Ellenőr, 1877. január (9. évfolyam, 1-30. szám)

1877-01-01 / 1. szám

(glöäzetist árak: Egész évié , , 2© frt — kr. Évnegyedre .. i 5 fit — fcr, Félévre . . . 1© * — „ Egy Maapr# ; l , 80 „ Egyes szám ár» ÍO brajczár. <Szerkesztési iroda: tjEjudcij) esten, nddov-ixteza. Q, szdm. Semmit sem hősiünk, ha nem tudjuk, kitől j8n. — Kéziratok visszaküldésén nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 1. szám. indapest, hétfő, jannár 1. 1877. gítitUMk Mrtíitfi Budapesten, nádor-utcza ff. szám (Légrád/ testvérek irodájában), Továbbá Havas, Lallte & Cie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Bákosárok-utcza 431. az. glaió-hivatal! egjndajpesten, nddor-utcza Q. az dm, Jdt intézendlk tu úőfizetisék is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX, évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint edciig : Egy évre . . . . . . .20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra ....................................1 „ 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százaléka könyvárnsl utón történő megrendelések ntán az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Konstantinápoly, decz. 29. (Elkésve ér­kezett.) Az „Agence Havas“ jelenti: A con- ferentia holnap folytatja a tárgyalásokat. Azt hiszik, hogy a diplomaták még néhány engedményt fognak tenni, s Törökország végre el fogja fogadni a javaslatokat. Bizo­nyosnak látszik, hogy Ignatieff a con- ferenlia befejezése után nem marad meg nagykövetnek, bármilyen legyen is a con- ferentii eredménye. Ez magyarázza meg az orosz nagykövetségen tett utikészülődéseket. — A porta állítólag három millió lira pa­pírpénzt szándékozik kibocsátani. Brüssel, jan. 1. A „Nord.“ azt hiszi, hogy Orloff a belga király kivánatára jött Brüsselbe, s nincs Bulgária megszál­lására vonatkozó missiója. Páris, jan. 1. Jules Simon a syndica- tusi váitóügjnökük elfogadásánál kijelentette, hogy bizton reményű a békés megoldást. Konstantinápoly, decz. 30. Ma volt a conf-rentia negyedik ülése. Csak néhány vélemény cseréltetett ki, mivel a török részről várt elleninditványok még nem nyúj­talak át. Chaudordy megjegyezte, hogy a conferentia javaslatai gyakorlatiak, me­lyek nincsenek ellentétben Törökország in­i'- "ásával. Ignatieff erre azt felelte: ország minden engedményt megtett, íiugy az egyetértés létrejöjjön, s Törökor­szág érdekében van ma a hatalmak javasla­tait elfogadni. Miután S ali sb ury csaknem ünnepélyes módon helyeselte Chaudordy és Ignatieff szavait, Zichy és Conti grófok hasonlókép csatlakoztak azon nyilatkoza­tokhoz, hogy a hatalmak egyetértéséről bizonyságot tegyenek. A legközelebbi con- ferentia-ülés hétfőn lesz, midőn a tőrök kormány valószínűleg át fogja nyújtani ellen- javaslatait. Mint az „Ag. Havas“ Írja, az idegen diplomaták, az alapelvek fentartása mellett hajlandók néhány részletes módosit- váuyt, melyet esetleg Törökország indítvá­nyozhat, elfogadni, de anélkül, hogy bizo­nyos határokat átlépnének. A békés megoldás reménye mindig fennáll. Konstantinápoly, decz. 29. (Elkésve ér­kezett.) A nagyvezir egy iratot intézett az otto mán bankhoz, mely az okt. 6-iki rendeletet meg­szünteti, s azt mondja, hogy a kamarák összegyű­lése után azonnal elő fogja terjeszteni a hitelezők­kel közölt tjavaslatot, mely alkalmas lesz arra; hogy az adóságczimletek tulajdonosait kielégítse, s a birodalom becsületét megóvja. BUDAPESTI SZ1NLAPOK. Budapest, hétfő, január 1. Noinzeíi színház. Várszínház. *,onaaio Bianca kisasszony Báró és bankár, negyedik vendégjátékául: Szomorujáték 3 felvonásban. Ulártha. Granville, bankár Feleki Víg opera 4 felvonásban. n$eA .. Felekiné ® . Mirmond Arthur Nagy Imre Ladi Harriet Ezt követi; Durham DonadioB. ka. Cox és Box. • f aX 6 n6r Bohózat 1 felvonásban. LordTmtan Bcx J,nos Újházi Miklefort Köszeghy Cox Jakab Vízvári i A u T Bouncerné Császárné Plumkett Odry L. Redete 7 órakor. R chmondl bíró Ney _ Tanácsiruok m Pitt Molli .dné NépSZÍnhA Z. Smith Poll’ logh M. A S’ K O T _ nC7éné asszony leánya. ■Bodor Operette 3 felvonásban. ,;e 7 órakor. zdeíe 7 órakor. Budapest, január 1. hagyja édes övéit. De ott, hol nemzetté bo­rulnak össze a családok, s a nemzetek em­beriséggé : ott mikor lesz végre egy jó esz­tendő, egy derült boldog uj év! Ha az ember jövendőbe látna! Boldog idők! mikor az ég tele volt jel­lel és prófétával a íöld. Az ember felnézett a magas égre s olvasott az égi jelekből : Jehova magna chartáját olvasá. És ha jót olvasott, templomot épített az ur dicsősé­gére ; és ha olvasott rosszat: elzüllött a va­donba, evett vadmézet, ivott a forrás vizé­ből, s feledve a meddő holnapot a teljese­déssel viselős századok méhében élt, az ígé­ret igéin, ezredévvel előre. Boldog idők! Bol­dog álom! A mindenség egy eszme; a lét egy képzelet; az ember hitt és imádkozott, s mig Pháraó gúláihoz téglát hordott vérző vállai», a csipkebokorból is isten beszélt vele. A boldog idők elmúltak. Nincs jel az égen; nincs próféta a földön. A cdpkebo- kornak csak tövise van és nem istene; s a világ napról-napra él, méz nélkül és hit nélkül is. Bezárult a jövendő könyve: csak a visszafelé forduló prófétia, a történelem könyvei vannak nyitva még. S a mai kor gyermeke csak a tapasztalás karján léphet a szent berekbe, hol az idő szelleme alszik s álmodja a jövendőt: hímet a múltakról varrva álmaihoz. És ha belépsz a szentelt berekbe: meg- zendül körülted a néma lomb, s megéled a holt sziklaság. Az Urnák lelkét ismét köze­lebb érzed magadhoz. Áldott legyen neve! még bizhatunk. A korszakok nagy eszméi, nagy szenvedései bételjesedve zajlanak el szemeid előtt, zúgó jelen gyanánt; és minden korszak után szírt emelkedik, mint ártörő sarkantyú, melyen megtörve, uj irányba csap a világfolyása, 8 uj partokon, uj élet­nek örül az ember megint; uj eszmében üdvőzül. Jézus megdönti Jupitert; Józsuát megdönti Galilei, szent Pétert Voltair, Caesárt Brutus : az ébrenlét az álmot, a tudás a babonát dönti meg. A világ mind­egyre megújul s az ember nő emelkedik. Ezt tanítja ama szent berekben a zengő lomb, az élő sziklaság. Ez a szentirás, az uj! Ez az uj ígéret. Minden szó egy evangélium. És a tapasz­talás szentirása nem csal; és a történet logicájában van még csodatevő erő. A világ megöregszik és megújul ismét. Ne féljetek, lesz még jó esztendő! Boldog uj évet! (A gondviselésnek azonban van annyi esze, hogy nem maga jár benne, de az emberek nyakába sózza, s a mi több uj hdyett. És az embernek nincs annyi esze, hogy meg ne adja az árát.) Különben: Adjon isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. * * * Nincs is ennél iga'abh. Ilyenformán, semmink nem lévén, mindent [[kaphatunk. S teljes vallási szabadságunk marad a jövő üdvözítő voltában meghinni. Persze, persze, ho y az urnák 1851-ik esz­tendejében jó Aranyunk sok mindenféle istenáldá­sára nem gondolhatott még. Addig csak Windisch- grätz merült le és Paskievics merült fel és Bach kezdett derengeni az ég alján. Anständige Bestien sind es doch, Die ganz honett ms überwunden Doch jetzt gerathon wir in das Joch Von Wölfen, Schweinen und gemeinen Hunden — mint Heine mondaná. Oh Heine, Heine ! Ha te most élnél és lát­nád ezeket! Mennyire igazad adnál magadnak, hogy megírtad akkor régen, régesrégen, mielőtt a legcsekélyebbet hallottál volna Lucám úrról és Pretis úrról caeteris paribus: Ja, das schrecklichste auf Erden Ist der Kampf mit Ungeziefer, Dem Gestank als Waffe dient — Das Dnell mit eine - Wanze! * * Mi borzasztó szagot érezni, ha az ember csak elgondolja is. Azt hinnéd hogy egy egész zsibvásár összes p ........ája : pedig c-ak az 1877-ik év illatozik. Nos, mit van mit tenni ? Halandó fogd be az orrodat és — remélj. Vérlázitó bűnök, fegyverre kiáltó gazság nem létében, az ember kénytelen a jóllakott erény és a solvens morál illataival küzdeni. Kard helyett füs­tölő a kézben; lobogó helyett vizes lepedő. Mi nem kiálthatunk fel Petőfivel: Nekünk most az Isién kevés Mert ö nem eléggé kemény: Hozzád imádkozom, pokol! Az uj esztendő regg lén : Öntsd szivünkbe minden dühödet Hogy neismerjen köny őrületet. Nem, úgy mi nem kiálthatunk fel, mert ne­künk az Isten is elég voina csak, ránk pillantana; s mert mi jó keresztyének vagyunk és hisszük a szen­tek egyességét és az örökéletet. Amen. Mi legfeljebb Heine anno 29-iki újévi fo­hászát sóhajthatjuk el a felhőkhöz: Ihr Wolhon droben, nemt mich mit, Gleichviel nach weichem fernen Ort! Nach Lappland oder Afrika, Und sei’s nach Poi. mern — fort! nur fort! Halandó t bízzál ir .ben is — fogd be sz orrodat. A kormány taglai: Tisza, Széli, Perczel, Szende, Trefort, szabadelvű párt tisztelgései után előbb Ghyczy Kálmánnál, aztán Gorove Istvánnál, szinte megjelentek, jó kivánataikat tolmácsolandók. Boldog uj evet! Kívánjuk tiszta szívből és — ingyen; egészen ingyen kívánjuk a boldog uj évet. S ne többet: a puszta köszönetét érje meg csupán, és mi boldogok leszünk. Megéri-e? Lesz-e foganatja a jó kívánságnak, mely a remény és a hit karjain annyiszor jött fe­lénk viruló ígérettel s mégis gyümölcstele- nül mindannyiszor? A kétség méltán nem alszik el; de nem a család csendes körébe kiséri el a jó kivánatot. Ott, az elégülé- kenység sa béke tűzhelyénél, hol a minden­napi kenyér a félgond a jó lelkiismeret s a teljes egészség a félboldogságot már ki­teszi: ott lesz boldog újév, lesz derült esz­tendő, az elégülékenység és a szeretet e classicus magyar földén most is mint min­denkoron. A jó emberek istene el nem A független szabadelvű párt tagjai 1/210-kor Ghyczy Kálmán urnái tisztelkedett Földváry M. vezetése alatt. HOLMI, az ócska és az uj év tiszteletére; óda helyett alkalmi poetikus szesszenésekben. Az ember fél, és méltán fél az ember, hogy az évek e leggyönyörűbb párját, prózában nem is lehet méltón megénekelni. A ki fél, az ftityöl és poézisra adja magát. S ha nem birja magát poézisre adni — de penr d’étre obligé valamely uj irodalmi purgatorium kebelében vezeklenia erimen laesae poeseosért—hát idegen fütytyel ftityöl az éveke leg­gyönyörűbb párjának. Van mibe válogatni. Fogadni mernénk, például, hogy megboldogult Tompánk lepecsételt hagyományából meglepetve olvasta majd a hálás akadémiai sucerescentia 50esz- tendő múlva, hogy 1853-bau irt búcsúztatója, tu­lajdonképpen az 1876-ik év tiszteletére készült. ... A t a v a s z szép volt tebenned Felszökkent a bnnda ára; A rózsának ajka éjjel Báfagyott a violái a ... Nyárban a harmat hiányát Dérrel pótlá Árva, Zolyóm; Mózes nélkül, száraz lábbal Jártunk tengeren, folyóken. ... A gyümölcsszedés bajától Őszre megmentett a hernyó; A regényes cserebogár Ette azt is ami nem jó. Vig szüret volt, kádra szűrtük Annyi volt a drága lőre Hej, csak téged, aki adtad; Tarthatnálak jól belőle! Ez az 1 Ez a mi kedves 1876-unk. Éppen csak az árvíz, a philloxera és az osztrák egyezke­dés hiányzik belőle. Bizonyosan csak azért maradt ki, mert ez még poézisnek is rettenetes lett volna 1853-ban. . . . No de semmi, itt az njév, Jobb lesz tán ez? Majd megválik. Nincs mit válogatni bennük, Egyik olyan mint a másik. Uj nevével hozz fejünkre Régi küzdést, régi gondot; S kiknek mindig minden jól van: Azok a bölcsek s bolondok. Körülbelül igy van vele Arany János is, aki még két évvel korábban, 1851-ben irta meg az 1876—1877-iki esztendők dicséretére: . . . Hajrá fiuk! ez a pohár, Ama békés türelemért, Hogy a halandó újba kezd, Ha egy rósz ó évet lemért . . . Uj esztendő, patvarba nj! Mindössze is csak tejelés : A régi roszból tóldoza Uj roszat a gondviselés Az uj évi tisztelgések. A szabadelvű párt Pesten időző tagjai igen szép számban jelentek meg Tisza kor­mányelnök urnái, hol már a cabinet tagjai össze voltak gyűlve. Gorove István a párt elnöke meleg szavakban fejezte ki a párt tagjainak mindnyája által átérzett őszinte szerencsekivánatait, de mi ezen uj évi üd­vözletnek valódi politikai súlyt s jelentősé­get adott, az Gorovének azon áttekintése volt, melyet a monarchia és ez államot ér­deklő kérdések felett tartott. Beszédje nemcsak főlsorolá a kérdé­seket, hanem államférfim tapintat és erő­teljes hazafisággal mutatott reá, hogy mig egyfelől a párt törhetetlen bizalommal vi­seltetik a kormány iránt, ezen bizalom alapja éppen a kormány eddigi magatartá­sán nyugszik; ezen az állam és monarchia életére beható kérdések elintézésénél számba kell egyfelől venni a nemzet áldozatkészsé­gét, de másfelől az állam érdekeinek, a nemzet elidegeníthetetlen jogainak kellő méltatását is elvárja mindazoktól, kik a kérdések eldöntésénél jogosított tényezők. Beszédje harsány helyeslések és éljen­zésekkel szakittatott többször meg, mintha az egybegyült tagok minden egyes kifejezé­sét külőn-kűlön kívántak volna sajátuknak nyilvánítani. Tisza kormányelnök ur válaszának kez­dete, a meghatottság által, mely arczán és hangjában felösmerhető volt, szívélyességben fölülmúlta a szavakat melyekkel, köszönetét a tisztelgésért kifejezte; úgy beszéllett, mint egy ember, ki igazán és mélyen érez. Midőn a politikai kérdésekre válaszolt, hangja meg­szilárdult beszédje nyugodttá vált; és bizton merjük állítani, hogy nehezebb időkben alig adott még kormányelnök választ, mely az azt átlengő önbizalom és szilárd elhatáro­zás jellegét jobban magán hordta volna. így csak olyan kormány feje válaszol­hat, a mely kormány öntudatos intézője a kérdéseknek; nem pedig labdája a viszo­nyoknak. A megnyugvás, melyet az egybegyült tagok merítettek e válaszból, óhajtjuk, va­lósuljon meg. A párt Tiszánál. Az országgyűlési szabadelvű párt, miként fen­tebb is irtuk, először Tisza Kálmán kormányelnök urnái tisztelgett, ki Széli, Perczel, Szende és Trefort kíséretében foglalta az üdvözletükre menteket A párt nevében Gorove I. igy «’■ Mélyen tisztelt Miniszter1 mily nehezek legyenek lelkeinken ülnek azok felett a jelenve eP teletün1 köl**' szerencsekivánatainkat neked, kormányunk j 1 Elnökének és tisztelt Minisztertársaidnak. 1 És ily tiszta, őszinte kifejezése után ez ’ üdvözletünknek, talán felejthetnénk is min- i den egyebet, mi hazafilelkünket foglalkoz­tatja, ha nem tudnók, hogy mi véled szív- s ben és lélekben egyek vagyunk, ha nem ] tudnók, hogy a mi kebleinkben rezeg, az a j te kebled is rezgésben tartja ; de igy tudva, 1 igy érezve azt, úgy tűnnénk fel saját lel- 1 keink előtt, mintha az irántad való nyílt- i ságunk kötelességét nem teljesítenék égé- - szén s szándékosan hallgattunk el olyat, mi lelkedben s bennünk ugyanaz, a haza sor- : sát, miként az, ez év kezdetén, elménkben fölmerül. A nehézségek egész sora vonul el ellőtünk. Azonban gondjaink közepette tudjuk s a legmélyebb hálaérzelemmel méltányoljuk, hogy az ország békéje fölött egy igazságos, s népe által szeretet fejedelem őrködik; tud­juk, hogy koronája tanácsában a meggon­dolás vezeti a béke fentartásának müvét s ezen hitben megnyugvással és bizalommal tekintünk fel a fejedelem felé s felétek, kor­mányunk felé. (Elénk tetszés.) De ha meggondoljuk, hogy sokszor a legmélyebbre ható meggondolásnak s legerő­sebb akaratnak sincs hatalmában minden válságot kikerülni, lehetetlen rá nem mutat­nunk a nemzet azon higgadt és elszánt magatartására, mely máris megmérte a nehézségeket, megmérte az áldozatokat, máris számolt kötelességeivel a haza iránt s lelkesülten fogna csoportosulni fejedelme és kormánya körül, ha elérkeznék a pillanat, védelmére kelni az ország jövőjének. (Álta­lános tetszés.) Mindnyájan ösmerjük, tudjuk, mi nehéz harezot vívtok Te és Társaid a nemzeti jó­lét érdekeinek megmentése mellett s fogad­játok ezért meleg elismerésünket; de lehe­tetlen nem hallanunk a hangokat Í3, melyek tagadásba veszik, hogy egy szövetségben, — többen — egy összetartozásban egye­c li politika a köiCSönös juleL íejiödesc neui- I csak megengedni, de azt elő is mozdítani; — s lehetetlen nem látni azon törekvés je­leit, hogy jogos igényeink daczára elzáras­sanak hazánkra nézve azon források, me­lyekből minden nép meríti anyagi jólétének elemeit. Keserű e tapasztalás minden komoly hazafinak, keserű a közelebb, a távolabb fekvő következmények miatt, — az, — mert megvan az ok aggódni a felett, hogy ily törekvés megingathatja nemzetünkben a hitet, hogy a százados nyílt és alattomos súrlódások valabára véget értek s a meg­nyert egyetértés alapján fejlődhetik a jólét úgy a két félnek, valamint az összes mon­archiának javára s aggódnunk kell a felett, hogy megingathatja az összetartozás erős hitét, mely a nemzetben mélyebb nem volt soha, mint a közelmúltban. A mi kormányunk feladata és a miénk nem engedni rést ütni az összetartozás ez érős hitén, nem engedni gyöngülni, enyészni azt, de másrészt a mi kormányunk feladata és a mienk, megóvni a nemzet fejlődésének életföltételeit. Sikert kívánunk mi neked, mélyen tisz­telt miniszterelnök és társaidnak e nehéz munkához és készségesen nyújtjuk támoga­tásunkat. De ha e munkátok s legjobb 1 szándékotok nem is sikerülne, ha e nehéz­ségek tovább is megoldatlan maradnak, — mi ez esetre is megmértük a nehézségeket, az áldozatok nagyságát, s hiszszük, hogy e nemzetet ott fogjátok találni jogainak és ! kötelességeinek terén, mely a legbiztosabb 1 marad mindig, midőn nemzeti jogokat s ' igényeket feladni nem lehet, ott fogjátok ' találni, a czél felé törve, hogy e jogos igé- 1 nyéknek életet szerezzen. És midőn igy nálad megjelenve s keb- 1 leinket föltárva, kedves kötelességet telje- > sitettünk, legmelegebb szerencsekivánatin- ! kát ismételve, kérjük az egek Urát, ter­jessze ki áldását a hazára és kormányza­todra s tegye boldoggá és hosszúvá életedet. (Általános és hosszas élénk tetszés nyilvánítás.) 1 Tisza Kálmán kormányelnök e beszédre következőleg válaszolt , Tisztelt barátaim ! Azon oly szívhez szóló üdvözlet után : mely éppen most elhangzott, a legelső, a mit társaim és a magam nevében ki kell fejeznem: a tiszta szívből jövő kö­szönet. (Éljenzés) Köszöneté ez az ember­nek, mert hiszen arra nézve, ki nehéz vi- j szonyok közt van hivatva kötelességet tel- semmi sem lehet oly vigasztaló, erősítő, mint azoknak ro- ^a, kik iránt tisztelet- * köszöneté • z " isérik az eseményeket és oly lankadhatat- m buzgalommal munkálkodnak a haza jár án, mint a minőnek a most elhangzott yilatkozat újabban is jelét adja. Midőn úgy társaim, mint a magam kö- zönetét mindkét irányban tiszta szivemből ifejezném, vétenék az igazság ellen, ha ta- adásba akarnám venni azt, a mit tisztelt arátunk szavai jeleztek, hogy a honfiúi ke­hinek lehetnek jogos aggodalmai; de ép így vétenék az igazság ellen, ha teljes ha- ározottsággal ki nem fejezném azon meg- ;yőződésemet is, hogy ezen aggodalmak, ha tem is itt, de sok helyen ismételten igen ulságos feketén színezve adatnak elő. Én magam is a legnagyobb biztosité- :ot azokban keresem, a miket tisztelt ba- átunk elmondott, mert én legalább azt ta| íultam történelmünk lapjairól, hogy ez or- izágot, nagyobb baj még sohasem érte, mi- íor egyfelől oly szerencsés volt, hogy együtt írezhetett fejedelmével (Nagy tetszés) és nikor másfelől a hazafiak kékeiében még rolt a higgadt elszántság: szembeszállani a lazáért, ha kell, minden bajjal. (Élénk metszés.) Bár gondolnák is meg azok, kik ba­jainkat, a létező bonyodalmakat túlságos nagyoknak festik, s kik isten tudja már minő veszélyeket látnak bekövetkezni, hogy­ha ez áltál nem zavartatik is meg — és én meg vagyok róla győződve, hogy nem zavartatik meg — a nemzetnek lelki nyu­galma, mert a nemzet Ítélő tehetségével be­látja az események horderejét és ereiének tudatában nem hagyja elvenni nyugalmát, nem hagyja magát megzavartatni, mivel, érzi, hogy ha kell, akaratja is, ereje is lesz magát védeni; (élénk tetszésnyilvánítások) de vannak bizonynyal, kik egyfelől nem ve­szik magoknak a fáradtságot ez ország s e monarchia viszonyait kellően tanulmányozni, s vannair mások, kik a magunk által hir­detett gyengeséget, a mindenben veszélylá­tást öntudatosan zsákmányolják ki. (Elén1’’ neiyeslés.) Pedig bármiképpen vélekedjem ' is valaki, a gyakorlati politikában ba­rátai, s ha a veszély percze csakugyan eljön, szövetségesei csak az erősnek vannak. (Élénk helyeslés.) A gyengét az egyik rideg közönynyel, a másik kárörömmel, a neme­sebb lelküek sóhajjal és könnyezve, de el­esni hagyja mindenki. (Tartós helyeslés.) A mi a kormányt illeti, föladatának tekintette eddig, tekinti ma is, megóvni az ország érdekeit úgy, hogy megóvassék az ország békéje is (Tetszés) és ezentúl is nem remény nélkül fogunk ezen ezélra törekedni. Teszszük ezt pedig annyival inkább, mert én legalább azon erős meggyőződésben vagyok, hogy egy nemzet vérét és vagyonát nem szabad igénybe venni sem dicsvágyból, sem türelem-vesztésből, sem még az igen méltó felháborodásból sem, (Tetszés) hanem ezt igénybe venni csak akkor lehet, midőn a nemzetnek az államnak jogait, érdekeit más­kép megvédeni lehetetlen. (Tartós tetszés­nyilvánítások). Azt hiszem, nem csalódom abban, hogy mennél inkább meggyőződik valamely or­szág vagy nemzet arról, hogy kormánya mindent megtett arra, hogy vérét, vagyo­nát ne kelljen rendkívüli eszközökkel igénybe venni, annál készségesebben fogja azután meghozni az áldozatokat; mert tudni fogja, hogy ezt már nem más okon, hanem egyes- egyedül és kirárólag saját érdekében kell tennie. (Zajos helyeslés és tetszés.) Hála istennek, ezen idő nem érkezett el, s van reményünk, hogy igyekezetünket siker koronázandja abban, hogy ne is ér­kezzék el. De ha elérkeznék, öntudatában annak, hogy elkerülésére mindent megtet­tünk, teljes bizalommal fogunk hivatkozni a nemzetre. ^Tartós élénk tetszés.) A mi a másik hajt, a másik bonyodal­mat illeti, melyet tisztelt barátunk megem­lített, ismeretes előttetek a kormánynak ez irányban követett eljárása; ismeretes előtte­tek a czél, melyet magának kitűzött. E czél nem volt más és nem más ma sem, mint minden lehetőt elkövetni avégett, hogy hazánk érdekeinek megfelelőleg intéztessenek el az itt szóban levő kérdések a nélkül, hogy e miatt meglazulniok kellene a tisztelt j barátunk által is hangoztatott összetar­tozandósági érzelmeknek. Részünkről, tel- j jes lelki nyugalommal merem mondani, ! hogy ez irányban minden megtörtént; ■ merem mondani, hogy ezentúl is ezen kérdésekkel szemben, melyeknek már igen rövid idő múlva egy vagy más irányban ok­vetlenül meg kell oldatniok (Zajos helyeslés) mi főldadatunknak most is azt tartjuk, hogy a legnagyobb mérséklettel, kimé- *' ’ kerüljünk mindent, '’kot mi ad­*4. .

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék