. Ezen rendszabály folytán 75,000 család fegyvereztetik föl és készíttetik elő a krimi cxpeditióra. Scw-lork, nov. 30. A dél-carolinai sena- tus demokraticus tagjai a republicannsok által meg­alakult törvényhozás törvényessége ellen óvást tettek. Zágráb, nov. 30. Mollinary táborszernagyot hat heti szabadságidejéből mára várják vissza. Pétervár, nov. 30. A berlini „Post“ nyilatkozása a Gorcsakoffnak Suvaloffhoz inté­zett nov. 19-iki sürgönyében és ugyanannak nov. 3-iki magán levelében kifejezett orosz politikáról itteni irányadó körökben idegen­kedést keltett; a második iratból kiszakí­tott eme megjegyzést: „Valóban kinos látni, hogy két nagy állam, melyek egyesülve az európai kérdéseket kölcsönös előnyükre és mindnyájának előnyére szabályozhatnák, miként nyugtalanítja önmagát és a világot előitéleten és félreértéseken alapuló antago- nismus által4, — a „Post* praetensionak mondja. A három-császár-szövetségnek fen- állása mellett, mely iránt Oroszország min­denkor teljes hűségét tanusitá, ezen passus esak azt jelentheti, hogy két hatalomnak antagonismusa az általános megegyezést ne­hezíti. A párhuzam, melyet a „Post“ egy külön ezikkben Oroszországnak 1853-iki nyi­latkozataival von, teljesen ellenkező oly helyzettel szemben, mely egyrészt Romániá­nak állása folytán egészen más mint akkor, és melynek másrészt a mostani situatiót megelőzött, a hatalmak által megállapí­tott együttes lépések egészen más szint adtak. Pétervár, nov. 30. Jó értesülés szerint Milán fejedelem innét többszörösen figyel­meztetett, hogy bármiként alakuljanak az ügyek, Oroszország nem gondol rá, hogy bizonyos panszlavistikus izgatók terveit elő­mozdítsa; ha Szerbia számára, orosz olta­lom alatt, a jogosult igényeket akarja ér­vényesíteni, úgy ezen oltalom mellette van; de sem a szerb korona, sem haszontalan, minden tényleges viszonyt figyelmen kívül hagyó izgatások Oroszország által nem fog­nak képviseltetni. — Marinovics Milán fe­jedelemnek azon biztosítását hozza, hogy Szerbia, Oroszország nézeteinek fogja magát alárendelni. Róma, nov. 30. Salisbury délelőtt egy órahosszat Melagarival értekezett; s délután a király s királyi herczegek által fogadta- tik; elutazása valószinüleg holnap történik. Kopenhága, nov. 30. A birodalmi gyűlés ülésszaka 1877. febr. 2-áig meghosszabbittatott. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, péntek, deczember 1. Nemzeti színház. Először : PHAEDRA. Szomornjáték 5 telv. Irta Racine. Ford. Farka» Albert. Theeeus, Athén királya — — — Szigeti I. Phaedra, hitvese, Minőse és Pasiphae leánya Jászay M. Eiyppo.it, Theseus és Antiope amazon királynő fia Nagy Imre Aricia, az athéni Pallauiidák családjából — Helvey L. Theramen, Hyppolit nevelője — — Pintér Oenone, Phaedra dajkája és bizalmas barátnőja Par lay né Panope, ud.arhölgy Phaedra kíséretéből — Császárné Ismene, Aricia bizalmas barátnője — — Sántháné Kezdete 7 órakor. JS é p r z I ii ház. A. kis doktor. Vig cperotte 3 felvonásban. Kezdete 7 órakör. UTOLSÓ POSTA. A pétervári távirati communiqué, mely a ma reggeli lapban jelent meg, mint a „N. Fr. Pr." írja, megfelel egy hivatalos közlésnek is, melyet Gór csak off herczeg (azt hiszik, kör- sürgöny alakjában) a szerződő hatalmakhoz intézett. A monarchia magatartására nézve jól értesült oldalról azt mondják, hogy a kormány eddig hiven teljesítette az összes berlini és reich- stadti megállapodásokat, s a keleti ügyek további fejlődésére nézve szabad minden lekötele­zettségtől. A Bulgáriára vonatkozó orosz re­form-tervezetet közli egy konstantinápolyi levelező. Ez kimondja, hogy Bulgária autonom tar­tománya lesz az ottomán birodalomnak, s állani fog a dunai és szófiai vilajetekből, a filippopolii' és szlivnói szandzsákokból és Macedonia bulgáriai ke­rületéből. A keresztyénekre és muzulmánokra való tekintettel felosztott cantonokbsn cantonalis tanács lesz, melynek tagjai a községek (valláskülönbség nél­kül választott) képviselői. A canton élén áll a fő­kormányzó által választott mudir. A cratonok szand­zsákokká egyesülnek, melyek fejét, a muteszarift hosszabb időre a porta választja a hatalmak beleegyezése mellett. A hivatalnokok a kerület nagyobbszámu felekezetiből valók. Bulgária élén egy keresztyén főkormány zó áll, ki az ország nyelvét ismeri, s egy aporta és agara n- tiáló hatalmak közti m e gálla p odás által öt évre neveztetik ki. A kormányzó mellett lesz egy nemzeti gyűlés, mely a cantonok képviselőiből áll, évenkint egy hónapig ülésezik, s foglalkozik Bulgária minden ügyeivel. — A bírák felét a kormányzó választja a cantonok által ajánlt pályá­zók közül, másik felét pedig a gyűlés választja a kormányzó jelöltjeiből. — A tartomány hivatalos nyelve a b o 1 g ár. Vegyes cantonokban a bolgár és török nyelv egyenjogú. Vallás- és közoktatási sza­badság alapföltétel. Az ottomán kormány tized-adó s egyéb jövedelme a legközelebbi öt év átlagából számittatik ki és állapittatik meg. Az ottomán csa­patok csak a várakban s bizonyos, a porta és a hatalmak által kijelölt városokban tartózkodnak. A közbiztonságot nemzetőrség tartja fenn, a ke­resztyéneknek keresztyén, a mohamedánoknakjmoha- medán tisztjei lévén — főparanegnok a főkor­mányzó. — E terv, mint minden reformterv esak oly katonai erő felhasználása mellett vitessék keresztül, mely képes elejét venni minden rendet­lenségnek ; a felügyelet egy nemzetközi bi­zottságot illetne, melynek tagjai a választáso­kat, a közigazgatást és jogszolgáltatást évenkint legalább egyszer felülvizsgálják. Az orosz czár a Szerbiából visszatért Dok­tor o ff tábornoknak (a moravai hadsereg főparancs­nokának), ki most Pétervárott van, kijelentette, hogy nagy mértékben számit a Szerbiában levő oroszhadosztályr a.|Belgrádi hir szerint még hoz­zátette : „Mondja meg a Szerbiában maradt orosz tiszteknek, hogy az által semmit Bem vesztenek; ellenkezőleg előnyben részesülnek“. — A testőr­séghez tartozó távirdai és tengerészeti osztály fö­lött szemlét tartván, azt mondta — egy másik al­kalommal — ajezár, hogy reményű, orosz katonák­hoz méltóan fogják magokat viselni, a tisztek előtt pedig azon kívánságát fejezte ki, hogy egészsége­sen s épen térjenek vissza. De ha a háború szüksé­gessé válnék, igy végzé, — akkor méltóknak fog­ják magokat bizonyítani arra, hogy orosz tisztek. Budapest, november 30. Áz elégtétel. Igen okos saent volt az, bizonynyal, aki megírta volt régesrégen, hogy a tűzzel játszani nem jó. Kár, hogy elfelejtettük a nevét; bárcsak azokat is elfelejthetnék leg­alább, kiknek e régi igazság uj tanulsága szél: a dicséretesen uralkodó osztrák bank­körök miniszteri alattvalóit, hűségben elhaló parliament hűbéreseikkel egyetemben. Soha se voltunk barátai az állatkínzásnak, s csak elfelejthetnék őket örökre, hogy még ál­munkban se háborítana utálatos mestersé­gük zakatolása, bizony örömest elengednők nekik a lassú tűzön való tortúrát, melytől megsül, aki pirulni nem is tud. Nem tehe­tünk róla, hogy a választás nem tőlünk függ, s igy nolle-velle megelégedéssel kell fogadni azt a jól megérdemelt erkölcsi visszatolást, melylyel a magyar elégtételt vesz magának rajtuk addig is, mig az is­ten megszabadít bennünket egymástól. Az elégtétel teljes lesz. A magyar kormány nem maradt egyedül azzal a véleményével, hogy az Auersperg herczeg urék Kunstgriffjei igen jelesek lehetnek ugyan az osztrák parlia­ment! pártkornédia számára, de kevésbbé di­cséretesek a politikai morál szempontjából s még kevésbbé alkalmasak az állami tekintély emelésére. Meghatalmazást nyert legfelsőbb helyütt igazolhatni azon eljárás jóhiszemű­ségét, melyet maga követelt s megvilágitani érdeme szerint azt a másik eljárást, mely a magyar kormány jóhiszeműségére nem átal­lott árnyékot vélni. E meghatalmazással élt is a kormány haladéktalanul. A szabad­elvű párt mai értekezletén, melyről alább található a tudósítás, jelezte azon eljárást, melyet követni jogosult, és követni fog. Wabrmaun Mór interpeilátiója szolgál­tatta erre a kívánt alkalmat. A képviselő ur ugyanis a közhangulatnak megfelelő tüzetes indokolás kiséretében, interpellátiót intézett a kormányhoz az osztrák részről felvetett gyanúsító körülmények tárgyában, s egyszersmind megjelentette a pártnak, hogy interpellátióját a képviselőházban ismé­telni szándékszik. Kérdései ezek: 1. Tőrtént-e május 11-iko óta a két kormány közt újabb megállapodás, mely a bank kérdésére vonatkozó megállapodásokat megmásította? — Vagy pedig megmásitha- tatlanoknak tekinti-e a magyar kormány a főelveket s ezeket továbbra is érintetlenül fentartja-e? 2. Ragaszkodik-3 a magyar kormány ahhoz, a mit október 4-ikén kimondott, hogy a kiegyezés egyes részei, a bankügyét beleértve, egymástól elválaszthatatlan kér­dést képeznek és csak együtt terjeszthetők szentesítés alá? 3. Mit szándékozik tenni a magyar kormány, hogy a bankk írdésnek a többször említett elvek alapján t -tló megoldását biz­tosítsa? Semmi uj megállapodás nem történt. A kiegyezés részei elválaszthatatlan összefüggésben vannak. A kormány jentartja minden előbbi nyilatkozatát és kétségbevonhatatlan bizonyítékot fog szerezni aziránt, hogy az osztrák kormány áll-e a május ll-iki és október 4-iki nyilaiké tatokban megjelölt alapon. Ezt volt a miniszterelnök válasza ma; ennek nyomatékos (úgy hiszszük okleveles) kibővítése lesz a képviselőház szombati ülésén adandó válasz. Depretis ur insinuatióinak erélyes vissza­utasítása ez s egyszersmind határozott kény­szerítése az osztrák kormánynak a becsüle­tes igazmondás megkísérlésére, saját hívei előtt, vagy ha ez nem menne, arra, hogy mondjon le a bona fides bitorlásáról azon tetteire nézve, melyek a legelementárisabb tisztesség-tudással is ellenséges lábon álla­nak, s szíveskedjék ennek következéseit tel­jes mértékben élvezni. Az osztrák kormány­nak nem marad egyéb hátra e sarokba szo­rítás után, mint töredelmesen oda állani félrevezetett hivei elé s a mellét verve mondani: fiaim nem mondtam igazat;vagy a magyar kormány elébe sompolyogni, mond­ván : bizony megakartalak egy kicsit csalni, de hiába a véremben van. És mi mind a két esetben rendkívül fogjuk irigyelni az osztrákoktól az ő ügyes és szemes embereiket ; és egy szóval se fogjuk megemlíteni, hogy minden országnak olyan kormánya van a milyet megérdemel, sőt még arra se fogunk czélozgatni, hogy ily érdekes vallomások után milyen arcz- bőrrel bírhatnak azok, kik fényes nappal mernek Becs utczáin megjelenni. S mindezt pedig annál könnyebben fogjuk tehetni, mert igen tisztán áll előttünk, hogy ezek az urak nem sokára s alkalmasint a Reichsratb utján csak a kormánypalota előtt fognak sétálgatni, bámultatván urimaguk furfangos mivoltát. A szabadelvű párt értekezlete. (November 30.) Az országgyűlési szabadelvű párt mai érte­kezletét G o r o v e elnök megnyitván, T r e f or t közoktatásügyi miniszter bejelenti, hogy Helfyazon határozati javaslatára, melyben az alapok és alapítvá­nyoknak még ez évben a költségvetésbe fölvételét indítványozza, közelebbről felelni fog. ő Helfy kíván­ságát lehetetlennek tartja, mert ily bonyolult ügyet határozati javaslat utján nem lehet elintézni,hanem csak njabb törvény hozása által. A miniszter Helfy határozati javaslatával szemben az összes kormány nevében kijelenti, hogy ezen bonyolult ügyben, mely 1870-ben és 1873-ban már országgyülésileg tárgyaltatott és ezek következtében bizottságoknak működését idézte elő, lehetetlennek tartja másként mint törvényhozásilag intézkedni. Kifejezi továbbá, hogy bár az alapok és alapítványokra nézve a kormány magát felelősnek tartja: de ebből azok­nak a budgetbe fölvétele nem következik; mert ba felvétetnének, a ház határozatától kellene fög- geniök, holott pedig azok korábbi törvényeink értelmében a felség patronatusa alatt állanak. Oly módozatról kell tehát gondoskodni, mely egyfelől a felelősség mostani hiányait kipótolja s másfelől a felség patronatusi jogát se csorbítsa meg. A kor­mány komolyan és tüzetesen foglalkozik e kérdés­sel s oly törvényjavaslatot fog ez ügyben a ház elé terjeszteni, mely azt megnyugtathatja. Y á r a d y Gábor megnyugszik a miniszter kijelentésében, de azt hiszi, hogy a kormány nyi­latkozatának egy lépéssel tovább kell mennie; mert miután ez ügyben a múlt országgyűlés már bizottságot küldött ki, s annak albizottsága már mun­kálatot terjesztett be, de közbejött akadályok miatt a főbizottságban elő nem terjeszthették : nem lát más utat az ügy újabb felvétélére, mint hogy az alapítványi bizottság újból megválasztassék. Trefort miniszter ez indítványt elfogadja ■ előtte szólót fölkéri annak megtételére. Horváth Gyula azon kérdést teszi fel, való-e a lapok azon állítása, hogy a kormány ez ügyet a saját és a clerus választottaiból alakítandó bizottságra bizta volna, mire Trefort kijelenti, hogy a kormány e tekintetben még semmi megál­lapodásra nem jutott. Molnár Al. semmi akadályát nem látja az alapítványok felvételének a költségvetésbe, mert régi törvényeink az országgyűlésnek azok ellenőr­zésére is jogot adnak; a király patronatusi joga nem egyéni, hanem királyi jog, melyet Hunyady János mint nem király is gyakorolt. Tisza K. miniszterelnök azt tartja helyes­nek, hogy a thozás intézkedése alatt úgy az ország­gyűlés ellenőrzési joga, mint a felségi jog épség­ben tartassák, s a hozandó törvény czélja, hogy az ellenőrzés a gyanút teljesen kizárja a kezelés iránt. A megvitatásnak nézete szerint a tjavaslat tárgyalásakor lesz ideje. Erre az értekezlet a kor­mány nyilatkozatát tudomásul veszi és Várady in­dítványát elfogadja. Elnök előadja, hogy miután több oldalról azon óhaj nyilvánult, hogy azok után a mik a mon­archia másik felében történtek a vám és keres­kedelmi szövetségre s a bankkérdésre vonatkozó­lag, a pártban a teendőkre nézve értekezlet tar­tassák, ezen óhajtásnak eleget teendő, hívta össze a jelen értekezletet. Wahrmann Mór azok után, a mik a mon­archia másik felében történtek és azon nyilatkozatok után, melyek ott a kormány részéről tétettek, szük­ségesnek tartja, hogy tisztában legyünk azon fontos kérdésekben a teendőkre nézve, melyek az országot oly közelről érdeklik. A ki azon nyilatkozatokat olvasta, lehetetlen, hogy át ne lássa ménnyire ellen­tétben vannak azzal, a miket kormányelnökünk itt a körben és a képviselőházban májas 11-én és okt. 4-én elmondott. Ezen eltérések pedig igen lé­nyegesek. A kormányelnök kijelentette, hogy a kiegyezési kérdések, névszerint a vám, a restitutio, a fogyasztási adó, a quota és a bankkérdés együtt szoros összeköttetésben vannak s az nem is lehet másként, mert mindkét fél engedett 8 a mit az egyikben egyik engedett, azért compensatiót kapót a másikban. Az osztrák kormány részéről tett nyi­latkozat az összetartozást azonban kétségbe vonja, tagadja s lényeges módosítások eshetőségéről szól, még pedig éppen a bankkérdésre vonatkozólag és a magyar kormánynyal njabb egyezkedéseket helyez kilátásba. Ennélfogva azon kérdést intézi a minisz­terelnökhöz : l-ször. Történt-e május 11. óta a két kor­mány közt valami megállapodás, mely a bankkér­désre vonatkozó megállapodásokat megmásította, vagy pedig a magyar kormány a főelveket meg­másíthatatlan alapul tekinti, melyeket ezentúl is fentart ? 2- szor. Ragaszkodik-e a magyar kormány ahhoz, amit okt. 4-én kimondott, hogy a kiegye­zés egyes részei a bankügyét beleértve egymástól elválaszthatatlan kérdést képeznek és *sak együtt terjeszthetők szentesítés alá? 3- szor. Mit szándékozik tenni a magyar kor­mány, hogy a bankkérdésnek a többször említett elvek alapján való megoldását biztosítsa ? Tisza Kálmán miniszterelnök nem tartja ugyan elvileg szükségesnek, bogy in­terpellate történjék, de miután tudva van, bogy egy részről interpellate van készülőben, nem ellenzi, bogy a párt kebeléből inter­pellate intéztessék. A mi Wabrmann képviselő első kérdé­sét illeti, arra nézve, hogy történt-e május 11-ke és okt. 4-ke óta valami, a mire nézve megváltozott volna a helyzet a két kormány közt, b atá roz ott a n nyilvánítja, hogy semmi ilyes nem történt (he­lyeslés), és legyen meggyőződve az értekez­let, bogy ha a kormány szükségesnek látta volna az ország érdekében változtatásokat, módosításokat tenni, a május 11-én és október 4-én elmondott megállapodásokra nézve nem késett volna egész őszinteséggel a párt és illetőleg a ház elhatározása alá bocsátani a kérdést. Miután abból indul ki® hogy a házban meg fog történni az inter­pelláló, nem szándékozik adandó válaszát most részletezni, hanem csak röviden, sza­batosan és határozottan a kővetke­zőket válaszolja: l-ször, hogy a kormány azok után, me­lyek a két kormány közt történtek, jogo­sult volt máj. 11-én a bankügy-megálla­podásokra nézve, valamint okt. 4-én tett nyi­latkozatainak megtételére, a melyben ki­mondotta, hogy habár ezen kérdések jogi összefüggésben nincsenek is, de azon po­litikai összefüggésben vannak, hogy szentes i tés alá csakisegyüt- tesen terjeszthetők. A másik az, hogy a kormány mind a május 11-én, mind az okt. 4-én tett nyilatkozatát ma is fentartja. (Elénk helyeslés.) A mi a harmadikat illeti, hogy mit szándékszik tenni a kormány, erre azt vála­szolja, hogy első feladatának fogja tartani biztos, kétségbevonhatlan bizonyí­tékokat szerezni az iránt, hogy az oszt­rák kormány álle a máj. 11-ki és okt. 4-ki nyilatkozatokban megjelölt alapon, és asze­rint a mint erről meggyőződik, fogjatovábbi eljárását megtenni. (Élénk helyeslés.) Ezatán Zsedényi szólal fel, ki mindenek­előtt azon kérdést fejtegeti, vájjon szükséges-e hogy a képvisel őbáz tudomásul vegyen olyant, ami nem egyéb, mint egy clubban történt nyilat­kozat; szükséges-e a képviselőháznak közbenjárása, mintegy atyáskodása, holott tudjuk bizonyosan, hogy a kormány ragaszkodik a sokszor jelzett megállapodásokhoz. Csernátony azon nézetét fejezi ki, hogy igenis szükséges az interpellate előterjesztése, mert az osztrák kormány oly nyilatkozatot tett és pedig 3 párt együttes értekezletén, a melynek követkéz tében kétségbe lehet vonni azt, hogy a magyar kormány bona fidessel járt el, és ezen interpella- tióval mintegy elégtételt szolgáltatunk .a magyar kormánynak. (Élénk helyeslés.) Móricz Pál kijelenti, hogy a felolvasott in­terpellálta szövegét elfogadja, mihez az értekei- let is hozzájárul. Miután aminiszterelnök még kijelentette, hogy ha az interpellálta megtétetik azt, a mit még hozzá akar adni, a mi nyomatékos, de a lényeget nem változtatja, el fogja mondani, az érte­kezlet véget ért. Az értekezleten jelen volt 174 tag és minden miniszter. Gróf Andrássy külügyér ma este vagy hol­nap Budapestre jön. Röviden constatáljuk, hogy a koronának nem volt előleges tudomása Depretis ur nyilat­kozatának szövegéről; s hogy ő felsége kijelentése Reehbauer előtt, hogy az Auersperg kormánynyal meg van elégedve, jóval megelőzte azt a nyi­latkozatot. Az osztrák minisztérium tagjai közül ketten, valószinüleg Pretis és Lasser urak e napokban — s tán már holnap — Budapestre jönnek. A „Pester Lloyd“, vonatkozva mai má- ^ sodik czikkünkre, köveskezőleg magyarázza ki ama bizonyos „tévedés“ értelmét: „Az „Ellenőr“ félreértett bennünket. Nekünk is volt tudomásunk azon jegyökönyvek létezéséről. A megrovás csak odairányult, hogy a magyar kor­mány a bank képviselőit nem azonnal az alapelvek megállapítása után vonta a részletek kidolgozásához — ami által néhány hónap­pal előbb kiderült volna, mit csak most annyi idővesztés és fáradság után tudunk meg: hogy tán a Nemzeti bank nem hajlandó amaz alapelvek elfogadására — vagy pedig szükséges lett volna az alapelvek megállapítása után egy általános pályázati felhívást intézni mindazokhoz, kik ezen elvek alapján egy osztrák-magyar bankhoz járulni készek volnának; ez próbaköve lett volna annak, vájjon az osztrák kormány csakugyan más pályá­zókat is figyelembe venni, vagy pedig a Nemzeti bankkal való szerződést minden áron létesíteni akarja-e, esetleg oly áron is, melyet megadni nem tudunk: Magyarország jogos követeléseinek árán. ügy az egyik, mint a másik esetben a helyzet már rég tisztázva lenne — holott az ma — né­hány héttel az összes kiegyezési törvények elő­terjesztési határideje előtt még igen bonyolódott“. Erre csak