Ellenőr, 1877. január (9. évfolyam, 1-30. szám)

1877-01-01 / 1. szám

(gleuzetist árak: Egész évre , , 2© frt — kr. Évnegyedre .. i 5 fit — fcr, Félévre . . . 1© * — „ Egy Mnapró , 1 , 80 „ Egyes szám ár» 1ó krajczár. (Szerkesztési iroda: tjEjudcij) esten, nddov-ixteza. Q, szdm. Semmit sem hősiünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésén nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 1. szám. Budapest, hétfő, január 1. 1877. grtitUMk Mrtíusi Budapesten, nádor-utcza 11. szám (Légrád testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cieczegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. az. glató-hivatal tegindajpesten, addor-utcza Q. az dm. tdt intézendik tudőfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre . . . . . . .20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százaléka könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Konstantinápoly, decz. 29. (Elkésve érkezett.) Az „Agence Havas“ jelenti. A conferentia holnap folytatja a tárgyalásokat. Azt hiszik, hogy a diplomaták még néhány engedményt fognak tenni, s Törökország végre el fogja fogadni a javaslatokat. Bizonyosnak látszik, hogy Ignatieff a conferentia befejezése után nem marad meg nagykövetnek, bármilyen legyen is a conferentia eredménye. Ez magyarázza meg az orosz nagykövetségen tett utikészülődéseket. A porta állítólag három millió líra papírpénzt szándékozik kibocsátani. Brüssel, jan. 1. A „Nord.“ azt hiszi, hogy Orloff a belga király kivonatára jött Brüsselbe, s nincs Bulgária megszállására vonatkozó missiója. Páris, jan. 1. Jules Simon a syndicatusi váltóügynökük elfogadásánál kijelentette, hogy bizton reményti a békés megoldást. Konstantinápoly, decz. 30. Ma volt a conferentia negyedik ülése. Csak néhány vélemény cseréltetett ki, mivel a török részről várt ellenindítványok még nem nyújtanak át. Chaudordy megjegyezte, hogy a conferentia javaslatai gyakorlatiak, melyek nincsenek ellentétben Törökország mit-tásával. Ignatieff erre azt felelte: ország minden engedményt megtett, hogy az egyetértés létrejöjjön, s Törökország érdekében van ma a hatalmak javaslatait elfogadni. Miután Salisbury csaknem ünnepélyes módon helyeselte Chaudordy és Ignatieff szavait, Zichy és Conti grófok hasonlókép csatlakoztak azon nyilatkozatokhoz, hogy a hatalmak egyetértéséről bizonyságot tegyenek. A legközelebbi conferentia-ülés hétfőn lesz, midőn a török kormány valószínűleg át fogja nyújtani ellenjavaslatait. Mint az „Ag. Havas“ írja, az idegen diplomaták, az alapelvek fentartása mellett hajlandók néhány részletes módosítványt, melyet esetleg Törökország indítványozhat, elfogadni, de anélkül, hogy bizonyos határokat átlépnének. A békés megoldás reménye mindig fennáll. Konstantinápoly, decz. 29. (Elkésve érkezett.) A nagyvezír egy iratot intézett az ottomán bankhoz, mely az okt. 6-iki rendeletet megszünteti, s azt mondja, hogy a kamarák összegyűlése után azonnal elő fogja terjeszteni a hitelezőkkel közöltjavaslatot, mely alkalmas lesz arra, hogy az adóságczimletek tulajdonosait kielégítse, s a birodalom becsületét megóvja, hagyja édes évéit. De ott, hol nemzetté borulnak össze a családok, s a nemzetek emberiséggé , ott mikor lesz végre egy jó esztendő, egy derült boldog új év! Ha az ember jövendőbe látna! Boldog idők! mikor az ég tele volt jellel és prófétával a föld. Az ember felnézett a magas égre s olvasott az égi jelekből : Jehova magna chartáját olvasá. És ha jót olvasott, templomot épített az ur dicsőségére ; és ha olvasott rosszat, elzüllött a vadonba, evett vadmézet, ivott a forrás vizéből, s feledve a meddő holnapot a teljesedéssel viselős századok méhében élt, az ígéret igéri, ezredévvel előre. Boldog idők! Boldog álom! A mindenség egy eszme; a lét egy képzelet; az ember hitt és imádkozott, s mig Pháraó gúláihoz téglát hordott vérző vállait, a csipkebokorból is isten beszélt vele. A boldog idők elmúltak. Nincs jel az égen, nincs próféta a földön. A cipkebokornak csak tövise van és nem istene, s a világ napról-napra él, méz nélkül és hit nélkül is. Bezárult a jövendő könyve: csak a visszafelé forduló prófétia, a történelem könyvei vannak nyitva még. S a mai kor gyermeke csak a tapasztalás karján léphet a szent berekbe, hol az idő szelleme alszik s álmodja a jövendőt, hímet a múltakról varrva álmaihoz. És ha belépsz a szentelt berekbe, megrendül körülted a néma lomb, s megéled a holt sziklaság. Az Urnák lelkét ismét közelebb érzed magadhoz. Áldott legyen neve! még bizhatunk. A korszakok nagy eszméi, nagy szenvedései beteljesedve zajlanak el szemeid előtt, zúgó jelen gyanánt, és minden korszak után szírt emelkedik, mint áttörő sarkantyú, melyen megtörve, uj irányba csap a világ folyása, uj partokon, uj életnek örül az ember megint, uj eszmében üdvözül. Jézus megdönti Jupitert, Józsuát megdönti Galilei, szent Pétert Voltair, Caesart Brutus : az ébrenlét az álmot, a tudás a babonát dönti meg. A világ mindegyre megújul s az ember nő emelkedik. Ezt tanítja ama szent berekben a zengő lomb, az élő sziklaság. Ez a szentirás, az uj! Ez az uj ígéret. Minden szó egy evangélium. És a tapasztalás szentirása nem csal, és a történet logicájában van még csodatevő erő. A világ megöregszik és megújul ismét. Ne féljetek, lesz még jó esztendő! Boldog új évet! BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, hétfő, január 1. Nemzeti színház. Várszínház. *,onanio Bianca kisasszony Báró és bankár, negyedik vendégjátékául. Szomorújáték 3 felvonásban. Ulártha. Granville, bankár Feleki Víg opera 4 felvonásban. n$eA .. Felekinél . Mirmond Arthur Nagy Imre Ladi Harriet Ezt követi: Durham DonadioB. ka. Cox és Box. • f aX 6 nor Bohózat 1 felvonásban. Lord Tritan Box Já nos Újházi Mikrefort Köszeghy Cox Jakab Vízvári A u T Bouncerné Császárné Plumkett Odry L. Redete 7 órakor. R chmondi bíró Ney _ Tanácsiruok m Pitt Mollidné NépSZÍnhAZ. Smith Poll’ logh M. A S’ K O T _ nCzéné asszony leánya. ■Bodor Operette 3 felvonásban. ..e 7 órakor. Ideje 7 órakor. Budapest, január 1. Boldog uj évet! Kívánjuk tiszta szívből és ingyen; egészen ingyen kívánjuk a boldog uj évet. S ne többet: a puszta köszönetét érje meg csupán, és mi boldogok leszünk. Megéri-e? Lesz-e foganatja a jó kívánságnak, mely a remény és a hit karjain annyiszor jött felénk viruló ígérettel s mégis gyümölcstelenül mindannyiszor? A kétség méltán nem alszik el, de nem a család csendes körébe kiséri el a jó kivonatot. Ott, az elégülékenység s a béke tűzhelyénél, hol a mindennapi kenyér a félgond a jó lelkiismeret s a teljes egészség a félboldogságot már kiteszi: ott lesz boldog újév, lesz derült esztendő, az elégülékenység és a szeretet e classicus magyar földön most is mint mindenkoron. A jó emberek istene el nem A kormány tagjai: Tisza, Széll, Perczel, Szende, Trefort, szabadelvű párt tisztelgései után előbb Ghyczy Kálmánnál, aztán Gorove Istvánnál, szinte megjelentek, jó kivánataikat tolmácsolandók. A független szabadelvű párt tagjai 1/210-kor Ghyczy Kálmán urnál tisztelkedett Földváry M. vezetése alatt. HOLMI, az ócska és az új év tiszteletére, óda helyett alkalmi poetikus szesszenésekben. Az ember fél, és méltán fél az ember, hogy az évek e leggyönyörűbb párját, prózában nem is lehet méltón megénekelni. A ki fél, az fütyöl és poézisra adja magát. S ha nem birja magát poézisre adni — de peur d’être obligé valamely uj irodalmi purgatorium kebelében vezeklenia crimen laesae poeseosért—hát idegen fütytyel fütyöl az éveke leggyönyörűbb párjának. Van mibe válogatni. Fogadni mernénk, például, hogy megboldogult Tompánk lepecsételt hagyományából meglepetve olvasta majd a hálás akadémiai sucerescentia 50 esztendő múlva, hogy 1853-ban irt búcsúztatója, tulajdonképpen az 1876-ik év tiszteletére készült. ... A tavasz szép volt tehenned Felszökkent a bunda ára. A rózsának ajka éjjel Ráfagyott a violája ... Nyárban a harmat hiányát Dérrel pótló Árva, Zolyom, Mózes nélkül, száraz lábbal jártunk tengeren, folyókon. ... A gyümölcsszedés bajától Őszre megmentett a hernyó. A regényes cserebogár Ette azt is ami nem jó. Vig szüret volt, kádra szűrtük Annyi volt a drága lőre Hej, csak téged, aki adtad. Tarthatnálak jól belőle! Ez az ! Ez a mi kedves 1876-unk. Éppen csak az árvíz, a philloxera és az osztrák egyezkedés hiányzik belőle. Bizonyosan csak azért maradt ki, mert ez még poézisnek is rettenetes lett volna 1853-ban. . . . No de semmi, itt az újév, Jobb lesz tán ez? Majd megválik. Nincs mit válogatni bennük, Egyik olyan mint a másik. Uj nevével hozz fejünkre Régi küzdést, régi gondot. S kiknek mindig minden jól van: Azok a bölcsek s bolondok. Körülbelül így van vele Arany János is, aki még két évvel korábban, 1851-ben irta meg az 1876—1877-iki esztendők dicséretére: . . . Hajrá fiuk! ez a pohár, Ama békés türelemért, Hogy a halandó újba kezd, Ha egy rosz ó évet lemért . . . Uj esztendő, patvarba uj! Mindössze is csak tejelés : A régi roszból táldoza Uj roszat a gondviselés (A gondviselésnek azonban van annyi esze, hogy nem maga jár benne, de az emberek nyakába sózza, s a mi több uj heyett. És az embernek nincs annyi esze, hogy meg ne adja az árát.) Különben: Adjon isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. * * * Nincs is ennél igazabb. Ilyenformán, semmink nem lévén, mindent [[kaphatunk. S teljes vallási szabadságunk marad a jövő üdvözítő voltában meghinni. Persze, persze, hoy az urnák 1851-ik esztendejében jó Aranyunk sok mindenféle istenáldására nem gondolhatott még. Addig csak Windischgrätz merült le és Paskievics merült fel és Bach kezdett derengeni az ég alján. Anständige Bestien sind es doch, Die ganz honett ms überwunden Doch jetzt gerathon wir in das Joch Von Wölfen, Schweinen und gemeinen Hunden — mint Heine mondaná. Oh Heine, Heine ! Ha te most élnél és látnád ezeket! Mennyire igazad adnál magadnak, hogy megírtad akkor régen, régesrégen, mielőtt a legcsekélyebbet hallottál volna Lucum úrról és Pretis úrról caeteris paribus: Ja, das schrecklichste auf Erden Ist der Kampf mit Ungeziefer, Dem Gestank als Waffe dient — Das Dnell mit eine - Wanze! * * Mi borzasztó szagot érezni, ha az ember csak elgondolja is. Azt hinnéd hogy egy egész zsibvásár összes p........ára , pedig csak az 1877-ik év illatozik. Nos, mit van mit tenni ? Halandó fogd be az orrodat és — remélj. Vérlázító bűnök, fegyverre kiáltó gazság nem létében, az ember kénytelen a jóllakott erény és a solvens morál illataival küzdeni. Kard helyett füstölő a kézben, lobogó helyett vizes lepedő. Mi nem kiálthatunk fel Petőfivel: Nekünk most az Isten kevés Mert ő nem eléggé kemény: Hozzád imádkozom, pokol! Az uj esztendő reggén : Öntsd szivünkbe minden dühödet Hogy ne ismerjen könyörületet. Nem, úgy mi nem kiálthatunk fel, mert nekünk az Isten is elég volna csak, ránk pillantana, s mert mi jó keresztyének vagyunk és hisszük a szentek egyességét és az örökéletet. Amen. Mi legfeljebb Heine anno 29-iki újévi fohászát sóhajthatjuk el a felhőkhöz: Ihr Wolhon droben, nemt mich mit, Gleichviel nach weichem fernen Ort! Nach Lappland oder Afrika, Und sei’s nach Poi. mern — fort! nur fort! Halandót bízzál iben is — fogd be sz orrodat. Az uj évi tisztelgések. A szabadelvű párt Pesten időző tagjai igen szép számban jelentek meg Tisza kormányelnök urnál, hol már a cabinet tagjai össze voltak gyűlve. Gorove István a párt elnöke meleg szavakban fejezte ki a párt tagjainak mindnyája által átérzett őszinte szerencsekivánatait, de mi ezen új évi üdvözletnek valódi politikai súlyt s jelentőséget adott, az Gorovének azon áttekintése volt, melyet a monarchia és ez államot érdeklő kérdések felett tartott. Beszédje nemcsak felsorolá a kérdéseket, hanem államférfim tapintat és erőteljes hazafisággal mutatott reá, hogy míg egyfelől a párt törhetetlen bizalommal viseltetik a kormány iránt, ezen bizalom alapja éppen a kormány eddigi magatartásán nyugszik; ezen az állam és monarchia életére beható kérdések elintézésénél számba kell egyfelől venni a nemzet áldozatkészségét, de másfelől az állam érdekeinek, a nemzet elidegeníthetetlen jogainak kellő méltatását is elvárja mindazoktól, kik a kérdések eldöntésénél jogosított tényezők. Beszédje harsány helyeslések és éljenzésekkel szakíttatott többször meg, mintha az egybegyült tagok minden egyes kifejezését külön-külön kívántak volna sajátuknak nyilvánítani. Tisza kormányelnök úr válaszának kezdete, a meghatottság által, mely arczán és hangjában felösmerhető volt, szívélyességben fölülmúlta a szavakat melyekkel, köszönetét a tisztelgésért kifejezte; úgy beszéllett, mint egy ember, ki igazán és mélyen érez. Midőn a politikai kérdésekre válaszolt, hangja megszilárdult beszédje nyugodttá vált, és bizton merjük állítani, hogy nehezebb időkben alig adott még kormányelnök választ, mely az azt átlengő önbizalom és szilárd elhatározás jellegét jobban magán hordta volna, így csak olyan kormány feje válaszolhat, amely kormány öntudatos intézője a kérdéseknek, nem pedig labdája a viszonyoknak. A megnyugvás, melyet az egybegyűlt tagok merítettek e válaszból, óhajtjuk, valósuljon meg. A párt Tiszánál. Az országgyűlési szabadelvű párt, miként fentebb is irtuk, először Tisza Kálmán kormányelnök urnál tisztelgett, ki Széll, Perczel, Szende és Trefort kíséretében foglalta az üdvözletükre menteket A párt nevében Gorove I. igy «’■ Mélyen tisztelt Minisztert mily nehezek legyenek lelkeinken ülnek azok felett a jelenve eő teletünt köl**' szerencsekivánatainkat neked, kormányunk j Elnökének és tisztelt Minisztertársaidnak. És ily tiszta, őszinte kifejezése után ez ’ üdvözletünknek, talán felejthetnénk is min-den egyebet, mi hazafi lelkünket foglalkoztatja, ha nem tudnók, hogy mi véled szív- s ben és lélekben egyek vagyunk, ha nem tudnók, hogy a mi kebleinkben rezeg, az a te kebled is rezgésben tartja ; de igy tudva, igy érezve azt, úgy tűnnénk fel saját lel-keink előtt, mintha az irántad való nyílt- iságunk kötelességét nem teljesítenék egé - szen s szándékosan hallgattunk el olyat, mi lelkedben s bennünk ugyanaz, a haza sorsát, miként az, ez év kezdetén, elménkben fölmerül. A nehézségek egész sora vonul el ellőlünk. Azonban gondjaink közepette tudjuk s a legmélyebb hálaérzelemmel méltányoljuk, hogy az ország békéje fölött egy igazságos, s népe által szeretet fejedelem őrködik; tudjuk, hogy koronája tanácsában a meggondolás vezeti a béke fentartásának művét s ezen hitben megnyugvással és bizalommal tekintünk fel a fejedelem felé s felétek, kormányunk felé. (Elénk tetszés.) De ha meggondoljuk, hogy sokszor a legmélyebbre ható meggondolásnak s legerősebb akaratnak sincs hatalmában minden válságot kikerülni, lehetetlen rá nem mutatnunk a nemzet azon higgadt és elszánt magatartására, mely máris megmérte a nehézségeket, megmérte az áldozatokat, máris számolt kötelességeivel a haza iránt s lelkesülten fogna csoportosulni fejedelme és kormánya körül, ha elérkeznék a pillanat, védelmére kelni az ország jövőjének. (Általános tetszés.) Mindnyájan ismerjük, tudjuk, mi nehéz harczot vívtok Te és Társaid a nemzeti jólét érdekeinek megmentése mellett s fogadjátok ezért meleg elismerésünket; de lehetetlen nem hallanunk a hangokat is, melyek tagadásba veszik, hogy egy szövetségben, — többen — egy összetartozásban egyedli politika a kölcsönös jules fejlődése neui- t csak megengedni, de azt elő is mozdítani, — s lehetetlen nem látni azon törekvés jeleit, hogy jogos igényeink daczára elzárassanak hazánkra nézve azon források, melyekből minden nép meríti anyagi jólétének elemeit. Keserű e tapasztalás minden komoly hazafinak, keserű a közelebb, a távolabb fekvő következmények miatt, — az, — mert megvan az ok aggódni a felett, hogy ily törekvés megingathatja nemzetünkben a hitet, hogy a százados nyílt és alattomos súrlódások valahára véget értek s a megnyert egyetértés alapján fejlődhetik a jólét úgy a két félnek, valamint az összes monarchiának javára s aggódnunk kell a felett, hogy megingathatja az összetartozás erős hitét, mely a nemzetben mélyebb nem volt soha, mint a közelmúltban. A mi kormányunk feladata és a miénk nem engedni rést ütni az összetartozás ez erős hitén, nem engedni gyöngülni, enyészni azt, de másrészt a mi kormányunk feladata és a mienk, megóvni a nemzet fejlődésének életföltételeit. Sikert kívánunk mi neked, mélyen tisztelt miniszterelnök és társaidnak e nehéz munkához és készségesen nyújtjuk támogatásunkat. De ha e munkátok s legjobb szándékotok nem is sikerülne, ha e nehézségek tovább is megoldatlan maradnak, s mi ez esetre is megmértük a nehézségeket, az áldozatok nagyságát, s hiszszük, hogy e nemzetet ott fogjátok találni jogainak és kötelességeinek terén, mely a legbiztosabb marad mindig, midőn nemzeti jogokat s igényeket feladni nem lehet, ott fogjátok találni, a czél felé törve, hogy e jogos igé- nyeknek életet szerezzen. És midőn igy nálad megjelenve s keb- 1 leinket föltárva, kedves kötelességet telje- e sitettünk, legmelegebb szerencsekivánatun-kat ismételve, kérjük az egek Urát, terjessze ki áldását a hazára és kormányzatodra s tegye boldoggá és hosszúvá életedet. (Általános és hosszas élénk tetszés nyilvánítás.) Tisza Kálmán kormányelnök e beszédre következőleg válaszolt : Tisztelt barátaim ! Azon oly szívhez szóló üdvözlet után , mely éppen most elhangzott, a legelső, amit társaim és a magam nevében ki kell fejeznem: a tiszta szívből jövő köszönet. (Éljenzés) Köszöneté ez az embernek, mert hiszen arra nézve, ki nehéz viszonyok közt van hivatva kötelességettelsemmi sem lehet oly vigasztaló, erősítő, mint azoknak roma, kik iránt tiszteleti köszönetért kisérik az eseményeket és oly lankadhatatm buzgalommal munkálkodnak a haza tárán, mint a minőnek a most elhangzottyilatkozat újabban is jelét adja. Midőn úgy társaim, mint a magam közönetét mindkét irányban tiszta szivembőlfejezném, vétenék az igazság ellen, ha ráadásba akarnám venni azt, amit tiszteltarátunk szavai jeleztek, hogy a honfiúi kehinek lehetnek jogos aggodalmai; de ép így vétenék az igazság ellen, ha teljes haározottsággal ki nem fejezném azon meggyőződésemet is, hogy ezen aggodalmak, ha nem is itt, de sok helyen ismételten igen álságos feketén színezve adatnak elő. Én magam is a legnagyobb biztosítékot azokban keresem, amiket tisztelt baátunk elmondott, mert én legalább azt talultam történelmünk lapjairól, hogy ez országot, nagyobb baj még sohasem érte, mikor egyfelől oly szerencsés volt, hogy együtt érezhetett fejedelmével (Nagy tetszés) és mikor másfelől a hazafiak békejében még volt a higgadt elszántság: szembeszállani a lazáért, ha kell, minden bajjal. (Élénk metszés.) Bár gondolnák is meg azok, kik bajainkat, a létező bonyodalmakat túlságos nagyoknak festik, s kik isten tudja már minő veszélyeket látnak bekövetkezni, hogyha ez által nem zavartatik is meg — és én meg vagyok róla győződve, hogy nem zavartatik meg — a nemzetnek lelki nyugalma, mert a nemzet ítélő tehetségével belátja az események horderejét és erejének tudatában nem hagyja elvenni nyugalmát, nem hagyja magát megzavartatni, mivel, érzi, hogy ha kell, akaratja is, ereje is lesz magát védeni; (élénk tetszésnyilvánítások) de vannak bizonynyal, kik egyfelől nem veszik maguknak a fáradtságot ez ország s e monarchia viszonyait kellően tanulmányozni, s vannak mások, kik a magunk által hirdetett gyengeséget, a mindenben veszélylátást öntudatosan zsákmányolják ki. (Elénk’’ nelyeslés.) Pedig bármiképpen vélekedjem is valaki, a gyakorlati politikában barátai, s ha a veszély persze csakugyan eljön, szövetségesei csak az erősnek vannak. (Élénk helyeslés.) A gyengét az egyik rideg közönynyel, a másik kárörömmel, a nemesebb lelkűek sóhajjal és könnyezve, de elesni hagyja mindenki. (Tartós helyeslés.) Ami a kormányt illeti, föladatának tekintette eddig, tekinti ma is, megóvni az ország érdekeit úgy, hogy megóvassék az ország békéje is (Tetszés) és ezentúl is nem remény nélkül fogunk ezen czélra törekedni. Teszszük ezt pedig annyival inkább, mert én legalább azon erős meggyőződésben vagyok, hogy egy nemzet vérét és vagyonát nem szabad igénybe venni sem dicsvágyból, sem türelemvesztésből, sem még az igen méltó felháborodásból sem, (Tetszés) hanem ezt igénybe venni csak akkor lehet, midőn a nemzetnek az államnak jogait, érdekeit máskép megvédeni lehetetlen. (Tartós tetszésnyilvánítások. Azt hiszem, nem csalódom abban, hogy mennél inkább meggyőződik valamely ország vagy nemzet arról, hogy kormánya mindent megtett arra, hogy vérét, vagyonát ne kelljen rendkívüli eszközökkel igénybe venni, annál készségesebben fogja azután meghozni az áldozatokat, mert tudni fogja, hogy ezt már nem másokon, hanem egyesegyedül és kizárólag saját érdekében kell tennie. (Zajos helyeslés és tetszés.) Hála istennek, ezen idő nem érkezett el, s van reményünk, hogy igyekezetünket siker koronázandja abban, hogy ne is érkezzék el. De ha elérkeznék, öntudatában annak, hogy elkerülésére mindent megtettünk, teljes bizalommal fogunk hivatkozni a nemzetre. (Tartós élénk tetszés.) Ami a másik bajt, a másik bonyodalmat illeti, melyet tisztelt barátunk megemlített, ismeretes előttetek a kormánynak ez irányban követett eljárása; ismeretes előttetek a czél, melyet magának kitűzött. E czél nem volt más és nem más ma sem, mint minden lehetőt elkövetni avégett, hogy hazánk érdekeinek megfelelőleg intéztessenek el az itt szóban levő kérdések anélkül, hogy e miatt meglazulniok kellene a tisztelt barátunk által is hangoztatott összetartozandósági érzelmeknek. Részünkről, teljes lelki nyugalommal merem mondani, hogy ez irányban minden megtörtént; ■ merem mondani, hogy ezentúl is ezen kérdésekkel szemben, melyeknek már igen rövid idő múlva egy vagy más irányban okvetlenül meg kell oldatniok (Zajos helyeslés) mi földadatunknak most is azt tartjuk, hogy a legnagyobb mérséklettel, kimé*' ’ kerüljünk mindent, '’hot mi ad*4. .