Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1877-02-23 / 53. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ Sír „ 13gyén» szám ára­lé­­kraj«%ár. (Szerkesztési iroda: fF Budapesten, nádor-utcza 6. szám. f .­mm­it sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bém­entes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, péntek, február 23. 1877. 53. szám.­­Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laliié & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­ mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. füradó-hivatal, 17­zz­da­pesten, nádor-uteza 6. szám. ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozót minden felszólalás. IX. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára­ m&a&i «MIOSjjj­ : Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre 10 ,, — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................­ „ 80 kr. Az előfizetést. — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-uteza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az ,,Ellenőr'6 részéről nem adatik. ni i—iiii mr""1 r"""iop?mTOBig I ÄVSRAT0K. Bécs, febr. 22. Az urakháza vita nélkül el­fogadta a párisi közkiállításra szolgáló hitel iránti törvényjavaslatot, úgyszintén hosszabb élénk vita után a gondnokok iránti­­javaslatot. Bécs, febr. 22. Az urak házának mai ülésén a gondnoki törvényjavaslat fölötti vitában gr. Thun Leo a kormány előterjesztése és a bizottság indítvá­nya ellen nyilatkozott?— a­melyek elvetendők, hogy a kormány új javaslat előterjesztésére indíttassék. Beszéde folyamán szóba hozta a Genois-sorsjegyek ügyét és ajánlá, hogy általában a büntetőtörvény­nek a csődről szóló szakaszát ne csak magánosok­kal szemben, hanem a bankok és társaságokra is alkalmazzák. Végül azon támadással fejezi be, hogy a kormány belpolitikai hibák következtében tisz­tában pénzhatalmakkal bonyolódott össze, és ez által a jogot a jogtalanság alá hajtotta.­­ A gróf Thun által felhozott érveknek Haerdtl előadó által történt beható megc­áfolása után Glaser igaz­­ságügyminiszter a saját és társainak nevében, utalással mocsoktalan nevekre,­ Thun vádjait visz­­szautasítja. Gr. Thun ezen vádakat ellenté­tes politikai álláspontjáról és pártgyűlölségből emelte ; a minisztérium nem hozta létre a kri­­sist és nem volt neki lehetséges rögtön éjjel át mindent jóvá tenni, a­mi hiba elkövettetett. Senki sem zárhatja magát el azon belátás elől, hogy az előterjesztett gondnoki törvény más két idevágó tör­vénynyel együtt, csak a jogállapot fentartására ho­zatott. Ezután kifejti, hogy könnyen gondolható azon eset, melyben az összesség érdekében áll, hogy törvények hozatnak egyes vállalat javára. Hasonló történt, midőn Thun volt miniszter. — Gr. Thun óvást tesz az ellen, hogy csak politikai gyű­lölség­­ből szólt. — Unger miniszter azt mondja, hogy noha gr. Thun második beszédével nyilatkozatát, mely által a kormány ellen a tisztátlanság személyes vádját emelé, gyöngítette, mégis kénytelen az emelt vádat a kormány nevében szigorúan visszautasítani.­­ A javaslat ezután második és harmadik olva­sásban elfogadtatott. A német császár trónbeszéde. Berlin, febr. 22. A birodalmi gyűlés a csá­szár által ünnepélyesen megnyittatott. A trónbeszéd a kir. gyűlés fő feladatának az 1877/78-iki birodalmi költségvetés megállapítását jelöli ki, a­minél azon intézkedés lesz megfontolandó, hogy a magas anya­könyvi illetékek a birodalomra­ nézve egyéb bevé­teli források megnyitása által mérsékeltessenek. Az Ausztria-Magyarországgal való alkudozásokat a ke­reskedelmi szerződés megújítása iránt rövid idő múlva meg lehet kezdeni; ezen alkudozások befe­jezése előfeltételét képezi a német vám- és adó­rendszer reformjának, mely fölött a szövetségi kor­mányok legközelebb fognak tanácskozni. Ezután törvényjavaslatokat helyez kilátásba, a szám­vevőszék szervezése és illetékessége, a biroda­lom bevételeinek és kiadásainak kezelése, a ten­geri balesetek megvizsgálása iránt, továbbá az igazságszolgáltatási törvények életbeléptének közeli határidejére való utalással egy törvényjavaslatot ígér a birodalmi törvényszék székhelyének megha­tározása iránt és ipartalálmányok oltalmára patent­törvényjavaslatot. A trónbeszéd sajnálatot fejez ki a kereskedés és forgalom nyomott helyzetének to­­vábbtartása fölött, s constatálja, hogy a német biro­dalom belállapotainak nincs ebben lényeges részük, és hogy a feladat a munkakereső erők foglalkozásának pillanatnyi és helyi hiányának orvoslására nézve az egyes államokat közelebbről illeti, mint a birodalmat. A­mennyiben a forgalom fölelevenítésének netán a Németország jogállapotának jövő biztosságában való bizalom hiánya állna útjában, az ily aggodalmakat szemben a birodalom szervezetével és a német nép józan eszével, alaptalannak nyilvánítja. A trónbeszéd a külveszélyekről szólva, me­lyek az eddig megoldatlan keleti crisisből származ­hatnának, kijelenti, hogy ez által Németország kevésbbé van fenyegetve mint egyéb országok, és a császár a trónbeszéd további folyamában kö­vetkezőleg nyilatkozik : Politikám azon elvekhez, melyeket a keleti bonyodalmak kezdetétől követtem, hű maradt; a konstantinápolyi conferentiának, fájdalom, nem volt azon eredménye, hogy a porta azon engedmények megadására hivassék, melyeket az európai hatal­mak az emberiesség érdekében és a jövő békéjének biztosítására követelni feladatuknak tartották; de a conferentia-alkudozásoknak azon eredményök volt, hogy a keresztyén hatalmak egymás között a portától igénylendő biztosítékok mérve iránt meg­egyezésre jutottak, melyekre nézve a conferentia előtt egy minden oldalról elismert kifejezés még nem létezett, és ez­által szilárd alap nyeretett azon bizalomra, hogy a béke a hatalmak között még akkor is fenn fog tartatni, ha nem valósulna meg a remény, mikép a porta saját elhatározásból viendi keresztül a keresztyén alattvalói iránti eljárásra vonatkozó reformokat, melyek a conferentia által európai szükségnek ismertettek el. Ha teljesí­tetlenül maradnának ezen várakozások, melyek erre vonatkozólag a porta ígéreteihez és a Szerbiával és Montenegróval történendő békealkudozások meg­kezdéséhez fűződnek, a kormányom, úgy mint ed­dig, ezentúl is törekedni fog azon kérdésben, melyre nézve a német érdekek nem szabnak eléje bizonyos határvonalat, befolyását a­­törökországi keresztyének oltalmára és az európai béke biztosítására, különösen pedig a vele szövetségben és barátságban álló hatal­makhoz való saját jó viszonyainak fenntartására és megerősítésére fordítani. Ezen békemunkához biza­lom teljesen isten áldására számítok. Berlin, febr. 22. A trónbeszéd több helyen,­­ nevezetesen az ipar védelmére és a keleti kérdésre­­ vonatkozó passusnál nagy tetszéssel fogadtatott. —­­ A birodalmi gyűlés határozatképes volt, mire az I osztályokba sorozás eszközöltetett. Az elnökválasz­­­­tás holnap történik. — A „Prov. C.“ kiemeli a­­ conservativ pártnak erősbülését az uj birodalmi­­ választásokban, és annak legkiválóbb feladatául­­ egy erős birodalombarát többség alakítását jelöli ki. Bécs, febr. 23. (Zárlat) Hitelrészvény 150.—. Gali­­i­­ziai 210.50. Államvasut 28850 Rente 62.90. 1860-as­­ 110.­. 1861-es 135.60. Ezüst 113.10. London 123.80. Unió­­ Bank —.— Által, épitőbank —.—. Magyar Földhitel­­ —.—. Angol-Osztrák 72-75. Lombard 77.50. Tramway 1 —.—. Hitel sorsjegy 161.75 Napoleordor 989.—. Arany 1­5.92. Frankfurt 60.20. Porosz pénzntulv. 60.85. Török­­ sorsjegy 17.—. Anglo épitő bank —. Municipalbank. — N é p n y. I ?! h á z. Budapest, péntek, február 23. Először: Pető király udvara. Vig Operette 3 felv. írták Gille Fülöp és Jaimé. Zenéjét szerzé Leo Delibes. VIII. Pété király — — — Együd Zsirandai herczegnő, leánya — — Vidmár Erzsi XXIV. Alexibus király — — Szabó Bandi Leo herczeg, fia — — — Szabó Karola Volterász, Pété király főudvarmestere Solymosi Zéró ) — — — — Bakonyi Pitoa ) Petó király udvaronczai Váradi Korbilyon) — — — — Zádor kezdete 7 órakor. Budapest, február 22. Budapest február 22. Nos, át kell hát esni az osztrák par­­liamenti és pártviszonyok furcsaságain is. A nélkül már egyszer nincs üdvözülés a bank­ban. Az osztrák, kormány eleitől azt az in­correct eljárást követte, hogy határozott programm nélkül mindent a párthatározat­tól tett függővé. Megdöntette pártjával a májusi stipulatiókat, s azontúlra keze meg volt kötve. Most meg már nem is csupán a maga pártjával érintkezik, hanem előlegesen meg akarja szavaztatni az összes alsó- és felső­házi pártokat. Tegnap közléseket tett a pártok delegáltjainak, este aztán a delegál­tak hívták össze a pártokat, ma meg ezek közös értekezletet tartottak. Meghívtak rá mindenkit, lengyeleket, rutkéneket, szélső­balt, s még a­hány fractio vagy árnyalat létezik, mind. Egy cseppet sem lep meg bennünket, a­mit egy délben érkezett táviratunk je­lent, hogy az értekezlet nagy izgatottság között határozat nélkül oszlott szét, s nem is tudjuk elképzelni, hogy jövő szombaton,­­a­mikorra az újabb értekezletet kitűzték, miként lesz ez az egyesült egyenetlenség valami megérthető határozatra bírható. Nem ez volt a módja a dolognak, s az osztrák kormányt a tegnapi és mai ese­mények jobb meggyőződésre bírhatnák. Az eddigi nyilatkozatok is tájékozhatták a han­gulatra és a reichsrath várható szavazatára nézve, mert ez a confrentiázás utoljára is egy nagy absurdummá fajul. Már a jövőre való tekintetből is tartózkodnia kellene az osztrák kormánynak ez eljárástól, mely minden parliamentáris forgalmat halomra dönt, s a kormányzati felelősség elvét is semmivé teszi. Mert az még csak megjárja, hogy a kormány egy pártnak, a maga pártjának nyilatkozatától tegyen függővé valamit, s javaslatait ezzel előlegesen is kö­zölje, bár ez is egy egészen speciális oszt­rák-magyar találmány, még­pedig nem a parliamentarismus javára; de hogy egy parliament minden töredéke összeröffenten csinálni nem h­ivatalos országgyűlést, s ítélni a kormány által követendő eljárás felett, — ez már, szelíden szólva, kezd a maga­sabb hóbort jellegével bírni. A kormány eléjek teszi a kérdést, hogy tetszik-e a főtanács szervezete vagy sem? E fölött aztán megindult a discussio teg­nap a klubokban. Az egyik kívánta volna az egész kérdést minden részletében ismer­ni, a másik kérdést tett a 80 milliós adós­ságról, a harmadiknak az jutott eszébe, hogy a magyarok provisióra kikölcsönözhe­tik a bank részvényeit, s többséget csinál­hatnak maguknak a közgyűlésen, és így to­vább. Alig akadt valaki, a­ki a kérdés érde­mére nézve nyilatkozott volna. Egy szóval minden volt ez, csak értelmes és érthető discussio nem. Nem annyira a tegnapi nyilatkozatok­ból, mint inkább a bécsi sajtóból látjuk azt, hogy legtöbb aggodalmat okoz nekik az alkormányzók kineveztetése. A kine­vezett alkormányzónak, úgy mondják, in­kább a kormányra lesz a szeme, mint a bankra, mert a kormány kinevezése folytán fogja húzni az évi tizenkét ezer forintot. Mindig azon lesz, hogy a kormány szándékait érvényesítse az igaz­gatóságnál, s a főtanácsban is a három kormányzó meg a négy delegált főtanácsos, tehát összesen heten, könnyen leszavazhat­ják a nyolc­ választott főtanácsost, ha ezek közül egy-kettő megbetegszik. Mely mulat­ságos okoskodás, a másik hétnek folytonos jó egészségén alapszik. Ha csak ez a baj, akkor fel lehet venni a statútumba, hogy a­hány a nyolc­ választott közül beteg, annyi allét kinevezett közül is tartozik meg­betegedni. De hát igazán oly rendkívül fáj a fejük attól a kinevezett alkormányzótól? Mert annyit mondhatunk, hogy a miénk nem valami nagyon fáj érte. Nálunk körül­belül minden embernek van annyi fejében, hogy meglehetősen közönbösnek tudja ítélni, egy alkormányzót, nevez-e ki a kormány vagy hármat egyszerre, s azután rábízza a részvényesekre, hogy a három közül már most válasszatok. Mert a hármas kijelölés a megerősítési joggal kapcsolatban egészen erre megy ki; a kormány semmi esetre sem fog olyanokat kandidálni, kik bizalmát nem bírják, vagy a­kik a közgyűlés választására érdemetlenek. Ez a kérdés, jól mondja az egyik bécsi lap, nem olyan fontos és lénye­ges, hogy miatta az egész kiegyezést érde­mes lenne megbolygatni. A többi kifogás kivel áll mind a kor­mány által föltett kérdésen. Mert ha azt kívánják, hogy a kormány addig semmit ne tegyen, míg ők az egész egyességet pontról­­pontra, betűről-betűre le nem tárgyalják, akkor nem lenne egyéb mondani­valónk, csak az, hogy: tiszteljük az otthon valókat; vagy a paritás kedvéért Schiller nyelvén is szólva: da hört sich Alles auf. A k képviselőház elnökitől következő helyreiga­zító levél érkezett hozzánk. T. szerkesztő úr! Mai becses lapjában egy közlemény foglalta­tik, mely a tegnapi napon némely kiadások utal­ványozása végett tartott gazdasági bizottsági ülés­ben történtekre vonatkozik. A közlemény téves. Én Herits képviselő felszólalására következő­leg nyilatkoztam. „ Arról értesültem, hogy a két minisztérium között az egyezség létesült. — Ha újabb akadály közbe nem jön, remélhető, hogy a minisztérium leg­közelebb, talán szombaton, vagy vasárnap ki fog ne­veztetni, erről hivatalosan bizonyosan értesíttetni fo­gok, s azután a minisztérium is a házban legközelebb ■megjelenend. Hogy most szombaton ülés fog tartatni, azt nem mondottam.“ Kérem legyen szives az említett közleményt becses lapjában e szerint helyre igazittatni. (Ezen­nel megtörtént.) Fogadja egyébiránt megkülönböztetett tiszte­letem nyilvánítását. Budapesten, február 22-én, 1877. Ghyczy Kálmán, Tisza és Széll miniszter urak holnap reggel Bécsbe mennek, úgy halljuk, hogy báró Sennyey Pál, midőn utolsó kihallgatása volt a királynál, ő felségének egy memorandumot nyújtott át, amely so­c minden­ről szól. A kormány kinevezéséről szóló legfelsőbb kéz­irat, a­mint az „Értesítő“ hallja, a hivatalos lap­ban vasárnap jelenik meg, s csak ennek megtör­ténte után fog mindkét házban ülés hirdettetni, melyen a kormány magát be fogja mutatni. A na­pirend megállapítására nézve eddig semminemű új intézkedés nem történt s így az a jelenlegi fölte­vés szerint ott fog ismét fölvétetni, a­hol az a vál­ság előtt megszakíttatott. A bankegyezmény az osztrák pártok előtt. Az alkotmánypárti frac­iók tegnap esti érte­kezleteiről kimerítő távirati jelentéseket közöltünk már reggeli lapunkban. Egyik sem határozott sem­mit, s a haladók klubjába is csak néhány szónok óhajtásaképpen nyilvánult az, hogy az egyezség hozassék kapcsolatba a delegationális törvény meg­változtatásával. A közös értekezletet kitűzték ma délelőtt 11 órára, s meghívták rá a szélsőbali klub tagjait és a ruthéneket is. Ezenfelül a felső­ház tagjai is tartottak ma értekezletet. * * # A bécsi lapok közül az esti értekezletek alkal­mából a „Presse“ határozottan az egyesség elfoga­dása mellett nyilatkozik. A „N. freie Presse“ azon­ban, mint azt már tudósítónknak ma reggeli la­punkban közlött távirata előre jelentette, az alkor­mányzók kinevezése ellen nyilatkozik, minthogy ennek a paritással semmi köze. Éppen a magyarok az ellenségei a kormánybefolyás kiterjesztésének, s ennél fogva reméli, hogy a kérdéses kinevezési jo­got a magyar országgyűlés ép oly erélyesen fogja visszautasítani, mint az osztrák reichsratb. * * * Az első táviratot a mai közös értekezletről d. u. 2 órakor kaptuk, s ez így szól: Bécs, febr. 22. A közös értekezlet, melyben a miniszterek felvilágosításait hallgatták meg, nagy izgatottság között határozat nélkül oszlott szét. A legközelebbi értekezlet csak szombaton lesz. Min­den szónok a bankegyezmény ellen szólt. A később érkezett táviratokból és a bécsi esti lapok tudósításaiból az értekezletről a követ­kező tudósítást állítjuk össze. Délelőtt 11 órakor több mint 200 képviselő gyűlt össze a conferentiára. A kormány r­észéről jelen voltak Auersperg, Lasser és Preuis. Herbst, ki elnökké választatott, felvilágosítást kér a miniszterektől, hogy miért kívánnak ily alakban nyilatkozatot az alkotmánypárttól. Csak ezen felvilágosítás után lehet az egyes tagoknak részletes felvilágosításokat kérniök. Lasser kijelenti, hogy tegnap már részletesen vázolta az egész kiegyezési tárgyalás folyamát. A kormány a M­gyarországgal való tárgyalások új­ból fölvételekor azt a feltételt kötötte ki, hogy azon pontra vonatkozólag, mely a bankkérdés gaz­dasági jellegén túl politikai jelentőséget öltött, előbb érintkezésbe helyezi magát a két ház alkot­­mánypártjával, megtudandó, hogy e pont elfogad­ható és keresztülvihető-e, mielőtt magát lekötné. Ezen fönntartást a magyarországi ügyek állása mellett nem lehetett elkerülni, mert a leköszönt államférfiak hasonló fenntartással voltak kénytele­nek élni a magyar parliament, vonatkozólag. Ma­gyarországon ugyanis a kabinet újjáalakítása attól van függővé téve, hogy ezen pontnak a parliament­­ben való keresztülvitelére nézve a mi részünkről megközelítő valószínűség forogjon fenn. Hosszas tanácskozások után a kormányok egy formulát véltek találni, melyhez mindkét kor­mány álláspontja lehetővé teszi a csatlakozást, a­nélkül, hogy kötelező nyilatkozatot tettek volna ; ez most a párt megfontolására bizatik, s ennek határozatától fog függni a dolgok alakulása innen és túl. Mert a miniszterek, bár itt személyekről nem lehet szó, ettől teszik függővé további eljárásu­kat. Ha a parl­ament beleegyezik, föltéve, ha a magyar párt is beleegyezik, hozzá lehet majd fogni a kiegyezési javaslatok végleges szerkesz­téséhez. Ellenkező esetben a miniszterek nem ve­zethetik tovább az ügyeket vagy viselhetik tovább a felelősséget. Személyekről itt szó nem lehet. A mi­niszter végül hivatkozik a tegnap mondottakra, s késznek nyilatkozik felelni a kérdésekre. A hely­zet olyan, hogy nem szabad kerülni a kását s a kártyát nyíltan le kell tenni. Neuwirth kérdi, hogy 1. az alkormányzókra nézve melyik részről létetett a javaslat, és 2. Ma­gyarország ezen ponttól függővé tette e a megegye­zést? E kérdést azért teszi föl, mert mint hallja a nemzeti bank igazgatóságának ipói ülése egyhangú­lag elvetette ezt a pontot. (Lásd alább). Lasser: Azon magyar kívánság mellett, hogy a főtanács többé-kevésbé a paritás szerint állíttas­sák össze, követelte Magyarország azt is, hogy az alkormányzók kineveztessenek. Ez a kinevezés azért indítványoztatott, mert formulákat kerestek a ne­hézségek mellőzésére. Midőn egyéb fontos pontok­ban (datatio, hivatalnokok kinevezése, főtanács ha­tásköre) a differentia kiegyenlíttetett, a főtanács összeállítása került a szőnyegre. A bank képviselői kijelentették, hogy a nemzeti bank álláspontjából még mindig azt találják helyesnek, hogy a főta­nács négy magyar tagból álljon, s hogy a többi tagnak osztrák állampolgárnak kell lenni. De mi­vel a kérdés politikai lett, nem érzik többé magu­kat hivatottaknak, hogy e tanácskozásokban dön­­tőleg részt vegyenek. De aggályosnak kell kijelen­teniük az alkormányzók kinevezését. Szaló úgy vette észre, hogy a bank képviselői a maguk óhajait a politikai súly előtt háttérbe helyezik. A tárgyalá­sok ezután e nélkülök folytak tovább, s Magyaror­szág aztán a javaslatot­ újra elővette. A magyar kormány túlsúlyt fektet erre a pontra, mi abból is kitűnik, hogy a magyar miniszterek érintkezni akar­nak pártjukkal, s tekintetbe veendő, hogy Tisza ahhoz kötötte a tárgyalások megszakítását, a­mi leköszönését előidézte. Nyíltan szólva, (mond Las­ser) ezt a magyar kormány egyetlen visszavonulási vonalának tartom, ha ellentétbe nem akar jönni múltjával, Magyarország javasolta, és Magyarország döntő súlyt helyez rá. Meg vagyok győződve, hogy e pont a magyar miniszterekre nézve döntő, a­nél­kül, hogy föl volnék hatalmazva az ő nevökben nyilatkozni. Magyarországot e pontról nem lehet eltéríteni. Kuranda a kérdésben a gazdasági momentu­mot tekinti a legfőbbnek. De hogy­ lehessen ezt megítélni ? Nem magyarázzák meg a főtanács func­­tióit, s politikai kérdést tesznek elibünk, nem gaz­daságit. Attól fél szóló, hogy majd előterjesztik a reichsrab­nak a statútumot, mint nem módosíthatót, hogy tessék vagy egészen elfogadni, vagy egészen elvetni. Felvilágosítást kíván a főtanács összeállí­tása felől. Lasser ismétli, a­min a lapok mulattak, hogy ő nem olvasta a statutum-tervezetet, de azért nem foghatják rá, hogy úgy beszél, mint a vak a szí­nekről. §-onkénti tárgyalást ő sohasem kiránt, s nem is volt rá szüksége. A 30—40 vitás pontot hallomásból ismeri a tárgyalások folyamából. Eléggé tájékozva van. A bank részéről mindig azt mondják, hogy a tervezet még nem végleges, te­hát nem használható hivatalosan. Fölolvassa az előadói tervezetből a főtanácsról szóló pontot, s megjegyzi, hogy az valóságos központi orgánum. A szövegezés megfelel a bank képviselői kívánsá­gainak, s a magyar krs horderejének érett megfon­tolása után elfogadták azt. Ezen pont elfogadásá­val még nem kötik le magukat az egész kiegye­zésre nézve, hanem szabad szavazatukat megtart­ják az összes javaslatokra. Helybenhagyás esetében az előadói tervezetből előbb javaslatot kell ké­szíteni. Kronawetter számos kérdést intéz a miniszter­hez, ki azt mondja, hogy mindre most nem lehet felelni, s most csakis a főtanács összeállításáról van szó. Pretis pénzügyminiszter kijelenti, hogy az al­kormányzók kinevezésének nincs nagy jelentősége.­­ Gomperz kijelenti, hogy miután a bank a stipulatiókat visszautasítja, a párt azokat nem fogadhatja el. Ugyanígy vélekedik Merger.­­ Demel azt mondja, hogy a kormánynak már régen meg kellett volna kérdeznie a pártot. Még több kérdés intézése után vita keletke­zett a fölött, hogy mikor határozzanak. A kormány azt kívánta, hogy azonnal vagy legkésőbb két nap alatt határozzanak. Meglehetős hosszú vita után még a legköze­lebbi közös conferentia időpontjára nézve sem tud­tak megállapodni. Szombat előtt (mondja a „B. C.“ távirata, melyből az ülés végét közöljük) alig­ha lesz meg a conferentia. — Ma este valamennyi club külön conferentiákat tart. A „R. C.“ közli velünk az urakháza tagjairól a következő táviratot: Bécs, febr. 22. Az urakházának tagjai, bi­zalmi férfiaik közléseit a bankügyről megjegyzés nélkül hallgatták. Értekezlet későbbre van kitűzve. A félhivatalos Corr Bureau a következőt je­lenti : Bécs, febr. 22. Az urak házának tagjai előtt Auersperg Károly elnök jelentést tett a bizalmi férfiaknak a kiegyezésre vonatkozó, tegnapi confe­­rentiájáról; a közlés vita nélkül tudomásul vétetett. Ugyancsak a „Correspondenz-Bureau" egy éjfél után érkezett táviratban következőt jelenti: Az alkotmánypárt mai gyűlésén Auersperg, Lasser, Preu­s miniszterek és 187 tag volt jelen. A miniszterek a képviselők egyes kérdéseire vá­laszolva újból kifejtették a kiegyezési alkudozások menetét, a hozott határozatok lényegét és hangsú­­lyozák, hogy ha a kormány a kérdéses pon­tokra (főtanács) nézve a párt helyeslését ki nem nyeri, a kiegyezési alkudozásokat nem fe­jezheti be, általában az ügyeket tovább nem ve­zetheti.­­ A pénzügyminiszter kijelente, hogy az alkormányzók k nevezése iránti határozat nem tar­talmaz túlnyomóan lényeges változást a jelenlegi ál­lapotokkal szemben. A miniszter ezen módozatot elfogadhatónak tartja.­­ Auersperg miniszterelnök kijelenti, hogy a vezértitkára az alkormányzók ki­nevezését aggasztónak találta ugyan, de kijelenti, hogy a bank azt el fogja fogadni, a­mit a két kormány erre nézve megállapít. A gyűlés elhatá­rozta, hogy a clubok este állapítsák meg, várjon a legközelebbi gyűlés holnap vagy szombaton tar­­tassék.* * * Saját értesülésünk alapján a követke­zőket közölhetjük még: Ma este 8 órakor Bécsből egy hivata­los távirat érkezett, mely szerint a kiegye­zés ügyét az osztrák kormány biztosított­nak tekinti. Magán azon közös értekezleten is, melyet a reichsrath pártiak ma tartot­­tak­ s a mely nagy zavarral végződött, a jelen volt 150 tag közül 100-an a kiegye­zés pártolói közé számíttatnak. Az urakh­á­­zának többsége pedig biztosnak tartatik. Vederemo. A nemzeti bank igazgatóságának ma tartott üléséről a „B. C.“ útján a következő táviratot kapjuk: Bécs, febr. 22. A nemzeti bank igazgatósága ma ülést tartott, mely egyhangúlag elhatározta, hogy a bank stipulatiók javaslatát, mely szerint az alkormányzókat a kormányok nevezik ki, nem fogadja el. Több igazgató ellene nyilatkozott azon határo­zatnak is, mely szerint a főtanács két-két tagja az az igazgatóságok hármas javaslata alapján válasz­tandó. Több indítvány, minő, hogy a bank felira­tot intézzen a kományhoz, továbbá, hogy a bank­választmány egybehivassék, Wodianer kérelmére elej­tetett. A „Neue freie Presse“ a bankigazgatóság ez üléséről a következőket írja: „A bankigazgatóság mai ülésében szóvita tá­madt a Generalrath megalkotásának a két kor­mány által megállapított tervezete felett. Konsta­táltatok, hogy a nemzeti bank képviselői az érte­kezletek alkalmával ünnepélyes módon ellene nyi­latkoztak az alkormányzóknak a kormányok által való kinevezése ellen. A Generalrath illető két-két tagjának javasolt választása pedig a két igazgatóság által egészen új, mi fölött a bank képviselői ez ér­tekezleteken nem nyilatkozhattak, minthogy erre alkalom sem került. Ezen közlések hoszszabb észrevételeket vontak maguk után. A bank­igazgatóság jelen volt 12 tagja, (két alkormányzó és tíz igazgató­ tag), oda nyilatkoztak, hogy az alkormányzóknak a két kormány által való kinevezését sem a bankválasztmánynak, sem a közgyűlésnek nem ajánlhatják. Ugyanezen meggyőző­désnek adtak többen kifejezést a Generalrath il­lető két-két tagjának javasolt választására vonat­kozólag az igazgatóságok által. A „N. W. Tagbl." jelentése szerint a Rotschild­­házhoz kérdés intéztetett, hogy esetleg Ausztria- Magyarországnak egy 500 milliós közös kölcsöne megfelelőleg elhelyezhető-e. A válasz kedvező volt. * * * * * & HOLMI. Hogy is énekli csak Papageno ? M­adarászat életem, Azt vígan fizni kedvelem. Ugyanazért írja madarászó jó kedvében a mi szerelmetes Papagénánk és Papagénánk is, nevezete­sen a „Pesti Napló“ és az ismeretes „Nemzeti Hír­lap”is a következő­­ lépet: „Pesti Napló“ . Ne hasonlítsa a bankegyezményt senki az 1867-ki kiegyezéshez. Mi volt Magyarország 1866-ban s mivé jön egy évvel később. Miért ? Mert Deák Ferencz sem 1861-ben. sem 1865-ben nem engedett az osztrákok kívánságának, hanem balsorsát tűrni s jogát védeni tanácssá n­emzetének­, s mert 1867-ben nem követelt többet, mint mennyit 1865-ben ígért. A po­litikai szilárdság diadala volt ez s hazánk közjogi politi­kai pénzügyi és gazdasági téren annyi önrendelkezési jo­got nyert, minővel a gyakorlatban századok óta nem di­csekedhetett, s jogát a teljes gazdasági önállóságra sértet­len fenntartotta. Nemzeti Hírlap : Az a szűkkeblű táblabírói politika, mely a megyeház ablakából nézi a világot, az a hírhedt balközépi oppositió, mely a félintelligentiára támaszkodva, ttjokba vetette magát e volt Deákpárt európai látkörű és európai szellemű politikusainak, az a korlátolt felfogású államjogi oppositió, mely éveken át hazaárulással vádolta azokat, kik a haza ügyeit győzelemre vezették, jogfeladás­sal rágamazta őket, midőn megvalósították, tényleges biz­tosítékokkal megerősítették az országnak papíron álló, de három század óta elnyomott jogait, s a régi jogokat újak­kal tetézték , szóval az észben­ korlátoltságnak és nemzeti élhetetlenségnek azon politikája, mely nyolcz éven át gá­tolt minden jót és terjesztett mindet; roszat: e balközépi politika keserves fiaskót szenvedett ez alkudozásokban.­­ Miután feláldozta az ország érdekeit, aláásta, eltorzította még azon nagy elvet is, melyen 67 óta Magyarország ál­lami léte a monarchia kebelén belül alapul, s ma nemcsak megverve, de egyúttal nevetségessé téve is áll a világ előtt. * * * No tisztelt Papageno és Papagena, még azt a bolond madarat is bajosan költötték ki, a­ki önöknek erre a lépre megül. Kellene ugy­e egy kis közjogi vita az álta­lános boldogság emelésére, az alattomban ólálko­dó megkracholt szellemi koldusok javára? Csak tessék. * * * Rendkívül fájlaljuk azonban, hogy a Pesti Napló mai „tartalmas“ czikkének egyéb dicséretes

Next