Ellenőr, 1876. december (8. évfolyam, 332-360. szám)

1876-12-02 / 333. szám

Előfizetési árak: Egész éne . . 30 frt — kr. Évnegyedre 1 5 frt — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 kraj­c :­r. (Szerkesztési iroda: Budapesten, addor-utcza 6. szám, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP: hirdíté­k /elvételn Budapesten, nádor-utcza B. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lau­te & Cse­ czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákos Árok-utcza 431. sz. Qirató-ravatal: OFfized­apes­ten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 333. szám. __ Budapest, szombat, deczember 2. 1876. VIII. évfolyam. Táviratok. Bécs, decz. 1. (Reichsrath.) A kereskedelem­ügyi miniszter a következő törvényjavaslatokat ter­jeszti elő: 1877-iki államvasut-épitkezésre külön hitel megnyitása ; kezelési kimutatás az építkezés­ben levő államvasutakról; a biztosított és a­ for­galmi költségekben hiányt felmutató vagy tetemes pénzelőlegekkel terhelt, vasutak viszonyának szabá­lyozása ; a déli vasúttal fennálló szerződések mó­dosítása ; a braunau-strasswaldhi vasútnak állami megvétele; a prága-duxi vasútnak a brux-kloster­­grabi vonal kiépítésére nyújtandó állami előleg. A miniszter kifejti azon álláspontot, melyből a kor­mány ezen javaslatok szerkesztésénél kiindult és kéri a házat, fontolja meg nem jobb-e a vasutakat állami kezelésben tartani, minek folytán a részvé­nyesek részvények helyett biztosított állampapíro­kat kapnának az államtól; ha a ház ez iránt nyi­latkozó­­, a kormány erre vonatkozólag egy nagy­szabású tervet fog előterjeszteni. A jelenlegi pilla­nat erre ugyan nem igen alkalmas, de a vasúti ügy oly sürgős, hogy nem lehet vele várakozni. Végül a javaslatokat a ház jóakaró és szíves meg­fontolásába ajánlja­­minden oldalról helyeslés). — Ezután elfogadtatott a kormány javaslata a jegy­­zőségi szervezet megváltoztatása iránt, úgyszintén hosszabb vita után a bizottság javaslata a prosz­­niczi „Matice skolske“ által egy cseh főreáliskoláért beadott kérvényére vonatkozólag. — A kereskedelem­­ügyi miniszter válaszol a vasúti tarifa tárgyában tett in­­terpellátióra fejtegetve az idevonatkozó eddigi tárgya­lásokat és indokolva a kormány eljárását.­­ Kopp és 101 elvtár­sa interpellálják az igazságügyminisztert egy lapnak confiscatiója és a nemsokára következett szabadonbocsátása miatt. — A legközelebbi ülésre, keddre, a költségvetés tárgyalása tűzetett ki. Zágráb, decz. 1. Moll­in áry táborszer­nagy ma délelőtt ide érkezett s a pályaudvaron a tábornoki kar által fogadtatott. — K r a u s s ud­vari tanácsos legközelebb érkezik ide. — A tiszti kar ma bemutatta magát az új polgármesternek. Belgrád, deczember 1. (A „P. C.“ táv­irata.) Tegnap tábori gyógyszertárak, egész­ségügyi kocsik, tépéssel és kötőszerekkel rakott nagy kosarak és 3800 bunda érke­zett ide Oroszországból a Bulgáriában ope­rálandó hadsereg számára , azon utasítás kíséretében, hogy az összes tárgyak minél­­előbb Alekszinácz környékére küldessenek. Belgrád, decz 1. (A „P. C.“ távirata.) Tegnap számos tábori orvos, mindannyi osztrák - magya­r alattvalók, kiket a szerb kormány a közelebb lefolyt hadjá­ratra szerződtetett, a szolgálatot felmon­dotta és Belgrádot elhagyta, mivel a kor­mány a szerződést megszegve, dí­jaikat visszatartotta és a kifizetésnél 20°/o-ot levont. Belgrád, decz. 1. (A „B. C.“ távirata.) A belügyminiszter utasította a hatóságot, hogy előkészületeket tegyen deczember végére, hogy a Kladovából érkezendő nagyszámú oroszok mindennel elláttasanak, s elegendő közlekedési eszköz legyen. Pétervár, decz. 1. Az aktiv hadsereg főparancsnoka ma délután két órakor, a Nikolai-vasút különvonatán, Nikolai Nikola­­jevics nagyherczeg kíséretében Kiseneffbe utazott. A nagyherczeg búcsúszavai, melye­ket a pályaudvaron összegyűlt tisztekhez intézett, hangos felkiáltásokkal fogadtattak ; a trónörökös az elutazót a pályaudvaron kisérte. Bistroem tábornok a főparancsnok­nak egy istenképet nyújtott át mint a tis­zti kar ajándékát, melyért a nagyherczeg meleg kifejezésekben köszönetet mondott. Bécs, decz. 1. Csernajeff tbk. nagy kísérettel ide érkezett. Bécs, decz. 1. Az 1864-iki államsorsjegyek kisorsolásánál: 464 sor. 48 sz. a főnyereménynyel, 3925 sor. 3 sz. 20,000 írttal, 771 sor. 28 sz. 15,000 írttal, 912 sor. 69 sz. 10,000 írttal, továbbá a következő sorozatok huzattak ki: 60, 71, 1398, 1749, 1759, 3224, 3313, 3324, 3477, 3577. Róma, decz. 1. A „Liberta“ jelenti, Sa­lisbury rövid időzése alatt Olaszországban kijelenti, hogy igen békülékeny eszmékkel megy Konstantinápolyba, a conferentiától practicus eredményt, vár.­­ Továbbá ezt mondja: Salisburynak nem volt külön mis­siója az olasz kormány számára és nem volt külön javaslatokat teendő. Salisbury azt monda, utazásának czélja a különböző kor­mányok nézeteiről tudomást venni és azo­kat az­ angol cabinet szándékairól informálni. Róma, decz. 1. Az „Opinione“ jelenti, hogy biztosítják, mikép Salisburynak a ca­­binetekkel szemben tett nyilatkozatai egy Anglia részéről való háború eszméjét kizár­ják és előre látnak egy orosz-török háborút, minthogy Törökország a kívánt biztosíté­kokat lehetetlen, hogy nyújthassa, és va­lószínűtlen, hogy Törökország a Bulgária megszállása eszméjének nem fog fegyverrel ellenállani ; ez esetre vonatkozólag Angliá­nak azon eszmét tulajdonítják, hogy Egyip­tomban némely fontosabb pontokat meg­szálljon. — Egy Anglia és Törökország közti szerződésben nem hisznek. Róma, decz. 1. A „Diritto“ jelenti: Salisbury ma elutazott; az angol közben­járó és Melegari értekezéseikben kölcsönösen azon meggyőződésre juthattak, hogy Olasz­ország és Angliának szándékai a jelenlegi viszonyok között csak a fölkelt tartomá­nyok komoly és tartós alapon nyugvó pa­­cificatiója által való fentartására az európai békének irányozvák. Salisbury engesztelé­keny beszédének benyomása általában igen kielégítő volt. Bukarest, decz. 1. A képviselő-kamarában a kormány rendkívüli hitelt kért az összpontosított hadseregnek az év végéig való fentartására. — A dohányegyedár­ság regaleja iránti interpellátio alkalmából az ide vonatkozó administratio meg­vizsgálása rendeltetett el. — A senatus még nem döntötte el, hogy jóváhagyja-e perbefogását a vá­dolt exminisztereknek, a­kik most senatorok.” Berlin, decz. 1. A „Nordd. Ztg.u fejtegeti a párisi közkiállítást és kiemeli, hogy a porosz kormány, miután a német iparosok többsége rész­vételét megtagadta és így a német érdek nem for­gott fenn, csak a franczia államérdekkel állott szem­ben, melyért nem akarná az ország adófizetőire a jelentékeny áldozatokat ráróni. Berlin, decz. 1. A „Kreuz-Zig.” szerint Angolország indítványozta, hogy a határjelölő bi­zottság a szerb-török barertéren a munka sokasága miatt szaporittassék. BUDAPESTI S Z 1 N L A P 0 K. Budapest, szombat, deczember 2. Nemzeti színház. Vár­szinház. Sába királynője. . Először.: Navy dalmű 4 felvonásban A rablógyilkos. M­agy dalmű 4 felvonásban. Vígjáték 1 felvonásban Salamon Odry L. Ezt követi: Baal-Hanán, Gallián Felhívás kerin-Assad Udvardy Főpap Kőszeghy . . gore. ^ Sulamith Nagyné B. Vigjáték 1 felvonásban. Sába királynője Tannerné . I. Végül: Aszaróth Nádryné C O X é­s B O X • Kezdete 7 órakor. Bohózat 1 felvonásban. N­é­p­s­z­i­is h­á­z. Először : Két menyegző. Eredeti uj népszínmű dalokkal 5 képben. Jókai Mór elbe­szélése után irta Csepreghy Ferencz, zenéjét E. E. Csukási Orbán — — — — Tihanyi Éva, leánya — — — — — Rákosi Fáni Gubádi Márton — — — — Horváth Pista, fia — — — — — Tamási Tarka Vicza, szolgáló Csukásdnál — Szabó Karola Vallon katonák hadnagya — — Váradi Vallon káplár — — — — Solymosi Csukási Pongrácz — — — — Zádor Körmendi Jonathán, esperes — — Kovács István Kezdete 7 órakor. .........-aaBBmM—i'liniHMnmiMi— 11 u m 11 iummijmj t'fmejfTrWfiín'ki ’W-rvrem UTÜLSO POSTA. Lord Salisbury Rómába érkeztét az „Opinione“ hosszú czikkben üdvözli. Teljes bizal­mat fejez ki Anglia békés és becsületes szándékai, s gyanút Oroszország iránt. A czár békés biztosí­tásainak — úgymond — hitelt lehet adni, de nem szabad elfeledni, hogy az orosz hadsereg egy ré­szének mozgósítása s kölcsön kiírása különös ellen­tétet képez a császár beszédéhez. A­mi Olaszor­szágot illeti, Salisbury marquis meg fog róla győ­ződni, hogy ez mindenek előtt a béke föntartását akarja s „semminemű“ nagyralátó szándékokat nem táplál. Nincs mit rejtegetnie, s nyilt lehet mindenkivel szemben. A belgrádi hangulatról szomorú képet rajzol a „Nat. Ztg.“ Milán fél népszerűtlen­sége miatt, s általában a forradalomtól, és az orosz katonák szeretetreméltó jelenlétével szemben oly rendszabályokat tett, hogy valami zendülés ki­törését fegyverrel lehessen elfojtani. Csernajeff, kiről alább két helyt is megemlékszünk, a „Golos“ levelezője szerint a legszemtelenebb szédelgést űzte Szerbiában. Külön „haveztéri corresponded bureaut“ rendezett be busásan fizetett hivatalnokokkal, s szórta a hazug faireket Szerbia, Oroszország s a világ szemébe­n a szerb kormány költségén, melynek annyi pénze sem volt, hogy az éhezőkön segíthetett volna, míg Csernajeff folyton előléptetett tisztjei és táborkara a legdrágább lakomákkal és borokkal dobzódtak. Bulgáriából jelentik a „Times“-nak, hogy a Szadullah bej vezetése alatt kiküldött vizs­gáló­bizottság, nem talált vétkes muzulmáno­kat, hanem 42 bolgárt vádolt azzal, hogy a fel­kelésben résztvettek, s őket a Murad által engedett amnestia daczára halálra ítélte. A porta a tett fel­szólalásokra kijelentette, hogy ezek csak szám­űzetni fognak. Budapest, deczember 1 Egy kis Szentivánéji-álomféle. Az osztrák urakon esett meg. Tisza Kálmán készhelyzetre várja az osztrák urakat: Lassert, Depretist. Egészsé­gükre váljék. És ne sajnáljon tőlük a jó isten ehhez hasonló sok számos napokat. Szinte elképzeljük, mily szívbeli gyö­nyörűség leszen találkozásuk a „Pester Lloyd“ ma esti második kiadásával, melyben jó németre lefordítva vagyon a magyar kormányelnök magyarán kimondott véle­ménye az osztrák miniszter urak jeles ter­mészeti sajátságairól. Mily nagyszerű lesz bennük az önbecsérzet e magvas mondások­tól, melyekben minden szó egy metszett tükör, ák­ maguk ékes államférfim termetét tetőtűl talpig visszatükröző. És meg vagyunk győződve, hogy soha semmiféle Midsumm­er­­nights-dreamben, soha semmiféle Bottomnak — vulgo Zuboly — nem volt még olyan vívódása az álom visiói s az ébrenlét között, mint lesz ezen varázstükör előtt azoknak az uraknak, akik álmodtak valamit s­ome fel­ébredőnek. „Man is but an ass if te go about to expound this dream.“ Már bizony mi nem tudjuk, hogy egé­szen hasonló töprengésekben fog-e eltelni az osztrák miniszter urak budapesti éje, mint Zuboly barátunk reggele a Szentivánéji álomban ; de — sértésül ne vegye Zuboly ba­rátunk — a helyzetben van némi analógia, az bizonyos. Álmodtak és azt álmodták az osztrák miniszter urak, hogy tündér berekben tün­dérekkel jártak csókolózva szerelmetesen, szíva az örök ifjúság levegőjét, örök tün­dérzabot ropogtatva hozzá, az örök hatalom abrakos tarisznyájából. És álmodták, hogy mit nekik már most minden földi kötés és hatalom s beszéltek álmukban „legális előre­látással kifejezett* szószegésről, hatalmasko­dásról minden halandók felett, s gondolták alatta a magyar kormány kijátszását. Szép álom volt ez; kár, hogy egy kis kellemet­len appendix is bólinthat hozzá a tükörből, melyet Budapesten praesentálnak nekik mire felébredtek.­­ „Az ember szeme még nem hallott, füle nem látott, keze nem ízlelt olyat, what me thought I was, and what methougt I had.“ Egy kis összehasonlító nyelvészetre kell olvasóinkat kényszeríteni, hogy az osztrák kormány e csinos helyzetét kellőleg méltá­nyolhassák a Szentivánéji álom kapcsában. D e p r­e t i s ur megkülönböztetést tesz a kiegyezés részei közt. Tisza Kálmán min­denre nézve fen­tartja a kapcsolatot s a solidaritást. Depret­s úr a bankügyi vég­leges megállapodást a lényeges dolgokban is a nemzeti banktól teszi függővé. Tisza Kálmán kijelenti, hogy a két állam kor­mánya nem tehette és nem fogja te­hetni soha függővé megállapodásait egy ily pénzintézetnek elhatározásától. Depretis ur legálisan kifejezett előrelátást emleget lényeges módosításokat illetőleg. Tisza Kál­mán idézi Auersperg herczeg úr levelét, mely ily módosítások leyális előrelátását indi­­gnatióval utasítja el, s kijelenti, hogy ő sem tettel, sem nyilatkozattal nem adott rá okot, őt ily módosítások előrelátásával gya­núsítani. Depretis úr ajánlkozik új­ab­b tárgyalásokba bocsátkozni a bankügy felett a magyar kormánynyal, Tisza Kál­mán pedig kijelenti, hogy nemhogy tárgya­lásba bocsátkoznék a szószegő osztrák urak­kal, de még szóba sem áll velük valamed­dig kétségbevonhatatlan bizonyítéka nem lesz aziránt, hogy áll-e az osztrák kormány a­ megállapított bankügyi egyezmény alap­ján s tud-e biztosítékot nyújtani arra nézve, hogy a Szentivánéji-álomba nem re­­cidivázik. És végre a leghatározottabban kije­lenti a magyar kormányelnök­­— ott a nyilatkozata a túlsó lapon, megértheti be­lőle a ki olvasni tud, s tán némely ellen­zéki Zubolyaiak is, akik bizonyosan nemzeti káromkodást vártak a kormányelnöktől vagy oly baklövést erély czím alatt, mely az osztrák kormányt kisegítse a maga vezette tőrből­ — mondjuk, kijelenti a magyar kormányelnök, hogy nem ismer álmodott hatalmakat maga felett a maga kijátszá­sára, akár­milyen tündérberekben jártak légyen; s appellál a nemzet valódi erejére, hogy az osztrák urak tisztán megérthessék, hogy tündérálmukból aligha átvihetnek egyebet az ébrenlétbe annál a reminiscen­­ciánál, melytől Zuboly barátunk a fejéhez kapkodott. Az oszt­rá­k-m­agyar monarchia meg­hatalmazottjai a konstantinápolyi conferentián gr. Zichy Ferencz 63 b. C­a­lice Henrik lesznek. Erre vonatkozólag a hivatalos lap mai száma a következő közlést tartalmazza: „Ő császári és apostoli királyi felsége a kö­zös külügyminiszternek előterjesztése folytán, folyó évi november hó 26-án kelt legfelsőbb határozványá­­val, a Konstantinápolyban tartandó conferentiához: vásonykeői gróf Zichy Ferencz nagykövetet első, és báró Calice Henrik diplomatiai ügyvivőt és főconsult Bukarestben második osztrák-magyar meg­hatalmazottá, — utóbbit valóságos rendkívüli kö­vetté és meghatalmazott miniszterré való egyidejű előléptetéssel, — legkegyelmesebben kinevezni mél­­tóztatott. A király holnap, szombaton, délben Budára jön, hol azonban csak néhány órát tölt, mely idő alatt az osztrák minisztereket is fogadja. Ő felsé­gével báró Wenckheim miniszter úr is bejön Gö­döllőről, hova ma délután ment ki. Ő felsége a jövő kedden, azaz folyó hó 5-én d. e. 9 órakor a budapesti kir.­váriakban kihall­gatást fog adni ; előjegyzések a mondott napig a cabineti irodában eszközöltetnek. Egy ismerősünk, ki most jött vissza Belgrád­­ból, felkéri közleni kérdését, hogy bírnak-e tudo­mással monarchiánk kormányzó körei s jelesen a közös külügyérség és közös hadügyérség a tény­ről, miszerint Szerbiába most már rendes zászlóalj­ként érkeznek a muszkák, s hogy ennek folytán Magyaroszág-Ausztria tőszomszédságában egy orosz hadsereg lesz csoportosítva nemsokára. Roskoványi Ágoston nyitrai püspök, püspökké szenteltetésének huszonötödik évfordulója emlékére, nov. 30-dikán a nyitrai székes­káptalan kezelésére kétszázezer forintról és ezer darab aranyról szóló alapító-levelet tett le, melynek nyolczadik pontja 15 tanulói ösztöndíj­­állomást alapít 80—80 írttal, még pedig tizet a nyitrai, hármat a trencséni és kettőt a zsolnai gymnasium részére. A s­z­é­k­el­y­fö­l­di képviselők a szé­kely házi­ ipar kérdésében P­a­p­p Lajos képviselő úrnál ma este értekezletet tartottak, melyen J­á­­gocsi Péterffi József miniszteri biztos úr is megjelent, és a székely házi-ipar állásáról a ki­­vántató társadalmi és kormányi intézkedésekről s a székely ipar-egylet eddigi működéséről igen ér­dekes előadást tartott, fölhíván a székelyföldi kép­viselőket az egylet és a székely házi-ipar fejlesz­tése ügyében, mint első­sorban hivatottakat, a tör­vényhozásban és a kormánynál az ügy emelése szempontjából mindennt,­mi hatáskörökben áll, meg­tenni , és végre a Sepsi-Szent-Györgyön fölállí­­tandó fonó­gyár ügyében tett előterjesztéseket. A teljes számban megjelent képviselők elhatározták az ügy legmelegebb pártolását, a miniszteri biztos­nak felvilágosításai és előterjesztéseiért köszönetet szavaztak. Ugyanez alkalommal Papp Lajos kép­viselő bejelenti az értekezletnek, hogy Trefort mi­niszter úrnál a székely házi­ipar és fonógyár ügyé­ben több képviselőkkel együtt már tett is lépése­ket, a miniszter úrtól azon biztosítást nyerték, hogy a székely ipar­egyletnek a kormány teljes erköl­csi támogatását ígérheti, anyagilag is mindazt meg fogja tenni, ami a jelenlegi költségvetés ke­retében tehető. Midőn ezen értekezletről örömmel veszünk tudomást, nem hangsúlyozhatjuk mi sem eléggé, hogy a székely és erdélyi képviselő uraknak ily irányú a gyakorlati életben elmaradhatatlan ered­ményre jogosító összejövetele sokkal biztosabb esz­köz az ott levő állapotok javítására, mint a szűnni nem akaró örökös panasz és a mulasztásoknak egyik faktorról a másikra való hárítgatása. A külügyminisztériumban tegnap ír­ták alá gr. Andrássy és a franczia nagykövet a magyar-osztrák és franczia kereskedelmi szerződés érvényének hat havi meghosszabbítására vonatkozó egyezményt. A szerződés f. évi decz. 31-dikén járt volna le, s igy még 1877. július elsejéig marad érvényben. A Phylloxera-kérdéshez. Herman Ottó úrtól a következő sorokat vettük: Akadtak tekintélyes állású és számú emberek, a kik­­azt hiszik, hogy az „Utas“ aláírása, az „Ellenőr“ mai számában megjelent czikket én írtam volna. Az „Ellenőr“ t. szerkesztősége bebizonyít­hatja, hogy ez nem igaz. Én teljes életemben nyiltan szerettem eljárni s minden szavamért elvállalom a felelősséget. Ezt mindenekelőtt akartam kifejezni. A mennyiben a mondott czikk javaslatot is tartalmaz, t. i. a vizsgálatot, én evvel nem bajló­dom, mert én előttem csak az a baj áll, mely a szőlőt a Phylloxera képében fenyegeti, és áll az a gondolat: miként lehessen ezen segíteni? A Phylloxera most téli álmát aluszsza, ezt az időt fel kell használni a dolog beható megbeszélé­sére, egy modus procedendi megállapítására. Én ezt így látnám jónak, és azt tartom, hogy az ügyet vagy az Akadémiához, vagy a Természet­tudományi társulathoz át kellene tenni, mindazon aktákkal­­együtt, a­melyek a földművelési minisz­tériumnál őriztetnek. A megbízott testület vélemé­nyétől függnének azután a többi lépések. Budapest, deczember 1. 1876. Herman Ottó: Az igazságügyi költségvetés tárgyalása. Csendes igazságügyi vita folyt ma a házban. Feljegyzésre méltó dolog, mert ed­dig még csaknem minden költségvetési tár­gyalás alkalmával bőven kijutott a táma­dásokból a kormánypárti és ellenzéki szóno­kok részéről egyaránt. Ma a kormánypárt­ról — az egy Remetit kivéve — senki sem szólt az általános vita alkalmával. A jogászok átalában hallgattak, csak a szélső­bal próbálkozott kirándulásokat tenni az igazságügyi kérdések terén, csakhogy persze csekély szerencsével. Egy szónoka a szélső­balnak — Hegyessy —­ tájékozottságot mutatott ugyan a justitiai kérdések körül, de amit ez a szónok épített a szélsőbal jo­gászi reputatióján, már eleve lerombolta Simonfay, kinek nagy fogyatékán levőő jogtudományát jellemzi azon derültséget keltő nyilatkozata, miszerint a törvény­­könyvek p­á­l­y­áz­a­t u­t­j­á­n (á la kőszál­­lítás, árokmetszés, vagy tán akadémiai pá­lyázat?) készíttessenek. A mai vita átalában arról tett tanú­ságot, hogy a képviselőház csaknem párt­különbség nélkül elismeri, miszerint igaz­ságügyünk terén megtörtént, s a közel­jö­vőben már meg fog történni, ami nehéz vi­szonyaink között történhetik ; a megtakarí­tások terén pedig a kormány, a jelenlegi kereten belül, egyátalán nem tehet többet. A ház mai nagy mérvben tartózkodó ma­gatartása, s azon békés szellem, mely tán egy kivétellel, még a hiányokra rámutató szónokok beszédét is átlengette, arra mutat, hogy a képviselőház bizalommal viseltetik az igazságügyi kormány iránt. Kétségtelen igaz, hogy igazságszolgáltatásunknak számos és jelentékeny hiánya van, de e hiányok egy része kisebb-nagyobb mérvben megvan minden ország igazságszolgáltatásában, mert az igazságügyi szervezkedésnek még min­denütt megvannak a maga problémái, me­lyek megoldásán fáradozik a tudomány és törvényhozás egyaránt. Igazságügyünk lé­nyegesebb hiányai azonban legnagyobb részt szerencsétlen pénzügyi viszonyainkra vihe­tők vissza. Reformok, intézmények életbe­léptetése pénzáldozatokat igényel. Azért azok, kik hibáztatják az igazságügyi kor­mányt, hogy nem léptetett életbe több, külföldön hasznosnak bizonyult intézményt, gondolják meg, hogy ez pénz nélkül nem lehetséges. Könnyű ám fejtegetni a közvet­lenség, szóbeliség, esküdtszéki intézmény előnyeit, főleg ha az illető szónok nem rös­­teli ezen előnyök fejtegetését megolvasni valamely alkalmas kézikönyvben, hanem azok megvalósításának pénz nélkül való ke­resztülvitelére olyatén juridico-politikai fi­­náncztudomány volna szükséges, melylyel ha bírnak ezen reformok életbeléptetésének szónokai, kár hogy el nem árulták tudomá­nyukat, s annak világosságát ekként véka alatt rejtegették. Mert ne ringassa senki magát abban a csalódásban, hogy az es­küdtszéki intézményt a bűnügyekre, s a közvetlenséget és szóbeliséget az igazságügyi budget jelenlegi keretében megvalósítani le­het. Aki tudja, minő consequentiákat vonna maga után ezen reformok keresztülvitele, belátja, hogy az lehetetlen, s csak akkor lesz lehetséges, ha a megfelelő pénzáldoza­­tokat meg tudjuk hozni. E kérdések felett elméletileg vitatkozni meddő dolog, s bármennyire óhajtunk sa­ját részünkről is kibontakozni jelenlegi igaz­ságügyi állapotunkból, teljes rendszerváltoz­tatást, a szóbeliséget, közvetlenséget és es­küdtszékeket csak pénzügyeink javulása után reméljük megvalósíthatni. Ugyancsak pénz­ügyi viszonyaink adják meg a választ azon követelésre is, hogy a járásbíróságok mind felruháztassanak telekkönyvi hatósággal. Ami a codificatióra vonatkozólag tett észrevételeket illeti, kétségtelen igaz, hogy törvénykönyveink nagy része még nem ké­szült el, s nem nyúttatott be a képviselő­­házba. A büntető törvénykönyv már nem­sokára törvénynyé lesz ugyan, de annál ke­vesebb reményünk van arra, hogy egyha­mar polgári törvénykönyvünk legyen. De hát mit tehet arról az igazságügyi kor­mány, ha valódi törvényhozói talentum nem minden bokorban található, s éppen a pol­gári códex készítése tekintetében tett több kísértet meghiúsult. Az igazságügyminiszter egyébiránt biztosította a házat, hogy a ma­gánjogi codex részben már kész, részben pedig közel áll befejezéséhez. Ha a kormány elfogadná Simonfay indítványát, s pályáza­tot hirdetne codexek csinálására, persze egy­szerre el lennénk látva minden képzelhető törvénykönyvvel; de hát a­míg a codificatio ezen legújabb módja divatba nem jő, addig kénytelenek vagyunk úgy tenni, mint más nemzetek kormányai tesznek, hosszas és fá­radságos tanulmányok alapján, s beható megvitatás útján hozni törvényeket. A­mi a bírák fokozatos előléptetésére vonatkozó indítványt illeti, azt oly terjede­lemben mint tétetett nem helyeseljük, s kétségkívül az igazságügyi kormány sem helyesli. Ez indítványt elfogadni annyi volna, mint táplálni és megörökíteni a bírói kar­ban már­is felburjánozni kezdő bureaucra­­tiát, s a bírói testületet ezoptos kaszttá csontosítani. Azt azonban helyeselnék, ha annak valahára vége vettetnék, hogy a bí­rói pályán nem működött, gyakran tisztán csak administratív dolgokkal foglalkozó egyé­nek birákká, sőt felső birákká neveztetnek ki. A­mi pedig a bírói függetlenség visz­­szaállítását c célzó határozati javaslatot illeti, ennek az volt a hibája, hogy kissé korai volt. E tekintetben mi már kifejtettük né­zetünket, s most csak azt ismételjük, hogy a bírák függetlenségének visszaállítása to­vább nem halasztható, mint meddig a re­­ductiók azt utólagosan is szükségessé teszik. Ha a miniszternek nem lesz szüksége a három évre, ne várja azt be, s nyújtson be javaslatot a törvény idevonatkozó intézke­désének megváltoztatására nézve. Budapest, decz. 1. A bécsi lapok már a könyörgéshez kezdenek fordulni. A „Morgenpost“ arra kéri Magyarorszá­got, hogy legyen tekintettel a világhelyzetre. De hát miért nem kezdték ezen ők? Vagy tán az a világhelyzet nem volt meg a bécsi conferentiák és Preuis úr nyilatkozata előtt? Hát miért legyünk éppen mi mindenkor és min­denben tekintettel hol erre, hol arra. Legyen egyszer Ausztria is tekintettel a helyzetre, melynek veszélyes voltát mi sem tagadjuk, de nem enged­hetjük magunkat a rája való hivatkozással kizsák­­mányoltatni. Engedtünk mi már igen sokat a hely­zet követelményeinek, de most meg akarnak fosz­tani még attól is, a­mi a kiegyezés többi súlyos feltételeiért az egyedüli compensátiót képezi. Mert a bankkérdés reánk nézve kedvező megoldása nem a dualistikus szervezetben, nem a külön igazgatás­ban, hanem a biztosított és hiteligényeinket kielé­gítő 3O°/0 jegyforgalomban rejlenek. Ez ellen a 30°/0 ellen irányul a küzdelem osztrák részről, mert fél­nek attól, hogy Magyarország anyagi regenerá­­ciójára vezethet, s a zsákmány egy szép napon végkép kisiklik kezeik közül. Igen, de ha ezt az

Next