Ellenőr, 1877. január (9. évfolyam, 1-30. szám)
1877-01-14 / 13. szám
Jílőfizetési árak: Égés* évre . . SO frt — kr. Évnegyedre .. * 5 frt — kr. Félévre . . . 1‡› „ — „■ Egy hónapra 1 „ 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. ·Szerkesztési iroda: gEtxcLcljesten, nádor-sztcza. 6. szám* Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem vállalkozunk. — Posta által csak Vérmentes leveleket fogadunk ILPOLITIKAI NAPILAP, Budapest, vasárnap, január 14. 1377. 13. szám. Hirdték Minitki Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógnád testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & C18. czégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok utcza 131. sz. ÚjKiadó-hivatal: gyzidapesten, ncrdottx tcza 6. szdrra Ide intézendők az etfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszénár. Az „Ellenőr“ ára mini pedig : Egy évre 30 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy bóra.................................... „ 80 kr. Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Eilenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utozs., 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adtik. Távíratok. BOCS, jan. 13. A „Pol. C.“ jelenti Konstantinápolyból 13-áról. Az igen feszült helyzet mellett a félhivatalos pourparlek tovább folynak; a porta nézeteinek fordulatára alig lehet számítani. Az öszszes nagykövetek és delegáltak elutazása aligha péntek előtt történik, a diplomáciai érintkezés formai megszakítása nincs kilátásban. A „P. C.“-nek egy pétervári levele hangsúlyozza, hogy a porta a conferentia mérsékletében Oroszorság gyengeségét látja, de elfelejti, hogy nem Oroszország, hanem a conferentia adja a hangot; ha eljött a pillanat, hogy Oroszország Európa nevében szóljon, akkor erősebb, a portának érthetőbb argumentumok sem fognak hiányozni. Konstantinápoly, jan. 13. Az „Agence Havas“ jelenti: Ghika, Szovjet pasának egy jegyzéket nyújtott át, melyben kívántatik, hogy Törökország ismerje el, miképp Románia nem képezi az ottomán birodalomnak kiegészítő részét. Konstantinápoly, jan. 13. Az „Ag. Havas“ jelenti, hogy ha február 28-áig megegyezés nem jön létre, Törökország el van határozva a Szerbia és Montenegro elleni ellenségeskedéseket márcz. 1-én újra fölvenni. Berlin, jan. 13. A „Reichsanzeiger“ teljesen koholtnak nyilvánítja a „Lev. Herald“ azon hírét, hogy Werther a conferentia 11-iki ülésén kilépését jelentette be, ha a porta a hatalmak javaslatainak elfogadását vagy elvetését categorice ki nem jelenti. Ezzel kapcsolatosan a Wolff-féle bureau minden hírt a német kormánynak a portával való békés megegyezés létesítése iránti kevésbbé kedvező magatartására vonatkozólag, hamisnak nyilvánít. Prága, jan. 13. Csernajeff tábornok hatósági utasításra Prágát elhagyta; a kiutasítás folytán népcsoportosulás történt, mely a rendőrség által szétoszlattatott. Frankfurt, január 13. (Kezdet) Váltóárf. Bécs —.—. Osztr. bank.-részv. —.—. 1860-as —.—. Évjáruléki papír —.—. Lombard —.—. Magy. sorsj. — osztr. hitelrészv. 113.50. Osztr. államvasp. rész. 198.50 1864-es —.—. Évjárulék ezüst —.—. Galicziai —.—. Győr Gráczi —. Bécs, jan. 13. (Zárlat) Hitelrészvény, 140.30. Galicziai 204.40. Allamvasut 247.—. Rente 61.70, 1860-as 112 50. 1864-es 133.75. Ezüst 115.60. London 126.10. Unió Bank —.— Által, épitőbank —.—. Magyar Földhitel —.—. Angol-Osztrák 73.75. Lombard 76.50. Tramway —.—. Hitelsorsjegy 161.50. Napoleonhor 10.06. Arany 6.—. Frankfurt 61.35. Porosz pénzutalv. 