Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1877-02-21 / 51. szám

Harminc­ év óta csak nagyon is sok hattot és fermánt tettünk közzé; e rendeletek mindig akkor bocsáttattak ki, mikor nehéz politikai bo­nyodalmak törtek ki, alig háríttatott el azonban a veszély, csakhamar meg is feledkeztünk azokról. Az alkotmánynyal ennek máskép kell lenni; ezt nem azért hirdettük, hogy a keleti kérdést pil­lanatra elintézzük. Mondtam már, hogy mindenki ismerni tarto­zik kötelességét; az ön császári személyének kell első­sorban példát adnia, hogy azok, a­kik elvál­lalták az ország előtt a kormány­felelősség súlyos terhét, haszonnal működhessenek. Azután rajtunk minisztereken van a sor, kö­telességeinket teljesíteni , lemondván a hízelgés és titkolgatás rendszeréről, mely négyszáz éve ural­kodik Törökországban. Tisztelem az ön személyét és a császári­ családot, de tiszteletemből nem csi­nálhatok eszközt hazám érdekei ellen. Felelősségem óriási, s leginkább attól félek, melylyel lelkiismeretemnek tartozom; félek továbbá a nemzettől is, mely számot kérhet tőlem tettei­mért. Ne értse félre szavaimat: tisztelem és félem a nemzetet, mely önt uralkodójául választotta. Ezen kívül nem félek semmitől. Az ottománoknak is vannak kötelességeik, e ismerték és teljesítették azokat. Nekünk is úgy kell cselekednünk. Mi mindenekelőtt alkotmányos kormány vagyunk; ismeri-e ennek a szónak a jelentését,? A­ki valamit ad, annak azt ismernie kell. Erről nem szólok többet. A hivatalos teendők, melyeket ön rám ruhá­zott, felettébb fontosak : ismerem azokat. A­miként teljesítem kötelességeimet, mint ottomán, úgy kell teljesítenem kötelességeimet, mint birodalmi hiva­talnoknak is. Az az ottomán, ki hazafias kötelessé­­­­gei ellen vét, csak lelkiismeretének felelős; én, a nagyvezér, lelkiismeretem és a nemzet előtt is az vagyok. Eleget tettem az előbbi felelősségnek ; a nemzettel szemben épp oly büszke és nyugodt sze­retnék lenni, mint magam előtt. Kilenc­ napja immár, hogy ön állhatatosan vonakodik helybenhagyni, a­mit eb­be terjesztettem; más szavakkal: ö­­ megtagadja a munkástól az esz­közöket, a­melyekre szüksége van. Eszközök nél­kül nem dolgozhatom ; azok, a­melyekkel most ren­delkezem, inkább szétbontására mint újjáépítésére alkalmasak a birodalomnak. Kérem tehát önt, ruházza másra azon tisztet, melylyel engem megbízott volt. Midhát.“ febr. 4. (jan. 23. 1. sz.) Hazai irodalom. — A „Ludovica-Academia közlönye“ havi szakfolyóirataink között előkelő helyet foglal el, s honvédségi akadémiánk tanári kara, mely e válla­latot szerkeszti és kiadja, hivatásszerű kötelessé­get cselekszik, midőn a magyar katonai irodalom fejlesztéséhez lelkes buzgalommal hordja össze az anyagot és gyűjti versenyző csoportba a munkáso­kat. E folyóirat négy évi fennállása óta, mint egyet­len a maga nemében, hézagot töltött be folyvást, s e szükségbeli helyzete maga indokolta megje­lenését, de a megjelenésre mindinkább érdemessé tette a szerkesztőség amaz igyekezete, komoly tö­rekvése, hogy nem csak a sz­orosabb értelemben katonai tárgyakat ölelte föl, hanem a harczokkal összefüggő történeti tanulmányoknak is tért nyi­tott, igy találkoztunk már füzeteiben többször Szilágyi Sándor és Thaly Kálmán neveivel. Thaly a közlöny manap megjelent számában érdekes mun­kálatot kezde meg : „Dunántúli hadjárat 1707-ben“ czim alatt, eredeti, kézirati kútfőkből dolgozva, melyből 1z alkalommal csak az első közlemény olvasható. Thaly még egyrészről megemlíti, hogy az osztrák, vagyis régi nevén római szent bi­rodalmi hadsereg legfényesebb korszakát a XVII- d­k század vége felé és a XVIII-iknak elején érte el, midőn oly lángeszű hadvezérekkel di­csekedhetett, mint: Badeni Lajos, Savoyai Eugen, gr Stahrenberg Guidó és gr. Pálffy János, midőn egyre-másra verte a törököt, óriási ütközetekben , világra szóló győzedelmeket vívott a franczián, egy XIV-ik Lajos büszke csapatai s Max Emanuel bajor harcrosai felett Német-, Olasz- és Spanyol­­ország csatasíkjain és amellett bámulatos kitartás­sal küzdött Rákóczy kuruczai ellen a Duna, Tisza és Maros partjain, — addig másrészről e dicsőséges hadsereg ellenében Rákóczy csapatairól s ezek ha­dakozásáról a legékesen szólóbb bizonyítványt állítja ki, mondván a mint következik: „Rákóczi fejede­lemnek a nemzeti létért küzdő csapatai, mint tudjuk, zagyva néphadból alakultak. A haza- és szabadság­szeretet ragadtatott velök fegyvert, s lelkesedés és magok kárán szerzett tapasztalatok tették őket lassanként katonákká. A XVIII-ik századbeli magyar