Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1877-02-14 / 44. szám
emeli, megöleli és megvigasztalja, együtt távozik vele. Majd leburrogatja a királynét s egyszerűen megöli, az tettét megbánja, érdemlettnek ismeri el halálát és meghal. Bank kijelenti, hogy Frigyest, a tettest is meg akarja beszulni. De két kamarás jő közbe, kik a zajra és lármára besietnek. Bank bevallja tettét és midőn az egyik szemére veti önbíráskodását, kijelenti, hogy holnap a királyhoz szándékozik utazni s a történtekről jelentést tenni. A kamarások elkísérik, ekkor belép Frigyes, koldusnak öltözve, eltökélve kimenekülni az országból. Sorsából azt a tanulságot vonja, hogy meg kell nősülni, nem pedig más ember nejét bántani. A király levélileg értesül neje meggyilkoltatásáról, megijed, de meg van győződve, hogy a derék és okos Bánk nem cselekedett méltó ok nélkül, azért, mikor ez megjelenik nála, hogy elbeszélje a történetet, hazaküldi és felszólítja hivatalos kötelességének továbbra is teljesítésére, ha maga visszatér, rendszeres vizsgálat után fog ítéletet mondani. Végre hazaérkezik a király maga egész udvarával, és kijelenti, hogy törvényszéket akar tartani. A Bánk neje, a két kamarás és hírnök a királyné ellen tanúskodnak, mire András megbocsát Bánknak, és kinyilatkoztatja, hogy ezentúl még kedvesebb emberének tekinti. Hans Sachs tragédiája nem tragédia, de nem is e tekintetből érdekel bennünket, érdekel azért, hogy a nürnbergi mester hazánk történetéből is dolgozott fel tárgyat, és feldolgozta azt teljes rokonszenvvel a magyarok iránt, kikkel Ottóban nemcsak a gazembert, hanem két ízben a „komisz német kutyát,“ is állítja szembe. A darab megvan a nemzeti múzeum könyvtárában is. — „Gallus.“ Ez a czíme a baromfitenyésztés és nyulászat közlönyének, melyet Grubiczy Géza szerkeszt, s a nyulászat körébe tartozó közleményekkel b. Ambrózy Béla lát el. Előttünk fekszik a második szám, mely sok apró czikket foglal magában : az első buzdítás hölgyeinknek, hogy karolják föl a baromfitenyésztést, a második a baromfiállományt mutatja ki Franczia- és Magyarországban. Veress Aranka a tyúkok betegségeiről, Oettel Róbert, a görliczi baromfi-tenyésztési egylet elnöke „A költési hajlam megszüntetéséről“ értekezik; van még sok apró cseprősége, b. Ambrózy Bélától is egy dolgozata a tengeri nyúl természetrajzáról és tenyésztési módjáról. A vállalat népies nyelven van írva, tanulmányos alapossággal ugyan, de közérthető modorban. Jól teszik gazdasszonyaink, ha előfizetnek reá, ára egész évre 3 ft. A pénz a szerkesztőhöz : Budapest, Rákos-árok utcza 500. sz alá küldendő. Fővárosi ügyek. — Budapest közigazgatási bizottsága ma folytatta tárgyalásait. Rasenszky árvaszéki elnök havi jelentését az ő betegsége következtében a főjegyző olvasta fel. Fuchs Gusztáv előadja, hogy a gyámpénztárnak van ugyan tűzmentes helyisége, de a könyvek és sok értékes iromány oly helyiségekben vannak elhelyezve, hogy tűz esetén könnyen minden menthetetlenül oda veszne. Polgármester megjegyezte, hogy nemcsak a gyámpénztárt, de minden pénztári helyiséget a régi városháza földszini helyiségére kell áttenni a biztosság szempontjából; földszint azonban a kir. főkapitányság van elhelyezve, s ennek kikötöztetése iránt már utakt a belügyminisztériumhoz, de ott azt válaszolták, hogy ez ügy még elhalasztható, s így talán nem marad egyéb hátra, mint az, hogy a város a belügyminisztériumnak felmondja a helyiségeket; nehézség azonban Ráth a főpolgármester szerint az, hogy a főkapitányság számára nem elég egy közönséges lakás, hanem egy elkülönített alkalmas épületre van szükség.— Ezen közbeszárások után az árvaszéki elnök jelentése tudomásul vétetett. A városi iskolaszékek és közigazgatási bizottság hatásköréről szóló miniszteri rendelet tanulmányozás végett a tagoknak kiadatik. A tanfelügyelő jelentése szerint 40 olyan elemi iskolai osztály van, amelyben a tanulók száma a 80-at meghaladja, 14 pedig olyan,amelyben 80 volt a tanulók száma. A törvény értelmében 80 a maximális létszám. A tanfelügyelő általában számos hiányt tüntetett volt fel az iskoláztatás és az iskolaépületek dolgában. A városi tanács ellenben a hiányok jelentőségét kicsinyli s azt mondja, hogy a hiányok orvoslása szerfelett sok pénzkiadást igényelne. A tanfelügyelő jelentésében újra hangsúlyozza a hiányokat. Busbach azt kívánta volna, hogy a tanfelügyelő inkább apróbb részleteket a kiválóbb hiányok orvoslását sürgesse esetenként, mert így lassan-lassan, fokonként el lehet e dolgot alaposan intézni. Havas Ignácz megjegyezte, hogy 80 gyermeket lehet egyszerre jól tanítani, mivel a tanítás cumulative történik. A jelentést tudomásul vette a bizottság, s az észrevételeket a tanácscsal közrendő figyelmeztetés végett. A múlt ülés albizottságot küldött ki a végett, hogy vizsgálja meg a Rókus kórházi elmebeteg-osztályt. Ezen albizottság nevében a főorvos előadja, hogy az elmebeteg-osztály túl van tömve, a férfi és nő osztályok helyiségei közös folyosóra nyílnak, a nőosztályt más épületben kellene elhelyezni s akkor a férfiosztály számára elegendő hely maradna. A megfigyelés végett behozott egyéneket 4 hétnél tovább nem kellene a kórházban alig gondolkozott. De a leánynak, a frigy, mely az ő rendeltetését lesz vagy nem lesz képezendő, magába öleli az egyetlen sikert vagy elbukást, melyre gondol. A fiatal emberből lehet lord kancellár, vagy legalább kényelmesen keresheti kenyerét, mint vidéki bíró. De a leány alig várhat egyébre, mint arra a szerencsére, hogy jó embert kap férjül, vagy ha ízlése amolyan gazdag embert. Wharton Emily kétségkívül gondolkozott mindezekről, s őszintén hitte, hogy megtalálta azt a jó embert Lopez Ferdinándban. Lopez kiválóan föl volt ruházva azzal a tehetséggel, hogy hitet tudott maga iránt ébreszteni. Mikor Mr. Whartont irodájában fölkereste, nem volt szándéka téves fölfogásra csalni az ügyvédet, saját családját illetőleg, de elhatározta, hogy úgy fogja a helyzetére vonatkozólag valószínűleg keletkező kérdéseket megvitatni, hogy az öreg urat azon alaptalan meggyőződésben hagyhassa, hogy ami a pénzt és jövedelmet illeti, nincs oka félni a kérdésektől. És Mr. Warton kénytelennek érezte magát tartózkodni minden ilyen czélzástól, abban a biztos sejtelemben, hogy ez irányban nem vethet föl tartható kifogást, így járt el Lopez Mr. Whartonnal. Biztosította Mrs. Robyt, hogy a leány összes vonzó tulajdonai közül legjobban vonzza őt az a tény, hogy unokahúga Mrs. Robynak. Elhitette magával, Emilyvel is, hogy életének egyetlen erős szenvedélye, az ő iránt való szerelme, s ezt úgy intézte, hogy sohasem kérte a leány szerelmét. Sőt nem sajnálta meghódítani Dicket is, és hallogatott, és megbeszélt vele egész lapokat a Bell’s Life-ból. Azt az ő érdekében meg kell engedni, hogy szerette a leányt, annyira talán, amennyire valakit szeretni képes volt, — de sok részletet tudott meg Mr. Wharton gazdagsága felől, mielőtt megengedte volna magának, hogy szerette a leányt. (8. folytatás következik.) tartani, hanem ez idő letelte után vagy az őrültek házába adni, vagy pedig visszaküldeni oda, ahonnét jöttek. Hülyék számára állandó menhelyet kellene berendezni a főváros közelében. A közigazgabizottság azt határozta, hogy az albizottság ■ ■ . vesztese közöltessék a tanácscsal és a főkapitánysággal s a minisztériumhoz is felterjesztessék, hogy mindenik közeg a maga hatáskörében intézkedhessél. A januári bizottsági ülés albizottságot küldött ki, az illeték hátralékok okainak kifürkészése végett. A kiküldött albizottmány konstatálta azt, hogy az illeték kezelés szerfelett hiányos. Az adó és illeték-hivataloknál néhol az illeték-hátralékokról nincs nyilvántartás. A 3 dik kerületi adó és illeték hivataloknál 32.500 darab illeték hátralék kimutatást találtak elintézetlenül. Az 5- ik kerületi illeték hivatalnál 6000 db. illeték hátraléki kimutatást tett félre Pápa előbbi főnök. Az adó és illeték-behajtási hivatalban 42,308 frt 64 kr van bevételezve, s gyümölcstelenül hever, egy része még 1862. és 1863-ból, holott az összegeket természetesen régen rendeltetésük helyére kellett volna küldeni. A Józsefvárosban olyan hivatalos helyiséget talált az albizottság, hogy amint Busbach az egyik tag megjegyezte, ott dolgozni, legalább jól dolgozni absolute lehetetlen. A 3-ik kerületi végrehajtó osztályban Busbach szerint oly zűrzavar volt, hogy egy Keresztesy nevű tisztviselőn kívül senkit sem találtak aki felvilágosítást nyújthatott volna. Ezen bajok megszüntetésére Hegedűs adó felügyelő munkaszaporítást, néhány nem alkalmas tisztviselő helyettesítését s több kezelési javítást ajánl. A javaslatok a tanácssal közöltetni fognak, hogy a saját hatásköréhez tartozókban intézkedjék és a pénzügyminiszterhez felirat intéztetik a reformok életbeléptetése iránt. Ezután még pár apró tárgy merült fel, melynek elintézése után a bizottság februári ülései bevégződtek. HÍREK. — Febr. 13. — Hivatalos. Kinevezés. A magyar honvédelmi miniszter a zágrábi cs. és kir. katonai hadbiztossághoz beosztott Karaszlovicz József számvevőségi növendéket, a magyar királyi horvát-szlavon csendőr-parancsnoksághoz hadnagyszámvivővé nevezte ki. — Előléptetés. A m. k. pénzügyminiszter Kochlicz Pál m. kir. erdőgyakornokot a pénzügyminisztérium erdészeti osztályához fogalmazó erdőgyakornokká nevezte ki. — Lemondás. Wagner Ferencz 89- 7.-aljbeli szabadságolt állományú honvéd hadnagy, a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s eziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. Névváltoztatás. Dr. Stern Mihály szegedi lakos vezetéknevének ,.Csillagára kért átváltoztatása megengedtetett. — A debreczeni ügyvédi kamara köréből. A debreczeni ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Kovács József ott bejegyzett kamarai tag — most már kir. közjegyző Tokajban — összeférhetlenség indokából az ügyvédi lajstromból töröltetett. — A király az ibrányi róm. kath. templom belső felszerelésére saját pénztárából 100 frtot és a szász ujfalusi gör. kath. templom építésére 150 frt segélyt adományozott. — Kitüntetések a műtörténelmi kiállításért. Ő felsége megengedte, hogy gr. Zichy Ferenczné szül. Kornis Anna grófnőnek a magyarországi árvízkárosultak javára múlt 1876. évi május és junius hónapokban — kezdeményezése folytán — Budapesten rendezett műipari és történelmi emlékkiállítás létesítése és kivitele körül tanusított fáradhatatlan tevékenységéért, továbbá, gr. Bethlen Andrásnak, Bubics Zsigmond apát és pápai kamarásnak, gróf Festetics Vilmosnak, dr. Henszlmann Imre egyetemi tanárnak, gr. Khuen-Héderváry Károly orsz. képviselőnek, Lenger Károly vallás- és közoktatási miniszteri segédhivatali aligazgatónak, őrgróf Pallavicini Ede pénzügyminiszteri titkárnak, Perlaky Elek gr. Károlyi Alajos uradalmi ügyésze és pénztárnokának, Pulszky Ferencz múzeumi igazgatónak, báró Radvánszky Béla orsz. képviselőnek, dr. Römer Flóris apát és múzeumi őrnek, Szalay Imre vallás- és közoktatásminiszteri titkárnak, Telepy Károly képzőművészeti társulati titkárnak és gróf Zichy Jenőnek ugyanazon kiállítás alkalmával tett jeles szolgálataikért legfelsőbb elismerése nyilvánittassék. — Ötvenezer forintos alapítvány. Szászvárosból írják a „P. Napló“-nak: Gróf Kun Kocsárd, a szászvárosi ev. ref. tanoda érdemekben megőszült főgondnoka, a gondozás alá bizott tanintézet javára tett számtalan áldozatainak egy nagyszerű alapítványnyal tette fel a koronát. Ötvenezer frt úrbéri kötvényt adott át az intézet pénztárába, oly feltétellel, hogy annak kamataiból építtessék fel a már tervbe vett osztályépület, azután pedig tőkesíttessék mindaddig, míg oly összegre növi ki magát, hogy az intézet többi jövedelmeihez csatoltatván, elégséges lesz, egy, a kor kívánalmainak megfelelő teljes gymnasium fentartására. Addig is, míg az úrbéri kötvények szelvényei esedékesek lennének, az építkezés megkezdhetése végett 1000 forint készpénz előlegezett az intézetnek. Az intézet elöljárósága meghatott szavakban mondott köszönetet a nemes jóltevőnek. — Midhat pasa, mint egy bécsi lap írja, Brindisiből távirati uton intézett kérdést gr. Andrássyhoz, ha vájjon nem volna-e ellenére, ha a monarchia területén tartózkodnék. A válasz az volt, hogy erre nézve semmi akadály sem forog fent. Más hir szerint Midhat pasát Párisba várják. — Halálozások, Gábriel István, a gönczi járás 1847-től öt országgyűlésen képviselője, folyó hó 7-én, életének 63-ik évében, Gibárton meghalt. — Gaál István, a k.m.-vásárhelyi takarékpénztár könyvvezetője e hórikán temettetett el. — Andrásffy Gyuláné, szül. Beöthy Paulina (a hires Beöthy Ödön leánya s Beöthy Ákos és Algernon képviselők nővére), elhunyt a fővárosban. A kiváló műveltségű hölgy több angol és franczia művet fordított le magyarra. — Elhunytak még: Balogh János, köztiszteletben álló polgár Keszthelyen, 93 éves korában. — Szilágyi László, ügyvéd B.Gyulán, hosszas szenvedés után, élete 30-ik évében. — Kerkápoly Balázs, zalamegyei árvaszéki ülnök s 1848—49-iki honvédhadnagy, N.Kanizsán, 45 éves korában. — Bauer Gyuláné, szül. Daczker Amália, életének 26, házasságának 4-ik évében, Aradon. — Természettudományi est. A természettudományi társulat legközelebbi estélye február 16-án, pénteken, esti 6 órakor fog megtartatni a vegytani intézetben (országút, 42.) Ez alkalommal Fodor József egyetemi tanár megkezdi előadásait „az egészséges házról.“ Belépti jegyek a társulat titkári hivatalában adatnak ki csütörtökön d. u. 4-től 6 óráig és pénteken d. e. 10-től 12 óráig. — Egy eredeti operáról, melyet az aradi színházban adtak elő, az „Alföld“ egész elragadtatással ir. Bauer Henrik a szerzője, czíme a „Kivándorlók.“ Mint annak idejében említettük, először az őszszel került színre, de a szöveg gyöngesége, s az előadás hiányossága nagyon ártottak akkor a zene hatásának. Most kijavított szöveggel s jobb előadásban ismételték. Bauer Henriket az említett lap új csillagnak nevezi a zeneköltészet egén, s többi közt így ír. Az előadás ünnepe volt a szerzőnek, ünnepe a nagyvilágba lépő zeneköltőnek,midőn őt a nyilvánosság zajos ítélete jövendő élete folyamára fölavatja s fejére elismerés az első koszorúját illeszti. A zenemű méltán ritka figyelmet ébreszthetett. Bizonyos nemes, magasztos alapvonás vonul azon keresztül. A modern zenemüvek felületessége, üressége s frivolitásától menten, kiemelkedik a hétköznapiasság sorából. A dallamgazdag zeneműnek mintegy programmját adja a nagy gonddal szerzett nyitány, mely szerzőnek eredeti felfogásáról tanúskodik. Három részből áll az, az elllemzi azon hangulatot s indító okot (!), mely a Varasdiakat az első felvonásban kivándorlásra bírja; a második a szigeteni állapotokat jellemzi, a második felvonás legkarakteristikusabb dallamaival; a harmadik pedig a kiábrándulást s a hazába visszatérést. Az instrumentatio, mint kivétel nélkül az egész művön, itt is meglepő correct s ügyes. A karok kivétel nélkül hatásosak s jó karszemélyzet által énekelve, imposans benyomást gyakorolnak. Ilyen az első felv. tűzoltó- s női kara, a II. felvonásban az indus ima (melyet a keletiesség bizonyos bukája s a myssicismus költészete leng át) s a III. felv. indián kara („Előre hát, a havezra fel!). Az egész zenemű határozottan legszebb részletei: Gyöngyike gyönyörű dala („Mint madár a száraz ágat“), a duette Gyöngyike és Vajasdy közt az I. felvonásban, a bordal, s Gyöngyike altató dala Kedves pajzánságot tükröznek vissza s itt-ott humort, szellemet, vagy érzékcsiklandó verset sugároznak: Rózsi és Filkó duettje az I. felv., Borkövy coupletje („Az csak mind oly lári-fári“), a románcz, Vajasdy bölcsődala, s a szivardal. Egy szóval, az a fényes siker, melyet e zenemű aratott, tökéletesen megérdemelt, s csak méltánylása a valódi érdemnek. — Ujfalvy Károly, párisi tanár és magyar akadémiai tag régészeti tanulmányok végett Oroszországba utazott, a mint pár hételőttemlítettük. Útjáról a „Journal des Debats“ érdekes híreket közöl. Ujfalvy úr ezek szerint egyelőre Pétervárra ment, s ott az orosz nyelvben való előhaladás végett hosszabban időzött; azután a Ladoga és Onega téki partjára utazott, hogy az „éjszaki csűd“-ok maradványait kutassa. Kirándulásának máris anynyi eredménye van, hogy Oroszország ethnographiai térképén javításokat tehet. Rövid itt-tartózkodás után Moszkvába majd Orenburgba tért, honnan február első felében Közép-Ázsiába menend, hol a kokandi ex-kánt is meglátogatja.) Ujfalvy egy január 27-én kelt levelében írja, hogy megkapta már az engedélyt, mikép Turkestanba bemehet és Taskendet meglátogathatja. Leszállított áru szivarok. A pénzügyminisztérium a Regalia media III. szivarok gyártását megszüntetvén, az ezekből még meglevő készletet olcsóbb áron fogja eladni. Az ár leszállíttatik nem kötegelt 100 darabért 6 frtról 5 frtra, kötegelt 100 darabért 6 frt 50 krról, 5 frt 50 krra, kötegelt 4 darabért 26 krról 22 krra leszállittatik. E mérsékelt ár márczius 1-jétől lép életbe. — Az orsz. kisdedóvó-egyesület közvacsorája 1500 frtnyi tiszta hasznot jövedelmezett a jótékony czélra. — Zene-előadás. Vasárnap, február 18-án délelőtt 11 órakor Fáyl Frigyes zenedei tanár magán tanítványai által, saját lakásán (kecskeméti utcza 13. sz.) matinéé lesz következő műsorral: 1. Keresztes vitézek indulója „Szt. Erzsébet“ czímű oratóriumból, Liszt F.-től; 2 zongorára, 8 kézre: Dálnoky-Nagy Marcsa, Stern Bertha, Tömöry Gizela urhölgyek és Fáyl Frigyes. 2. „Mariskám“, magyar ábránd Székely J.-től, előadja Platthy Lenke urhölgy 3. „Fonó-dal“, a „Bolgó hollandi“ czimü dalműből, Wagnertől, előadja a kis Neuman Miksa. 4. „Barcarolle“ Willmerstől, előadja Dálnoky-Nagy harcsa urhölgy. 5. Romance, „Mignon“ czimü dalműből, énekli Szalay Anna urhölgy. 6. a) Nocturne (fis-dur) Chopintől, b) Rigoletto „Paraphrase“, Liszt F.-től, előadja Stern Bertha urhölgy. 7. a) Menuette, Schuberttől, b) Soliman, a „Visegrád“ czimü zenekölteményekből, Volkmanntól, előadja Tömöry Gizela urhölgy. 8. Impromptu (as-dur) Chopintől, előadja Stern Sárika urhölgy. 9. Magyar suitek, (uj), Gobbitól, 2 zongorára 8 kézre : Stern Sárika, Aninger Ilonka urhölgyek, Hochhalt Ferencz és Fáyl Frigyes. — A mérnök- és építész-egyesület vizépitészeti szakosztálya holnap, szerdán, délután 6 órakor az egyesület helyiségeiben ülést tart, melynek tárgyai 1) a Kőrös-Berettyó szabályozó társulat elnöke által a jégtorlódások elbontása és a folyók átmetszésén építendő hidak tárgyában beterjesztett kérdések tárgyalása. 2) Mokry Endre gyakorlati észrevételei a folyók árvizeinek a mellékfolyókba való visszahatásáról. 3) Netán teendő indítványok.. — A persa sah jubileuma. Nasreddin persa sah 30 év óta uralkodik ősei örökében; ez évsora persáknál egy cyklust képez, a sah tehát januárban örömünnepet rendezett 30 éves uralkodása emlékére. Teheránban öt napon át tartott a mulatozás, pompa és fény közt, mindennemű kiállításokkal. Különösen kivált nagyszerűségében Nasreddin díszlakomája, melyet székvárosában országnagyainak és az előkelő idegeneknek adott, mintegy 400 terítékre. Este egész Teherán fényben úszott, ragyogott a kivilágítástól. A sah csak úgy szórta az ajándékokat, valamennyi országnagyot és minden szolgáját megajándékozott, pompás díszfegyverekkel, drágaságokkal s szép fiatal rabszolgalányokkal. Viszonzásul neki is sok aranyat hordtak össze és számos rabszolgaleánynyal kedveskedtek. — Egy meggyilkolt holtteste. Tegnap d. u. 1 órakor az aldunasori bőrgyár átellenében egy 18—20 évesnek látszó, tisztességesen öltözött nő holttestét fogták ki a Dunából. Az arcz balrészén kék foltok, száján egy vágás, balkeze szárán pedig két vágástól származó mély sebek látszanak. Már hoszszabb idő óta lehetett a vízben, mert hajának egy része a koponyától elvált. Öltözéke fekete ruhából s evelasztin czipőből áll, a fehérnemű V. E. betűkkel van jelölve. A hulla bonczolás végett kórházba szállíttatott. — Rubens-ünnepélyre készül Antwerpen városa ez év folyamában, a híres festő születésének háromszázados fordulója alkalmából. Kiállítják Rubens festményeit rézmetszetekben, s mindazon tárgyakat, melyek az övéi voltak, aztán meglátogatják Rubens sírját, rendeznek történeti és művészeti hűséggel összeállított fáklyásmenetet, görög tűz mellett; a Leiden nemzetközi hajókázást, a gyepen nemzetközi lófuttatást, kertészeti és földmivelési kiállítást, a „Flamand“ színházban ünnepi előadást; végül emlékérmeit s Rubens műveinek magyarázatos kathalógusát osztják ki s az antwerpeni festő-iskola történetére hirdetnek pályázatot. _— Muszka história. S. M. állítólag orosz katonatiszt, ki a fővároson keresztül utazik, múlt éjjel a város éjjeli nevezetességeit látogatván meg, kétlovas bérkocsit használt s reggel a kocsisnak csak 1 frtot akart fizetni — mert több pénze nem volt. De a bérkocsis sehogysem akarván megpotyáztatni az uraságot, az eset a főkapitányság elé került, hol a bérkocsis dija a díjszabályzat értelmében 7 frt 50 krban állapíttatott meg, melynek biztosítására az utazó téli köpenyét adta a bérkocsisnak zálogba. A bérkocsis azzal megelégedett. — George Sandnak szobrot fognak emelni Párisban. A szoborbizottságnak, mely a napokban alakult, Hugo Victor és Louis Blanc is tagjai. A szobrot valószínüleg az Odeon-téren fogják felállítani. — A közvágóhíd vízvezetékkel ellátására nézve a vízvezetéki igazgató megkapta az utasítást, hogy a kivitel iránt tegyen előterjesztést, illetőleg, hogy a vízvezetéki kiterjesztések közé e 17.000 forintos munkát is vegye föl. — A budai kaszinóbálok másodika az éjjel volt, s talán még jobban sikerült az elsőnél. Többen is voltak, s a kedv is nagy volt. A kaszinó elnöke Tanárky államtitkár most is ott volt családjával, s kívüle több főbb hivatalnok, azontúl pedig a tánczrakész fiatalság nagy serege. A rendezés kifogástalan volt, s kivált a füzértáncz változatossá tételében tűnt ki. A mulatságnak csak a reggeli hat óra vetett végett. A budapesti kir. zálogházban január havában 39,355 darab tárgyat tettek zálogba 287,271 frt értékben; ebből 19,535 db ékszer volt 233,028 frt értékben. Kiváltottak 35,444 darabot 295,571 frt értékben; ebből 18,576 db ékszer volt 243,993 frt értékben. A vörösek lakomája. Paris Saint-Mandé külvárosában február 9-én tartották meg a „Droits de l’Homme“ lakomáját. A termet a köztársaság szobra ékesítette, fején a frág süveggel, s távolast tőle egy óriási látogatójegy „R. . .'.y“ betűkkel, a szennyes okokból meg nem jelenhetett elvtársak képviselőjeként; az első asztalnál egy helyet üresen hagytak. A lobogó vörös volt, az étlapok vörös papírra nyomattak, gomblyukaikban immortellvirággal. A párt vezérei Madier de Montjau, Naquet, Laurent-Pichat és Lockroy levelileg mentették ki magukat távollétük miatt, az ünnepi szónok ennélfogva Yves-Guyot városi képviselő volt. Üdvözlő sürgönyöket kaptak a lakoma alatt Marseille, Nimes, London városokból, Rumeniából s a lipcsei demokratáktól. A lakomán mintegy 700-an voltak jelen. — A fővárosi iparosok köre február hó 18-án d. e. 10 órakor tartja évi közgyűlését. A tanácskozás tárgyai: A választmány évi jelentése. A számvizsgáló bizottság előterjesztése az évi zárszámadások iránt. Költségvetési előirányzat 1877-ik évre. 16 választmányi tag és 5 tagú számvizsgálóbizottság megválasztása. Az alapszabályok 9. §. értelmében a választmány által javaslatba hozandó tiszteletbeli tagok választása. Netáni indítványok az alapszabályok 30. §. d) pontja értelmében. A közgyűlés alkalmából vacsorával összekötött estély lesz, melyre a tagok meghivatnak. Részvételi jegyek a közös vacsorára 1 fit 30 kr lefizetés mellett kaphatók : a közhelyiségben, továbbá Stock Endre alelnök, Aldássy Ignácz, Böhm Sámuel, Dulcz Antal, Egyenessy János, Ernst Ede, Huber János, Kovács Zsigmond, Kutschera György, Láng Lipót, Mollen Lajos, Nadler Vilmos, Oppody Alajos, Prohászka Ferencz, Schwarz Antal, Winkle Nándor uraknál. Emberölésért egy rendőri biztos fölött ma hirdették ki az ítéletet. Molnár József ez, ki dulakodás közben, véletlenül egy embert megölt, s annak idején elsőfokulag 6 hóra ítélték ; a királyi tábla ezt a büntetést egy évre emelte, mit a legfőbb törvényszék is helyben hagyott. Molnárt, ki mind ezideig szabadlábon volt, elzárták. — Zsámbokrétről kaptuk a következő sorokat : Ribart Petrovszky prágai kereskedő elég egy megrendelésre, mely utánvét mellett teljesittetni kéretett és táviratilag megsürgettetett, itt kifizetett távirati válasz a következő : „Ohner Contozahlung senden wir nach Ungarn nichts.“ Ribart Petrovszky. — A külső-váczi-uti elemi népiskolát az erdőtelki Wohlfart-féle házba teszik át, hol négy termet béreltek ki e czélra. — A VIII-ik kerületbe, az elhunyt Bauman János helyébe esküdtül a tanács Tauser Mihályt hivta be. — A budapesti kerületi esperesség panaszt emelt, hogy a kórházi igazgatóságok a haláleseti felvételeket rendetlenül küldik meg a plébániáknak, minélfogva ezek sem vezethetik be az eseteket pontosan a halálozási anyakönyvbe. A tanács tehát, hogy a közigazgatás rendes folyama ezáltal is hátrányt ne szenvedjen, utasította a kórházi gondnokságokat, hogy az előforduló halálozásokról a plébániákat, illetve községi elöljáróságokat, mindig haladéktalanul értesítsék. Szerkesztői üzenet: Papp Antal urnák Huszton. Az illető „nyilttér“-beli közleményt kérjük még egyszer beküldeni, hogy lássuk és intézkedhessünk iránta. CSARNOK. A házi barát.Angol elbeszélési) A Penny-család Richmondban lakott. A tisztességesnek nevezett osztályhoz tartoztak; ők nagyon boldogok lehettek volna, ha nem teszik magukat szerencsétlenné az által, hogy nagyobb uraknak akartak látszani, mint amilyenek valóban voltak. A boldogság igen jó dolog volt — de előkelőknek akartak látszani. Szép házuk volt, gyönyörű kertjük a Temzsére ; két szép leányok s három reményteljes fijok. Volt még tízezer font sterlingjük, hármas kamatra kiadva, és pompás egészségük. Úgy hiszem, hogy e néhány sorban a Penny-család birtokait s előnyeit eléggé megösmertettem. Nem, egy kincsről megfeledkeztem: a házi barátjokról. Ő volt a család orákuluma , öregsége, rész egészsége és a Mocsárfalvi birtoka erejénél fogva." Sóson volt azon férfin neve, ki a Penny-családnak törvényt szabott; azonban nem titkolhatjuk el azt a tényt, hogy Penny úr néha érzékenyen vette a dolgot, szeretett volna saját házában úr lenni, s családja ügyeit maga vezetni. Ilyenkor a felségének minden ékes szólását elő kellett venni, hogy gyermekei atyjának önfejűségét legyőzze. — Kedves Pennym — szokta mondani, midőn a férje zúgolódásait el akarta hallgattatni. Én nem maradnék az állításom mellett, de már mondtam, hogy Solon úrnak is ez a véleménye. — Én sem kedvesem — volt a szelíd válasz, ha nem volnék meggyőződve, hogy midőn Solon úr az én érveimet hallja-------— Egy szép reggel már ennyire mentek a vitatkozásokban, midőn az asszony a szokottnál is több erélyességgel igy válaszolt: — Ostobaság! Solon úr soha sem hallgat az érvekre, elég ha tanácsot ad. Hát nem házi barátunk-e? kérdé oly tekintettel, mint midőn az ellenfelet egy kézzel fogható igazsággal le akarjuk sújtani. — Mit tehetett, és mit mondhatott erre Penny úr? — Semmit; kezeit összeszoritotta, az állához emelte, fejét lesütötte, homlokát összeránczolta, vállt felhúzta s azt válaszolta: — Tagadhatatlan, igaz. Az asszony érezte, hogy előnyben van, s könyörtelen buzgalommal folytatta az ostromot. Azt hiszem sohasem olvasta Aristotelesz, ámbár elég jó nevelésben részesült — meg is tudta a kérdésekbe tett erőt. Midőn a férj elismerte, hogy Solon csakugyan házi barát, diadalmas hangon folyta rá: — Történhetik-e meg valami nála nélkül? E kérdés nagyon zokon esett Penny urnak. Mégis azt válaszolta: — Bizonyára nem. Van-e titkunk előtte ? Nem olvassa-e el legbensőbb barátjainknak legbizodalmasabb leveleit ? . Penny ur arczát a szényen pirja borította el, midőn a kérdésre felelt. — Minden betűt elolvas. — A három utolsó gyermekünknek nem ő volt-e keresztapja? Igaz, mind a háromnak ő a keresztapja. Hozzá tehette volna Penny úr, hogy a Solon család elhunyt tagjainak a nevét adta keresztgyermekeinek. — Nem engedjük-e meg, hogy a Jemima és a Petrarka neveltetési költségét fizesse ? Nem korbácsolták-e meg egyszer vétségből helyetted? Egy párbaban egy katonatiszttel nem foglalta-e el a te helyedet ? Emlékezhetsz mennyit korholtam érte. Az utolsó kérdésre Penny úr némi habozással felelt. De az asszony rettenetes bűnnek tartotta a háládatlanságot, s nem tágított. Penny mind vonakodott, nem akart egyenes feleletet adni. Legjobbnak látta felesége első kérdésére visszatérni. — Amint mondod kedvesem, Solon úr házi barát. — Mondom! — csattant fel az asszony. Én tudom, hogy az. — Már most azt kérdezem, férjhez adjuk-e Marit a Solon ur elhatározása előtt? — A Solon ur elhatározása előtt! bátorkodott Penny ur mondani. Hát nem én vagyok-e a leányom apja ? — Apja! apja! — És aztán ? Hát Solon ur nem a házi barátunk-e? Penny ur összehúzta a szemöldökét. — Hm! de kár egy idegenre annyi barátságot vesztegetni! — Szivemből kívánom, hogy bár neki is volna családja, ne bajlódnék a más családjával. — Úgy látszik elfeledkeztél a Solon ur Lincolnshiri birtokáról, (ez volt a Penny asszonyság reménységeinek Mekkája) — elfeledkeztél Mocsárfalváról — e termékeny földtt gyönyörű úri lakról. Ez volt az a tárgy, mely felett Penny úr a felesége bosszankodása daczára szeretett néha-néha csúfolódni. — Termékeny földv úri lak! mondá tréfásan — hiszen kedvesem nem terem ott meg egyéb csak a sás, senki sem megy oda csak a libák és a réczek — ezek az egyedüli vendégek, sőt törzslátogatók. — Hogy is ne — sás! réczék és libák ! — mondá az asszony megvető tekintettel. Akárhányszor említette Solon úr előttem, hogy a londoni iparosoknak adja el a terményét. — Meglehet, a gyékény szék csinálókat s a szárnyas állatok kofáit ő látja el. Szinte elfelejtettem: — a termékenyebb esztendőkben egykét hold földje vizi zsázsában bővölködik. — Édes Penny, tudod, hogy ok nélkül való beszéd az egész. Jól tudod, hogy végrendeletében a Mocsárfalvi birtokát a fiunknak hagyta. A gyermekünk érdekét nem szabad elhanyagolnunk. — Meg vagyok róla győződve — (e szavaknál vigasztaló tekintetet vetett férjére), hogy Solon úr nem sokáig élhet. Nem veszed észre, hogy minden télen hanyatlik ? — Igaz, de minden tavaszszal kiépülni. — Kedvesem, nézz az arczára, hogy összeesett ! — Minden egyes redőnek az alakulását lestem; ha a csillagokat annyit tanulmányoztam volna, mint az ő arczát, a naptárakba való időjósolásból több pénzt szereztem volna be, mint amenynyit valaha Mocsárfalvából kaphatok. Penny asszonyság megbotránkozott. — Így beszélsz a házi barátunkról! Egy olyan emberről, aki mindig készséggel adja tanácsait ! — Bár ne adná — válaszolá Penny úr , azok a jó tanácsok néha szerfelett drágák. Midőn kámphorba akartam a pénzem fektetni, nem ő beszélt rá, hogy komlóval kereskedjem? emlékezhetsz mennyi veszteségem volt. Midőn azt jósolta, hogy kemény telünk lesz (most már Penny úr volt a kérdező fél), mert hihetőleg Mocsárfalván korán jelentek meg a vadréczék, nem vásároltatott-e velem medvebőröket? s a veresszőlő fák már januárisban hajtani kezdtek. Ha az ő tanácsát követtem, mindig károm volt benne, kivéve egyszer. Mint a vízbehaló a szalmaszálon, úgy kapott az asszony ez utolsó szón. — Jól van , tehát mégis kénytelen vagy elismerni, hogy egyszer hasznodra vált a tanácsa. — Igen, végig hallgattam tanácsát, s éppen az ellenkezőjét követtem. Az igazat megvallva, Solon úr terhemre kezd lenni. — Férjem, legyen eszed , tudod, hogy nem sokára meg fog halni. — Az az ember ? meghalni ? asszony, azt mondom neked — régóta gyanítottam — de most már bizonyos vagyok benne, tudd meg, hogy az olyan emberek, akik azt ígérik, hogy a vagyonukat neked testálják soha sem halnak meg. Ha betegek lesznek, az is csak azért történik, hogy meggyógyulásukkal boszantsanak. — Az az ember nem élhet soká — válaszolá az asszony nagy tűzzel. Azt mondom neked — Nem tudhatjuk, hogy a Solon úr kora elhunytát miféle vigasztaló adatokkal bizonyította volna be, ha az ajtó előtti zaj és a Rebi éles hangja ketté nem szakítja bizonyításának fonalát. — Nem bánom hát — bejelentem Solon urat, kiáltá a szobaleány, hasztalan igyekezve, hogy a mellette befurakodó öreg urat visszatartsa. — Az öreg ur a szoba közepére rontott, feltett kalappal, villámokat szóró tekintettel, hol a leányra hol a gazdájára és asszonyára nézett, s a meglepetés és haragtól elfojtott hangon kiáltá : — Hallja Penny ur! — hallja Penny aszszonyság ! — a nevemet kérdi — a nevemet — s engemet nem akar bejelentés nélkül beereszteni! A házi barát fuldoklóit mérgében s csodálkozásában. Penny asszonyság egy kényelmes széket vitt oda, leültette, s a lehető legszelídebb hangon korholni kezdte Solon urat, hogy hogy, mert ily korán kijönni a házból. — Miért nem ügyel az egészségére — mondá — még a harmat sem száradt fel, gyengélkedő embernek kímélni kellene magát. Solon úr rá sem ügyelt, a mutató ujjával mind Rebit fenyegette, végre azt kérdezte Penny _— Miféle leány ez ? — a nevemet kérdezte elibem állott az ajtónál ! — Velem igy tenni! — velem ! A Solon ur hangja mindenik vétség felemlítésénél menydörgőbb lett. Most jött hozzánk, uj cseléd, nem tudja a házi rendet — magyarázta a háziasszony. Reményem jobb a régi szobaleánynál ? jegyzé meg a házi barát kissé kiengesztelődve. Leány ! — folytatá Rebihez fordulva — jól viselje magát, mert különben elküldöm. Rebi motyogott valamit , hogy „bajos két gazdát szolgálni.“ — Az asszony meghallotta e hangot s közbe szólt: Rebi, egy szó se legyen ; tudd meg, hogy ennél a háznál Solon úr éppen olyan mint a gazdád. Oh nem tudtam! — mondá a leány, egy sokat jelentő pillantást vetve a gazdájára, s kiosont a szobából. Reményem uram, hogy jó egészségben van? — kérdé a háziúr a házi baráttól. " Reményű, mi ? — azt gondoltam nem reményű, legalább az előbb nem úgy beszélt. — Talán bizony alkalmatlan vagyok ? Ugyan édes Solon úr, hogy beszélhet így! — kiáltá az asszony nagy érdeklődéssel. Visszamehetek Lincolnshirbe — mondá Solon úr. — Adná az ég, hogy vissza mennél! gondolá magában Penny úr. . Valóban, vissza kellene mennem — és vissza akarok menni. Az asszony nem szállott, de kérőleg mosolygott a házi barátra, aki, Mari kisasszony iránti