Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1877-02-21 / 51. szám

— í Á Viri AI . K. Ujvivlélí, február 20. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A „Srbski Narod“ az „Obzor“ ellenében védelmezi a magyar alkotmányt, s tagadja a hazafias szerbek nevében, hogy Tisza a legelső szerb férfiakat elfogatta és a szerb nemzetiséget üldözte. Közönséges csalók és honárulók fogattak el csupán. Csak hazafiatlan elemek beszélhetnek és írhatnak úgy Magyarország és a monarchia ellen, a mikép az „Obzor“, melynek elvtársait a hazafias szerbek megvetik. A hazafias szerbek azt kívánják, hogy a Tisza-minisztérium ne állapodjék meg a félúton, hanem hogy a szerb felforgató párt uralmának vessen véget, mely uralom az egyházi ügyek szerencsétlen megoldása következtében az állam kárára erősödött meg. Bécs, febr. 20. (Urakháza.) A házassági törvénynovella tárgyalása folytattatik. Uye, a képviselőház határozatainak megtartását ajánlja. — Plener következőt mond: Ő az indokolt napirend iránti indítványt azért írta alá, mert a törvényjavaslatot a jogosult igényekkel szemben elégtelennek tartja. — Schwarzenberg bibornok a napirendre térés mellett van. Gr. Thun Leo és Eder érsek a törvény ellen szólnak. — B. Heine és Hasner előadó a javaslat elfogadását ajánlják. — Névszerinti szavazás mellett Kutschker herczeg-püspök indítványa 53 szavazattal 38 ellen elvettetett. Kutschker ezután kijelenti, hogy a püspökök az indokolt napirend mellett fognak szavazni, minthogy a beterjesztendő házassági törvényjavaslat előreláthatólag semmit sem tartalmaz, ami a katholikus egyházzal ellenkeznék. Auersperg miniszterelnök kijelenti, hogy a kormány tagjai a szavazástól tartózkodni fognak, mert az indokolt napirend iránti indítványban a kormányhoz intézett fi. 1 hívás foglaltatik. Ezután az indokolt napirend fogadtatott el 57 szavazattal 53 ellen, és ezzel a részletes tárgyalás fölvétele elvettetett. Bécs, febr. 20. (Képviselőház.) A mai ülésen egy kormányjavaslat terjesztetett elő 500.000 frt hitel engedélyezése iránt, mely összeg az alsóausztriai községeknek a sürgős út- és vízi építkezésekre kamatnélküli kölcsönként kiszolgáltatnék. — Az államvasúti építkezésekre szolgáló különhitelek iránti törvényjavaslat az általános és részletes tárgyalásban elfogadtatott. — Promber interpellate nyújt be osztrák zsidóknak Romániából történt kiutasítására vonatkozólag. Bécs, febr. 20. A „Tagbl.“ holnapi számának értesítése szerint a kiegyezés perfectnek tekinthető. — Az alkotmányhű clubok megbízottakat választottak, kik holnap délután a belügyminisztériumban a miniszterekkel tartandó értekezleten jelen lesznek, és a kormány által adott nyilatkozatokat ad referendum veendik. Berlin, febr. 20. A császár a birodalmi gyűlést csütörtökön fogja megnyitni. Gravosa, febr. 20. A „Salamander“ nevű osztrák pánczélos fregatta parancsot kapott, hogy azonnal Smyrnába induljon. Barcellona, febr. 20. Itt helyben egy zorillapárti összeesküvés fölfedezése következtében két egyén elfogatott; a vizsgálat már folyamatban van. Paris, febr. 20. Canrobert tábornagy veszélyesen megbetegedett. A Manche csatorna partján heves vihar pusztított, sok jószág partra vettetett ; egy osztrák szénhajó Marseilleból Cotteba indulóben Aignesmontes mellett törést szenvedett, a legénység közül 6-an partra szálltak, 8 pedig fedélzeten maradt, de veszélyen kivül vannak. (London, febr. 20. Wiltonban a képviselőválasztásnál a conservativ-jelölt 751 szóval győzött a szabadelvűek 187 szavazata ellen. (A Gladstone keleti politikája csodákat mivel. Szerk.) Bukarest, febr. 20. Szulinából érkezett hir szerint a török hajóraj egy második pánczélos corvette-tel erősbítve Rustsukból visszaérkezett. Bukarest, febr. 18. Egy