Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1877-02-01 / 31. szám

(Előfizetési árak: Egész érre . . SO frt — kr. Évnegyedre . . ff frt — kr. félévre • . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára ÍO ks-ajczár. (Szerkesztési iroda: e?? ndape stem, n-ácLor- ixtcza. 6. szám. S.,unlit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Posta áltál csak bér utóit es leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Eákosárok-utcza 431. sz. hiadó-hivatal: t^izcLapesten,, nácLor-utcza 6. szám. Ide intézendSk az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, csütörtök, február 1. 1877. IX. évfolyam. Táviratok. Pancsova, jan. 31. (Az „Ellenőr“ ere* deti távirata.) A minisztérium a pbilloxera ügyében elrendelte a vizsgálatot, de azzal a polgármestert bizta meg. A szabadelvű párt tehát, mivel a polgármestert ez ügy­ben elfogultnak tartja, elhatározta, hogy a főispán utján egy indokolt főiterjesztésben megkéri a kormányt, hogy a vizsgálattal egy pártatlan bizottságot bízzon meg, hogy c kérdés az ügy és az ország érdekében megvilágíthassák. Bécs, jan. 31. Az adóbizottság a személyes jövedelmi adó folytatólagos tárgyalásában 17 sza­vazattal 11 ellen elvetette Neuwirtli indítványát, mely szerint a contingentálás csak a becslés után történjék és csak ezután határoztassék egyéb adok utáni elengedés fölött. A 6. §. a kormány ja­vaslata szerint fogadtatott el és újból elfogadta a korábbi határozatot, hogy az első és második osz­tályban az adóegységnek egy forintnál nagyobbnak nem szabad lenni. Az élőadó indítványa, mely sze­rint az első évre egy bizonyos adóösszeg törvény utján a behajtás előtt határozandó meg, — elvet­tetett, és végül 16 szavazattal 14 ellen elfogadta­tott Schaup indítványa, mely szerint az adó­egység 1 forint 65 krajczárban állapittatik meg. Az előadó jelentését visszavonja, azon meggyőző­dését fejezvén ki, hogy Schaup indítványa a tör­vény keresztülvitelét csak megnehezíti. — A vas­úti bizottság a dux-bodenbachi vasút iránti javas­latot elfogadta az albizottság módosításával, és ez­után tárgyalá a tarifajavaslatot, melynél a tarifa­tételeket illetőleg a korábbi bizottsági javaslat fen- tartatott. Bécs, jan. 31. A „Pol. C.“ jelzi Bukarestből 31-éről a cabinetnek a kül- és belügyminiszterek visszalépése folytán kezdődő feloszlását hozzáte- vén, hogy egy átmeneti minisztérium alakítandó, mielőtt egy conservativ árnyalat kormányra jut. — Ugyanez jelenti Athénből 31-éről: Sir El­liot valamint IgnatiefF a királynál audientiát vettek és hosszasb megbeszéléseket tartottak Kumundurosz és Contosftavloszszal. — A szál­loda előtt, melyben IgnatiefF lakott, bolgár nap­számosok IgnatiefF éltetésével tüntettek, a mi az itt lakó macedoniak részéről nagyobb ellentüntetést provocált, kik ugyanis Görög-Macedoniát éltették. Pétervár, jan. 31. A „Golos“ a tőrök- szerb békealkudozásokra vonatkozólag mondja: Oroszországban egyetlen eszes ember sem kívánhatja megújítását egy orosz háborúnak, melynek következményei a keleti kérdést összebonyoiitanák; a török hadseregnek belgrádi győzelmi útja elkedvetleníthetné a hatalmaknak fáradsággal kivívott köl­csönös viszonyait, melyek jelenleg kizáró- ' lag szolgálhatnának a Törökországra való üdvös befolyás alapjául; — ha azonban Szerbiának sikerül kielégítő békeföltétele­ket elérni, akkor a hatalmak feladata a keleti nehézségek elintézését illetőleg jelen­tékenyen meg lenne könyebbitve. Azon óhaj­jal végzi, hogy a szerb kormány a portá­val kötendő tisztességes béke utján tételét a játékból vonja ki. Berlin, jan. 31. A „Prov. C.“ reproducál- ván a „Revue de deux Mondes“ egy czikkét, mely a keleti és éj szaki tengeren levő másodrangu flot­tákat ismerteti és Svéd- s Dánországot Németor­szág hódítási vágyaitól óvja, — a válaszolást ily gyanúsításra fölöslegesnek tartja és igy végzi: Ismétlődött a franczia sajtóban a gyakorolt és fri­vol játék, hogy Németországot ócsárolják s kihi- ják, és hallgatag fentartással, német részről való természetes visszautasítás esetében, utólagosan az elhatalmaskodás veszélyéről panaszkodnak. Pétervár, jan. 31. A „Regierungs-Anzeiger“ hire szerint, a Kasan-templom előtt történt de- czemberi tüntetés ügyében a pör megkezdetett. London, jan. 31. A hivatalos lap egy ren­deletet közöl a Cubából és a délamerikai kikötők­ből jövő hajók letartóztatása ellen a sárgaláz ter­jedésének megakadályozása czéljából. Washington, jan. 30. A senatus bizott­sága beterjesztő jelentését, mely a floridai válasz­tások verificatiójára kiküldött bizottság eljárását törvény- és alkotmányszerünek jelenti ki. Bécs, jan. 31. (Zárlat) Hitelrészvény 128.50. Gali- eziai 2G7.25. Allamvasut 240.—. Rente 62.90. 1860 as 112.—. 1864-es 134.50. Ezüst 115.70. London 122.70. -Uni > Bank —.— Által, épitőbank —.—. Magyar Földhitel —. Angol-Osztrák 78.—. Lombard 77.50. Tramway —.—. Hitelsorsjegy 163.—. Napoleondor 9.79. Arany 5.80. Frankfurt 59.65. Porosz pénzutalv. 61.80. Töiök sorsjegy 20.25. Anglo építő bank —.—. Munieipa lbank. — BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, csütörtök, február 1. Nemzeti színin'«?;. Vár-színház. CARMEN. A nő-uralom. Dalmű 4 felvonásban. Eredeti vígjáték 3 felv. Don Jósé Pauli Szirtfoki Jenő Feleky Eseamillo Láng Ilon Felekyné Daneaire Ney Somkuti Lajos Náday Remendado Zajonghy Rózsa Helvey L. Zuniga Tallián Rezsgeiné Szigeti Jolán Mörales Maleczky Kondori Halmi LHlas Pastia Gonda Kezdete 7 órakór. Carmen Nádayné — Mieaela Maleczkyné $ é I) S Z 1 II ll á Z. Mercedes Heim Róza * , . , Frasquita Béli Hermina A CZigány. Egy tiszt Dombay Eredeti népszínmű 3 telv. Egy katona Alszegi Kezdete 7 órakor. Kezdete 7 órakor. — ________ UTOLSÓ POSTA. A bécsi bankeori/erentiákról Írja a „N. fr. P.“: Tegnap este a Pretis báró sokat emlegett diner­jén a következő urak voltak együtt fesztelen tár­salgásban : Tisza, Széli, Trefort és Wenckheim, magyar; Auersperg, Lasser de Pretis, osztrák mi­niszterek ; s a nemzeti bank részéről Pipitz, Wo­dianer, Scharmitzer és Lucám. E gyűlés teljes nem­hivatalos módon társalgott a bankkérdés fölött, s lassankint mintegy magától aTconversatio központ- jáváLucam urnák a magyar kormány által már vissza­utasított magán-elaboratumalön. A tárgyalás ezen sub­stratum alapján mozogván, az eredeti differentiák, úgy látszik, lassankint tetemesen megenyhültek. A diner 5 órától 11 tájig tartott. Midőn később a magyar mi­niszterek Lord Buchanah angol nagykövet soiréejára mentek, más vendégekkel folyt magánbeszélgeté­seikben kifejezték azon reményüket, hogy meg­egyezés fog létrejönni a bankkérdésben. Egy is­meretes nagy világház képviselőjének, ki igen gondosan tudakozódott a dolog állása felől, állí­tólag különösen megnyugtató választ adott egyik magyar miniszter, a miből egyébiránt kitűnt, hogy a provisoriumot magyar részről épp oly határozot­tan perhorrescálják, mint osztrák részről. A franczia közoktatásügyi miniszter, Wad- dington, törvényjavaslatot nyújtott be az elemi ok­tatás díjtalansága tárgyában, mely nem teszi azon­ban a dijtalan oktatást mindenütt kötelezővé ; de sok községre akarja azt kiterjeszteni, melyben e re­form eddig nem volt meg; vagy pedig más közsé­gekre, melyek állami subventiót élveznek, lehetővé tenni. A clericalis elemeknek ez a javaslat nem tetszik. — Louis Blancnak a halálbüntetés eltörlé­sére czélzó indítványát a képviselőház bizottsága elvetette. Washingtoni jelentések szerint az összes álla­mokban nagy megelégedést keltett a congressus mindkét házában elfogadott azon javaslat, mely a vegyes bizottság által oldatja meg az elnökválasz­tás kérdését. A 191 szavazat közt, mely által a javaslat a képviselőházban elfogadtatott, volt 158 demokrata és 33 republikánus; 58 republikánus és 18 demokrata a bili ellen szavazott. Csütörtökön kezdődik a választói szavazatok összeolvasása. Budapest, január 31. Magyarország ellenségei. Az utóbbi idők tanúsítják, hogy e nem zet bővölködik ellenségekben s éppen akkor leginkább, mikor barátokra volna szüksége. Nem a közöttünk élő apró ellenségek­kel akarunk most bajlódni és rólok megem­lékezni ; igen jól tudjuk, hogy ezek nem önálló jelenségek; hanem külellenségeink szaporodásának és azok ereje gyarapodásá­nak kétségbevonhatatlan tüneteiről kívá­nunk egy pár szót szólani. A nemzetiségi izgalmak tápot ez ország határain belől nem találnak, hanem a szomszéd államok­ban lakó fajrokon nemzetek részesítik ab­ban. A hyerarchicus és feudalisztikus tö­rekvéseknek idebent szó- és zászlóvivői nin­csenek, csak szolgái, bérenczei; de nem meggyőződésből hirdetői az ügynek, melyet szolgálnak. Az anarchia, socialismus és com- munismus nem számit itt rajongókat, kik meghalni képesek ez eszméért; hanem ipar­lovagjai itt is vannak, kik szeretnének élni belőle. Egy józan, szabadság-szerető, egyéni tulajdont és jogokat tisztelni tudó nemzet lakja ez ország téréit és halmait, egy oly nemzet, mely szívós, kitartó és merész a harczban, de, fájdalom, tétlen és apathicns a békében. Lelkesülni tud az eszméért, a barczért, kétségbeesni egy elvesztett ütkö­zet fölött és remélleui egy bukott hadjárat után. Az európai fajok és nemzetek szenve­déseiben osztakozik őszintén, testvériesen ; de a szabadság nevében viselt önző háborút megkülönbözteti attól, melyet a szabadsá­gért magáért indítanak. S mig az utóbbi lelkesülésre és részvétre indítja őt, az előb­bitől gunynyal és tüntetéssel fordul el. A szabadság, a jog nem oly czikk, melyre spe- culál a tőzsdén, hanem előtte olyan, mely­nek positiv és változhatatlan értékét hitval­lásában állapította meg. Fáj nékünk nagyon, mert félreismerhe­tetlen bizonyítékokat találunk naponta arra, hogy az európai sajtó és nemzetek sorában ellenségeink száma egyre szaporodik. Ha mi e reánk nézve ellenséges áramlatnak elejébe akarunk állani, elodázhatatlan kötelességünk­nek kell tartanunk ezen áramlat inditó okait szorgalmasan kutatni. Az átalános hitel-, kereskedelmi és pénz­válság, mely már évek óta nyomasztó ha­tást gyakorol az európai államokra, Bécs- ben kezdődött és ott vetett legnagyobb hul­lámokat ; akkor minden szem az osztrák-ma gyár monarchia felé fordult; a bécsi sajtó és körök, mihelyt lélekzethez birtak jutni, első sorban a bűnbak keresésére indultak, mely­re mindent reáfoghatni, és szerencsésen meg is találták azt a magyar államban. A dualismns természetellenessége, a magyar kor­mány könnyelmű gazdálkodása, az ország termő- és fizetésképességének folytonos két­ségbevonása került a bécsi sajtóban napi­rendre. A szigorú és lelkiismeretes ellenőr­zés, mely ugyanez időben érvényesült legha­tározottabban a magyar törvényhozásban és annak bizottságaiban, szintúgy megerősíteni, nem megczáfolni látszott az osztrák sajtó állításait. A kényszerhelyzet, mely részint a válság, részint az ez országot sújtó rósz termések által idéztetett elő, újabb és ter­hes kölcsönök megkötésére kényszeritette a kormányt és törvényhozást, az ebből vont consequentiák mindenütt e világon nem mel­lettünk, hanem ellenünk bizonyítottak. Politikai jelentőségű nemzetközi egyez­mények megkötésére nagy és erős pártok szükségesek, nemzetgazdászati, kereskedelmi és pénzügyi egyezmények sikeresitésére viru- lásnak indult nemzetgazdászati állapotok, rendezett és megerősödött hitel- és pénzügyi viszonyok. Mi erős párttal akartuk pótolni ez utóbbit. És csak ezért történhetett meg az, hogy a méltányosság követelései oly színben voltak feltünhetők, melyeknek meg­tagadására a monarchia túlsó felében lévő szétforgácsolt pártok és igy természetszerűleg támogatást nélkülöző kormány éppen ezen gyengeségből meríthetett erőt. S mig e barcz folyt közöttünk, addig a politikai láthatár is teljesen elborult, a szabadság és emberiség nevében inditott háborút az önkényuralom és az emberi jogokat lábbal tipró colossus tartotta fegyverrel, pénzzel és emberrel: az emberek é3 nemzetek számításai tévesek lehetnek alapjukban, de egészséges érzékők csalhatatlan, mint ezt a történelem lapjai tanúsítják, Magyarország és e nemzet sohasem speculált lelkesülésével; hanem józan érzéké­nek engedve nem a hangoztatott jelszók mellett, de a bekövetkezhető események ellen tüntetett és megvédeni igyekezvén magát és érdekeit. Ezen tüntetések zavarták éppen úgy a diplomatia, mint a speculativ államok circulusait. Minthogy a keleti kérdés a leg­nagyobb speculativ kérdések egyike, minden hang, minden tény, mely nem speculatió- szerü, dissonantiát csinál, és ha egy fél világ hamisan énekel, az igaz hang intonálása ezen fél világ méltánylására vagy csak annak be­ismerésére is alig számíthat, legkivált pedig, ha e hang gyenge. A bécsi tönk és a szerb háború több ellenséget csinált Magyarországnak, mint a mennyi barátot tudott szerezni századokra nyúlt harczával, melyet egykor a keresz- tyéhségért, később a szabadságért folytatott. Mi hiszszük, hogy mc tani elleneink ki fog­nak tévedéseikből józanodni; de hogy ez bekövetkezzék mielőbb, szükség van arra, hogy azok, kik a kormányt és többséget megtámadják, ezt úgy cselekedjék, hogy dia­dalukkal a kormány és többséget, ne pedig az államot és nemzetet vigyék a válság szélére. A hazafiságban és tehetségben való minden hitet künt és bent megingatni any- nyit jelent, mint elleneink jóslatait és állí­tásait igazolni. Nem azt kívánjuk mi, hogy legyen az ellenzék igazságos és méltányos a kormány és többség iránt, hanem azt kí­vánjuk, hogy mérlegelje meg a hazánkat fenyegető viszonyokat, számlálja meg elle­neinket, és fordítsa erejét a fenyegetett ál­lam támogatására. Künt lévő elleneinket a támadásra a mi meghasonlásunk és gyengeségünk készti, a bentlevőket a külsők száma és súlya bá­torítja. Nehezebb válság és idők előtt soha nem állott a nemzet, igy ereje összesí­tésére, nem pedig ennek szétforgácsolá- sára van szüksége. Mindenekelőtt pedig annak megmérésére, hogy mily feladatok megoldására vau jelenben ideje és ereje; a feladat, mely az erővel nincs arányban, csak ez utóbbi elfecsérlésére vezet. Elleneink száma több, hogysem őket legyőznünk lehetne, de meggyőzni őket erő s akarat, szívós összetartás, a viszonyok es körülmények kellő méltánylása mellett le­hetséges. Nem a futó pillanat után való kapkodás, hanem az elérkezett idő okos föl­használása az, melyre bennünket a változ­hatatlan sors utal; a mit évek alatt elmu lasztottunk, azt egy perez alatt vissza­nyernünk nem lehet; nekünk nem a czélok folytonos főlemlegetésére, hanem az eléré­sökre szükséges eszközök folytonos és lan­kadatlan megszerzésére kell minden gon­dunkat fordítani. Az előrehaladott, erős ál­lamoknak nincsenek ellenségeik, csak iri gyeik; erőt keli gyűjtenünk, hogy elle­neinkkel kibékülhessünk. A bécsi híreket rövidre foghatjuk. Tegnap délután a miniszterek De Pretis pénzügyminiszter­nél voltak ebéden. Ott voltak Pipitz, Wodianer és Lucám is. Ebéd után együtt maradtak egy pár óráig. Ma Pretisnél folytatják a beszélgetést, s dél­után Auersperg miniszterelnöknél volt ebéd. A ma­gyar miniszterek jelen voltak tegnap este lord Bu­chanan angol követ estélyén is. A miniszterelnök egy a kópviselőház elnöké­hez intézett táviratban a legközelebbi érdemleges ülés kitűzését szombatra kérte, s igy a miniszterek előreláthatólag pénteken térnek vissza. Ma esti utolsó értesülésünk szerint, a kormány itthoni tagjai által Bécsből kapott bir nem szól kedvezőleg a bankügyi értekezletek eredményre jut- hatását illetőleg. Az ellentétek annyira nagyok és élesek, hogy kiegyeztetésükre alig van kilátás. A képviselöház osztályai közül még két osz­tály maradt hátra, mely tegnap és ma a békebiró- sági törvényjavaslattal foglalkozott ; t. i. a VII. és VIII. osztály. A VII. osztály ma nyilvános ülés után foly­tatta a törvényjavaslat tárgyalását, s a 32. §-on kezdve végig tárgyalta, csekély módosítással az igazságügyi bizottság szövegét fogadván el. Előadó Hammersberg Jenő. A VIII. osztály tegnap délután 5 órakor újabb ülést tartott, s végig tárgyalta a törvényja­vaslatot. Módosításai közül a leglényegesebb az, hogy a perujitási orvoslást nem fogadja el, a he­lyett felebbezést engedvén meg és pedig a feleb- bezésre is külön testületet kíván összeállittatni, név- szerint az alispán, az árvaszéki elnök és a tiszti ügyész, mint szavazat nélküli jogi tanácsos sze­mélyéből álló bírósághoz történnék a felebbezés. Előadóvá Bethlen András grófot választotta meg az osztály, azon utasítással, hogy ha az osz­tály megállapodásai a központban el nem fogad­tatnának, külön véleményt jelentsen be. A központi bizottság holnap, csütörtökön, dél­előtt 10 órakor kezdi meg a törvényjavaslat tár­gyalását. A reichsrath pénzügyi bizottságának többsége a párisi kiállításra kért 700,000 frt pót hitelt meg­tagadta. A bécsi lapok majdnem egyhangúlag azon várakozásukat fejezik ki, hogy a ház plénuma a kért hitelt mégis meg fogja szavazni, mert Auszt­ria e kiállításról, ipari érdekeinek komoly veszé­lyeztetése nélkül, nem maradhat el. A Somogy megyei szabadelvű párt, alapszabá­lyai értelmében f. évi február hó 4-én délután 3 órakor igazgató-választmányi, ezután pedig nagy gyűlést tart Kaposváron, a „Korona“ fogadó szo­kott helyiségében, melyre a szabadelvű párt tagjai tiszteletté ljesen meghivatnak. Kelt Kaposváron január hó 28-án. Elnöki megbízásból közli: Dobos István, mint a somogymegyei szabadelvű párt j'egyzője. Nemzetiségi középtanodáink érdekében, különös tekintetűi a határőrvidéki népiskolai viszo­nyokra. I. Bárminő komoly és lényeges kifogáso­kat lehet is tenni a közoktatásügyi minisz­térium népiskolai osztályának egyes eljárá­sait illetőleg ; bármily messze állunk is at­tól, hogy azt mondhatnék, hogy nevelő- intézeteinket akár módszer, akár paedagogiai eljárás tekintetében egységes szellem lengje át; bármennyire igaz is, hogy a középisko­lai törvény hiánya intézeteinkben évről-évre a rendszerek változása következtében való­ságos paedagogiai chaost teremt; s bármint meg vagyunk is győződve, hogy azon rend­szertelenség, mely szerint egyes intézeteink közt (nép-, polgári-, felső népiskola és kö­zépiskola) a szerves és egységes kapcsot hiába keressük, csak károsan hathat nem­zeti művelődésünkre: azt minden körülmé­nyek közt be kell ismernünk, hogy művelő­désünk nemzeties iránya a minisztérium egy idő óta való intézkedésein meglátszik. Kormányunk e nemű törekvéseit nem lehet eléggé méltányolnunk. Tagadhatatlan ugyanis, hogy átlag véve, soha sem annyira hazafiatlan az, ki magyarul is tud. Tudva van, hogy azon intézeteink, melyek ez irány­ban már régóta fáradoznak, sok jót esz­közöltek. Ott van első sorban M.-Sziget. Itt már régóta két ilyszerü intézet műveli a vidék intelligentiáját: az ev. ref. lyceum s a kegyesrendiek gymnasiuma. S csakugyan el is mondhatni, hogy Máramarosban nin­csen nemzetiségi kérdés. Máramaros ez álla­pota e két intézetének hazafias működé­sére vezethető vissza. Ott vannak a kassai intézetek s mások. Mind hatalmas védbás- tyái nemzeti művelődésünknek. Déván egy igen csekély szerepkörre szorított kis in­tézet lelkes igazgatója és tanári testüle­té hangot adott nemes hivatása elismerte­tésének. A minek ezelőtt pár évvel egy alig 20 tagot számláló járási kör volt a szik­rája, az ma mint jótékony tűz lobog a sajtó hatalmában. A testület fölismerte intézete hiányát, kijelentette, hogy a dévai reálisko­lának, ha alreál marad, nincs élete. A derék testület ingyen vállalkozott az ötödik osz­tály tanítására s igy mint főreálnak Hu- nyadmegye megmagyarosodására kiváló be­folyása lesz. Ott lehet a megyeház, ott a törvényszék, a magyarosodás ügye csak lanyhán folyhat, ha nincsenek templomai a művelődésnek. Yan Déván egy szerény, de igen jól vezetett népiskola, egyszerű, de ha­zafias szerzetesek kezében, s látja, beismeri mindenki, hogy Déva magyarosodásának és nemzeti érzületének hatalmas emeltyűje. így tehát nem lehet eléggé dicsérnünk, ha közoktatásügyi kormányunk ilyszerü in­tézeteket állít fel. Midőn azonban egyrészről a mondot­takban örömemnek kifejezést adtam volna, nem hallgathatom el, hogy éppen azért, mert már jó ideje, hogy ily intézetek ke­belében működöm, sok oly hiányra akadtam, melyek a czél elérését felette megnehezítik. A legelső és legnagyobb hiba az, hogy közoktatásügyi kormányunk két, a népisko­lai és középiskolai osztálya közt nincs semmi közös alap, semmi egyöntetű megállapodás. Szolgáltam itt is, ott is. Ismerem eljárásu­kat. A népiskolai osztály intézkedésein nincs határozottság. A középiskolai osz­tályt pedig határozott hazafiság jellemzi. A népiskolai osztály nem intézkedik, ve­le intézkedtetni kell. Ez ugyanis a XXXVIII. t. ez. 58. §-a alapján mozog, s ebben ki van mondva, hogy „minden növendék anya- nyelvén nyerje az oktatást“. S ha van, mi ez osztály nemzeties irányára enged kö­vetkeztetni, az csak annyiból áll, hogy ta­lán szivesen veszik, ha a népiskolákban a magyar nyelvet is tanítják. A gymna- siumi rendtartás pedig azt mondja, hogy a gyermeket a népiskola negyedik osztályából kell fölvenni. S itt van a roppant baj for­rása. A tanári testületek, ha a nemzetisé­gekkel nem akarnak egyenetlenségekbe jutni, kénytelenek fölvenni a gyermekeket, sok­szor csak olyan pro forma vizsgálat mellett, néha pedig teljesen vizsgálat nélkül. A vizs­gálat csak pro forma lehet, mert a népis­kola jelen szervezete s tanterve mellett egyáltalában nem adhatja meg azon isme­reteket, melyeket a gymnasium első osztá­lyában követelni kell. Mutatja ezt a gymna- siumokná! gyakorlatilag működők kardosko­dása az előkészítő osztályok mellett nem­csak nemzetiségi gymnasiumoknál, de még a pesti gyakorló-gymnasiumban is. Hátha még hozzáveszszük, hogy a XXXVIII. t. ez. érteményében bármely kis helység olyan a milyen román, vagy szerb tanítója is jog­érvényes bizonyitványt állít ki a negyedik osztályról oly gyermeknek, ki talán négy évig járt ugyan már a népiskolába, de ott egyéb ismeretet nem nyert, mint hogy úgy a hogy megtanult románul, vagy szerbül olvasni s valami görbe betűket másolni: akkor csakugyan kétségbe kell esnünk, hogy azon tanárnak, kit sorsa a gymnasium első osztályába vetett, olvasni és Írni is kell ta­nítani, miután észrevette, hogy a gyermek, midőn a tábláról ir, nem az olvasottat Írja, de a betűket rajzolja le. Ez azonban a helyzet csak egyik oldala. A másik az, hogy a gyermekek három különböző nyelvet beszélnek, csak a magyarból nem tudnak semmit. így aztán előfordul, bogy a német előadást a szerbek és románok, a ro­mánt amazok és viszont nem értik. Úgy, hogy a tanárnak ilyesek láttára kétségbe kell esnie. Mindezeknél fogva nem ajánlható eléggé, hogy a népiskolában nemcsak a tan- felügyelő urak követeljék a magyar nyelv­nek, írásnak és olvasásnak a tanítását, ha­nem hogy a közoktatási kormány középis­kolai osztálya rendeletileg mondja ki, hogy a középiskolákba csakis olyan gyermekek vehetők jel, kik a magyar Írást és olvasást ismerik, s az egyszerű mondatoknak fordításában, a ra­gok, s a három fő idő fölismerésében teljes jártasságot tanúsítanák, hogy igy azok, kik gyermekeiknek magasabb képeztetést óhaj­tanak adni, kényszerülve legyenek gyerme­keik érdekében követelni a magyar nyelv­beli oktatást az illető falusi iskolában is. Különben, ha már a népiskolai törvény hibás, s ha már e tekintetben maga Románia is több bátorságot tanúsított, mint mi, az volna a legkívánatosabb, hogy legalább a középis­kolai törvény mondaná ki, hogy a gymna- siumba való felvételre a magyar nyelv, írás és olvasás egy bizonyos mértékét okvetlen kí­vánja. így aztán nem mozognának intéze­teink oly keretben, hogy tanáraink elé em­beri erőt meghaladó s paedagogiailag csakis elitélendő követelésekkel álljunk. E mellett a népiskolai osztály a gymnasiumokra s ezen nehézségekre való tekintetből legalább annyit megtehetne, hogy oly népiskolákba, melyek hivatása főképen az, hogy a gym­nasiumokra készítsenek elő, oly tanerőket alkalmazna, kik a magyar nyelvet nemosak úgy a hogy beszélik, de helyesen is írják s kiejtésök is kifogástalan. Most nemzeti­ségi gymnasiumainknál megesik, hogy egész sereg gyermek jő fel az első osztályba, kik már tudnak ugyan valamit magyarul, de oly kiejtéssel olvasnak, hogy azt megérteni senki sem képes. Az ilyen aztán kevesebbet tud, mint a ki semmit sem tanult, mert ezeket a jóra sokkal könnyebb rászoktatni, mint a roszat megszokottat attól elszok­tatok Madzsar János. Deák Ferencz emlékezete. Elmondotta az akadémia Dedk-emlékünnepén jan. 28-án Csengery Antal. (Vége.) Az ötvenes évek vége felé már mindinkább kezdték belátni Ausztriában is komolyabb államfér­fiak ezen állítások igazságát. S midőn a rendszer fenntartása iránt a Lajtán túl is megrendült a bizalom; Magyarországon is 31. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék