Ellenőr, 1877. január (9. évfolyam, 1-30. szám)

1877-01-16 / 15. szám

$15.Tasié­sí árak: Egész évre , . Sí® írt — kr. Évnegyedre » * 5 írt-----kr. Félévre . .' . 1O „ — „ Egy hónapra , I , 80' „ ügyes szám ára ló krajczár. Szerkesztési iroda: ÖBtik­ Ld­pesten,, nde Lor­zitcza. 6. szám* Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk, a Posta által csak bérmrrntss leveleket fogadunk tt. 15. szám. , kedd, január 16. 1877. Hirdetinek felvitele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrád­ testvérek Májakéi­). További Havas, Lau­te & Cie. elégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 131. az. iKiadó­hivatal, Budapesten, addor-utcza 6. szám. Ide intézsndők sut előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. Táviratok. Bécs, jan. 15. A „Pol. Corr.“ közzé teszi a romániai és török kormány között a török alkotmány magyarázata tárgyában váltott sürgönyök szövegét. Ugyanis: 1) A ro­mán külügyminiszternek Ghikához intézett sürgönyét 3-áról, melyben a román kormány hivatkozással a capitulatiókra és szerződé­sekre az ottomán chartának határozatait mindenben a­mi Romániát illeti, semmis­nek és érvénytelennek nyilvánítja és, a leg­formaibb módon óvást tesz Romániának szerző­dések által biztosított jogai megsértése ellen. 2) Szovjetnek 7­iki sürgönyét Ghikához, mely megerősíti, hogy az egyesült fejedelemségek állása az alkotmány által nem alteráltatott. 3. Ionescunak Ghikához intézett sürgönyét 10-éről, mely mondja, hogy csak egy for­mai nyilatkozata a portának elégítheti ki Romániát és kijelenti, hogy Románia nincs belefoglalva a charta által említett tarto­mányokba, a Romániát Törökországhoz csa­toló kapcsok csakis régi, és utóbbi szer­ződések által megpecsételt capitulatiókból erednek. Prága, jan. 15. Szombat este óta a rend nem zavartatott; 29 személy, köztök 12 tanuló fo­gatott el. Az elfogottak egy része a törvényszéknek adatott át. Pola, jan. 15. A „Custozza“ kassamathajó az osztrák-magyar levantihajóraj parancsnokával, Barry altengernagygyal, ide érkezett. London, jan. 15. A „Times“ egy táviratot közöl Kalkuttából, mely szerint azon hírek, hogy az Anglia és Afghanistán közti viszonyok zavaro­dottak, alaptalanoknak nyilváníttatnak. Berlin, jan. 15. Eddig 397 választás közül 380 ismeretes; a végleg választottak között 29 conservativ, 105 nemzeti szabadelvű, 28 német bi­rodalmi, 11 lengyel, 19 haladó, 95 clericalis, 10 socialista, 6 elszászi autonomista, 3 elszászi óva­toló és 8 semmi párthoz tartozó, kik közül 4 par­­ticularista; szűkebb választás 66 szükséges. Az ezekre való 132 jelölt közül szóba jön 48 nemzeti szabadelvű, 24 socialista, 15 conservativ, 14 ha­ladó, 14 clericalis és 9 német birodalmi párti ; a többi mind particularistákra és lengyelekre jut. Róma, jan. 15. Az „Italie“ jelenti: A pápa a bibornoki conferentiának előterjesztett tíz, Né­metország püspökei által beküldött, és a clerusnak a német kormány magatartásával szemben köve­tett eljárására vonatkozó kérdést, melyek az egy­házellenes törvények szigorú megtartását követe­lők, továbbá a­ szentszéknek némely korábbi in­­structiós magyarázatára vonatkoznak. A biborno­­kok határozatai valószínűleg közzé fognak tétetni. Berlin, jan. 15. A képviselőház Bennin­­gent elnöknek, Klotz és Bethuri­ Huc képviselőket alelnököknek választá. BUDAPESTI SZÍNLAP­OK. Budapest, kedd, január 16. Nemzeti szint?. pyis , z&jonghy_ Troubadour. “'““lide» Opera 4. felvonásban. _ Luna Malecky N é B 8 Z 1 11 h á Z. Leonora Nagyné Benzalda G . T . . Azucena Saxlehner Emma Soldosné L­assi,mint vendég. Manrico Ellinger A kapitány kis-lígy czigány Ney asszony. Fernando Tallián Víg operette 3 felvonásban. Inez Balogh Mariska Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. Pétervárról jelenti egy távirat, diplo­mába körökben szállongó hírek alapján, hogy az esetre, ha a conferentia teljesen eredmény­telen maradna, Ignatieff tábornok ultimátu­mot fog átnyújtani a portának s a követségi teen­dőket az olasz ügynökre fogja bizni. Kiseneffben 13-ikán hadi tanács volt a fölött, hogy a déli hadsereget erősitsék-e meg egy 13. hadtesttel, vagy csak a négy hadtest létszámát emeljék-e. A főparancsnokság ragaszkodik ahhoz, hogy a rendes lovasság még néhány ezreddel sza­­poríttassék. A Dnyeszteren a lovasság folyton ú­s­z­ó­p­r­ó­b­á­k­a­t tart; a kozákok és dragonyo­­sok állítólag különösen kielégítőleg felelnek meg a kívánalmaknak. Mint Ragusából jelentik, a nyomasztó éhín­ség miatt számos montenegrói útlevelet kért külföldre ,Nikicza fejedelem azonban megtagadta ezt. Prágában a C­sernajeff-tüntetések al­kalmával 24 személyt fogtak el s adtak át a büntető törvényszéknek. Múlt éjjel újabban elfogtak két rendzavarót. A cseh vasúti állomásokon Csernajeff ke­­resztül­utaztakor előleges távirati értesítésre tüntetési kísérletek tétettek. Kralupban és Radnitzban a gyári munkások nagy zsiv­ó-kiáltásokkal fogadták. Cser­najeff Kralupban ki is szállt, sört ivott s ismét vonakodott beülni, a rendőrbiztos erélye azonban megadásra bírta a tábornokot, ki Bodenbachban ismét protestált, de Drezdáig meg nem álltak vele. Itt akarták a csehek megtartani a Prágában eltil­tott bankettet; a hős faiseur, Skrejsovszki, azon­ban, ki az egészet rendezte, ma már visszatért Prágába, mert Drezdában a csekély részvét miatt lehetetlen az ovatió, minthogy az ottani muszkák hallani sem akarnak Csernojeff felől. A franczia képviselő­ház csütörtöki ülésében a bonapartisták ismét csináltak egy kis botrányt, szóba h­ozván, interpelláló által, az úgy­nevezett „vegyes bizottságokat“ (commissions mix­­tes). Martel és Simon miniszterek, valamint Grévy elnök igen erélyesen és általános tetszés közt nyi­latkoztak a bonapartizmus visszaélései ellen, utóbbi a famosus Paul de Cassagnacot róva meg. Végre Grévy napirendes indítványát, mely szerint a ház helyesli az igazságügyminiszter eljárását s csatla­kozik a „vegyes bizottságokról“ kimondott ítéleté­hez, 367 szóval 2 ellen elfogadták. E 2 szavazat bonapartistáé volt, a többi nem szavazott. Budapest, január 15. A német választások. A külügyi válságok árnyékában minden­felé szaporodnak a belügyi bonyodalmak. Ez a esztendő már csak úgy kezdődött, úgy is akar folytatódni, hogy sehol se legyen béke, se kint, se bent ezen boldog­talan világrészben. Nálunk a keleti kérdés­nek ráadásául van gyönyörűséges felfordult­­ság a bankkérdés miatt. Most Németország kapja meg a maga belügyi bonyodalmait. Belügyi kérdések osztják meg Francziaország, Anglia erejét. Belügyi bajok zsibbasztják meg a moszkovitizmus actióját. Belügyi válságok fenyegetik még az Egyesült­ Álla­mokat is. A jótékony természet, mely teremt bajokat, csapásokat, megtermi egyszersmind minden baj orvosságát, minden méreg ellen­mérgét. Adatott ezen világrésznek külügyi válság, a keleti kérdés, most adatik a keleti kérdés főtényezőinek belügyi válság. Dotum és antidotum. Majd meglátszik aztán, melyik erősebb: a baj-e, vagy az orvosság ? Mert hát az már körülbelül bizonyosnak látszik, hogy a németországi választások kezdenek belügyi válságot képezni. Közelebb aggodal­munkat fejeztük ki a német választások eredménye felett; aggodalmainkat a táviró ma teljes igazolja. A szélső pártok a nagyobb mérsékletes pártok rovására ijesztőleg fel­szaporodnak. A 397 képviselő választás kö­zül eddig 385-öt ismerünk. A nemzeti sza­badelvűek 95, a haladó pártiak 18, a cleri­­calisok 89, a conservativek 27, a német birodalmi párt 27, a lengyelek 11, a sociál­demokraták 10, az elszászi autonomisták 6, a tiltakozók 3 szavazatot nyertek. Egyik párthoz sem tartozó képviselőt válasz­tottak 7-et. S újabb választás lesz szük­séges 65 helyen. íme, ennyi fractió, ennyi törtszám. Hogy ebből az apró-cseprő szám­­zűrzavarból az a 65 új választás sem hoz ki valami okosat, s a kormányra nézve ked­vezőt, az már előre látható. A kormány zászlója alá feltétlenül csak a nemzeti sza­badelvűek vert hada, s a most próbálkozó német birodalmi párt fog sorakozni. Ezek azonban eddig összevéve sem tesznek ki töb­bet 122 szavazatnál. A conservativek con­­tingense némely kérdésben a kormánypárt­tal, máskor pedig az ultramontánokkal fog szavazni. Ezek tehát éppoly bizonytalanok, mint a haladó­ pártbeliek, kik már a legkö­zelebbi ülésszak alatt gyakran ellene fordul­tak a kormánynak. A mostani választások után pedig a keserűségnek el nem titkol­ható érzetével jelennek meg a német biro­dalmi gyűlésben. Elkeseredett harczot foly­tatva a nemzeti szabadelvűek ellen, ezeken kívül csak maguknak ártottak, saját maguk fejével mentek a falnak, ellenben nagy há­lára kötelezték le a clericalis és socialde­­mocrata urakat, kiknek számára kikaparták a sült gesztenyét. A haladó-pártiak tehát bízvást az ellenzék seregébe sorozhatók. S ott rajtuk kivül még sokan vannak. Longus ordo. Ott vannak a clericalisok máris 89 főből álló compact tömegbe, kik el vannak szánva elvérzeni a Kultur-Kampfban. Ott vannak a socialdemocraták, lengyelek, s el­­szásziak a fennebbi számarányban. Az el­lenzék tehát nem is számítva a haladókat és conservativeket, már eddig 119 szavazat­tal rendelkezik, ha bizonyos kérdésekben összetart, míg azon kérdésekben, hol a ha­ladók és a conservativek is az ellenzékkel szavaznak a kormány ellen, az eddigi szám­arányok szerint 164 szavazat nyilatkozik, egyelőre tehát több, mint mennyivel a kor­mány rendelkezik. Szerencséjére azonban a kormányok­nak, s különösen a német kormánynak, az ily fractiókból összetákolt ellenzék annyi különféle nézetet szokott képviselni, a­hány tagból áll. Hogy ezen divergens nézetek egy központban valaha mind találkozzanak, oly eset alig fordulhat elő. Hogy a hala­dók, conservativek, clerikálisok, social-demo­­kraták, lengyelek, elszásziak egyszerre tá­madjanak a kormányra és pártjára, szinte elképzelhettem A baj azonban mégis megvan. S nem az a baj, hogy a kormány pártja megfo­gyott, hanem az, hogy nincs a német bi­rodalmi gyűlésben parliamentáris ellenzék, mely a kormány bukása után felülkereked­hetnék. Oly ellenzék, melynek legnagyobb része a Kulturkampf clericális hőseiből és social­demokratákból áll, nem parliamenti ellenzék. Feltéve tehát azon esetet, hogy a kormány valamely fontosabb kérdésben le­szavaztatok, azonnal kész Németországban a belügyi bonyodalom. Mivel kisebbséggel nem lehet parlamentárisan kormányozni még Németországban sem, az ad hoc több­ségben lévő ellenzék pedig nem kormány­képes, nem marad más mód, mint erősza­kos rendszabályokhoz nyúlni. Kétségtelen ugyan, hogy a vaskan­­c­ellár szemölyeinek ránczolása még sokat keresztül vihet a felszaporodott ellenzék da­czára is, de hát a parl­amenti nyavalyát nem gyógyíthatja, hanem csak korlátozhat­ja, palástolhatja egy ideig. S ez nem kis mérvben ejtheti gondolkozóba azokat, akik Németország őszinte barátai és szerencsét kívánnak a német egységet befejező békés munkához. Ez a békés munka belviszályba készül szakadni, mely a német egység tes­tén belső sebeket fog ejteni, s ezek veszé­lyesebbek a külső sebeknél. Nem­­mondjuk, hogy a német egységet veszély fenyegeti: sokkal mélyebben van az megalapítva egy nagy nép érzületében és erejében, semhogy az ultramontánok szélhősködése, vagy a so­­ciál­demokraták platonismusa alááshatná ; de a belügyi bonyodalmak mégis megakaszt­hatnák Németország békés fejlődését, s út­ját vághatnák annak, hogy a német nép eljusson a valódi alkotmányosság ígéret földjére. A hatalmas kanc­ellár vaskeze, s a német nép józan érzéke elfordítana ugyan Németországtól minden komolyabb válságot, de a mostani választások által veszélyez­tetve van még azon ál-parliamentarizmus is, melylyel a német népet kormányozzák. A legújabb választások tehát nem hogy haladást igérnének, de visszaeséssel fenye­getnek. Ezért tartjuk károsnak Németországra nézve a birodalmi gyűlésbe történt legújabb választásokat. A képviselőház közigazgatási bi­zottsága folytatólagos tanácskozásában áttért a gyámügyi törvényjavaslat részletes tárgyalására. Az 1. § szerint „a 24 évet be nem töltött mindkét nembeli egyén kiskorúnak tekintendő“. Balogh itt fölemlítendőnek tartja az 1874. 23. t. sz. kivételét — a férjhez ment nőket. A bizott­ság a kivételeket a későbbi §§-oknak tárgyalása alkalmára halasztja, s a­z­t változatlanul elfogadja. A 2. § szerint „a kiskorúak szülői hatalom, eset­leg gyámság alatt állanak“. L é s z a y felhozza, hogy a „szülői hatalom“ fogalma az európai s a mi eddigi törvényeinkben sehol föl nem található, min­denütt csak „atyai“ hatalomról van szó. Az ügyet igen lényegesnek tartja s nem helyeselheti, hogy az eddigi családjog rendszer-ennyire megváltoztas­sák­. Tisza belügyminiszter ez intézkedésnek czélját arra nézve tartja hasznosnak, hogy ez által a gyámság, a­míg csak lehetséges, a családban maradjon. E szempont igazolja a §-t. Lészay a kedvezményezett gyámságot elfogadja és az meghagyandó az anyánál és nagyapánál. Balogh a kiskorúak felett egyenlő hatalmat kí­ván adni az atyának és az anyának s azért elfo­gadja a §-t. Lészay után, ki „szülei”helyett „atyai hatalom“ kifejezést kíván felvenni, az­t változat­lanul fogadtatik el. A 3. § szerint a szülői hata­lom magában foglalja a jogot s kötelességet: a kiskorú gyermekeket személyük, jogaik s vagyo­nukra nézve képviselni, azok eltartásáról s nevel­tetéséről gondoskodni, vagyonukat számadás terhe nélkül kezelni — ha csak abból az örökhagyó vagy hagyományozó által ki nem zárattak vagy szám­adásra nem köteleztettek — s részükre gyámot, illetőleg gondnokot kijelölni“ Lészay a §-hoz a következő toldást indítványozza : „vagy némelyeket a gyámság, illetőleg gondnokságból kizárni“. P­a­­c­z­o­­­a­y ezenkívül felveendőnek tartja a kiskorú örökbe adhatását is. Tisza belügyminiszter hoz­zájárulván e toldásokhoz, a bizottság azokat elfo­gadja. A 4. § szerint „a szülői hatalmat első­sor­ban a törvényes s természetes atya, örökbefogadott gyermek felett az örökbefogadó atya, törvénytelen gyermek felett az anya, kiskorú anya törvénytelen gyermeke felett pedig az anyai nagyatya gyako­rolja“. Lészay e kifejezések helyett: „törvényes és természetes“ „törvényes és törvényesített gyermek felett“ kíván létetni, mely módosítással a­z elfo­gadtatott. Az 5. §. azt állapítja meg, hogyha az anya újabb házasságra lép, korábbi házasságából származott gyermekei vagyonát csak számadás mel­lett kezelheti. Lészay e §-ra vonatkozólag bele kívánja tétetni, hogy számadás „és férje egyetem­­leges felelőssége mellett kezelheti“. Paczolay kifejeztetni kívánja, hogy a vagyon kiskorúak ne­velésére és tartására fordítandó. Tisza belügy­miniszter azt kívánná betétetni: „vagyonát — és annak jövedelmét“. A §. e módosításokkal elfogadtatik. Balogh Imre egy újabb §-t kíván beiktattatni, melyben kifejeztetnék, hogy az özve­gyi jogot e törvény nem érinti. A bizottság az in­dítványt mellőzvén, átmegy a 6. §-ra, mely válto­zatlanul elfogadtatik, valamint a következő 7. § is. A 8. § a szülői hatalomnak a nagyatyákra, illetőleg nagyanyákra átszállásáról intézkedik. Lé­szay azon indítványt teszi, hogy az atyai nagy­atya ne bírjon elsőséggel az anyai felett, hanem a kettő egyenjoggal bírjon, és a gyámhatóság vá­­laszsza közülök az illetőt. A nagyanyák zárassanak ki. A bizottság a §-t a módosítvány mellőzé­sével változatlanul hagyja, s szintén változatlanul fogadja el a 9—11. §§-okat. Az iparűzés gyakorlatától senki el nem tiltható. Erre nézve az igazságügyminiszter a következő rendeletet bocsátotta ki a budapesti tör­vényszékhez : „Hivatalos uton tudomásomra hozatott, hogy egy kir. törvényszék a vádlottat vétkes gon­datlanságból eredő vagyonbukás vétségében bűnös­nek kimondván, az ítéletben egyszersmind megál­lapította, hogy a bűnös jövőben váltókat ki nem adhat, bejegyzett kereskedőnek nem tekintetik, s tör­vény előtt hitelességgel bíró kereskedői könyveket nem vezethet. Ennek folytán figyelmeztetem a kir. törvényszéket, hogy az 1872. VI. t. ez. 84. §-a ér­­telmében iparűzhetés jogától senki sem bírói ítélet, sem közigazgatási határozat által meg nem foszt­ható ; az 1875. XXXVII. t. ez. 5. §-a szerint pedig azon törvénynek a kereskedelmi czégekre, a köny­vekre és ezégvezetésre vonatkozó intézkedései, a­mennyiben üzletük a kis ipar körét meghaladja,­­ az iparosokra is alkalmazást nyernek, s ezen törvény 16. és 21. §-a szerint a kereskedők ezégüket üzle­tük megkezdésével az illető törvényszéknél 500 írtig terjedhető pénzbírság fizetésének terhe alatt bejegyeztetni, s a 25. §. szerint bekötött lapon­ként folyó­számmal ellátott s átfűzött könyveket kötelesek vezetni, s a 31. §. szerint a bejegyzett szabályszerűen vezetett könyvei, kereskedelmi ügy-­­­letekből eredő perekben rendszerint bizonyítékot ké­­­­peznek. A most idézett törvények és az 1872. VI.­­ t. ez. 104. és az 1875. XXXVII. t. ez. 549. §§-aiban foglalt azon rendelkezés folytán, hogy az idézett törvények hatályba léptével az ellenkező törvények hatályon kivül helyeztetnek: az 1840. XXI. tör­­vényczikknek az 1844. VII. t. sz. 5. §-a által megváltoztatott 128. §-a módosulást szenvedett, — illetve azon részében, hogy a hamis vagy vétkes gondolatságból származott bukás folytán a bíróság által elhatározandó, hogy a bukott bejegyzett ke­reskedőnek nem tekinthetik, s törvény előtt hite­lességgel biró kereskedői könyveket nem vezethet — hatályát vesztette; azon bírói határozat pedig, mely a hamis vagy vétkes gondolatságból szárma­zott bukáshoz mindamellett az emlitett következ­ményeket fűzi — végre nem hajtható.“ Pancsováról a következő táviratot kap­tuk : „Grubiczy Geyza kormánybiztos úrnak a „P. Lloyd“ jan. 9-diki esti lapjában megjelent nyilat­kozatára a pancsovai phylloxera-botrányt illetőleg, minthogy a kezdemény az irtási munkálatoknál elő­fordult visszaélések megszüntetésére a községi kép­viselet szabadelvű pártjából indult ki, felhiva érez­zük magunkat az igazság érdekében constatálni, hogy Grubiczy Geyza urnak Pancsováról eltávo­zása után, a mi november közepén történt, egész 1876. deczember 22-dikéig irtási munkálatok itt tényleg folytak. A szabadelvű párt nevében Chris­tian Antal elnök.“ Privigye város számos polgára az iránt tesz lépéseket, hogy az 1876. évi V. t. ez. 45. §-a értelmében rendezett tanácsú városból nagy községgé alakítsa át a várost, mivel a rendezett tanács fenntartása nincsen arányban a város ere­jével. Az uzsoratörvény kérdéséhez. Ti. Legyen szabad nekem is az „uzsora­törvény“ kérdésében nyilatkoznom, ha egyé­bért nem, már csak azért is, mert bizony egész jogosultsággal mondhatja az „Ellenőr“ rólam, régi barátjáról: „régen hallgat im­már a magyar“. De legyen szabad azért is, hogy hall­ják e kérdésben szózat a rurálisok, hétszil­­vafások, táblabirók,­­vagy mi nevet adjunk Ma­­gyarország fiai néha dicsért, gyakran gúnyolt, de mindég küzdés- és szenvedés-látogatott, rendesen önként áldozatra kész, majd ismét a viszonyok hatalmánál fogva áldozatra kényszerült bizonyos már-már kihaló cso­portjának) táborából is. Hallják vélemény azok táborából, kik, ha nem is szenvelgik egyáltalában, hogy mindenben a „modern tudomány színvonalán“ állanak, de kik Ma­gyarország földmivelő, s ebbeli küzdelmes, hálátlan foglalkozásuk után élő lakosságát ismerni vélik; ismerni vélik annak jó és rosz sajátságait, ismerik és osztják örömeit és keserveit, igényeit, reményeit, kételyeit és töprengéseit; és kik daczára „alázatos­ságuknak“ hisznek birni oly egészséges agy­szervezettel és hétköznapi értelemmel (bon sens), hogy a felszínre került társadalmi kérdésekben a nyilvánosság előtt is „tanul­ságot tenni“ bátrak lehetnek, annyival is­ inkább, mert ilyesmire őket hivatalos minő­ségük is, esetleg kötelezni látszik. Szegény „uzsora-törvényjavaslat.“ Hány oldalról támadtatott, s támadta­tok meg! Ne szóljunk az „Írástudók“ sere­géről, kik a „modern tudomány“ magasla­taiból, hova Bentham óta annyi alapos jogász, nemzetgazda és társadalmár (ad. norm. forradalmár) dönthetlen okoskodása felcsavarta elméjők állapotát, a való, a min­dennapi, a praktikus és prózai élet viszo­nyait, már-már alig képesek méltányolni, annál kevésbé hajlandók azokat számba venni; ne szóljunk azokról sem, kiket egye­nesen és tisztán a kölcsönüzleteiknél való személyes kényelem, és dísztelen műveleteik­nek teljes törvényes biztossággal való gya­­korolhatásának tekintetei mozgatnak; de vannak, kiket tisztán a solid hitelnyújtás­nak, nagy tömegek jólétét, s gazdászati életképességét veszélyeztető megszorítása té­remítt meg, mert úgy hiszik, hogy a szóban forgó javaslat (és bankok) üzletének, az in­gatlanokra való kölcsönzés terén, ne mond­jam teljes visszatartózkodását, de minden­esetre korlátozkodását vonná maga után. Találkoznak, mirabile dictu­­e téren az „Ellenőr“, a „Nemzeti Hírlap“ és a „Kelet Népe“ ; csakhogy míg az elsőket közgazdászati convulsiók félelme, s tán némi szabadelvűségi tekintetek inspirálnak, addig az utóbbi csak „népszerűség-hajhászati“ tak­tikát, mondjuk Cserei Mihálylyal „prakti­kát“ lát a törvényjavaslat színtehozásában, s a kormányt, s az azt pártolókat egyene­sen ilyesmivel vádolja. Ezeket­­ bocsássa meg az „Ellenőr“ és közönséges,­ hiszen vajmi régen nem szó­lottam már hozzá — ha talán kelleténél nagyobb szótöbbséggel előre bocsátva, meg­próbálom indokolni: miért tartozom én a kormányt uzsoratör­vényjavaslat pártolóihoz, és miért óhajtom, hogy az a parlamenti szünet után elővétetvén, törvénynyé váljék, még­pedig ha csak lehet a kamatláb ma­ximumának 8°/8-ban való meghatározásával. I. Tény az, én legalább annak állítom, hogy a magyar törvényhozás elhamar­kodott lépést tett akkor, midőn az „usu­­laria pravitás“-t fenyítékre érdemesnek tartó és jelző régi törvényes állapotból, egyszerre, minden egyé­b prae­m­is­­sa nélkül, a teljes uzsoráskodási szabad­ság megengedésének állapotába ugrott át. Igaz, létezett annakelőtte is uzsorás­kodás elég, de azt palástolva, titkon, suty­­tyomban gyakorolták az illetők , tudatában annak, hogy az, mit cselekszenek, tilos, bű­nös, és mindenekfölött mocskos cselekmény. Az uzsoraszabadság decretálása által lehullt azon korlát, mely a gyöngébb erkölcsi ér­­zületűeket visszatartotta addig attól, hogy ne vegyüljenek azon társaságba, melyet bé­lyegzettnek és dísztelennek tüntetett föl előttük a törvény tételes tartalma, még in­kább annak szelleme, s az e befolyás ha­tása alatt képződött általános vélemény — a közl­elki­ismeret. Az új törvény még azon tartalékot is megszüntette, a kisebb, nagyobb tőkepénze­seknek — mondom — kevésbé érzékeny erkölcsi felfogású része előtt, melyet az egy­szeri falusi éji őrnek, a megyei tisztviselő­nek adott válasza oly praegnanter tüntet fel, — a dohányzási tilalmat illetőleg: „Bakter! szabad e itt a falu közt do­hányozni?“ „Szabad, tekintetes uram, de becsületes ember nem teszi.“ Az uj törvény szelleme becsületes üzletnek minősítette egy tollvonással az uzsorát, és egy egész sereg — ismétlem — gyöngébb vértezetű erénynek corrumpálását, depraválását egyszerre eszközölte. Legyen szabad itt újra megérintenem azon analógiát, melyet akkor használtam, mikor az új uzsora törvényjavaslat a „sza­badelvűek“ pártkörében tárgyal­tatott, és mely ebben áll. Van mindenféle üzlet, mely a mai társadalom rothadtságában gyökered­zik s abból burjánzik föl. Ezen „üzletek“ rendőrileg engedélyezettek, — de a falusi bakter szerint, becsületes emberek nem gyakorolják azokat. Töröljük ki a nép hitéből, a közlelkiisme­retből e tételt, s mondjuk, vagy csak engedjük h­in­n­i, hogy azok, kik az általam nevü­ket illetőleg illedelmes „pruderie“-vel takar­gatott — üzleteket gyakorolják, teljesen feddhetlenek, becsületesek, — szabadítsuk fel, oly mérvben, mint azt az uzsorával tettük, az „üzleteket“, — s aztán alkossunk magunk­nak egy képet nagyobb városainkban, tán a kisebbekben is, tán mindenhol — a társadalmi berendezés és az azt követői állapot azon minőségéről, mely e szabadságot nyomban követni fogja, tekintsünk arra szellemi sze­mekkel , s el fogunk borzadni, s elundoro­dunk attól. A kormánynak és javaslatának tehát első­sorban lényeges érdeme az, hogy egy, a szabadság dicsfényének világításában idő előtt, az élet, a magyar élet tengerére bo­csátott alkotást, szabad mozgásában korlá­tolni akar. A hibás lépés, az ugrás el van ismerve. Annak orvoslása czéloztatik. S vá­­laszszuk mindjárt a leggyűlöletesebb szót a politikai műszótárból, a kormány bizonyos üdvös reactio ösvényére lépett törvény­­javaslatával, melyet a „modern tudomány“ tán kárhoztat, de melyet a viszonyok pa­rancsolnak. Ezt tennie: kötelessége volt, mernie: politikai bátorság. És — csodálatos! az u. n. „conserva­­tiv“ közeg, még népszerűség - hajhászattal vádolja érte a kormányt! Kevesebb szenve­dély és több logika mellett — úgy látszik nekem — elismerés és bátorítás illette volna a kormányt épen ez oldalról az „üdvös reactio“ ösvényén merészlett e lépésénél. Szonta­gh Pál, (somogyi) orsz. képviselő. Mai számunkhoz vidéki előfizetőink részére Frommer Sámuel gazdasági-, kerti-, fa- és virágmagvak tavaszi kimutatását mellékeljük. VIDÉK: Nógrádiból január 12. Az újév egy kormányrendelettel köszöntött be hozzánk, mely megyénk száz meg száz földbirtoko­sának félszázad óta hangoztatott panaszát szüntette be s afrikai kanyarulatokban folyó Ipoly vizünknek

Next