Ellenőr, 1877. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1877-03-01 / 59. szám

(-glöflzttist árak: Kgész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. 1‘élévre . . . lO „ — „ Egy hónapra . 1 „ SO „ Egye* szánt ára ÍO krajczár. Szerkeszt isi iroda: rBcidctp esten, nádor-utca cl O, sadm. mitnit sem közlünk, ka ntm tudjuk, lótól jött. — KimrwMt ótteamdétáee nőm vdllalkosunk. — Fosta dUal ctab birmaates UotMat fogadunk ti. POLITIKAI NAPILAP. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6, szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflte & Cie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. az. giadó-hivatal: B^^-ápesten, nddor-zctcza 6. szám. Jd* intézendók az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 59. szám. Az „Ellenőr“ ára amint étidig : Egy évre ....... 20 forint — kr, Félévre 10 „ — kr. Negyedévre ...............................5 „ — kr. Egy hőm ....................................1 „ 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor-ntoxn, 6. ss.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Kéé», febr. 28. („B. 0.“) Holnap délutánra a két pénzügyminiszternek az osztr. nemz. bank képviselőivel való értekezése van kitűzve. A bank képviselőivel ez alkalommal közöltetni fog a két kormány által megállapított bankstipnlatiók el­veit tartalmazó jegyzőkönyv, azon utalással, hogy a megállapított pontok nem vehetők további tárgyalás alá. A bank képviselői, bár azon kijelen­téssel, hogy bár nem kezeskedhetnek az alkor­mányzók kinevezésére vonatkozó pont elfogadásáért, készeknek fognak nyilatkozni a statutum-tervezet még elintézetlen pontjai fölött a tárgyalások foly­tatására. Belgrád, febr. 28. (Délben.) A nagy szkupstina e pillanatban fogadta el a portár val megegyezőleg kötött békealapokat, s miután ezzel küldetése véget ért, szétoszlat­tatok. BÓCS, febr. 28. A „Pol. Corn“ távira­tilag jelenti Belgrádból: A szkupstinának a békealap elfogadása után azonnali feloszla­tás" nemcsak törvényes, de politikai szűk* ség követelője is volt, némely az ország­ra" és a kormányra végzetessé válható ese­mények meggátlásábói. - Utóbbi napokban több socialista fogatott el. Belgrád, febr. 28. („P. Corn“) A Szer­bia és a porta közt kötött és Konstantiná­polyban ma aláirt békekötést a szkupstina ma helybenhagyta. A szkupstina a^ fejede­lemnek bizalmat szavazott. Netalán! inter- pellatiókat megelőzve, a minisztérium azon­nal elbocsáttatott. A békekötés alkalmából itt nagy az öröm. Konstantinápoly, febr. 28. Tekintettel a béketárgyalásokra, Montenegróval a fegyver- szünet 20 nappal meghosszabittatott; a megfelelő utasítások már kiadattak. A mon­tenegrói küldöttek pénteken érkeznek ide. BcCS, feb. 28. A »Pol. Corr.*-nek táv­irják Pétervárról: Ignatieff tbk közelebb Bécsbe, Berlinbe és Párisba utazik. A ka­tonai actio megkezdése a Pruthnál még a jelen évszakban valószínű. Más oldalról jövő olyan hírek, mintha Oroszország megelégednék egy közös flottademontratióval a Bosporuson, semmikép nem egyeznek meg az orosz prog­rammal. Konstantinápoly, febr. 28. Miután a békefőltételek a szerb szkupstina és a tö­rök minisztertanács által elfogadtattak, a békekötés aláírása holnap délben megtör­ténik. Berlin, febr. 28. A .Reichsanzeiger“ je­lenti : hogy Mayacht alállamtitkárrá történt kine- veztetése folytán, a porosz kereskedelmi miniszter által, a birodalmi vasutak hivatalának elnökségé­től egyidejűleg felmentetett. A szövetségi tanács a birodalmi törvényszék székhelyéül Lipcsét tűzte ki. Konstantinápoly, febr. 28. A külügymi­niszter újonnan értesítette a porta külföldi képvi­selőit, hogy mindazon hírek, melyek külföldi la­pokban a szultán betegségéről, a nagyvezir bekö­vetkező változásáról, s a konstantinápolyi népesség ingerült magatartásáról megjelentek, teljesen alap­talanok. Paris, febr. 28. A balközépi képviselőknek gyűlése és a Gambetta-párt egyhangúlag a Cas- sagnac hatóságilag leendő üldözése mellett van; e szerint igen valószínű, hogy holnap a választandó bizottság elé ez értelemben indítvány fog terjesz­tetni. Béc«, febr. 28. (Zárlat) Hitelrésívény 149.00. Gáli, eziai 210.—. Al'iamviuut 232.—. Bente 62.30. 1860-as 108 75. 1804-e* 135.—. EiUit 113.80. London 124.40. Uni - Bank —.— Által, épitöbank —.—. Magyar Földhitel —.—. Angol-Osrtrák 70.50. Lombard 77.— . Trnmway —.—. Hitelsorsjegy 161.50. Napoleondor 998.—. Arany 6.91. Frankfurt 80.50. Poros* péntutalv. 61.10. Töiök sorsjegy 17.—. Anglo épitö bank —. Munieipalbe.nk. — UTOLSÓ POSTA. A török-szerb békekötésre vonatkozólag je­lentik még Konstantinápolyból, hogy a béke a status quo alapján köttetett meg. Szerbiának köte­leznie kellett magát, hogy az örményeknek és zsidóknak egyenjogúságot ád a görög keleti egyház híveivel; forradalmi bandák és bizottságok alaku­lását szerb területen nem szabad tűrnie. Viszont a porta teljes amnesztiát engedett, s kötelezte magát, hogy a Szerbiában levő hadállásokat a békeokmány hitelesítése után 12 nappal kittritteti. — A exkup- stina mai ülésére már várták a békeföltételek közlését. Jászvásárból jelentik a „Pr.“-nek: Tegnap (26.) Unghenibe több felső orosz és román tiszt jött össze. A köztök folyt beszédben hangsúlyozta­tok. az Oroszország és Románia közötti egyetértés. Egy orosz törzskari ezredes azt mondta, hogy az ‘ oroszok, ha benyomulnak is Romániába, csak mint ! barátjuk és szabaditók lépnek föl mindazon népek­nek, melyek Oroszország rokonszenvét megér­demlik. A Pruih átlépése esetére a Vajnovszkij hadtest 12-ik lovasosztálya van előőrsül ki­szemelve. Ez osztály Szkulyánénél foglalt állást. Egy hadi parancs már el is rendelte a tiszti pod- gyászoknak a tábori minimumra való leszállítását, s az ideiglenes szabadságolások megszüntettettek. A „Journ. de St. Pétersb.“ egy volt orosz diplomata levelét közli Qladstonehos czimezve, mely­ben megvan az a felelet, melyet ez utóbbinak Hardy azon állítására kellett volna adni, hogy Anglia és Oroszország közt históriai ellenséges­ség áll fönn. E levél azt bizonyítgatja, hogy I. Sándor óta az orosz politika alapját Törökor­szágnak Európa érdekében való fenntartása ké­pezte . Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy Diebics Drinápolyban maradt) nem rég magyaráz­tuk meg: mi okból), stb. Európának joga és kö­telessége van ma, garantiákat követelni, s azokat, ha kell, közös occupatio, vagy tengeri demonstra­tio, vagy a syriaiboz hasonló delegatio által ki­erőszakolni. Mint Konstantinápolyból Írják, márczius ele­jére egy nj török körjegy zik kibocsátását várják, melyben a cabinetek, nagy engedmények Ígérete mellett fölkéretnek, hogy vegyék föl újra a portá­val a diplomatiai viszonyokat. BUDAPESTI SZÍN LAPUK. Budapest, eiütörtök, mároziut 1. Nemzeti színház. Vár-szinház. Coppélla az Üvegezem!! a LELENC Z. _ „ , . Eredeti népsiinmfl 4 felv. Ballet 2 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Swanilda Hotter Irma _ IX“ SSV N 6 z t n t> * z. Mari Kürti Hermina N:E» k. *• buesufel­Minka Gundárd Aug. léptével. Tinka Filóoé A pünkösdi királyné. Coppélin» Campilli Eredeti vígjáték 3 felv, Coppelift PecEe Terét Au ah rr-u “s'*. Ezt megelőzi: ““ KÜK?* Az arany kereszt. Klementina Pártényiní Dalmű 2 felvonásban. Zománczi Eőri Gontran d» 1' Kelendi János Egyfld Anore Pauli 1-ső) ,, Váradi Nikolas Parisét Odry L, 2-ik) alarM0S Karikás Krisztina Maleekynő Bektor T. Kováéi Teréz Nádayné Trózsi £ Holli Irma Bombardon Kőszeghi Büködi Zsuzsi Lukiesynó Kezdete 7 órakor. Kozdet» 7 órakor. *>=* — Budapest, február 28. Szerbia békét kötött. Elfáradt, kimerült, megtört, önmagá­ban összeesve ; barátaitól megcsalva; pro- teetorától megcsufolva: csak ellenségében vethette reményét. Békét kötött. Ma írták alá Sztambulban a békeszerződést; s a nagy szkupstina ugyancsak ma jóváhagyta a bé­kefeltételeket. A statusquo megmarad; a harczoló felek mindegyike általános amnes- tiát hirdet a háborúban compromittált alatt­valóinak; a tőrök hadak 12 nap alatt ki­vonulnak Szerbiából; Szerbia kötelezi ma? gát uj erősséget nem épiteni ; az ottomán zászlónak helyet engedni a nemzeti lobogó mellett, egyenjogositani a zsidókat, és meg­gátolni a fegyveresbandák alakulását. A szultán a békekötés után fermánt bocsát ki, s újból megerősíti trónján Milán feje­delmet hűségre tért vazallusát. S a nagy reménynyel, nagy szenve­déllyel, fényes ábrándokért, gonosz huj-, tásra felidézett igazságtalan háború ezzel véget ért. A gúlába rakott fegyverek mel­lől haza tér a sokat szenvedett nép szán­tani vérrel áztatott mezejét, s felépíteni el­pusztult hajlékait. A krónika iró pedig fől- jegyzi tanulságul a késő utókornak a pusz­tulás útját, meiyen a szerb nép kalandorok után indulva az Ínségig és megaláztatásig el­jutott. 1876. junius hava 30-ikán volt, hogy Milán, szerbek fejedelme, harsogó zeneszó mellett, ágyuk dörgése, harangok zúgása közt székvárosából elindult Deligrád felé : inni a Boszporus vizéből, s meghálni Bosz- na-Szerájban. „Mint hazám első katonája — úgymond harezosaihoz — seregem élére állok s elől megyek csatába-vészbe meg­törni a közös ellenség hadait, felszaba­dítani testvéreinket, hogy méltó legyek a névre, melyet viselek. Isten velünk!“ S a távozót ezernyi-ezer ajakról köszöntő a ha­tártalan lelkesedés. Proclamatiójában, mely Belgrád falait ellepé, az önbizalom és re­mény oly hangon szólalt meg, mely egy Napóleonhoz, Nagy Sándorhoz méltó lett vala. A fajharcz proclamálása volt az a halálos ellenség ellen; a kereszt és a fél­hold tusára keltének harczi riadója. Belgrád- ban volt a szláv világ közepe; Milán ajkán a szláv ügy jelszava. Szegény megcsalt és csalódott ábrán- dozók. Az álom rövid volt és keserves lett az ébredés. A szalmaláng ellobbant; a puska­por elfogyott; vesztett esatáról, vesztett csatára gyors léptekkel sietett fátumok, lábaik alól elfogyott a föld, keblükből a hit ; a szabadságért küzdők tehetetlenül görbedtek az orosz rabigába. Csupán az orosz Csőri Vajda, Csernajeff, álmodta he­lyettük az álmot tovább; mig végre ennek j is megtermetté az ebrudat Djunis, Deligrád. Ki ne ismerné a komédiába játszó tragicus történetet; hiszen mintha csak tegnapelőtt történt volna az egész; s csak tegnap a megalázó bántalom, mely a hadban meg- töröttnek, politikában kijátszottnak az orosz bujtogatók czárja részéről kijutott, De visszatért álmából a megcsalt kis ország s jobb sorsra érdemes népe csak jót talált ott, honnan csak roszat érde­melt. Törökország bámulatos nemeslelküség- gel emelte fel kezén az elbukottat, kit mindenki eltaszitott már. És a kis ország talpra áll megint; sok gonddal, de dús tapasztalással; megfosztva ábrándjaitól, de visszaadva az eszméletnek, a munkának. A porta békeföltételei kíméletesek, nem vetnek anyagi nyűgöt a lábbadozóra, nem zsarolnak rajta vérdijat; nem fosztják meg az őnbecs- érzettől, amit a megtört kis nemzet erejéhez képpest megigényelhet; és megújítják a régi viszonyt, melynek szelíd kötelékében Szerbia eddigeló felgyarapodott és megizmosult. Nincs kétség benne, hogy ezután is úgy leszen. A szláv Piemont szerepéről igaz, hosszú időre, őrökre tán, le kell mondania. De hiszen ez egy álom volt csupán. Minden reália feltétele hiányzott. Csak a kis korúak gyöngéire számitó megrögzött politikai fon- dorkodás hitethette el e kis néppel a faj- szabaditó, fajegyesitő missiót. Alekszináez és Deligrád összelőtt falai mértföld mutatók lesznek az utón, melyen a diplomatia ármány szavára hajtva, a szerb nemzet a romlásig eljutott. De ez emlék-romok mutatni fogják azt a tehetetlenséget is, mely az éjszaki colussus sajátja, midőn bujtogatásának áldo­zatijait megmenteni kellene. A colossus ugyan még csatakészen áll a Prnth-vonalon. De ez régen nem Szerbiá­ért van. És nem Montenegróért, mely te­rület szintén saját sorsára van bízva; békét lesz kötni kénytelen, s mint éppen egy most érkező táviratunk jelenti, a békealku­dozásra való időt 20 napi újabb fegyver- szünetben nyerte meg. A Pr itbnál már csak a meztelen orosz érdekért kél támadóra, a fegyveres moszkoritizmus. Kiéhezett testén alig egy pár rongya fityeg még a bolgár­nyomor, rája-sors, keresztyén-ügy ősszetépett jelszavainak. Szerbia, Montenegró, Bosznia, Herczegovina felőle nyugton kiveszhetnek tetszésük szerint. De nem fognak kiveszni, ha észre tér­nek mind e szláv fajok, s követik Szerbia példáját a megbékélésben, mely nyugalmat hoz, üdülést és megjavult helyzetet. Nem fognak kiveszni ők. Tesztének indulhat Oroszország, A kiábrándult apró szláv fa­joknál megszűnőben van a bit Oroszország felszabadító küldetése iránt; s ha a muszka haderő felvonul is a Duna-vonalon ostrom­ra a török határ felé: a Balkán népei ha Szerbiára tekintenek Ó3 Lengyelországra visszaemlékeznek, tudni fogják, hogy az orosz ágyuk moraja nem szabadságot hirdet nekik, de uj foglalást akar hirdetni az orosz kényuralomnak, Ab orsz&ggytiléBl •labadtlTÜ pArt folyó év mérői ub 1-én délutén • érakor értekezletei tart. Minisztertanács volt ma déli 1-íői Tisza Kál­mán kormányelDöknél, mely egéiz esti 7-ig eltar­tott. A tanácskozás tárgyát a kiegyezéii törvény- javaslatok szövegezése képezte. Széli Kálmán és Wenckheim Béla báró mi­niszterek a holnap reggeli gyorsvonatai Bécsbe me- nendenek. Széli Kálmán ma hossztbban értekezett Weninger Vincze úrral, s a hét végéig Bécsben marad. A „Nemzeti Hírlap“, mely kpot bizonynyal senki nem vádolhat Tisza iránti részrehajlással, következőleg jellemzi Simonyi Lajts báró tegnapi magaviseletét. E meddő vita után Tisza miiiszterelnök kelt fel, jelentést tenni a válság azon — a közönség által már ismert lefolyásáról, mely a régi kormány újonnan való kinevezésére vezetett. A dolog lénye­gében Tisza Kálmán ur nem mondott semmi újat, — kivéve, hogy hangsúlyozta, miszmint a kormány igenis súlyt helyez a bank alkormányzóinak kine­vezésére. A két kormány közt megálapitott kiegye­zés fölötti véleményünkön Tisza tr mai beszéde sem változtatott; mi ma sem vagyunk képesek osztozni azon kedvező véleményben, melyiyel a mi­niszterelnök ur saját keserves vajudisok közt meg­született müve iránt viseltetik, mi balázó veresé­get, helyrehozhatatlan csapást látmk abban Ma­gyarországra nézve. De formai tekintetben teljes korrekt volt a miniszterelnök mai nyilatkozata, a mint korrekt volt eljárása az egész válság alatt. E válság kez­dete óta, mint majdnem naponkint ilkalmunk volt kijelenteni, az volt meggyőződésünk, hogy az vég­eredményben a Tisza-kabinet restiurálására fog vezetni; de azért nem tndtunk, nem akartunk azok khórusába állani, kik az egész válságban csak .komédiát“ láttak. Nem vonjuk kétségbe, hogy Tisza Kálmán ur, ki épp úgy, sőt jobban ismeri politikai viszonyainkat, mint nagunk, ugyan­azon véleményt táplálta a válság végkimenetele iránt, melynek mi is kifejezést adtunk, de ez nem zárhatta ki lemondását akkor, mi­dőn e lemondás czélja az volt: a hatalom többi faktorait meggyőzni arról, miszerint nem tehetnek egyebet, mint teljesíteni azt, a minek nem teljesí­tése miatt a lemondás megtörtént. A kormány le­mondása ily esetben eszköze, törvényes és alkotmá­nyos eszköze a pressiónaK: de pressió és komédia kétféle dolog. Nem viseltetünk Tisza Kálmán urnák sem személyes tulajdonai, sem politikája iránt oly előszeretettel, mely ítélőképességünket ily kérdés­ben az ő javára elhomályosítja és megvesztegesse: de igenis van bennünk annyi igazságszeretet és részrehajlatlanság, hogy ne emeljünk ellene oly vá­dakat, melyek igazságtalanságukból mitsem vesz­tenek azáltal, hogy kapósak a tömeg számára. Igenis elitéltük kezdet óta, s elitéljük ma is a kormány magatartását a kiegyezési alkudozások folyamában; de ez nem ok arra, hogy oly gyanú­sításokkal illessük annak tagjait, melyik komoly férfiak körében — vádlóhoz s vádlotthoz egyiránt méltatlanok. E szempontból nézvén a dolgokat, sajnos ha­tást tettek ránk b. Simonyi Lajos urnák a képvi­selőház egy része által meg nem érdemlett tapsok­kal fogadott szavai. A nemes báró, ki a vámügyben tartott enquöten maradandó emléket emelt magának, midőn a minimális és maximális tarifákat ismeretlen mennyiségeknek jelentette ki, melyekhez még nem volt szerencséje, — a fuzionalis kormány kereske­delmi minisztere, kinek részvételével követte el a Tisza-kabinet azon eredendő bűnöket a kiegyezés mezején, melynek keserű gyümölcsei ma megértek, • ki csak ama végzetes hibák elkövetése után lé­pett ki a kabinetből, — Simonyi báró ur a képvi­selőház azon tagjai közé tartozik, kik a legcseké­lyebb személyes jogosultsággal bírnak a kiegyezés elitélésére. De ennél még kellemetlenebből hatott ránk azon modor, melylyel a báró ur ma fellépett. Durva piaczi szitkozódásokhoz, melyek a mondot­tak tartalmát csak gyöngítik, a magyar képvi­selőházat már hozzászoktatták a szélsőbal szónokai; de ily támadást, minő Simonyi űré volt, még keve­set hallottunk falai közt. A kifejezések viszonylagos mérsékeltségének s az előadási modor nyugodtsá­gának palástja alatt Simonyi ur oly sértő és mél­tatlan vádakkal támadta meg volt minisztertársait, melyek bántó voltából mitsem vont le az, hogy a szónok ngy látszott, mintha nem bírna magának teljesen számotfjadni kimondott szavai súlyáról és horderejéről. Amit Simonyi ur a kiegyezésről mon­dott, az helyes és igaz; amit a miniszterelnökről, az helytelen és igazságtalan. Támadásának e mo­dora Tisza Kálmán nrat annyira megzavarta, hogy csak elfogult hangon bírt válaszolni és anélkül, hogy az ellene intézett vádakra — amit különben köpnyfl dolog lett volna, — érdemökhöz képest megfelelt volna. HOLMI. Pénzügyi adomák, in usum delphini közvéle- mónyiensi. Egy pénzintézet könyvvivője — előnyösen is­mert pénzügyi képzettség hirében álló — egyszer csak azt veszi észre, hogy mérlegéből százezer fo­rint perdu. Számitja előlrül, számitja visszafelé; számítja újra meg újra és százszor: a százezer fo­rint csak nincs sehol. Igen csodálatos pedig, mert a számadásokban hibának nyoma sem volt; a könyvek összhangzók s a pénztár teljes rendben. A szegény könyvvivő megbolondult belé. S mikor megbolondult, még akkor is csak azt ke­reste szüntelen, mit ép észszel kihozni nem tudott. Könyveinek számoszlopai megrögzöttek szegény fejében; a hol egy darab papirost talált, mohón feljegyezte rá a borzasztó számokat s számolt és számolt folyvást, örökké. És folyvást, örökké hiában. Egyszer a felvigyázó őr (ez a jelenet már a bolondok házában játszik) figyelmessé lesz a bol­dogtalan számitgatá8ára. . . . Egy meg egy, az egy; meg kettő, az három , . . hét, . . . kilencz stb. stb. Azután újból: .. . Egy meg egy, az egy; meg kettő, az három, stb. Az őr oda néz a papirosra; s látja, hogy a hevenyében feljegyzett számoszlop százezeréiben két egyes egymás alatt áll. A tébolyodott pedig njra meg újra kezdi az összeadást: . . . Égy meg egy, az egy . . . Erre az őr is neki nyújtózik s rárivallkodik törkaszakadtából: — Egy meg egy, az ketttf! S mintha villám ütött volna le, egyszerre vi­lágosság lett a szegény tébolyodott elméjében; — és a százezer forint megkerült. * * * Tanulság: nem jó a számokkal bolondozni. * ■* * A régi jó tubákos világban történt. Páris egy előkelő ékszerárusához beállit egy előkelő ur s kér mutatóba tubákos pixist szin- aranyból, drágakövekkel. Azután kiválaszt kettőt. Az egyiknek 200, a másiknak 400 Lajosarany az ára. — Eh —- úgymond — drágálom a drágáb­bat ; a kétszázas is megteszi. S azzal leszámol 200 aranyat, veszi az olcsóbb pixist és ajánlja magát. Azonbán visszafordul megint és mond: — Meggondoltam. Mégis csak a 400 aranyo­sat veszem meg. — Méltóztassék. — No most fogja: itt ez a pixis ér 200 aranyat (ügy van), ez 200; az elébb adtam 200 aranyat, ez megint 200 (Úgy van). — 200 meg 200 annyi mint 400. Tehát quittek vagyunk. « * * Egy zsidó gavallér benyit a ezukrászhoz. Kér fagylaltot és almás rétest. Megkapja. — Ni — hogy is a fagylalt? — Húsz krajczár. — S az almás rétes ? — Az is húsz krajczár. — Vigye el magának a rétest. t Azzal leülj bevágja a fagylaltot; veszi a ka­lapját s megy. De kérem, fizetni. —- Wie hajszt fizetni? Hát nem adtam a fagy­laltért a rétest? — De az se Tolt kifizetve. — Hát ettem én rétest? * * * IX. évfolyam. HEsawRsrs’T; -LnT'. ——— BIMM———iMWC——— Tanulság: Voltak már genialisabb számítók is a világon. * * * Atta Troli arczképe alá. (Ez már nem fináncz- adoma.) „Atta Troll, Tendenzbär; sittlich, „Beligiös ; als Gatte brünstig; „Durch Verführtsein von dem Zeitgeist, „Waldursprünglich Sanskülotte ; „Sehr schlecht tanzend, doch Gesinnung „Tragend in der zott’gen Hochbrust; „Manchmal auch gestunken habend ; „Kein Talent, doch ein Character!“ (Heine: Atta Troll; Kaput XXIV.) Fiat applicatio. (Apropos, ha a „Közvélemény“ németül se tudna, ezt is lefordihatjuk neki.) Az országházból. (Február 28-án.) A Lajos Simonyi tegnap elszedte a ba­bérokat az Ernő Simonyi elől. Ennek alig ma­radt mondani valója, s a mit mondott, azt higgadtsággal mondta el. Nyugodtabb, s ki­fejezéseiben is mérsékeltebb volt, mint teg­nap a Lajos, s az nem csekély ered­ménye lesz a Lajos. fellépésének, ha az Ernőnek jön meg tőle a politikai tapintata és ildomossága. A húszak tehát azért kértek ülést szombaton, mert feliratot akartak intézni ő felségéhez, hogy nevezze ki az alkotmá­nyos kormányt, nehogy a Bécsben alkudozó „diploma-vesztett fogadatlan prókátorok“ egészen eladják az országot. A felirat azon­ban, a prókátorok diplomájukat visszanyer­vén, most már tárgytalanná vált. Csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy kész felira­tot hoztak volna-e magukkal, s hitték-e, hogy a ház azt azonnal elfogadja, vagy hogy előbb felirati vita indul meg, mely esetleg eltarthatott volna két hétig. A mig Simonyi beszélt|az Ernő, Németh Albert izgatottan járt-kelt az elnöktől a minisz­terelnökhöz, onnét a háznagyhoz és vissza. A mint Simonyi végezte, Németh Albert a házszabályokra hivatkozással rögtön szót kért. A képviselőház körül fegyveres erő ólálkodik. A mit ő meghallván, egy másik képviselőtársával kiment szintén ólálkodni. Találtak is a lovarda udvarán lovas rend­őröket, a kiknek őrmestei’ét vallatás alá vették, s a szerencsétlen ember kivallotta, hogy bizony ók „a mai ülés tartamára van­nak ide rendelve“. Ki tette ezt, és miért tette ? Az elnök mondja, hogy ő nem. No ha ő nem, s a mint mondja, a miniszterelnök sem, akkor mit keresnek itt ama „kotnyeleskedő, csú­szómászó, szolgalelkü nyomorultak?“ De ez még mind semmi. A főváros főkapitánya, mint már többször, ma is ott volt a főrendi karzaton, melyre nem csupán a főrendek szoktak járni. Nosza ezt is megapostro- phálja Németh a nyílt ülésből, hogy mit silbakoskodik ott ? Már most aztán nem lesz biztosságos dolog a képviselőház karzatára járni, mert az ember mindig ki lehet téve annak, hogy valamelyik képviselő on­nan alulról kifogást tesz jelenléte ellen. Hát modor ez ? Megegyeztethető a kép­viselőház méltóságával ? De úgy látszik, hogy ezek az urak most szándékosan ke­resik a botrányt, s ki tudja, mi czélra tör­nek vele. A tegnapi ülés alkalmából rendetlensé­gek fordultak elő. A rendőri erő elégtelen­nek bizonyult, sőt a karzat jegy Ízben Siino- nyiLajos beszéde alatt rendetlenkedett is. Ezen felül, a mint mi tudjuk, a főkapitány ar­ról értesült, hogy holmi tüntetések vannak készülőben. A háznagy kérésére a házba három-négy emberrel többet küldött. Az utcza már egészen az ő hatáskörébe tarto­zik, de nem a képviselők megfékezésére ál­lította fel azt az egy pár lovas rendőrt, a mint Németh Albert hinni látszik, hanem azon csőcselék rendbentart sára, mely a képviselőház előtt már tegnap is jelent­kezett bizonyos emberek megkeresésére. Minden rendezett államban hasonló mó­don járt volna, el a hatóság, s hogy ma a főváros főkapitánya megtette, helyesen tet­te, mert bizonyos urak olyan veszett mó­don beszélnek és Írnak, hogy nem csoda, ha sikerül nekik izgatottságot kelteni. Az a hang, melyen ma Németh Albert az állami közegekről beszélt, megengedhetet­len, mert ha szabad igy beszélni, akkor mondjunk le arról, hogy nálunk a nép va­laha a törvényt és rendet tisztelni fogja. Szerencse, hogy szombatig nem lesz ülés, mert bizonyosan holnapra is gondol­tak Aolna ki valami scandalumot a „kép­viselői méltóság“ őrei. Castelar Emil Pestalozziról. (Tárczaczikk.) Az nj-yorki „Harper’s New Monthly Maga­zinéiban évek óta folyik egy rendkívül érdekes ezikksorozat közlése a lánglelkü spanyol republi­Budapest, csütörtök, márczins 1. 1877.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék