Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1877-02-21 / 51. szám
Harminc év óta csak nagyon is sok hattot és fermánt tettünk közzé; e rendeletek mindig akkor bocsáttattak ki, mikor nehéz politikai bonyodalmak törtek ki, alig háríttatott el azonban a veszély, csakhamar meg is feledkeztünk azokról. Az alkotmánynyal ennek máskép kell lenni; ezt nem azért hirdettük, hogy a keleti kérdést pillanatra elintézzük. Mondtam már, hogy mindenki ismerni tartozik kötelességét; az ön császári személyének kell elsősorban példát adnia, hogy azok, akik elvállalták az ország előtt a kormányfelelősség súlyos terhét, haszonnal működhessenek. Azután rajtunk minisztereken van a sor, kötelességeinket teljesíteni , lemondván a hízelgés és titkolgatás rendszeréről, mely négyszáz éve uralkodik Törökországban. Tisztelem az ön személyét és a császári családot, de tiszteletemből nem csinálhatok eszközt hazám érdekei ellen. Felelősségem óriási, s leginkább attól félek, melylyel lelkiismeretemnek tartozom; félek továbbá a nemzettől is, mely számot kérhet tőlem tetteimért. Ne értse félre szavaimat: tisztelem és félem a nemzetet, mely önt uralkodójául választotta. Ezen kívül nem félek semmitől. Az ottománoknak is vannak kötelességeik, e ismerték és teljesítették azokat. Nekünk is úgy kell cselekednünk. Mi mindenekelőtt alkotmányos kormány vagyunk; ismeri-e ennek a szónak a jelentését,? Aki valamit ad, annak azt ismernie kell. Erről nem szólok többet. A hivatalos teendők, melyeket ön rám ruházott, felettébb fontosak : ismerem azokat. Amiként teljesítem kötelességeimet, mint ottomán, úgy kell teljesítenem kötelességeimet, mint birodalmi hivatalnoknak is. Az az ottomán, ki hazafias kötelességei ellen vét, csak lelkiismeretének felelős; én, a nagyvezér, lelkiismeretem és a nemzet előtt is az vagyok. Eleget tettem az előbbi felelősségnek ; a nemzettel szemben épp oly büszke és nyugodt szeretnék lenni, mint magam előtt. Kilenc napja immár, hogy ön állhatatosan vonakodik helybenhagyni, amit ebbe terjesztettem; más szavakkal: ö megtagadja a munkástól az eszközöket, amelyekre szüksége van. Eszközök nélkül nem dolgozhatom ; azok, amelyekkel most rendelkezem, inkább szétbontására mint újjáépítésére alkalmasak a birodalomnak. Kérem tehát önt, ruházza másra azon tisztet, melylyel engem megbízott volt. Midhát.“ febr. 4. (jan. 23. 1. sz.) Hazai irodalom. — A „Ludovica-Academia közlönye“ havi szakfolyóirataink között előkelő helyet foglal el, s honvédségi akadémiánk tanári kara, mely e vállalatot szerkeszti és kiadja, hivatásszerű kötelességet cselekszik, midőn a magyar katonai irodalom fejlesztéséhez lelkes buzgalommal hordja össze az anyagot és gyűjti versenyző csoportba a munkásokat. E folyóirat négy évi fennállása óta, mint egyetlen a maga nemében, hézagot töltött be folyvást, s e szükségbeli helyzete maga indokolta megjelenését, de a megjelenésre mindinkább érdemessé tette a szerkesztőség amaz igyekezete, komoly törekvése, hogy nem csak a szorosabb értelemben katonai tárgyakat ölelte föl, hanem a harczokkal összefüggő történeti tanulmányoknak is tért nyitott, igy találkoztunk már füzeteiben többször Szilágyi Sándor és Thaly Kálmán neveivel. Thaly a közlöny manap megjelent számában érdekes munkálatot kezde meg : „Dunántúli hadjárat 1707-ben“ czim alatt, eredeti, kézirati kútfőkből dolgozva, melyből 1z alkalommal csak az első közlemény olvasható. Thaly még egyrészről megemlíti, hogy az osztrák, vagyis régi nevén római szent birodalmi hadsereg legfényesebb korszakát a XVII- dk század vége felé és a XVIII-iknak elején érte el, midőn oly lángeszű hadvezérekkel dicsekedhetett, mint: Badeni Lajos, Savoyai Eugen, gr Stahrenberg Guidó és gr. Pálffy János, midőn egyre-másra verte a törököt, óriási ütközetekben , világra szóló győzedelmeket vívott a franczián, egy XIV-ik Lajos büszke csapatai s Max Emanuel bajor harcrosai felett Német-, Olasz- és Spanyolország csatasíkjain és amellett bámulatos kitartással küzdött Rákóczy kuruczai ellen a Duna, Tisza és Maros partjain, — addig másrészről e dicsőséges hadsereg ellenében Rákóczy csapatairól s ezek hadakozásáról a legékesen szólóbb bizonyítványt állítja ki, mondván a mint következik: „Rákóczi fejedelemnek a nemzeti létért küzdő csapatai, mint tudjuk, zagyva néphadból alakultak. A haza- és szabadságszeretet ragadtatott velök fegyvert, s lelkesedés és magok kárán szerzett tapasztalatok tették őket lassanként katonákká. A XVIII-ik századbeli magyar nemzeti haderőnek, ez ifjú katonai testületnek legnagyobb dicsősége az, hogy a világ akkori legelső, s tán legrégibb, szervezett, rendes hadseregével, — melyet a föntebb itt kitűnő tábornokok vezéreltek. — — Ki volt az a két ember ? — Mr. Rattler és Mr. Roby. — Tudom, hogy ők elválaszthatatlanok, mióta a rendezés elkezdődött. Mindig vonzódtak egymáshoz, s most azt hallom, hogy egész idejöhet a Carlton és a Reform clubok lépcsői közt töltik. — De mit tegyek? Egyiknek oda kell adni a hivatalt. — Mind a kettő jó ember a maga nemében, tudja ön. — De miért jönnek rám tátott szájjal, mint a konczot leső eb ? Nem úgy volt az azelőtt. Igaz, hogy az emberek mindig szerették a hivatalt, mint most. — Az ám , hallottunk már ilyet régebben is. — De nem hiszem, hogy valaha valaki föl merte volna szólítani Mr. Mildmayt. — Az idő sokat tett az ő tekintélyének megerősítésére, s talán a mai világ kevésbbé tartózkodó vágyainak kijelentésében, mint az előtt. De kétlem, hogy ma kevésbbé volna a világ becsületes, s hogy azelőtt is nem voltak-e épp oly lealázó küzdelmek, mint ma. Ön nem változtathatja meg az embereket, s föl kell őket használnia. — Az ifjabb herczeg leült s sóhajtozott a kor elfajult hazafiságán. De végre még a Rattlerek és Robyk is el voltak helyezve, ha nem is kielégítve, s teljes miniszteri névsor jelent meg valamennyi lapban. Bár sokáig folyt a dolog, mégis hirtelen esett, úgy hogy az első javaslatra, hogy coalitionális cabinet alakíttassék, a hírlapok alig tudták, hogy támogassák-e, vagy ellenezzék e tervet. Mikor először közhírré lett, hogy Omnium herczeg magára vállalta a kísérletet, mindkét párt lapjai hangosan dicsérték, annyira is menve, hogy őt mondták az egyetlen embernek Angliában, aki ezt végbeviheti. Valószínűleg ez a bátorítás tette képessé az új kormányelnököt arra, hogy megmérkőzzék egy feladattal, melyet egyáltalában nem szeretett, s melyre napról napra mind kevésbbé alkalmasnak hitte magát. De mikor a lapok azt mondták neki, hogy az egyetlen arra való ember, hogyan hihetett volna magának többet, mint nekik? (13. Folytatás következik.) nyolcz éven át meg bírt mérkőzni, és pedig ők a háború első hét évében 171).£*,«',,'!!?ősz őszéig az ország nyílt területen (az erődített pontokat leszámítva), a magyar volt az ur, a kurucz volt fölényben. Ez csak két tényező által vált lehetővé. Az egyik a fölkelők számbeli túlsúlya, a lakosság rokonszenvétől támogatva. A másik tényező azonban már tisztán hadmódszertani, s ennek titka a magyar hadviselési rendszerben rejlik. E rendszer az, mely Attila hunjait s Árpád és Zoltán magyarjait Nyugot-Európa népei előtt oly félelmessé tette, melylyel Nagy Lajos a lengyel és lombard síkokat győzedelmesen bebarangold; s mely a XVI. és XVII-ik század „végbeli“ hőseinek: egy Thury Györgynek, Rákóczy Zsigmondnak, Zrínyi Miklósnak stb., a török elleni harczokban annyi babért fűzött homlokára, t. i. a könnyűlovasság, az apró harczok rendszere, s a diverzív hadászat, a nagy, döntő ütközetek helyett.“ Thaly tanulmánya hűséges, részletekben gazdag illusztrálása e bizonyítványnak. S igazán örvendenünk kell, midőn e közlöny a magyar honvédség kezeibe oly alapos ismerettel irt, s oly hazafias melegségtől áthatott olvasmányokat juttat, mint e dolgozat is. Az uj füzet egyéb közleményei: Vázlatok a kelevészekről, Domaniczky István, honvédelmi miniszteri titkártól. Nagy Frigyes korszaka. III. Szabó Lajostól. A német hadsereg hadtáp- és vasut-ügye. II. Mehrbrot Frigyes m. k. honvéd alhadoiztástól. Európai Törökország és az azzal határos kis államok földrajzi-sta tistikai-katonai viszonyai. A „Rivista Militare Italiana“ után közli Geőcze István m. k honvédszázados A st.-cloudi I-ső számu gátony Páris ostroma alatt 1870—71-ben. II. Ruttner Kálmán honvédfőhadnagyról. A tisztnek a katonai szellem ápolására való befolyásáról. I. ,,Az Oest. mis. Blätter után közli: Habrovszky Sándor m. k. honvédfőhadnagy. Szemle. Az észak-amerikai egyesült államok hadseregének viszonyairól. A spezziai kísérletei, az olasz száz tonnás ágyúval. Vértek alkalmazása a lövegek oltalmára és az irányzat megszilárdítására. Hadseregi összehasonlító statisztikai adatok. A keletindiai gyalogcsapatok uj fegyverzete. A Pritzner-féle eltörhetően tábori palaczkok. A uj. kir. honvédlovasságnak a legújabb határozványok szerinti szervezete. A m. kir. honvédségben előfordult személyi változások. Az erdőségek és a befásitás fontossága Magyarországon, éghajlati s nemzetgazdasági tekintetben.“ E czím alatt foglal magában a „Nemzetgazdasági Közlöny“ X.XI. és XII-ik együttes füzete egy hosszabb pályaművet, melyet az akadémia 80 darab aranynyal jutalmazott meg. A helyett, hogy elsietett kritikába bocsátkoznánk, megemlítjük az akadémia bírálóinak azon kijelentését, mely e dolgozatot „nemcsak önálló becseset bíró tudományos munkának, hanem gyakorlati irányú dolgozatnak“ is mondja, miért a nemzetgazdasági egylet sietett közrebocsátani. Az egész munka négy nagyobb szakaszra oszlik : I. szakasz. Az élőfa és erdő szerepe a természet háztartásában. II szakasz. Az erdőpusztítás következményei. III. szakasz. Erdészeti viszonyok Magyarországon a jelenben IV. szakasz. Azon intézkedések, melyeket az erdők s a gazdasági fatermeléssel szemben hazánkban az országnak, községeknek és egyeseknek tenniök czélszerű, sőt szükséges volna. HÍREK. — Febr. 20. — Hivatalos. Előléptetések. A m. kir. pénzügyminiszter a kataszteri felmérés személyzetének rendszeresített létszámában .• Pribil Ferencz első osztályú háromszögelő segédet harmad oszt. háromszögelő mérnökké •• Launé Ede és Sadtler Róbert másod osztályú háromszögelő segédeket I. oszt. háromszögelő segédekké ; Eberhardt Hugó II oszt. felmérési felügyelőt, első osztályú felmérési felügyelővé; Hedrich János, Szemeri János, Erbek Ferencz, Wiesenthal Ferencz és Skala Venczel első oszt. mérnököket, főmérnökökké: Freigang Károly, Stojalowsky László, Schöbitz Ferencz, Stuhly Vilmos, Jaminszky Marczell, Pihal József, Poplowsky Tamás, Teply József és Löschner másod oszt. mérnököket, első osztályú mérnökökké; Neuhoff János, Bröckelt Antal, Jockel Ferencz, Lax Adolf, Prüller Miklós, Fleckhammer Ede, Weirather György, Fuka József, Trinks József, Piotrowsky Ádám, Matejka Norbert és Buttula Lipót harmad oszt. mérnököket, másod oszt. mérnökökké ; Jermendy Károly másod osztályú háromszögelő segédet Fischböck Ferencz, Lang János, Kubesch János, Baader Alajos, Janak Ferencz, Drasenovich József, Hauschka János és Rössler Károly segédmérnököket harmad osztályú mérnökökké; Dolesch Gyula másod oszt. segédet, Albrecht Ernő, Lindl Zsigmond, Kovács Árpád,Ebner Alfons, Bayer Bernát, Träger Albert és Vozáry Pál felmérési növendékeket, mérnöksegédekké: Traun Jenő, Guoth Emil, Németh Béla, Ameseder Ede, Lexa Zenó, Eggmann Ferencz, Medveczky Károly, Fornet Béla, Koller Károly, Korosecz István, Timcsák Mór, Bodnár Gyula,Diebl Károly, Jókay Lajos, Szabó Béla, Fuchs János, Sehemmel György, Kloos János és Dörre Tivadar bijnokokat felmérési növendékekké nevezte ki. — Adóhivatali beosztás. A m. kir. pénzügyminisztérium rendelete szerint. Baranya megyében Berketd, Eilend, Lovász-Hetény, Károly, Kékesd,, Kéménd, Monyoród, Rácz- Mecske Nádasd, Ó-Bánya, Ó-Falu, Nagy-Pál, Pécsvár, Pereked, Pusztafalu, Szederkény, Szellő, Szent Erzsébet, Szilágy, Varasd és Várkony községek a mohácsi adóhivatal kerületéből, továbbá Nagy-Csány, Kis-Csány, Kenese, Oszró, Piskó, és Zaláta községek a siklósi adóhivatal kerületeitől a pécsi kir. adóhivatalhoz: Albertfalu, Baán, Baranyavár, Battina, Bellye, Bánye, Bodolya, Csuza, Darázs, Darócz, Eugenfalu, Herczegmárok, Herczeg-Szőlős, Karancs, Keő, Ékfalud, Kopács (1. rész), Kopács (II. rész), Laskó, Monostor, Sárok és Sepse ugyancsak a sikosi adóhivatalhoz tartozó községek pedig a mohácsi kir. adóhivatalhoz csatoltatnak. Ezen átkeblezések 1877. évi január hetén lépnek hatályba. — Uj egyesületek. Az első sátoraljaújhelyi szr. betegsegélyző egylet alapszabályai, a makói dalárda alapszabályai, és a szolnoki iparosok és kereskedők segélyző egyletének alapszabályai a magyar királyi belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — A Duna vize csöndesen apad. Ma estig négy hüvelyknyit szállt alá, s 16 láb három hüvelyken volt. Most már minden bizonynyal gyorsabb lesz az apadás, mert Linztől kezdve az egész felső vidékről állandó apadásról adnak hírt a táviratok. A fővárosban a csatornák eltömése megtörtént, a szivattyúzó gőzgépek helyükön állnak, s némelyik már dolgozott is. A soroksári bolt Duna zsilipjének fölnyitása végett közöltetett a kérelem a minisztériummal, s Hieronymi államtitkár kijelentette, hogy a zsilip megnyitását semmi sem gátolja, ha azt hiszik, hogy ezáltal a főváros a nagyobb veszélytől megmenekül. Az árvíz miatt eddig legnagyobb volt az aggodalom a szentendrei szigeten,amelynek községei tavaly is nagyon sokat szenvedtek. Pócs-Megyernél nagyobb kiterjedésű őszi vetés jutott víz alá, s a község szélső házai is fenyegetve voltak. A Kárpát-egylet fővárosi bizottsága ma este megalakult. Az egylet közgyűlése fejezte volt ki az óhajtást, hogy a fővárosban nagy számmal lakó tagok, kik a Késmárkon székelő egyesülettel nem érintkezhetnek, bizottsággá alakuljanak, s a mozgalmat (a magyar hegységek beutazását és tanulmányozását) tovább fejleszszék, az összeköttetést pedig az anyaegylettel megerősítsék. A fővárosi bizottság megalakulása az első lépés arra nézve, hogy az ország más részében is alakuljanak sedrek, főkép szükséges volna ez a királyhágóntúli részekben és Mármarosban, hol a hegyvidék meglátogatása csak nehézségekkel, biztos utmutatás nélkül történhetik. Az alakuló gyűlés a postaépület tanácskozó termében folyt le, hol a tagok nagy számmal jelentek meg. Ott volt a Kárpát-egylet elnöke, Berzeviczy Egyed képviselő is. Hunfalvy János elnökölt, s a gyűlés tárgyát az alapszabályok képezték, melyeket egy előbbi értekezlet által megbízottak dolgoztak ki. Ezt csakhamar elfogadták és szervezték a Kárpát-egylet helybeli közegét. Elnök lett Hunfalvy János, alelnök Déchy Mór, jegyző Flittner Frigyes. Pénztárnokra nincs szükség, mert a a budapesti bizottságra pénzügyek nem tartoznak, s a tagok évdíjait is a Kárpát-egylet megbizottjainál lehet lefizetni. A választmány tagjai : Gajzágó Salamon, Takács János, Gervay Mihály, dr. Szontagh Abris, dr. Bókay János, dr. Nendtvich, Bartsch Lajos, Posner Károly, Máriássy Aladár, Szily Kálmán, Loisch Ede, Türsch Nándor, Péchy Imre, Fest Kálmán, Molnár Aladár, Szilassy Aladár, dr. Késmárszky Tivadar, dr. Szabó József, dr. Erődy Béla, Wéber Rudolf, Vámosy Mihály, Vogler, Staub Mór, Matyasovszky Jakab és Niki Mihály. — Abdul-Kerim távirati utón válaszolt arra az üdvözletre, melyet a konstantinápolyi küldöttség megérkezése alkalmából rendezett lakomáról küldtek hozzá. A válasz így szól: Üdvözletemet küldöm a nemes magyar nemzet ifjúsága küldöttségének Pestre történt szerencsés megérkezése alkalmából, és őszintén köszönöm a Budapest főváros lakosságának nevében hozzám táviratilag intézett hazafias nyilatkozatot. Az Ottomán hadsereg generaliasimusa: Abdul-Kerim. — Az irodalmi és művészeti kör megalakult Sopronban. Elnöke lett Frankenburg Adolf és Paur Iván, titkár Erődy Dániel, másodtitkár Möller Ede. — Salbach drezdai mérnök, ki a budai vízmű tervének elkészítésére van fölszólítva, értesítette a tanácsot, hogy a tervek készítésével anynyira van, hogy némely terepviszonyok iránti kellő tájékozottság után azokat nem sokára befejezheti. E szükséges tájékozottság megszerzése végett Salbacher Altmann mérnököt küldötte Budapestre, kinek is a vízvezetéki igazgatóság és mérnöki hivatalok a fölvilágositásokat megadják. — Egy udvari pénzváltó elfogatása. Bécsi lapok az utóbbi napokban sokat írtak Leitner F. F. udvari pénzváltóról, ki ott megbukott, de Budapestre jött le, s itt jelentette be a csődöt, minthogy bécsi üzlete csak a budapesti üzlet fiókja volt. Voltaképen azonban az üzlet zöme a bécsi lévén, a károsodások is főkép a bécsieket illették, hol a vizsgálat kiderítette, hogy Leitner részletjegyeket adogatott el oly sorsjegyekre, melyek nem is voltak meg nála, és több efféle műveletet folytatott. Nyomozó levelet adtak ki tehát ellene, s Budapesten, hol szintén rendőri felügyelet alatt volt, elfogták. Úgy látszik, már elkészült erre, mert nyugodtan követte a törvény emberét. Leitner az udvari pénzváltó czímet azért nyerte, mert közczélokra több ezer forintot adományozott. — 1874-ben szüntette volt meg budapesti nyílt üzletét és Bécsbe költözőit, ahol üzlete leginkább sorsjegyeknek részlet-ivekre történő eladásából és ígérvények kibocsátásából állott. — A népszínházban holnap, szerdán, Soldosné roszulléte miatt az előre hirdetett „Marcsa“ helyett ,,A betyár kendője“ kerül színre Tamásival és Szabó Karolával. Csütörtökön a „Florenczi szalmakalap“, pénteken Delibes kedves zenéjű és mulatságos operetteje „Petaud király udvara“, Vidmár E., Szabó Karola, Szabó Bandi, Solymosi és Együd közreműködésével.“Az „Budapesti fogyasztási szövetkezet“ alapszabályai a kereskedelmi- és váltó-törvényszék által helybenhagyattak és a szövetkezet igazgatóságának czégbejegyzése a keresk.- és váltótörvényszéknél már megtörtént, minélfogva működését meg fogja kezdeni. A fogyasztási szövetkezet irodája váczi utcza 19. sz. alatt van. — Halálozások. Vajon e napokban hunyt el vaj '. Vay Dénes, közbecsülésben élt birtokos, 78 éves korában. — Ragyóczy József, paráczi (Temesmegye) nyugalmazott jegyző, meghalt 80 éves korában. — Öngyilkosság. Hoffmann Vilmos 21 éves kereskedő segéd, tegnap este a képiró-utczai „Hotel Garni“-ban szobát bérelvén, Gr. K. fiatal varróleány kedvesével az egész éjét ott töltötte. Ma reggel 5 órakor fölébredvén, felöltözött, azután a fogason függő téli kabátja zsebéből kirántott egy revolvert, s mielőtt kedvese a fegyvert kezéből kiragadhatta volna, azt szájába süté s élettelenül rogyott a padlóra. Hoffmannál találtak ugyan egy levelet, melyben szüleivel és ismerőseivel öngyilkossági szándékát tudatja, de az okát nem említi meg. Azzal zárta be levelét, hogy : „Így könnyebben megélek!“— A párisi „Gymnase“-ben új darabot adtak szombat este, Adrien Decourcelle és Jules Clarette „Az atya“ czímű négy felvonásos drámáját. A siker nagy volt, s a darab hosszú ideig meg fog maradni a repertorion. Meséje röviden ez : Darcey György, egy gazdag kereskedő fia. Atyja üzleti ügyekben Amerikába ment, s minden pillanatban várják visszaérkezését. Mihelyt az atya megérkezik, György nőül veszi Herbelin Alicet, kit szeret, s aki őt is szereti. György rendkívüli vonzódását viseltetik atyja iránt, ki maga nevelte fel őt, mert anyja meghalt, mikor György a világra jött. Tele van boldogsággal, mikor egyszerre jő a távirat, hogy a hajó, melyen atyja érkezendő volt, mindenestől elveszett a tengeren, csak a kapitány és egy matróz menekültek meg. György kétségbe esik. Mit neki Alice naiv szerelme, a mély érzelemhez képest, mely atyjához kötötte. A fájdalom első paroxysmusában pisztolyt ragad, s agyon akarja magát lőni. Boréi, a ház régi hű szolgája, megakadályozza e szándék kivitelében. — „Ön meg akar halni, mondja Györgynek, mivel Darcey urat nem fogja többé látni; tudja meg a szomorú titkot, hogy Darcey úr nem is volt az ön atyja.“ És elmondja az egész titkot. Darcey asszony egy pyreneei vendéglőben alávaló merénylet áldozata jön. György világra jötte bűn szüleménye. Alig végzi Borét a Györgyre nézve lesújtó elbeszélését, Darcey betoppan. A kapitányt a hullám lesodorta a hajóról, s mint régitengerésztiszt, Darcey vette át a hajó vezérletét. Ő az a kapitány, aki megmenekült. Darceynek mindjárt feltűnik György levertsége. Borés megvallja, hogy mindent elmondott, mire Darcey elmondja a többit. Hét éven át hiába kereste azt a nyomorultat, ki nejét olykora sírba vitte. György erre megfogadja, hogy nem nyugszik addig, míg meg nem találja anyja gyilkosát. Elmegy a Pyreneekbe, s sok viszontagság után egy kétes hirű nőnél találkozik Saint-Andrével, kiről hallotta, hogy ő hozzá hasonlít. Ez a Saint-André iparlovag, ki a társaságot a szerelemről való elveivel mulattatja. A szerelem olyan veszély, melyet ki kell elégíteni minden áron, akár csel vagy erőszak által is. György társalgás közben vallomásokra bírja a gazembert, s ez a darab fénypontja. Mikor anyja esetét hallja, György borzasztó nevetésbe tör ki. Találkozást keres Saint- Andrével. Elhívja abba a vendéglőbe, ahol anyja vértanuságot szenvedett s megérteti vele, hogy a bünhődés órája elérkezett. — „A vérkötelék szavának ehhez a dologhoz semmi köze, mondja; az egyetlen vér, mi ereimben folyik, az áldozaté és nem a hóhéré.“ E pillanatban érkezik Darcey az apa, s kijelenti, hogy a boszu joga a megsértett férjet illeti. Darcey és Saint-André kimennek. Saint- Andrét a párbajban megöli Darcey. Az apa és fiú egymás karjaiba dőlnek. Szerethetik most már egymást szabadon. A darabot nagy fénynyel állították ki, különösen a harmadik felvonásban a pyreneei hegyek megkapó látványt képeznek. — A bayreuthi színházban ez idén nem lesznek előadások. Wagner Richard beteg, s az orvosok minden munkát eltiltottak neki. No meg pénz sincs a nagyon is költséges vállalkozásra. Wagner Richard százezerek biztosítását kívánja, s ha nem kapja meg, megveti a tisztelt közönséget. —. Volt állami hivatalnokok vagy szolgák, kik állami szolgálatból elbocsáttattak s az állam által nyugdijaztattak, sok esetben törvényhatósági vagy községi szolgálatba lépvén át, ezen új állomásukkal egybekötött fizetésük mellett állami nyugdíjaikat is mindig felvették. Mivel pedig a nyugdíjazási szabályok értelmében ily esetben az állami nyugdíj megszűnik, s csak a törvényhatósági vagy községi szolgálat abbanhagyása után tehető ismét folyóvá, nehogy ezáltal az államkincstár kárt szenvedjen, a belügyminiszter még 1872. május 22-én kelt rendeletével felhivta az összes törvényhatóságokat, hogy a náluk alkalmazásban levő állami nyugdíjt élvező egyének névsorát, nyugdijuknak a törvényhatósági szolgálat idejére leendő beszüntethetése végett terjeszszék föl. E tekintetben azonban nehézségek merültek föl, mert, hogy mily minőségben és mérvben élvez valaki állami nyugdíjt, a törvényhatóságoknál figyelemmel kísérni igen nehéz. Ezért a fővárosi tanács összes tisztviselői névsorát azzal terjesztette föl a belügyminisztériumhoz, hogy ezen névsor az állami nyugdíjt élvezők névsorával összehasonlíttassék.A tanács ezentúl az újonnan belépő egyénekről félévenkint fog ily kimutatást felterjeszteni. — A lipótvárosi polgári leányiskolánál a jövő tanévre újabb osztályokat nyitnak, s ezért ugyanazon házban a vadász-utczában még nyolcz szobát béreltek ki szeptemberre. — Zenészeti matinéé lesz e hó 25-én az orsz. m. kir. zeneakadémiában is déli fél 12 órakor (hattér 4-dik szám alatti, műsora következő : „Scherzo“ a 9. symphoniából (2 zongorára) Beethoven-Liszttől, előadják: Aggházi Károly és Juhász Aladár. Magyar dalok : a) „Szomorúan jött fel a nap az égen“ (uj), b) „Hallod-e te édes édes rózsám, hallod-e ?“ (uj) Ábrányi Kornéltól, énekli : Podhorszky Gizella urb. „Preludium és Fuga“ (C-moll) Bachtól, „Kreisleriaua“ (No. 1) Schumanntól, előadja: Feld Ilka. „Fuga és Presto“ Scarlattitól, előadja Weisz József. „Toccata“ Schumanntól, előadja Lépessy Ilona. „Magyar éneknégyes“ (Petőfi költeménye) Engeszer M.-től, előadják Bartek Etelka, Berger Anna, Herein Eliz, Lavner Teréz, a Lisztegylet tagjai. „Chaconne“ (magán hegedűre) Bachtól, előadja Haber Jenő. „Szózatos Hymnusz-átirat“ Liszttől, zongorán játsza Ravasz Ilona. „Dalok“ Liszttől, énekli Podhorszky Gizella urb. „Változatok“ Händl thémája felett (2 zongorán) Volkmann R.-tól, előadják Arendts Sarolta és Knapp Ilka. — Iskolai eszköz, mint fegyver. Ma délután V42-kor a kecskeméti utcza szögletén a Geist-ház előtt két kis diák — iskolába menőben — összeveszett. Az egyik (11 éves gymnasista) nagyobb (14 éves reáltanuló) társát körzetés karján dulakodás alatt úgy megszúrta, hogy vére azonnal sűrűn kezdett omlani, mert a szúrás főeret ért. Egy konstábler a merénylőt, a városházára vitte, a nagyobbikat pedig bérkocsiban haza szállították. A harcz színhelyét igen sűrü vérnyomok jelölték. A talált holttest. Tegnap reggel a rákosfalvi határban az úgynevezett Páskásmalmon túl, egy ismeretlen, 60—65 évesnek látszó női hulla találtatott, mely már napok óta heverhetett a helyszínen. Halála valószínűleg megfagyás folytán következett be. A tetem bonczolás végett a Rókus-kórházba szállíttatott, kiléte utáni nyomozások eddig eredménytelenek voltak. Changarnier tábornokot katonai díszszel temették el szombaton Párisban. Az egyházi szertartás a rokkantak palotájának kápolnájában ment végbe. A beszentelést Guibert párisi érsek végezte. A koporsó után mentek Mac-Mahon, Canrobert és Baraguey d’Hilliers tábornagyok, az orleansi herczegek, számos tábornok, a miniszterek, élükön Jules Simon és Décazes, továbbá Buffet, Broglie herczeg stb. A holttestet a lyoni vasúton Autunbe szállították, s vasárnap ott tették örök nyugalomra a családi sírboltba. — Anya és apa, Hudela Mária 25 éves hajadon, gyermekkitevés vádja miatt állt a törvényszék előtt. Gyermekének atyja D. J. bádogos mester, ki megtagadta az általa jó darabig fizetett 3 frtot, és igy a szerencsétlen beteges nő 22 holnapos gyermekét, kit már élelmezni nem tudott, egy nyári d. u. a gyermek atyjának boltja elé, igen járt helyre, ahol azt csakhamar észre kellett valakinek venni, letette. A bádogos mester csakhamar meglátta a gyermeket s a kapitánysághoz vitette, s e hatóság közvetitésével a gyermek a gyermekmen ■ helybe került. Jenny kir. ügyész gyermekkitevés miatt kívánta ugyan büntettetni a vádlott nőt, de tüzetesen felsorolja az enyhítő kürölményeket, hogy a nő beteges és szegény, hogy az atyja a segélyt megtagadta, és hogy a gyermeket nem elhagyott helyre tette, hanem ahol azt valakinek minden valószínűség szerint csakhamar meg kellett látni, és hogy nem hideg, rosz időben tette le a gyermeket. Kéri, hogy a törvényszék a büntetést ezen enyhítő körülmények figyelembe vételével szabja ki. Indítványozza egyszersmind a kir. ügyész, hogy a tanyl megidézett, de meg nem jelent apa, ha az idézvény neki kézbesittetett, a helybeli szegényalap javára fizetendő 20 főt bírságban marasztaltassék el. A törvényszék Hudela Máriát gyermekkitevés miatt kétheti börtönre ítélve, D. J. bádogosmestert pedig azon esetre, ha az idézvényt kellő időben megkapta, és elmaradásának kellő okát nem fogja adhatni, a szegény-alap javára fizetendő 10 írttal bírságolta. Az ítéletben mind vádlottnő mind a kir. ügyész megnyugszik. — Agyon itta, magát. Tegnap este x/27 órakor a lipót-utczai 3. sz. a. Frieszmuth-féle vendéglőben egy 40 évesnek látszó ember, mint, mondják czipész, már meglehetős ittas állapotban jelent meg, de még ott is hatalmas kortyokban fogyasztott el másfél liter bort. Egyszer csak az asztalra borulván, a székről a földre rogyott. A vendéglős és a vendégek a részegnek látszó embert a városházára czipelték, hol csakhamar kiderült, hogy nem csak holtrészeg, de valóban halott is, ki magát valószínűleg agyonfitta. Holttestét a kórházba szállították. — új fajta czigaretták. A budapesti, pozsonyi, soproni és nagykanizsai m. kir. különlegességi raktáraknál legközelebb a következő új különlegességi szivarka-nemek fognak áruba bocsáttatni: La Conquete szivarkák, 50 drbja 1 frt 25 kr, 10 drb 28 kr; La Favorite szivarkák 50 drbja 1 frt 75 kr, 10 drbja 38 kr ; La Force szivarkák, 50 drbja 1 frt 50 kr, 10 drbja 33 kr; és La Fleur szivarkák, 50 drbja 1 frt 75 kr, 10 drbja 38 kr. Ezen szivarkanemek gyártásának előrehaladásával az eladás a többi magyar kir. dohány- és szivar különlegességi raktárakra is ki fog terjesztetni. A Mosenthal temetése nagy részvét mellett ment végbe tegnap délután. 2 óra körül már egészen megtelt a Niebelung-udvar, ahol lakott, halottas közönséggel, s 3 óra tájban megérkeztek a kitűnőségek is. Mosenthal egy kis teremben tétetett ki a ravatalra, mikép kívánta, s koporsója tele volt koszorúkkal . Bécs valamennyi színháza, művészi köre megemlékezett róla, s az utolsó tisztességet megadók soraiban ott voltak: Auersperg herczeg, miniszterelnök, b. Hoffmann közös pénzügyminiszter, Stremayr és Unger osztrák miniszterek, b. Eybesfeld, helytartó és Marx rendőrfőnök, b. Marokics térparancsnok, dr. Reehbauer az osztrák reichsrath elnöke, számos képviselő; Károly Lajos főherczeget Katharin lovag s gr. Andrássy Gyula külügyminisztert, Teschenberg, meghatalmazott miniszter képviselte. Ott voltak azonkívül a Burgtheater összes személyzete, a többi bécsi színház küldöttsége igazgatóik : Dingelstedt, Jauner, Laube és Steiner vezetése alatt, s a „Concordia“ írói egyesület küldöttei Nordmann elnökkel együtt. Mind a háznál, mind a temetőben dr. Jelinek, bécsi rabbi, ki a filosofiai irodalomban is jó névvel bir, tartott beszédet; a temetőben még Nordmann János, a „Concordia“ elnöke adott kifejezést az érzékeny veszteségnek, melyet kitűnő tagtársuk elhunytával okozott; aztán pedig a bécsi dalegyesület énekelt maga Herbeck vezetése mellett. A bécsi sajtó tudósításai szerint az osztrák székváros régóta látott oly népes és imposáns temetést. CSARNOK. Aopott gyümölcs. (Angol rajz.) (Vége.) Mindent meggondolva az üldözés elég hoszszasan tartott, de végre bevégződött. Pali megbotlott egy kőbe s a földre bukott. Galléránál fogva emelték fel, s a sárga czitromokat kiszedték zsebjéből. — A legszebbek az egész kosárban ! kis gazember ! — kiáltá a fűszerész. S most már nem volt egyebet tennie, minthogy zokogását visszafojtsa. A gyermeket a városházhoz kisérték, kinek eszébe sem jutott, hogy beteg testvérével mentse hibáját. Elhatározta, hogy a büntetést bármi legyen az, egy szó nélkül kiállja. Pali, Ádám atyánknak a fia volt, de azért nem volt olyan aljas, mint elődje. Ha ő evett volna abból az almából, sohasem mentegette volna magát Évával ; nem, soha. Nem álmodta szegény, hogy a kiváncsiak hosszú meneét ki zárta be. Az ágyban fekvő kis leány hallotta az utczai lármát, felkelt, s a keskeny ablaknyíláson éppen abban a pillanatban dugta ki fejét, midőn Pali megfutott. Rögtön tudta, hogy mi történt. Tudta, hogy öcscse czitromot lopott az ő részére. Az utczai jelenetet látva, eszébe jutottak szavai: „hogy ott lent a boltban milyen sok czitroma van“ . . . oh miért is mondta e szavakat ? Már most mit tehetett egyebet, mint hogy utánuk menjen, megmondja az igazat, s arra kérte O’Brien urat, hogy Pali helyett őt büntessék meg, mert ő a hibás, nem a testvére. Már több napok óta oly gyenge volt, hogy nem tudott lábain megállani, de az éppen most rajta levő láz erőt adott, s meztelen lábbal a háló ingecskéjében lement a lépcsőkön s ki az utczára. Ottan senki sem figyelt reá, mert azokban az utczákban a nyár idején a mezítlábas gyermekekhez hozzá voltak szokva, az volt a kivétel, ha topánkásokat láttak, s csak keveset kellett mennie, mert a testvérét üldöző tömeg Palival együtt visszatért s a városháza felé mentek . Pali mélyen szemére húzta kalapját, hogy ne ismerjék meg s olyan szomorú volt, mintha akasztani vinnék. Bizony Kati sem ismerte annyira az ország törvényeit, hogy testvére rögtöni kivégeztetésétől ne féljen. Midőn a városházát elérték, a gyülevész népet elkergették, csak a fűszerész, a kis bűnös, s a városszolgák mentek be. A visszaterelt nép a kis Katit a falhoz szorította; oly kicsinyke volt szegény, hogy alig lehetett észre venni. Hat tengerész jött ki az épületből, kik egy pajtások ügyében tanúskodtak, ezek nem látták meg, de a hetedik egy negyven éves, magas izmos tengerész megállóit mellette, lehajolt s azt kérdezte : — Mi bajod kis leányom? — Oh, sok bajom van, — kiáltá Kati. Oh, kérem, kérem szépen, ne bántsák Palit, én vagyok a hibás, engem büntessenek. Én mondtam, hogy milyen sok czitrom van oda lent a boltban, ő azért vette el, hogy nekem adja, mert beteg voltam s lemonádét kívántam. Kérem, engem büntessenek, mert a testvérem nem hibás. — Azt a fiút érted, akit most vittek be ? kérdezé a tengerész. — Igen, az Pali öcsém — mondá a leányka; engem nem eresztettek be ... és olyan furcsán érzem magam . . . úgy forognak a házak . . . A tengerész még közelebb hajlott s a tántorgó gyermeket az ölébe vette: — Kis lányom te roszul vagy, nem az utczán a helyed, — mondá, s az épületbe vitte, egyenesen abba a nagy terembe, hol Pali és a kereskedő, egy hófehér hajú, kövér öreg úr előtt állottak. — Tetszik látni őket — mondá a kereskedő a czitromokat előmutatva. Négy szép nagy érett czitrom, és a saját két szememmel láttam mikor elvette. A Kati feje zúgott, szemei előtt minden tárgy úszott, kevéssel ez előtt forrósága volt, most fázott, de azért vékony éles hangjával közbe kiáltott. • Pali ártatlan, Palit ne bántsák, nekem vette el, én sírtam, mert melegem volt. Azt mondtam, hogy odalent a boltban olyan sok czitrom van, s ha lemonádét ihatnám, mindjárt meggyógyulnék. Kérem, kérem szépen, engem büntessenek. Pali hátra fordult, meglátta kis testvérét, most már igazán megijjedt s közbe szólt: — Kati nem tudja, hogy mit beszél. Hiszen láthatják, hogy milyen kis gyermek. Bizonyosan ismét forrósága van s félre beszél. Ne hallgassanak reá, azt a beteg gyermeket ne elegyítsék az ő dolgába. — Ha szabad szólanom — mondá a tengerész. — De nem szabad, — válaszolá a biró. Ki az ur ? A gyermek tutora ? — Éppen a gyermek mellett mentem el — kezdé a tengerész. — Úgy hát azt tanácsolom, hogy ne elegyedjék a mások dolgába — mondá a biró. — Én kifizetem a kereskedőnek az egész kosár czitrom árát — folytatá a tengerész — csak engedjék szabadon azt a gyermeket. — Fogja be a száját! Kiáltá a biró. O’Brien úr — folytatá a kereskedőhöz fordulva — ezt a fiút lopással vádolja-e? E pillanatban egy halvány s egész testében reszkető kisasszony rohant a terembe. A gyermekek anyja, ki a szokott időnél korábban jött ki a gyárból, s a beteg leánykát nem találta az ágyban, s fia elfogatásának hírét meghallotta az utczán. — Az anyám ! az anyám! — kiálta Kati. Azt hitte szegényke, hogy már most minden rendben lesz. De Pali úgy szégyelte magát, hogy szeretett volna a föld alá sülyedni. Tudta, hogy tolvaj , pedig az anyja megtanította, hogy a mások birtokát nem szabad bántani, s hogy legyen az ember bármilyen szegény, csak a becsületét tartsa meg. — De ő elveszítette becsületét, s szegény jó anyjára milyen szégyent hozott! A kereskedő is részvéttel nézett az asszonyra. — Az anyjok becsületes asszony — mondá — mindig megfizeti, ha valamit vásárol tőlem. Tisztességes fejérnép. De a becsületes tisztességes asszony e pillanatban az egész gyülekezet szeme előtt elkiáltotta magát, s a tengerész nyakába borult, aki viszont keblére szorította. Pali, először csodálkozott, aztán dühbe jött, a két kis kezét ökölre szorította. De Kati finom női ösztöne előtt rögtön világos lett minden, s egy pillanatra megértette azt, mit Palinak órákig kellett volna megmagyarázni, s közbe kiáltott: — Ez atyám . . . visszajött a tengerről. Eltalálta. A régi história ismét megújult, hajótörést szenvedett, egy puszta szigetre vetődött, ottan évekig várakozott, mig egy arrajáró hajó felvette. Azóta kereste családját, de nem tudta őket megtalálni. E körülményeket tekintetbe véve, a kereskedő szíve is meglágyult, s Pali elleni vádját visszaütnöm, s a család örömkönnyek között távozott.