nemzeti haderőnek, ez ifjú katonai testületnek leg­nagyobb dicsősége az, hogy a világ akkori legelső, s tán legrégibb, szervezett, rendes hadseregével, — melyet a föntebb itt kitűnő tábornokok vezéreltek. — — Ki volt az a két ember ? — Mr. Rattler és Mr. Roby. — Tudom, hogy ők elválaszthatatlanok, mióta a rendezés elkezdődött. Mindig vonzódtak egymás­hoz, s most azt hallom, hogy egész idejöhet a Carlton és a Reform­ clubok lépcsői közt töltik. — De mit tegyek? Egyiknek oda kell adni a hivatalt. — Mind a kettő jó ember a maga nemében, tudja ön. — De miért jönnek rám tátott szájjal, mint a konczot leső eb ? Nem úgy volt az azelőtt. Igaz, hogy az emberek mindig szerették a hivatalt, mint most. — Az ám , hallottunk már ilyet régebben is. — De nem hiszem, hogy valaha valaki föl merte volna szólítani Mr. Mildmayt. — Az idő sokat tett az ő tekintélyének meg­erősítésére, s talán a mai világ kevésbbé tartóz­kodó vágyainak kijelentésében, mint az előtt. De kétlem, hogy ma kevésbbé volna a világ becsüle­tes, s hogy azelőtt is nem voltak-e épp oly lealá­zó küzdelmek, mint ma. Ön nem változtathatja meg az embereket, s föl kell őket használnia. — Az ifjabb herczeg leült s sóhajtozott a kor elfajult ha­za­fiságán. De végre még a Rattlerek és Robyk is el voltak helyezve, ha nem is kielégítve, s teljes mi­niszteri névsor jelent meg valamennyi lapban. Bár sokáig folyt a dolog, mégis hirtelen esett,­­ úgy hogy az első javaslatra, hogy coalitionális cabinet alakíttassék, a hírlapok alig tudták, hogy támo­gassák-e, vagy ellenezzék e tervet. Mikor először közhírré lett, hogy Omnium herczeg magára vál­lalta a kísérletet, mindkét párt lapjai hangosan di­csérték, annyira is menve, hogy­ őt mondták az egyetlen embernek Angliában, a­ki ezt végbeviheti. Valószínűleg ez a bátorítás tette képessé az új kormányelnököt arra, hogy megmérkőzzék egy fel­adattal, melyet egyáltalában nem szeretett, s melyre napról napra mind kevésbbé alkalmasnak hitte ma­gát. De mikor a lapok azt mondták neki, hogy az egyetlen arra való ember, hogyan hihetett volna magának többet, mint nekik? (13. Folytatás következik.) nyolcz éven át meg bírt mérkőzni, és pedig ők­ a háború első hét évében 171).£*­,«',,'!!?ősz őszéig az ország nyílt területen (az erődített pon­tokat leszámítva), a magyar volt az ur, a kurucz volt fölényben. Ez csak két tényező által vált le­hetővé. Az egyik a fölkelők számbeli túlsúlya, a lakosság rokonszenvétől támogatva. A másik té­nyező azonban már tisztán hadmódszertani, s ennek titka a magyar hadviselési rendszerben rejlik. E rendszer az, mely Attila hunjait s Árpád és Zoltán magyarjait Nyugot-Európa népei előtt oly félelmessé tette, melylyel Nagy Lajos a lengyel és lombard síkokat győzedelmesen bebarangold; s mely a XVI. és XVII-ik század „végbeli“ hőseinek: egy Thury Györgynek, Rákóczy Zsigmondnak, Zrínyi Miklós­nak stb., a török elleni harczokban annyi babért fűzött homlokára, t. i. a könnyű­lovasság, az apró harczok rendszere, s a diverzív hadászat, a nagy, döntő ütközetek helyett.“ Thaly tanulmánya hűséges, részletekben gaz­dag illusztrálása e bizonyítványnak. S igazán ör­vendenünk kell, midőn e közlöny a magyar hon­védség kezeibe oly alapos ismerettel irt, s oly ha­zafias melegségtől áthatott olvasmányokat juttat, mint e dolgozat is. Az uj füzet egyéb közleményei: Vázlatok a kelevészekről, Domaniczky István, hon­védelmi miniszteri titkártól. Nagy Frigyes korszaka. III. Szabó Lajostól. A német hadsereg hadtáp- és vasut-ügye. II. Mehrbrot Frigyes m. k. honvéd alhadoiztástól. Európai Törökország és az azzal határos kis államok földrajzi-sta­­­ tistikai-katonai viszonyai. A „Rivista Militare Italiana“ után közli Geőcze István m. k honvédszázados A st.-cloudi I-ső számu gátony Páris ostroma alatt 1870—71-ben. II. Ruttner Kálmán honvédfőhadnagyról. A tisztnek a katonai szellem ápolására való befolyásáról. I. ,,Az Oest. mis. Blät­ter­ után közli: Habrovszk­y Sándor m. k. honvédfőhadnagy. Szemle. Az észak-amerikai egyesült államok hadseregének viszonyairól. A spezziai kísérletei, az olasz száz tonnás ágyúval. Vértek alkalmazása a lövegek oltalmára és az irány­zat megszilárdítására. Hadseregi összehasonlító statisztikai adatok. A keletindiai gyalogcsapatok uj fegyverzete. A Pritzner-féle eltörhetően tábori­ palaczkok. A uj. kir. hon­védlovasságnak a legújabb határozványok szerinti szerve­­zete. A m. kir. honvédségben előfordult személyi változások.­­ Az erdőségek és a befásitás fontossága Ma­gyarországon, éghajlati s nemzetgazdasági tekintet­ben.“ E czím alatt foglal magában a „Nemzetgaz­dasági Közlöny“ X.­XI. és XII-ik együttes füzete egy hosszabb pályaművet, melyet az akadémia 80 darab aranynyal jutalmazott meg. A helyett, hogy elsietett kritikába bocsátkoznánk, megemlítjük az akadémia bírálóinak azon kijelentését, mely e dol­gozatot „nemcsak önálló becseset bíró tudományos munkának, hanem gyakorlati irányú dolgozatnak“ is mondja, miért a nemzetgazdasági egylet sietett közrebocsátani. Az egész munka négy nagyobb sza­kaszra oszlik : I. szakasz. Az élőfa és erdő szerepe a természet háztartásában. II szakasz. Az erdőpusz­­títás következményei. III. szakasz. Erdészeti viszo­nyok Magyarországon a jelenben IV. szakasz. Azon intézkedések, melyeket az erdők s a gazdasági fa­­termeléssel szemben hazánkban az országnak, köz­ségeknek és egyeseknek tenniök czélszerű, sőt szük­séges volna. HÍREK. — Febr. 20. — H­ivatalos. Előléptetések. A m. kir. pénzügyminisz­ter a kataszteri felmérés személyzetének rendszeresített lét­számában .• Pribil Ferencz els­ő osztályú háromszögelő se­gédet harmad oszt. háromszögelő mérnökké •• Launé Ede és Sadtler Róbert másod osztályú háromszögelő segédeket I. oszt. háromszögelő segédekké ; Eberhardt Hugó II oszt. fel­mérési felügyelőt, első osztályú felmérési felügyelővé; Hedrich János, Szemeri János, Erbek Ferencz, Wiesenthal Ferencz és Skala Venczel első oszt. mérnököket, főmérnökökké: Freigang Károly, Stojalowsky László, Schöbitz Ferencz, Stuh­ly Vilmos, Jaminszky Marczell, Pihal József, Poplowsky Tamás, Teply József és Löschner másod oszt. mérnököket, első osztályú mérnökökké; Neuhoff János, Bröckelt Antal, Jockel Ferencz, Lax Adolf, Prüller Miklós, Fleckhammer Ede, Weirather György, Fuka József, Trinks József, Piotrowsky Ádám, Matejka Norbert és Buttula Lipót har­mad oszt. mérnököket, másod oszt. mérnökökké ; Jermendy Károly másod osztályú háromszögelő segédet Fischböck Fe­rencz, Lang János, Kubesch János, Baader Alajos, Janak Ferencz, Drasenovich József, Hauschka János és Rössler Károly segédmérnököket harmad osztályú mérnökökké; Dolesch Gyula másod oszt. segédet, Albrecht Ernő, Lindl Zsigmond, Kovács Árpád,­­Ebner Alfons, Bayer Bernát, Träger Albert és Vozáry Pál felmérési növendékeket, mér­­nöksegédekké: Traun Jenő, Guoth Emil, Németh Béla, Ameseder Ede, Lexa Zenó, Eggmann Ferencz, Medveczky Károly, Fornet Béla, Koller Károly, Korosecz István, Tim­­csák Mór, Bodnár Gyula,­Diebl Károly, Jókay Lajos, Szabó Béla, Fuchs János, Sehemmel György, Kloos János és Dörre Tivadar bijnokokat felmérési növendékekké ne­vezte ki. — Adóhivatali beosztás. A m. kir. pénzügyminiszté­rium rendelete szerint.­ Baranya megyében Berke­td, Eilend, Lovász-Hetény, Károly, Kékesd,, Kéménd, Monyoród, Rácz- Mecske Nádasd, Ó-Bánya, Ó-Falu, Nagy-Pál, Pécsvár, Pereked, Pusztafalu, Szederkény, Szellő, Szent Erzsébet, Szilágy, Varasd és Várkony községek a mohácsi adóhiva­tal kerületéből, továbbá Nagy-Csány, Kis-Csány, Kenese, Oszró, Piskó, és Zaláta községek a siklósi adóhivatal ke­rületeitől a pécsi kir. adóhivatalhoz: Albertfalu, Baán, Ba­­ranyavár, Battina, Bellye, Bánye, Bodolya, Csuza, Darázs, Darócz, Eugenfalu, Herczegmárok, Herczeg-Szőlős, Karancs, Keő, Ékfalud, Kopács (1. rész), Kopács (II. rész), Laskó, Monostor, Sárok és Sepse ugyancsak a sikosi adóhivatal­­hoz tartozó községek pedig a mohácsi kir. adóhivatalhoz csatol­tatnak. Ezen átkeblezések 1877. évi január he­tén lépnek hatályba. — Uj egyesületek. Az első sátoralja­újhelyi szr. be­­tegsegélyző egylet alapszabályai, a makói dalárda alapsza­bályai, és a szolnoki iparosok és kereskedők segélyző egy­letének alapszabályai a magyar királyi belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — A Duna vize csöndesen apad. Ma estig négy hü­velyknyit szállt alá, s 16 láb három hü­velyken volt. Most már minden bizonynyal gyor­­sabb­ lesz az apadás, mert Linztől kezdve az egész felső vidékről állandó apadásról adnak hírt a táv­iratok. A fővárosban a csatornák eltömése meg­történt, a szivattyúzó gőzgépek helyükön állnak, s némelyik már dolgozott is.­­ A soroksári bolt Duna zsilipjének fölnyitása végett közöltetett a ké­relem a minisztériummal, s Hieronymi államtitkár kijelentette, hogy a zsilip megnyitását semmi sem gátolja, ha azt hiszik, hogy ezáltal a főváros a nagyobb veszélytől megmenekül.­­ Az árvíz miatt eddig legnagyobb volt az aggodalom a szent­end­­rei szigeten,amelynek községei tavaly is nagyon sokat szenvedtek. Pócs-Megyernél nagyobb kiter­jedésű őszi vetés jutott víz alá, s a község szélső házai is fenyegetve voltak.­­ A Kárpát-egylet fővárosi bizottsága ma este megalakult. Az egylet közgyűlése fejezte volt ki az óhajtást, hogy a fővárosban nagy számmal lakó tagok, kik a Késmárkon székelő egyesülettel nem érintkezhetnek, bizottsággá alakuljanak, s a mozgalmat (a magyar hegységek beutazását és ta­nulmányozását) tovább fejleszszék, az összeköttetést pedig az anya­egylettel megerősítsék. A fővárosi bizottság megalakulása az első lépés arra nézve, hogy az ország más részében is alakuljanak sed­­­rek, főkép szükséges volna ez a királyhágóntúli részekben és Mármarosban, hol a hegyvidék meg­látogatása csak nehézségekkel, biztos utmutatás nélkül történhetik. Az alakuló gyűlés a posta­épü­let tanácskozó termében folyt le, hol a tagok nagy számmal jelentek meg. Ott volt a Kárpát-egylet elnöke, Berzeviczy Egyed képviselő is. Hunfalvy János elnökölt, s a gyűlés tárgyát az alapszabályok képezték, melyeket egy előbbi értekezlet által megbí­zottak dolgoztak ki. Ezt csakhamar elfogadták és szervezték a Kárpát-egylet helybeli közegét. Elnök lett Hunfalvy János, alelnök Déchy Mór, jegyző Flittner Frigyes. Pénztárnokra nincs szükség, mert a a budapesti bizottságra pénzügyek nem tartoznak,­­ s a tagok évdíjait is a Kárpát-egylet megbizottja­­i­nál lehet lefizetni. A választmány tagjai : Gajzágó­­ Salamon, Takács János, Gervay Mihály, dr. Szon­tagh Abris, dr. Bókay János, dr. Nendtvich, Bartsch Lajos, Posner Károly, Máriássy Aladár, Szily Kál­mán, Loisch Ede, Türsch Nándor, Péchy Imre, Fest Kálmán, Molnár Aladár, Szilassy Aladár, dr. Késmárszky Tivadar, dr. Szabó József, dr. Erődy Béla, Wéber Rudolf, Vámosy Mihály, Vogler, Staub Mór, Matyasovszky Jakab és Niki Mihály. — Abdul-Kerim távirati utón válaszolt arra az üdvözletre, melyet a konstantinápolyi küldött­ség megérkezése alkalmából rendezett lakomáról küldtek hozzá. A válasz így szól: Üdvözletemet küldöm a nemes magyar nemzet ifjúsága küldött­ségének Pestre történt szerencsés megérkezése al­kalmából, és őszintén köszönöm a Budapest fővá­ros lakosságának nevében hozzám táviratilag in­tézett hazafias nyilatkozatot. Az Ottomán hadsereg generaliasimusa: Abdul-Kerim. — Az irodalmi és művészeti kör megalakult Sop­ronban. Elnöke lett Frankenburg Adolf és Paur Iván, titkár Erődy Dániel, másod­titkár Möller Ede. — Salbach drezdai mérnök, ki a budai víz­mű tervének elkészítésére van fölszólítva, értesí­tette a tanácsot, hogy a tervek készítésével any­­nyira van, hogy némely terepviszonyok iránti kellő tájékozottság után azokat nem sokára befejezheti. E szükséges tájékozottság megszerzése végett Sal­­bach­er Altm­ann mérnököt küldötte Budapestre, kinek is a vízvezetéki igazgatóság és mérnöki hi­vatalok a fölvilágositásokat megadják. — Egy udvari pénzváltó elfogatása. Bécsi lapok az utóbbi napokban sokat írtak Leitner F. F. udvari pénzváltóról, ki ott megbukott, de Budapestre jött le, s itt jelentette be a csődöt, minthogy bécsi üzlete csak a budapesti üzlet fiókja volt. Volta­­képen azonban az üzlet zöme a bécsi lévén, a károsodások is főkép a bécsieket illették, hol a vizsgálat kiderítette, hogy Leitner részletjegyeket adogatott el oly sorsjegyekre, melyek nem is voltak meg nála, és több efféle műveletet folytatott. Nyo­mozó levelet adtak ki tehát ellene, s Budapesten, hol szintén rendőri felügyelet alatt volt, elfogták. Úgy látszik, már elkészült erre, mert nyugodtan követte a törvény emberét. Leitner az udvari pénz­váltó czímet azért nyerte, mert közczélokra több ezer forintot adományozott. — 1874-ben szüntette volt meg budapesti nyílt üzletét és Bécsbe költözőit, a­hol üzlete leginkább sorsjegyeknek részlet-ivekre történő eladásából és ígérvények kibocsátásá­ból állott. — A népszínházban holnap, szerdán, Sol­­dosné roszulléte miatt az előre hirdetett „Marcsa“ helyett ,,A betyár kendője“ kerül színre Tamásival és Szabó Karolával. Csütörtökön a „Florenczi szal­­makalap“, pénteken Delibes kedves zenéjű és mu­latságos operetteje „Petaud király udvara“, Vidmár E., Szabó Karola, Szabó Bandi, Solymosi és Együd közreműködésével.­­“Az „Budapesti fogyasztási szövetkezet“ alap­szabályai a kereskedelmi- és váltó-törvényszék ál­tal helybenhagyattak és a szövetkezet igazgatósá­gának czégbejegyzése a keresk.- és váltótörvény­széknél már megtörtént, minélfogva működését meg fogja kezdeni. A fogyasztási szövetkezet irodája váczi­ utcza 19. sz. alatt van. — Halálozások. Vajon e napokban hunyt el vaj '. Vay Dénes, közbecsülésben élt birtokos, 78 éves korában. — Ragyóczy József, paráczi (Te­­mesmegye) nyugalmazott jegyző, meghalt 80 éves korában. — Öngyilkosság. Hoffmann Vilmos 21 éves kereskedő segéd, tegnap este a képiró-utczai „Ho­tel Garni“-ban szobát bérelvén, Gr. K. fiatal var­róleány kedvesével az egész éjét ott töltötte. Ma reggel 5 órakor fölébredvén, felöltözött, azután a fogason függő téli kabátja zsebéből kirántott egy revolvert, s mielőtt kedvese a fegyvert kezéből ki­ragadhatta volna, azt szájába süté s élettelenül ro­gyott a padlóra. Hoffmannál találtak ugyan egy le­velet, melyben szüleivel és ismerőseivel öngyilkos­­sági szándékát tudatja, de az okát nem említi meg. Azzal zárta be levelét, hogy : „Így könnyebben meg­élek!“­­— A párisi „Gymnase“-ben új darabot adtak szombat este, Adrien Decourcelle és Jules Clarette „Az atya“ czímű négy felvonásos drámáját. A siker nagy volt, s a darab hosszú ideig meg fog maradni a repertorion. Meséje röviden ez : Darcey György, egy gazdag kereskedő fia. Atyja üzleti ügyekben Amerikába ment, s minden pillanatban várják vissza­érkezését. Mihelyt az atya megérkezik, György nőül veszi Herbelin Alicet, kit szeret, s a­ki őt is sze­reti. György rendkívüli vonzódá­sát viseltetik atyja iránt, ki maga nevelte fel őt, mert anyja meghalt, mikor György a világra jött. Tele van boldogság­gal, mikor egyszerre jő a távirat, hogy a hajó, melyen atyja érkezendő volt, mindenestől elveszett a tengeren, csak a kapitány és egy matróz menekültek meg. György kétségbe esik. Mit neki Alice naiv sze­relme, a mély érzelemhez képest, mely atyjához kötötte. A fájdalom első paroxysmusában pisztolyt ragad, s agyon akarja magát lőni. Boréi, a ház régi hű szolgája, megakadályozza e szándék kivi­telében. — „Ön meg akar halni, mondja György­nek, mivel Darcey urat nem fogja többé látni; tudja meg a szomorú titkot, hogy Darcey úr nem is volt az ön atyja.“ És elmondja az egész titkot. Darcey asszony egy pyreneei vendéglőben alávaló merénylet áldozata jön. György világra jötte bűn szüleménye. Alig végzi Borét a Györgyre nézve le­sújtó elbeszélését, Darcey betoppan. A kapitányt a hullám lesodorta a hajóról, s mint régi­­tengerész­­tiszt, Darcey vette át a hajó vezérletét. Ő az a ka­pitány, a­ki megmenekült. Darceynek mindjárt fel­tűnik György levertsége. Borés megvallja, hogy mindent elmondott, mire Darcey elmondja a többit. Hét éven át hiába kereste azt a nyomorultat, ki nejét oly­kora sírba vitte. György erre megfogadja, hogy nem nyugszik addig, míg meg nem találja anyja gyilkosát. Elmegy a Pyreneekbe, s sok vi­szontagság után egy kétes hirű­ nőnél találkozik Saint-Andrével, kiről hallotta, hogy ő hozzá hason­lít. Ez a Saint-André iparlovag, ki a társaságot a szerelemről való elveivel mulattatja. A szerelem olyan veszély, melyet ki kell elégíteni minden áron, akár csel vagy erőszak által is. György társalgás köz­ben vallomásokra bírja a gazembert, s ez a darab fénypontja. Mikor anyja esetét hallja, György bor­zasztó nevetésbe tör ki. Találkozást keres Saint- Andrével. Elhívja abba a vendéglőbe, a­hol anyja vértanuságot szenvedett s megérteti vele, hogy a bünhődés órája elérkezett. — „A vér­kötelék sza­vának ehhez a dologhoz semmi köze, mondja; az egyetlen vér, mi ereimben folyik, az áldozaté és nem a hóhéré.“ E pillanatban érkezik Darcey az apa, s kijelenti, hogy a boszu joga a megsértett férjet illeti. Darcey és Saint-André kimennek. Saint- Andrét a párbajban megöli Darcey. Az apa és fiú egymás karjaiba dőlnek. Szerethetik most már egy­mást szabadon.­­ A darabot nagy fénynyel állí­tották ki, különösen a harmadik felvonásban a py­reneei hegyek megkapó látványt képeznek. — A bayreuthi színházban ez idén nem lesz­nek előadások. Wagner Richard beteg, s az orvo­sok minden munkát eltiltottak neki. No meg pénz sincs a nagyon is költséges vállalkozásra. Wagner Richard százezerek biztosítását kívánja, s ha nem kapja meg, megveti a tisztelt közönséget. —. Volt állami hivatalnokok vagy szolgák, kik állami szolgálatból elbocsáttattak s az állam által nyugdijaztattak, sok esetben törvényhatósági vagy községi szolgálatba lépvén át, ezen új állo­másukkal egybekötött fizetésü­k mellett állami nyug­díjaikat is mindig felvették. Mivel pedig a nyugdí­jazási szabályok értelmében ily esetben az állami nyugdíj megszűnik, s csak a törvényhatósági vagy községi szolgálat abbanhagyása után tehető ismét folyóvá, nehogy ez­által az államkincstár kárt szenvedjen, a belügyminiszter még 1872. május 22-én kelt rendeletével felhivta az összes törvény­­hatóságokat, hogy a náluk alkalmazásban levő ál­lami nyugdíjt élvező egyének névsorát, nyugdi­juknak a törvényhatósági szolgálat idejére leendő beszüntethetése végett terjeszszék föl. E tekintet­ben azonban nehézségek merültek föl, mert, hogy mily minőségben és mérvben élvez valaki állami nyugdíjt, a törvényhatóságoknál figyelemmel kí­sérni igen nehéz. Ezért a fővárosi tanács összes tisztviselői névsorát azzal terjesztette föl a belügy­minisztériumhoz, hogy ezen névsor az állami nyug­díjt élvezők névsorával összehasonlíttassék.­­A ta­nács ezentúl az újonnan belépő egyénekről fél­­évenkint fog ily kimutatást felterjeszteni. — A lipótvárosi polgári leányiskolánál a jövő tanévre újabb osztályokat nyitnak, s ezért ugyan­azon házban a vadász-utczában még nyolcz szobát béreltek ki szeptemberre. — Zenészeti matinéé lesz e hó 25-én az orsz. m. kir. zeneakadémiában is déli fél 12 órakor (hat­tér 4-dik szám alatti, műsora következő : „Scherzo“ a 9. symphoniából (2 zongorára) Beethoven-Liszt­­től, előadják: Aggházi Károly és Juhász Aladár. Magyar dalok : a) „Szomorúan jött fel a nap az égen“ (uj), b) „Hallod-e te édes édes rózsám, hal­­lod-e ?“ (uj) Ábrányi Kornéltól, énekli : Podhorszky Gizella urb. „Preludium és Fuga“ (C-moll) Bach­­tól, „Kreisleriaua“ (No. 1) Schumanntól, előadja: Feld Ilka. „Fuga és Presto“ Scarlattitól, előadja Weisz József. „Toccata“ Schumanntól, előadja Lé­­pessy Ilona. „Magyar ének­négyes“ (Petőfi költe­ménye) Engeszer M.-től, előadják Bartek Etelka, Berger Anna, Herein Eliz, Lavner Teréz, a Liszt­egylet tagjai. „Chaconne“ (magán hegedűre) Bach­­tól, előadja Haber Jenő. „Szózatos Hymnusz-átirat“ Liszttől, zongorán játsza Ravasz Ilona. „Dalok“ Liszttől, énekli Podhorszky Gizella urb. „Változa­tok“ Händl thémája felett (2 zongorán) Volkmann R.-tól, előadják Arendts Sarolta és Knapp Ilka. — Iskolai eszköz, mint fegyver. Ma délután V42-kor a kecskeméti­ utcza szögletén a Geist-ház előtt két kis diák — iskolába­ menőben — össze­veszett. Az egyik (11 éves gymnasista) nagyobb (14 éves reáltanuló) társát körzetés karján dula­kodás alatt úgy megszúrta, hogy vére azonnal sű­rűn kezdett omlani, mert a szúrás főeret ért. Egy konstábler a merénylőt, a városházára vitte, a na­­gyobbikat pedig bérkocsiban haza szállították. A harcz színhelyét igen sűrü vérnyomok jelölték. A talált holttest. Tegnap reggel a rákosfalvi határban az úgynevezett Páskásmalmon túl, egy ismeretlen, 60—65 évesnek látszó női hulla talál­tatott, mely már napok óta heverhetett a hely­szí­nen. Halála valószínűleg megfagyás folytán követ­kezett be. A tetem bonczolás végett a Rókus-kór­­házba szállíttatott, kiléte utáni nyomozások eddig eredménytelenek voltak.­­ Changarnier tábornokot katonai díszszel te­mették el szombaton Párisban. Az egyházi szertar­tás a rokkantak palotájának kápolnájában ment végbe. A beszentelést Guibert párisi érsek végezte. A koporsó után mentek Mac-Mahon, Canrobert és Baraguey d’Hilliers tábornagyok, az orleansi her­­czegek, számos tábornok, a miniszterek, élükön Ju­les Simon és Décazes, továbbá Buffet, Broglie her­czeg stb. A holttestet a lyoni vasúton Autunbe szállították, s vasárnap ott tették örök nyugalomra a családi sírboltba. — Anya és apa, Hudela Mária 25 éves ha­jadon, gyermek­kitevés vádja miatt állt a törvény­szék előtt. Gyermekének atyja D. J. bádogos mes­ter, ki megtagadta az általa jó darabig fizetett 3 frtot, és igy a szerencsétlen beteges nő 22 holna­­pos gyermekét, kit már élelmezni nem tudott, egy nyári d. u. a gyermek atyjának boltja elé, igen járt helyre, a­hol azt csakhamar észre kellett vala­kinek venni, letette. A bádogos mester csakhamar meglátta a gyermeket s a kapitánysághoz vitette, s e hatóság közvetitésével a gyermek a gyermekmen ■ helybe került. Jenny kir. ügyész gyermek­kitevés miatt kívánta ugyan büntettetni a vádlott nőt, de tüzetesen felsorolja az enyhítő kürölményeket, hogy a nő beteges és szegény, hogy az atyja a se­gélyt megtagadta, és hogy a gyermeket nem el­hagyott helyre tette, hanem a­hol azt valaki­nek minden valószínűség szerint csakhamar meg kellett látni, és hogy nem hideg, rosz időben tette le a gyermeket. Kéri, hogy a törvényszék a büntetést ezen enyhítő körülmények figyelembe vé­telével szabja ki. Indítványozza egyszersmind a kir. ügyész, hogy a tany­l megidézett, de meg nem jelent apa, ha az idézvény neki kézbesittetett, a helybeli szegényalap javára fizetendő 20 főt bír­ságban marasztaltassék el. A törvényszék Hudela Máriát gyermek­kitevés miatt kétheti börtönre ítél­ve, D. J. bádogosmestert pedig azon esetre, ha az idézvényt kellő időben megkapta, és elmaradásá­nak kellő okát nem fogja adhatni, a­ szegény-alap javára fizetendő 10 írttal bírságolta. Az ítéletben mind vádlottnő mind a kir. ügyész megnyugszik. — Agyon itta, magát. Tegnap este x/2­7 óra­kor a lipót-utczai 3. sz. a. Frieszmuth-féle vendég­lőben egy 40 évesnek látszó ember, mint, mondják czipész, már meglehetős ittas állapotban jelent meg, de még ott is hatalmas kortyokban fogyasztott el másfél liter bort. Egyszer csak az asztalra borul­ván, a székről a földre rogyott. A vendéglős és a vendégek a részegnek látszó embert a városházára czipelték, hol csakhamar kiderült, hogy nem csak holtrészeg, de valóban­ halott is, ki magát való­színűleg agyonfitta. Holttestét a kórházba szállították. — új fajta czigaretták. A budapesti, pozso­nyi, soproni és nagy­kanizsai m. kir. különleges­ségi raktáraknál legközelebb a következő új külön­legességi szivarka-nemek fognak áruba bocsáttatni: La Conquete szivarkák, 50 drbja 1 frt 25 kr, 10 drb 28 kr; La Favorite szivarkák 50 drbja 1 frt 75 kr, 10 drbja 38 kr ; La Force szivarkák, 50 drbja 1 frt 50 kr, 10 drbja 33 kr; és La Fleur szivarkák, 50 drbja 1 frt 75 kr, 10 drbja 38 kr. Ezen szivarka­nemek gyártásának előrehaladásával az eladás a többi magyar kir. dohány- és szivar különlegességi raktárakra is ki fog terjesztetni. A Mosenthal temetése nagy részvét mellett ment végbe tegnap délután. 2 óra körül már egé­szen megtelt a Niebelung-udvar, a­hol lakott, ha­lottas közönséggel, s 3 óra tájban megérkeztek a kitűnőségek is. Mosenthal egy kis teremben téte­tett ki a ravatalra, mikép kívánta, s koporsója tele volt koszorúkkal . Bécs valamennyi színháza, művészi köre megemlékezett róla, s az utolsó tisz­tességet megadók soraiban ott voltak: Auersperg herczeg, miniszterelnök, b. Hoffmann közös pénz­ügyminiszter, Stremayr és Unger osztrák minisz­terek, b. Eybesfeld, helytartó és Marx rendőrfő­nök, b. Marok­ics térparancsnok, dr. Reehbauer az osztrák reichsrath elnöke, számos képviselő; Ká­roly Lajos főherczeget Katharin lovag s gr. And­­rássy Gyula külügyminisztert, Teschenberg, megha­talmazott miniszter képviselte. Ott voltak azonkívül a Burgtheater összes személyzete, a többi bécsi színház küldöttsége igazgatóik : Dingelstedt, Jauner, Laube és Steiner vezetése alatt, s a „Concordia“ írói egyesület küldöttei Nordmann elnökkel együtt. Mind a háznál, mind a temetőben dr. Jelinek, bé­csi rabbi, ki a filosofiai irodalomban is jó névvel bir, tartott beszédet; a temetőben még Nordmann János, a „Concordia“ elnöke adott kifejezést az érzékeny veszteségnek, melyet kitűnő tagtársuk el­­­hunytával okozott; aztán pedig a bécsi dalegye­sület énekelt maga Herbeck vezetése mellett. A bécsi sajtó tudósításai szerint az osztrák székvá­ros régóta látott oly népes és imposáns temetést. CSARNOK. A­opott gyümölcs. (Angol rajz.) (Vége.) Mindent meggondolva az üldözés elég hosz­­szasan tartott, de végre bevégződött. Pali megbot­lott egy kőbe s a földre bukott. Galléránál fogva emelték fel, s a sárga czitromokat kiszedték zseb­­jéből. — A legszebbek az egész kosárban ! kis gaz­ember ! — kiáltá a fűszerész. S most már nem volt egyebet tennie, mint­hogy zokogását visszafojtsa. A gyermeket a város­házhoz kisérték, kinek eszébe sem jutott, hogy beteg testvérével mentse hibáját. Elhatározta, hogy a büntetést bármi legyen az, egy­ szó nélkül kiállja. Pali, Ádám atyánknak a fia volt, de azért nem volt olyan aljas, mint elődje. Ha ő evett volna abból az almából, sohasem mentegette volna ma­gát Évával ; nem, soha. Nem álmodta szegény, hogy a kiváncsiak hosszú mene­ét ki zárta be. Az ágyban fekvő kis leány hallotta az utczai lármát, felkelt, s a keskeny ablaknyíláson éppen abban a pillanatban dugta ki fejét, midőn Pali megfutott. Rögtön tudta, hogy mi történt. Tudta, hogy öcscse czitromot lopott az ő részére. Az utczai jelenetet látva, eszébe jutottak szavai: „hogy ott lent a boltban milyen sok czitroma van“ . . . oh miért is mondta e szavakat ? Már most mit tehetett egyebet, mint hogy utánuk menjen, megmondja az igazat, s arra kérte O’Brien urat, hogy Pali helyett őt büntessék meg, mert ő a hibás, nem a testvére. Már több napok óta oly gyenge volt, hogy nem tudott lábain meg­­állani, de az éppen most rajta levő láz erőt adott, s meztelen lábbal a háló­ ingecskéjében lement a lépcsőkön s ki az utczára. Ottan senki sem figyelt reá, mert azokban az utczák­­ban a nyár idején a mezítlábas gyermekek­hez hozzá voltak szokva, az volt a kivétel, ha topánkásokat láttak, s csak keveset kellett men­nie, mert a testvérét üldöző tömeg Palival együtt visszatért s a városháza felé mentek . Pali mélyen szemére húzta kalapját, hogy ne ismerjék meg s olyan szomorú volt, mintha akasztani vinnék. Bi­zony Kati sem ismerte annyira az ország törvényeit, hogy testvére rögtöni kivégeztetésétől ne féljen. Midőn a városházát elérték, a gyülevész né­pet elkergették, csak a fűszerész, a kis bűnös, s a városszolgák mentek be. A visszaterelt nép a kis Katit a falhoz szorította; oly kicsinyke volt szegény, hogy alig lehetett észre venni. Hat ten­gerész jött ki az épületből, kik egy pajtások ügyé­ben tanúskodtak, ezek nem látták meg, de a he­tedik egy negyven éves, magas izmos tengerész megállóit mellette, lehajolt s azt kérdezte : — Mi bajod kis leányom? — Oh, sok bajom van, — kiáltá Kati. Oh, kérem, kérem szépen, ne bántsák Palit, én va­gyok a hibás, engem büntessenek. Én mondtam, hogy milyen sok czitrom van oda lent a boltban, ő azért vette el, hogy nekem adja, mert beteg vol­tam s lemonádét kívántam. Kérem, engem büntes­senek, mert a testvérem nem hibás. — Azt a fiút érted, a­kit most vittek be ? kérdezé a tengerész. — Igen, az Pali öcsém — mondá a leányka; engem nem eresztettek be ... és olyan furcsán érzem magam . . . úgy forognak a házak . . . A tengerész még közelebb hajlott s a tán­torgó gyermeket az ölébe vette: — Kis lányom te roszul vagy, nem az ut­­czán a helyed, — mondá, s az épületbe vitte, egyenesen abba a nagy terembe, hol Pali és a kereskedő, egy hófehér hajú, kövér öreg úr előtt állottak. — Tetszik látni őket — mondá a kereskedő a czitromokat előmutatva. Négy szép nagy érett czitrom, és a saját két szememmel láttam mikor elvette. A Kati feje zúgott, szemei előtt minden tárgy úszott, kevéssel ez előtt forrósága volt, most fázott, de azért vékony éles hangjával közbe kiáltott. •­­ Pali ártatlan, Palit ne bántsák, nekem vette el, én sírtam, mert melegem volt. Azt mond­tam, hogy oda­lent a boltban olyan sok czitrom van, s ha lemonádét ihatnám, mindjárt meggyógyul­nék. Kérem, kérem szépen, engem büntessenek. Pali hátra fordult, meglátta kis testvérét, most már igazán megijjedt s közbe szólt: — Kati nem tudja, hogy mit beszél. Hiszen láthatják, hogy milyen kis gyermek. Bizonyosan ismét forrósága van s félre beszél. Ne hallgassanak reá, azt a beteg gyermeket ne elegyítsék az ő dolgába. — Ha szabad szólanom — mondá a tengerész. — De nem szabad, — válaszolá a biró. Ki az ur ? A gyermek tutora ? — Éppen a gyermek mellett mentem el — kezdé a tengerész. — Úgy hát azt tanácsolom, hogy ne elegyed­jék a mások dolgába — mondá a biró. — Én kifizetem a kereskedőnek az egész ko­sár czitrom árát — folytatá a tengerész — csak engedjék szabadon azt a gyermeket. — Fogja be a száját! Kiáltá a biró. O’Brien úr — folytatá a kereskedőhöz fordulva — ezt a fiút lopással vádolja-e? E pillanatban egy halvány s egész testében reszkető kis­asszony rohant a terembe. A gyerme­kek anyja, ki a szokott időnél korábban jött ki a gyárból, s a beteg leánykát nem találta az ágyban, s fia elfogatásának hírét meghallotta az utczán. — Az anyám ! az anyám! — kiálta Kati. Azt hitte szegényke, hogy már most minden rend­ben lesz. De Pali úgy szégyelte magát, hogy sze­retett volna a föld alá sülyedni. Tudta, hogy tol­vaj , pedig az anyja megtanította, hogy a mások birtokát nem szabad bántani, s hogy legyen az em­ber bármilyen szegény, csak a becsületét tartsa meg. — De ő elveszítette becsületét, s szegény jó anyjára milyen szégyent hozott! A kereskedő is részvéttel nézett az asszonyra. — Az anyjok becsületes asszony — mondá — mindig megfizeti, ha valamit vásárol tőlem. Tisztes­séges fejérnép. De a becsületes tisztességes asszony e pilla­natban az egész gyülekezet szeme előtt elkiáltotta magát, s a tengerész nyakába borult, a­ki viszont keblére szorította. Pali, először csodálkozott, aztán dühbe jött, a két kis kezét ökölre szorította. De Kati finom női ösztöne előtt rögtön világos lett minden, s egy pil­lanatra megértette azt, mit Palinak órákig kellett volna megmagyarázni, s közbe kiáltott: — Ez atyám . . . visszajött a tengerről. Eltalálta. A régi história ismét megújult, hajó­törést szenvedett, egy puszta szigetre vetődött, ott­­an évekig várakozott, mig egy arrajáró hajó fel­vette. Azóta kereste családját, de nem tudta őket megtalálni. E körülményeket tekintetbe véve, a kereskedő szíve is meglágyult, s Pali elleni vádját vissza­ütnöm, s a család örömkönnyek között távozott.

Next