62.—. Tőlük sorsjegy 17.25. Anglo épitő bank —.—. Municipalbank. — BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, vasárnap, január 14. Nemzeti színház. Tár-színház. Ferréol. Szinmű 4 felvonásban. De Meyran Ferréol Náday De Beit martel Feleki Lavardin Bercsényi Périssel Vízvári Martial Szigeti Imre Maxence Halmi Brochat Benedek J. Roberte Felekiné Thérese Molnáráé D’Orbesson asszony Lendvayné De Valtamiers asszony Helvey Laura Kezdete 7 órakor. Rigoletto. Opera 4 felvonásban. Mantua herczeg Ellinger Rigoletto Láng Gilda Balázsné B. V. Sparafucile Kőszeghy Magdalena Kvassayné Giovanna Balogh M. Monterone gróf Tallián Népszínház. Soldosné Luiza assz. mint vendég. A kapitány kisasszony. Víg operette 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. Pétervárról értesítik a „N. fr. Pr.“t, hogy az ottani irányadó körökben azon nézet uralkodik, hogy minden interventionális eszmével föl kell hagyni. Ha Törökország megmarad is határozottan visszautasító állásában, az iz o 1á 11 Oroszország egyelőre nem tesz háborús lépést. Ignatieffnek a portával való különalkudozásáról, melyet török részről is megcáfoltak már, a „Pall Mall G.“ Athénből 9-ikéről a következő tudósítást közöl: Ignatieff G ikán Midhát pasának egy bizalmas levelet küldött, melyben sürgeti a portát, hogy a conferentia javaslatának bizonyos pontjait fogadja el, s kimutatja, miként térjen ki más pontok elől. Tanácsolja a portának, hogy fogadjon el egy consultativ-hatalmú nemzetközi bizottságot; ajánlja instructionális hivatalnokok kinevezését az idegen csendőrség helyébe, s egy bolgár kormányzó kinevezését Bulgáriába, európai helyett. Tagadja továbbá levelében, mintha Oroszország izgatta volna Szerbiát arra, hogy Törökországnak megszenje a háborút. A román-török conflictus tárgyában, melyet a porta előzékenysége eloszlatni alkalmas, a „Times“-nek ezt jelentik Berlinből: „A román függetlenség proclamatiója, Berlinben valószínűleg nem fog akadályra találni, s a porta sem igen fog rászallani egy oly lépést, mely semleges territóriumot helyez közéje és Oroszország közé. Jövőben Oroszországnak, mielőtt Törökországot érinthetné, előbb a román szövetséget kellene magának biztosítani, vagy pedig a román fejedelem és a román nemzet souverainetását kellene megsértenie.“ A bulgáriai kegyetlenkedések tárgyában kiküldött bizottság Flippopoliban Akhmet agát, ki az iszonyatosságokban, mint bandavezér, annyira terhelve volt, halálra ítélte. A végrehajtási rendeletet várják. Budapest, január 13. A koczka rázás alatt. A vihart megelőzőleg szélcsend szokott beállani. A néma csend a nyomasztó titokzatos hallgatás, mely ma a politikai körökben uralkodik, előhírnöke a kitörendő válságnak. A politikai tényezők, a vezető államférfiak visszavonultak a szintérről. A tartózkodás, a kétely tölti be a kedélyeket. Egy monarchia jövője, egy állam sorsa, egy nemzet bizalma alkotmányában van a koczkára föltéve, melyet e perczben ráznak, hatot vagy vakot mond, nem tudjuk; csak azt érezzük át, hogy dőljön bármerre sorsunk, annak elviselésére elég erővel rendelkezünk , de a végsőig feszített idegeink a koczkarázás kínját tovább tűrni nem látják a közérdekre nézve szükségesnek. A múlt országgyűlés végén a fusio létrejöttekor Magyarország két nagy pártja nyújtott egymásnak kezet, hogy a kiegyezés alapjára az eszmének megfelelőleg a további alkotás föltételei megszereztessenek; az alkotmány iránti bizalom megerősödött a nemzetben, erejének tudata újabban fölébredt benne, meghatalmazást adott, hogy jövője biztosításáért áldozatok követelhessenek tőle; megbarátkozott az eszmével, hogy mindaz, amit a monarchia erejének gyarapítására és öregbítésére tesz, nemzeti és állami létének biztosításával egyértelmű. És most a nemzetnek bizalma alkotmányában, ragaszkodása a dualisticus alapon álló monarchia iránt van kérdésessé téve, nem magunk, hanem a monarchia másik felének magatartása által. Ne ringassa senki csalódásokba magát, a nemzet, mely kedvencz eszméit, mely jogos követeléseit, állami és nemzeti megélhetésének szempontjából a siker reményében a monarchia érdekei és a jó egyetértés biztosításáért elhallgattatá, ha azt fogja látni, hogy ezért az árért egyebet nem nyer, mint új követelést a további nélkülözésekre, a legnagyobb megnyugvással és öntudattal fog ezen politikától elfordulni és inkább a merev tagadások és szenvedőleges ellenállás nem dicstelen s nem is csekély horderejű harczában fogja jövőjét keresni, mint a lemondásokban, melyek a másik fél előtt nem a további követelések végét, hanem azok beláthatatlan sorának kezdetét jelentik. Nem a kormány, nem Tisza kormányelnök úr csak az, aki csalódott; egy nemzet óriási többsége fog azon keserű csalódásban osztakozni, hogy az alkotmányban vetett hit, a hozott áldozatok és szenvedések hosszú sora mind nem elég arra, hogy a monarchia másik fele által kellőleg méltányoltassék ez eljárás. Hitünk és komoly meggyőződésünk szerint, ha szétzüllött az a párt és többség, mely életet és erőt adott e békés politikának, össze nem fog hozatni újból semminemű hatalom által. Annak a többségnek, mely ma megvan, alapjául a másik fél méltányosságában vetett remény, az alkotmányban gyökerező hit szolgált; az a csalódás, melyben részesülne épp oly éltető alapot nyújtani egy más politika követésére, mint ez; azon különbséggel, hogy ennek jogosultságát az előbbinek sikertelensége még emelné. Napról-napra az életet kikoldulni nincs kedvünk, de még erőnk sincsen reá; a külügyi helyzet nyomásának állami megélhetésünk föltételeit áldozatul hozni badarság volna, megsemmisülésünk árán egy monarchia föntartására törekedni, melynek minden sikere egy életerünk elvágásába kerül, több, mint amennyit tőlünk követelni jogosan lehet. Mi igenis óhajtjuk e monarchia fennállását, erejének gyarapítását bent, tekintélyének emelését kánt, de ennek a monarchiának a mi állami életünk és nemzeti fejlődésünk védvének, nem pedig azon Molochnak kell lenni, melynek anyagi és szellemi jóllétünket táplálékul nyújtani szükséges. Mi Tisza kormányelnök urat politikájának sikertelenségéért sem vádolni, sem menteni nem fogjuk; vádolja őt az, ki a fusió nagy tényének jogosult kritikusává lenni elég erőt vél magában; mert mi elejétől fogva úgy tartottuk,hogy Tisza a fusió iránt nyilvánult nemzeti akarat végrehajtója volt, nem pedig a fusió teremtője. Mentse pedig őt az, ki azt hiszi, hogy a józan és méltányos érzületben vetett hite egy államférfiúnak, mivel egy államfél iránt viseltetett, mely államunkkal egy felbonthatatlan kapocs és sors által van összecsatolva, ha csalódást szenved, mentegetésre szorul; de azt nyíltan elmondjuk, hogy ezen cabinet leköszönésével egy oly karcznak kezdetét látjuk magunk előtt, mely nem a monarchiát összekötő kapcsok megerősítésére, hanem azok széthullására vezet. S míg a külügyminiszter úr külügyi politikájának a Bosporus mellett némi sikerét észlelheti, addig igen könnyen megtörténhetik, hogy az állami beléletben oly rázkódások fognak előállani, melyek a Bosporusnál elért eddigi síkért ott is, itt is igen könnyen megsemmisitendik. Azt az ütközetet, melyet Konstantinápolyban készül megnyerni gróf Andrássy, igen könnyen elveszítheti Lucamur Bécsben. Mi bizton merjük állítani, hogy a méltányos kiegyezésen kívül az alkotmányunkban biztosított jog gyakorlatba vétele egyedül az, mely e nemzet megnyugvásával fog találkozni, minden kísérlet, mely ezeken kívül történik, csakis a monarchia erejének csorbítására vezet — — mi senkit kiegyezésre kedve ellen kényszeríteni nem fogunk és nem tudunk; de van jogunk és ennek igénybevételétől elállani nem fogunk soha, saját ügyeink felett a kiegyezési törvény keretében és feltételei szerint rendelkezni. Ő felsége a király holnap vasárnap tanácskozást tart a magyar kormány tagjaival. Hofmann báró budapesti útja a miniszter könnyebb roszulléte miatt továbbra marad. A miniszter különben — a „Fremdenblatt“ szerint — csakis a folyó ügyek elintézése végett készült Budapestre, nem pedig a kiegyezési kérdésekben. A tüzérség új felszerelése gyorsan halad. Hat tüzérezred már majdnem teljesen el van látva az új anyaggal. Márczius végéig a tábori ütegek felszerelésére szükséges 1500 cső készen lesz (már csak 300 kisja), s az új szerkezetű sakétákból is kész 1200 darab. A magánipar, melyre a szekerek és ágyútaligák készítése bízatott, szintén lépést tart a csőgyártással. A könnyű ütegek régi szekereit gyalogsági társzekerekké, a nehéz ütegek szekereit pedig tüzérségi társzekerekké alakítják át. Az osztrák nemzeti bank január 18 dikán tartja közgyűlését. Ennek napirendjével együtt kaptuk ma azt a jegyzéket, melyet múlt évi ápril 19-dikén a bankkormányzó a magyar pénzügyminiszter ápril 9-diki levelére válaszul írt. E jegyzék közzététele ma legföljebb történeti értékkel bírhat, mint a magyar kormány azon jóakaratának bizonyítéka, hogy az osztrák kormánynyal megindított tárgyalások előtt óhajtotta tudni a nemzeti bank véleményét. A jegyzék szerint a magyar pénzügyminiszter által a bankkal közlött terv alapvonásaiban a következő volt: „Az osztrák nemzeti bank részvényesei alapítják a magyar nemzeti bankot 30 millió frt (érezben) alaptőkével. Mindkét bank, mindegyik önmagában, teljesen önálló és egymástól független. Mindegyik bank kormánya, mint gyanítható, az illető közgyűlések választásából alakul. Mind a két bank kölcsönösen fizetésképen elfogadja egymás jegyeit. Mintkét igazgatás soliditása, mindkét bank jegyeinek egyenlő értékesítése az által éretik el, hogy nagyban és egészben, mindkét bank alapszabálya és szabályzata egyenlő legyen, hogy mindkét bank kezelésének felülvizsgálatára „pontosan körülírt“ ellenőrzés alkalmaztatik, s hogy a két bank között kötendő szerződésből támadott viszályok elintézése a két kormány által, s a két állam legfőbíróságaiból alakítandó választott bíróságot illeti.“ A bankkormányzó válasza tagadó volt. Az okoskodás ugyanaz, melyet Lucam irataiból már ismerünk. Pest - Kiskunmegye közigazgatási bizottsága ma ülést tartott. Az adófelügyelő jelentette, hogy a községek kevés hajlandóságot mutatnak az adótörlesztési kölcsönök felvételére, s így nem marad más hátra, mint az adófizetést mindent törvényes eszközzel sürgetni. Különben az adók befolyása 1876-ban kedvezőbb volt, mint 1875-ben. Az árvaszéki elnök jelentette, hogy a munkák menete elég gyors, s a kiadott kölcsönök mind biztosítják, csak a kamathátralékok befolyása nem kedvező. A közegészségügy állapota főorvosi jelentés szerint kielégítő. A postaigazgató közölte azt a rendeletet, melyet a miniszter a lapok panaszai folytán kiadott. Végül jött a miniszterhez intézendő félévi jelentés, melyet a bizottság elfogadott. HOLMI: A közvélemény, az egy egészen fiatal újság. Csupa zsenge, mindössze 14 napos. És, a kis macska is legfurcsább életének e zsenge korában. De hát, ily fiatalon az ember, még ha kis macska is, nem igen sokra vihette a tudományokban. Azonban, nálunk az emberek, még ha kis macskák is, úgy vannak meggyőződve, hogy a világ folyása az ő születésükkel kezdődik. S tehát, tetszik tudni, minél kevesebbet tudnak valamiről, annál többet beszélnek róla.* * * Ugyanezért olvasóink bizonynyal csak természetesnek fogják találni, hogy ez a zsenge újság csupa rendkívüli dolgot mivel, amióta megszületett. Kossuthot kétszer haza hizta, kétszer kint marasztotta ; egyszer megoldotta a keleti kérdést; háromszor lefegyverezte Ausztriát; s egyszer pedig megbiztosította, mily nagy csapás a független szabadelvű párton azon távollevő képviselők légiója, akik t. i. a független szabadelvű párttól vannak távol, holott csapásnak már az is elég lehetne, ami a független szabadelvű pártban jelen vagyon. Végre peniglen elérkezett vala — alig tizennégy napos korában, kérjük aláson — a májusi egyezkedések keserveihez és felfedezi vala, hogy Tisza Kálmán eljárása helytelen vala, mivelhogy lemondott vala az osztrákoknak. Mert: „Neki határozott javaslatot kell tennie az,önálló vámsorompók és az önálló jegybank felállítására. És csak akkor, ha ezeket megtette, és ha a korona netán visszautasította, csak akkor lenne szabad Tisza Kálmánnak visszalépni, lemondani.“ * * * Tetszik tudni, arról az ember, még ha kis macska is, egyátalán nem tehet, hogy későn jött a világra. S isten mentsen, hogy a zsenge ártatlanságnak már szopós korát oly szemrehányással keserítsük meg, mert nem igyekszik néminemű ismeretséget kötni a születése előtt történt dolgokról, melyek fonalán észrevehette volna, hogy ezelőtt kilenc hónappal , minden ember, még ha kis macska volt is, tudta Magyarországon, miként a májusi egyezkedések alkalmával Tisza Kálmán nem azért nyújtotta be leköszönését, mert az általa képviselt programmot az osztrákok nem fogadták el, hanem azért, mert a programmja keresztülvitelére szükséges legfelső meghatalmazást nem nyerhette meg. No, de mi nem teszünk szemrehányást a száraz régi történet nem tudásáért a nagyra született poeticus cziczának. * * * Azonban: „Nem correct és nem törvényes az eljárása (a Tiszáé t. i.) most sem, midőn ismét — állítólag — benyújtotta lemondását, ha a májusi stipulátiókat az osztrák kormány nem tartja meg.“ És ezt már nem nézhetjük el. Nem hallgathatjuk el, s kénytelenek vagyunk teljes szigorral és kérlelhetlenséggel utalni a természet örök törvényére, melynek értelmében a kis macskák, még ha újságok is, nem élhetnek vissza a vakonszületés kedvezményével s kilencz napos korukban tartoznak felnyitni a szemüket. A közvélemény pedig már 14 napos és még sem látja, hogy mindabból a miti, ismét egy betű sem úgy igaz amint ő írja. Hanem ismét úgy igaz, amint a „közvélemény“ születése előtt s tudtán kivül nyolczadfél hónappal igaz volt * * $ „.Fideliót, Meyerbeer örökszép dalművét — egy laptársunk szerint — szép számú közönség hallgatta a nemzeti színházban.“ Hogy Fidelió örökszép, az valószínű; hogy dalmű, az bizonyos ; hogy szép közönség nézte, az meglehet; s hogy a nemzeti színházban nézték, az kétségtelen. Nem oly egészen valószínű, bizonyos, meglehetős és kétségtelen azonban, hogy a Beethoven által szerzett Fidelió a Meyerbeer örökszép dalműve legyen. Az áldás terhe alatt. Megáldott az isten mind a két kezével. Tűz és víz körül nézzük az eget, mondván: éppen jó, hogy a belügyi válság kitört, Sztambulban is éppen van javában a külügy. A conferentia megszámlálhatlan mennyiségben tartja „utolsó üléseit“ és kiszámítja, hogy már nem tartja ki sokáig. Már szó van róla, hogy tán nem is lesz több összejövetel s az egész békemű végkép összemegy. A porta mindent visszautasít. Szerbiát, Montenegrót nem nagyobbit, mert ez integritásába ütközik ; a szláv tartományoknak nem süt külön, mert ez az alkotmányba ütközik; kormányzókat külső ellenőrzés mellett nem nevez ki, mert ez a souverainitásba ütközik; a tartományok fele jövedelméről nem mond le, mert ez a zsebkérdésbe ütközik. — Európa pedig megunta kapacitálni a portát arra, amit maga sem hisz, hogy t. i. mindez nem ütközik semmibe, s inkább Ignatieffre bízza, hogy tessék hát beszélni. Ignatieff úrnak azután volna igen sok mondanivalója, de csak annál inkább hallgat. Egy szót még, édes Európám, azt az egyetlen szót „solidaritás“, azután majd beszélek én. De Európa adós marad a szóval, nem helyezi magát semmi közösségbe a végrehajtás iránt. S a spanyol párbaj, sötét szobában, tovább folyik. A közönség pedig keresztbe font karokkal áll az ajtó előtt, visszafojtott lélekzettel hallgatja a sötétben viaskodók dübörgését s várja, mi lesz már ebből. Várja és nem tudja mikor lövik meg őt magát. Annyi bizonyos, hogy ily borzasztó haláltusája még soha nem volt a békének, mint most. És ami ennél is iszonyúbb, az ember még mindez ideig nem tudja, hogy az agónia még meddig tarthat el. Azt mondják, eltart addig, míg az orosz szenet sikerül puskaporral helyettesíteni; mig az angol egészen a gyapjúba ássa magát ; mig a német teljesen átwermuthosítja Wertherjét. S ha nem addig, hát más dátumig. Azt mondják, hogy egy kis osztrákmagyar „belfordulat“ is nagyot segítene a megoldás felé. Egy egészséges belügyi „Umschwung“ monarchiánkban igen kellő It. évfolyam, mes lendületet adhatna a keleti kérdésnek is, úgy muszka értelemben. És ki tudja, még mit nem mondanak. Igen, majd elfeledtük, azt is mondják még, hogy utóvégre is a porta javul egy kicsit, meg a hatalmak is „javulnak“ egy kicsit, és a halódó béke ismét lábra áll. Mi pedig megállunk a sok mondás között, s szeretnénk látni egy embert, aki a garmadából mer magának valamit kiválasztani. Nekünk azonban alaposan elment a kedvünk minden további conjecturáktól s gondolatmentesen szakítjuk le „a futó perez nyíló virágait“, élvezvén a krízist zavartalanul. Csak azon csodálkozunk, hogy az áldás terhe alatt nem roskad össze az ember. Aki azt kérdezi most valakitől, háború lesz-e vagy béke Váz bizonyosan feltételezi arról a valakiről, hogy a szent háromság titkát meg tudja fejteni s a kör négyszögűsítésével már pályadíjat nyert. Aki pedig felel az ilyen kérdésre érdemileg, az megérdemli, hogy megtalálja a perpetuum mobilét. Még akkor is pedig, ha valóságos ezekbeli diplomata. A helyzeten teljesen a véletlen uralkodik; óráról-órára módosul, változik, tűnik fel és le minden. Egyszóval egy krízis az, comme il faut, egy valóságos, amelyben senki nem tudja, mikor mi üti agyon. S még arra sem mernénk fogadni, hogy az a 15 fiatal ember, aki kardot vitt Sztambulba, nem megmuszkásodva fog on- nan visszatérni, a trieszti csőcselék örömére. Mert megáldott az isten bennünket mind a két kezével s az áldás terhe nem enged kétkedni semmiben. Uraim, élvezzük a krízist zavartalanul: ritka alkalom egyszerre párosával szakíthatni, a leggyönyörűségesebb világot. A KELETI HÁBORÚ. Általános alapokban a conferentia sikeres eredménye iránti kétkedés, sőt még azt is kérdésesnek tartják, hogy hétfőn lesz-e még egyáltalában ülés; holnap talán már megszerkesztik a zárjegyzőkönyvet, melyben constatálva lesz a negatív eredmény, így egy bécsi lap tudósítása, mely hozzáteszi, hogy Oroszország ki fogja jelenteni, hogy a törökországi keresztyének sorsának javítására immár más eszközökhöz fog nyúlni, annexióra és hódításokra ennél nem gondol. Athéni hivatalos körökből terjesztett hírek szerint a porta végleges vonakodása után Salisbury azt indítványozta volna, hogy a conferentia föloszlottnak tekintessék. A Reuter-féle ügynökség tegnapról még a következőket jelenti Konstantinápolyból: A meghatalmazottak ma az orosz követségen gyűltek egybe. Hir szerint a porta a következőleg indokolja az előconferentia lényegesebb javaslatainak visszautasítását. A Montenegró és Szerbia számára tervezett területnagyobbítás összeegyeztethetetlen az alkotmánynyal. A szláv tartományok elkülönítése elfogadhatatlan a török és görög lakosság oppositiója, s a kormány azon elve miatt, hogy semmi fajbeli elkülönítést meg nem enged. A porta helyesli a csapatok megyénkénti felosztását, de elutasítja azon kötelezettséget, hogy rendőrséget alakítson. A belföldiekből álló millitia veszedelmes a közbiztonságra a keresztyének és törökök közt előfordulható öszszeütközések miatt. A porta azon záradékot, mely a kormányzóknak a felügyelő bizottság közreműködése melletti kinevezéséről szól, mint vitathatatlant szintén elutasítja. A szláv tartományok jövejedelmeinek korlátolása ellenkezik a porta souverninitási jogaival, s a szláv tartományokban egy külön törvényszéki rendszer felállítása ellentétben van az alkotmány szellemével. A „Daily Telegraph“ jan. 10-től következő táviratokat kap Peruból. A nagytanács mai ülésében tárgyalta Lord Salisbury iratát, mely múlt hétfőn olvastatott föl, s azt bizonyította, hogy a conferentia javaslatának minden pontja egybehangzik az eredeti angol programmal. Szintén tárgyaltatott Corti, olasz delegátus emlékirata és Andrássy deczemberi jegyzéke. Ha a porta a holnapi conferentián is fenn fogja tartani az új alkotmányt, mint a kérdések egyedüli megoldását, Németország azzal fog fenyegetőzni, hogy visszalép a conferentiától. Mindenféle megbízhatatlan hírek keringenek, de jól értesült személyek általános felfogása az, hogy végleges ellenjavaslatokat kell a portának tenni, mert az európai képviselők erélyesen hangoztatták, hogy egy-vagy másképen e héten be kell fejezni az ügyeket. (Talán ezért aggódnak az iránt, hogy lesz-e még hétfőn conferentia). A „N. fr. Pr.“-nek Londonból jelentik: „Habár az angol kormány Salisburynak sok dologban teljesen szabad kezet engedett, mindazáltal határozottan megszabja útját és módját annak, mikép szólítandó fel a porta arra, hogy a conferentia javaslatait elfogadja, nehogy aztán később Oroszország úgy léphessen fel, mint az összes hatalmak mandatariusa. A helyzetről Konstantinápolyból a „P. Ll.“-nak azt jelentik, hogy az ottani situatió a tegnapelőig ömjtött magára. Határozónk “alódottaknak érezték magukat, midőn a török 1*8" hatalmazottak, a conferentia tagjai által biztosan vált