ügynök alkudozást próbált kezdeni a kormánynyal a román vasutaknak az állam által való megvásárlása végett. A romániai vasúttársulat közeges részéről azonban nyilatkozat történt, mely szerint ezek senkinek sem adtak megbízást ilyetén alkudozásokra. Bukarest, febr. 19. A kamara megszavazta a belügyi költségvetést, s az igazságügyit vette tárgyalás alá. — A volt miniszterek ellen kiküldött bizottság jelenti, hogy a vád előmunkálatai bevégezték. A kamara 5000 frankot szavazott meg a vádirat kinyomatására. Washington, febr. 18. A pénzügyminiszter egy rendelete következtében a szarvasmarha és marhabőr bevitele Németországból, további intézkedésig, eltiltatott. Wasington, febr. 20. Az elnök a „Capitol“ czimű lapnak hivatalból való üldöztetését elrendelte, mivel forradalomra és Hayesnek meggyilkolására izgat az esetben, ha ez elnökül megválasztatnék. Bossi febr. 20 (Zárlat) Hitelrészvény 149.—. Qalierrai 210.75. Államvasut 241.—. Rente 62.90. 1860 as 110.50. 18i>'i-es 134.75. Ezüst 113.60 London 123.60. Unij Bank Által, épitőbank —. Magyar Földhitel . Araol-Osztrák 74.—. Lombárd , 78.— . Tramway —.—. like sorsjegy 162.—.1 Napoleordor 986.50. Arany 5.60. J Frankfurt 60.05. Porosz pénzű túl v. 60.65. Türök sorsjegy 17.—. Anglo építő bank —.—. Municipalbank. —. (Előfizetési árak: Egész évre . . 21. frt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . . . lO „ — „ Egy hónapra . 1 „ LO , Egyrs saásís ára IO firajetár. (Szerkesztési iroda: ríj ríd.cepr sfen , núdor-rztczd 6. szám. ■ frnmtt wm Jcözlünk, ha nem tudjuk kitol jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta (ltal csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. ____________________ Budapest, szerda, február 217877. 51. szám. (Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Iíákosárok utcza 431. sz. gyfiadó-hivatal:13Tzdajpesten, thícL or-izt ez a 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ara kkími defiJdISg : Egy évre ....... 20 forint — Sír, Félévre ....•••• 10 ^k* Negyedévre ...............................5 „ kr. Egy kőra....................................1080 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenfér“ kiadó hivatala (Festőn, Nádár-utcza, 6. sz.) Százaléka könyvárosi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, szerda, február 21. Nemzeti szimsz. EGY POHÁR VÍZ. Vígjáték 5 felvonásban. Anna Sz.Prielle Calborough herczegné Felekiné Bolingbroke Henrik Feleki Masham NAday Abigail. Molnárné Torcy marquis Kőrösmezei Tomson Pintér Kezdete 7 órakor. Népszinház. A BETYÁR KENDŐJE. Népszínmű 4 szak. Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. Percéből jelentik, hogy Krisztics szerb delegátus átadta megbízó levelét a nagyvezírnek, s Milán fejedelem egy sajátkezű levelét, melyben azon óhajtását fejezi ki, hogy a béke-alkudozások szerencsés eredményre jussanak. Legközelebb már kinevezik a keresztyén alkormányzókat. Ghka János herczeg azon emlékiratának szövegét, melyet körútja alkalmából Bécsben, Párisban és Londonban bemutatott, szöveg szerint közli a „Tablettes d’un Spectateur“. Ez emlékirat azt fejtegeti, hogy a szultán hatalmának sülyedése és a szlavizmus öregbedése óta, nem lehet többé szó szlávok, görögök és románok közti solidaritásról. Ami különösen a románokat illeti, ők száz esztendő óta minden erőfeszítésüket a szlávok általi elárasztás ellen irányozták. Legjobban ellenzi Ghika az orosz-román szövetséget ; ez — úgymond — annyi volna, mint szakítani a románok száz éves politikájával; semmisnek nyilatkoztatni mindent, amit eddig mondtunk és írtunk a czélból, hogy meggyőzzük a világot arról, hogy védfalat akarunk képezni a pánszlávizmus ellen ; annyit tenne, mint megbizonyítanunk, hogy nem tudunk egyéb lenni, mint Oroszország uszályhordozói, annyit tenne, mint a bennünket az orosz protectorátus alól fölszabadított hatalmakat rutul megcsalni; virágzó és fontos városainkat a török ágyuknak kitenni, s magunkat politikailag megadni az orosz cabinet kénye-kegyelmére, s visszafelé megtenni az utat egészen azon siralmas állapotig, melyben egy negyedszázaddal ezelőtt voltunk. Budapest, február 20. A válság vége. A válság, amennyiben a két kormány és a bank közötti differenciák kiegyenlítésétől függhetett, a mai naptól elintézettnek tekinthető. A magyar ideiglenes kormány az osztrák kormány és a nemzeti bank megbízottjai között megegyezés jött létre minden vitás pont felett. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mind a magyar, mind az osztrák kormány fenntartotta magának a jogot a létrejött megállapodásokat a párt tagjaival közölhetni. Véglegesen egyik fél sem kötötte le magát. A magyar kormány már ideiglenes voltánál fogva sem tehette ezt. Ami magát a bankegyezményt illeti, ezt saját külön tudósítónk a következőleg vázolja. 1. A banktársaság két bankintézetet állít, egyet Bécsben, egyet Budapesten. Mind a két intézet élén egy önálló igazgatóság áll, melynek tagjait a részvényesek választják. Az alkormányzókat ezekhez az illető kormányok nevezik ki. Az igazgatóságok hatásköre magában foglalja a teljes rendelkezési jogot, úgy a felállítandó és meglevő fiókok dotátiójára nézve, valamint az egyes hitelélvezők hitelmegszabását illetőleg. 2. A banktársaság központi orgánuma 15 tagból alakul, kik közül kettőt-kettőt a budapesti és bécsi igazgatóságok delegálnak; nyolcat a részvényesek szabadon választanak. Ezeken kívül tagja a főtanácsnak a kormány által kinevezett alkormányzó és elnöke az uralkodó által kinevezett kormányzó. A megbízatás tartama négy év. 3. Az igazgatóságok és a főtanács között az alapszabályok értelmezése miatt felmerülhető vitás kérdésekben választott bíróság dönt, mely három magyar, három osztrák legfőbb ítélőszéki bíróból, s egy ő felsége által évenkint előre kinevezett elnökből áll. 4. A magyar bank dotátiója 50 millió minimum. Nagyobb hitelszükség esetén a bankjegy tartalékból e dotatió felemelhető. Ez ötven millió kizárólag a magyarországi hiteligények kielégítésére fordittatik. A bank alaptőkéje szaporítható s a szaporodásból is Magyarországot illeti az 50 millió arányának megfelelő rész. 5. A bankjegyek német és magyar szövegűek. A magyarországi igazgatóság hivatalos nyelve a magyar. A magyar bank központi tisztviselőit, magyar honpolgárokból a főtanács nevezi ki a fiókok hivatalnokait az igazgatóság. Ennyi az amit a kiegyezés lényeges pontjairól vázlatosan feljegyezhetünk. Az egyezmény különben a két kormány között sincs még véglegesen szövegezve. De minden megállapodás részletesen jegyzőkönyvbe foglaltatott. A magyar kormány kinevezése után, ami szombatnál előbb nem igen történik meg, közös miniszteri értekezés lesz, melyen ő felsége elnöklete alatt, az egyezmény végleges szövegezése hitelesíttetni fog. * * Ő felsége ma reggel fogadta Tiszát, ki azután találkozott még Auersperg osztrák miniszterelnökkel, mertértekezletre ma már nem volt szükség, miután a principiális kérdések már tegnap meg voltak állapítva. Közlések azonban nem történtek, mindkét részről határozott discretió igértetvén. Ma délután értekeztek az osztrák miniszterek az alkotránypárti fraciók elnökeivel. Az alkotmánypárti körökben nagy az elégületlenség, mióta tudják, hogy a párttal, mint olyannal, a kormány nem is szándékozik értekezni. Herbst azonban bízik a párt megnyerésében. Tisza, Széll és Trefort miniszterek a ma esti gyorsvonattal megérkeztek, s a mi tudomásunk szerint csütörtökön térnek ismét vissza Bécsbe. úgy halljuk, hogy a szabadelvű pártnak egyelőre nem lesz értekezlete. Az osztrák pártok közös értekezlete holnap lesz a kiegyezés ügyében. Az urak házának bizalmi férfiai közül a kormánynyal tartanak a következők: Auersperg Carlos herczeg, gr. Wrbna, Trautmansdorf, Arneth, Felder polgármester, Häroltl, Hasner, Hein, Helfersdorfer, Hye, Kutschker érsek, Lichtenstein Fr.bg, Metternich, Moser, Plener, Schwarzenberg, Schmerling, Winterstein stb. A Triesztben megjelenő „Klio“ czímű görög lap és a „Pester Lloyd“ egyik utazó munkatársa közt egy kis nemzetiségi villongás volt tollharczban, míg végre kölcsönösen megértette egymást magyar és görög. Ez alkalomból hosszabb czikket ir a „Klio“ a magyar és görög barátságnak szentelve s Télfy Iván egyetemi tanár úr szerint, ki e czikket szives volt lapunk számára lefordítani, a többek közt a következő szép szavakat mondja: „A magyarok nemes, lovagias, szabadságszerető nemzet. Lehetetlen tehát, hogy ne viseltessenek rokonszenvvel a méltatlanul szenvedett Görögország iránt, főleg miután Magyar- és Görögország érdekei keleten egymással összefűződnek. Magyarországnak épp úgy hasznára van egy nagy és hatalmas Görögország, mint ennek egy nagy és hatalmas Magyarország. A kelet szabadsága és polgárosodása követeli a magyarok és görögök hjtesvéries közreműködését. Valahányszor magyarországi lapokban illetlen vagy igazságtalan támadásokat olvastunk a görögök ellen, elszomorodtunk nemcsak azért, mivel e támadások méltatlanul intéztettek a görögök ellen, kik a magyarokat tisztelik és szeretik, s 1849-ben számosokat közülök vendégszeretőleg eltartottak, hanem azért is, mivel politikai eszélytelenség volt, két népet egymástól elidegeníteni, melyek hivatva vannak ugyanegy czélra közreműködni, és pedig az egyik az illír félsziget északi s a másik ennek déli részén. Biztosan reméljük tehát, hogy a magyarországi lapok megfontolva a görögöknek ezen őszinte érzelmeit, nem fogják többé alaptalan vádjaikkal Görögországot sértegetni. Midőn a nagyszellemű Deák Ferencz meghalt, a Klio nyolcz hasábos czikket közlött róla,*) magasztalva politikai s egyéb erényeit s utánzandó például állítva őt fel Görögország államférfiainak. Sem nem igazságos, sem nem méltányos tehát, hogy a magyar lapok a görögöket megtámadják, holott a görög sajtó mindig tisztelettel említi Magyarországot, s együtt gyászolta vele nagy polgárának halálát.“ A vámenquete, mely az instructiók megállapítása czéljából van kiküldve, ma délután Bécsben ülést tartott. HOLMI: Az ember azt hinné, hogy a „közvélemény“ már végkép kimerítette az elmés ötleteket, melyek a bankválság okairól a kínlódó politikai „aprászat“ terén megbukfenczezni hivatvák. Dehogy ! Még ennél a fürge fiatalnál is van fürgébb fiatal, és kimerítlhetetlenebb humor a földkerekén.* * * Itt van mindjárt kedves barátunk a Zászlava. Ehhez a rácz ürmöshöz képest, csak limonádé az egész „Közvélemény“. Mert hogy, a bank, vagy az osztrák kormány, vagy a magyar kormány tréfás jókedve idézte volna elő a bankviszályt, abból ugyan semmi sincs édes közvélemény . „Más forma hősök tették ezt! — kiált föl a lelkes Zászlava. — A herczegovinai sólymok vitték ezt ki. A herczegovinai sólymoknak kevés volt Sztambulban annyi szultánt és nagyvezírt megbuktatni, kevés volt nekik felzúdítani a szláv-tengert — hanem ime! még az osztrák-magyar monarchiában is előidézték a nagy összetűzést. . .“ Lám azok a sólymok. Hogy a „Közvéleménynek“ ez nem jutott eszébe! De vigasztalja magát, van még sok egyéb, ami szintén nem jutott eszébe. Ha példának okáért a „Tablettes Berlinoises“-zal volna némi ismerettsége, a bankválságnak még furcsább okát adhatta volna közre farsangoló közönségének. Ennek a franczia nyelvű német Correspondencziának ezt írják Budapestről: „Le roi et le comte Andrássy ne cessent d’aller et venir de Vienne pour y assister aux conseils de Ministres, et nos ministres a leur tour font trés-souvent le voyage de Vienne a cau-ie surtout de cette affaire de la Banque National Hongroise, affaire qui sert avant et surtout de pretext pour faire oublier au publique d'autres questions po- 1 litiques, bien autrement serieuses pour les Hongrois.“ Yoilá, kedves közvélemény, ezt kellett volna idején felfedezni, hogy az egész járáskelés Bécsből Budapestre meg vissza, mind csak arra való, hogy más politikai kérdéseket eltakarjanak vele. Mit csinálhatott volna ebből egy ügyes élet*) Magyar fordítását az „Ellenőr“ 1876-iki évfolyamának 54. és 55-ik számai közölték. * * * mes fiatal-fürge, ha véletlenül tud vóla francziául. Hanem hiszen ami késik nem múlik. Ajánljuk e két themát bővebb kidolgozásra, bien autrement serieuse. * * * A „Magyar Állam“-nak egy emlékezetes mondása a taliánokról, spirituszban, de commentár nélkül: „A kolostorok elrablásánál követett eljárást jellemzi a szentsége, midőn a szegény apáczákat a zárda legroszabb helyiségeibe szorították, a jobbakat pedig állami czélokra használták fel. Azok az istentelen taliánok! * * $ Az osztrák házassági novella. Ausztria egy lépéssel közelebb sántit a valódi polgári házasság felé. De előttünk sánták ál. Új foltot ölt polgári törvénykönyvére, mely máris virít a toldozástól-foldozástól. Ausztria érezte, hogy ki kell szabadulni a kánonjog merev bilincseiből. És akkor behozta a szükségbeli és felekezet nélküli polgári házasságot, hogy a legégetőbb szükségleteken segítsen. Az a rés azonban, melyet ezen intézményekkel a kanonjog rideg korlátain ütött, nem elégítette ki a gyakorlati élet igényeit. A szükségbeli polgári házasság csak akkor segített, ha a lelkész oly akadály miatt tagadta meg az esketést, melyet a törvény nem ismert, s a felekezet nélküli házasság csak azokon segített, kik egyik felekezethez sem tartoztak, vagy legalább a házasság megkötésének idején megtagadták valamelyik felekezethez való tartozásukat. Ez a kibúvó ajtó azonban sértette a lelkiismeret-szabadságot, méltatlan volt az állam tekintélyéhez, s mintegy megbélyegezte azokat, kik ezen az ajtón kerültek a törvénynek minden szabad eszme által elitélt, de lerombolni mégsem mert ósdi sánczai mögé. A polgári törvénykönyv 64. §-sa még mindig érvényben maradt, mely felállította a khinai falat a különféle vallást követő polgárok közé. A cultus-disparitás, a canonjognak ezen középkori, embertelen találmánya, melynek czélja volt kaszttá tenni a katholikus vallást, s melyet hosszú időn át még a keresztyén felekezetek közt is a legszívósabb makacssággal akarta fenntartani a római egyház, minden következményeivel fennállott Ausztriában. Ez ellen a khinai fal ellen, ez ellen az egyházjogi elv ellen, mely az „extra ecclesiam non est salus“ axiómát még a házasságra is kiterjesztette, intézett támadást most legújabban Ausztria a javaslat által, melyet most tárgyalnak, s mely a valláskülönbség házasságakadályozó hatását akarja megszüntetni. Ez a javaslat kétségkívül haladást képez. Haladást, mely többet segít a házassági ügyön, mint a szükségbeli és felekezetnélküli házasság együttvéve. Épp azért, mivel haladás, mivel egy lépés arra, hogy az állam saját maga vegye kezébe a házassági ügyet, támad ellene Ausztria feudális és ultramontán fekete hadserege. Szerencsére vert had lett belőle: mint egy táviratunk jelenti, ma az urak háza is elfogadta általánosságban a javaslatot. Bár aránylag haladást, szabadelvű lépést képez is azonban az osztrák házassági novella, azért még ez is csak fél siker. Még maradnak oly házassági akadályok, melyek a canonjog papi jellegét viselik magukon. Ilyen p. v. az ordo. A papi rendnek házasságbontó természetét annyira fenntartják az osztrák törvények és a bírói gyakorlat, hogy még a más hitre tért katholikus pap házasságát is érvénytelennek mondják ki, még azon esetben is, ha az oly országban köttetett, hol, mint Magyarországon, a papi rend ily esetben nem képez házassági akadályt. Az ily félrendszabályokat részünkről nem tartjuk valami szerencsés gondolatnak. Reméljük azonban, hogy ez az állapot Ausztriában sem tarthat soká. S még inkább reméljük, hogy ha egyszer nálunk kerül napirendre e kérdés, itt kielégítőbb megoldást nyer. Erre annál alaposabb reményünk van, mivel nálunk ezt a tisztán polgárjogi kérdést kevésbbé zavarják össze a vallási dogmákkal, sőt maga a clerus sem lát abban semmi veszedelmet a kath. vallásra nézve. E szerencsésebb helyzetünk és a közvélemény érettebb volta, nem maradhat kedvezőbb hatás nélkül a házassági törvények javítására. tátja által cserben hagyott Szerbia valahára szabadabban kezd lélekzeni, s a választó nemzet nyilatkozik. Ma kezdődtek meg a fejedelemségben szerte a választások, s hallván a nép a dobszó hirdetését, hogy a szkupstina ülései nyilvánosak lesznek, — s nem titokban fognak határozni a nemzet sorsa fölött, mint a szerencsétlen bábom előtt, — nagy élénkséggel vesz részt a választásban. A hangulat, mint a táviró jelenti, az egész országban a kormány ellen nyilatkozik, s Risztics bukása igen valószínű. S nagyon alapos oka van Szerbia sanyargatott népének arra, hogy megbuktassa a kormányt, melyet Risztics úr vezet, s vezetett eddig az ország roppant szerencsétlenségére. Risztics kormányra léptéig is megvolt, kétségkívül, a hajlandóság Szerbiában, vagy legalább egy tekintélyes részében arra, hogy az orosz cselszövény együgyü eszközévé legyen, Boszniákat hódítson, s nevezze magát keleti Piemontnak. De mindez csak óhajtás volt s legfeljebb az ujságpapirosok betűiben nyilatkozott nagy garral. Risztics — a már régen discreditált Risztics — kormányra lép, s elbódít egy egész, elbódulni csak nagyon is kész országot, tapasztalatlan és tehetetlen fejedelmestől együtt. A herczegovinai, majd a boszniai lázadás szitása és támogatása után a szenvedő szláv testvérek fölszabadítása a jelszó, melylyel Risztics elvakítja és süketíti a nemzetet. És annyira viszi az izgatás művét a szkupstinában, mely titokban tanácskozik, és az országban, hol tág tért nyit a kóbor orosz ágensek üzelmeinek, hogy a porta őrcsapatokat kénytelen a szerb határra állítani. A finom diplomata — mert váltig annak hirdették — ebben a szerb hatalmasság megsértését, fenyegetését látja, s csak okot talál arra, hogy annál nagyobb erőfeszítéssel fegyverkezzék a kis ország, mely a sok beszédre végül maga is elhiszi, hogy annyi meg annyi sok ezer katonája van, és képes lesz leverni a törököt, mely őt bántotta legkevésbbé. A porta kérdést intéz, hogy mit jelentsen ez ? Risztics Szerbiája büszkén felel, és beszél testvérek kiontott véréről, régi harczi dicsőségről, Kossovo-poljéről, — és álmodik török hadakat verő orosz seregekről és szerb hősöket gyámolitó orosz rubelekről, — és megüzeni a portának a háborút, — a civilisatio zászlóhordozója, az egész Európa intelmei ellenére. És folyik a véres bábom, a hadüzenő folytonos vereségével, s mikor végre béke kieszközlésére kéri föl a fejedelem a hatalmakat, a finom diplomata jutalmat akar kieszközölni a vereségért, s föltételeket akar szabni, mint a győzelmes fél a fetiprott ellenségnek, — s mert nincs eset rá, hogy ezeket megnyerje, megtöri a fegyverszünetet s újra kezdődik a háború, mig Szerbia teljesen, a szó legszomorubb értelmében porba zúzva nincs. Ezeket a dicső lapokat irta Risztics úr, ipsissima manu, hazája évkönyveibe, — és aligha nem lesz hang az uj szkupstinában, mely azokat fölolvassa neki. És mégis kétséges, hogy a mostani béketárgyalások befejeztéig, a béke megkötéséig, lehetséges-e Riszticset eltávolítani. A monarchiánkon ejtett utóbbi sérelemkor Risztics az önkényt beadta lemondását, és nem találkozott Szerbiában ember, aki örökségét átvegye. Ki fogna most vállalkozni a Wimpffen szerepére ? aláírni a békét, melyet, hogy alá kell írni, Riszticsnek a bűne. A Wimpffenek ritkák. S alig fog akadni valaki, aki kész lesz megkímélni a háború okozóját a béke aláírásától. Szomorú viszonyok közt ül össze most a szerb nemzet gyűlése, s rajta áll, hogy legalább még szomorúbbá ne tegye azokat, és tudjon számot vetni magával és az ország erőtlenségével, bárki legyen is kormányának vezére, Szerbia ébredezik. A tényleg már negyedfél hónap óta megszűnt háború végleges befejezéséhez közeledik, úgy Szerbia teljes kimerültsége, mint a porta saját jól felfogott érdeke, azzal biztatnak, hogy a természetes befejezés, a béke, nem sokára meglesz. S az erőszakkal maga ellen zudított ellensége által tönkre vert, és önkénytelenül ráerőszakolt ba A nagy irodalmi reformerről.* (Tárcza-czikk.) I. Múlt századi szokás szerint a tudori szigorlatokra vagy egy értekezést, vagy egész munkát adott ki a szigorló. A könyv írója csak ritkán volt a megvizsgálandó, hanem legtöbbször egyik tanár irta a munkát vagy egy régi jeles műt adatott ki. Ennek megvolt a maga haszna. A gazdag ifjú irodalompártoló lett, a szegény könnyebben, sokszor ingyen jutott oly munkához, melyet csak később és drága pénzen szerezhetett volna meg. 1775 ben a sárospataki collegium egyik nagy reményű növendéke szintén nyomatott és osztogatott ki ily munkát a vizsgálatra, mely különben nem volt tudori szigorlat, csak a középiskolai tanulók declamáló vizsgálata hazai tanintézeteink híres „magolásával.“ A könyv szerzője most az egyszer nem volt valamely régi híres professor, sem pedig szigorló, hanem egy hetedik osztálybeli tanuló, az iskola akkori nyelvén logicus. „Magyarország geographica azaz földi állapotjának lerajzolása“ volt a mű czíme, s a szerző neve : Kazinczy Ferencz. „Micsoda portékát árulsz“ kérdé egyik professora, mikor anyjának inasai szétoszták a könyveket, az ifjú boszankodott a vicrczelőn, de úgy látszik, még jobban fájt neki Szilágyi Sámuel superintendensnek, a Henrias fordítójának, halk dicsérete és a többiek néma hallgatása. A professorok rendesen zokon veszik tanítványaik kora irói munkásságát. Akinek tanulnia kell, az ne tanítson másokat, mondják nagyon határozottan napjainkban is, hát még akkor, midőn az irói tevékenységben csak kevés ember osztozott. Pedig csak kis részben van igazuk. A tér, melyet e dolgozatok foglalnak el, olyanok, hogy a tehetséges ifjú, bátran fölléphet reá, hisz ő nem tudományos és mély avatottságot igénylő kérdést fejteget, hanem a phantasia és ízlés, világában mozog, hol sokkal több és nagyobb lehet mint buzgó professora, akinélmeglehet a tudomány, de sok*) E tanulmány egy fejezetet képez Bodnár Zsigmond egyetemi m. tanár úr készülő nagyobb munkájából, mely a magyar irodalom legújabb korszakának történetét foglalandja magában. — Minthogy „Tárcza“-rovatunkban Trollope regénye folyik, lapunk e helyén nyitunk neki tért, s ily magvasabb eredeti tanulmányokat ezután is itt közlünk, s igyekezni fogunk, hogy minél inkább kielégíthessük tekintetben olvasóinkat. „Tárczánkat pedig egészen a regénynek és apróbb ismeretterjesztő vagy csevegő czikkeknek tartjuk fen. Még csak azt jegyezzük meg, hogy e tanulmányt Bodnár Zsigmond úr a „Terézvárosi klub" mai estélyén olvasta föl, nagy számú közönség előtt, élénk tetszés mellett, melyet a szépen irt tartalmas essay meg is érdemel. Szerk.