Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1877-02-14 / 44. szám

emeli, megöleli és megvigasztalja, együtt távozik vele. Majd leburrogatja a királynét s egyszerűen megöli, az tettét megbánja, érdemlettnek ismeri el halálát és meghal. Bank kijelenti, hogy Frigyest, a tettest is meg akarja beszulni. De két kamarás jő közbe, kik a zajra és lármára besietnek. Bank bevallja tettét és midőn az egyik szemére veti ön­bíráskodását, kijelenti, hogy holnap a királyhoz szándékozik utazni s a történtekről jelentést tenni. A kamarások elkísérik, ekkor belép Frigyes, kol­dusnak öltözve, eltökélve kimenekülni az országból. Sorsából azt a tanulságot vonja, hogy meg kell nő­sülni, nem pedig más ember nejét bántani. A király levélileg értesül neje meggyilkoltatásáról, megijed, de meg van győződve, hogy a derék és okos Bánk nem cselekedett méltó ok nélkül, azért, mikor ez megjelenik nála, hogy elbeszélje a történetet, haza­küldi és felszólítja hivatalos kötelességének to­vábbra is teljesítésére, ha maga visszatér, rendsze­res vizsgálat után fog ítéletet mondani. Végre ha­zaérkezik a király maga egész udvarával, és kije­lenti, hogy törvényszéket akar tartani. A Bánk neje, a két kamarás és hírnök a királyné ellen tanús­kodnak, mire András megbocsát Bánknak, és ki­nyilatkoztatja, hogy ezentúl még kedvesebb emberének tekinti. Hans Sachs tragédiája­­ nem tragédia, de nem is e tekintetből érdekel bennünket, érdekel azért, hogy a nürnbergi mester hazánk történetéből is dolgozott fel tárgyat, és feldolgozta azt teljes rokonszenvvel a magyarok iránt, kikkel Ottóban nemcsak a gazembert, hanem két ízben a „komisz német kutyát,“ is állítja szembe. A darab megvan a nemzeti múzeum könyvtárában is. — „Gallus.“ Ez a czíme a baromfitenyésztés és nyulászat közlönyének, melyet Grubiczy Géza szerkeszt, s a nyulászat körébe tartozó közlemé­nyekkel b. Ambrózy Béla lát el. Előttünk fekszik a második szám, mely sok apró czikket foglal ma­gában : az első buzdítás hölgyeinknek, hogy karol­ják föl a baromfitenyésztést, a második a baromfi­­állományt mutatja ki Franczia- és Magyarországban. Veress Aranka a tyúkok betegségeiről, Oettel Ró­bert, a görliczi baromfi-tenyésztési egylet elnöke „A költési hajlam megszüntetéséről“ értekezik; van még sok apró­ cseprősége, b. Ambrózy Bélától is egy dolgozata a tengeri nyúl természetrajzáról és te­nyésztési módjáról. A vállalat népies nyelven van írva, tanulmányos alapossággal ugyan, de közért­hető modorban. Jól teszik gazdasszonyaink, ha elő­fizetnek reá, ára egész évre 3 f­t. A pénz a szer­kesztőhöz : Budapest, Rákos-árok utcza 500. sz alá küldendő. Fővárosi ügyek. — Budapest közigazgatási bizottsága ma foly­tatta tárgyalásait. Rasenszky árvaszéki elnök havi jelentését az ő betegsége következtében a főjegyző olvasta fel. Fuchs Gusztáv előadja, hogy a gyám­­pénztárnak van ugyan tűzmentes helyisége, de a könyvek és sok értékes iromány oly helyiségekben vannak elhelyezve, hogy tűz esetén könnyen min­den menthetetlenül oda veszne. Polgármester meg­jegyezte, hogy nemcsak a gyámpénztárt, de min­den pénztári helyiséget a régi városháza földszini helyiségére kell áttenni a biztosság szempontjából; földszint azonban a kir. főkapitányság van elhe­lyezve, s ennek kikö­töztetése iránt már utakt a belügyminisztériumhoz, de ott azt válaszolták, hogy ez ügy még elhalasztható, s így talán nem marad egyéb hátra, mint az, hogy a város a belügymi­nisztériumnak felmondja a helyiségeket; nehézség azonban Ráth a főpolgármester szerint az, hogy a főkapitányság számára nem elég egy közönséges lakás, hanem egy elkülönített alkalmas épületre van szükség.­­— Ezen közbes­zárások után az árva­­széki elnök jelentése tudomásul vétetett. A városi iskolaszékek és közigazgatási bizottság hatásköréről szóló miniszteri rendelet tanulmányozás végett a ta­goknak kiadatik. A tanfelügyelő jelentése szerint 40 olyan elemi iskolai osztály van, a­melyben a tanulók száma a 80-at meghaladja, 14 pedig olyan,amelyben 80 volt a tanulók száma. A törvény értelmében 80 a maximális létszám. A tanfelügyelő általában szá­mos hiányt tüntetett volt fel az iskoláztatás és az iskola­épületek dolgában. A városi tanács ellenben a hiányok jelentőségét kicsinyli s azt mondja, hogy a hiányok orvoslása szerfelett sok pénzkiadást igényelne. A tanfelügyelő jelentésében újra hang­súlyozza a hiányokat. Busbach azt kívánta volna, hogy a tanfelügyelő inkább apróbb részleteket a kiválóbb hiányok orvoslását sürgesse esetenként, mert így lassan-lassan, fokonként el lehet e dolgot alaposan intézni. Havas Ignácz megjegyezte, hogy 80 gyermeket lehet egyszerre jól tanítani, mivel a tanítás cumulative történik. A jelentést tudomásul vette a bizottság, s az észrevételeket a tanácscsal közrendő figyelmeztetés végett. A múlt ülés albizottságot küldött ki a vé­gett, hogy vizsgálja meg a Rókus kórházi elmebe­teg-osztályt. Ezen albizottság nevében a főorvos előadja, hogy az elmebeteg-osztály túl van tömve, a férfi és nő osztályok helyiségei közös folyosóra nyílnak, a nőosztályt más épületben kellene elhe­lyezni s akkor a férfiosztály számára elegendő hely maradna. A megfigyelés végett behozott egyé­neket 4 hétnél tovább nem kellene a kórházban alig gondolkozott. De a leánynak, a frigy, mely az ő rendeltetését lesz vagy nem lesz képezendő, ma­gába öleli az egyetlen sikert vagy elbukást, melyre gondol. A fiatal emberből lehet lord kanc­ellár, vagy legalább kényelmesen keresheti kenyerét, mint vidéki bíró. De a leány alig várhat egyébre, mint arra a szerencsére, hogy jó embert kap fér­jül,­­ vagy ha ízlése amolyan­­ gazdag embert. Wharton Emily kétségkívül gondolkozott mindezek­ről, s őszintén hitte, hogy megtalálta azt a jó em­bert Lopez Ferdinándban. Lopez kiválóan föl volt ruházva azzal a te­hetséggel, hogy hitet tudott maga iránt ébreszteni. Mikor Mr. Whartont irodájában fölkereste, nem volt szándéka téves fölfogásra csalni az ügyvédet, saját családját illetőleg, de elhatározta, hogy úgy fogja a helyzetére vonatkozólag valószínűleg ke­letkező kérdéseket megvitatni, hogy az öreg urat azon alaptalan meggyőződésben hagyhassa, hogy a­mi a pénzt és jövedelmet illeti, nincs oka félni a kérdésektől. És Mr. Warton kénytelennek érezte magát tartózkodni minden ilyen czélzástól, abban a biztos sejtelemben, hogy ez irányban nem vet­het föl tartható kifogást, így járt el Lopez Mr. Whartonnal. Biztosította Mrs. Robyt, hogy a leány összes vonzó tulajdonai közül legjobban vonzza őt az a tény, hogy unokahúga Mrs. Robynak. Elhi­tette magával, Emilyvel is, hogy életének egyetlen erős szenvedélye, az ő iránt való szerelme, s ezt úgy intézte, hogy sohasem kérte a leány szerelmét. Sőt nem sajnálta meghódítani Dicket is, és hallo­­­gatott, és megbeszélt vele egész lapokat a Bell’s Life-ból. Azt az ő érdekében meg kell engedni, hogy szerette a leányt, annyira talán, a­mennyire valakit szeretni képes volt, — de sok részletet tudott meg Mr. Wharton gazdagsága felől, mi­előtt megengedte volna magának, hogy szerette a leányt. (8. folytatás következik.) tartani, hanem ez idő letelte után vagy az őrültek házába adni, vagy pedig visszaküldeni oda, a­hon­­nét jöttek. Hülyék számára állandó menhelyet kel­lene berendezni a főváros közelében. A közigazga­­bizottság azt határozta, hogy az albizottság ■ ■ . vesztese közöltessék a tanácscsal és a főkapi­tánysággal s a minisztériumhoz is felterjesztessék, hogy mindenik közeg a maga hatáskörében intéz­kedhessél­. A januári bizottsági ülés albizottságot küldött ki, az illeték hátralékok okainak kifürkészése végett. A kiküldött albizottmány konstatálta azt, hogy az illeték kezelés szerfelett hiányos. Az adó és illeték-hivataloknál néhol az illeték-hátralé­kokról nincs nyilvántartás. A 3 dik kerületi adó és illeték hivataloknál 32.500 darab illeték hát­ralék kimutatást találtak elintézetlenül. Az 5- ik kerületi illeték hivatalnál 6000 db. illeték hátraléki kimutatást tett félre Pápa előbbi fő­nök. Az adó és illeték-behajtási hivatalban 42,308 frt 64 kr van bevételezve, s gyümölcstelenül he­ver, egy része még 1862. és 1863-ból, holott az összegeket természetesen régen rendeltetésük he­lyére kellett volna küldeni. A Józsefvárosban olyan hivatalos helyiséget talált az albizottság, hogy a­mint Busbach az egyik tag megjegyezte, ott dol­gozni, legalább jól dolgozni absolute lehetetlen. A 3-ik kerületi végrehajtó osztályban Busbach szerint oly zűrzavar volt, hogy egy Keresztesy nevű tiszt­viselőn kívül senkit sem találtak a­ki felvilágosí­tást nyújthatott volna. Ezen bajok megszüntetésére Hegedűs adó felügyelő munkaszaporítást, néhány nem alkalmas tisztviselő