Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1877-02-23 / 53. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ Sír „ 13gyén» szám áralékraj«%ár. (Szerkesztési iroda: fF Budapesten, nádor-utcza 6. szám. f .mmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bémentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, péntek, február 23. 1877. 53. szám.Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laliié & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. füradó-hivatal, 17zzdapesten, nádor-uteza 6. szám. ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozót minden felszólalás. IX. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára m&a&i «MIOSjjj : Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre 10 ,, — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra.................................... „ 80 kr. Az előfizetést. — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-uteza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az ,,Ellenőr'6 részéről nem adatik. ni i—iiii mr""1 r"""iop?mTOBig I ÄVSRAT0K. Bécs, febr. 22. Az urakháza vita nélkül elfogadta a párisi közkiállításra szolgáló hitel iránti törvényjavaslatot, úgyszintén hosszabb élénk vita után a gondnokok irántijavaslatot. Bécs, febr. 22. Az urak házának mai ülésén a gondnoki törvényjavaslat fölötti vitában gr. Thun Leo a kormány előterjesztése és a bizottság indítványa ellen nyilatkozott?— amelyek elvetendők, hogy a kormány új javaslat előterjesztésére indíttassék. Beszéde folyamán szóba hozta a Genois-sorsjegyek ügyét és ajánlá, hogy általában a büntetőtörvénynek a csődről szóló szakaszát ne csak magánosokkal szemben, hanem a bankok és társaságokra is alkalmazzák. Végül azon támadással fejezi be, hogy a kormány belpolitikai hibák következtében tisztában pénzhatalmakkal bonyolódott össze, és ez által a jogot a jogtalanság alá hajtotta. A gróf Thun által felhozott érveknek Haerdtl előadó által történt beható megcáfolása után Glaser igazságügyminiszter a saját és társainak nevében, utalással mocsoktalan nevekre, Thun vádjait viszszautasítja. Gr. Thun ezen vádakat ellentétes politikai álláspontjáról és pártgyűlölségből emelte ; a minisztérium nem hozta létre a krisist és nem volt neki lehetséges rögtön éjjel át mindent jóvá tenni, ami hiba elkövettetett. Senki sem zárhatja magát el azon belátás elől, hogy az előterjesztett gondnoki törvény más két idevágó törvénynyel együtt, csak a jogállapot fentartására hozatott. Ezután kifejti, hogy könnyen gondolható azon eset, melyben az összesség érdekében áll, hogy törvények hozatnak egyes vállalat javára. Hasonló történt, midőn Thun volt miniszter. — Gr. Thun óvást tesz az ellen, hogy csak politikai gyűlölségből szólt. — Unger miniszter azt mondja, hogy noha gr. Thun második beszédével nyilatkozatát, mely által a kormány ellen a tisztátlanság személyes vádját emelé, gyöngítette, mégis kénytelen az emelt vádat a kormány nevében szigorúan visszautasítani. A javaslat ezután második és harmadik olvasásban elfogadtatott. A német császár trónbeszéde. Berlin, febr. 22. A birodalmi gyűlés a császár által ünnepélyesen megnyittatott. A trónbeszéd a kir. gyűlés fő feladatának az 1877/78-iki birodalmi költségvetés megállapítását jelöli ki, aminél azon intézkedés lesz megfontolandó, hogy a magas anyakönyvi illetékek a birodalomra nézve egyéb bevételi források megnyitása által mérsékeltessenek. Az Ausztria-Magyarországgal való alkudozásokat a kereskedelmi szerződés megújítása iránt rövid idő múlva meg lehet kezdeni; ezen alkudozások befejezése előfeltételét képezi a német vám- és adórendszer reformjának, mely fölött a szövetségi kormányok legközelebb fognak tanácskozni. Ezután törvényjavaslatokat helyez kilátásba, a számvevőszék szervezése és illetékessége, a birodalom bevételeinek és kiadásainak kezelése, a tengeri balesetek megvizsgálása iránt, továbbá az igazságszolgáltatási törvények életbeléptének közeli határidejére való utalással egy törvényjavaslatot ígér a birodalmi törvényszék székhelyének meghatározása iránt és ipartalálmányok oltalmára patenttörvényjavaslatot. A trónbeszéd sajnálatot fejez ki a kereskedés és forgalom nyomott helyzetének továbbtartása fölött, s constatálja, hogy a német birodalom belállapotainak nincs ebben lényeges részük, és hogy a feladat a munkakereső erők foglalkozásának pillanatnyi és helyi hiányának orvoslására nézve az egyes államokat közelebbről illeti, mint a birodalmat. Amennyiben a forgalom fölelevenítésének netán a Németország jogállapotának jövő biztosságában való bizalom hiánya állna útjában, az ily aggodalmakat szemben a birodalom szervezetével és a német nép józan eszével, alaptalannak nyilvánítja. A trónbeszéd a külveszélyekről szólva, melyek az eddig megoldatlan keleti crisisből származhatnának, kijelenti, hogy ez által Németország kevésbbé van fenyegetve mint egyéb országok, és a császár a trónbeszéd további folyamában következőleg nyilatkozik : Politikám azon elvekhez, melyeket a keleti bonyodalmak kezdetétől követtem, hű maradt; a konstantinápolyi conferentiának, fájdalom, nem volt azon eredménye, hogy a porta azon engedmények megadására hivassék, melyeket az európai hatalmak az emberiesség érdekében és a jövő békéjének biztosítására követelni feladatuknak tartották; de a conferentia-alkudozásoknak azon eredményök volt, hogy a keresztyén hatalmak egymás között a portától igénylendő biztosítékok mérve iránt megegyezésre jutottak, melyekre nézve a conferentia előtt egy minden oldalról elismert kifejezés még nem létezett, és ezáltal szilárd alap nyeretett azon bizalomra, hogy a béke a hatalmak között még akkor is fenn fog tartatni, ha nem valósulna meg a remény, mikép a porta saját elhatározásból viendi keresztül a keresztyén alattvalói iránti eljárásra vonatkozó reformokat, melyek a conferentia által európai szükségnek ismertettek el. Ha teljesítetlenül maradnának ezen várakozások, melyek erre vonatkozólag a porta ígéreteihez és a Szerbiával és Montenegróval történendő békealkudozások megkezdéséhez fűződnek, a kormányom, úgy mint eddig, ezentúl is törekedni fog azon kérdésben, melyre nézve a német érdekek nem szabnak eléje bizonyos határvonalat, befolyását atörökországi keresztyének oltalmára és az európai béke biztosítására, különösen pedig a vele szövetségben és barátságban álló hatalmakhoz való saját jó viszonyainak fenntartására és megerősítésére fordítani. Ezen békemunkához bizalom teljesen isten áldására számítok. Berlin, febr. 22. A trónbeszéd több helyen, nevezetesen az ipar védelmére és a keleti kérdésre vonatkozó passusnál nagy tetszéssel fogadtatott. — A birodalmi gyűlés határozatképes volt, mire az I osztályokba sorozás eszközöltetett. Az elnökválasztás holnap történik. — A „Prov. C.“ kiemeli a conservativ pártnak erősbülését az uj birodalmi választásokban, és annak legkiválóbb feladatául egy erős birodalombarát többség alakítását jelöli ki. Bécs, febr. 23. (Zárlat) Hitelrészvény 150.—. Galiiziai 210.50. Államvasut 28850 Rente 62.90. 1860-as 110.. 1861-es 135.60. Ezüst 113.10. London 123.80. Unió Bank —.— Által, épitőbank —.—. Magyar Földhitel —.—. Angol-Osztrák 72-75. Lombard 77.50. Tramway 1 —.—. Hitel sorsjegy 161.75 Napoleordor 989.—. Arany 15.92. Frankfurt 60.20. Porosz pénzntulv. 60.85. Török sorsjegy 17.—. Anglo épitő bank —. Municipalbank. — N é p n y. I ?! h á z. Budapest, péntek, február 23. Először: Pető király udvara. Vig Operette 3 felv. írták Gille Fülöp és Jaimé. Zenéjét szerzé Leo Delibes. VIII. Pété király — — — Együd Zsirandai herczegnő, leánya — — Vidmár Erzsi XXIV. Alexibus király — — Szabó Bandi Leo herczeg, fia — — — Szabó Karola Volterász, Pété király főudvarmestere Solymosi Zéró ) — — — — Bakonyi Pitoa ) Petó király udvaronczai Váradi Korbilyon) — — — — Zádor kezdete 7 órakor. Budapest, február 22. Budapest február 22. Nos, át kell hát esni az osztrák parliamenti és pártviszonyok furcsaságain is. A nélkül már egyszer nincs üdvözülés a bankban. Az osztrák, kormány eleitől azt az incorrect eljárást követte, hogy határozott programm nélkül mindent a párthatározattól tett függővé. Megdöntette pártjával a májusi stipulatiókat, s azontúlra keze meg volt kötve. Most meg már nem is csupán a maga pártjával érintkezik, hanem előlegesen meg akarja szavaztatni az összes alsó- és felsőházi pártokat. Tegnap közléseket tett a pártok delegáltjainak, este aztán a delegáltak hívták össze a pártokat, ma meg ezek közös értekezletet tartottak. Meghívtak rá mindenkit, lengyeleket, rutkéneket, szélsőbalt, s még ahány fractio vagy árnyalat létezik, mind. Egy cseppet sem lep meg bennünket, amit egy délben érkezett táviratunk jelent, hogy az értekezlet nagy izgatottság között határozat nélkül oszlott szét, s nem is tudjuk elképzelni, hogy jövő szombaton,amikorra az újabb értekezletet kitűzték, miként lesz ez az egyesült egyenetlenség valami megérthető határozatra bírható. Nem ez volt a módja a dolognak, s az osztrák kormányt a tegnapi és mai események jobb meggyőződésre bírhatnák. Az eddigi nyilatkozatok is tájékozhatták a hangulatra és a reichsrath várható szavazatára nézve, mert ez a confrentiázás utoljára is egy nagy absurdummá fajul. Már a jövőre való tekintetből is tartózkodnia kellene az osztrák kormánynak ez eljárástól, mely minden parliamentáris forgalmat halomra dönt, s a kormányzati felelősség elvét is semmivé teszi. Mert az még csak megjárja, hogy a kormány egy pártnak, a maga pártjának nyilatkozatától tegyen függővé valamit, s javaslatait ezzel előlegesen is közölje, bár ez is egy egészen speciális osztrák-magyar találmány, mégpedig nem a parliamentarismus javára; de hogy egy parliament minden töredéke összeröffenten csinálni nem hivatalos országgyűlést, s ítélni a kormány által követendő eljárás felett, — ez már, szelíden szólva, kezd a magasabb hóbort jellegével bírni. A kormány eléjek teszi a kérdést, hogy tetszik-e a főtanács szervezete vagy sem? E fölött aztán megindult a discussio tegnap a klubokban. Az egyik kívánta volna az egész kérdést minden részletében ismerni, a másik kérdést tett a 80 milliós adósságról, a harmadiknak az jutott eszébe, hogy a magyarok provisióra kikölcsönözhetik a bank részvényeit, s többséget csinálhatnak maguknak a közgyűlésen, és így tovább. Alig akadt valaki, aki a kérdés érdemére nézve nyilatkozott volna. Egy szóval minden volt ez, csak értelmes és érthető discussio nem. Nem annyira a tegnapi nyilatkozatokból, mint inkább a bécsi sajtóból látjuk azt, hogy legtöbb aggodalmat okoz nekik az alkormányzók kineveztetése. A kinevezett alkormányzónak, úgy mondják, inkább a kormányra lesz a szeme, mint a bankra, mert a kormány kinevezése folytán fogja húzni az évi tizenkét ezer forintot. Mindig azon lesz, hogy a kormány szándékait érvényesítse az igazgatóságnál, s a főtanácsban is a három kormányzó meg a négy delegált főtanácsos, tehát összesen heten, könnyen leszavazhatják a nyolc választott főtanácsost, ha ezek közül egy-kettő megbetegszik. Mely mulatságos okoskodás, a másik hétnek folytonos jó egészségén alapszik. Ha csak ez a baj, akkor fel lehet venni a statútumba, hogy ahány a nyolc választott közül beteg, annyi allét kinevezett közül is tartozik megbetegedni. De hát igazán oly rendkívül fáj a fejük attól a kinevezett alkormányzótól? Mert annyit mondhatunk, hogy a miénk nem valami nagyon fáj érte. Nálunk körülbelül minden embernek van annyi fejében, hogy meglehetősen közönbösnek tudja ítélni, egy alkormányzót, nevez-e ki a kormány vagy hármat egyszerre, s azután rábízza a részvényesekre, hogy a három közül már most válasszatok. Mert a hármas kijelölés a megerősítési joggal kapcsolatban egészen erre megy ki; a kormány semmi esetre sem fog olyanokat kandidálni, kik bizalmát nem bírják, vagy akik a közgyűlés választására érdemetlenek. Ez a kérdés, jól mondja az egyik bécsi lap, nem olyan fontos és lényeges, hogy miatta az egész kiegyezést érdemes lenne megbolygatni. A többi kifogás kivel áll mind a kormány által föltett kérdésen. Mert ha azt kívánják, hogy a kormány addig semmit ne tegyen, míg ők az egész egyességet pontrólpontra, betűről-betűre le nem tárgyalják, akkor nem lenne egyéb mondanivalónk, csak az, hogy: tiszteljük az otthon valókat; vagy a paritás kedvéért Schiller nyelvén is szólva: da hört sich Alles auf. A k képviselőház elnökitől következő helyreigazító levél érkezett hozzánk. T. szerkesztő úr! Mai becses lapjában egy közlemény foglaltatik, mely a tegnapi napon némely kiadások utalványozása végett tartott gazdasági bizottsági ülésben történtekre vonatkozik. A közlemény téves. Én Herits képviselő felszólalására következőleg nyilatkoztam. „ Arról értesültem, hogy a két minisztérium között az egyezség létesült. — Ha újabb akadály közbe nem jön, remélhető, hogy a minisztérium legközelebb, talán szombaton, vagy vasárnap ki fog neveztetni, erről hivatalosan bizonyosan értesíttetni fogok, s azután a minisztérium is a házban legközelebb ■megjelenend. Hogy most szombaton ülés fog tartatni, azt nem mondottam.“ Kérem legyen szives az említett közleményt becses lapjában e szerint helyre igazittatni. (Ezennel megtörtént.) Fogadja egyébiránt megkülönböztetett tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, február 22-én, 1877. Ghyczy Kálmán, Tisza és Széll miniszter urak holnap reggel Bécsbe mennek, úgy halljuk, hogy báró Sennyey Pál, midőn utolsó kihallgatása volt a királynál, ő felségének egy memorandumot nyújtott át, amely soc mindenről szól. A kormány kinevezéséről szóló legfelsőbb kézirat, amint az „Értesítő“ hallja, a hivatalos lapban vasárnap jelenik meg, s csak ennek megtörténte után fog mindkét házban ülés hirdettetni, melyen a kormány magát be fogja mutatni. A napirend megállapítására nézve eddig semminemű új intézkedés nem történt s így az a jelenlegi föltevés szerint ott fog ismét fölvétetni, ahol az a válság előtt megszakíttatott. A bankegyezmény az osztrák pártok előtt. Az alkotmánypárti fraciók tegnap esti értekezleteiről kimerítő távirati jelentéseket közöltünk már reggeli lapunkban. Egyik sem határozott semmit, s a haladók klubjába is csak néhány szónok óhajtásaképpen nyilvánult az, hogy az egyezség hozassék kapcsolatba a delegationális törvény megváltoztatásával. A közös értekezletet kitűzték ma délelőtt 11 órára, s meghívták rá a szélsőbali klub tagjait és a ruthéneket is. Ezenfelül a felsőház tagjai is tartottak ma értekezletet. * * # A bécsi lapok közül az esti értekezletek alkalmából a „Presse“ határozottan az egyesség elfogadása mellett nyilatkozik. A „N. freie Presse“ azonban, mint azt már tudósítónknak ma reggeli lapunkban közlött távirata előre jelentette, az alkormányzók kinevezése ellen nyilatkozik, minthogy ennek a paritással semmi köze. Éppen a magyarok az ellenségei a kormánybefolyás kiterjesztésének, s ennél fogva reméli, hogy a kérdéses kinevezési jogot a magyar országgyűlés ép oly erélyesen fogja visszautasítani, mint az osztrák reichsratb. * * * Az első táviratot a mai közös értekezletről d. u. 2 órakor kaptuk, s ez így szól: Bécs, febr. 22. A közös értekezlet, melyben a miniszterek felvilágosításait hallgatták meg, nagy izgatottság között határozat nélkül oszlott szét. A legközelebbi értekezlet csak szombaton lesz. Minden szónok a bankegyezmény ellen szólt. A később érkezett táviratokból és a bécsi esti lapok tudósításaiból az értekezletről a következő tudósítást állítjuk össze. Délelőtt 11 órakor több mint 200 képviselő gyűlt össze a conferentiára. A kormány részéről jelen voltak Auersperg, Lasser és Preuis. Herbst, ki elnökké választatott, felvilágosítást kér a miniszterektől, hogy miért kívánnak ily alakban nyilatkozatot az alkotmánypárttól. Csak ezen felvilágosítás után lehet az egyes tagoknak részletes felvilágosításokat kérniök. Lasser kijelenti, hogy tegnap már részletesen vázolta az egész kiegyezési tárgyalás folyamát. A kormány a Mgyarországgal való tárgyalások újból fölvételekor azt a feltételt kötötte ki, hogy azon pontra vonatkozólag, mely a bankkérdés gazdasági jellegén túl politikai jelentőséget öltött, előbb érintkezésbe helyezi magát a két ház alkotmánypártjával, megtudandó, hogy e pont elfogadható és keresztülvihető-e, mielőtt magát lekötné. Ezen fönntartást a magyarországi ügyek állása mellett nem lehetett elkerülni, mert a leköszönt államférfiak hasonló fenntartással voltak kénytelenek élni a magyar parliament, vonatkozólag. Magyarországon ugyanis a kabinet újjáalakítása attól van függővé téve, hogy ezen pontnak a parliamentben való keresztülvitelére nézve a mi részünkről megközelítő valószínűség forogjon fenn. Hosszas tanácskozások után a kormányok egy formulát véltek találni, melyhez mindkét kormány álláspontja lehetővé teszi a csatlakozást, anélkül, hogy kötelező nyilatkozatot tettek volna ; ez most a párt megfontolására bizatik, s ennek határozatától fog függni a dolgok alakulása innen és túl. Mert a miniszterek, bár itt személyekről nem lehet szó, ettől teszik függővé további eljárásukat. Ha a parlament beleegyezik, föltéve, ha a magyar párt is beleegyezik, hozzá lehet majd fogni a kiegyezési javaslatok végleges szerkesztéséhez. Ellenkező esetben a miniszterek nem vezethetik tovább az ügyeket vagy viselhetik tovább a felelősséget. Személyekről itt szó nem lehet. A miniszter végül hivatkozik a tegnap mondottakra, s késznek nyilatkozik felelni a kérdésekre. A helyzet olyan, hogy nem szabad kerülni a kását s a kártyát nyíltan le kell tenni. Neuwirth kérdi, hogy 1. az alkormányzókra nézve melyik részről létetett a javaslat, és 2. Magyarország ezen ponttól függővé tette e a megegyezést? E kérdést azért teszi föl, mert mint hallja a nemzeti bank igazgatóságának ipói ülése egyhangúlag elvetette ezt a pontot. (Lásd alább). Lasser: Azon magyar kívánság mellett, hogy a főtanács többé-kevésbé a paritás szerint állíttassák össze, követelte Magyarország azt is, hogy az alkormányzók kineveztessenek. Ez a kinevezés azért indítványoztatott, mert formulákat kerestek a nehézségek mellőzésére. Midőn egyéb fontos pontokban (datatio, hivatalnokok kinevezése, főtanács hatásköre) a differentia kiegyenlíttetett, a főtanács összeállítása került a szőnyegre. A bank képviselői kijelentették, hogy a nemzeti bank álláspontjából még mindig azt találják helyesnek, hogy a főtanács négy magyar tagból álljon, s hogy a többi tagnak osztrák állampolgárnak kell lenni. De mivel a kérdés politikai lett, nem érzik többé magukat hivatottaknak, hogy e tanácskozásokban döntőleg részt vegyenek. De aggályosnak kell kijelenteniük az alkormányzók kinevezését. Szaló úgy vette észre, hogy a bank képviselői a maguk óhajait a politikai súly előtt háttérbe helyezik. A tárgyalások ezután e nélkülök folytak tovább, s Magyarország aztán a javaslatot újra elővette. A magyar kormány túlsúlyt fektet erre a pontra, mi abból is kitűnik, hogy a magyar miniszterek érintkezni akarnak pártjukkal, s tekintetbe veendő, hogy Tisza ahhoz kötötte a tárgyalások megszakítását, ami leköszönését előidézte. Nyíltan szólva, (mond Lasser) ezt a magyar kormány egyetlen visszavonulási vonalának tartom, ha ellentétbe nem akar jönni múltjával, Magyarország javasolta, és Magyarország döntő súlyt helyez rá. Meg vagyok győződve, hogy e pont a magyar miniszterekre nézve döntő, anélkül, hogy föl volnék hatalmazva az ő nevökben nyilatkozni. Magyarországot e pontról nem lehet eltéríteni. Kuranda a kérdésben a gazdasági momentumot tekinti a legfőbbnek. De hogy lehessen ezt megítélni ? Nem magyarázzák meg a főtanács functióit, s politikai kérdést tesznek elibünk, nem gazdaságit. Attól fél szóló, hogy majd előterjesztik a reichsrabnak a statútumot, mint nem módosíthatót, hogy tessék vagy egészen elfogadni, vagy egészen elvetni. Felvilágosítást kíván a főtanács összeállítása felől. Lasser ismétli, amin a lapok mulattak, hogy ő nem olvasta a statutum-tervezetet, de azért nem foghatják rá, hogy úgy beszél, mint a vak a színekről. §-onkénti tárgyalást ő sohasem kiránt, s nem is volt rá szüksége. A 30—40 vitás pontot hallomásból ismeri a tárgyalások folyamából. Eléggé tájékozva van. A bank részéről mindig azt mondják, hogy a tervezet még nem végleges, tehát nem használható hivatalosan. Fölolvassa az előadói tervezetből a főtanácsról szóló pontot, s megjegyzi, hogy az valóságos központi orgánum. A szövegezés megfelel a bank képviselői kívánságainak, s a magyar krs horderejének érett megfontolása után elfogadták azt. Ezen pont elfogadásával még nem kötik le magukat az egész kiegyezésre nézve, hanem szabad szavazatukat megtartják az összes javaslatokra. Helybenhagyás esetében az előadói tervezetből előbb javaslatot kell készíteni. Kronawetter számos kérdést intéz a miniszterhez, ki azt mondja, hogy mindre most nem lehet felelni, s most csakis a főtanács összeállításáról van szó. Pretis pénzügyminiszter kijelenti, hogy az alkormányzók kinevezésének nincs nagy jelentősége. Gomperz kijelenti, hogy miután a bank a stipulatiókat visszautasítja, a párt azokat nem fogadhatja el. Ugyanígy vélekedik Merger. Demel azt mondja, hogy a kormánynak már régen meg kellett volna kérdeznie a pártot. Még több kérdés intézése után vita keletkezett a fölött, hogy mikor határozzanak. A kormány azt kívánta, hogy azonnal vagy legkésőbb két nap alatt határozzanak. Meglehetős hosszú vita után még a legközelebbi közös conferentia időpontjára nézve sem tudtak megállapodni. Szombat előtt (mondja a „B. C.“ távirata, melyből az ülés végét közöljük) aligha lesz meg a conferentia. — Ma este valamennyi club külön conferentiákat tart. A „R. C.“ közli velünk az urakháza tagjairól a következő táviratot: Bécs, febr. 22. Az urakházának tagjai, bizalmi férfiaik közléseit a bankügyről megjegyzés nélkül hallgatták. Értekezlet későbbre van kitűzve. A félhivatalos Corr Bureau a következőt jelenti : Bécs, febr. 22. Az urak házának tagjai előtt Auersperg Károly elnök jelentést tett a bizalmi férfiaknak a kiegyezésre vonatkozó, tegnapi conferentiájáról; a közlés vita nélkül tudomásul vétetett. Ugyancsak a „Correspondenz-Bureau" egy éjfél után érkezett táviratban következőt jelenti: Az alkotmánypárt mai gyűlésén Auersperg, Lasser, Preus miniszterek és 187 tag volt jelen. A miniszterek a képviselők egyes kérdéseire válaszolva újból kifejtették a kiegyezési alkudozások menetét, a hozott határozatok lényegét és hangsúlyozák, hogy ha a kormány a kérdéses pontokra (főtanács) nézve a párt helyeslését ki nem nyeri, a kiegyezési alkudozásokat nem fejezheti be, általában az ügyeket tovább nem vezetheti. A pénzügyminiszter kijelente, hogy az alkormányzók k nevezése iránti határozat nem tartalmaz túlnyomóan lényeges változást a jelenlegi állapotokkal szemben. A miniszter ezen módozatot elfogadhatónak tartja. Auersperg miniszterelnök kijelenti, hogy a vezértitkára az alkormányzók kinevezését aggasztónak találta ugyan, de kijelenti, hogy a bank azt el fogja fogadni, amit a két kormány erre nézve megállapít. A gyűlés elhatározta, hogy a clubok este állapítsák meg, várjon a legközelebbi gyűlés holnap vagy szombaton tartassék.* * * Saját értesülésünk alapján a következőket közölhetjük még: Ma este 8 órakor Bécsből egy hivatalos távirat érkezett, mely szerint a kiegyezés ügyét az osztrák kormány biztosítottnak tekinti. Magán azon közös értekezleten is, melyet a reichsrath pártiak ma tartottak s a mely nagy zavarral végződött, a jelen volt 150 tag közül 100-an a kiegyezés pártolói közé számíttatnak. Az urakházának többsége pedig biztosnak tartatik. Vederemo. A nemzeti bank igazgatóságának ma tartott üléséről a „B. C.“ útján a következő táviratot kapjuk: Bécs, febr. 22. A nemzeti bank igazgatósága ma ülést tartott, mely egyhangúlag elhatározta, hogy a bank stipulatiók javaslatát, mely szerint az alkormányzókat a kormányok nevezik ki, nem fogadja el. Több igazgató ellene nyilatkozott azon határozatnak is, mely szerint a főtanács két-két tagja az az igazgatóságok hármas javaslata alapján választandó. Több indítvány, minő, hogy a bank feliratot intézzen a kományhoz, továbbá, hogy a bankválasztmány egybehivassék, Wodianer kérelmére elejtetett. A „Neue freie Presse“ a bankigazgatóság ez üléséről a következőket írja: „A bankigazgatóság mai ülésében szóvita támadt a Generalrath megalkotásának a két kormány által megállapított tervezete felett. Konstatáltatok, hogy a nemzeti bank képviselői az értekezletek alkalmával ünnepélyes módon ellene nyilatkoztak az alkormányzóknak a kormányok által való kinevezése ellen. A Generalrath illető két-két tagjának javasolt választása pedig a két igazgatóság által egészen új, mi fölött a bank képviselői ez értekezleteken nem nyilatkozhattak, minthogy erre alkalom sem került. Ezen közlések hoszszabb észrevételeket vontak maguk után. A bankigazgatóság jelen volt 12 tagja, (két alkormányzó és tíz igazgató tag), oda nyilatkoztak, hogy az alkormányzóknak a két kormány által való kinevezését sem a bankválasztmánynak, sem a közgyűlésnek nem ajánlhatják. Ugyanezen meggyőződésnek adtak többen kifejezést a Generalrath illető két-két tagjának javasolt választására vonatkozólag az igazgatóságok által. A „N. W. Tagbl." jelentése szerint a Rotschildházhoz kérdés intéztetett, hogy esetleg Ausztria- Magyarországnak egy 500 milliós közös kölcsöne megfelelőleg elhelyezhető-e. A válasz kedvező volt. * * * * * & HOLMI. Hogy is énekli csak Papageno ? Madarászat életem, Azt vígan fizni kedvelem. Ugyanazért írja madarászó jó kedvében a mi szerelmetes Papagénánk és Papagénánk is, nevezetesen a „Pesti Napló“ és az ismeretes „Nemzeti Hírlap”is a következő lépet: „Pesti Napló“ . Ne hasonlítsa a bankegyezményt senki az 1867-ki kiegyezéshez. Mi volt Magyarország 1866-ban s mivé jön egy évvel később. Miért ? Mert Deák Ferencz sem 1861-ben. sem 1865-ben nem engedett az osztrákok kívánságának, hanem balsorsát tűrni s jogát védeni tanácssá nemzetének, s mert 1867-ben nem követelt többet, mint mennyit 1865-ben ígért. A politikai szilárdság diadala volt ez s hazánk közjogi politikai pénzügyi és gazdasági téren annyi önrendelkezési jogot nyert, minővel a gyakorlatban századok óta nem dicsekedhetett, s jogát a teljes gazdasági önállóságra sértetlen fenntartotta. Nemzeti Hírlap : Az a szűkkeblű táblabírói politika, mely a megyeház ablakából nézi a világot, az a hírhedt balközépi oppositió, mely a félintelligentiára támaszkodva, ttjokba vetette magát e volt Deákpárt európai látkörű és európai szellemű politikusainak, az a korlátolt felfogású államjogi oppositió, mely éveken át hazaárulással vádolta azokat, kik a haza ügyeit győzelemre vezették, jogfeladással rágamazta őket, midőn megvalósították, tényleges biztosítékokkal megerősítették az országnak papíron álló, de három század óta elnyomott jogait, s a régi jogokat újakkal tetézték , szóval az észben korlátoltságnak és nemzeti élhetetlenségnek azon politikája, mely nyolcz éven át gátolt minden jót és terjesztett mindet; roszat: e balközépi politika keserves fiaskót szenvedett ez alkudozásokban. Miután feláldozta az ország érdekeit, aláásta, eltorzította még azon nagy elvet is, melyen 67 óta Magyarország állami léte a monarchia kebelén belül alapul, s ma nemcsak megverve, de egyúttal nevetségessé téve is áll a világ előtt. * * * No tisztelt Papageno és Papagena, még azt a bolond madarat is bajosan költötték ki, aki önöknek erre a lépre megül. Kellene ugye egy kis közjogi vita az általános boldogság emelésére, az alattomban ólálkodó megkracholt szellemi koldusok javára? Csak tessék. * * * Rendkívül fájlaljuk azonban, hogy a Pesti Napló mai „tartalmas“ czikkének egyéb dicséretes