azt jegyezzük meg, hogy a két kormány megállapodásainak értelmében sohasem tekinthette a nemzeti bankot harmadik hata­lomnak, és sem azonnal, sem később nem lehe­tett a kérdést oly kapcsolatban contemplálni, mely az eldöntést bármi részben a nemzeti banktól tette volna függővé. A nemzeti banknak a dualisticus bank-szervezet alapján adandó bank-privilegium te­kintetében csak elsőbbséget adott a két kormány, s együttes kötelezettséget vállalt egyszers­mind arra való nézve, hogy azon esetben, ha a nemzeti bank ez elsőbbség kedvezményével élni nem akar, más vállalkozó kerestessék. A két kor­mány a privilégium feltételeit állapította meg, mihez a két kormányon kivül senkinek nem volt köze. A vállalkozónak csak az alapföl­tételek elfogadása adhatott jogot a tisztán bank- müszaki részekre vonatkozó módositások iránt vé­leményt nyilváníthatni. Lucám ur érvelései. i. Az osztrák Nemzeti bank választmánya a két pénzügyminiszter banktervezete érde­mében tartott hétfői ülésén egyhangúlag magáévá tetts Lucám ur viszautasitó javas- atát. Niucs ugyan még szöveg szerint is­merve előttünk a válasz, melyet a bank a íét kormánynak adni fog, a bank köreiből ríszivárgó hirek azonban sejteni engedik íogy úgy maga a határozat, mint annak indokolása, mégis nem lesz a Lucám ur által jelentésében használt impertinens han­gon tartva. Azon remény, hogy a bank válaszirata el fogja találni tudni azon ille­delmes hangot, melyen egy üzércsoportnak, még ba oly hatalmas tőzsérekből áll is, a neki tisztességes hangon s tisztességes üzletet kínált kormányokhoz szólnia kell: felment bennünket az alól, hogy Lucára ur insolen- tiáira érdemlegesen reflectáljunk. Másrészt azonban az elutasítás ténye s annak szük­ségkép Lucám ur indokolására támaszkodása szükségessé teszi, bogy tehát ez indokolással részünkről is tüzetesebben foglalkozzunk. Lucám ur hangja s azzal egyidőben az osztrák kormány perfídiája méltó megbot­ránkozást keltettek ugyan Magyarország minden rétegében; azonban feháborodásunk teljes jogosultsága mellett is, ma még annyival kevésbé van okunk teljesen elej- tettnek tekinteni a dualisticus bank eszméjét, mert az a két állam közt fenforgó közgaz­dasági kérdések lánczolatábau oly szemet képez, a melynek kivetése az egész lánczot megbontja. Nekünk itt Magyarországon a dualisticus bank nem nőtt össze lelkűnkkel, s nincs nagy Magyarországon józan ember, ki azt a jogosult magyar igények teljes kielégittetésének tartaná. Elfogadjuk azt azonban, mint a jelen viszonyok némi ta- gadhatlan javítását; elfogadjuk politikai tekintetekből, hogy a közös monai'cbia külső bajait a visszautasítás által belegye- netlenkedéssel ne szaporítsuk, de köve­teljük egyszersmind, mint az ugyanezen tekinteteknek álta­lunk hozott egyéb közgazdasági áldozat minimális recompensa- tióját. Ma még nincs kizárva annak le­Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre ................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre ............................5 „ — kr. Egy hóra .................................1 „ 80 krjj Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza &z „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Peaten, uádor-utozf., 6. ».) Százaléka könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. POLITIKAI NAPILAP.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék