Ellenőr, 1876. december (8. évfolyam, 332-360. szám)
1876-12-02 / 333. szám
Előfizetési árak: Egész éne . . 30 frt — kr. Évnegyedre 1 5 frt — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajc :r. (Szerkesztési iroda: Budapesten, addor-utcza 6. szám, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP: hirdíték /elvételn Budapesten, nádor-utcza B. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cse czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákos Árok-utcza 431. sz. Qirató-ravatal: OFfizedapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 333. szám. __ Budapest, szombat, deczember 2. 1876. VIII. évfolyam. Táviratok. Bécs, decz. 1. (Reichsrath.) A kereskedelemügyi miniszter a következő törvényjavaslatokat terjeszti elő: 1877-iki államvasut-épitkezésre külön hitel megnyitása ; kezelési kimutatás az építkezésben levő államvasutakról; a biztosított és a forgalmi költségekben hiányt felmutató vagy tetemes pénzelőlegekkel terhelt, vasutak viszonyának szabályozása ; a déli vasúttal fennálló szerződések módosítása ; a braunau-strasswaldhi vasútnak állami megvétele; a prága-duxi vasútnak a brux-klostergrabi vonal kiépítésére nyújtandó állami előleg. A miniszter kifejti azon álláspontot, melyből a kormány ezen javaslatok szerkesztésénél kiindult és kéri a házat, fontolja meg nem jobb-e a vasutakat állami kezelésben tartani, minek folytán a részvényesek részvények helyett biztosított állampapírokat kapnának az államtól; ha a ház ez iránt nyilatkozó, a kormány erre vonatkozólag egy nagyszabású tervet fog előterjeszteni. A jelenlegi pillanat erre ugyan nem igen alkalmas, de a vasúti ügy oly sürgős, hogy nem lehet vele várakozni. Végül a javaslatokat a ház jóakaró és szíves megfontolásába ajánljaminden oldalról helyeslés). — Ezután elfogadtatott a kormány javaslata a jegyzőségi szervezet megváltoztatása iránt, úgyszintén hosszabb vita után a bizottság javaslata a proszniczi „Matice skolske“ által egy cseh főreáliskoláért beadott kérvényére vonatkozólag. — A kereskedelemügyi miniszter válaszol a vasúti tarifa tárgyában tett interpellátióra fejtegetve az idevonatkozó eddigi tárgyalásokat és indokolva a kormány eljárását. Kopp és 101 elvtársa interpellálják az igazságügyminisztert egy lapnak confiscatiója és a nemsokára következett szabadonbocsátása miatt. — A legközelebbi ülésre, keddre, a költségvetés tárgyalása tűzetett ki. Zágráb, decz. 1. Mollin áry táborszernagy ma délelőtt ide érkezett s a pályaudvaron a tábornoki kar által fogadtatott. — K r a u s s udvari tanácsos legközelebb érkezik ide. — A tiszti kar ma bemutatta magát az új polgármesternek. Belgrád, deczember 1. (A „P. C.“ távirata.) Tegnap tábori gyógyszertárak, egészségügyi kocsik, tépéssel és kötőszerekkel rakott nagy kosarak és 3800 bunda érkezett ide Oroszországból a Bulgáriában operálandó hadsereg számára , azon utasítás kíséretében, hogy az összes tárgyak minélelőbb Alekszinácz környékére küldessenek. Belgrád, decz 1. (A „P. C.“ távirata.) Tegnap számos tábori orvos, mindannyi osztrák - magyar alattvalók, kiket a szerb kormány a közelebb lefolyt hadjáratra szerződtetett, a szolgálatot felmondotta és Belgrádot elhagyta, mivel a kormány a szerződést megszegve, díjaikat visszatartotta és a kifizetésnél 20°/o-ot levont. Belgrád, decz. 1. (A „B. C.“ távirata.) A belügyminiszter utasította a hatóságot, hogy előkészületeket tegyen deczember végére, hogy a Kladovából érkezendő nagyszámú oroszok mindennel elláttasanak, s elegendő közlekedési eszköz legyen. Pétervár, decz. 1. Az aktiv hadsereg főparancsnoka ma délután két órakor, a Nikolai-vasút különvonatán, Nikolai Nikolajevics nagyherczeg kíséretében Kiseneffbe utazott. A nagyherczeg búcsúszavai, melyeket a pályaudvaron összegyűlt tisztekhez intézett, hangos felkiáltásokkal fogadtattak ; a trónörökös az elutazót a pályaudvaron kisérte. Bistroem tábornok a főparancsnoknak egy istenképet nyújtott át mint a tiszti kar ajándékát, melyért a nagyherczeg meleg kifejezésekben köszönetet mondott. Bécs, decz. 1. Csernajeff tbk. nagy kísérettel ide érkezett. Bécs, decz. 1. Az 1864-iki államsorsjegyek kisorsolásánál: 464 sor. 48 sz. a főnyereménynyel, 3925 sor. 3 sz. 20,000 írttal, 771 sor. 28 sz. 15,000 írttal, 912 sor. 69 sz. 10,000 írttal, továbbá a következő sorozatok huzattak ki: 60, 71, 1398, 1749, 1759, 3224, 3313, 3324, 3477, 3577. Róma, decz. 1. A „Liberta“ jelenti, Salisbury rövid időzése alatt Olaszországban kijelenti, hogy igen békülékeny eszmékkel megy Konstantinápolyba, a conferentiától practicus eredményt, vár. Továbbá ezt mondja: Salisburynak nem volt külön missiója az olasz kormány számára és nem volt külön javaslatokat teendő. Salisbury azt monda, utazásának czélja a különböző kormányok nézeteiről tudomást venni és azokat az angol cabinet szándékairól informálni. Róma, decz. 1. Az „Opinione“ jelenti, hogy biztosítják, mikép Salisburynak a cabinetekkel szemben tett nyilatkozatai egy Anglia részéről való háború eszméjét kizárják és előre látnak egy orosz-török háborút, minthogy Törökország a kívánt biztosítékokat lehetetlen, hogy nyújthassa, és valószínűtlen, hogy Törökország a Bulgária megszállása eszméjének nem fog fegyverrel ellenállani ; ez esetre vonatkozólag Angliának azon eszmét tulajdonítják, hogy Egyiptomban némely fontosabb pontokat megszálljon. — Egy Anglia és Törökország közti szerződésben nem hisznek. Róma, decz. 1. A „Diritto“ jelenti: Salisbury ma elutazott; az angol közbenjáró és Melegari értekezéseikben kölcsönösen azon meggyőződésre juthattak, hogy Olaszország és Angliának szándékai a jelenlegi viszonyok között csak a fölkelt tartományok komoly és tartós alapon nyugvó pacificatiója által való fentartására az európai békének irányozvák. Salisbury engesztelékeny beszédének benyomása általában igen kielégítő volt. Bukarest, decz. 1. A képviselő-kamarában a kormány rendkívüli hitelt kért az összpontosított hadseregnek az év végéig való fentartására. — A dohányegyedárság regaleja iránti interpellátio alkalmából az ide vonatkozó administratio megvizsgálása rendeltetett el. — A senatus még nem döntötte el, hogy jóváhagyja-e perbefogását a vádolt exminisztereknek, akik most senatorok.” Berlin, decz. 1. A „Nordd. Ztg.u fejtegeti a párisi közkiállítást és kiemeli, hogy a porosz kormány, miután a német iparosok többsége részvételét megtagadta és így a német érdek nem forgott fenn, csak a franczia államérdekkel állott szemben, melyért nem akarná az ország adófizetőire a jelentékeny áldozatokat ráróni. Berlin, decz. 1. A „Kreuz-Zig.” szerint Angolország indítványozta, hogy a határjelölő bizottság a szerb-török barertéren a munka sokasága miatt szaporittassék. BUDAPESTI S Z 1 N L A P 0 K. Budapest, szombat, deczember 2. Nemzeti színház. Várszinház. Sába királynője. . Először.: Navy dalmű 4 felvonásban A rablógyilkos. Magy dalmű 4 felvonásban. Vígjáték 1 felvonásban Salamon Odry L. Ezt követi: Baal-Hanán, Gallián Felhívás kerin-Assad Udvardy Főpap Kőszeghy . . gore. ^ Sulamith Nagyné B. Vigjáték 1 felvonásban. Sába királynője Tannerné . I. Végül: Aszaróth Nádryné C O X és B O X • Kezdete 7 órakor. Bohózat 1 felvonásban. Népsziis ház. Először : Két menyegző. Eredeti uj népszínmű dalokkal 5 képben. Jókai Mór elbeszélése után irta Csepreghy Ferencz, zenéjét E. E. Csukási Orbán — — — — Tihanyi Éva, leánya — — — — — Rákosi Fáni Gubádi Márton — — — — Horváth Pista, fia — — — — — Tamási Tarka Vicza, szolgáló Csukásdnál — Szabó Karola Vallon katonák hadnagya — — Váradi Vallon káplár — — — — Solymosi Csukási Pongrácz — — — — Zádor Körmendi Jonathán, esperes — — Kovács István Kezdete 7 órakor. .........-aaBBmM—i'liniHMnmiMi— 11 u m 11 iummijmj t'fmejfTrWfiín'ki ’W-rvrem UTÜLSO POSTA. Lord Salisbury Rómába érkeztét az „Opinione“ hosszú czikkben üdvözli. Teljes bizalmat fejez ki Anglia békés és becsületes szándékai, s gyanút Oroszország iránt. A czár békés biztosításainak — úgymond — hitelt lehet adni, de nem szabad elfeledni, hogy az orosz hadsereg egy részének mozgósítása s kölcsön kiírása különös ellentétet képez a császár beszédéhez. Ami Olaszországot illeti, Salisbury marquis meg fog róla győződni, hogy ez mindenek előtt a béke föntartását akarja s „semminemű“ nagyralátó szándékokat nem táplál. Nincs mit rejtegetnie, s nyilt lehet mindenkivel szemben. A belgrádi hangulatról szomorú képet rajzol a „Nat. Ztg.“ Milán fél népszerűtlensége miatt, s általában a forradalomtól, és az orosz katonák szeretetreméltó jelenlétével szemben oly rendszabályokat tett, hogy valami zendülés kitörését fegyverrel lehessen elfojtani. Csernajeff, kiről alább két helyt is megemlékszünk, a „Golos“ levelezője szerint a legszemtelenebb szédelgést űzte Szerbiában. Külön „haveztéri corresponded bureaut“ rendezett be busásan fizetett hivatalnokokkal, s szórta a hazug faireket Szerbia, Oroszország s a világ szemében a szerb kormány költségén, melynek annyi pénze sem volt, hogy az éhezőkön segíthetett volna, míg Csernajeff folyton előléptetett tisztjei és táborkara a legdrágább lakomákkal és borokkal dobzódtak. Bulgáriából jelentik a „Times“-nak, hogy a Szadullah bej vezetése alatt kiküldött vizsgálóbizottság, nem talált vétkes muzulmánokat, hanem 42 bolgárt vádolt azzal, hogy a felkelésben résztvettek, s őket a Murad által engedett amnestia daczára halálra ítélte. A porta a tett felszólalásokra kijelentette, hogy ezek csak száműzetni fognak. Budapest, deczember 1 Egy kis Szentivánéji-álomféle. Az osztrák urakon esett meg. Tisza Kálmán készhelyzetre várja az osztrák urakat: Lassert, Depretist. Egészségükre váljék. És ne sajnáljon tőlük a jó isten ehhez hasonló sok számos napokat. Szinte elképzeljük, mily szívbeli gyönyörűség leszen találkozásuk a „Pester Lloyd“ ma esti második kiadásával, melyben jó németre lefordítva vagyon a magyar kormányelnök magyarán kimondott véleménye az osztrák miniszter urak jeles természeti sajátságairól. Mily nagyszerű lesz bennük az önbecsérzet e magvas mondásoktól, melyekben minden szó egy metszett tükör, ák maguk ékes államférfim termetét tetőtűl talpig visszatükröző. És meg vagyunk győződve, hogy soha semmiféle Midsummernights-dreamben, soha semmiféle Bottomnak — vulgo Zuboly — nem volt még olyan vívódása az álom visiói s az ébrenlét között, mint lesz ezen varázstükör előtt azoknak az uraknak, akik álmodtak valamit some felébredőnek. „Man is but an ass if te go about to expound this dream.“ Már bizony mi nem tudjuk, hogy egészen hasonló töprengésekben fog-e eltelni az osztrák miniszter urak budapesti éje, mint Zuboly barátunk reggele a Szentivánéji álomban ; de — sértésül ne vegye Zuboly barátunk — a helyzetben van némi analógia, az bizonyos. Álmodtak és azt álmodták az osztrák miniszter urak, hogy tündér berekben tündérekkel jártak csókolózva szerelmetesen, szíva az örök ifjúság levegőjét, örök tündérzabot ropogtatva hozzá, az örök hatalom abrakos tarisznyájából. És álmodták, hogy mit nekik már most minden földi kötés és hatalom s beszéltek álmukban „legális előrelátással kifejezett* szószegésről, hatalmaskodásról minden halandók felett, s gondolták alatta a magyar kormány kijátszását. Szép álom volt ez; kár, hogy egy kis kellemetlen appendix is bólinthat hozzá a tükörből, melyet Budapesten praesentálnak nekik mire felébredtek. „Az ember szeme még nem hallott, füle nem látott, keze nem ízlelt olyat, what me thought I was, and what methougt I had.“ Egy kis összehasonlító nyelvészetre kell olvasóinkat kényszeríteni, hogy az osztrák kormány e csinos helyzetét kellőleg méltányolhassák a Szentivánéji álom kapcsában. D e p re t i s ur megkülönböztetést tesz a kiegyezés részei közt. Tisza Kálmán mindenre nézve fentartja a kapcsolatot s a solidaritást. Deprets úr a bankügyi végleges megállapodást a lényeges dolgokban is a nemzeti banktól teszi függővé. Tisza Kálmán kijelenti, hogy a két állam kormánya nem tehette és nem fogja tehetni soha függővé megállapodásait egy ily pénzintézetnek elhatározásától. Depretis ur legálisan kifejezett előrelátást emleget lényeges módosításokat illetőleg. Tisza Kálmán idézi Auersperg herczeg úr levelét, mely ily módosítások leyális előrelátását indignatióval utasítja el, s kijelenti, hogy ő sem tettel, sem nyilatkozattal nem adott rá okot, őt ily módosítások előrelátásával gyanúsítani. Depretis úr ajánlkozik újabb tárgyalásokba bocsátkozni a bankügy felett a magyar kormánynyal, Tisza Kálmán pedig kijelenti, hogy nemhogy tárgyalásba bocsátkoznék a szószegő osztrák urakkal, de még szóba sem áll velük valameddig kétségbevonhatatlan bizonyítéka nem lesz aziránt, hogy áll-e az osztrák kormány a megállapított bankügyi egyezmény alapján s tud-e biztosítékot nyújtani arra nézve, hogy a Szentivánéji-álomba nem recidivázik. És végre a leghatározottabban kijelenti a magyar kormányelnök— ott a nyilatkozata a túlsó lapon, megértheti belőle a ki olvasni tud, s tán némely ellenzéki Zubolyaiak is, akik bizonyosan nemzeti káromkodást vártak a kormányelnöktől vagy oly baklövést erély czím alatt, mely az osztrák kormányt kisegítse a maga vezette tőrből — mondjuk, kijelenti a magyar kormányelnök, hogy nem ismer álmodott hatalmakat maga felett a maga kijátszására, akármilyen tündérberekben jártak légyen; s appellál a nemzet valódi erejére, hogy az osztrák urak tisztán megérthessék, hogy tündérálmukból aligha átvihetnek egyebet az ébrenlétbe annál a reminiscenciánál, melytől Zuboly barátunk a fejéhez kapkodott. Az osztrák-magyar monarchia meghatalmazottjai a konstantinápolyi conferentián gr. Zichy Ferencz 63 b. Calice Henrik lesznek. Erre vonatkozólag a hivatalos lap mai száma a következő közlést tartalmazza: „Ő császári és apostoli királyi felsége a közös külügyminiszternek előterjesztése folytán, folyó évi november hó 26-án kelt legfelsőbb határozványával, a Konstantinápolyban tartandó conferentiához: vásonykeői gróf Zichy Ferencz nagykövetet első, és báró Calice Henrik diplomatiai ügyvivőt és főconsult Bukarestben második osztrák-magyar meghatalmazottá, — utóbbit valóságos rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré való egyidejű előléptetéssel, — legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A király holnap, szombaton, délben Budára jön, hol azonban csak néhány órát tölt, mely idő alatt az osztrák minisztereket is fogadja. Ő felségével báró Wenckheim miniszter úr is bejön Gödöllőről, hova ma délután ment ki. Ő felsége a jövő kedden, azaz folyó hó 5-én d. e. 9 órakor a budapesti kir.váriakban kihallgatást fog adni ; előjegyzések a mondott napig a cabineti irodában eszközöltetnek. Egy ismerősünk, ki most jött vissza Belgrádból, felkéri közleni kérdését, hogy bírnak-e tudomással monarchiánk kormányzó körei s jelesen a közös külügyérség és közös hadügyérség a tényről, miszerint Szerbiába most már rendes zászlóaljként érkeznek a muszkák, s hogy ennek folytán Magyaroszág-Ausztria tőszomszédságában egy orosz hadsereg lesz csoportosítva nemsokára. Roskoványi Ágoston nyitrai püspök, püspökké szenteltetésének huszonötödik évfordulója emlékére, nov. 30-dikán a nyitrai székeskáptalan kezelésére kétszázezer forintról és ezer darab aranyról szóló alapító-levelet tett le, melynek nyolczadik pontja 15 tanulói ösztöndíjállomást alapít 80—80 írttal, még pedig tizet a nyitrai, hármat a trencséni és kettőt a zsolnai gymnasium részére. A székelyföldi képviselők a székely házi ipar kérdésében Papp Lajos képviselő úrnál ma este értekezletet tartottak, melyen Jágocsi Péterffi József miniszteri biztos úr is megjelent, és a székely házi-ipar állásáról a kivántató társadalmi és kormányi intézkedésekről s a székely ipar-egylet eddigi működéséről igen érdekes előadást tartott, fölhíván a székelyföldi képviselőket az egylet és a székely házi-ipar fejlesztése ügyében, mint elsősorban hivatottakat, a törvényhozásban és a kormánynál az ügy emelése szempontjából mindennt,mi hatáskörökben áll, megtenni , és végre a Sepsi-Szent-Györgyön fölállítandó fonógyár ügyében tett előterjesztéseket. A teljes számban megjelent képviselők elhatározták az ügy legmelegebb pártolását, a miniszteri biztosnak felvilágosításai és előterjesztéseiért köszönetet szavaztak. Ugyanez alkalommal Papp Lajos képviselő bejelenti az értekezletnek, hogy Trefort miniszter úrnál a székely háziipar és fonógyár ügyében több képviselőkkel együtt már tett is lépéseket, a miniszter úrtól azon biztosítást nyerték, hogy a székely iparegyletnek a kormány teljes erkölcsi támogatását ígérheti, anyagilag is mindazt meg fogja tenni, ami a jelenlegi költségvetés keretében tehető. Midőn ezen értekezletről örömmel veszünk tudomást, nem hangsúlyozhatjuk mi sem eléggé, hogy a székely és erdélyi képviselő uraknak ily irányú a gyakorlati életben elmaradhatatlan eredményre jogosító összejövetele sokkal biztosabb eszköz az ott levő állapotok javítására, mint a szűnni nem akaró örökös panasz és a mulasztásoknak egyik faktorról a másikra való hárítgatása. A külügyminisztériumban tegnap írták alá gr. Andrássy és a franczia nagykövet a magyar-osztrák és franczia kereskedelmi szerződés érvényének hat havi meghosszabbítására vonatkozó egyezményt. A szerződés f. évi decz. 31-dikén járt volna le, s igy még 1877. július elsejéig marad érvényben. A Phylloxera-kérdéshez. Herman Ottó úrtól a következő sorokat vettük: Akadtak tekintélyes állású és számú emberek, a kikazt hiszik, hogy az „Utas“ aláírása, az „Ellenőr“ mai számában megjelent czikket én írtam volna. Az „Ellenőr“ t. szerkesztősége bebizonyíthatja, hogy ez nem igaz. Én teljes életemben nyiltan szerettem eljárni s minden szavamért elvállalom a felelősséget. Ezt mindenekelőtt akartam kifejezni. A mennyiben a mondott czikk javaslatot is tartalmaz, t. i. a vizsgálatot, én evvel nem bajlódom, mert én előttem csak az a baj áll, mely a szőlőt a Phylloxera képében fenyegeti, és áll az a gondolat: miként lehessen ezen segíteni? A Phylloxera most téli álmát aluszsza, ezt az időt fel kell használni a dolog beható megbeszélésére, egy modus procedendi megállapítására. Én ezt így látnám jónak, és azt tartom, hogy az ügyet vagy az Akadémiához, vagy a Természettudományi társulathoz át kellene tenni, mindazon aktákkalegyütt, amelyek a földművelési minisztériumnál őriztetnek. A megbízott testület véleményétől függnének azután a többi lépések. Budapest, deczember 1. 1876. Herman Ottó: Az igazságügyi költségvetés tárgyalása. Csendes igazságügyi vita folyt ma a házban. Feljegyzésre méltó dolog, mert eddig még csaknem minden költségvetési tárgyalás alkalmával bőven kijutott a támadásokból a kormánypárti és ellenzéki szónokok részéről egyaránt. Ma a kormánypártról — az egy Remetit kivéve — senki sem szólt az általános vita alkalmával. A jogászok átalában hallgattak, csak a szélsőbal próbálkozott kirándulásokat tenni az igazságügyi kérdések terén, csakhogy persze csekély szerencsével. Egy szónoka a szélsőbalnak — Hegyessy — tájékozottságot mutatott ugyan a justitiai kérdések körül, de amit ez a szónok épített a szélsőbal jogászi reputatióján, már eleve lerombolta Simonfay, kinek nagy fogyatékán levőő jogtudományát jellemzi azon derültséget keltő nyilatkozata, miszerint a törvénykönyvek pályázat utján (á la kőszállítás, árokmetszés, vagy tán akadémiai pályázat?) készíttessenek. A mai vita átalában arról tett tanúságot, hogy a képviselőház csaknem pártkülönbség nélkül elismeri, miszerint igazságügyünk terén megtörtént, s a közeljövőben már meg fog történni, ami nehéz viszonyaink között történhetik ; a megtakarítások terén pedig a kormány, a jelenlegi kereten belül, egyátalán nem tehet többet. A ház mai nagy mérvben tartózkodó magatartása, s azon békés szellem, mely tán egy kivétellel, még a hiányokra rámutató szónokok beszédét is átlengette, arra mutat, hogy a képviselőház bizalommal viseltetik az igazságügyi kormány iránt. Kétségtelen igaz, hogy igazságszolgáltatásunknak számos és jelentékeny hiánya van, de e hiányok egy része kisebb-nagyobb mérvben megvan minden ország igazságszolgáltatásában, mert az igazságügyi szervezkedésnek még mindenütt megvannak a maga problémái, melyek megoldásán fáradozik a tudomány és törvényhozás egyaránt. Igazságügyünk lényegesebb hiányai azonban legnagyobb részt szerencsétlen pénzügyi viszonyainkra vihetők vissza. Reformok, intézmények életbeléptetése pénzáldozatokat igényel. Azért azok, kik hibáztatják az igazságügyi kormányt, hogy nem léptetett életbe több, külföldön hasznosnak bizonyult intézményt, gondolják meg, hogy ez pénz nélkül nem lehetséges. Könnyű ám fejtegetni a közvetlenség, szóbeliség, esküdtszéki intézmény előnyeit, főleg ha az illető szónok nem rösteli ezen előnyök fejtegetését megolvasni valamely alkalmas kézikönyvben, hanem azok megvalósításának pénz nélkül való keresztülvitelére olyatén juridico-politikai fináncztudomány volna szükséges, melylyel ha bírnak ezen reformok életbeléptetésének szónokai, kár hogy el nem árulták tudományukat, s annak világosságát ekként véka alatt rejtegették. Mert ne ringassa senki magát abban a csalódásban, hogy az esküdtszéki intézményt a bűnügyekre, s a közvetlenséget és szóbeliséget az igazságügyi budget jelenlegi keretében megvalósítani lehet. Aki tudja, minő consequentiákat vonna maga után ezen reformok keresztülvitele, belátja, hogy az lehetetlen, s csak akkor lesz lehetséges, ha a megfelelő pénzáldozatokat meg tudjuk hozni. E kérdések felett elméletileg vitatkozni meddő dolog, s bármennyire óhajtunk saját részünkről is kibontakozni jelenlegi igazságügyi állapotunkból, teljes rendszerváltoztatást, a szóbeliséget, közvetlenséget és esküdtszékeket csak pénzügyeink javulása után reméljük megvalósíthatni. Ugyancsak pénzügyi viszonyaink adják meg a választ azon követelésre is, hogy a járásbíróságok mind felruháztassanak telekkönyvi hatósággal. Ami a codificatióra vonatkozólag tett észrevételeket illeti, kétségtelen igaz, hogy törvénykönyveink nagy része még nem készült el, s nem nyúttatott be a képviselőházba. A büntető törvénykönyv már nemsokára törvénynyé lesz ugyan, de annál kevesebb reményünk van arra, hogy egyhamar polgári törvénykönyvünk legyen. De hát mit tehet arról az igazságügyi kormány, ha valódi törvényhozói talentum nem minden bokorban található, s éppen a polgári códex készítése tekintetében tett több kísértet meghiúsult. Az igazságügyminiszter egyébiránt biztosította a házat, hogy a magánjogi codex részben már kész, részben pedig közel áll befejezéséhez. Ha a kormány elfogadná Simonfay indítványát, s pályázatot hirdetne codexek csinálására, persze egyszerre el lennénk látva minden képzelhető törvénykönyvvel; de hát amíg a codificatio ezen legújabb módja divatba nem jő, addig kénytelenek vagyunk úgy tenni, mint más nemzetek kormányai tesznek, hosszas és fáradságos tanulmányok alapján, s beható megvitatás útján hozni törvényeket. Ami a bírák fokozatos előléptetésére vonatkozó indítványt illeti, azt oly terjedelemben mint tétetett nem helyeseljük, s kétségkívül az igazságügyi kormány sem helyesli. Ez indítványt elfogadni annyi volna, mint táplálni és megörökíteni a bírói karban máris felburjánozni kezdő bureaucratiát, s a bírói testületet ezoptos kaszttá csontosítani. Azt azonban helyeselnék, ha annak valahára vége vettetnék, hogy a bírói pályán nem működött, gyakran tisztán csak administratív dolgokkal foglalkozó egyének birákká, sőt felső birákká neveztetnek ki. Ami pedig a bírói függetlenség viszszaállítását c célzó határozati javaslatot illeti, ennek az volt a hibája, hogy kissé korai volt. E tekintetben mi már kifejtettük nézetünket, s most csak azt ismételjük, hogy a bírák függetlenségének visszaállítása tovább nem halasztható, mint meddig a reductiók azt utólagosan is szükségessé teszik. Ha a miniszternek nem lesz szüksége a három évre, ne várja azt be, s nyújtson be javaslatot a törvény idevonatkozó intézkedésének megváltoztatására nézve. Budapest, decz. 1. A bécsi lapok már a könyörgéshez kezdenek fordulni. A „Morgenpost“ arra kéri Magyarországot, hogy legyen tekintettel a világhelyzetre. De hát miért nem kezdték ezen ők? Vagy tán az a világhelyzet nem volt meg a bécsi conferentiák és Preuis úr nyilatkozata előtt? Hát miért legyünk éppen mi mindenkor és mindenben tekintettel hol erre, hol arra. Legyen egyszer Ausztria is tekintettel a helyzetre, melynek veszélyes voltát mi sem tagadjuk, de nem engedhetjük magunkat a rája való hivatkozással kizsákmányoltatni. Engedtünk mi már igen sokat a helyzet követelményeinek, de most meg akarnak fosztani még attól is, ami a kiegyezés többi súlyos feltételeiért az egyedüli compensátiót képezi. Mert a bankkérdés reánk nézve kedvező megoldása nem a dualistikus szervezetben, nem a külön igazgatásban, hanem a biztosított és hiteligényeinket kielégítő 3O°/0 jegyforgalomban rejlenek. Ez ellen a 30°/0 ellen irányul a küzdelem osztrák részről, mert félnek attól, hogy Magyarország anyagi regenerációjára vezethet, s a zsákmány egy szép napon végkép kisiklik kezeik közül. Igen, de ha ezt az