helyettesítését s több ke­zelési javítást ajánl. A javaslatok a tanács­sal kö­­zöltetni fognak, hogy a saját hatásköréhez tarto­zókban intézkedjék és a pénzügyminiszterhez fel­irat intéztetik a reformok életbeléptetése iránt. Ezután még pár apró tárgy merült fel, melynek elintézése után a bizottság februári ülései be­végződtek. HÍREK. — Febr. 13. — Hivatalos. Kinevezés. A magyar honvédelmi mi­­niszter a zágrábi cs. és kir. katonai hadbiztossághoz be­osztott Karaszlovicz József számvevőségi növendéket, a magyar királyi horvát-szlavon csendőr-parancsnoksághoz hadnagyszámvivővé nevezte ki. — Előléptetés. A m. k. pénzügyminiszter Kochlicz Pál m. kir. erdőgyakornokot a pénzügyminisztérium erdészeti osztályához fogalmazó­ erdőgyakornokká nevezte ki. — Lemondás. Wagner Ferencz 89- 7.-aljbeli szabad­ságolt állományú honvéd hadnagy, a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s eziméről önként leköszönvén, le­mondása elfogadtatott. Névváltoztatás. Dr. Stern Mihály szegedi lakos ve­zetéknevének ,.Csillagára kért átváltoztatása megengedtetett. — A debreczeni ügyvédi kamara köréből. A debreczeni ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Kovács József ott bejegyzett kamarai tag — most már kir. közjegyző Tokajban — összeférhetlenség indokából az ügyvédi lajstromból töröltetett. — A király az ibrányi róm. kath. templom belső felszerelésére saját pénztárából 100 frtot és a szász ujfalusi gör. kath. templom építésére 150 frt segélyt adományozott. — Kitüntetések a műtörténelmi kiállításért. Ő felsége megengedte, hogy gr. Zichy Ferenczné szül. Kornis Anna grófnőnek a magyarországi árvízká­rosultak javára múlt 1876. évi május és junius hónapokban — kezdeményezése folytán — Buda­pesten rendezett műipari és történelmi emlékkiállí­tás létesítése és kivitele körül tanusított fáradha­tatlan tevékenységéért, továbbá, gr. Bethlen And­rásnak, Bubics Zsigmond apát és pápai kamarás­nak, gróf Festetics Vilmosnak, dr. Henszlmann Imre egyetemi tanárnak, gr. Khuen-Héderváry Károly orsz. képviselőnek, Lenger Károly vallás- és köz­oktatási miniszteri segédhivatali aligazgatónak, őr­gróf Pallavicini Ede pénzügyminiszteri titkárnak, Perlaky Elek gr. Károlyi Alajos uradalmi ügyésze és pénztárnokának, Pulszky Ferencz múzeumi igaz­gatónak, báró Radvánszky Béla orsz. képviselő­nek, dr. Römer Flóris apát és múzeumi őrnek, Szalay Imre vallás- és közoktatásminiszteri titkár­nak, Telepy Károly képzőművészeti társulati tit­kárnak és gróf Zichy Jenőnek ugyanazon kiállítás alkalmával tett jeles szolgálataikért legfelsőbb el­ismerése nyilvánittassék. — Ötvenezer forintos alapítvány. Szászváros­ból írják a „P. Napló“-nak: Gróf Kun Kocsárd, a szászvárosi ev. ref. tanoda érdemekben megőszült főgondnoka, a gondozás alá bizott tanintézet javára tett számtalan áldozatainak egy nagyszerű alapít­­ványnyal tette fel a koronát. Ötvenezer frt úrbéri kötvényt adott át az intézet pénztárába, oly felté­tellel, hogy annak kamataiból építtessék fel a már tervbe vett osztály­épület, azután pedig tőke­­síttessék mindaddig, míg oly összegre növi ki ma­gát, hogy az intézet többi jövedelmeihez csatoltat­­ván, elégséges lesz, egy, a kor kívánalmainak megfelelő teljes gymnasium fentartására. Addig is, míg az úrbéri kötvények szelvényei esedékesek lennének, az építkezés megkezdhetése végett 1000 forint készpénz előlegezett az intézetnek. Az inté­zet elöljárósága meghatott szavakban mondott kö­szönetet a nemes jóltevőnek. — Midhat pasa, mint egy bécsi lap írja, Brindisiből távirati uton intézett kérdést gr. And­­rássyhoz, ha vájjon nem volna-e ellenére, ha a monarchia területén tartózkodnék. A válasz az volt, hogy erre nézve semmi akadály sem forog fent. Más hir szerint Midhat pasát Párisba várják. — Halálozások, Gábriel István, a gönczi já­rás 1847-től öt országgyűlésen képviselője, folyó hó 7-én, életének 63-ik évében, Gibárton meghalt. — Gaál István, a k.­m.-vásárhelyi takarékpénztár könyvvezetője e hó­r­ikán temettetett el. — Andrásffy Gyuláné, szül. Beöthy Paulina (a hires Beöthy Ödön leánya s Beöthy Ákos és Algernon képviselők nő­vére), elhunyt a fővárosban. A kiváló műveltségű hölgy több angol és franczia művet fordított le magyarra. — Elhunytak még: Balogh János, köz­­tiszteletben álló polgár Keszthelyen, 93 éves korá­ban. — Szilágyi László, ügyvéd B.­Gyulán, hosszas szenvedés után, élete 30-ik évében. — Kerkápoly Balázs, zalamegyei árvaszéki ülnök s 1848—49-iki honvédhadnagy, N.­Kanizsán, 45 éves korában. — Bauer Gyuláné, szül. Daczker Amália, életének 26, házasságának 4-ik évében, Aradon. — Természettudományi est. A természettudo­mányi társulat legközelebbi estélye február 16-án, pénteken, esti 6 órakor fog megtartatni a vegytani intézetben (országút, 42.) Ez alkalommal Fodor József egyetemi tanár megkezdi előadásait „az egészséges házról.“ Belépti jegyek a társulat titkári hivatalában adatnak ki csütörtökön d. u. 4-től 6 óráig és pénteken d. e. 10-től 12 óráig. — Egy eredeti operáról, melyet az aradi szín­házban adtak elő, az „Alföld“ egész elragadtatás­sal ir. Bauer Henrik a szerzője, czíme a „Kiván­dorlók.“ Mint annak idejében említettük, először az őszszel került színre, de a szöveg gyöngesége, s az előadás hiányossága nagyon ártottak akkor a zene hatásának. Most kijavított szöveggel s jobb előadásban ismételték. Bauer Henriket az említett lap új csillagnak nevezi a zeneköltészet egén, s többi közt így ír. Az előadás ünnepe volt a szerző­nek, ünnepe a nagyvilágba lépő zeneköltőnek,midőn őt a nyilvánosság zajos ítélete jövendő élete folya­mára fölavatja s fejére elismerés az első koszorúját il­leszti. A zenemű méltán ritka figyelmet ébreszthe­tett. Bizonyos nemes, magasztos alapvonás vonul azon keresztül. A modern zenemüvek felületessége, üressége s frivolitásától menten, kiemelkedik a hét­­köznapiasság sorából. A dallamgazdag zeneműnek mintegy programmját adja a nagy gonddal szerzett nyitány, mely szerzőnek eredeti felfogásáról tanús­kodik. Három részből áll az, az el­­­llemzi azon hangulatot s indító okot (!), mely a Varasdiakat az első felvonásban kivándorlásra bírja; a második a szigeteni állapotokat jellemzi, a második felvonás legkarakteristikusabb dallamaival; a harmadik pedig a kiábrándulást s a hazába visszatérést. Az instru­­mentatio, mint kivétel nélkül az egész művön, itt is meglepő correct s ügyes. A karok kivétel nél­kül hatásosak s jó karszemélyzet által énekelve, imposans benyomást gyakorolnak. Ilyen az első felv. tűzoltó- s női kara, a II. felvonásban az in­dus ima (melyet a keletiesség bizonyos bu­kája s a myssicismus költészete leng át) s a III. felv. indián kara („Előre hát, a havezra fel!). Az egész zene­mű határozottan legszebb részletei: Gyöngyike gyönyörű dala („Mint madár a száraz ágat“), a duette Gyöngyike és Vajasdy közt az I. felvonás­ban, a bordal, s Gyöngyike altató dala Kedves pajzánságot tükröznek vissza s itt-ott humort, szel­lemet, vagy érzékcsiklandó verset sugároznak: Rózsi és Filkó duettje az I. felv., Borkövy cou­­pletje („Az csak mind oly lári-fári“), a románcz, Vajasdy bölcsődala, s a szivardal. Egy szóval, az a fényes siker, melyet e zenemű aratott, tökélete­sen megérdemelt, s csak méltánylása a valódi ér­demnek. — Ujfalvy Károly, párisi tanár és magyar akadémiai tag régészeti tanulmányok végett Orosz­országba utazott, a mint pár hételőtt­­említettük. Útjáról a „Journal des Debats“ érdekes híreket közöl. Ujfalvy úr ezek szerint egyelőre Pétervárra ment, s ott az orosz nyelvben való előhaladás vé­gett hosszabban időzött; azután a Ladoga és Onega téki partjára utazott, hogy az „éjszaki csűd“-ok maradványait kutassa. Kirándulásának már­is any­­nyi eredménye van, hogy Oroszország ethnographiai térképén javításokat tehet. Rövid itt-tartózkodás után Moszkvába majd Orenburgba tért, honnan február első felében Közép-Ázsiába menend, hol a kokandi ex-kánt is meglátogatja.) Ujfalvy egy ja­nuár 27-én kelt levelében írja, hogy megkapta már az engedélyt, mikép Turkestanba bemehet és Tas­­kendet meglátogathatja. Leszállított áru szivarok. A pénzügyminisz­térium a Regalia media III. szivarok gyártását megszüntetvén, az ezekből még meglevő készletet olcsóbb áron fogja eladni. Az ár leszállíttatik nem kötegelt 100 darabért 6 frtról 5 frtra, kötegelt 100 darabért 6 frt 50 krról, 5 frt 50 krra, kötegelt 4 darabért 26 krról 22 krra leszállittatik. E mérsé­kelt ár márczius 1-jétől lép életbe. — Az orsz. kisdedóvó-egyesület közvacsorája 1500 frtnyi tiszta hasznot jövedelmezett a jótékony czélra. — Zene-előadás. Vasárnap, február 18-án dél­előtt 11 órakor Fáyl Frigyes zenedei tanár magán tanítványai által, saját lakásán (kecskeméti­ utcza 13. sz.) matinéé lesz következő műsorral: 1. Ke­resztes vitézek indulója „Szt. Erzsébet“ czímű ora­tóriumból, Liszt F.-től; 2 zongorára, 8 kézre: Dál­­noky-Nagy Marcsa, Stern Bertha, Tömöry Gizela urhölgyek és Fáyl Frigyes. 2. „Mariskám“, magyar ábránd Székely J.-től, előadja Platthy Lenke ur­hölgy­ 3. „Fonó-dal“, a „Bolgó hollandi“ czimü dalműből, Wagnertől, előadja a kis Neuman Miksa. 4. „Barcarolle“ Willmerstől, előadja Dálnoky-Nagy harcsa urhölgy. 5. Romance, „Mignon“ czimü dal­műből, énekli Szalay Anna urhölgy. 6. a) Nocturne (fis-dur) Chopintől, b) Rigoletto „Paraphrase“, Liszt F.-től, előadja Stern Bertha urhölgy. 7. a) Menuette, Schuberttől, b) Soliman, a „Visegrád“ czimü zene­költeményekből, Volkmanntól, előadja Tömöry Gi­zela urhölgy. 8. Impromptu (as-dur) Chopintől, elő­adja Stern Sárika urhölgy. 9. Magyar suitek, (uj), Gobbitól, 2 zongorára 8 kézre : Stern Sárika, Anin­­ger Ilonka urhölgyek, Hochhalt Ferencz és Fáyl Frigyes. — A mérnök- és építész-egyesület vizépité­­szeti szakosztálya holnap, szerdán, délután 6 óra­kor az egyesület helyiségeiben ülést tart, melynek tárgyai 1) a Kőrös-Berettyó szabályozó társulat el­nöke által a jégtorlódások elbontása és a folyók átmetszésén építendő hidak tárgyában beterjesztett kérdések tárgyalása. 2) Mokry Endre gyakorlati észrevételei a folyók árvizeinek a mellék­folyókba való visszahatásáról. 3) Netán teendő indítványok.. — A persa sah jubileuma. Nasreddin persa sah 30 év óta uralkodik ősei örökében; ez évsora persáknál egy cyklust képez, a sah tehát január­ban öröm­ünnepet rendezett 30 éves uralkodása emlékére. Teheránban öt napon át tartott a mula­tozás, pompa és fény közt, mindennemű kiállítások­kal. Különösen kivált nagyszerűségében Nasreddin dísz­lakomája, melyet székvárosában országnagyai­­nak és az előkelő idegeneknek adott, mintegy 400 terítékre. Este egész Teherán fényben úszott, ragyo­gott a kivilágítástól. A sah csak úgy szórta az aján­dékokat, valamennyi országnagyot és minden szol­gáját megajándékozott,­ pompás díszfegyverekkel, drágaságokkal s szép fiatal rabszolgalányokkal. Viszonzásul neki is sok aranyat hordtak össze és számos rabszolgaleánynyal kedveskedtek. — Egy meggyilkolt holtteste. Tegnap d. u. 1 órakor az aldunasori bőrgyár átellenében egy 18—20 évesnek látszó, tisztességesen öltözött nő holttestét fogták ki a Dunából. Az arcz balrészén kék fol­tok, száján egy vágás, balkeze szárán pedig két vágástól származó mély sebek látszanak. Már hosz­­szabb idő óta lehetett a vízben, mert hajának egy része a koponyától elvált. Öltözéke fekete ruhából s evelasztin czipőből áll, a fehérnemű V. E. betűk­kel van jelölve. A hulla bonczolás végett kórházba szállíttatott. — Rubens-ünnepélyre készül Antwerpen városa ez év folyamában, a híres festő születésének három­százados fordulója alkalmából. Kiállítják Rubens festményeit rézmetszetekben, s mindazon tárgyakat, melyek az övéi voltak, aztán meglátogatják Rubens sírját, rendeznek történeti és művészeti hűséggel összeállított fáklyásmenetet, görög tűz mellett; a Leiden nemzetközi hajókázást, a gyepen nemzetközi lófuttatást, kertészeti és földmivelési kiállítást, a „Flamand“ színházban ünnepi előadást; végül em­lékérmeit s Rubens műveinek magyarázatos katha­­lógusát osztják ki s az antwerpeni festő-iskola tör­ténetére hirdetnek pályázatot. _— Muszka história. S. M. állítólag orosz ka­tonatiszt, ki a fővároson keresztül utazik, múlt éjjel a város éjjeli nevezetességeit látogatván meg, kétlo­­vas bérkocsit használt s reggel a kocsisnak csak 1 frtot akart fizetni — mert több pénze nem volt. De a bérkocsis sehogysem akarván megpotyáztatni az uraságot, az eset a főkapitányság elé került, hol a bérkocsis dija a díjszabályzat értelmében 7 frt 50 krban állapíttatott meg, melynek biztosítá­sára az utazó téli köpenyét adta a bérkocsisnak zálogba. A bérkocsis azzal megelégedett. — George Sandnak szobrot fognak emelni Pá­­risban. A szobor­bizottságnak, mely a napokban alakult, Hugo Victor és Louis Blanc is tagjai. A szobrot valószínüleg az Odeon-téren fogják fel­­állítani. — A közvágóhíd vízvezetékkel ellátására nézve a vízvezetéki igazgató megkapta az utasítást, hogy a kivitel iránt tegyen előterjesztést, illetőleg, hogy a vízvezetéki kiterjesztések közé e 17.000 forintos munkát is vegye föl. — A budai kaszinó­bálok másodika az éjjel volt, s talán még jobban sikerült az elsőnél. Töb­ben is voltak, s a kedv is nagy volt. A kaszinó elnöke Tanárky államtitkár most is ott volt család­jával, s kívüle több főbb hivatalnok, azontúl pedig a tánczrakész fiatalság nagy serege. A rendezés ki­fogástalan volt, s kivált a füzértáncz változatossá tételében tűnt ki. A mulatságnak csak a reggeli hat óra vetett végett.­­ A budapesti kir. zálogházban január havá­ban 39,355 darab tárgyat tettek zálogba 287,271 frt értékben; ebből 19,535 db ékszer volt 233,028 frt értékben. Kiváltottak 35,444 darabot 295,571 frt értékben; ebből 18,576 db ékszer volt 243,993 frt értékben.­­ A vörösek lakomája. Paris Saint-Mandé külvárosában február 9-én tartották meg a „Droits de l’Homme“ lakomáját. A termet a köztársaság szobra ékesítette, fején a frág süveggel, s távolast tőle egy óriási látogatójegy „R. . .'.y“ betűkkel, a szennyes okokból meg nem jelenhetett elvtársak képviselőjeként; az első asztalnál egy helyet üre­sen hagytak. A lobogó vörös volt, az étlapok vö­rös papírra nyomattak, gomblyukaikban immortell­­virággal. A párt vezérei Madier de Montjau, Naquet, Laurent-Pichat és Lockroy levelileg mentették ki magukat távollétü­k miatt, az ünnepi szónok ennél­fogva Yves-Guyot városi képviselő volt. Üdvözlő sürgönyöket kaptak a lakoma alatt Marseille, Ni­­mes, London városokból, Rumeniából s a lipcsei demokratáktól. A lakomán mintegy 700-an vol­tak jelen. — A fővárosi iparosok köre február hó 18-án d. e. 10 órakor tartja évi közgyűlését. A tanács­kozás tárgyai: A választmány évi jelentése. A számvizsgáló bizottság előterjesztése az évi zárszám­adások iránt. Költségvetési előirányzat 1877-ik évre. 16 választmányi tag és 5 tagú számvizsgáló­bizottság megválasztása. Az alapszabályok 9. §. értelmében a választmány által javaslatba hozandó tiszteletbeli tagok választása. Netáni indítványok az alapszabályok 30. §. d) pontja értelmében. A köz­gyűlés alkalmából vacsorával összekötött estély lesz, melyre a tagok meghivatnak. Részvételi jegyek a közös vacsorára 1 fit 30 kr lefizetés mellett kap­hatók : a köz­helyiségben, továbbá Stock Endre alelnök, Aldássy Ignácz, Böhm Sámuel, Dulcz Antal, Egyenessy János, Ernst Ede, Huber János, Kovács Zsigmond, Kutschera György, Láng Lipót, Moll­en Lajos, Nadler Vilmos, Oppody Alajos, Pro­­hászka Ferencz, Schwarz Antal, Winkle Nándor uraknál.­­ Emberölésért egy rendőri biztos fölött ma hirdették ki az ítéletet. Molnár József ez, ki dula­kodás közben, véletlenül egy embert megölt, s an­nak idején elsőfokulag 6 hóra ítélték ; a királyi tábla ezt a büntetést egy évre emelte, mit a leg­főbb törvényszék is helyben hagyott. Molnárt, ki mind ezideig szabadlábon volt, elzárták. — Zsámbokrétről kaptuk a következő soro­kat : Ribart Petrovszky prágai kereskedő elég egy megrendelésre, mely utánvét mellett teljesittetni ké­retett és táviratilag megsürgettetett, itt kifizetett távirati válasz a következő : „Ohne­r Contozahlung senden wir nach Ungarn nichts.“ Ribart Pet­rovszky. — A külső-váczi-uti elemi népiskolát az erdő­telki Wohlfart-féle házba teszik át, hol négy termet béreltek ki e czélra. — A VIII-ik kerületbe, az elhunyt Bauman János helyébe esküdtül a tanács Tauser Mihályt hivta be. — A budapesti kerületi esperesség panaszt emelt, hogy a kórházi igazgatóságok a haláleseti felvéte­leket rendetlenül küldik meg a plébániáknak, mi­nélfogva ezek sem vezethetik be az eseteket pon­tosan a halálozási anyakönyvbe. A tanács tehát, hogy a közigazgatás rendes folyama ez­által is hátrányt ne szenvedjen, utasította a kórházi gond­nokságokat, hogy az előforduló halálozásokról a plébániákat, illetve községi elöljáróságokat, mindig haladéktalanul értesítsék. Szerkesztői üzenet: Papp Antal urnák Huszton. Az illető „nyilttér“-beli közleményt kér­jük még egyszer beküldeni, hogy lássuk és intéz­kedhessünk iránta. CSARNOK. A házi barát.­­Angol elbeszélési) A Penny-család Richmondban lakott. A tisz­tességesnek nevezett osztályhoz tartoztak; ők na­gyon boldogok lehettek volna, ha nem teszik ma­gukat szerencsétlenné az által, hogy nagyobb urak­nak akartak látszani, mint a­milyenek valóban vol­tak. A boldogság igen jó dolog volt — de előke­lőknek akartak látszani. Szép házuk volt, gyönyörű kertjük a Temzsére ; két szép leányok s három re­ményteljes fijok. Volt még tízezer font sterlingjük, hármas kamatra kiadva, és pompás egészségük. Úgy hiszem, hogy e néhány sorban a Penny-család bir­tokait s előnyeit eléggé megösmertettem. Nem,­­ egy kincsről megfeledkeztem: a házi barátjokról. Ő volt a család orákuluma , öregsége, rész egész­sége és a Mocsár­falvi birtoka erejénél fogva." Sóson volt azon férfin neve, ki a Penny-család­­nak törvényt szabott; azonban nem titkolhatjuk el azt a tényt, hogy Penny úr néha érzékenyen vette a dolgot, szeretett volna saját házában úr lenni, s családja ügyeit maga vezetni. Ilyenkor a felségé­nek minden ékes szólását elő kellett venni, hogy gyermekei atyjának önfejűségét legyőzze. — Kedves Pennym — szokta mondani, mi­dőn a férje zúgolódásait el akarta hallgattatni. Én nem maradnék az állításom mellett, de már mond­tam, hogy Solon úrnak is ez a véleménye. — Én sem kedvesem — volt a szelíd válasz, ha nem vol­nék meggyőződve, hogy midőn Solon úr az én ér­veimet hallja-------— Egy szép reggel már ennyire mentek a vi­tatkozásokban, midőn az asszony a szokottnál is több erélyességgel igy válaszolt: — Ostobaság! Solon úr soha sem hallgat az érvekre, elég ha tanácsot ad. Hát nem házi bará­tunk-e? kérdé oly tekintettel, mint midőn az ellen­felet egy kézzel fogható igazsággal le akarjuk sújtani. — Mit tehetett, és mit mondhatott erre Penny úr? — Semmit; kezeit összeszoritotta, az állához emelte, fejét lesütötte, ho­mlokát összeránczolta, váll­­t felhúzta s azt válaszolta: — Tagadhatatlan, igaz. Az asszony érezte, hogy előnyben van, s kö­nyörtelen buzgalommal folytatta az ostromot. Azt hiszem sohasem olvasta Aristotelesz, ámbár elég jó nevelésben részesült — meg is tudta a kérdésekbe tett erőt. Midőn a férj elismerte, hogy Solon csak­ugyan házi barát, diadalmas hangon folyta rá: — Történhetik-e meg valami nála nélkül? E kérdés nagyon zokon esett Penny urnak. Még­is azt válaszolta: — Bizonyára nem. Van-e titkunk előtte ? Nem olvassa-e el legbensőbb barátjainknak legbizodalmasabb le­veleit ? . Penny ur arczát a szényen pirja borította el, midőn a kérdésre felelt. — Minden betűt elolvas. — A három utolsó gyermekünknek nem ő volt-e keresztapja? Igaz, mind a háromnak ő a keresztapja. Hozzá tehette volna Penny úr, hogy a Solon család elhunyt tagjainak a nevét adta keresztgyer­mekeinek. — Nem engedjük-e meg, hogy a Jemima és a Petrarka neveltetési költségét fizesse ? Nem­ kor­bácsolták-e meg egyszer vétségből helyetted? Egy párba­ban egy katonatiszttel nem foglalta-e el a te helyedet ? Emlékezhetsz mennyit korholtam érte. Az utolsó kérdésre Penny úr némi habozás­sal felelt. De az asszony rettenetes bűnnek tartotta a háládatlanságot, s nem tágított. Penny mind vo­nakodott, nem akart egyenes feleletet adni. Leg­jobbnak látta felesége első kérdésére visszatérni. — A­mint mondod kedvesem, Solon úr házi barát. — Mondom! — csattant fel az asszony. Én tudom, hogy az. — Már most azt kérdezem, férj­hez adjuk-e Marit a Solon ur elhatározása előtt? — A Solon ur elhatározása előtt! bátorkodott Penny ur mondani. Hát nem én vagyok-e a leányom apja ? — Apja! apja! — És aztán ? Hát Solon ur nem a házi barátunk-e? Penny ur összehúzta a szemöldökét. — Hm! de kár egy idegenre annyi barátsá­got vesztegetni! — Szivemből kívánom, hogy bár neki is volna családja, ne bajlódnék a más család­jával. — Úgy látszik elfeledkeztél a Solon ur Lin­­colnshiri birtokáról, (ez volt a Penny asszonyság reménységeinek Mekkája) — elfeledkeztél Mo­­csárfalváról — e termékeny földtt gyönyörű úri lakról. Ez volt az a tárgy, mely felett Penny úr a felesége bosszankodása daczára szeretett néha-néha csúfolódni. — Termékeny földv úri lak! mondá tréfá­san — hiszen kedvesem nem terem ott meg egyéb csak a sás, senki sem megy oda csak a libák és a réczek — ezek az egyedüli vendégek, sőt törzslátogatók. — Hogy is ne — sás! réczék és libák ! — mondá az asszony megvető tekintettel. Akár­hány­szor említette Solon úr előttem, hogy a londoni iparosoknak adja el a terményét. — Meglehet, a gyékény szék csinálókat s a szárnyas állatok kofáit ő látja el. Szinte el­felejtettem: — a termékenyebb esztendőkben egy­két hold földje vizi zsázsában bővölködik. — Édes Penny, tudod, hogy ok nélkül való beszéd az egész. Jól tudod, hogy végrendeletében a Mocsárfalvi birtokát a fiunknak hagyta. A gyer­mekünk érdekét nem szabad elhanyagolnunk. — Meg vagyok róla győződve — (e szavaknál vigasz­taló tekintetet vetett férjére), hogy Solon úr nem sokáig élhet. Nem veszed észre, hogy minden télen hanyatlik ? — Igaz, de minden tavaszszal kiépülni. — Kedvesem, nézz az arczára, hogy össze­esett ! — Minden egyes redőnek az alakulását les­tem; ha a csillagokat annyit tanulmányoztam vol­na, mint az ő arczát, a naptárakba való időjóso­lásból több pénzt szereztem volna be, mint a­meny­nyit valaha Mocsárfalvából kaphatok. Penny asszonyság megbotránkozott. — Így beszélsz a házi barátunkról! Egy olyan emberről, a­ki mindig készséggel adja ta­nácsait ! — Bár ne adná — válaszolá Penny úr , azok a jó tanácsok néha szerfelett drágák. Midőn kámphorba akartam a pénzem fektetni, nem ő be­szélt rá, hogy komlóval kereskedjem? emlékezhetsz mennyi veszteségem volt. Midőn azt jósolta, hogy kemény telünk lesz (most már Penny úr volt a kérdező fél), mert hihetőleg Mocsárfalván korán jelentek meg a vadréczék, nem vásároltatott-e ve­lem medvebőröket? s a veresszőlő fák már ja­­nuárisban hajtani kezdtek. Ha az ő tanácsát kö­vettem, mindig károm volt benne, kivéve egyszer. Mint a vízbehaló a szalmaszálon, úgy kapott az asszony ez utolsó szón. — Jól van , tehát mégis kénytelen vagy el­ismerni, hogy egyszer hasznodra vált a tanácsa. — Igen, végig hallgattam tanácsát, s éppen az ellenkezőjét követtem. Az igazat megvallva, So­lon úr terhemre kezd lenni. — Férjem, legyen eszed , tudod, hogy nem sokára meg fog halni. — Az az ember ? meghalni ? asszony, azt mondom neked — rég­óta gyanítottam — de most már bizonyos vagyok benne, tudd meg, hogy az olyan emberek, akik azt ígérik, hogy a vagyonukat neked testálják soha sem halnak meg. Ha betegek lesznek, az is csak azért történik, hogy meggyó­gyulásukkal boszantsanak. — Az az ember nem élhet soká — vála­szolá az asszony nagy tűzzel. Azt mondom ne­ked — Nem tudhatjuk, hogy a Solon úr kora el­­hunytát miféle vigasztaló adatokkal bizonyította volna be, ha az ajtó előtti zaj és a Rebi éles hangja ketté nem szakítja bizonyításának fonalát. — Nem bánom hát — bejelentem Solon urat, kiáltá a szobaleány, hasztalan igyekezve, hogy a mellette befurakodó öreg urat visszatartsa. — Az öreg ur a szoba közepére rontott, feltett kalappal, villámokat szóró tekintettel, hol a leányra hol a gazdájára és asszonyára nézett, s a meglepetés és haragtól elfojtott hangon kiáltá : — Hallja Penny ur! — hallja Penny asz­­szonyság ! — a nevemet kérdi — a nevemet — s engemet nem akar bejelentés nélkül beereszteni! A házi barát fuldoklóit mérgében s csodálko­zásában. Penny asszonyság egy kényelmes széket vitt oda, leültette, s a lehető legszelídebb hangon korholni kezdte Solon urat, hogy hogy, mert ily korán kijönni a házból. — Miért nem ügyel az egészségére — mon­dá — még a harmat sem száradt fel, gyengélkedő embernek kímélni kellene magát. Solon úr rá sem ügyelt, a mutató ujjával mind Rebit fenyegette, végre azt kérdezte Penny _— Miféle leány ez ? — a nevemet kérdezte elibem állott az ajtónál ! — Velem igy tenni! — velem ! A Solon ur hangja mindenik vétség felemlí­­tésénél menydörgőbb lett. Most jött hozzánk, uj cseléd, nem tudja a házi rendet — magyarázta a háziasszony. Remény­em jobb a régi szobaleánynál ? jegyzé meg a házi­ barát kissé kiengesztelődve. Leány ! — folytatá Rebihez fordulva — jól viselje magát, mert különben elküldöm. Rebi motyogott valamit , hogy „bajos két gaz­dát szolgálni.“ — Az asszony meghallotta e hangot s közbe szólt: Rebi, egy szó se legyen ; tudd meg, hogy ennél a háznál Solon úr éppen olyan mint a gazdád.­­ Oh nem tudtam! — mondá a leány, egy sokat jelentő pillantást vetve a gazdájára, s ki­osont a szobából. Remény­em uram, hogy jó egészségben van? — kérdé a háziúr a házi­ baráttól. " Reményű, mi ? — azt gondoltam nem re­ményű, legalább az előbb nem úgy beszélt. — Ta­lán bizony alkalmatlan vagyok ? Ugyan édes Solon úr, hogy beszélhet így! — kiáltá az asszony nagy érdeklődéssel. Visszamehetek Lincolnshirbe — mondá Solon úr. — Adná az ég, hogy vissza mennél! gondolá magában Penny úr. . Valóban, vissza kellene mennem — és vissza akarok menni. Az asszony nem szállott, de kérőleg mosoly­gott a házi­ barátra, aki, Mari kisasszony iránti

Next